36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Apáthy Hanka hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 19. 21:44 | Link

Évzáró/nyitó, Márk, levitások

Különleges alkalom az iskola életében, hisz egy évben csak egy ilyen van, én mégis szorongva készülődtem, hiszen a tanulmányi eredményeim nem úgy alakultak, ahogyan alakulniuk kellett volna, és ezért már a legrosszabbra is fel voltam készülve. Ám most ruha kellett, de persze nem kaptam erre pénzt, így Márktól kellett kölcsönkérnem, megígérvén, hogy valahogy törlesztek majd neki. Egyelőre még fogalmam sem volt róla, de egy dolog világossá vált, nem mehetek ennyire ellene apám akaratának, hiába nincs itt. No nem Márk miatt, bár neki sok mindent megtennék, hanem hogy békén hagyjon, és lenyugodjon, hogy minden a legnagyobb rendben van velem. Eddig is az volt, csak az én nézőpontomból. Szóval kellett egy ruha, ennek érdekében pedig kisétáltam a Főutcára, meg a Boglyas térre, nincs messze a házunktól, és kinéztem egy olcsóbb, de azért tetszetős rucit. Nem mentem már haza, nem akartam, hogy Márk ebben lásson, csak ha már ott vagyunk a bálon, ott ugyanis már nem sok mindent tehet ellene. Amúgy meg rajtam lesz a talár is és alig, fog belőle látszani valami.  Megbeszéltem Issie-ékkel, hogy a szobájukban átöltözhetek majd, Márk pedig utánam jön, és a Nagyteremben találkozunk. Magamra öltöttem a ruhát, a hozzáillő cipőt. A hajammal nem csináltam semmi különöset, csak egy simító bűbájjal, még otthon tanultam, kiegyenesítettem tincseimet. Mivel a lányok már valahol másutt voltak, nem vártam rájuk, majd Márkra elég lesz várakozni, így el is indultam a Nagyterem irányába. Szinte sodródtam a tömeggel, sietősre kellett vennem lépteimet, hogy fel ne lökjön valaki a hátam mögött. Hamar elértem a Nagyterem ajtaját, de nem mentem be azonnal, pedig ahogy belestem az ajtó nyíláson, a sok kék és bronz, a Levita színei nagyon csábítottak, hogy egészben lássam a dizájnt, de Márkkal együtt szerettem volna belépni, mert az olyan romantikus, nem mellesleg meg azt beszéltük meg, hogy a bejáratnál találkozunk.  Ő még persze nincs sehol, így várnom kell rá.
Szál megtekintése

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 21. 12:55 | Link

Ott nyílik, ahol zárul  Cheesy  Márk

Szerencsére várni rendesen megtanultam, volt rá időm is, Márknak is megadtam arra, hogy ideérjen végre. Türelmem talán határtalan, kiváltképp vele szemben, bár be kell valljam, kihozott már a sodromból ismeretségünk alatt, de olyan édesen csinálja, hogy nehéz rá haragudni. Hogy ez az ő varázsa, vagy én lettem általa elvarázsolva, azt nem tudom, de mostanában gyakran felmerül bennem egy kérdés: Milyen lehet a szerelem, mert még soha nem éreztem, és hogy, amit Márk iránt érzek, az vajon az e? Még nem tudom, de megpezsgeti a véremet minden alkalommal, ha látom, ha pedig gondolok rá, mint minden percben, valami a gyomrom tájékán bizserget. A közelében gyorsabban száll az idő, vagy épp megállni látszik, a hiánya pedig sajdítja a szívemet. Ezt azonban egyelőre nem kell tudnia, nem tudom, mit reagálna rá, amúgy is én úgy tanultam, a fiúnak kell kezdeményeznie. A díszes kavalkádban csak őt kerestem tekintetemmel, arra fókuszáltam, mikor látom meg egyéni védjegyét, hajkoronáját, közben reméltem hamarosan feltűnik a fordulóban és nem alszik éppen mélyen, szobája kanapéján. Nagy sokára vagy csak egy pillanat telt el, megláttam alakját közeledni, szemeim itták a látványt, hevesebben vert a szívem is, alig bírtam levegőt venni, pedig csak néhány órája váltunk el, otthon, mielőtt vásárolni indultam volna, na meg szépítkezni a lányoknál.
- Szia, ha már bent lennénk is késő lenne, induljunk azonnal. Persze, ha nincs ellenedre. - vettem át az udvarias stílust, ezen alkalomhoz ez illett. Karján vezettetve, mint valami hercegnő léptem be a terembe. Várakozásomat felül múlta az a pompa, mi ott várt, és különösen jól esett a kék szín dominanciája. Büszkén húztam ki magam, Márk miatt elsődlegesen, meg a Levita győzelme miatt is, még így is, hogy semmi érdemem nem volt ebben. Jövőre nézvést meg ígérni sem tudok, ha most minden tárgyat fel kell majd vennem, nagy lesz rajtam a nyomás. Lopva pillantottam kísérőmre, így öltönyben, kiöltözve még nem láttam, de amit szemrevételeztem rajta, az minden igényemet kielégítette.
- Jól mutatsz...úgy értem, szépségemet csak jobban kihangsúlyozod. - tompítottam azért a burkolt dicséreten, még elbízza magát, na meg attól soha nem tántorodtam el, hogy húzzam kicsit az agyát. Soha nem csalódtam a visszavágásában és ez mulattatott, meg megadta a beszélgetésünk alaphangját, ami ebben a feszélyező helyzetben reméltem engem is és őt is feloldja majd. Egyre beljebb jártunk már a tömegben, én a levita asztalát kerestem, de nem tudtam, neki mik a szándékai.
- Hová menjünk? Ott ül Dóri. Vagy keressünk egy csendes sarkot? - kérdeztem nem minden célzatosság nélkül, és ez már bőven több volt annál, amit megengedhettem magamnak.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 21. 22:46 Szál megtekintése

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 22. 22:33 | Link

Márk, Dóri, Zoli csak épp az említés szintjén

Dagadó keblekkel masíroztam hercegem mellett, aki nem fehér lovon érkezett ugyan, a kebleim pedig nem a szilikontól dagadtak, hanem mindez a kék dizájnak volt köszönhető, azonban mindjárt leengedtem, mikor romantikus próbálkozásomra, Márk cseppet sem kedvesen az otthoni mosogatnivalóra utalt. Valóban elfelejtettem elmosni az edényeket, amiből ettünk, de ha rajtam múlik, ad egy nem ettem volna, hanem megvártam volna itt a vacsit, de Márk erősködött, hogy nem bírja ki addig, ad kettő, használhattunk volna papírtányért, de mgint csak Márk vétózta meg azzal, hogy rangján aluli volt ez a megoldás, ad három, hogy ő varázslattal is elvégezhette volna a melót, ad négy, én otthon sem voltam, ő meg csak tespedt. Persze nem szóltam semmit, mert megint csak én jöttem volna ki rosszul a dologból, és bár nem fordultam ki annyira teljesen magamból, hogy végleg leszoktam volna a szurkálódásról, de ez most nem a megfelelő pillanaat volt. Majd kapsz te még ezért, forrongtam magamban, közben meg majd megvesztem érte. A Levita asztalhoz érve, köszöntem Dórinak, meg a többieknek, és Márk mellé ültem le. Csacsogott, csacsogott folyamatosan, be nem állt a szája, miközben lapátolta a tányérjára a kaját, de nem állt le a froclizásommal sem. Felhozta a büntetésem Tendernél, és ez már kezdte kimeríteni tűrőképességem határait. Duzzogva húztam fel az orrom, és azon filóztam, mivel vágjak vissza, de úgy látszik elhagyott a jó formám ma. Nem illett a ruhámhoz a rosszaság jelleme, dugomba is dőltem miatta. Bosszúm csak annyira futotta, hogy az egyk oldalast a tányéromra mentettem, némi burgonyapürével együtt Márk adagjából.
- Ne egyél annyit, már otthon vacsiztál. Talán nem kellett volna, akkor nem lenne gond a mosogatás sem. - vigyorogtam a fiúra elégedetten. Aztán egy másik fiúra is elégedetten vigyorogtam, sőt fel is vihogtam, minek következtében némi püré is került háztársam hátára, elég emberes adag. Szerencsére nem vette észre, egy lánnyal merült mélyebb kontaktusba. Aztán már ott sem volt, szólni sem tudtam Zolinak, bár nem is nagyon akartam. Dóri felé fordítottam a figyelmemet, és felkészültem arra, ha esetleg Márk nem boldulga azzal, hogy értelmes választ adjon neki, én megtehessem.
Szál megtekintése

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 24. 13:12 | Link

Dóri, Márk

Telik a pohár nálam Márk viselkedése miatt, mert nem erre számítottam tőle, és az, hogy kvázi keresztülnéz rajtam, mintha ott sem lennék, előhoz fájó emlékeket, mikor otthon apám...Nem is akarok rágondolni, és eddig még csak azért nem álltam fel és hagytam ott, mert a pozitív érzéseim erősebbek voltak, meg igyekeztem a jó dolgokkal kompenzálni a viselkedését, de lassan elérem a határt. A könnyek már gyülekeztek a szememben. Bár Zoli spontán távozása kicsit feledtette velem azt a megalázó helyzetet, amibe Márk hozott, és lehet gonosz vagyok, de mulattatott az a tény is, hogy pürésítettem Zoli talárját. Dóri azonban ezt a kicsi örömet is elvette tőlem, egy szimpla kis varázslattal. Márktól is az oldalas után csak a fekete leves érkezett, pedig olyat nem is rendeltem, padlóra tette ünnepi érzéseimet. Megviselt a Tendernél töltött délután, nem gondoltam rá nagy büszkeséggel, most is enyhén elpirultam, mikor Dórinak magyarázta, mintha ott sem lennék. Keserű gombóc gyülekezett a torkomban.
- Csak véletlenül törtem ki azt az ablakot, ki akartam nyitni egy varázslattal, de nem sikerült. - mondtam már sírós hangon. Azt viszont szótlanul néztem, hogy tűnik el a lopott hús a tányéromról. Biztosan nem fogok több borsot törni Károly bácsi orra alá, csak bizonyos negatív hatások erősíthették fel a balul elsült varázslat hatását. Rossz lehetett a csillagállás, vagy vízéren álltam. Igen, csak ez lehetett. Mentegettem magam magamban, de gyomromba már több kődarab költözött, étvágyam sem volt, az sem érdekelt volna, ha Márk az egész kajámat megeszi. Nem is nyúltam hozzá egy ujjal sem, ahogy a tányérra szedtem, már nem volt kedvem hozzá, persze a fiú volt ennek is az oka. Hiába a beismerés, hogy ő sem hibátlan, de nyilván remek indokot tudna felhozni a mentségére. Azért félmosolyát értékeltem, még pedig azzal, hogy nem sírtam el magam azonnal, a könnycseppek csak gyűltek még a szemem sarkában. Túl haladtam a bosszú állapotán, csak az önsajnálat munkálkodott bennem egyedül, de az igazgató úr beszéde egyelőre elnapolta a kitörést. Minden ház, akik alattunk végeztek a versenyben, kapott édességet, vártam, hogy majd a mi asztalunkra is kerül majd, de semmi. Dol átvette a kupát...és mi? Értetlenül néztem Dórira.
- Mi nem kapunk édességet? - súgtam oda neki. Márkkal szóba sem akartam állni, elegem lett belőle a mai estére, hacsak nem változtat a stílusán. Ahogy elhalt a diri utolsó mondata, az italok felé vetettem egy pillantást, sőt fel is álltam, hogy a messzire került málnaszörpből beszerezzek egy pohárral.
- Bocsánat, mindjárt jövök - biztosítottam őket arról, hogy nem szándékozom végleg lelépni, bár közel voltam hozzá. Úgy, hogy minél kisebb feltűnést okozzak, felálltam, és elosontam az ital irányába. Ám ez csak üres indok volt, eszem ágában sem volt inni, semmi nem ment volna le a torkomon. De el kellett menekülnöm onnan, hogy Márk ne lássa a kitörő könnyeket. Kicsit távolabb, tőle elfordulva megálltam, hogy ha majd lenyugodtam, visszamenjek hozzájuk.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 24. 13:41 Szál megtekintése

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 29. 15:42 | Link

Márk, levitás asztal, rivalló


Márk viselkedése nem esett jól, de nem tudhattam, hogy ezzel még nem ért vége a megpróbáltatásaimnak. Ott álltam az italos asztalnál, törölgettem a könnyeimet, ügyelve, hogy ne vörösödjön ki nagyon a szemem. Nem akartam neki megadni azt az örömet, hogy sikerült engem megríkatnia. Gyanítottam, hogy ez még mindig a Temetős kalandom folyománya, mert akkor nagyon mérges volt, de ezek szerint, azóta sem bocsájtott meg ezért, esetleg még magának sem vallja be. Nehezen parancsoltam az érzéseimnek, pedig apám mellett megszokhattam volna, hisz mindennapos volt, hogy a sírás fojtogatta a torkomat, de Márkkal minden más volt. Ő hiába okozott fájdalmat, és szenvedtem is miatta, de a mélyen ott rejtőző szeretetet nem tudta gyökerestől kiirtani, ezért rá érzékenyebben reagáltam, mint nemzőmre. Ekkor valami szokatlan történt, mármint nem is igazán tudom, hogy mik itt a szokások, de talán ilyen nincs a napirendi pontok között. Orrfacsaró bűz kezdett terjengeni a teremben, többen rohanva menekültek ki az ajtón, ahol már a pánik csirái szöktek szárba. Szerencsémre pont a kezemben volt a zsebkendőm, arcom elé tettem, és már a menekülési utat kutattam, meg persze Márkot, amikor egy pillanat alatt a bűz helyét a virágillat váltotta fel. Bennem is átkattant ezzel egy időben valami. Már vissza tudtam menni hozzá, arcomon gyenge kis mosollyal, lelkemben azonban feldúlva. Amint elült a szag, kiválasztottam az italok közül egy puncsos poharat, és azzal sétáltam vissza az asztalhoz, ahol közben gyarapodott a létszám.
- Sziasztok, akivel még nem találkoztam az előbb. - üdvözöltem az új jövevényeket, Dóri felé egy plusz mosolyt küldtem, Márk elé pedig letettem a poharat.
- Hoztam neked innivalót, remélem, szereted. - mosolyogtam rá is, és visszaültem mellé. Elhelyezkedtem csak éppen, mikor agy szárnycsattogással egy bagoly repült be a terembe. Elém pottyantott egy borzalmas levelet. A címzett helyén apám neve állt. Tudtam mi vár rám, és ez rosszabbnak ígérkezett, mint az egész eddigi ittlétem összes kínos perce. Egy rivalló feküdt előttem, amit nem kibontani felelőtlenség lett volna. Remegő kezekkel kibontottam, közben Márkra sandítva. Akár még az ő keze is benne lehetett a dologban. Apám erőteljes hangja töltötte be a teret.

 
Apáthy Hanka!
Megdöbbenve hallottam a viselt dolgaidról, nem beszélve a vizsgaeredményeidről. Ez a silány teljesítmény nem illik egy Apáthyhoz, egyszerűen szégyenletes. Csak mert távol vagy, ne gondold, hogy ezt megengedheted magadnak! Nagyon gyorsan szedd össze magad, mert ha nem vagy jó semmire, kolostorba küldelek. Nem fizetek tovább olyanért, aminek semmi haszna nincs, lányom. A szünetekben itthon, ne számíts semmi jóra, tanulni fogsz a szobádban, nem mehetsz sehová. A zsebpénzedet meg természetesen megvonom. Nem lopom én a pénzt, hogy a haszontalanságaidra pazaroljam. Mellékeltem egy listát, hogy mely tárgyakat követelem meg, hogy felvedd, a többiről magad dönthetsz, de tartsd észben, hogy nem lehet kiválónál rosszabb jegyed egy sem. Elvárom, hogy azt tedd, amit mondok, vagy Márk előír számodra. Nem figyelmeztetlek többet, csak a vonatjegyedet küldöm el, halljak akár egyetlen panaszt is rád. Remélem, érthető voltam, Mihaszna kisasszony.

A hang elült, a teremben néhány szempár csodálkozva meredt rám. Én biztosan rákvörös voltam a szégyentől, és ha eddig nem volt étvágyam, hát most egyenesen hányingerem volt. Kibontottam az említett listát, és az volt benne, amit sejtettem. Majdnem minden tárgy be volt jelölve rajta. Megszámolni sem volt kedvem, de azért munkált bennem valami gyűlöletféle, mert csak Márk lehetett, aki beárult apámnak. Persze a temetős kaland nem volt benne, biztosan az a következő levéllel megy csak el. Ó, de szívesen a nyakába öntöttem volna azt a puncsot. Helyette, összeszorított fogakkal ezt kérdeztem tőle:
- Te írtál az apámnak? -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 30. 23:40 Szál megtekintése

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 31. 13:41 | Link

Márk, levitás asztal


Szeretnék veled találkozni.- kaptam el egy mondat foszlányt, valamelyik eridonos lány szájából, a rivallóm után beállott pillanatnyi csendben. Odafordítottam a fejem, de megnyugodtam, nem nekem szólt, nem csalódtam, mint ahogy Márkban sem. Kitett magáért ezzel a rivallóval. Jellemző, nem is vártam mást tőle. Egy lekicsinylő fintorral nyugtáztam csak a vallomást, de folytatta. De bár ne tette volna, mert minden szavával csak még jobban élesztette dühömet, mert a második változat még vérlázítóbb volt, mint az első.
- Aha, értem. Szóval írtál neki, csak még nem válaszolt, és úgy akartad időzíteni, hogy az évnyitón kelljen kibontanom.  Nem akartad kihagyni a lehetőséget, hogy nyilvánosan leégess. Ez remek húzás volt, gratulálok! – Sajátos logikámra büszke voltam, mert még ha ez így sántít is kicsit, félremagyarázni én is tudok, ha ezzel a saját malmomra hajthatom a vizet. Elsősként nem tudhattam, hogy Márk mit tehet meg a mágia segítségével és mit nem. Nekem belefért, hogy rivallót is tud hamisítani, bár hazudhatott is, nem ez lenne az első eset.
- Ha ezt nem apám küldte, akkor nem is kell komolyan vennem, ugyebár? De, ha tényleg beárultál, nekem is lesz írnivalóm a földesúrnak, a te viselt dolgaidról. – kiáltottam dacosan, és komolyan is gondoltam.  Csak egy évvel idősebb nálam és azt képzeli, hogy uralkodhat rajtam, pedig ez apámnak is csak nagy nehézségek árán megy. Márk kicsivel jobb helyzetben van, neki több mindent eltűrnék, nem muszájból, hanem mert szeretem, de néha nagyon elveti a sulykot. Eddig bírtam türtőztetni magam, a sírást is átvészeltem valahogy, de ez már túl sok volt a lelkemnek. Ráadásul úgy tett, mintha ott sem lennék, rám sem nézett, és ez volt a legrosszabb, amit tehetett. Megint megalázva éreztem magam, a sírás ismét fojtogatott, el kellett fordulnom, hogy ne lásson gyengének. A talárom is fojtogatni kezdett, a ruha is túl meleg volt, és a bűzbomba bűze, ami a dísz öltözékembe ivódott is idegesített. Felálltam nagy lendülettel, amilyen állapotban voltam, el lehet képzelni, és egy erőteljes mozdulattal levettem magamról az ünnepi öltözet legfelső darabját, de ez nem volt jó ötlet. Repült minden, ami a zsebemben volt akkor, a pálcám, némi apró, ami a ruha árából megmaradt, pár szem cukorka, és egy fénykép,. A szélrózsa minden irányába szóródtak szét féltett kincseim, a kép, ami Yarista dedikált fotója volt, csendesen landolt Márk poharának helyén.

A dedikált fotó
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 31. 13:50 Szál megtekintése

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Nagyterem - Apáthy Hanka hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet