A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=403293#post403293][b]Markovits István - 2014.10.13. 21:29[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A gálameccsen csúnyán leégtem, még életemben nem estem ki ilyen rövid idő alatt, ráadásul a győzelem is Merkovszkyéké lett. Nem hagyott nyugodni a dolog, valamivel vissza kellett vágnom Ádámnak a vereségért. Eldöntöttem hát, hogy kicsit megtréfálom, a tanári szobában szerettem volna előkészíteni számára egy kellemetlen meglepetést.
Sikerült olyan időpontot kifognom, hogy a tanári szoba üresen állt, így nekiállhattam a munkálatoknak. Ádámról köztudott volt, hogy élt-halt a családjáért, így ha nagyon gonosz akartam volna lenni, akkor őket vonom be, készíthettem volna például egy fiktív gyászjelentést valamelyik lányáról. Ennyire azonban nem voltam elvetemült, no meg talán bátorságom se volt hozzá, hogy a négy elem urát túlságosan magamra haragítsam egyszerű tanárként. Nekem bőven megfelelt, ha kissé lányossá alakítom az asztalát. Egy Trullus segítségével rögtön rózsaszínné is változtattam, és egy cuki kis névtáblát is mellékeltem hozzá. Nem átalkodtam a fiókjait is átnézni, és még a papírjait is rózsaszínné varázsolni. Semmilyen tárgya nem menekülhetett, a széke mostantól a szivárvány színeiben pompázott, a pennái ízléstelenül giccsesek lettek, az irattartóira pónik képe került. Úgy tűnik, Merkovszky tanár úrnál beütött a melegfront.
Elégedett vigyorral ültem le a saját íróasztalomhoz, és egy kicsit még csodáltam a művem. Micsoda öröm lesz látni Merkovszky ábrázatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=403532#post403532][b]Markovits István - 2014.10.14. 16:40[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A vigyort gyorsan letörölték az arcomról, nem voltam egyedül a teremben. Ha az egyik kolléga lett volna szemtanúja az eseményeknek, akkor még nem is lett volna nagy a baj, de egy diákról volt szó. Ráadásul az egyik prefektusom, Michelle Saint-Venant állt előttem. Ha okos lett volna, szépen csöndben marad, és megvárja, hogy mit reagálok, de nem hazudtolta meg önmagát, megpróbált gúnyt űzni belőlem. Nem engedhet meg magának ilyen hangnemet velem szemben. Szigorú ábrázattal álltam fel az asztalomtól, és odasétáltam a lányhoz.  
- Pontosan. Magának lesz büntetőmunka, ha továbbra is tiszteletlenül viselkedik. Nem látott semmit, értve? És vegye ki a rágót, ha velem beszél. - néhány fenyegető mozdulatot is tettem, hiszen voltak szabályok, amelyeket be kellett tartani. Persze elég furcsán jött ki, hogy éppen most próbáltam a nekem járó tiszteletet elvárni, amikor pár pillanattal ezelőtt még gyerekesnek mondható dolgot műveltem. Nem akartam megbüntetni Michelle-t, de ismerve az előéletét, tartottam tőle, hogy drasztikusabb lépésekre is rá leszek kényszerülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404629#post404629][b]Markovits István - 2014.10.16. 11:21[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A lány továbbra is kekeckedett, a fenyegetésem nem váltotta ki hatását. A tekintélyem nullára redukálódott a lebukásom miatt, a személyes hatalmammal ettől kezdve semmire se mentem. Mással kellett próbálkoznom. Megragadtam a lány kezét, a mozdulatban azonban már semmi fenyegetés nem volt, hanem sokkal inkább azt szerettem volna kifejezni, hogy atyai jó tanács következik.    
- Tudja, hogy mi a kötelessége. - néztem a lány szemébe, a saját érdekében hallgatnia kellett rám. Fejemmel az ajtó felé biccentettem, hogy távozzon. A prefektusi jelvényével játszott, bíztam benne, hogy észreveszi magát, és az ambíciói jobb belátásra térítik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404705#post404705][b]Markovits István - 2014.10.16. 16:22[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A helyzet egyre csak fokozódott, Michelle pont olyan komolytalanul reagált, mint amilyen komolytalannak ígérkezett a tréfám. Megmosolyogtató volt, ahogyan kérni próbált valamit a hallgatásáért cserébe, ajkaimat beharapva kellett visszafojtanom a kitörni készülő nevetésemet, de egy pillanattal később már újra pókerarcot vágtam.
- Köszönöm a megértését. Maradjon ez a mi kis titkunk. - majd adtam egy kézcsókot. Egyeseknél már ez is kiverte volna a biztosítékot, azonban tudni kellett, hogy voltak speciális nevelési eszközöket igénylő diákok, Michelle pedig közéjük tartozott. A büntetőmunka, pontlevonás nem hatotta volna meg, pláne, hogy most én buktam le, így visszás is lett volna. Jogosan érezhette a lány, hogy most ő van kedvezőbb pozícióban. Egyezségre kellett jutnunk, de úgy, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, és szerintem ez sikerült a lovagias gesztusommal. Részemről így lezártnak tekintettem az ügyet, sarkon fordultam, és visszaindultam az asztalomhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404791#post404791][b]Markovits István - 2014.10.16. 18:28[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

Michelle hirtelen elém pattant, nem engedett tovább. Nem volt elég neki, amit kapott. Megragadta az ingemet, magához húzott, és megcsókolt. Én pedig mindezt magatehetetlenül hagytam, képtelen voltam elhárítani a bűnös cselekedetet. A lány már ment is volna, de éreztem, hogy valamit még mondanom kéne.
- Ilyet… soha… többet. - nyögtem ki nagy nehezen. Nem mintha nem élveztem volna a csókot, hiszen férfiből voltam én is, de az iskolai szabályzat egyértelműen megtiltotta, hogy tanárok és diákok között ilyesmi történjen. Hatalmas bajban voltunk mind a ketten, ha az ügy kitudódna, minimum fegyelmi tárgyalás várna ránk. Arcomat kezeimbe temettem, így tántorogtam el a legközelebbi asztalig, hogy rátámaszkodjak. Össze kellett kapnom magam, de Michelle kezében ettől kezdve ott volt az adu, bármikor ellenem fordíthatta iménti botlásomat. Lehet, hogy neki ez csak egy pillanatnyi szeszély volt, de az erkölcscsőszöknek bőven sok, hogy kíméletlenül lecsaphassanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=459500#post459500][b]Markovits István - 2015.01.29. 22:33[/b][/url]

Értekezlet

Közeledett a tanév vége, így nem ért meglepetésként, hogy összehívták a tantestületi értekezletet. Nem készültem fel különösebben, volt már akkora rutinom, hogy improvizáljak valami sablon dumát, ha fel kell szólalnom. Nem számítottam semmilyen komoly számonkérésre, úgy voltam vele, hogy úgyis a bankett lesz a hangsúlyos része a gyűlésnek.
A tanáriba kopogtatás után léptem be, reflexszerűen köszöntem a bent lévőknek, majd körülnézés nélkül levágódtam az asztalomhoz. Úgy emlékeztem, hogy az egyik fiókomban hagytam pennát meg néhány üres pergament, gondoltam előveszem, és úgy csinálok majd, mintha nagy bőszen jegyzetelnék. Rosszul emlékeztem.
- Valaki tudna adni pennát és pergament? Azt hittem, hogy találok majd az asztalomnál, de tévedtem. - fordultam a kollégák felé, remélve, hogy valaki kisegít. Ha meg nem, akkor sincs tragédia, nem kötelező jegyzetelni, de a látszatot azért erősítené.  
Leesett közben, hogy a faluba költözésemkor pakoltam ki mindent, és csupán a diákoktól elkobzott holmikat hagytam itt elzárva az egyik rekeszben. Jobb híján elkezdtem matatni a kacatok között. Volt itt minden a papírrepülőtől kezdve, a fingópárnán át, egészen a gyanús tartalmú flaskáig. Találtam egy magazint is, a Havi Igéző egyik számát. Ugyan abszolút nem tartoztam az újság célközönségébe, most mégis nekiálltam olvasgatni a nagy semmittevés közepette. Hihetetlen, hogy az óráimon a repüléstan szépségeinek tanulmányozása helyett egyes fiatal boszorkányok ezt olvasgatják.