A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678148#post678148][b]Daniel Graham - 2017.04.28. 21:19[/b][/url]

Egy hét se telik el, és nekem máris a papírmunkával kell foglalkozni. Hát hogy én ezt mennyire, de mennyire utálni fogom, arra nincsenek szavak. Soha, ismétlem, soha többet nem fogok semmi felesleges tesztet, bármit íratni senkivel, még felméréscéljából sem, főleg, ha nem számít bele semmibe sem.
Ezeket viszont még javítanom kell, dokumentálni, és minden egyéb marhaság, szóval gratulálok, szereztem magamnak még három lekötött délutánt magamnak, ahelyett, hogy azt az időt lófrálásra, és kiruccanásra szántam volna. Ekkora marhát, mint én, még tuti nem látott a föld, legalábbis az elmúlt jó pár évben biztos nem. De hát kalandor volnék, és stréber, vagy mifene....
Magamat szidom elég csúnyán, na meg néhány csúnya választ is, mert már a hatodik lapon találkozom ugyanazzal a hülyeséggel. Mióta egyszikű a kamilla, és mióta van hupilila virága a mákonybabnak???
A gondolataim összevissza járnak, néha még hangosan is kimondom, amit gondolok, de aztán vége, egyszer elszakad nálam a cérna, és ahogy van, az összes tesztet feldobom a magasba, hadd vigye őket a szél, sőt, még össze is szabdalom őket, apró vetlikre egy niszantó bűbájjal.
Most pedig, hogy jól végeztem a dolgom, leborulok arccal előre az asztalra, és mormogok az orrom alatt.
Egy kis nyugalmat és önuralmat kéne tanulnom. Pf. Ez a nagy következtetésem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678176#post678176][b]Daniel Graham - 2017.04.28. 22:29[/b][/url]

Már majdnem ordítok, amikor hallom nyílni az ajtót, ami most nem érdekel. Ha valakit meg zavarnak a kis cetlik, majd felveszik. Ha meg nem, akkor majd én eltakarítom. Vagyis hát most kéne, főleg mert egyre közelebbről hallom a lépteket, amik szinte némák. Látás nélkül viszont a kiélesedett hallás tökéletesen a segítségemre van, hogy tudjam, megállt mellettem. Valahol.
Nem emelem fel a fejem, csak két jó nagy lélegzet után, mikor sikerül megnyugodnom, de szinte rögtön elábbhagy a lelkesedés...
- Még több papírmunka?
Igazából remélem, hogy nem, de mivel látom a hátsó oldalon a nevem, felette egy vonallal, így sanszos, hogy az bizony ott rám vár...
Megint leborulok az asztalra, egyszerűen inkbb ez, mint a hangos káromkodás, mert fogalmam sincs, hogy ki ő, és ha véletlen olyan személy, akkor nekem végem. A jó megítélésemnek mindenképp, ha az imént nem hullt porba még.
Talán emiatt is, de főként a gépi viselkedés miatt, máris nyújtom a kezem, hogy gyorsan aláírjam, aztán már végezek is az utolsó aláírással.
- Mondja, hogy csak ez az egy papír van. Amint láthatja, kicsit elegem van a papírlapokból.
Mondom még mindig fejjel lefeleé nézve, és csak ezután nézek fel teljesen, hogy megtámasszam az asztalra könyökölve a fejem, és a lehető legsemlegesebb arcot vágjam, miközben a fecniket szemlélem, amik az előbb az én jóvoltomból lettek többen, és kisebben, mint ahogy az eredetileg volt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678325#post678325][b]Daniel Graham - 2017.04.29. 15:40[/b][/url]

Kia híján lefejelem a padot, megint, de csak sóhajtok egyet, és nekiállok az elejéről. Nem olvasok el semmit, csak a pálcámmal bökök egyet rájuk, amire megjelenik mindegyiken ugyanaz a gyöngybetűs aláírás, az enyém. Amikor egy kész van, máris repül egy új stócba, ami addig nem volt ott.
- Mikről is szólnak ezek a papírok? Az a potom harminc oldal gondolom nem lényegtelen. Minimum részben.
Vigyorgok, de a kedvem nem jobb, csak egy pillanatra. Még bólintani sem felejtek el, bár a dolgozatoktól kicsit messze áll a dolog, ami ott hever fecnikben. Nem is foglalkozom vele nagyon, csak néhány szó erejéig.
- Csak felmérés, de csak egy legyintés, és máris eredeti állapotban fognak tündökölni, tele pirossal.
Az utolsó mondat inkább vidít, de azt nem tudom, hogy a kedves tanulóim hogy fognak erre reagálni, merthogy nekik nem lesz vidító, az is fix. Bár lehet, hogy sokan inkább csak röhögtek rajta eddig is, de nem zavar, legalább tudom, honnan kell elkezdeni minden évfolyamon az anyagot.
Csak pillogok, mert nem is gondolnám, hogy úgy nézek ki, mint akinek ez kényszer lenne, de ha ő mondja, hát rendben. De én nem gondolom így, még csak a legminimálisabb mértékben sem, mert én szretek itt lenni, na meg, kell a kihívás is, na meg itt van a világ egyik legnagyobb üvegháza is, ahol a fő fajok javarésze megtalálható. Hát hol lennék szívesebben, ha nem itt?
- A legkevésbé sem. Csak nem szoktam még hozzá a sok száraz elmélethez. Ennyi.
Vonommeg a vállam, hogy kiegyenesedjek, és megnézzem, mi is vár rám, amikor azt mondja, hgy vannak veszélyek. Hát jah, ezt magam is tudom, de amikor elkezdem átolvasni mégis a sorokat, rájövök, hogy azért ennyire nem számítottam morbid és probléás területre.
Össze is húzom a szemöldököm, és az első bekezdés után leszórom magam elé a lapot. Ahallási gyakorlatok sokkal jobban mentek, meg a vizuálisak, mint a nyers fekete betűhalmaz egy fehér alapon.
- Nem ül le?
Kínálom hellyel, akár ott az asztal másik oldalán, akár a mellettem lévőn, igazából mindegy, akkor is végig kell hallgatnom ezt, de egyelőre még visszatérek kicsit a betűkhöz, bár csak addig majd, amíg el nem kezdi nekem elsorolni, amit tudnom kell, mert abban a szent pillanatban felhagyok az agyam ezirányú működtetésével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=684071#post684071][b]Daniel Graham - 2017.06.04. 17:58[/b][/url]

Egy hangos nevetés van készülőben bennem, és az ajkam kell beharapnom, hogy ne szökjön ki, és eltart néhány másodpercig, mire sikerül megreguláznom a gesztusaimat.
- Ne haragudjon, nem kinevetni szeretném, de igen, azt hiszem tisztában vagyok a növényeim veszélyességi fokával. Ha pedig minden jól megy, a tanulóim is nemsokára felhomályosításban vesznek részt.
A jó kedvem nem hagy alább, így a hangulatom is sokkal jobban megy innentől a kötelező körökhöz. Megnézem gyorsan a papírokat, órarend, névsor... nocsak, néhány ismerős név, legalább vezeték. A keresztnevek nem sokat mondanak el nekem.
A mágiamentes létből való visszatérés viszont nem lehet annyira nehéz, nem hiszem, hogy a kényelemhez annyira nehéz lenne hozzászokni, így inkább befogom, minthogy rosszat mondjak. Ráhagyom, olyan érzésem van, hogy ez egyébként sem közvetlen az én dolgom, és vagyok annyira udvarias, hogy ne említsem meg ezt a kis apró részletet többet. Persze elkönyveltem az információt, hátha összefutunk még, és jól fog ez jönni, de nem szól szám, nem fáj fejem.
A felkínált hellyel él, ami viszonalg még örömet is okoz, mert nem kel annyira gyorsan ledarálni mindent, én pedig, mint jó "házigazda", máris jön a kötelező mondat.
-Teát, kávét, kakaót, limonádét?
Kínálom olyn melegen, mint ahogy a barátaimat is szoktam. Magamnak pillanatok alatt készítek egy alap limonádét, csak sok-sok gyümölccsel benne, mint narancs, citrom, lime, és egy kevés cseresznye. Szívószál a tetejére, kis naernyővel, mert az a gyengém, mindegy, hogy koktél vagy nem koktél, és máris szürcsölhetem.
- Nem tudom.
Még a vállam is megrántom, mintha kötelező kellék lenne.
- Még nem voltam itt annyi időt, hogy ezt megmondjam, de egyelőre nem rossz a helyzet. Leszámítva néhány témát, de hát azon olyan könnyen lehet segíteni, mint kitakarítani egy pálcaintéssel mindent.
Talán túlságosan elbíztam magam, de optimista vagyok. Még....
- Lenne egy kérdésem. Vihetem a csoportjaimat oda, ahova akarom, mármint az iskolán kívülre, ha éppen olyan a tananyagunk? Jobban szeretem kicsit szemléltetni is a dolgokat, mint például eredeti lakhelyei az én kis aranyoskáimnak, és hasonlók.
Nem vagyok hajlandó mindent elolvasni abból a kupacból, nem is szándékozom egy ülő helyemben, úgyhogy inkább rákérdezek.
- És van olyan korlát, hogy x főtől töb kísérő kell?
Rakom még hozzá gyorsan, mert talán ez a második legfontosabb, amivel nem árt, ha tisztában leszek tanári pályafutásom alatt.