36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. július 23. 10:43 | Link

Manó

A tanári ajtaja óraközi szünetekben szokott nyitva lenni, hiszen ekkor az óráról érkező, levegőzni induló vagy a következő órára siető professzorok ki-be járkálnak rajta. Tanóra ideje alatt általában csukva van, így nem csalogatja a lógós diákokat arra, hogy hívatlanul belépjenek, illetve az esetlegesen lyukas órával bíró tanárok is nyugodtabban tehetnek-vehetnek asztalukon, intézhetik ügyes-bajos dolgaikat.
Jelenleg egyetlen pedagógus ül a tanáriban, ő olyan mélyen belemerül a tanulmányba, amit éppen olvas, hogy semmi sem tudná kizökkenteni. Doléance sem, aki egyik kedves tanárismerőse asztalán ül (a papírokat előbb félre tette), és a lábát lógázza. Várja, hogy betoppanjanak volt kollégái, és elcsacsoghasson velük. A madagaszkári nyaralás alkalmával is meglátogatta a Bagolykőt, de akkor nem úgy jött ki a lépés, hogy sokat beszélgethessen az oktatókkal. Ott inkább a Levita körül lézengett, vagy a parton szerzett új ismerősöket a diákok körében. Rövid ideig még a varázsló-twisterezéskor is ott volt. Mint szemlélődő, mert az efféle játék nem az ő világa, ha részvételről van szó.
Most ül a tanári asztalon, pálcáját pattogtatja, amiből így színes szalagok törnek elő. Egy csomagolóbűbájon dolgozik jelenleg, de ez csak szórakozás, nem az igazi munkája. Viszont jól el tudja ütni az időt vele, amikor az egyetemi megbízásával megfeneklik vagy ráun éppen. Milyen hasznos lesz majd az ajándékdíszítő varázslat, ha kész lesz! Talán még híressé is válik tőle! (Valójában Doléance már akkor hírnévre tett szert a feltalálók között és az egyelőre kizárólagos használóként létező minisztériumi berkekben, mikor elkészítette kandalló-bűbáját, ami a hoppanálás és a hopp-por használat különös ötvözete.)
A lány, aki bár tizenévesnek látszik, a harminchoz közelebb van, mint a húszhoz, egy rózsaszín pöttyös, aranyszín szalagot ereszt ki pálcájából, ami kacskaringózva táncol ki a Doléance által nyitva felejtett ajtón.
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Leendő tanárom keresem
Írta: 2015. július 24. 19:11
| Link

öltözet

Az igazgató részletesen elmondta neki, hogyan jut az irodájából a tanári szobába, de ez sem segített. Talán Rabbot Portnipper szerette volna, ha Manó kicsit eltéved, és ezáltal is jobban megismeri a kastélyt, elkapja a hangulatát. Az új fiúcska egyáltalán nem neheztelt ezért az igazgatóra. Nem volt nagy cókmókja, az egyetlen teher, amit cipelt, a kis szorongással vegyes izgalom volt, amit a leendő tanárával való találkozás keltett benne. Ideje is annyi volt, mint a tenger, így mikor a lépcsőszedést eltúlozva az első emeletről az alagsorban kötött ki sem bosszankodott, hogy talán elkésik. A tanár nem várt rá, nem tudta még, hogy megy, ha csak Portnipper igazgató nem jelzett neki bagolyban.
Az alagsort Manó amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta, nem érezte a nyomasztó sötétségben és a fáklyák nyugtalan fényében jól magát. Felbukkant egy újabb ismeretlen helyen, és ekkor bevallotta magának, hogy eltévedt. Mindenki az óráján ült, egy teremtett lelket sem látott a környéken. Illetve egy lelket igen, de mikor utánaszaladhatott volna, hogy útbaigazítást kérjen, az eltűnt az egyik fali szőttesen át.
Végül egy diákot talált, aki egy fémlovag tövében guggolt, és a tenyerébe suttogott. Az új fiú először megijedt a furcsa figurától, de végül megemberelte magát, odalépett hozzá, és a tanári szoba irányáról kérdezte őt. A különc bagolyköves tisztán és érthetően elmondta, hogy mely folyosón merre menjen. Manót egy útelágazás sem zavarta a célhoz vezető sétán, így csont nélkül eltalált a megfelelő ajtóig. Be akart kukucskálni, de egy aranyszínű szalag tolakodott ki a félfa melletti résen, és az orra előtt kezdett kacskaringózni. A fekete-fehér látogató lassan a szalagért nyúlt, mintha attól félne, mint egy pillangót, megriaszthatja, és akkor elreppen. Bátor szalag volt ez, nem illant el a fehér bilifrizurás, gyerekarcú fiú elől, hagyta, hogy az elcsippentse őt.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. július 26. 22:36
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. július 25. 15:11 | Link

Nem az aranyszínű szalag volt az utolsó, bár eltelt vagy egy perc is, mire megérkeztek társai. Míg Manó kezében gyengéden ficánkolt az elfogott masnialapanyag, Doléance pálcájából egymás után szökkentek ki a többiek. Sima, csíkos, kockás, szívecskés, kiscicás, házikós, piros, zöld, kék, lila, rózsaszín, szederszín, mákostésztaszín... A lány úgy belejött a masnigyártásba, nem is igazán a tervezett csomagoló bűbáj miatt, egyszerűen tetszett neki, ahogy táncoltak körülötte a szalagok. Mintha önálló akaratuk volna, és a legtöbbjük arra tette volna fel masniéletét, hogy a lányka - és bárki, aki látja, például Manó - szórakoztatására hancúrozzanak a levegőben. A legmerészebb szalagok az azóta jegyzetfüzetet ragadó professzor körül sertepertéltek. Annak kopasz fejére csücsült az egyik, virággá csomózva magát. A tanár észre sem vette, annyira érdekelte a tanulmány a pockok pszichológiájáról az átváltoztatástan tükrében. Egy zöld-narancs csíkos darab pedig perisztaltikus mozgással, kukacként sompolygott az asztalánál ücsörgő úr pennája felé.
És hogy mi újság az ajtónállóval? A Doléance előtt tekergőző ajándékdíszek észrevették, hogy valami érdekesség zajlik odakint, hát egyszerre odasereglettek a tanári terem bejáratához. Úgy gondolhatták, túl színtelen a látogató, mert rövid "szemtől szembe" vizsgálódás után elkezdték módszeresen rátekerni magukat a fiú csuklójára, némelyik pedig a hajába próbált beférkőzni. A legutolsó jószág gondolt egyet, és Manó pólója alá evickélt be alulról. Mindezt persze olyan finoman és kedvesen tették, ahogy a szalagok már csak viselkednek. Ha Manó lesöprögette őket, vagy megkérte őket szépen, hogy ugyan ne borzolják már össze tökéletesen igazított frizuráját, máshol kerestek játszóteret maguknak.
Doléance figyelmét is felkeltette a szalagok izgatottsága, lepattant a tanári asztalról, és néhány szökelléssel ott is termett az ajtóban. A haja előbb libbent ki, mint ő maga, de aztán a lány is megérkezett egy újabb lépéssel.
- Szia! - köszönt rá Doléance széles mosollyal a szalagokkal itt-ott körbetekert fiúra. - Segíthetek valamiben?
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. július 26. 18:07 | Link

öltözet

A rózsaszín pöttyökkel tarkított aranyszín szalag egy ideig nyugodtan hevert a tenyerében. Épp úgy, mint mugli társai tették volna. Aztán persze megunta a dolgot, életre kelt, és Manó csodálkozva nézegetthette a tenyerén mocorgó szalagot. Varázslócsemete volt, ha nem is a legkiválóbb és legerősebb mágusok gyermeke, látott már bűbájt eleget, ő is úgy-ahogy tanult varázsolni, de ilyen különös, haszontalannak tűnő felhasználási módjával még nem találkozott a boszorkányságnak. Érdeklődve vizsgálta a színes csíkot, meg is bökte másik kezének mutatóujjával, de nem érzett semmi furát. Erre viszont megjelentek a szalag társai. A fiú jól meghökkent, hogy esetleg sértésnek vették a böködést, azért rontott rá egy regimentnyi további anyagdarab. Tényleg megrohamozták őt a társak lefagyásra késztetve Manót. Hamar rájött azonban, hogy a szalagok nem ártanak neki, maximum kicsit megcsiklandozzák itt-ott. Aranymasnis kezét a levegőben felejtve másik kezével a pólója alá igyekvő szalagot próbálta megállítani tevékenységében, ekkor jelent meg az ajtóban a lány.
- Ő, szia! - nyögte Manó meglehetős zavarban, hogy szalagokkal körbetekerve, elszúrt ajándékcsomagként ácsorog az ajtóban. Szegény aranycsíkot megnyomta kicsit, ahogy összezárta rajta az öklét, és kihúzva a pólója alól a kéket, most már aktívabban próbálta lehessegetni magáról támadóit. Azok szófogadón lehulltak karjáról és derekáról. Az arany nem járt ilyen jól, azt Manó a markában felejtette, úgy válaszolt kérdezőjének:
- Markovits... Á...
Elfelejtette a nevet, amit idefelé olyan sokáig memorizált! Viszonylag gyorsan megkerülte a problémát.
- Tanár urat keresem.
Ekkor megszólalt a csengő, amely a tanórák végét jelezte.
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. augusztus 31. 09:10 | Link

No, lezárom inkább

A fiú láthatóan küzdött a szalagokkal, Doléance viszont nem segített. Jól szórakozott a fekete-fehér diák és a színes szalagok táncán. Amikor pedig kiderült, mi járatban van itt a srác, nyomban karon ragadta.
- Tudom, hol találod! Gyere velem!
Szinte szökdellt, ahogy vonta maga után az elveszett legényt. Egészen a folyosó feléig, ahol eszébe jutott, milyen kupit hagytak maguk mögött a szalagokkal. (Már azokkal, amelyikek nem ragaszkodtak még mindig a célszemélyhez.)
- Gyertek ti is - intett a földön heverőknek pálcájával, amit épp akkor kerített valahonnan ruhája redői közül elő. Egyszerűbbnek (és mulatságosabbnak) tűnt magukkal vinni őket, mint eltüntetni a szalagcsapatot.
Így hát nagy feltűnéssel, színes csíkkavalkáddal ballagtak végig a folyosókon, egészen a keresett tanár úr irodájáig.
Hogy miért kereste a professzort Manó, azt Doléance nem tudta meg, mert a szünet hátra lévő részét maga is valaki meglelésével akarta tölteni, ezért hamar lelécelt a lakosztály elől.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium