Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=257948#post257948][b]Ombozi Sára - 2014.03.23. 23:35[/b][/url]

Esze ágában sem volt bemenni az évnyitóra... miért is tette volna? Nem volt híve az ilyen eseményeknek és amúgy is kötelező volt, vagy ilyesmi. Márpedig ami kötelező, az számára kerülendő. Hiába, valahogy mindig meg volt benne ez a késztetés, hogy szembemenjen minden akarattal. Mint valami defektes lazac az életben. Mert persze, az árral egy irányba túl egyszerű lenne úszni. Sárának is túlságosan lenne egyszerű azt csinálni, amit tennie kéne.
A régebbi iskolájában is mindig ügyesen játszott, sosem kapták el az ilyenjei miatt. És ha mégis, annyira édesen ki tudta magát magyarázni, hogy pillanatok alatt megoldódott az ügy. Hiába, őt valahogy nem lehetett elkapni, nem volt az a bénázós fajta.
Most is szerette volna, ha emlékezetes lesz az a bizonyos nagy esemény. Már be is szerezte a kellékeket, amivel viccesebbé teszi majd. Talárt húzott magára, így nem is lehetett kiszúrni, hogy valami oda nem illő dolog van nála. A nagyterem ajtaja mellett egy sötét folyosórészen a falnak támaszkodott, bájos mosollyal nézett körbe. Ravasz, zöld tekintetével vizsgálta a diákokat.
Esze ágában sem volt egyedül csinálni az egészet. Két okból: úgy nem volt elég hatásos, ha egyszerre csak egy ember végzi. Másrészt pedig ha elkapják, kell neki egy tökéletes bűnbak, akire rákenheti az egészet. Ahogy vizsgálgatta a diákokat, egy egészen bohókás kinézetű lányt pillantott meg. Elsős lehetett fiatalnak tűnt. Tökéletes célpontnak látszott, hiszen Eridonos volt a jelvénye szerint, emellett épp elég naivnak és kalandvágyónak tűnt. Nem volt az a tipikus jó lány, neki pedig nem is olyanra volt szüksége.
- Psszt... te. Igen, te! - Szólogatta a lányt a fal mellől, egyik kezét megemelte, mutatóujjával magához csalogatta. Ravaszkás mosoly ült az arcán, zöld szemei szinte ragyogtak, miközben a lányra nézett végig.
Amikor a lány közelebb ért, cinkos mosolyt villantott rá.
- Új vagy itt, igaz? Én is. Nincs kedved játszani egy kicsit? - Kérdezte a lányra kacsintva. Ha csak így, belemegy, tökéletesen naiv lesz ahhoz, hogy Sárának semmi félnivalója ne legyen a következményektől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=258553#post258553][b]Ombozi Sára - 2014.03.24. 18:57[/b][/url]

Amikor a lány közelebb jön, úgy látta, nem annyira ugrik be a kislány neki. Pedig milyen szépen eljátszotta a cukros nénit! Irigylésre méltó. Viszont amikor felajánlja, hogy ő is tönkre akarja tenni az ünnepséget, hirtelen ravasz vigyorra húzódik az ajka, villannak zöld szemei.
- Nahát, pont ilyesmit szerettem volna játszani. Gyere közelebb! - Int a lány felé a kezével, közben talárja belső zsebében kutat. Egy krémecskét vesz elő, meg pár aprócska, zselés gombocskát. Nagyon aranyosnak tűnhetnek első ránézésre, pont, mint a trolltakony.
- Ragacsos bűzbombák. Ha bekened ezzel a kezed, nem hatásos, de ha valakire ráragasztod és benyomod a közepét, elég hamar kifejti a hatását. Van kedved szétosztani őket?
Szélesen vigyorgott a lányra, miközben felajánlotta neki a krémet, hogy bekenhesse a kezét. Nem akarta, hogy a lány már most leleplezze a tervet, idekint, ahol semmi értelme nincs a büdösnek. Közben két kezébe vette a kis bombácskákat, az egyiket elrakta a saját zsebébe, a másikat a lánynak tartogatta, ha belemegy.
Közben fogta a pálcáját és egy-egy egyszerű varázslattal vörösesbarna hajat és kék szemeket varázsolt magának, hogy ne legyen annyira felismerhető. Na nem mintha Noelen kívül bárki felismerte volna odabent, de nem ártott az elővigyázatosság. A lánnyal nem törődött, ha van annyi sütnivalója, okosan csinálja majd. Ha nem? Legalább ő nem bukik le.
Közben, ha Gwen elfogadta az ajánlatát, felé tartotta a ragacsos kis vackokat.
- Egyszerre kéne kezdenünk, a zűrzavarban pedig már könnyű felrobbantani a többit. De én a helyedben utána kispuriznék onnan... éktelen bűz lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=258705#post258705][b]Ombozi Sára - 2014.03.24. 21:13[/b][/url]

Amikor a lány megígérte, hogy belemegy a játékba, bólintott egyet. Éppen kezdett volna újra elvigyorodni, amikor azt mondták neki, hagyja abba. Nem ismerik még, de ez volt a legnagyobb kihívás, amit csak valaha hallod. A "ne" Sára szótárában nincs benne, helyette ott van a "DE" szó, szép, vastag betűkkel. Így amikor ezt meghallotta, különösen széles vigyort tolt a lány arcába, hogy megcsodálhassa szép, fehér fogsorát.
Belement az ötletbe és kapott egy jó nagy adag krémet a kezére, na meg persze két-három bombácskát. Rábízta őket, eltolta magamtól a kezét. Utána ő maga is leellenőrizte a saját kis bűzbombáit. Nem félt attól, hogy nem aratnak majd osztatlan sikert.
- Te kezded. - Súgta a fülébe. A teremben egyből szétvált a lánytól, elvegyült a diákok között. Keresett magának valami finom innivalót, nyugodtan iszogatta, nézelődött. Figyelt rá, hogy ne szúrják ki sokan, ha valaki tekintete rajta időzött, hamar elfordult, hogy ne nagyon jegyezzék meg az arcát.
Amikor megpillantotta Noelt, nem tudott nem elvigyorodni. Vörösesbarnán lehet, hogy még ő sem ismerné meg. Most viszont nem kímélheti meg őt sem. Sajnos kimaradt a tervből, van saját kis párja, most vele foglalkozik. Jó lesz ez így, Sára büdösen is szeretni fogja.
Miközben a tömegben nézelődött, kiszúrta magának a személyeket. Utána felpillantott, egyik kezébe láthatatlanul egy bombácskát csúsztatott. Biztos volt benne, hogy jó kis zűrzavar lesz ebből az egészből. Mindjárt show time, már csak Gwenre kellett várnia, a kezdődő ámulatban pedig egyszerűen lesz majd észrevétlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=258815#post258815][b]Ombozi Sára - 2014.03.24. 22:52[/b][/url]

A nagyteremben hamarosan beállt a légkörváltozás. Amikor Gwen elkezdte az egész akciót, Sára is elkezdett gyors léptekkel suhanni. Egy-két lépés, egy mozdulat és máris a diákok hátán van a bűzbomba. Gyorsan tovább is lép, hiszen nem akar ott lenni, amikor felrobban. Persze ő sem menekül meg a szagoktól ez által, de legalább nem testközelből érintkezik velük.
Amikor a bombácskák felrobbannak, erőteljes, zöld füst homályosítja el a szemeket a Nagyteremben. Részben a színnel(, bár az kisebb gond), részben a szemekbe tóduló könnyek. Hiszen a füst nem csak a színtelenséggel száll szembe, de a szagtalansággal is átellenben van. Lassan az egész terem megtelik az egyre halványuló füsttel. Ám a színnel szemben a szag nem kopik, beleívódik szinte minden bálozó orrába, ahogy az kell.
Sára is megvolt a nagy robbantgatással, köhögőrohamot kapott, sipákolt, mint mindenki. Úgy tett, mint aki nem tudja, mi történt. Pedig belül imádta ezt a káoszt, amit okozott és már rég győzedelmesen nevetett. De jelenleg nem volt ilyenre ideje.
Mielőtt még a sok kifelé haladó diák közé beállt volna, keresnie kellett egy szerencsétlent. Bár ő nem ismerte, David Benettet nézte ki magának. A háta felől közelítette meg és egy óvatlan pillanatban "véletlen" kirántotta a kezét, így a maradék bizonyítékot (kenőcs, bombácskák, a zacskó, amiben vette őket), David mellé szórta, majd még a füst takarásában gyorsan, hirtelen irányváltoztatással le is lépett.
Egyenesen az ajtó felé szaladt, köhécselt a bűztől, de nevetni akart. Nem tehette, túl árulkodó lett volna. Ehelyett viszont gyorsan felvette a nyúlcipőt.  Így kislisszolhatott a teremből, mielőtt bárki elkaphatta volna. Utána pedig élvezte a friss levegőt és egy ideig fulladozást játszva nézte, ahogy a többiek "élvezik" a kis meglepetését. Magában szélesen vigyorgott és megveregette a saját vállát. Ma is megérte felkelnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=337372#post337372][b]Ombozi Sára - 2014.07.15. 21:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501042#post501042][b]Ombozi Sára - 2015.07.28. 20:30[/b][/url]

Nem akart ide jönni eredetileg. Legutóbb amikor ilyesmin járt, Gwennel trágyabombákat robbantgattak. Ennél több értelmét azonban nem látja ennek a rendezvénynek. Csak remek alap a csínytevésre. Bár az már két éve volt, mégis hiányolja a gyerekes tréfákat. Hiányzik neki Csingiling, akivel vidámságot varázsol szegény, eltévelyedett párák életébe. Vajon kinőtt volna már belőle?
Éppen ezen gondolkozik, miközben a végzősök táncát nézi, de valami fura, de ismerős érzés keríti hatalmába. Elég hamar rá is jön, mi ez. Csak Cameron tekintetét érzi magán, elégedettséggel tölti el, hogy ő jobban leköti, mint a tánc. Kezei lazán össze vannak fonva maga előtt, egyik lábáról a másikra áll, ahogy felpillant a másikra és rámosolyogva egy finom puszit ad ajkaira. Ügyel arra, hogy ne is rúzsozza őt össze túlságosan, láthatóan.
Na igen, Cameron az egyetlen, aki miatt most itt van, el is várja, hogy vele foglalkozzon. Ő azonban nézi a táncoló végzősöket is, egy apró, lopott pillanatban pedig mosolyogva int Axelnek, amikor találkozik a tekintetük. Nohát, hogy megnőtt Pán Péter is, még kis csenevész volt, amikor Warren bácsi irodáját dobták fel kettecskén. Közben kicsit közelebb totyog Cameronhoz, hogy átölelve közelebb bújhasson hozzá. Nem tehet róla, a régi, szép emlékektől olyan érzelgős lesz. Úgy néz ki, ez már a felnövéssel jár. Aztán alighogy elereszti kedvesét, és elkezd kicsit tapsolni, máris hozzá szegezik a kérdést.
- Persze, szeretek táncolni - mosolyog rá szélesebben, és nyújtja is a kezét. Na jó, ez az egy a jó a bálokban, hogy lehet táncolni. Nem mintha máshol nem lehetne, de ő szereti, nagyon. Amúgy a zenét is, de táncolni rá még inkább. Szóval már megy is Cameronnal a táncparkett felé, hogy szembefordulhasson vele, másik kezét a vállára helyezze és a kellemes, andalító dallamra könnyedén és felszabadultan lépkedhessen vele összhangban. De nem telhetetlen, irányító partner, szépen hagyja, hogy Cameron vezesse őt, ahogy kell.
 - Én is táncoltam a saját végzős bálomon. Még csak két éve volt, de egy örökkévalóságnak tűnik - nosztalgikus, féloldalas mosoly jelenik meg az arcán, ahogy visszagondol Bálintra és a táncra. Akkoriban nem tűnt úgy, hogy egyszer szép emlék lesz belőle. Csak egy kellemes este volt, egy kötelező rendezvény, amit letudott és utána egyhamar le is lépett. De most veszi csak észre magát.
- Merlinre, nem tudom mi van velem, de folyamatosan nosztalgiázgatok, tiszta érzelgős lettem. Az baj? - kérdezi végül, érdeklődőn pillantva fel Cameronra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501251#post501251][b]Ombozi Sára - 2015.07.29. 15:10[/b][/url]

- Ó, fogd be - nyom el magában egy szolid kuncogást és inkább csak szorosabban öleli Cameront kissé. Nem mintha a másik olyan nyugodtan szurkálódhatna ilyesmivel, hiszen ő még jobban hasonlít ebben a szerelésben egy pingvinre. Már csak a totyogást kellene megtanulnia tőle, a tökéletes összhatás kedvéért. De Sárának most nincs kedve még csak szurkálódni sem, morogni pedig még kevésbé. Cameron kérdésére is csak bólogat kicsit és megsimogatja a hátát. Nincs minden rendben, tudja ő is, de ez így sokkal egyszerűbb. Meg amúgy is, ha most nem ölelgetheti Cameront, vállalhatatlanul viselkedne, azt meg nem engedheti meg magának, még előtte sem, de az egész iskola előtt meg főleg nem.
Aztán ahogy kap egy puszit, rámosolyog és elengedi. Int Axelnek egyet, és megtapsolja a táncosokat, ügyesek voltak és jól esett nézni őket. Természetesen már nyújtja is a kezét Cameronnak, szeret táncolni, és valóban, nem nagyon kell odafigyelni rá. Egy kis lassúzás, és közben még beszélgetni is lehet, szóval hamar fel is emlegeti a saját végzős bálját.
- Rentai Bálint volt a párom, most levitás prefektus, bár nem láttam itt - zöld pillantását végigvezeti a táncolókon és a közelben lévőkön, de nem látja Bálintot. Kicsit bánja, már rég sikerült beszélnie vele, és kicsit hiányzik is neki a fiú. De ahelyett, hogy magával, illetve valaki mással foglalkozna, inkább Cameronra pillant és látja, hogy valami nincs rendben. És ettől furcsa, rossz érzése lesz a gyomrában. Mert ha valami nincs rendben és Cameron még nem hisztizik rajta száz százalékon és nem duzzog, akkor ott tényleg gond van. Ezt erősíti meg Cameron szűkszavú válasza is, ő pedig egy kissé feszült mosollyal válaszol, nem tud mást mondani. Már éppen összeszedné a kurázsit, hogy megkérdezze, mire gondol, amikor hallja a válaszát, és kénytelen elkuncogni magát. Nem tehet róla, annyira aranyos. Cameron Wallace, ahogy bevallja, elkapta tőle az érzelgősséget, nahát, ezt a pillanatot biztos nem felejti el egyhamar.
A következő kérdés azonban meglepi, pillog párat és majdnem megbotlik a saját lábában, de végül visszaszerzi az egyensúlyát. Mázli, hogy eléggé kapaszkodik Cameronba, az agya pedig nagyon kattog, mit is mondhatna erre.
- Nem tűnik helyes döntésnek - mondja végül halkan, mert kicsit fojtogatja a torkában lévő gombóc és inkább leereszti tekintetét, ahelyett, hogy Cameronra nézne. Sőt, el is fordítja a fejét és finoman a vállának dönti. Hogyan kérhetné őt ilyesmire? Azok után, hogy kiselőadást tartott róla, hogy ő mennyire nem érezné itt jól magát, hogy nem bírna itt maradni, nem is gondolva az önfeláldozásra. Ő volt most az önző, csak arra gondolt, mik az ő igényei, mit nem bír elviselni és meg sem fordult a fejében, hogy a másik kedvéért itt ragadjon. Cameron viszont eldobná az egészet, félbehagyná a tanulmányait. Bogolyfalvát és mindent itt hagyna, csak hogy vele mehessen, ettől pedig kifejezetten pocsékul érzi magát. Szóval jobb, ha Cameron nem is látja az arcát, amíg rendezi vonásait, aztán visszaegyenesedik, hogy felmosolyoghasson rá.
- De akkor keresned kell valami mást, amivel kikergetheted édesanyád a világból - és ebben a pillanatban erősen tiltania kell magának, hogy ne merjen könnyezni és ezt már igen jól csinálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501335#post501335][b]Ombozi Sára - 2015.07.29. 19:57[/b][/url]

Ő nem akarta, hogy így alakuljon ez az egész. Szeretett volna nosztalgiázni kicsit, egy jót táncolni, érzékenyen agyonszeretgetni Cameront. Persze csak sutyiban, nehogy az a szóbeszéd induljon meg róla, hogy elgyengült. Pedig talán így van, de nem is érti, miért csodálkozik még. Amióta Cameron visszalépett az életébe, azóta teljesen kifordult magából. Változik, folyamatosan, és nem annyira bánja.
De most olyan irányba indult meg ez a beszélgetés, amitől borzalmasan érzi magát. Mert kivételesen nem ő tesz engedményt, neki akarnak engedni, méghozzá Cameron. Ez egy kicsit furcsa, kicsit hihetetlen, de legfőképp bűntudatot okozó érzés. Kompromisszumot kéne kötniük, az lenne a jó megoldás. Ha mindketten engednének kicsit. Cameron pedig lehet, hogy nem ragaszkodik annyira a szakjához, az iskolához, de így mégis minden úgy lesz, ahogy Sára akarja. És akármennyire hízelgő az ajánlat és legszívesebben repesne az örömtől, és Cameron nyakába ugrana. Igen, ezt kéne tennie, ha csak magára gondolna. Most, amikor kéne és sokkal egyszerűbb lenne mindkettejüknek, mégsem megy. Inkább nekitámasztja a fejét a vállának, hogy ne láthassa az arcát, mert szomorú arckifejezés telepszik meg rajta. Az egész történet alapból nem egy boldog dolog, de ennek örülnie kéne, tudja ő is. Juhéj, meg van oldva a probléma, nincs belőle vita! De mégsem olyan egyszerű ez azért.
- Hogy lehetne helyes, ha csak te engedsz és adsz fel mindent értem? - kérdezi végül elhúzott szájjal, de Cameron hála istennek ezt nem látja, csak utána egyenesedik vissza, hogy ránézhessen. Amikor már rá tud mosolyogni és megemlíteni valami kicsit komolytalanabb témát. Örül neki, hogy Cameront kuncogni hallja, mindig megmelengeti a szívét kicsit. De aztán a mondanivalóra picit lefagy, és mikor rájön, valószínűleg milyen csodás arckifejezése van, elneveti magát. Halkan nevetgél, hogy ne keltsen nagy feltűnést.
- Ugye nem így tervezted megkérni a kezem, édes? - kérdezi vigyorogva, bár jobban belegondolva, elég romantikus lenne. Valójában Camhez képest még túl romantikus is, szóval elveti magában gyorsan az ötletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=556476#post556476][b]Ombozi Sára - 2015.12.23. 16:39[/b][/url]

Seth, előadás

A sötétben várakozva idegesség lesz úrrá rajta. Amíg senki nem figyel rá, kezét tördeli, ajkát harapja. Fejében újrajátszik mindent, a gyakorlásokat, mindent, ahol esetleg elcsúszhatnak. Próbál nagy levegőket venni és Sethre hangolódni, hogy abszolút összhangban legyenek. Ki kell kicsit ürítenie a fejét, mert túlságosan rágörcsöl arra, hogy tökéletes legyen.
Ahogy azonban Seth elkezdi, ő pedig mozdul, a zene elindul. Finom, halkabb hangok, lágy, ritmusos dallamok. A mozgása pedig kissé esetlen, hiszen most született, rácsodálkozik a világra, az őt körülvevő, végtelen sötétségre. Az egész világegyetemre, ami körülveszi őt, mégis ebben a hatalmas rengetegben is egyedül van. A finom, elveszettséget tükröző mozdulatokat a hűvös ragyogás, a gyors, heves mozdulatok váltják fel. Azt próbálja sugallni, hogy ereje teljében van, élete csúcsán, de ez nem tart örökké. A kékes ragyogása múlik, ő pedig egyre lassabb, egyre öregesebb. Arca elgyötört, mintha minden mozdulat fájna, mintha lassan, de biztosan kifogyna belőle az életerő. Kihasználja a rendelkezésre álló teret, körbetáncolja. A lassúságát kompenzálja eleganciával, ahogy egyre nő és terebélyesedik, s végül középre érve, fejét hátrahajtva vörös óriásként teljesedik ki.
Hirtelen, gyors mozdulatokkal hullámzik a teste, ahogy egyre, egyre közelebb húzódik a vörös ragyogás. Végül leguggol ő is, összehúzódik, apró, tenyérnyi fénygömb lesz belőle, körülötte pedig éteri ragyogás jelzi, hogy különleges. Egy csendes, mozdulatlan szupernóva éppen, lassan felemelkedik. Ezután pedig karjait széttárva robban szét, millió apró darabra. A csillageső beragyogja az egész nagytermet, szétszórva a diákok között varázsát - apró, aranyló tetoválásokat hagyva a bőrfelületen, amivel érintkezik.
Nagy levegőket vesz, igyekszik nem úgy kinézni, mint aki liheg és mire mindenki rájuk figyel Seth-tel, addigra összeszedetten, visszafogottan mosolyog. Finoman pukedlizik az eridonos oldalán, aztán megy, hogy kicsit lehűtse magát és átadja a terepet a következő fellépőnek.