A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=331532#post331532][b]Angelina Mary Philips - 2014.07.05. 20:20[/b][/url]

Szörnyű, mire nem képes az ember az ikréért. Na jó, ennyire radikális túlzásokba nem kéne esnem, épp hogy csak törlesztek, mert hogy is lettem én mestertanonc? Manda csak két vizsgán jelent meg helyettem, mázli, hogy az alig lényeges különbséget kettőnk között, csak igazán kivételes emberek láthatják. Na, nem azért, mert annyira rejtegetnénk, vagyis nem csak, de hát olyan helyen található, mait az ember lánya nem szívesen mutogat, ha nem áll épp be az ősi szakmát űzni.
Mindesetre, ha már így rákaptam az olyan helyekre való bejárkálásra, ahol egyébként semmi keresnivalóm, ez már végképp nem oszt, nem szoroz semmit. És Muci amúgy sincs abban az állapotban, hogy csak úgy órákra lejtsen.
Ha belegondolok abba, hogy hamarosan nagynéni leszek… kiráz a hideg, és már előre sajnálom szerencsétlen gyereket, amiért köze lesz hozzám. Na meg az apját is, csak tudjam meg, ki volt az, de ezt még nem tudtam kihúzni a húgomból. Jó jó, tudom én, hogy mindenhez két ember kell, de baromi elfogult tudok lenni, így persze, hogy a srác hibája, szépen le is verem majd rajta. És ha Manda továbbra is hiszti rohamokkal fog küzdeni, meg gusztustalan kajákért nyávogni, amiket előtte le nem lehetett nyomni a torkán… na, az illető akkor jobb, ha a húgom közelébe se kerül.
Én vagyok az idősebb, még szép, hogy vigyázok rá, talán jobban is, mint amit ilyen helyzetben kellene, és ez a szép a mi kapcsolatunkban. Veszekszünk, de még mennyit, nem csorgatunk nyálat, és hajtogatjuk folyton, mihez kezdenénk a másik nélkül, de az ilyen esetekben látszik meg igazán, hogy még ha épp melegebb éghajlatra is küldjük egymást, számíthatunk a másikra.  És nem is baj, hogy egyikünk se az a fajta, aki csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal, épp elég, ha kimutatjuk.
És igen, ezért lógok be a tanáriba, a bál még jól is jön, mert sejtem a tanerők készenlétben, mert nincs rendezvény balhé nélkül, így én még nem is bajlódok különböző betörő mozdulatokkal, olyan lazán sétálok be, mintha napi szinten járnék ide.
Azon meg se lepődök, hogy a hely tátong, egyenesen Felagund prof asztala felé veszem az irányt, hogy megkeressem az utolsó óra anyagát. Persze, persze… odaadhattam volna én magam is, de azt az órát épp kihagytam, bokros teendőim miatt. Ami nem újdonság, így MTként még kevesebbre kell bejárnom, és még nagyobb ívben tesznek arra, ott vagyok-e, hát nem csodás az élet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=338604#post338604][b]Angelina Mary Philips - 2014.07.18. 09:18[/b][/url]

Még szerencse, hogy nem vagyok pánikolós típus, vagyis... csak hallottam róla, hogy vannak ilyenek is, mert a közelemben tartózkodókról ezt korántsem mondhatom el. Ezért nem kerülget a szívbaj akkor se, mikor nyílik a tanári, és az egyik prof lép be rajta. Csak egy másodpercre tekintek hátra, annyi bőven elég, hogy megbizonyosodjak róla, idegen az illető. Legalább is számomra, mert engem ziher, hogy nem tanít. Nem, mintha ez kizáró ok lenne, az óráim felére nem járok be, ezt önhatalmúlag döntöttem el, nem hiányzik nekem, hogy egy tucat akárkivel legyek összezárva, így is épp elég elviselni azt az időt, amit a folyosón lépkedve töltök.
Bár tavaly nem hagytam ki a bált, az épp elég meggyőző volt ahhoz, hogy idén ne jelenjek meg rajta, nem beszélve a tényről, hogy a húgom terhes, és még szüksége is van rám.
- Nem kösz, boldogulok - vágom zsebre a papírt, majd már ténylegesen a tanerő felé fordulok. Sejtem, nem erre a válaszra számít, sokan inkább hiszik azt, hogy majd dadogni, meg félrebeszélni kezdek, ha rajtakapnak, de nekem nincs veszteni valóm, és amúgy se állna jól nekem.
- Mit unt meg? Az idegesítő gólyákat, a borzalmas zenét, vagy a végzősöket, akik istenkirály vagyok, komplexusban szenvednek épp? Esetleg az egészet így együtt? - biccentem kissé oldalra a fejem, mert a férfi ruházatáról lerí, hogy merre volt épp. Olyan tanárral még nem találkoztam, aki akkor is szmokingot visel, ha arra semmi szükség. Szabadelvű egy suli ez, nem olyan, mint Schwarzwaldon. Az az egy év volt életem legrosszabb és legjobb éve, na meg, arról az egy évről hallgatok, mint a sír.
Kényelmesen dőlök Felagund íróasztalának, várva, vajon kit fogtam ki. Ha olyan zsémbes lenne, mint a prof, akkor már rég a padlót suvickolnám, gondolom én, szóval nem tudom, mire számíthatok, ami azért egy cseppet idegesítő. Persze, sokkal könnyebb dolgom lenne, ha érdekelne legalább annyira, hogy mi zajlik a suliban, hogy legalább a tanárokkal képbe legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=340147#post340147][b]Angelina Mary Philips - 2014.07.20. 20:02[/b][/url]

Vasváry prof...

Ekkora szerencsém is nekem lehet csak, komolyan, mindjárt betérek egy templomba. Na jó, azért ilyen végletekig csak nem megyek el, de mindenesetre óriási megkönnyebbülés, hogy nem egy karót nyelt tanerő köszönt be ide. Igen, ezt így pillanatok alatt meg tudom állapítani, nem mintha ezért vesztett volna bármennyit is a neki kijáró tiszteletből, mert igenis tisztelem őket, csak sajátságosan fejezem ki.
Persze ugyanolyan fesztelenül folytatom a cselekedetem, mert Mandáról van szó, ha nem róla lenne, hagynám a francba, mondván annyit nem ér meg, hogy büntetőre küldjenek. Belegondolva, eddig marha okosan játszhattam a kártyáimmal, mert azt a procedúrát valamiért sikerült elkerülnöm. Nem, mintha hiányozna, elképzeléseim szerint, simán kijárom a sulit, ilyen tapasztalatok begyűjtése nélkül is.
Mihelyst végzek a dolgommal, figyelmem már a társaságomnak szentelem, bebizonyítva, hogy nem vagyok annyira pofátlan, arrogáns dög, mint amilyennek beállítanak. Oké, okkal, de ha nincs okom arra, hogy az énemnek a kellemetlenebbik felét mutassam be, akkor nem teszem, ez ilyen egyszerű. Ugyan halványan, de elmosolyodok a válasz hallatán, na meg a tényen, hogy akaratlanul nevetettem meg valakit, ez tényleg nem szerepelt a terveim között.
- Többek közt az, hogy tavaly muszájból át kellett élnem ezt, elhiheti, elég nagy trauma volt ahhoz, hogy idén megkíméljem magam tőle, bár... azért az áfonyás sütiért fontolgattam, hogy letévedek, ha más nem, a kaja legalább isteni - hoppá, hogy én tudok úgy is beszélni, hogy közben nem szitkozódok, és nem érződik a felsőbbrendűség, ami egyébként a jellemem szerves része? Na mindegy, ha ez egyszer kitudódik, biztos, le fogom tagadni. Azért csak felvonom a szemöldököm, mikor inkább beljebb lép, ahelyett, hogy tanári kötelezettségeit végezné, és ez azért nem kicsit imponáló. Valahogy már herótom van az olyan alakoktól, akik tanári mivoltuk miatt kényszerítik az embert, hogy legalább a minimális tiszteletet megadja nekik, ahelyett, hogy megpróbálnának rászolgálni. Hát persze, mert az sokkal bonyolultabb, és fárasztóbb meló annál, mindenesetre, az olyanokat én végképp megvetem, és általában vagyok is annyira pofátlan, hogy ezt ne rejtsem véka alá.
- Sérteget? Rendes rellonos vagyok, kérem szépen. Nem hagyok magam után nyomot. És, ha eddig sikerült megmenekülnöm Felagund haragjától, nem az utolsó éveimben szeretném kiérdemelni - mert bármennyire is legyen ellenszenves a fickó, talán az egyetlen a kastélyban, akivel én se szívesen rúgnám össze a port.
- De megnyugtatom, ennek ellenére is pocsék lesz a biztonsági rendszer, és pimaszok a diákok - vigyorgok rá, "megnyugtatva", hogy a kérdéses tanerőt marhára nem izgatja, ő úgyis szidni fogja, ha ahhoz van kedve.
- Feltételezem, megmenti magát egy esetleges fejfájástól, és nem hangoztatja, hogy itt botlott belém - nézek rá, hangyányit komoly tekintettel. Persze ezt nem várom el tőle, elvégre mégis tanár, szíve joga megbüntetni, vagy épp feldobni.
- Mellesleg csak az ikerhúgomnak segítek, én nem tanulom a tárgyát - osztom meg vele, miközben nemes egyszerűséggel, ráülök az asztalra, ha már lehetőségem adódott.