38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 23. 23:35 | Link

Gwen "Rengetegnevedvan" Jones

Esze ágában sem volt bemenni az évnyitóra... miért is tette volna? Nem volt híve az ilyen eseményeknek és amúgy is kötelező volt, vagy ilyesmi. Márpedig ami kötelező, az számára kerülendő. Hiába, valahogy mindig meg volt benne ez a késztetés, hogy szembemenjen minden akarattal. Mint valami defektes lazac az életben. Mert persze, az árral egy irányba túl egyszerű lenne úszni. Sárának is túlságosan lenne egyszerű azt csinálni, amit tennie kéne.
A régebbi iskolájában is mindig ügyesen játszott, sosem kapták el az ilyenjei miatt. És ha mégis, annyira édesen ki tudta magát magyarázni, hogy pillanatok alatt megoldódott az ügy. Hiába, őt valahogy nem lehetett elkapni, nem volt az a bénázós fajta.
Most is szerette volna, ha emlékezetes lesz az a bizonyos nagy esemény. Már be is szerezte a kellékeket, amivel viccesebbé teszi majd. Talárt húzott magára, így nem is lehetett kiszúrni, hogy valami oda nem illő dolog van nála. A nagyterem ajtaja mellett egy sötét folyosórészen a falnak támaszkodott, bájos mosollyal nézett körbe. Ravasz, zöld tekintetével vizsgálta a diákokat.
Esze ágában sem volt egyedül csinálni az egészet. Két okból: úgy nem volt elég hatásos, ha egyszerre csak egy ember végzi. Másrészt pedig ha elkapják, kell neki egy tökéletes bűnbak, akire rákenheti az egészet. Ahogy vizsgálgatta a diákokat, egy egészen bohókás kinézetű lányt pillantott meg. Elsős lehetett fiatalnak tűnt. Tökéletes célpontnak látszott, hiszen Eridonos volt a jelvénye szerint, emellett épp elég naivnak és kalandvágyónak tűnt. Nem volt az a tipikus jó lány, neki pedig nem is olyanra volt szüksége.
- Psszt... te. Igen, te! - Szólogatta a lányt a fal mellől, egyik kezét megemelte, mutatóujjával magához csalogatta. Ravaszkás mosoly ült az arcán, zöld szemei szinte ragyogtak, miközben a lányra nézett végig.
Amikor a lány közelebb ért, cinkos mosolyt villantott rá.
- Új vagy itt, igaz? Én is. Nincs kedved játszani egy kicsit? - Kérdezte a lányra kacsintva. Ha csak így, belemegy, tökéletesen naiv lesz ahhoz, hogy Sárának semmi félnivalója ne legyen a következményektől.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 00:01 | Link

Ombozi "Tudom,hogyrengetnevemvan" Sára

Éppen az évnyitóra készülök. Mivel még elsős vagyok, nem tudom, mit kell viselni, szóval a megkérdeztem valakit. Azt mondta, nem kell kiöltözni, szóval a szokásos taláromat  vettem fel, a pálcámat a zsebébe ejtettem, és már indultam. Láttam, hogy a felsőbb évesek párba mennek, de mivel még fiatal vagyok, nem fontos. Az ünnepség kötelező, de azt hallottam, hogy sokan nem mennek, mert unalmas. Mondjuk én is jobban eltölteném az időmet egy jó kis kviddicsmeccsel, vagy esetleg olvasnék. Leszaladtam a  Klubhelyiségbe, ahol már csak pár ember lézeng. A legtöbbjüket még nem ismerem, csak pár személyt, őket is csak látásból. Elindulok a nagyterem felé, de az egyik Rellonos leszólít, hogy nincs-e kedvem játszani.
-Most nincs időm a hülyeségeidre, hacsak nem segítesz egy kis zűrt kavarni az ünnepségen - válaszolom. Ha már azt mondták, unalmas, akkor egy kicsit feldobom trágyagránáttal.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:21
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. március 24. 09:10 | Link

Runaci

Évet léptem ismét, oh yeah! Mondjuk nem is vártam magamtól kevesebbet.
Támasztok ám magammal szembe követelményeket, nem vagyok annyira link alak, hogy magasról tegyek a vizsgázásra, szeretnék lehetőleg mi hamarabb kikerülni innét és menni, a saját utamat járni. De van még két évem, bár ha az előző 6 évet túléltem, a maradékot már féllábon is kibírom akár.
Eddig nem igazán vált szokásommá, hogy évnyitókra mászkáljak, a karácsonyi bálok sokkal jobban vonzottak, de idén változik a bevett szokás és elmegyek. Adjuk meg a módját, elvileg ezen kívül már csak egyben lesz részem. Szóval előbányásztam a szekrény mélyéről az öltönyömet és azt a méregzöld nyakkendőt, amit anno le akartak tőlem nyúlni. Menetközben belebotlottam Manda rózsaszín nyakkendőjébe, de inkább csak félredobtam egy fintor kíséretében. Nem gyújtottam még fel, de minél többször látom, annál inkább erősödik bennem a késztetés.
A nagyterembe lépve fejbetosz a kék szín, amire egy halk nyöszögés és egy fintorgás a reakció, aztán szó nélkül lépek be a tömegbe. Jó rendezvényes szokásomhoz híven azonnal betámadom a fal mentét, és elfoglalom a szokásosnak mondható helyemet. Jó innen szemlélődni, nagyjából mindent belátok, nem hátrány, hogy majdnem két méter magas vagyok. A kék asztal felé téved a tekintetem, mikor az egyik szélén  megpillantom a mélyrepülő pilótámat. Jaj de jó, hogy itt vagy, lesz mivel szórakoznom! Lökném el magamat már a faltól, mikor két alak odalép hozzá. Halkan morgok egyet az orrom alatt, amiért elrontották a kis merényletemet, de inkább visszaállok a falmellékre, kivárom a sorom. Nem jó az úgy, ha belerondítanak az ember elképzeléseibe. Miután lekoptak az ismeretlen egyének, jómagam is támadásba lendülök.
- Szervusz kedves! - köszöntöm, ahogy mögé lépek és a füléhez hajolok. Hogy teljes legyen az összhatás, még a derekát is óvatosan megfogom, had boruljon ki egy kicsit tőle. Az ő terrorizálása lesz a mai fő attrakcióm.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. március 26. 00:18
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 09:33 | Link

Leonie

- Balra? Haljak meg, azt mondta, balra forduljak a szobornál- morfondírozok magamban, vagyis a szavaim igazából Errorhoz intézem, csak hát bagoly lévén, nem nagyon érti a szerencsétlen. Vagy csak most csinál úgy, mintha nem értené a kis gaz.
Na, mindegy. Feltett szándékom megjelenni az évnyitón, és lopni egy talárt, mielőtt bárkinek feltűnik, nekem nincs. Jó, tényleg béna dolog volt tőlem, hogy a vonaton hagytam, de hát istenem…
- Hmmm- csillannak fel a szemeim, egy kisebb tömeget meglátva, és követve a fesztivál elvet, besorolok közéjük. Tuti, odamennek, ha meg nem… valahol tuti kikötök. Sose voltam szívbajos, sőt, ez a helyzet is tetszik. Már fáradt se vagyok, felköltözve a padlásra, sikerült azért pár órácskát szunnyadnom. Error persze velem tart, mert soha nem hagynám magára, és az, hogy ő a Bagolyházban kössön ki, sok más döggel együtt… na az kizárt, el is lehet felejteni.
És igen, a Nagyterem. Elsőre az jut róla eszembe, hogy…. nagy, de tényleg. A volt sulimé feleekkora, de gondolom a költségvetése is. Ahonnan jöttem, kuriózumnak számított a pénzes ember, és nem is maradt sokáig az, ami azt illeti.
Körbejáratom a tekintetem, és beharapva az ajkam, masírozok az legközelebb lévő asztal felé, kerülve mindennemű feltűnést, ami valljuk be, cseppet nehéz úgy, hogy míg mindenki máson talárt van, én mezei cuccban jelenek meg.
Persze nem is én lennék, ha nem akadna meg a lábam az egyik székben, és vágódnék hasra.
- Banyek- motyogom a padlónak, amolyan már megint? hangsúllyal. Gyorsan felkapom a fejem, hátha nem vette senki észre, mert ciki lenne, ha az a sok ember mind rajtam röhögne.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 24. 10:28 | Link

Aisha

Gyűlöl Keeffel rosszban lenni, nagyon kimerítő feladat lelkileg, hogy távol tartsa magát a sráctól. Pláne nem tud mit kezdeni azzal az érzéssel, amit úgy hívnak féltékenység, csak kis törpénk még nem tudta beazonosítani. Mázli, hogy szökő évente egyszer fordul elő a mostanihoz hasonló sértődés, s már meg is bánta, amit a fiúnak mondott. Hirtelen jó ötletnek tűnt visszaadni pajtásának, hadd legyen legalább annyira megbántva, mint Leonie, de már belátja, hogy butaság volt. Ha Keith megérkezik, odamegy hozzá, és töredelmesen bocsánatot kér - elmondja neki az igazat, hogy az otthoni szobája tele van a képeivel. Tulajdonképpen nem csak Wowbaggerét rakta ki, hanem egy csomó legálisan és illegálisan beszerzett Keef alkotást is.
Igen ám, de ekkor megjelenik az emlegetett úriember – nem túl nehéz észrevenni -, és ahelyett, hogy vöröskénkhez sétálna, egyenesen Lucához battyog. Leonie pedig tátott szájjal, a legkevésbé sem leplezve bámulja meg őket. Szent sárgarépa! Hiszen ez a lány nem is egy bányarém! Sőt, mintha már nem egyszer látta volna a folyosókon. De hát még csak egy bibircsókja sincsen! Ez nem igazságos! Óóó, most meg Keith-t ölelgeti! Vagy fordítva? Menten befordul az asztal alá… de hiszen neki milyen szép színe van, nem olyan hulla fehér, mintha Perwollal mosták volna ki – nem úgy, mint Leonie -, és a lábai sem úgy néznek ki, mint a gesztenyeállatkába dugott fogpiszkálók. Vége! Itt most biztosan vége a világnak! És hogy örülnek egymásnak! Haaa, hiszen az ott egy ajándék! Erősen megdörgöli a szemeit, hogy jól lát-e. Keith képes volt őt leváltani! Csak úgy! Ráadásul az orra előtt. Így megy ez? Reggel kipörgette a pajtáskeréken, hogy ki lesz ma a legjobb, és Lucát dobta a gép?
Mielőtt még tökéletesen elborulhatna az agya, és elkezdene itt helyben bőgni és hisztériázni, netán mészárolni, inkább elfordul az álompárostól, és az igazgatói beszédre kezd koncentrálni. Egy darabig figyeli, ahogy a Télapó kedves arccal bejelentgeti az éves eredményeket, de csakhamar elsuhan mellette valaki, aki jobban felkelti az érdeklődését. Legfőképpen azért, mert a hölgyemény a padlót közelítette meg ilyen sebességgel.
-Élsz még? – az este folyamán először derül fel az arca, miközben megfogja a lány karját, és elkezdi felfelé húzni, hogy talpra segítse őt. Az más kérdés, hogy még mindig a padon ül, így inkább a földön húzza végig a szerencsétlent, már csak egy kissé oda kéne koccantania a fejét a pad széléhez…
-Melyik ház pontszámaitól estél így hasra? – a dísztalárt ő is otthon hagyta, mint mindig, ráadásul sárgában van, mint egy valamire való banánember. Viszont most, hogy végre akadt társasága, biztosan nem fogja Aishát elengedni maga mellől. Vet még utolsó, sértett pillantást Keith-re, majd újból megszólal.
-Versenyzünk süti evésben? – már csak az hiányzik, hogy körberókázzanak itt mindenkit. Jó volna a buli…
-Jaaa, amúgy Leonie vagyok ám! - elkapja a másik kacsóját, és jól megrángatja.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. március 24. 11:39 | Link

Aileen, és futólag Retkes Dave

Egy perc, két perc... Hol lehet ez a lány? Elszaladt volna? Neem, ahhoz túl harcias. Meg ha fel is venné a nyúlcipőt, simán kilopná a rejtekhelyéről, mese nincs. Ha egyszer valamit valamiért alapon működnek, nem hagyja futni. Gondolataiból egy túlontúl is ismerős hang rázza fel, de ahelyett, hogy felkapná a vizet és lendítené az öklét puszta emberbaráti szeretetből a kedves megjegyzés miatt, a gúnyosabbik mosolyát szedi elő és megrázza erősen a felé nyújtott jobbot.
- Reméltem, hogy valaki elintézett út közben, de ilyen a szerencsém. – Ugyan, ez csak kedves, barátságos társalgás, nem fogják mellre venni. Múltkor bőven kiverekedték maguk és a tanároknak fel sem tűnt. Pár percig még hagyják a formális huzavonát zajlani, aztán végre az ő tündérkéje is belibeg a képbe, Dave-nek is jobb dolga akad, mint őt fárasztani.
- Péntek, csárda. Megtalálsz. – Nem ereszti hosszú lére a meeting megbeszélést, ennyiből is értik egymást, de a nyomósabb ok Aileen feltűnése inkább. Egy pillanatra szemei jobban kitágulnak a szokásosnál a csomagolás miatt, de hogy az elképedését tompítsa, fűz mellé egy félmosolyt is. Nem szeretne okot adni a csípkelődésre, mert Barbie-nak is hosszú a nyelve, ha beindul.
- Éppenséggel de, bár akinek jönnie kellene, úgy néz ki, mást küldött maga helyett. Biztos csak Aileen másolata lehetsz; őt erőszakkal kell rávenni, hogy ilyen nőiesen nézzen ki. Nem jön, hogy elhiggyem, tényleg te vagy az. – Minden szóval szélesebbre húzódik a csípeklődős mosolya, mígnem vigyor válik belőle, de a szavakból várható él teljesen elmarad. Majdnem bóknak is tekinthető az előbb leadott szövegelés. Nos, hogy haladjanak is a korral, gálánsan a lány felé nyújtja a karját, hogy ha Aileen igényt tart rá, belekarolhasson. Egy pillanatra oldalra néz és máris van szerencséje látni, hogy két levitás szájtátva, bambán bámul feléjük, amitől az ő cukra kissé megugrik. Kell két sóhajtás, hogy ne akarjon csavarni kettőt a gégéjükön.
- Fél óra elég, hogy mindenből láss egy kicsit? Utána viszlek, akár a hátamon is. Itt legfeljebb meghalunk az unalomtól, - az sem zavarja meg a suttogásban, hogy közben az igazgató már rég mondja a beszédét – de van valami sokkal izgalmasabb program is ma estére. Még jó, hogy így öltöztél. – Elégedett fejet vágva egyszerre hallgat el a vén szakállas Télapóval és miközben a teremben zajlanak a tapsolások, inkább változtat az eddigi helyzeten és kézen fogja Lint, mintha tényleg egy pár volnának. Végül is ma estére azok.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. március 24. 11:40
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. március 24. 12:29 | Link

Mihael

Mikor odalépek hozzá, épp beszél egy sráccal, aki kicsit sem tűnik ismerősnek, bár az elkapott szavaikból arra jutok, hogy talán nem is olyan nagy baj. Bőven elég, hogy egy ilyen fickót ismerek, akivel ráadásul ma az egész estémet fogom tölteni. vagy legalábbis a nagy részét.
Furcsa beismerni, de hiába tiltakozom ellene, és veszekszem magammal miatta, a szünet hosszú töprengéssel és álmodozással eltelt napjai után, el kell ismernem, hogy tetszik nekem Mihael. Hogy Yar után miért pont ő lett az, akinek sikerült elérnie, hogy potenciális párt lássak benne, nem tudom, talán azért, mert nem igazán hasonlít az említett kékre, aki ráadásul már nincs is a suliban. Egy kicsit szomorú gondolat, de vigasztal, hogy ő éppen egy nagyon fényes jövő felé tart, ezt még úgy is látom, hogy eddig még nem voltam hivatalos különórán Tender professzornál.
Mihael arckifejezését látva gratulálhatok magamnak a ruhaválasztásért, bár talán viccesebb lett volna, ha mégiscsak rózsaszínt viselek ma. Persze nem tettem, nem akartam rögtön támadható felületet biztosítani neki, na, meg bármennyire is nehéz beismerni, imponálni is akartam neki, ami úgy látszik, sikerült. Szavai egyébként nem ezt támasztják alá, de hangsúlyai, tekintete és vigyora engem igazol.
- Te sem hasonlítasz arra, akit én keresek, de ha már így alakult, azt hiszem, mind a ketten jobban járunk, ha nem várunk tovább eredeti partnereinkre - próbálom felvenni humorának fonalát, miközben elégedetten veszem tudomásul, hogy nőiesnek tart. Ezt, azt hiszem, ritka bókjai közé fogom eltárolni. Mosolyától zöld szemei is vidámabbnak, ragyogóbbnak hatnak, nekem pedig mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne vesszek el bennük. Azt hiszem, már először is a szemei fogtak meg, na persze csak az egyedi stílusa után.
Mihael a karját nyújtja, én pedig szó nélkül élek a lehetőséggel, hogy közelebb kerülhessek hozzá. Szeretek a közelében lenni, de ez lenne az egyik utolsó dolog, amit valaha a tudomására hoznék. Közben észlelem, hogy a közelebbi asztaloktól néhányan felénk fordulnak, de nem igazán érdekel mások véleménye. Alex és Runa reakcióira viszont nagyon kíváncsi lennék, őket azonban nem látom. Talán jobb is egyelőre.
- Várjuk meg, míg az igazgató úr befejezi a beszédét, és szerintem utána mehetünk. Valahogy nincs kedvem tovább itt maradni. - Még nem vagyok antiszociális, de egyre kevésbé tűröm meg magam mellett az embereket, főleg az idegeneket, és főleg akkor, ha sokan vannak. Ez a tömeg nem tesz jót a lelkiállapotomnak.
- Viszont azt megnézném, ahogy a hátadon cipelsz ki - nevetek fel, majd jobban is belegondolok. - Nem, inkább mégse vagyok rá kíváncsi.
A programtervét nem fejti ki, én meg egyelőre nem firtatom, bár nagyon is érdekel, hogy mit agyalt ki, de mivel megdicséri az öltözetem, ezért úgy gondolom, nem lehet nagyon veszélyes a dolog. Egy ilyen ruha csinos, meg minden, de sok dolgot nem lehet benne csinálni.
Mihael hirtelen kiszabadítja a karját fogásomból, majd kezét a kezembe csúsztatja. Kérdőn nézek rá, mert nem értem, hogy ez miért lenne jobb pozíció, mint az előbbi, de végül ráhagyom, és inkább rákulcsomolom az ujjaimat is a kezére. Ha már van rá lehetőségem, ki fogom használni.
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 24. 12:48 | Link

Év-záró/nyitó - Vécsey kolléga

 Magamon érzem Kedvesem pillantását, ahogy elhaladok mellette, de nem hagyom, hogy felkavarjon az a ragyogó Peridotszín szempár. Az csak ártana. A pici gyűrű koppanását még látom a padlón, de zaját teljesen elnyeli a tömeg zúgolódása. Nem követem hová vetődik el, okkal ejtettem le és további sorsa most már nem érdekel. Sétálgatok a Kékek asztala táján és látom, ahogy Ivy elbotlik és belehuppan annak a fiúnak a karjába, aki pár napja segítette néhány szakkönyvemet felcipelni a lakterembe, elmosolyodom magamban, de arcom mozdulatlan marad, tekintetem szomorú és fénytelen.
 Mozognom kell, hogy ne lassuljon le a pulzusom túlságosan, így akkor is razziázom épp a Zöldek térfelén, amikor hozzám szól és nevemen illet egy ismerős hang. Odafordulok forrásához és Andrást pillantom meg magam előtt, jól eső a látvány számomra, mert ritkán találkoztunk mostanában. Amikor idekerültem ő volt az első akivel közelebbről megismerkedtem az új kollégáim közül. Az eltelt év alatt jó ismerősök lettünk, mondhatom barátomnak is talán és most jócskán felvidít, hogy az estét mégsem kell egymagamban, bánatommal és bajommal eltöltenem. Lesz magam helyett kire odafigyelnem és ezzel gondolataimat vidámabb mederbe terelnem.
 
- Jó estét András. Öröm itt látnom téged.

Több férfival vagyok jó viszonyban mint nővel és ez az élet minden területére elmondható, s talán természetemnek róható fel. A nőkhöz túl férfias vagyok, úgy hiszem. Nagyon megörülök Vécsey kollégának, mert most jól esik egy kis kellemes és bölcs társaság, tőle pedig pontosan ezt kapom. Kapóra jön hát kérése, hogy kalauza legyek. Pár pillanatra elmélázik, ezt kihasználva felöltöm a nyugalom és kiegyensúlyozottság nehéz és tömör álarcát, majd kedvesen mosolygok rá miközben ismét beszélni kezdek.

- Előbb sétáljunk egyet, a fontos dolgok úgyis később lesznek. Menjünk körbe a teremben és beszélgessünk közben. Mesélj miért nem láttalak mostanában? Nem hoztad el a fülbevalót sem, talán már neked sincs kinek odaadnod?

 Utolsó mondatomból bármennyire is próbáltam kordában tartani érzéseimet szinte süt a keserűség és a fájdalom. Remélem nem haragszik meg rám és nem veszi zokon, hogy ennyire megnyíltam előtte. Gyorsan el is kapom a tekintetem felőle és saját kezeimre viszem le. Balommal szokásom szerint, ha ideges vagyok szegycsontom tetejét érintem. Keresztben vetve karomat mellkasomon védekezés gyanánt elzárom szívem tájékát, lelkem lakhelyét.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 24. 22:03
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 24. 13:12 | Link

Dóri, Márk

Telik a pohár nálam Márk viselkedése miatt, mert nem erre számítottam tőle, és az, hogy kvázi keresztülnéz rajtam, mintha ott sem lennék, előhoz fájó emlékeket, mikor otthon apám...Nem is akarok rágondolni, és eddig még csak azért nem álltam fel és hagytam ott, mert a pozitív érzéseim erősebbek voltak, meg igyekeztem a jó dolgokkal kompenzálni a viselkedését, de lassan elérem a határt. A könnyek már gyülekeztek a szememben. Bár Zoli spontán távozása kicsit feledtette velem azt a megalázó helyzetet, amibe Márk hozott, és lehet gonosz vagyok, de mulattatott az a tény is, hogy pürésítettem Zoli talárját. Dóri azonban ezt a kicsi örömet is elvette tőlem, egy szimpla kis varázslattal. Márktól is az oldalas után csak a fekete leves érkezett, pedig olyat nem is rendeltem, padlóra tette ünnepi érzéseimet. Megviselt a Tendernél töltött délután, nem gondoltam rá nagy büszkeséggel, most is enyhén elpirultam, mikor Dórinak magyarázta, mintha ott sem lennék. Keserű gombóc gyülekezett a torkomban.
- Csak véletlenül törtem ki azt az ablakot, ki akartam nyitni egy varázslattal, de nem sikerült. - mondtam már sírós hangon. Azt viszont szótlanul néztem, hogy tűnik el a lopott hús a tányéromról. Biztosan nem fogok több borsot törni Károly bácsi orra alá, csak bizonyos negatív hatások erősíthették fel a balul elsült varázslat hatását. Rossz lehetett a csillagállás, vagy vízéren álltam. Igen, csak ez lehetett. Mentegettem magam magamban, de gyomromba már több kődarab költözött, étvágyam sem volt, az sem érdekelt volna, ha Márk az egész kajámat megeszi. Nem is nyúltam hozzá egy ujjal sem, ahogy a tányérra szedtem, már nem volt kedvem hozzá, persze a fiú volt ennek is az oka. Hiába a beismerés, hogy ő sem hibátlan, de nyilván remek indokot tudna felhozni a mentségére. Azért félmosolyát értékeltem, még pedig azzal, hogy nem sírtam el magam azonnal, a könnycseppek csak gyűltek még a szemem sarkában. Túl haladtam a bosszú állapotán, csak az önsajnálat munkálkodott bennem egyedül, de az igazgató úr beszéde egyelőre elnapolta a kitörést. Minden ház, akik alattunk végeztek a versenyben, kapott édességet, vártam, hogy majd a mi asztalunkra is kerül majd, de semmi. Dol átvette a kupát...és mi? Értetlenül néztem Dórira.
- Mi nem kapunk édességet? - súgtam oda neki. Márkkal szóba sem akartam állni, elegem lett belőle a mai estére, hacsak nem változtat a stílusán. Ahogy elhalt a diri utolsó mondata, az italok felé vetettem egy pillantást, sőt fel is álltam, hogy a messzire került málnaszörpből beszerezzek egy pohárral.
- Bocsánat, mindjárt jövök - biztosítottam őket arról, hogy nem szándékozom végleg lelépni, bár közel voltam hozzá. Úgy, hogy minél kisebb feltűnést okozzak, felálltam, és elosontam az ital irányába. Ám ez csak üres indok volt, eszem ágában sem volt inni, semmi nem ment volna le a torkomon. De el kellett menekülnöm onnan, hogy Márk ne lássa a kitörő könnyeket. Kicsit távolabb, tőle elfordulva megálltam, hogy ha majd lenyugodtam, visszamenjek hozzájuk.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 24. 13:41
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. március 24. 18:15 | Link

Első évnyitó


Mikor besétált, már nem is akart annyira bemenni a terembe. Csak túl akart lenni az egészen, és magában azért fohászkodott, hogy az igazgató ne beszéljen túl sokat. Ahogy azonban egyre közelebb ért a bejárathoz, konstatálta, hogy bizony az igazgatói beszédről már lecsúszott, éppen nagy tapsikolás hangja szűrődött ki.
Elhúzta a száját a gondolatra, hogy elkésett az első ilyen eseményének az első pár percéről, mert erre kíváncsi lett volna. Hogy hogy sétálnak be, és hogyan foglalnak helyet az asztaloknál.
Elmosolyodott amikor végre megpillantotta alig fél perc várakozás után partnerét, akit lányhoz nem éppen illő módon random felkérte, hogy tartson vele. Az a tapasztalata Davidről, hogy nem éppen a szavak embere, és ez neki nagyon kapóra jön, mert ő meg aztán főleg nem az.
- Heh? - oldalra döntötte a fejét, és a száját kissé eltátva pislogott fel rá olyan értetlenül, ahogy csak tudott. Fogalma nem volt róla, hogy milyen nyelven, és mit mondott neki, úgyhogy megrázta a fejét. - Svéd vagyok te barom - kissé pimasz hangnemet ütött meg ezzel, de a karnyújtásból arra következtetett, hogy egy cuki vigyorral egyenlítette a hozzá intézett utolsó szavát. Lopva felpillantott rá miután belekarolt, és felszusszanva vette tudomásul, hogy az a másfél fejnyi magasságkülönbség eléggé viccesen hat.
- Lophatnál nekem egy magassarkút... - vetette fel az ötletet a nagyterembe lépve kissé visszafogottabb hangerőn. Felnézett a srácra, ezzel nyomatékosítva, hogy tényleg jó lenne még plusz tíz centi a lábára. Rossz választás volt totál lapos cipőben mennie, de hát meg sem fordult a fejében Dave magassága. Mindeközben persze hagyta magát, hogy oda vezesse ahova éppen akart menni, finoman kapaszkodva a karjába.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 24. 18:57 | Link

Gwen "Akkorjó" Jones

Amikor a lány közelebb jön, úgy látta, nem annyira ugrik be a kislány neki. Pedig milyen szépen eljátszotta a cukros nénit! Irigylésre méltó. Viszont amikor felajánlja, hogy ő is tönkre akarja tenni az ünnepséget, hirtelen ravasz vigyorra húzódik az ajka, villannak zöld szemei.
- Nahát, pont ilyesmit szerettem volna játszani. Gyere közelebb! - Int a lány felé a kezével, közben talárja belső zsebében kutat. Egy krémecskét vesz elő, meg pár aprócska, zselés gombocskát. Nagyon aranyosnak tűnhetnek első ránézésre, pont, mint a trolltakony.
- Ragacsos bűzbombák. Ha bekened ezzel a kezed, nem hatásos, de ha valakire ráragasztod és benyomod a közepét, elég hamar kifejti a hatását. Van kedved szétosztani őket?
Szélesen vigyorgott a lányra, miközben felajánlotta neki a krémet, hogy bekenhesse a kezét. Nem akarta, hogy a lány már most leleplezze a tervet, idekint, ahol semmi értelme nincs a büdösnek. Közben két kezébe vette a kis bombácskákat, az egyiket elrakta a saját zsebébe, a másikat a lánynak tartogatta, ha belemegy.
Közben fogta a pálcáját és egy-egy egyszerű varázslattal vörösesbarna hajat és kék szemeket varázsolt magának, hogy ne legyen annyira felismerhető. Na nem mintha Noelen kívül bárki felismerte volna odabent, de nem ártott az elővigyázatosság. A lánnyal nem törődött, ha van annyi sütnivalója, okosan csinálja majd. Ha nem? Legalább ő nem bukik le.
Közben, ha Gwen elfogadta az ajánlatát, felé tartotta a ragacsos kis vackokat.
- Egyszerre kéne kezdenünk, a zűrzavarban pedig már könnyű felrobbantani a többit. De én a helyedben utána kispuriznék onnan... éktelen bűz lesz.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 19:29 | Link

Ombozi "NekedatesódaNoel?" Sára

Megszeppenten a lány stílusától. Gorombának akartam lenni, de úgy tűnik, nem sikerült, mivel még mindig azt várja, hogy belemegyek-e a játékba. Az igazat megvallva, valami nagyobbat szerettem volna, de végül belementem. Első vagyis már másodéves egy bunyóval a hátam mögött nem kéne felhívnom magamra a figyelmet. Legalábbis a tanév kezdetéig. De addig olyan sok idő van, nem  biztos, hogy kibírom. Talán pár pici csínnyel beérem. Amíg gondolkozom, már nem az a lány áll előttem, hanem egy másik. Tudtam, hogy ugyanaz a lány, aki előbb állt itt, mivel egy krémet és pár pici trágyagránátot tart felém, miközben hülyén vigyorog.
- Belemegyek - válaszoltam, majd hagytam, hogy egy kis kenőcsöt nyomjon a kezembe, majd egy pár bombát átnyújtott. - Csak hagyd abba ezt a hülye vigyorgást!
Mivel sok balhéban benne vagyok, ezért mindig van nálam paróka és kontaktlencse. Gyorsan felvettem. Így a hajam vörös színűre változott, a szememből pedig kék lett. Elindultunk a nagyterembe, majd mikor megláttam a sok (nagyon sok) embert, gonosz vigyorra húztam a számat.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:24
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. március 24. 20:03 | Link

Ann

Mihael arcán mintha egy apróbb csalódottságot véltem volna felfedezni, de minden bizonnyal csak az én szemem káprázott. Erõsen elfogadta a felé nyújtott kacsómat, én se finomkodtam a taggal. Az üdvölési forma ugyanaz a "de ronda vagy - NYASGEM " volt, de ami azt illeti, egy lányos puszi_de_szeretlek barátságnál egy ilyen, ami nekünk volt, milliószor többet ért. Még akkor is, ha kiváló ellenséget találtunk egymásban elsõ megközelítésre. Hamarosan jobb dolgom akadt, mint a beképzelt pszichopatát andalítani, ahogy pedig távolodtam észrevettem, hogy neki is akadt egy szõke társasága. Egy udvarias "húzd meg jól" intéssel még megáldottam, felvettem a pénteki napi programomba az esti csárdát majd megindultam az én partnerem felé. Egész elegánsan festett, bár ezen a napon kivételesen mindenki vette a fáradtságot, hogy ne farmerben meg pólóban tegye tiszteletét.
Megérkezve a lányhoz kissé talán pofátlanul viselkedtem, na de oda se neki.. Plusz svéd is. De erre meg lebarmozott, 1-1 az állás már az elsõ percben.
- Esküdtem volna, hogy eszkimó vagy.
Villantottam rá egy mosolyt majd egy bólintással fogadtam, hogy belémkarolt. Nem is nagyon pazaroltam az idõt, megindultunk befelé, miután kicsit megigazgattam az ingem ujját, ami még mindig a könyökömig fel volt tolva. Pontosan elõttünk két vörös hajú lány ballagott, mintha valami rosszban sántikálnának. Nem nagyon zavartatták magukat, ám én se elõztem be õket, Annnek ez az elsõ helyi évnyitója, amirõl baromi nagy pontossággal késett le.
- Leszoktam a lopásról. De ne aggódj emiatt, teljesen príma vagy.
Mosolyodtam el a megjegyzésére, miszerint elég durva ez a majdnem 20 centi különbség kettõnk közt. Lehetne rosszabb is, de azért nem olyan brutális. Végigjártattam gyorsan a tekintetem, hátha Nina itt van, hisz eddig még nem kerestem, de nem úgy tünt, mintha helyben lenne. A Rellon asztala felé kezdtem terelni a lányt, miközben egyre erõsebben éltem a gyanúperrel, hogy hamar le fogunk lécelni innen.
- Tetszik?
Kérdeztem miközben egy pezsgõs poharat nyújtottam felé magamat is kiszolgálva eggyel. Beszéd közben még mindig az a két vöröses lányt vizslattam..  nem tetszet a fizimiskájuk. Vagy tényleg valami rosszat akarnak csinálni.. Az ilyenek megérzéséhez van a hatodik érzékem.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. március 24. 20:35 | Link

Első évnyitó


Szó nélkül vette tudomásul, hogy David vagy nagyon hülye, vagy minden pillanatában hülyéskedik. Mondjuk inkább az utolsó, de egyelőre nem akarta ezt boncolgatni, éppen eleget késett az első ünnepségéről, nem lenne jó még egy órákig tartó beszélgetésbe is belebonyolódni. Lesz még rá idejük bőven, hogy ismerkedjenek, már ha kibírják egymás felemelő társaságában az estét.
- Tudom - vonta meg kissé mosolyogva a vállát. Messze áll tőle a nagyképűsködés, csak ilyenkor nem tudja pironkodva tagadni, amit amúgy teljesen igaznak tart. Elégedett magával, bár a korán meg a magasságán azért változtatna... - Csak ki fog törni a nyakam, ha egész este így kell rád felnéznem - megszokásból elsőként svédül kezdte el a mondatot, de amint eszébe jutott, hogy nem több, mint két perce eszkimónak nézték, elölről kezdte magyarul.
A zöldek asztala felé mentek, majd a srác mellé le is csüccsent. Pillantását végighordozta a felgyülemlett tömegen, így feltűnésmentesen a ruhájának nyakához nyúlt, ami alapból nem volt magasan, most mégis úgy érezte, hogy szorítja a torkát a csipke. Szereti a tömeget, ha messze vannak tőle. De mikor a közepén ül, minden oldaláról több ember veszi körül, na ez a helyzet már frusztrálja.
Szerencsére Dave elterelte a figyelmét a pohárral, amit ő kissé vonakodva, de elfogadott. Még életében nem ivott többet fél pohár pezsgőnél, és bár nem látta esélyesnek, mégsem ezen az estén akarta ezt a számot a többszörösére növelni.
- Aha...nagyon - elhúzta a száját válasza mellé. Fél füllel hallgatta, miről van szó, meg felfedezte, hogy valaki éppen valamiféle díjat vesz át, de különösebben nem érdekelte. A szájához emelt pohár fölött a vele szemben ülőket figyelte, próbálta memorizálni az arcokat. Az asztal ezen részéről szinte senkit nem ismert, elvétve odébb látott pár elsőst, a bátyját viszont sehol. A nagy nézelődésben kiszúrt egy ismerőst is, valami szőke lányt, akivel összenéztek, és intettek egymásnak, de aztán Annie inkább visszafordult Davidhez.
- Meddig kell itt lenni? - kérdezte halkan, egy kicsit a füléhez hajolva.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 24. 21:13 | Link

Gwen "Perszehogyaz<3" Jones

Amikor a lány megígérte, hogy belemegy a játékba, bólintott egyet. Éppen kezdett volna újra elvigyorodni, amikor azt mondták neki, hagyja abba. Nem ismerik még, de ez volt a legnagyobb kihívás, amit csak valaha hallod. A "ne" Sára szótárában nincs benne, helyette ott van a "DE" szó, szép, vastag betűkkel. Így amikor ezt meghallotta, különösen széles vigyort tolt a lány arcába, hogy megcsodálhassa szép, fehér fogsorát.
Belement az ötletbe és kapott egy jó nagy adag krémet a kezére, na meg persze két-három bombácskát. Rábízta őket, eltolta magamtól a kezét. Utána ő maga is leellenőrizte a saját kis bűzbombáit. Nem félt attól, hogy nem aratnak majd osztatlan sikert.
- Te kezded. - Súgta a fülébe. A teremben egyből szétvált a lánytól, elvegyült a diákok között. Keresett magának valami finom innivalót, nyugodtan iszogatta, nézelődött. Figyelt rá, hogy ne szúrják ki sokan, ha valaki tekintete rajta időzött, hamar elfordult, hogy ne nagyon jegyezzék meg az arcát.
Amikor megpillantotta Noelt, nem tudott nem elvigyorodni. Vörösesbarnán lehet, hogy még ő sem ismerné meg. Most viszont nem kímélheti meg őt sem. Sajnos kimaradt a tervből, van saját kis párja, most vele foglalkozik. Jó lesz ez így, Sára büdösen is szeretni fogja.
Miközben a tömegben nézelődött, kiszúrta magának a személyeket. Utána felpillantott, egyik kezébe láthatatlanul egy bombácskát csúsztatott. Biztos volt benne, hogy jó kis zűrzavar lesz ebből az egészből. Mindjárt show time, már csak Gwenre kellett várnia, a kezdődő ámulatban pedig egyszerűen lesz majd észrevétlen.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. március 24. 21:24 | Link

Le Claire  kisasszony

Sokáig nem merülhettem el gondolataimban, ugyanis rövidesen megszólított egy fiatal hölgy.  
- Tessék? Óh, nem, dehogyis zavar. - zökkentem vissza a valóságba, és felálltam az asztaltól.
- Örvendek Jules, Markovits István vagyok. - mutatkoztam be én is egy kézfogás kíséretében.
- Most költözött ide? Akkor Ön bizonyára az egyik új kollegina! - kapcsoltam gyorsan, hiszen mindig ilyenkor, az ünnepélyen szokták bemutatni az új tanárokat. Érdekes, valahogy mindig engem találtak meg, úgy látszik szimpatikusnak tűntem az idegenek számára. Vagy csak én voltam az egyetlen, aki mindig egyedül jelent meg.  
Az igazgató közben épp szólásra emelkedett, így gyorsan hellyel kínáltam Julest magam mellett, megmukkanni se volt ideje. Biztosan izgult a bemutatása miatt, emlékszem én is szokatlanul lámpalázas voltam az első évnyitómon.
Az igazgató úr idén is a szokásos sablon beszédével állt elő, de rendben is volt ez így, nem akart főszereplő lenni, tényleg a legalapvetőbb dolgokra tért ki. Gyorsan érdektelenségbe is fulladna az ünnepély, ha hosszú perceken át őt kellene hallgatni. A navinések negyedikek lettek, de nem tűntek csalódottnak, az édességnek is gyermeki lelkesedéssel tudtak örülni. Elégedetten néztem őket, tetszett ez a fajta hozzáállás.
A győzelmet a Levita szerezte meg, elismerően tapsoltam, mikor házvezetőjük átvette a kupát. Egyedül azt sajnáltam, hogy repüléstanból valahogy sohasem brillíroztak nálam a kékek, hiába nyerték meg általában a házversenyeket.
- Egyébként repüléstant tanítok. Ön milyen tárgyat fog oktatni? – fordultam Jules felé, mikor újból lehetőség nyílt a csevegésre.
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 22:08 | Link

Ombozi "Játszottammár vele" Sára

Ott álltunk a nagy tölgyfaajtóban elállva az utat, miközbe többen már lökdösnek minket hátulról. Gyorsan beslisszolunk a nagyterembe, ahol még jobban körbenéztek. A helyiséget a kék szín uralja, mert a Levitások nyerték meg idén a házak versenyét. Talán mégiscsak dísztalárt kellett volna felvennem. Most már mindegy. Az idegen lány a fülembe súgja, hogy kezdhetem. Én elindulok az első áldozatom felé (akit nem szeretnék nevén nevezni) és rárakom az első bombámat. Nem kedvelem ezt a lányt, ezért esett rá  választásom. Nem látom, hogy a társam merre tart, de szerintem már elkezdte. Amikor megérintem az emberek, ők néha hátrafordulnak, megkérdezni, hogy mit akarok. Én ilyenkor bocsánatot kérek és mondom, hogy összekevertem őket valakivel. Néhányan gyanút fognak, mert megpróbálják kitapintani, hogy mi van a hátukon, de a bombákat olyan helyre rakom, ahol nem érik el. Ilyenkor csak előrefordulnak és társalognak, étkeznek vagy táncolnak tovább. Már csak egy gömböcske van, amit a legjobb barátnőmre kell rakjak, mivel a körzetembe már nem maradt senki. Miután az utolsót is aktiválom, már érezni lehet a bűzt. Olyan orrfacsaró a szaga, hogy mindjárt elhányom magamat vagy elájulok. Gyorsan kiszaladok a folyosóra, hogy ott várjam a bajtársamat.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:27
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 24. 22:11 | Link

Markovits István


    Nem egészen így tervezte az estélyét. Odamenni valakihez, akit tanárnak gondol, leszólítani valami bugyuta szöveggel, és ami a legrosszabb, tanár benyomást kelteni. A helyzet iróniája, hogy tényleg valakinek szüksége volna oktatóra, de az nem a diákság, hanem ő. Mindenesetre kezet rázni kezet ráz a férfival, ez teljes mértékben elfogadott, aztán mielőtt szólhatott volna, megkezdődött az igazgató beszéde és kénytelen volt némán leülni egy olyan helyre, amit nem neki szántak. Figyelmesen hallgatta végig az eredményhirdetést, tapsolt, amikor kellett, lényegében úgy viselkedett, mint aki normális. A látszat azonban néha csal. Mire vége lett a beszédnek, István rögtön vissza is fordult felé. Repüléstan. Az anyja. Nem őt kereste akkor, neki valami pálcás ember kéne. De végül is, ő is pálcás, nem igaz?
- Nos tudja, én… - keresi a szavakat, de elég nehezen találja. – Tudja, nem igazán vagyok tanár. Vagyis igazán nem vagyok az – remek Jules, bravó. Kapcsolatkiépítésből már most elhasaltál a vizsgán, de azért csak folytasd, hátha ennél is lejjebb sikerül menni a szakadékban, hebegj még valamit, amivel komplett idiótát csinálsz magadból. Élvezet lesz kommentálni. Csak hogy nincs ilyen szerencsénk, mivel mély levegőt vesz és végre belenéz a férfi szemeibe.
- Az igazság az, hogy azért jöttem ma ide, hogy segítséget kérjek. Most kaptam meg életem első pálcáját, fogalmam sincs hogyan kell használni, de ha tudnám se mennék vele semmire, mert egyetlen varázslatot sem ismerek – egész ügyesen ledarálta egyetlen szuszra, szokásától teljesen eltérően. Próbált arra koncentrálni, amit még Kornél mondott neki az önvédelem órán. Falakat ledönteni, bátornak lenni, túllépni. Táskáját elég erősen megszorította. Rájött, hogy badarság volt elmondani mindezt. Ezernyi kérdés merülhetett fel a férfiban, mint például miért csak most kap pálcát, hogy jött be az iskolába, ha nem diák/tanár, ráadásul miért viselkedik ilyen furcsán? Ezekre pedig nem tudna olyan kielégítő választ adni, amilyeneket szükséges volna.
- Gondolom rossz helyen járok, de mégis, igazából ha csak egy kezdőlökést is kaphatnék, már az elég lenne – teljesen feleslegesen győzködi, amikor még azt sem tudja, kaphat-e bármilyen segítséget. Na de egy tanár csak nem mond nemet?!
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 24. 22:52 | Link

Mindenki figyelmébe ajánlott!

A nagyteremben hamarosan beállt a légkörváltozás. Amikor Gwen elkezdte az egész akciót, Sára is elkezdett gyors léptekkel suhanni. Egy-két lépés, egy mozdulat és máris a diákok hátán van a bűzbomba. Gyorsan tovább is lép, hiszen nem akar ott lenni, amikor felrobban. Persze ő sem menekül meg a szagoktól ez által, de legalább nem testközelből érintkezik velük.
Amikor a bombácskák felrobbannak, erőteljes, zöld füst homályosítja el a szemeket a Nagyteremben. Részben a színnel(, bár az kisebb gond), részben a szemekbe tóduló könnyek. Hiszen a füst nem csak a színtelenséggel száll szembe, de a szagtalansággal is átellenben van. Lassan az egész terem megtelik az egyre halványuló füsttel. Ám a színnel szemben a szag nem kopik, beleívódik szinte minden bálozó orrába, ahogy az kell.
Sára is megvolt a nagy robbantgatással, köhögőrohamot kapott, sipákolt, mint mindenki. Úgy tett, mint aki nem tudja, mi történt. Pedig belül imádta ezt a káoszt, amit okozott és már rég győzedelmesen nevetett. De jelenleg nem volt ilyenre ideje.
Mielőtt még a sok kifelé haladó diák közé beállt volna, keresnie kellett egy szerencsétlent. Bár ő nem ismerte, David Benettet nézte ki magának. A háta felől közelítette meg és egy óvatlan pillanatban "véletlen" kirántotta a kezét, így a maradék bizonyítékot (kenőcs, bombácskák, a zacskó, amiben vette őket), David mellé szórta, majd még a füst takarásában gyorsan, hirtelen irányváltoztatással le is lépett.
Egyenesen az ajtó felé szaladt, köhécselt a bűztől, de nevetni akart. Nem tehette, túl árulkodó lett volna. Ehelyett viszont gyorsan felvette a nyúlcipőt.  Így kislisszolhatott a teremből, mielőtt bárki elkaphatta volna. Utána pedig élvezte a friss levegőt és egy ideig fulladozást játszva nézte, ahogy a többiek "élvezik" a kis meglepetését. Magában szélesen vigyorgott és megveregette a saját vállát. Ma is megérte felkelnie.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. március 24. 22:53
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 13:15 | Link

Márk, Hanka, meg bárki, aki jelen lenne, pl. az ajtónál...

Már kezd elég kínosra fordulni számomra a szituáció. A két mellettem ülő körülbelül csak flegmázik egymással, amit nem tűrnék el sokáig én sem. Nem szólok bele, de mikor Hanka feláll, és bocsánatkérések közepette elvonul az egyik sarokba, nem tudom, mit csinálhatnék Márkkal. Kezdem igazán, valóban kényelmetlenül érezni magam a közelében, mert meg tudom érteni a lányt, hiszen valószínűleg nem puncsért ment el egy másik asztalhoz. Én is felállok, és mosolyogva fordulok azért a fiú felé.
- Nekem is megbocsájtanál egy percre? Elfelejtettem valamit, és le kéne rendeznem sürgősen.
Azzal felpattanok a helyemről, és már uzsgyi kifelé a nagyteremből, nehogy lebukjak.

......

Visszajőve Médeával, avagy mégsem?
Épp jókor mentem ki, vagyis jókor nem tartózkodtam a nagyteremben, mert alighogy elérem az ajtót, és kénytelen vagyok megállni. A füst óriási, és iszonyú bűz is társul hozzá. Legyezgetem az orrom elől a levegőt, miközben fújolok, majd pár pillanat múlva az a legfőbb dolgom, hogy talpon maradjak, mert valaki majdnem fellökött. Utánakiáltok egy "Hé!"-t, de ő már sehol sincs. Akkor az általam ráncigált lányra nézek, és tőle kérek tanácsot.
- Szerinted most mit csináljunk? Én ebbe a bűzbe biztos nem megyek be.
Nézek aztán rá, várakozó és reménykedő tekintettel, hogy mivel ő olyan nagy és biztos okos, és különben is, ezért tud valamit tenni értünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 25. 15:09 | Link

Zoltán a Kék srác - a bűzbombás rész előtt

 A baleset után egész ügyesen sikerült magam kidumálni. A fiú akinek a karjába zúgtam egész jó fejnek tűnik, főleg mert nem leordítja a fejem, amikor az itókám is rajta köt ki nem csak én. Atyaég, kezet csókol bemutatkozáskor...Hát hol élünk kérem, ez nem a középkor, minden esetre kedves gesztus persze és nem zárkózom el előle. Felajánlja, hogy az asztalomhoz kísér csak, hogy rendben le tudjak ülni. Na szép azt hiszi két ballábas vagyok. Ami igaz is, de ezt neki nem feltétlenül kellene tudnia, minden esetre belemegyek.

- Persze, azt megköszönöm ha elkísérsz, amúgy meg szólíts nyugodtan Ivynak, ha az tetszik, én pedig Zolinak foglak, oké?

 Mielőtt elindulnánk a mellette ülő szőke csaj ráprezentál szegény srác talárjára egy kis krumpliköretet, amit én egy jól irányzott kézmozdulattal legszívesebben visszasöpörnék egyenesen a fakó kobakú nőci tányérjára, csak úgy passzé, hogy nehogy már annyira jó legyen neki, de egy házrársa megelőz és menti a helyzetet.
 A fiú kezét nyújtja nekem, én pedig belekarolok és mit sem törődve a szöszivel és a többi Kèkkel elindulunk a Zöldek része felé, közben Zoli megkérdi van-e már táncpartnerem. Ezt az esésem után kicsit merész feltételezésnek érzem, már a táncot, úgyhogy csak elmosolyodom és elképzelem a botladozó alakomat a parketten.

- Öm...Nem táncolok, nem tudok. De beszélgetni azt szeretek, szóval inkább csak ücsörögjünk itt és dumáljunk, szerintem mindkettőnk lába hálás lesz érte. Szóval te elsős vagy, ugye?

 Ránevetek a srácra kérdésem előtt, majd gyorsan lezuttyanok egy helyre, ami üresen áll a Rellon asztalánál. Lesz neki is tere mellettem, feltéve ha elfogadja az ötletem és elfoglalja mellettem. Míg erre várok egy tányért húzok magam elé amiben finom, édes sütőtökleves van. Nagyon szeretek enni és most el is fogott az èhsèg . Kíváncsi vagyok jól tippeltem-e meg az évfolyamát. Nem sok Levitással, leszámítva Artemisia Hvh nagys'asszonyt-találkoztam tavaly, így lehet, hogy tévedek és Zoli nem ifjonc már.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 25. 18:19
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 25. 19:39 | Link

Ivy a zöld lány, kékek asztala - a bűzbombás rész előtt

Látszik rajta, hogy megleptem a lépésemmel. Ez jó, ezért mosolygok. Megkért, szólítsam Ivynak. Szép a neve. Amolyan jellegzetes. Mint a szépsége.

- Nyugodtan! Úgy szólítasz, ahogy tetszik!

válaszolom neki. Látom rajta, a táncos kérdésen kicsit elmereng, majd látom, hogy megszületett a válasz, így figyelem a reakciót. Oh, tiszta izgalom vesz rajtam erőt. Most dől el minden. Erőt veszek magamon, igyekszem nem mutatni, hogy válaszát enyhe remegéssel és szapora szívveréssel várom. Majd hangja elhagyja ajkait.

-Jaj, ugyan már, mindenki ezt mondja.

Csúszik ki számon, szinte gondolkodás nélkül. Na, most vágom még jobban magam alatt a fát. Hiszen jómagam sem tudok táncolni. Legalábbis ezzel védekeztem sokáig, aztán a szüleim elkotyogták, szerintük igen is jól tudok táncolni.

- De ha csak beszélgetni szeretnél, annak sem leszek elrontója.


Második mondatának végén, akaratlanul is mosolygok.

- Hát...

Fordulok a kék asztalhoz, majd látom, hogy Hanka felkel és az italos asztalhoz lép, de nem inni ment, ez látszik. Dóra is feláll és elindul, kifelé. Úgy érzem, ha most leülök kicsit tőrt döfök a kékekbe, de látom ott se rózsás a helyzet. Ráadásul javítani se tudnék rajta, hiszen láthatóan felzaklatta valami a két lányt. Az, hogy két lány nincs a legnyugodtabb állapotban, azzal sajnos sok jót nem lehet kezdeni, hiszen most mindketten magányra vágynak. Sokszor tapasztaltam már hasonlót.
Visszafordulok a lányhoz, mosolygok.

- Csak ha nem bánod meg a társaságom, a beszélgetéshez. Amúgy pedig, elsős voltam, sikeres vizsgákkal.

Sikeres?? Éppen hogy átmentem, három E-vel. Mondjuk sikeresnek sikeres, de lehetett volna jobb is. Ahogy megmondták, a javítás után is.

- A vizsgák miatt, most lépek másodikba. Veled e téren mi a helyzet?


Kérdeztem vissza, de láttam, hogy már eszik is.

- Jó étvágyat!

Tettem hozzá mosolyogva. Majd körbenéztem. Valahogy nem voltam éhes. Sokszor jártam így, a sok kaja látványa elvette az étvágyam, majd leültem mellé. Aggódok, mert otthagytam a kékek asztalát, ami szerintem nem volt a legjobb ötlet. Ha beszélgetésünk olyan vizekre ér, lehet felvetem neki, menjünk vissza.
Vettem egy mély levegőt, vagy sóhajtottam, esetleg mindkettőt egyszerre. Majd azon kaptam magam, elönt a melegség, a füleim égnek, zúg a fülem, mintha szédülnék. Erőltetve mutatom magamon, hogy jól vagyok, bár tenyereim izzadnak, szaporábban veszem a levegőt. Lehet a nagy tömeg és a meleg levegő az oka. Gyakran járok így. Bár, volt, hogy pár perc és elmúlt, úgyhogy  várok. Azon kapom magam, kicsit zihálok. Jó lenne kimenni egy kicsit a levegőre. De várok, mert máskor is elmúlt már hamar. Ha nem csillapodik, akkor tényleg ki kell mennem, lehetőleg levegőzni, vagy valami ablak közelébe.
Észbe kapok, komor tekintettel bámulok a semmibe, majd hirtelen egy laza mosolyt varázsolok arcomra.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. március 25. 19:42
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. március 25. 20:49 | Link

Kowai és egy leheletnyit Sára
Évnyitó/Évzáró

Háztársnője első humoros megjegyzésére figyelve először fel sem tűnik neki, hogy Kowai nincs jó formában, az otthon töltött idő ismét nyomot hagyott bőrén, és bizonyára a lelke mélyen rejtegetett zugokban is. Elvigyorodik a mesehős nevét hallván, azután összevonja szemöldökét és úgy felel a piszkálódó megjegyzésre.
- Szerencséd van, hogy nem tudom ki az a Rapunzel, de nagyon ajánlom, hogy szőke legyen - mondja nyelvét egy pillanatra játékosan kinyújtva. Jó kedélyű vigyora egész arcát betölti, s úgy nyúl hátra felkötött hajához, amire egész szünetben nem figyelt, mert nem látta értelmét törődni vele, sem mással, mint a kinézet és jól ápoltság. Az otthon töltött pár hétre szüksége volt, és bár mindennap gondolt a kastélyra, szövetségesére, és a hiányzó darabokra, élvezte az édesanyja által kapott kényeztetést. Jó volt az otthon ízeire ébredni, jó volt az otthon illatát érezni, és jó volt otthoni, megszokott hangokat hallani. Az egyetlen hibapontot az agyát elöntő emlékképek jelentették, Michelle és az ágyában talált szőke hajszálak, amelyek még a lehúzott ágynemű után is feltűntek itt-ott.
Mereven tartja a mellette haladó lány karját, ő maga is egyenes háttal, határozottan lép, mint egy büszke oroszlán halad a gyülekező diákok között. Kowai nem beszél sokat, mintha még az is zavarná őt, hogy Noel izgatottságát nem rejti véka alá, s megbeszéli vele. A fiú egyelőre nem törődik ezzel, egyszerűen nem vesz tudomást róla, mert tudja jól, hogy a lánynak nem volt olyan jó szünete, mint neki, anyja nem kényeztette úgy, ahogy megérdemelné, és ahogy az övé tette Székesfehérváron. Ez őt is haraggal, s dühvel tölti el, erei feszültségtől lesznek teljesek, arcvonásai megkeményednek már a gondolatra is. Lepillant a háza színeiben pompázó sötét hajúra, és amikor az kiejti ugyanazt a csatakiáltást, mint a karácsonyi bálon elmosolyodik.
- Na, akkor hajrá! - mondja ő is a lány matt szemeibe pillantva, majd karját nyújtja ismét, hogy a lánnyal egyszerre lépve induljon be a terembe. Az a levita színeit öltötte fel, kék és ezüstben díszeleg, amire elhúzza száját, és szabad kezével émelygő gyomrát istápolja. Förtelem, hogy nem a sárkányoké a győzelem, de nincs mit tenni, ők cselekvő, gyakorlatias emberek, míg a kékek szorgalmasan részt vesznek az összes órán, és éjszakába menően ülnek a szorgalminak szánt hatvan centis pergameneken. A rellonos fiatal szívesen látná maga körül a saját színeiket, de hangulatát nem rontja ez sem, hiszen sokkal magasabb cél miatt érkeztek ma ide, minthogy sajnálkozzanak a házak közti verseny második helyezettje miatt.
- Vajsör van? - kérdezi reményteljesen, mikor az italoktól roskadozó asztalhoz kíséri partnernőjét. Amíg a lány saját ízlése szerint tölt magának valamiből, addig ő a teremben gyülekező diákokra emeli zölden csillogó tekintetét. Valami nem stimmel. - Mi a...?
Sárát ezer közül is a pillanat töredéke alatt felismerné, vörös, fekete, de még hupikék hajjal is, sárga vagy piros szemekkel, malacorral vagy macskafülekkel. Előle nem bújhat el. Nővére azzal az ismeretlen lánnyal lóg, aki elcsente háztársnője pálcáját, majd véres verekedésbe kezdett vele a rellonos fiú jelenlétében. Noel összehúzott szemekkel nézi testvérét, hiszen pontosan tudja, hogy az készül valamire.
- Hé, az a lány a nővérem - löki oldalba Kowait, majd fejével a most vörös hajú Sára felé bök. - És itt hamarosan gond lesz.
Nem mond többet, hirtelen még azt is elfelejti, hogy az anyjáról akarta kérdezni szövetségesét, illetőleg tervük közelgő megvalósításának részleteit kívánták ezen az eseményen megbeszélni, de a másik Ombozi megjelenése időközben megváltoztatta a programot. Elvigyorodik, ahogy figyelemmel követi a kibontakozó eseményeket, majd fejét csóválva derékon ragadja az italát szorongató Kowait, és az ajtó felé kezdi őt húzni.
- Tűnjünk innen! - mondja elővigyázatosságból orra elé téve kezét, majd egészen közel húzva magához a fekete hajú lányt Sára mellett sétál el. Bohón kacsint nővérére, amit csak ő láthat, és az a halvány mosoly, ami orrát takaró ujjai alól kilátszódik vállon veregetéssel ér fel. Szép munka, szeretlek téged, testvérem.
A nagyterem ajtaján át a folyosóra kíséri Kowait, és köhintve egyet egy szabad pad felé int kezével.
- Beszéltem Warrennel - színtelen hangon kezd bele mondandójába a padhoz menet, pedig tartania kellene a lány haragjától. - Auror, de nem vesz minket komolyan. Nem kell tőle tartanunk.
Ledobja magát az ülőhelyre, hátát a hideg kőfalnak nyomja, úgy pillant fel sötét szemű barátnéjára.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. március 25. 20:53
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 25. 20:53 | Link

MINDENKINEK SZÓL - Ünneprontás Rolleyes

Bár egy elhagyott gyűrű koppanását a tömegben nem volt lehetőségem kiszúrni, de a levegő változásait akaratlanul is érzékeltem. Mind a négy elemet képes vagyok irányítani, de ezek közül a főelemem, ami a legközelebb áll hozzám, az a levegő, épp ezért sokkal érzékenyebb vagyok mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Nem is kellett minden bűzbombának felrobbannia ahhoz, hogy észrevegyem a merényletet, még a merénylőre is sikerült egy pillantást vetnem, hiszen képességemnek hála a szag kiindulópontjait is le tudtam követni. Talán nem épp tanárhoz méltó, hogy ennek ellenére eszem ágában sem volt elkapni az illetékest, vagy éppen illetékeseket, de eléggé álszentnek éreztem volna magam, ha a fiatalkori csínyeim után én büntettem volna meg valakit. Ennek ellenére a szórakozását el kellett rontanom, már csak azért is, hogy rendben folytatódhasson az évnyitó ceremónia.
Daphne-t és engem eleve nem ért el sem a füst, sem a szagfelhő, mert még időben reagáltam a "támadásra" és körénk egy levegőburkot képeztem. Az illatanyaggal együtt érkező füst lassan eltűnt, de a szagok továbbra is facsargatták a jelenlévők orrát. Végül is, nem rossz mulatság annak, aki kitalálta, bár nekem jutott volna eszembe, még Roxfortos koromban, biztos jól szórakoztunk volna a srácokkal. Na, persze ez nem nagy varázslat, bármelyik tanerő, aki ért a varázsláshoz, pár perc alatt eltűntethetné a zavaró anyagot, de úgy gondoltam, hogy nekem a legegyszerűbb megtennem ezt, ezért bocsánatkérő mosolyt villantottam a társaságomban lévő hölgyre, majd hozzáláttam a feladathoz.
Becsuktam a szemem, a könnyebb koncentráció végett, majd kiszélesítettem azt a pár milliméteres aurát, ami mindig körülvesz, és az elemi mágikus érzékelésemhez használom elsősorban. Persze, mint már említettem a levegő elem alap megérzéseihez erre nincs szükségem, de a terem nagysága miatt, ebben az esetben ezt is használnom kellett. Amint úgy gondoltam, hogy elég tág, és nagyjából mindent lefedő kört hoztam létre, elkezdtem eltüntetni a bűzt a levegőből. Erre, kisebb mértékben, már a másodéves aeromágus tanoncok is képesek, negyedévre pedig már csak ujjgyakorlat nekik a különféle illatok és szagok keltése, valamint eltűntetése. Nekik nem lenne szükségük bombákra ahhoz, hogy valami szörnyen büdössel az egész termet kiürítsék.
Hamarosan érezhetően enyhült a szag, majd fél perc múlva már nyoma sem maradt a helyiségben. Felidéztem magamban az ibolya illatát, majd mintegy különleges szolgáltatásként enyhe virágillatot keltettem a teremben. Végül megszüntettem a levegőburkot, amit a szőke hölgy és körém alkottam, és ott folytattam vele a társalgást, ahol korábban félbehagytuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 25. 22:26 | Link

Évnyitó/Évzáró


A bál napján nagyon nem volt kedvem semmihez. Csak feküdtem az ágyamban a sötét, csöndes szobámban és néztem a plafont. Gondolkoztam, hogy mik várnak még rám a jövőben és hogy miken vagyok már túl. Nem volt valami jó kedvem, de csak elhatároztam magam, hogy mégis csak elmegyek az Évnyitóra. Nem vagyok az a nagy bálozós, de nem lett volna szép tőlem, ha még az első iskolai bálra sem megyek el. Feltápászkodtam az ágyból és felvettem egy számomra szép Ruhát. Hogy a többieknek tetszeni fog-e azt nem tudtam, de én jól érzem benne magam.
Elindultam a nagyterem felé. Ahogy közeledtem egyre többen voltak a folyosókon. Mondjuk ez érthető is volt. Mindenki szép ruhában volt és az épület is fel volt díszítve. Gyönyörű. Párszor azért még átgondoltam, hogy biztos el akarok-e menni erre, de mindig úgy döntöttem, hogy már túl késő visszafordulni. Sosem voltam az tömegkedvelő, voltak barátaim és szerettem is velük lenni, de ez most itt nem idill számomra. Odaértem a nagyterem ajtajához. Megláttam, hogy a terem a levita színeiben pompázik. Tetszett, szépen meg volt csinálva és az már csak egy plusz pont, hogy a kék a kedvenc színem. Lehet, hogy ezért is örültem ennyire amikor megtudtam, hogy a Levita házba kerültem.
Ahogy körülnéztem észrevettem pár ismerős arcot is, de nem mertem odamenni hozzájuk. Olyan jól elvoltak együtt, én biztos csak megakasztanám a beszélgetést és kellemetlenséget okoznék. Azért elindultam feléjük, majd leültem az asztal egyik részéhez, ahol épp nem volt senki. Elővettem a levelet amit hoztam magammal a bálra, unaloműzésként. A levelet az ikertestvérem írta. Már egy ideje nem találkoztunk, kíváncsi voltam, hogy mit ír. Kibontottam és elkezdtem olvasni. Közben fel-fel pillantgattam, meglestem, hogy mi zajlik körülöttem. Szerencsére minden rendben volt vele. Megnyugodtam és elhatároztam, hogy válaszolok neki amint tudok. Legszívesebben most rögtön visszamentem volna a szobámba, de amint már megmondtam magamnak: Túl késő.
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 22:39 | Link

Dóri
öltözet.

Apu említette, hogy ma van a tanévnyitó, de nem terveztem menni. Helyette inkább a szobámat lenne jó megtalálni, meg letudni a szokásos bevezető beszélgetést, amin eddig mindenhol átestem pszichológussal, tanárral, igazgatóval, de messze nem bukkan fel még a környékemen ilyen ember, csak egy lány köszön rám, akitől gyakorlatilag a megváltást remélem, vagyis azt, hogy segít megtalálni valakit a fent említettek közül. Éppen beszélgetést kezdeményezni igyekszek vele temérdek kérdést intézve hozzá, amikor tulajdonképpen letámad egy másik lány. Sokkalta céltudatosabb és határozottabb, mint az aki nemrégiben rám köszönt, így feltételezem, hogy talán segíteni is többet tud, de mindjárt kiderül. A bemutatkozástól kezdve azonban olyan az egész, mintha én lennék Alíz, aki átesett Csodaországba. Manók tűnnek fel egy szavára, aztán el a csomagommal meg Hermésszel, és hiába nézelődök, bizony a táskámat is elvitték a kezemből úgy, hogy fel sem tűnt. Közben azért bemutatkozom én is, közlöm, hogy Médeának hívnak, majd újabb manók, vagy talán éppen azok, akik az imént itt jártak - nem figyeltem meg különösebben, így nem tudom eldönteni - már egy olyan ruhát húznak rám az egyik eldugottabb sarokban, amit ma végképp nem terveztem magamra ölteni. A nagyterembe már csak úgy belibbenek, hogy nehéz megállni, és ha nem lenne a bűz, mennék is tovább lendületből, így azonban megtorpanok, és homlokomat ráncolva, orromat felhúzva fanyalodom el tőle.
- Te jó ég. Elpusztult itt valami? Egy kereszthuzat nem tenne rosszat. - mondom ki, ami először átfut az agyamon nem sokkal az elhangzó kérdés után, hiszen ez valahogy természetes. Jobb kezemet az orrom elé tartom, bár ez nem sokat segít, a szag már megtelepedett az orromban és csak ront az egyébként sem jó közérzetemen. Feszélyezve érzem magam a ruhámban, bár a sok ember meg a tolongás még jobban zavar. Ismeretlenek. A falra nézek, majd körbe néhány ruhára, mert azért az ilyen alkalmak ihletet meríteni nem is rosszak. Egy, kettő, három, négy, öt, hat - számolom a lépéseim, és közben a cipőm orrát bámulom, meg a hajamon igazítok egyet, különben elszaladok. Valakinek köszönhetően megszűnik a bűz, és mintha egy enyhe, de kellemes illatot éreznék. Mágia lehet, vagy az agyam játszik velem csak. Beleszimatolok a levegőbe. Ibolya. Viola odorata, népies nevén vénuszvirág, a családra nem emlékszem, ami bosszantó, de a Viola nemzetségbe tartozik, évelő sarkantyús virágú növény. Európában és Ázsiában őshonos, és tavasz közepéig nyílik, de mégsem itt nyílik. Itt legfeljebb a fokföldi nyílhat valahol cserépben, de az meg nem is ibolyaféle. Képtelenség. Meg is rázom a fejem, igyekezve nem ezzel foglalkozni, inkább a karkötőmet forgatom meg a csuklómon, mert nem érzem valahogy igazán összeillőnek a ruhámmal, talán azért, mert nem láttam egészében tükörben magam. Dórihoz fordulok inkább, ha még nem keveredett el mellőlem, reménykedve abban, hogy a segítségemre lesz. A szemkontaktust azért kerülöm, mint mindig, igyekszem az arcára fókuszálni, de nem a szemébe nézni, mert az csak összezavar.
- Van bármiféle ülésrend? Ha ez bármit segít, a Levita ház mestertanonca vagyok. - közlöm, és talán hamarosan valahol még helyet is tudok foglalni az asztalok egyikénél, mindjárt kiderül.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. március 25. 22:41
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 14:19 | Link

Merkovszky Ádám


A süteményről lehulló kókuszreszeléket törli le ajkairól, majd önmagát megmosolyogva fordul a jókedvűnek tűnő tanerő felé. A férfi barátságos és rendkívül beszédes, a fekete ruhás nő olyan típust lát a helyes arc mögött, aki szívesen és sokat beszél. Ő ellenben nem a legközlékenyebb fajta, nem nyílik meg azonnal a másiknak, szereti a csendet, és az emberek többségétől eltérően még az idegenekkel is képes élvezni azt. Ádám nemzetiségi hovatartozásával kapcsolatos kérdésén elmosolyodik, és egy pillanat erejéig maga előtt látja a Szajna partját, Párizst és szülővárosát, Marseille-t. Csak pár napja hagyta el újra, valószínűleg hosszabb időre, mint először, de már most borzasztóan hiányzik neki. Ophelia viszont mindennél többet jelent, érte elfogadja megszokott világának távolodó hangjait, és beleszeret Bogolyfalva macskaköveibe.
- Francia vagyok, uram - mondja szelíd mosollyal a férfinak, hangja tisztelettudó, ámbár tartózkodó, s kimért. - Édesanyám kiváló francia családból származott, Isten nyugosztalja jó lelkét.
Anyukája emlékképe forrón ég benne, már nemcsak a fényképeken látja a fiatalon elhunyt Margharetet, de saját tükörképében is őt csodálhatja. Magas nő, keskeny derék, hófehér bőr, világos haj és vékonyka ujjak. Kezeiről Ádámra siklik kéklő tekintete, de a férfi csak néz, látni nem lát. Mereng, képzeteiben másra figyel, Daphne szavai hiába szólnak neki, a férfi csak nagy nehézségek árán képes figyelmét ismét rá összpontosítani.
Mereven nézi a magas tanárt, pillantása nem követelődző, türelmesen várja meg, amíg partnere elengedi fájónak tűnő gondolatfoszlányait, és újra a jelenbe ér. Az végül nevetni kezd, mintha visszajátszotta volna a francia nő előző szavait, és most fürge válasszal kérne tőle néma bocsánatot.
- Nem zavar. Háztűznézőben járok jelenleg a környéken, egyelőre Bérczeséknél vagyok szállóvendég - árulja el Ádámnak. Pontosan annyit mond, amennyit még tudhat egy számára idegen fél, amivel még kisugárzása és jelensége barátságos marad, és amivel ugyan csepegtet a másiknak önmagáról némi információt, az mégsem tud meg róla semmi fontosat. Bizalmát csak a legkitartóbbak, és legőszintébbek érhetik el, s bár Merkovszky úr aurája tiszta, Daphne önmagát védi tömör válaszadásaival. - Én is úgy emlékszem, hogy láttam már magát. Szeretem a falut, olyan békés. Csak hiányzik a bagett. A magyarok kenyere messze elmarad otthonom ízvilágától.
Kijelentésére zavartan elmosolyodik, miután ajkait lebiggyeszti kedvenc, ropogós bagettjének gondolatától. Nem szeretné megbántani a férfit, a magyar kenyér is csodálatos, de nem pótolhatja megszokott ízeit.
- És mit tanít? - kérdezi érdeklődő tekintettel, majd az italok felé fordul, és nem hideg, mentes vizet tölt egy-egy üvegpohárba. Míg kezei dolgoznak, arcát visszafordítja a tanár úr felé, és bólint egy aprót. - A húgom tanul itt, talán ismeri is, úgy hallottam igazi rosszcsont. Ophelia LaFonde a kicsikém neve, harmadik évfolyamon végzett idén.
A poharakat elegáns mozdulattal emeli fel az asztalról, egyiket Ádámnak nyújtja, másikat megtartja magának, hogy a friss víztől kissé felélénküljön. Figyelmesen nézi partnere változó arcvonásait, kíváncsi, hogy testvére neve mit vált ki belőle. Túl keveset, szinte semmit nem tud a lányról, így minden apró információ éltető kenyérmorzsaként szolgál, amire oly nagy szüksége van.
A teremben körbepillantva még mindig nem látja Opheliát, akiről egyre bizonyosabbá válik, hogy nem fog eljönni. De nem csak őt nem látja. Milant, húga kedvesét keresi, akinek helyes arcát könnyen felismerné a többiek között, ám hiába pásztázza a tömegbe gyűlt diáksereget, nem pillantja meg. Cseresznyeajkai mosolyra húzódnak a gondolatra, hogy talán együtt töltik ezt a tiltott időt, és a sok keservet megélt húga a fiú mellett boldogságot szív magába.
- Abban biztos vagyok - helyesel csendesen, de szemei a sötét hajú nőt követik. Nem tudja mit érez, sajnálja-e a féltékeny tanárnőt, vagy csak újra megbizonyosodik arról, hogy sajnos ebben a világban nem érdemes odaadni szívünket valaki másnak, mert az könnyedén összetörheti azt. - Nem szeretném, hogy a későbbiek során problémája adódjon ebből az estéből. Örülök, hogy megszólított, és hogy önnel tölthetem az évnyitót, csak tudja én jól vagyok egymagam is. A hölgy pedig úgy tűnt nem veszi jó néven mára összeállt párosunk.
Szavaira tekintete is visszatér partnerére, akinek szemeit vizslatja, hiszen nem lát bele gondolataiba, mégis olyan érzése van vele kapcsolatosan, hogy jó ember, aki nem tenne rosszat az elviharzó asszonynak.
A teremben időközben elhatalmasodik a zaj, és pár diák szemében még a pánik is megcsillanni látszik. Daphne poharát magához szorítja, és körbe-körbe járatja kékjeit az összegyűlteken. Kíváncsi, hogy mi történik, ami ekkora ovációt vált ki a fiatalokból, s bár érezni nem érez semmit, látja, hogy páran kirohannak a teremből, míg a többiek orrukat fogva káromkodnak. Ádámra pillant, akiről többé nem kérdés mit tanít. Csodálattal teljes figyelemmel követi mozdulatait, majd nagy mosollyal tartja felé poharát, mintha koccintani szeretne elégedettségében.
- Nagyon ügyes, gratulálok! - mondja elismerően, és újabb kortyot iszik az éltető nedűből. - A levegőt irányítja csupán, vagy több elem felett is úr marad?
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2014. március 26. 16:27 | Link

Évzáró/nyitó – Artemisia

A rég nem látott professzornő jó hatással van Vécseyre. Nem is emlékszik igazán, hogy hogyan kerültek jó kapcsolatban, ez nem is lényeges annyira. Az viszont fontos, hogy nagyon jó szellemiségű kollégával hozta össze a sors, akire bátran számíthatott, ha szüksége volt valamire.
- Ne haragudj, elszoktam a tegeződéstől mostanában – ismeri be, ez van, ha az ember kissé elszigeteli magát a külvilágtól. Előbb egy hölgy miatt, utána az elvesztése miatt, de a lényeg, hogy a kommunikációs csatornája egérlyuk méretűre szűkült, és emiatt néhány dologról elfeledkezett, vagy becsukta azok ajtaját. A közvetlensége egyébként sem volt a legjobbak között, az elzárkózás pedig ugyanezt már negatívan befolyásolta.
- De az öröm kölcsönös – mutatja be kedvesebbik énét a nőnek, aki már kiérdemelte a tiszteletét, és a közvetlenségét is. Viszont jó lenne megtalálni a helyét is, meg a gyűrű is foglalkoztatja, Artemisia viszont egy másik ötlettel áll elő. Végül is miért ne mehetnének egy kört.
- Rendben – szólal meg, hogy a gemmológia tanárnő is megbizonyosodjon a beleegyezéséről. Lassan elindulnak hát körbe, Vécseys pedig készségesen válaszol a feltett kérdésekre, miközben a tömeget is vizslatja.
- Nos, volt egy nem túl hosszú kapcsolatom, ami idebenn nem volt… Szóval, ennek a vége lett, és inkább kerültem az embereket, egyébként sem vagyok egy tömegbe járó típus – von vállat Artemisiának, de ez nem meglepetés senkinek, Vécsey amúgy sem túl feltűnő jelenség a folyosókon. Illetve pont azért feltűnő, ha éppen megjelenik. Az útjukat folytatják, de semmi különös nem történik, ezért a professzor folytatja a válaszadást.
- Igen, ezért nem vittem el a fülbevalót többek közt, meg mással voltam elfoglalva szó szerint. Talán megbocsájtod nekem. De most már bevésem a naptárba, mert a dolog nem vesztette el az érdeklődését nálam. Viszont nézd, találtam egy érdekes dolgot az imént – nyúl be a zsebébe, de ekkor iszonyú bűz szabadul el, a gyűrű a zsebben marad. Az egyik diák, hogy feldobja a hangulatot, bűzbombákat robbantgatott fel, Vécsey másik nézőpontba kapcsol a rubin segítségével, de nem talál mágikus mana maradványt, tehát ez egy kézi gyártmányú bűzbomba lehetett. Hirtelen nagyon kellemetlen szag lesz, a férfi pálcát húz. De nem sokkal ezután elillan a kellemetlen illat, ahogy jött. Elteszi a pálcáját, valaki hamarabb intézkedett.
- Ezt megúsztuk. Itt mindig ilyen elevenek a diákok? – mosolyodik el, őt jelenleg nem érinti igazán a dolog. Különben is megkapta az ukázt Philips kisasszonytól, hogy legyen lazább. Akkor most ezt meg is próbálja.
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2014. március 26. 19:20 | Link

sheela.



Azt hiszem, anyám büszke lenne rám. Mindig azt mondta, hogy ha valaki jobban fog festeni öltönyben és nyakkendőben apámnál - na meg persze a csodálatos Dávidnál -, akkor az csak én lehetek, mert... Hát, azt soha nem mondta el, miért, meg azért azt is hozzátette, hogy annak is örülne, hogy ha mindehhez még fehér köpenyem is lenne, de... Nos, erről már letett, legalábbis remélem.
Mindenesetre most tényleg büszke lenne rám. Nem telt el egy egész év -  talán még egy fél sem - az előző bálom óta, és most megint érzem a feszülő érzést a nyakamon, és most megint elvertem értékes perceket  - egészen pontosa huszonhatot - arra, hogy egy selyemből megmunkált anyag jól fessen, miközben készül megfojtani. Ez valahol borzasztó, és mégis... Nem tudom, mi az oka annak, hogy rávettem magam egy új bálra. Talán a kíváncsiság, talán az, hogy... nem, tényleg nem tudom, és nem is szeretek messzemenő feltételezésekbe bocsátkozni, főleg, hogy egyszerű tippek. A lényeg annyi, hogy megérkezem, és szinte érzem, hogy volt valami a levegőben, valami, ami megzavarta az általános nyugalmat, de az is biztos, hogy mostanra már csak a halovány virágillat lengi körbe a vigadókat.
Akik sokan vannak, akik... akik tényleg nagyon sokan vannak. Én pedig azt nem szeretem. Nagyon nem szeretem, így inkább csak beosonok a fal mellett, elhúzódom mindenki árnyékában, mintha ott sem lennék, mígnem megérkezem egy biztonságos pontra, ahol ugyan ácsorog valaki, de az a valaki legalább sárga jelvényt visel, ami szinte egyenlő azzal, hogy nem jelent rám veszélyt.
Óvatosan közelebb lépdelek hozzá, mígnem egészen közel, hallótávolságban lefékezem magam.
- Hali - bököm ki, mintha csak úgy kicsúszott volna a számon. Most még van valamennyi ideje elfutni, ha szeretne.
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosvölgyi Albert
INAKTÍV


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2014. március 26. 21:05 | Link

Luna kedves

Erősen késésben vagyok, de hát, ha az embernek korábban évszázadokig nem volt dolga az idővel nagyon furcsa újra belecsöppenni. Olyan érzés, mintha hirtelen minden felgyorsulna, vagy éppen, mintha egész eddig álltam volna, és most rohanni kezdenék. Kimerítő és fárasztó, de izgalmas is egyben.
Mióta kiléptem tükröm keretei közül, annyi mindent láttam, szagoltam és éreztem, hogy lassan már úgy érzem, nem tudok több mindent befogadni. Nagyon sok és nagyon tömény egyszerre az, az információhalmaz, amit fel kéne dolgoznom, de mint az a beszédemből is látszik, rengeteget tanultam már eddig. A levitásoknak hála sikerült elsajátítanom rengeteg olyan alapkészséget, ami itt elengedhetetlen, bár azért én még mindig nem vagyok teljesen elégedett magammal.
Jelenleg azonban félre kell tennem ismeretszerzés utána vágyamat, hiszen várok valakit. A kedves lánynak korábban meséltem már, és bár eléggé zavarba ejtő irányba kanyarodott el a történet, ő egyáltalán nem bánta, hogy egyik első napján megzavartam a tanulásban. Azóta is nagyon kedves ismerősömnek tartom, és most megpróbálom viszonozni neki azt a türelmet és szeretetet, amivel hozzám fordult, amikor még a tükörben senyvedtem.
Természetesen a többi levitásnak is hálás vagyok, de ilyen ünnepek vagy bálok alkalmával, ha elhívok egy hölgyet, nem illik egyszerre többet is magammal vinnem. Nem hinném, hogy ez az évek, évszázadok során változott volna, így hát én Lunát hívtam el magammal, és most őt várom a nagyterem előtt. Remélem, hogy nem maradtunk le még túl sok mindenről, de, ha mégis, azért az ünnepi lakomából talán még hagynak egy keveset. Olyan régóta nem ettem, hogy el is felejtettem egyes dolgok ízét, másokat pedig még korábban sem volt alkalmam megkóstolni, így aztán különösen kíváncsi vagyok az évnyitón felszolgált étkekre.
Amennyire emlékszem ilyen nagy mulatságon még sosem voltam. Bár régebben az úr házában - nem, nem a templomban, azt hiszem, erről a kifejezésről is le kell szoknom - sokszor tartottak bálokat, de azoknak többségén vagy nem vettem részt, vagy a fal mellett ácsorogtam. Egyik nagy vágyam volt táncolni, szórakozni egy ilyenen, ezt jelenítettem meg a Lunának mesélt történetben is. Sajnos azonban a valóságban ilyesmire nem volt lehetőségem, most pedig alig várom, hogy végre bemehessek oldalamon a hölggyel, és teljesen kiélvezzem, amit az estély nyújtani tud nekem.
Ruhám elegáns, bár inkább mugli viselet, mint varázsló, de úgy gondolom, jól áll, és sok diákon, tanáron nem látok talárt, így hát bízom benne, hogy nem olyan nagy baj, ha én is hanyagolom az előírt viseletet. Hamarosan Luna is betoppan, nekem pedig eláll szavam, lélegzetem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet