37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vécsey András összes hozzászólása (50 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. március 26. 09:33 Ugrás a poszthoz

Dr. Mácsai Zója

Az iskola elég öreg még így korán reggel, mégis a férfi, aki halad a folyosón, elég céltudatosnak és frissnek tűnik. Szeret korán kelni, azt vallja, hogy minél többet van ébren az ember, annál többet tehet meg magáért, és másokért. Nem mintha, nagyon szociális alkat lenne, de valamiben hinni kell. Egy sötét garbóban és farmerben tart a pszichológusi rendelő felé, az ízléses puha talpú félcipőjének talpa nem ad ki hangot az ódon kövezeten. Néhol meg-megáll, megvizsgálja a falakat, és habár nem olyan régi maga a kastély, mégis érzi az ősök szellemét, szellemiségét benne. Ráadásul nem a véletlen hozta az iskolába, még nagyon sok kutatás vár rá, amellett, hogy tanítani is fog. Biztos benne, hogy nem késett el, még talán egy kevéssel a megbeszélt időpont előtt is érkezett. Kopogására egy pizsamás fiatal nő nyit ajtót, neki pedig a szeme villan egyet rosszallásképpen, de az arca derűs marad.
- Csak pár perccel. Ha, gondolja, visszajövök később, nem akarom zavarni. Egész évben itt leszek, máskor is megejthetjük ezt. – az udvarias mentés, egy cseppnyi iróniával keveredik a hangjában, de úgy néz ki, hogy a fiatal nő már döntött és helyet mutat neki a kanapén. Azonnal felfedezi a terepet, magába szívja annak eszenciáját és úgy próbál majd hozzáállni a dologhoz, hogy mindkettőjüknek kényelmes legyen. Megnézi a fotókat és képeket, amik ki vannak téve, majd helyet foglal a kanapén, kényelmesen elhelyezkedve. A doktornő mielőtt még elmegy és humorosan kimenti magát, még tesz le néhány üdítőt az asztalra. Kibont magának egy őszilevet és kitölt egy fél pohárral, majd belekortyol. A fiatal doktornő nem sokkal ezután érkezik, immár kényelmesen felöltözve, talán még neki túl kihívóan is. nem szereti, ha ezzel próbálkoznak elnyerni a bizalmukat felette, de úgy gondolja, hogy a nők már csak ilyenek. Amint közel ér hozzá a pszichológusnő, feláll és kezet nyújt neki.
- Vécsey András. – mutatkozik be, majd visszaül és már a második mentegetőzést hallgatja. Érzelemmentes arccal és hangon válaszol.
- Rendben. – nem sok, de elég lényegre törő választ ad, ebben minden benne van, amit gondol.
- Igen, ahogy megbeszéltük. – láthatóan nem tetszik neki az, hogy felesleges köröket futnak. ~ Miért, mit gondoltál aranyom, minek vagyok itt a megbeszélt időpontban? ~ Ha nem lenne udvariatlan a dolog, fel is horkantott volna, azonban jól nevelt, és a munkaadójának alkalmazottjával beszélget. Nincs ellenszenv benne a nővel kapcsolatban, de nem kezdett túl jól, az már biztos.
- Igen, helyesek az információi. Olyan varázslatokat és azzal kapcsolatos dolgokat tanítok, amiket nem használnak már, mivel egyrészt felváltották mások, vagy mint a tantárgy neve is mutatja, már nem léteznek. Azt, hogy ezeket gyakorlatban mennyire lehet hasznosítani, később kiderül, de higgye el, vannak olyan praktikus dolgok, amik még ma is használhatóak. Érdekes tantárgy, szerintem nem unalmas, ráadásul nem túl nehéz, a diákoknak tetszeni fog a sok potyapont. – lágy mosolyt ejt, és ennél többet nem hajlandó elárulni. Ez nagyjából összefoglalta a tananyagot.
- Ha többet szeretne tudni, üljön be az órára. – ezt már semleges arccal teszi hozzá, nincs ínyére a kérdezősködés. Mindig ő kereste a válaszokat a kérdéseire, sosem szerette a fordított felállást, nagyjából semmiben sem. Türelmesen üldögélve várja a következő kérdéseket.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. március 27. 13:09 Ugrás a poszthoz

Zója

~ Most akkor elnézte az időt, vagy elromlott az ébresztőóra, esetleg mindkettő? Mindegy, csak essünk túl rajta és öltözködjön fel rendesen. ~ A professzor csak bólint, nem igazán érdeklik a kifogások, főleg a felnőtteknél. A diákoknál még szemet lehet hunyni egy-két esett felett, de Vécsey a felnőttekkel szemben sokkal nagyobb elvárást tanúsít, főleg úgy, hogy ő lett idehívva időpontra. Egy kis üdítő és a nő már fel is öltözik, végre fogadóképes ruházatban, és viszonylagos rendbe szedett kinézettel. Sokkal jobb, mint amire számított.
- Nézze, minden varázslat a használóján és az eszén múlik, hogy hogyan alkalmazza. Egy egyszerű tűzmágiával is le lehet égetni egy házat… - átható kék pillantást intéz a nő felé, nyugodt hangnemben beszél.
- De, hogy a kérésre is feleljek, nem hiszem, hogy lenne olyan varázslat, amivel közvetlenül veszélybe sodorhatják mások testi, vagy épp szellemi épségét. Azokat nem tanítom. – továbbra is próbál csak tárgyilagosan beszélni, de ezen a ponton magában azért elvigyorodik.
- Ráadásul ezeket a varázslatokat pálcával is létre lehet hozni, ráadásul a hasonló hatású pálcamágia sokkal hatékonyabb. Nem véletlenül nem használják már ezek többségét. – tart egy kis előadást is, ha már itt van. Szeret erről a dologról csak úgy beszélgetni. A doktornő ad egy talánt az óralátogatásra, de Vécsey nem hiszi, hogy erre valaha is sor kerül. A következő kérdés már érdekesebb, még örül is, hogy nem a szokásos tesztkérdéseket kapja, amit ilyenkor szokás.
- Ha már ennyire válogathatok a kérdésekben, akkor csak úgy beszélek valamiről. A múlt héten érkeztem, és megfogott az iskola hangulata. Tudja, én régész is vagyok, és a kövek sok mindenről árulkodnak, nyomokat hagynak a múltból, átérezhetjük a régi időket. Úgyhogy első napomon bejártam az iskola egy részét, és érdekes dolgokra bukkantam. Nem olyan ősi, mint a Roxfort mégis találtam benne hasonlóságokat, ami Piton keze nyomát dicsérik. Engem is tanított a professzor egy ideig, érezhető az ő keze nyoma, még ha szimbolikusan is értem. – a professzor egy kicsit abbahagyja a beszédet és iszik egy korty üdítőt.
- Egyébként pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz népszerű a tárgy. Sokan unalmasnak találhatják elsőre szerintem, hiszen a mágiatörténethez hasonlít részben. De azért bízom a hollóhá… illetve, levitásokban, ha jól emlékszem a ház nevére.
Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. március 28. 08:07
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. március 28. 11:33 Ugrás a poszthoz

Zója

Érdekes dolgokra világít rá neki a pszichológus, de mégsem érti ezt a ragaszkodását a témához, ezért megpróbálja neki konkrétabban elmondani, hogy mire gondol éppen.
- Attól függ, hogy hányadikos, ismerem-e már több éve, milyen az érdeklődési köre, stb. Nagyon sok tényezőtől függ, hogy kit tanítanék meg olyan dolgokra, ami nem tartozik szorosan a tananyaghoz. De mint mondtam, számtalan tényező van, ami a döntést befolyásolhatja, tehát nem tudok konkrét választ adni erre önnek. Mindenesetre nyugodjon meg, nem hiszem, hogy bárkit érdekelne mondjuk egy kisebb átok, amit pálcamágiával simán létrehoz már másodikos korában. Vagy legalábbis hasonlót. Egyébként sem tanítanék átkokat, azokat tanulják meg maguktól, vagy SVK órán. – fejezi be, és reméli, hogy ezzel kielégítette a nő kíváncsiságát erre vonatkozóan. Már nemigen tudna nyugodtan válaszolni, ha Zója tovább feszegetné ezt a témát. ~ Ügyesen kérdez, az már egyszer biztos. ~ Tudatosítja magában, hogy jól meg kell gondolnia minden válaszát. Habár nem kezdett túl jól nála félvéla pszichológusnő, egyelőre a normális dolgaival legalább már nem ront a helyzetén. Szimpatikus neki, hogy nem próbál meg vele flörtölni, hogy úgy is kihozzon belőle dolgokat. Ez nagy pozitívum nála, mert ezt igazán nem szereti.
- Vannak ilyenek, de ezeket nagyon nehéz már létrehozni, ráadásul sok hozzáértő is kellene, akik végre tudják hajtani a rítusokat. Nem hiszem, hogy az iskola bármilyen veszélyben lenne, sem az épület, sem pedig a benne lévők. Az én tantárgyamtól biztosan nem. – megenged magának egy halovány mosolyt újra, próbál szimpatikus lenni. Valóban nem fél ilyentől, de nem hagyja figyelmen kívül a dolgot. A diákok roppant kreatívak tudnak lenni, ha valami rosszban sántikálnak. Beharapja az ajkát, és úgy bólogat, tudja, hogy milyen emlékek jöhettek fel Zójában. ~ Lám-lám, a doktornő ide járhatott és élvezhette a nagyszerű Perselus Piton tanításait. A Roxfortba is járhatott, sosem figyeltem ennyire a lányokra. Nem, mégsem. Valami pletyka keringett volna róla, és akkor emlékeznék a nevére.~ Elgondolkodva, még mindig kissé feszülten üldögél. Már kezd azért oldódni, attól függetlenül, hogy nem szereti, ha kérdezősködnek.
- Hm, Rellon. Megjegyzem magamnak, köszönöm a tippet. – összefonja az ujjait és sóhajt egy nagyot, miközben a doktornő üdítőt tölt magának. Érdekes témával hozakodik elő Zója, újabb jó pontot gyűjt be magának a férfinál. Vagy ez az első? Az is lehet.
- Igen, én is érzem, kicsit jobban is, mint önök, bár nem vagyok tisztában a képességeikkel, de ez a szakterületem. Manaforrás? Érdekes teória. Szoktak itt lenni furcsaságok? Olyan lények, amik nem járhatnak erre, esetleg az erdőben, vagy akár a közeli faluban talányos esetek? Ezek hiányában nem hinném, hogy lenne ilyesmi. Maga a tény viszont, hogy sámánképző volt, nagyon érdekes, és bizton állítom, hogy vannak olyan dolgok, amik elrejtve pihennek a falak, titkos járatok mélyén. – elgondolkodva dől hátra, látszik, hogy sok kérdés és válasz fordul meg egyszerre a fejében. Igazán komollyá vált a tekintete, mintha Zója és rendelője egy pillanat alatt megszűnt volna létezni. Aztán egy pillantással tér vissza a valóságba, de gondolatait nem ossza meg a doktornővel.
- Esetleg még valami? Szívesen állok rendelkezésre, hiszen ez része az iskolai rendszernek. Akár más, alkalmasabb időpontban is. – nincs a hangjában gúny, teljesen tárgyilagos, még akkor is, ha ezt egy kis fricskának szánja, vagy jelnek, hogy nem szereti, ha elkésnek az ő környezetében.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. április 5. 12:32 Ugrás a poszthoz

Zója

- Sokan nem tanítanak veszélyes dolgokat, vagy éppen hivatkozhatnak a házszabályra. Ahogy én is tehetném, de elvből nem tanítok ilyeneket. – fűzöm tovább az irreálisan csinos pszichológusnő mondandóját. Ha minden igaz, itt jól szerepeltem, mindenki elégedett lehet.
- Vélavér? Így már értem, hogy miért ennyire csinos. Az álmodozás pedig sosem árt, hiszen abból fakadnak olyan gondolatok, amik később jól jöhetnek. Vagy, hogy mást ne mondjak régen arról álmodoztak, hogy aranyat csinálnak, alkímia segítségével, vagy épp a Bölcsek Kövét… - lassan úgy érzem, hogy eltávolodok Zójától és a tanteremben érzem magam, vagy valami konferencián. Talán jobb lenne mégis ellazulni egy kicsit. Ezért töltök magamnak még egy pohárral és egy mozdulattal felajánlom ugyanezt a pszichológusnőnek, ha kér öntök neki is. Egy gyors korty és folytatódhat is a dolog.
- Szóval igazából nincsen. Kár. – azért Felagund nevét megjegyzem, ha jók a következtetéseim, ő lehet itt a Gyógynövénytan tanár, vagy a furcsa vadőr, ahogy a Roxfortban Hagrid. Inkább az előbbire tippelnék. A térképeken pedig megnézem, hogy merre van a lápos vidék, hátha lesz ott valami érdekes is. Egy rövid mosollyal ajándékozom meg a nőt, aki nem bolond, végül is nem hiába kapta a diplomáját.
- Rendben, akkor legyen az első órám. Bár azért ezt csak jó pontnak vésném fel, bizonyítani nálam elég nehéz. De Kezdetnek nem lesz rossz. – mentem végül is bele, mert miért is ne? Legyen csak ott, hátha még érdekelni is fogja az óra, amit azért kétlek, de tudom, hogy a nőknek kell a visszajelzés, nekem meg nem került semmibe igent mondanom erre.
- Egyébként jól gondolta, nem hittem volna, hogy felmerül a gondolat önben, hogy meglátogassa az órámat. A tapasztalataim nem ezt mutatják, szóval majd meglátjuk. – azért azt se gondolja, hogy mindjárt a nyakába ugrok, hogy milyen jó fej. Vannak elvárásaim, ez minden, majd bebizonyíthatja, hogy tévedek.
- Mit tud az iskola alapításáról? Csak a sámánképző miatt választotta ezt Piton? Vagy volt valami más terve? Legendák és feltételezésekre gondolok. A falu utána alakult, vagy már itt volt előtte is? – kérdezem és végre valami jobb téma, mint az én nyaggatásom. Szerencsére a mosolyogós Zója igen készséges, így végül is van esélye, hogy emberszámba vegyem, ne csak egynek a sok közül.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. április 12. 17:03 Ugrás a poszthoz

Zója – Köszönöm a játékot!

- Tízévente férjváltás innentől kezdve? Hmm-hmm. – nem akarja megbántani a nőt, de biztos csak viccnek szánta az előbbi számítást, és ezért elmosolyodik egy pillanatra, és hátradőlve évődik egy picit magában. ~ Nem csodálnám, ha ez igaz lenne, de akkor a doktornő sem éppen lehet szentéletű. Persze, ilyen adottságokkal ez nem is csoda. ~ Az érvelése megmozgatja Zója fantáziáját is, Vécsey szerint viszont nem annyira komolyan, mint, ahogy ő mondta. Persze mindenki ezen gondolkodik, vagy álmodozik, hogy majd létrehoz, feltalál, megtalál valamit, de az esetek túlnyomó többségében ez így is marad.
- Érdekes évünk lesz? Nem is kérdezem meg, hogy pontosan mire gondol. – itt már ő is elmosolyodik, de azért komolyra fordítja a szót és az ábrázatát.
- Természetesen szívesen várom bármelyik órámon, ha szeret unatkozni. – egy apró kacsintást is megenged magának, hogy ezzel is próbálja a maga malmára hajtani a vizet. Ő nem hiszi, hogy unalmasak az órái, de ezt Zója nem tudhatja, és ha az azt tanító professzor azt mondja, hogy nem túl érdekes valami, az emberek, jelen esetben vélaszármazékok hajlamosak ezt elhinni. Ha pedig nem jönne be a doktornő az órára, akkor bizonyságot nyerne, amit eddig is gondolt róla.
- Biztosan bizonyságot nyer majd ez a tézis is, és akkor majd teljes szívvel el is hiszem önnek. – zárja le ezzel a témát, azonban az új információk a faluról és a kastélyról láthatóan fellelkesítik. Falja Zója szavait, szinte kiszívja a nőből, amit tud, és elraktározza a megtudott információkat. ~ A faluban kezdem a kutatást, biztos vagyok benne, hogy lesz itt olyan dolog, ami után érdemes utánanézni. Később pedig megnézem ezt a mágikus hatást, ami körbelengi a helyet.
- Bár az információi nem túl pontosak, de azért köszönöm, hogy elmondta őket, értékesek lehetnek. – ő nem az a fajta, aki csak úgy osztogatja a dicséretet, de nem is zárkózik el tőle. Nagyon őszinte ember, az a fajta, akit nem zavar, ha az őszinteségével, vagy az igazság elmondásával megsért bárkit. Nem mintha erre törekedne, de meg van rá az esély, hogy ez kijön belőle bármikor. Most illedelmes, nincs oka nem annak lennie, de a véleményét mindig megosztja, ahogy az imént tette.
- Iskola himnusza. Rendben, megnézem magamnak, a könyvtárat még nem fedeztem fel teljesen úgysem. – mondja egy rövid mosollyal fűszerezve. Egy nagy kő esik le a szívéről, bár ezt csak a pillantásából lehet kiolvasni, minden rendben vele. Nem kételkedett magában, de ki tudja, hogy éppen itt mik azok a dolgok, amik megfelelőek lehetnek.
- Köszönöm a beszélgetést. Igazán… tanulságos volt. – kéz a kézben összeforr, majd megrázzák egymás kezeit.
- Örültem a szerencsének kisasszony! – majd sarkon fordul és elindul a szobája felé.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 12. 16:23 Ugrás a poszthoz

Janey Forerst

A professzor, éppen a következő órára készült a tanáriban az elsősökhöz. A mai anyag a sámánizmus lesz, ehhez szedte össze a jegyzeteit és a gondolatait. Néhány pergamenre írt egy rövid óravázlatot, azokra firkálta be még a kisebb kiegészítéséket, amiket meg szeretne mindenképpen említeni az órán. Kissé lassabban halad, mint szokott, és ez nem véletlen, vár valakit. Mostanában a diákok eléggé belelkesültek, némelyek elszemtelenedtek. Vécsey nem szereti a fegyelmezetlenséget, és ezeket büntetőmunkával szokta jutalmazni. De van, akin ez nem segít, ráadásul közel laknak a szülei, így egyszerűbb esetleg a szülőnél kérdezősködni, hogy mi lehet a probléma. Nem gondolná, hogy a fiú, akinek az édesanyját várja még menthetetlen lenne, de azért nem árt még időben felhívni a szülők figyelmét, hogy a gyermekeik engedetlenek, jobban, mint, ahogy azt elvárná az ember. A megbeszélt időben kopognak a tanári ajtaján, abba is hagyja a munkát, feláll és kinyitja az ajtót. Bemutatkozás közben határozottan kezet fog a szemrevalóm nővel, és bár nem mutatja ki meglepődik, hogy mennyire fiatal az anyuka, főleg egy ekkora gyereknek.
- Üdvözlöm, Vécsey András vagyok, az Elfeledett varázslatok tanát oktatom a Tanodában. Forerstet mondott? Netán örökbe fogadta a gyermeket? - ez lett volna az első tippje, miközben hellyel kínálja a a fiatal nőt.
- Foglaljon helyet, legyen kedves. - mutat egy kényelmesebb fotelre, ahol a kollégák szoktak csevegni egymással, ha éppen akad egy kis szabadidejük. Ő mag szembe ül le a nővel. ~ Igazán csinos, de most nem ezért vagyunk itt. ~
- Nos, Gergő ügyes fiú, de mostanában sok a magatartási probléma vele. A nem figyeléssel még nem lenne akkora baj, de az óra zavarásával, és azzal, hogy másokat is erre késztet már igen. Otthon milyen a viszonyuk, minden rendben? - érdeklődik, mert előfordulhat, hogy a diák a szülőknek egészen más arcot mutat. Ez mindjárt ki is fog derülni, ha Janey azzal kezdi, hogy az "én gyerekem nem is olyan", vagy valami hasonlóval.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 12. 20:19 Ugrás a poszthoz

Janey Forerst

Megérkezik az „anya”, akire várt, de meglepetésére egy nagyon fiatal nő jön vele szembe. Tényleg meglepődik, talán egy az arca rándulása mutatja ezt, nem számított ilyen fiatal nevelőre. Mert az biztos, hogy nem ő szülte, vagy pedig nagyon jól tartja magát, esetleg varázslattal hosszabbíthatta meg az életét, illetve lehet még vélavérű. Mivel egy ilyennel már találkozott az iskolában, nem lenne meglepetés egy másik sem, ezért rákérdez, biztos-ami biztos. Az örökbefogadás stimmelt, a plusz reakció kicsit önérzetesre sikerült a férfi számára.
- Elnézést, csak tudja a pszichológusnő is vélavérű, ezért szerettem volna tisztázni az elején. Ha megsértettem, akkor kérdem, ne haragudjon.  – egy kedves mosolyt küld a szemrevaló nő felé, és amikor már megérkezett megfigyelte, hogy nincs gyűrűje. ~ Talán valamelyik rokonáét fogadta be, vagy ennyire anya típus.~ Dilemmázik egy keveset a problémán, és reméli, hogy elég magyarázatot adott ezzel.
- Jobb tudni, hogy a fiú honnan jött. Így azért már kicsit elfogadhatóbb a viselkedése, hiszen az eredeti szüleitől valamiért távol él, és nehezebb átvészelnie az ilyet. Persze nem kételkedem abban, hogy ön a legjobb nevelést adja neki, mielőtt félreérthetően fogalmazok. Sajnos ettől még nem tudom elnézni neki, ahogy viselkedik. – Vécsey feláll, és az asztaláról elhoz egy pár pergament, és átnyújtja Janeynek, a legutóbbi levelezésüket. Igen, a fiú elég tiszteletlen egy tanárral szemben, és akkor milyen lehet vajon a diákokkal? Persze lehet, hogy ez most csak neki szól, ezért is szeretné kideríteni, hogy egyébként mindenhol máshol hogyan viselkedik. Hagyja, hogy Janey nézze és olvassa a levélváltásokat, amikből Vécseynek volt másolata, mert régimódi írógéppel pötyögi mindig be őket, és indigóval másolja is egyből, hogy ha kell, vissza tudjon emlékezni az írtakra. Így Janeynek lehetősége van végigolvasni az egész levélváltásukat. Közben azért megnézi magának a nőt, nem tudja nem észrevenni, hogy nagyon csinos. A vélavért is ezért hozta fel először, mert könnyen rá tudná mondani Janeyre, hogy legalább negyedvéla.
- Igen, megértem. Még ha az anyjának is érzi magát, biztosan nehéz lehet… No, ez talán nem az én asztalom, bocsásson meg. Nekem nincsenek gyermekeim, csak testvéreim, én csak ebből tudok táplálkozni. Nyilván én sem voltam mindig szent, bár az iskolában már a szófogadóak közé tartoztam. – Azt már nem teszi hozzá, hogy a Hollóhátas múltjában alig érintkezett diákokkal, a tanulást és a tanárokat szerette, szóval esze ágában sem volt tiszteletlennek lenni egyikkel sem.
- Szerintem minden szülő, vagy nevelő életében eljön ez a pillanat sajnos. Ahogy kinyílik az ember előtt a világ, úgy lesz egyre jobban elevenebb, és nem baj, ha egy kicsit szabályok közé szorítjuk a viselkedésünket. Aztán már csak az a kérdés, hogy kinél mennyire lehetséges ez. – egyáltalán nem nézi le Janeyt, egyenrangúként kezeli, és nem is akar kéretlen tanácsokat osztogatni, inkább csak megerősíteni őt a döntésében. Igen, talán Leroy úrfira ráfér egy kis büntetés, vagy valamilyen szankció, ami gátat szabhat, hogy még jobban elkanászodjon. Vécsey mindenesetre nem fogja továbbra sem eltűrni a helytelen viselkedést senkitől sem az óráján. Ennek vannak következményei, de ő egyáltalán nem vérengző, csak megköveteli azt a tiszteletet, amit ő is megad másoknak.
- Beszéddel, és a szomszédjait is belevonta ebbe. Na és persze itt ez a levélváltás. Az előbbi még belefér, mert nincs olyan diák, aki még nem beszélgetett volna órán, de a tiszteletet elvárom minden diáktól, ha már én megadom nekik. Ez így helyes, ön szerint is? – most ő vár megerősítést, kíváncsi, hogy mik az elvei a nőnek. Nem baj, ha róla is megtud pár dolgot, így mindjárt rá is kérdez.
- Egyedül neveli egyébként a fiút? Tudja, csak azért kérdezem, mert szerintem – de ez csak ténylegesen az én véleményem – kell egy apa is, meg egy anya is, hogy egyensúly legyen a nevelésben. – érdeklődik, miközben hátradől most már teljesen a fotelben.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 15. 23:33 Ugrás a poszthoz

Janey Forerst

Janey tökéletesen megértő volt, nem vette túlságosan sértőnek a kérdést a professzor szerint. Persze a nőknél ez mindenképpen szükséges, ettől is nők, hogy ha találnak valami félreérthetőt, azt magukra vegyék. Vécsey viszont csak egy természetes ember, nem olyan nehéz kiismerni. Egyenes, nem szokott kertelni, még akkor sem, ha ezzel esetleg megsértheti a másikat. Tudja viszont, hogy mikor kell elővenni a dolgait, tehát szándékosan nem sért meg senkit. Egyrészt nem valami szociális típus – ez furcsa egy tanárnál -, így ha nem megy bele felesleges veszekedésekbe, vagy félreértések tisztázásába, akkor nem kell tovább a számára elégségesnél többet szóba elegyedni a másikkal. Nyilvánvaló, hogy a diákokkal más a helyzet, ők diákok, kicsit többet is enged meg nekik és egy kicsit kevesebbet, ez attól függ, hogy miről van pontosan szó. Most éppen Janey fiáról, akitől nem tűri el a szemtelenséget – ez vonatkozik minden diákra, de azok valahogy ezt megértették eddig -, még idejében véget akar vetni a dolognak azzal, hogy a fiú anyját behívatta. Úgy érzi, hogy nem kell felesleges szóváltásba elegyedni a nővel, tökéletesen egyetértenek, így újabb köröket nem fog futni ebben már most biztos. tetszik neki, hogy a nő nincs elszállva magától, nagyon is jól tudja, hogy milyen és reálisan látja az ő szerepét, sőt még hibákat is talál magában,. Egy ilyen szép nőnél ez igazán dicsérendő, nyilvánvalóan nem sekélyes természettel áldotta meg a sors. Vécsey apró mosolyt enged meg magának ezek hallatán.
- Nem hiszem, hogy baj lenne, ha ilyen reálisan látja saját magát. Nem aggódom, hogy rossz kezekben lenne a fiú, nyilván jogom sem lenne rá. Meggyőzött, hogy jó példát mutat, akkor az iskolában lesz a gond. – a véleménynyilvánítását egy biztató bólintással is megtoldja, hogy Janey biztos lehessen abban, hogy a professzor így is gondolja. Sok különbség nincs közöttük korban, mégis érzi a tiszteletet, ami neki ebben a helyzetben kijár, ami ismét plusz pontokat ad a kék szemű hölgy szimpátiájához. Ezután mutatja meg a levelezést, látja is rosszallást a nő arcán, és azt is, hogy felismerte a fia kézírását. Azon még nem gondolkodott, hogy ő valaha szülő legyen, annyira lefoglalják a kutatásai, most még pluszban a tanítás is, de ha lehetne, egy ilyen nőben gondolkodna nagyjából. Kicsit eljátszik a gondolattal, van rá néhány perce, mire Janey végez a levelekkel. Úgy érzi muszáj közölni vele, hogy ne értse félre, de már kezdi rosszul érezni magát, mert a barna hajú nő, minden egyes szavával egyetért, ő pedig így hülyét fog csinálni magából előbb-utóbb. Ezek után már nem fog szabadkozni, adja magát olyannak, amilyen, fenntartások nélkül.
- Igen, talán igaza van. – egyezik bele, hogy túllépjenek az udvariassági körökön. Közben Janey beszél azokról a szabályszegésekről, amikről tud, a helyzet úgy alakul, hogy a fiatalember mostanában túlságosan is kamaszodik. Hogy ennek mi az oka az életkoron kívül, nehéz lenne megmondani. Akár a környezete, akár egy megváltozott élethelyzet kihozhatja bárkiből azt, ami Gergővel történt. Meg akar valamit mutatni mindenkinek, csak így a saját csapdájába esik majd, ezért muszáj terelgetni őt. Erre leginkább a szülők és a barátok képesek és szükségesek.
- Igen, ez egy járható út. Biztos, hogy valami környezeti tényező lehet az oka az egésznek, nem tud esetleg olyanról, ami az ő rövid életében most nagy változást jelentett? Bármi lehet: egy barát elvesztése, új rokon, stb. – próbálja kitalálni, hogy mi történhetett, de igazából erre nem vár választ, csak adott néhány ötletet. Rákérdez a nevelésre, amire egy nagyon furcsa választ kap, mondhatni kitérőt. Valami olyasmit sejt, hogy van valakije a nőnek, de az nem alkalmas apának. Persze a fiatal és szép Janeynek lehet udvarlója, aki viszont nem tekinti magát a befogadott gyermek apjának és máris nincs az apai oldal megteremtve.
- Értem, remélem egyszer majd lesz. – újabb mosolyt adományoz a vele szemben ülő számára, majd eszébe jut, hogy meg kéne kínálnia a vendéget valamivel.
- Inni esetleg kér valamit? Sajnálom, elfelejtettem megkínálni. Van itt némi üdítő és víz, ha parancsol. – ajánlja fel, az alkoholokról nem beszél, azok úgy gondolja, hogy nem ide valók. A tegeződés felvetése kissé meglepi a férfit, de azért annyira nem merev típus, hogy egy ilyen kényelmi ajánlatot visszautasítson.
- Nem, nem bánom, köszönöm, hogy felajánlottad. Andrásnak nyugodtan szólíthatsz, a becézésekért nem vagyok oda. – vonja meg a vállait nagyon finoman, szinte leheletnyit mozdultak meg csak, ez is jelzi, hogy ő nem az az ember, aki túl könnyen feloldódik.
- Ha bármi kérdésed van még, nyugodtan tedd fel. Részemről meg vagyok győződve arról, hogy Gergő jó kezekben van, és nagyon remélem, hogy a büntetőmunkát, amit kapott megoldja majd helyesen és visszaáll hasonló fiúvá, mint, ahogy szeretnéd. Egy kérdésem azért nekem is van. Mi késztetett arra, hogy őt örök befogadd ilyen fiatalon? Hiszen előtted az élet. Nyilván nincs hozzá sok közöm, csak érdekel, hogy egy fiatal szép és tehetséges nő, miért éppen árvát fogad be magához. Igen, láttam a boltot, azért gondoltam. Nyilván magamból indultam ki, nem akarlak megsérteni, vagy ilyesmi. De gondolom ezt eddig is érezted. – Ő hoz magának egy narancslevet, és ha az előbb Janey kért, számára is meghozza a kiválasztott italt. Tölt, ha kell mindkettőjüknek és iszik pár kortyot. Kicsit kiszáradt már a beszélgetésben.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 19. 16:18 Ugrás a poszthoz

Janey Forerst

Nehéz a szülők élete, és erre Vécsey akkor jött rá, amikor visszagondolt most, hogy ő milyen gyerek volt. Bár nem tartozott a legrosszabbak közé, de a legjobbak közé sem. Voltak neki is furcsa húzásai a szülőkkel szemben, amit a mai fejjel nagyon gyerekesnek gondolt, de akkor gyerek is volt, nem tudta felmérni azt, hogy mennyit adtak a szülők neki. Erre később jön rá az ember, vagy sosem, az a rosszabbik eset. Most Janeynek ugyanezzel kell megküzdenie, hogy Gergő most valószínűleg erősen én központú, és csak az érdekli, hogy rá figyeljenek, hogy az ő értékeit szolgálják ki. Ha szembe mennek vele, akkor sem nézi meg azt, hogy a másiknak igaza van, csak a saját igazát szajkózza. Ez ebben a korban könnyedén előjöhet, ez a kamaszkor sajátossága, amikor a gyerek már felnőttnek érzi magát és nem szereti, ha beleszólnak a dolgaiba, bármilyen bárgyú, vagy éppen létfontosságú legyen az. Ezt végiggondolva összegzi a nőnek az elképzeléseit.
- Ő egy kamasz, mégis mi mit csináltunk ennyi idősen? Oké, talán a tanárainkkal nem beszéltünk így… Legalábbis visszavonultunk egy idő után. – kacsint a nőre, ezzel nem védeni akarja Gergőt, csak rámutatni, hogy ez a kor ezzel jár többnyire, kivéve, ha valaki annyira imádja a szüleit, tanárait, hogy inkább meg sem próbálja az ellenkezést. Vagy nem olyan típus, de azt a diákok is elnyomták.
- Szóval úgy hiszem, hogy megoldást fog találni a problémára, kedves Janey. – mondja bátorítólag, és ezzel egyidejűleg kezdi foglalkoztatni a probléma forrása. Ad pár ötletet, amelyre az a anya rögtön előhozakodik pár ötlettel, szinte egymást segítve azzal, hogy mi lehet a gond. Az egyik ötlet szüli a másikat és előjön egy fiatal lány neve is, Biancáé. Vécsey nem ismeri a nevet fel elsőre, nem tudja társítani, de rengeteg új diákja van, illetve, csak új diákja van, így még nem szerzett rutint abba, hogy mindet megjegyezze. Az sem biztos, hogy a néven nevezett Bianca a tantárgyát felvette, így pedig még jobban nehézséget okozna a beazonosítása. Végül is nem ez a lényeg, hanem, az, hogy a szívügyek bizony okoznak furcsa tetteket.
- Lány is lehet a dologban. Igen, elképzelhető, hogy ez fordította ki a fiút önmagából, de nem hinném, hogy ennyire. Bár nem ismerem a „kapcsolat” mélységét, viszont, ha csak ez a gond, akkor hamarosan véget érhet, ha Gergő rájön, hogy esetleg más lány is van még a Bagolykőben. – találgat persze csak, hiszen a valódi indokot kizárólag Gergő tudja. Az Edictumot olvasta, de már nem emlékszik a pletykarovatra ennyire kiválóan, hogy pont ezt a részt jegyezze meg belőle. Reméli, a következőben nem nagyon lesz benne, de könnyen előfordulhat, hiszen új tanerő, és az mindenkinek érdekes lehet. A következő bók jól esik neki, ezt nem is tudja letagadni, finom és nem túl széles mosolyt küld Janey felé.
- Igen, egyelőre én sem látok esélyt arra, hogy bármelyik tanártól tiszteletet venne, vagy tisztelettel bánna vele. Jelenleg nem vagyok jó célpont erre, ahhoz valahogy ki kéne vívnom a fiú tiszteletét nekem is. Én nem vagyok a behízelgő típus, ha így megkedvel valaki, akkor örülök, ha nem, hát nem. Nem kell erőltetni a dolgokat, ha azok nem maguktól jönnek. Persze, ha egy-két tanuló valóban szimpatizál velem, és ez nem csak abból látszik, hogy nyal, hanem érdemi munka is van mögötte, azzal nyilvánvalóan jobb lesz a viszonyom, hiszen látom, hogy nem azért kedvel, hogy mondjuk, erősebb jegyet kapjon egy-egy dolgozatánál, vagy az év végi vizsgákon. – nagyjából ennyi és nem több a véleménye, a hízelgő diákokról. Persze hosszabban is kifejthetné, de úgy érzi, hogy a beszélgetőpartnere tökéletesen levonja ebből a következtetéseit Vécsey jellemére vonatkozóan. Talán egy kissé el is kanyarodott a témától, de gyorsan összeszedi magát, gondolatait, és újra Janeyre koncentrál. Felszolgálja a kért italt, miközben a kék szemű nő tovább beszél.
- Igen, furcsa is lehet megszokni az itteni nagy melegeket és hidegeket, ha egyáltalán lehetséges. – átnyújtja a narancslevet közben Janeynek, és miután a nő kortyolt, ő is leöblíti a sok beszédtől lassan kiszáradó torkát.
- Minden bizonnyal Janey, minden bizonnyal. – bólogat, és reméli, hogy lesz a nőnek annyi ereje, hogy véghez is vigye azt, amit mondd. Nem tűnik éppen szerencsétlennek, inkább határozottnak, ez már a kézfogásukból is kitűnt, nem beszélve a nevelési elveiből. Vécsey nem aggódik, hogy Gergő viselkedése előbb-utóbb megfelelő mederbe fog majd terelődni Janey által.
- Igazán nincs mit, és örülök, hogy igazolódott a kép, ami a rövid beszélgetésünk alatt kialakult rólad. – bókol tovább, habár nem szándékosan, csak az igazat mondja és ezzel óhatatlanul is kedveskedik a vele szemben ülő csinos nőnek. A következő kérdés nagyon meglepi, valahogy teljesen eltér a tárgytól, habár némi összefüggést lehet azért vonni.
- Egyelőre kapcsolatom sincs, nem érek rá. Egy kapcsolathoz idő kell, én pedig eddig jártam a világot, nem állapodhattam meg. Ez lehet, hogy folytatódni is fog, de egyelőre ide kötnek a kutatásaim. Gyerekek? Még sosem gondolkodtam el rajta komolyabban, nyilván ez is abból adódik, hogy nincs kapcsolatom sem. Azt sem tudnám, hogy jó szülő lehetnék e, például olyan, mint te. Benned sok felelősségérzet van, habár ha bárki rád néz, nem hiszem, hogy arra gondol, hogy te anya vagy, ha meg nem sértelek. Inkább egy szép nőt látnak benned csak, amíg el nem kezdenek veled beszélgetni. – most már lassan flört jellege alakul ki a dolognak, de Vécsey mint mindig, most is csak az igazságot mondja ki. Janey szép, intelligens, és tényleg inkább prédának néznék őt, mint anyának.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. augusztus 15. 21:16 Ugrás a poszthoz

Meyerson kisasszony

Elkezdődött a vizsgaidőszak, itt az ideje értékelni az évet a professzornak, ezért a könyvtárba igyekszik. Nincs túl messze tőle, így rövid időn belül belép a könyvillatú helyiségbe, még meg is áll egy pillanatra beszívni ezt a jellegzetes dolgot. Rámosolyog a könyvtárosra, olyan sokat nem szokott itt tölteni, hogy megismerkedjen vele. De ha még több évet eltölt a Mágustanodában, akkor még az is lehet, hogy mindenkit névről fog ismerni, legalábbis a kollégákat. Vécsey nem szokott megjegyezni neveket, hiszen általában nem marad egy helyen sokáig, mindig csak a legfontosabb emberek nevei maradnak meg az aktuális helyszínen. A könyvtáros hölgy jelenleg nem az, de mostanában lehet, hogy megjegyzi a nevét, mert többet fog ide járni. A kastély kifogott rajta, nagyon kevés eldugott helyet talált, a sámánképzőről pedig szinte semmit sem tudott meg. Ez főleg azért volt, mert órákat tartott, a pihenőidejében pedig az álmai kínozták, amit Fédrával próbált megfejteni, és úgy látszik, hogy talán hasznosak voltak az együtt eltöltött órák, a megfejtésen gondolkodva. Most csak összegezni jött az évet, meg olvasni egy random könyvet, hátha valami érdekességre bukkan benne, nem egyszer járt már így. Ezért az elzárt részlegbe indul, Matilda – talán most már nem fogja elfelejteni a nevét – készségesen engedte be őt erre a részlegre. Elvett egy könyvet és az egyik sarokba ment, ahol egy kis olvasókuckó volt kialakítva. ~ A híres fonál. Ez vajon mi lehet? Ariadné fonala? ~ A szemeiből máris eltűnt a fásultság, és mohón felnyitotta az első oldalán a könyvet. Idézett egy kis táncoló lángocskát, hogy jobban lásson, majd belekezdett az olvasásba. Egyszer hallott valami zajt, de nem vett tudomást róla. Aztán, ahogy peregtek a percek egyszer csak felállt a hátán a szőr, de csak egy pillanatig. Visszaolvasta, hogy hol is járt éppen, de az érzés nem nyugtatta őt meg. Megérintette a nyakában hordott követ, de semmi jelét nem mutatta az sem ennek a fura dolognak. Abban maradt, hogy talán a hely teszi, vagy éppen a sámánképző egyik furcsa hatása volt. Azért kikészítette a pálcáját biztos, ami biztos alapon, sosem lehet tudni. De aztán újra belemerült az olvasásba, hiszen valóban Ariadné fonaláról szólt a kötet.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. augusztus 16. 21:06 Ugrás a poszthoz

Meyerson kisasszony

A könyv továbbra is elég izgalmat okoz a tanerőnek, hogy ne vegyen észre semmi gyanúsat, eléggé belemélyed az olvasásba. Egészen addig nem vesz tudomást semmi másról, amíg egy könyv hangos puffanással kiszakítja őt a múltból, ahol Ariadné éppen el akarja hagyni a becses ereklyét. Pálcával a kezében villan a tekintetet a hang irányába, hiszen eléggé edzett már az ilyen dolgokban. Volt eleget múmiák közt és hasonlóan elátkozott helyeken, hogy megtanulja, a gyorsaság megmentheti a haláltól. Igaz, ez csak egy esély rá, de az iskolában nem számított ijesztgetőkre. Amikor megpillantja a lányt, aki éppen visszatesz egy könyvet, máris rájön, hogy ez egy iskola, itt bármi megtörténhet. A pálca hegye leereszkedik, Vécsey légzése pedig a normális tartomány felé kezd közeledni. Azt ugyan nem tudja, hogy egy diák – bár Zója után nem mer még csak tippelni sem a fiatal hölgy korára – mit kereshet az elzárt részlegen, ő úgy emlékszik ide csak tanárok jöhetnek be. ~ Vagy engedéllyel diákok is? ~ Megráncolja a homlokát, majd visszatér a könyvéhez. Mivel Matilda itt van a közelben, biztos tud a dologról, nem izgatja túlságosan fel magát. Nincs szerencséje, a fiatal hölgy megtalálhatta, amit keresett, mert hozzászól. Rápillantva a könyvre, megjegyzi az oldalszámot, majd tekintetét végighordozza a fiatal nőn. Miközben becsukja a becses értéket, egy pillanatra elmosolyodik. ~ Nyilván azt gondolja, hogy most valami nagyon titkos dolgot olvasok. Persze azt, mert még nem találkoztam ezzel a kötettel és az máris látszik, hogy tévúton jártam, amikor kerestem ezt a tárgyat. ~ Szinte vállat von magában, de aztán erőt merít az igazgatóval folytatott beszélgetéséből és tanárként kezd viselkedni.
- Ennek ellenére sikerült – nyugtázza Vécsey, ő nem az udvarias körök és a mellébeszélés nagymestere, az már bizonyos.
- Ariadné fonaláról kerestem valamit, ha már ennyire érdeklődik a kisasszony – nyújt némi tájékoztatást, majd amikor elfogadja a kezet, érzékeli, hogy a lánynak nem túl meleg a keze, pedig eléggé meleg van mostanában és a kastélyban sincs hideg.
- Vécsey András, EVT professzor. Nem bánja, ha megkérdezem, hogy mit keres? Biztos van engedélye, de fő az óvatosság, tudja – mosolyodik el egy pillanatra, majd választ várva, tűnődve vizslatja a fiatal leányzót.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 8. 10:45 Ugrás a poszthoz

Alexa és Artemisia
ruha

A professzor fáradtan halad a tanári felé. A tegnapi éjszaka megint rosszul aludt, újra előjöttek a rémálmok, amit még az előző évben Kékessy kolléganővel próbált megfejteni. Egy időre eltűntek, de tegnap újra felbukkantak a semmiből, és még a zöld tea sem tudta teljesen kiűzni ezen gondolatokat a férfi fejéből. Még alig indult be az év, és már tudja, hogy újra az Edictumban végzi majd a folyosós kirándulása miatt. Főleg azért, mert Lea segített neki, ennyi már bőven elég az egészhez. Ma egy kicsit lazábban öltözködött, mint szokott, ez csak azért lehetséges, mert ma nincs órája, ott mindig megadja a tiszteletet a diákoknak az öltözködésével is. A tanári ajtaja még nyitva van, amikor odaérkezik. A célja pedig nem más, mint a könyv, amit a könyvtárostól elkért, az iskola alapításáról és Bogolyfalva akkori állapotáról írnak benne. Ő pedig ott hagyta az asztalán, és ma eszébe ötlött valami, ami olvasott, talán mégis a régi sámánképző nyomaira utaltak, pedig korábban valamiért elvetette. A nyom az nyom, a könyvre pedig szüksége van, így be is sétál a nyitott ajtón, majd beteszi maga után, ha nem érkezik más. Odabent egy ismeretlen hölgy és Flaviu professzor asszony pakolásznak és csevegnek. Egy kis mosolyt erőltet magára, majd odalép a két nőhöz.
- Szép napot! Vécsey András, EVT – bemutatkozik az ismeretlennek, még kezet is nyújt neki.
- Flaviu professzor – biccent a másiknak. Óhatatlanul is rápillant a kövekre, így nagyjából képben van, hogy az előző Gemmológia professzor utódjával lehet dolga. Sajnos az előzővel nem nagyon volt ideje beszélgetni – meg úgy senkivel sem -, talán idén jobban lesz rá ideje. Mivel nem akar zavarni, valahogy kimenti magát.
- Remélem, tovább tud maradni, mint az elődje, nagyszerű iskola, szép múlttal. Akár még érdekes kövekre is bukkanhat. Ha segítségre lenne szükségük csak szóljanak, szívesen állok rendelkezésükre – mindkét nőre rámosolyog, majd elindul az asztalához felkutatni a keresett könyvet, de az asztalán nem találja. Kinyitogatja a fiókjait, lázasan keresget, aztán összeráncolja a homlokát, mikor az utolsó fiók mélye sem rejti a kérdéses irományt. Kicsit megvakarja a homlokát, de visszagondolva is biztos benne, hogy itt kellene lennie. Az asztalán minden rendezett, sosem hagyja szét a dolgait, de utolsó mentsvárként a papírhalmai között kezd el keresgélni, egyelőre sikertelenül.
Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. október 8. 12:03
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 8. 15:17 Ugrás a poszthoz

Lea

Az utolsó simításokat végzi a fekete öltönyén. Senkinek sem fog feltűnni a megjelenése, hiszen egyébként is hasonló ruhákban van, amikor tanítási idő van. Ritkán enged meg magának lazább stílust, főként olyankor, ha egyedül van, vagy, ha nem az iskolai dolgait végzi. Most viszont étterembe készül, ahol ma este 6-ra foglalt egy kétszemélyes asztalt. A tulajdonos Zoey Rutheford egy kis kedvezményt is adott a tanári mivolta miatt, amit elfogadott, bár nem lett volna rá szüksége. A lényeg a jó viszony, tudja, hogy a Bagolykő tanulója volt az azóta felcseperedett hölgy, így illendő volt a felajánlás acceptálása. Fél órával korábban indul, még beugrik egy kis csokor vadvirágért, ami az asztal fő díszét fogja alkotni a gyertya mellett. Az idős virágárus nénivel kedvesen bánik, biztos benne, hogy az asszony gondosan válogatta azokat számára. Megérkezvén az előtérbe leveti a kabátját, már csak tíz perce van hat óráig, addig pedig várja a partnerét. Egy kis szorongás van benne, nem véletlenül igazgatja az egyébként remekül álló ruháját. A pincér szól neki, hogy szabad az asztal, akár fel is mehet, de ő inkább megvárja a lányt. Amikor megérkezik Lea, egy kézcsókkal fogadja és ha van kabátja lesegíti róla.
- Szia! Örülök, hogy elfogadtad a meghívást! – közli a lánnyal, hiszen bagolyba küldött egy kedves kis meghívót neki, amit órákon át fogalmazott, pedig csak néhány sor és mondatot rejtett a kész szöveg. Talán kicsit régimódi, de a kezdeti szorongása most inkább idegességgé változott. Nagyon ritka, hogy ilyesmire adja a fejét, ettől függetlenül megpróbál természetesen viselkedni.
- Mehetünk? – kérdezi, pozitív válasz esetén pedig az emeleti lépcsők felé mutat, majd egy lépéssel lemarad az induló lány mögött, ahogy illik. Az asztalbál már ég a gyertya, a virág pedig a vázában, Vécsey pedig elégedetten ideges, még mindig. Remélhetőleg majd elmúlik nála.
- Foglalj helyet, kérlek! – kéri fel a lányt és kihúzza számára a széket is, hogy Lea kényelmesen leülhessen.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 9. 23:18 Ugrás a poszthoz

Lea

Vécsey türelmes ember, türelme pedig kifizetődik, Lea időben érkezik, ő pedig mosolyogva fogadja a lányt. Minden rendben, elfoglalják a helyeiket és még dicséretet is kap.
- Köszönöm, örülök, hogy jól választottam, nem vagyok egy nagy öltözködő. Te pedig szokásodhoz híven lélegzetelállító vagy, a ruha pedig kiemeli a szépséged – riposztol, az őszinte szavak pedig meghatározzák saját lényét. Nem szokott hazudozni, és sokszor rosszul jön az őszintesége, vagy éppen hallgatnia kellene, de azt csak akkor tud, ha nem kérdezik. Ráadásul valóban kitett Lea magáért, így legalább ő is leküzd a feszengésén egy adagot. A lány próbálja oldani a légkör kissé beállt hangulatát, és túljuttatni mindkettőjüket a holtponton, amiért a professzor elég hálás. Sokat gondolkodott azon, hogy írjon-e egyáltalán, de a becsülete megvédése miatt muszájnak érezte. Ezzel hitegette magát, mert valójában meg akarta hívni a lányt, eltölteni vele több időt, hogy megismerje még jobban őt. Furcsának találja önmagának is, hogy vonzódni kezdett hozzá, hiszen az iskola egyébként is bőven szolgáltat ehhez lehetőséget, akár idősebb diákok, akár a tanár kollégák közül is. De mégis Lea volt az, aki valamilyen szinte megfogta, felkeltette az érdeklődését, most pedig éppen őt váratja a válaszával.
- Igen, készültem, bár nem írtam le – szégyenlős mosolyt láttat, majd mielőtt belekezdene valamibe, meghozzák az étlapot. A pincér – elegáns, fekete ruhába öltözött, karakteres arcú fiatalember – megkérdezi tőlük, hogy mit kérne inni, amíg az ételeket kiválasztják. A lány után Vécsey is rendel, ő egy fehérbort választ, de kér két aperitifet.
- Úgy tudom, hogy enélkül nem illik kezdeni az itteni mugliknál, te mit innál? – kérdezi, és furán hathat a közvetlensége, na meg a fiatalos lendülete. Vécsey simán tud magán tíz évet öregíteni a viselkedésével, de úgy tűnik a fordítottjában sem rossz. Az italok és ételek kiválasztása után – a professzor egy pálinkát kér, az étele pedig egy tavaszi rizses bourdoé – a fiatal pincér magára hagyja őket, és elindul a konyhába, hogy a rendelésüknek megfelelő ételeket elkészítsék.
- Tudom, hogy nem vagyunk muglik, most mégis… olyan hangulatom van. Ne, ne ijedj meg, most nem mászkáltam becsapdázott alagutakban – viccelődik, még fel is kacag a finom irónián, láthatólag lazult egy keveset a párhuzam-derékszög tartásából.
- A virág természetesen a tiéd – adja még tudtára a lánynak, és elégedetten dől hátra. ~ Remek nap lesz a mai. ~
Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. október 9. 23:18
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 10. 13:51 Ugrás a poszthoz

Flaviu és Rubya professzorok, Krise kisasszony

- Köszönöm kérdését, a szokásos unalmas dolgaimat csináltam. Remélem önnek jól – egy félmosolyt azért megereszt, enyhítvén szavai súlyosságát, hiszen tényleg unalmas lehet egy kívülállónak, hogy az ő a szabadidejében a kastélyt járja, vagy a könyvtárban olvasgat, vagy a szobájában jegyzetel. Nem valami szociális nagyság, de talán Lea majd változtat ezen.
- A diákok nevezték el így, de megvallom, jobban szeretem így rövidítve – válaszol Rubyának, sosem szerzett magának dicstelen jó pontokat, most is megtartja ezen jó szokását. – Nemsokára az ön tartárgyára is lesznek ilyen rövidítések, reménykedjünk, hogy valami jobb fajtát találnak ki a diákok. Például a GYNT mellett használják még a „gyogyi”-t is, mint Gyógynövénytan rövidítést, aminek már nincs annyira pozitív kicsengése – pillant Felagund üres helye felé, majd kimenti magát, hogy azzal foglalkozzon, amiért is jött. Első körben nem találja a könyvet, a másodikhoz pedig akkor fog hozzá, amikor a fiatal lány megérkezik.
- Szép napot Krise kisasszony! Nagyszerű vizsgát írt, igazán büszke lehet rá professzorasszony – dicséri meg a lányt, mert kicsit csalódott a vizsgaeredmények miatt. Nem sokan vizsgáztak le a tárgyából, valaki még volt olyan kedves és egy „Trololo” üzenettel is a tudtára adta, hogy idén nem kíván élni a vizsga adta lehetőségével. Üdítő kivételek egyike volt a fiatal Krise kisasszony, ezért is igazolta vissza szóban is azt, amit írásban már egyszer megtett. Aztán hagyja tovább őket beszélgetni és a saját dolgával törődik. Keresgélés közben felpillant és látja, ahogy Rubya professzor elégedetten néz az asztalára. Tetszik benne a férfinak, hogy hasonlóan hozzá, precíznek tűnik a nő, ami minden kollégáról nem mondható el, főleg a nőkről. Persze, amíg ő a rendezettségben sem mindig találja a dolgait, mint most, más a káosz közepéről is előhúzza a kereset dolgozatot, vagy épp tananyagot másnapra. Ehhez is kell tehetség, ami Vécseynek nem jutott, neki más készségei vannak, de néha odaadná egy ilyenért nagyon szívesen. Hiába a kutatás, az asztalán és a fiókjaiban nem találja meg könyvet, ezért egy nagyot sóhajt és rátámaszkodik mindkét kezével az asztallapra, és megcsóválja a fejét. Ekkor látja meg a mellette lévő professzor asztalán a fekete bőrkötésű könyvét, amire le is ejti a fejét, hogy hogyan sikerült ennyire jól körbenéznie. A látása csak a saját asztalrészének síkjáig terjedt, láthatatlan vonallal jelölve meg a területét. Így eshetett ez a komikus eset, amin már maga is mosolyogni kezd és elveszi a kötet, majd távozni készül a tanáriból.
- Örültem a találkozásnak! – int a trió felé, majd magukra hagyja őket és már lapozgatni is kezdi a könyvet útban a szobája felé.


//Köszönöm a játékot!//
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 10. 19:59 Ugrás a poszthoz

Lea

Nem gondolta volna, hogy lesz valaki, akivel közelebbi viszonyba szeretne kerülni, a szakmai dolgokat kivéve. Most pedig magát meglepve öltözött ki, az udvariasságát elővéve segíti ki a lányt az etikett csavaros útvesztőjében, elnézve neki a kisebb hibákat. Nem, mintha ő maga ezt túl szigorúan venné, és rá kell jönnie, hogy ez elég hátráltató tényező is lehet abban, hogy Leával bármilyen viszonyba is kerüljön. Persze ez a romantikus légkör, amit maga a tulajdonos is megteremtett a falon lágy és gyér fényt nyújtó kis lámpásaival, meg az egész körítés nem arról tanúskodik, hogy a professzor nem erre vágyna. A testbeszéde is sokkal közvetlenebb, mint egyébként egy hasonló diákkal lenne, és ami a legmeglepőbb számára az az, hogy nem érzi magát feszélyezve ettől, mi több, még a hangulatát is nagyon pozitív irányba tereli. Egy kicsit elpirul és egy apró listát húz elő, néhány szót körmölt csak rá, az ő erőteljes és pontos írásával.
- Pedig el akartam titkolni, sokkal természetesebben hatott volna, ha csak úgy kérdezgetlek – elnézést kérően mosolyog, miközben a pincér felveszi a rendeléseket és egy rövid szünet áll be a beszélgetésükben. A vörösborra bólint, valóban jó választás az ételhez, bár ő maga sem egy nagy szakértő, de az ízhatást úgy gondolja, hogy kihangsúlyozhatja a vérszín nedű. Aztán próbálja oldani a hangulatot a maga módján, amire Lea vevő, Vécsey nagy megelégedésére. Még mindig nem tudja, hogy mihez kezd majd a helyzettel, vagy, hogy mit is szeretne pontosan Leától, csak abban biztos, hogy nagyon régóta ő az első, akire felfigyelt, mint nő. Semmi szakmaiság, semmi hátsó szándék, csak a társasága az, ami jól esik a férfinak. Az is igaz, hogy Kékessy kollégával is egész jól elbeszélgettek egyszer, amiből akár alakulhatott volna ki valami, de aztán a jóslástan professzor eltűnt, kérdéseket hagyva maga után. Ő pedig van annyira úriember, hogy nem kérdezősködik, így ha hivatalosan nem értesül a távozás miértjéről, akkor nem siet azt megtudni. A felvont szemöldök a kecses orrok és a mélybarna szemek valódi érdeklődést tükröznek a férfi felé, ő pedig szívesen válaszol, ha már arról kérdezik, amiért tulajdonképpen elvállalta a tanári állást. Plusz érez egy kis tartozást a lány felé azért, mert Lea kimentette őt a múltkor, de ez az, amit nem fog nagydobra verni.
- Az iskola egy sámánképzőre épült. Ennek a nyomait kutatom, és azt hiszem, hogy rá is találtam egy helyre, ami a képző egy helyisége lehetett. Azt is el tudom képzelni, hogy a romok, maguk voltak az intézmény, ha nevezhetem így, és sok szoba, még most is annak a varázsát őrzi. Az más kérdés, hogy nem voltam elég felkészült, amit bánok és amatőr hibának tartok – vallja be töredelmesen, miközben megérkeznek az italok. Megvárja, amíg a pincér felszolgálja a borokat is, és eltűnik, majd az aperitifét a lány felé nyújtja.
- Mire igyunk? – kérdezi, majd a válasz után koccint a lánnyal és lehajtja az italt. A magyar toroktisztító pirionitóként fut végig a torkán, megfestve a férfi arcát egy erősebb pírrel. De nem hal bele, volt már, hogy egyszer-egyszer koccintott az apjával is, és most egy kicsit fel is oldódik, az pedig jól jön jelen pillanatban.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 12. 13:49 Ugrás a poszthoz

Lea

Zoé természetesen nevetni kezd, amikor a professzor megmutatja a „listát”. Nem tehet róla, nem szerette volna, ha esetleg egy fontosabbnak tűnő dolgot kihagyott volna. Valójában nem írt fel sok mindent, csak néhány alapkérdést, igazán nem szeretné a lányt kísérleti nyúlnak használni, még látszólag sem. Viszont a téma annyira érdekli, hogy pár kérdés erejéig felfedezze az ikertulajdonságokat a mestertanonc szemszögéből, nem mellesleg közben a beszélgetés fonalát is fel lehet venni, ha épp elveszne valahol az ebéd közben.
- Azért reménykedem, hogy nem vagyok ennyire kiismerhető – a mosolya félig szájelhúzásnak hat, félig rendes mosolynak, így aztán elég fura arcot vág, amin Lea még egyet mulatozhat. Ha így tesz, nem orrol meg rá, hanem inkább a lánnyal nevet, ahogy eddig is tette. A hangulat feszültsége kezd szépen feloldódni a kettőjükből egymásra áramló érzelmek miatt, talán egy kicsit Vécsey is lazábbra engedi magát. Emiatt is nem szól, ha éppen meglátna, meghallana valami nem odaillő dolgot Zoétől, a későbbiek során pedig megtartja magának ezt a nemes tetettet.
- Igen, elsősorban ezért, és tudom, hogy van valóságalapja. De örülök, hogy más értékek is találhatóak az iskolában – utal egyértelműen Leára, és még bele is mosolyog a lány lélektükreibe. Egyébként is a mestertanonc szemei kezdik újra a bűvkörükbe vonni a professzort, így az apróbb dolgok felett magától is elsiklik. ~ Merlin szakállára, én egy diákkal vacsorázom, de nyugodtan mondhatjuk randinak is. ~ Konstatálja magának a nyilvánvalót, azt viszont nem tudja, hogy ez most miért lett érdekes számára. Eddig is jól tudta, hogy ha ez esetleg - tehát biztosan – kiderül, akkor a pletykák hamar eljutnak bárki fülébe, és emiatt megütheti esetleg a bokáját. De mivel nem tanítja a mestertanoncot, aki már felnőtt nő, úgy gondolja, hogy ha komolyabb dolog kialakul közöttük, az nem ütközik a házirendbe. A következő meglepetés pedig akkor éri, amikor rájön, hogy szeretné ezt megtapasztalni, ergo szeretné, ha Leával közelebbi kapcsolatba merülne. Finom pír jelenik meg az arcán, amit gyorsan az aperitif megivásával próbálja álcázni.
- Nem tudom, hogy melyik jobb, legyen a ma este és az, hogy rávettelek – vigyorog, majd mindketten lehajtják a tüzes italukat. A pirulását valóban elnyomja a vörösödés, amit az ital vált ki belőle, egy nagy sóhajjal letudja magában az egészet. Abban biztos, hogy legközelebb – már ha lesz ilyen – inkább kihagyja ezt a nemes hagyományt.
- Legközelebb kihagyhatjuk ezt a részt – mondja egy kicsit mutálva, majd megköszörüli a torkát, hogy visszanyerje a saját hangját. Ezen is mosolyog egy kicsit, mert elég vicces lehetett látni Vécsey professzort, ahogy kissé erőtlenül próbál beszélni. Az önirónia is fontos állítólag, az más kérdés, hogy erről eddig nem így vélekedett, de most jobb mentsvára nincs magához. Lea sem lehet az a nagy ivós, őt is megrázta az ital, így gyorsan rápillant a listájára.
- Nézzük csak. Mesélj, hogy mi volt az első dolog, amit megéreztél a húgodról? A második pedig legyen az, hogy mi volt a legnagyobb távolság, ahonnan éreztél valamit, és be is bizonyosodott, hogy valódiak voltak? – érdeklődik, és kutató szembogaraival vizslatja a lányt. Figyelme egy kicsit elkalandozik a lány nyakár, de gyorsan visszapislant a szemeibe. Miközben válaszol Lea, megérkeznek a rendelt dolgaik, amit először a mestertanoncnak szervíroznak, majd Vécsey is megkapja a kiválasztott ételét. Udvariasan megköszöni a felszolgálást, a férfi pedig távozik is nyomban.
- Akkor jó étvágyat, és nyugodtan folytasd – szól a férfi, és amint Zoé enni kezd, ő is felhasítja a belül vörös színű húsfélét, ami egy mágikus állat hátrészéből készítettek grillezve.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 13. 23:48 Ugrás a poszthoz

Lea

- Nem? Pedig azt hittem a nők szeretik a meglepetéseket. Az is igaz, hogy nem vagyok szakértő – vele együtt húzza el a száját, így elég viccesen hat az egész, és ezen fel is kacag. Vécsey is biztos tudna meglepetésekkel szolgálni, de kötve hiszi, hogy azokat Lea értékelné. Unalmas olvasmányokról tudna ódákat zengeni, vagy egy értéktelen ásatás izgalommentes munkáját tudná ecsetelni. Ezek a legtöbb ember számára nem jelentenek semmit, Vécseynek meg ez az élete, nem véletlen az, hogy nem igazán emberközpontú. Kivéve, ha halottakról van szó, de ilyen morbid poén az eszébe sem jut. A partnere értetlensége a mondata alapján kicsit zavarba hozza, de egyből látja, hogy csak kis fricska és vicc volt a lány részéről. Megkönnyebbülten és mosolyogva válaszol így már.
- Egy pillanatra megijedtem, hogy komolyan gondolod – nevetgél. – Bár igaz, ami igaz, nézhetném így is, de erről szó sincs, természetesen. Talán kicsit álszent vagyok, hiszen listám van – mutat a kis cetlire, majd folytatja. – De valóban nem így nézlek téged – mivel nem túl ügyesen jött ki a mondatból bele is pirul kissé, majd gyorsan folytatja a vacsora elfogyasztását. Már fél a kérdéstől, mert adódik , hogy Lea rákérdezzen „Hanem hogyan?”, ami jogos is lenne, de reménykedik, hogy megússza a dolgot. Ha nem, gyorsan ki kell találnia valamit, ami nem az erőssége, de majd megoldja, úgy gondolja. Még jó, hogy feljön témának az ikerség, talán el tud vonatkoztatni a túl nyilvánvaló válaszától és végre olyan dologról beszélgetnek, amit nagyon is szeret. Persze szerette az eddigieket is, de a szakma az szakma, azzal nincs mint tenni. Ez az ő élete.
- Ez „sima” testvéreknél is előfordul, ezt nem tudom biztosra kijelenteni, hogy ikres dolog lehetett. Persze nem kizárt, csak nem vagyok benne biztos. De azért köszönöm – mosolyog diszkréten, pedig legszívesebben folytatná azzal, hogy Lea mondjon egy másik esetet, ami a legrégebbi lehet. De nem ezért vannak itt, talán majd máskor felteszi ugyanezt a kérdést.
- Ez viszont igen érdekesen hangzik. Tehát inkább emocionális dolog, roppant érdekes – tűnődik el, majd bekap két falatot és ezen járatja az agyát pár másodpercig, amíg lenyeli az újabb falatokat. Kicsit megszállottnak nézhet ki, de aztán mosolyogva felnéz, elteszi a cetlit.
- Csak még egy kérdés, nem ezért jöttünk ide, hogy nyaggassalak. Van közös álmotok, vagy láttál már meg olyan képet álmodban, vagy ébren, amit a testvéred látott? – érdeklődik, de nem teszi hozzá még azt a három kérdést, amivel kibővíteni az előzőeket. Hagyni kell másik estére is belőlük, hogy legyen indok összeülni, beszélgetni. Ő végez az étellel is közben, jólesően emeli koccintásra a poharát, és ha az megtörténik kiiszik egy adagot belőle.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 16. 08:48 Ugrás a poszthoz

Lea

Vécsey megérti a lány indokait, nem lehetett eddig túl sok jóban része, ha a meglepetések túlnyomó többsége kellemetlen volt. Ezzel sajnálatára nem tud mit kezdeni, hacsak úgy nem, hogy kellemesen lepi meg a lányt ezután valamivel. De mivel? Sejtelme sincs, hogy minek örülne Lea, talán ha megkérdezné a testvérét, ő biztosan tudna olyan dolgot mondani, aminek a nővére örülne. Ezzel azonban két baj van: az egyik, hogy más is tudomást szerezne arról, hogy érdeklődik Zoé felé,  a másik pedig, hogy esetleg Zorának nem tetszene a dolog és kényelmetlen helyzetbe hozná a vele szemben ülőt.
- Talán ez most majd megváltozik – küld egy varázsos mosolyt a lánynak, tele lehetőségekkel. Kezd egyre jobban feloldódni, a hangneme is közvetlenebbé vált már egy ideje, eltűnt a határvonal, ami a tanár-diák kapcsolatot jelentette. Most már csak felnőtt beszélget, élvezve egymás társaságát, ezt egy kívülálló pontosan így gondolná. Lea egy kicsit megvicceli a professzort, de nem húzza sokáig a férfi agyát, hamar felfedi, hogy csak viccelt az egésszel. Vécsey pedig megkönnyebbülve kacag a lánnyal.
- Igen, igazad van. Nehéz levetkőznöm a tudóst, hiszen az eddigi életem erről szólt és valószínűleg így is fog folytatódni nagyrészt. De remélem ma nem okoztam eddig csalódást, hiszen azon vagyok, hogy ne régészként, kutatóként, vagy tanárként nézz rám, hanem csak egyszerűen Andrásként – Lea szemeibe nézve mondja ezt, komolyan gondolva az egészet. Nem tudja, hogy mit hoz a jövő kettőjükkel kapcsolatban, az viszont kétségkívül biztos, hogy a férfi vonzódik a mestertanonchoz valamiért. Végül is teljesen mindegy, hogy miért, hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kapcsolódás megvan. A kérdés inkább az, hogy milyen erős ez a vonzalom, illetve meddig erősödik, mert úgy érzi, hogy az idő előrehaladtával az érzései is fokozódnak, és a hátráltató tényezők kezdenek kikopni a listából.
- Nem kell mentegetőznöd, nem vártam el, hogy tudományos választ adj – mosolyog rá Leára megértően. – Ez pontosan elég volt így, ahogy mondtad és hálás vagyok, amiért megosztod velem ezeket egy vacsora közepén, pedig nem is ilyesmikről kellene beszélgetnünk – kicsit szégyenlősbe hajlik a mosolya és iszik egy korty bort, hogy az arcát elrejtse a lány elől. Nem szeret mentegetőzni, főleg nem úgy, ha készségesen kínálják fel az információt, ráadásul a lányt nem szeretné megbántani semmi aprósággal, még ha ebben a beszélgetésben az ő részéről nem is volt bántó dolog, szándékosan biztosan nem. Zoé nekikezd a vacsorájának, így egy kis hatásszünet következik be a beszélgetésükben. Addig megvizsgálja Lea ruháját és arcát is a professzor, nem tolakodóan, de nem is feltűnésmentesen. Szeretné, ha észrevenné a másik, hogy nem semleges számára, de nem próbálkozik pofátlanul.
- Ez viszont már valóban iker tulajdonság lehet, nagyon ritka az, ha két különböző személy ugyanazt álmodja, de ha nálatok előfordult többször is, akkor ez valamiféle kapocs lehet. De most már nem faggatlak tovább ezzel. Inkább mesélj arról, hogy mit szeretsz csinálni, ha épp nem kell tanulnod, vagy iskolai ügyekkel foglalkoznod – vált kellemesebb témára, hiszen valóban nem azért jöttek el, hogy unalmas beszélgetésekkel üssék el a vacsorát.
- De mesélhetsz arról is, hogy miket szeretnél mostanában az élettől kapni, azok mindig izgalmas dolgok. Már ha nem rólam van szó – nevetgél, viccelődik, mintha nem is Vécsey Andrásról lenne szó.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 17. 15:24 Ugrás a poszthoz

Lea

Elgondolkodik a lány mondatán, aki visszadobta a labdát, nagyjából azzal a mondattal, hogy „Neked kell kezdeményezned!”, csak más szavakkal fogalmazott. ~ Tényleg, mit is kéne tennem, hogy… mihez is? Minden olyan zavaros. ~ Próbál kibújót keresni a dolog mögül, de nem bolond, nagyon is jól tudja, hogy ez egy ki nem mondott randevú. Márpedig akkor nem merülhet abban ki a kezdeményezése, hogy ő volt a meghívó, ő fizeti a vacsorát, stb. Izzadni is kezd a tenyere, amikor ezekre rádöbben, és csak zavartan állja a pillantást, arcán némi pírral.
- Engem nehéz untatni ilyen dologgal, de szólni fogok, ha sikerül. Viszont gondolj bele, hogy az már fegyvertény lenne, hehe – felnevet, mert viccesnek találja a helyzetet, komikusnak hat az egész szituáció arról, hogy ha ő unatkozik, az másnak győzelem. A bor nála is megtette a hatását, egészen ellazul, nincs már ami feszélyezteti.
- Ami azt illeti nem csak ezért hívtalak meg, különleges lennél szerintem a képességed és a születési jellemződ nélkül is – bukik ki belőle, el is van képedve magától rendesen.  Csak mosolyog a nem létező bajsza alatt, megtörve ezzel az ikres beszélgetés ütemét. A vacsora lassan véget ér mindkettőjük számára, már csak egy-egy palack bor maradt, amit miután töltött, itt hagyott a pincér nekik. Egy apró izzadságcseppet töröl le a homlokáról, ami a kialakult helyzet és a bor együttese hozott elő a bőre alól.
- Nem tudom, hogy ki Emma, de biztos valami jó ismerős lehet, mert kedvesen beszélsz róla. Nagyon sokoldalú vagy Lea – dicséri a lányt, elrejtve a szavai között rengeteg bókot róla. Valamiért nem akarja azt, hogy a mestertanonc ne tudja, hogy mit gondol róla, pedig ezt eddig nagyon is titkolta. Habár az alagútban már elmondta, de akkor kibújhatott alóla úgy, hogy rá tudta fogni az egészet a méreg okozta hallucinációra. Azóta már kiderítette, hogy a méreg szebbé tesz mindent, és a gátlásokat nullázza.
- Úgy érted, hogy én is odaköltözzek hozzátok majd? – viccelődik, így próbál egy kis menekülő utat találni a szavak erejétől. Nagyon is értette, hogy mire gondol Lea, és egyáltalán nincs ellenére a dolog, csak tartani akarja magát ahhoz, hogy ez nem egy tinirandi, hanem egy felnőttes. Nem mintha arról lenne bármilyen fogalma is, de valahogy így képzelte el magában, mielőtt találkoztak volna itt. Viszont látszik az is Leán, hogy valamiféle megerősítést, vagy elutasítást vár. Ő pedig a hét törpe legkisebbjéhez hasonul most. Néhány óráknak tűnő másodperc múlva halkan megköszörüli a torkát, és belepirulva kezd beszélni.
- Arra gondoltál, hogy… El kellene mennünk, megnézni a csillagokat? – ennél bénábban nem is fejezhette volna ki magát. ~ Gratulálok professzor, igazán jól tudsz bókolni! ~ Szidja magát, de már úgy van vele, hogy sokkal nagyobb hibát nem véthetett volna, az udvariassági nagykövetségről pedig most nyújtotta be a lemondását.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 19. 18:14 Ugrás a poszthoz

Lea

Azon kapja magát, hogy azt nézi, Lea milyen aranyosan védekezik, hogy bújik ki a felelősség alól, amit a férfi zúdít rá a szépségével és különlegességével kapcsolatban. Nagyon szimpatikus neki az, hogy egyáltalán nem tűnik a mestertanonc rosszkislánynak, mi több, talán még túl visszafogott is, a kinézetéhez képest, ami szintén imponáló. Halványan kirajzolódó mosolya a professzornak azt jelzi, hogy élvezi a beszélgetést, a szereplőit és a bort, na meg az egész vacsora hangulatát, valóban jól érzi magát, talán úgy, mint még soha, vagy egy-egy kivételes alkalommal.
- Számomra, vagy az én értékrendemben az vagy – el is pirul egy kissé, miközben végez a vacsorájával, és lassan a borral is, aminek utolsó cseppjei is végigfolynak a nyelvén. Témát vált a professzor és a lányt kérdezni kezdi az iskolán kívüli életéről. Meglepődik, hogy valakivel botlott nyitott, azonban nem tudja, hogy ki az illető, amiről most egy kis ízelítőt kap, megtudja, hogy Lea jó barátja. ~ Biztos kedves teremtés lehet, az emberek a saját stílusukhoz idomuló társaságra vágynak. ~ Filozofál egy kicsit, pedig nem áll közel hozzá ez a tudomány. Lea viszont egyre közelebb kerül hozzá, és nem tudja ezt a bor számlájára írni. Minél többet vannak együtt, annál jobban érzi azt, hogy közel szeretne kerülni a lányhoz. Azután megszállja az őszinteségi roham professzorunkat és kinyilatkoztatja Lea iránti vonzalmát, igaz, eléggé bújtatva, de a lány nem érti félre, sőt, mintha sietősre is venné a dolgot. Ez teljesen érthető Vécsey szerint, mert megint visszatért az ő idegessége is, ami az egész szituációból adódik. Megvárja, amíg Lea elkészül és utána indul. A földszinten a lányra adja a kabátját, majd ő is felveszi a sajátját.
- Akkor csak utánad, úgyis jobban ismered a terepet bizonyos szempontból – mosolyog jókedvűen, majd a fejére csap.
- Majdnem elfelejtettem fizetni, ne haragudj! Egy pillanat és itt vagyok! – égő fejjel rohan a pulthoz és gyorsan rendezi a számlát, bőven hagyva borravalót is. Visszatér Leához és kinyitja neki az ajtót, hogy elhagyhassák a vendéglőt.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 22. 08:53 Ugrás a poszthoz

Lea

A professzor hamiskás mosolya azt jelzi, hogy élvezi Lea zavarát. Nem úgy, hogy a lánynak kínos legyen, hanem jó érzéssel tölti el, hogy ebben a dologban hasonlítanak nagyon is. A kabát feladása nem ütközik ellenállásba, felkapja a sajátját is utána.
- Semmi gond Lea. Én sem vagyok csúcsformában a közeledben – pirul el egy kicsit, saját magát lepi meg azzal, hogy ezt ki merte mondani. A szavaiban nem volt gúnyos él, nem degradálni akarta ezzel a mestertanonc jelenlétét, és az, hogy nem akar menekülni a közeléből szintén nem azt jelzi, hogy menekülni szeretne. Elindulnak a tér irányába, és figyeli, ahogy Lea a közelebb húzódik hozzá. Látja a ki nem mondott kérdést és a karját nyújtja kissé zavartan a partnere felé, remélhetőleg észreveszi a gesztust. Nem sokkal ezután érkeznek meg a szép szökőkúthoz, Vécsey még sosem nézte meg közelebbről. Valóban nagyon varázslatos, ahogy a baglyok, mint vízköpők üzemelnek és az egész alakzat is eltér a szokásostól.
- Tökéletes lesz, nagyon szép esténk van, bár kissé csípős az idő. Nem fázol? Magamra venném, ha miattam fázol meg – mondja kedvesen, ahogy Lea hátrál, majd a leül a szökőkút kávájára. Szavaira belenéz a víz tükrébe ő is, ahogy fodrozódik a lány keze nyomán a felülete, furcsán torzulva ragyognak a csillagok. Ő nem nyúl bele a vízbe, csak Lea kezét figyeli, ahogy finom árkot váj a tökéletes víztükörbe, de a mesterséges tavacska nem hagyja magát, és azonnal begyógyítja a sebeit. Vécseyt egy gyors regenerációra emlékezteti ez, kicsit kibillentve őt a falu realitásából. Közben mellé ül, úgy figyeli a fények táncát, majd felemeli a fejét és egy vonalba kerülnek a mosolygós páros szemei. Vécsey fejében egymás után váltakoznak a gondolatok, majd mivel nem akarja megtörni a varázst, ami kettőjük között most van, nem szólal meg. Inkább közelíteni kezd a lányhoz a fejével, és ha a másik engedi megcsókolja egy lassú, kellemes ismerkedő csókkal.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 24. 12:20 Ugrás a poszthoz

Lea

Végül nem karol bele a mellette jövő szépség, így egy kicsit esetlenül húzza vissza a karját a professzor. ~ Talán fél? ~ Nem tud dűlőre jutni, csak abban, hogy ő sem önmaga teljesen, hanem kellemes bizsergés vegyül össze, némi izgalommal és ez pont elég ahhoz, hogy ne felnőtt módjára viselkedjen, hanem kibillentse őt Lea a saját határozottságából. Nem kell félteni persze, csak egy picit elbizonytalanodott, hogy biztos jó ötlet-e az, ami felé haladnak, és nem a kútra gondol.
- Nem olyan egyszerű a közeledben annak lenni – válaszol mosolyogva és figyeli a lány kacagását, ami megszabadítja a kételyektől a professzort. Érez benne mindent, érzi, hogy nem véletlenül jöttek ide, nem csak úgy mutatta meg neki ezt a szép helyet a mestertanonc. a vacsora sem véletlen volt az ő részéről, mintha egy megtervezett forgatókönyv lett róla, csak nem tájékoztatták a párost, hogy ők lesznek a főszereplők. Erre ő maga hirtelen döbben rá, és gyorsan cselekszik is, mielőtt túlságosan belegondolna ésszerű érvekbe, ami ezt a románcot lerombolhatná, vagy legalább megnehezíthetné. Megcsókolja Leát, aki pár pillant múlva mosolyogva néz rá, majd kitapogatja a nyakában lévő rubint. Tudja, hogy figyelni kell a lányra, hiszen beszéltek már erről és már amióta kijöttek az étteremből finoman bekapcsolta, egy lágy szemlehunyással aktiválta azt. Érezte már a csóknál is, hogy egymásnak feszül a két erő, de a fókusz nagyszerűen megvédte a kellemetlen találkozástól.
- Enn… - nem tudja befejezni a mondatot, mert Lea ledobja most már az udvariasságát és megteremti a legbensőbb viszont kettejük közt, önmagát adva teljesen, tagadás nélkül. Érzi, ahogy a lány keze végigsimul a tarkóján, ő maga pedig magához húzza őt. A csókját most már ő sem fogja vissza, csak hagyja sodorni magát az árral, és ki tudja mennyi idő telik el, mire elvállnak egymástól az ajkaik. A férfi szeme mosolyog, az arca sugárzik. Félresöpri Lea haját, az arcán végighúzza az ujjbegyeit.
- Jól meggondoltad? – inkább költői kérdésnek szánta, mintsem bármilyen választ kapjon, csak a csendet akarta megtörni maguk körül. Magához húzza kedvese arcát és újra megcsókolja, majd átöleli őt. A szíve hevesen zakatol, nem gondolta, hogy bárki megérinti egyszer ennyire, de az élet mindig hoz újabb csodákat. Ezzel ő is átélt egyet most.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 27. 14:54 Ugrás a poszthoz

Lea

Megtörtént. Titkon egy kicsit reménykedett benne, hogy lesz valaha olyan, akivel ennyire közel kerülhetnek egymáshoz. Ezen gondolatai akkortájt jöttek elő, amikor először megismerkedett a mestertanonccal, aki segítséget, alternatívát keresett anno a képessége megfékezésére. Kicsit kétarcú a dolog, hiszen jelenleg csak ő tudja elnyomni a lány szerzett adottságát, így van is, meg nincs is gyógyír Leának. Az megint egy új dolgot vet fel, hogy most, mikor a szívük rezdülését egy hullámhosszra próbálják – és mennyire jól sikerült ez eddig nekik! – hangolni, lehet, hogy nem is lesz szükség más jelenlétére, hiszen a lány önmagában is képes visszafojtani a képessége hátrányát, hiszen minden pozitív dolognak kell lennie negatív oldalának is. Nagyon lassan húzza el az arcát, új útvesztőbe tévedt, aminek az ingoványos térképét még nem ismeri, de abban biztos, hogy meg szeretné ismerni, méghozzá kipróbálásos módszerrel. A felvetett kérdés labdájának visszadobása szerinte nem fair teljesen, azonban érti a jogosságát.
- Nem hiszem, hogy probléma lenne. Mindketten felnőttek vagyunk, te mestertanonc és nem vagy a tanítványom. Ezzel kapcsolatban még van ötletem, a későbbiekre, de tegyük ezt félre most, nem ezért jöttünk. Visszatérve a dologra, nem hiszem, hogy kivetnivaló van ebben a dologban, úgy hallottam korábban is voltak már ilyen esetek, és egyikből sem csináltak ügyet. Mi pedig nem hiszem, hogy a folyosón fogunk kézen fogva andalogni és egymást etetjük szőlővel a Nagyteremben – Biztos benne, hogy így lesz, a munkáját mindig különválasztotta eddig… nos, mindentől. Van benne elég öntudat és az, hogy a tiszteletet fenntartsa a diákjai előtt, ehhez eddig úgy kell neki is viselkednie, ahogy ő azt a másik oldalról elvárja. Leától viszont muszáj érdeklődnie, hogy mindent jól megfontolt-e, pedig láthatóan igen. Hiszen itt van, és követ valamit, ha mást nem a szívét. Vécsey pedig nagyon reméli, hogy mégis elgondolkodott a lány ezen, és most csak egy könnyedebb választ adott. A professzort nem izgatja túlságosan az, hogy Lea fiatalabb nála, a lényeg a felnőtt kor, és ami még fontosabb az érettség, ami a mestertanoncban megvan. A nevetése magával ragadja őt is, becsatlakozik a lányhoz, még magához is öleli.
- Voltál már mugli moziban? A párok oda szoktak menni… hmm… romantikázni. Ha van kedved most, tudok egy helyet – mondja vigyorogva, miközben a lány szemeit fürkészi. El tudna benne veszi egy pillanat alatt. Hogy honnan jutott eszébe ez az ötlet, maga sem tudja, de remeknek találja. Megvárja a választ, aztán megcsókolja újra Leát, ezt most nem nagyon tudja abbahagyni.
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. november 6. 13:55 Ugrás a poszthoz

Czettner L. Zoé - 2013.11.06. 11:38
Az a baj, hogy én sem, és mindjárt írok belőle.
*Egy titkos ajtón benéz* Sok sikert kisasszony! *távozik*

Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. november 6. 14:29 Ugrás a poszthoz

Sok a dolgom Faraday kisasszony. Smiley *hallatszik az ajtó mögül, az elhalkuló válasz*
Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. november 6. 14:29
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. november 18. 14:51 Ugrás a poszthoz

majd fogom a kezed Zoé <3
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. december 24. 21:53 Ugrás a poszthoz

Boldog Karácsonyt Mindenkinek! *fáradtan üldögélve nézelődik*
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. december 24. 21:59 Ugrás a poszthoz

Zoé kisasszony, foglaljon helyet mellettem, _még pont egy_ van. Smiley

Üdvözlöm önt is Luca kisasszony! Nagyon örülök, hogy a diákjaim között tudhatom.

Igen, annyira elveszett vagyok mostanában, mint a tantárgyam.

Professzor koma? Ha lehet tartózkodjunk az illem keretein belül, tisztelt Benjámin úrfi! De, a karácsony miatt elnézem önnek ezegyszer Wink *elfogadja a fiú kezét*

Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. december 24. 22:01
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. december 24. 22:02 Ugrás a poszthoz

Stanwood kisasszony? Önről sok jót hallottam már, üdvözlöm!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vécsey András összes hozzászólása (50 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel