36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ivy A. Ives összes hozzászólása (42 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 28. 10:19 Ugrás a poszthoz

Desmond

Hogy mit is keresek én itt, távol az iskola épületétől, ahol sehol egy teremtett lélek? Nos nyugalmat és búvóhelyet. Nem, most nem rosszban sántikálok, nem szokásom, itt nem, most biztosan nem, csak egy olyan területet szeretnék találni, amit rajtam kívül nem sokan ismernek. Kezemben hátizsákommal, benne rajzoláshoz szükséges eszközeimmel baktatok a Vadőrlaknak nevezett kalyiba irányába. Igazából nem ide igyekszem, de ahogy közeledem felé hirtelen mint egy varázsütésre elkezd zuhogni az eső. Az égen villámok a cseppek jéghidegen koppannak a fejemen, táskámat lekapva magam fölé emelem és berontok a házikóba. Macskám, Éjfél szokás szerint velem tart és ő is beiszkol a lábam mellett. Mindketten prüszkölve rázzuk le magunkról a vizet. Sajnos ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy úgy elázzunk, mint a csuda. Tizenöt éves létemre termetem kicsi és törékeny, ázott verébre hajazok, macsekom is úgy fest, mint egy meggyötört felmosófej, és mint minden fajtársa utál vizes lenni, ahogy persze én is. Elég nagy zajt csaphattam mert úgy hittem magunk vagyunk ebben az elhagyatott lakban, de tévedtem. Amikor már épp mondanám Éjfélnek hogy keressünk valami törölközőféleséget egy sráccal találom szemben magam, amitől jócskán megrökönyödöm. Dadogva szólalok csak meg.  

- Egek! Szia! Öhmmmm...csak...csak az eső elől menekültünk be...Te ugye prefektus vagy?

Csak remélem, hogy nem egy felelős diák a fiú akivel most összetalálkoztam, mert akkor aztán kapnék a fejemre, hogy mi a frászt csinálok én itt, egy számomra látogatásra egyedül nem javasolt helyen, ráadásul pont a vizsgaidőszak kellős közepén. Nem hiányozna egy megrovás vagy ilyesmi, hiszen már az is épp elég, hogy SVK-ból sajnos nem tudtam letenni a különbözeti vizsgát, persze a többi tárgyból igen, méghozzá K-ra és VF-re, de akkor is. Nem lenne jó... Nagyon nem.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. augusztus 28. 10:20
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 28. 13:25 Ugrás a poszthoz

Desmond

Mosolyog rám a nálam jó húsz centivel magasabb srác, ez jó jel, logikusan végiggondolva: vagy egy nagyon rafinált, bizalomba férkőző prefi, vagy nem az, és akkor ez a kedves mosoly csak annak szól, hogy azt hittem róla, hogy az, ami nem. Na jó, azért ezt ennyire nem kellene túlbonyolítanom, ezért amikor kitörlöm hajamat arcomból és vele együtt az esővizet is kedves hangnemben adok némi magyarázatot ittlétemre és arra, miért kérdeztem meg, hogy prefektus-e.

- Nos, mivel biztos vagyok abban, hogy idősebb vagy nálam, ezen felül egy olyan helyen vagy, amit elsősöknek egyedül nem ajánlatos meglátogatniuk, így igen: azt gyanítom, hogy Prefektus vagy, de ahogy a mosolyodból látom; nem vagy az mégsem, én meg épp most égettem be előtted magam. Mond, hogy legalább nem Rellonos vagy, kérlek!

Nézek fel esdeklő, még enyhén nedves arccal a srácra, hajamból csöpög elég erőteljesen a víz, ezalatt Éjfél elkószált és lecövekelt a kandalló elé, ami lehet, hogy szintén meg van bűvölve mert kisvártatva ropogni kezd benne a tűz. Ezt a macsekom egy hálásnak is nevezhető nyervogással nyugtázza és úgy helyezkedik, hogy bundája minél hamarabb megszáradhasson a kiáradó melegtől. Én is némi vágyakozással a szememben pillantok el arra, de míg nem tisztázódott kivel is hozott össze a sors ezen a viharos napon, nem teszek egy lépést sem.

- Ha, mégis az egyik háztársam vagy, azt hiszem itt süllyedek el szégyenemben, vagy fagyok meg, mert mint látod bőrig áztam. Igazából, hogy őszinte legyek: csak egy helyet kerestem, ahol rajzolhatok odakinn és az eső miatt rontottam be ide.

Közlöm, és én magam is megengedek átsuhanni egy kedves, de egyben azért visszafogott mosolyt ajkamon. Majd nyomban ez után elkezdek remegni, mert fázom, de nem kicsit. Karjaimmal átölelem mellkasomat és azért imádkozom magamban, hogy a kandalló melege mihamarabb jusson el laktér minden apró zugába, így hozzám is mielőtt még igazán dideregni kezdenék, ja és persze azért is elrebegek pár szót, hogy most ne fázzak meg.  
 
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:07
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 28. 14:53 Ugrás a poszthoz

Desmond

Beszól, nem is egyszer, és elég gonosz módon, és a hangneme sem épp finomkodó. Ebből és szavai értelméből rájövök, hogy egy-két emberre tényleg igaz a rellonosokról terjedő mítosz. De aztán legnagyobb meglepetésemre és örömömre kiköszörülni igyekszik a csorbát, gondolom eszébe jutott, hogy talán mégsem kellene így bánnia velem, egyrészt mert lány vagyok, másrészt pedig mégis csak a háztársa. Előkotor egy plédet a kalyiba egyik rozoga szekrényéből, sőt, mondom sőt, még ki is porolja! Elveszem a felém nyújtott takarót és magamra terítem. Azon kívül, hogy kicsit "öreg" szaga van teljesen jó, és melegítő funkcióját is kiválóan ellátja. Azután, hogy ilyen megnyugtató tényekkel vagyis, hogy nem prefi és nem rellonos a srác, magam is kicsit feloldódom és odaballagok a helység legmelegebb részéhez, majd leülök a másik szabad fotelbe a kandalló mellé. Onnan nézek a fiúra. Ekkor eszembe jut, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak, ezért gyorsan előrébb hajolok hát, kezemet nyújtom, hogy hivatalosan is megismerkedhessünk.

- Amúgy Ivy Adelaide Ives vagyok. A barátaimnak csak Iva. Benned kit tisztelhetek, kedves háztársam?

Kérdezem és kedvesen rámosolygok a langaléta fiúra. Ezalatt plédbe burkolt ültömben lábamat magam és így egyúttal a takaró alá behúzom, hogy tappancsaim is átmelegedjenek. Ezalatt macsekom teljesen száraz bundával és kicsit jobb hangulatban ugrik fel mellém, hogy a fotel karfáján elhelyezkedve pihenjen egy keveset.

- Ő pedig itt a macskám, a neve Éjfél.

Mutatom be őt is, hiszen olyan mintha a legjobb barátnőm, vagy inkább a nővérem volna. Igen néha az az érzésem, hogy ő az én féltő gazdim és nem fordítva. A múltkor is, amikor megérkeztem az iskolába és az első reggelen egy másik háztársammal az allergiás Celestynnel ismerkedtem meg, úgy posztolt tisztes távolságban tőlem,  hogy szemét végig rajtam, de főleg szegény tüsszögő fiún tarthassa. Áldom az anyukámat, hogy megvette őt nekem és még ő kérte, hogy mindenképpen hozzam ide magammal.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. augusztus 28. 15:07
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 28. 15:56 Ugrás a poszthoz

Des

Megtudom a nevét, ez már jó jel. Valóban nem köszöntem még meg neki, hogy adott egy pokrócot, nem elfelejtettem csak a jó pillanatra tartogatom a hálaigét, ami még úgy ítélem nem érkezett el. Látom, hogy elkezdi nézni a tüzet, ami teljesen megbabonázza, én is szeretem nagyon, mert kecses táncnak látom. Míg én beszéltem hozzá ő megsimogatta macskám fekete bundáját, aki rávetette vörösesbarna szemeinek pillantását és úgy láttam elfogadta a fiú közeledését. Úgy hiszem az állatok hamarabb megérzik az emberek szándékait és kifürkészik lelkük titkait. Biztosan nem rossz ez a srác, ha Éjfél hagyta, hogy hozzáérjen és nem fújt rá. Nem szokása persze rávetni magát másokra és összekarmolni őket, de ő akkor is egy macska és nem egy plüss cica. Ahogy ezen morfondírozom Des megtudakolja hányadéves is vagyok. Elmosolyodom. Nem csak ő az egyetlen, aki évet vesztett, ezt hamarosan ő is megtudja. Annyi a különbség csupán kettőnk helyzete között, hogy engem nem kicsaptak hanem átírattak.

- Tizenöt éves létemre, igen még csak elsős vagyok. Többször költöztünk Anya munkája miatt és ezért sokszor váltottam iskolát. Említetted, hogy elszöktél a régebbi sulijaidból, elárulod miért?

Érdeklődöm miközben érzem, hogy teljesem felszáradtam és átmelegedtem. Kezemet macskám éjszín selyem bundáján futtatom, szememmel beszélgetőpartnerem arcát fürkészem. Szokásom a tekintetek figyelése, annyi mindent rejtenek a szemek. Kiolvasható belőlük az is amit az emberek nem akarnak vagy nem tudnak kimondani. Kicsi korom óta idézőjelesen olvasok a környezetemben lévők pillantásából és emiatt nehéz engem megtéveszteni. Szerintem ez sem nem képesség, sem nem adomány. A szem a lélek tükre, tartja a mondás és én csak ebből kiindulva nézek bele a tekintetekbe. Gondolom sokan tesznek hasonlóképpen nap, mint nap.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. augusztus 28. 15:57
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 28. 17:17 Ugrás a poszthoz

Des

Fura egy srác ez a Des, annyi szent, és nem azért, mert megszökött előző két iskolájából, hanem azért, mert nem szégyenli. Persze nem feltétlenül kell, de azért büszkének sem illene lennie rá, nekem viszont úgy fest, csipetnyi bujkál benne ezzel az egész dolog miatt. És, aki önhitt az, szószátyárra válik azzal kapcsolatban, amire bizalma épül. El is szólja magát, hogy innen is fontolgatja, hogy lelépjen. Látom szemében megvillanni azt a bizonyos, "hoppá" fényt. Igyekszem megnyugtatni és biztosítani titoktartásomról.

- Ha úgy döntesz, hogy megpattansz én biztos nem foglak bemószerolni. Remélem, te sem árulsz el e miatt a mostani kihágásszerűségem miatt.

Nem vagyok biztos benne, hogy valóban bűntett-e az, hogy most itt vagyok, de jobb a békesség alapon inkább megkérem Dest, hogy kölcsönösen tartsuk meg magunknak, amit a másik rosszban sántikálásairól, vagy azok szándékáról megtudtunk. Egy könnyed mosoly és egy poénosnak, de legalábbis csapattársiasnak szánt mondattal igyekszem ezt megerősíteni

- Éljenek a vér és dacszövetségek, ugyebár!

Remélem, veszi a lapot és nem tekint rám spicliként, sosem voltam sem Júdás sem kémkedős, de még pletykazsák sem. A bizalom nálam a titkok megtartásánál kezdődik, de ott is végződik. Ha én megtartom másét, elvárom, hogy az is megtartsa azokat, amiket én osztok meg vele. Miközben így beszélgetünk az eső egyre halkabban kopogtatja az ablakot és a villámlások és mennydörgések sűrűsége és hangereje is csökkenni érződik. Legnagyobb örömömre.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:14
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 29. 08:45 Ugrás a poszthoz

Des

Az ajtóval kapcsolatban teljesen igaza van, erre magamtól is rájöhettem volna, minden esetre, amikor ezt említi, egyetértően bólintok. Nem szeret mesélni magáról, de a szemében sok fájdalom bujkál, nem fogom faggatni, nem akarok vájkálni az életében. Nem mindenki szereti egy friss ismeretségben máris kiteregetni a szennyest, ezért hogy tereljem kicsit a témát, másra terelem a szót. Illetve terelném, amikor is Éjfél feltápászkodik és méltóságteljesen átvonul a fiú ölébe, leül előtte, vörösesbarna szemeit pedig egyenesen a fiúéra veti, nézi őt egy darabig, és egy két apró nyervogás után, mintha vigasztalni akarná, hangos dorombolásba kezd és fejével megbökdösi Des kezét, jelezve ezzel, hogy szeretné, ha a srác simogatná. Olvastam valahol, még régebben, hogy az állatok simogatása jótékonyan hat az ember szervezetére, nem tudtam, hogy ezt maguk az állatok is tudják, de lehet ez náluk ugyanúgy ösztönös, mint a védelmezés. Erről eszembe jut egy kérdés.

- Te, ugye jól sejtem, hogy inkább a kutyákat szereted? Ezt abból gondolom, hogy amikor bemutattam neked Éjfélt nagyon hirtelen elhúztad tőle a kezed, mások ölbe szokták venni, simogatják, becézgetik, amit nem igazán szeret, mert addig kapálódzik, amíg ki nem szabadul, vagy egyszerűen csak eliszkol. Szóval mi a bajod a macsekokkal, ha megkérdezhetem?

Kérdésem közben kicsit lejjebb hajtom magamon a takarót, mert már csak a lábaim fáznak, de azok sem annyira. A tűz lassan alább kezd hagyni ropogásában és a parázs ad meleget immár, biztosan jó száraz fa lehetett benne, mert hamar leégett. Ez alatt odakinn elállt az eső, csak az ablak pöttyözöttsége emlékeztet az úgy egy órával korábbi felhőszakadásra. Lehet, hogy még szivárvány is van, bár ezt innen, ahol ülök, nem látom. Előző kérdésemből adódik rögtön egy másik és ezt sem leszek rest feltenni.

- Neked van háziállatod, vagy baglyod, vagy valami ilyesmid?

Kérdezem kedves mosollyal, ugyanis én mindig vágytam egy állatra, de eddig, pont a sok költözködés miatt nem tarthattam se kutyát, bár őket nem annyira szeretem, se macskát. Éjfélt nemrég kaptam, de azóta elválaszthatatlanok vagyunk, ő meg én, mint borsó meg a héja. Csodálkoztam is ezen, hiszen azt tartják, hogy a macska csak addig és akkor szeret, ha neki szüksége van rád, de az én macsekom ennek épp az ellenkezőjét csinálja, pont mint egy kutya, csak picit, hogy is mondjam; méltóságteljesebben, lohol a nyomomban és ha elszomorodom, mindig ott van, hogy jobb kedvre derítsen.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:30
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 29. 09:44 Ugrás a poszthoz

Egyelőre egymagam

A sok tanulás után jól esik egy kis mozgás, frissebb lesz tőle az ember és újult erővel tudja belevetni magát a feladataiba. Ebből kiindulva kerestem meg most ezt a termet. Rögtön felcsillant a szemem, amikor elolvastam az ajtaján a kiírást, "gépek és pályák", remélem lesz egy két érdekesebb megbűvölt sportszimulátor is. Ahogy belépek az állam majd leesik úgy eltátom a szám a hatalmas tér és a rengeteg eszköz láttán, gyorsan észbe kapok persze és becsukom, ahogy magam mögött az ajtót is és felfedezőútra indulok. Magam vagyok most még hiszen kora reggel van, ilyenkor sokan még az igazak álmát alusszák, de én mindig is későn fekvő, korán kelő típus voltam, már kicsiként sem tudott Anyukám kilenc, fél tíznél előbb ágyba dugni, most pedig már, hogy tizenöt is elmúltam ez a szám csak nőttön-nőtt. Néha kettőkor alszom el, de legkésőbb hétkor már ébren vagyok. Szóval most még csend honol sehol egy teremtett lélek és ennek én szívemből örülök, nem vagyok egy nagy sportoló, és nem hiányzik hogy mások lássák hogyan zuhanok el például a futópadon, feltéve persze, ha nem találok annál jobb vagy érdekesebb eszközt magamnak. Ahogy sétálok elmaradhatatlan kiegészítőm, a macskám Éjfél, aki ott van velem mindig, elindul a másik irányba, gondolom valami pihenőhelyet keres magának. Pár perc elteltével, ahogy így sorjázok a gépek közt egyszer csak meghallom a nyávogását. Odafordulok és meglátom ahogy egy fura pálya előtt ül és néz rám és nyervog tovább.

- Mi az, valami érdekeset találtál nekem Éjfél?

Kérdezem és amikor odaérek megcirógatom az állat fejét. Felegyenesedve jobban szemügyre veszem a területet. Egy körülbelül hat-nyolc méter hosszú egyenes sáv van leválasztva az egyik sarokból, mindkét oldalán lágy esésű de sűrű szövésű háló, a végében egy lábakon álló tábla, rajta körökkel jelölt cél. a hátam mögött pedig egy érdekes szerkezet, egy D alakúra hajlított farúd mellette egy tartóban több rövidebb egyenes farudacska.

- Ez meg mi a csuda, hm?

Nézek le macskámra, az meg válaszul a mögöttem lévő falrészre néz és nyervog egyet. Odafordulok megint és meglátok egy táblát rajta a szerkezet leírásával, ami a következő:

"Elvarázsolt íjászpálya: Az íjászat egy muglik által közkedvelt sport, mely javítja a pontosságot, a célzóképességet és a precizitást. Türelemre és kitartásra tanít, valamint elősegíti a gerinc menti és a vállöv izmainak átmozgatását, úszni nem tudók kedvenc felsőtest karbantartó sportja. A pálya használata: Akaszd le az íjat a falról és végy magadhoz egy vesszőt. A szerkezet megbűvölt mivolta miatt csak szimulálja a valódi történéseket és a teremből kivinni nem lehet! Veszélytelen! Illeszd a vesszőt az idegre úgy, hogy az az idegen lévő göb alá essen. Három ujjadat helyezd az idegre úgy hogy kettő a göb és a vessző alatt egy pedig fölötte legyen. Vedd fel az íjásztartást: tested a célra merőleges, a céltól távolabbi lábad kicsivel hátrébb van, mint a másik és csak nyakból fordulsz rá a célra. Húzd magad felé az ideget úgy, hogy közben az íjat magad előtt, a cél felé irányítva, mereven kinyújtott karral megtartod. Célzol és eloldod a veszőt úgy, hogy ujjaidat elernyeszted. A vessző a rajta lévő bűbáj miatt eltűnik és csak a táblába érés pillanatában bukkan fel. A félre lőtt vesszők szintén az igézet miatt azonnal a tárolóba kerülnek. Próbád ki és érezd vállában az erőkifejtés jóleső érzését. Kellemes időtöltést!"

Minden egyes ponthoz több szemléltető ábrát is kitettek így az egész pofonegyszerűnek tűnik, pedig nem az igazából. Úgy döntök kipróbálom hát, hiszen ahogy piros betűkkel szedve ki is emelték teljesen veszélytelen. Követem az utasításokat és igyekszem mindent úgy csinálni ahogy azt a képeken látom. Kifeszítem a pont kényelmesen erős, gondolom ez is bűbáj, hogy egyénre szabódik az íj ereje, sporteszközt, célzok és lövök. Láss csodát a vessző nyomban el is tűnik, ahogy írva vagyon, de pár pillanattal később a tábla egyik még számozott tehát célterületen belüli részében landol.

- Ez tök jó Éjfél, tetszik, köszönöm!

Mosolygok le macsekomra és már magamhoz is veszem a következő veszőt, hogy tovább gyakoroljak, hátha még egyszer olyan is megesik, hogy a tábla közepét találom el. Pár lövés után érzem a vállaim erejét és sejtem másnapra ebből jó kis izomláz lesz. Na de kit érdekel, mikor ilyen jó móka.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 2. 10:04
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 29. 14:18 Ugrás a poszthoz

Des

A nap beragyog az ablakon, és már fel is szárította az azon lévő apró vízpöttyöket, a tűz is teljesen kialudt és a hamuban a parázs sem vöröslik már. Des kifejti, hogy egy baglyot majd be szeretne szerezni és elárulja azt is, miért utálja a nyávogó szőrgombócokat. Nos megértem, teljesen igaza van, én sem bírnám az öntelt és önző macskuszokat. Éjféllel ebből a szempontból nagy szerencsém van, mert egy igazán kedves, hűséges és aranyos állat. Nála jobbat egy gazda sem kívánhat, és ő az enyém, nem ez a jó szó rá, inkább az, hogy mellettem van. Ez tesz a legboldogabbá, főleg például olyankor, amikor este odakuporodik hozzám és ott szuszog mellettem. Azt az érzetet kelti bennem, hogy ha bármi baj ér, rá mindig számíthatok. Mindig meghallgatja az összes kamaszlányos sirámomat, és értelmet sugárzó fahéj színű szemével mintha megsimogatna vagy épp, ha olyasmit csinálok, megdorgálna. Egy picit elkalandoznak a gondolataim. Amikor ismét visszarévedek, kipillantok az ablakon, majd a tüzet és a macskámat elmélyülten szeretgető Desre nézek. Jó témák lennének egy rajzhoz így ketten, de ebben a kalyibában elég kevés, sőt inkább azt lehet mondani semmi fény nincsen, ezért hirtelen ötlettől vezérelve megszólalok, megtörve a hármunk közt beállt csendet.

- Nagyon megharagudnál, ha azt kérném, had rajzolhassalak le téged és őt odakinn egy csendes és nyugodt helyen? Ígérem, ha rosszul sikerül bedobhatod az első utadba kerülő kandallóba, jó?

Rámosolygok a srácra, miközben felkelek ültőmből, összehajtogatom a plédet és leteszem a fotelbe, majd hátamra kapom a zsákomat, benne a rajzfelszereléssel és  a még mindig üldögélő kompániára pillantok.

- Indulhatunk? Hölgyem? Uram?

Intek játékos úriassággal a Vadőrlak ajtaja felé, igen Éjfél lány macska, ha ezt eddig nem említettem volna, ezért jár neki a hölgy megszólítás és minden furaságát leszámítva, mivel lovagias volt, Des megérdemli, hogy úrnak nevezzem. Macskám leugrik a srác öléből és beslattyog mellém, hogy immár ketten várjunk a fiúra, aki végül szintén feltápászkodik és követ bennünket. Különös triónk meg sem áll a Piknikező Tisztásig.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:30
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 2. 14:59 Ugrás a poszthoz

Celestyn

Együtt battyogunk lefelé mi ketten Celestynnel, furcsállom, hogy Éjfél most nem jött velünk, de gondolom felment inkább aludni az a lusta szőrcsomó. Pedig biztosan találnánk neki is valami jó kis kaját, de ha nem, hát nem. Lehet jobb is így, mert legalább a srác allergiájára nem tesz még rá egy lapáttal macsekom jelenléte. Belépünk a konyhába és látjuk a sürgő-forgó manók sokaságát. Nem akarjuk őket zargatni, ezért lopva elcsórunk egy nagy adag kaját és elhúzódunk egy csendes sarokba, ahol két széket és egy asztalkát találunk. Elkezdünk enni, de közben igyekszem tovább beszélgetni Celestynnel.

- Mond csak, te hogyan jöttél rá, hogy varázsló vagy? Mert én kicsi koromban úgy hat-hét évesen elkezdetem magam körül leveleket röptetni, amikor el voltam keseredve. Ezzel vidítottam fel magam.

Mesélem el röviden egy részét azoknak a dolgoknak, amit Anyukám csak úgy hívott, hogy "a várva várt fordulatok". Régen volt már, hogy ez eszembe jutott volna, s most mosolyt csaló nosztalgiával gondolok rá. Gyermekként nem hittem volna, hogy egyszer ezeknek a csodáknak a titkát fogom megtanulni és átlátni, pedig most épp azt teszem, hisz annyi minden van a varázsvilágban, és itt a suliban, ami érdekel.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:47
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 2. 15:27 Ugrás a poszthoz

Des

Úgy belemerülök az íjászatba, hogy se hall, se lát leszek, s így észre sem veszem, hogy valaki nemhogy bejött a terembe, de csendben mögém is lopakodott és nézett mindeddig. Egy beszólás zökkent ki a lövések monotonitásából és persze az, hogy az utolsóként elengedett vesszőm csupán pár milliméterrel a tábla középpontjától ér célba. Meg sem fordulva szólalok meg és reagálok a dicséretre talán rövidebben, mint illene.

-  Nem, de lehetne jobb is.

Már illesztem is a következő vesszőt az idegre, amikor Éjfél megjelenése és nyávogása megtorpanásra késztet. Ekkor nézek le rá majd mivel ő a hang irányába néz, amit az előbb hallottam én is arra pillantok. Hajam hosszú fonatként lebben lapockáim között és a rajtam lévő öltözet -világoskék farmer, fekete v-nyakú top és kapucnis, szintén fekete, cipzáras felső- arra enged következtetni, hogy gyakorolni jöttem egy általam már ismert sportot, és nem arra, hogy most sajátítottam el az alapjait. Éjfél eloldalog és köszönti Dest úgy, hogy lába elé ül felnéz rá és lágy hangon nyervog egyet, majd ismét elfoglalja nézelődő helyét mögöttem egy ugróoszlop tetején.

- Oh, nem hallotttalak bejönni, mióta vagy itt?

Kérdezem és enyhe pír szökik amúgy lágy kreol árnyalatú arcomra és szemem is lesütöm egy pillanatra. Szégyenlem magam amiért itt bénázok és olyan süket vagyok akár az ágyú, de nem tehetek róla, teljesen lefoglalt az új sikerélmény édes ízének megélése. Kíváncsi vagyok újdonsült barátom mit keres ilyen korai órán, ennyire kialvatlanul ebben a teremben. És biztos vagyok benne, hogy erre a fel nem tett kérdésre is választ fogok tőle kapni, mert szerintem észrevette, hogy karikás szemeit és álmos tekintetét fürkészem.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 2. 16:01
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 3. 13:59 Ugrás a poszthoz

Des

Ha negyed órája figyel, az még úgy nagyjából rendben van, lemaradt az első pár igen gyenge kezdőlövésről. Valószínűleg akkor futhatott, helyesbítek csoszoghatott be mögém amikor már a tábla közepét kezdtem célba venni, de úgy igazából komolyan. Örülök, hogy tetszik neki, hogy ilyesmivel töltöm a tanulás és a rajzolás mellett megmaradó kevéske szabadidőmet. Meginvitálom csatlakozzon hozzám, hiszen amikor én elvettem a magam íját megjelent a fali karon, amin az függött egy ugyanolyan másik is. Gondolom, ha azt is elveszik megjelenik majd a hozzá tartozó tábla is.

- Nem akarod kipróbálni? Van hozzá leírás, ábrákkal! Nagyon jó móka és könnyen bele lehet jönni, nekem látod egy óra elég volt hozzá, pedig azelőtt még nem is láttam ilyen eszközt.

Azzal a saját sporteszközömet leteszem a vesszők mellé, odalépek a falhoz leveszem az ott függő másik íjat és láss csodát valóban, ezzel egy időben megjelenik a másik céltábla is, amellett amire én az imént lőttem. Odanyújtom Desnek az edzésre kész íjat és rámutatok a falon lévő képekre és a szövegre, miben lépésről lépésre le van írva hogyan kell használni ezt a mugli testedző csodát.  
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 3. 14:00
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 3. 14:36 Ugrás a poszthoz

Celestyn

Pirítóst, kacsazsírt, és ha tetszik a srácnak, ha nem fokhagymát eszik és mindezt egy nagy csöbör teával öblíti le. Szereti ezt a fajta nem angolos reggelit, ez inkább itt Magyar honban, Apja szülőhelyén szokás. Amikor néha hazalátogattak kisebb korában, ezt ette a legtöbbször reggelire, a másik kedvence a rántotta, amiben kenyérdarabkákat is kisütöttek. Eszegetnek, és közben beszélgetnek tovább. Meg tud pár dolgot a srácról és ő is mesél néhányat, majd megjelenik a manó.

- Egy manó. Biztosan azért jött, mert rossz helyen vagyunk. Igaz?

Nézek előbb a fiúra aztán a konyhában tevékenykedő személyzet előttünk ácsingózó tagjára, mire a nevezett bólogatni kezd és ettől lapát fülei meglebbennek. A manón  nagyon látszik, hogy nem szerette volna ő kimondani, hogy rossz helyre telepedtünk, mert az sértés lett volna, pedig nem. Számomra sosem jelentett bajt, ha valaki közölte, ha rosszul csináltam valamit, vagy ha láb alatt voltam.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:50
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 4. 13:13 Ugrás a poszthoz

Celestyn

Elfogadom a felém nyújtott kezet, és átsétálunk a másik asztalkához. Leülünk, majd kezemben szorongatva a bögrét egy kicsit kezdem kellemetlenül érezni magam, de úgy tűnik, itt nem leszünk útban, amikor ez bizonyossá válik, kissé leengedek és jólesőn belekortyolok a teámba. Erdei gyümölcs ízesítésű fekete, kevés cukorral és egy szelet citrommal, pont. ahogy szeretem.

-  A te szüleid mivel foglalkoznak?

Kérdezem, hogy visszavehessem beszélgetésünk fonalát, melyet a manós incidens szakított meg. Kíváncsi vagyok más itteni diák szülei is olyan sok költözéssel járó munkát végeznek-e, mint az én anyukám és, hogy emiatt váltak-e el más varázsló-mugli párok is, vagy csak az én szüleim voltak ilyen szerencsétlenek. Mert az enyémek, legalábbis Anya szerint emiatt váltak el, bár én ebben valahogy sosem voltam biztos, mert egy darabig úgy tűnt, ők a világ legösszeillőbb párja. Aztán egyik napról a másikra elváltak és Apu visszaköltözött Magyarországra és én azóta nem is láttam, ennek több mint öt éve már.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:52
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 9. 10:57 Ugrás a poszthoz

Des

Az én kedves barátom nagyban visszakozik az íjászattól, amit én csak elodázó mosollyal hallgatok végig. Nincs azzal semmi gond, ha nem bevállalós az ember fia. Nem mindenki olyan botor, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk kipróbáljon egy olyan dolgot amit még hírből sem ismer, mint én. Nem erőltetem tehát, nem akarom én őt semmi olyanra rá venni, amihez nincsen affinitása.

- Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor csak a malacnak fáj kicsit.

Ütöm el a helyzetet egy magyaros szófordulattal továbbra is kedvesen mosolyogva, miközben visszaakasztom az íjat a tartójára, ekkor mögöttünk eltűnik a második céltábla. Mintha ott sem lett volna soha úgy illan el, gondolom ez is a varázslat hatása. Nagyon tetszik ez nekem, ahogy minden a varázsvilágban. Persze a mugli élet szépségei sem lehanyagolhatók, de azért ez mégis más. Leugrik közénk Éjfél és Előbb Desre majd rám néz miközben nyervog és elindul.

- Szerintem most azt szerette volna közölni, hogy kövessük. Képzeld ide az íjász pályához is ő vezetett. Én teljesen más irányba indultam el, aztán meghallottam ahogy nyávog, követtem a hangot és idelyukadtam ki. Ő már itt volt és nézte az íjat. Nagyon értelmes egy jószág, annyi szent.

Mesélem miközben saját sporteszközömet is helyére teszem, az én célom is köddé válik, amint az íjat felakasztom tartójára. Aztán elindulok macskám után kíváncsian várva, hogy hol kötünk ki. Remélem olyan eszközhöz vagy helyhez vezet amiben nem égetem le magam Des előtt, az nagyom cinkes volna, hiszen tetszik nekem, persze igyekszem erről számára nem sok jelet adni. Egyelőre megfelel számomra a puszta barátság érzése is.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 9. 11:00
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 17. 10:09 Ugrás a poszthoz

Des

Éjfél egy fura pályához vezet bennünket. Des láthatóan örömmel konstatálja, hogy olyan eszköz közelébe ért amiben járatos, velem ellentétben. Nekem sosem volt érzéem az efféle sportokhoz. Amikor rákérdez elvörösödöm, nyelek egy nagyot és csak az után felelek, hogy a pír lejjebb lohad arcomról, fülem még persze továbbra is ég, ahogy kiejtem az első szavakat.

- Még sosem játszottam ilyet és nagyon béna vagyok minden labdajátékban. Lyukas kezű a harmadik keresztnevem.

Vigyorgok és kicsit szégyenlem magam. Kis koromban az Anyukám inkább kártyázni tanított meg, Apu pedig rászoktatott a zene szeretetére. Nem voltam kerti csemete, nem szaladgáltam labdát dobálva vagy kergetve sokad magammal, ez az egyke varázslógyerekek sanyarú sorsa. A szobámban üldögéltem és olvastam vagy firkáltam egész napokat végig és nekem ez így volt jó.

- Szóval most én mondom azt, hogy majd csak nézlek, oké?

Macskám elhelyezkedik úgy hogy mindkettőnket jól lásson és fahéj szín szemeit hol rám hol Desre szegezi. Barátom szakértő mozdulatokkal vizsgálgatja az ütőt. Biztosan sokat csinálta már. Kíváncsian várom miféle sport ez, mert elsőre nekem legalábbis elég nehéznek és izommunkásnak tűnik, szemben az előbb megszeretett íjászattal. Az az igazán nekem való, ezért vissza is fogok térni néha hozzá, ha a tanulás mellett marad rá időm. Nézem még egy darabig, ahogy játszik, majd mikor befejezi mindketten visszatérünk a Rellon KH-ba.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. október 7. 21:46
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 25. 14:41 Ugrás a poszthoz

Évnyitó

Használtan vett, de jó állapotú taláromban ballagok be a Nagyterembe. Másodikos lettem és ez nagy örömmel tölt el, ami arcomra is kiül. Éjfél a nyomomban oson és körbepillant majd összenézünk. A Sárga-fekete nekem kicsit darázsra hajazó díszítésen.

- Mennyivel szebb lenne ez zöld-ezüstben...Ha rajtam múlik jövő tanév végén így is lesz...Rá fogok hajtani...

Mondom magam elé olyan halkan, hogy csak én halljam. Elérek a Rellon asztalához és leülök mellé. Jó páran már itt vannak de mivel az ünnepség még nem kezdődött el szerintem várható még pár diákhullám. Csendben ücsörgök, nézelődöm és figyelek. Észre sem veszem, hogy macsekom elkullog mellőlem és eltűnik.

~...Remélem Des hamar ideér, jó lenne vele együtt ünnepelni az új tanév kezdetét. Mondjuk már annak is örülnék, ha valaki szóba állna velem...Ez az átka a jó tanuló szerepének...~

Morfondírozok magamban és közben kezemmel a nyakkendőmet babrálom. Máskor a medálomat szoktam, ez egy rossz szokás, ha ideges vagyok valamivel el kell terelnem a gondolataimat és általában ezzel teszem, vagy azzal, hogy folyvást ficergek-mocorgok.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 27. 16:27
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. október 8. 00:12 Ugrás a poszthoz

Helló, van itt még valaki? Smiley
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. november 6. 21:25 Ugrás a poszthoz

Kincskeresők hada és a nemvadak otthona

 Zárt ajtó fogad bennünket, de Rellonos táramnak hála ki lesz hamar előttünk tárva. Belépünk mindnyájan és szemünket végigvezetjük a helységen. Ki kell suvickolnunk, mi sem könnyebb ennél én megyek a macskákhoz legott. Mióta a cicám Éjfél eltűnt nagyon hiányom támadt egy kis dorombolás után.
 Lassan meglelünk minden betűt, az utolsó épp elém vetül. A szél hozza vagy ki tudja de oda kerül. Megfogom a fecnit és fennhangon kiáltom oda társaimnak, akikkel kincsünket keressük, hogy nálam a végső részletünk.

- Megvan! Megtaláltam! Az A betű az!

 Felsorolja egyikük, a kerekesszékben ülő kedves arcú Levitás a többi betűt sorban és én már rendezgetem is őket agyamban gyorsan. N, K, R, L és egy A. Ez más nem lehet mint a KNARL. Beugrik a süni forma fura állatka.
 Elmosolyodom és egy fekete macsekkal a karomon odaoldalgok a bandához, akik a megoldáson rágódnak. Nagyon jó lesz végre megint babért aratni, a rímes részem is jól illett a többiekéhez és úgy láttam tetszését is elnyerte némelyeknek, szóval megint szólásra nyitom számat és regélem a megoldásocskánkat.

- Knarl, a megoldás a KNARL lesz ez tuti.

 Rávetem tekintetem a többiek arcára és várom, hogy megjelenjen a várva várt következő jel, mely kisvártatva ott is terem. Nagyon megörülök, mert eddig nem nagyon voltam egy húzóember, kivéve persze a szorgalmi írást. Abban jó vagyok, becenevem Stréberke is lehetne, de nem érdekel én a tudást sokkal többre tartom az erőnél.
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. november 11. 11:51 Ugrás a poszthoz

Indulás az EM kirándulásra

 Hátizsákban minden jó, piros alma, mogyoró, helyett: Pzs, kulacsban tea, szenyák, egészségügyi csomagocska sebtapasszal, gézlepokkal, meg miegymással és esernyő, mert ugye sosem lehet tudni, ja és csak, hogy el ne vigyen a szél lesúlyoztam az egészet pár könyvvel is az elemi mágiáról, biztos ami biztos.
 Lábamon túrabakancs bokavédős kivitelben, farmer, alatta harisnya, felül több réteg: trikó, póló, pulcsi és egy kabát mindezek tetejébe, fejemen sapka, kezemen ujjatlan kesztyű. Az egyik profon láttam hasonlót, ja igen a gemmológiát oktató hidegleléses banyán, esküszöm mindig fázik.
 Egy hárpia az a nő, ha már valamit nem olyan precizen mond el valaki rögtön beszól...Rühellem, pedig a szeme tisztára olyan mint Éjfélé, a már hetek óra eltűnt macskámé. Fáj is miatta a szívem persze, de biztos visszaszökött az igazi gazdájához és ez megnyugtat. Anya mondta, hogy találta a jószágot, ezért nem lepődtem meg nagyon amikor híre hamva sem lett hirtelen. Aztán megjelent a professzornő azzal a fura szemével meg az idegesítós stílusával. Na mindegy, hátha ez a pasi rendesebb lesz, hogy is hívják, ja igen Merkovszy Ádám. Azt csicseregték a verebek, hogy valami hűdehíresség, nekem ugyan mindegy, ha jó fej tőlem akár a mélységes mélyből jött Hádész is lehet.
 Odaérek a megjelölt helyre a suli kapujához, egy Levitás csajszi már ott toporog a férfi mellett, helyes az tény, már a professzor persze, egyelőre még a tőlem ellenkező neműek pártján vagyyok. Illendőn köszöntöm mindkettőjüket.

- Jó napot Uram, Szia!
 
 Megállok a duó mellet, s így már trió vagyunk. Várjuk a többi érkezőt, bár ez a felállás is tetszik nekem, legalább több idő és figyelem jut a lányzónak és nekem. De tuti ha másért nem hát kíváncsiságból pár csaj el fog jönni, max nem tanulni, csak nyálatcsorgatni a jóképű tanárbácsira, fuj...Egek ez a hozzáállás még nekem is kicsapja a biztosítékomat. Ez egy iskola nem partiképes agglegényfogó.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. november 11. 18:42
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 3. 17:32 Ugrás a poszthoz

Aki fel-alá járkál

 Nagy a csend idebent, rend és fegyelem. Tiszta értelem csillan, akár a kristály-üveg ablakán beárad a fény és szilánkká válik és szertehull elmémben az emlékek árja, s csak várja merre vezeti imája szavát halló végzete.
 Sétálok előre magamnak kezemben pirinyó könyvemmel, amiből merítem ihletem az útra. Lassan jönnek a vizsgák, s tornyosulnak felettem. Bizony el leszek havazva rendesen. Tizenöt tárgy, a Rellon szégyene, hogy ilyen strébert befogadott magába a sárkány gyomra, s tüzével még nem okádta ki.
 No de, lám csak, valaki ugyanott van, ahol én és járkál fel-alá szüntelen. Apró könyvem óvatosan zsebembe teszem és felé veszem az irányt. Végignézem küllemét és elveszett ábrázatát. Megesik rajta a szívem, úgy döntök, vele, ha addig élek is, megismerkedem.

- Szia! A cipődet koptatod direkt vagy csak keresel valamit és azért sorjázod itt?

 Gyenge kezdés után vehemenciámban erős visszaesés tapasztalható, míg várom a lány pálcát ránt-e rám menten, vagy netán szóba elegyedik velem, csak az arcát figyelem, a szemét kémlelem. A szem a lélek tükre, mondják, s az övében némi zavar mit látni vélek, de lehet, hogy csak új itt emiatt megszeppent tekintete.
 Mivel a lány nagyon elvan magával és nem felel úgy döntök inkább feladom és tovább sétálgatok. Megunva a csoszogást visszabaktatok a Rellon körletbe folytatni a vizsgákra való előzetes felkészülést. Rám is fog férni mert kicsit eltunyultam bár lehet, hogy ezt csak én érzem így. Mindegy is, a lényeg az, hogy várnak a könyvek, a pennák, s a tenták. Indulok hát! ~Viszlát!~ Intek a lánynak némán és ott sem vagyok már.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. január 17. 10:39
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 19. 20:15 Ugrás a poszthoz

Sziasztok! Mi újs itt az Off vacokban? Smiley
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 19. 20:25 Ugrás a poszthoz

Ajjé az nem jó. Csak így magadban vagy?
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 23. 22:34 Ugrás a poszthoz

Ahoj van itt még valaki?
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 23. 22:37 Ugrás a poszthoz

*jót kuncog* Éértem.  Cheesy
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 23. 22:41 Ugrás a poszthoz

Szia Annabell. Noel jól néz ki, mint mindig. Smiley
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 23. 22:47 Ugrás a poszthoz

Gryllus Annabell - 2014.01.23. 22:43
Szia!
Az előző képen kifejezetten taszító volt. Nekem. Smiley


Láss át az álarcokon. (Nekem könnyű, készítem őket. Smiley ) Jó, tényleg furi volt. Egy picit sok lett a smink az tény. Cheesy

Sziasztok! Smiley
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. január 23. 22:48
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 23. 22:52 Ugrás a poszthoz

Ombozi Noel - 2014.01.23. 22:50
Gryllus Annabell - 2014.01.23. 22:43
Szia!
Az előző képen kifejezetten taszító volt. Nekem. Smiley



Szerintem nemcsak neked, biztosan többeknek taszító. Én meg ezt élvezem. Cheesy


Vagy a sminket a pofidon. Cheesy
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. január 23. 23:06 Ugrás a poszthoz

Ombozi Noel - 2014.01.23. 22:55
Szánni? Engem aztán nem kell. Wink De ha mindenképp velem szeretnél foglalkozni, akkor tőlem aztán...  Tongue

Ó, és Ivy, örülök, hogy neked tetszett. Cheesy


Zöld összetartás, többek közt. Wink
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 22. 00:31 Ugrás a poszthoz

Évnyitó - Egy Kék srác (Kilt Zoltán)

 Ez hihetetlen, megint eltelt egy év. Harmadikos leszek, ami szuper. Megérte egész évben teperni, bár barátot, na azt nem szereztem egyet sem, de szövetségest azt igen. Igen rövid időre...Persze Noel jól pórul járt miattam, azóta nem is beszéltünk. Szóval oké én megértem. A spanyol satrafáról meg kiderült, hogy a nagynéném, csak pislogott Anyu amikor benyögtem neki, hogy tudok a nagy titokról. Szóval nyugodtan elmesélheti miért volt a macskám Artemisia Rubya.
 A sztori annyi, hogy ők nagyon jóban voltak, de a szüleik, fene a déli virtust egyszer nagyon összebalhéztak és letiltották őket egymástól. Na már most az én leleményes anyukám levelezett a kő bolond nénivel és stikában össze is jártak. Miután megszülettem kaptam egy gyűrűt is tőle, a baglyosat, ami most is rajtam van, és amit Anyu csak a 13. szülinapomon adott át. Amikor kiderült hogy felvettek a suliba a nőci önként jelentkezett őrző-védő házi szörnynek és lett belőle Éjfél az én értelmes szemű macsekom. Közben pályázott a tanári állásra és mikor megkapta úgy döntött nem kell már állatként mellettem lennie. Na szóval nagyjából ezt tudtam meg a nyáron.
 Egy fekete talár, alatta fekete blúz és fekete szoknya, ez az ünneplőm. Beslattyogok mint vesztes had a terembe, ami anyám borogass olyan kék-bronz, hogy elájulok. Nem! Semmi bajom velük, de bakker azért a belemet kitanultam és nem nyertünk, pedig volt esélyünk rá. Na mindegy erre innom kell, ez sokk hatás egyszerre. Szóval irány a gyümölcsleves asztal. Egy narancs-barack-répalevet, de azonnal! Elveszem a poharat és elindulok a Zöld asztal felé, de ekkora béna is csak én lehetek, rálépek és megbotlok a saját taláromban. szerencsére puhára esem. Hoppá, egy srácon landoltam. Uh ez nagyon ciki.

- Jaj, ne haragudj...Öhm, ugye nem ütöttelek meg nagyon? Egek! A poharam tartalma az mind a karodon landolt. Sajnálom! Várj eltüntetem...Amúgy Iva vagyok, gyümölcs levet Iva. Szóval Ivy A. Ives Rellon leendő harmadikos...És te kedves esésgátlóm ki vagy?

 Na remek, össze-vissza dumálok szegénynek ahelyett, hogy pálcát húznék, eltüntetném az innivalómat a talárjáról és lapsokúszásban húznék a helyemre. Neeem, ugyan már leállok vele trécselni, mint csajok a ruhaboltban. Totál kattantnak fog nézni. Vöröslő fülekkel kotorászok a pálcám után és igyekszem leverekedni magam a srácról míg az meg nem szólal és jól le nem teremt. Ekkora égést, és pont az évnyitón, rajtam fog röhögni aki csak látta. Szégyenkezve szárítani kezdem a fiú talárját és próbálom kizárni a körülöttem lévők arckifejezéseit és hangját.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 22. 01:04
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 25. 15:09 Ugrás a poszthoz

Zoltán a Kék srác - a bűzbombás rész előtt

 A baleset után egész ügyesen sikerült magam kidumálni. A fiú akinek a karjába zúgtam egész jó fejnek tűnik, főleg mert nem leordítja a fejem, amikor az itókám is rajta köt ki nem csak én. Atyaég, kezet csókol bemutatkozáskor...Hát hol élünk kérem, ez nem a középkor, minden esetre kedves gesztus persze és nem zárkózom el előle. Felajánlja, hogy az asztalomhoz kísér csak, hogy rendben le tudjak ülni. Na szép azt hiszi két ballábas vagyok. Ami igaz is, de ezt neki nem feltétlenül kellene tudnia, minden esetre belemegyek.

- Persze, azt megköszönöm ha elkísérsz, amúgy meg szólíts nyugodtan Ivynak, ha az tetszik, én pedig Zolinak foglak, oké?

 Mielőtt elindulnánk a mellette ülő szőke csaj ráprezentál szegény srác talárjára egy kis krumpliköretet, amit én egy jól irányzott kézmozdulattal legszívesebben visszasöpörnék egyenesen a fakó kobakú nőci tányérjára, csak úgy passzé, hogy nehogy már annyira jó legyen neki, de egy házrársa megelőz és menti a helyzetet.
 A fiú kezét nyújtja nekem, én pedig belekarolok és mit sem törődve a szöszivel és a többi Kèkkel elindulunk a Zöldek része felé, közben Zoli megkérdi van-e már táncpartnerem. Ezt az esésem után kicsit merész feltételezésnek érzem, már a táncot, úgyhogy csak elmosolyodom és elképzelem a botladozó alakomat a parketten.

- Öm...Nem táncolok, nem tudok. De beszélgetni azt szeretek, szóval inkább csak ücsörögjünk itt és dumáljunk, szerintem mindkettőnk lába hálás lesz érte. Szóval te elsős vagy, ugye?

 Ránevetek a srácra kérdésem előtt, majd gyorsan lezuttyanok egy helyre, ami üresen áll a Rellon asztalánál. Lesz neki is tere mellettem, feltéve ha elfogadja az ötletem és elfoglalja mellettem. Míg erre várok egy tányért húzok magam elé amiben finom, édes sütőtökleves van. Nagyon szeretek enni és most el is fogott az èhsèg . Kíváncsi vagyok jól tippeltem-e meg az évfolyamát. Nem sok Levitással, leszámítva Artemisia Hvh nagys'asszonyt-találkoztam tavaly, így lehet, hogy tévedek és Zoli nem ifjonc már.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 25. 18:19
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ivy A. Ives összes hozzászólása (42 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel