34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Podmaniczky Ádám összes hozzászólása (77 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2013. december 27. 21:10 Ugrás a poszthoz

Bogica - Egy romantikus naplementés téli délután, vagy nyolc emberrel a nyakunkon.

Egy férfi nem sír. Apukám mindig ezt mondta. Sokra megyek vele, ha bukásra állok bájitaltanból. De most mit csináljak? Menjek egy csokor virággal Felagund professzorhoz és kérjem meg, hogy kivételesen tartson nekem különórát, mert már nincs olyan talárom, amin ne lenne égésnyom? Szerintem csak komplett hülyét csinálnék magamból, és elterjedne a pletyka, hogy mit tettem. Tény, hogy nem vagyok normális, de azért vannak korlátok.
Mondjuk ez a virágos nem is rossz megoldás. Miközben ezen agyalok, és egész véletlenül a velem szembe ülő lányt nézem, aki persze szorgalmasan tanul – chö, levitások, semmi móka csak a betűk – észre se veszem, hogy virágokat rajzolok a bájitaltan könyvem szélére. Talán tényleg ez lenne a megoldás? Viszek neki egy csokor virágot? Vagy a néninek, aki a felesége? Vagy Opheliának? Áh, akkor csak az lenne, hogy Milan megver. Azt meg nem nagyon szeretném, mert egész rendesnek ismertem meg. Vajon hány emberrel kell kezet fognom, ahhoz, hogy a tanár úr lepillantson rám, szegény szerencsétlen halandóra? Ötletem sincs.
Miközben a bájitaltankönyvem kezd trendi tinicsajossá válni, és észreveszem, hogy ezzel arányosan a tintám semmivé foszlik, azonban a beadandómhoz még szükségem lenne egy kisebb adagra. Az asztal vége felé fordulok, ahol fiatalabbik nővérem, Ayva ül, és megpróbálom némi torokköszörüléssel és pisszegéssel felhívni magamra a figyelmet. Ő nem hall meg, csak a mellettem ülő, aki finoman oldalba bök, jelezve, hogy egy tanulószobába nem pisszegünk és nem krákogunk, és jobb lenne, ha befognám, vagy arrébb mennék. Milyen uncsik ezek a diákok.
Tőle meg aztán fix, hogy nem kérek kölcsön. Helyette inkább a szembe ülő helyes lány felé fordulok, valami bé betűs a neve, ez fix, meg az is, hogy nem Barbara. Nem illene hozzá ez a név, valami aranyosabb. Boglárka! Ez az! A szép szemű Bogica. Felveszem legellenállhatatlanabb mosolyom, kicsit felhúzom a szemöldököm, csak olyan szexy fiúsan, és féloldalas sármmosollyal szólítom meg, halkan, szinte már bizalmasan.
- Bogica, adnál nekem egy üveg tintát?
Sok ember között igen bátor vagyok, ha csak ketten lennénk, akkor inkább bukjak meg, de én ezt nem csinálom eset lépne elő. Valahogy nem megy a kommunikáció, ha kettesben vagyok egy lánnyal. Kivétel persze az Eridonos bagázs, hiszen velük élek, mind egy nagy család tagjai vagyunk.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. január 25. 21:16 Ugrás a poszthoz

Bogica


A kis baki, hogy tudtam a lány nevét, fel se tűnik nekem. Különben is, mi olyan furcsa van abban, hogy egy több, mint ötszáz főt elbíró, nem kis méretekkel rendelkező kastélyban egy harmadéves eridonos ismeri egy elsős levitás nevét? Semmi! Totál normális…ugye? Nem, nem az, nagyon nem, de ha ezen fennakad, úgyis kimagyarázom.
~ Tudod, az a nagyon hangos, kicsit affektáló barátnőd, igen, az, amelyik olyan hihetetlenül hangos, na ő szokta kimondani a neved, és mivel mindig ilyenkor szoktál megszólalni, akkor rájöttem, hogy te vagy te, mármint, hogy ez a neved, és megmaradt. Olyan könnyű, majdnem olyan, mint a bogár, csak mégsem.~
Aham, totál korrekt…biztos hiteles is. Végül is, mindenkinek, még nekem is van olyan nagyhangú barátnőm, akit pont a lazasága miatt imád a környezete. Az eridonosok világuralomra törnek a hangjukkal, mert megérdemlik.
- Azért még nem kell ilyen csúnyán nézni, csak tintát kértem, nem randit.
Sértődötten húzom fel az orrom, jelezve, hogy totálisan meg vagyok bántva. Hogy is lehetne másképp, hiszen ha már erre így reagált, akkor esélyem sincs arra, hogy rendes randira is elhívjam. Persze nem most, majd valamikor öt év múlva tervezem, amikor már szőrös lesz a mellkasom, elvégre ez teszi a férfit férfivá. Előtte nem nagyon hiszem, hogy komolyan venne, mert ő olyan komoly lány, aki nagyon más, mint én. Persze az ellentétek vonzzák egymást, csak nem tudom, hogy erről neki is szóltak-e már. Nem hiszem, mert ha igen, akkor már biztos nyitott volna felém, hiszen ezt az egyetlen tényt leszámítva, tökéletes vagyok.
Magabiztosságom eredményeképpen páváskodva húzom ki magam, amit igyekezek nyújtózásnak álcázni, de mint olyan sok minden, ez sem megy ma gördülékenyen, mivel meglököm a mellettem ülő navinés lányt. Persze nem erőszakosan, nem lesz semmi baja, csak néhány tintafolttal lesz gazdagabb az asztal – még csak nem is a dolgozata - . A csúnya pillantásra már nem is reagálok, meg sem lepődök rajta.
- Köszönöm szépen.
Most kicsit műmájernek, vagy hogy is mondjam, érzem magam, amiért így meg mertem szólítani, és még csak el se vörösödtem. Nagyon nagyon nagy király vagyok. Ide nekem egy Oscart, de gyorsan. Komolyan, ilyen Brad Pittek simán elbújhatnak mögöttem. Alig várom már, hogy felnőjek.  Ösztönösen tudom, hogy szép leszek és vonzó, így szinte a markomba érzem a sikert.
A siker, mármint a mostani, csak addig tart, amíg egyszer észre nem veszem, hogy felpillant rám. Itt elönt a forróság, és érzem, ahogy szinte lángol az arcom. El szeretnék menekülni, az asztal alá bújni és kiugrani az ablakon. Persze egyszerre, ha lehet. Ez nagyon, de nagyon gázos. Nem vagyok normális, hiszen azt se tudom kezelni, ha rám néz egy lány, aki nem is olyan közömbös nekem.
Szívem szerint mondanék neki még valamit, pontosabban nagyon is sok mindent, de persze egy hang se jön ki a torkomon. Ezt hívják, azt hiszem maxigáznak. A fejem lehajtva, a nyakam behúzva nézem inkább a betűket, amiket leírok. Igyekszem nagyon szépen írni, hogy ha esetleg ide pillantana, lássa, hogy én erre is odafigyelek.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. január 28. 21:28 Ugrás a poszthoz

Édespofa Cheesy  Kiss

Meg kell tennem. Nincs más megoldás, nincs több lehetőség. Érzem, ahogy az erek megfeszülnek a bőröm alatt, ahogy minden néma lélegzetvétellel a szívem ki akar ugrani. A torkomban dobog, a lüktetése szinte földöntúli. Pusztítani akar. Ha távozik belőlem, el is éri a célját. Nem engedhetem. Nekem kell az erősebbnek lennem. Felül kell kerekednem, hiszen feladatom van. A küldetés közepén, a lemenő napfény megcsillan a fegyveremen. A pálcám a szobámban maradt. Nincs most rá szükségem. Itt és most, más, mugli eszközökhöz kell folyamodnom. Egy villanás, egy elsuhanó fekete árny, egy lobbanó fekete hajzuhatag. Ő az. Tudom, hogy ő az, hiszen a vérem most hevesebben ver. Be kell cserkésznem őt. El kell kapnom, le kell számolnunk egymással.
Mikor már szöszmötölő léptei elhalnak, nem is értem, hogy lehet valakinek ilyen kicsi lába, mint neki, finoman feljebb csúszok, szigorúan a fal mellett, és mint gondos vadász, indulok az áldozatom után. Nem láthat meg. Ez most itt az én időm, revansot kell vennem rajta. A múltkor elgyengültem a rám szórt átok miatt, most a visszavágón kikötöttem, hogy nem lehet nálunk pálca. Nagyon ajánlom, hogy tényleg be is tartsa. Ma kiemelkedően szép vagyok.
Már majdnem a folyosó végén járok, amikor egy áruló kerül az utamba. Erniszna Péter tehetséges, ám igen együgyü volt életében. Sok mindent feltalált azzal, hogy elszúrta a legalapvetőbb bájitalokat is. 107 éves korában halt meg, amikor jól készítette el egy mérget és a narancslevébe öntötte ízfokozónak. Ironikus nem? Mindegy, most nem az életútja a legfontosabb, hanem az, hogy nem tud csendben maradni. Amint meglát, kezemben a fegyveremmel, azonnal elkezd vinnyogni, hogy „gyilkos, gyilkos van a folyosón!” Hát az eszem megáll. Anélkül, hogy egy kicsit is gondolkoznék, ösztönösen célzok, és lövöm ki rá a puskám ragacsos tartalmát, de ez nem segít, hiszen átmászik egy másik keretbe, és folytatja az óbégatást. Idióta!
Feladom a rejtőzködést, nyíltan támadok, nem érdekel már semmi. Terepmintás ruhámban, fekete, barna és zöld szemfestékkel – Andine meg fog ölni – kidekorált képemmel rohanok a lány felé, aki az előbb elsuhant néhány méterre tőlem, és amint meglátom a hátát, már tüzelek is, remélve, hogy megfordul, így nem csak a háta közepét találom el a ragacsos, édes nyalánksággal töltött vízi pisztolyommal. Közben igyekszem bemenekülni egy páncél biztonságos holtterébe, nehogy egyből válaszolni tudjon rá.

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. január 29. 20:56 Ugrás a poszthoz

Édespofám

Az első elől elugrok, na nem azért, mert ilyen ügyes vagyok, hanem azért, mert készültem rá, hogy vissza fog támadni, így jó időben felkészülök arra, hogy védekeznem kell, ezért a legjobb, amit tehetek, hogy bebújok a páncél mögé, aminek egy részét beteríti a cukor, amit a lány lőtt ki. Óvatosan nyújtom ki a kezem, próbálom úgy rendezni, hogy ne találjon el, majd egy kis részt leszedek belőle, és magamhoz húzva, elkezdem falatozni. Nem is rossz. Ne nézzen rám senki furán, de muszáj megnézni, hogy mivel nem találnak el. Ha itt ma mégis eltalálnak, hát nem bánom meg, mert ez nagyon finom, csak valószínűleg leszedni nagyon nehéz, mivel az ujjaim még mindig erősen összeragadnak. Legfeljebb odaragadok az ágyhoz és ha valamelyik tanár holnap nem fogadja el kifogásként, az eljöhet akár megnézni is. Csapok egy pizsipartit majd a csinibb tanárnénikkel és Matilda nénivel, aki nagyon szimpatikus nekem.
- Aucs. Ez erőset üt!
A második ugye talált. És tényleg fáj, nagyon is! Ha most elkezd lekislányozni, akkor komolyan mérges leszek. Érzem, ahogy az alkarom és a felkarom közötti rész, aminek akkor se jut eszembe most a neve, teljesen összeragad egy adag cukortól. A bőröm húzódik rendesem, ami nem kis fájdalmat okoz nekem, de most ez a legkisebb problémám, a másik meg az, hogy kikötődött az egyik cipőfűzőm. Nevetve szaladok a lány előtt, hátra se nézve lövöm a színes cukorkát, remélve, hogy nem csak a falat, az ablakokat, meg a padlót, de néha őt is eltalálom.
Aztán egy hirtelen jött plusz súly, és egy lépés a fűzőre, és máris kész a katasztrófa. Sikerül megcsúsznom, és szinte lassított jelenetben esek el, menet közben megfordulva, így nem a lányra esek, hanem a lány esik rám, a hasamra ülve. Ösztönösen védem a fejem, de azért így is fáj a becsapódás, bár leginkább a hátamat sikerül jól megütnöm, de hát hős vagyok, egy igazi mini férfi, aki nem sír. Soha. Semmilyen körülmények között. A szemeimet egy pillanatra becsukom, remélve, hogy a könnycsepp nem akar kitörni, végül kinyitom a szemem, és a fegyverem, ami még mindig a kezemben van, a lány orrához nyomom.
- Az lesz, Édespofa, hogy feladod. Én nyertem.
Elég viccesen nézhet ki a kijelentés, tekintve, hogy én vagyok az, aki a földön fekszik, hadisérültként, lassan kialakuló zúzódásokkal. De ettől még magabiztos vagyok. Tudom, hogy én nyertem. Nem is lehet másképp a dolog.

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. február 8. 22:34 Ugrás a poszthoz

Zsófim

Hogy miként is kezdődött a mi kis cukorháborúnk? Nem tudnám megmondani, de azt hiszem, valamikor akkor, amikor Zsófit megismertem. Nála tudtam, hogy azon kevesek közé tartozik, akik határozottan mások, mint a többi lány. Különlegesebb a számomra. Van pár ilyen lány, mindenki más miatt, de ott vannak. Szóval, amikor megismertem, én már akkor tudtam, hogy ő olyan ember, akivel jóba kell lennem. Aztán megszólalt, az orcái kicsit pufibbak, így tudtam, hogy ő olyan „Édespofa” alkat, így valahogy rajta maradt ez a név. Ő nem bánja és én sem, hogy ő „Cukinak” hív, sőt megtisztelő.
Sosem beszélünk konkrétan ezekről a becenevekről és sosem furcsáltuk, hogy így kiabálunk egymásnak a folyosón, nem csak most, hanem akkor is, amikor éppen tömve van, és mindenki a következő órájára igyekszik. Ahogy ez, úgy a cukorkaland se éppen szokatlan a számunkra. Tudom, vannak páran, akik furcsán néznek ránk, de ez csak még érdekesebbé teszi ezt az egészet.
- Akkor próbáld ki magadon, és majd meglátod!
Kiabálok hátra két lövés között. Jó, nem olyan vészes, de sokkal viccesebb és élvezetesebb így játszani, és a szenvedő macsót úgyis mindenki imádja és ápolja, hátha velem is így lesz. Miközben épp azon agyalok, hogy milyen jó lenne, ha szenvedő macsó lennék, észre se veszem, hogy milyen szépen feláldoztam magam, csak amikor megütődik a hátam, ami iszonyatosan fáj. Komolyan mondom, ez egy őrülten fájó eset. Szívem szerint sírva fakadnék, de az elég lányos lenne, így egy nagy levegőt véve nyelem le minden könnyemet, és játszom a nagyon bátort. Nincs az a galleon, amiért én beálljak kviddicsezni, most már biztos. Elég volt ez, a gurkó tudom, hogy erősebbet üt.
- Persze, a padló igazából pillecukorból van.
Ha a csattanás nem lett volna ilyen hangos, akkor talán hitelesebb lenne a dolog, de én annyit mondogattam magamnak, hogy már el is hittem. A fájdalom lassan elül, és, ahogy a lányra pillantok, egyre jobban úgy érzem, hogy erősnek kell lennem. Én hős vagyok, egy lovag, sőt herceg, egy olyan herceg, aki lovagi dolgokban is otthon van.
- Héhéhééé, a hajaaaam!!! Ugye így is jól néz ki?
Amikor azt mondja, hogy az én szívem, elnevetem magam, és egy kisfiús félmosollyal nyugtázom, hogy ez csak természetes. Nekem minden jól áll, úgyhogy ez is. Csak a nőies vonásoknál keményedik meg egy kicsit az arcom. Ez az érzékeny pontom, szóval nem örülök neki, ha valaki felemlegeti, hogy hajlamos vagyok a lányosságra. Két lány testvérem van, az egyetlen férfi a családban pedig ingázik, így nincs mindig otthon, hogy fiús dolgokat csináljunk. Szóvá azonban nem teszem, nem szeretem ezt a témát, helyette inkább lecsapom a magas labdát.
- Nem nehéz. Vannak, akik nem igazán törődnek vele. Persze sírnak, hogy nincs pasijuk, de akkor mit várnak? Mármint nem kell sok, csak egy kis igényesség és máris szebb a világ.
Ezen elmélkedve kicsit felemelkedem, tuti, hogy be fog kékülni az, ahol beütöttem az előbb. Nagyon szép lesz, de most ez zavar a legkevésbé. Nézem, ahogy mellém fekszik, majd én is visszahajtom a fejem a földre.
- Egyszer? Szerintem már most is ki vannak készülve miattunk. Szerinted fel tudok lőni a plafonig?
Szinte biztos, hogy nem, sőt, biztos, hogy nem, de azért megpróbálom. A puskát célra tartom, majd megemelve becélzom a magasan lévő plafont. Vicces lenne, ha onnan lógnának mindenféle cukrok, holnap pedig a diákok nyakába esnének. Tüzelek és hihetetlen, de ötből négy tényleg fennragad, az ötödik meg az arcomra esik, de ezen már csak nevetek.
- Persze. Apával síelni megyünk, anya is vett ki szabit, szóval együtt leszünk. Lehet, hogy ez lesz az utolsó családi nyaralásunk, Andine kapott egy ösztöndíjat, vagy mit annál a híres máguskórusnál, így lehet, hogy mostantól folyton el lesz utazva. Állítólag a mesterszakot is távoktatásban csinálja majd. Hiányozni fog, persze neki ne mond, de akkor is így van. Ayva végzős lesz, ő se ér majd rám. Furcsa lesz. Na és te? Hogy van Zétény, rég dumáltunk, elfoglalt ő is, mentek valamerre? Többiek?
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. február 18. 18:32 Ugrás a poszthoz

Zsófi

- Csak azért csillog a szemem, mert valami szépet nézek.
Mielőtt a lány nagyon elbízná magát, a válla felett elmutatok a portrék sokasága felé. Az egyik képen egy halvány vörös hajú, szeplős lányka néz vissza rám, enyhe pírral az arcán, és amikor látja, hogy a rá mutatok, zavartan elbújik a nehéz lilás bordó bársonyfüggöny mögé, mely mellett lefestették. A gyengéim a vörösek, talán ez az, ami miatt titkon elsős korom óta arra vár, hogy Leonie egyszer odalép hozzám, és megfogja a kezem, aztán miután megfogta a kezem, elmennénk sütizni, együtt kakaóznánk, és onnantól már összetartoznánk. Hiába osztottak be vele egyszerre, egy házba, nem vagyok képes vele rendesen kommunikálni. A lány biztos azt hiszi, hogy bunkó, vagy dadogós, vagy dadogós bunkó vagyok, mert más eddig még nem nagyon jött ki a számon, csak rövid válaszok, vagy zavart dadogás.
- Akár. Nem vagy csúnya, meg azért úgy adsz is magadra, szóval ja, egészen oda tartozol. Neked biztos lesz pasid, még mielőtt keseregni kezdenél.  
Ebben szinte biztos vagyok, vagyis ha ez a megerősítés kell csak neki, akkor tessék, megkapta. Magamban vállon veregetem magam, hiszen nagyon szépen, és tőlem telhetően hosszan kifejtettem neki, hogy nem bányarém. Tudok én dicsérni, de nem itt, ennyi portré között fogom elkezdeni, mert ezek aztán csak a körítést tudják kitalálni, fantáziálnak, ha túl unalmas nekik valami, és eddig még nem volt olyan, ami ne lett volna felnagyítva álltaluk. Az emberek meg, persze hiszékenyek, és képesek elhinni a legvadabb dolgokat is. Én eddig, három év alatt jól megúsztam, és örülnék neki, ha a negyediket is tiszta lappal kezdhetném.
- Nem tudom, valamikor a szünetbe. Akkor mindenki otthon lesz, apa is, anya is vesz ki szünetet, bár anya szerint apa nem fogja elkapkodni. Végül is, ő közel van hozzá.
Így is, az apja korán hajnalban indul, hiszen kint dolgozik, aztán vacsorára ér haza. Kivéve pénteken, akkor már nem sokkal kettő után otthon van, és nem is megy vissza, csak hétfőn. Jó dolog, hogy a szülei ennyire megértik, a másiknak milyen fontos a hivatása, és nem veszekednek ezen egy percig sem. Meg most azért nagy a lelkizés Andine suli váltása miatt is. Nem tudják, hogy mi lesz, mert lehet, hogy teljesen átmegy, és akkor ott kell keresni neki valami lakást, de lehet, hogy marad az ingázás, de a lakás akkor se lenne rossz. Bonyolult, de legalább nem én leszek a középpontban, én bomlaszthatom a rendet a sípályákon.
Tényleg örülök, hogy ez most így alakult, korábban minden évben fenyítettek, Dini meg túl jól takargatja a titkait ahhoz, hogy botrány legyen belőle otthon, még mi is, a testvérei csak apró kis információmorzsákból táplálkozunk, amelyeket a portrék suttognak, szóval az se biztos, hogy egyáltalán egy aprócska dolog is igaz lenne belőle. Figyelmesen hallgatom a lányt, a szemem már levettem a vöröskéről és most a mellettem helyet foglaló felé fordítom, aki a családjáról beszél.
- Tényleg, ők jövőre jönnek suliba nem? Mármint nem most, hanem utána. Milyen érzés, hogy mindjárt mindenki ide fog járni? Nem lesz egy perc nyugtod se.
Dini mindig ezt mondja, amióta ő is és Ayva is itt vannak, de tudom, hogy örül nekünk, hiszen nélkülünk azért unatkozna, és bármennyire is tagadjuk a nagy nyilvánosság előtt, azért mi hárman egymásnak hatalmas támasz vagyunk a nehéz pillanatokban.
- Hát akkor…
Végigmondanám a mondatot, de a lány félbeszakít, nem is akárhogy. Felvont szemöldökkel nézek Zsófira, nem értem, hogy most egészen mi is történik. Vagyis de, a fizikai részével igen, de hogy mi is van ennek a hátterében, azt nem igazán.
- Ooooookkkéé.
Ez a világ leggázabb válasza, amit úgy súlyosbítok, hogy fel is pattanok a földről. Huh… na ezzel most jól összezavart. Nem is értem, hogy hirtelen mit kéne tennem, de az, hogy bocsánatot kér, nagyon zavar. Bocsánatot kér, valami miatt, amit ő csinált. Hát milyen eridonos az ilyen?
- Bolond vagy.
Jelentem ki teljesen nyugodtan, miközben a kezét megfogva felhúzom a földről, és felveszem a két pisztolyt is. A lányhoz hajolva visszaadom a szájra puszit, Ashleyke azért jobb ebben, vagyis lelkesebb, nem tudhatom, hogy Zsófi mit tud, mindenesetre a folyosón elkezdtem húzni magam után. Nem akarok a portrék közelében lenni, és ott megbeszélni ezt az egészet, remélem ez érthető.  

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. február 18. 19:26 Ugrás a poszthoz

Emma és a többiek

A hajam olyan, mint egy nagy szénakazal, amit éjjel unikornisok táncoltak szét. Szerettem volna lelapítani, de sehogy se sikerült, így aztán úszósapkát húztam rá, és reménykedtem benne, hogy amíg összepakolom a könyveimet, lezuhanyzom és felöltözök, addig sikerül annyit elérnem, hogy ne legyen ennyire zavaróan égnek álló. A terv viszonylag jól bevált, közel egy órás hihetetlenül fáradt, csiga tempóban történő bepakolás – zuhanyzás – öltözés kombó után levettem a sapkát, és a fejem most csak kicsit volt össze-vissza, pont, mintha így terveztem volna. Elégedetten igazítottam meg kicsit, majd a nyakkendőmet megkötve, taláromat felhúzva, felhelyeztem a vállamra a táskát és elindultam a nagyterem felé, hogy ne kések le a reggeliről. Imádok enni és ebben a kint eső hó sem tud megakadályozni.
A szokásos helyemet megkeresve, biccentettem pár ismerősnek, akik körbevettek, szeretem a szokásos arcokat magam körül, majd egy nagy kiflit – aminek most nem jut eszembe a neve – vettem magamhoz, megvajaztam és teleraktam felvágottal, zöldségekkel, majonézzel. Töltöttem magamnak egy nagy bögre teát, majd butaságomra bele is kortyoltam, ami kissé égető érzést okozott a torkomba, kis köhögés, de igyekeztem nem ezzel foglalkozni, hiszen egy lány szólított meg.
- Persze, csak nyugodtam.
Mindig jó, ha új arcok ülnek közénk, így még egy mosolyt is megeresztek, mielőtt a szendvicsembe harapok, addig ő is kényelmesen el tud helyezkedni mellettünk, én pedig kivételesen nem viccelem meg bemutatkozáskor.
- Ádám vagyok. Harmadéves, és te?
Pillantok felé érdeklődve, a válasza közben intek egyet Ayva-nak, a nővéremnek, aki nem messze tőlünk sétál el, hogy helyet foglaljon a Navine asztalánál. Kell majd vele beszélnem, meg Andine-nal is, de ez még várhat, hiszen nagyon finom ez a reggeli. Az asztalra sandítva túrórudit keresek, és az első riadalom után örömmel konstatálom, hogy a most helyet foglalt lánytól nem messze van-
- Adnál nekem két rudit? Köszi.
Előre megköszönöm, így reménykedek benne, hogy tényleg meg is kapom. Imádom a túró rudit, szerintem nincs az a mennyiség, amitől rosszul érezném magam, csak nehogy felkavarodjon a gyomrom bájitaltan előtt.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. május 10. 14:52 Ugrás a poszthoz

Majális - Titanilla

Mindent fel fogok falni. Hallottam, hogy nagy buli lesz, tele mindenféle finomsággal, nekem pedig fontosak a vonalaim, így oda kell figyelnem rá, hogy lehetőleg egy dekát se fogyjak. Elvégre akkor összébb megy az arcom, fura lesz a bőröm és oda a kisfiús sármomnak, ami egyértelműen megvan, hiszen nagyon sok lány mutatja ki, hogy bejövök neki, és ha esetleg úgy alakulna, akkor ők szívesen lennének ideiglenesen vagy véglegesen a párkapcsolatom részei. A dolog ezen része, elég fura, elvégre nem hittem volna, hogy pont nekem ilyen sikerem lesz.
Supermanes kék pólómban, és egy fekete, kissé koptatott nadrágban, piros tornacsukában és zsebre tett kézzel, viszonylag nyugodtan, magamban azt tippelve, hogy vattacukrot vagy habos sütit kívánok-e meg előbb, sétálom le az Eridon háló és Fénylő lelkek udvara közötti távot, majd az első lépésnél rögtön meg is torpanok.
- Apuci hazaért.
Ez sokkal jobb, mint amire először gondoltam. Hatalmas terület, tele minden széppel, jóval, finommal. Hát azt hiszem a kisfiús sármomat nem kell féltenem, de az itt eltöltött nap után muszáj lesz edzenem. Még jó, hogy nem reggeliztem sok mindent, mert most aztán belevethetem magam az életbe, és nincsenek manók, akik megrovó pillantással néznek rám. A bohócok se állíthatnak meg, táncolok velük, mindenféle fura mozdulattal, de úgy, hogy egyre hátrébb és hátrébb kerüljek a bejárattól, majd amikor már elég messze vagyok, konkrétan és bátran elfutok. Remélem nem jönnek utánam, elég gáz lenne, ha simán végigüldöznének. Akkor megdobálom őket olyan sütivel, amit nem szeretek. Vagy valami plüssel. Szegény sütik, fájna nekik. Meg nekem is, hiszen a hasamban jobb helyük lenne.
Szerencsére úgy néz ki, találtak más áldozatot, én pedig a sütimennyországba érkeztem. Remélem, ha egyszer elpatkolok valami miatt, tényleg ide kerülök. Nem tétlenkedek, egyből két sütit ragadok meg, fizetem és hol az egyikbe, hol a másikba harapva sétálok a vattacukor árus felé. Milyen íz legyen? Mindegyik!

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. május 13. 00:25 Ugrás a poszthoz

Titanilla - Majálisolunk.

Megvan a két süti, éljen! Alapnak nem rossz, de azért az előbb említett mennyországtól még nagyon, de nagyon messze vagyok. Fordulok, mert szinte szuperszaglásom van és megérzem, hogy a közelben bizony van vattacukor és ha van, akkor nekem ennem kell belőle. Szegény manók, olyan mintha hálátlan lennék, pedig ők is nagyon oda tudják tenni magukat, de ez most számomra olyan, mintha születésnapom lenne. Kicsit talán előjött belőlem a cukorfüggő. Még szerencse, hogy ez csak pillanatnyi állapot, valószínűleg holnap a sok édességtől fájó hassal fogok fetrengeni, aztán egy ideig nem is kívánom annyira, de mindez megéri, és komolyan szemet tudok hunyni felette.
Szóval fordulok, és nem várt közelségbe kerülök egy lila vattacukorral, aki belém jön, majd leesik és a legjobb, hogy a másik végén egy helyes lányka is van. Szegény Supermenes pólóm, de ő most másodlagos, inkább a lányka fel fordulok, kinyújtom a kezem, és mielőtt még bármit is tehetne, megfogom és felhúzom, másik kezemmel a derekát megfogva. Hogy hova tűnt a két süti? Nem dobtam el, elhihetitek, simán benyomtam mind a kettőt a számba, és most hörcsög képemen igyekszem gyors rágással és nagy nyeléssel segíteni. Még jó, hogy ennyit beszél, különben elég nagy taplónak néztem volna ki, ha nem vagy csak teli szájjal válaszolok neki.
- Tiszta cukor lettem és le is tapostál, de nem baj, a cipőm úgy is kicsit nagy volt.
Ez nem igaz, de nem fogom egy lány fejét leszedni azért, mert nekem szaladt. Belém lökte a sors, hah! Ezek szerint, nekünk beszélnünk kell egymással, szóval széles mosoly, kedves arc, legyintés a problémára és a dereka elengedése, mielőtt még pofon vág. Követem a tekintetét a porba veszett hős vattacukor felé, majd vissza a lány arcára.
- Talán nem ez volt az íz, amire vágy.
Lehajolva a vattacukorért a pálcájánál fogva emelem fel és hajítom egy kukába. Nem kellene, hogy bárki beletaposson, mert ha így is történne, a nagy tömeg miatt nem látnám, és úgy nem lenne olyan vicces. Tiszta úriember vagyok már megint, szinte hihetetlen.
- Meghívlak egy másikra, úgyis oda indultam én is. Ádám vagyok.
Kinyújtom felé a kezem is, én nem kézcsókolok, meg semmi ilyen, csak kezet fogok simán, figyelve rá, hogy ő lány, és nem töröm el csak úgy a kezét. Nem biztos, hogy örülne neki, bőven elég, hogy a hátsóját már beverte miattam. Mivel vannak itt egy páran, ezért hirtelen jött ötlettől vezérelve fogom meg a kezét, nehogy elveszítsük egymást, és húzom vissza a vattacukroshoz, aki kicsit felvont szemöldökkel pillant ránk, de igyekszem nem tudomásul venni.
- Amilyet és amennyit csak jól esik, én biztos, hogy minden ízből kérek egy kicsit. Lehet, hogy fura íze lesz, de szerintem úgy a legmókásabb.

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. május 26. 00:05 Ugrás a poszthoz

Nillike

- Vagy ilyesmi? Nekem mondjuk kifejezetten tetszik a Nilli. A Titanilla se rossz, nincs még egy ilyen nevű ismerősöm, szóval biztos, hogy megjegyezlek, az már biztos.
Kacsintok is egyet hozzá, persze egy ilyen lányt amúgy is nehéz lenne elfelejteni, de azért mondok is hozzá valami bíztatót. Remélem nem akar elmenekülni mellőlem, hiszen párosan, főleg ha a másik szintén vevő arra, hogy felfaljunk mindent, ami csak a környéken van, és itt bizony van jó sok minden, tényleg kipukkadásig lehet enni. Aztán ha kipukkadunk, akkor rengeteg hely marad arra, hogy ismét együnk. Kissé beteges ezt a lehetőséget elképzelni, ezért kedves olvasó, ha még nem tetted, javaslom most se állj neki, mert elmegy a kedved nagyon sok mindentől.
- Biztos, elvégre nem olyan nagy tragédia, és valószínűleg te még a feneked is beütötted, az sokkal nagyobb kellemetlenség, mint egy kicsit összeragadt póló.
Amire le is pillantok, hiszen megemlítette, majd kurtán bólintok. Na igen, van belőle vagy három, csak van, ahol konkrétan Superman is ott van, van ahol a jel és a neve és van ez, ahol csak a jel, amiről fel lehet ismerni.
- Bírom a képregényeket, de Superman mindegyik hős felett áll. Nekem valahogy ő a nagy kedvencem, mert olyan király, csak leveszi a szemüvegét, és máris máshogy néznek rá.
Néha én is szívesen élnék ezzel a képességgel. Csak leveszem a szemüvegem – ami van, csak nem hordom, mert cikinek érzem magam vele – és máris bomlanak utánam a nők. Na persze, szép álom, túl sok itt a tökéletes testű, kviddicsező nyálgép, mellettük nagyon nehéz labdába rúgni. Mindenesetre kikérem a két mindenízűt, és szélesen mosolygok a nénire, aki olyan furán néz ránk. Nem hiszem, hogy még senki se kért ilyet, hiszen ez nem ismeretlen fogalom, lehet ezt keverni rendesen. Fizettem, még borravalót is adtam, mint az igazi nagyok, majd a puszira széles vigyort öltöttem, és úgy csináltam, mint aki nagyon laza, de belül épp királlyá avattam magam.
 - Talán mert nem vagyok a bunkók közé való. Miért jobb az neked vagy nekem, ha leosztalak? Te negatív élménnyel gazdagodsz, és elmondod a barátnőidnek, akik szintén furán néznek majd rám, én pedig emésztem magam, mert egy csajjal ordibálással gazdagabb lettem, nem túl nagy erény. Akkor már inkább barátkozzunk, szerintem az sokkal jobb.
Elsőre nekem is furcsa, de pont ez a jó benne, szeretem a sok furcsaságot, ami egyben mégis király hatást eredményez, mint például most ez. Közben azért forgatom a fejem, és nézem ki, mint csinál, de konkrét céljaim nincsenek még.
- Van kedved velem lógni? Kipróbálhatnánk pár dolgot. Ha van valami céllövölde, akkor lövök neked valami hatalmas szőrös plüsst, ami nagyobb, mint te. Az ilyeneket bírom.

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Tűzpróba
Írta: 2014. június 29. 21:16
Ugrás a poszthoz

Életem nője

Tűzpróba, mert miért is ne? Normális vagyok én? Nem, határozottan nem. Végül is megkaptam a feladatom, majd három napig ültem fölötte, mire kínrímjeim végére értem. Sosem leszek költő, úgy tűnik minden művészi véna a nővéremé, Andiné lett, én meg, hát én meg még mindig nem tudom, hogy akkor mi a csuda legyen belőlem. Mindenesetre ezen majd ráérek jövőre kétségbeesni, most az a lényeg, hogy az első felét teljesítsem a feladatomnak. A gyengélkedőre vezető folyosón kémként osontam, fekete táskába rejtett kellékeimhez fekete inget és rövidnadrágot, valamint fekete sportcipőt húztam. Elmaradhatatlan tartozékként egy fekete napszemüveget is felcsúsztattam az orromra, így úgy néztem ki, mint egy mini maffizózó. A falhoz simulva haladtam, ujjaimmal pisztolyt formálva, míg oda nem értem. Láttam, hogy Uff nagyfőnök éppen a nagyterem felé tart, így beosontam, az egyik ágyra pakoltam, és elhúztam a függönyt.
Először is piros-narancs fürdőgatyát húztam, majd szépen komótosan testfestékkel elkezdtem főnixet rajzolni a lábaimra, a mellkasomra, végül a kezeimre. Mikor mindezzel megvoltam, még egyszer elmorogtam, amit megírtam. A cuccaimat elpakoltam, magamhoz vettem a nyakba akasztható mini dobkészletem. Hallottam ahogy valaki benyitott, de nem gátolt, sőt segített a feladatban. Valakinek lennie kell, hát van. Előugrottam újdonsült indiánként, majd a dobokat ütögetve nekiálltam előadni szegény lánynak a művem. Jó, hogy nem kviddicsmeccs után vagyunk azért:


Volt ám itt nagy entrópia,
Mikor fiú lett a haverom csaja.
Nagyot nézett a nyuszifiú,
Olyan ez, mint a zöld főnix, meaw.


A végén a nyávogást nem hagyhattam ki, főleg mert a főnix és a nyuszifiú annyira se illenek össze, mint a nyuszifiú és meaw. Ütemesen doboltam, miközben olykor, mint aki átéli a ritmust, fordultam egyet.


A pirosaknál igazi elektródpotenciál,
Mikor Leonie egy gurkóval tarkón citál.
Mi vagyunk a hangadók háza,
Nem kell nekünk se elefántorr, se trombita máma.

A popzene nem főnixfül csemege,
Valami hangosabbat dobj most nekem te.
Nem vagyok én kukackölyök,
Csak mert az Eridontól bepörgök.


A második rész végénél újra pörgök, és mint egy őrült, még a fejemet is rázom. Lassan minden feszélyező gondolat eltűnik, és gyerekek, komolyan mondom, én ezt élvezem. Szegény lány, nem láttam még itt, de tuti, hülyének néz.


Kviddicsben az élre törülnk,
A gólvonalnál Várffyt győzünk.
Elviszi majd őt a Colorado
Mit telesírt a kvaff után, óóó


Közelebb lépek a lányhoz, és most mint egy őrült rockisten próbálom bevonni az egyszemélyes közönségemet is.

 
Sikíts mint egy mandragóra,
Főnixként ne légy léha,
Hisz egy a fontos te kis nyuszó:
Szupraindividuális organizáció!


Az utolsó ó itt is elnyúlik, gyorsítok a doboláson, majd egy nagy ütéssel lezárom, és meghajolok a lány előtt, akire felnézve ismerem fel a szemeit, és ettől egyből olyan vörös leszek, mint a bőrömön a főnixklán.
- Boglárka?

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 10. 10:52 Ugrás a poszthoz

Aisha te egy nagyon nagy hős vagy. Cheesy Szerintem én már megöregedtem annyira, hogy ez nekem ne menjen. Cheesy
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 10. 10:56 Ugrás a poszthoz

Hejhó Gwenci *Elkapja a lábait, hogy ne essen le a lány a hátáról* Lassan egyszerűbb lenne valami párnázóbűbájszerű a hátamra és akkor mindig ülhetnél itt. Cheesy
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 10. 11:03 Ugrás a poszthoz

Nem, de majd megkérek valami okost. Cheesy

Nekem a mostani is bőven sok, majdnem meghalunk az unalomtól (hszt kéne írnom tudom), és szabim csak augusztusban lesz T-T

Szia Adam! Cheesy
Utoljára módosította:Podmaniczky Ádám, 2014. július 10. 11:06
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 10. 11:13 Ugrás a poszthoz

Nekem ötnél nem nagyon megy több, nyolcba nem is gondolkozok. Cheesy Mondjuk ha megkérdeznék, hogy itt üljek-e vagy ágyba feküdjek, az utóbbit választanám.

Mostanra már mindenki talpon van. Cheesy
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 20. 18:25 Ugrás a poszthoz

Gwencim Kiss

Verőfényes délutánunk van, a legnagyobb tömeg közepén igyekszünk megközelíteni a következő óra helyszínét, útitársammal, aki történetesen a hátamon foglal helyet. A lányka lába még gyenge egy kicsit – ezzel győzködöm legalábbis magam -, így evidens, hogy két óra között állok a rendelkezésére és viszem A pontból B pontba. Jobban is jár így, hiszen ez a nagy tömeg még a végén elsodorná, és akkor Uff nagyfőnök egy hétre is képes lenne gyengélkedőfogságra ítélni, ezt pedig egyikünk se szeretné.
- Már csak két óra, és vége is a napnak. Utána szeretnél valamerre menni?
Fordulok félig a lány felé, amikor a nagy tömeget már magunk mögött hagyjuk. Amióta így viszem Gwent, kicsit olyan érzésem van, mintha ő Kagome, én meg Inuyasha lennék. Csak sajna nincsenek olyan jó reflexeim, mint egyik kedvenc anime szereplőmnek – mugli gyerek vagyok, nem idegen nekem a tévé fogalma – és persze azzal se lennék beljebb, ha plátói szerelmemtől – speciel Rubya tanárnőtől – íjász órákat vennék, mert ahhoz is a másik főszereplő ért, és nem az a karakter, akit jelenleg én hozok.
A banya folyosójára képve, kicsit el is húzom a számat. Az a vénasszony a múltkor is össze-vissza pletykált rólam, és tudom, hogy már alig várja, hogy újabb csemegével szolgáljanak neki. Ezt a folyosót igyekeznek a diákok elkerülni, de vannak helyzetek, amikor muszáj erre jönni. Ilyen ez a mostani is, késésben vagyunk, és sajna erre a legrövidebb.
- Kicsit lecsúsztál.
Ez csak egy apró figyelmeztetés, hogy lelassítok és kicsit feljebb lököm magamon a lányt, akit igazi úriember módjára a lábainál fogok, hogy ne essen le, és nem a fenekénél, ahogy sokan tennék fütyörészve. Ennek ellenére persze rajtam megy az összesúgás, hogy milyen egy nőcsábász vagyok. Pedig nincs is sok lány az életemben, három…max öt, de hát még nem tudtam dönteni. Gyakorlatilag szinglinek számítok, hát nem furcsa?

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 26. 12:34 Ugrás a poszthoz

Alice

Nyár van nyár… röpke lepke száll, virágra zümmög száz bogár…
Borzalmas dallam, ami már napok óta a fejemben van. Egyszerűen nem tudom kiverni onnan, és annyira hatással volt rám, hogy tegnap már álmomban is ez jött elő, bár a helyzet, hogy a tanári asztalon állva adtam elő, talán még viccesebb volt. Szombat van. Ami szuperkirályságos, főleg, ha az ember mindennel elkészült, amivel el kellett, nincs tanóra, nincsenek tanárok, nincs semmi, csak a nyugi meg az élvezet. Korán reggel keltem, szemem kipattant, hála ennek a buta nótának, így hát felöltöztem, majd elindultam a faluba, hogy gyakorlatilag Verocskával egyszerre odaérve, én legyek az első vendége a mai nap.
Ettem egy frissen kisült pogácsát, meg egy nagy szelet csokitortát, hozzá tejeskávéval, aminek karamellás íze volt. Mennyei reggelkezdés volt. Elvitelre kértem még tőle már csokis aprósütit meg mini sajtospogit, hiszen kell a mai naphoz a kis plusz, majd az árnyason beszereztem még egy adag jégkását, aminek folyton változik a színe, és ezekkel indultam vissza a kastélyba. Talán megkeresem valamelyik lánykát, aki éppen nem a pasijával van, vagy tanul, hogy mókázzon velem. Érdekes, hogy nem nagyon van fiú barátom, és ezért elég sok lánnyal össze is szűrtek már. Titkon azért élvezem, főleg, hogy a minap egy csapat lány furcsán mosolyogva integetett nekem, pedig esküszöm, sosem láttam még őket.
- Segítsek?
A kastélyhoz vezető úton, már messziről kiszúrtam a lányt, meg a szétesett bőröndöt, szegény biztosan túlpakolta, velem is ez volt, mire ideértem egy vésztartalék guriga kötöző tartotta egybe, amit aztán este még le kellett fejtenem róla, másnap pedig beszámolni a szüleimnek, hogy lehet, hogy fiú vagyok, de mégiscsak akkora bőrönd kellett volna, mint a nővéreimé. Szóval, amikor megláttam a lányt, sietve indultam felé, hogy ha kell, segítsek neki. Új még itt, szegény, mindjárt jönnek a vizsgák, nem pont a legjobbkor érkezett.
- Várj, segítek.
Egy adag, szépen összehajtott pólót adok neki, majd végignézve a cuccokon, kicsit messzebb egy könyvjelzőt is felfedezek a földön, aminek nagyobb baja nincs, biztos elsodorta a lendület csak. Felvéve a lány felé nyújtom, egy kedves mosoly kíséretében.
- Ádám vagyok, Eridonos. Segítsek eltájékozódni a kastélyban, miután összepakoltunk? Van sajtos pogim meg csokis sütim a lenti cukrászdából. A falu egyik legjobb helye, kérsz?
Szegény lány, biztos nehéz lehet neki, ahogy nekem is nehéz volt, bármennyire is vágytam ide. Úgyhogy megértem, hogy az első napján, egy szétesett bőrönddel, nem épp a legjobbak a kilátásai.
  
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 26. 14:18 Ugrás a poszthoz

Alice

A hevességre, amivel a könyvjelzőért nyúlt, egyből jön bennem is a felvilágosodás, hogy valószínűleg ez igen fontos emlékeket hordozhat a lánynak. Nekem is vannak ilyen kis mütyürjeim, amiket szeretek eltenni. Például az első találkozásunkkor Zsófi megdobott egy kővel, és nem tudom miért, de eltettem a követ is. Így hát egy pillanatra se gondolom azt, hogy  nem normális mondjuk a ragaszkodása. Nem vagyok én Rellonos, aki kífelé kemény gyereknek mutatja magát és nem őszintének.
- Azt hittem szétesett, várj, nem kell egyesével visszapakolnod a cuccaidat.
A táskámból előhúzom a halvány homokszín kőris pálcámat, és a lány cuccai felé irányzok vele, az egyik leghasznosabban és legjobban menő varázslatot hívva segítségül.
- Pakolj!
A dolgok pedig, ahogy lenniük kell, szépen felemelkednek, és magukat összetűrve, engedelmesen visszavándorolnak a helyükre. Elégedetten nézek végig a művemen, majd közelebb lépve lezárom a ládát és megemelve a fa felé lépek vele, intve a lánynak, hogy kövessen.
- Nem könnyű, később majd segítek felcipelni.
A fa mellé támasztom, majd a táskámhoz nyúlva egy pulcsit húzok elő belőle. Reggel még hűvös volt, most pedig alkalmas arra, hogy leterítsem, hogy a lány rá tudjon ülni.
- Foglalj helyet nyugodtan. Szóval, Ádám vagyok, Eridonos, és te?
Első tippem az lenne, hogy Navinés vagy Levitás lett a lány, de az szinte biztos, hogy semmiképp se Rellonos. A Rellonosok még kicsiként se nagyon viselkednek így. Én is helyet foglalok, a pulcsimmal szembe, a fűben. Nekem nem baj, ha piszkos leszek, de tudom, hogy a lányok kényesek erre, ezért igyekszem jót tenni ennek a lánynak is. A táskámból kihalászom még a pogikat és csokis sütiket rejtő zacskókat is. az pogisat átnyújtom a lánynak, a másikat én kezdem elpusztítani.
- Honnan jöttél?
Kezdem az ismerkedést a lehető legegyszerűbb kérdésekkel, amiket csak fel lehet tenni.

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 27. 12:27 Ugrás a poszthoz

Alice

- Budapest.
Javítom ki kedvesen mosolyogva. Aranyos lányka, és nem ő az első, akinek nehezen megy a nevek megjegyzése. Az egyik filmben, amit a nővéreim nézettek meg velem volt az, hogy „olyan, mint Párizs ötven éve”. Mondjuk azóta már a hatvan lenne a jó, mert hát nem mai filmről beszélünk.
- Ezek szerint még csak mostanában költöztetek Magyarországra?
Érdeklődve kérdezem, hiszen minden ilyesmi érdekel. Miközben beszélgetünk kicsit meggyepálom a körülöttünk lévő virágkészletet. Az apró fehér-sárga virágokból kis csokrot készítek, amit majd valahogy eljuttatok Aishanak. Az utóbbi napokban olyan furcsa, hogy nem tudok nem rá gondolni. Mindig is kedveltem őt, de most, mintha Cupido nyila talált volna el, úgy keresem mindenhol a lányt és úgy látom mindenkiben. Remélem nem így van, mert szörnyen kínos dolgokat is tehetek, amiket talán sosem tennék, és bár könnyen el tudom magam adni, mint helyi bohóc, azért nekem is vannak határaim, hogy mi vicces és mi nem.
- Origon?
Tartok tőle, hogy akkor eltévesztette a helyet, mert itt ilyen ház nincs, de aztán javít, és dobban is egyet a szívem, amikor kiderül, hogy bizony háztárssal van dolgom. Nagyon szeretem a házamat, kb annyira, mint Dwayne bácsi a szülőhazáját. Bármit megtennék érte, és a főnixekért, és azt hiszem már most összeszorul a szívem, ha arra gondolok, nemsokára vége a diákéveknek. Mindenképpen maradni akarok, mint mestertanonc, de még nem döntöttem el, hogy pontosan mi is lesz belőlem ha felnövök. Szerintem kocsmárosnak lennék a legjobb vagy eladónak, mert a közvetlenségem és a nagy szám miatt elég sok mindenre rá tudnám venni a többieket.
- Ennek igazán örülök! Háztársak vagyunk. Én már negyedéves vagyok, szóval csak szólnod kell, bármit elmagyarázok, és bárkitől megvédelek, aki szenyózna veled. Ha megetted, szívesen felkísérlek, hogy be tudj rendezkedni, és ha gondolod az elején az óráidra is elkísérlek, hogy ne tévedj el, mert amúgy nagyon nagy ez a hely, és sokan nem szeretik, ha késnek a diákok.  

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 27. 15:26 Ugrás a poszthoz

Gwen

- Csárdába?
Meglepetésemben majdnem elejtem az előbb helyreigazított lányt. Nem gondoltam volna, hogy épen ő. Oké, Gwen nem egy angyal, de azért csárdába ilyen fiatalon? Én például még sosem voltam, és valahogy nem is vágyom, pedig igencsak nagykorú vagyok már itt a mágusvilágban.
- Oda azért nem vinnélek, ha nem probléma. Mondjuk legyen a cukrászda, és aztán az édességbolt, de a csárdába ilyen fiatalon nem kéne menned. Tele van veszélyes alakokkal, akik ki tudja mit csinálnak egy olyan fiatal lánnyal mint te.
Nem úgy hangzik, mintha először menne oda, ami még jobban megrémít, hiszen, ilyen fiatalokat nem kellene a csárdába beengedni, akkor se, ha vajsört isznak, aminek az alkoholtartalma egy epres nyalókáéval  egyenlő.
- Persze, én is táska nélkül gondoltam, meg iskolai talár nélkül, mert az is szörnyen zavar. Öltözzünk mondjuk sárgába. Mit szólsz?
Közben megérkezünk a következő óra helyszínéhez. A többiek már egészen hozzászoktak ahhoz, hogy cipelem a lányt, sőt, van, aki szabályosan féltékenyen néz. Erre én csak jót tudok mosolyogni. Én nem vagyok az a párkapcsolat ember még, így ha akar valamit tőlem, hát akkor majd megkeres szépen, addig meg jót mosolygok ezen a helyzeten. Sőt még fokozom is, mert lehajolok és nyomok egy puszit a szőkeség arcára.
- Akkor óra után itt vagyok érted, okés?
A mondat végére még kacsintok is egyet, majd a pozitív válasz után felveszem a táskám, és egy intés után elindulok abba az irányba, ahonnan jöttem, mert még nekem is oda kell érnem órára.  
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 27. 23:18 Ugrás a poszthoz

Alice

- Szóval gyorsan felejtesz. Remélem a puskagyártásban jó vagy, mert vannak tanárok, akik elég szigorúan veszik a vizsgáikat. Milyen tárgyakat vettél fel?
Teszem fel az ebből következő legalapvetőbb kérdést, amit csak kérdezni tudok. Bármennyire is kedvelem és tisztelem pl. Felagund professzort, ilyenkor azért reménykedem benne, hogy nem gazdagodott a diákjai száma eggyel a lány jóvoltából. Jó lenne, ha lenne egy ilyen bemutatkozó minden tanártól az iskola első napján, ahol elmesélik, hogy milyen stílussal is rendelkeznek, mert az biztos, hogy a diákok jó része akkor megválogatná, és olyan emberekhez menne, akiket kedvelni fog, és akiknek a vizsgája jobban fekszik neki. Már ha nem tudják, hogy éppen mik szeretnének lenni, mint a mi Ádink, akinek sejtelme sincs még, hogy milyen mesterképzést jelöljön majd meg jövőre.
- igen, nem könnyű ez a hely. Nekem is csak azért ment hamar, mert mind a két nővérem ide járt. Andine már végzett, ő most Budanekeresden tanul éneket és táncot, Ayva pedig végzős, ő még nem tudja, hogy milyen mesterszakra megy, de szerintem tanító lesz vagy gyógyító.
Kicsit eltértem a tárgytól, de jól esett végre beszélni a tesóimról. Ebben az évben még meg sem tettem szerintem, pedig igen fontos szerepet játszanak mind a ketten az életemben, és mégis, Andine hiányát azt hiszem úgy próbáltam meg felfogni, hogy nem beszéltem róla. Ez nem feltétlenül a legjobb taktika.
- Aishanak. Aisha Nayar, de hogy a barátnőm-e… nem tudom. Ez elég furcsa. Nagyon kedveltem őt mindig, jó barátok voltunk, aztán az üvegházban egyszer csak, valami furcsa dolog történt, egyik pillanatról a másikra csak ő volt ott, mintha valaki fejbe kólintott volna, és azóta csak rá gondolok. Elég furcsa, tudom, én se értem a dolgot, de a szerelem nekem eddig idegen volt. Persze sok lány tetszett, de az nem ugyanaz. Nem tudom, hogy jön a szerelem.
Elég furcsa ezt bevallani egy lánynak, akivel most ismerkedtem meg, de hát muszáj végre valakinek elmondanom az érzéseimet a dologgal kapcsolatban. Talán Uff nagyfőnökhöz is el kellene mennem, hátha ő tud rá valamilyen gyógyszert. Na nem mintha nem lenne jó, csak akkor is, ha minden pillanatban rá gondolok, érzem, hogy valahogy nem az én gondolataimmal érzek, és emiatt nagyon keserédes az egész.
- Neked van szerelmed?

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. augusztus 7. 11:46 Ugrás a poszthoz

Alice

Szerencséje van velem, az idősebbik nővérem stílusa megtanított arra, hogyan legyek végtelenül türelmes. Az, ami másnak idegesítő, zavaró, nekem gyakran fel se tűnik, és ez kifejezetten nagy örömmel tölt el. Sokan mindentől idegbajt kapnak, én meg akkor se lennék ideges, ha a kedvenc képregényem zombijai császkálnának mellettem. Hosszú távon se könnyű felhúzni, és már most érzem, hogy akárkit is vegyek feleségül, az biztos, hogy ezért fog elhagyni, mert nem fogom olyan súlyosan venni a problémákat és annyit idegeskedni rajta, mint ő.
- Huh nem vagy semmi.
Nekem nincs ennyi tárgyam, olykor, ha valamit megunok, vagy nem tetszik, akkor év végén leváltom, de nagyjából ugyanazzal operálok már jó ideje.
- A bájitaltant szeretem, bár a tanár nem épp kedves, mogorva és sokszor kellemetlenkedő, nekem mégis az egyik kedvenc tanárom. A Melodimágiát a házvezetőnk tartja, szeretni fogod, jó fej pasas és nagy szíve van. A többit nem tanulom, de Tóni bácsi, aki a művészeteket tanítja szintén aranyos. A többieket nem tudom, de gyereket még nem ettek meg nálunk.
El se tűntek nagyon, aki mégis, az leginkább meglépett, és hamarosan visszaküldték a szülei vagy ilyen-olyan hírek érkeztek róla hol van. Ezek se az itteni légkör, sokkal inkább az otthoniak miatt eshettek meg, de ezekkel inkább nem traktálom a lányt, nem biztos, hogy jót tenne az első napjának.
- Köszi. Ez most nem tudom meddig fog tartani. Sosem voltam még szerelmes. Persze vannak lányok, akikkel elvagyok, meg akik tetszenek és szeretem is őket, de leginkább mint barátokat. Ez a szerelem dolog ez nekem nagyon kínai, de érzem, hogy ez az.
Főleg, mikor bárgyún bámulok és amikor már csak a nyálam nem folyik eszmélek rá, hogy milyen szépen csillog a haja vagy, hogy a szemei olyan szépek, hogy bármit kérne megteszem. Nem is sejtem, hogy ez csak illúzió, hogy Cupido olyam mélyre és olyan rossz szögből lőtt rám, hogy ki tudja, mikor heverem én azt ki.
- Na majd itt. Tele van macsókkal a hely.

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. augusztus 16. 14:26 Ugrás a poszthoz

Próba cseresznye. Tudnátok nekem tananyagot küldeni, egészen ötödévfolyamig az alábbi tárgyakból?

Mágiatörténet, Varázslópszichológia, Bájitaltan, Gemmológia, Illemtan, Melodimágia, Repüléstan, Mugliismeret, Művészetek , Elfeledett Varázslatok Tana, Legendás Lények Gondozása  

Ha valaki valamiből igen, az szóljon, bármelyik évfolyamig is van meg neki. Táboroztam, és így nem tudtam lementeni őket. E-mail címet adok, ha valaki tud egíteni, baromira hálás leszek. *-*
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. augusztus 25. 13:44 Ugrás a poszthoz

Annácskám szemem fénye

Jót tett, hogy egy kicsit otthon voltam, mert legalább átgondolhattam a dolgokat. Vizsgaidőszak, a legrosszabb, ami egy diákkal történhet. Van egyetlen kedvezményem, mert a céljaim közül, mely szerint idén nem vizsgázom, legalább egyet tudtam teljesíteni. A többire viszont vissza kell jönnöm, mese nincs. Viszont öröm az ürömben, hogy nem egyedül teszem, mert bár Andine elballagott, Anna jött helyette. Végre nem én leszek az egyetlen normális nevű Podmaniczky a kastélyban.
Koradélután van, de meglepően hűvös az a fülke, amiben mi ülünk. A Győr – Pest táv persze nem volt ilyen egyszerű, ott tömörültek az emberek, mintha mindenkinek pont most kellett volna Pestre utaznia. Végül csak sikerült a táskákkal, lekászálódnunk, az én holmim elfért egy hátizsákba, amivel iskolába is járok, Annának meg elosztottuk három felé a cuccát, így két utazótáskát én cipelek, egy bőröndöt meg ő. Az elején kicsit bántam, hogy elfelejtettük az utazóládát, de a végén rá kellett jönnöm, hogy nem is akkora baj, hogy nincs most nálunk egy hatalmas, kerekek nélküli láda, amit fel kell szuszakolnunk mindenhova.
Az utazás első fele tehát nem telt a legkellemesebben, de a második felére már nem panaszkodhatok, hiszen nagyon kellemesen, az új képregényeim birtokában töltöttem, ennél többet pedig nem is kívánhat az ember gyereke. Na jó, de. Azt a sütit, amit anya csomagolt, és amit valamelyik utazótáska aljába tettünk, de nyilván nem akarok mindenféle női holmik között kutatni, így jó lesz majd akkor, ha a navine kiscsodája kipakolt, és áthozza az „ÁDÁM TULAJDONA” feliratú dobozaimat.
- Igen, Bogolyfalva. Nézd azokat a kis fekete valamiket, amit az út szélén haladnak, ők a boglyok. Majd tanulsz róluk legendás lényeken. Nagyon jófejek. Viszont jobb, ha sietünk egy kicsit, van egy találkám az egyik csoporttársammal egy óra múlva, viszont, ha gondolod, holnap lejöhetünk, megmutogatnám neked a jó részeket a faluban. Ma szerintem elég, ha a suliban körbevezetlek, nem?

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 3. 05:29 Ugrás a poszthoz

Annalin <3

- Én is örülök neki húgi. Egy kicsit tartottam tőle, hogy az iskolában nem lesz meg a kellő Podmaniczky átlag, de szerencsére, te most pótlod ezeket. Meg aztán Andine már elment, Ayva meg el fog, már ahogy a szavaiból kivettem, nem nagyon szeretne itt maradni, talán a mágusvilág se jött be neki annyira, én viszont itt leszek még, ha ez az évem sikerül, három évig minimum.
Igaz, azt még nem találtam ki, hogy mi szeretnék lenni, már ami a mestertanonci képzést illeti. Szívesen tanulnék például legendás lényekről, kviddicsről, vállalnék minisztériumi vagy akár csapos munkát. Egy szó, mint száz, elég nagy most még az érdeklődési köröm. Eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy esetleg választanom kellene már, majd a jövő tanévben kitalálom. Mondjuk karácsonyig, vagy újévig. Mindenképpen még ebben az évben, nem akarom úgy kezdeni az újévet, hogy ezen görcsölök, mert akkor az egészre kihat majd az, amit elsején teszek, és én Podmaniczky Ádám vagyok, a para távol áll tőlem.
- Tetszik, amit látsz?
A zavart válaszból észreveszem, hogy mennyire el van foglalva a kis falucskával. Nem is csodálom, amikor Andine először vitt ezeken az utcákon végig, én is csak bámultam mindenfelé, olyan hihetetlen volt minden. Olyan csodálatos. És elfogott az az érzés, amit körülbelül úgy tudok leírni, hogy: Hazaérkeztem. Nem mintha nem szeretnék otthon lenni, tévedés ne essék, csak ezen a helyen kitöltődött az űr, amit éreztem mindig, és amit sose tudtam megmagyarázni. Itt végre teljes ember lehettem, olyan, akit elfogad ez a sok különös emberke.  Arra, amit mond, elmosolyodok, kicsit lelassítok, és amikor a sarkon befordulunk, finoman megfogom a kezét és megállásra kényszerítem.
- Eddig nem akartam felhívni rá a figyelmedet, de ha előre és kicsit felnézel, az erdős rész irányába, akkor megpillanthatod, hogy mennyire hatalmas.
Sejtem a reakcióját, kábé az lehet majd, ami nekem, úgyhogy már most, mielőtt még oda pillantana, elvigyorodom, majd ha kicsodálkozta magát, folytatom vele az útat a kastély felé. A táv felén már túl vagyunk, már csak egy kis emelkedő van vissza, amin remélem, hogy nem húz le a két utazótáska, meg persze a főutca, amin tudom, hogy extra lassan fogunk áthaladni, mert ott a kirakatok extrakirályul néznek ki.
- Az Eridonban. Bátrak vagyunk, és hősiesek. Meg persze baromira hangosak,  szóval gondolom, nem csodálkozol, hogy oda kerültem. Mondjuk én sem. Ha sokat szeretnél nevetni, fix, hogy pirosakkal kell barátkoznod. Van egy őrült csajszi, Leonie. Imádom. Igen feltűnő jelenség, és hihetetlenül aranyos. Ő egy a sok háztársam közül, akikért odavagyok.  A Navinések kedvesek, de csendesek, mint te, a Levitások nagyon okosak, de szintén elég csendesek. Általában könyvekkel mászkálnak, vannak páran, akik a zsúfolt folyosón való áthaladás közben minimum két oldal kiolvasásának képességével rendelkeznek. A Rellonosokkal – nekik zöld az egyenruhájuk meg a talárjuk -, velük vigyázz azért. Vannak veszélyesebbek is közöttük. Nem mondom, vannak jó fejek, de ne az első héten akard megfejteni őket, mert akkor bajba kerülhetsz.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 7. 15:07 Ugrás a poszthoz

Adél

Egyetlen vizsgám van vissza, és hivatalosan is vége az évnek. Azonban, ha nem megyek el arra az egy vizsgára, akkor is vége. Határozottan pozitívum úgy, hogy még napok vannak vissza a vizsgaidőszakból, és utána még szünet is lesz. Nem tudom még, hogy hazaugrok-e, lehet, de ez Annától és Ayvatól is függ, ha ők jönni akarnak, akkor mindenképpen megyek én is, ha nem, akkor inkább maradok, és lustálkodom az új év előtt. Várom már, az utolsó évem alapképzésen, aztán jön a mesterképzés. Kéne keresnem valami munkát a faluban, amivel kereset kiegészítéshez jutok, és az időmet is elütöm, illetve jó lenne kitalálni, hogy mi akarok lenni, az öt lehetséges mesterképzésemet le kéne szűkíteni kettőre maximum. Kell a szabadidő is, és az is, hogy jól felkészüljek egy-egy vizsgára, mert ha már kitanulok egy szakmát is, akkor jól akarom csinálni.
Ezen kívül nagy változások lesznek. Kahlil bácsi már nem tanít tovább, nem lesz a házvezetőnk se, és csak remélni tudom, hogy olyan ember kerül a helyére, aki szívvel csinálja majd. Nem akarom, hogy szétessünk. Ráadásul elkezdtem kviddicsezni is, ami már most látszik, a testalkatom kezd normálisabban kinézni, persze még most is gyűrődnek a szerelemfogantyúim, de már nem annyira zavaróan, és remélem az edzések még jobb formába hoznak. Bár a lányokkal így se volt gond, mielőtt bárki ezt hinné, csak jobban szeretném, ha nem fulladnék pár emelet megtétele után, és azért mégiscsak jobb, amikor nem kell órákig boltokat járnom, hogy találjak egy nadrágot, ami rám is jön.
Aztán meg, jönnek az új tanárok, az új tantárgyak. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még egy olyan csini tanárnő, mint Rubya professzorasszony, akinek bizony kéne pár órát is írnom, ha már a tanársegéde vagyok. A szünetben nem akarom zavarni, de még az év elején mindenképpen felkeresem, és megbeszélem vele, hogyan is legyen az év. Szorgalmik, és beadandók. Fura, de tényleg várom már.
Ahogy ezeken gondolkozok, lépek ki az erkélyre, Eridon címeres szürke pulcsimba, mert a mai nap valahogy sokkal hidegebb, mint az elmúlt hetek. Itt van az ősz, tagadhatatlanul, és ez egy kicsit meg is nyomja a hangulatom. A magammal hozott termoszban forró tea melegíti a kezeimet. Leülni nincs kedvem, inkább a korlátnak támaszkodva nézem a változó tájat.  

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 7. 16:08 Ugrás a poszthoz

Adél

Szégyen vagy sem, hallom a dallomot, de abba bele se gondolok, hogy nem illik ide. Annyira tökéletesen összepasszol a hellyel, hogy arra szavak sincsenek. Pedig nem először járok itt. Valahol, jó mélyen a tudatalattimban talán fel is fogom, hogy nincs minden rendben, azonban foglalkozni nem foglalkozom vele, így ha a lány egy hegedűs sorozatgyilkos lenne, hát most az se tűnne fel. Aztán a dal véget ér, és rám köszönnek, én pedig megrázkódom, mint aki éppen kellemes elbambulásból tér magához. Ösztönösen kicsit szorosabban fogom a termosz, mert ha innen leesik, akkor nincs az a mázli, ami egyben tartja.
-ööö semmi baj, nagyon szép volt. Az egyik nővérem is hegedül. Én dobolok.
Az én zavarom viszont egyből kiül, kell egy pillanat, mire realizálom, hogy hol is vagyok, ki is vagyok, és miért is vagyok itt. A közelebb lévő lányt lopva végigmérem, és megállapítom, hogy háromból két testvérem is a háztársa, tippre pedig Anna húgommal egy idős lehet, maximum egy évvel idősebb. Lehet, hogy ismerik is egymást. Már vagy két napja nem láttam Annát, és ahány emberről beszámolt nekem már azóta, hogy itt van, nem is tudom, ki nem volt közte, és nem is mindenkivel beszélt ezek közül. Lányok, egész jól megszoktam már őket.
- Podmaniczky Ádám. Mondanám, hogy Levitás, de azt hiszem ezt nem hinnéd el.
A mellényre bökve meg is erősítem ebben önmagam, hiszen eléggé lerí a piros szegélyvarrásról és a főnixes házcímerről, hogy bizony a bátrak közé tartozom és nem az eszesek közé, pedig amikor bejutottam hozzájuk, nagyon élveztem a társaságukat, és mennyi szép lány van ott!
- Első vagy másodéves vagy? A Navinére én is rájöttem már veled kapcsolatban.
Viszont abban nem vagyok biztos, hogy láttam is már, ám ha mégis így van, az is be fog ugrani hamarosan. A lányokat általában jól megjegyzem magamnak.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 16. 13:09 Ugrás a poszthoz

Adél

- Sose ment, már nem is kísérletezem vele, hogy elrejtsem az érzelmeimet.
Pedig olykor – például egy igen sok bűzzel járó bájitaltanon – nagyon jól jönne a dolog. Én lennék Mr. Pókerarc, senki se sejtené, hogy mit gondolok, vagy mit érzek, csak aratnék. Nem, nem menne, ahhoz minimum sárkányszarvakkal kellett volna születnem, így nem marad más, csak az élet könnyen vétele. Mr. Mosolygós lettem helyette, akinek minden vicc, még ha nem is igaz, akkor is. Így egyszerűen könnyebb az élet. Nem kell annyit magyarázkodnom.
- Igen, és jó feszültség levezető is, bár sajnos nem vagyok olyan, mint a nagy rockzenészek, nem vertem még szét egyetlen dobot se.
Az első dobom egy hétig bírta. Szerencsére használtan vettük, így nem volt annyira húzós, amikor Ayva sikítva menekült Andine elől és szó szerint belecsapódott a dobomba. Anna akkor nagyon nevetett, én meg bőgtem, mint egy fába szorult féreg. Sose hisztiztem még annyira, mint az utána jövő héten.
- Megvan aaaz, csak kulturáltan körbebéleltem egy kis csokis süti okozta hájréteggel, nehogy megfázzon szegény.
Arra a megállapításra, hogy nem vagyok se elsős, se másodikos csak bólintani tudok, majd az államat megvakarva, hamiskás mosollyal nézek a lány felé.
- Ezek szerint jó ötlet volt, hogy ma nem borotválkoztam. Valóban, nem vagyok, negyedéves vagyok, illetve, ha minden jól megy, hamarosan ötödéves. Aztán mestertanonc, de, hogy milyen szakon, azt ne tőlem kérdezd, mert még nem találtam ki. Te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Hátha a lány oldja majd meg a problémámat. Mondjuk, ha azt mondja, hogy modell, akkor rendesen bukik a dolog, mert se a testalkatom, se bátorságom nincs meg hozzá. Leginkább udvari bolondnak lennék jó, de ez igencsak hiányszakma, lévén, hogy már királyság se  nagyon van, pedig biztos értékelné az angol királynő, ha lökném neki a showdert.  

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 19. 21:40 Ugrás a poszthoz

Az Eridon asztalánál


Hölgyeim és uraim. Podmaniczky Ádám megérkezett. Bizony ám, arról a Podmaniczky Ádámról van szó, aki idén ötödszörre lépi át a küszöböt. A küszöböt, melyben először majdnem orra bukott, annyira tátotta a száját. Mugliszármazású gyermek révén nem tudta ép ésszel felfogni azt a sok mindent, ami a varázslatot jelenti. Másodévesen egy lány szép haját követve lökött fel majdnem egy manót. Harmadévesen elvesztett egy fogadást, és ezért Rellonos talárba jött be és ülte végig a beosztást fa arccal a sárkányok között. Negyedévesen Aysétól pénzt kuncsorogva jött be, és most az ötödév kapujában maga se tudja, hogy mit is érezzen.
Mit is érezhetnék? Azt hiszem félek. Idén végzős vagyok. Idén ott a Varázstani alapismeretek vizsga. Jövőre már mestertanoncként lépem át a küszöböt, bár, hogy milyen szakon, azt még mindig nem tudom. Nem tudom mi is akarok lenni. Minden nem, de elég sok minden, és jó lenne, ha okosabb lennék. Korán érkeztem, még csak szállingóznak az emberek. Ismerős arcok, ám csak futó kapcsolatok, így valahova előre, a tanári asztalhoz közelebbi végére az asztalnak mászok, és ott is foglalok helyet. Szerencsére mély zsebe van a dísztaláromnak, melyet csak néhány napja kaptam. „Végzős nagyfiúnk” van, mondogatta anyám könnyek között, ami engem is meghatott.
Egyetlen fiúként nem könnyű a dolgom, elég sok az elvárás felém, de megértem, hiszen a legjobbat akarják nekem a szüleim. A zsebemből előhúzok még egy újdonságot, amit a hazalátogatásomkor szereztem, méghozzá az Emlékek őre című könyv egy példányát, és amíg nem telik meg a terem élettel, addig azt olvasgatom. Teljesen lebilincsel, és jelenleg nagyon tudok azonosulni Jonas karakterével.  
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 27. 10:56 Ugrás a poszthoz

Szaffi

Mostanában azt se tudom, hol áll a fejem. Voltam egy kicsit otthon, voltam egy kicsit Andine társaságában, persze csak az után, hogy családilag elmentünk megnézni a fellépését, ilyen iskolai évzáró volt. Kapott díjat is, legjobb újoncként meg ígéretes tehetségként. Büszke vagyok rá, mert látszik, hogy kemény megdogozik mindenért, amit az iskolában eddig elért. Aztán sétáltunk, beszélgettünk. Azt hiszem, a távolság jót tesz a kapcsolatunknak.  Mintha egyre jobban viselkednénk egymással. Bemutatta a barátját is, aki nagyon emlékezetet valakire, de nem tudnám megmondani, hogy kire és elkísértük Ayva-t is az új iskolájába. Ő a muglik között tanul tovább, leérettségizett, most egyetemre megy.
Sokat gondolkoztam, hogy mi lesz velem. Elhagyom-e a varázsvilágot, de minél tovább gondolkozom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem fogok így tenni. Nem megyek el. Kölyökként alig vártam, hogy ide jöhessek, féltem, sőt rettegtem, hogy nekem nem adatik meg az a csoda, ami másnak igen. Borzalmas, ha mint családtag tudod, hogy mind a két nővéredben megvan a mágia, de mint mugli, halvány esélyed sincs rá, hogy te magad is biztosan megkaptad, csak a szerencsén múlik. Legalábbis én így látom, az pedig külön szerencse, hogy Anna is itt részesült ebben. Nagyon szomorú lennék, ha ő nem lenne birtokában az ősi mágiának.
A nagy jövés-menésben és abban, hogy teljesen szétszéledt a család Győrből, egy valamit elfelejtettünk, tanszereket vásárolni. A könyveket úgy rendeltük meg, csak besiettünk értük indulás előtt, azonban se Annának, se nekem nem volt semmilyen íróeszközünk, vagy bármi amire/amibe írjunk, így hát megbeszéltem vele, hogy ezt én elintézem, ő csak ismerkedjen a környezettel, én meg beszerzek mindent, ami kell. Megígértem, hogy szerzek neki szép pennákat, néhány jobb minőségű ceruzát és sima tollakat, lapokat, füzeteket, pergameneket. Nem is sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz, de szerencsére a hátizsákomat, melyre Andine egy nagy főnixet is rápingált amikor nála jártunk, vittem, így a hátamat legalább egy kicsit kimozgatom, amíg a tekintélyes súlyú pakkal a hátamon felcsörtetek a kastélyhoz, majd a tölgyfaajtón és néhány lépcsőn át a bejárati csarnokot igyekszem átszelni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Podmaniczky Ádám összes hozzászólása (77 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel