37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Nagyterem - Dasha Fresmoon hozzászólásai (19 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 25. 22:26 | Link
Évnyitó/Évzáró


A bál napján nagyon nem volt kedvem semmihez. Csak feküdtem az ágyamban a sötét, csöndes szobámban és néztem a plafont. Gondolkoztam, hogy mik várnak még rám a jövőben és hogy miken vagyok már túl. Nem volt valami jó kedvem, de csak elhatároztam magam, hogy mégis csak elmegyek az Évnyitóra. Nem vagyok az a nagy bálozós, de nem lett volna szép tőlem, ha még az első iskolai bálra sem megyek el. Feltápászkodtam az ágyból és felvettem egy számomra szép Ruhát. Hogy a többieknek tetszeni fog-e azt nem tudtam, de én jól érzem benne magam.
Elindultam a nagyterem felé. Ahogy közeledtem egyre többen voltak a folyosókon. Mondjuk ez érthető is volt. Mindenki szép ruhában volt és az épület is fel volt díszítve. Gyönyörű. Párszor azért még átgondoltam, hogy biztos el akarok-e menni erre, de mindig úgy döntöttem, hogy már túl késő visszafordulni. Sosem voltam az tömegkedvelő, voltak barátaim és szerettem is velük lenni, de ez most itt nem idill számomra. Odaértem a nagyterem ajtajához. Megláttam, hogy a terem a levita színeiben pompázik. Tetszett, szépen meg volt csinálva és az már csak egy plusz pont, hogy a kék a kedvenc színem. Lehet, hogy ezért is örültem ennyire amikor megtudtam, hogy a Levita házba kerültem.
Ahogy körülnéztem észrevettem pár ismerős arcot is, de nem mertem odamenni hozzájuk. Olyan jól elvoltak együtt, én biztos csak megakasztanám a beszélgetést és kellemetlenséget okoznék. Azért elindultam feléjük, majd leültem az asztal egyik részéhez, ahol épp nem volt senki. Elővettem a levelet amit hoztam magammal a bálra, unaloműzésként. A levelet az ikertestvérem írta. Már egy ideje nem találkoztunk, kíváncsi voltam, hogy mit ír. Kibontottam és elkezdtem olvasni. Közben fel-fel pillantgattam, meglestem, hogy mi zajlik körülöttem. Szerencsére minden rendben volt vele. Megnyugodtam és elhatároztam, hogy válaszolok neki amint tudok. Legszívesebben most rögtön visszamentem volna a szobámba, de amint már megmondtam magamnak: Túl késő.
Szál megtekintése
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 29. 12:53 | Link
Évzáró/Évnyitó - Izabella


A levelet még sokáig nézegettem, hátha észreveszek valami kis apró üzenetet a fő mondandón kívül. Arra rájöttem, hogy nem nagyon boldog, amiért eljöttem tőle ebbe az iskolába, én sem szerettem volna otthagyni őt, de nem akartam kihagyni az alkalmat, hogy ide járhatok. Továbbá leírta még azt is, hogy lett egy újabb kutyánk is. Így már kettő van. Nagyon mérges lettem, mert nagyon szeretem az állatokat és tudtam magamról, hogy nem fogom megállni, hogy le ne szidjam őket, amiért az eljöttem után szereztek be egy újabbat.
Láttam, hogy közeledik egy lány felém, de gondoltam, hogy a többiekhez siet. A mérges tekintetet száműztem az arcomról. Nézegettem a finomságokat az asztalon és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon melyiket kóstoljam meg. Közben éreztem, hogy a pad kicsit lesüpped és valaki helyet foglal mellettem. Ránéztem és egy szőke hajú lány volt, pont az akit az imént láttam közeledni felém. Nem ismertem, állapítottam meg és visszafordultam az ételek felé. Vettem egy kicsit az egyik finomságból a tányéromra. Nem voltam hozzászokva az itteni ételekhez, bár éltem az Egyesült Államokban is, de a nyelvem a koreai kajákhoz volt hozzászokva. Egyszer mindent ki kell próbálni, már pedig ha itt fogok élni jó pár évig, akkor meg kell szeretnem őket, vagy legalábbis elfogadni. Megkóstoltam a húst. Más, de azért finom volt. Megnyugodtam, hogy az étkezéssel nem lesznek gondjaim. Az evés során nem is vettem észre, hogy a levelet - amit eredetileg a tányérom mellé helyeztem - a könyökömmel véletlenül a másik lány felé tologattam. Biztos rákönyököltem és mivel nem éreztem a kezemmel automatikusan csúsztattam el. Már a tányérjához közel járt, amikor felkaptam a könyökömet és a kezembe vettem a levelet. Természetesen nyitva volt, bár nem hinném, hogy el tudta olvasni mivel hangul (koreai) írással volt. Igaz, az sem lett volna baj ha elolvasta volna, hiszen nem titkos dolgokról van benne szó. Nagyon ideges lettem, hogy hogy lehetek ennyire béna. Ránéztem a lányra, aki már az arcomat nézte, az előbbi hirtelen mozdulatom miatt. Elmosolyodtam és halkan udvariasan megszólaltam.
- Ne haragudj, nem volt szándékos.
-Reméltem, hogy nem lesz mérges rám. Nem szerettem volna senkivel sem haragban lenni, főleg nem már az első naptól.
Szál megtekintése
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 29. 21:10 | Link
Évnyitó-Izabella


A hús tényleg finom volt. Megettem és úgy döntöttem megkóstolok még mást is. Végignéztem az asztalon és a szemem megakadt egy koreai ételen. Automatikusan abból akartam szedni, de megálljt parancsoltam magamnak. Most magyaros ételeket kell ennem, hogy megszokjam őket. Végül a sütik mellett döntöttem, talán azért mert többé-kevésbé azok voltak csak körülöttem. A zserbós tálcáról elvettem egyet és beleharaptam. Összerándult az arcom mert nagyon nem ízlett. Valahogy elnyammogtam, még szerencse hogy kis szelet volt. Hát ez nem lesz a kedvencem az már biztos. Kellett valami ami elviszi az ízét ezért egy újabb sütihez nyúltam. Valami Kekszes őzgerinc-féleség volt. Ebbe is beleharaptam és hála az istennek, ízlett. Sőt, nagyon is finom volt. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű kis sütemény, mégis mennyire finom.
A lány válasza azt sugallta, hogy kedves és jófej, de nem tűnt túl felszabadultnak. Sápadtnak látszott és láttam rajta, hogy szenved. Nem tudtam elönteni róla, hogy beteg vagy depressziós. Utóbbit én magam is jól ismertem. Mikor az emlékeim nagyon felerősödnek, akkor csak egyedül akarok lenni. Sokszor a szívverésem felgyorsul, elszédülök, néha még hányok is. Ekkor legszívesebben kifeküdnék a hóra és nem mozdulnék, hogy lehűtse a testem és lenyugodjak. Mondhatni sokkot kapok ilyenkor. Na de visszatérve rá, én inkább betegségre gondoltam. Megfogta a homlokát a kezével és lehajtotta a fejét. Aggódni kezdtem érte. Elgondolkoztam, hogy hozzászóljak-e vagy inkább ne üssem bele az orromat. Végül úgy döntöttem, hogy ha tényleg rosszul van és segítségre van szüksége, akkor egy kérdést mindenképpen megér. Legfeljebb elutasít.
-Minden rendben? Sápadtnak tűnsz egy kicsit. Jól érzed magad?
Kérdeztem tőle aggódó tekintettel.
Szál megtekintése
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 4. 18:27 | Link
Évnyitó/Évzáró

Izabella és Bálint


A szőke hajú lány elment az üdítős asztalhoz és ivott valamit. Ekkor már biztos voltam benne, hogy rosszul van. Amikor visszaért megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e, de nem nagyon adott választ rá. Csak jelezte, hogy meghallotta a kérdést. Nem akartam udvariatlan lenni ezért tovább folytattam a sütievést. Észrevettem, hogy ő is elkezd enni, ami jó hír volt számomra, hisz volt étvágya, amivel pedig egy kicsit tudhatta csillapítani a szédülését. Nem tagadom aggódtam miatta. Nem szeretek szenvedő embereket látni. Még szerencse, hogy időnként nem látom magam.
Hirtelen azt vettem észre, hogy mellettünk állt valaki, aki azt kérdezte, hogy leülhet-e. Felnéztem rá és megdermedtem. A szemeim kikerekedtek. Te jó ég! Egy másik koreai? Azt hiszem nem nehéz elhinni, ha azt mondom, hogy nem nagyon reménykedtem, abban, hogy egy velem azonos nemzetiségűvel találkozom ebben a magyar iskolában. Kicsit, vagyis inkább nagyon elpirultam és bólintottam neki, hogy igen. Visszafordultam az asztalhoz és folytattam az evést, ezúttal még kulturáltabban, ahogy egy koreaihoz illik. Még látszottak rajtam a pirulás jeleim, de igyekeztem leplezni őket. Nem mertem ránézni, pedig nagyon szívesen megtettem volna.  Ő megszólította a lányt, ugyanis ő is észrevette, hogy nincs jó állapotban. Ez látható is volt a lány válaszából is, hisz nem az ő kérdésére adott választ, hanem az enyémre, amit az imént tettem fel neki és amit épp hogy csak lereagált.
Szokásommal ellentétben odafordultam hozzájuk és megkérdeztem tőlük:
-Egyébként, - kis szünet - hogy hívnak titeket?
-Válaszukra vártam, közben egy újabb, sütit majszolgattam.
Szál megtekintése
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 5. 09:57 | Link
Évnyitó/Évzáró

Izabella és Bálint


Magam sem tudom, hogy miért pirultam el. Talán mert nagyon nem számítottam rá, hogy egy velem hasonlóval találkozom itt. De lehet, hogy csak simán a koreai énemnek köszönhető. Mindenesetre eléggé szégyellős vagyok. Kis idő múlva feláll és elmegy az üdítős asztalhoz, épp úgy mint az imént a lány. Én is eléggé szomjas voltam, gondolkoztam rajta, hogy én is utána megyek, de nem akartam egyedül hagyni a mellettem ülő, rosszul lévő lányt. Mi van, ha elájul? Akkor tényleg szüksége lesz ránk. A fiú visszatért egy pohár vízzel, amit a lánynak hozott, majd meg is kínálta szőlőcukorral. Kár, hogy nem vett belőle, talán egy kicsit több ereje lett volna azáltal.
Kérdeztem, hogy hogy hívják őket. A lány nem válaszolt. Igazság szerint számítottam is rá. Eddig sem választ nagyon a kérdéseimre, ha válaszolt is, akkor is csak késve, vagy másra. De a fiú válaszolt. Először poénkodott, amit én személyesen viccesnek is találtam. Végül kiderült, hogy Bálintnak hívják. meglepődtem, mert nem magyar névre számítottam. Visszakérdezett.
-Hát van egy becenevem, amit Amerikában kaptam és van az igazi nevem. Itt általában Dasha-nak szoktak szólítani, de a születési nevem SonYeong.
-Mosolyogtam rá. Észreveszem, hogy a lány is motyog valamit. közelebb hajoltam hozzá, de nem értettem rendesen. Majd látom, hogy a feje az asztalon koppan és összeesik. A teste csúszik le a padról és a földre esik. Azt már nem hagytam, hogy a fejét beverje a földbe, odaugrottam hozzá, -nem érdekelt a ruhám épsége -  letérdeltem elé és megfogtam. A feje a mellkasomra esett. Szerencsére, még agyrázkódást is kaphatott volna.
Ha valaki elájul, akkor lábát kell felemelni, hogy a fejébe jusson a vér, azonban ő most szoknyában volt. Felnéztem ijedten.
-Bálint! - Ez az egy szó egyben volt segítségérés és kérdezés, hogy most mit csináljunk. Úgy láttam rajta, hogy pontosan értette.
Utoljára módosította:Tenshi Szivárványpóni Dasha, 2014. április 11. 20:28 Szál megtekintése
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 7. 16:10 | Link
Bálint, Dol és Iza


Nagyon jól esett már a fülemnek a koreai nyelv. Bálint nagyon kedves volt és szavaival mosolyt varázsolt az arcomra. Szerényen köszöntem meg bókját.
-감사합니다.
-Ott ültem a földön ölemben az ájult lánnyal. Bálint megértette a felkiáltásom és rögtön elment segítségért. Míg távol volt én a lány homlokára tettem a kezem, próbálva hűteni ezzel. Majd elővettem a pálcámat és egy kis szellőt csináltam, hátha segítek az állapotán. Láttam, hogy már jön is vissza Bálint a házvezetőnkkel, Doléance-al. Dol mondta nekünk, hogy nyugodtan üljünk vissza a helyünkre. A lány testsúlyát lehelyeztem magamról és óvatosan, a fejére különösen ügyelve letettem a lányt a földre. Dol egy kandallóval elvitte az ájult lányt a gyengélkedőre. Mikor már minden újra nyugodt lett, felálltam a földről és leültem a padra, ahol eddig is ültem. Kettesben maradtam Bálinttal, legalábbis úgy tűnt.
-Remélem hamarosan jobban lesz.
Mondtam aggódva, majd egy kicsit elgondolkoztam. Pár hosszú csöndes perc után odafordulok hozzá.
-Ésss, - kis szünet - hol születtél? Mesélj magadról kérlek. -Kérdezem tőle megszakítva a nagy némaságot.
Közben egy sor sütit pakoltam a tálcámra, és elkezdtem hallgatni őt. Időnként egyet-egyet haraptam a finomságokból. Próbáltam kinyomozni és megjegyezni, hogy melyik sütik ízlettek eddig, valamint, hogy melyik sütik esnének még jól.
Szál megtekintése
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 8. 17:14 | Link
Bálint
(발린트)


A kérdéseim feltevése után láttam csak, hogy elkezdett enni. Most biztos nagyon udvariatlannak néz. Intett, hogy várjak egy kicsit, míg lenyeli a falatot.
-Ó, ne haragudj.
-Mondtam neki és haraptam megint egyet a sütiből. Majd elkezdett mesélni magáról. Megtudtam, hogy ő félig magyar származású. Akkor ő szerencsésebb helyzetben van mint én. Említette továbbá azt is, hogy Szöulban járt suliba és, hogy ott derült ki, hogy varázsló. Kíváncsian figyeltem őt, mert tényleg érdekelt a múltja. Mikor befejezte visszakérdezett. Nem tudtam eldönteni, hogy csak udvariasságból vagy azért tette mert őt is érdekelte az én múltam. Elkezdtem hát én is mesélni magamról.
-Én Szöulban születtem. - Kezdtem el. - Kiskoromban elvesztettem a szüleimet, - néhány néma másodperc - én és az ikertestvérem új szülőkhöz kerültünk. Az új apám szintén koreai, az új anyám viszont amerikai. Pár évre kimentünk San-Francisco-ba, hogy anyanyelvi szinten elsajátítsam az angol nyelvet. - Elgondolkoztam, hogy még mit mondhatnék magamról - Én aranyvérű családból származom, sajnos nekem nem volt meg az a szép pillanat, amikor rájöttem, hogy varázsló vagyok. Sajnos.
-Megláttam egy sütit, amit már nagyon régen ettem. Az egyik kedvenceim közé tartozott. Nem volt elérhető távolságban ezért inkább még folytattam magam történetét.
- Amikor megkaptam a beiratkozási levelet az iskolától nagyon örültem és elkezdtem a nyelvet megtanulni. A családnak van egy nagyon jó magyar barátja és ő tanított engem. - Szerintem egész jól megy már, bár még vannak bőven hibáim.
Közeben láttam, hogy még eszik ezért inkább nem akartam kérdezgetni. Folytattam tovább.
- Én nagyon szerettem Szöulban élni. Mi Dobong gu-ban laktunk, ami egy viszonylag csöndesebb rész. Te merre laktál?
-Kérdeztem tőle kíváncsian. Ki tudja, a végén kiderül, hogy egész közel voltunk egymáshoz. Persze tudtam jól, hogy ennek kicsit az esélye.
Szál megtekintése
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 10. 17:56 | Link
Bálint
(발린트)


Elmondta, hogy szerinte nem is volt olyan jó pillanat, amikor kiderült, hogy varázsló. Félt attól, hogy kiderül, hogy valami tévedés történt. Teljesen meg tudtam érteni, hisz én magam is sokszor tartok az ilyenektől. Mondta, hogy meséljem tovább. Én folytattam is.
-Tudom nem látszik rajtam, mivel eléggé nőiesen öltözködöm, de nagyon szeretek sportolni. A harcművészetek állnak hozzám legközelebb.
-Mondtam neki és eszembe jutott valami, amit meg akarok kérdezni tőle.
-Tudsz Taekwondozni? -Tettem fel a kérdést jókedvűen. Aztán elmeséltem, hogy hogy tanultam meg a magyar nyelvet.
-Igazság szerint sokat tartózkodtam Magyarországon és bemutatkozni már kiskoromban is tudtam. Mindig is érdekelt a nyelv, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nagyon nehéz. Úgy gondoltam a magyarokra, mint távoli rokonainkra. Amikor levelet kaptam az iskolától már a nyelv alapjait tudtam.
-Megjegyezte, hogy jó nyelvérzékem lehet. Elmosolyodtam, de legbelül nem teljesen értettem vele egyet. Vagyis talán azért éreztem ezt, mert tudtam magamról, hogy nem szeretek szavakat tanulni.
-Hát szerintem csak azért megy már ennyire a magyar, mert rá vagyok kényszerítve, hogy ezen a nyelven beszéljek. Ha más ország iskolájában tanulnám, akkor biztos, hogy béna lennék.
-Megtudtam, hogy Gangnam-gu-ban élt és nagyot röhögtem a  Gangnam style hallatán, de nekem természetesen nem Psy ugrott be először.
-Nem volt túl zsúfolt és zajos a belváros? Félre ne értsd, nagyon szeretek arrafelé járkálni, csak tudom magamról, hogy én ott nem tudnék lakni.
-Gyönyörű egy rész az biztos! Az egyik legmodernebb kerülete Seoul-nak, bár én inkább a csendesebb helyeket kedvelem, mint lakhely. Majd rátértem a Gangnam style témára.
-Én sem hangoztatnám. Az a fura, hogy Amerikában és Európában nagyon  nagy sláger, de Koreában valamiért nem. Díjátadókon is alig említették, ami azért fura, mert például a MAMA zenei díjátadón még a kis sztárokat is megemlítik.
-Azt nem tudom, hogy varázslók között mennyire népszerű. Nem nagyon beszélgettem erről senkivel. Közben látom, hogy befejezte az evést.
-Milyen ételeket szeretsz? -Kérdeztem meg, miközben elővettem a pálcámat, és egy varázslattal magamhoz csalogattam a már régebben kinézett sütit. Messze volt, de nem szerettem volna felállni, nem akartam elmenni Bálint mellől.
Szál megtekintése
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 17. 20:25 | Link
Bálint
(발린트)


Megtudtam, hogy nem taekwondozik, de sokszor kosarazik és fut. Elmosolyodtam, mert a kosarazás szintén közel áll hozzám.
- Én is szeretek kosarazni. Amerikában sokszor játszottam az ottani barátaimmal.
- Mondtam neki végig mosolyogva a kellemes emlékektől. Annyira jó volt San Franciscoban a tengerparton röplabdázni, kosarazni vagy éppen fürödni az óceánban. Nagyon szerettem ott lenni, de egy idő után már hiányoltam Koreát.
Gangnam-gu az egyik legismertebb fővárosi hely. Rengeteg turista van arrafelé, igazi belvárosi hangulata van ott. Bálintot meg tudtam érteni, bár jobban ismerem az ellenkezőjét. Sokan a város nyugodtabb helyein laknak és bejárnak a belvárosba nappal. Ő meg pont fordítva.
Teljesen igaza volt, PSY tényleg tudta, hogy mit csinál. Nehéz belátni, de sikerrel is járt, hisz most is róla beszélünk. De nem akartam róla többet beszélni, a témát szerintem kiveséztük.
Beleharaptam a sütimbe míg ő elmondta, hogy mit szeret enni. A kedvenc ételére felcsillant a szemem. A 떡볶이 ételt a nagymamám csinálta a legjobban a családunkban. Mindig kértük őt, hogy főzzön nekünk ilyet amikor nála voltunk.
- Azt én is nagyon szeretem. – mondtam két süti falat között. Nem ehet pattogatott kukoricát. Na, erre kíváncsi lettem. Általában akkor tilos enni egy ételt, ha az illető fogyókúrán van, vagy ha az étel megbetegíti őt. Mivel nagyon jól néz ki, gondoltam az utóbbi helyzet van nála.
-Hogy hogy nem ehetsz pattogatott kukoricát? – Kérdeztem meg.  A válasza után én is válaszoltam az ő kérdésére.
-Hát én sokfajta ételt szeretek bár talán egy kicsit válogatós vagyok. Az ikertesómmal ellentétben én nagyon édesszájú vagyok. Imádom a pudingokat és az egyéb csokikat.
Szál megtekintése
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 19. 10:10 | Link
Bálint
(발린트)


Sajnos itt tényleg nincs túl sok lehetőség kosarazni, bár ha nagyon erőlködnénk, akkor meg tudnánk oldani. Csak egy kis hókuszpókusz kell hozzá. Lehet, hogy mugli sport, de ez engem sosem érdekelt. Én mindig is azt csináltam, azt játszottam amit akartam, nem érdekelt más véleménye. Ha jól érzem magam, akkor tőlem mindenki szidhat, nem figyelek rájuk.
-Kár. Pedig elmehettünk volna dobálgatni. - Azért mondtam neki pozitívan.
Érdeklődött, hogy milyen ételeket szeretek még. Egy kicsit elgondolkoztam, majd válaszoltam a kérdésére.
-Hát az ételek közül a kedvencem a 김치. Nagyon egészséges és finom.
-Annak ellenére, hogy édesszájú vagyok, viszonylag egészségesen étkezem. A pudingokat leszámítva. Kell is mert sportoló vagyok. A taekwondomesterem nagyon szigorúan vesz mindent.
Megtudtam, hogy cukorbeteg. Az egyik legjobb barátnőm is cukorbeteg, meg tudom érteni a helyzetét. Nem lehet könnyű, bár egy idő után el lehet fogadni.
-Te szereted a 김치-t?
Az ikertestvéremről kérdez. Jogos a kérdés mert miért ne lenne ő itt, ha én is ide járok.
-Ő nem jár ide. Bár lehet, hogy majd ő is fog, még nem tudjuk biztosan.
-Tényleg kérdéses még a helyzet. Még ő sem tudja eldönteni, hogy akar-e itt tanulni. Mindig én vagyok az aki bevállalósabb, én kitaposom az utat, ő meg ha tetszik neki, akkor követ.
-Amúgy a neve Victoria.
-Nem bírtam nem megkérdezni, hogy neki van-e testvére. Már tett rá utalást is, de nem beszélt még róla.
-És neked van testvéred?  
Szál megtekintése
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 25. 16:30 | Link
Bálint
(발린트)


Persze, hogy benne lennék. -Válaszoltam neki határozottan. - Imádok sportolni.
Mondhatni a megszállottja vagyok. Bár a kedvencem a küzdősportok, de szeretek én mindent. Különösen kosarazni, korcsolyázni és repülni. Utóbbit a testvéremmel szoktam. Vagy fogócskázunk, vagy akrobatikus dolgokat csinálunk. Lehet megártott a sok cirkuszba járás. Időnként még szoktunk versenyezni is, hogy megtudjuk, hogy melyikőnk a gyorsabb. Magyarán nem unatkoztunk soha.
-Victoria a Herzberg Mágusiskolába jár jelenleg, de gondolkodik, hogy átjön ide. Attól függ, hogy én mit mondok neki erről a helyről. Ha nekem tetszik, akkor nagy valószínűséggel átjön. Ha viszont nekem nem tetszik ez az iskola, akkor ő marad ott, hisz ő szeret ott lenni. Csak így nagyon távol vagyunk egymástól és keveset tudunk találkozni.
-Már nagyon hiányzunk egymásnak, de gondoltuk, hogy így lesz. Kell is, ez a kis szünet kettőn között. Lehet, hogy ikertestvérek vagyunk, de attól még nem lehetünk összenőve.
-A koreai neve Son Jung.
-Megtudtam, hogy két húga van. Elmosolyodtam, talán egy kicsit nevettem is.
-Szóval te is olyan vagy mint a bátyám. Neki is két húga van.
-Szegény bátyámat annyira sajnálom már, mert sokszor neki kellett vigyázni ránk és hát én és SonJung eléggé rosszcsontok vagyunk együtt. Közben láttam, hogy befejezte az evést. Én is már megettem mindent ami a tányéromon volt.
-Szerintem lassan én is megyek. Megírom a választ a húgomnak mert már tűkön ülhet.
-Elővettem a levelet, ezzel mutatva, hogy miről is van szó. Sokszor húgomnak szólítom, mert ez rövid és hát tényleg én vagyok az idősebb, igaz csak 2 perccel.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Sütibaba Black, 2014. április 27. 13:40 Szál megtekintése
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 4. 15:34 | Link
Bálint
(발린트)

Záró!

Lehet, hogy zokon vette, hogy eddig nem említettem meg a bátyámat? Remélem, hogy nem mert én nem akartam megbántani.
Mesélt egy kicsit a húgairól. Kettő van neki, az egyik 16, a másik tíz évvel kevesebb. Amikor a nevüket említi elmosolyodtam mert van egy barátnőm itt Magyarországon, akit szintén Boginak hívnak. Még a Balatonon ismerkedtünk meg az egyik nyáron. Neki van egy nővére, akit Virágnak hívnak. Bár közöttük csak két év van, azért déjà vu volt hallani a két nevet együtt, egymás után.
Mindkettőnknek menni kellett, nekem még dolgom volt, méghozzá a Victoriatól kapott levélre kellene válaszolnom. Megszokta, hogy rögtön visszaírok neki, remélem, hogy nem kezdett el idegeskedni.
-Szia! Örülök, hogy találkoztunk. -Köszöntem el Bálinttól.
Befordultam az asztalhoz, immáron egyedül. Bálint elment. A teremben is egyre kevesebben voltak. Elővettem egy tollat és megírtam a választ. Amikor kész voltam intettem a baglyomnak és a csőrébe adtam a levelet. A madár felröppent és már suhant is az ikertestvérem felé.
Nekem is mennem kellene. Nagyon kérőre jár. A tányéromról már megettem mindent, így azzal nem kellett foglalkoznom. Elindultam vissza az Álomkuckónak keresztelt szobába. Amikor odaértem, még benyitottam Iz szobájába, hogy megnézzem ott van-e. Nagyon halkan tettem, nehogy felébresszem, de láttam, hogy még nincs ott. Aggódtam érte, nem tagadom. Aztán átmentem az én részlegembe. Átöltöztem majd bebújtam az ágyba. Jó éjt!
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 19. 20:28 | Link
Évnyitó -  Iza
Ruha a dísztalár alatt. Cipellő

Jézusom már el is telt egy év? Mintha csak tegnap lett volna az előző ünnepély, ami nagyon jól megragadt az emlékeimben. Eddig még bele sem gondoltam, hogy már egy éve az iskola diákja vagyok, hát itt volt az ideje átgondolni, hogy mik történtek velem az elmúlt évben. Tanulmányilag nem teljesítettem olyan rosszul, mint amennyire vártam. Szerencsére sok tudást szereztem a Bagolykő előtti éveimben is, így nem kellett annyi energiát befektetnem az órákra való készülésre. A vizsgaidőszak eléggé húzós volt, de talán egy-kettő dolgozat kivételével elégedett lehetek. A legfurcsább az egészben az az, hogy a kék színű házam ellenére nem vagyok tanulás és könyvmániás. Sport terén talán egy kicsit csalódott lehetek, ugyanis jóval kevesebbet tudtam taekwondózni, mint azelőtt. Az új évben erre nagyon kell figyelnem, muszáj lenne javulnom és nem visszaesnem. Viszont elkezdtem kviddicsezni is, ami azért nyugtató számomra. Így legalább formában maradok és nem gyengülök el.
A szobámban fekve gondoltam át az év eseményeit. A szünetben sikerült hazamennem egy hétre Koreába, de aztán jönnöm is kellett vissza. Volt már jobb nyaram is.
Az órámra tekintettem és megállapítottam, hogy még bőven van időm. Felültem, majd újabb bambulás következett. Unatkozom. Mivel másba már nem akartam belekezdeni, elkezdtem öltözködni. Csinos akartam lenni, de azért azt sem szerettem volna, hogy a ruha furán mutasson a dísztalár alatt. Egy állcsipkés ruhát választottam, majd hozzá egy magassarkút. Ideje nőiesedni Dasha! A hajam simán, kiengedve hagytam, nem volt kedvem vele bajlódni.
Elindultam, kiléptem a szobámból és a közös szobarészlegbe mentem. Izával megbeszéltük, hogy együtt megyünk, bár nem mondtuk meg a találkozásunk helyét. Nem voltam biztos, hogy itt, a mi tértágítóval ellátott szobánkban van-e még, ezért logikusabbnak véltem a nagyterem ajtaja körül megvárni. A süveggel a kezemben elgyalogoltam a nyugati szárny legnagyobb terméhez. Az ajtóhoz közel megálltam és elkezdtem várni. Úgy helyezkedtem, hogy a többieknek ne legyek útban.
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 20. 15:57 | Link
Évnyitó -  Iza

Megálltam a nagyterem ajtaja előtt és körülnéztem. Rengetegen voltak, én pedig nem nagyon szeretem a tömeget. Nem irtózok tőle, de jobban szeretek egyedül, vagy kis társaságban lenni. Próbáltam azért leplezni.
Az emberek között megakadt hirtelen a szemem és azt vettem észre, hogy egy ismerős arc néz vissza rám. Iza közeledett felém. Most ugrott csak be, hogy vele először pont egy éve, a tanévnyitón beszélgettem. Nem volt a legszerencsésebb ismerkedés, akkor még nem is gondoltam, hogy ő lesz az egyik legjobb barátnőm.
Jó volt látni, ahogy mosolyogva köszön nekem.  
– Szia! Semmi különös. És veled? – Válaszoltam szintén mosolyogva. Ha minden jól megy, akkor most nem fog úgy végződni Izának az ünnepély, mint tavaly. Bár nem hiszem, hogy változott volna a tömeghez való viszonya.
A lány benézett a terembe, majd kis idő múlva újra találkozott a tekintetünk.
– Bemegyünk? – Kérdeztem, fejemmel a bent lévő asztalok felé biccentve.
Ezúttal azért nagyobb lelkesedéssel álltam az évnyitóhoz, mint tavaly. Akkor alig vártam, hogy vége legyen, nem érdekelt igazából semmi. Idén már kíváncsi vagyok az eredményekre is.
Ahogy beléptem, lehetőségem volt jobban körülnézni. Eszembe jutott, hogy nem véletlenül pompázik minden a Levita színeiben. Boldog léptekkel közeledtem a terem közepe felé, a Levitás asztal mellett. Nem akartam se túl elől, se túl hátul lenni, így megálltam az általam vélt legmegfelelőbb helyen és a barátnőmre néztem.
- Leülünk ide? – Kérdeztem. Szerencsére bőven volt választási lehetőségünk, hiszen még a padsor fele szabad volt.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. szeptember 20. 17:21 Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 20. 17:22 | Link
Évnyitó -  Iza

Nagyon örültem, hogy a szünet után ismét láthattam Izát. Semmi sem változott az elmúlt időszakban, se vele, se velem, se pedig az iskolával. Utóbbi számomra inkább közömbös volt, mint pozitív. Reméltem, hogy azért az új év tartogat meglepetéseket és nem lesz unalmas. Na, de ne siessünk ennyire előre, el kell búcsúztatnunk az elmúlt tanévet, ami azt jelenti, hogy még nincs pont rakva a mondat végére. Köszöntünk egymásnak, majd a szokásos kérdések után szokásos válaszok hangzottak el. Vagyis nem történt egyikünkkel sem nagyon érdekes dolog, ami miatt letámadtuk volna egymást a pletykázással.
Elindultunk befelé a terembe. Próbáltam minél hamarabb kiérni az ajtónál lévő tömegből. Egyenesen a kiszemelt padrészhez igyekeztem és nem vettem észre, hogy Iza megtorpan, amikor egy Rellonos keresztezi útját. Hátranéztem és megvártam, míg odaér hozzám. Miután mindketten leültünk elkezdtünk beszélgetni, ezúttal már tartalmasabb témáról. Megkérdezte, hogy mit csináltam ma.
- Hát, nem sok mindent. Már pár napja az iskolában vagyok. Nagyjából csak unatkoztam, kicsit edzettem, na meg persze kitakarítottam a szobám. – A hálószobámat nem szoktam a manókra bízni, nem azért mert félek, hogy valamit elvesznek, csupán nem szeretnék elkényelmesedni. Időm meg most úgyis volt. Közben Iza összefonta szőke haját és egy helyes kis pántot is húzott a fejére.
- Bárcsak én is úgy tudnék fonni, mint te. Ha lesz időnk megtanítasz? Én nagyon béna vagyok a hajfrizurák készítésében. – Mondtam, miközben a lányt csodáltam.
Fura volt hallani, hogy csinosnak vélt, miközben ő néz ki fantasztikusan.
– Te sokkal csinosabb vagy! – Nagyon irigyeltem. A szőke hajú lányokra jobban buknak a pasik is. Sokszor szentségeltem, hogy miért koreainak kellett születnem, hiszen így az európaiak sokszor elkerülnek, idegennek tartanak. Ezért is változtattam sokszor a hajszínem, de mindig csak egy-egy napokra. Mindezek ellenére tiszteletben tartom származásom.
- És te mit csináltál ma? – Kérdeztem vissza.
A válaszát hallgatva kicsit körülnéztem. Nem feltűnően, mert nem szerettem volt, hogy Iza azt érezze, nem figyelek rá. Még nem voltak kirakva ételek, de látszott a terítésen, hogy nem fog elmaradni az ünnepély lakoma része sem. Még nem voltam éhes, de direkt nem vacsoráztam.
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 20. 19:14 | Link
Évnyitó -  Iza

Az asztalnál ülve vártuk, hogy teljen az idő. Izabella gyönyörűen befonta a haját, amire kicsit irigy lettem. Én magamnak sosem tudtam befonni a hajam, ehhez mindig is béna voltam. Ha visszagondolok, utoljára talán négy-öt éves koromban volt szépen befonva a sötétbarna fürtjeim az édesanyám által. Anyám, pontosabban a szüleim halála után viszont gyökerestül megváltozott az életem. Elkezdtem komolyan sportolni, ami miatt általában csak lófarokba kötöttem a hajam, arról nem is beszélve, hogy időm sem lett volna szépen megcsinálni, kialakítani azt. De ami késik, nem múlik. Itt az ideje megtanulni ezt a művészetet is és talán ebben az évben lehetőségem is lesz rá. Iza is belegyezett, természetesen, csak ha találunk is rá alkalmat.
Megdicsértük egymást. Nagyon jól esett nekem, már nagyon régen mondták nekem, hogy csinos vagyok. Kicsit talán el is pirultam, fogalmam sem volt, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet, ezért gyorsan vissza is helyeztem rá a téma alanyát. Elmondta, hogy neki semmije sem tetszik, amire én csak elmosolyodtam.
- Ezzel szerintem a legtöbb lány így van, legalábbis én biztos. – Kis szünet. – De hidd el, gyönyörű vagy. – Mondtam őszintén.
Elgondolkoztam a néven, amit kiejtett a száján. Vivi. Nem ugrott be hirtelen egy lány sem, akit így hívtak volna. Gondoltam, megkérdezem, hogy ki is az a Vivi, de inkább csak a nyelvem hegyére haraptam. Valószínűleg nem az én dolgom. Nem szerettem volna eljátszani a mindentudó öregasszony szerepét.
Megtudtam, hogy Iza elfeküdte a nyakát. Erre barátságosan egy költői kérdést tettem fel neki.
- Megmasszírozzam? Jól tudom játszani a fiú szerepét. – Mondtam nevetve. Természetesen nem gondoltam komolyan, milyen lenne már, ha az ünnepség közepén elkezdeném masszírozni.
Megemlítette Vattát is. Már régen találkoztam az aranyos kutyusával, a neve hallatán kedvem támadt játszani vele. Felírtam az agyam noteszébe, hogy a héten még elmegyek Izával a rétre vagy a tisztásra kutyát sétáltatni, persze csak ha időnk lesz rá.
Hirtelen egy aranyos hangra lettem figyelmes. Felnéztem és egy fiatal lány volt az, aki menet közben köszönt nekünk.
- Szia! – Köszöntem hát én is neki kedvesen, majd mikor elhalad mögöttünk visszafordultam Izához.
- Én meg egész nyáron Kiarát szekáltam. Ugye a szünet első felében nem tudtam hazautazni, egyedül maradtam és valamit kellett csinálnom.  – Szegény kis macsesz, ő Vattával ellentétben örülni fog, hogy elkezdődik az iskola, ami miatt kevesebben fogom tudni tapizni. Aztán eszembe jutott, hogy nem voltam annyira egyedül, hisz megismerkedtem Lorával is.
- Jujj, képzeld el Iza, majdnem kinyírtam magam a nyár alatt. – Gondoltam ezt a sztori feldobja majd az unott hangulatot, amit a várakozás okozott, okozhatott.
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. március 23. 18:08 | Link
Mizám <3
Ruha, lábbeli

És már megint eltelt egy év és mondanom sem kell, hogy elég élménydús volt. Sok minden történt velem, emlékezni sem tudok hirtelen mindenre, de azt a napot sosem felejtem el, amikor levitás csapatkapitány lettem. Bizony nagy felelősség, de imádom a sportot és a csapattagokat is. Idén másodikok lettünk, ami előrelépés a tavalyi helyezésünkhöz képest és mivel tisztában vagyok a csapat teljesítményével és tudom, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a győzelemért, na meg persze a játékért, így teljes mértékben elégedett vagyok az idénnyel. Okom sincs a csalódottságra, elvégre jobb csapattól kaptunk ki, a Rellon megérdemelte a győzelmet, mind kviddics téren, mind a házak közötti pontversenyben.
Depresszióm már enyhült valamennyire, már túl vagyok a holtponton. Durva visszagondolni, hogy nemrég milyen szörnyűséget akartam csinálni magammal. Még senkinek sem beszéltem róla, félek is, hogy ha netán kiderül, akkor mi lenne a következménye. Elvinnének pszichológushoz? Az lenne a minimum. Izabella már biztos észrevette, hogy nagyon zárkózott voltam az elmúlt pár hétben, még az utolsó órákra sem mentem el. Napok óta nem találkoztunk, de nem csak mi ketten. Igyekeztem nem társaságba menni, szóval néhány kellemetlen szituáción kívül egy személlyel sem beszéltem a depresszióm alatt, ami egyébként még mindig tart. Most viszont elég erősnek éreztem magam, hogy el tudjak jönni az ünnepségre. Nem terveztem kihagyni, meg hát, najó elárulom, igazából saját fülemmel akartam hallani a tanári és JV változásokat.
Megpróbáltam annyira leplezni az életkedvem amennyire csak lehetett. Kiöltöztem, méghozzá egy koktélruhát vettem fel és hozzá magassarkú cipőt. A ruhámat díszítő szalag bézs és rózsaszín kellemes ötvözete volt. Hát igen, innen is látszik, hogy megőrültem, hiszen ép elmével nem vennék fel semmilyen rózsaszínt. Körülbelül 8 nap után először léptem ki úgy a szobám ázsiai ajtaján, hogy tudatosan közösségbe indultam. Azért arcomon még mindig látszott a nyúzottság és a meggyötörtség, bőröm is fehér volt, de ezeket nem tudtam eltüntetni magamról.
A nagyteremhez érve nem lepődtem meg a szokásosan nagy tömeg láttán, féltem is, hogy úgy járok, mint Iza a két évvel ezelőtti évnyitón. Beljebb merészkedve megindultam a padunk felé, közben néztem a díszítést, hogy most más. Őszintén megmondva örültem is neki, hogy nem megint kék-bronz minden, így legalább némi változatosságot is súgott háttérből az esemény. Talán most minden más lesz, talán most… Kívülről szomorúnak láthattak a körülöttem lévők, mosoly egyáltalán nem volt található az arcomon, szemeim is üvegszerűek voltak. A levitás pad mellett sétálva gondolkodtam, hogy hova kéne ülnöm.
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. március 23. 20:39 | Link
Mizám <3
Ruha, lábbeli

Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy semmiről sem késtem le. Elég hamar megérkeztem, viszonylag kevés diák ült még az asztaloknál, inkább még csak mindenki várta a párját, a maguk kis csoportját. Csak nekem jut eszembe egyedül sétálgatni a padok mellett, de nekem ez már fel sem tűnt. Biztos azt gondolták rólam, hogy holdkóros vagyok. Lehet erre fogom fogni, ha valaki megkérdezi, hogy mi bajom van, bár kétlem hogy ha elém áll egy Iza vagy egy Grace, akkor ők ezt lazán el fogják hinni. Ismernek már annyira, hogy tudják, ha megkérdezik, hogy az vagyok-e, én röhögve dobálnám a wötöföket. Normálisan biztos. De nem ma, de nem most.
Ebben az évben minden megváltozott, ám ez már szorosan a magánéletemhez kötődik. Viki, az ikertestvérem megérkezett a suliba, szerencsére felépült betegségéből, legalább úgy tűnt. Remélem, hogy nem annyira komoly a baja, hogy vissza kelljen mennie Koreába, hisz most kaptuk csak vissza egymást. Ki fogja ellopni, khm bocsánat, kérdezés nélkül kölcsönvenni a ruháimat, ki fog totálisan lefárasztani edzéseket, ki fogja velem együtt egyszerre kimondani a gondolatainkat?
Ahogy haladtam és egyre közeledtem a tanári asztalokhoz, egyszer csak egy bökést éreztem a vállamon. Megfordultam és azonnal észrevettem Izát, rég nem látott szobatársamat. Nem tudom miért, de örültem, hogy ő volt az. Már csak Vatta hiányzott volna, de értelemszerűen nem kéne behozni állatokat egy ilyen ünnepségre, nagytestűeket meg főleg nem.
- Hahó!- Köszöntem neki ugyanúgy, ahogy ő. Hangnemem közömbös volt, de továbbra is maradt az üveges tekintet. Ott, ahol álltunk leültem a levitás asztalhoz. Mozdulataim lassúak és nőiesek voltam, vagyis kis híján ellentéte voltam saját magamnak. Nem is kérdeztem semmit a szőke hajú lánytól, meglehetősen szótlanul ültem le, csupán néhány pillantással jeleztem, hogy figyelem és nem nézek át rajta. Dehogy, hisz az egyik legkedvesebb lány számomra.
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. március 26. 17:25 | Link
Mizám <3
Ruha, lábbeli

Régen az egyik taekwondós ismerősöm megbökte a hátam, és amikor hátranéztem rá, ő arcon vágott. Nem volt kellemes érzés, eléggé ijesztő volt, de harcos barátok közt ez már csak ilyen kis poén. Mindenesetre azóta félek hátranézni, ha valaki először a hátamat, netán a vállamat böki meg és bár most tudtam, hogy az a barátom Koreában van, mégis féltem hátrapillantani. De megtettem és megláttam Izát. Visszaköszöntem neki, amiből már sejthette, hogy nem minden kerek nálam. Amikor azt mondta, hogy már elfelejtette hogyan nézek ki, arra asszociáltam, hogy túlságosan is sápadt voltam, hiszen nem így emlékezett rám. Ám kiderült, hogy csak egy poén volt a részéről, már ha tényleg így is gondolta.
- Téged nehezen lehetne elfelejteni, Iza. – Mondtam, de pozitív szándékkal.
Milyen vicces, ez az évnyitó teljes ellentéte a tavalyinak. Most én vagyok magamba roskadva és nem Iza, a díszletről nem is beszélve. Gondolkoztam, hogy beszéljek-e barátnőmnek a depressziómról és öntsem ki neki a lelkem, vagy inkább próbáljak meg színészkedni és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Eddig az utóbbit követtem, de lehet éppen ez vezetett ahhoz, hogy újabb lejtőhöz érjek. Talán, ha most kicsit mesélnék neki, akkor…
Leültem az asztalhoz, még jókor, hiszen egyre többen lettünk a teremben, sorra tűntek fel az ismerős arcok és az ismeretlenek is. Ahogy azt sejtettem, Iza hamar megérezte a rendellenes viselkedésemet. Gyors volt, gyorsabb, mint gondoltam. Most már viszont lehetetlen, vagyis eléggé pofátlanság lenne hirtelen mosolygóssá válni. Hiába tartózkodok lassan három éve Magyarországon, még mindig érzem a különbséget az európai és az ázsiai emberek között. Elenyésző csak, de ki tudja, lehet nem fogja megérteni a betegségem okát.
- Ami azt illeti, nem. – Kis szünet, miközben meredtem bámulok magam elé. – Nincs minden rendben. De most már jobban vagyok. – Nem tudom, hogy mit hitt, valószínűleg azt, hogy beteg vagyok és nem lelkileg. Így visszagondolva, nem is emlékszem már az utolsó normális orvoslátogatásomra, nem jellemző rám a rosszullét, csak a csonttörés, az izomhúzódás, amik nélkül már nem is én lennék.
- Ne aggódj, rendbe jövök. - Nem akartam, hogy úgy teljen el az évnyitó, hogy csak unottan nézek ki magamból és egy szót sem szólok a mellettem ülő legjobb barátnőmhöz, és ő sem érezné magát jól, ha folytatnám a depit. Úgy voltam vele, hogy ha érdekli és rákérdez a részletekre, akkor elmondok neki valamennyit, ha nem, akkor megpróbálok én is túl lenni az egész témán.
Szál megtekintése
Nagyterem - Dasha Fresmoon hozzászólásai (19 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet