A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=392133#post392133][b]Renée Célestine Blanche - 2014.09.25. 20:33[/b][/url]

Léptei hangosan visszhangoznak a folyosón, mely most egészen kihalt. Minden diák örül, hogy végzett a vizsgáival, elutazott, vagy csak a szobájában gubbaszt és virul, hogy évfolyamot léphetett, vagy épp tör-zúz, mert nem. Renée, aki csak most érkezett, egyelőre érdeklődéssel figyeli a kastély minden szegletét, kezében súlyos mappái, jegyzetei, a tantárgy óráinak kupacba szedett összese, a szorgalmi lista, meg minden egyéb.  Az igazgatóval már beszélt, felvették, itt lesz, ráadásul olyasmit taníthat, ami számára különös élvezetet jelent. Mivel mégis ez az első napja itt, nem szórakozott a különböző hajkölteményekkel, egyszerűen meghagyta hosszúra, kiengedve, ráadásul teljesen egyenesre, így szőkés-barna haja finoman keretezi arcát és omlik hátára. Ritkán engedi meg magának ezt a fazont, jobb szereti, ha rövid, úgy nem lóg a szemébe, nem kell igazgatni, ma azonban különleges nap van.
Amint elér a tanári szoba ajtajához, könyökkel nyitja ki, ugyanis kezei teljesen megteltek a sok irattal. A helyiségben senki sem tartózkodik már, ami nem is csoda, elég későre jár, ráadásul a vizsgaidőszaknak vége. Miért is ülne az asztalánál valaki ilyen sokáig? Körbepillantva felfedezi a saját asztalát, ami egyelőre még üresen áll. Ügyesen átszlalomozik a többi bútordarab között, mire végre leteszi súlyos terheit a falapra. Újra végigjáratja íriszeit a szobán, ami egészen barátságos. Kíváncsi már a kollégáira, de az is biztos, hogy nem ma fogja őket megismerni, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Hatalmas sóhaj kíséretében fordul papírjaihoz és elkezdi rendezgetni őket, miközben egy dalocskát dúdol. Nincs is olyan rossz hangja, hogy ne legyen szórakoztató…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=392855#post392855][b]Renée Célestine Blanche - 2014.09.26. 21:14[/b][/url]

Halkan dúdolgatva, szórakozottan rendezgeti papírjait, mit sem törődve azzal, hogy bárki rányithat. Miért is érdekelné? Jókedvért még senkit sem zártak Azkabanba, és feltételezhetjük, hogy nem ő lesz az első, akivel megteszik. Épp végez a tanórai jegyzetek csoportosításával, mikor nyílik az ajtó és krákogás hallatszik. Kökény szemeit veti a hang irányába, ahol egy magasra nőtt férfit lát, kezében egy rakat irattal és… Nem túl kedves modorral. Fél szemöldökét felvonja és automatikus reakcióként csípőre vágja kezeit. Na nehogy már.
- Persze. Megkérhet. A kulturáltabbik verzióban – oldalra billenti fejét és fürkészően figyeli a kollégát, akivel már most megalapozódni látszik a fergeteges kapcsolat. Könnyed mozdulattal pakolgat tovább, majd, mintha csak elfelejtette volna, újra a férfira pillant és gondolkodóan vizslatni kezdi a termet. Mikor megtalálja, amit keresett, lazán int kezével.
- Az Ön helye egyébként ott van. Látja? – ekkor már haragnak, vagy felháborodásnak jele sem mutatkozik, inkább kedves és segítőkész a hangnem, amit úgy is gondol. Sosem volt egy kötözködős típus, jobb szerette csendesen elintézni a konfliktusait, megkockáztatom, még soha életében nem kiabált senkivel. Most is ártalmatlanul kedvesen pislog az ismeretlenre, majd további kommunikáció nélkül folytatja a pakolgatást, ezúttal viszont a szorgalmikat szedi össze évfolyamonként, órák szerint. Remélhetőleg a kollégának sem lesz túl sok kifogása ez ellen. Bár, ha lesz sincs baj, mert Renée-t kihozni a sodrából szinte lehetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=393663#post393663][b]Renée Célestine Blanche - 2014.09.27. 18:06[/b][/url]

- Lehetett volna, valóban. De mivel feltételezem, hogy érzi magát annyira érettnek és intelligensnek, így nem volt. Ha nem haragszik, nem köszönném meg – ugyanaz a szelíd mosoly társul ahhoz a nem kissé csípős megjegyzéshez. Nem így tervezte az ismerkedést, de végül is jobb tudni, hogy ki milyen, ez a pasas pedig számára inkább szórakozási lehetőséget jelentett, mint ellenfelet. Valahogy minden szavából sütött, hogy lenézi Renée-t, mert ő „csak egy nő”, tanárnőnket viszont ez a szemlélet nem villanyozta fel különösebben. A sosem konfliktuskereső énje mintha szertefoszlott volna, helyette pedig a mosolygó gyilkos állt volna pódiumra.
Az igazi meglepetés azonban csak ez után következik. Azonnal feltűnik neki, ahogy a betűk változnak. Figyeli, ahogy illúzió áldozatává válik, ami kissé meglepi. Na erre nem számított. Az viszont felettébb nagy vakmerőségre vall, hogy egy képzett, ötös szinten álló illuzionistát akarnak átverni. Ez már valóban páratlan próbálkozás, ami dicséretes bár, de elég botor tett is.
- Nem mondja? - kis híján a szája elé emeli kezét, majd hallgatja, ahogy a férfi magyaráz, rápillant a cetlire, hevesen bólogat, mint aki tényleg elnézte. De belül már nevet. Nevet, mert egy lépéssel partnere előtt jár, ez pedig nagyban megkönnyíti dolgát a következőkben. Mikor érzi, hogy a másik mondandója befejeződött és elkönyveli magának, hogy nyert, bátorkodik óvatosan Zoltán szemébe nézni és huncut mosolyra húzni a száját.
- Megtenné, hogy válaszol egy kérdésemre? – tök nyugodtan fordul a férfi felé, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt és olyan szórakozottan mosolyog, hogy az már vicc. Valószínűleg kollégája abszolút hülyének nézi, hogy ilyen kedélyesen fogadja a költöztetést, nem háborog, vagy hasonlók. De csak azért, mert még nem tudja azt, hogy az újdonsült illúziómágia tanárral van dolga. Fontos alappillére a jó mágiának a megfigyelés. Na ez az, amit Renée minden esetben megtesz és ez az, amiért a másik hatalmas pofára esésben fog részesülni.
- Ön mennyire néz tudatlannak engem? Ezt azért is kérdem, mert jelenleg is épp egy pók mászik a vállán, amit én undorból kifolyólag nem fogok onnan eltávolítani, viszont ha ez megcsípi Önt, amire igen nagy a valószínűség, Ön belehal… - miközben bólintásra mozdítja lefelé a fejét, közben szemöldökei is a magasba szöknek. A férfi vállán ugyanis egy tölcsérhálós pók jelenik meg, amelyik csáprágóit egyenesen a nyak finom bőréhez karcolja. Szinte érezheti a férfi a pók érkezésének súlyát - ami hiába csekély, mintha tényleg ebben a percben ugrott volna rá. – Ő a háziállatom és nem szereti, ha szórakoznak velem, ugye megérti? – ártatlanul pillog Zoltánra, miközben könnyeden tartja fenn a nyolclábú illúzióját. Érezni lehet, ahogy a vállon helyezkedik kicsit lábaival, és a belőle áradó támadási kényszert is, az ölésre való vágyat. Bár mindez csak játék, Renée ezt sem csinálja kisstílűen. Ugyanis míg ő tudja, hogy ez illúzió, addig a másiknak erről fogalma sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=421970#post421970][b]Renée Célestine Blanche - 2014.11.16. 14:05[/b][/url]

A tegnapi nap folyamán meglátogatta Éttient, drága, egyetlen öcsikéjét, no meg hát... A titokban tartott gyermeke is ott volt, hogyne lett volna. Mindössze féléves a kicsi, ennek tetejében pedig iszonyatosan hasonlít az anyjára. Nem csoda, nem a postás vagy a gólya hozta ajándékba. A szorító érzés a mellkasában még mindig ott volt, mikor visszaért a kastélyba, most pedig figyelme elterelésének érdekében a tanáriban csücsül az asztalánál és a jegyzeteit pakolgatja. Már ezerszer rendbe tette őket, ebben nem ismer tréfát. Végül az utolsó kupaccal is végezve sóhajtva dől hátra és úgy dönt, kicsit elszórakoztatja magát.
Lássuk csak. Egy kert virágokkal, szép lugassal, a nap süt, a hőmérséklet kellemes, a szél lágyan fújdogál, ő egy egyszerű farmersort-póló kombóban ücsörög a kényelmes hintaágyban és finoman löki magát a lábával. Ez a valóságban egy hosszú farmert és garbót viselő, vállig érő hajú nőt takar, aki hintázik a székén. De azért a feeling megvan, hogy nem ő az. Még mázli, hogy jelenleg egy kolléga sem tartózkodik a helyiségben. Az asztalán heverő könyvet az ölébe veszi és kinyitja, majd halálos nyugalommal olvasni kezd. Az illúziójára már oda sem kell figyelnie, az agya egy elkülönített zugában teljesen stabilan tartja a kialakított környezetet, szinte kizökkenthetetlenül. Most csak saját magát kell "becsapnia", az a legegyszerűbb. Ismét lök egyet magán a hintaágyban, csakhogy illúzió ide vagy oda, a valóságban továbbra is egy instabil széken ücsörög, így a lendülettel, melyet hirtelen vesz, nemes egyszerűséggel hátraborul. Az illúzió megszűnik, ő pedig nagyokat pislogva mered a plafonra. A francba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=422015#post422015][b]Renée Célestine Blanche - 2014.11.16. 15:19[/b][/url]

Ha feltételezzük, hogy nem ciki 24 évesen felborulni egy székkel, akkor azt is feltételezzük, hogy nem látja meg senki az illetőt, aki épp megcsókolja a padlót. A rejtve maradó mozdulatsor és végeredmény értelmében az esetet elraktározzuk a "szerencsétlenség" mappában, majd mintha mi sem történt volna, megyünk tovább. Ha azonban hátrataknyolva épp azon filozofálunk, hogy a plafont újra kéne festeni, akkor várható, hogy valaki előbb vagy utóbb de ránk nyit és megcsodálja tök értetlen arckifejezésünket. Renée halálos nyugalommal tanulmányozza a plafont és már a fejében megfogalmazódik a levél, miszerint a tanári felújítását kéri az újdonsült igazgatótól. Ekkor történik az eset, hogy rányitnak. Ha azt hinnénk, hogy ezzel kizökkenve gondolatmenetéből felpattan és közli, hogy kívül tágasabb, tévedünk. Kékjeit az immáron mellette tornyosuló fiúra emeli és továbbra is full üres tekintettel mered rá. Talán agyrázkódás - gondolhatnánk, pedig nem. Nincs meg a levél befejezése. Végül leesik neki, hogy ezt ráér később is kitalálni, így végre ismét pislog és egy elfojtani kívánt mosoly jelenik meg az arcán.
- Áh. Abból ítélve, hogy jelenleg is a plafon festését kérő levelem fogalmazom a fejemben, kijelenthetem, hogy nem vészes. Kergébb lettem, de túlélem - biztató görbét küld a belépő felé és úgy dönt, hogy bár marha kényelmes a fekve ülő helyzet, fel kéne kelni. Elgurul az oldalára és feláll, hogy leporolja magát, majd megragadja a székét és a helyére teszi. Lassanként kezd tanárformát ölteni, ami nem elhanyagolandó egy iskolában.
- Elnézést, ha megijesztettelek... - eltöpreng a tegezés-magázás problémakörén, de végül megvonja a vállát magában, nem érdekli. A tanórán belefér, de civilben maradhat a lazaság. - Ha nem probléma, tegeződnék. Miben segíthetek? - közben kezével még mindig nadrágját tisztítja, illetve felsőjét, ezalatt pedig végig tartja a szemkontaktust. Kíváncsi, mit akarhatnak tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=422053#post422053][b]Renée Célestine Blanche - 2014.11.16. 17:03[/b][/url]

Miután a levél véglegesen elkészül és életjelet is ad magáról, nem marad más hátra, mint felkelni, ami pillanatokon belül meg is történik. Na de az a fránya plafon... Csak el ne felejtse. Összevont szemöldökkel figyeli a fiú heves gesztikulációját, majd végignézi csendesen, ahogy utólag bezárja az ajtót. Félreértés ne essék, már kissé késő, mert a festmények fele bizonyosan viszi a hírt a zakóról, de ez van. Kerülhet az ember ennél vészesebb szituációba is, nemde?
- Hintáztam, aztán nagyobbat löktem a kelleténél. Furcsa... - ilyen még sosem történt vele, ezért különös, hogy ezúttal eldőlt, mint az omlás. Na de térjünk már a tárgyra kérem szépen, jelenleg vendége van, ami egyáltalán nem szokványos. A kérésre egyébként is óriási kék szemei csak még nagyobbá tágultak, végül pedig szemöldökei is felemelkedtek az ég felé. Nem hirdetett pályázatot, legalábbis tudomása szerint, persze ha mondjuk skizofrén lenne, akkor elképzelhető, hogy a "gonosz én" megtette és most ezért itt áll. Aztán ezt el is veti, mert biztosan nincs két személyisége. Ha viszont szabad érdeklődő, akkor illene megmukkanni, mert kínos a szituáció.
- Khm... - az előbb helyre rakott széket kihúzza és leül rá, majd lazán átdobja egyik lábát a másikon és jelez a fiúnak, hogy ő is csüccsenjen le. Hosszú lesz. - Mindenekelőtt meg kell kérdeznem, hogy hányadikos vagy, hogy hívnak, meg ehhez hasonló formaságok - a hirtelen váltás elképesztően gyors lehet, ugyanis az előbbi laza, szeleburdi Renée átváltott hivatalos, komoly tanárnőre, ez pedig könnyen összezavar bárkit.
- Egyébként szívesen válaszolok bármilyen felmerülő kérdésre, de annyit le kell szögeznem, hogy amíg legalább nem vagy negyedikes, addig gyakorlati oktatásról szó sem lehet. Bár igazából ötödévtől indulna csak a gyakorlat... - az utolsó mondatot fogai között szűri, lévén nem ijesztené el az érdeklődőt, csak hát... Össze van rakva egy tanmenet és ha kivételez, azért mások ferdén nézhetnek rá. Bár kit érdekel? Az ő tantárgya, ha a fiú alkalmas az első elbeszélgetés alapján, nem látja akadályát, de erről a másiknak nem kell tudnia. Higgye csak azt, hogy rengeteg komplikációval jár a dolog. Ha igazán szeretné tanulni ezt a mágiát, úgyis lesz egy rakat érve és látni fogja Renée, hogy valóban jó illuzionista alapanyag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=429906#post429906][b]Renée Célestine Blanche - 2014.12.02. 19:57[/b][/url]

Nem tervezett újoncot erre az évre, hiszen most kezdett még csak el tanítani, először talán a tantárggyal kéne tisztában lennie a sok diáknak, nemhogy rögtön gyakorlat... Ettől függetlenül jó látni, hogy van olyan, aki komolyan gondolja és érdeklődik, ebből is látszik, nem volt hiábavaló idejönnie. A székre lehuppanva azonnal tanár pózba vágja magát és a delikvenst is megkínálja egy hellyel, mivel 1, kényelmesebb, 2, kitörik a nyaka, ha folyamatosan felfelé kell bámulnia. Hiába, neki ilyen nyakfájós dolgai vannak.
- Valóban nem kerestem tanoncot, nem véletlenül, de úgy látom, hogy érdekel téged a tárgyam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy személyesen kerestél meg - biccent egyet, ezzel is jelét adva annak, hogy értékelendő, plusz pontos húzás volt a látogatás. Figyelmesen hallgatja a fiú bemutatkozását, mígnem az lassan előrébb nem dől, hogy úgy folytassa mondandóját. Renée nem tudja megfogalmazni, mi az, ami ennyire különös Gareth-ben, de a hideg másodpercek tört része alatt fut végig a hátán. Nem fél. Ez inkább amolyan borzongás szerűség, ahogy  a tökéletes hang mellé olyan szempár társul, ami sok mindent rejt, csak mosolyt és boldogságot nem. Talán még nyelne is egy nagyot, ha most nem tanár szerepben ülne. Mire végiggondolná, mit is látott, Gareth hátradől és úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna. Renée szinte pislogás nélkül mered rá, nem tudja, hová is rakja az előző jelenetet. Eközben persze az agya másik fele feldolgozza az információkat és lassanként bár, de reagálásra készteti. Nem könnyű.
- Az illúziómágia tanulását nem elsősorban ahhoz kötöttem, hogy hanyadikos szinten állnak a diákok, hanem készek-e. A pszichésen gyengék a saját illúziójuk fogságába kerülhetnek ez pedig remélem nem kell elmagyarázzam, hogy miért veszélyes. Ahogy telnek az évek, remélhetőleg azzal egyenes arányban nő be a fejetek lágya. Ez persze nem mindenkire igaz, ahogy elnézem, te a komolyabbik feléből vagy a diákságnak - egy aprócska biztató bók elejtése megengedett ilyen helyzetben. Keresztbe fonja karjait maga előtt és még egyszer végigméri a fiút. Az eddigi beszélgetés alapján a szándékai komolyak, valóban akarja ezt és érezhető, hogy sok mindent megtenne azért, hogy tanulhasson. Teljesen ideális alapanyag, legalábbis elsőre. Egy dolog viszont nem hagyja nyugodni. Az a korábbi jelenet fenyegetően motoszkál a fejében.
- Van egy ajánlatom a számodra, amivel mindannyian jól járunk. Én felmérem a képességeidet, te pedig elsajátítod az elméleti hátterét az illúziómágiának, majd ha alkalmas vagy, akkor a gyakorlatit is. Az együtt töltött idő elegendő lesz erre, azonban vannak szabályok. Ha mással nem is, velem őszintének kell lenned. Alázatosságot várok el a tárggyal kapcsolatban és kitartást. Nagyon nehéz tökéletesre fejleszteni, de látom benned a lehetőséget. Amit mondok az szentírás. Akkor gyakorlunk élesben, ha én azt mondom, előbb semmiképp. Ha minden jól megy, két év alatt profi leszel. De! Ez az idő megnyúlhat attól függően, hogy haladsz. Van, akinek öt évre van szüksége, van, aki két év alatt megcsinálja. Rajtad és a munkádon múlik - miután úgy érzi, hogy mindent elmondott felvonja fél szemöldökét. Nem fogja győzködni ezért. Nem kér sokat. Külön órákat ad, tanítja, cserébe figyelmet, fegyelmet, kitartást és tiszteletet vár. Ha minden úgy lesz, ahogy Renée mondja, Gareth maximum három év alatt illúziómágussá válhat, de gyanítható, hogy előbb. A választás adott, a fiú dönt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=440785#post440785][b]Renée Célestine Blanche - 2014.12.23. 22:22[/b][/url]

- Ez így van, van aki hamarabb, van, aki később. Ezért is nem lesz mindenki a tanoncom - biccent egyet finoman jelezve, hogy ő is tudja, amit a fiú mond. Ha univerzális mutató lenne, sok dolog nem történt volna meg eddig az életében és valószínűleg nem következne be ezután sem. Gareth felelősségteljes reakcióját valahol mélyen örömmel nyugtázza. Kedveli a diákokat, de a nagyravágyó, neveletlen taknyosok a frászt hozzák rá. Főleg akkor, ha tanoncnak akarnak jelentkezni. A saját életüket sodornák veszélybe, ilyenkor pedig érdemes őket megmenteni önmaguktól. Igazából, részben ez Renée munkája. Az ígéretes, csiszolatlan gyémántokat kifényesíteni, aki pedig nem való illuzionistának, azt végleg lebeszélni róla, vagy eltántorítani tőle. De ez csak részben igaz. Ez sem megtanulhatatlan és fel lehet nőni a feladathoz. Ő inkább az affinitásra kíváncsi.
- Ezt örömmel hallom. Én mindenképp őszinte és fair leszek veled, ez viszont azzal jár, hogy néha kifejezetten kemény leszek. Ahogy elnézlek, bírod a kritikát. Ez jó, ugyanis abból nem lesz hiány, főleg a gyakorlat elején - keresztbe vetett lábait megcseréli, számára ez a téma le is zárult. Megbeszélték az alapokat, ennél többre most egyikük sincs felkészülve. Ami Gareth következő megjegyzését illeti, Renée elmosolyodik. A "sötét én" érdekes megfogalmazás, de valahol találó is, talán a fiú maga sem tudja, mennyire. De mindent a maga idejében. Tanerőnk sem véletlenül akadt fenn ezen. Vannak, akik remekül játszanak szerepet, de van, akinek a szerep mögött rejtőzik valami. Itt is az utóbbit érzi.
- Semmi gond, nem kell bocsánatot kérned. Felkeltetted az érdeklődésem, úgyhogy vehetjük eldöntöttnek az oktatást - ismét mosoly terül el arcán, majd feláll, jelezve, hogy ezzel a kupaktanácsnak és kérdéseknek vége. Egyelőre. Székét egyszerűen a helyére forgatja, majd még egy pillanatra Gareth felé fordul. - Küldeni fogok neked baglyot az első óránkkal kapcsolatban. Ne számíts nagy dolgokra, az illúziómágia pszichológiai hátteréről fogunk beszélni, illetve mutatok pár dolgot, amivel már bevezetlek a gyakorlatba, elméleti szinten. Ha nem jó az időpont, nyugodtan írd meg, viszonylag alkalmazkodó vagyok, ha kérdésed van keress - ledarálja mondandóját, majd visszafordul a könyve felé és összeszedi a szükséges jegyzeteit is. Gareth-el együtt indul kifelé, hogy az ajtó csukódása után külön váljanak. Mindketten sikerrel zárják ezt a napot: a fiú elindul az úton, Renée pedig elindítja az úton.