31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Markovits István hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 24. 18:06 | Link

Tanévnyitó

Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán részt tudok-e venni az iskolai ünnepségen, de aztán sikerült felmentést kapnom az edzés alól. A részvételt fontosnak tartottam annak fényében, hogy az új tanévben újra házvezető-helyettes leszek a Navineben. Személyes jelenlétemmel szerettem volna jelezni a háznak, hogy igyekszem maximálisan megfelelni a posztból fakadó kötelezettségeimnek.
A nagyterem ajtajában álló nőre ráköszöntem, gyanítottam, hogy az új könyvtárosunk lehet. Majd illendő lenne valamikor bemutatkoznom neki, de ez most nem tűnt megfelelő alkalomnak. Az érkező, és helyüket kereső diákok között elvegyülve közelítettem a tanári asztal felé. Közben előttem is lepörögtek a tanév eseményei, legelőször is az iskolai bajnokság botrányba fulladó nyitómeccse. Mind a mai napig nem tudtam, ki volt az, aki rám támadt a nézőtérről. Mondjuk nem is kértem kivizsgálást, nem szomjaztam bosszúra. Reméltem, hogy a tettest megbünteti majd a lelkiismerete, és talán egyszer eljut odáig, hogy elém áll, és vallomást tesz. Bár az is lehet, hogy a félelem nagyobb az illetőben, mint a lelkiismeret-furdalás, hiszen tudják rólam, hogy érzékeny vagyok az ilyesmire. Le is taglóztak a történtek egy időre, de aztán azóta 180 fokos fordulatot vettek az események, nem dolgozott bennem harag.  
Hirtelen annyit éreztem, hogy valami eltalál a hátamon, és szinte az egész testemen kibírhatatlan csiklandozás lesz úrrá. Nem tudtam mit tenni, önkéntelenül a földre dobtam magam, és hanyatt fekve, kapálózva próbáltam enyhíteni a szenvedésemen. Még a pálcámat se voltam képes előhúzni, de reméltem, hogy valaki megsegít, miután jól kiröhögtek. Igen, megint sikerült nevetségessé válnom az egész iskola előtt.
Szál megtekintése

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 24. 22:21 | Link

Tanévnyitó

A hatásból annyit azért kibírtam következtetni a kínok ellenére is, hogy valószínűleg egy egyszerű Rictusempra áldozata lettem. Micsoda egy gagyi átok! Nagyon kellemetlen volt ez az egész, miközben én csak a földön fetrengve nevetni tudtam. Vajon mit vétettem, hogy ezzel büntetett a sors?
Egy úr sietett a segítségemre, akiben a gyógyítónkra ismertem rá, ő is nemrég érkezett, és természetesen még őt sem ismertem személyesen. Rá kellett jönnöm, hogy mostanában hanyagoltam az iskolában az új kapcsolatok kiépítését.
- Köszönöm szépen uram! - hálálkodtam egy sort, miközben felsegített. Még az se zavart, hogy letegeztek.
- A népszerű nem kifejezés. - igazítottam meg a ruhámat, és már újra fessen álltam.  
Egy számomra teljesen ismeretlen nő is ott termett, hogy a hogylétem felől érdeklődjön. Örültem neki, hogy azért nem mindenkit fogott el nevetőgörcs.
- Köszönöm, minden rendben. - feleltem, majd a diákság felé is jelezni kívántam, hogy vége a műsornak.
- Csak megvakartam a hátam, nem történt semmi. - próbáltam tréfásan elütni a dolgot, teátrális mozdulatokkal értetlenkedést színlelve, de azért egy mosolyt a végén megejtettem. Képes voltam én a magam szerencsétlenségén is nevetni, sokszor ez lendített túl a nehéz időszakokon.  
- Még egyszer köszönöm. Markovits István, ügyeletes balfék. - mutatkoztam be a gyógyítónknak és a nőnek is, majd helyet foglaltam a tanári asztalnál, bocsánatkérő pillantásokat vetve az igazgató úrra. A kis közjátékom legalább feldobta az ünnepélyek szokásos monoton egyformaságát.  
Furcsa módon eszembe se jutott, hogy ki kellene deríteni, ki volt az elkövető, végül is nem lett komolyabb bajom. Meg volt annyira égő ez az egész, hogy nem akartam a pattogásommal tovább rontani a helyzetemet.
Szál megtekintése

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 31. 18:55 | Link

Tanévnyitó

A közjátékom hatására a tanári kar nagy részén kínos csend uralkodott el. Lehet, hogy eléggé pojáca módjára próbáltam menteni a menthetőt, és ez egyesekben visszatetszést váltott ki, de az adott pillanatban ennyire futotta tőlem. A mutatványom az igazgatót zavarta meg a legkevésbé, fel se vette az egészet. Hiába, a rutin meg az évek nem hazudnak. Talán határozottabb fellépést várt volna el tőlem, és ezért tett úgy, mintha levegő lennék. Ezért mégiscsak elkezdtem nézelődni, hogy honnét jöhetett az átok, de aztán a mellém ülő Mészáros kisasszony társalgást kezdeményezett. Nem voltam beszélgetős kedvemben, hiába próbáltam elbagettelizálni a nyilvánosság előtt az iménti incidenst, belül még nagyon is foglalkoztatott a dolog, főleg az igazgató úr viselkedése ütött szöget a fejembe. Nem megfelelő módon reagáltam, csak ez lehetett a magyarázat.
- Nem általános. - feleltem tömören a kérdésére, de aztán rájöttem, hogy talán lehetnék egy kicsit közvetlenebb is egy újdonsült kolleginával, ezért folytattam.
- Nem kell megijedni, ez tényleg csak egy sajnálatos baleset volt. - tettem hozzá nyugtatásképp, mert úgy tűnt, hogy Grétát milyen érintették az események. Kviddicsjátékosként a megátkozás ténye abszolút nem hatott meg, hanem inkább az foglalkoztatott, hogy vajon helyesen cselekedtem-e utána.
- Nagyon kínos volt a poénkodásom? - kérdeztem meg Grétától, hátha előrébb juthatok, mintha csak önmagammal viaskodnék.
Szál megtekintése

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. június 2. 13:22 | Link

Nyitóbál
Barbi

Hatalmas sikernek tartottam, hogy az iskolánk komoly nemzetközi érdeklődésre számot tartó versenyt rendezhetett, ez tovább emelhette intézményünk hírnevét. A remek tanári gárdának köszönhetően kiváló szakmai munka folyt a Baglykő Mágustanodában, úgy véltem, hogy a mágustusa idehozatalával a külföld is elismeri ezt. Teljesen feldobódtam, a nyitóbált semmi pénzért se hagytam volna ki. Nem volt kérdéses, hogy kit szeretnék partneremnek, Barbival az oldalamon kívántam megjelenni. Számítottam rá, hogy ez okozhat némi meglepetést, hiszen mindig csámcsogásra adott okot egy tanár-diák párosítás, de azért a többség tudhatta, hogy mi már régről ismerjük egymást, felesleges lett volna otromba pletykákat gyártani.    
Bár az utóbbi időben nem úgy alakultak a dolgaink, mint ahogy elképzeltem, a múltkori házibulin kifejezetten kellemtelenül éreztem magam, szabályosan féltékeny lettem, amiért Barbi Caiussal enyelgett. De végtére is ez győzött meg arról, hogy többet szeretnék Barbitól, mint barátság. A meghívásom elfogadása esetén a bál alkalmat kínálhatott kavargó érzéseim rendezésére. Persze ehhez minden bátorságomat össze kellett szednem, szokatlan volt számomra a szituáció, hogy valami komolyat, tartósat szeretnék egy nőtől. Természetesen simán előfordulhatott, hogy kikosarazással szembesülhetek, de a mostani bizonytalanságnál még azt is jobbnak láttam, legalább tudomásomra jutott volna, hogy rossz ajtón kopogtatok.
Barbinak bagolyban küldtem el a meghívást, reméltem nem veszi zokon, hogy nem személyesen tettem meg. Üzenetemben leírtam, hogy a nagyterem előtt fogom várni. Az esemény fényéhez méltóan, elegánsan kiöltöztem, az általam kikötött időpont előtt tíz perccel már a nagyterem előtt várakoztam. Néha jött egy-egy ismerős, köszöntöttem őket, de szokatlanul idegesnek tűnhettem. Mégse volt ez olyan jó ötlet, előre meg kellett volna beszélnünk, hogy jövünk-e együtt, ha meg igen, akkor is illett volna már a faluból felkísérnem a lányt.  
    
Szál megtekintése

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. június 2. 21:32 | Link

Nyitóbál
Barbi

Barbi megérkezésekor megkönnyebülten sóhajtottam fel, már nagyon beleéltem magam a közös bálozásba, nem is tudtam volna hirtelen, hogy mit tennék, ha hoppon maradok. Köszöntöttem, viszonoztam a puszit, utána viszont rögtön feltűnt neki, hogy nyugtalanabb vagyok.
- Talán csak rám ragadt az általános izgatottság. - lám, Barbi egyből észrevette, hogy a szokásosnál feszültebb voltam, azt viszont gyerekesnek tartottam volna bevallani, hogy miatta idegeskedtem.
- Végtére is ilyen nagyszabású rendezvénynek még nem adhatott otthont az iskolánk. – toldottam meg a magyarázatomat, mestere voltam a mellébeszélésnek.
- Mehetünk? - karomat kinyújtottam, hogy együtt bevonulhassunk. A nagyteremről kellemetlen emlékeket őriztem a tanévnyitó kapcsán, sikerült nevetség tárgyává válnom, ugyanis valaki csiklandozó bűbájt küldött rám. Nem ez volt az első eset, hogy nagy nyilvánosság előtt orvul megtámadtak, az eddigi utolsó általam vezetett iskolai kviddicsmeccsen is leátkoztak a közönség soraiból. A tettesek kilétét azóta se tudtam meg, bár utóbbinál nem is igazán érdekelt. Az is meglehet, hogy mindkétszer ugyanaz a személy volt az elkövető, és szándékosan pécézett ki magának. Lehet, hogy ma is veszély leselkedik rám?
- Légy óvatos, ha velem vagy, bármikor jöhet egy átok feléd. - jegyeztem meg viccesen Barbinak, hallott már ő is a tanévnyitós incidensről. Úgy véltem, helyet foglalhatunk a tanári asztalnál, nem tehet ezért senki szemrehányást. Jóleső érzéssel töltött el, hogy partnerrel vonulhattam végig a termen, eddig mindig egymagamban jelentem meg.
A beszédeket figyelmesen végighallgattam, főleg a mi iskolánk bajnok aspiránsait tapsoltam nagy lelkesedéssel. Kiváló fiataljainkra felelősségteljes szerep hárul, a tanodánkat képviselhetik a nagyvilág előtt. A navinés résztvevőkért fokozottan szorítottam, annak is örültem, hogy kviddicsjátékosok is bekerültek. A tusa során a fizikai erőnlét is fontos, melynek legjobb megalapozója a rendszeres sportolás, ezen a téren biztos előnyben lesznek a többiekkel szemben.
- Mennyire ismered a versenyzőket? Van tipped ki nyer? - fordultam oda Barbihoz, érdekelt, hogy vajon őt is felcsigázta-e a mágustusa, mert engem igen. Minden, ami versenyzéről, küzdelemről, kihívásról szólt, képes volt pillanatok alatt elragadni.
Szál megtekintése

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. március 23. 17:13 | Link

Ünnepély - egymagamban

Az elhúzódó kviddicsedzésem miatt teljesen felborult az időrendem, biztos voltam benne, hogy késni fogok az iskolai ünnepélyről. Ráadásul emiatt érzett idegességemben kapkodni kezdtem, ami csak még rosszabbá tette a helyzetet. Csak negyed órám azzal telt el, hogy kerestem a kedvenc nyakkendőmet, de egyszerűen nem találtam, még az Invito se segített. Végül rájöttem, hogy egész idő alatt rajtam volt. ~ Áh, hogy lehetek ennyire szórakozott!? ~
Leviharzottam a torony lépcsőin, végigfutottam a folyosókon, majd amikor befordultam a nagy terem elé, hirtelen megálltam, igazítottam egyet az öltönyömön, és kényelmes tempóra váltottam, látva, hogy még mindig szállingóznak az emberek. Csodával határos módon mégis sikerült időben megérkeznem. Fújtattam egy nagyot, és mire beléptem a nagyterembe már a légzésem is megnyugodott.
Tavaly megnyertük a Navinével a házkupát, gondoltam, hogy egy olyan emberfeletti év után, idén visszaesünk, és mivel a nagyterem ezúttal a Levita színeiben pompázott, világossá vált számomra, hogy ő lesznek győztesnek hirdetve. A repüléstanból kiindulva egyáltalán nem érzékeltem a kékek fölényt, sőt. Nálam a Rellon nyerte volna a házkupát, tőlük kaptam a legtöbb szorgalmit.  
Óvatosan sétáltam a tanári asztalhoz, nem felejtettem el, hogy tavalyelőtt ilyenkor talált el egy kósza csiklandozó átok. A tettes kilétére persze azóta se derült fény, de igazából már nem is érdekelt, gyorsan túltettem magam az eseten. Ezúttal sértetlenül értem el a tanári asztalt, ahol helyet foglaltam, majd töltöttem egy frissítőt. A diákok vidámnak tűntek, átragadt rám is a jókedvük. Utolsó hivatalos eseményem ez a Navine házvezető-helyetteseként, eldöntöttem, hogy jól fogom érezni magam.
Szál megtekintése

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. március 24. 21:24 | Link

Le Claire  kisasszony

Sokáig nem merülhettem el gondolataimban, ugyanis rövidesen megszólított egy fiatal hölgy.  
- Tessék? Óh, nem, dehogyis zavar. - zökkentem vissza a valóságba, és felálltam az asztaltól.
- Örvendek Jules, Markovits István vagyok. - mutatkoztam be én is egy kézfogás kíséretében.
- Most költözött ide? Akkor Ön bizonyára az egyik új kollegina! - kapcsoltam gyorsan, hiszen mindig ilyenkor, az ünnepélyen szokták bemutatni az új tanárokat. Érdekes, valahogy mindig engem találtak meg, úgy látszik szimpatikusnak tűntem az idegenek számára. Vagy csak én voltam az egyetlen, aki mindig egyedül jelent meg.  
Az igazgató közben épp szólásra emelkedett, így gyorsan hellyel kínáltam Julest magam mellett, megmukkanni se volt ideje. Biztosan izgult a bemutatása miatt, emlékszem én is szokatlanul lámpalázas voltam az első évnyitómon.
Az igazgató úr idén is a szokásos sablon beszédével állt elő, de rendben is volt ez így, nem akart főszereplő lenni, tényleg a legalapvetőbb dolgokra tért ki. Gyorsan érdektelenségbe is fulladna az ünnepély, ha hosszú perceken át őt kellene hallgatni. A navinések negyedikek lettek, de nem tűntek csalódottnak, az édességnek is gyermeki lelkesedéssel tudtak örülni. Elégedetten néztem őket, tetszett ez a fajta hozzáállás.
A győzelmet a Levita szerezte meg, elismerően tapsoltam, mikor házvezetőjük átvette a kupát. Egyedül azt sajnáltam, hogy repüléstanból valahogy sohasem brillíroztak nálam a kékek, hiába nyerték meg általában a házversenyeket.
- Egyébként repüléstant tanítok. Ön milyen tárgyat fog oktatni? – fordultam Jules felé, mikor újból lehetőség nyílt a csevegésre.
Szál megtekintése

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Nagyterem - Markovits István hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet