A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=842857#post842857][b]Oláh Milán - 2022.01.27. 00:01[/b][/url]

A napi negyedik kávéját issza, ami tekintettel arra, hogy még csak délután kettő van nem valami jó arány. De ma már legalább nincs több órája, kis öröm is öröm ugye, mint tudjuk. A harmadéves csoportja totálisan kicsinálta. Egyszerűen olyanok voltak ma, mintha megbolondultak volna. Szinte biztos, hogy valamiféle front van, vagy ilyesmi, mert nem csak ők voltak bolondok, hanem amúgy mindenki más is, csak mindenki más nem volt képes megütni azt a mércét, amit ők felállítottak. Szóval most szüksége lenne úgy három szabadnapra, ehelyett az ablakban áll, és a kávéját kortyolgatja. Van egy csomó javítanivalója, amit szeretne letudni még azelőtt, hogy elmegy Flóriért. Legalább a tanári csendes, így, hogy a legtöbb kollegának órája van, vagy már hazament. Erre van szüksége, kávé, csend és nyugalom, a javítanivalók pedig majd kellemesen elterelik a figyelmét is arról, hogy mennyire ideges volt eddig. Bár már ez a kis koffein is segít, érzi, ahogy az agyát elborító vörös köd lassan felszáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843684#post843684][b]Catherine Hope Brightmore - 2022.02.20. 08:07[/b][/url]

Nem is tudom, hogy nevessek-e, vagy éppen dühös legyek, esetleg sírjak. Mondjuk, mindegyik teljesen jogos lenne, egyrészt, másrészt pedig hozzám illő, hiszen ahogy az én hangulatom változni képes, úgy nem változik semmi más sem. Mos, ahogy a tanári felé haladok, még nem döntöttem el, hogy igazán melyiket is szeretném. Talán mindegyiket egyszerre, de az biztos, hogy Brightmore meg fog halni, mert megölöm, esküszöm. Lassan azért fogom festeni a hajam, mert megőszülök tőle. Fun fact, a múltkor láttam egy őszes csillanást benne, így most az egész hajam hidrogénszőke, melyet drámai hullámokkal bolondítottam meg, és mely így csak a hátam felső harmadát takarja. Imádok szőke lenni, de a vörös az én örök szerelmem.
- BRIGHTMORE!
Tudtam én, hogy itt van! Jó, láttam erre jönni, és nem volt kedvem a folyosón találkozni vele, éppen ezért meghagytam az a béke illúziójába ringató három percet neki, amíg visszaér, lepakol, leül, és azt hiszi, hogy ez a mai is csak egy unalmas nap. Hát nem az kisbarátom, el kell, hogy mondjam neked, nem az. A szememben lévő bosszús csillanást szerintem jobban ismeri, mint én magam, és bár látom, hogy mások is vannak bent, most fontos, hogy rá koncentráljak csak, mert különben elszáll a dühöm, amit érzek iránta. Így is komoly problémáim vannak, mert a hullámzás a "ki tekerem a nyakad, te gyökér"-től egészen a "de szexik vagyunk ma is"-ig terjednek, és elég nehéz koncentrálni, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy szeresse vagy gyűlölje. Esküszöm, hogy a Netflix összes nőknek szóló romantikus filme vagyok egy személyben ilyenkor.
- Ez mi?!
Az asztalára csapok egy láthatóan más kezéből kitépett dolgozatot, de már javítva volt, és az aki a mennydörgőhöz hasonlított. ENGEM?! Nem vagyok olyan, mint egy magyar mennydörgő, csak szólok.
- Négy pont? NÉGY? Én neked csak NÉGY PONTOT ÉREK?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=845599#post845599][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.04.17. 21:30[/b][/url]

E l e a n o r a
Az első két hét gyorsan elrepült, bár igaz ami igaz, ez a repülés néha igencsak hasonlított arra kecses pillanatra, amikor a sirályok bukórepülést vesznek a víztükör felé... És Irving inkább érezte magát a felpislogó pontynak mint vérszomjas ragadozónak... De! A diákok előtt ezeket a megingó pillanatokat úgy érzi, sikeresen leplezte.
Elbújt az orra másik oldalára.
Az ablak mellé tolt, saját ízléséhez mérten diszkréten elbarikádozott íróasztala a tanári szoba egy kevéssé stratégiai pontján helyezkedik el - távol a kávéfőzőtől és az ajtótól -, így nem nagyon kellett küzdenie érte, mégis, neki tökéletes. Munkájára mások nem látnak rá, és neki ez a privát szféra sokkal többet jelent, mint az a pár extra lépés a székéig. Asztalán katonás rend uralkodik, hiszen a laborban megszokott munkamorállal végez ki minden beeső apró feladatot, nem hever felragasztva színes post it, nem kallódik penna a lapok alatt.
Fehér mappák, asztali rendszerező, és könyvek, de még azok is oldalra igazítva. Steril, ha egyetlen találó jelzőt kellene aggatni rá. Laptopja, amelyen keresztül a kutatócsoport előrehaladásába tekint bele néha, most táskájában hever, de ha arra vetne valaki egy óvatos pillantást, ott is hasonló rendet találna: nulla olvasatlan e-mail, nulla kallódó fájl.
Fekete tintája épp az utolsó szorgalmi feladatot tartalmazó kiíráson szárad, amit a laborba szándékozik kitűzni; fekete tincsei az aranyóra napsugarait keverik maguk közé. Ásít, állkapcsa kattan egyet, ahogy nyújtózkodva dől hátra székén, pillantása pedig az ablakon át az udvarra réved. A csönd neszeibe keveredő magassarkú határozott koppanásait hallva feje leheletnyit rezdül az ajtókeret felé, de tekintete mégis kint ragad, még nincs ami magára vonzza. Még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=853800#post853800][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.03. 12:49[/b][/url]

Czifra Abigél


Olyan kellemesen süt be a nap a tanári hatalmas ablakain, hogy megkísértette a gondolat, átváltozik és befoglalja az egyik ablakpárkányt. Viszont mivel még az új kollégák nem ismerik, félő, hogy a végén valaki szívinfartkust kapna, ha meg találja simogatni, ő meg visszaalakul emberi valójába. Inkább nem kockáztatja. Nem akar senkire sem frászt hozni már így az év elején, így csak megkeresi a legnapfényesebb sarkat és a legközelebb eső széket odébb húzva letelepszik a székre, ölébe helyezve a jegyzeteit. Azt próbálja éppen összerakni, hogy kik is azok a tanoncok, akiket most át kell vennie még a korábbi oktatótól. Fel kell majd mérnie, pontosan hol is tartanak, mielőtt még bárkit is meggondolatlanul vizsgára engedne esetleg időnek előtte. Eddig nem volt sok ilyesféle incidense, szeretné, ha a számok továbbra is éppen olyan alacsonyak maradnának, mint most amilyenek. Száját csavargatva, szemöldökét időnként összeráncolva tanulmányozza a pergament, majd megvakaratja a füle tövét, tovább haladva a szakállán át egészen az álláig. Tenyerébe is támasztja végül az állát, térdére könyökölve.
- Hm - dünnyög csak úgy magának. Micsoda megkönnyebbülés, hogy már csak ezt tanítja, az átváltoztatástan pedig valaki másnak jutott. Hümment még egyet, kettőt, háromnál meg is áll. Jó. Majd ír levelet minden érintettnek és elbeszélget velük személyesen. Aztán ma már csak az Eridonban kellene még szétnéznie, ó meg... homlokon csapja magát. Hát ki kellene tennie a hirdetést, hogy indít szakkört, azért van itt. Ujjain kezdi számolgatni, mennyi is az annyi teendőből. Áh, aludni kellene inkább, olyan szépen süt a nap. De ha aludni nem is, kicsit legalább lehunyja a szemét, hogy megpihentesse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854556#post854556][b]Rothstein Elektra - 2022.10.18. 19:53[/b][/url]

Meglehet őrültség. Talán csak ennek az új státusznak, a kastélyban eltöltött heteknek a hatása. Mégis...Szeget vert koponyájába, s a gondolat ott terpeszkedett gondolatai homlokterében, s nem hagyott hősnőnknek nyugovást. Egy próbát megér! Ezt mondogatta magának, míg a megfelelő pillanatra várt, hogy megkeresse kollégáját és előálljon kérésével. Előtte persze felkészüt. Nem is ő volna, ha nem túrta volna fel szülei padlását a régi tankönyvei és jegyzetei után, majd olvasta volna végig az összeset. Hiszen Elektra már egyszer belevágott ebbe, csak azok a fránya szemproblémák, az éjszakai látás-káprázás, az astigmia meg a némi magasabb rendű fénytörési hiba gyanúja és viszlát auror élet. Hurrikánként feltörő csalódott dühében akkor azonnal kukázta a legilimenciával és animágiával töltött időt és minden egyebet. Szerencsére Szülei megmentettek mindent és elrejtették, s most ennyi év múltán, lásd valóban jól jöttek. Egykor volt tudásának birtokában sétál oda a férfi asztalához és áll meg előtte. Lelke mélyén a vesztesek nyugalmának megnyugtató érzésével, de a remény soha ki nem hunyó zsarátnokával szívében nyitja szóra szép ívű ajkát. - Jó estét Kolléga! Volna rám néhány perce? - kezdi bársonyos hangján és minden szava olyan tiszta, mint a szándék, mely vezérli. Haja fonatban van, de pár tincs kiszabadult már belőle a hosszú nap végére. Lábán kénylemes, bőrbakancs, hozzá fenyzöld farmert és sötétszürke pulóvert vett fel, de ékszert azt nem visel, ahogyan sminket sem tett magára. Rajtuk kívül senki sincs a tanáriban. Eljött hát az ideje, hogy cselekedjen végre tervezgetés helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855006#post855006][b]Kállay Ákos - 2022.10.23. 11:40[/b][/url]

Az évnyitó konkrétan katasztrófába torkollott, ő pedig azt hitte, hogy attól nagyobb problémája nem lesz, hogy Abigéllel összefutnak. Szerencsére a Abi jól elvolt Elektrával, így nem figyelt arra, hogy Ákosunk éppen miatta vergődik. Sok éve nem látta már a nőt, az elválásuk nem volt éppen a legszebb. Mind a ketten fiatalok voltak és hevesek. Persze azóta eltelt vagy tizenegy év mind a ketten sokat komolyodhattak ezalatt az idő alatt, ennek ellenére mégis rosszul reagált.
Nem volt olyan sok ideje ezen szorongani, mert az este eseményei hamar sötét fordulatot vettek. Valóban hangosak voltak az elsős eridonosok, ami őt is zavarta, de arra nem számított, hogy a Bontovich gyerek teljesen megzakkan és tettlegességig megy velük. El nem tudja képzelni, hogy mit mondhattak azok a kislányok, hogy így kellett reagálni. Nati is mászkált a vacsora közben hozzájuk, ami szemmel láthatóan zavarta Nadiát, azonban ez a jelent végképp betett Neki. Ő maga mire kapcsolt volna már többen odaugrottak, köztük a házvezető-helyettes is. Őszintén meglepődött Rudolf reakcióján, szinte elégedettséggel nézte, ahogy bántalmazzák az egyik diákját. Azt gondolta, hogy birka türelme van Miksával és azért képes ilyen jól elviselni a srác természetét, de most már nyilvánvalóvá vált, hogy kivételezik vele.
Látván, hogy Nadia mennyire zaklatott, úgy döntött, hogy utána ered. Tudja, hogy odabent forrong, de igazgató-helyettesként viselkedett és kontrollálta magát. A Nagyteremnél még látta befordulni a tanári irányába, viszonylag sietnie kellett, ha be akarta érni.
A helyiségbe lépve szerencsére egyedül találja szerelmét, így nyugodtan tudnak beszélni. Hiába ideges, a kezén lévő rögzítő kontrollálja a remegést, így minden nehézség nélkül magukra zárja az ajtót a pálcája segítségével.
- Én vagyok… - Szólal meg csendesen, ahogy a tágas helyiségben az asztalok között közelít a nőhöz. – El sem hiszem ezt a mai estét… ez… kritikán aluli. – Ákosnak sincs semmi türelme a fiatalsághoz, sőt mi több a háta közepére sem kívánja a diákokat, de ez még neki is sok volt. Sajnos a mai tinik egyre inkább ilyenek, hangosak, szemtelenek, mindig mindent jobban tudnak. Egy felnőttnek ezt tudnia kell kezelni.
- Hogy vagy? – Kérdezi bal kézfejével megsimítva a főnökasszony puha arcát, míg kissé reszkető jobbjával Nadia jobb keze után nyúl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856041#post856041][b]Szirtes Huba - 2022.11.07. 18:52[/b][/url]

A visszajövetel olyan, mint egy jó fejbekólintás. Egy boxmeccsen az utolsó ütés, amit kapsz, mielőtt teljesen átadod magad a sötétségnek. Minden annyira átalakult a helyen, hát a levita torony is teljesen másképp néz ki, mint az ő idejében - mint utólag megtudta, le is omlott az egész a fenébe. De közben meg ismerős volt és jó. Főleg mert újra látta Adlert. Oh te jó ég. Mennyi hülyeséget csináltak gyerekkorukban. Mintha csak tegnap lett volna, és közben meg millió egy évvel ezelőtt. Aztán meg ott volt Nadia is, aki franc tudja hogy kötött ki pont ezen a helyen az Egyesült Államok után. De őt is jó volt látni az évnyitón, még ha csak a hátsó sorból is követte az eseményeket, és senki nem vette észre. Volt ott elég dráma nélküle is.
Ahogy az ismerős folyosókat rótta az éj leple alatt, valaki kilépett a tanáriból. És a legjobb, még ismerte is a tagot, együtt jártak... valamelyik órára, amelyiken nem figyelt. Sok volt az olyanból. Elvigyorodott. - Ejj mate - tisztelgett, de a másik elszáguldott a másik irányba. A szürke, félhomályos folyosón is látni lehetett, hogy össze volt borzolva a jól álló sérója, és a sietségből elég valószínű volt, hogy valakivel odabent valami egészen nem odaillőt műveltek. Huba elröhögte magát, és fütyörészve közelítette meg a tanárit.
- Gotcha - suttogta, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Hello! Valaki, későn dolgozó? - szólt be, kutakodva a páros másik fele után. Vissza kell rázódnia az iskola életébe, és azt leginkább úgy tud, ha a pletykákkal is tisztában van. Ne ítélkezz, te se tennél mást, kedves olvasó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=860677#post860677][b]Oshiro Noa - 2023.03.13. 17:09[/b][/url]

Már megint egy szörnyű nap. Az igazgatóhelyettesnek beszéde van velem. Sejtem az okát, hiszen jó ideje kísértettem a sorsot a viselkedésemmel. Ahogy mondani szokás, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Az utóbbi időben kezdett egyre jobban kicsúszni a lábam alól a talaj. Nehezen találtam vissza a normális életembe, hiszen történtek, amik történtek. Elzárkóztam a baráti körömtől, zűrösebbek lettek a hétvégéim, s ez lassan, de biztosan a munkámra is kihatással lett. Még mindig alvásproblémákkal küzdök, noha egész sokáig úgy tűnt, hogy a terápiák érnek valamit. Levert a víz, amikor megtudtam, hogy a tanáriba hívattak, de nem volt mit tenni. Most is falfehér arccal haladok a bejárat felé, felkészülve a legrosszabbra is akár. Mert mentségem nem sok van. Csak egy kicsit reménykedhetek, hogy talán mégsem emiatt kell ma leülnöm vele. Nadia végül is régóta ismer. Talán megkegyelmez. Mentségemre egyedül az oktatás minőségét tudom felhozni. Egy ideje már az egyetemen is vendégelőadó vagyok, haladok a kutatásaimmal, és a tanmenet is úgy gondolom, hogy rendben van. Az, hogy az alvással hadilábon állok, valamennyire köztudott, és nagyon igyekszem, hogy helyrehozzam a helyzetet. Kihúzom magam, lenyomom a kilincset - tanárként nem kell kopognom -, majd miután egy halk köszönéssel belépek, végignézek a szobán. Először ösztönösen a saját helyemre pillantok, de az nyilván üres. Aztán végigpásztázom a többiekét, az igazgatóhelyettest keresve. Remélem, nem váratom meg. A következő pillanatban elindulok a szoba belseje felé, lepakolom az asztalra az irattömböt, amit a kezemben fogtam eddig, és türelmesen várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=862607#post862607][b]Szirtes Huba - 2023.04.10. 17:46[/b][/url]

Megint rengeteg munka. Egyszerűen csak utálta az egészet. A diákokat százalék alapján osztályozni a tanár- és diáklét rémsége. És értelmetlen is. Egy skálán értékelve mindenki fejlődését demotiválják a kevésbé jó képességekkel rendelkező diákokat, míg nem juttatják elég potenciális fejlődéshez az éltanulókat. És különben is, ki értékeli a zenét?
Hatalmas sóhajjal dőlt hátra a székében, és pillantása a másik tanárra esett. Látta az évnyitón, ott is gyönyörű volt. Ám most sokkal meggyötörtebbnek tűnt. A szeme alatt apró karika húzódott, és a táskájába a papírok csak be voltak dobálva. Összehúzta a férfi a szemöldökét, és kigurult az asztala mellé, hogy egy csíkba kerüljön a nővel, épp szembe vele.
- Hey, Hédi. Ráérsz egy kicsit? - kérdezte Huba. - Beszélgethetnénk. Tudod… elég stresszes a tanár meló - jegyezte meg, próbálva betippelni, hogy mi nyomhatja a nő lelkét. Általában szereti már azelőtt alkalmazni a képességét Huba, hogy egyáltalán interakciót kezdeményez, de ez a mai most más volt. Kihívásokkal teli. És nem mellesleg itt mindenki tudta róla, hogy melodimágus. Feltűnő kémkedés lenne. Hédi pedig még ismerte is régről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866600#post866600][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.03. 21:37[/b][/url]

- Szégyenletes. Szégyenletes, ha mondom! És tudja fiam, mi a legszörnyűbb? Hogy egy cseppnyi bűntudatot nem látok az arcán!! - fel-alá járkált az öregasszony, lila csizmája könyörtelen kopogással törte meg a tanári egyébként nyugodt csendjét. - Idén fog végezni, a szentségit! Nem tudja már fegyelmezni magát erre az utolsó pár hétre? Gondol maga egyáltalán a saját jövőjére...? NE MOST! - üvöltötte Kakasi, ahogy nyílt a tanári ajtaja, de nem az volt a túloldalán, akire számított. Nem csak ő, de a szoba valamennyi portréalakja, akik a jelenetet figyelték, most a jövevényre pillantottak kíváncsian. Csupán a nő elé húzott széken maradt mozdulatlanul a tanerő dühének tárgya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=867289#post867289][b]Kátai-Kompos Paloma - 2023.09.19. 22:25[/b][/url]

Világuralom. Amióta levizsgázott, csak a saját kis kézikönyve jár a fejében. Most már némileg bánta, hogy így leleplezte magát  Ráczhalmi prof. előtt, nem volt túl bölcs dolog. Reménykedhetett, hogy esetleg jópofa viccnek fogja fel az egészet, egy tinifruska kusza gondolatmenetének arról, hogyan ússzon meg egy vizsgát. Persze, jó eredményt ért el, nem is ez a lényeg, hanem hogy fejébe ötlött egy kis kósza gondolat: meg kéne valósítani a tervét. Ebbe pedig ki mást vonhatott vonla be, ha nem az előkészítőből már ismert Gergelyfi Lacit:
 – Jó, te leszel az őrszem. Kiábrándító bűbájt ismered véletlen? – tette fel lazán a kérdést, mintha csak az ősz eleji időjárásról cseverészne, és nem betörni készülne a tanári irodába megfújni néhány dolgozat-kérdést, amit a tanárok az új tanév eleji felmérésekre ötöltek ki. Már aki.
A leányzó az ajtót fürkészi, egy helyes kis szobor takarásából, jó volna megvárni, amíg a helyiség teljesen kiürül. Nem lennej ó, ha pont Selwyn professzorba, a saját házvezetőjébe futna bele. Ha megtudná a bácsi, mit ötölt ki a kiscsaj, garantáltan kihullana az összes haja. Az utolsó szálig. Azt pedig nem kockáztathatta, a végén meglincselné a többi unikornis, akik beza már nem taknyos kiscsikók, mint ő.
  – Ó, és ha még mindig kedved támadna ellenkezni, akkor szétkürtölhetem a kis titkodat, hogy metamorfmágus vagy, és valaki más pasijának adtad ki magad. Vaaagy emlékeztesselek, hogy Zorka-Panka szerelmi háromszög? Tudom, hogy nem igen van, de… kinek hinnének, úgy őszintén? Neked, vagy a baba-szememnek? – jártas a fenyegetésekben nagyon is, ezt általában inkább akkor veti be, ha a másikról azt érzékeli, hogy nem igazán van együttműködő hangulatban, vagy berezelt volna.
Palomával jóban lenni… kérdéses, hogy meddig jó az, és kinek, főleg. Az éppen kiszemelt célpontjának lenni sem egy életbiztosítás. De neki most nagyon kellenek azok a felmérő-teszt kérdések, nem szeretne megbukni esetlegesen Kakasi néni dolgozatain, hát mit szólnának otthon a rossz eredményekhez? Úgy megörült, amikor otthon a nyáron büszkén tekintettek a vizsgaeredményeire, pont most rontaná el az esélyeit?
Igen, tanulni kellett volna… többet, hatékonyabban… talán. De bolond lenne nem az egyszerűbb utat választani, ha van benne egy kis adrenalin-löket. Kevésbé veszélyes extrém-sport, mint a bungee-jumping, ahol elszakadhat lazán a kötél, habár… ha meggondolja, lehet, a bungee jumping kifizetődöbb kaland lenne, mint Kakasi néni haragját megkockáztatni. Szó szót követ: cél, a tanáriból lenyúlni azokat a bizonyos papírokat!