36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 27. 11:34 | Link

Berti drága

ruha

Késésben vagyok, na, jó, nem szépítem, iszonyatos késésben vagyok. Eredetileg megfordult a fejemben, hogy esetleg el sem megyek az ünnepségre. Bár az csak kósza gondolat volt, hiszen sokan ott lesznek azok közül, akiket megkedveltem, sőt, már valószínű ott is vannak. Arra számítottam, hogy egyedül megyek el, de Berti meglepett és elhívott a bálba. Automatikusan igent mondtam, nem is gondolkoztam rajta. Bár, így utólag kicsit aggódtam is emiatt. Attól nem féltem, hogy én csalódok, inkább attól tartottam, hogy én okozok neki csalódást. Megérdemli a fiú, hogy jól, sőt, remekül érezze magát, hisz évszázadokon keresztül nem volt benne része. Ami azt illeti előtte se, így talán már az idegességem is érthetőbb. Eredeti tervem az volt, hogy egyszerű, kényelmes ruhát kapok magamra a talár alá. Viszont, úgymond, lovagom is lett, így letettem az eredeti tervről, és kétségbe esetten keresgéltem a ruháim között. Esélytelen próbálkozás volt a részemről, tehát az idegességem is egyre csak nőt. Nem igazán foglalkozok a divattal, főleg nem csinosabb ruhákkal, én mindig úgy öltözködtem, hogy praktikus és kényelmes legyen. Még mielőtt teljesen bepánikoztam volna, átszaladtam Issiehez, és az ő segítségéért esdekeltem. Ő azonnal a kezébe vette az irányítást, pillanatok alatt a szobámban volt és átnézte a ruháim, majd kikapott párat közülük és elsuhant. Amíg elvolt Issie, addig én megpróbáltam a hajammal valamit kezdeni. A vége az lett, hogy az egyik oldalt feltűztem, a másik oldalon továbbra is az arcom simogatta a hajam. A sminkemet sem vittem túlzásba, épp csak kihúztam a szemem, és a szemhéjam egy kis ezüstös színt kapott.  Mire ezekkel végeztem, Issie, a megmentőm, már hozta is a ruhát. Gyönyörű lett, nem is tudom, hogy fogom ezt meghálálni neki. Felvettem a ruhát, és mikor a tükörbe néztem, alig ismertem magamra. Tehát készen álltam az indulásra.
Ahogy közeledtem a terem felé, a szemem már a kísérőmet kereste. Hamar kiszúrtam, érdekes, hogy az évszázados fogság külsőleg nem volt rá hatással, ugyan olyan jó kiállású volt most is, mint a közös mesénkben. Nagyon megkedveltem őt, és még mindig reméltem, hogy nem változik meg teljesen, hogy megtart magából sok mindent, hisz ő így különleges, így szerethető, khmm, szóval kedvelhető. Lassan lépkedtem felé, ilyen ideges talán soha nem voltam, mint most. Mikor odaértem hozzá, rá mosolyogtam.
Szia, remélem nem várakoztattalak meg nagyon. Nagyon fess vagy.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:32
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 18:34 | Link

Médea, aztán Márk, meg Hanka, ha visszajön

A nagyterem előtti várakozás nem tart soká, mert lassan oszlani kezd a szag, és helyét átveszi valami jobb.
Ibolya? Kérdem magamtól, meg arccal, de csak a kifejezésével a lánytól, aki mellettem áll, és akit lehet, hogy megsértettem azzal, hogy előbbi kérdésére nem válaszoltam. Mikor azonban tényleg minden büdi szertefoszlik, megint megfogom a lány kezét, majd vigyorogva csóválom a fejem, hogy már első ránézésre látni lehetett, hogy hova tartozik.
- A mestertanoncok nincsenek külön tőlünk, és ülésrend sincs.
Rázom közben meg a fejem, miközben visszatévedek Márkhoz, aki még mindig ott csücsül, ahol az előbb hagytam.
- Ahoi pajtás. Remélem jobb kedved van és kevésbé csípős, mert hoztam egy új embert.
Azzal a lány felé fordulok, hogy foglaljon helyet ő is, valahol mellettünk, na meg azért, hogy bemutassam neki Márkot. Nagy levegőt veszek, és már vigyorogva megszólalnék, mikor bennem marad a szusz, és az arckifejezésem is megváltozik. Az eddigi visszalelkesültből elgondolkodó lesz, és ezt jelzi a mutatóujjam is, mely most a számnál matat, idegességemet jelképezve.
- Hát őőő... Hogy is hívnak?
Nézek rá kérdőn, ezek után pedig valószínűleg hagyom, hogy ő mutatkozhasson be a fiúnak, na meg nekem is.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 28. 12:20 | Link

Év nyitó/záró - Vécsey kolléga

 Valahogy ma nem megy a beszélgetés. Jobban esik hallgatni Andrást mint hittem, hangja eltereli figyelmem. Ahogy lassan sétálunk figyelem szavait, szája mozgását szeme pillantását. Látom őt is összezúzták, lelke romokban van de ő férfi másként dolgozza fel a veszteséggel járó traumát. Jobban teszem, ha én is a munkámba temetkezem, mert azzal legalább házamnak és az iskolának hasznára leszek. Gyógyítom Dolánszky urat, mert most már mindennél jobba akarom, hogy lábra álljon, talán még nála is erősebb bennem az ez iránti vágy. Ha általam érhetné el óhaját az nekem öröm lenne, igazi tiszta és szívből jövő. Jutalom. ...Olyan jó volna megint átélni a betegségből gyógyult ember adta boldog mosoly okozta eufóriát, ami semmi mással össze nem hasonlítható...
 Megint elkalandoztak gondolataim, ezért gyorsan visszarántom magam a valóságba és agyamat ráveszem, hogy feldolgozza azokat a szavakat, melyeket András eddig elmondott. Szerencsére ezzel nincsen gond és elmerengésem lehet neki fel sem tűnt. Kedves ember, erős elhivatottsággal tárgya iránt, amit nagyra becsülök. Hirtelen megcsapja orrom egy érdekes szag, nem kezdek el fuldokolni mert sokszor a laborgyakorlataimon sokkal undokabbat is szagoltam már, és a halál illatánál semmi sem rosszabb, de kellemetlen az szent igaz. Aztán hirtelen, mintha elvágták volna tűnik el a bűz, s az ájerbe az ibolya jellegzetes illata árad, Tőle. Tudom, hiszen elemi mágus és kedvenc eleme a levegő, ez annyira jellemző. Kerülni akarom és mégis minden hozzá vezet vissza, de tartom magam és nem fordulok felé. Maradok Kollégámé testben és szellemben, csak lélekben és gondolatban kalandozom Ádám mellé.  

- A diákok mindenütt elevenek, csak itt sok színes és szagos eszközük is van hozzá, hogy mindezt számunkra egyértelművé is tegyék.

 Nevetek egyet, szívből, de nem mélyről. Jól érzem magam, a felszínen, de odalenn és odabenn már készülnek gyűlni a viharfelhők, a ritmusom szabálytalan, amikor lelassul akkor nehezen nyelek, ettől megrémülök, amitől meg az égbe szökik és akkor vadul kalimpál éltetőm. De ezt nem mutatom, bár a sápadtság jelezheti, hogy épp nem vagyok a legjobb formámban.

- Azt hiszem itt az ideje leülni. A tanári asztal ott van, én a bal szélen ülök, te pedig, ha gondolod foglalj helyet mellettem. Azt hiszem nem soká kezdődnek a díjátadók. Doléance már ugyan átvette a házkupát, de a java még csak most jön. Szerintem idén nagyon jól teljesítettek a Levitások, és a Rellonosok sem szégyenkezhetnek, köztük is vannak kivételes tehetségek. Jövőre lehet ők nyernek. Te mit gondolsz erről?

 Miközben beszélek elindulok és leülök az asztal mellé, vállalva annak a kockázatát, hogy esetleg gond lehet. Nem számít semmi, akkor is kibírom és akkor sem fogom megkeresni a gyűrűt. Én döntöttem így és vállalom minden következményét. Ha Ádámnak ennyit jelentett, akkor nekem miért jelentsen sokkal többet. Akit halálra szántak úgyis meghal egyszer és, hogy ennek ideje mikor érkezik el azt csak sorsfonalunk szövőnői döntik el. Ha úgy íratott, hogy ma éjjel még életben maradok, akkor úgy is lesz, ha pedig el kell mennem, hát méltósággal teszem és örökké független szabadon. Érzem szédülök, majd kisvártatva émelyegni kezdek, ezek az első jelek. Egy perc sem telik el és hiába nyitom ki lecsukott szemem nem látok semmit, ez a látóidegem vérellátási zavara miatt van. Testemből minden erő elszáll és lassan csúszom le székem mellé. Az ájulás sötétségében vakként keresi öntudatom a kiutat, tapogatózik, emlékek nyomán halad, hogy visszatérjen, de minden kísérlete kudarcba fullad.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 28. 18:59
Hozzászólásai ebben a témában
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. március 28. 13:31 | Link

Évzáó/Évnyitó - Szombat Anna


Izgatottan ültem le az új házamhoz, név szerint az Eridonhoz. Kivételesen minden csupa kék színben virított, mert a Levita nyerte a házkupát. Hát, lesz itt néhány érdekes élményben részem, annyi szent.
Talárban voltam, fehér blúz-fekete szoknya kombinációt viseltem alatta, mert a szüleim szerint egy ilyen rendezvényre ez dukál. hajam két kis copfba fonva, benne piros szalag.
- Nem tudom - vontam vállat az ismeretlen mellettem ülő kérdésére. Szavaimból jól kivehető volt az érdekes palóc hangzás, amit esetleg furcsának vélhetett. Valóban, Rimócról jöttem, egy kis palóc faluból, a Cserhát északi részén helyezkedett el.
Később én is megtaláltam a piros tintákat, amikről a lány beszélt. - Nézd, még is van! És igen, fekete is. - örvendeztem vidáman. Egy szuper évnyitót borítékolhattam magamnak.
- Téged hogy hívnak? Én Timi vagyok - mutatkoztam be az illendőség kedvéért. - Te is elsős vagy?
Reméltem, hogy majd a suliban találkozok más palóc, esetleg rimóci diákokkal is, bár nem nagyon hittem ebben.
- Nagyon nehezek az órák? - faggatóztam lelkes kíváncsisággal, ha már egyszer szóba elegyedtünk egymással.

Már alig vártam, hogy mindent felfedezzek a kastélyban, de főleg a klubhelyiség érdekelt a legjobban. Reméltem, hogy a másik lány hajlandó lesz beszélgetni, és nem un rá a folyamatos palóc csacsogásomra.
Ami még érdekelt, az a házvezetőnk: vajon nagyon szigorú?
Lett volna még tengernyi kérdésem, de eztán a kajamennyiség jobban lekötött. Pontosabban, inkább a bőség zavara, annyi minden volt előttünk, nem győztem rácsodálkozni egy-egy mágikus édességre.
Utoljára módosította:Rimóczi Tímea Sára, 2014. március 28. 21:32
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 28. 15:00 | Link

Évzáró/nyitó
Dasha-ruhaVhaj


Életemben nem késtem még sehonnan, ám az évzáróról most lemaradok. Illetve egy részéről. Már órákkal ezelőtt készülődni kezdem, de csak nem sikerült befejeznem. Nem vagyok olyan piperkőc, hogy ne tudjam összedobni a ruhát és a hajat öt perc alatt, de ez most tényleg nem ment. Már kezdtem feladni ezt az egész évnyitósdit, de tudtam, hogy el kell mennem. Nem maradhatok le egy ilyen fontos eseményről. A ruhámmal nem volt sok gondom, az igazi kihívást a hajam megcsinálása jelentette. Majdnem két órán keresztül azon gondolkoztam, hogy milyen legyen, párat lerajzoltam magamnak, de végül egy virágosnál maradtam. Lezuhanyoztam, előtte még bekaptam pár kekszet, aztán nekifeküdtem a frizurámnak. A fonás és a göndörítés még oké, ment, de a virágok sehogy sem akartak megmaradni a szőke tincseimben. Folyton kiesett és a földre zuhant, aztán pedig majdnem eltapostam. A végére már tiszta ideg voltam, majd lesz, ahogy lesz, elmegyek sima kiengedett hajjal. Még egyszer utoljára próbálkoztam vele, akkor persze sikerült. Fáradtan legyintettem, majd magamra kaptam a ruhát, amit apám direkt erre az alkalomra vett, aztán siettem cipőt keresni. Nem igazán szerettem kiöltözni, így kicsit kényelmetlenül éreztem magam háromnegyed hétkor a fürdőszobában a tükör előtt. Még megfordult a fejemben, hogy visszafordulhatok, de nem. A kutyám persze az ajtó előtt állt és nyüszített, mint egy őrült, de szerencsére csak én voltam épp „itthon”.
A lányok már réges-rég elmentek, én pedig még mindig itt vesződtem magammal. A kezem már indult volna, hogy kitépje a hajamból a sok hullámcsatot, de az utolsó pillanatban végül megállítottam. Az ajtó előtt kuporgó élőlényt visszaküldtem a helyére, jó éjszakát kívántam neki, majd halk sóhajtással kiléptem az ajtón és a lépcső felé vettem az irányt. Körülbelül hét óra előtt egy-két perccel eshettem be a terembe, viszont sok ember még mozgolódott.
Kicsit nyugodtabban léptem be a terembe és hajtottam be magam után az ajtót, amikor az igazgató felállt a székéről és a pódium felé igyekezett. Erőt vettem magamhoz, a házam, illetve az évfolyamtársaimhoz siettem, majd leültem egy üres helyre. Nem igazán figyeltem, hogy ki mellé kerültem, vagy, hogy kik mellé ültem, reménykedtem benne, hogy a másodikosok közé perdültem, így csak halál nyugodtsággal hallgattam végig az igazgató bácsi beszédét, tapsoltam ahol kellett, aztán a végén körülnéztem. Láttam pár ismerős arcot az évfolyamomból, így biztos voltam benne, hogy jó helyre ültem. A mellettem lévő lányt nem ismertem, de nem volt kedvem ismerkedni, így csak a kaják felé fordultam. Rettentő éhes voltam, azon a két kekszen kívül, amit körülbelül két órája fogyasztottam el, nem ettem semmit. A tányéromra halmoztam minden finomságot, majd nekiláttam, hogy egyek. Az asztaloknál mozgolódás vette kezdetét, de én csak ettem és ettem. Hirtelen kivágódott az ajtó és valaki egy bűzbombát eresztett be a terembe. Hamarosan elárasztott minket a bűz, ám egy fürge kezű tanár bácsi a pálcájával kitisztította a termet, majd visszafordult beszélgetőtársához. Nekem nem volt párom, akivel táncolhattam volna, sem pedig beszélgetőpartnerem, így csak csöndben ültem az asztalnál és a díszítést figyeltem, ami természetesen kék és bronz színekben pompázott.
Hozzászólásai ebben a témában

Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 28. 16:05 | Link

Zoli a Kékek fia

 Nem hiszi el, hogy nem tudok táncolni, mondom én, hogy ez nem a középkor, ahol minden lánynak meg srácnak kellett tudni...Na mindegy. Végül is leülünk, de mintha nem érezné jól magát a Zöld terepen, pedig nincs oka tartani tőlünk, nem harapunk, én is csak karmolni szoktam és ütni, ha bántanak. Ja meg varázsolgatni, de azt csak, ha nagyon muszáj. Közben rákérdez az évfolyamomra.

- Tudom, hogy fiatalkának látszom, de már harmadikos leszek. Tudom, hogy leszek mert szinte csak Kiváló vizsgáim vannak. De figyeljünk, hátha lesz más hír is még....Uh érzed ezt a szagot...banyek a ki rókázta el magát idebenn, ennyire nem borzalmas ez az ünnepség!

 Fintorgok és köhögök párat, míg végül már a könnyem is kicsordul. Körbenézek és látom már többen kimenekültek, én viszont bízom egy bizonyos spanyol sat...akarom mondani Artemisia néném liblingjében... Láss csodát, pár pillanattal később már ibolya illat száll szembe velem.

- Figyu, ha nagyon nem szeretsz itt ülni, mert ez a Rettegett Rellon Rengetege, akkor visszaülhetünk a Levita Lelkes Legelőjére. Szóval én bevállalom, hogy kipécézzenek a ti csajaitok, max ha megunom a bájos modorukat majd beszólok pár csípőset és ennyi.

 Mondom Zolinak, mert látom tényleg nem érzi jól magát, elszontyolodott és nagyon bambul kifelé a kis buksi fejéből. Helyes kölyök, de valahogy az az érzésem, hogy nagyon "kicsi" még. Na jó nem mintha én olyan húde bölcsbagoly lennék, de azért mégis. Viszont dumálgatni azt jó vele, legalább Noelre nem gondolok annyit. Fene egye meg a más macskáját..a spanyol macskáját...Ha nem nyit ránk, most jó haverok lennénk. Erre nesze neked most haragszik rám.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 28. 16:29
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 28. 16:26 | Link

Ivy a zöld lány, Kékek asztala
 
Megtudtam, hogy harmadikos a lány. Remek, én most megyek másodikba, így csak egyetlen év van közöttünk. Azt kérte figyeljünk, hát füleltem, nem sokkal később bűz kezdett el terjengeni a teremben. Épp felpattantam, orrom takartam és indultam volna, de annyira meglepett a szag, hogy ahogy felálltam, márt botlottam is meg a padban. Szerencsémre senki nem velem volt elfoglalva, így nem sokan láthatták esésem. Felpattantam, de ekkor már kellemes illat járta be a termet.

- Képes lennél erre?

Kérdeztem, hálával a hangomban.

- Ha valami gond lenne, szólj és rendet teszek.

Kacsintok a lányra. Látom rajta, sejti mi zajlódhat le bennem. De csak sejti.  
Nyújtom a kezem a lánynak, hogyha elfogadja és elkísér az asztalhoz, akkor talán megnyugszom, de előtte az italos asztalhoz viszem, ott felveszünk valami frissítőt és megyünk a kékekhez.
Miközben a lány reakcióját vártam, izgalom fogott el. Mi van, ha őt fogják miattam megutálni?

- De csak akkor, ha tényleg szeretnéd!

Mondom a lánynak, a saját lelkem nyugtatgatására.  Érzem megint szaporább a szívverésem, valami megint van a levegőben. Akaratlanul is a kék asztal felé fordulok, s látom, kezdünk feltöltődni. Remélem legalább kettő embernek marad hely, ha nem, akkor szépen visszajövünk. Visszafordulok Ivyhez.

-Ha eljössz velem a kékekhez, ígérned kell valamit! Teljesíted egy kívánságom?

Nevetek rá, hisz tudom, mit fogok kérni, de ő nem.

-Nyugi, semmi olyat, ami bántó lenne.

Igyekszem megnyugtatni. Remélem sikerül.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. március 29. 20:07
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2014. március 28. 21:40 | Link

Évnyitó

Nem sok kedve van hozzá, hogy megjelenjen az eseményen. Nem fáradt, szó sincs róla, hiszen napközben volt lehetősége aludni, és némi bosszankodás után élt is a lehetőséggel. Tegnap éjjel Andine-nal volt… na nem úgy, mielőtt bárki is a piszkos kis fantáziáját venné elő, csak arról van szó, hogy a lány ma elutazott, és most valószínűleg egy másik évnyitón ül, új emberek között, lehet, hogy már új barátokat is szerzett magának. Féltékeny-e erre a helyzetre? Igen, határozottan. Fél tőle, hogy a távolság megöli élete első, igazi barátságát.
Zsebre dugott kézzel, némán ballag a kihalt folyosókon. Nem szokása utolsónak érkezni, azonban most az emberekhez nincs sok kedve. Ez egy évnyitón, ahol az egész iskola jelen van, egy elég nagy probléma. Mindenesetre bőven elég neki az a tömeg, amin át kell verekednie magát, hogy bejusson a nagyterembe. Igyekszik süket maradni, bárki is szólítsa meg. Persze ez alól Ophelia kivétel, de ez csak természetes, azonban nem látja a lányt sehol. Arca komor, morcos, látszik rajta, hogy jelen pillanatban, még annyira sem társasági lény, mint egyébként. Némán lépked a rellon asztalához, oda se figyelve arra, hogy a környezetében milyen közjátékok zajlanak. Csak meg akarja hallgatni a beszédeket, udvariasan tapsolni, vacsorázni, és menni aludni, vagy legalábbis a szobájába, esetleg Opheliához. A lány az utóbbi időben nyugtatóan hat rá, és általában hihetetlenül jó kedve lesz tőle, aminek többen tudnak örülni, köztük ő maga is, már csak azért is, mert a lány mellette van.
Végre elér az asztalhoz, ahol még szabad a helye. Jó, nincs konkrét helye senkinek, de ezen a helyen elsős kora óta ül, és szereti, ha a megszokott dolgok megmaradnak. Ezért is viseli olyan nehezen, hogy Andine meglépett. Persze megérti az új életet, meg a lehetőséget, de akkor is haragszik valahol mélyen belül, hiszen elhagyta ezzel őt és a barátságukat, még akkor is, ha nem ennyire drasztikus a helyzet, hiszen pár hetente hétvégenként a kastélyban lesz a lány, és különben is, négy közvetlen járat megy naponta Budanekeresdre. Ha annyira látni akarják egymást, hát felülnek egy vonatra. Mégis más, elmagyarázhatatlan. Leülve a helyére, egészen belefeledkezik a villába, amit forgat az ujjai között. Kicsit kizárja a külvilágot, de elég csak egy kicsit meglökni, arra reagál. Ezen kívül éhes, határozottan korog a gyomra, nem is evett reggel óta, és még messze van a beszéd vége.
A pontoknál tapsol, főleg, amikor a rellont említik. Hozzátenni ugyan nem tudott a dologhoz, hiszen az elmúlt évben vagy Opheliával volt, vagy tanult, vagy agyalt az Opheliával való szakításon. Olyanra, hogy szorgalmik, pontszerzés, egyáltalán nem maradt ideje.

Hozzászólásai ebben a témában

Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 29. 12:53 | Link

Évzáró/Évnyitó - Izabella


A levelet még sokáig nézegettem, hátha észreveszek valami kis apró üzenetet a fő mondandón kívül. Arra rájöttem, hogy nem nagyon boldog, amiért eljöttem tőle ebbe az iskolába, én sem szerettem volna otthagyni őt, de nem akartam kihagyni az alkalmat, hogy ide járhatok. Továbbá leírta még azt is, hogy lett egy újabb kutyánk is. Így már kettő van. Nagyon mérges lettem, mert nagyon szeretem az állatokat és tudtam magamról, hogy nem fogom megállni, hogy le ne szidjam őket, amiért az eljöttem után szereztek be egy újabbat.
Láttam, hogy közeledik egy lány felém, de gondoltam, hogy a többiekhez siet. A mérges tekintetet száműztem az arcomról. Nézegettem a finomságokat az asztalon és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon melyiket kóstoljam meg. Közben éreztem, hogy a pad kicsit lesüpped és valaki helyet foglal mellettem. Ránéztem és egy szőke hajú lány volt, pont az akit az imént láttam közeledni felém. Nem ismertem, állapítottam meg és visszafordultam az ételek felé. Vettem egy kicsit az egyik finomságból a tányéromra. Nem voltam hozzászokva az itteni ételekhez, bár éltem az Egyesült Államokban is, de a nyelvem a koreai kajákhoz volt hozzászokva. Egyszer mindent ki kell próbálni, már pedig ha itt fogok élni jó pár évig, akkor meg kell szeretnem őket, vagy legalábbis elfogadni. Megkóstoltam a húst. Más, de azért finom volt. Megnyugodtam, hogy az étkezéssel nem lesznek gondjaim. Az evés során nem is vettem észre, hogy a levelet - amit eredetileg a tányérom mellé helyeztem - a könyökömmel véletlenül a másik lány felé tologattam. Biztos rákönyököltem és mivel nem éreztem a kezemmel automatikusan csúsztattam el. Már a tányérjához közel járt, amikor felkaptam a könyökömet és a kezembe vettem a levelet. Természetesen nyitva volt, bár nem hinném, hogy el tudta olvasni mivel hangul (koreai) írással volt. Igaz, az sem lett volna baj ha elolvasta volna, hiszen nem titkos dolgokról van benne szó. Nagyon ideges lettem, hogy hogy lehetek ennyire béna. Ránéztem a lányra, aki már az arcomat nézte, az előbbi hirtelen mozdulatom miatt. Elmosolyodtam és halkan udvariasan megszólaltam.
- Ne haragudj, nem volt szándékos.
-Reméltem, hogy nem lesz mérges rám. Nem szerettem volna senkivel sem haragban lenni, főleg nem már az első naptól.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 14:43 | Link

Évnyitó - Blaise

Ez más. Ez az év más. És a nyakam ráteszem, hogy csak nagyon kevesek látják így. Mit nem adnék, ha azoknak a helyében lehetnék, akik ugyanúgy bíbelődnek a hajukkal, izgatottsággal vegyes örömmel mennek végig a folyosón, és nem tekintek folyton hátra már paranoiás módjára.
Nem tesz nekem jót ez a csak üljek és várjak stratégia, kikészíti az idegeim, mert így mindig arra gondolok, mikor robban az a bizonyos bomba, és nem, még az évnyitó se tudja kellőképp elterelni a figyelmem. Pedig most még a hajam is szép, kibontva omlik a vállamra, a maga göndörségével, és eszembe juttatja, miért bíbelődök vele annyit mindig, mikor a maga természetességében sokkal szebb? Ehhez hozzátartozik, hogy nem nagyon volt időm készülődni, szimplán csak magamra vettem a talárom, és már-már rohanok a nagyteremig, mert még a végén Blaise beleun abba, hogy folyton rám kelljen várnia.
Most, hogy adtunk magunknak még egy esélyt, és úgymond tisztalappal indultunk, görcsösen vagyok azon, hogy ne gondolja meg magát. Tudom, hülyeség, de nem akarom még egyszer elszúrni, értitek nem?
Belegondolva, mindig mindent csak elszúrok, és hiába döntenék úgy, akkor most változtatok ezen, nem tudnék, mert hozzám tartozik, ez is én vagyok. És tényleg nem áll szándékomban megjátszani magam. Még ha ezzel kevésbé is illek a rellonosok közé, mert ők túl büszkék ahhoz, hogy esetleg kimutassák, félnek. Hát én pedig marhára félek.
Belépve a hatalmas ajtón, a tekintetem egyből Daphnen akad meg. Le is gyökeredzek, és nem érdekel, észreveszi-e, nem tudom levenni rólam a szemem. Öntudatlanul is a hasonlóságokat keresem, amik tényleg ott vannak... mégse, valami így se hagyja, elhiggyem a szavait. Ha neki is feltűnik a jelenlétem, csak egy aprót biccentek, köszönésképp, és inkább Blaisehez veszem az irányt.
Ő sincs a legjobb passzban, és bár egyáltalán nem akarok törődni az okával, mert nekem még mindig nem ér annyit, leülve mellé, szembe fordulok vele, mert a tisztalaphoz még egy színvallás is szükséges.
- Lehet, miattam ment el- nincs kedvem finomkodni, sem bevezető köröket lefutni, csak túl akarok lenni rajta.
- Még a bálon, az erkélyen felajánlotta, hogy kilép a képből azzal, hogy sulit vált. Persze nemet mondtam, mert nem szándékozom bűnbaknak állni, de.... lehet, hogy ez nem érdekelte... azt hiszem, ezt tudnod kellett- azzal fordulok is az étel felé, a végén már halk a hangom, és őszintén, fogalmam sincs, mire számítsak most tőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 29. 15:06 | Link

Évnyitó-Dasha

A nagyterem eléggé zsúfolt volt és köztudott tény, hogy nem szeretem a tömeget. Kicsit kellemetlenül éreztem magam az emberek között, de tudtam, hogy ilyen esemény kevés van egy évben, szóval gyakorlatilag ez tartotta bennem a lelket. Az egyetlen dolog, amivel ma foglalkoztam az a hasam volt. Telelapátoltam a tányérom minden földi jóval és nekiláttam, hogy megtöltsem végre a korgó kis türelmetlent. A lány, aki mellé leültem egy levelet tartott a kezében, majd mérgében az asztalra vágta és ő is szedett az ételből.
Nem akartam, de mégis sikerült elolvasnom egy sort belőle. Nem értettem ugyan, hogy mi volt ráírva, ugyanis nem magyarul írták, de nem zavartattam magam és tovább ettem. Egy ideig csend volt köztünk, csak a nagyterem zsongott, de ami engem zavart az nem a zaj, hanem az embertömeg volt. De ezt már mondtam. A lány épp húst kóstolgatott, én pedig valami zöldségen nyammogtam. Már tudom minek volt ilyen rossz íze.
A tányér szélére toltam az undormányt és inkább valami süti után néztem. Szépen bekajáltam süteményből, de aztán kerestem még egy kis édességet. Vattacukor keresésre indultam, ám a teremben nem volt. Esetlenül roskadtam le a székre, vagy padra, attól függ mi volt ez. A lány a könyökével felém tolta az előbb olvasott levelet, amire csodálkozva felé fordultam, majd mikor összeért a tekintetünk felkapta a levelet és rám mosolygott. Bocsánatot kért, mire én halkan megszólaltam.
- Ugyan, nincs miért.
De tényleg. Nem tudom miért kért bocsánatot, hiszen nem tett se ő, se én semmi rosszat. Ez az évnyitó egy kicsit felszabadított, kezdtem magam jobban érezni, de a fejem még mindig szörnyen hasogatott. Attól a perctől kezdve, ahogy beléptem a terembe, a fejemre mintha ólmot tettek volna. Szédültem, hányingerem volt, rázott a hideg, csak abban reménykedtem, hogy ne legyek rosszul. Nem tett volna jót sem a lánynak, sem a bálnak az, ha én most itt elájulok. De sajnos már a határán voltam. Nem tehetek róla, de ezt nem én irányítom.
A kezem hideg volt, így a lángoló homlokomra tettem, amitől egy kicsit jobb lett ugyan, de az arcom nagyon elsápadt. Lehajtottam a fejem, nehogy valaki itt még elájuljon tőlem, mert akkor én is az ő sorsára jutok.
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 29. 15:42 | Link

Márk, levitás asztal, rivalló


Márk viselkedése nem esett jól, de nem tudhattam, hogy ezzel még nem ért vége a megpróbáltatásaimnak. Ott álltam az italos asztalnál, törölgettem a könnyeimet, ügyelve, hogy ne vörösödjön ki nagyon a szemem. Nem akartam neki megadni azt az örömet, hogy sikerült engem megríkatnia. Gyanítottam, hogy ez még mindig a Temetős kalandom folyománya, mert akkor nagyon mérges volt, de ezek szerint, azóta sem bocsájtott meg ezért, esetleg még magának sem vallja be. Nehezen parancsoltam az érzéseimnek, pedig apám mellett megszokhattam volna, hisz mindennapos volt, hogy a sírás fojtogatta a torkomat, de Márkkal minden más volt. Ő hiába okozott fájdalmat, és szenvedtem is miatta, de a mélyen ott rejtőző szeretetet nem tudta gyökerestől kiirtani, ezért rá érzékenyebben reagáltam, mint nemzőmre. Ekkor valami szokatlan történt, mármint nem is igazán tudom, hogy mik itt a szokások, de talán ilyen nincs a napirendi pontok között. Orrfacsaró bűz kezdett terjengeni a teremben, többen rohanva menekültek ki az ajtón, ahol már a pánik csirái szöktek szárba. Szerencsémre pont a kezemben volt a zsebkendőm, arcom elé tettem, és már a menekülési utat kutattam, meg persze Márkot, amikor egy pillanat alatt a bűz helyét a virágillat váltotta fel. Bennem is átkattant ezzel egy időben valami. Már vissza tudtam menni hozzá, arcomon gyenge kis mosollyal, lelkemben azonban feldúlva. Amint elült a szag, kiválasztottam az italok közül egy puncsos poharat, és azzal sétáltam vissza az asztalhoz, ahol közben gyarapodott a létszám.
- Sziasztok, akivel még nem találkoztam az előbb. - üdvözöltem az új jövevényeket, Dóri felé egy plusz mosolyt küldtem, Márk elé pedig letettem a poharat.
- Hoztam neked innivalót, remélem, szereted. - mosolyogtam rá is, és visszaültem mellé. Elhelyezkedtem csak éppen, mikor agy szárnycsattogással egy bagoly repült be a terembe. Elém pottyantott egy borzalmas levelet. A címzett helyén apám neve állt. Tudtam mi vár rám, és ez rosszabbnak ígérkezett, mint az egész eddigi ittlétem összes kínos perce. Egy rivalló feküdt előttem, amit nem kibontani felelőtlenség lett volna. Remegő kezekkel kibontottam, közben Márkra sandítva. Akár még az ő keze is benne lehetett a dologban. Apám erőteljes hangja töltötte be a teret.

 
Apáthy Hanka!
Megdöbbenve hallottam a viselt dolgaidról, nem beszélve a vizsgaeredményeidről. Ez a silány teljesítmény nem illik egy Apáthyhoz, egyszerűen szégyenletes. Csak mert távol vagy, ne gondold, hogy ezt megengedheted magadnak! Nagyon gyorsan szedd össze magad, mert ha nem vagy jó semmire, kolostorba küldelek. Nem fizetek tovább olyanért, aminek semmi haszna nincs, lányom. A szünetekben itthon, ne számíts semmi jóra, tanulni fogsz a szobádban, nem mehetsz sehová. A zsebpénzedet meg természetesen megvonom. Nem lopom én a pénzt, hogy a haszontalanságaidra pazaroljam. Mellékeltem egy listát, hogy mely tárgyakat követelem meg, hogy felvedd, a többiről magad dönthetsz, de tartsd észben, hogy nem lehet kiválónál rosszabb jegyed egy sem. Elvárom, hogy azt tedd, amit mondok, vagy Márk előír számodra. Nem figyelmeztetlek többet, csak a vonatjegyedet küldöm el, halljak akár egyetlen panaszt is rád. Remélem, érthető voltam, Mihaszna kisasszony.

A hang elült, a teremben néhány szempár csodálkozva meredt rám. Én biztosan rákvörös voltam a szégyentől, és ha eddig nem volt étvágyam, hát most egyenesen hányingerem volt. Kibontottam az említett listát, és az volt benne, amit sejtettem. Majdnem minden tárgy be volt jelölve rajta. Megszámolni sem volt kedvem, de azért munkált bennem valami gyűlöletféle, mert csak Márk lehetett, aki beárult apámnak. Persze a temetős kaland nem volt benne, biztosan az a következő levéllel megy csak el. Ó, de szívesen a nyakába öntöttem volna azt a puncsot. Helyette, összeszorított fogakkal ezt kérdeztem tőle:
- Te írtál az apámnak? -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 30. 23:40
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Henrietta Regan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 18:24 | Link

Évnyitó-Végardó Erik

Megvolt a beosztás. Az eridonos asztal felé indulok. Tanácstalanul nézek körül. Az idegesítő dísztaláromban rémesen melegem van, és nem is túl kényelmes, szóval nem örülök igazán, hogy fel kellett vennem. A hajammal már csak azért sem csináltam semmit, a szokásos, borzas, "vörös szénakazal" stílusban maradt.
Végignézek az eridonos társaságon. Na igen, szimpatikusak. Vidámnak látszanak, és állítólag pont olyan vakmerőek és kalandvágyók, mint én. Sok kalandban lesz még itt részem, az biztos. Tulajdonképpen sejtettem, hogy az Eridonba fognak beosztani. Persze, mugli születésű vagyok, nem járt rokonom a Bagolykőbe, de ha tényleg jellem alapján osztanak be minket a házakba, akkor, lássuk be, várható volt, hogy ide kerülök. Egy kicsit sem vagyok beképzelt, állapítom meg.
Most komolyan, hová üljek?! Nem ismerek itt senkit. Nézelődöm, és hirtelen azon kapom magam, hogy szomorú képpel ácsorgok az eridonos asztal előtt.
 - Szedd már össze magad! - korholom magamat némán, és gyorsan megállok egy hely előtt, egy barna hajú srác mellett.
- Hali! - intek neki. - Ideülhetek?
Remélem, a fiú nem mondja majd azt, hogy foglalt a hely. Az kicsit égő lenne. Már így is túl sokat ácsorogtam tanácstalanul.
 - Amúgy Hennie vagyok. Henrietta Regan. - mutatkozom be.
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 29. 21:10 | Link

Évnyitó-Izabella


A hús tényleg finom volt. Megettem és úgy döntöttem megkóstolok még mást is. Végignéztem az asztalon és a szemem megakadt egy koreai ételen. Automatikusan abból akartam szedni, de megálljt parancsoltam magamnak. Most magyaros ételeket kell ennem, hogy megszokjam őket. Végül a sütik mellett döntöttem, talán azért mert többé-kevésbé azok voltak csak körülöttem. A zserbós tálcáról elvettem egyet és beleharaptam. Összerándult az arcom mert nagyon nem ízlett. Valahogy elnyammogtam, még szerencse hogy kis szelet volt. Hát ez nem lesz a kedvencem az már biztos. Kellett valami ami elviszi az ízét ezért egy újabb sütihez nyúltam. Valami Kekszes őzgerinc-féleség volt. Ebbe is beleharaptam és hála az istennek, ízlett. Sőt, nagyon is finom volt. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű kis sütemény, mégis mennyire finom.
A lány válasza azt sugallta, hogy kedves és jófej, de nem tűnt túl felszabadultnak. Sápadtnak látszott és láttam rajta, hogy szenved. Nem tudtam elönteni róla, hogy beteg vagy depressziós. Utóbbit én magam is jól ismertem. Mikor az emlékeim nagyon felerősödnek, akkor csak egyedül akarok lenni. Sokszor a szívverésem felgyorsul, elszédülök, néha még hányok is. Ekkor legszívesebben kifeküdnék a hóra és nem mozdulnék, hogy lehűtse a testem és lenyugodjak. Mondhatni sokkot kapok ilyenkor. Na de visszatérve rá, én inkább betegségre gondoltam. Megfogta a homlokát a kezével és lehajtotta a fejét. Aggódni kezdtem érte. Elgondolkoztam, hogy hozzászóljak-e vagy inkább ne üssem bele az orromat. Végül úgy döntöttem, hogy ha tényleg rosszul van és segítségre van szüksége, akkor egy kérdést mindenképpen megér. Legfeljebb elutasít.
-Minden rendben? Sápadtnak tűnsz egy kicsit. Jól érzed magad?
Kérdeztem tőle aggódó tekintettel.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 30. 16:46 | Link



Évzáró / Évnyitó ünnepély - Végradó Erik
(Bocsi a késért!)


A mai napon lezárul egy év és kezdetét veszi az új. De ebben a tanévben, már nem a cuki kislány Elenával fogunk találkozni. A szünet sok mindenre jó, nem csak új élmények és barátok szerzésére. Elena a szünidő nagy részét saját maga újraformálásával töltötte. Tanult új varázsigéket, ezen kívül még önvédelmet is. Napokon át mást sem csinált, csak edzett kitartóan. Aminek meg is lett az eredménye. Önbizalma szintén növekedett, így már nem fél kiállni idegen emberek elé sem. Külsején is fellelhetők változások. Hajkoronája meghosszabbodott. Szeméből lassacskán kezd eltűnni a gyermeki csillogás, helyét egy sötétebb, komorabb mélység veszi át. Stílusa nem az a bohókás, "rózsaszínben látom az egész világot" stílus, hanem egy felnőttesebb, komorabb divat képviselője lett. Annak ellenére, hogy még csak tizennégy éves. Ezért is döntött úgy, hogy a mai ünnepélyre felveszi térdig érő lila szaténruháját a hozzáillő magasított fekete cipőjével. És persze az elmaradhatatlan kis ékkövekkel kirakott, rózsát formázó nyakékét.
Most, hogy az öltözék megvan, már csak el kellene jutnia az évnyitóra. Így is tesz, lábait kapkodva indul el a Nagyterem felé. Nem meglepő, hogy a folyosókon már nem tartózkodik senki, hisz rég elkezdődött az ünnepség, mire a lány a bejárati ajtóhoz ér. Ahelyett, hogy szégyenteljesen, lapos kúszásban osonna be a terembe, inkább kihúzza magát és szép komótosan belépdel. Odabenn már nagyban folyik a "buli" így sietősen ülőhely után kutat a Piroskák asztalánál. Meg is pillantja régi jó barátját Eriket, aki nagy szemekkel kutakodik, keresve egy személyt. Elena nem tétovázik tovább, elindul felé, de mielőtt odaérne hozzá, egy lány az útjába vág és megszólítja a fiút.
Mind jól gondoljuk, mi jön ezután. Elena tétován pislog össze-vissza, hogy ugyan, most mi tévő legyen. Lényegében Erik volt az egyetlen ember, aki mosolyt tudott varázsolni a lány szájára. Aki mellett nem érezte a szülei halála okozta, mély lyukat a mellkasában. Erik jelentette számára azt az illetőt, akivel tűzön vízen át menne. És ez a személy, most egy másik lány oltalmában van. De Elena új ember lett, így nem szabad egy kudarc miatt összeomlania. Állja a sarat, még ha a földbe tiporják is. Egy pár perc kell ugyan, ameddig összeszedi magát, de miután ez megvan, fogja magát és a társasághoz tipeg.
- Szia, Erik! És neked is, hello! - mondja, bár az utolsó mondatot csak motyogva teszi hozzá.
 - Megbocsáss, vöröske, de gondolom ez a hely nekem van fenntartva. Úgyhogy talán jobban járnál, ha nem húznád ki nálam a gyufát... Lehetséges, hogy az imént elmondottak a féltékenység hangja voltak, de egyszerűen rájött ez az... érzés aminek nem tudott parancsolni. És talán, ha a lány tovább szívózik Elenával, akkor olyat fog tenni, amit valószínűleg megfog bánni.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. március 30. 19:32
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 30. 16:51 | Link

Daphne, Temi

Képtelen vagyok rendesen figyelni arra, amit csinálok, vagy arra, aki épp beszél hozzám. Gondolataim máshol járnak, tekintetem ködös, emlékekbe vesző, csak olyankor tisztul fel, ha erővel megállítom képzeletem folyását, és koncentrálok környezetemre, és a nőre, akit én magam szólítottam meg. Daphne nyugodt típusnak tűnik, ráadásul úgy tűnik, cseppet sem zavarja, hogy beszélgetőpartnere láthatóan lélekben egészen máshol jár.
Tisztában vagy vele, hogy udvariatlan, ahogy viselkedem vele, de jelenleg nem tudok tenni ellene. Belső vívódásomat nem vagyok képes félretenni, főleg úgy, hogy tudom, mi lenne a helyes, mi az, amit tennem kéne, és, amit tenni is akarok, de még nem tehetek félre megsértett büszkeségem, emiatt pedig azt hiszem, szégyellem magam. Hiába vagyok tisztában mindezzel, nem tudok mozdulni, még nem. De úgy látszik ő sem akarja megtenni az első lépést, talán már le is mondott rólam. Ebben a pillanatban még igazat is adnék neki. Mennem kéne, ha nem akarom végleg elveszíteni, de mégsem indulok.
- Oh, ezek szerint egy francia nemes hölggyel van dolgom? - Nagy nehezen a nőre fókuszálok, feldolgozom az információt és reagálok is rá. Gratulálok, csak így tovább, biztos, hogy nem tűnök teljesen idiótának, akinek a legegyszerűbb mondatok megemésztéséhez is két perc kell. Próbálok figyelni szavaira, amikből megtudom, hogy hamarosan talán a faluba is költözik, már amennyiben sikerül megfelelő lakást vagy éppen házat találnia.
- Valóban csendes - bólintok egyetértésem jeléül. - De azért most, hogy újra itt vannak a diákok, nem lesz olyan nyugodt, mint amilyen nyáron volt.
A bagett témához nem tudok hozzászólni, mert sosem volt szerencsém Franciaországban járni, illetve mégis, de csak átutazóban, meg egy barátom születésnapján, bagettet viszont még nem sikerült kóstolnom ott.
- Nem lehet egyszerű külföldön, ismeretlen környezetben boldogulni - jegyzem meg, bár némi tapasztalatom nekem is van e téren, elvégre a Roxfortban végeztem, és az első két év nem volt egyszerű. A nyelvet is tanultam még, a hely is szokatlan volt, de végül második otthonommá nőtte ki magát a szívemben Anglia, ezért is maradtam később ott, és ezért kezdtem el a karrieremet egy angol csapatban.
- Elemi mágiát - válaszolom, majd érdeklődve nézek a nőre. - Ismerős ennek a mágiaágnak a területén?
Húgára vonatkozó kérdésén elmerengek, de neve nem ismerős, arcot sem tudok társítani hozzá, biztos vagyok benne, hogy én nem tanítom. Sajnálkozva széttárom a kezeim, és megrázom a fejem:
- Nem tartozik a tanítványaim közé. Az én tárgyamat amúgy sem sokan tanulják, főleg a gyakorlatisokkal vagyok elfoglalva év közben - ismertetem a helyzetemet, ami nekem jelenleg nagyon is megfelel. Kevesebb tanulóval könnyebb beleszokni a tanításba, bár a lámpaláz sem túl ismert szó számomra, de azért nem is kell hozzá szótár, hogy tudjam, mit jelent.
Közben átveszem a poharat a nőtől, és nyomban bele is kortyolok a vízbe. Temi hátát figyelve megint elveszítem a beszélgetés fonalát, de a nő utolsó mondata megüti a fülem. Eddig nem gondoltam volna komolyan, hogy menyasszonyom féltékeny lenne, de Daphne szavai felidézik bennem veszekedésünket, és végül magamban igazat kell adnom a szőke hölgynek. Temi már akkor is azt mondta, hogy lenne rá oka, amikor nem is tettem semmi olyasmit, amit hűtlenségre utalhatott volna, így hát valószínűleg csevegésem Daphne-val nem eshet neki valami jól. Már ha érdeklem még egyáltalán.
Éppen szólnék a társaságomban lévő nőnek, hogy indulnom kell, amikor valaki szagos merényletet követ el az ünnepségen résztvevők ellen, nekem pedig tennem kell ez ellen. Amint újra tiszta a levegő, kinyitom a szemem és megpillantom Daphne rám emelt poharát. Mosolyogva bólintok felé, megköszönve elismerését, majd nyújtom felé a karomat, hogy a helyére kísérhessem a nőt.
- Köszönöm az elismerő szavait, de ez semmiség. Ha gondolja, a helyére kísérném, mert, ahogy látom az igazgató úr folytatná a beszédét. - Megvárom, míg a nő dönt, hogy elfogadja-e a karomat, vagy inkább csak mellettem sétál, aztán elindulok a vendégeknek fenntartott asztal felé, persze csak abban az esetben, ha Daphne is arrafelé veszi az irányt. - Mind a négy elemet képes vagyok irányítani, ezért is tanítok az iskolában. Úgy éreztem, hogy kötelességem segíteni, ha már egyszer ilyen adományban részesülhetek.
Talán öntelten hangzik, de valóban ez volt az okom arra, hogy ahelyett, hogy visszamentem volna kviddicsezni, inkább tanárnak álltam.
- Most azonban, elnézését kell kérnem, mert beszélnem kell valakivel - hajlok meg előtte finoman, majd elindulok megkeresni Temit. Pár lépés után azonban visszafordulok, és komoly tekintettel a nő szemébe nézek. - Köszönöm.
Nem zavar, hogy esetleg fogalma sincs róla, hogy mit köszöngetek, elég, ha én vagyok tisztában azzal, hogy segített felnyitni a szemem. Egyáltalán nem számít a büszkeségem, vagy a féltékenységem, semmi nem lehet ok arra, hogy bántsam Temit. Én rontottam el, nekem is kell helyrehoznom, épp ezért nem viselkedhetek úgy, mint egy hisztis gyerek.
Akkor érek a tanári asztalhoz, amikor menyasszonyom a másik oldalon összeesik. Szívem megáll egy pillanatra, de kviddicsmeccseken edzett reflexeimnek és megszerzett lélekjelenlétemnek köszönhetően, testem nem fagy le, és mire tudatosulna bennem, már Temi mellett vagyok. Eszembe sem jut, hogy hordágyat varázsoljak kedvesemnek, egyből karjaimba kapom, majd körülnézek a teremben, de sehol nem látom a gyógyítót. Lenézek a mellkasomhoz szorított sápadt nőre, és ekkor tűnik fel, hogy a korábban még viselt eljegyzési gyűrűje nincs az ujján.
Kétségbeesetten nézek körbe újra, mintha megpillanthatnám az aprócska ékszert a tömegben. Erre persze esélyem sincs, de azért még reménykedem, hogy, ha nekem nem is, de valakinek talán feltűnt a köves gyűrű.
- Elnézést, valaki nem talált a földön véletlenül egy lilás színű kövekkel díszített gyűrűt? - emelt hangon beszélek, talán épp az igazgató beszéde közben, de cseppet sem érdekel. Az a fontos, hogy megtaláljam azt a tárgyat, ami életben tartja azt a nőt, akit mindenkinél jobban szeretek.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. március 30. 17:46 | Link

Axel, Harriet és Greg  ^^

Ráérősen lóbálja az asztal alatt kicsire szabott lábait, mialatt a narancslé egyenletesen párolog el belé. Van alkalma alaposan körülnézni a teremben: egyesek csoportokba tömörültek, mások egyedül állnak a fal mellett. Utóbbiakra épp csak egy futó pillantást vet, mert amúgy sem lesz ma nagy dolga egyikkel sem. Lényegében senkivel nem tervez interakcionálni, de általában, ha ő nem megy a „baj” (értsd jelen esetben az embereket ez alatt) elé, majd jön az hozzá kopogni magától.
Ideje volna azért a cipőit visszatornáznia a helyükre, éppen ezért végez egy merülő mozdulatot az asztal alá: egyik fele fent, másik felét keresi, Axel hangja elmegy mellette... Óóó, Axel, a drága. KOPP! Ez a fejed volt, kislány, az AÚ pedig a köszönetnyilvánításod a fa felé a simogatásért. Másik fél pár cipő is a helyére kerül, kibújik hát az asztal alól és Axel...ék felé fordul.
- Harriet! – hápogva mered kedves barátnőjére, de az öröm szikrája nem hiányzik a szeméből. Lendületből feláll és karjaiba zárja a szőke svédséget, még két puszit is nyom az arcára, annyira megörül a hirtelen felbukkanásának.
- Hát te? Semmit sem mondtatok, hogy átjössz Bagolykőre... – nevetve öleli még mindig a lányt, Axelre meg kissé kérdőn néz szemsarokból, hogy ő tudott erről és elhallgatta, vagy neki is légből jött az egész? Végül is mindegy, a lényeg, hogy az egész Sjölander família itt van végre. Még jó pár percig vidáman cseverészik két kedves barátjával, aztán –ha nem is könnyes búcsúval, de – elköszön tőlük, míg az ünnepségnek vége nem lesz. Az igazgató úr beszédét is illedelmesen megtapsolja a többiekkel együtt (magában boldogan ujjong háza győzelmén, de kifele mégsem volna ildomos hangosan mulatni) és a következő másodpercben sikeresen eláll a lélegzete: a hang, a mozdulat, minden nagyon élénk emlékeket ébreszt fel benne. Helyből ugrik egy kicsit, de hála Greg fogásának, a plafonra még nem fog felragadni a húsz körmével, mint holmi jólnevelt macskák.
- Úristen, rám hozod a frászt! – vált át némileg visszafogottabb hangnembe, mert ez előtt egy tizedmásodperccel még jó hangosan akart rászólni az orv támadóra. Közben az arca felvette a szokásos paradicsom színét és sűrűn kezd pislogni Greg kezére is a derekán.
- A kezed...- csak ennyit bír kibökni, mert egyrészt nem találja a szavakat, másrészt a teremben valaki felrobbant egy adag bűzös ajándékot. Reflexből az orra elé kapja a kezét, mielőtt még vissza akarna jönni az előbb elnyammogott szendvics, de szerencsére perceken belül javuló tendenciát mutat a légminőség: valaki „tisztogatni” kezdett és tippje is lenne, kicsoda. A lényeg az, hogy a terem újból élhetővé vált, de Greg keze még mindig a derekán van és a szája túl közel az ő füléhez.
- Élvezed, ugye? – tekint rá némileg vádlóan a pirulása alatt. Annyira érzi, hogy Greg élvezi, ha piszkálhatja, de azzal is tisztában van, hogy ez csak húzás; még nem súrolja a gonoszság határát, tehát nincs komoly oka menekülnie előle.
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2014. március 30. 19:07 | Link

Artemisia és Merkovszky kolléga

A gerillaakció rövid időn belül véget ér a teremben, vélhetően egy elemi mágus segítsége miatt, de nem bírja ki megjegyzés és halvány mosoly nélkül. Talán jobb is ez, mint a Roxfort, itt sokkal több csíny történik, mint anno náluk. Az is lehet, hogy inkább tanult és elkerülte az embereket, ezért nem figyelt fel annyi mindenre annak idején, de végül is mindegy már. Itt minden más, és kezdi megkedvelni a helyet, még akkor is, ha már volt rosszban is része jócskán. De éljene a lazaság, nem erre kell figyelni.
- Igazad lehet. Nekem még tetszik is néha, de ez maradjon a mi titkunk – kacsint a nőre, majd folytatják az útjukat. Artemisia javaslatára végül elindulnak a tanári asztal felé és helyet is foglalnak. Közben a professzor elfelejti a gyűrűt, a kérdésekre próbál koncentrálni, ha már ilyen örömteli a találkozás.
- Gratulálok nektek. Firinne kisasszony igen kedves teremtésnek tűnik, habár fiatal, biztos vagyok benne, hogy tehetséges. Ezt bizonyítja a házkupa elnyerése is, azzal, hogy a tavalyi kiélezett helyzetből és vereségből fel tudtak állni. De biztosan benne van a te kezed is – bókol a nőnek, mert valahogy inkább Rubyából nézi ki, mint a kislányos arcú Doléance-ból. Nem tudja, hogy téved-e, hiszen sokszor a látszat csal, mégsem tud teljesen elfogultság nélkül nyilatkozni, főleg úgy, hogy Doléance-t egyáltalán nem ismeri, Artyt pedig talán a legjobban a tanári karból.
- Sajnos az én tartárgyam nem igazán népszerű szorgalmi írás tekintetében, és általában levitásoktól kapok beküldött feladatokat. De valóban sokan jól teljesítettek a vizsgákon, bár megjegyzem, hogy Blackwood kisasszony üres vizsgalapja kissé elszomorított. De hát ez van, nem a mi feladatunk ítélkezni, csak megkedveltem a szerenádja után, nagyon lelkes levitás – emlékszik vissza az estre, amikor tévedésből őt lepték meg a levitások egy rövid szerenáddal. Még le is pontozta őket Vécsey, pedig nem szokása kedvezni a diákoknak, de megérdemelt volt az a két pontocska. Miután leülnek Artemisia kissé furán kezd viselkedni, de nem annyira feltűnően. ~ Talán ő is kap egy díjat, és izgul. ~ Gondolja, hiszen tudja, hogy nagyon kemény asszony a professzornő, és nem igazán mutatja ki az érzéseit. De aztán az egyik pillanatról a másikra eldől a nő, ő pedig felpattan, és éppen elkapja a fejét, nehogy az a földre pattanjon. ~ Talán más is volt abban a bűzbombában? ~ Gondolkodik. majd felkiált.
- Tsosie! Kérem, jöjjön ide! Adjanak egy kis helyet a kollégák! – nézi a fehéredő nőt, nem tudja, hogy mekkora lehet a baj, de a szemével Merkovszkyt is keresi, hátha itt van, mégiscsak neki a legfontosabb a teremben. Nem látta az indiánt, de nagyon reméli, hogy itt van, de főleg azt, hogy Rubya professzornak semmi baja. Mire újból felpillant az elemi mágia professzora már ott is van a jegyese mellett és egy gyűrűről érdeklődik. Hirtelen ő is körbenéz, hátha megtalálta valaki a gyűrűt, ami nem érti, hogy hogyan lehet most fontos, aztán észbe kap. ~ A pulzáló gyűrű, nálam van! ~ Ocsúd fel egy pillant múlva, majd előveszi a zsebéből és Merkovszky kolléga felé nyújtja.
- Itt van, nemrég találtam, de mire is jó ez? Láttam, hogy nem egy normális gyűrű, segíthet rajta? – érdeklődik, miközben nézi, hogy a kolléga mit csinál majd.
Utoljára módosította:Vécsey András, 2014. március 30. 19:07
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. március 30. 19:11 | Link

Lin

Nincs értelme összeismertetni Aileent és Davidet, egyrészt mert valahogy nem örülne neki, ha a srác rámozdulna egy hirtelen jött indíttatás miatt az Ő partnerére, másrészt Aileen és David... két totálisan elütő jelenség, minek hát keresztezni őket? Ezt így nagyon okos fejbólogatással jóvá hagyja magában és inkább ki is törli az agyából, hogy látta Davidet, annál több hely marad Aileennek.
- Gondolod, hogy Barbie elnézi nekem, ha egy ennyire csinos nővel lépek le innen? – Érződik a kötekedős hangnem, csak a rosszindulat hiányában ez éppenhogy kedvesnek hathat, nem sértőnek. Tekintetét még mindig Linen legelteti és láthatóan nem sok késztetést érez, hogy ezen változtasson. A szőke fürtjei, a ruhája alatt megvillanó vonalai- mindent alaposan lefényképez lelki szemeivel és elraktározza elméje egy rejtettebb zugába. Eddig is érzékelte már, hogy Aileen vonzó, de most teljesen meg is győződött róla. Felrémlik benne, milyen előszeretettel gúnyolta körbe a sok rózsaszín holmijáért. Lehet, ha ma este is azt húzott volna magára társnője, kivételesen megjegyzés nélkül eltűri, de ezt már nem fogják megtudni.
Nagy gálánsan karját nyújtja felé, amit el is fogadnak, ezután közelebb sétálnak az egész iskolás gyülekezethez. A szokásos speech nem nagy durranás, elintézhető egy vállvonással is, az már kevésbé, hogy bámulnak rájuk. Ide kell egy-két gyilkos pillantás megspékelve az undok mosolyával: a gyengébb idegzetűek hamar meggyőződnek, hogy Saint-Venant közelébe ma sem jó menni. Apró bólintással adózik Lin javaslatának a beszéd megkezdése előtt, de különösebben nem megy bele, miért nincs kedve a lánynak a további partyzáshoz. Annál jobb, nem kell győzködje, hogy menjenek már. A végére mintha egész jókedve kerekedne levitás kisangyalunknak, még viccel is egyet, de ezzel ötletet is ad a rellonos rosszfiúnak: látványos lenne, ha vállra kapná Aileent és kihurcolná a nagyteremből, főleg, hogy valaki az imént bebüdösített (csodás húzás volt, a halk röhögése hirdeti is a véleményét). No rendben, Aileen tervez, Mihael végez alapon mire Aileen végigmondja, hogy inkább mégsem kíváncsi a műsorra, jobbjával elkapja a lány térdeit és lendületesen a vállára veti az egész pártíz kilós kisasszonyt. Az már másodlagosnak számít, hogy a szoknyarész szabadon lebeghet részleges belátásokat biztosítva a közönségnek.
- Milyen az éghajlat mögöttünk, drága? Remélem, kapaszkodsz rendesen. Fojtogatni nem ér, mert lelöklek a padlóra. Ezennel lelépünk. – Szavaihoz hűen megindul kicsinosított terhével együtt a nagyterem ajtaja felé, és míg az egyes bámészkodók napirendre térnek a nem mindennapi szöktetés felett, ő szépen kislisszol Linnel együtt az egész báli agybajról. Ideje az országból is meglépniük pár napra.
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet Annika Sjölander
INAKTÍV


kicsi Sjöli
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 32
Írta: 2014. március 30. 19:59 | Link

Axi kedves, Runa kedves


Megjöttem, azt hiszem. Egy hatalmas épület előtt állva azt hiszem rendbe kell tennem néhány gondolatot a fejemben azt tekintve, hogy hol is vagyok, na meg, hogy hogy kerültem is. Nehezen sikerült csak meggyőzni a szüleinket, hogy ott hagyhassam Franciaországot a leányiskolával együtt, na meg azzal az idétlen egyenruhával. És most, nicsak, már Magyarországon vagyok egy kevésbé irritáló egyenruhában, meg dísztalárban, a suli kapuban, ahol már vár rám a bátyám.
- Igen, meglepődtek, bár bevallom engem feldob az újdonság varázsa. Na de Axi, neked mióta szokásod ennyit beszélni? - nevetek fel hangosan, és igazán felszabadultan. Hiányzott a bátyám, állíthatom. Hiszen kiskorunkban is össze voltunk nőve, nem hogy még most, nagyobbként a csínyeket is belevéve. - Runa? Ó, már várom, hogy lássam. - mosolyogtam még mindig, és figyeltem magam körül az embereket. Van aki furán figyelt minket, tekintve, hogy svédül beszéltünk, hiszen nekem nem éppen megy még olyan jól a magyar. Ráadásul amíg ideérünk nem egy ember köszönt a bátyámnak, és bár szóvá nem tettem, jó volt látni, hogy ilyen sok ismerőse van itt, és ennyire szeretik nagyrészt. Na persze nem mondom, hogy nem volt ott 1-2 utálkozó pillantás is, kíváncsi vagyok mit csinálhatott a kis bolond gyerek, de nem lepődök meg ezen sem, mint ahogy sose tettem. Mikor beérünk a terembe nagy zsibongás hangzik fel, mi pedig egy sok kék címeres ruhás ember közé keveredünk. Ott Axel talál rá Runára, aki nem meglepő módon örül nekem, hiszen nem tudta, hogy jövök. Viszonozom az ölelést, meg a puszit, majd megerőltetve magam megszólalok magyarul.
- Hát, én jöttem ide Axel után. Hiányzott mindenki. - mosolyodom el, majd Axel felé fordulok, és a nyakamat nyújtogatva próbálom kitalálni, melyik az az asztal, ahol a zöld címeres emberek leledzenek. Runa közben elköszön tőlünk, és tovább áll, így én is, mikor végre kiszúrom, hova is kell mennünk, megragadom bátyám csuklóját, és magammal vonszolva a tömegbe a kinézett asztalhoz lépek. - Üljük végig ezt az évnyitót, aztán menjünk. - jegyzem meg Axelnak kicsit komorabban, habár még mindig boldog vagyok, nem szeretem a beszédeket, és más egyebeket sem. Szóval csak reménykedem abban, hogy hamar vége lesz az egésznek.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. március 30. 20:15 | Link

Kékek, Dasha és Izabella~~


Gyógyító, kuruzsló, sámán... Tudom is én mi. A lényeg, hogy meg volt. Vagyis remélem, hogy ő volt az, mert ha nem... hát igazából nekem mindegy az is. Gyors zuhany, és öltözködés. Abból, hogy senki, de abszolút senki nem volt a Levitába - ahova amúgy külön osztottak be, mert az elsősök között mégis csak viccesen néztem volna ki - rá kellett jönnöm, hogy késésben vagyok. Ráadásul fogalmam sincs mi a módi, mit kéne felvenni... Így maradt a mindig tökéletes, farmer-ing-pulcsi összeállítás. Sötétkék, már majdnem fekete farmerrel, és a házam színeihez illő pulóver. Az ingem az fehér, a hajam befésültem a jó irányba. Még kicsit nedves, de nem baj, majd megszárad, a cipőmbe (fekete) gyorsan belebújok, aztán felkapom a pálcámat, mert anélkül nem megyek sehova, már csak azért sem, mert az itt készült ételeknek nem tudom a szénhidrát tartalmát, és van egy nagyon jó kis bűbáj, ami megmondja, így nyugodtabban tudok majd enni. Na meg, vacsora előtt is, vércukorszintet kell mérnem - anyám miatt.
Sietős lépekkel szelem át a folyosókat, eltévedek vagy kétszer, de aztán megüti a fülemet valami zaj, és abba az irányba veszem az utam. Nem kell csalódnom, a Nagyterembe tévedek, és rögtön rájövök arra is, hogy valaki rivallót kapott. Ilyenkor érzem szerencsésnek magam, hogy mugli származású vagyok. Sosem fogok rivallót kapni. Viszont, most hasznos volt ez a kis üzenet, hiszen megtaláltam a termet. Az már kevésbé tűnik kellemesnek, hogy szétnézve, rá kell jönnöm, a rivallót, valaki olyan kapta, akivel egy házba fogok lakni. Már csak az üzenet miatt sem... De nem foglalkozom ezzel. Megigazítom a ruhám, hogy ne legyen rajta semmi kivetni való, aztán laza léptekkel - mintha mi sem lenne természetesebb... tök zavarban vagyok! - ahhoz az asztalhoz lépek, amelyik a kékek részére van fenn tartva.
A rivallós résztől távolabb, egy hozzám hasonló és egy szőke lány társaságát választom.
- Szabad? - kérdezem tőlük, már ha figyelnek, és a szemben levő üres helyre mutatok. Aztán ha csak nem kezdenek hevesen tiltakozni leülök. Közben, arra is rá kell jönnöm, hogy a szőke, valószínűleg nincs jól, így megkérdezem én is - Nem kérsz egy pohár vizet? Esetleg egy kockacukrot?
Ez lehet furán hangzik, de mindig kell legyen nálam kockacukor, mert ha leesik... az őrületbe lehet kergetni ezzel a szöveggel. De mégis. Mindig van nálam.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. március 30. 21:08 | Link



Mihael nemcsak, hogy jóképűbbnek tűnik, mint egyébként, de társaságnak is sokkal kellemesebb, mint korábban bármikor. Bár most is kötekedik, de nem sértően, nem érzem benne a bántó szándékot, de sajnos úgy tűnik, hogy a barbiezásról nem most fog leszokni.
- Nem tudom, hogy kiről beszélsz, de, ha nem jött el, akkor bizonyára nem igazán érdekli, hogy kivel mit csinálsz. - Ez eléggé durván hangzott, de hát már nem szívhatom vissza. Sajnos mostanában már nem érzem természetesnek a kedvességet, és gyakran túllövök a célon. Azért megpróbálom kijavítani a hibámat. - Úgy látszik, hogy mára be kell érned velem. - Szavaimat egy mosollyal toldom meg, és egy enyhén kihívó nézéssel, majd belekarolok, ha már egyszer felajánlotta.
Ahogy közelebb kerülök hozzá, megérzem az illatát is, amely nem hivalkodóan, de körüllengi a testét. Kellemesnek találom, ezért lassabban és mélyebben veszek levegőt, hogy tovább érezhessem, átjárja a tüdőmet. Amikor megfogja a kezemet és én rákulcsolom ujjaimat, kezdek biztos lenni benne, hogy jó estém lesz.
Közelsége kezd elbódítani, de ez nem zavar, sőt hetek óta a legjobb pillanataim egyike. Nem aggódom semmi miatt, hiszen Mihael itt van mellettem. Egy halk hang még valahol az agyam egy hátsó zugában óvatosságra int, sőt, mintha olyasmit fecsegne, hogy nem szabadna jobban belezúgnom a srácba, mert nem lesz jó vége, de képzeletben lecsapom azt a suttogó alakot. Nem szabad? Kit érdekel? Veszélyes? Annál jobb. Legalább ez a napom nem fullad olyan unalomba, mint az egész szünetem. Szinte semmit nem csinálhattam az állapotom miatt. Komolyan, mintha terhes lennék. Meg fogok halni, épp ezért kell kiélveznem ezt a maradék pár évet. Ezt döntöttem el a nyáron, és ehhez fogom tartani magam ebben az új évben.
Mihaelnek sikerül megnevettetnie, bár jobban belegondolva annak eshetőségébe, hogy a vállán cipel ki, nem lenne mulatságos. Ezt éppen meg is jegyzem neki, amikor ő úgy dönt, hogy ez cseppet sem érdekli.
Kisebb sikkantással veszem tudomásul, hogy világom teljes mértékben felfordult, és amúgy sem nagyon látok mást a srác hátán kívül.
- Nem az a fontos, hogy most milyen, hanem, hogy milyen lesz, ha egyszer leraksz - fenyegetem meg burkoltan, de eléggé ingerülten. Az még hagyján, hogy cikis a helyzet, nem igazán izgat mások véleménye, de ilyen rövid szoknyában ez a mutatvány több lesz, mint kínos. - Fojtogatni?! - röhögök fel. - Minek nézel, kígyónak? - Ebben a testhelyzetben örülök, ha nem esek le, ráadásul biztos vagyok benne, hogy a nyakát nem érem el. Lehet, hogy megfojtom majd a fickót, de majd csak akkor állok neki próbálkozni, ha szilárd talaj lesz a lábam alatt. Mivel nem látok esélyt a szabadulásra, beletörődöm, hogy muszáj lesz kibírnom, később majd megtorlom valamivel.
- Legalább arra figyelhetnél, hogy minimálisra szorítsd azoknak az embereknek a számát, akik később elmondhatják, hogy milyen színű alsónemű volt rajtam az évnyitón - sziszegem oda neki, tervem szerint úgy, hogy a srácon kívül más ne, de ő biztosan meghallja. Persze aztán rájövök, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet ezt mondani neki, mert ez már majdnem felhívás tapizásra, de végül csak sóhajtok egyet, miközben Mihael a vállán velem elhagyja a termet.
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 30. 21:20 | Link

Harriet, egyetlen drága kishúgom.

A mai nap nem is annyira az évnyitóról szól, hanem inkább Harrietről, akivel végre valahára megérték, hogy egy épületben és egy házban tanuljanak, sőt, még egy évfolyamban is, bár nem biztos, hogy ennek hosszútávon minden percben örülni fog, de most épp a fene bánja. A kapuban összeszedte a húgát, aztán irány a nagyterem, jó lesz megmutatni Runának is, hogy ki van itt, mielőtt sápítozni fog, hogy bujkálnának előle, holott nem is, csak valahogy a ma estét talán mégis inkább jobb lenne a tömegtől távol tölteni, nem itt, főleg, hogy Elliot se tette tiszteletét.
- Öh, nem tudom. Egy ideje, de ha zavar szólj, és befogom. - közli a lánnyal, majd bólogat a kérdésre válaszul és beérve már keresi is a teremben a kékek asztalát, a kékek asztalánál pedig Runát, futólag beszélnek pár szót, aztán jó lenne a saját asztalukat is megkeresni, noha útközben támad neki jobb ötlete is. Megrázza a fejét a javaslatra és irányt váltva mégsem a zöldek asztalához megy, hanem inkább az ajtó felé.
- Tudom, tudom, prefi vagyok és nem szép dolog, de nincs kedvem a szokásos unalmas éveleji szöveghez. Lépjünk le, megmutatom inkább neked a Rellont, meg hogy hol találsz meg úgy egyébként, és ha akarod, néhány érdekes helyet is. Ó, és ha éhes lennél, lemehetünk a konyhába is. Úgy örülök, hogy itt vagy, húgi. - tényleg nagyon örül neki, és még az ajándékát sem adta oda, ami azt illeti, de majd ha elérték a Mennydörgőket, akkor sort kerít arra is, hiszen direkt ott hagyta a szekrényén, hogy véletlenül itt el ne veszítse. Vár azért még bármiféle választ, egy bólogatást, vagy egy igent, mert sejti, hogy Harrietnek sem lesz nagyon ellenére az ötlet - ha csak gyökeresen meg nem változott a francia iskolában az elmúlt években ilyen téren - és ha megkapta azt a választ, akkor már húzza is a lányt derékon ragadva egyenesen az ajtóhoz, ki a folyosóra, aztán mehetnek is le a pincébe, vagy amerre a húga óhajtja, ma legyen jó napja, kívánhat legalább hármat.
Hozzászólásai ebben a témában
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 30. 22:21 | Link

Hannus, Dóri, mók... Médea

    Túltéve magát a kajalopáson, nagy büszkeséggel hallgatta az igazgatói beszédet. Őszintén érdekelte minden elhangzott szó, szükségtelen volt rájátszani, a többieket kizárta maga körül. A többi házat dicsérendő tapsot kellett imitálni csöppet, de ette fene, így, hogy ők nyertek igazán belefért.
    Mindezt aztán gyorsan elhomályosította az evés folytatásának lehetősége valami édesség gyanánt. A lányoknak egyszerre támadhatott pisilhetnékük, nem is figyelt arra, melyikük merre megy, külön egymástól. Egyedül is tudott bánni a késsel és villával, s jöhetett volna az első falat, ha azok az illatok nem akadnak meg a torkán, orrán. Hiába félreszállt cigifüsttől edződtek szemei, azonnal könnyek lepték el. Reflexből pálcája után nyúlt, teljesen értelmetlenül. Úgy érezte fejébe is betódult a kellemetlen szag s a hangorkán, hogy a terem nagy része keresi a kiutat, s minden értelmes gondolatot elsorvasztott, kész csoda, hogy egyáltalán a talájra zsebét megtalálta a nagy köhögések között. Valamelyik tanár gyorsan kapcsolhatott, mert amilyen gyorsan jött, úgy eltűnt a bűz. Csak rossz szájíz maradt után, amiért étvágya elillant a szaggal együtt.
Ezek után előkerült a lányok is, Dóri másodmagával együtt, aki oh, vörös. Nekik, magát is beleértve milyen jól is áll a kék! A normálishoz képest vékonyabb hangon préselt ki egy sziát magából, talán az arca is átváltott picit erre az árnyalatra ahogy rápillantott. Normális válasz helyett csak egy ühümmel tudta kiegészíteni mondandóját, bőséges ez így is. Semmiből jött zavarából Hannus mentette ki, jelenlétével pedig minden visszatért a maga egyensúlyába a fiúnál.
Örömmel vette el a neki szánt poharat, s elsőre kiitta ami benne volt. Koppant a pohár az asztalon, ugyanakkor, amikor a bagoly meghozta a levelet. Kíváncsian pillantott oda, s a vörös, na már megint ez a kényes szín azonnal elárulta, hogy sok jót nem ígér a tartalma. Fülsértő agymosás következett, nem olyan higgadt hangnemben, mint Márk szokása, hanem valamivel szigorúbban. Viszont még őt is megemlítették a levélben, elkényeztetettnek érezte magát egy pillanatra, hogy ennyire megbíznak benne. Persze azért ez mégis csak egy rivalló volt, s valamelyest illik komolyan venni.
- Ej, s még hogy a cigi egészségkárosító? Előbb majd' megfulladunk, most meg zúg a fülem.  Mindkét kezével odanyúlt hozzájuk, megnyomkodva őket, megfelelően működnek e még. A kérdésre is rögtön válaszolt, imitálva azt a kimért hangszínt, ami Hunor bá't jellemezte.
- Persze Hanka, illik mindenről tudnia - Jaj csak ne nézne rá így a lány, se ideje, se elképzelésnek nem volt helye, mit fog ezután kapni, mert improvizálnia kellett! - Írtam neki, hogy beszélnie kéne veled. De azt nem gondoltam volna, hogy rögtön válaszolni fog, s igazából ez nem is tőle van, hanem én írtam.
Hannusnak nem erőssége a logika, legalábbis a pozitív, annak belátásra nemigen sikerült bírnia múltkor, ennek ellenére a bálba eljött vele. Ezt lerombolandó, hátha negatív irányba sikerülni fog, s ehhez az is szükséges, hogy a másik két háztársa előtt is elássa magát jó mélyre. Remélhetőleg asszisztálnak ehhez.
- Viccnek szántam - fejvakarással kezdett a hazugságba -, csak a hülye ismerősöm hamarább küldte el, nem ide szántam, bár, így is nagyot durrant. - Magyarázza leginkább Dórinak és Médeának, elég hangosan, hogy a közvetlen közelükben ülők is meghallják, had terjedjen tovább mások között is az ”őszintesége”.
    S hogy a hangot honnan kölcsönözte? Nos arra is felsejlett egy ötlet, talán nem boncolgatják agyon, hogyan is hamisított egy rivallót. Ebben bízva gy mosolyt küldött mindhármuk felé, s valami újabb ital után kapott, hogy néhány pillanat erejéig elbújhasson a pohár mögé.
Hozzászólásai ebben a témában

12
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. március 30. 22:36 | Link

Henrietta és Elena

Erik épp a másik irányba kémlel, de már egy kóválygó eridonos sincs, és Elena sem ül az asztal azon szakaszán, amit belát. Kihajol, hátha a lány rég leült valahová az ő sorában, és pont kitakarják őt a többiek. A vizslatásból felriasztja egy hang a közelből. Megfordul, fölötte egy nagyon vörös hajú lány áll, és a mellette üresen fekvő párnára mutat. Erik fejében gyorsan megszületik az egyenlet megoldása: Már szinte mindenki elhelyezkedett, az ünnepség máris kezdődik, Elena pedig sehol. Udvariatlanság lenne elutasítani ezt a lányt is, biztos az asztalszomszédai is gorombának néznék, ha a végén mégsem ül majd senki az állítólagosan foglalt helyen.
- Hát...persze - mondja a lánynak egy kicsit túl komorra sikeredett ábrázattal. Hol lehet Elena? De Henrietta leül és bemutatkozik, így sikeresen eltereli a fiú figyelmét a bújáról.
- Én pedig Erik - mutatkozik be ő is egy halvány mosollyal, majd tapasztalatból tudván, hogy a főnixek nem tartják tolakodónak és nem nézik butának sem az efféle kérdéseket, bátran felteszi a fejében motoszkálót:
- Ez egy magyar név? - érdeklődik.
A válasz után azonnal meghallja az ismerős hangot, akinek gazdáját eddig kereste. Felélénkülve felnéz kedves háztársára, és először is jól megilletődik az átalakuláson, amin a lány a nyári szünet alatt átment. Mielőtt bármit is mondhatna, Elena éles hangnembe vált át, amivel a következő meglepetést okozza Eriknek. Soha nem gondolta volna, hogy barátosnéje ilyen hangot is meg tud ütni. A mondanivaló tartalma sem tetszik neki. Hogy elsimítsa a nézeteltérést, hirtelen ötletétől vezérelve cselekszik. Fenekével arrébb tolja Henriettát, közben bocsánatkérést motyog, és olyasfélét, hogy ha lehet, megkérhetné a mellette ülőket, szorítsanak egy kis helyet. Miután ilyetén módon elegendő ülést szabadított fel a padon, és a feneke alól a párnát is odacsúsztatta, hellyel kínálja a lányt. Férfiakra nem jellemző szemfülességgel jött rá ugyanis, hogy jobb lesz, ha a két hölgyemény közé ül a további civakodás elkerülése érdekében.
Az Elena sugárzó kedvességének eltűnése felett érzett csalódottság egyelőre nem hatol mélyre, barátságosan mosolyog a lányra, aztán Henrietta felé fordul, majd maga elé mered az asztalra, mivel fogalma sincs, mivel indítsa be a félresiklott beszélgetést.
Egyelőre nem kell ezen rágódnia, mert az igazgató úr a pódiumra lép, és megkezdi beszédét, amit csöndben illik végighallgatni. Az Eridon pontjainak kihirdetésekor őelőtte is megjelenik egy csomagocska ajándékokkal, amiért hálásan néz Wickler professzorra. Nem érdemelte meg az ajándékot, mivel a tavalyi év végén jött csak az iskolába, és egyetlen ponttal sem járult hozzá az eredményükhöz. De majd idén...!
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. március 30. 23:26 | Link

Runaci.

Úgy terveztem ma este úriember leszek, csak úgy, mint általában. Ez a kis ijesztgetés még nem jelent semmit sem, természetesen ezek után készséggel fogom kísérgetni Runát, amerre csak szeretné (bár lehet, semmi ilyen akarata nincs irányomba). Kissé aljas volt a módszer arra, hogy valahogy összeszedjek egy partnert az évnyitóra, de ha ezt nem lépem meg, akkor egész este ott állhattam volna a falmelléken és nézhettem volna, ahogy a többiek éppen jól szórakoznak egymással, és én kimaradok a dolgokból. Pedig én szeretek jól mulatni, nem maradhattam ki a buliból.
Egyértelműen kaján vigyorra húzódik a szám, ahogy érzem a kis rándulást a kék lány részéről, mikor odahajolok hozzá. Nem vártam tőle más reakciót, a könyvtáras találkozásunk alkalmával bebizonyította, hogy mennyire rá lehet hozni a frászt. Azt meg külön élvezem, hogy az arca egészen szép piros színben pompázik. Remélem, most nem akar eleredni az orra vére.
- A kezem ennél nehezen lehetne jobb helyen - súgom vissza még mindig mosolyogva, kicsit erősítve a szorítást a derekán. Úgyis tizedmásodperceken belül elkezd kapálózni vagy valami mást csinálni, hogy elengedjem. Nem várt esemény következik azonban be, valaki felrobbant néhány trágyagránátot a teremben, aminek irtózatosan rossz szaga van. Hogy ne a bűzt kelljen szagolnom, orromat Runa vállának préselem. Neki még mindig kellemesebb illata van, mint a körülöttünk levő levegőnek. Orr alatt azért elmormolok néhány nyomdafestéket nem tűrő szitokszót, de néhány percen belül valamelyik szuperhíró kiátkozza a trágyaszagot a nagyteremből. Hálás köszönet bro, akárki voltál!
Runa mocorogni kezd a két kezem között, fészkelődik, látszik rajta, hogy ennél nehezen lehetne kényelmetlenebb helyzetbe hozni, gondolom ezen a vállának támasztott fejem sem segít túl sokat. A kérdésére csak halkan kuncogok egyet, nem is méltó válaszra egy ilyen ostoba kérdés. Ha nem élvezném, akkor nem csinálnám, ez ennyire egyszerű. Viszont kezd az agyamra menni a sok ember, és az, hogy itt feszeng a csaj a kezem között. Még viszonylag nagy a felbolydulás a gránátok miatt, használjuk ki a zűrzavart!
- És most gyere velem! - természetesen nem várok tőle semmilyen reakciót erre a felhívásra, két szempillantás alatt a vállamra kapom a hölgyet és nagy lépteimmel igyekszem minél hamarabb lelépni a teremből. Biztosan találunk valami izgalmasabb programot annál, hogy itt üljünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 30. 23:35 | Link

Vécsey professzor és Temi

Szívem a pillanatnyi kihagyás után kétszer olyan gyorsan kezd dobogni, mint előtte. Ha tehetném, ezt a lüktetést átadnám kedvesemnek, hogy pótoljam az ő egyre lanyhuló szívveréseit, de erre nincs lehetőségem. Viszont a hiányzó gyűrű megoldhatja a problémát, akár a kettőnkét is. Nem akarok azon agyalni, hogyan is kerülhetett le az ujjáról, most cseppet sem számít, a lényeg az, hogy meglegyen.
Bár a gyógyítót továbbra sem látom, lehet, hogy el sem jött az ünnepségre, kérdésemre egészen közelről jön válasz. El sem hiszem, hogy ekkora szerencsém lehet. Bólintva a kollégának elveszem tőle a gyűrűt, majd felhúzom kedvesem bal kezének mutatóujjára. Ha szabad akaratából vette le, ezzel eldobva magától engem is, elég nagy tapintatlanság lenne tőlem, ha visszahúznám arra helyre, amelyen többé nem akarja látni.
Aggódva figyelem a nőt továbbra is, de közben érzem a megkönnyebbülést is, most már minden rendben lesz. Mivel szívem már nem akar kiugrani a helyéről, és kedvesem arcába is kezd visszatérni a szín, bár nem olyan gyorsan és annyira, mint szeretném, arra is van időm, hogy válaszoljak a kolléga korábbi kérdésére.
- A gyűrű nem fontos, valójában a kövek azok, amik segíthetnek. - Nem tudom, hogy Vécsey mennyit tud Temi betegségéről, és nem én akarom kifecsegni, ha netán még nem beszélt neki róla, de azért némi felvilágosítást is szeretnék adni a férfinak, aki láthatóan aggódik szerelmemért. - A kövek egyfajta elemként, illetve vezérlőként működnek, és fontos lenne, hogy mindig magánál tartsa őket, nem is értem, hogy miért...
A mondat végére hangom elhalkul, mert hiszen pontosan tudom, hogy miért hagyta el, ha azt önszántából tette, és másra nem nagyon tudok gondolni. Egyszerűen úgy döntött, hogy nincs rám, és így a gyűrűre sem szüksége többé. De ez hatalmas felelőtlenség volt! Lehet, hogy utál engem, de ez még nem ok arra, hogy ilyen egyszerűen eldobja az életét, vagy, hogy veszélybe sodorja magát.
Kezeimben tartva a nőt, nézem az arcát és várom, hogy történjen valami. Hamarosan ki kéne vinnünk őt a teremből, de előtte még szeretném, ha felnézne, vagy csak megmozdulna, hogy tudjam, már nem olyan nagy a baj.
Ebben a pillanatban el sem tudom képzelni, hogy miért is érdekelt engem annyira egy levél egy régi szerelemtől, amikor tudnom, éreznem kellett volna, hogy ő az enyém, és én az övé. Azért ő az első és terveim szerint az egyetlen nő, akinek megkértem a kezét, mert hiszek benne, és vele akarom leélni azt az időt, ami még hátravan az életemből, legyen az húsz év vagy éppen a következő két perc.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 31. 12:12 | Link

Két megmentőm Ádám <3 és András

 Tu-pup...Tu-pup...Tu-pup...Először hatalmas elánnal dörrennek az ütések, majd mind finomabban erősödik pillanatról-pillanatra normál iramra életetőm. Remélem ez a kis lelassulás elég pihenő volt neki. Még így a sötétség börtönében is érzem valami felszabadít, lilás fény villan fel és pulzálni kezd lelki szemeim előtt. A dobbanásokat Ametisztjeim generálják újra, és vérkeringésem reagál is az új egyenletes ritmusra. Kezdek magamhoz térni. Furcsán lassan kecmereg azonban vissza öntudatom, lassan tisztul ki elmém, melyben egy dallam sorai cikáznak mantraként.

~...I'm gonna run to the edge of the world
Run to the edge of the world
Feel that i'm gonna get home if i try
I'm gonna run to the edge of the world
Run to the edge of the world
Need to find my way home...~


 Kinyitom szemem, látásom még kicsit kusza és homályos, de egy Peridotszín szempár megragadja tekintetem. Hangokat hallok zörejek zúgó egyvelegét, de élek és ez a lényeg. Óvatosan nyitom ajkam szóra, hiszen ki tudja hangom akad-e még. Agykárosodást is okozhat a vérellátási zavar, ha nem kezelik hamar. Szerencsére azonban működik mindenem, ezt onnan tudom, hogy aprót rezzen a testem és ezt érzem. Erősnek kellene lennem és keménynek, de ez most nehezemre esik. A rémület most uralkodik el rajtam, ami miatt könnyezni kezdek.

- Sajnálom...

 Egyetlen szó, ennyire futja nem többre, és még pár mozdulatra amivel jelzem a mellettem lévő két férfinak, hogy fel szeretnék kelni a földről. Amikor végre ismét a széken ülök a könnyeket szemem alól letörlöm és rendezem vonásaimat. Nem mutathatom ki mennyire riadtnak és kiszolgáltatottnak érzem magam ebben a pillanatban. Szerencsére nem lett nagy körülöttem a riadalom, így talán majd csendben és feltűnésmentesen távozhatok az est végén. Ádám és András, róluk megfeledkeztem és a gyűrűről, ami most a mutatóujjam második perce fölött pihen.

- Most már jól vagyok!

 Lehúzom és átteszem a gyűrűsre, ahol a helye van. Mindezt úgy viszem véghez, hogy csak esetleg Ádám lássa és egy halvány mosollyal jelzek neki. Nem tudom mit mondhatnék, nem tudom mit vár tőlem, de az, hogy most itt van sokat jelent nekem, de vagyok olyan fenemód dacos, hogy ezt nem mondom el neki. András felé egy néma - Köszönöm! hagyja el a számat és pillantásommal jelszem, hogy később mindent elmesélek neki, ha igényt tart rá. Közben lassan az Igazgató ismét beszélni készül így igyekszem inkább arra koncentrálni. Miután elhangzott a beszéd feltűnés nélkül, Ádámmal együtt távozom.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. április 6. 19:36
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2014. március 31. 12:26 | Link

Artemisia és Merkovszky kolléga

Szerencsére van, akinél ott van a bizonyos gyűrű, és ez történetesen ő maga. Merkovszky úr elveszi tőle a gyűrűt és ráhúzza a menyasszonya mutatóujjára. Egy pillanatra felvonja a szemöldökét ezen, de nem ér rá ilyen kis dolgokkal foglalkozni, hiszen a másik férfin látszik, hogy túlságosan aggódik, ami még őt is magával ragadja, még ha az ő arcán nem is annyira ütközik ez ki. Teret enged a férfinak és kedvesének, miközben hallja a magyarázatot. Nagyvonalúan szemet huny az első megjegyzésen, ő sem úgy gondolta, hogy maga a karikarész a furcsa, hanem a gyűrű egésze, de az elemi mágia professzora bővebb magyarázattal is szolgál. Majd a mondat végét elharapja, amit nem lehet nem észrevenni. Ez sem az ő dolga, hogy kérdezősködjön, inkább vár, hogy történik-e pozitív változás, és néha megnézi, hogy az indián gyógyító itt van-e már, egyáltalán szóltak-e neki.
Mielőtt nagyon belemenne ő is, hogy mit szabályoznak a kövek, kínosan lassú pillanatokkal később megmozdul a professzornő, Vécsey egy halvány mosolyt ereszt meg felé, amikor kinyílnak a szemei Artemisiának.
- Ha lehet, igyon valamit Arty – szól magához képest kedvesebben a nőhöz és segít neki felkelnie, de nem áll az útjába a másik férfinak, ha egyedül szeretné felültetni a menyasszonyát. Rubya professzor közli, hogy jól vagy, bár ez nem annyira látszik rajta. Az viszont igaz, hogy a határozottsága visszatért és ezt jó jel Vécseynek.
- Ha bármiben tudok még segíteni, szóljanak nyugodtan. Most nem szeretnék zavarni. Vigyázzon magára Arty – köszön el, és biccent a férfinak is, majd átadja a helyét és egy székkel arrébb foglal helyet. Közben felidézi, hogy mit csinált a kő, kezd összeállni a kép, hogy valami fontosat szabályozhatott, hiszen a pulzálások ciklikusan ismétlődőek voltak, szabályos időközönként tették mindezt. ~ Talán a szíve, vagy tüdeje? ~ Elmélkedik, közben pedig automatikusan tapsol, ha többen is ezt teszik. Ennyi izgalom elég lesz már, úgy gondolja, néha azért rápillant a párosra, hogy Rubya professzor rendben van-e. Reménykedik benne, hogy egy vizsgálatot majd megejtenek, hogy minden szál el legyen varrva, és a professzornő továbbra is rendben legyen, főleg így az esküvő előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 31. 13:41 | Link

Márk, levitás asztal


Szeretnék veled találkozni.- kaptam el egy mondat foszlányt, valamelyik eridonos lány szájából, a rivallóm után beállott pillanatnyi csendben. Odafordítottam a fejem, de megnyugodtam, nem nekem szólt, nem csalódtam, mint ahogy Márkban sem. Kitett magáért ezzel a rivallóval. Jellemző, nem is vártam mást tőle. Egy lekicsinylő fintorral nyugtáztam csak a vallomást, de folytatta. De bár ne tette volna, mert minden szavával csak még jobban élesztette dühömet, mert a második változat még vérlázítóbb volt, mint az első.
- Aha, értem. Szóval írtál neki, csak még nem válaszolt, és úgy akartad időzíteni, hogy az évnyitón kelljen kibontanom.  Nem akartad kihagyni a lehetőséget, hogy nyilvánosan leégess. Ez remek húzás volt, gratulálok! – Sajátos logikámra büszke voltam, mert még ha ez így sántít is kicsit, félremagyarázni én is tudok, ha ezzel a saját malmomra hajthatom a vizet. Elsősként nem tudhattam, hogy Márk mit tehet meg a mágia segítségével és mit nem. Nekem belefért, hogy rivallót is tud hamisítani, bár hazudhatott is, nem ez lenne az első eset.
- Ha ezt nem apám küldte, akkor nem is kell komolyan vennem, ugyebár? De, ha tényleg beárultál, nekem is lesz írnivalóm a földesúrnak, a te viselt dolgaidról. – kiáltottam dacosan, és komolyan is gondoltam.  Csak egy évvel idősebb nálam és azt képzeli, hogy uralkodhat rajtam, pedig ez apámnak is csak nagy nehézségek árán megy. Márk kicsivel jobb helyzetben van, neki több mindent eltűrnék, nem muszájból, hanem mert szeretem, de néha nagyon elveti a sulykot. Eddig bírtam türtőztetni magam, a sírást is átvészeltem valahogy, de ez már túl sok volt a lelkemnek. Ráadásul úgy tett, mintha ott sem lennék, rám sem nézett, és ez volt a legrosszabb, amit tehetett. Megint megalázva éreztem magam, a sírás ismét fojtogatott, el kellett fordulnom, hogy ne lásson gyengének. A talárom is fojtogatni kezdett, a ruha is túl meleg volt, és a bűzbomba bűze, ami a dísz öltözékembe ivódott is idegesített. Felálltam nagy lendülettel, amilyen állapotban voltam, el lehet képzelni, és egy erőteljes mozdulattal levettem magamról az ünnepi öltözet legfelső darabját, de ez nem volt jó ötlet. Repült minden, ami a zsebemben volt akkor, a pálcám, némi apró, ami a ruha árából megmaradt, pár szem cukorka, és egy fénykép,. A szélrózsa minden irányába szóródtak szét féltett kincseim, a kép, ami Yarista dedikált fotója volt, csendesen landolt Márk poharának helyén.

A dedikált fotó
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 31. 13:50
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet