Osztrovszky-Dinnyési Léna
The Black Rabbit

Húsvét hétfőn, valamikor délelőtt

Rendes srác vagyok. De tényleg. A levitában a lányok közül mindenkit megkérdeztem, hogy oké-e, ha meglocsolom őket? Ráadásul a kölnis üvegbe csak vizet tettem, hogy ne mondják, valami olyan illattal büdösítem őket, ami nem illik hozzájuk. Na de, nem csak a levitában vannak lányok... Fannit, még tegnap meglocsoltam, mert nem tudtam mára mik a tervei és úgy adta magát a nyúlkodás után, hogy nem engedem el egy kis vers meg víz nélkül. Most pedig a tanári felé baktatok, hátha van egy-két tanárnő, aki csak arra vár, hogy megöntözzék őket. Szépen felöltöztem, még mindig a nyuszi jelmezemben, bár ma már nyuszi orr és bajusz nélkül. Azt tegnap elég gyorsan lemostam, bár Fannit nem akartam megbántani, nekem annyira nem jött be a dolog.
Szóval a tanáriba tartok és az ajtó előtt még megigazítom a zakóm meg a füleim, aztán kopogtatok, majd nyitok be óvatosan a helyiségbe. Meglepetésemre nem tolonganak az emberek, de azért látok egy tanárnőt. Bár engem nem tanít, gyakran látom a folyosókon, és a navinések körül is, így tudom róla, hogy ő a házvezető-helyettesük.
- Jó reggelt! Zavarok? Ráér egy percre tanárnő? - köszönök, majd érdeklődöm vidáman, remélve, hogy nem zavar el rögtön átlátva rajtam. De ez az egyik legszebb magyar szokás, csak nem haragszik meg, amiért egy (félig) magyar srác hagyományt kíván őrizni? Na meg szép verset is tudok ám mondani. Igazán jól járna.

Almási  Léna
The Black Rabbit

Húsvét hétfőn, valamikor délelőtt

Kissé meglep, hogy nincs itt tömeg, bár nem tudom mire számítottam. Elvégre a tanároknak is szünet van, miért is akarnának dolgozni ilyenkor? Igazuk van. Én meg örülök, hogy legalább egy tanárnőt találok itt, akit bár annyira nem ismerek, de a célnak, mármint a hagyományőrzésnek, tökéletesen megfelel. Feltételezem, hogy a "nyuszi ruhám" látva már sejti, hogy mi következik, de ennyire azért nem adom könnyen magam. Vagyis a locsolást. Tanultam ugyanis egy jópofa versikét, és már rég ki akartam próbálni, hogy milyen hatást érek el vele.
- Oh, igazán remek! Szóval én... - a hajamba túrok, zavartan, de vigyázok a füleimre. Amúgy meg nem vagyok zavart, de legyen már valami haszna a színjátszásnak... - Belekezdtem egy kisebb vállalkozásba... és most... khm..
Megköszörülöm a torkom, a kezem a szám elé is teszem, hogy ne legyek túl illetlen, majd előveszem a zsebemből a kölnis üvegemet. Szépen leteszem az asztalra, s bele is kezdek a prezentációba:
- Bemutatom termékemet:
Harmatvíz a neve,
S köztudottan húsvét
A védjegye.
Takarékos használatát mi
Sem bizonyítja jobban,
Esztendőre a leányzó
Tőle tűzre lobban.
Friss, üde lesz tőle,
Ezt most garantálom,
S próbaadagját rögvest
Felajánlom.
Szabad-e locsolni?
Aztán lehet csak nekem tetszik nagyon, én a végére már megint nehezen bírom megállni, hogy ne nevessem el magam, de azért csak sikerül egy mosolyra reprodukálni a kitüremkedő jókedvemet. Miközben kérdőn pillantok a tanárnőre, hogy mit szól a szerintem, amúgy nem mindennapi ajánlatomhoz. Ha pedig kapok engedélyt, akkor meglocsolom a hölgyet. Ő pedig érezheti majd, hogy nem hazudtam, hiszen tényleg csak víz van az üvegcsében, nem pedig valamiféle illatosított lötty.

Almásy Léna
The black rabbit
Húsvét hétfőn, valamikor délelőtt

Ha tudnám milyen traumát okozok a tanárnőnek, lehet megkímélném a locsolás okozta kellemetlenségektől. De én olyan ártatlanul gondolkodom a dologról, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy létezhet nő, aki számára nem kedves ez a gesztus. Koreában mindig hiányoltam, ki kell élveznem, hogy végre megint locsolgathatok. Főleg most, hogy egy ilyen - reményeim szerint - frappáns verset is találtam hozzá.
Igazság szerint a többi versikét már kicsit unom. Bár tudom, hogy ha már hagyomány-őrzök, akkor illene egy hagyománytisztelő vers is. Na de mindig kellenek apró újítások is. Nem-de bár?
Megjátszott zavarral kezdek bele, majd a végére egyre magabiztosabb leszek. S ha nem is tökéletes, az biztos, hogy Lénát megvettem vele. Még ő is így fejezi ki magát, így igazán nem túlzok ezzel a kijelentéssel. Szelíd mosolyra húzom a számat, aztán felemelem az üvegcsét, egy pillanatig kérdőn nézve még a hölgyre, van-e valamilyen kikötése hova fújjak. Aztán ha nincs, akkor fújok egy picit a hajára, vagy ha épp megmutatta, akkor oda, ahova szeretné. Nem lesz tőle illatfelhő, még mindig csak víz van az üvegcsémben.
- Csak víz van benne - mondom így utólag - Harmatvíz - fűzöm hozzá játékosan és persze várok. Nem mintha úgy nézne ki a tanárnő, mint akinél van piros tojás vagy bármi hasonló. De egy-két szép szó is elég. Vagy egy hagyjam már békén.