A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=499171#post499171][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2015.07.23. 10:43[/b][/url]

Manó

A tanári ajtaja óraközi szünetekben szokott nyitva lenni, hiszen ekkor az óráról érkező, levegőzni induló vagy a következő órára siető professzorok ki-be járkálnak rajta. Tanóra ideje alatt általában csukva van, így nem csalogatja a lógós diákokat arra, hogy hívatlanul belépjenek, illetve az esetlegesen lyukas órával bíró tanárok is nyugodtabban tehetnek-vehetnek asztalukon, intézhetik ügyes-bajos dolgaikat.
Jelenleg egyetlen pedagógus ül a tanáriban, ő olyan mélyen belemerül a tanulmányba, amit éppen olvas, hogy semmi sem tudná kizökkenteni. Doléance sem, aki egyik kedves tanárismerőse asztalán ül (a papírokat előbb félre tette), és a lábát lógázza. Várja, hogy betoppanjanak volt kollégái, és elcsacsoghasson velük. A madagaszkári nyaralás alkalmával is meglátogatta a Bagolykőt, de akkor nem úgy jött ki a lépés, hogy sokat beszélgethessen az oktatókkal. Ott inkább a Levita körül lézengett, vagy a parton szerzett új ismerősöket a diákok körében. Rövid ideig még a varázsló-twisterezéskor is ott volt. Mint szemlélődő, mert az efféle játék nem az ő világa, ha részvételről van szó.
Most ül a tanári asztalon, pálcáját pattogtatja, amiből így színes szalagok törnek elő. Egy csomagolóbűbájon dolgozik jelenleg, de ez csak szórakozás, nem az igazi munkája. Viszont jól el tudja ütni az időt vele, amikor az egyetemi megbízásával megfeneklik vagy ráun éppen. Milyen hasznos lesz majd az ajándékdíszítő varázslat, ha kész lesz! Talán még híressé is válik tőle! (Valójában Doléance már akkor hírnévre tett szert a feltalálók között és az egyelőre kizárólagos használóként létező minisztériumi berkekben, mikor elkészítette kandalló-bűbáját, ami a hoppanálás és a hopp-por használat különös ötvözete.)
A lány, aki bár tizenévesnek látszik, a harminchoz közelebb van, mint a húszhoz, egy rózsaszín pöttyös, aranyszín szalagot ereszt ki pálcájából, ami kacskaringózva táncol ki a Doléance által nyitva felejtett ajtón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=499931#post499931][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2015.07.25. 15:11[/b][/url]

Nem az aranyszínű szalag volt az utolsó, bár eltelt vagy egy perc is, mire megérkeztek társai. Míg Manó kezében gyengéden ficánkolt az elfogott masnialapanyag, Doléance pálcájából egymás után szökkentek ki a többiek. Sima, csíkos, kockás, szívecskés, kiscicás, házikós, piros, zöld, kék, lila, rózsaszín, szederszín, mákostésztaszín... A lány úgy belejött a masnigyártásba, nem is igazán a tervezett csomagoló bűbáj miatt, egyszerűen tetszett neki, ahogy táncoltak körülötte a szalagok. Mintha önálló akaratuk volna, és a legtöbbjük arra tette volna fel masniéletét, hogy a lányka - és bárki, aki látja, például Manó - szórakoztatására hancúrozzanak a levegőben. A legmerészebb szalagok az azóta jegyzetfüzetet ragadó professzor körül sertepertéltek. Annak kopasz fejére csücsült az egyik, virággá csomózva magát. A tanár észre sem vette, annyira érdekelte a tanulmány a pockok pszichológiájáról az átváltoztatástan tükrében. Egy zöld-narancs csíkos darab pedig perisztaltikus mozgással, kukacként sompolygott az asztalánál ücsörgő úr pennája felé.
És hogy mi újság az ajtónállóval? A Doléance előtt tekergőző ajándékdíszek észrevették, hogy valami érdekesség zajlik odakint, hát egyszerre odasereglettek a tanári terem bejáratához. Úgy gondolhatták, túl színtelen a látogató, mert rövid "szemtől szembe" vizsgálódás után elkezdték módszeresen rátekerni magukat a fiú csuklójára, némelyik pedig a hajába próbált beférkőzni. A legutolsó jószág gondolt egyet, és Manó pólója alá evickélt be alulról. Mindezt persze olyan finoman és kedvesen tették, ahogy a szalagok már csak viselkednek. Ha Manó lesöprögette őket, vagy megkérte őket szépen, hogy ugyan ne borzolják már össze tökéletesen igazított frizuráját, máshol kerestek játszóteret maguknak.
Doléance figyelmét is felkeltette a szalagok izgatottsága, lepattant a tanári asztalról, és néhány szökelléssel ott is termett az ajtóban. A haja előbb libbent ki, mint ő maga, de aztán a lány is megérkezett egy újabb lépéssel.
- Szia! - köszönt rá Doléance széles mosollyal a szalagokkal itt-ott körbetekert fiúra. - Segíthetek valamiben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=511295#post511295][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2015.08.31. 09:10[/b][/url]

No, lezárom inkább

A fiú láthatóan küzdött a szalagokkal, Doléance viszont nem segített. Jól szórakozott a fekete-fehér diák és a színes szalagok táncán. Amikor pedig kiderült, mi járatban van itt a srác, nyomban karon ragadta.
- Tudom, hol találod! Gyere velem!
Szinte szökdellt, ahogy vonta maga után az elveszett legényt. Egészen a folyosó feléig, ahol eszébe jutott, milyen kupit hagytak maguk mögött a szalagokkal. (Már azokkal, amelyikek nem ragaszkodtak még mindig a célszemélyhez.)
- Gyertek ti is - intett a földön heverőknek pálcájával, amit épp akkor kerített valahonnan ruhája redői közül elő. Egyszerűbbnek (és mulatságosabbnak) tűnt magukkal vinni őket, mint eltüntetni a szalagcsapatot.
Így hát nagy feltűnéssel, színes csíkkavalkáddal ballagtak végig a folyosókon, egészen a keresett tanár úr irodájáig.
Hogy miért kereste a professzort Manó, azt Doléance nem tudta meg, mert a szünet hátra lévő részét maga is valaki meglelésével akarta tölteni, ezért hamar lelécelt a lakosztály elől.