Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Elhagyva szállásomat elindulok a könyvtárba, jó néhányszor máshol kötöttem ki de végül eljutok úti célomhoz. Belépve a könyvtárba leesik az állam, jó néhány könyvtárba megfordultam már de ilyen szépen berendezett és ennyi könyvet sosem láttam. Első ámulatomból fölrezzenve elkezdtem a könyvtárost keresni,de úgy néz ki nem tartózkodik itt. Toporgok egy darabig az ajtóban, majd úgy döntök feltalálom magam és megkeresem azt amire szükségem lehet. Elindulok a polcok között és egy órás kutakodás után találtam jó pár könyvet ami segíthet a felkészülésben. Az asztalhoz megyek és leteszem rá a könyveket, ekkor veszem észre, hogy már van ott valaki. Ha jól látom egy Rellonos diák és Ő is elsős mint én. Rá köszönök félszegen, Ő rám nézz és kurtán vissza köszön. Ahogy elnézzem nagyon nem örül annak,hogy itt vagyok, így fogom a cuccom és ki húzódok az asztal másik szélére. Úgy nézz ki ez sem okozott neki örömöt. A könyvtárat viszont nem vagyok elhagyni, túl sok mindennek kell még utána járnom. Tehát leülök és bele temetkezek a könyvekbe.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Ahogy ott ültem a könyvek fölött oda lépet hozzám a lányka és bemutatkozott. - Helló, szia! Én Hanka vagyok. Te ki vagy? Segíthetek valamiben? Úgy meglepődtem, hogy egy darabig szólni sem tudtam csak néztem kukán. Várta a reagálásomat és úgy láttam kezdi azt hinni, hogy nem vagyok teljesen épp elméjű. - Szia, én Luna vagyok.- Szóltam, és rá mosolyogtam én is. Így másodjára megnézve egy nagyon kedves lánynak tűnt. Még azt is megkérdezte " segíthet-e valamibe." - Nem hiszem, hogy tudsz mert most érkeztem a vizsgák előtt és én okos az összes tantárgyat felvettem. Így most hajrá van. Ő erre csak annyit reagált, nem csodálja, hogy olyan elvesztenek tűnök. Meg köszörültem a torkomat és megkérdeztem tőle, hogy miért volt az előbb olyan morcos vagy csak én láttam így? - Valójában egy könyvet nem sikerült ki vennem, mert valaki ki vette előttem.- Válaszolta. Meg kérdeztem mi az a könyv és mikkor mondta címét már tudtam én már tudok rajta segíteni, mert történetesen a könyv nálam volt. Oda is nyújtottam neki. Élmény volt az örömöt az arcán látni.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
HankaÉppen egy Asztrológiai könyvet bújtam mikor odalépet hozzám és a kölcsönös bemutatkozás után megdicsérte a nevem. Erre valahogy sosem tudok rendesen reagálni így ismét csak egy bárgyú mosolyt sikerült megeresztenem. Megkönnyebbülésemre azonban nem várt választ és gyorsan témát váltott. Elmesélte, hogy idén nem vállalt sok tantárgyat mert az édesapja nem fogad el K- nál gyengébb jegyet. ~ Belegondolva elég zavaró lehet, de biztos csak szeretetből ilyen szigorú az apja ~ A kirándulásról halottam már amit említtet bár szeretnék még utána nézni a helynek ahová mennénk. - Igen azt hiszem megyek. Miután kiderült, hogy miért volt rossz hangulata kiderült, hogy tudom orvosolni a dolgot. - Nekem per pillanat minden tantárggyal problémám akadt. Eddig a legtöbbjéről még nem is hallottam. - Miután átvette tőlem a könyvet mind ketten csendben dolgoztunk majd vissza adta a könyvet. - Köszönöm - A könyvkupac tetejére helyezem a könyvet, és abban reménykedem, hogy nem szalad el rögtön mivel egyre szimpatikusabbá vált nekem. Szerencsémre Ő is beszélgetni szeretett volna még. - Nem kell szégyellned magad, mert tényleg a napokban érkeztem és most kezdtem el egyáltalán császkálni a kastélyban. - Te mindig tudtad, hogy mágus vagy? ~ Anyám jó idióta kérdés. ~ - Milyen tantárgyakat vetél fel?
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
VégreSokáig rágtam magam, hogy elmenjek-e a kirándulásra, végül úgy döntöttem ott a helyem. Utána olvastam a helynek és a mesei környék is vonzott és erősen reméltem, hogy lehet majd a környéken meg a várban is lófrálni egy kicsit, bár ennek vajmi kevés esélyét láttam a hírek után. Na nem baj. Azért is döntöttem a menés mellet, mert így legalább meg ismerhetek néhány embert és kitudja még barátokra is lelhetek. Összepakoltam néhány cuccot. Az egyik Levitás mondta, hogy a vonat út valószínű hosszú lesz így már csak azt kellet kitalálnom, hogy melyik könyvet vigyem magammal. Mikkor ezzel is megvoltam ledőltem azzal a szándékkal, hogy kipihenem magam, de úgy nézz ki sokkal nagyobb izgalomban vagyok mint gondoltam mert egyáltalán nem jött álom a szememre. Hosszas forgolódás és kínlódás után csak sikerült elaludni. Másnap reggel a Keletinél voltam kilenckor és láttam , hogy mások is meg érkeztek már. A vonat lenyűgöző volt, viszont a tájat tényleg nem lehetett nézni így előkaptam a mágiatörténeteket és belemélyedtem. Amikor átszálltunk Grimbuszra gondoltam ott is olvasok még egy kicsit. " Reménytelen kísérlet volt " A végén örültem annak, hogy reggeli a helyén maradt. S végre megérkeztünk úti célunkhoz. A kapunál két szőke hajat pillantottam meg. Fülig érő szájjal oda léptem hozzájuk. - Helló Iso és Hanka.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
HankaJó volt hallgatni Hanka pezsgő stílusát engem is felpezsdített. A kirándulást egyre jobban vártam én is, úgy éreztem ott még fogok olyan kedves emberekkel találkozni mint Ő. Bár kicsit félek, hogy ez rámehet az eredményeimre, viszont így van esélyem rá, hogy barátokat szerezek végre. ~ Fenébe az aggódással itt az ideje, hogy éljek másnak is ne csak a tanulásnak.~ Gondoltam bár azért könnyebb volt gondolni mint tenni. - Bertivel már sikerült, viszont a kishölggyel még nem volt szerencsém találkozni.- Eszébe jutott, hogy a Gólyalakban már találkoztunk. Így hogy mondta nekem is beugrott bár tény, hogy nem nagyon jár arra. Most már azt is tudom miért. Sivárnak tartja és szívesen átalakítaná. Valahol megértettem bár számomra meg volt ennek az egyszerűségnek is a varázsa. - Vicces, hogy ezt kérdezed mert tanulni szeretek ott. Viszont tanulás és alváson kívül nem sokat vagyok én sem ott. Át alakítani nem tudom, hogy jó ötlet-e mert a végén annyira megtetszik, hogy nem tudnak onnan majd kirakni.- Válaszoltam hangosan felnevetve majd gyorsan befogtam nehogy megzavarjak másokat a tanulásban. Majd kicsit pironkodva de mosolyogva néztem Hankára. Ahogy hallgattam a válaszát a kérdésemre egyre jobban az járt a fejemben, hogy lehet nem csak jó akarásból ilyen szigorú az apja vele. nem hinném, hogy ok nélkül reagálna így bármikor szóba kerül az apja. ~ Majd ha jobban megismerem és biztos leszek benne, hogy nem bántom meg vele, akkor majd rá kérdezek. De egyelőre nem hisz úgy látom örül annak a szabadságnak amit kapott a távol léttel. ~ Gondoltam, megtudtam azt is, hogy ő már többedig generációs mágus a családban és igen büszke is a családja arra, hogy mágus család. Lehet, hogy az apja nem nagyon örülne, hogy egy mugli születésűvel ismerkedik. - Nem én önállóan vettem fel az összes tantárgyat. Leginkább megszokás, jobban belegondolva mégis van köze hozzá a szüleimnek.- Vettem egy mély levegőt most ugrik a majom a vízbe. Remélem nem mugli ellenesek a szülei és nem okozok nehézséget a lánykának. - A szüleim muglik és sokat utaztunk, így nem nagyon volt lehetőségem barátkozni ezért mindig inkább tanultam. A szüleim nem akartak nekem rosszat csak a munkájukkal járt a sok utazás. Ezért is örültem annak, hogy belementek abba, hogy idejárjak most látok rá esélyt, hogy barátokat szerezzek.- Reménykedve vártam a reakcióját, miközben az ölemben idegesen törőtettem a kezem.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Szellemes játékSzép kis csoport gyűlt Hanka és Iso köré. Egyelőre csak őket ismertem igazán a népes csapatból. A többi arcon is végig futtattam a szemem és őket is szimpatikusnak találtam. Tényleg nem fogom báni, hogy eljöttem. Az épület kapujában állva próbáltam a környéket is szemre vételezni, "hisz a képeken meseszép volt" de a köd miatt csak az orrunk hegyéig láttunk így letettem a kísérletről. Figyelmemet ismét a társaim felé fordítottam. Hanka úgy tűnt nincs valami jól. Említette ugyan, hogy fél egy kicsit a szellemektől, de most úgy tűnt a kicsinél egy picit jobban. ~ Az is lehet, hogy van valami a hátérben amiről nem tudok ~ Úgy tűnt Iso-t sem tölti el rettegéssel az a tény, hogy szellemek repkednek majd körülöttünk. Egy két arcon még fellehetett fedezni hasonló, félelemmel vegyes izgalmat. Én személy szerint nem félek a szellemektől inkább tiszteletben tartom őket. Bár gondolom nem is lenne okos dolog felbosszantani egyet. Ahol születtem ott erős a szellemvilágban való hit,vannak akik úgy vélekednek mint én, de többen vannak azok akik félnek. A házaik mellé úgynevezett szellem-házat építenek ami ki van díszítve és minden nap visznek ételt és italt mert úgy vélik a "ház szelleme" lakik benne és ezzel kerülik el azt, hogy gondot okozzon a szellem. Közben beléptünk a kapun és egy tágas előcsarnokban találtuk magunkat, érdeklődve néztem körbe. Kényelmesnek tűnő kanapék, antik, de jó állapotú bútorok, elmaradhatatlan vörös szőnyeg szemben a lépcsőn, a lépcső tetején egy szépen kidolgozott színes ablak, portré képek és voltak vadász trófeák is. Ez utóbbiak nem nyerték el tetszésemet, elfogadtam a vadászatot abban az esetben, ha megélhetés céljából folyt, viszont nem csíptem a sport vadászokat. Kísérőink elmentek megkeresni a házigazdát. Én épp Hanka mellett álltam meg aki hirtelen elkapta a kezemet és megszorította, az okát is fölfedeztem gyorsan a lépcsőn két alak jelent meg. Egy kislány és egy idősebb férfi szelleme. - Igen és igen. Azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy jól vannak. - Igyekeztem megnyugtatni a lánykát. A szellemlány nevetésétől azért nekem is égnek állt a szőr a hátamon. A lány azt a feladatott adta nekünk, hogy találjuk meg az unokabátyja festményét és csoportokba osztott minket. Iso-val és egy másik szőke lánnyal (Lyra) kerültem egy csoportba. Bizonyos szempontból nem zavart ez a játék mivel én is szívesen lófráltam volna a kastélyban, viszont egy kicsit zavart, hogy mi szórakoztatott talál abban, ha mi ott ténfergünk. Említette ugyan, hogy lesznek olyanok ki segítenek és olyanok is akik hátráltatnak, de vajon milyen mértékben. Iso bemutatkozása rántott vissza a merengésből. Én is a másik szőke lányhoz fordultam és követem Iso példáját. - Szia,Plata Luna vagyok.- Mosolyogtam a lányra, majd ismét Iso-ra figyeltem. - Véleményem szerint kezdjük el a játékot, de kéne valami üzenetet hagyni Dol és Rubya prof.-nak, hogy kik merre mentek. -
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
ReeDélután, 14:30 A bagolyház felé tartottam, hogy az első levelemet elküldjem anyáméknak. Furcsa lehetne másoknak, hogy csak most, hisz itt vagyok már egy kis ideje. Valójában folyamatosan úton voltak és megbeszéltük, hogy ha olyan helyre érnek, ahol hosszabb ideig tartózkodnak, akkor majd írnak nekem. Akkor még én sem tudtam, hogy ilyen okosak a baglyok. Könnyűszerrel megtalálták volna őket, kivéve ha eltévednek. ~ Ezen mosolygok magamban egy jót. ~ Viszont tartottam magam a megbeszéltekhez, mivel a szüleim erre nagyon érzékenyek. A levelemben azért megemlítem nekik ezt a tényt, biztos örülni fognak neki, hogy akkor is tudunk majd egymásról értesülni, ha úton vannak. Míg ideáig eljutottam a gondolataimban már az északi toronynál is voltam. Előttem már csak a hosszú lépcsők sora. A lépcsőn kaptatva gondolatban visszakanyarodtam anyámékhoz. Nagyon hiányoznak és valahol az utazás is, de mégis most vagyok életemben talán a legboldogabb. Találkoztam itt pár olyan emberrel és majdnem emberrel, akiket nagyon megkedveltem és nagyon jó barátságok alakulhatnak ki. A lépcső tetején meg álltam egy kicsit, hogy körbenézzek. Szeretem a magas helyeket, hisz onnan jól be lehet látni a környéket és hihetetlen látványt tud nyújtani az embernek. Természetesen most sem csalódtam, a látvány lenyűgöző volt. Letéptem szemem a látványról és ráfordítottam szemem a bagolyház ajtajára. Odaléptem és nyitottam. Azaz nyitottam volna, de sikerült úgy kivágnom az ajtót, hogy még én is megijedtem, hát még az, aki bent volt. Mert bizony volt bent valaki. Kilépett egy bagoly helye mellől és akkor láttam meg, pontosabban nagyjából, mert bent elég homályos volt a kinti fény után. Ő viszont rögtön felismert és már szaladt is köszönteni engem. - Szia Is. Régen bizony.- mosolyogtam rá én is. - Te is levelet jöttél feladni vagy csak meglátogattad Aqua-t?-
|
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:18
|
|
|
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
ReeA kicsiny levelemet szorongatva elindultam Is-el az oldalamon az egyik bagolyhoz. Találtam egy olyat, amelyik még ébren volt és nem is nézett szúrós szemmel, hogy feladatott szánok neki. Egy kis helyes barna nagy kerek szemekkel. Megsimogattam szép tollazatát és hagytam, hogy megcsipkedje az ujjamat. ~ Egy új barátság született. ~ Aztán rákötöttem levelem. - Kérlek, kis szépség, mindenféleképpen kézbesítsd a levelet.- mosolyogtam a madárra és úgy láttam, nem kell félnem, célba ér a levelem. Majd Ree-hez fordultam és halkan elnevettem magam. - Úgy látszik ma családias nap van. Én is a szüleimnek írtam.- Majd körbenéztem jobban a házban. Baglyok tolla csak úgy szállt a levegőbe. Elidőzött némelyik madáron a szemem, a legtöbb eldugta okos kis fejét a többiek pedig csipegettek vagy épp más elfoglaltságot űztek. Egyre jobban megtetszettek és azon gondolkoztam, hogy talán kéne nekem is egyet találnom /vennem/, mely elfogad engem gazdájának. Is újabb kérdés özöne egyelőre elvitte a háziállat gondolatát. Figyelmesen hallgattam kérdéseit és az utolsó kérdésnél örömmel is. - Nem, nem, még a gólyalakban. De nagyon szívesen, amennyiben ez nem okoz gondot senkinek.- válaszoltam boldogan mosolyogva. A lány elnézést kért és eltűnt pár pillanatra, majd egy gyönyörű bagollyal tért vissza a karján. Udvariasan bemutatott egymásnak minket. Mosolyogva néztem a kis madarat és viszonozta érdeklődő tekintetemet. - Szia Aqua, már sok szépet hallottam rólad, örülök a szerencsének, hogy láthatlak is.- közben Ree-re is rá emeltem tekintetemet. - Köszönöm, hogy bemutattad. Nagyon szép.- köszöntem meg szívből.
|
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:22
|
|
|
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
ReeRee-re hasonló hatással volt a kijelentésem, mint rám, így már ketten igyekeztünk azon, hogy ne zavarjuk meg az alvó baglyok álmát. Néztem a lány figyelmességét a madara iránt, e kis hószépséget ugyanúgy szerette, mint Benny-t. Volt egy olyan gyanúm, hogy ha lenne más állata, azt is ennyire szeretné. Én is nagyon szeretem az állatokat és a természetet is. Tehát az állatok iránti szeretet közös, bár valószínű Ő többet tud róluk, mint én. ~ Legalább lesz kitől tanulnom. ~ és emellett ha minden igaz, volt még egy közös érdeklődésünk, ha jók az értesüléseim, mégpedig a könyvek. Mikor elmondtam neki, hogy még nincs szobám, úgy láttam, örül neki. - Ó! Ennek nagyon örülök és nagyon jólesik, hogy rám gondoltatok. Kik a többiek? Ismerem őket?- közben figyeltem, ahogy kényezteti Aqua-t aki ezt boldog csipogással és behunyt szemmel élvezte. - Nem, sajnos nincs állatom. És eddigi életem folyamán nem is volt. Igen, szeretnék egyet és valóban egy baglyon gondolkozom. - mosolyogtam Ree-re. Közben Aqua visszarepült a helyére, gondolom álmos volt már, hisz a baglyok éjjel aktívak. Azon méláztam, hogy föltegyem-e a kérdésem, féltem attól, hogy esetleg teljesen ostobának néz majd. Aztán mély levegőt vettem és belevágtam, lesz ami lesz alapon. - Mint mondtam, szeretnék egy állatot és azt hiszem egy baglyot egész pontosan.- na szép, ennél kacifántosabban már el sem kezdhettem volna. - Szóval az lenne a kérdésem, hogy rosszul gondolom-e, hogy nem csak én választom őt hanem ő is engem? Mármint úgy értem, hogy állat és ember között is fontos, hogy szimpatizáljanak, vagy rosszul tudom?- félve néztem Is-re és úgy vártam válaszát.
|
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:27
|
|
|
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
ReeÚgy láttam, sikerült meglepnem Is-t azzal a ténnyel, hogy még nem volt háziállatom, legalábbis az arckifejezése erre utalt. Jó volt itt lenni most, valahogy olyan érzés fogott el, mintha a nyugalom zenéjét hallgattam volna a baglyok neszezésében. Legalábbis engem megnyugtatott. - Lucy Carmenhez még nem volt szerencsém. Hankával viszont találkoztam és nagyon szimpatikus, kedves lány.- válaszoltam és arra gondoltam, hogy ha Lucy is hasonlóan kedves, mint e két szőkeség akkor nagyon jó kis szoba lesz. Miután egy fekete hajú lányka belibbent és kilibbent, miután útjára ment a választott baglya, Issie odament az ajtóhoz és becsukta. Visszafelé jövet úgy látszott, elgondolkodik valamin, de aztán egy vállrándítással állt meg előttem. Mint kiderült, félelmem alaptalan volt, nem nézett lükének. A válasza is megnyugtatott, hisz érthető és valahol egyértelmű volt. - Igen teljesen, köszönöm.- nagyon hálás voltam neki, hogy szánt "kicsit butácska kérdésemre" időt. Aztán elgondolkodtam azon is, amibe belekezdett kérdésem alapján. Teljesen egyetértek vele, az emberek többsége úgy véli, neki mindent lehet állattal és természettel szemben. Elfelejtik, hogy nem jobbak csak mások, mint más teremtények. - Amit elkezdtél az állatok és az emberek viszonyáról van egy olyan érzésem, hogy hasonlóan gondolkodunk. Kíváncsi lennék a véleményedre ezzel kapcsolatban is.- nagyon szeretem természetet minden formájában és jó volt olyan emberrel találkozni aki szintén rajongót a állatokért. Ráadásul még értett is hozzá. VB meglepetés!
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
ReeÉrdekfeszítőnek találom Issie okfejtését az ember-állat közti kapcsolatról, így miután kielégítően válaszol előtte feltett kérdésemre, megkérem, hogy fejtse ki bővebben erre vonatkozóan a nézeteit. Szabadkozott egy kicsit és megemlíti azt is, hogy ha állatokról van szó, akkor nagyon sok érzés kavarog benne. Ez utóbbi meg is mutatkozik beszéde közben. Figyelmesen hallgatom és közben nézem az arcára kiülő érzelmeket. Megmutatkozik rajta harag, szomorúság, értetlenség és társaik e érzéseknek. Mikor az oroszlános részhez ér, már a jobb érzések jelennek meg az arcán mint például az öröm, a szeretet és tisztelet. Most egy kicsit úgy láttam, jobban megnyílt Is. Kedves és udvarias volt, de zárkózott, legalábbis én így vettem észre. Mikor mondandója végére ért, kissé kifulladva rákérdezett az én véleményemre. Megkíséreltem összeszedni a gondolataimat. Nem volt könnyű, mert bennem is kavarogtak az érzések és a gondolatok. - Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy azokat én is megértem akik élelemszerzés gyanánt vadásztak és vadásznak a mai napig. Az egyik Indián faluban, ahol megszálltunk a szüleimmel, ott még mai napig a természet ajándékaiból élnek. Az Őseikhez híven megköszönik a vadászat végén a természetanyának és a levadászott állatnak az ajándékát ami nem más, minthogy élelemmel látja el- és melegen tartja őket. Azokat viszont ki nem állhatom akik sportból vagy vagyonszerzésből irtják az állatokat és a természetet. Annak nagyon örülök, hogy pár ember azért igyekszik ezt ellensúlyozni és tenni valamit. Igaz csak pár egyelőre, de úgy veszem észre, kezd lassan felnyílni az emberek szeme.- megengedek magamnak egy mosolyt és úgy folytatom. - Ha gonoszságnak számít a megvetés az olyan emberek iránt, akik semmibe veszik, sőt eszköznek nézik e teremtményeket, akkor én is a gonoszok táborát erősítem.- most én fújtattam úgy mint egy dühös oroszlán és ezen nevetnem kellett.
|
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 16. 11:57
|
|
|
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
ReeÖrültem, hogy olyan emberrel találkoztam akivel fesztelenül és bántódás nélkül tudok erről a témáról beszélgetni. Ráadásul nagyon hasonlóan is látjuk a dolgokat. Úgy láttam a mosolygásomat nem értette félre és ettől nagyon megkönnyebbültem. Mióta történt az az incidens nagyon vigyázok, hogy a dühöm és a haragom ne kerüljön felszínre és ennek egyik ellenszere a mosolygás. Tehát összegezve elég félreérthető. Érdeklődve hallgattam okfejtését arról, hogy az ember is állat és ebben is egyezett a véleményünk. A vallás téma elég kényes így nem csodálkoztam azon, hogy kicsit átment védekezésbe. Egy mosoly kíséretében válaszoltam neki, hogy tudja nem ítélem el. - Én sem úgy gondolom, hogy egyszer csak lőn ember és ezzel én sem azokat akarom bántani akik hisznek ebben. Sőt tisztelem őket azért, hogy ilyen erős a hitük, legyen szó bármelyik vallásról. Az állatokat én is úgymond a testvéreimnek tekintem. Valószínű sok ember azért gondolja úgy, hogy jobb az állatnál mert nem értik őket pedig, ha vennék a fáradságot és egy kicsit jobban figyelnének akkor megláthatnák bennük az értelmet és azt, hogy egy cseppet sem vagyunk különbek náluk.- egy kis szünetet iktatok be a mondani valómba. A válaszomból ugyan kitűnik, hogy nem ítélem el azért a biztonság kedvéért meg is mondom neki. - Egyáltalán nem gondolok rosszat rólad és nem is kérem, hogy változtass a véleményeden. Különben is úgy gondolom, hogy az ember a másik véleményéből is tanulhat.- fejezem be válaszom. Érdeklődve várom, hogy mit fűz még hozzá.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Hanka- Igen, rossz lehet neki, de úgy hallottam van esély rá, hogy szabaduljon és remélem minél hamarabb sikerül neki.- valahogy úgy éreztem, hogy a remény ez esetben alakot fog ölteni és beteljesül. Élvezem a könyvtár nyugalmát és Hanka társaságát. A könyvek illata most is kitöltött és megnyugtatott. Körbe néztem és igen csak meggyarapodott a létszám itt. Na nem mintha ennyien szeretnék a könyveket valószínűbb, hogy a közelgő vizsgákhoz van köze. Már ketten ügyködtünk azon, hogy ne zavarjuk a komolyan tanulni vágyókat a nevetésünkkel. Még a végén kizavarnak minket pedig át kéne néznem még pár dolgot. Miután a kényes kérdést nem tettem fel a közte és édesapja közti feszültségről, amellett sikerült egy majdnem ugyanolyan kényes témát választanom. Ami vicces az egészben, hogy az apjához is köze volt valamelyest. Elmeséltem, hogy mugli születésű vagyok és úgy hallottam elég sok aranyvérűt zavar az, ha olyanokkal keveredik amilyen én vagyok. Persze tisztelet a kivételnek. Idegesen vártam a reakcióját mert nem szerettem volna azt sem, ha fölállt volna és elmegy és azt sem, ha miattam bajba került volna. Mély levegőt vett és úgy válaszolt. Amikor elmondta, hogy az apja szigorú és nem tűr meg a közelükben olyat mint én. Itt eszembe jutott, hogy egy bocsánat kérés mellett fel kéne állnom és tovább állni, de a nevelésem és még valami más is vissza tartott ettől a lépéstől. Aminek nagyon örültem mert a Hanka folytatta és kiderült, hogy ezzel a nézőpontjával sem ért egyet az apjának és ennek kifejezetten örvendtem, hisz tényleg nagyon szimpatikus nekem. - Ha rajtam múlik nem fog.- mosolyogtam rá és vissza kacsintottam. Aztán jött az én életem kicsiny darabkája amire kíváncsi volt és én boldogan válaszoltam neki. - Leginkább Mexico környékén, de Amerikában sokfelé és még egyszer Alaszkában is. Thai földre is vissza szoktunk járni, itt Magyarországon nem sok helyen leginkább Budapesten.- elgondolkoztam de talán nem hagytam ki semmit. - Amennyit láttam az országból igazán szép. Melyik helyre érdemes elmenni szerinted? Melyik hely tetszett neked a legjobban?- kérdeztem és reméltem, hogy ezzel a kérdéssel már nem az édesapját juttatom az eszébe.
|
Utoljára módosította:Plata Luna, 2014. március 5. 13:34
|
|
|
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
DashaA tanulást mostanság elhanyagoltam, annyi érdekesség és új dolog várt itt rám. Eldöntöttem, hogy keresek valami nyugodt helyet. Bár nem voltam még lekésve semmiről, úgy gondoltam, itt az ideje pótolni e hiányosságot és erre a célra a tanuló szobát ajánlották nekem. Mikor beléptem, láttam, hogy már tartózkodnak páran bent. Valójában nem zavart, mert valószínűleg ők is hasonló inditatásból jöttek ide. Elindultam az egyik fotel felé, mikor kiszúrtam, hogy az egyik lány kezében nem tankönyv van. Jobban megnéztem a lányt is, de nem volt ismerős még látásból sem. Nem akartam olvasás közben megzavarni és én is jobban tettem volna, ha azt teszem amiért jöttem. De mit csináljunk, a kíváncsiságom győzött. - Szia! Bocs a zavarásért. Plata Luna vagyok.- mutatkoztam be neki. - Nem rémlik, hogy láttalak volna már. Új vagy itt?- kérdezem én, aki szintén nem olyan régi bútordarab itt. - Milyen könyvet olvasol? A borítójából amennyit látok az tetszik.- mosolygok végig a beszéd alatt. Még utána is biztatóan mosolygok még a lányka válaszát várom. ~ Beszélgetve is át tudom nézni az anyagot. ~ Gondoltam, egyébiránt megleptem magam, mert nem jellemző rám, hogy csak így megszólítok valakit.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
ReeMinél tovább beszélgetünk, annál jobban tudtam, jó lesz vele egy hálókörletben lakni és a barátság lehetősége is ott volt a levegőben. Úgy éreztem, egyikünk sem mutatta meg teljes valóját, de talán nem is volt még itt az ideje, mivel másodjára találkoztunk össze az iskolában. Az állatok és a természet szeretete viszont úgy éreztem, erős kapocs kettőnk között. Miután kifejtettem véleményem, kérdés nélkül tudta, várom az ő meglátását, hozzáfűznivalóját. Ahogy hallgattam, tudtam, megint egyetértünk. Mikor befejezte rövid mondandóját egy kicsit én is hozzáfűztem saját meglátásomat, ami lényegében nem nagyon tért el az övétől. - Vagy tudják, csak nem foglalkoznak vele. Azért elég sokan igyekeznek már azon, hogy az egyensúlyt visszabillentsék. Gondolok azokra akik különböző eszközökkel segítenek a városokba betévedt állatoknak, vagy azokra, akik az újrahasznosítást részesítik előnyben. Kis lépések ugyan, de legalább látszik nem teljesen reménytelen az emberi faj.- fejezem be válaszomat és lesem toporgását, amit megtudtam érteni, már jó ideje itt ácsorgunk, de még mielőtt nyithattam volna a számat, kaptam egy újabb kérdést, ami beillett kérésnek is. - Igen, ha tényleg kíváncsi vagy rám.- mosolyogtam rá. Majd azzal kezdtem, ami kényes rész is lehet. - A szüleim muglik és régészek. Mást nem is ismerek rokonságomból, mondjuk nem is rendelkezem sokkal. Leginkább utazással telt az életem, valahol bánom, valahol nem.- válaszoltam meg nagy vonalakban a kérdést. - Nincs kedved valamerre elmenni? Úgy látom, neked is eleged van az egy helyben állásból.- ránevetek, mert már én is totyorgok. - Egyébként kérdezz bátran és ha nem bánod, én is szeretnék hallani rólad.- fejezem be és remélem nem veszi tolakodásnak.
|
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 16. 12:04
|
|
|
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
DashaKérdéseim után a lány arcára megnyugvás ül ki. ~ Vajon mire számíthatott szegény. ~ Ezen elgondolkozom egy kicsit, közben reméltem nem én okoztam neki feszültséget. A válaszából rájövök nem tévedtem tényleg új itt. - Nagyon szép neved van. Koreai, vagy tévedek?- Hmm, mintha ismerős lenne a helyzet valahonnan. Megtudom, hogy a könyv az angyalokról szól és van benne minden, szerelem, kaland és minden, ami kellhet. Mikor fölajánlja, hogy egyszer kölcsön adja nagyon megörülök neki, hisz imádok olvasni, ráadásul érdekelt is a sztori az elmondása alapján. - Köszönöm, nagyon kedves vagy. Ha majd kiolvastad, szívesen kölcsönkérném. - válaszolok mosolyogva és közben leülök a mellette lévő fotelba és leteszem könyveimet magam mellé. - Én sem vagyok régi bútordarab itt, de ha bármilyen kérdésed van, megpróbálom megválaszolni. Honnan jöttél?- kérdezem még meg tőle, mivel szimpatikusnak és érdekesnek találtam Dasha-t. Közben oda se nézve leemeltem a legfelső könyvet és rápillantottam, SVK könyv. Na igen, még akad egy pár vizsga, amit meg kellene írnom és nem árt utána olvasni. Amint Dasha elkezdett válaszolni, újra fel és le fordítgattam figyelmem és úgy hallgattam feleletét.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
DashaAhogy beszélt felfedeztem arcán a meglepettséget, bár azt nem tudtam mely érdeklődésem váltotta ki. Megtudom, hogy nem lőttem bakot, tényleg van benne koreai vér. Ehhez valamelyest már van szemem, főleg, hogy elég sok félvérrel találkoztam már. Azon egy kicsit meglepődöm, hogy a neve amerikai mert elég sokszor megfordultunk ott és soha nem hallottam, hogy bárkit így szólítottak volna. Na jó, az is igaz, hogy valószínű sok nevet nem ismerek még hallomásból sem. - San Francisco-ban nem jártam még, de úgy értesültem szép hely. Koreában is éltél?- fűzöm hozzá és érdeklődve figyelek a folytatásra. Megemlíti a koreai nevét is aminek nagyon szép csengése van, de mivel nem használja így én is maradok az eredeti megszólításnál. A kis szünetben, még hallgatunk, beleolvastam a tankönyvbe és memorizáltam az olvasottakat. Nem is nagyon volt más választásom, hisz órákon nem tudtam részt venni mivel én is elég későn iratkoztam be. Majd egy kérdés hangzik el. Úgy néz ki, nem csak én vagyok kíváncsi rá, hanem ő is rám. Rá mosolygok, miközben válaszolok. - Eredetileg Thai vagyok ott születem és körülbelül három éves koromig ott is éltem. Hogy honnan jöttem, arra már nehezebb válaszolni. Sokat utaztunk a családommal és nem tartózkodtunk egy évnél tovább sehol. Utazásaink között legtöbb esetben ide Magyarországra jöttünk.- válaszolom meg kérdését. - Mesélj te is kicsit magadról, kérlek. Koreában nem jártam, de szívesen elmennék egyszer. Tudsz mesélni nekem kicsit róla?- tényleg érdekelnek az ott élő emberek, állatok és tájak is.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Hanus- Igen furcsa lesz, de nagyon várom. Arra én is kíváncsi leszek.- ami azt illeti a keleténél talán jobban megkedveltem a fiút. Az idők során amit a tükörbe töltött mit sem kopott kedvessége és jelleme. Én nem biztos, hogy épp ésszel megúsztam volna. Mikor a mugli kérdésen túl voltunk úgy vettem észre nem csak én, hanem ő is leenged egy kicsit. Azért lelomboz kicsit mikor kiderül, hogy apujának elég hosszú a keze. Kvázi nem marad sokáig titokban az esetleges barátságunk. - Nem, azt hiszem nem kérdezted még.- mosolygok. - Innen is onnan is. Viszont Thai földön születem.- válaszoltam meg kérdését. Mikor rátértem arra, hogy merrefelé jártunk, mintha kicsit elszomorodott volna. ~ Biztos utazna ő is, és látna nagy világot. ~ azért ennek is meg vannak a hátul ütői. - Jól gondolod, ott nagyon hideg van.- nevetek - Sokkal másabb, viszont egyben csodás is. Azt gondolná az ember, hogy egyhangú de ez egyáltalán nem így van. Bár örültem egy kicsit mikor eljöttünk, mert nem szeretek fázni.- mosolyogtam rá monológom végén. Hanka nekem Hortobágyról mesélt és el is döntöttem magamba, hogy egyszer megnézem én is a helyet. Majd újabb kérdések érkeztek tőle. - Nincs, egyke vagyok. Régészek mind ketten. Mikor megtudták megnyugodtak, hogy mégsem velem van a hiba. Neked vannak testvéreid? Mit szoktál csinálni a szabadidődben?- kérdezek vissza szüleit egyelőre direkt kerülve.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
DashaMikor megemlítettem, hogy Thaiföldön születem felcsillant a szeme. ~ Úgy látszik, nem ismeretlen előtte e földrész. ~ Sajnos ritkán jutunk vissza és ráadásul rövid időkre. Imádom, hogy az elefántok szabadon mászkálnak, bár nem árt velük vigyázni, ha egyszer megindulnak a porcelán boltos hasonlat semmi az eredetihez képest. Persze ő sem ússza meg kérdés nélkül, amint befejezem válaszom már teszem is fel neki a kérdésemet. Mikor megtudom, hogy élete nagy részét a szeretett hazájában tölthette, valószínű barátok között, kicsit irigyeltem. Vagyis nem ez a jó kifejezés, mert nem azt sajnáltam, hogy neki megadatott, hanem azt a tényt, hogy nekem nem. Belegondolva neki se lehetett könnyű, hogy nyolc év után el kellet hagynia a barátait, az otthont. Még gondolkozott, én visszatettem a könyvet a többi közé, majd a szobámba folytatom a tanulást. Na nem a lány hibája, egyszerűen teljes mértékben rá akartam figyelni. Beszélt nekem Dél-Koreáról, az ottani emberekről és a tájairól. ~ Gyönyörű lehet. ~ Ezek után már biztos elmegyek oda valamikor. Jó volt hallgatni a beszédét, kedves, de határozott hangját. - Igen, én is úgy éreztem, hogy másképp viszonyulnak egymáshoz az emberek. De mondhatnánk úgy is, hogy ég és föld e kettő. Például egy autó balesetnél Európában, Amerikában egymás kedves mamáját küldik melegebb éghajlatra, még Ázsia legtöbb részén egy baleset után megölelik egymást és örülnek, hogy egyikőjüknek sem esett baja.- vigyorgok rá e monológom után. Majd újabb kérdéseket zúdítok rá. - Nem volt nehéz ennyi év után elköltözni? A szüleid mivel foglalkoznak? Koreában milyenek az erdők?- kérdeztem meg a végén. Imádom az erdőket járni, szegény anyámék mindig frászt kaptak e szokásomtól.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
DashaAhogy hallgattam válaszát, egyre inkább éreztem, hogy meg fogom kedvelni őt. Tetszett a látásmódja, hogy mindennek megpróbálja a jó oldalát nézni. Én is igyekeztem ezen szemlélet szerint élni. Olyan szélesen mosolygott mikor a visszatérését ecsetelte Koreába, hogy önkéntelenül is vele bazsalyogtam. Szinte kézzel fogható volt az örömérzete. A hazatérés öröme ismeretlen előttem, nem tartózkodtam annyit egy helyen, hogy bármelyikre így gondoljak. Mégis nagyon jó volt érezni, még ha csak lopva is. Hálás voltam Dasha-nak ezért. Az óceánkutatásnak és a meteorológiának is meg van a maga szépsége, érdekessége. Bár nem részletezte mégis úgy látszott szereti a szülei munkáját és a szüleit is nagyon. Ebben hasonlítunk, én is szeretem a munkásságát az anyámnak és apámnak, és természetesen őket is. Nem hibáztattam őket, és végülis sok szép helyen megfordultam, na és persze erdőkben is, bár ennek nem nagyon örültek, mert mindig is szerettem egymagamban menni és féltettek. Viszont ebben az iskolában egyre több olyan embert ismertem meg, akikre szívesen mondanám a későbbiekben, hogy barát. Köztük Dasha-ra is kezdtem így gondolni. Az erdők, na igen, szeretem úszni érezni a víztáncát a bőrömön, vagy a hegyek és sziklák mászása közben a szél játékát körülöttem, de az erdők voltak azok a helyek, ahol igazán éreztem, "élek". Körülvesz, átölel, mégis teret és szabadságot hagy, suttog, beszél, mégis hallgat és figyel rád, rejtegeti csodáit, mégis mindent megmutat. Egyszerűen szerelmese vagyok az erdőknek. - De megnézném a babérlombú erdőket. Na jó, az összeset.- nevetek rá. - Hát, éltem Mexicóban, Amerikában, Alaszkában, Thaiföldön és itt Magyarországon.- válaszoltam meg kérdését. - Azt már tudom, hogy kirándulni szeretsz.- mosolygok - Mi mást szeretsz még csinálni? Vannak testvéreid?- folytatom kérdéseimmel, mivel egyre inkább úgy éreztem, hogy ebből egy érdekes és jó barátság alakulhat ki. Vártam a folytatást, hogy minél többet megtudjak róla, hogy megismerjem.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Csapatépítős bátorságpróba a Levitásoknak A hálókörletből kilesve azt füleltem, nincs-e mozgás az iskola folyosójának ezen részén. Nem volt könnyű a szívemet lecsendesíteni, az izgalmam a tetőfokára hágott, szabályszegésre készülök többedmagammal. Miután sikerül kicsit lenyugtatnom szívem kalapálását, már képes voltam meghallani a közel és távol lévő léptek zaját. Nem mozog senki a közelben ~ Indulás ~ óvatosan lépkedtem, folyamatosan fülelve, kiszögeléstől, szobrokon át mindent fedezékként használva. Szerencsésen eljutok a kapuig, majd azon ki. Végigmegyek a kastély területén, igyekezve, hogy minél kevesebbszer legyek látható, az kéne még, hogy a kastélyból kinézve tanár vagy prefektus meglásson. Vége is lenne a mókának. Elhagyva a kastély területét, rálépek a faluba vezető útra. Nem volt messze, viszonylag hamar elértem a falut. Itt megint jobban figyeltem arra, hogy amennyire lehet árnyékba maradjak, és ne csapjak zajt. Kicsit meresztgettem a szemeimet is, mert még nem is jártam az iskola területén kívül, bár lejöhettem volna már a faluba. Nappal nem volt tiltva. El is döntöttem némely üzletet elnézve, hogy ezt mindenféleképpen pótolnom kell majd. Most viszont szedtem a lábaimat ahogy csak tudtam, hogy mihamarabb a megbeszélt helyen legyek, így elég hamar elértem a határt, és már látszott is a hely ahová igyekeztem. Már volt ott valaki. Néztem és reméltem nem prefi vagy más olyan, aki most jobb lenne, ha máshol tartózkodna. Csendben közelebb óvakodok, hogy jobban lássam ki az. Nem látott még és nem is hallott még meg, tehát észrevétlenül megtudom közelíteni. Már látom, nem kell félnem, Hanka az, és hátal áll nekem. Odalépdelek hozzá és megszólítom, elkövetve azt a hibát, hogy nem csaptam semmilyen neszt. - Hanka kedves, én is befutottam.-
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Dasha- Nem tudnám megmondani, hogy melyik tetszett a legjobban. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége és varázsa.- válaszoltam meg az első felét a kérdésnek. – Alaszkában élni egy kicsit kettős érzés volt. A táj maga elvarázsolt és az egyik legszebb jelenség is látható onnan, a Sarki fény, de a hideg egy kicsit zavart. Na jó, a kicsinél jobban.– nevettem rá. Aztán mesélt a testvéreiről is, kérésemre. A bátyját kedves és példamutatóként jellemezte és kiderült, hogy van egy ikertestvére is, akivel örökösen bajt kevert, érthető a bátyja reakciója. Vele nevetek, hisz, ahogy mesélte, folyamatosan megjelent a kép előttem. - Biztos sokan kérdezték már, de igaz az, hogy megérzitek egymás hangulatát, bármilyen távol is vagytok?– Megtudtam, hogy szeret harcművészeteket tanulni. Meglepődtem, mikor felsorolta őket, mivel történetesen négy volt. ~ Nem semmi. ~ Gondoltam magamban. Újabb érdekességek derültek ki és én egyre izgalmasabbnak találtam a lányt. – És sportszerűen, vagy más módon tanultad a harcművészeteket?– kérdeztem rá kíváncsian. Én is szeretnék még egy harcművészet fajtát tanulni, a tai chi-t. A tai chi és a muaj boran érdekes párosítás, mivel az első nyugodt és inkább védekező, még a második agresszívabb és támadó harc stílust képvisel. Természetesen ő is megkérdezte, hogy mit szeretek csinálni és én szívesen válaszolok is neki. – Én is tanulok harcművészetet, a muaj boran-t, de édesapámtól tehát sikereim nincsenek. Édesanyámtól pedig táncot a fawn thai-t, ezt sem sportszerűen, de nagyon szeretem mindkettőt. Ezeken kívül olvasni, erdőket járni és zenét hallgatni.– vigyorogtam rá és közben elgondolkoztam azon, hogy mit is kérdezett még. Végül eszembe jutott. – Nincs testvérem, egyke vagyok sajnos.– válaszoltam szomorúan. Valahogy nem lett testvérem, de tudom, hogy a szüleim is szeretek volna még egy gyermeket. – Kérlek, mesélj még, miket csináltatok Victoria-val? Miért a taekwondo áll hozzád a legközelebb?- tettem fel újabb kérdéseimet.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
KirándulásAhogy kimondtam, hogy üzenetet kéne hagyni a prof.-oknak, már el is indult a talaj alattunk, pontosabban a szőnyeg, amin álltunk. Esély se volt rá, hogy leugorjunk róla, vagy akár csak megnézzük, hogy merre megyünk. Mikor Hanka elkapott és szólt, hogy kapaszkodjunk kis híján felnevettem, maximum a hajamba tudtam volna. Miközben suhantunk a szőnyeggel, azon járt a fejem vajon a többiek látták, hogy merre tűnünk el? Van esély rá, hogy megtaláljanak? Vagy teljesen magunkra vagyunk utalva? Míg ezek a kérdések sorjáztak a fejemben megérkeztünk egy ódon kinézetű szobába és lehuppantunk a közepére. Majd következet az elmaradhatatlan zárkattanása. Issie már oda is röppent az ajtóhoz és meddő kísérletet tett annak kinyitására. Hanka még szorosabban fogta a kezem, és ahogy rá néztem láttam, hogy nagyon megijedt. A másik kezemet rá helyeztem arra a kezére mellyel szorongatót és bátorítólag rá mosolyogtam. Körbe néztem a szobában. Az antikvitással foglalkozó emberek itt a Mekkában éreznék magukat. Szemben a falon egy kép logót, mely elégé sajnálkozva nézet ránk és előttünk megjelent egy újabb szellem. Egyetértettem Hanka-val tényleg hátborzongató ez a hely. – Nyugi Hanka, valahogy biztos kijutunk.- viszont a szellem hölgy, ki Bella-ként mutatkozott be, érdekesnek tűnt a kimértségével és valahol úgy éreztem, hogy nem a legfőbb célja ártani nekünk. Mikor a mellékhelység probléma felmerült, rájöttem, hogy nekem is lassan bajok lesznek ezzel. Így reménykedve néztem a szellem hölgyre, hátha megoldja a bajunkat. Majd Issie megkérte a szellemet, hogy ismételje el a feladatott, mert nem figyelt. Amennyit láttam belőle, nem tűnt bonyolultnak, de ahhoz, hogy közelebb menjek el kellett volna engednem a lány kezét, vagy magammal vonszolni. Hát maradtam ahol voltam és úgy vártam a fejleményeket.
|
Utoljára módosította:Plata Luna, 2014. március 16. 16:33
|
|
|
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Kaland, mely érdekes fordultatott veszTudtam, hogy nagyobb zajt kellett volna csapnom. Szegény Hankára ráhoztam a szívbajt. Nem bírtam ki, nevetnem kellett, ahogy letorkolt. – Bocsánat, nem állt szándékomban frászt hozni rád.– mosolyogtam tovább. Szépen gyűltünk a kis kalandra, befutott még Dasha, Kei és Zoli is. Néztem a temetőt, és elég sűrűnek tűnt bent az élettelen élet. De a következő dologra nem számítottam, a plusz meglepetés nélkül is elég izgalmasnak ígérkezett ez a kaland. Lenéztem Hanka lábai elé, és megláttam egy levelet, ami úgy rémlett a leányzó kezéből eset ki, mikor megijesztettem. Lehajoltam érte – Hanka ezt, ha jól láttam te…- elhallgattam, ahogy a levélhez értem, mert egy furcsa bizsergés futott végig rajtam. ~ Nem hinném, hogy ilyen levéllel rohangálna. ~ szétnyitottam a levelet, átfutottam rajta a tekintetemmel, és akkor már tudtam, nem Hankáé. Majd kicsit megilletődve és émelyegve a többiekre néztem. Majd hangosan felolvastam nekik a levél tartalmát. – Kik most itt vagytok, mind részesei vagytok egy kincskeresésnek, melyet e szent helyen kell fellelnetek. A nyertes, ki megleli a kincset, jutalomban részesül. Viszont, amíg a keresés tart, mind foglyai vagytok a temetőnek. Természetesen nem lesz ilyen egyszerű a dolgotok. Külön kell válnotok, és akadályok is lesznek. Melyek lehetnek szellemek, mumusok és más egyéb akadályok. - Még egy apróság, mivel ketten is megfogtatok, mielőtt felolvastatok, így duplázódom, tehát az egyiket add oda annak ki előtted érintett.– Még mindig émelyegtem, ránéztem Hankára és átadtam az egyik levelet, mindegy volt melyiket, ugyanaz állt benne. – Te is émelyegsz?– kérdeztem meg őt. – Hát, ahogy elnézem nincs sok választásunk, vágjunk bele. Mit gondoltok?– néztem a többiekre várva válaszukat.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Levita csapatépítő próbaMegnyugodtam, hogy nem kell elsősegélyt nyújtani Hankának, mivel nem állt le a szíve, az arca is azt sugallta, hogy rendben van, sőt szokatlanul rendben. A levél felolvasása után érdekes volt a reakciókat nézni. Félelmet várt volna az ember, de maximum enyhe nyugtalanság, mi átfut egy-egy arcon. Én sem érzek félelmet, amin annyira nem lepődök meg, de azon már igen, hogy a nyugtalanság is pillanatok alatt elmúlik, és valami más veszi át a helyét. Ahogy kimondom a kérdést, furcsállva tapasztalom, hogy meg is szűnt az émelygésem, és mint kiderül, nem csak nekem. Elindulva a temető belseje felé a papír felizzik a kezemben. Le se tudom venni a szemem róla addig, míg a kapkodva odabiggyesztett sorokat el nem olvasom, mely szerint a kincset nekem kell megtalálni. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, azonnal balra fordultam a többiekre rá se hederítve. Meg kellett volna lepődnöm, hisz nem jellemző rám, hogy a kincs vagy a győzelem motivált volna, inkább maga a kaland vagy a játék. De most nem, megszállottan akartam, hogy én legyek az első. A megadott úti cél felé haladva, fel-feltünedeztek szellemek, de nem akadályoztak haladásomban, aminek kifejezetten örültem, mivel elég volt, hogy a sötétség gördít elém némi akadályt. Hamar elérem a kriptát, amire a levél irányított. Befordulok, ahogy meghagyta, és várom a további utasításokat.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
DashaÚgy meglepődtem, mikor elmondta, hogy nem szokták megkérdezni tőle, az ikrekkel kapcsolatos feltevést. Én előtte sosem találkoztam, olyan emberrel, akinek ikertestvére lett volna, de hallani hallottam történeteket és ez alapján jött nekem a kérdés. Kiderült, hogy az erős érzelmeket megérzik, bármily távol vannak egymástól. Egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcáról, már-már megkérdeztem, hogy mi a baj, de hamar elkezdte visszanyerni önmagát, így nem piszkáltam vele. Ámultam a lány, tehetségén. Ennyiféle harcművészet és ráadásul versenyszerűen. ~Nem kis teljesítmény.~ elismerő tekintettel néztem Dasha-ra. Közben azt is megtudtam, hogy a taekwaondo áll hozzá a legközelebb, mert koreai harctechnika. Valahogy sejthettem volna, hisz a lány, nagyon szereti a hazáját. Nála más volt a helyzet kicsit, mint nálam. Vele ellentétben nem én döntöttem, hogy megtanulom hazánk ősi harcmodorát, hanem amit elkezdtem járni, apám már tanította is nekem az alapokat, hogy ha nagyobb leszek, tudjam a komolyabb képzést is csinálni. A tánccal ugyan ez volt a helyzet. Szerencsére mind kettőt szeretem. Gondolkoztam, hogy megkérdezzem-e tőle, hogy milyen eredményeket ért el, de kicsit tartottam tőle, hogy tolakodásnak venné. Aztán persze győzött a kíváncsiság. – Ne haragudj, de szeretném megkérdezni, hogy milyen eredményeket értél el a versenyeken, és milyen sikereid vannak? De ha nem szeretnél válaszolni, akkor vedd úgy, hogy nem is kérdeztem semmit.– mondtam neki, és reméltem, hogy nem veszi tolakodásnak. Mikor a tai chi kerül szóba, olyan aranyos volt, mikor bevallotta, hogy nem az ő világa. Saját bevallása szerint, ő túlpörgős hozzá. Nem tudom, hogy zavarában, vagy azért vakarta meg a vállát, mert viszketett neki, de nekem valahogy az volt az érzésem, hogy az első a jó tipp. – Tudod, engem azért érdekel, mert a muay boran pont az ellentéte, és kíváncsi lennék, ha a kettőt összemosnánk, mi alakulna ki belőle.– mosolygok rá, majd folytatom monológom. – Én soha, semmilyen versenyen nem vettem részt, bár ebből a stílusból nincs is, tanár is alig. Ami a legközelebb áll hozzá az a thai boksz. Tudod, amit tanultam, valahol veszélyes, és nem szeretném, ha használnom kéne. Azért is alakult ki, a picivel lágyabb változata, amelynél szigorú szabályokat vezettek be, mert még a muay boran-ból is volt verseny, addig elég gyakori volt a súlyos sérülés, és sajnos végzetesebb dolgok is előfordultak.– mondtam Dashanak. Vagány és kedves lány, egyre szimpatikusabb volt nekem, nem volt gyenge, nem csak fizikai értelemben, hanem lelkileg is erősnek tűnt, de a kedvesség, közvetlenség és a jószívűség is jellemzi, legalább is nekem eddig úgy tűnik. Kérésemnek eleget téve mesél még a testvérével való kapcsolatáról. Fantasztikus lehet, ilyen erős kapcsolatban lenni valakivel és örülök neki, hogy megadatott neki. Miután befejezi a mesélést, fel is tesz egy kérdést. – Kb. egy hónappal előtedd jöhettem az iskolába. Sajnos idén, nem nagyon tudtam órákon részt venni, de megismertem pár nagyon kedves embert itt.– válaszolok mosolyogva. – A kastélyban sok érdekes hely van, te jártál már, valamerre az épületen belül?– kérdezem meg. – Van olyan hely, amiről hallottál és kíváncsi vagy rá? Mert akkor megnézhetnénk, mit gondolsz?- teszem még hozzá.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
DashaMegmosolyogta félénk kérdésemet. Belegondolva, tényleg butaság volt részemről, hogy tartottam attól, hogy esetleg tolakodásnak venné, hisz miért ne lenne büszke a sikereire. Miközben hallgattam, egyre inkább becsültem a lány képességeit. Mikor rátért a durvább edzésekre, a saját edzéseim jutottak az eszembe. Így is előfordult, hogy egy-egy edzés után egy hétig fel sem tudtam kelni, kirázott a hideg a gondolatra, hogy ennél durvább edzéseket kellett volna végig vinnem. Az édesapám alapjáraton kedves és figyelmes ember, ha viszont az edzésre kerül a sor, akkor mesterré alakul, aki nem ismer könyörületet. – Eddig sem bántam, hogy nem versenyzek, így meg kifejezetten örülök neki.– Mosolyogtam Dashara. A taekwondo mellett, a karate volt az, amiből sikert ért el. A másik kettőt, saját bevallása szerint, csak hobbiból tanulta meg, bár volt egy olyan érzésem, hogy több van azért mögötte. Nagyon hálás voltam neki, mikor mondta, hogy szurkol. Éreztem, hogy nem csak úgy mondja, hanem úgy is gondolja. – Köszönöm, igyekszem, hogy elérjem.- Mosolyogtam hálásan. Egyetértettem vele abban, hogy meg van a hátránya annak, ha több stílust tanul az ember, de ez leginkább a versenyeknél lenne akadály. Kvázi, engem ez a veszély nem fenyeget. Bár, ha az apámmal való edzés közben kevernék bele tai chi elemeket, valószínű megnézhetném magam utána. – Keiko? Ismerős ez a név. Ő is ide jár?– Kérdeztem. – Hát igen, érthető, hogy zavarta, főleg, ha hozzá van szokva, hogy ugyan azon stílus ellen küzd, amit ő is tanult.– Fűztem hozzá még a kérdéshez. Mikor elmondta, hogy a „Múlt árnyainak terme”, és a „Nemzetek terme” érdekli, örültem, hisz még ezeken a helyeken én sem jártam. – Néha, én is elszoktam tévedni. Ha gondolod, megnézhetnénk együtt, még egyikben sem jártam, és hát én is kíváncsi vagyok rá, hogy milyenek lehetnek.– Nevettem a lányra.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Bátorságpróba és csapatépítés, HankaEddig semmi nehézség nem akadt, könnyen elértem a keresett helyet. A kisebb állatok és bogarak, velünk együtt, nem tartják tiszteletben az elhunytak nyugalmát, így a neszezések állandó hangja töri meg a temető csendjét, melyhez olykor csatlakozik a szél is, hogy tovább színesítse e hangokat. Mikor befordultam a kriptánál, körül akartam nézni, de valami arra késztetett, hogy először a levelet vegyem szemügyre. Abban az állt, hogy törjek be a kriptába, még a papíron volt a szemem, úgy éreztem, hogy biztonságos és semmi rossz nincs abban, amit készülök megtenni. Viszont, amint fölpillantottam a papírról, már nem tűnt olyan jó ötletnek megtenni. Bejönni a temetőben éjszaka, az egy dolog, de valakinek a sírjába betörni és ezzel meggyalázni az elhunyt személy sírját, az már egy kicsit durvább egy kis csínytevésnél. Viszont, továbbra is, erős vonzást éreztem a kincs után. Közelebb léptem a kripta bejáratához, ott megállva tovább tépelődtem, hogy mégis mit tegyek. Majd úgy döntöttem, hogy ha egy kisebb lökésre kinyílik, akkor bemegyek, ha nem, akkor elsétálok. Odaléptem az ajtóhoz és ráhelyeztem a kezem, és egy kicsit meglöktem. Az ajtó azon nyomban feltárult. Ahogy beléptem az ajtón, az évszázados por, melyet felkavartam, elkezdte kaparni a torkom. Kicsit még az ajtóba maradtam, hogy szokja a szemem a megváltozott fényviszonyokat. Szép lassan körvonalazódtak a bent lévő tárgyak, egy koporsó, és egy asztal. ~ Asztal? Minek ide asztal? ~ Tettem fel magamnak a kérdést. Ráadásul a koporsóval ellentétben, ezt nem fedte vastag portakaró. Elsétáltam az asztalig, melyen összevisszaságban, pergamen darabok hevertek. Ismét rátekintettem a levelemre, mely most azt írta, hogy keressem meg a varázslat leírását közöttük. Figyelmemet újra a pergamenek felé fordítottam. Némelyiket bájitalleírásnak véltem, néhányon mintha animágiával kapcsolatos dolgok lettek volna. Mikor arrébb akartam tolni az egyik darabot, meglepődve tapasztaltam, hogy nem megy. Egyszerűen képtelen voltam megfogni, vagy akárcsak megérinteni bármelyiket is. Nem igazán értettem a dolgot, ezért újra rálestem a kezemben lévő papírra, de az nem mondott újat. Akartam a győzelmet, és eddig úgy tűnt, a levelem is. Mivel nem kaptam több támpontot, ezért újra az asztalra figyeltem, és ekkor meglepetésemben majdnem felkiáltottam. Az üvegasztalon Hankát pillantottam meg, aki valószínű ugyanúgy megdöbbent, mint én. Láttam, hogy szavakat formál, de hallani nem hallottam, így megpróbáltam a szájáról leolvasni, hogy mit akar közölni velem. Nagyjából sikerült összerakni mondandóját. – Én egy kriptában, és valószínű, ugyan azt, amit te.– Nevettem rá. - Te hol vagy?– Magamban azonban azon gondolkodtam, hogy ő, vagy én vagyok az asztal belsejében. – Nem tudom megmozdítani a lapokat az asztalon, hiába próbálom. Nálad mi a helyzet?
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Berti drágaruhaKésésben vagyok, na, jó, nem szépítem, iszonyatos késésben vagyok. Eredetileg megfordult a fejemben, hogy esetleg el sem megyek az ünnepségre. Bár az csak kósza gondolat volt, hiszen sokan ott lesznek azok közül, akiket megkedveltem, sőt, már valószínű ott is vannak. Arra számítottam, hogy egyedül megyek el, de Berti meglepett és elhívott a bálba. Automatikusan igent mondtam, nem is gondolkoztam rajta. Bár, így utólag kicsit aggódtam is emiatt. Attól nem féltem, hogy én csalódok, inkább attól tartottam, hogy én okozok neki csalódást. Megérdemli a fiú, hogy jól, sőt, remekül érezze magát, hisz évszázadokon keresztül nem volt benne része. Ami azt illeti előtte se, így talán már az idegességem is érthetőbb. Eredeti tervem az volt, hogy egyszerű, kényelmes ruhát kapok magamra a talár alá. Viszont, úgymond, lovagom is lett, így letettem az eredeti tervről, és kétségbe esetten keresgéltem a ruháim között. Esélytelen próbálkozás volt a részemről, tehát az idegességem is egyre csak nőt. Nem igazán foglalkozok a divattal, főleg nem csinosabb ruhákkal, én mindig úgy öltözködtem, hogy praktikus és kényelmes legyen. Még mielőtt teljesen bepánikoztam volna, átszaladtam Issiehez, és az ő segítségéért esdekeltem. Ő azonnal a kezébe vette az irányítást, pillanatok alatt a szobámban volt és átnézte a ruháim, majd kikapott párat közülük és elsuhant. Amíg elvolt Issie, addig én megpróbáltam a hajammal valamit kezdeni. A vége az lett, hogy az egyik oldalt feltűztem, a másik oldalon továbbra is az arcom simogatta a hajam. A sminkemet sem vittem túlzásba, épp csak kihúztam a szemem, és a szemhéjam egy kis ezüstös színt kapott. Mire ezekkel végeztem, Issie, a megmentőm, már hozta is a ruhát. Gyönyörű lett, nem is tudom, hogy fogom ezt meghálálni neki. Felvettem a ruhát, és mikor a tükörbe néztem, alig ismertem magamra. Tehát készen álltam az indulásra. Ahogy közeledtem a terem felé, a szemem már a kísérőmet kereste. Hamar kiszúrtam, érdekes, hogy az évszázados fogság külsőleg nem volt rá hatással, ugyan olyan jó kiállású volt most is, mint a közös mesénkben. Nagyon megkedveltem őt, és még mindig reméltem, hogy nem változik meg teljesen, hogy megtart magából sok mindent, hisz ő így különleges, így szerethető, khmm, szóval kedvelhető. Lassan lépkedtem felé, ilyen ideges talán soha nem voltam, mint most. Mikor odaértem hozzá, rá mosolyogtam. – Szia, remélem nem várakoztattalak meg nagyon. Nagyon fess vagy.
|
|
|
|
Plata Luna INAKTÍV
RPG hsz: 75 Összes hsz: 3061
|
Bátorságpróba és csapatépítés, HankaAhogy ott álltam az asztal felett és Hankával néztem farkasszemet, egyre inkább éreztem, hogy itt nem stimmel valami. A levél azt írta, nekem kell győznöm, nekem kell a kincset megtalálni, erre kis híján Hanka ugyanazon a helyen van, mint én. ~ Vajon az ő levele is ezt írta? ~ Alighogy átfut a fejemen ez a gondolat, még inkább azt éreztem, hogy a győzelem engem illet, hogy akarom a kincset. Kicsit zavarnak ezek a gondolatok, de gyorsan eltűnik ez az érzés, és a helyét a versenyszellem veszi át. Újra látom, hogy beszél, így rá figyelek. Megtudom, hogy ő is egy kriptában van. A válasza másik felét figyelmen kívül hagyom. ~ Menjen ő ki, ha akarja tudni, hogy kinek a temetkezési helyén van. ~ Ilyen egyszerűen nem hagyom magam rászedni. Inkább elkezdem megint a pergamendarabokat szemügyre venni. Megpróbáltam újra elmozdítani őket, hasonló eredménnyel, mint az előbb. Aztán kiszúrtam, amit keresnem kellett. Hirtelen nem tudtam, mit tegyek, ha érte nyúlok, ő is észreveszi. Aztán döntöttem, és már lendült is a kezem érte. De ahogy a papírhoz ért a kezem, már az ő keze is lendült és megérintette ugyan azt a darabkát. És akkor…
|
|
|
|