38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Tanári szoba - Janey Forerst hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 21. 14:22 | Link

Révay professzor

Jelentkeztek a boltomba eladónak, és ez bizony azzal jár, hogy néha beszélnek kell az igazgató úrral is a diákok tanulmányi eredményéről, hiszen feltétele volt annak, hogy ott dolgozhatnak nálam a tanulmányi eredmények szinten tartása. Úgy gondoltam, hogy személyesen az ilyesmit jobb intézni, így legalább nem fog elveszni a papírok között semmi sem. Ennek érdekében pedig öltözetemmel is jelezve komolyságomat megjelenek ma az iskolában. Úgy gondoltam, hogy vasárnap nincs olyan sok teendője Wickler úrnak és belefér egy félóra az életébe, amikor is teljesen átrághatjuk a részleteket a diákokat illetően.
Amikor otthonról elindulok még verőfényes napsütés van. Legalábbis ahhoz képest, hogy ősz van mindenképpen. Én pedig angol vagyok, akiknél nyáron van olyan idő, mint most itt, szóval egy könnyed ruhában indulok el utamra fel az iskolába. Nem is sejtem, hogy bizony ez nem lesz egész nap így, ezért nem is hozok magammal semmit. Úgy gondoltam, hogy bajom nem eshet az út során, így hát még a példám is otthon maradt. Innen pedig elhopponálni nem tudok, erről egy védőbűbáj gondoskodik. Ezért amint vége a megbeszélésnek arra kényszerülök, hacsak nem akarok kisétálni a hideg esőre jelenlegi ruházatomban, hogy itt töltsek el némi időt, amíg ki nem süt a nap, vagy legalábbis kicsit nem javul az idő, hiszen hiába vagyok angol, megfázni még én is megtudok, ami nem lenne túl szerencsés a holnapra való tekintettel. Ám az idő nem úgy tűnik, mintha nagyon meg akarna javulni legalább egy negyedórára.. Így már csak az a kérdés, hogy hova is menjek? Az iskolai helyszínek, amelyekhez sok emlék fűz most egyáltalán nem vonzanak, már kinőttem belőlük. Már nem vagyok diák. Szóval lehetne inkább valami olyan hely, ahol nem diáknak tűnök és még sosem jártam. Hiszen nem szerettem a tanárok köreiben mozogni. Ez a hely pedig nem más, mint a tanári. Talán akad itt valaki, akivel eltölthetem unalmas perceimet, esetleg óráimat. Pár kopogást megejtek az ajtón, aztán besétálok rajta abban a reményben, hogy nem egyedül kell meginnom itt egy teát, hanem akad egy régi tanárom vagy esetleg egy új, akire már nem is kell tanárként tekintenem. Általában van mivel eltöltenem az időt, de most éppen nincs nálam semmi, szóval fel kell találnom magam.
 - Elnézést, van itt valaki? -
Nézek körbe a terembe embert keresve néhány lépést beljebb lépve eközben az ajtótól. Éppen olyan a hely, mint vártam. Tipikus tanári. Már egészen elszoktam az iskolától így furcsa, hogy itt-ott tankönyveket és dolgozatkupacokat látok, amin persze semmi meglepő nincs. Sok tanár jobban szeret itt, a tanáriba javítani, mint a lakosztályában. Én sem viszem a hálószobámba a dolgaimat, minden a dolgozószobámban van és ott is marad. Nem jó dolog keverni a munkát és a magánéletet.

Öltözet
Szál megtekintése
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 21. 14:43 | Link

Révay professzor

Hiába vártam, hogy majd valaki lesz bent, amikor kékjeimet körbejártatom az senkin sem akad meg, csak feltűnik, hogy néhány tanár igen rendetlen, legalábbis az asztalán mintha az őskáosz uralkodna, de ez nem igazán foglalkoztat. Nem vagyok tanár és nem is szándékozok az lenni. Eszembe sem jutna az, hogy gyerekeket tanítsak és utána órákat görnyedjek a dolgozatok fölött. Ez nem nekem való munka. Én imádok utazgatni, járni-kelni a nagyvilágban, a tanári pálya pedig elég kötött. Számomra túlságosan is. Az ajándékbolt éppen elég kötöttség nekem, aminek az ügyét jöttem ide intézni és itt is ragadtam egyedül... Vagy mégsem?
A tekintetemet a kis ajtó felé fordítom, hogy az vajon mégis mit rejthet, amikor ott feltűnik egy férfi, vagyis hogy tanár. Nem tudom, hogy ki lehet. Engem valószínűleg nem tanított, és a tanárigárda jószerével már kicserélődött amióta én elballagtam innen, így a szemben álló, illetve felém haladót sem ismerem, ami jobb is. Kicsit furcsa lenne azt hiszem, ha egy volt tanárom nézne rám így, mint ahogyan most ő. Ugyanis nem tudja elkerülni a figyelmemet a mustráló tekintete, ami egyébként jól esik, ugyanis elég helyes archoz tartoznak azok a kék szemek.
 - Jó napot! Őszintén szólva nincs szükségem segítségre, csak társaságra. Ebben az időben nem akartam elindulni ilyen ruhában, innen meg ugyebár nem lehet hopponálni... Remélem nem zavartam meg. -
Egy pillantással én is végigmérem, egy mosoly kerül az arcomra, először persze azt nézem meg leginkább, hogy van-e gyűrű az ujján, csak hogy tudjam, mégis hogyan álljak hozzá. De szerencsére, nincs sehol se egy jegygyűrű, vagy annak a helye, tehát valószínűleg a férfi szabad, vagy csak barátnője van. De a pillantásából nem erre következtetek. Szóval nyugodtan megengedem magamnak azt, hogy némi kacérságot is csempésszek.
 - Janey Forerst vagyok, örvendek a találkozásnak. -
Nyújtom felé a kezem a bemutatkozás mellé, amihez újfent egy apró huncut és sejtelmes mosoly, illetve egy kacér pillantás kapcsolódik, melyet egyenesen a kék szemeibe intézek. Valóban örülök a találkozásnak. Megölne az unalom, ha az eső elálltáig egyedül kellene ülnöm/állnom/sétálnom itt a kastélyban és malmozhatnék, mivel az ódon falak és a diákok nem kötnek le. A mestertanoncokat meg nem is tudom, hogy hol lelhetném fel. Szóval valószínűleg igen unalmas percekkel nézhetnék szembe.
 - Hogy-hogy egyedül vasárnap ilyentájt? -
A kérdésemnél viszont már finoman körülnézek, hogy azért biztos legyek abban, hogy ketten vagyunk, hiszen a pillantások néhány egyéb gondolatot indítottak el, persze semmi elvárás, csak kíváncsiság. A tanári kar most már nem tabu és ezt lehet ki is kellene használni... Mivel bizony egy árva lélek sincs itt rajtunk kívül. A vasárnap nem éppen a tanárok munkanapja, ami most talán mázli? Hm... majd még kiderül. Kíváncsian várom, hogy most, hogy már nem diák vagyok milyen kapcsolatokat is tudok kialakítani néhány tanárral.
Szál megtekintése
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 12. 15:29 | Link

Vécsey András

A szülőség ellen tiltakozom minden porcikámmal. Persze szeretem Tirstant, meg szeretek az anyukája lenni és a többi gyereket is szeretem, de egyszerűen azzal a ténnyel, hogy jelenleg mondhatni 4 gyerekes anya vagyok amennyire csak tudok szembe megyek. Az öltözékemmel cseppet sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy egy vénasszony vagyok, mert nem. Éppen hogy 24 éves lettem alig pár hete és igaz, hogy emellett feleség és anya is vagyok mégis maradnék inkább csak annak a sugallatánál, hogy 24 vagyok és igyekszem is úgy kinézni. Most éppen a gyűrű sincs rajtam. Ennek pedig az oka az, hogy Vincent már megint mindenhol van, csak éppen velem nem és én így nem érzem magam igazán házasnak, vagy talán éppen hogy túlságosan is.
A mai öltözékem is élettel teli, élénk piros ruha, hozzá a kiegészítők meg a krémszín különböző árnyalatait hordozzák magukban. Hajam lófarokban, csak a frufrum töri meg ezt az összképet. Enyhe smink, megszokottan magassarkú, ám most telitalpú, hangja tompa. Most nem a lépteim koppanásával keltem fel a figyelmet az iskola falai között, ahova Gergő miatt voltam kénytelen jönni, ugyanis mostanában egyre több vele a gond és a tanárok, mivel azon kevés szülők közé tartozom, akik itt vannak a faluban előszeretettel kérnek meg személyesen vagy esetleg bagolyban a fiam megnevelésére, ami az utóbbi időben egyre nehezebb feladatnak bizonyul, ugyanis Gergő hazudik és egyre kevesebbet jár haza. Szóval nem tudom még, hogy ezen elbeszélgetés után mégis mit is fogok tenni, de nem is aggasztom magam rajta, helyette a már jól ismert tanári ajtaján kopogok be. Már jártam itt, nem is egyszer és bizony tudna ez mesélni azért valamit, ha beszélne. De szerencsére nem beszél, én meg csak elmosolyodok, ha eszembe jut. Ám ez a mosoly csak addig tart, amíg ki nem nyílik az ajtó.
 - Jó napot Vécsey professzor úr! Janey Forerst vagyok, Lasch Gergő miatt jöttem. -
Nyújtom a kezem neki bemutatkozón, amelyből a Leroy név lehagyása tudatos-e, vagy csak a megszokás az az én titkom marad. Mindenesetre én mindig Forerst fogok maradni és Leroy igazán sosem leszek.
Ha beljebb invitál a professzor, akkor beljebb is tessékelem magam és túlzottan sokat nem tétovázva már a tárgyra is készülök térni, ám előtte még várok, hátha inkább ő kezdené el.
Utoljára módosította:Janey Leroy, 2013. május 12. 16:06 Szál megtekintése
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 12. 17:59 | Link

Vécsey András

Meg kell, hogy jegyezzem ebben az iskolában egyre több a helyes férfi. Lehet, hogy csak eddig nem tűnt fel, vagy a tanári gárda cserélődött, de az én időmben még csak olyanokkal volt tele a szoba, akikhez lehet, hogy még bottal se nyúlnék hozzá. De már nagyon eltértünk attól a nagyon fontos dologtól, ami miatt itt vagyok. Ez pedig nem más, mint Gergő fegyelmezetlensége.
A határozott kézrázás után rögtön jön a kérdés a bemutatkozás mellé. Örökbe fogadtam-e Gergőt... Természetesen igen. Remélem persze, hogy olyan idős koromra, mire korban is lehetnék már egy 14 éves fiú anyja is jól fogok még kinézni. De most még kikérem azért magamnak, hogy olyan idősnek nézzenek, hogy már ekkora gyerekem legyen. De most eltekintek az esetleges sértődöttségtől és válaszolok a kérdésre.
 - Igen, már egy ideje velem él, bár még hivatalosan nem olyan régóta a fiam. Én magam csak 10 évvel vagyok idősebb nála, szóval nem lehetséges, hogy más módon legyen a fiam. -
Ezzel meg is válaszoltam egy olyan kérdést, amely talán első pillanatra eszébe is juthatott, ha már nem volt bizonyos abban, hogy Gergő a saját gyerekem-e. És amíg ezt megteszem helyet is foglalok a fotelben. Bal kezemre támaszkodom, lábaimat keresztbe vetem. A táskát magam mellé csúsztatom rá pedig lerakom a kardigánt, amit csak szükség esetére hoztam, ha netán az idő rosszabbra fordulna amikor haza akarok menni.
Miután kényelmesen elhelyezkedtem a tekintetem a férfira fordítom, és figyelmesen hallgatom végig a problémát. Nem lep meg. Vagy talán valahol egy kicsit mégis. Gergő nem ilyen volt, amikor hozzám került, az iskolában vált ilyenné. Lehet, hogy pusztán a kamaszodás, de lehet, hogy valami rossz társaság teszi ezt. Mindenesetre kezdek aggódni miatta.
 - Otthon rendesen viselkedik, nincs vele probléma, de nem sokat van otthon. Legtöbb idejét itt tölti az iskolában. Vagy legalábbis én így tudom. De kezd aggasztani az, hogy ennyire elszaladt vele a ló. Otthon szót fogadó szokott lenni, de már sajnos kellett azzal szembesülnöm, hogy hazudott nekem, vagy ferdített az igazságon. Ezzel pedig nehéz valamit is kezdeni. -
Magyarázom a helyzetet az én oldalamról. Gergő nekem többnyire még annak a kisfiúnak mutatja magát, aki akkor volt, amikor ide került, de volt, hogy a séta helyett inkább Ifenshez ment, vagy éppen nem is volt olyan jó fiú az iskolában, mint ő állította. Ezeken pedig nehéz rajtakapni.
 - Azt hiszem életemben először meg kell büntetnem, hogy ez ne fajuljon el még jobban. Bár tudja nem vagyok a büntetések híve. Saját tapasztalatból tudom, hogy nekem is csak nyűg volt a büntetés, nem pedig valami olyan dolog, amitől észbe kapok. -
Beszélek még mindig én. pedig nem vagyok általában egy nagy beszédes fajta. De mostanában valahogy mégis.
 - Egyébként ha megkérdezhetem, pontosan mi is volt a probléma? Mivel zavarta meg az órát? -
Érdeklődök kicsit mélyebben az ominózus esetről visszakanyarodva a problémához magához. Hátha ettől valami jó ötlet jut az eszembe arra, hogyan is lehetne Gergőt megzabolázni.
Szál megtekintése
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 14. 21:11 | Link

Vécsey András

Az apró sértettségemnek azért mégis jelet adok egészen finoman, amit észre is vesz és már elnézést is kér és magyarázkodni kezd. Persze nem túlzottan, ami azért jó. El nem tudom mondani, hogy mennyire fárasztanak a megalázkodó férfiak, akik kezüket lábukat törik a kegyeimért, hogyha esetleg valamivel megsértettek megpróbáljanak kiengesztelni. Szánalmas. De Vécsey esetében erről szó sincs. Szerencsére.
 - Nem történt semmi, jobb a tisztánlátás. -
Mosolyodok el. Végül is elég szépen kimagyarázta magát a vélavérrel, amelyben talán cseppnyi bók is megbújt, melyre most ügyet sem vetek. Most mint felelősségteljes anyuka képviselem magam, így hát a tárgynál maradok, ami Gergő rossz magaviselete. Pedig olyan ártatlan és tündéri kisfiú volt. Sajnos a hangsúly a volt szócskán van. Ám ez nem hiszem, hogy annak tudható be, hogy nem én vagyok az édesanyja, egyszerűen csak kamaszodik és lázad. Remélem.
 - A viselkedése nem is elnézhető a családi körülményei miatt. Én minden szükséges feltételt tudok biztosítani a számára, hiszen végtelenül szeretem Gergőt, még ha nem is én vagyok az édesanyja. Fontos a számomra, és számomra az a legfontosabb, hogy minden rendben legyen vele és egy érett jól nevelt felnőtt váljon majd belőle. Ehhez pedig igyekszem jó nevelést nyújtani neki. Ettől függetlenül egyáltalán nem állítom azt, hogy a legjobb nevelést kapja tőlem, tudja nekem csak egy nővérem van, így nincs előttem példa, amelyet követhetnék, a sötétben tapogatózok igazán. -
Hangom tárgyilagos többnyire, de azért az őszinte aggodalom kihallgató belőle. Az anyai szív megtagadhatatlan. Mindent összevetve pedig Gergőt fiamként szeretem, akárcsak Tristant, még ha nekem a szeretet kinyilvánítása nem is olyan jól megy, mint egyeseknek. Meg néha az érzése sem, de abba már inkább ne menjünk bele.
Az asztalhoz sétál egy pillanatig elmerengek az iméntieken, de tényleg csupán egy pillanatnyi időm van, hiszen már kapok is jó pár pergament a kezembe, amelyeket el is kezdek olvasni figyelmesen. Gergő kézírását azonnal felismerem, még ha nem mondaná is tudnám. Az elején olyan, mintha egy jó pajtásával levelezne, pedig egy tanáráról van szó, aki külön fel is hívja a figyelmét a hangnemre, melyre a válasz őszintén meglep: "a tűzzel játszik...".
    Vajon ezzel mire gondolhatott? Talán azt hiszi, hogy azzal, hogy ilyen befolyásos szülei vannak bármit megtehet? Ugyanis ez nincs így. Persze a nevével járó hatalom az övé, de ezt még nem használhatja. Ő még egyelőre csak egy gyerek, akinek nem teszi könnyebbé az életét anyuci és apuci, és az ő pénzük. Erről mindenképpen el kell beszélgetnem vele.
Amíg ezen gondolkozom el tovább olvasom persze a levelet és egy pillanatra egészen megfelejtkezem arról, hogy itt van velem mondhatni szemben Vécsey professzor úr is és talán illene rá is figyelnem. Szóval a levélből feltekintek, már csak egy van hátra, de mielőtt azt is elolvasnám figyelmesen a tanár úrra nézek és meghallgatom a megkezdett mondandóját.
 - Ne szabadkozzon, igaza van! Nehéz. Sosem könnyű egy megkezdett nevelést folytatni. Még ha nincs is gyereke, azért azt hiszem már elég tapasztalt lehet, főleg két testvérrel. -
Mosolygok rá, majd még azt az utolsó levelet is átfutom, majd visszanyújtom a pergamenköteget Andrásnak, hogy elrakhassa. Elég rendszeretőnek tűnik így első ránézésre. Az asztalán nem uralkodik kaotikus rendetlenség és a kinézete sem éppen azt sugallja, hogy szanaszét állnak a gondolatai.
 - Gergőnél az eddigi tapasztalatok alapján nem sokat használnak a szabályok. Többször is megszegte már a kimenői szabályt és 10 után házon kívül tartózkodott. Ezek pedig csak azok, amikről tudok... -
Kicsit elszomorít az, hogy Gergő ilyenné kezd válni. Ezt szerettem volna neki a legkevésbé. Kellene mellé valaki olyan, aki jó példát mutat neki, mert Vincent jelenleg erre alkalmatlannak látszik. Miért is fogadna nekem szót Gergő, ha a férjem is tesz rám magasról?
 - Igen, a tisztelet mindenképpen kölcsönös kell, hogy legyen. Ezt tanították meg nekem is elsőkként. Gergő is egy tisztelettudó ember volt eddig. Nem is értem, hogy mi lett vele. Azt hiszem jobb lesz, ha utána járok milyen társaságban mozog, mert valaki, vagy valakik nagyon rossz hatást gyakorolnak rá.  -
Sóhajtok egyet. Nem szeretnék pont utána nyomozgatni, de sajnos nem mesél nekem, vagy ha mégis, akkor is csak a történet felét. Kikényszeríteni pedig nem akarom belőle. Az nem az én asztalom. Én inkább a csendes munkát szeretem. Talán éppen ezért nem is vagyok én a legjobb szülői minta a számára, ha már itt tartunk.
 - Őszintén szólva nem mondhatnám, hogy van számára egy tökéletes apakép. Szóval mondhatni csak én nevelem. -
A válaszom némileg kitérő volt, hiszen nem jelentettem ki sem azt, hogy van-e apja sem azt, hogy nincs. Hiszen papíron Vincent az apja, de az utóbbi két hónapban, mióta hazajöttünk Tristannal a kórházból szinte soha nincs otthon és nem foglalkozik eleget a családjával, így én egy gondtalan nőből mostanra mondhatni négygyerekes anya lettem, hiszen Vincent ikerlányai is velünk élnek. Azt hiszem érthető is, hogy miért is nem akarom most hangoztatni azt, hogy feleség vagyok. Nem érzem magam annak, csak esetleg a szó pejoratív értelmében.
 - Egyébként a tisztelet megtartása mellett nem tegeződhetnénk inkább? Kényelmesebb lenne. Jobban szeretem, ha Janeynek hívnak inkább, viszont az annyira nem hivatalos. Remélem nem bánod. -
Mosolygok rá, legalább egy picit felszabadulok ezzel a gondolataim alól. Bár számomra a magázás sem kényelmetlen, azért a tegezés mégis egy szorosabb együtt dolgozást tud eredményezni, és elnézve Gergő viselkedését, azt hiszem szükséges lesz az összedolgozás a tanerőkkel.
Szál megtekintése
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 17. 17:54 | Link

András

Őszintén szóval nem érzem magam különlegesen jó anyának. Ha azt kérdeznék meg, hogy szépnek érzem-e magam, vagy éppen csábítónak, akkor gondolkozás nélkül azt mondanám, hogy igen. A boldogság kérdése azonban szintén gondolkozásra késztetne. Ám nem szoktam sokat gondolkozni rajta, így nem is sugárzik belőlem semmi bizonytalanság, csak az, hogy bizony tökéletesen tisztában vagyok magammal és magabiztos vagyok.
Mondjuk talán ez a magabiztosság most megtörni látszik. Gergő nevelésének kérdésében azért, már közel szem vagyok olyan magabiztos, mint szinte bármi másban. Ezért is esnek jól a tanár úr szavai, miszerint nálam jó kezekben van Gergő.
 - Köszönöm, hogy így gondolja. Csak éppen Gergő nem gondolja azt, hogy példát kéne vennie rólam... -
Húzom ez a számat kicsit és sóhajtok egyet. Nem feltétlenül az iskolában kell azt hiszem keresni a gondot, hiszen az van otthon is bőven. Vagy talán a kettő összejátszása hozta létre azt a Gergőt, amelyik a tanárával tiszteletlen, az anyának meg hazudozik. De ez a lényeg szempontjából mindegy. Geri rossz és ez ellen valamit tenni kell. Magamhoz képest drasztikus lépésekhez kell folyamodnom, azt hiszem. Ezt pedig elég nehéz szívvel fogom ezt megtenni.
Hangosan gondolkozom el közben a fiam bűnlajstromán, amire a válasz Vécsey professzor szájából elgondolkoztat. Talán Tristan megérkezése váltotta volna ezt ki belőle? Nem, az nem valószínű, hiszen a vele lévő viszonyom nem változott a házasság előtt óta, csak még szorosabb lett. A pici fiú egyik neve ráadásul az ő kérésére magyar lett. Teljesen az életünk és a családunk része, erre kifejezetten ügyeltem mindvégig. Ő volt az első, aki láthatta a picurit már teljesen tisztán a szülőszobán kívül. Minden fontos pillanatnak ő is a részese volt.
 - Hm... nem hinném, hogy ilyesmi lehet a dologban. Bár talán Biancának próbál imponálni azzal, hogy rossz fiút játszik. Ő a volt barátnője, akivel nem is olyan régen szakítottak. De erről már ön is biztosan tud, az Edictum szereti kivesézni az effajta szerelmi dolgokat. -
Jön a megvilágosodás miközben már belekezdek a mondatomba. Hát persze! Ha valaki szerelmes, akkor bizony a szíve hölgyéért bármire képes. Ez azonban még továbbra sem felmentő körülmény bűnei alól. Nem vagyok az a tipikus nagy romantikus nő, aki az ilyentől elolvad és esetleg még tovább ösztönzi a gyermekét az ilyesmikre. Szerintem ez nem megoldás és semmi jóra nem vezet az erőfitogtatás. Ha egyszer rákerül a lejtőre valaki, legyen az oka annak bármi, onnan csak nagyon nagy fájdalmak árán tud csak lekerülni.
 - Talán jó lenne, ha lenne egy tanár, akire felnéz. Bár a levelezést olvasva erre csekély az esély. Pedig öntől biztosan tudna tiszteletet tanulni. -
Állapítom meg a tapasztalt személyiség után, hogy bizony Vécseyt jó példának tekinteném a fiam számára. Egyenes és nyílt ember. Vincentben is ezt láttam. Most ezek az értékek kopni látszanak benne. Persze ettől függetlenül szeretem őt, de dühös vagyok rá és a düh elnyom nálam minden mást, amiből bizony szoktak nálam galibák születni. Persze nem szó szerint. Elég nekem Tristan, mint kisbaba.
 - Egy pohár narancslé jól esne, köszönöm. Ebben a hőségben hamar kiszárad az ember. Én pedig hiába lakom már 10 éve itt, még mindig az otthonom klímáját szeretem. A kellemesen hűvös, borult vagy éppen esős időt. -
Mosolyodok el otthonomra gondolva. Számomra az eső ilyenkor már felüdítő, semmint elszomorító időjárási tényező. Az egész tájnak olyankor olyan jó illata lesz. Angliára emlékeztet mindig a friss eső illata és annak halk koppanása az ablaküvegen. Ettől a gondolattól egy picit még a kedvem is jobb lett, így rögtön kapok is az alkalom és tegeződésre invitálom Andrást, aki el is fogadja azt. Szóval akkor most már tegeződve beszélgetünk.
 - Beszélek vele mindenképpen. Remélem innen már felfelé fog vezetni vele az út és nem lefelé. -
Mosolyodom el, aztán a kérdésen elgondolkozom egy pillanatig. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi is volt az, ami miatt Gergőt a fiammá fogadtam.
 - Hm... hát ez egy jó kérdés. Azt hiszem olyan 2 éve jött ide Gergő és akkor megismertem és hamar megszerette velem magát. Aztán amikor a sors úgy hozta, akkor már számomra nem volt kérdéses, hogy szívesen gondoskodom Gergőről. Az anyagi körülmények nem gondolkoztattak el, hiszen az biztosított. A bolt inkább csak egy amolyan hobbi. Egyébként meg egy nőben mindig is erős az anyai ösztön. Ettől pedig nem érzem úgy, hogy megállt volna az életem. Még továbbra is lehetőségek tárháza van előttem. A bókot pedig köszönöm. -
Ismét elmosolyodom, egy éles valódi mosoly ül ki az arcomra. Gergő örökbefogadásával pedig tényleg nem érzem úgy, hogy az életem nehezebbé vált volna, csak több a felelősség, de az már a korral is jönne egyébként is.
 - Köszönöm! Egyébként neked hogy-hogy nincs gyermeked? Talán még a kapcsolatod nem alkalmas rá, vagy te nem érzed magad még ehhez alkalmasnak? Persze csak, ha nem vagyok túl indiszkrét. Egy ilyen fess férfi biztos jó apa lenne. -
Valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy a tanárok tökéletes szülők, hiszen ők tanulják a gyereknevelést részben. Tudják, hogy mikor mit kell tenniük. Szóval minden szempontból tökéletes szülők.
Szál megtekintése
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 22. 18:09 | Link

András

Kamasz koromban én azt csináltam, mint minden gazdag lány. De ezt persze nem mondom el neki hangosan. Talán megváltozna hamar az a kialakult vélemény. 14 éves ugyan még egy igazi angyal voltam, 15 évesen már kezdődtek a gondok, de 16 éves koromra már teljesen elkanászodtam. Bár otthon semmi rosszat nem tettem. Helyette mindenhol máshol a világban. Körbeutaztam a fél világot, ha éppen találtam egy olyan varázslót, aki már tudott hoppanálni, ha nem, akkor meg elmutattam a barátaimmal, a valami előkelő bárban, vagy egy jachton. Aranyélet volt az az időszak. De persze anyáék nem így látták. Sokat főtt a fejük a cikkek miatt, amik megjelentek rólam. Valljuk be őszintén nem volt minden anya álma és egy angyalka sem. De hihetetlenül jó éveim voltak azok, és ha újrakezdhetném, nos, akkor sem csinálnék semmit sem másképp, még akkor is, ha éppen nem vagyok büszke minden pillanatára. A hibákat el kellett követnem ahhoz, hogy most olyan legyek, amilyen. De én nem csúsztam le a lejtőn. A suliban néhány büntinél többet nem kaptam és a tanáraimmal is tisztelettudó voltam. A prefikkel már kevésbé. Erről Les mesélhetne talán a legtöbbet, amikor kicsit illuminált állapotunkban talált ránk az erdő szélén Nicollal. Arra sem emlékszem, csak később más mesélte el. Sok homály folt van persze a múltamban. Éjszakák, hétvégék. Az életem pezsgés és szórakozás volt, de ennek is megvolt a hátulütője persze. Szóval mindent összevetve egy cinkos mosollyal az arcomon válaszolok neki.
 - Ilyen idős koromban még semmi rosszat. -
Ez pedig igaz is. Persze a hangsúly azon van, hogy 14-15 éves koromban. A többit meg megtartom magamnak. Sokkal jobban jár úgy mindenki, azt hiszem. Szóval Gergő kamaszodik, kicsit túl hamar. Nekem pedig rá kell lépnem a nyakára, na nem szó szerint. Kezdetnek jó lesz a szobafogság, aztán majd még Vincenttel kiagyalunk valamit, már ha éppen nem megint dolgozni lesz. Már, ha egyáltalán dolgozni jár el annyit külföldre. De most nem idegesítem magam ilyesmin. Inkább arra a férfire koncentrálok, aki az utóbbi időben először a nőt látja meg bennem.
 - Köszönöm a biztatást. Sokat jelent. -
Vallom meg őszintén egy őszinte mosolyt is küldve mellé. Valójában minden nőnek jól esik a biztatás, a dicsérő szavak, még akkor is, ha ezt éppen nem mutatja ki valaki. Az elismerésre mindenkinek szüksége van.
A jó szülőnek pedig felismerésre van szüksége. Arra, hogy időben meglássa a problémát és lehetőleg még csírájában el is fojtsa azt. Ez a felismerés már meg is történt. Legalábbis remélem. Bár a kimondott dolgok mellett más eseményeket is potenciális felelősnek tartok a kialakult helyzetért, nem csak a Biancával való szakítását.
 - Gergő elég ragaszkodó, szóval azt hiszem az ő részéről elég mély volt a kapcsolat. Kevés szerette van neki, így ahhoz a kevéshez nagyon kötődik. –
Az már más kérdés, hogy Bianca részéről mi a helyzet. Nem igazán ismerem a szőke kislányt. Persze fontosabb dolgokat tudok róla, és persze próbáltam őt valamennyire megismerni, de nem szerettem volna belemászni a fiam kapcsolatába. Megbíztam benne. De ezt a bizalmat szépen lassan kezdi eljátszani, ami nem vezet jóra. Ugyanis az én bizalmamat nehéz visszaszerezni.
Ha pedig már bizalomról van szó, azzal együtt, hogy a professzor urat kedvelem a bizalmamat is megszavaztam neki. Ezért engedek meg egy kis dicsértet a férfi felé, ami tagadhatatlanul jól esik neki. A széles és őszinte mosolya pedig rám van tagadhatatlan hatással. Mégpedig egészen pontosan picit elmosolyodom, mint aki zavarban van. Zavarban, mert tudom, hogy ezt nem szabad. Férjnél vagyok. De mégis olyan jól esik az, hogy nőnek látnak.
 - A behízelgés szerintem sem helyes út. Az már nem valódi. Gergő pedig szerintem most senkitől sem hajlandó semmit sem tanulni. De azért remélem ez az állapot nem tart sokáig nála. –
Vécsey jelleme épp olyan, mint a kinézete, nagyon is vonzó. Ilyen pillanatokban felmerül bennem a kétely az iránt, hogy a házasság valóban jó döntés volt-e. Vajon tényleg szeretem én Vincentet? Egyáltalán szerettem valaha is egy férfit is? Ezek a kérdések elég gyakran zakatolnak az agyamban, de válaszolni sosem akarok rájuk. Azt hiszem jobb abba a hitbe ringatnom magam, hogy szerelmes voltam a párjaimba és vagyok a férjembe. Ez így egyszerűbb mindenkinek.
 - Úgy, hogy gyakran haza hoppanálok, vagy más hűs vidékre igen. De egy egész nyarat biztosan nem bírnék itt elviselni. –
Válaszolok egy korty legörgetése után. Jól esik egy kis innivaló, mert én is kiszáradtam. Túl sokat beszéltem most is, meg úgy egyébként mostanában beszédesebb vagyok. Sokat változtam az utóbbi időben, ez biztos. Külsőre is és belsőre is. Azt hiszem egy javított verzióm az, amit most megismerhetett és akár a későbbiekben még jobban megismerhet a professzor úr. Jó, ha legalább egy tanerővel néha leülök beszélgetni, hogy tudjam, milyen mederben folynak a fiam ügyei. Hiszen ide én nem látok és Brigitte sem értesülhet mindenről. Ő amúgy is olyan kis csendes és visszahúzódó.
 - Én örülök, hogy nem okoztam csalódást. –
Egy őszinte és széles mosoly, amibe bele van csempészve az, hogy tényleg örülök annak, hogy szimpatikusnak talál. Mostanság elkezdtem egy kicsit adni az emberek véleményére. Persze nem akárkiére. Megválogatom azért az ilyesmit, ahogy az ismerőseimet és a barátaimat is. A sznob énemet nem sikerült magam mögött hagynom. Ezt szerintem sosem fogom tudni.
Ha pedig már emberi kapcsolatok, akkor kicsit rákérdezek a helyes tanár úr kapcsolataira is, ami talán kicsit indiszkrét és hirtelen jött kérdés, de ha nem akar úgysem fog válaszolni. Legalábbis eddigi ismeretségünkből ezt szűrtem le. A válaszából pedig bókolás alakult ki, ami hihetetlenül megmelengette az egyébként többnyire fagyos szívemet. Jól esnek a dicsérő szavak és az, hogy kívánatosnak lát. Legalább valaki, ha már az nem, akinek kéne. Szóval el is mosolyodom hát és kicsit zavarba jövök. A válasza elejét pedig el is felejtve, illetve a valódi kérdést is, válaszolok a szavaira.
 - Köszönöm. Nem is szeretnék még elsősorban anyának tűnni. Megvallva az őszintén élvezem az olyan tekinteteket, amilyen most neked is van. Ami pedig az apaságot illeti… Biztosan jó apa lennél, mert odafigyelsz a diákokra. Ha nem így lenne, akkor valószínűleg engem sem hívtál volna ide. –
Picit én is zavarba hozom őt talán, de épp ez a szándékom. Az agyamban pedig sok gondolattal eljátszadozom, de férjezett vagyok, így ezeket a gondolatokat nem valósíthatom meg.  Legalábbis nem itt és most, ahol túl kockázatos lenne. Szóval felállok. Jobb lesz, ha megyek. Túlzottan felcsigázott ahhoz, hogy túl sokáig legyek még vele egy légtérben megmaradva a helyesnél. Jelenleg egy időzített bomba vagyok, amihez elég egy apró szikra ahhoz, hogy robbanjon, de még a robbanás előtt elmenekülök.
 - Azt hiszem most jobb lenne, ha mennék. Örvendtem a találkozásnak. Máskor is szívesen leülnék még veled beszélgetni, igazán jó társaság vagy. –
Lépek elé. Elég közel hozzá, de végül csak a kezem nyújtom egy kézfogásra. A táskámat felkapom a kardigánom meg ott marad. Véletlenül, vagy szándékosan, az az én titkom. Mindenesetre az ajtóhoz sétálok, amit vagy ő, vagy én kinyit.
 - A viszont látásra András! –
Köszönök el, majd egészen finom léptekkel hagyom el a helyiséget.
Szál megtekintése
Tanári szoba - Janey Forerst hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium