37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium
Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 21. 14:22 | Link
Révay professzor

Jelentkeztek a boltomba eladónak, és ez bizony azzal jár, hogy néha beszélnek kell az igazgató úrral is a diákok tanulmányi eredményéről, hiszen feltétele volt annak, hogy ott dolgozhatnak nálam a tanulmányi eredmények szinten tartása. Úgy gondoltam, hogy személyesen az ilyesmit jobb intézni, így legalább nem fog elveszni a papírok között semmi sem. Ennek érdekében pedig öltözetemmel is jelezve komolyságomat megjelenek ma az iskolában. Úgy gondoltam, hogy vasárnap nincs olyan sok teendője Wickler úrnak és belefér egy félóra az életébe, amikor is teljesen átrághatjuk a részleteket a diákokat illetően.
Amikor otthonról elindulok még verőfényes napsütés van. Legalábbis ahhoz képest, hogy ősz van mindenképpen. Én pedig angol vagyok, akiknél nyáron van olyan idő, mint most itt, szóval egy könnyed ruhában indulok el utamra fel az iskolába. Nem is sejtem, hogy bizony ez nem lesz egész nap így, ezért nem is hozok magammal semmit. Úgy gondoltam, hogy bajom nem eshet az út során, így hát még a példám is otthon maradt. Innen pedig elhopponálni nem tudok, erről egy védőbűbáj gondoskodik. Ezért amint vége a megbeszélésnek arra kényszerülök, hacsak nem akarok kisétálni a hideg esőre jelenlegi ruházatomban, hogy itt töltsek el némi időt, amíg ki nem süt a nap, vagy legalábbis kicsit nem javul az idő, hiszen hiába vagyok angol, megfázni még én is megtudok, ami nem lenne túl szerencsés a holnapra való tekintettel. Ám az idő nem úgy tűnik, mintha nagyon meg akarna javulni legalább egy negyedórára.. Így már csak az a kérdés, hogy hova is menjek? Az iskolai helyszínek, amelyekhez sok emlék fűz most egyáltalán nem vonzanak, már kinőttem belőlük. Már nem vagyok diák. Szóval lehetne inkább valami olyan hely, ahol nem diáknak tűnök és még sosem jártam. Hiszen nem szerettem a tanárok köreiben mozogni. Ez a hely pedig nem más, mint a tanári. Talán akad itt valaki, akivel eltölthetem unalmas perceimet, esetleg óráimat. Pár kopogást megejtek az ajtón, aztán besétálok rajta abban a reményben, hogy nem egyedül kell meginnom itt egy teát, hanem akad egy régi tanárom vagy esetleg egy új, akire már nem is kell tanárként tekintenem. Általában van mivel eltöltenem az időt, de most éppen nincs nálam semmi, szóval fel kell találnom magam.
 - Elnézést, van itt valaki? -
Nézek körbe a terembe embert keresve néhány lépést beljebb lépve eközben az ajtótól. Éppen olyan a hely, mint vártam. Tipikus tanári. Már egészen elszoktam az iskolától így furcsa, hogy itt-ott tankönyveket és dolgozatkupacokat látok, amin persze semmi meglepő nincs. Sok tanár jobban szeret itt, a tanáriba javítani, mint a lakosztályában. Én sem viszem a hálószobámba a dolgaimat, minden a dolgozószobámban van és ott is marad. Nem jó dolog keverni a munkát és a magánéletet.

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 16. 02:14 | Link
Yarista

Esik az eső. Ez akkora szívás, de nem? Szeretett volna kimenni, játszani. Ma a kastélyban van, mivel az anyukája a könyve miatt ment el Budanekeresdre, a tesójának egész nap órái vannak, így az apukája hozta fel magával. Olyan egy órája ül és rajzolgat. Egy közepesen hiperaktív tizenkét évesnek ez egy örökkévalóság, de megígérte, hogy itt marad. Elméletileg alig másfél óra múlva felbukkan Alexa, hogy elszórakoztassa ebédig. Tök jó, ebédelhet a diákokkal. Mivel nyakigláb típus, így nem nagyon lóg ki a diákok közül. Nem az anyjára ütött, az apja állítólag magas volt, ebben nem tud biztos lenni, mert csak egy képet látott róla.
~ Itt lehetnek képek…~
Mivel nincs itt senki felkel az asztaltól, melyen mintha bomba robbant volna. Alap járaton Alexáénál ül, mert az szembe van az ajtóval, de a ceruzák, kréták és lapok már a vele szemben helyet foglalt Felagund professzor asztalát is teljesen beterítették. Felkelve a polchoz sétál, ahol fiókok vannak, és amelyeken nevek hirdetik, hogy kihez tartoznak. Ismeri a korábbi Rellonos házvezetők neveit, így könnyű dolga van. Az első, ahol bizonyítékot keres Stockworth professzor fiókja. Élelmes kölyök révén könnyen ki tudja nyitni a fiókot, kicsit olyan, mint egy mini bűnöző.  Itt csak néhány képet talál, meg se nézi őket, csak a mögötte lévő asztalra dobja. A következő Pitoné, melyet nem olyan könnyen nyit, mint az előzőt, de konkrétan csak porcicákat rejt.
- Mit is hittem…
Fejcsóválva csukja vissza és veszi sorba a következő lehetőséget, vagyis Jersey Endersont és az ő pakkját. Ez viszonylag gyorsan nyílik, nem is üres és vannak benne képek is, rengeteg régi kép, melyek a dátum szerint éppen ideálisak. Neki pontosan ilyenekre van szüksége.
- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Persze ezzel még nincs vége, minden képet kivesz, amit csak ott talál. Alexa pakkját ismeri, nem tenne képeket oda, ami nagyon helyes, azt azonban tudja, hogy a táskájában van egy külön tárca, amiben rengeteg kép van. A megszerzett képeket összeszedi, még van legalább egy órája. Van a teremnek egy nagyobb területe az ablak előtt, szembe az ajtóval. A földre kuporodva ide pakolja ki a képeket, amiket megszerzett, szépen egymás után, majd a tárcában lévő képek közül kiszedi azokat, melyeken olyanok vannak, akiket ismer és az ismeretlenekkel teli képeket szintén kiteszi, hogy keressen olyan embereket, akik mind a kettőn rajta vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Unaloműzés
Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2013. február 5. 23:08 | Link
Seren

Nem tudom, honnan jött az igazgató úrnak az ötlet, mi alapján nekem, és Keith professzornak - én még ezen a néven ismerem iskolás éveinkből - meg kell oldanunk egy projektet, amely a diákok mindennapi viselkedésével, illetve életcéljuk elképzelésével foglalkozik. Mindez szép, és jó, ezen felül pedig jó nagy téma, amit nem könnyű kidolgozni. Ha jól értettem azért nekünk kell megcsinálni, mert én egyrészt közel állok a gyerekekhez, kisebbekkel is könnyen kijövök, sokat csevegek diákokkal, Seren pedig szimplán ért a dolgokhoz, ami úgy általánosságban igaz. Többnyire csak jó teljesítményt láttam eddig tőle, diákkéntis meglehetősen tanult volt, így nem bántam, hogy mellette kell dolgoznom.
Egy A3-as papírköteget cipelve magammal, amin mindenféle grafikonok, meg vélemények szerepeltek, léptem be a tanári szobába, ahol elsétáltam a legnagyobb asztalig, amit találtam, ledobtam rá a tekercset, ami abból a rengeteg papírból állt, majd elővettem egy tollat, leültem, keresztbe tettem lábaimat, amolyan férfiasan, és várni kezdtem munkatársam. Időközben a tollammal bohóckodtam, és figyeltem az ajtót, hátha akár csak egy ismerős kolléga is arra jár, de nem hogy ismerős, kolléga sem lépett be az ajtón. Diák se. Senki. A fene sem gondolta, hogy ennyire kihalt lesz kora délután is ez a hely. Lehet, hogy legbelül, mélyen Veronika megérkezésére számítottam. A múltkor szakítás, és újra összejövés elég mélyen érintett, azóta ennem van egy kisebb fajta szorongás, hogy ez ismét megtörténhet velem, persze próbálok tenni ellene, hiszen az amiatt volt, mert mindketten elfoglaltak voltunk, de nem mondom az a két év - igazából két nap, de esküszöm soknak tűnt! - volt életem leghosszabb időszaka. Nem sírtam, vagy hisztiztem, azt ráhagytam a lá a falhoz csaptam egy füzetet. Én így vezetem le az idegességet, hát, mindenki máshogy csinálja. Lényeg, a lényeg, már minden rendben van, nem is éri meg ezen morfondírozni, így ismét a kezemben tartott tollra fordítottam figyelmem, mintha az olyan érdekes lenne,hogy forgatom az ujjaim között, mint a mazsorettesek a pálcát, komolyan, profi lettem ezalatt a néhány perc alatt. Majd elmegyek világbajnoknak. Vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 23:45 | Link
Mr. Krise *-*

Lassú léptekkel hagyom el az Üvegházat, mint aki délutáni sétára indul... este kilenc tájékán, de ez mellékes. Le van beszélve a dolog, és nem kellene késnem, ha nem szeretném, hogy egy negyedikes fellógasson valahová. Igazából, fogalmam sincs, hová tűnt az eszem, mikor Benji elé álltam azzal az elhatározással, hogy ő segíteni fog nekem betörni a tanáriba. Oké, már akkor tudtam, hogy ez lesz, mikor meghallottam, hogy már sikerrel járt egyszer.  
Amúgy is, valahogy ápolni kéne a jó viszonyt a háztársakkal, és mi se lehetne ennél alkalmasabb, mint a betörés? Az igazán össze tudja kovácsolni az embereket, nem?
Szokásom átmasírozni mostanság a réten, hogy megnézzem, Noel nem hagyott-e ott valakit, de eddig csak a csajt találtam, ami bár számomra lehangoló, a lakótársam részéről igazán dicséretre méltó. Na, nem mintha félteném Noelt, tudom, hogy kreatív, ha arról van szó.
Óvatosan lépkedek már a falak között, semmi kedvem összefutni egy prefivel se. Aztán a tanári folyosójára érve, behúzódok az egyik sarokba, hogy engem ne lássanak meg könnyem, nekem viszont panoráma kilátásom legyen.
Várok...várok...várok... aztán lépteket hallok. Összébb húzom magam, bár meg nem mondom, miért. És ha meglátom Benjit, megvárom, míg ideér, aztán, ha nem jön közbe semmi, hirtelen rántom be magam mellé, mert ugye remélhetőleg nem vett észre.
- Bu- súgom neki, miközben ezer wattos vigyorom szegezem rá. Még csak az se hat meg különösebben, hogy lehet, közelebb van, mint amennyit én el bírok tűrni általában.
- Hát tényleg ennyire jó fej lennél?- már-már csillognak a szemeim, mert nem fenyegettem meg, így benne van a pakliban, hogy nem jön el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 6. 11:37 | Link
Erdős Julianna

A keleti szárny a levitások birodalma, és az elemi mágia tanterem így közel esik hozzánk. Magától értetődő különben is, hogy ott kerestem először Erdőst. Azt gondolná az ember, kábé éjjel-nappal ott van, műveli az elemi mágiáját, tanítja a gyakorlatisokat...
Vannak meglepő tantermek itt a Bagolykőn. Nem is szoktam megérteni, miért alakít valaki úgy ki tanulóhelyiséget, hogy az tele legyen olyan dolgokkal, amik elterelhetik az unatkozó diák figyelmét. Mondjuk az elemi mágia nem épp az a nézelődős-lébecolós óra, feltéve, hogy van elementalista képességed. Minthogy nekem nincs, engem annyira nem mindig kötnek le a tanórák, viszont tekintve, hogy a tanárnő segédje vagyok ebben a tanévben, kötelességemnek tekintem tágra nyílt szemekkel figyelni az óra minden percében, hogy példát mutassak. Még ha ettől strébernek is tűnhetek. Ami nem vagyok. Mint tudjuk.
Na, de kicsit elkalandoztam. Szóval az elemi mágia "terme" aztán tele van dolgokkal, amiken elidőzhet az ember fia, ha unja a tananyagot. Szeretek ott járni, nagyon kellemes. Most viszont konkrét céllal érkeztem, és ehhez Erdősre volt szükségem, aki szemmel láthatóan nem a kis elemi mágia birodalomban volt. Akkor tanári.
Akkora böhöm ez a kastély, hogy három napi hideg élelem kell, ha fel akarsz kajtatni egy személyt benne. Ha itt sincs a tanárnő, még megnézem a Nagyteremben (és ha már ott vagyok, be is nyomok egy szenyót), aztán feladom. Végül is a keddi óránk előtt is éppen megfelelne beszélnem vele, csak most ezt kitaláltam, és amúgy is már zsong az agyam a jóslási módszerektől, szóval jót tesz egy kis bóklászás.
Erőteljesen kopogok a tanári ajtaján, hogy biztos meghallja valaki, és ha ajtót nyit bárki, aki nem az elemi mágia professzorasszony, udvariasan megkérem, hogy ugyan hívja már ki nekem a tanárnőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezős játék
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. április 26. 02:03 | Link
Mary és a roccalkodás. Cheesy

Már holnap van, még tegnap indult el, tisztességes időben, de aztán a tegnapból, meg a tisztességes időből ma lett. Valahogy elbeszélgették az időt, és ha már elbeszélgették az időt, akkor nincs is jobb, mint rosszalkodni. Azzal még nem bukott le, hogy a Rellon egy eldugott kis zugában, amit csak nemrég fedezett fel, kisrókákat nevel - akik elvesztették a szüleiket, neki pedig nem volt szíve otthagyni őket az orfűi erdőben, csak erről elfelejtett szólni bárkinek is - és szeretné, ha elterelődne minden gyanú, ami a kisrókák körül kialakulhat. Nem akarja, hogy elvegyék őket tőle, hiszen sokkal jobbak, mint az a vén, kövér és folyton csipkedő bagoly, amit ráhagyományoztak. Tőle már tiszta seb az egész karja.
Szóval, elbeszélgette jól az időt Maryvel, és ha már bajba kerülnek - mivel kizárt, hogy valaki ne kapja el őket - akkor már legyen vicces a dolog. Így hát beosontak az átriumba, és épp a tanári szoba előtt térdelve igyekszik kinyitni a zárat. A pálcáját nem akarja használni, ha lebuknának azt is letagadná, hogy nála van, és különben is, így hajtűkkel sokkal, de sokkal viccesebb a dolog. A zár kattan, ő pedig elégedetten áll fel.
- Merlinre, én tuti, hogy ebből fogok megélni. Baromi jó érzés. Na gyere. Van nálad pálca ugye?
Kérdezi, miközben besétálva néhány gyertyát meggyújt. Már csukott szemmel is ismeri a járást és azt is tudja, hogy Alexa fiókjában megbújik néhány mugli öngyújtó, amikkel meg lehet gyújtani a gyertyákat. Épp csak annyit, hogy ők lássanak, de más ne lássa, hogy itt bent járnak.
- Kellene néhány megoldás, hogy pontot szerezzünk nagyobb fáradtság nélkül. Aztán hagyni kéne nekik valami vicces üzenetet a falon, meg lehetne személyesen is. Minden minket tanító tanárnak valami vicces, de kicsit bosszantó dolgot. Mit szólsz? És mondj te is ötleteket, ez a te rosszáavatásod, szóval tiéd a pálya.
Mutat körbe az asztalok között. Van, aki elpakol mindig maga után, de van, aki csak úgy hagyja az asztalát, mintha bomba robbant volna rajta. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Van, akitől nehezebb válaszokat lopni.

Ruci
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Unaloműzés
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 12. 15:29 | Link
Vécsey András

A szülőség ellen tiltakozom minden porcikámmal. Persze szeretem Tirstant, meg szeretek az anyukája lenni és a többi gyereket is szeretem, de egyszerűen azzal a ténnyel, hogy jelenleg mondhatni 4 gyerekes anya vagyok amennyire csak tudok szembe megyek. Az öltözékemmel cseppet sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy egy vénasszony vagyok, mert nem. Éppen hogy 24 éves lettem alig pár hete és igaz, hogy emellett feleség és anya is vagyok mégis maradnék inkább csak annak a sugallatánál, hogy 24 vagyok és igyekszem is úgy kinézni. Most éppen a gyűrű sincs rajtam. Ennek pedig az oka az, hogy Vincent már megint mindenhol van, csak éppen velem nem és én így nem érzem magam igazán házasnak, vagy talán éppen hogy túlságosan is.
A mai öltözékem is élettel teli, élénk piros ruha, hozzá a kiegészítők meg a krémszín különböző árnyalatait hordozzák magukban. Hajam lófarokban, csak a frufrum töri meg ezt az összképet. Enyhe smink, megszokottan magassarkú, ám most telitalpú, hangja tompa. Most nem a lépteim koppanásával keltem fel a figyelmet az iskola falai között, ahova Gergő miatt voltam kénytelen jönni, ugyanis mostanában egyre több vele a gond és a tanárok, mivel azon kevés szülők közé tartozom, akik itt vannak a faluban előszeretettel kérnek meg személyesen vagy esetleg bagolyban a fiam megnevelésére, ami az utóbbi időben egyre nehezebb feladatnak bizonyul, ugyanis Gergő hazudik és egyre kevesebbet jár haza. Szóval nem tudom még, hogy ezen elbeszélgetés után mégis mit is fogok tenni, de nem is aggasztom magam rajta, helyette a már jól ismert tanári ajtaján kopogok be. Már jártam itt, nem is egyszer és bizony tudna ez mesélni azért valamit, ha beszélne. De szerencsére nem beszél, én meg csak elmosolyodok, ha eszembe jut. Ám ez a mosoly csak addig tart, amíg ki nem nyílik az ajtó.
 - Jó napot Vécsey professzor úr! Janey Forerst vagyok, Lasch Gergő miatt jöttem. -
Nyújtom a kezem neki bemutatkozón, amelyből a Leroy név lehagyása tudatos-e, vagy csak a megszokás az az én titkom marad. Mindenesetre én mindig Forerst fogok maradni és Leroy igazán sosem leszek.
Ha beljebb invitál a professzor, akkor beljebb is tessékelem magam és túlzottan sokat nem tétovázva már a tárgyra is készülök térni, ám előtte még várok, hátha inkább ő kezdené el.
Utoljára módosította:Janey Leroy, 2013. május 12. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 7. 15:49 | Link
Alexa és Felagund Vagy bármelyik Kolléga, aki erre téved

  Jókora dobozzal jobb hónom alatt igyekszem a Tanári felé, hogy elfoglaljam ottani asztalomat. A ládában, amin elég nehéz fogást találni egyebek mellet egy szürke achát óra van, melyen a számok markazitból vannak kirakva, ezen kívül számos tekercs pergamen, és egy az órával megegyező színű achátból készült pennatartó kapott helyet, amin a markazit berakás egy baglyot formál. Csomagom súlyos, de még elviselhető, azonban érzem kezd kicsúszni karomból, ezért sietősre fogom lépteimet a folyosón.
  Benyitok a Tanáriba majd félkézzel belököm az igen szoros ajtót, már épp belépek, amikor cipőm sarka beakad a küszöbbe és megtántorodom, mindennek  eredményeként a doboz hangos csattanással kizuhan hónom alól és a padlón landol kiadva magából mindet amit belehalmoztam.

- Dios Mio!...Ilyen nincs!...

  Nézek bosszúsan az égre, s mint imára járuló, istene megtestesítője előtt térdre vetem magam  dobozommal szemben, miközben dühösen kotorászok az elszóródott tárgyaimért, amikből szerencsére semmi sem szenvedett komolyabb sérülést. Az órám és a pennatartóm sem tört ripityára, ennek nagyon örülök, annak pedig pláne, hogy a tintás üvegek is épségben megúszták. Kivételesen nadrágban vagyok, világoskék farmerben, melyet vádliközépig barna fűzős magassarkú csizmám takar. Felsőként fekete fűzőt és egy szintén fekete, hozzá illő zakót viselek. Azért nem vettem fel talárt mert tudtam, hogy ha arra véletlenül rálépek lefelé jövet a Keleti szárny Második emeletén lévő lakrészemből, akkor bizony száz százalék, hogy akkora hasast dobok, hogy csak na.

- Rögtön az első napomat a gyengélkedőn kezdeni...

  Motyogom még mindig bosszankodva. Igen, elég sűrűn beszélek magamban ha egyedül vagyok. Rossz szokás és nem ez az egyetlen. Csoki imádat, tea mánia, medál babrálás, babonák. Még így felsorolva is borzasztó, hát még ha valakinek hozzá kell szoknia. A családom persze tolerálja ezeket, főleg mivel alig látnak mostanában. Mióta évekkel ezelőtt elhagytam a Bagolykövet valahogy sehol sem találtam a helyemet. Ehhez persze más események is hozzájárultak, de az egy másik hosszú fejezete életem történetének.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 11:49 | Link
Ombozi uraság
jóval takarodó után


Tudom, hogy amit tenni készülök, rossz, ahogy azt is tudom, ha lett volna egy kicsivel több időm annál, ami jutott, nem vetemednék ilyesmire. Meghagynám másoknak, aztán megvenném. De mivel az aktuális helyzetem finoman szólva is siralmas, vissza kell élnem mindazzal, ami az ölembe hullott.
Igen, tudom, mennyire ártatlannak állítom be magam, holott ez az egész nem is zavar cseppet se, hisz nem először lógok be ide, és nem először készülök kölcsönvenni valamit. Ezek számomra nem idegen dolgok, csak most furcsák. Tény, a Blaisel töltött idő jó hatással volt rám, talán túlságosan is, és talán épp ezért vetettem véget az egésznek.
Önkéntelenül változtatott meg, és megijedtem, hisz azt az énem cseppet sem ismertem. Sose voltam a nagy szavak embere, sose mutattam ki semmilyen érzelmet, sőt még csak érezni se akartam, és meg is lett az eredménye annak, hogy mégis arra vetemedtem.
Tudom, egy szakítás sose lehet jó dolog, számomra mégis az. Sokkal jobb, hogy visszakaptam önmagam, azt az Opheliát, akit ismertem, aki nem volt tökéletes, még csak a közelébe se járt, és mégis, szinte mindig tisztában voltam magammal... Többnyire.
A talárt felvéve, rakom fel a P betűt, ami kitűnő alibinek bizonyul, még most is, hogy semmi olyat nem készülök tenni, aminek okán viselnem kéne azt. A hajam összekötve, a szemüvegem az ágyon, remélhetőleg senki nem ül majd rá, én meg nemes egyszerűséggel hagyom el a rellont.
A folyosók kihaltak, talán mindenki elkezdett pánikolni a közelgő vizsgák miatt, mert csekélyke tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a takarodó, mint szabály, sokakat hagy hidegen, amivel egyet is értek.
Lassan haladok, részben, mert ráérek, részben, mert nem lenne jó rátörni egy tanárral se, meg kéne várni, míg ők is elhagyják a helyüket.
A festmények szokásukhoz híven, kísérnek végig tekintetükkel, amit bár sikerült megszoknom, még most is nehezen viselek. Az arcomon megint nem tükröződik semmi érzelem, újra felkaptam azt a maszkot, amit még ha rövid ideig is, de ledobtam magamról.
- Nocsak, miért is nem lepődök meg- csendül fel a hangom gúnyosan, ahogy befordulva a sarkon, meglátom háztársamat, aki kivételesen egyedül van. Ez valami csoda lehet, hisz, mintha összenőttek volna Kowaival. Ahh... bárcsak így lenne, legalább nem kéne elviselnem azt a dögöt a saját szobánkban. Igen, próbáltam én jól kijönni a lánnyal.... nem jött össze. Ami meg nem megy, azt ne erőltessük ugyebár.
- Ajánlom, valami veszett jó indokod legyen arra, miért vagy még idekint...- hűvösen pásztázom végig tekintetemmel, miközben közelebb sétálok hozzá. Azt hiszem, Lyra most marha büszke lenne rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 8. 10:32 | Link
Vége van mára a napnak. Végre! A tanárság örömeit Viktor szereti, de amikor ugyanazt mondja el kétszer, mert más-más emberkével beszélget, akkor azért én, mint állandó társa már unottan folyok szét a mesélős fotelemben. Na, de most Viktor Tanársegédi pályázatokat elemez, én pedig megiszok egy pohár hideg narancsüdítőt. Hm... maximális felfrissülés. Viktorra is ráférne, mert eléggé szétszórt. Hogy miért? Azért ez nem olyan nagy titok. A fejében egy pandalány vert fészket, akivel mostanság nem is beszélt. Mármint a tetőteres dolog óta. Nem azért, mert nem akart, vagy esetleg fél, hanem csak hagyja a lányt gondolkodni. Nem erőszakos fajta. Minden úgyis kiforrja magát egyszer. Vagy éppen felforr, mint a kávéja, amit már egy ideje melegít a pálcájával, csak úgy elkalandozott már megint, hogy kicsit túlhevült, amit persze észre is vesz és gyorsan lerakja a pálcáját. Na, ezt most még nem tudja meginni, a hűtéssel pedig inkább nem próbálkozik, mert még a végén azt is túlzásba viszi, inkább feláll kicsit és az ablakhoz sétál, hogy beengedjen egy kis friss levegőt. De egy kicsit ott is marad. Leveszi a szemüvegét és megmasszírozza az orrnyergét. Mindig ezt csinálja, ha nem képes koncentrálni. Vannak neki ilyen kis apró, berögzült szokásai.
A szemüveget még mindig a keze között fogva néz bele a messzeségbe. Még jó, hogy most üres a tanári, kivételesen nincs kedve semmilyen szakmai beszélgetéshez sem. Baráti kapcsolat pedig még nem alakult ki a munkatársaival, hiszen még csak most került be a tanári karba, és van, akinek a diákjaival egyidős, sőt, neki is van olyan diákja, aki egy idős vele. Érdekes is a 8. évfolyamon órát tartania. Velük természetesen kölcsönösen tegeződik, én se lennék képes magázni azt, aki egy évvel korábban még valamelyik órán a csoporttársam volt.
Na, de kanyarodjunk vissza, mert ebben a bicikliben vagy nyolcas van, vagy én vagyok képtelen jól kormányozni, mert mindig eltérünk a tárgytól. Na jó, tudom, hogy én vagyok a hibás, de pszt!
Szóóóóóval, meg sóval is megfűszerezzük ezt a tükörtojást, hiszen itt az ideje reggelizni. Na, de tehát, izé... Viktor az ablaknál áll, egészen festői ahogy kitekint, pedig a haja szokás szerint kócos, az inge pedig felülről kigombolva, az ujja pedig feltűrve könyékig. Ma amúgy egy tornacipőt, mégpedig fehéret, egy farmert, meg egy farmer kék inget kapott magára. Igyekszik ötvözni az elegáns megjelenést a kényelmessel több-kevesebb sikerrel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 15. 16:02 | Link
Vadkemping - Elena
Késő este

Tökéletes ötlete támadt. Egy hete döntötte el, hogy egy kis izgalmat csempészik az iskola vagy legalábbis a tanárok és a saját életébe. Küldött egy baglyot az otthoniaknak, amiben azt írja, hogy küldjenek neki sátrat, túratáskát, hegymászós kellékeket, és hálózsákot. Megkérdezte az állatkáit, hogy lenne-e kedvük vele tartani ők pedig természetesen elkísérik, hogy megvédjék mindentől. Legalábbis, ha veszélyes helyre mennének, de csak a tanárok birodalmáról van szó. És itt tartunk most. Az asztalokat és a székeket félretolja, a papírokat a földre dobja a cuccai mellé. Előveszi a sátrát és a középen maradt hatalmas helyre próbálja felállítani. Mivel a padlóra nem tudja, szúrni a cölöpöket ezért idehúz pár nagy cserepes növényt és azok köré csavarja a madzagokat. Mivel a hold fénye elég nagy nem kell felkapcsolnia a villanyt. Elkezdi bepakolni a holmijait az ideiglenes 'lakásába', de a fontos dolgokat kiveszi a táskájából. Már sokat volt vadkempingen (igazin) a keresztapjával, ezért tudja, hogy kell, tűzet rakni pálca és öngyújtó használata nélkül. Az előbb ledobott tanári lapokat egymásra pakolja majd az ágakkal, amiket kintről szerzett egy kis kupolát állít. Két fadarabot egymásnak dörzsöl, de csak pár perc múlva kap lángra. Mosolyog, egyet a művén majd felállítja a teakészítéshez szükséges kellékeket. Nem nagyon szereti a teát, de mivel ezt Japánból kapta ezért gondolja, megkóstolja. Mikor már forr, a víz előveszi a filtert és belelógatja. Leveszi a teát és egy kis tálcára helyezi. Lépteket hall kintről, de nem foglalkozik vele. Eközben a lángok elalszanak és csak parázs lesz.
Előveszi a vacsorához előkészített ételeket. Először a hagymát fóliába csavarja és úgy dobja a parázsba, majd nyársra tűzi a szalonnát, a virslit és a kolbászt. Pár percig sülnek az ínyencségek, majd mikor már késznek érzi, őket a tányérjára helyezi. Mindent szépen összevág és a kutyusok elé helyezi - Nyugodtan egyétek meg. Én még várok egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 22. 15:50 | Link
Vadkemping - Elena
Késő este

A mellette lévő lányka sírásba kezd, Gwen pedig újra megöleli.
- Jaj, ne sírj nem olyan szörnyű sztori - mondja miközben egy zsepit nyújt barátnőjének. Miután a másik kifújja az orrát, elveszi a teát, és megígéri, hogy másról is beszélgetnek Gwen belekezd - Emlékszel arra az emberre, akivel nemrég találkoztunk? Na, azzal vonnak rémes álmaim. Néhányukba te is benne vagy, de csak egy kicsit. Meg a családunk is. Amikor a tanulószobán tanultunk és hirtelen felriadtam akkor is ő volt a fejembe - meséli, de próbálja kihagyni a legijesztőbb részeket, mert nem szeretné, hogy Elena megint sírva fakadjon - És veled mi történt? Miért kerestél ennyire?
Szemi ugatni kezd ezzel jelezve, hogy megették a vacsorájukat, de még éhesek. Ha nem lennének azok, akkor csak bemásztak volna a lányok ölébe aludni vagy pihenni. Újabb adag kaját szúr a nyársra, majd a parázs fölé rakja és egy cserép segítségével megtámasztja. Előveszi a faragókését és még kettőt kifarag. Az egyiket megtartja a másikat Lenának nyújtja, két tállal egyetembe. Az egyiken az laktató ételek a másikon pedig a gyümölcsök. A Jones lány szereti a sült banánt, almát, de még a szőlőt is. A másik lány elveszi tőle, majd a táskájához fordul és előveszi a karamellöntetet.
- Nincs gyümölcs pirított cukor nélkül.  Van nálam néhány cukor. Igaz, már körbenyaltam őket, mert kívül savanyúak voltak, de azért így is finomak, kérsz? - mosolyog rá - És lenne itt még valami, egy kis titok. Elmondhatom? - kérdezem titokzatosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Már megint mit csinálok....
Írta: 2014. július 5. 20:20
 | Link
Vasváry prof...

Szörnyű, mire nem képes az ember az ikréért. Na jó, ennyire radikális túlzásokba nem kéne esnem, épp hogy csak törlesztek, mert hogy is lettem én mestertanonc? Manda csak két vizsgán jelent meg helyettem, mázli, hogy az alig lényeges különbséget kettőnk között, csak igazán kivételes emberek láthatják. Na, nem azért, mert annyira rejtegetnénk, vagyis nem csak, de hát olyan helyen található, mait az ember lánya nem szívesen mutogat, ha nem áll épp be az ősi szakmát űzni.
Mindesetre, ha már így rákaptam az olyan helyekre való bejárkálásra, ahol egyébként semmi keresnivalóm, ez már végképp nem oszt, nem szoroz semmit. És Muci amúgy sincs abban az állapotban, hogy csak úgy órákra lejtsen.
Ha belegondolok abba, hogy hamarosan nagynéni leszek… kiráz a hideg, és már előre sajnálom szerencsétlen gyereket, amiért köze lesz hozzám. Na meg az apját is, csak tudjam meg, ki volt az, de ezt még nem tudtam kihúzni a húgomból. Jó jó, tudom én, hogy mindenhez két ember kell, de baromi elfogult tudok lenni, így persze, hogy a srác hibája, szépen le is verem majd rajta. És ha Manda továbbra is hiszti rohamokkal fog küzdeni, meg gusztustalan kajákért nyávogni, amiket előtte le nem lehetett nyomni a torkán… na, az illető akkor jobb, ha a húgom közelébe se kerül.
Én vagyok az idősebb, még szép, hogy vigyázok rá, talán jobban is, mint amit ilyen helyzetben kellene, és ez a szép a mi kapcsolatunkban. Veszekszünk, de még mennyit, nem csorgatunk nyálat, és hajtogatjuk folyton, mihez kezdenénk a másik nélkül, de az ilyen esetekben látszik meg igazán, hogy még ha épp melegebb éghajlatra is küldjük egymást, számíthatunk a másikra.  És nem is baj, hogy egyikünk se az a fajta, aki csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal, épp elég, ha kimutatjuk.
És igen, ezért lógok be a tanáriba, a bál még jól is jön, mert sejtem a tanerők készenlétben, mert nincs rendezvény balhé nélkül, így én még nem is bajlódok különböző betörő mozdulatokkal, olyan lazán sétálok be, mintha napi szinten járnék ide.
Azon meg se lepődök, hogy a hely tátong, egyenesen Felagund prof asztala felé veszem az irányt, hogy megkeressem az utolsó óra anyagát. Persze, persze… odaadhattam volna én magam is, de azt az órát épp kihagytam, bokros teendőim miatt. Ami nem újdonság, így MTként még kevesebbre kell bejárnom, és még nagyobb ívben tesznek arra, ott vagyok-e, hát nem csodás az élet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 6. 21:27 | Link
Leonie Rohr

Mivel nemrég jöttem, két választásom volt. Lenyűgözöm apámat azzal, hogy átmegyek a vizsgákon, vagy marad az érdekházasság Lyrával. Nem tudom, hogy megéri vesződni egyáltalán az előbbivel, viszont elég későn jöttem ahhoz, hogy ne tudjam az anyagokat. Így egy választásom maradt, meglátogatni a tanári szobát és minden fellelhető vizsgát magamhoz venni, aztán gyorsan lemásoltatni valakivel éjjel és reggel visszatenni, mintha mi sem történt volna. Mivel már elég késő van, a kastély is aludni tért, én fel is kerekedem a kapucnis felsős melegítőmben. Így kevésbé vagyok feltűnő, főleg azért, mert a fejemre is húzom a fekete kapucnit, nehezebben kapnak el a prefik. Nem, mintha tartanék tőlük, de akkor hol marad az izgalom? Lassan megérkezem a tanárihoz, de még lehet benn valaki, szóval előbb körbe kellene néznem. Gyorsan még körülnézek, majd az ajtó közepére irányítom a pálcámat.
- Insidiae! – suttogom határozottan, az ajtón egy kis rész áttetszővé válik, amin be tudok nézni. Odabent sötétség honol, szerencsém van, nincs bent senki sem.
- Alohomora! – a zár halkan kattan, majd megpróbálom lenyomni a kilincset. Csak nem olyan buták a tanárok, hogy csapdát tegyenek az ajtóra. Az ajtó kinyílik, én pedig bejutok végre a tanári szobába. Becsukom az ajtót, majd egy Lumossal gyújtok egy kis fényt. Egy kislámpást is meggyújtok, majd eloltom a pálcámat. Szuper, minden itt van, ami nekem kell. A tanáriban sok asztalon halomban van egy csomó pergamen.
- Invito SVK vizsga! – határozottan és kissé hangosabban próbálom meg a lehetetlent. Nincs sok esély rá, hogy ezzel megtaláljam, de adok egy esélyt az életnek, hogy igazolja zsenialitásom. Nos, úgy tűnik ez még várat magára egy-két napot. Természetesen nem sikerül, dühös is vagyok eléggé, így kénytelen leszek megkeresni Stanwood asztalát. Elindulok, és a névtáblákat kezdem nézni: Vécsey, Maróti, Markovits, Rédey, McNeilly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 25. 20:33 | Link
Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

Léptei hangosan visszhangoznak a folyosón, mely most egészen kihalt. Minden diák örül, hogy végzett a vizsgáival, elutazott, vagy csak a szobájában gubbaszt és virul, hogy évfolyamot léphetett, vagy épp tör-zúz, mert nem. Renée, aki csak most érkezett, egyelőre érdeklődéssel figyeli a kastély minden szegletét, kezében súlyos mappái, jegyzetei, a tantárgy óráinak kupacba szedett összese, a szorgalmi lista, meg minden egyéb.  Az igazgatóval már beszélt, felvették, itt lesz, ráadásul olyasmit taníthat, ami számára különös élvezetet jelent. Mivel mégis ez az első napja itt, nem szórakozott a különböző hajkölteményekkel, egyszerűen meghagyta hosszúra, kiengedve, ráadásul teljesen egyenesre, így szőkés-barna haja finoman keretezi arcát és omlik hátára. Ritkán engedi meg magának ezt a fazont, jobb szereti, ha rövid, úgy nem lóg a szemébe, nem kell igazgatni, ma azonban különleges nap van.
Amint elér a tanári szoba ajtajához, könyökkel nyitja ki, ugyanis kezei teljesen megteltek a sok irattal. A helyiségben senki sem tartózkodik már, ami nem is csoda, elég későre jár, ráadásul a vizsgaidőszaknak vége. Miért is ülne az asztalánál valaki ilyen sokáig? Körbepillantva felfedezi a saját asztalát, ami egyelőre még üresen áll. Ügyesen átszlalomozik a többi bútordarab között, mire végre leteszi súlyos terheit a falapra. Újra végigjáratja íriszeit a szobán, ami egészen barátságos. Kíváncsi már a kollégáira, de az is biztos, hogy nem ma fogja őket megismerni, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Hatalmas sóhaj kíséretében fordul papírjaihoz és elkezdi rendezgetni őket, miközben egy dalocskát dúdol. Nincs is olyan rossz hangja, hogy ne legyen szórakoztató…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 6. 13:11 | Link
Mr. Warren

Sokan vannak itt egyszerre a szünetben. Ő pedig egyre frusztráltabb. Nem azért, mert sokan vannak, elvan a tömegben bőven, csak beszélni akar a tőle nem messze ülő férfivel. Úgy csinál, mint aki éppen dolgozik, de közben nézi a távozó kollégáit. Lyukas órája van, be kéne mennie a rendelőbe, de ráér, ha a férfi is marad. Az elmúlt napok ugyanis igen gyatrán teltek. Nem akarja már ezt csinálni, egyszerűen elfáradt abba, hogy szomorú legyen, érzi, hogy a közérzete is egyre pocsékabb. Így mikor az a furcsa szerzet, Anton is távozik, és a férfi is feláll, hogy elinduljon, egy macska ügyességével, meg némi egy sarkon ugrálással vetődik a férfi elé, beverve a fejét és a könyökét is az ajtóba.  
- Hogy az a…
Hiába fáj, a saját bénaságán nevet, oké, ez az egész már az elején nevetséges volt, és azóta csak romlott a helyzet. Mégis valahogy ez egy jó kezdet ahhoz, hogy megoldják. Felemelve a kezét kéri, hogy álljon meg, addig, amíg kineveti magát. Oké, ez már hiányzott neki. Nagy levegőt vesz, amikor már kicsit megnyugszik és tud beszélni. Nagy levegőt vesz.
- Beszélnünk kell. Csak hallgass meg, és utána kiröhöghetsz, az se lep meg, csak had mondjam el. Kicsit önző lesz, mint a múltkori, de nem akarom, hogy sírás legyen a vége. Oké?
Reméli, hogy senki se jön be, nem akar még egy pofont az ajtótól. Majd előrenyújtva a kezét, komolyan, de mégis szeretettel néz a férfire.
- Békejobbot nyújtok. Tudom, hogy haragszol rám, hogy elszúrtam, hogy nem lett volna szabad, de megtörtént, ezen nem tudunk változtatni. Viszont sok minden ki is derült, ami azért jó nem?
Kicsit bizonytalanul néz a férfire, de ha már ilyen lehetőség adatott meg, hogy beszéljenek, azt nem fogja elszúrni azzal, hogy most elfut, sőt, nem is akar elfutni. Az ajtónak dőlve próbálja fenntartani a szemkontaktust, és ha valaki most benyit, akkor kevésbé fogja megütni az ajtóval.
- Nem azt mondom, hogy legyünk mostantól a legjobb barátok, de régen működött ez közöttünk, tudtunk normálisak lenni, jókat beszélgetni. Megpróbálhatnánk megint jóban lenni. Én szeretlek, mint embert, és félre tudok tenni mindent, amit a múltkor mondtam neked, ha cserébe észreveszel, és nem megy el az életkedved attól, ha hozzád szólok. Én nem akarok haragba lenni veled, vagy harcolni. Úristen, egy ajtó vert meg az előbb, hogy győzhetnék ellened? Csak azt szeretném, ha elviselnénk egymást, ha barátok lennénk, ha idővel normális lenne a viszonyunk. Gyerekesek vagyunk ezzel a haragszom ráddal. Szeretném, ha nem negatív érzésekkel tennénk tele a hétköznapjainkat, hanem egy kis örömmel. Ha valami jó történik, bátran meséljük el egymásnak, vagy ha mondjuk megölelni van kedvem, had öleljelek meg, mert éppen arra vágyom. Különben is, sokkal jobban áll mindkettőnknek, ha mosolygunk, nézd.
Zárásként pedig idétlenül elmosolyodik, remélve hogy ezzel végképp sikerül előcsalogatnia egy kis békülési szándékot.


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. október 13. 21:29 | Link
Saint-Venant kisasszony

A gálameccsen csúnyán leégtem, még életemben nem estem ki ilyen rövid idő alatt, ráadásul a győzelem is Merkovszkyéké lett. Nem hagyott nyugodni a dolog, valamivel vissza kellett vágnom Ádámnak a vereségért. Eldöntöttem hát, hogy kicsit megtréfálom, a tanári szobában szerettem volna előkészíteni számára egy kellemetlen meglepetést.
Sikerült olyan időpontot kifognom, hogy a tanári szoba üresen állt, így nekiállhattam a munkálatoknak. Ádámról köztudott volt, hogy élt-halt a családjáért, így ha nagyon gonosz akartam volna lenni, akkor őket vonom be, készíthettem volna például egy fiktív gyászjelentést valamelyik lányáról. Ennyire azonban nem voltam elvetemült, no meg talán bátorságom se volt hozzá, hogy a négy elem urát túlságosan magamra haragítsam egyszerű tanárként. Nekem bőven megfelelt, ha kissé lányossá alakítom az asztalát. Egy Trullus segítségével rögtön rózsaszínné is változtattam, és egy cuki kis névtáblát is mellékeltem hozzá. Nem átalkodtam a fiókjait is átnézni, és még a papírjait is rózsaszínné varázsolni. Semmilyen tárgya nem menekülhetett, a széke mostantól a szivárvány színeiben pompázott, a pennái ízléstelenül giccsesek lettek, az irattartóira pónik képe került. Úgy tűnik, Merkovszky tanár úrnál beütött a melegfront.
Elégedett vigyorral ültem le a saját íróasztalomhoz, és egy kicsit még csodáltam a művem. Micsoda öröm lesz látni Merkovszky ábrázatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 26. 22:04 | Link
Anton

Napok teltek el, nem sok, de nem is kevés, hogy megemésszen sok mindent. Aggódik, retteg, és keveset alszik, mert folyamatosan kattog az agya azon, hogy mi lesz most. Nem akarja azt, amit az orvosok mondanak. Nem akarja, hogy Mina összetörjön. Magáról nem is beszélve. Ebbe inkább bele se gondol, pedig napról napra romlanak az esélyek. Esélyek, melyek nem is nagyon voltak. Azóta nem ment vissza, nem tudott. Amikor Mina rátalált, a tekintetét kerülve vett valami borzalmasan pocsék kávét, amitől tényleg felpörgött a szíve. Mintha nem lenne semmi baj, úgy nyomta a lány kezébe a teát, amit ígért, vagy ami inkább ürügyként szolgált arra, hogy elrejtse a könnyeit az első mosdóig. Megint visszamenni nem lenne képes. Nem tudná elviselni, hogy megint Lénának szólítsák. Mazochista, hiszen reménykedik, folyton, minden csalódás ellenére, de neki is van egy pont, amin túl a fájdalom, amit a férfi okoz, elviselhetetlen.
Az előtte heverő papírra rávési a pontszámot, majd a már kijavítottak közé teszi, és újabbat húz maga elé.  Mina ugyan mesél, hiszen minden délután az apja mellett van, és néha órák helyett is. Érthető, hiszen szereti őt. Ő is mellette lenne, de nem érzi, hogy kellene, sőt, pont az ellenkezőjét tartja igaznak. Erősebben nyomja a tollat a pergamenlapra, ami lyukat üt belé. Fáradtan sóhajt egyet, kicsit behunyva a szemét, majd felkelve lesimítja a szoknyáját, és a tőle nem messze helyet foglaló Antonhoz lép.
- Még meg se köszöntem.
A férfi asztalának másik oldalához húz egy széket, bár nem kíván sokáig maradni, mégis lehelyezkedik rá. Kezeit összekulcsolva az ölébe helyezi, mint egy eminens diák, boldogtalan mosolyt villantva a másikra. Nem a férfi ellen szól, egyszerűen a hangulata ilyen.
- Köszönöm, hogy szóltál Dwayne-ről. Minának nagyon fontos az apja, igyekszik minden lehetőséget megragadni most is, hogy mellette legyen. Fiatal, de okos kislány, tudja, hogy mi a helyzet.
Nagyon sajnálja a lányát, hiszen pont a születésnapja előtt történt, amire annyit készült, amit annyira várt, és ami nem szólt másról, csak arról, hogy az apja mellett ült a kórházban, majd sétált, és végül lefeküdt aludni. Aznap nem kellett iskolába mennie, ami azzal járt, hogy a kislány egész nap a kórházi ágy mellett ült. Szerette volna, ha a kislány legalább egy napig kicsit boldogabb lesz, de sajnos nem így alakult.
- Köszönöm azt is, hogy mellette voltál, és segítettél rajta, amíg kórházba vitték, sokat jelent ez nekem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 14:05 | Link
Gareth S. Nightingale

A tegnapi nap folyamán meglátogatta Éttient, drága, egyetlen öcsikéjét, no meg hát... A titokban tartott gyermeke is ott volt, hogyne lett volna. Mindössze féléves a kicsi, ennek tetejében pedig iszonyatosan hasonlít az anyjára. Nem csoda, nem a postás vagy a gólya hozta ajándékba. A szorító érzés a mellkasában még mindig ott volt, mikor visszaért a kastélyba, most pedig figyelme elterelésének érdekében a tanáriban csücsül az asztalánál és a jegyzeteit pakolgatja. Már ezerszer rendbe tette őket, ebben nem ismer tréfát. Végül az utolsó kupaccal is végezve sóhajtva dől hátra és úgy dönt, kicsit elszórakoztatja magát.
Lássuk csak. Egy kert virágokkal, szép lugassal, a nap süt, a hőmérséklet kellemes, a szél lágyan fújdogál, ő egy egyszerű farmersort-póló kombóban ücsörög a kényelmes hintaágyban és finoman löki magát a lábával. Ez a valóságban egy hosszú farmert és garbót viselő, vállig érő hajú nőt takar, aki hintázik a székén. De azért a feeling megvan, hogy nem ő az. Még mázli, hogy jelenleg egy kolléga sem tartózkodik a helyiségben. Az asztalán heverő könyvet az ölébe veszi és kinyitja, majd halálos nyugalommal olvasni kezd. Az illúziójára már oda sem kell figyelnie, az agya egy elkülönített zugában teljesen stabilan tartja a kialakított környezetet, szinte kizökkenthetetlenül. Most csak saját magát kell "becsapnia", az a legegyszerűbb. Ismét lök egyet magán a hintaágyban, csakhogy illúzió ide vagy oda, a valóságban továbbra is egy instabil széken ücsörög, így a lendülettel, melyet hirtelen vesz, nemes egyszerűséggel hátraborul. Az illúzió megszűnik, ő pedig nagyokat pislogva mered a plafonra. A francba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Tanári értekezlet
Írta: 2015. január 28. 20:58
 | Link
Kollégák, aki jön


Lassan egy éve, hogy átlépte ezen iskola küszöbét, hogy sután álldogált az évnyitón, de csak pár hete annak, hogy aki miatt főképp idejött, már nincs itt. Nem érzi azért úgy, hogy mennie kéne, de azt sem, hogy túlzottan beilleszkedett volna a tanári karba. Egyáltalán nincs ezen mit csodálkozni, ő jobban megvan egyedül, nem igényli a társaságot, minek is. Ahhoz, hogy poros, elsárgult asztrológiai képleteket bogarásszon vagy számolgassa a bolygók mozgását a horoszkópban, nem kell senki. Kevesen viselnék el ezt a szórakozást, ami neki a legfontosabb. Ha beül a csárdába, ott is inkább igyekszik beleolvadni a falak hátterébe, így filozofálgat magában, épp ezért nem szívleli az összejöveteleket, de tudja, hogy része a feladatának. Kötelessége ez is, megcsinálja, a legjobb tudása szerint, aztán megy is dolgára, a dohos könyvek közé, azokkal szót ért legalább, nem dumálnak vissza és ha elege van belőlük, akkor a sarokba hajítja és nem néznek másnap kisírt szemekkel vádlón, csomagolnak össze, hogy haza költözzenek a mamához. Vagyis jól rátalált igazi társára, aki akkor sem sértődik meg, ha a következő éjjelt, egy másik vonzó fóliáns társaságában tölti. Hát így telnek napjai, amiket csak az időnkénti kocsmázások és a tanári értekezletek szakítják meg. Tegnap jött a levél a diritől, hogy tanári értekezlet lesz, no meg a faliújságon is olvasható, és persze nem mulasztaná el, hiszen a tanítás a második legfontosabb, vagyis az egyik legfontosabb az életében. Jól fel is készült, nem lehet rá panasz, jegyzeteket írt még az éjjel és most magára ölti fekete talárját, majd papírjait hóna alá szorítva, elindul a tanári felé. Odaérve benyit az ajtón, leül a helyére, és azonnal belemélyed a dokumentumaiba, nehogy beszélgetnie kelljen valakivel. Majd csak elmúlik ez is, mint annyi minden más. Sóhajt egy mélyet, és lapoz párat a papírok között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. április 7. 09:24 | Link
Osztrovszky-Dinnyési Léna
The Black Rabbit
Húsvét hétfőn, valamikor délelőtt

Rendes srác vagyok. De tényleg. A levitában a lányok közül mindenkit megkérdeztem, hogy oké-e, ha meglocsolom őket? Ráadásul a kölnis üvegbe csak vizet tettem, hogy ne mondják, valami olyan illattal büdösítem őket, ami nem illik hozzájuk. Na de, nem csak a levitában vannak lányok... Fannit, még tegnap meglocsoltam, mert nem tudtam mára mik a tervei és úgy adta magát a nyúlkodás után, hogy nem engedem el egy kis vers meg víz nélkül. Most pedig a tanári felé baktatok, hátha van egy-két tanárnő, aki csak arra vár, hogy megöntözzék őket. Szépen felöltöztem, még mindig a nyuszi jelmezemben, bár ma már nyuszi orr és bajusz nélkül. Azt tegnap elég gyorsan lemostam, bár Fannit nem akartam megbántani, nekem annyira nem jött be a dolog.
Szóval a tanáriba tartok és az ajtó előtt még megigazítom a zakóm meg a füleim, aztán kopogtatok, majd nyitok be óvatosan a helyiségbe. Meglepetésemre nem tolonganak az emberek, de azért látok egy tanárnőt. Bár engem nem tanít, gyakran látom a folyosókon, és a navinések körül is, így tudom róla, hogy ő a házvezető-helyettesük.
- Jó reggelt! Zavarok? Ráér egy percre tanárnő? - köszönök, majd érdeklődöm vidáman, remélve, hogy nem zavar el rögtön átlátva rajtam. De ez az egyik legszebb magyar szokás, csak nem haragszik meg, amiért egy (félig) magyar srác hagyományt kíván őrizni? Na meg szép verset is tudok ám mondani. Igazán jól járna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. április 10. 19:57 | Link
Gwen Jones


Na, nem szerepeltem valami fényesen a legutóbbi vizsgán, meg van pár tanár is, aki szerintem pikkel rám. Igen, csak amiatt lehet, hogy bár átmentem, mégsem volt egyszerű menet. Sokat kihagytam a betegségem miatt, meg később is kerültem ide, de ez nem ok arra, hogy extra feladatokat kelljen megoldanom a megmérettetésen, ráadásul olyat, ami nincs is a könyvben. A hideg futkos a hátamon most is, ahogy felidéztem magamban a tanerőt, ahogy pökhendin áll ott, karba tett kézzel és jár a szája. „Igen, kisasszony, vettük az órán. Beszéltem róla, hol járt, a fellegekben vagy épp kviddics meccsen? Abba a verzióba bele sem gondolok, hogy esetleg aludt, bár magán már semmi nem segít.” Persze az eszébe nem jutott, hogy akkor még itt sem voltam a suliban, mentegetőzni ezzel meg hiába mentegetőztem. Szóval van okom rá, igen is, nem is kicsi. Még mindig feldúlt vagyok, mikor már kész a terv, és meg kell hogy mondjam, zseniális. Jó sorsom összehozott Gwennel, aki remek partnernek bizonyult benne, bár hogy őt mi vezérelte, azt nem tudom, de azonnal rácsapott a lehetőségre. Éjfélre beszéltük meg a találkát a tanári előtt, de ezt megelőzően, éjszakákat bújtam a könyveket a megfelelő alapanyagok felkutatásának szent célja érdekében, egyszer még be is zártak a könyvtárba. Na, persze nem hiányoztam senkinek, még Dasha sem keresett, ő is tanult, legalábbis azt hiszem. Lassan közeleg a megbeszélt időpont, én sötét árnyként osontam a csendes, kihalt folyosón, remélve, hogy nem futok bele egy prefibe sem. Zihálva a cipeléstől, torkomban dobogó szívvel az adrenalin miatt, érkeztem meg a tanári szoba elé. Próbából lenyomtam a kilincset, hogy nyitva van-e, meg hogy valamelyik túlbuzgó tanerő nem felejtette-e magát a szobában, de az ajtó zárva volt. Reméltem Gwennek van erre is ötlete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. július 23. 10:43 | Link
Manó

A tanári ajtaja óraközi szünetekben szokott nyitva lenni, hiszen ekkor az óráról érkező, levegőzni induló vagy a következő órára siető professzorok ki-be járkálnak rajta. Tanóra ideje alatt általában csukva van, így nem csalogatja a lógós diákokat arra, hogy hívatlanul belépjenek, illetve az esetlegesen lyukas órával bíró tanárok is nyugodtabban tehetnek-vehetnek asztalukon, intézhetik ügyes-bajos dolgaikat.
Jelenleg egyetlen pedagógus ül a tanáriban, ő olyan mélyen belemerül a tanulmányba, amit éppen olvas, hogy semmi sem tudná kizökkenteni. Doléance sem, aki egyik kedves tanárismerőse asztalán ül (a papírokat előbb félre tette), és a lábát lógázza. Várja, hogy betoppanjanak volt kollégái, és elcsacsoghasson velük. A madagaszkári nyaralás alkalmával is meglátogatta a Bagolykőt, de akkor nem úgy jött ki a lépés, hogy sokat beszélgethessen az oktatókkal. Ott inkább a Levita körül lézengett, vagy a parton szerzett új ismerősöket a diákok körében. Rövid ideig még a varázsló-twisterezéskor is ott volt. Mint szemlélődő, mert az efféle játék nem az ő világa, ha részvételről van szó.
Most ül a tanári asztalon, pálcáját pattogtatja, amiből így színes szalagok törnek elő. Egy csomagolóbűbájon dolgozik jelenleg, de ez csak szórakozás, nem az igazi munkája. Viszont jól el tudja ütni az időt vele, amikor az egyetemi megbízásával megfeneklik vagy ráun éppen. Milyen hasznos lesz majd az ajándékdíszítő varázslat, ha kész lesz! Talán még híressé is válik tőle! (Valójában Doléance már akkor hírnévre tett szert a feltalálók között és az egyelőre kizárólagos használóként létező minisztériumi berkekben, mikor elkészítette kandalló-bűbáját, ami a hoppanálás és a hopp-por használat különös ötvözete.)
A lány, aki bár tizenévesnek látszik, a harminchoz közelebb van, mint a húszhoz, egy rózsaszín pöttyös, aranyszín szalagot ereszt ki pálcájából, ami kacskaringózva táncol ki a Doléance által nyitva felejtett ajtón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 15:36 | Link

Kamillát aztán könnyen bele lehet rángatni a hülyeségekbe, az meg már aztán teljesen mindegy, hogy az jó - e vagy rossz. Neki jelenleg épp LLG - n kellene lennie, a fiú óráját nem tudja. Nem a volt házvezetőjével van baja, egyszerűen csak most jött az alkalom.
Tök ártatlan fejjel dugja be fejét a tanáriba, mint aki épp keres valakit valami roppant hatalmas probléma miatt, aztán látva, hogy nincs bent épp senki, szélesen elvigyorodva pillant a háztársára.
- Oké, szabad a terep. - azért halkan beszél, mert biztos ami biztos. Összedörzsöli kezeit, ahogy ő szépen be is lép, aztán körbenéz a helységben. Mert nem cél nélkül ténferegnek itt, csak úgy mert miért ne.
Annak ellenére, hogy nincs meg minden részlet, például az áldozat, aki majd mikor visszajön óráról nem fog találni valamit, valamit ami nagyon fontos.
- Szóval. Te mit mondasz, melyik legyen? - összeteszi kezeit, mintha imádkozna, miközben állához érinti ujjbegyeit.
- Én azt mondom, hogy az ott. - a számára legszimpatikusabb asztalra mutat, majd felnéz a másik rellonosra.
- Tudod mi lenne igazán jó? Ha kifognánk azt, amelyik minket is tanít. - ez azért is nehéz, mert két külön évfolyamon vannak, de most ez a tény eltörpül a szemük előtt lebegő szent cél előtt. Szusszan egyet, leereszti kezeit, majd elindul a helyiségben, keresve a megfelelőt. Nem mintha meg tudná állapítani csak úgy, hogy melyik asztal kihez tartozik, de bízik a megérzéseiben. Hogy majd mikor mellé ér megérzi, vagy kap egy jelet, vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2016. március 24. 10:31 | Link
Ems és Vivi - költözzünk be!

Egy nagyobb fajta dobozt lebegtetek magam előtt, ahogy végigsétálok a folyosókon. Mindenféle kacatnak tűnő dolog kandikál kifelé a tető nélküli papírdobozból: pennák tömkelege, tintás üvegek, pár fénykép, több méternyi pergamen és két szál gyertya. Ma van a napja annak, hogy asztalt kaptam a tanári szobában, szóval itt az ideje elfoglalni a nekem szánt helyet. Összeszedtem pár cuccot, amiről úgy gondoltam, hogy kelleni fog majd a munkához, azokat pakoltam bele ebbe a dobozba. És most felhoztam magam és a csomagomat is a kastélyba, hogy elfoglaljam a nekem járó helyet. Végigkanyargok a folyosókon a déli szárnyig, hogy beléphessek végre a tanáriba. Tavaly gyakorlótanárként nem sokat jártam ide, nem éreztem igazán magaménak a helyet. De most...! Benyitok a helyiségbe, csak pár kolléga lézeng bent, gyorsan biccentek nekik és haladok is, hogy asztalt válasszak. Találok egyet, amin nincs kint név és teljesen üres, az előző tulajdonosa biztos elköltözött már innét, szóval odalebegtetem a dobozomat és halk puffanással leteszem a tetejére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Naizer Ruben Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 573
Írta: 2016. március 27. 16:13 | Link
Kolozsváry Levente

Az asztal fájdalmas nyikorgással nyög fel a ráhelyezett kötet súlya alatt, remekül tükrözve Ruben hangulatát, akinek szintén kedve lenne nyöszörögni az óravázlatok gondolatától, melyek megírását tűzte ki célul az unalmas vasárnap délutánra. Annak ellenére, hogy nyilván szereti a tárgyát, nehezebb volt ezt olyan formába és tartalomba ölteni, ami egyrészt korosztálynak megfelelő, másrészt fenntartja az érdeklődést, de kellően tudományos és nehéz is, mint azt előzetesen bármikor gondolta volna. (Ez pedig nem mellesleg némi részvétet ébreszt benne egykori tanárai iránt, akiket olyan hevesen tudott utálni, mikor arra kötelezték, hogy az összes neurológiai rendellenességet biflázza be latin névvel együtt. Bár, jobban belegondolva...nem, még mindig utálja őket.) A tény pedig, hogy ő sem elégedik meg a tökéletesnél kevesebbel, még tovább árnyalja egyébként sem könnyű dolgát, no meg addig halogatott és húzta a száját a felmerülő ötletei kapcsán, hogy most itt áll alig néhány nappal évkezdés előtt, tulajdonképpen tananyag nélkül.
A tanári ezúttal üres, csak egy gyöngybagoly várja gazdáját türelmesen bóbiskolva az egyik szék karfáján; a többség valószínűleg kihasználja a szünet utolsó napjait, vagy talán ügyesebben gazdálkodnak az idejükkel, mint Ruben, akire bár nem jellemző, hogy ennyire az utolsó pillanatra hagyja a dolgokat, mivel még nem próbálta ki magát tanárként korábban, kicsit elszámította magát.
Ebben lesz segítségére a Pszichiátriai rendellenességek diagnosztikai kézikönyve; úgy tippeli, ha valami olyan anyaggal kezd, amit egyébként is szeret, könnyebben belejön majd a többibe is.
A terv jól működik - az előtte lévő pergamenlap viszonylag gyorsan megtelik az átlag halandó számára olvashatatlan vonalakkal és hurkokkal, s mikor már elég idő eltelik, feláll kicsit kinyújtóztatni tagjait. Fog egy bögre kávét, miközben szépen lassan körbejárja a termet - ezt nem tette meg, mikor elfoglalta azt asztalát, úgyhogy kihasználja az alkalmat, hogy tájékozódjon, mi merre van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 22:50 | Link
Jim
[zárt]
outfit


Úgy érzem magam, mint valaki aki élete legnagyobb baklövését akarja elkövetni. Pedig nagyon nincs ez így. Én éppen csak kézbesíteni szeretnék egy levelet, mindenféle tollas segítséget leszámítva. Őszintén remélem senki se fog rajta kapni, mert nem lesz egy kellemes érzés. Főleg nem az, hogy közben még tiszteletemet is teszem a tanári szobában. Úgy se voltam még ott és meg kell nézzem magamnak. Elvégre tudnom kell mi merre hány méter, mert ha minden jól megy gyakorlótanár lesz belőlem. Na akkor fogom lazán érezni magam, mert vége a diákéveknek.
Tényleg, adja az a jó öreg Isten, hogy senki se kapjon rajta. Azért van bennem még egy jó adag félelem. Ennek ellenére mégis elindulok a tanári szoba felé, mert semmi esetre se szeretném valami tollas borzadályra bízni aki még a címzettet is eltéveszti és a végén Felagund professzor kezei között landol gyöngybetűim sokasága. Igaz akkor már nem a betűim izgatnának, hanem a tény, hogy hallgasson örökre a drága professzor. Ám őt ismerve (Atyaúristen, mikor ismerkedtem meg vele közelebbről, hogy ilyet mondok?) ez eléggé kizárt, ezért vettem kézbe az ügyet. Remegő lábaim pedig hab a tortán. Remélem elmúlik, mert vicces lesz elremegni egészen a Déli szárnyig.
Lassan már beállhatnék valami beépített titkos ügynöknek is. Annyira nesztelenül tettem meg eddig az utat. És végig figyelve nehogy valaki illetlen személybe ütközzek, például egy felügyelőbe aki megkérdezné miben is sántikálok éppen. Hála az égieknek senkivel se találkozom aki kérdőre vonhatna. Sőt, még egy árva szellem se lebbent errefelé. Valamivel kissé megnyugodott szívveréssel nyomom le a tanári szoba kilincsét. Besurranok, szét nézek, sehol senki, tényleg velem vannak az égiek. Már csak annyi kell, hogy megtaláljam Jim asztalát. Pár perces keresés után meg is találom valahol a rengeteg íróasztal közepén. Igen, ez rá vall, hogy a közepén van szüksége a helyre. Talán, mert itt nem figyelnek arra mit is művel el. Leülök a székébe, jéé, milyen kényelmes is! Lesz majd nekem is ilyen és naphosszat fogok benne ücsörögni. Előkapom a levelet amin szépen írja a drága medimágia professzor nevét és az első kezem ügyébe kerülő fiókba berakom. Csak fel fog tűnni neki, ha pedig nem, így jártam.
- Invito csokoládé! -
Áh, öl a kíváncsiság, ezért kapom elő a pálcámat és mormogom el a varázslatot. Tudni akarom annyira édesszájú Jim-e, hogy az íróasztalában tartson csokoládét. Amennyiben igen, a varázslat hatására elő fog kerülni. Ha meg nem, mindenféle feltűnés nélkül távozásra adom a fejem. Mindent úgy hagyok ahogy találok, mert semmire nincs szükségem. Éppen csak itt hagytam valamit szuvenírnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. október 29. 23:08 | Link
Igazgató úr

Péntek délután, tanítás után

Az utolsó órám után fáradtan baktatok le a tanáriba. Még nem olyan régen kezdődött el a tanév, de már unom az egészet. Fogalmam sincs, hogy a többi fiatal tanárt mennyire tisztelik, de nekem meglehetősen nehezen megy a fegyelmezés, aztán így persze, hogy sem kedvem, sem pedig önbizalmam nincs az egészhez. Jobban ment nekem a bestiagondozás, csak borzasztóan figyelmetlen voltam akkor az egy alkalommal. Komolyan mondom, hogy sokkal több önbizalommal mennék oda a sárkányokhoz is, mint az ötödikesekhez órát tartani.  Anyu tudott fegyelmet tartani, de neki sem tetszett ez a pálya. Szerintem ez ilyen családi dolog lehet nálunk, mert Lettit meg Vikit sem tudnám elképzelni, hogy tanítsanak.
Gyászos fejjel nyitok be a tanári szobába, odaköszönök az éppen jelenlévőknek, majd nyűgösen lerogyok a székemre. Egy dühös mozdulattal az asztalra hajítom az éppen kezemben lévő cuccokat, amik rendezetlenül hullnak szerteszét az asztallap tetején. Eddig úgyis rend volt rajta, jó lesz ez így.
Alsó ajkamba harapok, majd vágok egy grimaszt és lagymatagon könyöklök fel az imént elhajított cuccok mellé. Van közte két szorgalmi, amit még ki kéne javítanom. Ezekkel nincs bajom, ezt lehet egyedül is csinálni. Ekkor tekintetem egy, az asztalom szélén pihenő borítékra téved.  Milyen furcsa, ide nem is szoktam postát kapni. Homlokráncolva emelem fel, hogy megnézzem a címzést: határozottan az én nevem áll rajta. Ismerős az írás, de hirtelen nem tudom hová tenni. Néhány finom mozdulattal feltépem a borítékot és egy rajzot találok benne. Magamról.
Hirtelen minden nyomasztó dolog kiszáll a fejemből és meredten nézek – az amúgy gyönyörűen sikerült- rajzra. Amit sikerült túllendülni a kezdeti, négy-öt másodperces sokkon, ismét megnézem a borítékot. Találok is benne egy rövid üzenetet Choi Min Jongtól. Azt írja, hogy nem bírt kiverni a fejéből.
Nos.
Valószínűleg a közelben lévő kollégáknak nem fog sikerülni semmilyen értelmes dolgot kiolvasni a tekintetemből, mert teljesen lefagytam ezt olvasván. Huh. Tikkelésszerűen pislogok párat, majd ismét a rajzra pillantok.
Húha.


//MJ engedélyével Cheesy Ő találta ki, hogy Tőle jöjjön ^^ Kattittarajz//
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2016. október 29. 23:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. március 26. 23:04 | Link
Lewy

Az lenne a legjobb, ha pihennék. Ezt mondták, amikor kiengedtek, de ugyan, hogy pihenhetnék? Pár nap múlva itt az évnyitó, és Viktor egy hatalmas áldás a számomra, nem akarok lemaradni a házammal kapcsolatos ügyek intézéséről. Így hát itt vagyok és nézem azokat, amik a kór előtt félbemaradtak, illetve amiket Viktor még menet közben felírt. Pár nap múlva a tűzugrásunk is lesz, szóval mindenképpen be kell hoznom a lemaradásom.
Egy órát bírok egyhuzamban ülni, utána fel kell kelnem, egy kicsit sétálnom. Nem célszerű buborékos folyadékot magamhoz vennem, mert a gyomrom még nem pihente ki a hólyagokat. Emellett forró vagy jeges italt sem. Gyakorlatilag langyos teán és pirítóson élek, de legalább már rendes étel, nem az a pépes izé. Most is épp sétálok, két kézzel fogva a bögrémet, mert a kezem még remeg.
Elgyengültem, fogytam vagy tíz kilót, minden ruhám lóg rajtam, a bőröm még szürkés - fakó, látszik, hogy régen nem jártam már a friss levegőn. Ez a szünet számomra egy nagy szívás volt.
Sikerült két kicseppenő cseppel megúsznom a kalandot, így mielőtt leülnék, még szereznem kell egy papírtörlőt is. Megfontolt léptekkel sétálok vissza a kis pulthoz és tépek le egy kocka törlőt, majd sétálok vissza, hogy feltöröljem. Mintha száz éves lennék, szusszanok, mert elfáradtam. Talán jobb lenne, ha tényleg inkább pihennék és nem szenvedtetném itt magamat, mert ennek semmi értelme. Mégsem tudok elszabadulni, mert ha most hazamennék, akkor mardosna a bűntudat. Abi iskolában van, otthon nagy eséllyel senki sincs, vagy ha Rózsa néni mégis, akkor ő csak aggódva pillantgatna rám, és minden percben kitalálna valami gyógymódot, ami fárasztó lenne. Mármint nagyon rendes lenne tőle, de fárasztana. Most nagyon kellene a korábbi tűz, mert egyelőre olyan vagyok, mintha a hamvazó napját váró főnix. Fénytelen, kedvetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daniel Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 219
Írta: 2017. április 28. 21:19 | Link
Tatiana


Egy hét se telik el, és nekem máris a papírmunkával kell foglalkozni. Hát hogy én ezt mennyire, de mennyire utálni fogom, arra nincsenek szavak. Soha, ismétlem, soha többet nem fogok semmi felesleges tesztet, bármit íratni senkivel, még felméréscéljából sem, főleg, ha nem számít bele semmibe sem.
Ezeket viszont még javítanom kell, dokumentálni, és minden egyéb marhaság, szóval gratulálok, szereztem magamnak még három lekötött délutánt magamnak, ahelyett, hogy azt az időt lófrálásra, és kiruccanásra szántam volna. Ekkora marhát, mint én, még tuti nem látott a föld, legalábbis az elmúlt jó pár évben biztos nem. De hát kalandor volnék, és stréber, vagy mifene....
Magamat szidom elég csúnyán, na meg néhány csúnya választ is, mert már a hatodik lapon találkozom ugyanazzal a hülyeséggel. Mióta egyszikű a kamilla, és mióta van hupilila virága a mákonybabnak???
A gondolataim összevissza járnak, néha még hangosan is kimondom, amit gondolok, de aztán vége, egyszer elszakad nálam a cérna, és ahogy van, az összes tesztet feldobom a magasba, hadd vigye őket a szél, sőt, még össze is szabdalom őket, apró vetlikre egy niszantó bűbájjal.
Most pedig, hogy jól végeztem a dolgom, leborulok arccal előre az asztalra, és mormogok az orrom alatt.
Egy kis nyugalmat és önuralmat kéne tanulnom. Pf. Ez a nagy következtetésem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium