A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=352717#post352717][b]Farkas Zétény - 2014.08.06. 21:27[/b][/url]

Mivel nemrég jöttem, két választásom volt. Lenyűgözöm apámat azzal, hogy átmegyek a vizsgákon, vagy marad az érdekházasság Lyrával. Nem tudom, hogy megéri vesződni egyáltalán az előbbivel, viszont elég későn jöttem ahhoz, hogy ne tudjam az anyagokat. Így egy választásom maradt, meglátogatni a tanári szobát és minden fellelhető vizsgát magamhoz venni, aztán gyorsan lemásoltatni valakivel éjjel és reggel visszatenni, mintha mi sem történt volna. Mivel már elég késő van, a kastély is aludni tért, én fel is kerekedem a kapucnis felsős melegítőmben. Így kevésbé vagyok feltűnő, főleg azért, mert a fejemre is húzom a fekete kapucnit, nehezebben kapnak el a prefik. Nem, mintha tartanék tőlük, de akkor hol marad az izgalom? Lassan megérkezem a tanárihoz, de még lehet benn valaki, szóval előbb körbe kellene néznem. Gyorsan még körülnézek, majd az ajtó közepére irányítom a pálcámat.
- Insidiae! – suttogom határozottan, az ajtón egy kis rész áttetszővé válik, amin be tudok nézni. Odabent sötétség honol, szerencsém van, nincs bent senki sem.
- Alohomora! – a zár halkan kattan, majd megpróbálom lenyomni a kilincset. Csak nem olyan buták a tanárok, hogy csapdát tegyenek az ajtóra. Az ajtó kinyílik, én pedig bejutok végre a tanári szobába. Becsukom az ajtót, majd egy Lumossal gyújtok egy kis fényt. Egy kislámpást is meggyújtok, majd eloltom a pálcámat. Szuper, minden itt van, ami nekem kell. A tanáriban sok asztalon halomban van egy csomó pergamen.
- Invito SVK vizsga! – határozottan és kissé hangosabban próbálom meg a lehetetlent. Nincs sok esély rá, hogy ezzel megtaláljam, de adok egy esélyt az életnek, hogy igazolja zsenialitásom. Nos, úgy tűnik ez még várat magára egy-két napot. Természetesen nem sikerül, dühös is vagyok eléggé, így kénytelen leszek megkeresni Stanwood asztalát. Elindulok, és a névtáblákat kezdem nézni: Vécsey, Maróti, Markovits, Rédey, McNeilly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=352909#post352909][b]Farkas Zétény - 2014.08.06. 22:58[/b][/url]

A rellonosoknak szerintem egyszer kötelező betörniük a tanáriba, amíg ide járnak. Már csak azért is, nehogy elfelejtsék a diákok, hogy milyen is a rellonos lét, folyton arra kell figyelni, hogy a többi rellonos ne nézzen le. Mondjuk, engem hullára nem érdekelnek a többiek, már a nevem többet ér a felénél, a többi meg… ugyan, csak egy-két érdemes van arra, hogy egyáltalán szóba álljak vele. A többieket pedig eltűröm, mégiscsak a zöldeket erősítik. Markovits is megmondta, hogy mindenki bajnok, azon a kerekasztalos megbeszélésen, vagy mi a szösz volt az. A lényeg viszont, hogy bejutottam és már Stanwood asztalánál járok. Sajnos tele van papírral, a fene se tudja, hogy meddig kell kutakodnom ma. Nem hallom, hogy nyílik az ajtó, azt viszont, hogy valaki elesik már igen. A pálcámmal a kezemben fordulok meg hirtelen és lépek egyet előre. Pont rátaposok a vörös hajú, ízléstelen öltözékű lány papírjára, amit esés közben eldobott és elém reppent. ~ Hát, ez se tanár, vagy ha igen, kiiratkozom! ~ Nézem, ahogy felém igyekszik négykézláb ez a szerencsétlen, majd elkezd felmászni rám. Amint meglátom az arcát, már biztos vagyok benne, hogy nem teljesen épelméjű, márpedig a bolondokkal vigyázni kell!
- Amúgy, csak úgy tényleg halkan kérdezem. Te normális vagy? – nézek rá, és ha elég ügyes, kiolvashatja a tekintetemből, hogy mit és hogyan gondolok róla. Ha sikerül neki, nem lesz túl vidám.
- Mindenképpen tanár vagyok, úgyhogy nyomjál le szépen húsz fekvőtámaszt – horkanok fel, majd most már észre is veszem, hogy a rajzát keresi rajtam. Mivel mindenképpen előnyben vagyok vele szemben, lenyúlok a rajzáért és felveszem, csak éppen nem emelem fel a lábamat, elszakítva a rajzot ezzel. A maradékot megnézem, elég szánalmas, szóval össze is gyűröm és elpöckölöm a kezemből valamerre.
- Kár lett volna, talán egy troll felét megért volna, mert használtál rajzeszközt – kuncogok, majd megtaposva a még mindig a lábam alatt lévő cuccot, ellépek a ”rajzról”.
- Megkíméltelek a leégéstől, szóval most már mehetsz is, nekem dolgom van – nézek rá úgy, hogy érzékelje, mennie kell. Aztán visszafordulok Stanwood asztalához és keresni kezdem a dolgozatot, persze nem túl esztétikusan…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=353078#post353078][b]Farkas Zétény - 2014.08.07. 12:06[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ide ilyen emberek is járnak. Emberek? Nem is tudom, hogy minek nevezzem ezt a vörös hajú izét, még szolgának sem fogadnám el. Ismételget, mint egy papagáj, de látszik rajta, hogy nem azért, mert a kedvemben szeretne járni, vagy mert felismert, hanem, mert ő ilyen. Ilyen fogyatékos, aki már csinálja is a fekvőtámaszokat. Komolyan mondom, nem normális. Szórakoztató egy ideig, de gyorsan unalmassá válik. Nincs időm az ilyenekre.
- Nadine-nel értek egyet, bárki legyen is az az éleslátó nő – már az is furcsa nekem, hogy ezt csak egyvalaki vette észre eddig. Biztos cukinak, meg ilyennek tartják ezt a viselkedést, de nekem inkább nyomi, mintsem több lenne. Ez van kislány, mehetsz vissza az óvodába, ott még jól áll.
A rajzával muszáj azt tennem, amit. Kénytelen vagyok megsemmisíteni ezt a ”rajzot”, hogy a világ normális maradjon. Nem való ide ez a kétéveseknek is sértő fércmunka.
- Nem elrontottam, megsemmisítettem. Hogy nézett már ki, ne legyél nevetséges. Akkor troll, mint a ház, bár meg akartalak kímélni, hogy troll fölét adtam elsőre. Vannak bennem is érzések – röhögöm pofán a kiscsajt, tényleg csodálkozom, hogy ő nem veszi észre, hogy milyen béna ez a rajz. Legalább megrajzoltatná valakivel és úgy adná be. Meghökkenek azon, hogy van képe feltételezni, hogy én, Farkas Zétény, leülök vele rajzolgatni, mint egy ovis.
- Röhög a vakbelem, öcsém! Nem vagyok olyan nyomi, mint a barátaid és te, ha vannak egyáltalán haverjaid. Azt lesheted, hogy én valaha(!) leülök veled rajzolgatni, de jobb, ha még  a nagyterembe is a másik végére ülsz az asztalnak, hogy nyugodtan tudjak enni – csak rázom a fejem, majd visszafordulok az SVK tanár asztalrészéhez és módszeresen kutatni kezdek. A kiscsaj természetesen nem tud napirendre térni, és sírni kezd, meg csapkodni a hátamat. Esküszöm nem normális, és mindjárt kap egy taslit is, ha nem hagyja abba. Nem szívesen ütnék meg nőt, még ha csak kizárólag a szervei miatt nő, a viselkedése inkább egy beteg óvodásé, akitől elvették a játékát. Hah, végül is ez történt.
Nem hagy nyugodni és bemászik elém, hogy figyeljek rám. Kezdek kiakadni, az egyik kezem már ökölben van, és eléggé mérgesen nézek rá ahhoz, hogy rájöjjön végre, hogy nincs itt keresnivalójuk.
- Rohadtul nem érdekel a nyafogásod. Azt sem tudom, hogy ki az a Tóni bácsid, mondjuk nem is érdekel, mielőtt megmondanád. Viszont húzzál arrébb, nekem dolgom van – egy mozdulattal megragadom és errébb penderítem, a kung-funak is vannak jó fogásai, a kiscsaj meg könnyű is, nincs túl nehéz dolgom. Visszatérek a munkámhoz és megtalálok egy vizsgasort.
- Bakker, ez az elsősöké! – mérgelődöm és bevágom a többi közé. Az életben nem találom meg ezt a szemét vizsgalapot.
- Na, mi van, te meg mit bámulsz, mint egy rühes sellő, akinek áramot vezettek a tavába? – vigyorodok el, gonosz módon. Legalább hagy szekáljam ki ezt a csajt, ha már nincs szerencsém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=353642#post353642][b]Farkas Zétény - 2014.08.07. 19:51[/b][/url]

A kiscsaj vagy a naivitás mintapéldánya, vagy csak egyszerűen gyagya. Az utóbbinál viszont nem hiszem, hogy ide járhatna, szóval marad az első lehetőség. Szerintem szobrot öntenek belőle, de ő bent fog maradni a belsejében, vagy kiöntik úgy, hogy lenyeletik vele. Az a gáz, hogy még élvezni is fogja, ebben biztos vagyok.
- Nem lesz nehéz ennél a gagyinál egy fokkal jobbat csinálnod – ebben teljesen meg vagyok győződve. Abban nem, hogy sikerülni is fog neki, bár, ha nagyon igyekszik egy havas táj az Északi-sarkon sikerülni fog. Ahhoz, úgysem kell rajzolnia semmit.
- Ja, vannak barátaid? Hova a szent sz..ba kerültem? Szóval nem nyomik mi? – csak lesújtó pillantással és egy hosszú fújtatással válaszolom meg saját kérdésem. Akik ezt szeretik, azok se normálisak, vagy csak kiröhögik, és azért vannak vele. Elég szánalmas egy óvodáson röhögni, de ők tudják.
A kiscsaj azonban nem adja fel, mindenképpen ki akarja belőlem hozni az állatot, mert azt hiszi, hogy én egy szamaritánus vagyok, aki bal lábbal kelt fel. Mondjuk az utóbbi igaz, mert az ágyamból csak úgy lehet.
- Még a nevedet sem tudom, de már ölelgetnél? Még csak véletlenül se érj hozzám, biztos tiszta koszfészek vagy, még elkapnék valamit, vagy összekoszolnád a ruhám. Annál többet ér, minthogy egy ilyen agyament egyáltalán megérintse – idegesen rántom oda a tekintetem és felkészülök a támadásra.  Biztos vagyok benne, hogy már eltervezte ezt az ölelést, és nemsoká meg is fogja próbálni. De aztán megunom, és arrébb penderítem, ő meg elperecel, ahogy kell. Ki is röhögöm a fejem csóválva és visszatérek a dolgozathoz. Mikor feláll, megelőzöm egy kérdéssel, a visszakérdezésen pedig már a falat kaparnám, de csak feldühít ez az egész. Hogy lehet valaki ilyen? Hogy élhet még, aki ilyen?
- Igen láttam, én vezettem bele az áramot, ami bele is döglött. Jó móka volt – húzom fel a szemöldökömet, remélem elég elrettentő példa lesz ez a hazugság. Hamarabb leátkoznék egy sellőt, minthogy undorító mugli módszerekhez nyúljak. Sajnos nem találom meg amit keresek, de van még tantárgy, hátha szerencsém lesz a többivel. Azért még egy kicsit kutakodom, de a kiscsaj lefogja a kezemet. Hozzám ér ez a véglény, öcsém! Hát elment ennek a józan esze? Igen, de már 2 éves korában.
- Na, most vagy elengeded hirtelen a kezeimet, vagy eltöröm a tiédet, öcsém! – fogást váltok és kihúzom a kezemet, ha nem tenné meg azonnal. Előveszek egy afrikai selyem zsebkendőt, aminek az árából kijönne ennek a szobának a tatarozása kompletten minimum, és letörölgetem, ahol hozzám ért ez vörös szörnyeteg. Sajnos ki kell dobnom, mert összepiszkítaná a zsebeimet, úgyhogy inkább gyorsan felgyújtom, még lenne olyan szánalmas valaki, aki kihalászná.
- Te beszélsz illemtan óráról? Te, aki betörsz a tanáriba takarodó után, aztán meg összefogdosol kérdés nélkül egy idegent? Be sem mutatkozol, és ölelgetnél? Amúgy sem járok be unalmas órákra, mert elalszom rajtuk – zárom le a vitakezdeményt, mert tök föleslegesnek tartom tovább ragozni. Továbbmegyek Markovitshoz, az ő asztalán rend van, minden precízen elhelyezve. Itt majd óvatosabban keresgélek, mégiscsak a házvezetőm. Odafordulok a vöröshöz, mielőtt kitalál valami újabb okosságot.
- Na, ide figyelj. Békén hagysz, megcsinálod, amit akartál és nem szólsz hozzám. Nem vagyunk barátok, nem is leszünk, kerülj is el és akkor mindketten továbbra is boldogok leszünk, oksa? – remélem ez használ, egy pillanatnál többet nem foglalkozom ezzel, és a HV asztalát módszeresen túrni kezdem, vigyázva, hogy nagyjából rend maradjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=354243#post354243][b]Farkas Zétény - 2014.08.08. 15:15[/b][/url]

- Ja, persze. Hány hete? – ingatom a fejem. – Látom, szép tiszta, akár egy disznóé, aki most jött ki a sárból – tényleg nem értem, hogy mit akar, meg azt sem, miért nem érti azt meg, hogy nem akarom látni sem, sőt hallani sem. Viszont megfogja a kezeimet, amit nem tűrök, és tényleg bármit elkaphatok tőle. Csak rá kell nézni, nem akarok agybajt kapni.
- Nem baj, majd törött kézzel szurkolhatsz nekik, hogy ne járjanak úgy, mint te – fogalmam sincs, hogy ki a két hős lovagja, de ha a kiinduló anyagot nézem, nem lehetnek ellenfelek. Biztos két félnótás, akikkel virágot szedhet és elülteti őket a betonba, mert: ott miért nem nőnek virágok? Kábé ennyit tudok elképzelni az ismerőseitől, miközben kihúzom a kezeimet és odébb tessékelem, hogy finoman fogalmazzak.
- Tényleg, milyen butus vagyok. Haggyjá’ lógva – mordulok rá, igazán taknyán tenyerelném már, csak az áldott jó szívem nem hagyja, hogy egy szellemi sérültet összekötözzek a saját kezeivel. Persze, ha tovább erőlteti ezt a baromságot, kénytelen leszek hátulról, tenyér éllel anatómiailag megnyugtatni. De még van türelmem, mert keresem a dolgozatot, amit meg is találok.
- Na, végre, egy – nézegetem, de úgy tűnik Markovits, csak felírta az összes kérdést, amiből szemezgetni fog. Ez sem jó, mert így minimum el kell olvasnom az egészet, hogy kileshessem a megoldásokat. Meg az is lehet, hogy ez csak egy sima dolgozat, ki tudja? Nem írta rá, hogy „igen, Zétény, ez az, amit kerestél!”, pedig imádba foglalnám a nevét. Na, jó, ne essünk túlzásokba.
- Tudom, és a te órádon még csak este nyolc van. Tényleg ennyire naív vagy? – nézek rá tehetetlenül, mert kezd fájni, amit itt leművel. Az pedig semmi jót nem fog kihozni belőlem, mert ha fáj, azt meg kell szüntetni valahogy. Tényleg elég értetlen ez a Leonie, a neve is milyen normálatlan már. Nem is magyar, nem is normális, na mindegy. De megint bemászik elém és az asztalok közé, én pedig igazán csúnyán nézek. Ha szemmel tudnék verni, már kék-zöld lenne, ebben biztos lehet. Az ölelésnél egy ügyes fogással rálapítom az asztalra, szerencsétlen lány, most 90 fokoz szögben van, a lába leér a földig a teste az asztalon, én pedig még hátrébb lépek.
- Markovits professzor nem fog örülni, hogy szétdíboltad az asztalát, rossz vagy – röhögök kissé hangosabban, mint kellene. A pálcámat viszont készenlétbe tartom, és megadom az utolsó figyelmeztetést.
- Ha még egyszer közeledsz, kapsz egy fincsi átkot – megvárom a reakciót, amennyiben nem közelít elindulok az illemtan tanár asztala felé – sajnos a tantárgy nevét is keresnem kell, még nem voltam bent egyik órán sem -, ha pedig közelebb lép, kap egy incarcarendust, és meg lesz kötözve. Akkor legalább nem akar majd ölelgetni, úgy látszik ez az iskola fétise. Mindenestre megtalálom Szikszai professzor asztalát, és újabb begyűjtő munkára késztetem magam. Így is teljes zuhanyzásra lesz szükségem, annyira dohos és büdös itt minden, ezek nem szoktak szellőztetni?
- Van egy ötletem. Te lemásolod ezt a pergament most, és akkor megölelhetsz a végén. Mit szólsz? – jókedvűen vigyorgok rá, nyilván esélye sincs annak az ölelésnek, hiába másolja le Markovits kérdéseit a kis vörös. De egy próbát megér az egész, hátha van olyan hülye és megteszi nekem amit kérek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=357592#post357592][b]Farkas Zétény - 2014.08.13. 16:21[/b][/url]

Kész ennyi volt, a hardver elfüstölt. Nem tudom befogadni ezt a lényt, mert, hogy nem ember az biztos. Nem hiszem el azt sem, hogy nincs valami drog a háttérben, vagy valami agyrágó bogár jóllakott a fejében, mert ilyen nincs még egy. A maga nemében fenomenális, de az én szemben csak egy degenerált, és ez még csak az enyhébb szóhasználat, amit rá tudnék mondani.
- Biztos azt is elvesztetted jó régen, mint az eszedet – lassan véresre karmolom a mentális aurámat, tökre biztos, hogy el kell mennem egy hétre regenerálódni. Muszáj távol tartanom magam tőle, lehet, hogy még végzést is szerezni fogok ellene. hacsak nem akarja a világ, hogy bezárja a toronyszobába, és eldobjam valahol a kulcsot… a Jeges-tenger környékén.
- Nem szép dolog mások idegeire menni – mondom hanyagul Merlincsapásának, és ellököm magam tőle, el is hátrálok. Talán kissé erősebben fogtam meg a kezét, mint ahogy ezt egy lánynál illene, de mindenképpen megérdemelte. Valahogy a tudatára kell hoznom, hogy nem kívánatos személy, de a szavak eddig csak útvesztőbe vezettek átváltottam a fizikai elbeszélgetésre. A test mindent ért, nem kell hozzá magyarázkodni.
- Én nem hibázom. Szóval csak te lehettél – a tény, az tény. Ha nyugodtabb vagyok, minden bizonnyal lassan és kényelmesen nyálazom át a tanárit, de emelett az idegesítő beszélő egér társaságában nem nevezhetem magam nyugodtnak.
A következő random szavainál viszont muszáj felé fordulnom. Felkeltette a kíváncsiságom aziránt, hogy komolyan elgondolkodjam a toronyszobás jeleneten.
- Akkor? – nézek rá felvont szemöldökkel, elérte, amit akart, figyelemre méltattam. Neki ezért fizetnie kéne, még utólag is két hétig. Felhorkanok, majd kiröhögöm, csak úgy Zétényesen a képébe.
- Na, figyelj öcsém – még mindig remegek, és az egyik kezem a vállára teszem, hogy ne essek el a rázkódásba. – A fenyegetésedtől tényleg megijedtem, ugyanis félő, hogy meg fogsz gyilkolni, ha így folytatod. Halálra röhögöm magam a szánalmas próbálkozásaidon, komolyan – összeszedem magam, mert végül is csak nekem volt nevetséges, sajnos senki nem látta a képét pirosfejnek, ahogy jól bele akart gázolni a lelkembe. Így van, nem a mondanivaló volt nevetséges – mert annak kábé semmi értelme nem volt -, hanem a feje.
A lényeg, hogy új taktikára váltom és behazudok neki valamit. Nyilván rá is ugrik egyből a lehetőségre, mint macska a hűtőnyitásra, de aztán rájön a dolog lényegére.
- Nem. Csak a jól megérdemeltem előnyömhöz akarok hozzájutni. Csalni te akarsz, hogy nem másolod le. Milyen izé vagy te? – embernek mégsem nevezhettem, maradt ez. Viszont a kiscsajnak úgy tűnik tényleg maradt még szabadon a feje lágyából és nem nőtt be, visszateszi a kérdéseket.
- Hát te meghülyültél? – nézek rá bosszúsan, és készítem a pofonfát. Nagyon közel van áll hozzá, hogy megrángassa az egyik ágát. De, hogy szürreálisabb legyen ez az egész, leveszi a – nem is tudom, minek hívjam… - „lábtakaróját” a koszos bokájáról, meg a büdös zokniját, és megindul felém. De nem csak megindul, meg is csap vele. Bármennyire is jó fiú voltam vele szemben eddig, a cérnám most elszakadt. Egy mozdulattal kitekerem a kezét és lelököm a földre. Hirtelen nem is tudom, mit tegyek, legszívesebben szuszpróbának tenném ki a két kezemmel.
- Hát te magadnál vagy? Soha, ismétlem, soha ne gyere a közelembe, ha jót akarsz – közben kifakad, mint egy most talált olajkút.
- Jé, rájöttél. Mégsem vagy teljesen egydimenziós agyilag – elcsodálkozom, hogy felfedezte azt, hogy egyáltalán nem bírom őt elviselni.
- Tudtommal nem vagy az anyám, hála az égnek. Annyi közöd van ahhoz, hogy mit csinálok, amennyi eszed. Hagyj békén! – a végén már leordítom a fejét, és belerúgok az egyik asztalba, ami fel is borul. Így viszont mennem kell, nem lesz meg a szülinapi meglepetés az ősöknek.
- Na csá, öcsém! A soha viszont nem látásra! – mordulok rá, majd kiviharzok a szobából, vissza a körletünkbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825587#post825587][b]Farkas Zétény - 2021.01.31. 14:35[/b][/url]

Mindenki Tányája, azaz Ardai professzornő - nem tudom ezek közül melyiket találná sértőbbenk -, szóval Tányámhoz igyekszem a tanáriba. Ma elég lazára vettem a figurát, nem éppen ideillő a ruha, amiben vagyok, de ma úgy keltem fel, mint régen, amikor izgalommal tekintettem a modellkedésre. Mondjuk, ha Nadia engedné, van még pár ismerősöm, hogyha Nati meg akarná mutatni magát, meg úgy amúgy is tök szép kislány. A gyerekruhások oda lennének érte meg vissza, na de ez most nem fontos. Azt írta, hogy meg kell beszéljünk a a járőrözést. Gőzöm sincs mi a gond, remélem nem a néma lány panaszkodott - ahahahaha, érted - neki, mert egy kicsit megtornásztattam. Mondjuk nem ártana egy közös járőrözés sem, úgyis régen láttam már a szőke szexi fejét, nem árt egy kis semmiről beszélgetés, vagy én esetemben hallagtni amit a csajok mesélnek magukról. Sajna nekem sosem jut eszembe olyan sok mindenről beszélni, mert úgy nem tartom annyira elmondósnak, vagy hogy is fogalmazzak. Ez a nők dolga, mindent kibeszélnek, mi meg kitörünk és hülyét csinálunk magunkból inkább. Kopogás nélkül fordulok be az ajtón, még csak a szőke - valószínűleg ő, a fenekéből ítélve - van az ablak közelében hátulról, nem tudom mi lehet olyan érdekes odakint. Biztos vigyázó szemeivel követi a diákjait, vagy ilyesmi hülyeség. Tényleg nem is tudom, hogy mi lehet a dolga egy HVH-nak, szerintem Kazanov elég elrettendő példa önmagában is. Mondjuk egy jó zsaru-rossz zsarura meg tökéletes Tányesz, mert lehengerlő tud lenni.
- Na, mi van T, jobb ruhád nem volt? - hülyülök vele, miközben átszelem a kettőnk között lévő nem túl nagy távolságot pár lépéssel. - Hát hogy van a kedvenc Navinés HVH-m, aki a legszebb mind az említettek közül? - vigyorgok, majd kap egy ölelést, ha kér, ha nem. Persze csak egy rövidet, nem érünk mi rá itt érzelgősködni. Ha ad puszit, megkapja a párját, mert mégiscsak egy igazi úriember vagyok, öcsém. Meg az sem mindegy kinek adod, ő is nagyon jól tartja magát, ezért nem értem, miért is van egyedül a pletykák szerint. Sosem kérdeztem tőle, pedig miért ne, de valahogy a nőktől nem szoktam ilyesmit, még félreértik, hogytámadóba vagyok. Pedig csak egyszerűen érdekel, hogy egy ilyen szőkét, hogy kerülik el a pasik. Mondjuk az sem lepne meg, ha kétr gyereke lenne férjjel, de ez tuti nem lehet igaz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825605#post825605][b]Farkas Zétény - 2021.01.31. 16:55[/b][/url]

Látom, ahogy megnéz magának, nem mondom, hogy nem imponál. Tánya is egy olyan nő, akivel bárki szívesen összetűzésbe kerülne, mindenféle kellemes szempontból, vagy szemszögből. Most is csak hülyül vele, jól néz ki a nő, és egyébként is szeretik egymást szórakoztatni, mindenféle félreérthető helyzettel. Hogy ez miért alakult ki, és miért vele, nem tudom, talán ő ilyen, én meg idomulok hozzá. Ahogy megölel, nem felejti el "poénból" szétlapítani a melleit az enyémeken, és igen, tudja, hogy hogyan kell flörtölni bárkivel. Az más kérdés, hogy vannak olyan kivételes személyek, mint én, akivel meg is teszi.
- Hát persze, minden reggel azon gondolkodom, hogy ha Tányesz szembejön, azért tetszek már neki, öcsém - nevetgélek, és viszonzom a mosolyt és a szemeibe nézek. Amúgy annyira jól csinálja, hogy sokszor nem tudom eldönteni, hogy szórakozik, vagy inkább arra vár, hogy mikor döntöm már a hátára.
- Még szerencse, hogynem valami gólya jött be, hanem egy tényleg, hogy is mondtad - úgy csinálok, mint aki elgondolkodik az egészen - szexi férfi, azaz én jöttem - mosolyom már széles, ahogy felnéz a plafonra, simán tudnék adni egy csókot a nyakára, de akkor odaveszne a játék öröme és kiderülne az igazság. - Óh, van ott más is, bár tény, ami tény, a hátsód első osztályú - pillantok le a válla felett, ugye az a kábé harminc centi a javamra van. Persze nem vizslatom sokáig a nemesebbik felét, csak a móka miatt játszom a gaz csábítót, vagy mifenét.
- Nem akarom, hogy utána mindig rólam fantáziálj, azért takartam el - mondjuk ez is féligazság, mert miért ne akarnám, vagyis... kinek jutna ilyen hülyeség az eszébe, hogy róla álmodjanak, vagy rá gondolva élvezkedjenek? De mivel soha nem hazudok ugyebár, igaz, hogy szándékos a hasam eltakarása, win-win. Érezheti, hogy kicsit megrázkódom az érintésétől, de most én jövök. Azért tény, ha nem ismerném, már a földön feküdne, rajta velem. Lehet, hogy később még visszatérek ehhez az elképzeléshez. De most elkapom a derekát és csikizni kezdem addig, amíg mögé nem tudok kerülni, hogy ezt még jobban tehessem. Én nevetni kezdek, ő sem marad csendben, de a nagy igyekezetemben kibillen Tányesz az egyensúlyából, én pedig megmarkolom a derekát és sajátoméhoz húzom. Neki pedig muszáj lesz megkapaszkodnia, ha nem szeretne elesni. Háh, miket ér ez a nő el, még nevetve is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825649#post825649][b]Farkas Zétény - 2021.02.01. 13:10[/b][/url]

Nagyon kitartóan küzdött T, hogy zavarba hozzon. De nem kárhoztatom érte, nekem is tetszik ez a kis játék-flörtölés, mert soha nem tudhatod, hogy mikor lesz komoly, vagy mikor nem. Hagyom, hogy kedve szerint próbálgasson elcsábítani, és hagyom magam is, hogy a játék éle ne vesszen el, vagy éppen kárba. Így aztán jól elvagyunk, ahogy próbáljuk hülyíteni egymást félig meddig komolyan.
- Én bárki hormonvilágát össze tudom zavarni, ha akarom. De most azt mondod, hogy a te hormonvilágod érzékenyebb? - húzom az orrán végig finoman a mutatóujjam, és a végén pedig elhúzom róla. De csak nemhagyja magát, így tényleg büntetni kell szegény kacér barátnémet. Az akció jól sikerüül, az megint egy más kérdés, hogy Nadia olyannyira jól időzít a belépőjével, hogy ennél jobban nem lehetett volna. Király, öcsém, pont jókor, kösz Merlin, a te anyádat is. Csak hát pont röhögésben vagyok, és lassan jövök ki belőle, ahogy Tánya is, de összeszedjük magunkat és amint lehet elengedem őt. Oké, vicc, meg minden, de úgy látom, hogy Nadia zokon veszi, amit azért némileg meg is értek.
- Helló szívem legfontosabbjának anyukája. Nem, dehogy zavarsz, amúgy is ez a tanári - vonok vállat, majd megigazítom magam, még úgy teszek, mintha a sliccem is le lenne húzva és felhúzom. Aztán persze Tányesznek sikerül elrontania a napom.
- Á, szóval ezért kellett olyan sürgősen jönnöm. Látod Nadia, mindenki csak ki akar használni - ingatom meg a felem Tányának. - Holnap este pont nem érek rá veled ügyelni - mondom lazán, majd elindulok kifelé, persze arra, amerre Nadia van. Hirtelen bújok bele a személyes terébe és adok neki egy puszit az arcára. - Minden oké? - nézek rá érdeklődően, majd felállva a válasz után, még Tányeszre nézek. - Holnap még szólj, hátha át tudom rakni a dolgomat - ezt már komolyan mondom, mert véletlenül tényleg akadt itt valami, amiről nem kívánok beszélni. - Hölgyeim, remek értekezletet - mondom, és kifelé menvén valakitől véletlenül a földre húzok egy lapot, majd távozok. Upsz.