38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 31. 19:12 | Link

Leonie

Hol lehet Leonie? Már mindenhol kerestem, csak a klubhelyiségben nem, hisz nem tudok bemenni az Eridon klubhelyiségébe, Ő sem tud belépni a Levitáéba. Már kerestem a bejárati csarnokban, nagyterem mindenhol ahol lehetett. Hol lehet? Már olyan rég volt, az a délután mikor kettesben a Czukorvarázs cukrászdában kettesben       voltunk. Jól éreztem magam vele, és beleszerettem. Remélem nem utáltattam meg magam vele, nem akartam elüldözni magamtól. Jó társaságú, kedves, jókedvű.
Leültem az ablak melletti fotelbe. Kellemes, puha és pihentető benne ülni. Kiváló pihenési lehetőség mindenki számára. Kinéztem az óriási párkányú ablakon és bámultam kifele az ablakból. Csodálatos ilyenkor a természet, vagyis a természet mindig szép de télen mikor a napfény rásüt a hóra, a hó csillog mint ezernyi apró gyémánt. Minden évszaknak megvan a maga csodája, de én imádok a tél csodáin csodálkozni. Ekkor lépteket hallottam. A tanulószobába azt hiszem belépett valaki. Talán vörös haja van. Ez csak egyvalaki lehet, akit már három napja keresek, és most itt van. Remélem, hogy most már normálisan fogok viselkedni, csak ne bűvöljön el túlságosan, ahogy ő egyébként tud.
-Leonie?!
Csak néztem az alak után a válaszát várva. Ekkor a zsebemhez tapintottam, de nem éreztem amit kellet volna érezzek. Mindjárt belenyulok és megnézem. Nagyon megijedtem és nem szívesen éltem át ezeket a pillanatokat, de hát Leonieval fogok találkozni... ha minden igaz.
-Szia! Hogy vagy?
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 3. 12:16 | Link

Tündérlány

-De?
Mi a gond lehet a virággal? Jó, jó egy szál van de nem hiszem, hogy ez akkora eget rengető probléma lenne, hogy ne tetszen a mindig vidám és jókedvű lánynak. A virágboltban ez volt a legszebb virág, ráadásul vörös mint a haja. De a rózsa szépsége eltörpül a lány csillogó, gyönyörű mosolygós arca mellett. Biztos vagyok benne, hogy Ő a kastély legszebb hölgye, és egy kis merészséggel megkockáztatom, hogy a világ legszebbje, legalábbis számomra.
-Igen kerestelek, de szerencsére már megtaláltalak, és örülök, hogy itt vagy. Nagyon szívesen adtam ezt a virágot, remélem tetszik.
Ekkor eszébe juttattam, hogy mit is mondott azon a délutánon, mikor ketten ültünk a cukrászdában és megettük az édességünk. Most újra elszégyelltem magam, az ott történtek miatt. Tényleg szerettem volna jó benyomást kelteni benne, de nagyon sajnálom, hogy nem úgy sikerült ahogy sikerülnie kellett volna.
-Ebben biztos vagyok, mindenki szereti az ajándékokat a szívük legmélyén.
Most az én szívem legmélyén nem holmi földi ajándék van, vagy anyagi jó, hanem egy elképesztően gyönyörű, varázslatos, vörös hajú boszorkány, aki előttem ül. Láttam Leonie arcán, azt hiszem a meglepődöttséget. Valószínűleg nem egy medálra számított, talán gyűrűt várt a kisasszony? Annyira elfogult nem vagyok, hogy megpecsételjem a sorsom egy házassággal, ráadásul ilyen fiatalon. Örülnék ha őt vihetném majd oltárhoz, de nem most. Mindenek előtt szeretném befejezni az iskolát, de nem fogok szomorkodni, ha hatodikoson olyan kapcsolatom lesz Leonieval és megkérem a kezét. Az sokkal romantikusabb helyen lesz, meg persze nem egy tanulószobában. Ott pláne nem.
-Már miért ne fogadhatnád el? Neked van szánva, szerintem szép és nálad jó helyen lesz.
Azt hiszem Leonie nagyon mélyen elgondolkozott, hogy nem fogadja el és ezt nem kéne hisz ez csak egy pici ajándék neki. Szeretném ha boldog lenne, s ha nem túl nagy kérés akkor velem. Ő mindenképp boldoggá tenne engem.
-Örülök, hogy sikerült meglepjelek.
Húzodott mosolyra a szám, akkor valószínűleg tetszik neki.
-Nincs névnapod? Tudom, ezt azért szeretném ha elfogadnád, mert ma itt vagyunk Bagolykőben, egymással szemben, gyönyörű téli nap van. Szerintem ezért megéri egy lánynak ajándékot adni. Vedd el ez csak egy csak úgy ajándék.
Megkérdeztem tőle, hogy eljönne-e velem a bálba. Nagyon reménykedtem, és vártam a válaszát izgatottan. Remélem, hogy nem veszi tolakodásnak, vagy ehhez hasonló.
-Elhívtak? Akkor így jártam. Legközelebb hamarabb kell megkérdezzelek.
Mosolyra húztam szám. Nem zavar, hogy mással megy, csak remélni tudom, hogy az a más valaki nem csap le rá. De ki lehet ez a más valaki? Majd a bálban úgy is kiderül. Nem csodálkozom, hogy már van akivel elmenjen, hiszen szerintem kilométeres sorban állnak utána a fiúk. Sajnos valószínűleg én a sor végén állok. Sajnos.
-Remélem jól fogod magad érezni. Örülnék, ha majd táncolnák egyet, persze csak ha te is és a kísérőd is beleegyezik, és tánc közben nem változtat békává, vagy ehhez hasonló.
Ezt komolyan gondoltam, nem tudom mit csinálhatok, ha egy féltékeny ötödikes fiúval megy akkor alaposan meggyűlne a bajom.
-Mit fogsz a vizsgák után csinálni? Itt maradsz az iskolában a szünetben?
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. február 17. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 5. 17:10 | Link

Tündérlány

Most már nagyon szeretném, hogy elvegye. Szeretném ha elvenné, elvégre direkt neki vettem, ezért van az ő neve belegravírozva abba a, szerintem különleges medálba. A mester, mikor  szorgalmasan dolgozott a kis ékszerrel látszott rajta, hogy örül, hogy egy bizonyára elbűvölő lányak készül.
-Biztos nem szeretnéd?
Miközben a mester dolgozott meséltem neki a vörös óriásról. Mikor kész lett, a tapasztalata bizonyára azt súgta neki, hogy érdemes lesz egy kis ajándékot adnia nekem. Nem tévedett, bizonyára jó ember ismerő lehet ha gondolta, hogy Leonie mit fog tenni. Én ekkor értettem meg miért is kaptam az ajándékot. A medálos dobozt beraktam a zsebembe, majd újra kiemeltem, egy másikat. Kinyitottam az ablakot és kidobtam azon. Nah ehhez mit fog szólni?
-Megoldottuk a problémát.
Mosolyogtam jóízűen. Ekkor Leonie  beszélni kezdett a kísérőjéről. Az igen, mint egy medve?
-A kísérőd egy medve?
Még mindig nagyon mosolyogtam, élveztem a helyzetet.
-Akkor majd nem mondok semmi rosszat.
Már tényleg kezdtem rendkívül kíváncsi lenni, ki lehet a kísérője.
-Hogy hova megyek a szünetben? Nem tudom, szeretnék utazgatni, de jó volna egy társsal. Nem izgalmas egyedül utazni, nem igaz? Szeretnék haza is utazni, a családomhoz, barátaimhoz.
A család, honvágyam támadt.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 5. 20:12 | Link

Tündérlány

Kidobtam, ez van. Legalább is Leonie szerint. Nos akkor figyeljük a reakciókat. Ennyire nem érintette meg? Elvégre, mégiscsak neki vettem, meg azért kerestem két napon keresztül az iskolában mindenhol.
-Kincskeresősdit? Jó keresést.
Hangulattalan arcot vágtam, most vajon azt gondolja, hogy megsértődtem. Akkor játszunk kicsit. Mosolyogni fogok, hogy növeljem a feszültséget.
-Miért szeretnéd megkeresni? Akkor sem fogadnád el.
Jól látom a vörös tündéren, hogy nem érti mi van? Ez olyan furcsa érzés eddig én nem értettem, most Ő nem ért.
-Miért csináltam? Nem magamnak vettem. Te nem fogattad el, így van? Megoldottan, nem kell erősködjek, hogy fogadd el.
Mosolyogtam, próbálkoztam minél jobban összezavarni. Ez is egy megoldás lehetne, de sajnos én ilyen makacs vagyok, hogy nem tágítok azon, hogy fogadja el. Makacs vagyok, egy és talán az egyetlen tulajdonság ami egyszerre lehet negatív és pozitív. De miért van ez? Egy naiv ember azt gondolja, hogy vagy jó tulajdonságok vannak, vagy jók. És most itt van a makacsság.
-Ha valaki megtalálja, az szerencsés lesz. Ha jól tudom, csak téged hívna Leonienak az iskolában, vagyis valószínűleg visszakerül hozzád.
Ma este nem fog tudni elaludni, egész éjjel azon fog gondolkodni, hogy mikor fogja viszontlátni az ékszereket.
-Majd meglátom a bundás haverod. Sajnálom? Dehogyis drága volt a medál is és a fülbevaló is. Meg még a gravírozás az ezüstbe, de nem sajnálom. Neked nem kellett, nekem nem kell. Akkor meg minek tartogatni?
Most is mosolyogtam, gondolva arra, hogy tényleg kidobtam de nem zavar. Belehalnék ha elveszíteném. Nem az ára miatt, hanem az eszmei értéke miatt.
-Nem tudom. Valószínüleg utazgathatnék Magyarországon, de nem jó, nyugodt szívvel engednének el.
Egy kisebb csend keletkezik majd Leonie már megint az ékszerről kérdezget.
-Ha találkozok egy másik Leonie nevű lánnyal, majd megkérdezném, hogy vehetek-e ékszert neki, mert ismerek egy Leoniet aki nem fogadná el.
Kuncogni kezdtem.
-Még valami kérdés az ékszerről?
Mosolyogtam.

Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. február 16. 14:51 | Link

Alex

Ma végre rávettem magam, hogy készüljek a vizsgáimra. Vagyis Arnold vett rá, és ő volt az, aki leszidott, amiért a múltkor nem is a könyvtárban kötöttem ki, mikor pedig odaindultam. Aztán ő mondta azt is, hogy már vizsgaidőszak van, szóval nem ártana, ha ma tényleg tömnék egy kis tudást a fejembe. Igaza volt, így elhatároztam, ma semmi sem tántoríthat el! Fogtam a könyveimet, bepakoltam egy táskába, hogy a kezeim szabadon maradjanak. Kellettek, hogy befoghassam félig a szemeimet, és így ne lássak meg semmit, ami elterelhetné a figyelmem.
A könyvtár helyett most a tanulószoba felé indultam, kizárva annak a lehetőségét, hogy egy könyv véletlenül elkezd nekem suttogni, elérve ezzel azt, hogy leveszem a helyéről, és inkább azt olvasgatom, mint a jegyzeteimet.
Párszor megfordultam már itt, így nem fogadott semmi újdonság, ahogy beléptem a terembe. Gyorsan egy asztalhoz siettem, kezeim még mindig a szemeim előtt voltak, s csak akkor engedtem le őket, mikor már leültem a székre. Huh, ezt megúsztam. Büszkén húztam ki magam, mint aki valamilyen hőstettet hajtott végre, vagy valami hasonló.
Előszedtem a könyveket a táskából. Aztán oldalra pillantottam, és rájöttem, mégis fel kell állnom. A következő öt percben pennákat válogattam, s miután megtaláltam a tökéleteset, azt kellett eldöntenem, milyen színű tintával akarok írni. Végül a kékre esett a választásom. A pergamenek beszerzése után pedig tényleg nem volt más kifogásom a tanulás odázására. Megadóan sóhajtottam, ismét leültem, kinyitottam a könyvet, és a betűk fölé hajoltam.
Uncsi.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2013. február 16. 14:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 17. 20:43 | Link

Aileen


Késő délután volt már, amikor sikerült rávennem magam, hogy ne lustálkodjak a szobámban, hanem helyette tanuljak a vizsgáimra. Átsétáltam a Navine kastélyszárnyból a keleti szárnyba a jegyzeteimmel együtt, mert azt hallottam, hogy a második emeleten van egy tanulószobának nevezett hely, ahol nyugodtan lehet készülni a vizsgákra.
Amikor benyitottam a terembe, nagyon meglepődtem. Arra számítottam, hogy ezer diák fog a szobában nyüzsögni, tekintettel arra, hogy már elkezdődtek a vizsgák, de senkit sem találtam benn.
Amint túlestem az első megdöbbenésen, odasétáltam az egyik szép, barna babzsákhoz, és lehuppantam bele. Még örültem is, hogy senki nem fog zavarni, és hamarabb végzek, mint terveztem.
Elkezdtem bájitaltant tanulni, de valahogy nem akart belemenni a fejembe a tananyag. Megpróbálkoztam még jóslástannal, és egy kis sötét varázslatok kivédésével is, de egyik sem ment valami jól.
Pihenésképpen odasétáltam az egyik ablakhoz, a jegyzeteimet pedig a babzsákon hagytam. Teljesen elmerültem a gondolataimban, amik össze-vissza csapongtak, egészen addig, amíg ajtónyílásra nem lettem figyelmes.
A bejárat felé fordultam, és egy lányt láttam belépni rajta.
- Szia! - köszöntem halkan. Nem tudtam, hogy kellene viselkednem, végül is nem ismertem a lányt, viszont az nagyon furcsa lett volna, ha úgy teszek, mintha ott sem lenne, lévén, hogy csak ketten voltunk az egész szobában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. május 18. 19:43 | Link

Tesó

Félix fintorogva nyit be a terembe. Természetesen megint összekeverték Farkassal. Máskor az ilyesmin jót szokott derülni, de most fáj a feje, mert kialvatlan és kissé rosszul érintette, hogy a folyosón elkapta egy számára ismeretlen tanár, leüvöltötte a fejét, amiért rosszul teljesített a MitVall vizsgán, majd gyakorlatilag beráncigálta ebbe a terembe, hogy "márpedig innen addig fel nem állsz, míg meg nem tanulsz mindent az európai mitológiákról!" és a továbbra is ismeretlen tanár (mégis mi van az emberekkel ebben a kastélyban, hogy még a bemutatkozásra sem veszik a fáradtságot?! - A tanár nyilván ismerte Farkast és feltételezte, hogy őt kapta el, így számára fölöslegesnek tűnt a bemutatkozás. - a szerk.) Félix elé rakott egy legalább ezer oldalas, poros könyvet. Az ifjabb Fülöp megpróbált tiltakozni, de cserébe olyan pillantást kapott, ami egy pillanat alatt elhallgattatta, így csöndben, és szokatlanul megszeppenve húzta maga elé a könyvet, majd sóhajtva felcsapta. Negyedóra múlva még mindig a bevezetést "olvasta" - gyakorlatilag csak meredt az ötödik oldalra, és megpróbált rájönni, hogy hogy jár jobban; ha A) megtanulja a dolgokat és levizsgázik Farkas helyett, vagy B) ha megszökik innen (ez komoly tervet igényelt, lévén, hogy az ominózus tanár két sorral arrébb, az egyik fotelben foglalt helyet Félix mögött abban a reményben, hogy ez tanulásra ösztönzi majd az eltévelyedett diákot), vagy C) az asztalra borulva alszik egyet abban a reményben, hogy ez legalább majd elmulasztja a fejfájását. Mielőtt meghozhatta volna a döntését, az ajtó hangos durranással csapódott ki, és mindenki - Félixet és a professzort is beleértve - meglepetten kapta oda a fejét. Az egyetlen különbség az volt, hogy Félix arcán remény, a tanárén rosszallás látszott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 14. 23:37 | Link

Kath

Szerencsére ebben a kastélyban egy diák sem tanul, a jó jegyeket istenadta tehetségből nyerik - esetleg eidetikus memóriával -, a rosszakat pedig csupán azért, mert a tanár egy szemét rohadék - esetenként tényleg az -, de szerencsére az senkinek nem fordul meg a fejében, hogy tanuljon. Épp ezért a férfi egyáltalán nem lepődött meg, amikor a szóban forgó tevékenységre kialakított termet üresen találta, ami a tolongó tömeg mellett még azzal a kiemelkedő tulajdonsággal rendelkezett, hogy a kastély legunalmasabb helyiségének lehetne bélyegezni teljesen nyugodt szívvel. Szerencsére kellően gusztustalan ahhoz, hogy az embernek heveny hányingere támadjon a puszta látványtól, és ha esetleg tényleg a tanulás vezérelné errefelé, a két inger összeadódva valami különös afrikai betegséggel felérő tünetet produkál a szerencsétlen diákon, melynek hatására természetesen legyőzötten elsomfordál a helyszínről, ami ismételten átadhatja magát a kongó ürességnek.
Utóbbi fényében talán nem is meglepő, hogy Seren erre tévedt: az ő idegrendszere az évek alatt jócskán megedződött, és bár a Rellon pincehelyiségei között bőven találna még embermentes terepet, semmi kedve nem volt szívni a dohot és a penészszagot, ami akkor is valahogy megragadt a szobákban, ha az egyén minden mágikus tisztítótehetségét bevetette a szent cél érdekében.  
Így tehát letelepedett az egyik fotelbe, igazából semmi határozott céllal, csak a szokatlan csend vonzotta, ami mostanában valahogy mindig elkerülte, lévén ha Eiri épp suliban volt, Nothart átjáróházául funkcionált a lakosztálya, tehát az egyedüllét már-már csak egy absztrakt fogalom maradt a számára, ami egy hipergyors váltást jelentett az eddigi életviteléhez képest.
És valljuk be, ennek nem lehet mindig felhőtlenül örülni.
Igyekezett letörölni retinájáról a gusztustalan kék színt, amit a falak ontottak magukból - semmi baja a kékkel, de nem a biliárnyalatot kedveli -, de ez körülbelül olyan sikerességgel működött, mintha a "ne gondolj a rózsaszín elefántra" című játékot űzte volna saját magával.
És talán tényleg, őszintén kezdett megőrülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. november 2. 11:11 | Link

Merkovszky prof.

A tanulószoba ajtaja kivágódott, majd pár másodperc múlva egy főnixes gólya esett be rajta, olyan arccal, mint akit kergettek. Arca kipirult, haja oldalt copfba fonva, a mai napra sellőfonatot készíttetett a tesójával - mindig egymáson szoktak fodrászkodni. Rajta egy kék, kötött pulcsi, meg egy teljesen átlagos, két éves farmernadrág, amitől egyszerűen nem volt hajlandó megválni, pedig a szára alja is már a bokáján túl volt. Nem úgy festett, mint aki teljes mértékig ártatlan jó kislány...

Zihálva huppant le a hozzá legközelebb eső babzsákra, miután jó gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Körbenézett mindenütt: oké, sehol egy darab tréfás kedvű szellem.
Ivett ezúttal a saját kárán tanulta meg, hogy a tréfa csak addig az, amíg a kiszemelt célpont is annak tartja. Hát neki nem volt vicces a lovagi páncélokkal szórakozó szellem.
A szobában ár ült valaki, egy harmincas éveiben járó férfi, legalább is ennyire tippelte az elsős nebuló.
- E... elnézést a zavarásért... - kért bocsánatot rögtön, mielőtt magára haragítaná a tanárnak kinéző illetőt, és kivívna magának egy nem túl barátságos, zöld tekintetet.

Amint lassan levegőhöz jut a nagy rohanásban, eszébe jut, miért is indult el: csendes helyet keresni a nemrégiben kapott könyvének az olvasgatásához.
Ez egy mugli író meséje volt, az Aliz csodaországban  címet viselte.
Még mindig ez volt a kedvence, hiába, az ember sosem lehet elég idős a mesékhez, gondolta ő.
Aztán előkapta a pergamentekercseket és a tintásüvegét, de azt olyan hévvel dobta az asztalra, miután kiemelte, hogy amaz hangos koppanással landolt a bútordarabon, kupakja pedig kiesett. Hoppá, ebből most baj lesz... - aggodalmaskodott magában a kis főnix.
Azonban, ahogy az várható volt, a tinta nem folyt ki belőle.

Megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy talán nem vonta magára túlságosan a figyelmet a kisebb zűrrel, amit magának okozott.
Remek, most akkor várhatok öt percet, mire kiolvas úgy-ahogy, és írhatok... hacsak nincs itt a közelben tinta, hogy megírjam anyáéknak a levelet, amit ígértem. - pufogott halkan, magában.
Merthogy a másik tintásüvegét meg fönt hagyta a gólyalakban, az Eridonos toronyban. Ez van, ha az ember lánya nem tesz rendet maga után, ha már nekiáll pakolászni a holmijai közt.
Jobb elfoglaltság híján nekiállt a magával hozott könyvét olvasni, amíg a fagyott tinta ismét a régi állapotába nem kerül.
Utoljára módosította:Kertesi Hanga Ivett, 2013. november 2. 11:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 11:48 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.
 
Elindultam a szobámból egy kupac könyvvel, pennával és papírral. Ez a sok tanulnivaló meg beadandó... Minek vajon? Teszem fel a kérdést magamban, mert szerintem felesleges. Na nem baj, erre van a tanulószoba, ott majd mindent bevágok és megírok. Ezt eldöntve belépek a szobába. Hál istennek teljesen üres.. Szeretem ezt a szobát, kellemes és csendes, könnyű benne tanulni, olvasni meg ilyeneket csinálni. Vagy kicsit élvezni csak a csöndet. Beleülök egy babzsákba és elkezdek olvasni egy nagyon "érdekes" könyvet a mugli történelemről. Egy jó van benne, hogy érdekes képek vannak az uncsi szöveghez. Pár perc után abbahagyom és inkább elkezdem megírni a legendás lények gondozása órára való szorgalmi feladatomat csinálni. A sárkányok legalább érdekesek, fel is csapom a könyvet amiben megtalálom amit keresek. Elkezdem olvasni. Amint megtaláltam amit keresek, felállok és leülök az asztalhoz. És előveszem a pennám, pergamenem. El is szakítom sikeresen. Mérgelődve felállok és veszek egyet a polcról. Visszaülök, keresem most már a tintatartóm, hát azt meg a szobámban hagytam.
-Hurrá!
Mondom és elindulok most már nagyon is füstölögve a tintatartók felé,közben azon morfondírozom, hogy felejthetem el. De hát hiába, mostanában csöppet szétszórt vagyok. Miközben ezt elgondoltam, megtaláltam a jó szint az íráshoz. Szép tenger kék. Egy jó szín a szorgalmihoz. Most már el is kezdhetem. Visszaülök a székre. Lepakolok mindent és írni kezdek. Csak úgy serceg a pennám.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2013. december 27. 21:10 | Link

Bogica - Egy romantikus naplementés téli délután, vagy nyolc emberrel a nyakunkon.

Egy férfi nem sír. Apukám mindig ezt mondta. Sokra megyek vele, ha bukásra állok bájitaltanból. De most mit csináljak? Menjek egy csokor virággal Felagund professzorhoz és kérjem meg, hogy kivételesen tartson nekem különórát, mert már nincs olyan talárom, amin ne lenne égésnyom? Szerintem csak komplett hülyét csinálnék magamból, és elterjedne a pletyka, hogy mit tettem. Tény, hogy nem vagyok normális, de azért vannak korlátok.
Mondjuk ez a virágos nem is rossz megoldás. Miközben ezen agyalok, és egész véletlenül a velem szembe ülő lányt nézem, aki persze szorgalmasan tanul – chö, levitások, semmi móka csak a betűk – észre se veszem, hogy virágokat rajzolok a bájitaltan könyvem szélére. Talán tényleg ez lenne a megoldás? Viszek neki egy csokor virágot? Vagy a néninek, aki a felesége? Vagy Opheliának? Áh, akkor csak az lenne, hogy Milan megver. Azt meg nem nagyon szeretném, mert egész rendesnek ismertem meg. Vajon hány emberrel kell kezet fognom, ahhoz, hogy a tanár úr lepillantson rám, szegény szerencsétlen halandóra? Ötletem sincs.
Miközben a bájitaltankönyvem kezd trendi tinicsajossá válni, és észreveszem, hogy ezzel arányosan a tintám semmivé foszlik, azonban a beadandómhoz még szükségem lenne egy kisebb adagra. Az asztal vége felé fordulok, ahol fiatalabbik nővérem, Ayva ül, és megpróbálom némi torokköszörüléssel és pisszegéssel felhívni magamra a figyelmet. Ő nem hall meg, csak a mellettem ülő, aki finoman oldalba bök, jelezve, hogy egy tanulószobába nem pisszegünk és nem krákogunk, és jobb lenne, ha befognám, vagy arrébb mennék. Milyen uncsik ezek a diákok.
Tőle meg aztán fix, hogy nem kérek kölcsön. Helyette inkább a szembe ülő helyes lány felé fordulok, valami bé betűs a neve, ez fix, meg az is, hogy nem Barbara. Nem illene hozzá ez a név, valami aranyosabb. Boglárka! Ez az! A szép szemű Bogica. Felveszem legellenállhatatlanabb mosolyom, kicsit felhúzom a szemöldököm, csak olyan szexy fiúsan, és féloldalas sármmosollyal szólítom meg, halkan, szinte már bizalmasan.
- Bogica, adnál nekem egy üveg tintát?
Sok ember között igen bátor vagyok, ha csak ketten lennénk, akkor inkább bukjak meg, de én ezt nem csinálom eset lépne elő. Valahogy nem megy a kommunikáció, ha kettesben vagyok egy lánnyal. Kivétel persze az Eridonos bagázs, hiszen velük élek, mind egy nagy család tagjai vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 13:54 | Link




Blair Devan Azomyr

Egy szabad napon




Szabad idő. Végre. Már nagyon vártam ezt a percet, amikor azt mondhatom, pihenés.
De sajnos ez így nem teljesen igaz. Nem pihenni fogok ma, hanem tanulni, elvégre itt van a vizsgaidőszak a nyakunkon, és nem szeretnék megbukni.
Keresnem kell valami csöndes helyet ahol átolvashatom a jegyzeteimet.

Gyorsan kivettem a szekrényemből az említett irományokat, felhúztam a kedvenc sapkám, elővettem a pálcám, majd elhagytam a hálókörletemet.
A folyosók érdekes mód, most üresek voltak, egy árva lélek sem tartózkodott az említett helyen. Még a szellemek sem, pedig azok naphosszat itt szoktak bóklászni. Nem is csoda, mindenki tanul mostanság.
Ahogy haladok a folyosón, az egyik teremből kiabálást hallok.
Talán valaki összeveszett egy másik emberrel? Fogalmam sincs. - gondoltam, majd halk léptekkel elindultam a zaj irányába. Talán, nem kéne ilyen kíváncsinak lennem. Sokszor kerültem már bajba e tulajdonságom miatt. Nem is tudom, miért vagyok ennyire ilyen.
A terem első látásra üresnek tűnt. Fotelok, asztalok, könyvek, és mindenféle berendezési tárgyak sorakoztak benne. Olyan volt, mintha a suli könyvtárában lennék, csak kicsit kevesebb könyvespolccal.
 - Nincs is itt senki. - jelentettem ki, majd helyet foglaltam az egyik közeli fotelon.  
 - De viszont itt tanulhatok! Mekkora mázli, hogy rátaláltam erre a helyre.
Elővettem a jegyzeteket, majd olvasni kezdtem. Már éppen végeztem volna az egyik  résszel, amikor a fejem felettem lévő polcról leesett egy könyv, pont a fejemre.
 - Hé! Ki volt az?
Csak annyit hallottam, hogy valaki motyog a fotelek mögött.
 - Halihó! Van itt valaki? - kérdeztem, miközben felkeltem, hogy körülnézhessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 15:39 | Link



Blair Devan Azomyr



Hirtelen egy kötet landolt a kobakomon. Megrázkódtam, de mielőtt még leesett volna a fejemről is, elkaptam a levegőben.  
Egy lány rohant felém, szabadkozva. Ha, jól gondolom, ő volt, aki megkönyvezett. Ahogy látom, eléggé megijedt.
 - Elhiszem, hogy nem direkt volt. Semmi baj, nem haragszom. - simítottam meg a fejem, közben egy mosolyt vetettem a lányra.
Most eszméltem csak rá, hogy én tarok valamit a kezemben. Az előbb csak ösztönösen cselekedtem, nem is figyeltem fel arra mi is az, amit olyan szaporán szeretnék megmenteni a földre eséstől.
Szép kis könyvecske volt. Magamban elolvastam mi is van ráírva. Tudor Hushpush: Gondolatok a gurkóról – Védekezési stratégiák a kviddicsben
Hum, kviddics... Már hallottam róla. Azt hiszem, ez a sulink "sportja". Egyszer majd ki kéne próbálnom ezt is. Bár nem hiszem, hogy jó lennék benne, mert még sosem ültem seprűn. Centraliában és Balotaszálláson  nem ez volt a nyerő sportág.
- Azt hiszem ez a tiéd. - mondtam, majd odasétáltam a lány elé, és visszaadtam az említett könyvecskét.
 - Amúgy engem Elena Rose-nak hívnak. Elsős eridonos diák vagyok. Örülök a találkozásnak. Bár egy kicsit fájdalmas volt. - nevettem el magam.
 - Szeretsz kviddicsezni? - próbáltam nyitni a lány felé, nehogy elrohanjon innen félelmében.
Jártam már úgy és nem volt a legfelemelőbb érzés. Szegény elsősre eléggé ráijesztettem a régi sulinkban. Utána egy hétig bűntudatom volt.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 13. 18:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV


SZŐCS tag || oroszlán
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
Írta: 2014. március 2. 18:33 | Link

Ree

Délelőtt sikeresen eltévedtem a faluban, és most pedig sikeresen eltévedek a kastélyban. Csak remélni tudom, hogy nem veszek el végleg. Komolyan teljesen egy labirintus ez z egész hely, kétszer nem is voltam egy helyen. Csak aztán nehogy az legyen a végén, hogy valami kis eldugott helyen találják meg élettelen testem. De ez csak nem történik meg, ugye? Hát persze hogy nem. Mindenhol csak tantermek vannak, pedig én már naaagyon vissza szeretnék térni a Levitába. Jaj de hol van a keleti szárny? Nahát, mintha itt már jártam volna. Óh igen ezt a festményt biztos láttam már ma, ez nem kétség. Akkor már a keleti szárnyban lehetek. Legalábbis remélem, hogy nem valahol máshol járok. Viszont kezdek kicsit fáradni, és azért azt csak nem teszem meg, hogy itt helyben leülök a földre, mert az milyen furán nézne már ki. Így hát rögtön az első ajtón benyitok, ahol persze van néhány diák, akik szépen végignéznek rajtam, de a tekintetek hamar vissza térnek arra amivel eredetileg is foglalkoztak, szóval olvasnak, vagy épp írnak. De mégis mit? Az egyik lány vállán átnézek és egy tankönyv lapjait pillantom meg. Szóval tanulnak. Áá akkor valószínűleg ez valami tanulószóba vagy valami ehhez hasonló lehet. De ha így van, akkor használjuk ki arra, amire való, vagyis tanuljunk. Elveszek a polcról egy könyvet, nem is figyelem hogy mit, csak akkor, amikor már kényeleme helyezem magam az ablak párkányán. Mugli találmányokról szól a könyv. Nahát, ez pont jól jönne nekem Mugliismeretre. Na nem mintha nem értenék az ilyenekhez, mert volt már dolgom Mugli cuccokkal, de azért van mit tanulnom. Na de akkor tanuljunk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezősdi || védelmező Sziszoroszlán
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 5. 19:27 | Link

Kérdésekkel teli fejjel járkálok az iskolában. Új tanuló vagyok, még nem nagyon ismerem sem a helyeket, sem a többi diákot. Mindig is csöndes, magamba forduló ember voltam, nem szoktam beszélgetést kezdeményezni talán csak a közeli barátokkal. Ellenben nem vagyok félénk típusú sem. Sokan elítéltek már ezért. Többen is vámpírnak csúfoltak megjelenésem és viselkedésem miatt. De aki meg akar ismerni azt rájön, hogy kedves és megbízható vagyok.
A hatalmas iskolán belül egy nyugodt helyet szerettem volna találni. Gondoltam a Tanulószoba pont ilyen. Kinyitottam az ajtaját. Békés helynek tűnt. Továbbmentem és leültem az egyik fotelbe. Sosem voltam az a tanulós típus, inkább tapasztalatszerzéssel szereztem információt és a tudást. Mindig is szerettem kalandozni, utazgatni, kultúrákat és lényeket megismerni. Szóval a tankönyv helyett inkább a kedvenc fantáziakönyvemet olvastam tovább.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 12. 16:22 | Link

Naphegyi Máté

Egy teljesen nyugodt, csendes hely - ez volt minden, amire Sára vágyott, amióta csak ide érkezett. Hiába, nem volt az a szószátyár típus és egyszerűen muszáj volt találnia egy olyan kis zugot magának, ahova néha elvonulhat és a gondolataival lehet. Ehhez tökéletes segítségnek számított egy vázlatfüzet és némi szén, grafit.
Szokás szerint a mappáját a vállára akasztotta, ezzel indult felfedezésre, bár egy ideig csak céltalanul bolyongott a kastélyban. Minden olyan új volt, magába kellett szívnia az első perceket. Szinte tudta, hogy egyszer majd mosolyogva fog visszagondolni erre az időszakra, ha már elég ideje itt lesz. Miért? Hát, egyszerűen mert elég jól ismeri magát és előre tudja, melyek azok a pillanatok az életében, amik távolról meghatározónak tűnnek majd. Van, hogy téved ezzel kapcsolatban, de nem jellemző rá.
A tévedés, a bénaság amúgy sem jellemző Sárára, egyáltalán nem az a bukdácsolós szerencsecsomag, mint az emberek java. Talán ezért barátkozik nehezen, nehéz olyan határozott személyiséggel bánni, mint az övé. A sok sétálgatást nem szerette, sem ezt a keresgélést, kezdtek megfájdulni a lábai... nem volt éppen egy fitnesz lady a reklámokból, még csak erőltetett mosolyt sem varratott fel az arcára ennek érdekében.
Még ha a tanulószoba nem is volt a legtökéletesebb búvóhely, amit el tudott képzelni, de jelenleg megtette. Unta a keresgélést, a járkálást. A karja alatt pihenő lapok szinte égették az oldalát, bűn volt üresen hagyni, amikor ennyire nagyon _akart alkotni. Szóval benyitott a kis szobába, csak egy fiatal diák volt bent, de már éppen pakolt. Sára egy pillantást vetett rá zöld tekintetével, aztán hirtelen gyorsabban pakolt és sietős léptekkel távozott is. Talán csúnyán nézett volna rá? Nem akart minden áron ijesztő lenni, úgy tűnik, mégis sikerült.
Nem igazán érdekelte a lány, megvonta a vállát, majd a kellemes helyet kereste. Végül két fotelt egymás felé fordított és összetolta őket. A rögtönzött fekvőhelyet pillanatok alatt kihasználta, elfeküdt, lábait felhúzta. A rajztábláját a combjainak támasztotta, fejét lehajtotta, kezébe vette a ceruzát. Kicsit gondolkodott, a levegőben megállt a keze, majd elengedte a realitásokat, a valós világot az elméje. Egyszerűen szárnyalni kezdett, a keze pedig követte az utasításokat. Ő maga közben gondolkodott - mindenfélén.
Új élet, újrakezdés, új iskola, Noel, Andrew... rengeteg dolgot kellett átgondolnia és mégsem érezte, hogy összenyomnák. Nem érzett mázsás súlyt a vállán. Miért nem? Mert éppen nem volt ideje foglalkozni a gondjaival, az élettel, jelenleg egy dolgot csinált, de azt istenigazából: Szabad volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 5. 15:52 | Link

Cukikór fertőzés *__* Jenny Tündérmókus

Bár még csak most kezdődött a tanév, de engem már a mai nap hajnali sugarai is a tanulószobában találtak. Ez az utolsó évem, és a tanárok tényleg nem viccelnek: a feladatmennyiséget elnézve lehet, hogy ma kezdtem el a leckeírást, de bizonyosan holnap fogom befejezni. Persze itt van az egész hétvégén, és nem mintha lett volna bármi tervem, de azért nem dob fel a gondolat, hogy újabb aioloszi pillanatokat cseréljek fel könyvek feletti görnyedésre. Ráadásul terveztem Mihaelt is felkeresni, annak ellenére, hogy mindig észlelem a csodálkozó tekinteteket, és már a suttogás is elért hozzám, mert a legtöbben nem értik, hogy mit is akarok a fiútól. Sokan arra a következtetésre jutottak, hogy zsarol valamivel, vagy megfenyegetett, ami felületesen ismerve a srácot talán nem is tűnhet furcsának, de közelebbről nézve a dolgokat egyenesen ostobaság. Mihaelnek nem hiszem, hogy ilyen messzire kéne mennie ahhoz, hogy megszerezzen magának egy lányt.
Erről eszembe jut néhány diák, akik elég furcsán viselkedtek ma reggel, bár csak néhány pillanatra láttam őket, így alapos megfigyelés híján nem tudtam megfelelő következtetés levonni róluk. Talán néhány rellonos szórakozott megint pár védtelen diáktársával. Ha végzek itt, majd óvatosan, különösebb figyelve kell visszajutnom a klubhelyiségbe, elvégre nem akarok a sorsukra jutni.
Na, mindegy, egyelőre félre az ilyen gondolatokkal, vissza a könyvekhez. Ha idén végezni akarok, és jövőre szeretnék elkezdeni a gyógyítói mestertanonci képzést, akkor meg kell feledkeznem a magánéletemről egy időre, és neki kell állnom komolyan tanulni. Idén elég sok tantárgyat vettem fel, így aztán a vizsgaidőszakom is sűrűbbnek ígérkezik, mint valaha, de, ha év közben rendesen készülök, akkor nem lehet semmi gond. Addig pedig el kell hessegetnem magamtól a rózsaszín álmokat és ködfelhőket.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2014. április 5. 15:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 23. 20:16 | Link

Elena - Franciázás
Kora este

Lassan sétálok a tanulószoba felé. Soha nem hittem, hogy bárkit is tanítani fogok. Művészetek tanársegéd vagyok, de az nem ugyanolyan, mint, ha valakit nyelvre tanítok. Elena rajzon említette, hogy szeretne franciául tanulni és mivel én tudok ezért elvállaltam a tanítását. Sok helyet említettem, hogy hova menjünk, de egyik sem tűnt a legjobbnak. Kint és bent is nagy a zaj, a könyvtárba pedig én nem tudok figyelni a sok könyv miatt. Még van egy fél órám, addig felkészülök, hogy mivel is kezdjünk. Mikor belépek, meglátom a két kényelmes fotelt és már le is foglalom őket (nem mintha kéne), majd körbenézek.
- Lehet, hogy ez sem a legjobb hely a tanulásra - kérdezem magamtól a rengeteg könyvet nézve és már nem is ülök a fotelben. A címek alapján csak tankönyvek vannak, amik annyira nem érdekelnek. Visszasétálok a fotelhoz, majd leveszem a cipőmet és a szemben lévőre rakom a lábamat. Nem ez a legjobb póz mivel pár perccel később elszunnyadok. Álmomban egy réten járok, nincs senki körülöttem, olyan mintha kihalt volna a világ. Közben egy hang szólít meg, amit először nem ismerek meg, de aztán rájövök, hogy Elenáé. Azt mondja, hogy mindenki elment, és senki nem jön vissza.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. július 14. 23:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. június 6. 12:41 | Link

Mihael

Egészen meglepődött mikor Mihael arra kérte, hogy segítse ki egy kis közös tanulással bájitaltanból. Nem mintha elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy a fiú kérjen tőle valamit, csak éppen nem hitte volna, hogy érdekli egyáltalán a tanulmányi átlaga. Ráadásul amennyire eddig megismerte, bátran kijelentheti, hogy a srác intelligens, ha leülne tanulni vagy egyáltalán minimális érdeklődést mutatna a tantárgyak iránt, simán bármelyikből átmehetne, és éppen ezért korrepetálásra sincs különösebben szüksége. Legalábbis Lin így gondolja, emiatt pedig némiképp gyanakodva indul el az órák után a tanulószobába, ahova megbeszélték a találkozót. Mire a fiú megérkezett már összeszedte a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó könyveket, korábbi jegyzeteit és néhány üres pergament. A lány különösen szereti a bájitaltant, ezért örül neki, hogy pont erről beszélhet majd Mihaellel, de abban nem egészen biztos, hogy valóban sikerül is átadni valamit neki, elvégre a bájitaltan egy gyakorlati tárgy, most viszont csak az elmélettel lehet itt dolguk. Amikor megérkezik a fiú és pillantásuk egy rövid időre találkozik Lin érzi, hogy emelkedik a pulzusa és egy pillanatra elakad a lélegzete. Elfordul és remegő kezébe pennát vesz, hogy próbálja leplezni idegességét, és azt a hatást, amit a fiú képes kiváltani belőle. Hamarosan azonban ez mérséklődik, kezdi megszokni Mihael jelenlétét és közelségét, a fiú viszont láthatóan unja a magyarázatot. Lin  éppen egy számára különösen érdekes főzet elkészítésének módját magyarázza, ujjával a papíron mutatja a jegyzet azon mondatait, amelyekről beszél, ehhez a jobb kezét használja, aminek gyűrűsujján ott egy gyűrű, ami egyébként nem túl régi szerzemény, és jelenleg az egyetlen ékszer a lányon.
- És ekkor adjuk hozzá a főzethez az egérszívet, ami ebben a bájitalban katalizátorként működik és…- felnéz a könyvből és ránéz a srácra, majd összevonja a szemöldökét - Figyelsz még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. július 13. 15:08 | Link

April Lyla Dicklin

Tudom, tudom, legalább vasárnap nem kéne tanulnom, de kivételesen tényleg érdekelnek a koboldháborúk mágiatöriből, és gondoltam szétnézek, hátha találok itt valami témába vágót. Persze mehettem volna a könyvtárba is, Tilda biztos nem haragudott volna, sőt! De ma valahogy egy kis csendre vágytam. Hétvége lévén a szobámban hagytam a talárom, és csak a világos kék ingem árulkodik róla, hogy melyik ház tagja vagyok. A fekete farmerem nem túl szorosan simul a lábaimra a tornacipőmön pedig megjelent az első lyuk, de szerintem senki nem fogja a talpát bámulni és kicsi az esély rá, hogy idebent vízbe lépjek.
A Tanulószobában tehát nyugodtan nézelődöm, és több könyvet is a kezembe veszek, ami érdekesnek látszik, vagy amiről úgy gondolom, hogy a témához kapcsolódik. Miután összegyűjtök annyit, amennyit egy hét alatt sem olvasok ki, letelepszem az egyik babzsákhoz - imádom az ilyeneket - és amint kényelmesen elnyúlok benne, kezembe veszem az első könyvet. Gyorsan átfutom a tartalomjegyzéket és a megfelelő oldalra lapozok.
Olvasás közben, néha, körbe pislantok, annyira mégsem izgalmas ez a könyv, és nem is igazán arról szól, amiről szeretném. Le is teszem a másik oldalra, és egy újabb könyvet veszek el, de közben rájövök, hogy jobb lenne, ha a mellettem lévő könyvoszlopot is kettőbe szedném, így még egy kicsit rendezkedem. Annyira belemerülök, hogy azzal kezdek foglalkozni, hogy nagyság és vastagság alapján tegyem sorban egymásra a könyveket, és észre sem veszem, mennyire elmegy közben az idő. Ráadásul olyan szépen szétpakolok, hogy tulajdonképpen úgy hathat, mintha erődítményt építenék magam köré.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 14. 21:27 | Link

Evelin
ruha és haj


Könyvekkel felszerelkezve sétáltam a keleti szárny második emeleti folyosóján. Pontosan három kötetet szorongattam a kezeim között, szorosan magamhoz szorítva őket. A kutyám most nem ugrált körülöttem, a szobámban próbált aludni, de hát neki is nagyon melege volt. Elgondolkozva lépdeltem a tanulószoba ajtaja felé, aztán amikor elértem hozzá, benyitottam. Lassan lépem be a szobába, ahol most meglepően kevesen voltak. Lepakoltam az egyik messzebben álló asztalra, aztán leültem a székre és kinyitottam az egyik olvasmányom. Semmi kedvem sem volt a tanuláshoz, de hát muszáj volt felkészülnöm az év végére, már ha nem akarok megbukni, amit nem akarok.
Fáradt voltam, kedvetlen és roppant szomorú. Pár napja tudtam meg, hogy a lovam elpusztult, ettől napról-napra dühösebb és szomorúbb lettem, ami kihatott a környezetemre is. Rémálmaim voltak, folyton zihálva ébredtem és Vattával is egyre kevesebb időt töltöttem már. Szegény collie pedig minden nap jött és nyüszítve követelte, hogy simogassam, vagy vigyem le sétálni, satöbbi. Nem tudtam, hogy a szobatársaim mit gondoltak most rólam, de biztos voltam benne, hogy ők is érezték azt a feszültséget, ami rajtam érződhetett.
A fejemet fogva ültem az asztalnál és a könyv sorait tanulmányoztam, de nem maradt meg bennem az információ. Fáradtan sóhajtottam, aztán megráztam a fejem, elsimítottam egy tincset az arcomból, aztán felpillantottam. Körbenéztem a helyiségben, hátha látok valami barátfélét, de sehol nem volt senki.  Mérgelődve hajoltam vissza a könyveim fölé, de még mindig nem jegyzetem meg a betűkből alkotott szavakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. július 15. 18:59 | Link

Lyra A. Black
[zárt játék]

Megérkeztem, és már unom. Az igazgató olyan öreg, hogy alig hiszem el, hogy él, és azzal a nyálas jósággal van beterítve, amit utálok. Tényleg próbáltam normális lenni vele, de azért néha csak elröhintettem magam. Télapó beköltözött a kastélyba öcsém! Vagy ez az Északi sark? Mindegy, megmondta, hogy ki lesz a házvezetőm, valami Markovics, meg, hogy a pincében laknak a rellonosok, és majd biztos lesz helyem, de addig a gólyalakban leszek, blablabla. Mondjuk abban pozitívan csalódtam, hogy a zöldek legtöbbje egész jó fej, néhány percig közösen utáltuk a sárvérűeket egy elsőssel, a kis taknyossal. Kábé ezt jegyeztem meg belőle, mert folyt az orra, azt próbálta bemesélni, hogy itt van egy jégvarázsló és volt nála és akkor fázhatott meg. Érted?! Jégvarázsló! Ja, meg egy sárkányt is tartunk lent, és az szokta télen befűteni a kemencét, öcsém. Pár nap alatt bejártam a pincét, végül is egész otthonos, és mint mondtam, vannak jó arcok is, és persze van pár suttyó is, de hát nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én, van ilyen. A tanórák dögunalmasak, az egyiken el is aludtam, de senki se kérdezze, hogy melyiken, mert nem tudom, kábé nem is érdekel. Most viszont végre határozott célom van, meg kell találnom a Black lányt és át kell adnom neki apja levelét. Kábé annyira fog örülni neki, mint én. Tudom, hogy másodéves és izés, letitás, vagy milyen, a lényeg, hogy kék talárost kell keresni. Ja, azt tudtátok, hogy itt fel vannak szabadítva a manók? Hát ezek nem normálisak, meg is írom apámnak, hogy ha lehet, mégis lennék inkább magántanuló, hát mi ez már?! Egy manó szabad akarattal? Nonszensz! Most meg itt állok az el… a folyosón, de végül meggondolom magam és belépek az egyik ajtón. Valamilyen könyvtárszerű, sok könyv, viszont nincs itt senki, szuper lesz. Viszont a Black lány rohadtul nem fog idejönni csak úgy, ezért el kell másznom a bagolyházig. Ez sajnos eltart egy darabig, mert minden jöttmenttel nem állok szóba, szóval egy tanárt kérdezek meg, egy idős tanárt, aki segít szerencsére. Még el is kísér, pedig azt igazán nem vártam el, remélem pénzt nem vár el az útbaigazításért a vén tulok. Elkapok egy baglyot és írok levelet a csajnak.

Levél

Még van fél órám, de nem bízom a véletlenre, és éppen, hogy oda érhetek időben. Benyitok, rendbe szedem az új ruhám, na, igen, nem volt olcsó. Akkor már nézzünk ki jól, mégiscsak egy fontos ember lesz, akit várok. Legalábbis többen azt szeretnék, hogy fontos legyen. Felülök az egyik szék támlájára, a lábaimat hanyagul az ülő részen tartom, és várom, hogy megérkezzen a csaj. Biztosan el fog késni…

Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. július 15. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 22. 00:31 | Link

~ Jeremy ~


Fárasztó a mestertanonc lét. Sokkal többet kell tanulni, és már lassan az agyam is cseppfolyóssá válik a sok információtól. Ráadásul a melodimágiával és Axellal is kellene foglalkoznom, de arra nincs időm, hogy rendesen egyek. Most se épp látszódok ki a jegyzetekből, meg a tankönyvekből. Egy jó dolog van azért, hogy a tanulószobában lévő legjobb hely az enyém: az ablakpárkány. Néha annyira kényelmesnek éreztem, hogy elbóbiskoltam, és ha fél pillanattal később riadok fel, akkor a padlón feküdnék. Szép is lenne, ha valaki meglátna kiterülve. Tuti rosszat hinne rólam, aztán meg terjeszteni kezdené, és jönnének a vádaskodások. Nem, nekem nincs szükségem az ilyesmire.
A nagy könyvbújás közepette elnyomtam egy ásítást is, miközben becsuktam az SVK könyvemet. Mára sok volt a defenzív varázslatokból, és azok használatából, így jöhetnek a felsőfokú bűbájok ismeretei. Szinte azt se tudom, hogy minek olvasom, mert úgy sem marad már meg semmi sem, viszont haladnom kell az anyaggal, ha nem akarok már az év elején lemaradni. Valami gyógyítással kapcsolatos bűbáj van éppen terítéken, ami csontok gyógyítására használható. Biztosan hasznos bűbáj, de ha az én csontom tör el, tutira nem leszek képes arra koncentrálni, hogy összeforrasszam. Ezt a könyvet is félredobtam, és vettem a következőt, am az Aurormágia könyv volt. Ez már érdekesebbnek bizonyult, így el is merültem az olvasásában, miközben kivonatoltam a fontosabb részeket. Mégis csak könnyebb úgy tanulni, ha egy: leírom; kettő: kevesebb oldalt kell átnyálaznom a fontos információk érdekében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 4. 20:14 | Link

Rozsos Annamária

A szám szélét bosszúsan harapdálva császkálok fel-alá a lépcsőkön és a folyosókon, mert természetesen megint eltévedtem. Olyan baromi nagy ez a kastély, hogy szerintem még térképpel is simán elkallódnék, pedig azért értek a térképelemzéshez és a tájékozódáshoz is. Na, ja. Ezen a napon immáron harmadjára tévedek el, nem csoda, hogy már a hajamat tépem.
Amikor már megelégelem a tanodában való kóválygást, dühödten nyomom le a hozzám legközelebb eső ajtó kilincsét, amin a Tanulószoba felirat áll. Rendesen meglepődök, ugyanis társaságra akadok.
- Szia - köszönök a torkomat megköszörülve a kis bőrfotelben gubbasztó lánynak, aki épp egy vaskos könyvet olvasgat. Érdeklődve futtatom végig a mutatóujjamat a polcokon sorakozó könyvek gerincén, aztán - mivel beáll a kínos csend - úgy érzem, muszáj megszólalnom.
- Lina vagyok amúgy - foglalok helyet a vele szemben lévő fotelben, majd kényelmesen hátradőlve folytatom. - De mintha mi már összefutottunk volna valahol, nem? - kérdezem az emlékeimben kutakodva, mert elég ismerősnek tűnik a lány arca, de a neve nem igazán szándékozik beugrani, így segítségkérően pislogok rá.
Talán kicsit zavarhatom, mert a kezében tartott könyvet nem úgy tűnik, mintha le szándékozna tenni csak azért, mert én betévedtem ide és épp rám tört a szómenés, így hát önmagam szórakoztatására kapcsolgatni kezdem az asztalon lévő lámpát. Lehet, hogy ezzel még jobban az idegeire megyek, de legalább csak feleannyira unatkozok, mint azelőtt. Hát igen, az emberi unalomnak tényleg nincs határa.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. április 9. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 7. 22:58 | Link

Rozsos Annamária

Már vagy másfél órája ül a tankönyve és egy halom papír felett. Más ilyenkor persze nincs itt, ezt már kifigyelte egy ideje, de kivételesen örülne egy kis társaságnak. Az asztalon mindenhol papírgalacsinok és telefirkált, vagyis a végefele inkább már telerajzolt lapok díszítik a környezetét.
Egyik kezével az állát támasztja, a másikkal pedig az asztalon kopog a tollal. Már nem nagyon tudják lekötni a lekörmölt sorok. Folyamatosan elbambul s teljesen más dolgokon töri a fejét, mint kellene.
Nem bírja ezt sokáig. Feláll, előredobja barna hajkoronáját és összeköti. Még mindig nincs itt senkit, így nyugodt szível próbálja ki egyik ötletét.
Keres magának egy szabad kis területet, kezét fellendíti, s a földre letámasztva kézen áll, majd megpróbálja megtartani, amíg csak tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 18:45 | Link

A n n a m á r i a

A tanulószoba. Nincs is jobb hely, ahol úgy tehet, mint aki tanul. Mert amúgy esze ágában sincs, de legalább úgy tűnik, mintha igyekezne. Amúgy megvan a magához való esze, csak lusta, nincs motivációja arra, hogy tanuljon. Sokkal jobban érdekli a kviddics, a kosárlabda, a lányok... minden más sokkal érdekesebb jelenleg, mint a tanulás.
De hát így is alig vették fel, kirúgták a Roxfortból és ő is tudja, hogy most jó fiúnak kell lennie. Csendesen ücsörögni a tanulószobában, karja alatt nyugodtan pihentetve a kosárlabdáját, ami mostanában konstans tartozéka az Ultimate Rey Packnek. Előtte van az LLG könyve, amit unott fejjel lapozgat néha, de amikor elkapja valaki tekintetét, nem rest rámosolyogni. De mindenki annyira tanulni akar és nem szeretne vele foglalkozni!
Szóval sasszemmel nézi, mi történik körülötte. Amikor pedig az egyik vörös lányka leejti a pennáját és egy pergament, nem átall felpattanni és már ott is terem, hogy felvegye.
- Leejtetted. - Állapítja meg végül, kedvesen mosolyogva rá, miközben felveszi a földről. De aztán úgy dönt, nem nyújtja neki, hanem elemeli a kezét, mosolyog rá, töretlenül, mintha olyan ártatlan lenne.
- Kapok cserébe valamit, hm? Egy ölelést, na? - Ajánlja fel végül, mert hát ő már csak ilyen túszejtő, de a cél ugyebár szentesíti az eszközt. És ha Rey azt szeretné, ha figyelnének rá, vagy csak szeretgetnék, akkor el kell érnie valahogy, mielőtt még "kiszárad". Amikor valaki lepisszegi, visszafordul, hátramosolyog és bocsánatot kérve mutatja, hogy becipzározza a száját. Majd suttog, hogy ne legyen baj és Anna mellé támaszkodik az asztalra, rendületlenül vigyorogva és árasztva a pozitív energiát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 1. 19:21 | Link

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Egy kis csendre volt szüksége. Mostanában kicsit elharapóztak körülötte a dolgok, szereti, ha pörög az élete, de nem szíve vágya, hogy minden nap gyomorideggel feküdjön le aludni valami miatt. Annyira telhetetlen, folyton elégedetlen, de ez van, el van kényeztetve, megteheti, hogy az legyen. Megteheti, hogy lemenjen a tanulószobába, és ücsörögjön a néma csendben. Egy-két delikvens van rajta kívül csupán, rajta legeltetik kicsit a tekintetüket, ahogy Sári befészkeli magát az ablakpárkányhoz. Az tűnik az abszolút legkényelmesebb helynek jelenleg, és ahogy ücsörög, már nem érzi lassan a rá szegeződő tekintetek súlyát, csak a pennák sercegése hallatszik még a távolból, kellemesen monoton hátteret adva gondolatainak.
Kicsit korholja magát. Annyival egyszerűbb lenne élvezni a boldogságot, de ilyenkor mindig elkezd iszonyat hülyén viselkedni. Milyenkor? Amikor valaki mélyebb nyomot tervez hagyni az életében. Amikor valaki igenis komolyan gondolja vele a dolgokat, akkor mindig hülye gondolatok kezdenek keringeni a fejében. Egy kis kellemetlen érzéssel kezdődik az egész, aztán egyre jobban félni kezd, aztán azon kapja magát, hogy menekülni akar, tovább akar lépni. Legalábbis legutóbb így volt. De Cameron más, nem? Sőt, hova tovább, Sára is más. Egészen felnőtt, egészen furcsa valami lett belőle és néha még ez is kétségbe ejti. Vagy talán csak rossz napja van, amikor az ég se olyan kék, amikor a nap sem süt olyan fényesen, amikor semmi sem jó és semmiben sem biztos. Nőből van, abszolút megengedheti magának az ilyesmit.
De talán mégsem kéne csak úgy ücsörögni és bámulni ki az ablakon. A végén még valaki szimatot fog, hogy elpuhult, hova tovább megsajnálja, azt pedig végképp nem viselné a büszkesége. Szóval ajkát rágcsálva talál magának egy könyvet, ami szimpatikus és nem kell érte túl messze menni. Inkább a sorokat pásztázza tekintetével, és akkor ismét magán érez egy tekintetet, felpillant, körbenéz, megrázza a fejét. Talán csak képzelődik. Talán tényleg kezd becsavarodni. Hm, ideje volt már, nem? Túl normális volt eddig a családhoz képest.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. augusztus 25. 20:16 | Link

Útbanvagy-srác
alias Ricsi
| öltözet


Úgy elröppent egy tanév, hogy bizony gyanús volt, nem-e rúgott bele valaki, vagy esetleg kötött rakétát a hátára. Vagy folyamodott varázslatosabb módszerekhez, és egyszerűen törölte ki Adél fejéből az elmúlt hónapok eseményeit.
Márpedig nem történt ilyesmi, megvolt minden a fejében, de furcsán rövidnek tűnt az idő, amit elsősként az iskolában eltöltött. Persze a kényszernyaralásnak is lehetett némi köze hozzá, most mégis szabályos pánikroham kerülgette a levitás leányzót, mert nem csupán közeledett az év vége, hanem úgy konkrétan az arcába ugrott egy vizsgaidőszak. És mégis mi a jó fenét lehet tanulni a pálmafák alatt, miközben zúg az óceán, és meleg van, és menni kell fürdeni?! Hát pontosan!
A vizsgák közti szüneteket módszeres magolással, és/vagy alvással töltötte, előbbi kicsit gyakrabban is megesett, és már volt, hogy a betűk az arcára ragadtak, ahogy elaludt egy-egy kevésbé izgalmas tananyag fölött. Mint mondjuk amilyenek a bájitaltan leckék voltak. De úgy összességében jól haladt, és ragadt is rá a tudnivaló, mint a kosz, vagy mint a diétájával felhagyó pióca, és magabiztosság is eltöltötte a második-harmadik napra már.
Szentül hitte, hogy ez annak köszönhető, hogy bizony megtalálta a tökéletes helyet, ahol tanulhat, és ahol senki sem megy az agyára. Nem volt mondjuk senki annyira zavaróan idegesítő, mint Zellerke, de azért párszor már tekeredett a haja mindenfelé, mint a mitológiai Meduza fején a kígyók.
Most azonban derűsen lépett be a tanulószobába, és hunyorított az ablakok felé, melyen a lemenő Nap fénye kukucskált be éppen, kissé narancsos ragyogásával színezve meg az amúgy kék falakat, és a szoba kellemes, egyszerű bútorait.
Adél beljebb lépett, és körülnézett, szeme pedig nyomban megakadt a lényegen. Egy pillantást sem vesztegetett az üres babzsákokra és fotelekre, és a mellettük nem messze álló néhány, foghíjasan foglalt asztalokkal sem foglalkozott. Tekintete azon a fiún állapodott meg, és ragadt le, aki azon a helyen ült, mely a legközelebb volt az ajtóhoz, és szemben helyezkedett az ablakokkal, valamint éppenséggel éppen a legideálisabban nyikorgott. Más szavakkal: az ő helyén ült!
Mint valami alattomos kígyó, szinte odasiklott mellé, és anélkül, hogy ténylegesen megérintette volna, böködni kezdett a válla felé.
- Sziabocsi, figyelj csak.. nem ülnél innét el? - kérdezte, majd érezve, hogy talán kicsit tapintatosabban is lehetne a dolgot, megpróbálkozott egy mosollyal. - Nem azért, hogy útban vagy, csak itt én akarok ülni. Mármint szeretnék. Itt én szoktam.
Már vagy pár napja! Ezt azért tiszteletben kell tartani, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosvölgyi Albert
INAKTÍV


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2015. szeptember 5. 21:47 | Link

Scarlett bard

Üres napjaimat gyakran a kastély felfedezésével, szellemekkel való társalgással, vagy éppen olvasással, tanulással töltöm. Mai sétámon a tanulószobában kötöttem ki, ahol az egyik asztalon találtam egy könyvet. Bizonyára valaki ott felejtette. Érdekesnek tűnt, így belelapoztam. Most pedig már négy órája ülök az ablakpárkányon, hátamat a kezdetben hűvös üvegnek nyomva.
A történet kifejezetten bájos, de gondolataim egy ideje máshol járnak, így mára abbahagyom az olvasást. Leteszem az eltulajdonított kötetet, majd az ablakhoz fordulok, melynek tükröződésében látom magamat. Óvatosan végigsimítok a felületén, majd hagyom, hogy a felülete megváltozzon, olyanná, mint amilyen saját tükrömé is.
Körbesandítok a többi tanulóra, de nem látom, hogy bárki is figyelne rám. Nem mintha titok lenne, hogy képes vagyok tükröződéseken keresztül utazni, illetve azokban eltűnni, de igazság szerint, ha valaki ilyenkor megérint, magammal tudom vinni oda. Akár akaratlanul is. Éppen ezért nagyon figyelek mindig, hogy senki ne legyen a közelemben, mikor ehhez a megoldáshoz folyamodom. Persze én is csak ember vagyok, így előfordulhat, hogy hibázom, és valaki, valamilyen módon mégiscsak átjut velem együtt a portál másik oldalára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 4. 12:26 | Link

Kiváncsian pásztázom körbe a helyiséget majd egy kis hezitálás után leülök az egyik fotel kartámlájára.Ahoz képest hogy még sosem jártam itt nagyon is otthonos-
nak érzem ezt a helyet.De mivel sosem voltam nyugott természetű hamar ráunok az
ücsörgésre s fel-alá kezdek járkálni: végignézem a polcokat,leülök,felpattanok
majd egy másik helyen ismét leülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet