Wihííí, mi a téma, fürödtéma??

Hello mindenki, bocsánat, csak kicsit felpörgött állapotban leledzem, üssetek le ha zavarok.

Jól van Dori, tudom hogy neked mindig hiányzok. <3

Egyébként mi a nagy harci helyzet?

Hello! Téged hogy lehet szólítani? Nick?

Örülök, hogy megfelel...

Na, akinek még nem köszöntem, annak helló, de mostmár sok lesz.

A köszönésből. A kb. 4 posztomból szerintem mindegyikben szerepel egy "helló". Nem mintha baj lenne, csak már kezd túltengésem lenni.

Semmi baj, ezek a szerdák már csak ilyenek, hogy a nap végére nem tudsz gondolkodni.

Az a másik legjobb... Minden évben eddig csütörtökre olyan órarendem volt hogy ihajj... Idén szerencsére csak 4 órám van.

Az se olyan vészes...

Éééés egyébként más is él még rajtunk kívül vagy meghaltatok?

Szia Mira, kicsit későn jöttél, de üdv közöttünk.

Én viszont megyek csucsuszkálni, lőtték a pizsit, vár az ágy nagy szeretettel. Sziasztok. ^^

Lizzie, valamikor augusztus vége felé

Újabb szép nap, újabb remények az életben. Vagyis gondolom én. Bár nem tudom mi lehet szép abban, hogy az ember cél nélkül mászkál lent a faluban, mikor még ráadásul nem is nagyon lehetne. De gondolom akkor pont ez benne a szép. De hagyjuk a filozofálgatást, az nem nekem való, ezt már bizonyítottam párszor.
Most hogy megszabadultam a mélyen szántó, világmegváltó gondolataimtól, inkább előre nézek a lábam elé, mert majdnem orra estem egy nagyobb kőben. Ó igen, az élet szép. Meg a kő is, de inkább kikerülöm, nincs kedvem közelebbi ismeretségbe kerülni az anyafölddel, akármennyire is szeretem.
Nem is tűnt fel, hogy közben leértem a játszótérre. Nem voltam még itt, szóval kicsit körülnézek hogy mégis mi van itt. Bár mondjuk ez egy hülye kérdés, mert mégis mi lehet egy játszótéren... Igen, hinta, mászóka, alagutak meg egyéb nyalánkságok amiket a gyerekek szeretnek. Én most egy hinta mellett döntök, olyan kis szimpatikusan néz rám. Lecsüccsenek és elkezdem magam lassan hajtani. Jó régóta nem volt már ilyen élményben részem, szóval most előbújik a gyerek belőlem picit és egyre magasabbra és magasabbra hajtom magam, persze azért vigyázok, nehogy komolyabb kárt tegyek a játékban.

Lizzie

~Fel, fel, még magasabbra! ~ Kiabálja bennem a gyerek, aki csak azzal törődik most már, hogy minél feljebb jusson, egészen fel az égig. Szegény én, lassan le kell törjem saját magam, mert nem kellene kiakasztani a hintát vagy átfordulni, mert most nagyon közel kerültem ehhez. Lecsitítom magamban szegény gyereket, aki még nagyon szeretne tovább tombolni, mert régóta nem jöhetett már a felszínre. Na igen, otthon én léptem elő fő gyereknevelővé, mert anyu nem nagyon volt hajlandó foglalkozni az öcsémmel úgy nevelési szinten. Néha nagyon sajnálom a kis krapekot, de akkor is, én nem az anyja vagyok, hanem a nővére, az istenért! Remélem nem fog torzulni szegénykének a lelke, bár valahogy én is felnőttem, igaz akkor még más volt a harci helyzet.
Egy régen hallott ismerős hang töri meg a bőszen vágtató gondolataimat. Először csak nézem, nézem, de nem látom, nem ismerem fel, hogy ki az, egyrészt azért mert kb 1 másodpercre látom és akkor is elmosódva, másrészt meg mert 2 éve nem láttam senkit innen. Majd mikor leesik a tantusz, annyira meglepődök, hogy elengedem a hinta láncát, ami azért nem volt bölcs döntés, mert kb 2 méter magasan vagyok, de mire eljut a tudatomig mindez, már a kavicson landolok, seggel.
-Ííííí, ez nem volt jó...
Dörzsölgetem a fájó pontot, de nem csak egy van belőle, én meg nem vagyok Shíva istennő, csak két kezem van. Egyelőre nem próbálok meg felállni, csak nézek kérlelőn Lizzie-re, hogy csináljon valamit, mert én perpillanat tanácstalan vagyok.

Selymes... a pók? Biztos lányból vagy te?
Én szeretem simogatni. Főleg a papucsommal vagy egy könyvvel. ^^

Egyébként helló mindenki.

Igen, de inkább papuccsal, az közelebb szokott lenni. Csak lehajolok és BANG, csak egy nagy fekete paca van a szép, narancssárgára festett falon.

Mizu van bogyókáim? Remélem mindenki túléli a hét utolsó munkanapját.

hát, tegnap szívem szerint én is fetrengtem volna csak itthon, csak valahogy be kellett menni érettségizni... ^^"
De most meg feldagadt a fél arcom, amit nem igazán tudok megérteni, de majd elmúlik (remélem).

Egyik se... reggel így keltem. Kicsit rám jött a gyengefrász, hogy mégis miért és hogyan lett ez. A doki azt mondta ha nem múlik el akkor mehetek a fülorrgégészetre a hétvégén. szurkolj hogy elmúljon, mert nincs ehhez kedvem.

Köszi.

Hát... előfordul. Néha ha nagyon akarok valamit, az biztos, hogy csakazértis nem jön össze... Szóval meg tudom érteni a problémádat.

Az élet nem egy fair dolog...

Poets of the Fall...? Nemtán Alan Wake-eztünk?

Okéé, csak ez a szám az Alan Wake nevű játék egyik soundtrackje, azért gondoltam, de akkor most csúnyán mellényúltam.

Az baj ha szerintem egyre jobban nem tudok lenézni a bal szememmel? o.o

A google nem hülye, csak néha nagyon furcsa dolgokat tud kiadni... )

Teljesen biztos. Legjobb tudomásom szerint semmire az égegyadta világon nem vagyok allergiás. De ezek után lehet kételkedni.

Na, nekem az lenne a legnagyobb szívás életemben, ha a macskaszőrre lennék allergiás... Szegény cicát ki kéne paterolni... :'(

Hát, 8 év után nagyon nehéz lenne megválni a kis mucitól, szóval nem szeretnék macskaszőr-allergiás lenni. ><

Neked meg sok sikert a kutyushoz. Reméljük nem fulladsz meg tőle.

Én is örülöööök.

A vizslának nem kicsi a panel...? o.o nem kötözködni akarok, csak tudtommal kicsit nagy a mozgásigényük meg ilyenek.

Az én mucim szobamuci és teljesen elégedett a kis sorsával. Jó, rájátszik hogy fajtiszta kis hercegnő, de szeret itt bent. Néha a kinti macska beszalad és olyankor van nagy verekedés és tollfosztás. Csak úgy repül a szürke szőr.

Naaa, a cica aranyos. >< Ne tessék bántani.
Egyébként annyira nem katasztrófa, mivel kb csomóban tépi ki belőle a szőrt, így ilyen nagy pamacsok maradnak utána. Szegény muci meg olyankor beszalad anyuék szobájába, leül az ágy tövébe és 10 percig nem lehet hozzá odamenni, annyira be van még tojva meg fúj mindenre és mindenkire ami mozog.

Dol, szeretnél képet róla, vagy így látatlanban rajongsz?

Cicaaa.

Remélem meg tudod nézni. ^^

Ne is bántsd, mert kikapsz. >< Mi ketten vagyunk cicapártiak.

De bizony hogy igen. Az úri kisasszonyok úri bánásmódot igényelnek. De aranyos, mert most hogy beteg vagyok nem engedem ide és mikor mondom neki, hogy "Lizi, nem!", akkor megáll, csúnyán néz rám és elszalad. Annyira aranyos.

Laza egy kutya, mit ne mondjak.

Igen, tényleg. Most hogy mondod nekem is beugrott, hogy ott is van egy cica.

Hát, nem egy élményt szerzett már. Múltkor anyu mondta neki, hogy jöjjön be és keltsen fel (éppen ment volna a fürdőszobába... kicsit paradoxon. ). Nézett anyura egy darabig, aztán beszaladt, felugrott az ágyra és mondta, hogy "Máú". Annyira imádom, olyan kis értelmes egyébként cicához képest.

Emlékszem milyen kis pici volt, mikor elhoztuk... 2 hónapos volt, elfért egy tenyeremen. Most meg... 5 kiló és gurul.

Ááá, túl lusta ahhoz. Néha rábírom egy kis mozgásra a lézerrel, de utána megunja és elmegy aludni. .___. Ha meg elkezdem kergetni a lakásban, egy darabig szalad előlem, aztán lekuporodik az ágy tövébe és ott marad és nem hajlandó tovább futni.