A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=701405#post701405][b]North West - 2017.09.15. 19:32[/b][/url]

A fejemben ezredjére zajlott le az, ami az előző körülbelül fél órában történt. Az ütés, a düh, a szőke tincsek, a vér, a pánik, az édes csók, képek és képek villantak fel szemem előtt, majd tűntek a ködbe, hogy aztán pillanatokkal később visszatérjenek kísérteni.
Egyrészről boldog voltam, hogy újból érezhettem Conroyt, hogy vágyott ölelésében részem lehetett, miután már teljesen lemondtam róla, másrészről azonban aggasztott az, ami miatt buzgón a tanári felé igyekeztem.
Hangosan dörömböltem be az ajtón, azután zavartan kopogtam is néhányat, mikor rájöttem, hogy illetlen viselkedést tanúsítottam.
Először egy alacsony, kontyba fogott tanárnő dugta ki az orrát a nyíló résen, mintha csak egér volna aki a menedékből készül kilépni a veszélyes zónába.
- Segíthetek? - kérdezte halkan, mire előhúztam a prefektusi jelvényemet. Egy pillanatra ottragadt rajta a szemem, egészen hozzászoktam az érintéséhez, s a hideghez, mely akkor jelentkezett, ha egy nagyobb lépésnél a jelvény a bőrömet érintette.
- Igen. Prefektus vagyok és azonnal beszélnem kell a rellonos házvezetővel vagy annak helyettesével. Az ügy nem várhat, nagyon sürgős. A nevem North West, mondja ezt is kérem mikor kihívja egyikőjüket.
A nő összevonta szemöldökét és aprót biccentett, mielőtt eltűnt újra odabenn. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fogtam ki egy együgyűt, aki képtelen volt helyesen átadni az üzenetemet.
Megfordult a fejemben, hogy még egyszer bekopogjak és megpróbáljam tisztázni vele a dolgot, talán még ki is kérdezni, hogy biztos mindent rendezzünk a fejében, de utána meggondoltam magam. Odasétáltam a szemközti falhoz, megvetettem hátam és vártam az ajtó nyílásának hangját.
A folyosón teljes csend uralkodott, ez az időszak a tanulás és a kijárás időszaka volt, ilyenkor a jók a szobájukban, az ostobák a faluban tengették el értékes perceiket, de nem zavart a rám telepedő némaság, így legalább volt időm elbúcsúzni a kicsiny jelvénytől.
Újból kezeim közé vettem és csillogó felületét figyeltem. Ez a apróság nem volt más, mint a felelősség és a bizalom óriási súlya, amit úgy tűnt képtelen voltam cipelni vállamon tovább. Az emberi gyarlóságom felülkerekedett rajtam, ami nem volt illő egy ilyen jelvény viseléséhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=706639#post706639][b]Oravecz Tatiana - 2017.10.25. 21:12[/b][/url]

A tanáriban van egy tükör, ami elé ha kellő távolságban és szögben állsz be, akkor látod magad teljesen. Én pedig most éppen ebben nézem magam. Mivel csak Lewy van bent, nem nagyon zavartatom magam, ahogy körbefordulok kétszer.
- Komolyan mondom, kiábrándító a komoly felnőttek ruhatára.
Eddig mindig arra mentem, hogy dögös legyek és kihívó, most meg úgy kell kinéznem, mint aki komolyan gondolja az életet. Mármint egy iskolában dolgozom, és bár eddig jó volt a sok csini kiskosztüm, most már olyan kell, ami oktatásra is alkalmas. Már nem csak kávét főzök. Ez izgalmas, persze, de amikor ilyen ruhákban vagyok, eléggé ijesztőnek élem meg a helyzetemet. Elszakadva a tükörtől az asztalomhoz sétálok, ami Lewyé mellett van. Feldobom a popómat az asztalra, a lábammal pedig nekiállok a székemet mozgatni.
- Na, és mi a helyzet veled, Lewycsek? Hogy van az asszonykád?
érdeklődöm, miközben az ölembe húzom a magammal hozott dobozt, és bontogatni kezdem. Imádom ezeket a jól zárható dobozokat, épp csak a "gyerekzárral" gyűlik meg a bajom. Kell jó egy perc, mire elérem a sikert, és kinyílik, de amikor végre megvan, egyből Lewy felé nyújtom.
- Mini sajtosrolók, én csináltam. Mestere vagyok a rolónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=723003#post723003][b]Thomas Middleton - 2018.05.12. 00:28[/b][/url]

Te jó ég, te jó ég, te jó ég. Még csak nemrég érkeztem a suliba és már valami baj van. Nem akarom, hogy baj legyen. Annyi állt legalábbis a levélben, amelyet életem első itteni tanóráinak egyike után hozott nekem egy kistermetű bagoly, hogy keressem fel délután a házvezetőmet, mert valami nincs rendben az ösztöndíjammal.
Nem mintha Liam bácsi szegény lenne, azonban én mindenképp egy nem várt kiadás vagyok a számára. Elég az, hogy eggyel több éhes szájat etessen, szóval irtóra nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy még a sulis költségeket is a nyakába kell varrják. De mi baj lehet egyáltalán az ösztöndíjammal? Elvileg, aki árva, annak jár, én meg bizony nagyon az vagyok, egyenesen egy londoni árvaházból. Mi lesz, talán be kell bizonyítanom, hogy ez az igazság? Dehát ezt hogyan bizonyítom be?
Nyugalom, Thomas, nyugalom! Kár ezen izgulnom, amikor még nem tudok semmit. Ráadásul a bácsikám ügyvéd, szóval 1000%, hogy megoldja, ha valamilyen jogi próbléma adódik. De milyen probléma adódhatna? Na derítsük ki!
Miután vége lett a tanításnak, már lövök is ki a teremből és indulok felkutatni a tanárnőt. Végigkérdezek pár folyosónyi embert, végül a tanárinál kötök ki. Állítólag itt van. Nagy levegő, gyorsan kifúj, váll leenged és bekopogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=744895#post744895][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.03. 22:36[/b][/url]

Tánya

Valamit majd mondanom kell neki. Másnál nem éreztem még ilyet, megtörtént, aztán mindenki élte tovább az életét. De vele nem olyan volt, mint a többi lánnyal. Ezt viszont magamnak is nehezemre esett beismernem, nemhogy még Tányának. Válasszam a könnyebb utat és meneküljek? Vagy nézzek szembe a saját démonjaival? Nem szívesen futottam volna össze addig a mézszőke szépséggel, amíg ezt le nem tisztázom magamban. Bújkálni nem bújkálhattam, de azért igyekeztem kerülni a találkozás lehetőségét. Éppen ezért a tanári szobába is a szokásosnál óvatosabban nyitottam be. Szerencsére nem volt benn senki. Egy fényképet kerestem, de a lakosztályomban nem találtam, hiába forgattam fel mindent. Már csak a tanári asztalom fiókjában lehetett, talán összefogtam a szorgalmikkal. A múltammal való leszámoláshoz meg kellett szabadulnom a fényképtől, bármennyire is fontos emlékeim kötődtek hozzá. Ki tudja, mit hoznának ki belőle a pletykalapok, ha illetéktelen kezekbe kerülne. Helyet foglaltam az asztalomnál, és lázasan kutakodni kezdtem a fiókomban a papírok között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=754906#post754906][b]Kedves Antal Nimród - 2019.04.09. 20:04[/b][/url]

Anastasia

Kicsit megviselte, hogy haza kellett jönnie. Kicsit... végül is kinek akar ő hazudni? Nagyon megviselte, elvégre Szváziföldről rángatták haza, ahol éppen a tszongák között pedig roppant kényelmesen elvolt, nem beszélve arról, hogy mennyi munkájába került egyáltalán oda eljutni. Készített is jegyzeteket bőven, tele van velük az egész dolgozója otthon, hogy a füle se látszik ki belőlük, de azért mégiscsak roppant komoly, személyét és leginkább a szakmai státuszát ért támadásként élte meg, amikor a minisztériumból az addig figyelmen kívül hagyott levelek hada után egy nyomorult rivallót kapott. Azt már hozzá sem kell tenni, hogy mennyire hihetetlenül megalázó volt számára a törzs körében a tábortűz mellett ücsörögve végighallgatni, ahogy az átmenetileg főnökének tekintendő - szerinte tejfelesszájú - auror a fejét is leordítja, szinte érezte, hogy a haja hátrébb kúszik öt centit a homlokából ijedtében, merthogy "Kedves, maga mi az istent képzel magáról, azonnal hazajön és visszamarsol abba a nyamvadt iskolába animágiára oktatni a kölyköket és átváltoztatástanra, ha a fene fenét eszik is, vagy búcsút mondhat az állásának, a kutatásának, de még a jó hírének is meg mindenféle jövő kilátását, Merlin begyepűsödött mohos szakállát neki..." Ha nem lenne két gyereke, akkor tulajdonképpen bőszen bemutatott volna a férfinak, aki azt gondolja, hogy csak úgy megfélemlítheti itt mindenféle fenyegetésekkel, de hát mégiscsak gondolnia kell a lányaira. Milyen apa lenne, ha nem tenné? Ennek eredményeként lenyelte a mérgét, már amennyire az neki menni szokott - azóta is csak akkor teszi be a lábát a Minisztérium épületébe, ha kéretik és félszavakat vált az aurorokkal, nem többet a szükségesnél abból sem, de még ide is csak akkor jön, ha nincs más választása -, összepakolt és hazajött. Most éppen muszáj volt bejönnie, merthogy éppen órát tartott azoknak az elsősöknek és elmagyarázta, hogy az átváltozástan a mágikus tudományok legprecízebbike, ezért lesznek szívesek komolyan venni. Mintha csak a falnak beszélt volna. Le is üvöltötte egy szerencsétlen fejét a végére, amikor az meg akarta mutatni, hogy mennyire megy ez már neki, mert aranyvérű és akkor már minden csuklóból megy ugyebár, erre egy pillangó szárnyait sikerült mindössze papírrá varázsolni. Szegény le is pottyant a hirtelen súly alatt, neki meg elszállt az agya. Most még mindig enyhén zihálva csattog be a tanáriba, mielőtt az eridonosokra is csak üvöltene, amilyen bolondok azok is.
- Nem fizetnek ezért eleget, a fenébe is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=765842#post765842][b]Adrian Black - 2019.08.04. 09:33[/b][/url]

Nehezen mondhatnám azt, hogy minden rendben. Persze, volt ideje leülepedni a dolognak, így mindkettőnket megkímélem az első indulatok lecsapódásától, ettől függetlenül bőven van miről beszélgetnünk. Előre lebegtetem a kávé és vajas croissant adagját, amíg becsukom magam mögött a tanári ajtaját, elvégre, csak azért, mert neheztelek rá valamiért amiben nem is vagyok biztos, nem fogok gyerekesen hadat üzenni és elfordítani a fejem. Ems még mindig fontos nekem, lehet, hogy most nem minden napfény és szivárvány köztünk, ettől függetlenül aligha szeretném elveszíteni, ezért is vártam eddig. Nem hívtam fel azonnal, miután találkoztam Coltonnal, nem vontam kérdőre, hogy akaratlanul ne emeljem fel a hangom és ne mondjak olyan dolgokat, amiket már akkor megbántam volna. Ems nem tehet róla. Most is ezt ismételgetem magamban, hogy Emily nem tenne ilyet, és aligha lenne képes befolyásolni a testvére indulatait. Emily teljesen ártatlan az ügyben, tudom, szentül hiszem, ettől függetlenül még beszélnünk kell róla.
- Jó reggelt - szusszanva érkezek meg a friss, még illatos reggeli után én is, ahogy helyet foglalok vele szemben. Egy adag kijavított dolgozatot elsüllyesztek a fiókban, majd ujjaim összefonva az asztal lapján mosolygok rá. Nem, ez nem a vihar előtti csalfa mosoly, aligha van kedvem veszekedni és megjátszani az agyam. Csak szeretném, ha tudná, hogy nem haragszom rá. Persze, jobbik esetben, fogalma sincs miért haragudhatnék egyáltalán.
- Mit mondtál a bátyádnak, Emily? - sosem tudtam szép köntösbe borítani a mondandóm, a legtöbbször egyszerűen csak kimondom, ahogy gondolom a dolgokat, nem enyhítek az élükön, és ezért is tűnhet maga a kérdés is viszonylag durvának. - Nem történt semmi baj - ó, dehogynem - csak szeretném tudni, mit mondtál neki rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=768404#post768404][b]Christiano Santos - 2019.08.21. 21:26[/b][/url]

Érdekelte Christ valaha is az, hogy nem léphet be valahova? Legalább annyira, mint amikor eltiltották a kviddicstől még az alapképzése elején. Semennyire. Úgy sétált a kastélyban, mintha világ életében ezt tette volna, pedig a pályán és az öltözőkön kívül még csak a területének más pontján sem járt. Nem volt nehéz megtalálni a tanárit, csak követni kellett egy idősebbnek tűnő férfit, és itt is van.
De hogy miért is? A húgát akarta elrabolni egy röpke órára ruhát választani a babaváróra a lányainak. Amikor már fél órája csak ücsörgött, akkor jutott eszébe, hogy Stellánál kellett volna kezdenie ezt a kört, nem pedig itt. Feltápászkodott az addigi helyéről, hajába túrva indult meg. Hogy a lányt hol keresse, az már sokkal jobb kérdés.
Viszont feltűnt előtte egy ismerős alkat, mire rögtön eszébe jutott az ingyen süti esete. Szegény nőt úgy hagyta ott, hogy még a nevét sem kérdezte meg, miután megkérte a kezét és megcsókolta. Érdemelne egy enyje-benyjét, ezért is inkább a kedves nő felé lépdel.
- Helló - szólítja meg vigyorogva. - Ígérem, most nem készülök semmire - emeli fel a kezeit védekezően, amit aztán le is enged.
Ha a nő rá figyel, egy vigyort mutat fel, közben a kezét nyújtja felé.
- Nem volt alkalmam bemutatkozni. Christiano Santos, de csak Chris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=773766#post773766][b]Ambrózy Henrik - 2019.09.18. 13:13[/b][/url]

A meg nem történt párbaj után kötelességének érzi, hogy immáron tanári titulusban keresse meg a kékek házának egyik vezetőjét. Nem kell sokat kutakodnia, hogy megtudja, kik lehetnek célpontjai e kérdésben, így reménykedve, hogy mielőbb megtalálja egyiküket, a tanári felé veszi az irányt.
Ja igen, merthogy lemaradt az a része a történetnek, hogy megpályázta az Okkultizmus és fekete mágia tantárgyat, amit végül sikeresen meg is kapott, így hát mostantól fogva a Bagolykő falai között oktat. Meg kell mondanom, nagyon büszke erre az eredményre, hiszen Kriszpinnel bár beszélt erről, a férfi sikerét a szerencsére bízták. A tanév kezdésével egybecseng a tény is, hogy a nyomozása lezárult. Végre valahára a Minisztérium kijelentette és minden újságnak leközölte, hogy Henrik ártatlan, ami hatalmas sziklákat görgetett le a férfi válláról. Alig hitte el, mikor az első újságban olvasta, hogy ejtették a vádakat bizonyítékok hiányában, illetve - valószínűleg Liam közreműködésének köszönhetően - azt is kiemelték, hogy a férfi mindvégig segítőkészen vetette alá magát a nyomozásban az auroroknak.
Úgyhogy az elmúlt pár nap tele volt jó hírrel, arról nem beszélve, hogy Lianna cikke is futótűzként terjedt el, végre nem úgy vizslatták, mint egy bűnözőt. Mi munkája van ebben! Gondolataiból magához térve fordul be a nem túl zsúfolt tanáriba, ahol először asztalához lép és lepakolja iratait, jegyzeteit és minden szükséges holmit, amit magával hozott. Az évnyitó persze csak holnap lesz, így hivatalossá csak akkor válik a diákok számára is tanárrá válása - a Squadronosokat annyira nem lepi majd meg, elvégre egy csapatban játszottak, tudnak erről is -, de beköltözni akár pár nappal előbb is be lehet. Ahogy mindent letesz, könnyű kiszúrnia Szentmihályi Izabellát, hiszen a végzősök tablóján már látta, illetve a kviddicsesek körében is ismert itt a kastély falain belül. Pár nagyobb lépéssel terem mellette kellő távolságban és egy megnyerő mosollyal indít.
- Jó napot Izabella, Ambrózy Henrik vagyok - udvariasan megvárja, míg a hölgy kezet nyújt, hiszen most neki kell felajánlania azt, nem a férfinak, mivel rangban egyenlőek. Amint kezet ráztak, rá is tér a lényegre. - Válthatnánk pár szót? Az egyik levitás diákról van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775340#post775340][b]Thomas Middleton - 2019.09.25. 21:40[/b][/url]

MITZINGER prof
a gyengélkedőzésem másnapján a tanári előtt | az új tanév elején | x



Baglyom érkezett. Az apropója nem más, mint a tegnapi incidensem, melynek során bizony alaposan megagyaltak. Nem is tudom, szeretek ilyen változatos, fura kifejezéseket használni rá magamban, attól talán kevésbé tűnik komolynak. Vagy fogalmam sincs. De emiatt kellett most ide a tanárihoz járuljak. A levél a házvezetőmtől jött, akit a javashölgy értesített a sajnálatos esetről. Mondta is nekem, hogy ezt teszi. Mitzinger prof meg rögtön tájékoztatta bagollyal a bácsikámat, akit előtte viszont felhívtam, inkább tőlem tudja meg, mi történt. Irtóra nem volt könnyű, addig életemben egyszer telefonáltam fel őt, akkor nem ilyen kellemetlen ügyben. Elég az hozzá, még az ötletet is Lau adta, hogy így hamarabb értesíthetném. Hiszen én csak hurcolom magammal azt a felrúnázott, összecsukható készüléket, viszont általában mindössze zseb- vagy táskanehezék szerepet tölt be. Tökre nem jut eszembe használni.
Őszibe fordult már rendesen az időjárás, így uniformisom ismét teljes, már a talárt sem a hátizsákomban hurcolom, hanem rajtam ékeskedik, prefektusi jelvényem rajta csillog mellkasomon. Megérkezem az ajtó elé és egy nehéz sóhaj után bekopogtatok. Ide nem ront be csak úgy az ember. Nem is emlékszem, mikor jártam itt utoljára. Nem vagyok sűrű látogató, ahogy a diákok nagy része nem az. Ami így van rendjén. Nem vagyok vele tökéletes tisztában különben, miről szeretne beszélni a HV, ám erős sejtéseim nyilván akadnak. Izgulok is rendesen. Meg fogalmam sincs, mit érezzek ezzel kapcsolatban. Próbálok elvonatkoztatni attól, ahogyan ez az otthonban ment anno, ahol rendszeresen szekáltak a többiek, meg másokét is, szóval nem kaptak túl nagy hangsúlyt ezek az alkalmak. Próbáltak valamennyire utánajárni, kik a rendbontók - dehát voltak is erős tippjeik és így állandóan fegyelmezett bentlakók -, viszont beárulni nem árultuk egymást. Ott éltünk egy hatalmas kupacban, a spicliknek végük volt. Még jobban, mint egyébként. Ezt mindenki tudta. Ez volt a természetes. Mélyen hallgattunk. Azonban már régen nem az árvaházban vagyok. Csak éppen azóta nem történt velem ilyen. Ennyire komolyan nem. Hála Istennek - tegyük hozzá. Azonban így tényleg tanácstalan vagyok, hogyan viselkedjek. Mindegy, próbálom nem túlgondolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775774#post775774][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.28. 21:56[/b][/url]

- Fordulj fel.
Kétszer hangzott el ez a mondat a számból, ugyanannak az embernek címezve. Először, mikor úgy döntött, hogy megy a tengeren túlra, nem elég epic neki Bagolykő - akkor roppant felnőttesen a fejéhez vágva, még nyelvet is nyújtottam, hogy ezzel is jelezzem a vita végét - és most, hogy ennek ellenére se hagy békén.
Igen hihetném én azt, hogy csak hallucinálok, de egyrészt nem szoktam, másrészt meg teljesen intenzíven hatott rám a hangja, és miatta ment tönkre valami, amit már hetek óta tervezgettem. Na, ezért a fordulj fel.
Az meg csak mellékes, hogy simán kinézem én belőle, hogy hagy ilyesmi búcsú ajándékot, bár... tulajdonképp meg miért tenné?
Óóóó, hogy a franc essen beléd Madarász....  Kevés nála kiborítóbb emberrel találkoztam még életem során.
Na de, mielőtt önként dalolva mennék be az ELME-be, azért csak megkérdezek valakit, aki mondhatni professzor ebben a témában. Tény, nem én vagyok a kedvence, az is tény, ha figyeltem volna az óráin, akkor lehet, magamtól is rájöttem volna - vagy legalább nem a gulyásleves receptjét kellett volna leírnom a vizsgalapra, de hát Husztynál bevált -, de így...
Kopogok kettőt a tanári ajtaján, miután elcsíptem egy eridonost, és megkérdeztem tőle, hol találom.
- Nem házat váltani szeretnék - két kezem feltéve, lépek be, hogy gyorsan elejét vegyem ennek.
- Csak lenne itt egy kérdés... van ideje?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=776242#post776242][b]Lena Felagund - 2019.09.30. 21:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=776263#post776263][b]Dana Straw Berry - 2019.09.30. 22:27[/b][/url]

Épp a Nagyteremben agyaltam rajta, mivel is lehetne feldobni a napomat, mikor baglyom érkezett. Izgatottan olvastam az üzenetet, amely végül arról szólt, hogy Várffy tanár úr vár a tanáriban. Nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Beadtam a tanársegédi pályázatomat, mert a tárgy, amit tanított, mindig is érdekelt, de nem voltam biztos benne, hogy emiatt hívat. Talán rájött, hogy valami rossz fát tettem a tűzre? Pedig mióta prefektus vagyok, könnyebben mászkálhatok mindenfelé, este se kell úgy izgulnom a lebukás miatt. Vagy valaki beköpött volna minket Bencével, hogy elpostáztuk Las Vegas-ba a bibircsókos banyát? Az pedig mindenkinek áldás, csupán a jó szándék vezérelt minket, legalább nem kell elviselnie többé senkinek azt a vén pletykafészket. De biztos voltam benne, hogy egy lélek se volt a folyosón az akciónk alatt, bár sosem lehetett tudni. Mondjuk nem ez volt az egyetlen kihágásom, így esélytelen lett volna eldönteni, hogy mi miatt bűnhődhetnék. Mondjuk, mikor elkaptak, kiszabták rám a "jól megérdemelt" büntetőmunkát, amelyet mindig elvégeztem. Pedig dehogy volt hozzá kedvem... ráadásul annyira se voltak topon a prefik, hogy valami kreatív büntit szabjanak ki rám, mert például a takarítás részemről egyáltalán nem számított annak. Egyedül Masa volt az, aki ötletes feladatot adott, miután elkötöttem egyik este a seprűt és repkedtem a kviddicspályán kicsit. Azt a büntetést még élveztem is, ugyanis verset kellett írnom az egyik tantárgyról, amit legjobban gyűlöltem. Gyorsan el is végeztem a feladatot, persze nem kötöttem az orrára, hogy egész jó móka volt. Visszatérve jelen helyzetembe, tudtam, hogy indulnom kell, nem ajánlatos megváratnom a tanárt, mert ha rossz passzba kerül, akkor jaj nekem. Érdekes, hogy pont az ő tárgyára jelentkeztem, bár tudtam, mivel jár, de bevállaltam a dolgot, mindig is szerettem veszélyesen élni. Azonban azt is tudtam, hogy nem emberevő, az előző tanársegédje is él és virul, ez pedig valamennyire megnyugtatott. Másrészt nagy tekintélynek örvendett, sajátos tanítási módszerei voltak, és azokat becsülte, akik egyediek és szorgalmasak voltak. Na meg kreatívak. Egyre közeledtem a tanárihoz, majd illedelmesen bekopogtam az ajtón, persze jó hangosan, hogy azért hallja az illető, hogy jött valaki. Kicsit éreztem, hogy gombóc van a torkomban, magamhoz képest jobban izgultam a kelleténél, hogy mi fog történni. Miután úgy hallottam, hogy bemehetek, óvatos léptekkel mentem be a helyiségbe, majd becsuktam magam mögött halkan az ajtót.
- Jó napot, tanár úr. Hívatott, hát itt vagyok - mondtam neki nagy szemeket meresztve rá, majd kíváncsian vártam a fejleményeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=776595#post776595][b]Dana Straw Berry - 2019.10.02. 22:08[/b][/url]

Óvatos léptekkel foglaltam helyet a széken, majd kíváncsian vártam, hogy végül mit takart a "meghívóm" tárgya. Azonban, ahelyett, hogy erre választ kaptam volna, Várffy a tettek mezejére lépett szó szerint, és összehozott nekem egy randit egy mumussal. Hú, hát erre aztán igazán nem számítottam. Legszívesebben faképnél hagytam volna a másik félt, mert egyszerűen nem jött be a megjelenése, azaz nem működött részemről az a bizonyos "kémia", de úgy láttam, hogy a "partnerem" is ezen a véleményen volt, mert egyre csak közeledett, ráadásul nem volt túl bizalomgerjesztő a látványa. A mumusom egy élőhalott volt, azaz egy zombi, aki kiváló szereplője lett volna valamilyen horrorfilmnek, de a mi műsorunk cseppet eltért ettől a műfajtól, amolyan fantasy-thriller szerűség volt az egész számomra. A mumus talán épp azért szerepelt ebben az alakban a legnagyobb félelmem jeléül, mert sose szerettem volna újjáéledni ebben a ronda formában. Egyébként sem akartam a halálom után temetést, hogy majd aztán a kukacok és egyéb dögevők között végezzem a földben, inkább a hamvasztást részesítettem előnyben. Egyszóval szó szerint nem akartam döglődni, pláne nem egy ilyen visszataszító testben. Szóval visszatérve a tények mezejére, nem volt semmi esélyem arra, hogy elszabaduljak a székem fogságából, ugyanis a tanárom volt olyan jó fej, hogy odaragasztott, nehogy lelépjek idő előtt. Mondjuk így visszagondolva lehet, hogy én is így csináltam volna a dolgokat, igazán ötletes volt részéről ez a kis műsor, ámde egyben rém ijesztő is. Először fizikálisan próbálkoztam megszabadulni a szék fogságából, de gyorsan rájöttem, hogy erre semmi esélyem sincs, ráadásul a rondaság egyre csak közeledett felém, így elkapott a frász is, azonban engem kemény fából faragtak. Bizonyos nézeteltéréseket vagy szorult helyzeteket úgy kezeltem, hogy foggal-körömmel védtem magam, drasztikusabb esetben a pálcámmal és a tudásommal védtem magam. Most rájöttem arra, hogy fizikálisan semmire sem jutok a másikkal szemben, így előhúztam gyorsan a pálcámat a taláromból, majd egy határozott mozdulattal a mumusra irányítottam azt. Közben minden energiámmal a lényre koncentráltam, erős képzelőerőmnek hála, na meg annak, hogy mikor megkaptuk a tankönyveket, elolvastam a harmadikos művet érdeklődés gyanánt, hogy hogyan védekezhetünk a mumus ellen, elképzeltem a "szörnyet" egy vicces változatban. A képzeletemben babarózsaszín ruhát viselt, fehér görkorcsolya jelent meg a lábán, hosszú, szőke haja nőtt, műszempillái voltak, és óriási piros szája lett, és egész vicces képet vágott. Ennek fényében mondtam ki határozott hangnemben a varázsigét is:
– Comikulissimus!
Miután a mumus az általam elképzelt kinézetet öltötte fel, nagyot kacagtam, majd abban a pillanatban szerte is foszlott. Lélegzet-visszafojtva vártam, hogy most mi fog történni... Ha a "randi" nem is sült el jól, reméltem, hogy a "karrierem" annál jobban fog alakulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=780572#post780572][b]Angelica Black Wing - 2019.11.11. 19:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=786956#post786956][b]Zippzhar Márk Stefan - 2019.12.30. 21:53[/b][/url]

Nem tudom pontosan ki, de valaki felvetette a levitában, hogy okkultizmusból nincs szorgalmi. Amúgy esküdni mernék rá, hogy Maris volt az, mert most is nagy bőszen, meg boci szemekkel kérte, hogy ugyan járjak már utána, hogy mi a helyzet. Állítólag be lett ígérve. És lehet hogy valóban így volt, de nekem valahogy kiestek a dolgok. Lekötött a szving tanulás, meg az új Steven King könyv. Szóval volt jobb dolgom, mint szorgalmikat írni. Épp elég volt a házi amiket kaptunk. Persze tudom, hogy pont én voltam, aki nagyban mondogatta év elején mindenkinek, hogy idén legyőzzük a navinét meg minden, de... ember tervez, Merlin végez. Nem így történt. Mármint, szereztem én pontokat és órákon is jól teljesítettem, a házijaimmal sem volt sosem gond, de a szorgalmikig nem jutottam el, és a ház bizony keservesen áll. Szóval amikor egy beszélgetés folytán újból felmerült az okkultizmus szorgalmi, akkor Marissal az élen be lettem fűzve, hogy márpedig menjek el megkérdezni a Henrik bácsit - vajon lecsap, ha lebácsizom? - és kérdezzem meg, hogy akkor lesz-e szorgalmi és ha igen, mikor várható, mert már tűkön ülünk. Khm. Ülnek. De persze én is. Minden vágyam okkultimusból szorgalmizni. Elvégre a fekete mágia menő tárgy. Voldemort leszek ha nagy leszek... Tiszta beteg gondolat az egész. Bár lehet lehetne valami fekete mágiát felismerni jellegű feladat vagy kutatás. Az mondjuk hasznos is lehet. Na mindegy.
A tanári szoba ajtajánál megállok, és bekopogok. Nagy levegőt véve, kicsit hintázva a lábujjaimról a sarkamra és vissza várok, hogy valaki ajtót nyisson. Ha nem Henrik nyitna ajtót, akkor megkérdezem az ajtót nyitót, hogy Ambrózy Henrik tanár úr bent van-e, aztán megvárom, hogy jöjjön, már ha itt van. De hát legyen. Mert épp csak véget értek az órák. Talán fél órája... Szóval... Na mindegy. Ha mégsem, akkor máshol keresem majd, de ha itt van, akkor amint megjelenik ő az ajtóban, igyekszem jó benyomást keltve megszólalni.
- Jó napot, tanár úr. Remélem nem zavarom - kezdek bele és adok neki egy pillanatnyi időt, hogy ha zavarnám, akkor közölhesse, mert amúgy eszemben sincs zavarni. A hátam közepére kívánom ezt az egész kérdést. Na de a húgomért mindent. - Mi levitások nagyon szeretnénk tudni, hogy lehet-e számítani még a szünet előtt szorgalmi lehetőségekre Okkultizmus és fekete mágiából. - Adom elő a kis kérdésemet egészen szépen megfogalmazva majd várakozóan pillantok a tanárra. Remélhetőleg jó kedve van. Maris szerint elég félelmetes, vagy morcos? Lehet igazságtalant mondott? Hmm... Nekem mondjuk még nem tűnt fel egyik sem. De hát... Mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=787511#post787511][b]Radetzky Bercel - 2020.01.04. 10:31[/b][/url]

Van az úgy, hogy az embernek kicsit le kell állnia a csínyekkel, és van az, amikor csak nem a faluban kell megtennie azokat, mert az apja figyelő szeme ugye mindent lát, és jaj mi van akkor, ha egy jó üzlet tönkremegy, csak mert a fiú kicsit csínyt tett.
Régen, amikor még Botond élt, minden sokkal könnyebb volt, elvesztem, mint a legkisebb, hiszen ő éppen elég nagy botrányokat csinált, kezdve a rezervátumi munkával, folytatva Izabelle-lel, és sajnos befejezve a halálával. Mellette tudtam igazán érvényesülni, hozzá álltam a legközelebb, olyanok voltunk, mintha egy ember lennénk, szétszakítva. Talán ezért is húzok annyira Médihez, mert vele van az a plusz, látom benne a bátyámat, látom azt, aki ő volt egykor. Persze még nem olyan, és lány, de legalább valamit itt hagyott nekem.
Szóval a csíny, az nem vész el, csak átalakul, és most, amikor mindenki órán van, és jegyzetel, én a gyengélkedőn fekve kezdem a napot. Mert fáj a hasam. - Ellenőrizd, hogy nem így van. - Aztán aludtam egy kört, mert azért az egész hasfájáshoz korábban kellett kelnem, aztán amikor már az alvás is unalmassá vált, és életem szerelme sem látogatott meg - hát mi lesz így velünk, Edith?! -, úgy döntöttem, hogy nekiveselkedem ennek a csodás és csendes kastélynak, és csinálok valami csodálatosat. Például a tanáraimat szólítom meg, hogy mennyire szeretem őket.
Olyannal, hogy átöltözés, nem nagyon vesződtem, mert ha elkapnak, a gyógyszerekre fogom az egészet. Simán, rákenem a gyengélkedő személyzetére, hogy túltolták a főzetet, és azért csináltam ezt. Hogy mit is? A tanári ajtajára, és falára, az árnyékban gondosan megbújva, kis üzeneteket pingálok. Kis négysorosok, de szeretem őket. Ilyen a:

Mondom, hogy nem valami jó alkotások, biztos a gyógyszer teszi, mondom én, hogy túltolták bennem a dolgot. Nyomom is a következőt közben, ezt már nagyobba, a falra,mert tudom, hogy a prof is szereti, ha kiemelkedik:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800882#post800882][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.26. 13:31[/b][/url]

Csip csirip, szálldogál a kismadár.
Hogy miért is tesz ilyet? Mert ember alakban itt bizony ő nem lehet. Viszont mivel egy kismadár csak egy kismadár, nem néz rá senki furcsán.
Szeretem, hogy tényleg madár és nem hiéna lettem, mert azt elég nehezen magyarázod ki, hogy csak úgy a birtokon jár, én viszont így nyugodtan beröppenhetek, és egy bűbáj sem kap tőlem frászt. Igen, ezt előtte leteszteltem. Szóval most itt vagyok, teljes valómban, betörve az egykori iskolámba. A franc se gondolta volna, hogy ez egyszer megtörténik.
Közeledik az új tanév, szünet van, de a tanároknak már kötelező bejönni. Összerakni az órarendet, megismerkedni az újakkal, mindenféle uncsi értekezleten részt venni. Viszont ezek nem akadályozhatják meg azt, hogy én Opheliával legyek, így amint nyílik a tölgyfaajtó, szárnyaimat szélesre tárom, és belibbenek a bejárati csarnokba. A pontállástjelző köveket épp visszaállítják nullára, kicsit elidőzök erre a látványra, csak aztán folytatom az utam.
Emlékezetből próbálom megtalálni a tanárit, és először túlmegyek rajta, aztán a folyosó végén látom ahogy egy asszonyság belibben oda, a tény megmutatja, hogy merre kell mennem. Ez lesz az. Ívesen fordulok vissza, magasan, hogy ne vegyenek észre, ahogy a fejek felett beszállok, és ahogy körözve próbálom kiszúrni a nőt. Ha őt nem is, de a sárkányos asztalát azért meglelem, így óvatosan leszállok a csotváz mellé, és szárnya alá bebújva, összekucorodva várom, hogy Opelia felbukkanjon. Fel fog, mert egy csokis fánk is van az asztalán. Jó illata van. Biztos nem bánja, ha csípek belőle egyet, finom. De azért még egy csippentéssel válik az igazivá. Egy kis teteje is. Igazán kiváló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=803859#post803859][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.07. 19:26[/b][/url]

Akadt néhány tanár, akik később érkeztek a Bagolykőbe, nem igazán tudni miért, de abban a pillanatban, mikor beléptek a nagyterembe, Nora számára az indokok feledésbe is merültek. Láthatóan nem ismerték a járást, idő nem igen akadt, hogy körbevezessék őket, így az asztalnál már felmerült, hogy valaki megtehetné ezt. A nő persze kapva kapott az alkalmon, hogy jelentkezzen, bármikor segít ilyen jóképű férfiaknak eligazodni az iskola falain belül. Szívére-lelkére venné, ha eltévednének - no meg ezzel egy picit piszkálhatja Volkovot is, akiről megtudta, hogy nemrég Angyal Odettel - valami jelentéktelen navinés - hetyegett a kviddicspálya lelátóján. Nem lehetne azt mondani, hogy nem ér célt, amikor testhez simuló mélyzöld ruhájában felkel és Lafayette-hez lép, hogy akkor induljanak is, elvégre van idejük. A Rellon házvezetője persze szúrós szemmel nézte végig a jelenetet, de Nora úgy tett, mintha mindebből semmit sem érzékelne, kedves, ámde cseppet sem mézesmázos stílusban csevegett egy keveset az új kollégával, hogy utána kettesben elindulhassanak a tanári felé.
Mikor benyit, láthatóan kettő asztal üresen maradt, az egyik pont az övé melletti - minő véletlenség, ugyebár... -, míg a másik a szoba ellenkező részében. Mintha csak természetes volna, úgy vezeti a franciát a közelebbi helyhez.
- És ez lesz az asztalod. A diákok órarendje oda van kifüggesztve, de te is kapsz majd a saját tanulóidról - egy laza mozdulattal túr bele fekete hajába, miközben fenekével saját fabútorának szélére helyezi súlyát. Igazából míg jöttek, nagyon sok érdekességet elmondott már, de ha már itt vannak kettesben... Beszélgethetnének még egy keveset. Eddig semmi feltűnőt vagy kirívót nem tett, hacsak önnön maga, mint személyiség, nem számít annak. Csinos volt, mint mindig, kedves volt, mint általában és előzékeny, ahogy a jóképű férfiakkal szokott. De hol itt a csapda...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813326#post813326][b]Viviana Burton - 2020.07.14. 19:01[/b][/url]

Feldúltan járkál fel s alá a folyosón azon az aprócska szakaszon, mely a tanárit elválasztja az igazgatóitól. De hiszen tipikus hülye picsák voltak azok a lányok, naná, hogy nem állta meg szó nélkül! Talán reggel mégis csak Vivinek kellett volna ébrednie és nem Annának, aki jelenleg is egy szakadt farmerben és bőrdzsekiben rója a kilométereket. A feje borzalmasan hasogat, miközben a többiek kupaktanácsa egyre csak ingerli Őt.

- Anna, vissza kell adnod az irányítást, rendbe kell hoznunk, ami történt - Domenico-ra pillantok, aki atyáskodó hangsúllyal, nyilvánvalóan segítő szándékkal kívánja jobb belátásra téríteni ikremet. Óóó, bárcsak ilyen egyszerű lenne! Bogi pityeregve kuporog az ölében és, bár erős, férfias kezei nyugtatólag cirógatják hosszú, barna tincseit, úgy tűnik, nem fog megnyugodni.
- Miért kell veszekedni? - ajka ismét lebiggyed és újabb sírás rázza meg a kis tanácsot, amelyben Anna megint csak nem foglal helyet. Rachel kivételesen némán ül, ő azóta duzzog, hogy reggel nem az övé lett az irányítás. Érdekes, észre sem vettem, mikor került előtérbe Ő, csak azt tudtam, hogy rossz helyen vagyok, hiszen vele ellentétben én itt ülök. Nem tudom, mit kéne most tennem, egyedül a könyörgésem marad és az akaraterőm. Mindig is utáltam konfrontálódni Annával, ő olyan más... Határozott, felvállalja magát és a véleményét, beleáll a legrázósabb helyzetekbe, legalábbis abból ítélve, ahogy alkalomadtán kinéz. Vissza kell szereznem, ami az enyém.
- Ideje, hogy cseréljünk.

- Az istenit Viviana! - a lány a fejéhez nyúl, miközben a falnak veti hátát. A plafon kezd elhomályosulni, ő pedig minden erejével küzd, hogy nála maradjon a gyeplő. Alexanderről beszéltek, arról, hogy milyen helyes srác, milyen csodálatos, csak nem hagyhatta annyiban! De ha elmondja a többieknek, hogy féltékenységi rohamot kapott, akkor odalesz minden, amit eddig tettek. Nem hibázhat ekkorát. Érzi, hogy a zajok tompulnak, szemeit erősen összeszorítja, de képtelen megragadni bármit, ami a felszínen tarthatná. Csak ne most vedd el a fényt, Viviana!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=818437#post818437][b]Kállay Ákos - 2020.10.03. 17:51[/b][/url]

Most, hogy végre kiszabadult a szülei otthonából sokkal többet tud foglalkozni az őt ért átokkal és azzal a faluval, ami már vagy egy éve tartja lázban az átoktörő és ereklyekutató társadalmat. Azóta elég sok minden derült ki róla, hogy megtörtént Ákossal az életét teljesen felfordító eset. Szíve szerint már a kórházban foglalkozott volna a kehellyel, de szigorúan el volt tiltva az ügytől, még Tihamér sem volt hajlandó beszélni vele semmiről sem, ami az ásatással kapcsolatos. Egyedül azok az aljas, hátulról támadó legilimentor pszichológus volt hajlandó felhozni a témát, de az a férfi is inkább csak Ákos érzésein keresztül kívánta megközelíteni a dolgot. Csoda, hogy olyan dühös volt? Senki nem akarta megérteni, miközben mindenki azt mondta neki, hogy értik és tudják, hogy mit érez meg min megy át. Talán egyedül a főnöke értette meg valamennyire, hiszen őt érte már átokcsapás egy bő évtizeddel korábban, bár az ő karrierje nem tört bele, mert az egyiptomi átkok hiába erősek, nagyon jól sikerült őket mára kiismerni.
A minisztériumban tett legutóbbi látogatása során a főnöke úgy gondolta, hogy most már belenézhet, hogy az elmúlt három-négy hónapban mit sikerült kideríteniük az átokról és a helyről. A kelyhen már nem sok mindent sikerült kimutatniuk, hiszen az átok átszállt Ákosra, amikor meg akarta törni azt, amit ő kis rontásnak vélt, viszont ettől függetlenül viszonylag sok mindent találtak rövid idő alatt, hirtelen gyorsult fel a munka.
A fiatal férfi gondterhelten ül a mappa fölött a tanáriban. Tegnap küldték neki át az anyagot, sokáig foglalkozott vele az éjjel, de nem ért még a végére, noha nem túlzottan hosszú az egész, körülbelül 30-40 oldal lehet. Nem szeretne egyetlen betűt sem eltéveszteni, nem akarja, hogy egyetlen dolgon is átsuhanjon a figyelme. Elég jól begyakorolt mozdulattal, a bal kezével húz elő a dossziéból egy mugli múzeumból fotózott fényképet, amin egy nagyon nehezen olvasható kőtömb áll. A hozzácsatolt jegyzet tanulsága szerint ezt már digitálisan restaurálták, lelőhelye néhány kilométernyire található a hegytől, amelynek a tetején megtörtént az… eset.  Nyakát lassan nyújtja előre, szemeivel finoman hunyorogva próbálja kivenni, hogy mit ír a latin szöveg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=819882#post819882][b]Déry-Hajnal András - 2020.10.23. 14:53[/b][/url]

Az új tanévvel új tanárok is érkeznek, és az a bevett szokás, hogy ők ne egy-egy új kupacot alkossanak, hanem egy kicsit mindenki új helyre költözik a tanáriba, oly módon, hogy az újak a régiek közé olvadnak. Így esett, hogy nekem is hárommal arrébb lett új asztalom. Tavaly még én is új voltam, idén már vannak nálam újabbak, ami azt jelenti, hogy balomon Matyi foglal helyet, míg jobbomra Szigethy került, vagyis Sankó, ahogy a folyosón hívni szokták. A magas férfi mellett az ember, hiába nőtt átlagosra, mégis kicsinek érzi magát, és olykor elgondolkozik férfi létén is, mert valljuk be, ha valaki egy jó húsz centit ráver a másikra, ráadásul jóval szélesebb vállú is, akkor egészen máshogy látja önnön magát a tükörben. Na mindegy is, most már így alakult, ugyebár.
A lényeg, hogy a pajtás-rendszernek köszönhetően - nem így hívják, ezt csak én mondom rá - Sankó a pajtásom lett, vagyis én vagyok az, aki megmutatja, hogy hova ül majd, mit hol talál, hogyan jut el feltűnésmentesen bizonyos helyekre. Nekem kell bevezetnem a tanári szoba rejtelmeibe, az iskolai rendbe, meg minden ilyen csodába. Tavaly engem Fisher kisasszony vezetett körbe, én ígérem, hogy az információkat hosszabb idő alatt és tömörebb mondatokban fogom majd átadni, azon egyszerű oknál fogva, hogy én nem tudok hat percig egyfolytában beszélni a fénymásolóhoz illő papírok grammban való megkülönböztetéséről. Igen, hat perc, mértem.
Hogy ne érje sokként a reggel, de, hogy engem se nézzen totálisan vénnek, egy kilenc órai időpontot beszéltem meg vele, hogy találkozzunk a tanári folyosóján, és akkor onnan kezdődik a túra. Mivel tavaly már volt itt, helyzeti előnye van, de ez még nem ok arra, hogy én elsikáljam a kapott feladatot.
- Sándor!
Intek felé, amint látom - mert, hát ki ne látná -, hogy bekanyarodik, és még egy nyugodt mosolyt is az arcomra ültetek. Kölyök, látszik rajta, de hát rajtam meg az, hogy egy vén majom vagyok. Hogy ki járt jobban? Nem kell vitába bonyolódnunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825587#post825587][b]Farkas Zétény - 2021.01.31. 14:35[/b][/url]

Mindenki Tányája, azaz Ardai professzornő - nem tudom ezek közül melyiket találná sértőbbenk -, szóval Tányámhoz igyekszem a tanáriba. Ma elég lazára vettem a figurát, nem éppen ideillő a ruha, amiben vagyok, de ma úgy keltem fel, mint régen, amikor izgalommal tekintettem a modellkedésre. Mondjuk, ha Nadia engedné, van még pár ismerősöm, hogyha Nati meg akarná mutatni magát, meg úgy amúgy is tök szép kislány. A gyerekruhások oda lennének érte meg vissza, na de ez most nem fontos. Azt írta, hogy meg kell beszéljünk a a járőrözést. Gőzöm sincs mi a gond, remélem nem a néma lány panaszkodott - ahahahaha, érted - neki, mert egy kicsit megtornásztattam. Mondjuk nem ártana egy közös járőrözés sem, úgyis régen láttam már a szőke szexi fejét, nem árt egy kis semmiről beszélgetés, vagy én esetemben hallagtni amit a csajok mesélnek magukról. Sajna nekem sosem jut eszembe olyan sok mindenről beszélni, mert úgy nem tartom annyira elmondósnak, vagy hogy is fogalmazzak. Ez a nők dolga, mindent kibeszélnek, mi meg kitörünk és hülyét csinálunk magunkból inkább. Kopogás nélkül fordulok be az ajtón, még csak a szőke - valószínűleg ő, a fenekéből ítélve - van az ablak közelében hátulról, nem tudom mi lehet olyan érdekes odakint. Biztos vigyázó szemeivel követi a diákjait, vagy ilyesmi hülyeség. Tényleg nem is tudom, hogy mi lehet a dolga egy HVH-nak, szerintem Kazanov elég elrettendő példa önmagában is. Mondjuk egy jó zsaru-rossz zsarura meg tökéletes Tányesz, mert lehengerlő tud lenni.
- Na, mi van T, jobb ruhád nem volt? - hülyülök vele, miközben átszelem a kettőnk között lévő nem túl nagy távolságot pár lépéssel. - Hát hogy van a kedvenc Navinés HVH-m, aki a legszebb mind az említettek közül? - vigyorgok, majd kap egy ölelést, ha kér, ha nem. Persze csak egy rövidet, nem érünk mi rá itt érzelgősködni. Ha ad puszit, megkapja a párját, mert mégiscsak egy igazi úriember vagyok, öcsém. Meg az sem mindegy kinek adod, ő is nagyon jól tartja magát, ezért nem értem, miért is van egyedül a pletykák szerint. Sosem kérdeztem tőle, pedig miért ne, de valahogy a nőktől nem szoktam ilyesmit, még félreértik, hogytámadóba vagyok. Pedig csak egyszerűen érdekel, hogy egy ilyen szőkét, hogy kerülik el a pasik. Mondjuk az sem lepne meg, ha kétr gyereke lenne férjjel, de ez tuti nem lehet igaz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825700#post825700][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.02.02. 17:30[/b][/url]

Sokat voltam egyedül. Nem volt erőm a mindennapokhoz, és sokkal többet aludtam, mint normális esetben, mégis állandóan fáradt voltam. Az egyetlen dolog, ami miatt úgy éreztem megéri felkelnem, az a balett volt. Azonban úgy tűnt minél többet foglalkoztam vele, csak annál rosszabb táncossá válok. A porcikáim fájtak a megerőltetéstől, és már a tükörben is kezdtem észrevenni magamon a különbséget. Még nem nagyon, de bizony egy ekkora lánynak a pár kiló is furcsán feltűnő tud lenni.
Bő pulcsit vettem fel, és az egyik régebbi nadrágomat. Féltem, hogy ha Misha rám néz, azonnal feltűnik neki a változás, pláne, hogy mostanában alig kerestem. Épp amikor úgy tűnt, hogy kezd valahogy alakulni a kapcsolatunk, én begubóztam mint egy kis csiga, félve, hogy újra csalódást fogok neki okozni és elhagy. Ő is. Megint.
Azonban úgy éreztem még mindig rá számíthatok a legjobban most. Megvártam, míg mindenki elmegy órára, és egyedül lesz a tanáriban. Semmiképpen nem akartam mások füle hallatára megbeszélni a témát, és ha az kellett, akkor igenis kihagytam pár órát. Mostanában amúgy is rutinosan megy a hazudozás a tanároknak, ők meg elhiszik, mert az elmúlt két és fél évben nem volt nálam jobb diákjuk.
Remegő kezekkel kaparintottam meg a kilincset, és éppen csak annyira nyitottam a reteszt, hogy beférjek rajta. Zavartam körbenéztem, habár pontosan tudtam hol találom meg az asztalát. Keserű bá' ügyelő tekintete mellett nem egyszer látogattam már meg a termet, ilyenkor pedig kínosan ügyeltem mindig, hogy megnézzem mik vannak édesapám asztalán. Sűrű, kis lépteket követően álltam meg az asztala előtt.
- Misha, szia - mosolyogtam halványan. - Én... szóval hogy szeretnék valamit megbeszélni veled - kezdtem, és igyekeztem tartani magam a már ismert énemhez. Gyerünk Darya, menni fog. Csak mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827425#post827425][b]Ardai Tánya - 2021.03.11. 16:03[/b][/url]

A mai nap valahogy még a szokásostól is jobban szét voltak csúszva a diákok. Az egyiknek sikerült fagyasztás helyett felforralni a táljában lévő vizet, a másik meg egyenesen szőkére festette a saját haját. Igazából próbáltam a közelgő vizsgaidőszakra fogni az őrületet, de bevallom őszintén így nem csak a tanítás, de a fegyelmezés is nehezen ment. Szóval fáradtan, tíz perccel az óra vége előtt engedtem a diákságot azzal a címszóval, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, mielőtt bemennek a következő órájukra. Hátha az segít.
Egy gyors pálcamozdulattal pakoltam össze a holmimat, amit behoztam szemléltetésnek - az ábrák meglepő módon nagy segítséggel voltak a diákok képzelőerejére -, és már vettem is utamat a tanári felé. Nekem sem lesz rossz egy kis pihi a nagy felfordulás után. Elképzeltem, ahogy majd a szünetben elszürcsölök egy jó kis citromfű teát, és folytatom az egyik barátom által ajánlott könyvet. Ám ahogy beléptem az ajtón, minden álmom szerte foszlott.
- O-o... - néztem rá házvezető társam megtört ábrázatára. Meg se kellett mozdulnia, hogy tudjam valami nagy és borzasztó dolog történt. A fejemben már el is kezdtem sorakoztatni, hogy a sárgák közül most vajon melyik keveredhetett bajba - meglepő, de volt nem egy név a listán -, és közben az asztalomhoz léptem, hogy lecuccoljak.
- Domonkos volt? - fontam karba a kezem a mellkasom előtt. - Vagy Odett? Oh, csak azt ne mond, hogy Zsombor. Nincs kedvem megint az igazgatóhoz menni és bizonygatni, hogy a tinédzserek nem csak akkor verekednek, ha dühkezelési problémáik vannak - temettem kezembe arcomat, ahogy felrémlett előttem a kép. Zsomborral amúgy is van egy kis múltunk, jobb volt inkább nem háborgatni az álló vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=828513#post828513][b]Németh Asztrid - 2021.04.03. 00:01[/b][/url]

Ez a terem az egyik legfényesebb a kastélyban, amelynek rideg kőfalait még szoknia kell. Eddig a zord belső az egyetlen, ami lelombozóan hat rá itt. Az élményt maga mögött hagyva még azt is inkább szórakoztatónak könyvelte el, amikor eltévedt az eufemizmussal második emeletként hivatkozott szörnyű nagy labirintusban. Persze az is kőből volt, de a homokszín anyag legalább némileg melegnek hatott. Itt a tanáriban olyan, mintha csak egy másik helyen lenne, nem is az ősi kőszörnyeteg hasában. Hogy igazán érezze a szabadság ízét, az ablakban ül, onnan néz kifelé a rétre. Próbálja megnyugtatni magát a látvánnyal, de az arca piros, tekintete zavart: valami kellemetlen foglalkoztatja.
Röpkén megrázza a fejét. Rövid, egyenesre nyírt kleopátrafrizurájából elöl egy-egy tincset hosszúra hagyott meg, ezek most egy-egy fonatként játékosan libbennek az apró, vékony lány arcának a hirtelen mozgás hatására. Ujjai rátalálnak a bal tincsre, módszeresen kibontja a fonatot, majd újra befonja. Ez egy megszokott mozdulatsor tőle, amikor ideges vagy tűnődik. Most inkább ideges, ugyanis nemsokára meg fogja tartani élete első tanóráját. Még utoljára végigkötögeti a fehérbe hajló szőke loknit, azután elengedi. Lassan megszülető elhatározással törökülésbe helyezkedik, és jobban kihúzza magát, csuklóit lazán térdein nyugtatja. Vesz egy mély levegőt. Benntart. Kifúj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=830149#post830149][b]Kállay Ákos - 2021.04.24. 17:34[/b][/url]

Szerencsére kikérte magát a 8. évfolyam a mai napról, mert szerették volna megnézni a Sárkányölő Egyetem nyílt napját. Eredetileg nem mindenki ment volna, azonban úgy gondolta, hogy a fél csoportnak nem éri meg órát tartani, a többiek majd csak jól lemaradnak és még a vizsgán is arra fognak hivatkozni, hogy nem sikerült megszerezni a jegyzetet. Legyen csak mindegyiknek szabad, aztán majd jól bent tartja őket, amikor mindegyik méltóztatik befáradni az iskolába.
Persze jó hely lehet az az akadémia, de valahogy sosem vonzotta. Ennek ellenére fivére és apja történeteiből nagyon sok mindent tud róla. Lehet épp azért nem érdekelte annyira soha… mindig a híresen nagy fegyelem és társai.
Nem lehet azt mondani rá, hogy fegyelmezetlen, elvégre most is szépen, rendezetten vonul be a tanáriba, noha két lyukasa is lett így. Hóna alatt egy vaskos mappa, amiben a minisztériumi esettanulmányok szerepelnek. Most, hogy beállt dolgozni nagyon sokat kell olvasson, hiszen olyan ügyeken is kapott munkát, amivel már hónapok óta foglalkoztak a többiek.
Az ajtón belépve épp belefut a távozó Lainesbe, így a tanári majdnem teljesen kiürült. Tekintete megállapodik Nadián, akivel már egy ideje kerülik egymást. Nem igazán tudta, hogy mihez kezdjen ezzel az egésszel, meg hogy lehet-e neki komoly kapcsolata. Akkor is mindig felsült ez a dolog, amikor csúcsformában volt, most meg? Ki akarna egy ilyennel összejönni? Nadia sem, hiszen más férfiakkal próbálkozott randevúzni, ám ahogy tudja sikertelenül. Meg aztán Nati apja is itt a színen, aki nagyon részt akar venni az életükben. Az elmúlt időkben nem nagyon beszélgettek, főleg azután nem, miután egy elborult pillanatában elhívta a nőt és a kislányát kirándulni és nemet mondott. Ezzel beigazolódott a gyanúja, miszerint nem kell erőltetnie ezt az egészet.
Fáradtan ül le a helyére, ami nagyon közel helyezkedik el Nadiáéhoz. Régebben még el is beszélgettek, ám november óta sok a kínos csend és félrerántott pillantás kettőjük között. Úgy érzi, mintha még közelebb lenne a szék meg asztal, mint korábban, pedig ez nem igaz.
- Szia Nadia! – Köszönti felé fordulva, ám tekintetét kerülve. Kényelmesen hátradől a székében, mostanság sokat sajog a háta a görnyedéstől, muszáj megtámasztania azt. Nagyon egyszerű könyvjelzője van, egy kekszes doboz eleje, viszont így tudja, hogy merre járt. Múlt éjjel sokáig bújta az esetet, kis jegyzeteket is készített, amiket kikészít maga mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=832606#post832606][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.06.11. 18:46[/b][/url]

Fontos dolgom van. dr. Laines egy elég komoly feladatot bízott rám, ami a felsőbb évesek tananyagára vonatkozik, tehát pontosnak kell lennem és egy kis kutatómunkát is igényel. A könyvtárban már előre szétnéztem, hogy mit és hol fogok megtalálni, az egyedüli akadály néhány kiolvashatatlan szó volt a papíron, amire rávetett pár sort, amolyan iránymutatásként. Így vezet utam a tanáriszoba felé, nem ritka látogatónak számítok itt, így az odavezető utat tökéletesen tudom úgy is ha orrom a papír fecnibe van esve.  Apró szusszanással engedem le magam mellé és emelem meg állam, hogy megpillantsam a magas, göndör hajú alakot velem szembe jönni. Nem, nem a Tökfej. Ez az alak navinés, és sötét. Már a haja. Aprót ugrik a szemöldököm, meg sem toppanok, ahogy csak jobban kihúzom magam és éles fordulattal kerülök szemtől szembe a tanári ajtajával. Nem nézek felé, így csak sejtem, hogy szinte egy időben érjük el. Karom hátrahúzott vállakkal nyúl előre a kopogtatás céljával, ám a Rúnatan tanárunk épp kilépőben van. Béliveau kedves ember, apró mosollyal kérem meg, hogy szóljon legyen szíves dr. Lainesnek, de a válasz lehangol. Nincs bent. Lehetséges, hogy rosszul írtam fel mikor tartózkodik a kastélyban? Nem, az lehetetlen. Tekintetem tanácstalanul néz utána, majd le a kezeim közt tartott cetlire. Sürgősen ki kell találnom valamit! Már lépek is, mennék tovább, de a terelő jelenlétéről egy pillanatig meg is feledkeztem. – Zsombor – biccentek köszönésnek szánva, mégse legyek bunkó, majd indulnék tovább. Két nap és kész kellene lennem. Ez kész katasztrófa! Nem baj, Amélia. Nem baj! Kész leszel határidőre és pont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833482#post833482][b]Lóránt Emma Regina - 2021.06.30. 22:15[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy mestertanonci éveimre lesz belőlem „stréber”, pontosabban tanársegéd. Sosem voltam az, aki ugrott és azonnal jelentkezett, valahogy nem vonzott a gondolat. Aztán, miután sikeresen megtaláltam az irányt, akkor miért ne alapon, ezt is vállaljam be. Nem tagadom, hogy szívesen sóhajtok a tanár látványára is, nőből vagyok és szemeim is vannak, sőt, ezzel egyedül sem vagyok. Noha nem követem titkon és fantáziálok többről, mint amennyiről bárki más is, nem csak a külső az, amely végül megnyugtatott, hogy jót választottam. A jóslástan nem született velem és őszintén, először azért gondoltam jó ötletnek, mert ki tudja, lehet egy szép napon, valami lapba először majd csak a horoszkóp rovatba írhatok, elvetemült ötlet volt az órarendem felett ülve. Gyakorlatban pedig aztán, egész jól boldogultam vele, így végül, itt vagyok. Vele.
Az órára pillantok. Egy ideje már csak csendben ülök a lapok felett frissen készült szemüvegemben.  Javasolták, hogy bár ugyan sok gondja nincs, de a migrénjeim miatt ezzel se terheljem magam, így ha olvasok, vagy valami kütyüt bámulok, akkor használjam. Egész jól áll, megbékéltem vele úgy két nap után, így azóta hordom is, ha nem felejtem el. Dolgozatokat javítunk, pontosabban én a beadandók közül válogattam az alsóbb évfolyamból. Hátha szórakoztatóbb lesz – mondtam magamnak, bár a kamu álmokkal kitöltött napló egy idő után igencsak fásulttá tesz. Sóhajtok, ahogy államat támasztom tenyerembe és a tanár úr felé pillantok.
- Nem vették komolyan ezt a feladatot, azt hiszem. Már nem tudom hányadszor olvasok szörnyű kínhalált – vagy épp gazdagságot, nagy szerelmet. - Ilyenkor mit csináljak? - érdeklődöm, mert lepontozni lehet nem kell, de maximumot sem, hiába mondjuk zseniális a körítés, mert van olyan is. Hátradőlve tolom fel fejem tetejére a szemüveget és nyújtózom egyet.
- Esetleg, hozhatnék kávét, ha szükség van rá. Elég sok lap van még – ajánlom fel, addig is mozognék egy kicsit, mert a lábaim elgémberedtek. De nem mozdulok, ameddig nem kapok választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=837526#post837526][b]Erdődy Hella - 2021.09.30. 20:24[/b][/url]

Tökéletesen manikűrözött, mandula formájú körmökben végződő kezeit kosztümje zsebébe csúsztatva sétál végig a folyosón. Mellette két jókora és tisztességesen megpakolt kartondoboz lebeg komótosan, mintha csak láthatatlan hordárok cipelnék őket a nő utasítása szerint. Egyszerű bűbájról van csupán szó, amit kimondott rájuk indulás előtt. Még nem talált megfelelő lakhelyet. A tanoda falai között nem akar élni. Túl zajos és több az egy négyzetméterre eső emberek száma annál, mint amennyit hosszútávon tolerálni képes. Míg rá nem lel új otthonára, addig a Mátra Máguscsárda egyik legszebb szobájába költözött be ideiglenesen.
Onnan jött most is, ezen a párás, koraőszi napon. Kinézett magának egy asztalt és le akarja foglalni, hogy mielőbb a sajátjának mondhassa. A legpompásabb helyet, amit -úgy gondolja- természetesen meg is érdemel. Kijár neki, hogy mindig és mindenből a legjobbat kapja. Itt legalábbis így kell lennie. Állát felszegve halad. Céltudatos lépteit magassarkúja intenzív, határozott és egyenletes ritmusú koppanásai jelzik. Hűvös tekintetét olykor végig hordozza a mellette elhaladókon, akik ösztönösen kitérnek az útjából. Aurája tekintélyt parancsoló, egész megjelenésében van valami magától értetődően felsőbbséges. Elvégre egy igen nagy múltú, aranyvérű, nemesi család sarja. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő tett szívességet azzal, hogy elvállalta a tanítást. Az igazság egy kicsit más, de az maradjon csak titokban. Rajta kívül nem kell tudnia senkinek, hogy mit jelent számára az a tény, hogy itt lehet és oktathat.
Lenyomva a patinás rézkilincset az ajtó hangos nyikorgással enged utat a tanárnőnek. Nem sokat változott a környezet ahhoz képest, amikor még diákként tért be néhanapján. Az ilyen helyeken az idő, mintha mindig megállna töprengeni és az istennek nem akaródzik tovább haladni. Elszaladnak az évek a helyiségek felett úgy, hogy ugyanaz a páfrány van még mindig a sarokban és lehet, hogy a könyvespolc tetejére is rég odakövesedett a húsz évvel ezelőtti pókháló. Nem ő fogja leszedni. Ebben teljesen biztos. A házimanók majd megteszik helyette. Ma már persze ők is fizetett alkalmazottak. Náluk már egy sem szolgál jó ideje.
Hella megindul a kiszemelt asztal felé. Azt is vastag por fedi, már innen látja, ahogy lapján megcsillan a jellegzetes kvarcos réteg. Körülötte már pár kolléga befoglalta a maga területét. Nem fordít rájuk figyelmet. Nem lassít le, hogy megnézze kikkel osztozik a légköbmétereken. Olyan érdektelenek számára ezek az emberek, mint a járókelők kinn a városban. Ahhoz van szokva, hogy egymaga boldoguljon és ez itt sem fog változni. Az önálló munkavégzés egy gemmológusnak olyan, mint másnak a lélegzés. Csak a kövek, meg a műszerek és ő létezik. Senki és semmi más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838630#post838630][b]Süveges Lili - 2021.10.27. 21:22[/b][/url]

Mielőtt elindult, belenézett a tükörbe, és megigazgatta magán egyenruháját. Furcsán állt, mintha lepattintották volna a fejét, és egy másik testre nyomták volna vissza. A barbijaival néha csinált ilyet - mármint még régen! - úgyhogy most pont így érezte magát. Pedig szerette a piros színt is, néha el is kérte Polli talárját heccből, de az más volt. Most már ez a sajátja volt, ami kifejezte hovatartozását. Sőt, annál többet is. Például azt is, hogy eddig nem jó helyen volt.
Pedig ő úgy érezte, de hiába, tudta, hogy ő jóval nagyobb valószínűséggel téved, mint szülei, vagy tanárai, akik a váltást javasolták. Nem tehetett mást, minthogy bízik bennük, mert azt tudta, hogy valami nincs a helyén, csak nem hitte volna, hogy épp ő lenne az.
És jó volt a főnixek közt, szó se róla, sőt. Olyan fogadtatást kapott, amit el sem fog egyhamar felejteni, és ott volt a házban neki Pollin kívül Sári is meg Elijah, és persze az újabb ismerettségekről nem is beszélve. Szóval nem ez volt a baj, sőt, talán nem is volt baj. Mégis olyan furcsa volt ez az egész. Nem tudta, kivel beszélhetne róla, de Rudi bát nem akarta aggasztani, meg hogy attól féljen, nem érzi jól magát itt. Így jutott arra, hogy felkeresi az igazgató urat, neki bizonyára jó rálátása lehetett az ilyesmire, és független, semleges véleménye. De aztán az is eszébe jutott, hogy inkább egy nővel osztaná meg a gondolatait.
Nem azért, mert kevésbé bízott a férfiakban, csak azt tapasztalta, hogy kevésbé reagáltak jól az ilyesmire, esetleg zavarba jöttek vagy - és itt jött közbe, hogy már első nekifutásra inkább Rosales tanárnőt nézte ki magának, aki ezévtől már igazgatóhelyettesi pozíciót tölött be - azt javasolták, hogy egy nőhöz forduljon inkább. Az igazgató úr bizonyára el is van nagyon foglalva valami igazgatással, mondjuk a hegyezőjének keresi a helyét az asztalán, vagy ilyesmi, és a mugliismeret tanárnő úgyis rettentő cuki. És már régóta ki akarta faggatni arról is, hogy Kállay tanár úrral végül is csak kavarnak vagy már kezdheti nézni, milyen ruhát vegyen fel az esküvőjükre.
Bekopogott hát a tanáriba, majd amint valaki beszólította, köszönt, tekintetével gyorsan megkereste a professzort, majd integetve kettőt-hármat és vigyorogva odasietett hozzá.
- Csókolom, Tanárnő! Zavarhatom? Ugye most már tökre igihelyettesnek tetszik lenni? - Ezt azért nem ártott tisztázni, mert nem egészen muglis problémája volt.