A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

A n n a m á r i a

A tanulószoba. Nincs is jobb hely, ahol úgy tehet, mint aki tanul. Mert amúgy esze ágában sincs, de legalább úgy tűnik, mintha igyekezne. Amúgy megvan a magához való esze, csak lusta, nincs motivációja arra, hogy tanuljon. Sokkal jobban érdekli a kviddics, a kosárlabda, a lányok... minden más sokkal érdekesebb jelenleg, mint a tanulás.
De hát így is alig vették fel, kirúgták a Roxfortból és ő is tudja, hogy most jó fiúnak kell lennie. Csendesen ücsörögni a tanulószobában, karja alatt nyugodtan pihentetve a kosárlabdáját, ami mostanában konstans tartozéka az Ultimate Rey Packnek. Előtte van az LLG könyve, amit unott fejjel lapozgat néha, de amikor elkapja valaki tekintetét, nem rest rámosolyogni. De mindenki annyira tanulni akar és nem szeretne vele foglalkozni!
Szóval sasszemmel nézi, mi történik körülötte. Amikor pedig az egyik vörös lányka leejti a pennáját és egy pergament, nem átall felpattanni és már ott is terem, hogy felvegye.
- Leejtetted. - Állapítja meg végül, kedvesen mosolyogva rá, miközben felveszi a földről. De aztán úgy dönt, nem nyújtja neki, hanem elemeli a kezét, mosolyog rá, töretlenül, mintha olyan ártatlan lenne.
- Kapok cserébe valamit, hm? Egy ölelést, na? - Ajánlja fel végül, mert hát ő már csak ilyen túszejtő, de a cél ugyebár szentesíti az eszközt. És ha Rey azt szeretné, ha figyelnének rá, vagy csak szeretgetnék, akkor el kell érnie valahogy, mielőtt még "kiszárad". Amikor valaki lepisszegi, visszafordul, hátramosolyog és bocsánatot kérve mutatja, hogy becipzározza a száját. Majd suttog, hogy ne legyen baj és Anna mellé támaszkodik az asztalra, rendületlenül vigyorogva és árasztva a pozitív energiát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=467898#post467898][b]Rey Averay - 2015.02.26. 18:45[/b][/url]

A n n a m á r i a

A tanulószoba. Nincs is jobb hely, ahol úgy tehet, mint aki tanul. Mert amúgy esze ágában sincs, de legalább úgy tűnik, mintha igyekezne. Amúgy megvan a magához való esze, csak lusta, nincs motivációja arra, hogy tanuljon. Sokkal jobban érdekli a kviddics, a kosárlabda, a lányok... minden más sokkal érdekesebb jelenleg, mint a tanulás.
De hát így is alig vették fel, kirúgták a Roxfortból és ő is tudja, hogy most jó fiúnak kell lennie. Csendesen ücsörögni a tanulószobában, karja alatt nyugodtan pihentetve a kosárlabdáját, ami mostanában konstans tartozéka az Ultimate Rey Packnek. Előtte van az LLG könyve, amit unott fejjel lapozgat néha, de amikor elkapja valaki tekintetét, nem rest rámosolyogni. De mindenki annyira tanulni akar és nem szeretne vele foglalkozni!
Szóval sasszemmel nézi, mi történik körülötte. Amikor pedig az egyik vörös lányka leejti a pennáját és egy pergament, nem átall felpattanni és már ott is terem, hogy felvegye.
- Leejtetted. - Állapítja meg végül, kedvesen mosolyogva rá, miközben felveszi a földről. De aztán úgy dönt, nem nyújtja neki, hanem elemeli a kezét, mosolyog rá, töretlenül, mintha olyan ártatlan lenne.
- Kapok cserébe valamit, hm? Egy ölelést, na? - Ajánlja fel végül, mert hát ő már csak ilyen túszejtő, de a cél ugyebár szentesíti az eszközt. És ha Rey azt szeretné, ha figyelnének rá, vagy csak szeretgetnék, akkor el kell érnie valahogy, mielőtt még "kiszárad". Amikor valaki lepisszegi, visszafordul, hátramosolyog és bocsánatot kérve mutatja, hogy becipzározza a száját. Majd suttog, hogy ne legyen baj és Anna mellé támaszkodik az asztalra, rendületlenül vigyorogva és árasztva a pozitív energiát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=467952#post467952][b]Bakonyi Annamária - 2015.02.26. 20:13[/b][/url]

Rey

Tanulnia kell, mégpedig nagyon sokat. Rengeteg dologgal van lemaradva, amit a többiek már tudnak, és emiatt van némi hátránya. Erik ugyan mesél mindenfélét a varázsvilágról cserébe azért, hogy ő meg a varázstalan világról számol be, ez viszont nem elég. Sokat tud meg, de még mindig kell tanulnia is. Ennek fényében ma egy egész nagy kupac könyvet kölcsönzött ki a könyvtárból, amik most ott tornyosulnak előtte az asztalon, hogy ki sem lát mögülük. Vörösre festett haját a gondatlanság jegyében egyetlen ceruzával tűzte hevenyészett, kusza kontyba, hogy ne lógjon folyton az arcába. Bal lábát felhúzta maga elé székre, állát térdén nyugtatja, és úgy igyekszik haladni az olvasással, hogy magára szedje a szükséges tudást. Sötétkék pulóverének ujját lenyúzta a kézfejére, így igyekszik elrejteni kissé megrágcsált körmeit. Jobb kezével, mutatóujját csak óvatosan nyújtva ki a pulóver ujjának biztonságos rejtekéből, igyekszik nyomon követni a sorokat, nem akar belegabalyodni, mint az előbb, bár ez a szöveg valahogy nem akar összeállni. Harmadszorra olvassa ugyanazt a mondatot, és még mindig nem érti. Ma már rácsodálkozott mindenféle legendás lényre, alapvetően ismerendő varázslatra, általa is ismert vagy éppen sosem hallott történelmi eseményekre, és egyéb csodabogarakra, talán sok volt a rengeteg infó, ez a mondat meghaladja a felfogóképességét, de úgy igazán. Előre bukik a feje akaratlanul is, ahogy lecsukódnak a szemhéjai - az éjszaka sem kellett volna olyan sokáig fennmaradni -, ám azon nyomban mozdul is egyet hirtelen kihúzva magát, csak mert nem érzi, hogy ez a meglehetősen kényelmes ágya lenne. Még a pennát és a pergament is sikerül lesöpörnie az asztalról, a könyvet meg alig sikerül elkapni, hogy ne repüljön utánuk. Szusszant egyet, kissé idegesen dörzsöli meg a szemét, és nyúlna is az említett tárgyak után, amikor valaki felemeli őket és ölelést kér cserébe. Na ne már. Kérdőn vonja fel a szemöldökét, nem akar hinni a fülének. Nem áll úgy, hogy csak minden nélkül újat vegyen helyettük, és nagy szüksége van még rájuk, de nyilvánosan ölelgetni egy ismeretlen hímneműt ezért? Ne már. Összeráncolja a homlokát és a lehető legcsúnyábban igyekszik nézni, ahogy csak tud. Ő aztán nem adja be a derekát, pedig az a pergamendarab meg a pennája nagyon kellene. Mire és mivel jegyezze fel nélkülük, amit mindenképpen megjegyzendőnek tart?
- Hálás köszönet, de nem, nem foglak körbeölelgetni érte. Akkor se tenném, ha te lennél a szőke herceg fehér lovon... - vonja meg a vállát, összecsapja a könyvét, és a mögötte pisszegőre meg olyan nézést vet, hogy az illető jobbnak látja elhallgatni. Összefonja mellkasa előtt a két karját leengedve lábait a földre, és bámul a fiúra kitartóan.
- Egyezzünk meg. Én nem adok egy maflást, te meg visszaadod a pennám. Bár ha az jobban tetszik, két maflásról is beszélhetünk - jelenti ki valami elképesztő üzleti érzékről téve éppen tanúságot. A pergamen nem érdekli annyira, de a penna határozottan kell, szüksége van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=467986#post467986][b]Rey Averay - 2015.02.26. 21:14[/b][/url]

A n n a m á r i a

Amikor a kis vörös szépség felpillant rá azokkal a nagy szemekkel, az arca nagyon is beszédes. Látja ő, hogy ölelést nem fog kapni és belül, mélyen igenis fáj neki, elkeseredéssel tölti el. Pedig ő szívesen visszaadta volna utána, na nem mintha nélküle nem adná. De szeret egyezkedni, mert hát egyedül olyan unalmas, főleg, ha senki nem foglalkozik vele. Igyekszik megfogni a dolgok abszolút pozitív oldalát, legalább foglalkozik vele.
- Ó, de kár, pedig azt nagyon szívesen vettem volna ám... - Mond le sóhajtva a szeretetadagjáról, nem erőszakos ő és nem is túl tolakodó - illetve igyekszik nem az lenni. Mondjuk van egy olyan érzése, hogy Anna határaihoz nem lehet elég tapintatos és visszafogott. Még akkor sem, ha ő ilyen közvetlen srác, aki akár most is elcsevegne vele a legmélyebb lelki gondjairól. Tök megértően és türelmesen hallgatná végig, miért lett ilyen szúrós, igazából szereti is ezt csinálni, de úgy látszik a lány mást szeretne.
- Az attól függ, jót tenne neked, ha levezethetnéd a feszültséget rajtam és lekevernél nekem párat? Mert akkor nyugodtan. - Vigyorog rá végül fesztelenül, miközben lerakja a lány elé a pennát és a pergament, nincs több túsz. De ettől függetlenül ha Annácska éppen egy boxzsákot keres, annak is tökéletesen megfelel, igazából még azzal is elvan, csak foglalkozzanak vele, meg essen jól a lánynak. Végül is... mekkorát üthet ez a lányka? Nem néz ki nagy darabnak egyáltalán. Meg amúgy is, biztosan nem üt nagyobbat, mint Mark. És még azt is túlélte, itt van még, és még csak el sem süllyedt szégyenében.
- Segítsek valamiben esetleg? - Kérdi, miközben "kiszolgálja magát" és leül a lány mellé. Nem, nem lehet levakarni, ragad, mint a légypapír és imádja a társaságot. Még akkor is, ha kicsit szúrós, mint Annamária. Igazából... neki megéri bevállalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468061#post468061][b]Bakonyi Annamária - 2015.02.27. 05:27[/b][/url]

Egyetlen pillanatra koppan be a szeme, és máris sikerül levernie valamit a következő mozdulatával. Még szerencse, hogy ezt nem a csárdában művelte éppen, ahol lehúznak a fizetéséből minden eltört poharat. Ügyel is mindenre, és igazából itt is kellene éppen annyira, csak egy nagyon kicsit fáradt három óra alvással. Vagy volt az annyi? Már nem is emlékszik, hogy elaludt-e ő öt órakor vagy sem, kicsit összefolyt az idő e tekintetben. Nem lényeg, és gondolkodni sem nagyon tudna rajta, főleg, hogy betolakodik a képbe egy önkéntes hősjelölt, hiába, hogy ő aztán nem kérte, hogy tessék megmenteni. Egyáltalán nem szakadt volna bele a körme, ami nincs, de még a háta sem, ha megmozdul, hogy ő maga vegye fel a pergament és a pennát, amit sikeresen levert. Kéretlenül felveszik, hát köszöni, nyakba borulni érte viszont nem fog, és ez ott ül határozottan az arcán is. Úgy tűnik, hogy újdonsült ismerőse is érti ezt az egyetemes nyelvet, amelynek révén ő éppen közölni igyekszik, hogy ő aztán nem pótolja senki szeretethiányát. Az övét se igyekszik senki pótolni, és amikor megpróbálta Gergőt megölelni nemrég, a bátyja csak annyit bírt közölni, hogy lemarad a csillaghullásról. Azóta is a tanulásba és a munkába öli minden energiáját, hagyják békén. Még üzletelni is megpróbál felajánlva, hogy milyen mértékben nem bántja a másikat, ha az visszaadja a levert dolgait, amikre amúgy szüksége van még a közeljövőben, a válasz viszont nagyon meglepi. Egy egészen kicsit elképedve bámul a társaságára. Vajon normális ez az egyed? Nem biztos benne, szemernyit sem.
- Mókuska, ha az agyamra akarsz menni, igazán jó úton haladsz, de nem most tervezem kirúgatni magam verekedés miatt - jelenti ki szemforgatva. Túl sok múlik neki azon, hogy itt lehet vagy sem, nem akar bajt a nyakába, bármekkora is a szája, egy pillanatra még el is fogja hirtelen valami ijedtségszerű akármi, hogy de mi van, ha ebből komolyabb baj lesz még. Ne legyen, de a lehetőség megvan rá. Ne, ne, ne, ez a srác még le is ül mellé, nem igaz. Mivel érdemelte ezt ki, de őszintén? Hiába emeli az égre a tekintetét azonban, erre nem kap választ, a srác még helyet is foglal. Úgy tűnik, nehezen elijeszthető. Levakarhatatlan. Csodálatos.
- Téged se lehet lerázni, mi? Azt se tudom, mi a neved, miért segítenél? - kérdezi meg végül, és ismét felhúzva maga elé a lábát, megtámasztja állát a térdén, majd kinyitva a könyvet megpróbálja negyedjére is újraolvasni azt a szerencsétlen mondatot, amibe az imént majdnem belealudt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468179#post468179][b]Rey Averay - 2015.02.27. 18:19[/b][/url]

A n n a m á r i a *_*

Amikor felajánlja, hogy lelki szemetes lesz, pontosabban feszültség levezetésére szolgáló bokszzsák, akkor a kis vörös kevésbé lelkes, mint amilyennek gondolta. A gyilkos tekintetéből úgy tűnt, mint aki örömmel lekever neki kettőt, ő pedig a jó cél érdekében még be is vállalta volna. Bár már nem látszik, de Mark "üdvözlő üzenete" még mindig érzékennyé teszi a bal szeme környékét. Na igen, ő nem úgy üt, mint egy lány.
- Kirúgatni? Verekedés? Sosem nyomnálak fel olyasmiért, amit amúgy is én engedtem meg. Hidd el, nem lesz bajom tőle, egy-két saller néha még jól is jön, felfrissít. Amúgy sem tudsz nagyobbat ütni, mint a bátyám és azt is túléltem. - Igen, valószínűleg a normális emberek nem próbálnák meg rábeszélni Annát, hogy üssék meg. De ő tök szépen tud érvelni maga ellen, és messze áll a normális kategóriától. Mellesleg tudat alatt is mindig szembemegy a társadalmi normákkal, egy szó, mint száz, most sem hazudtolja meg önmagát.
Aztán leül, látja, hogy Anna forgatja a szemét és nem tetszik neki, de csak fesztelenül vigyorog vissza, mintha ezzel kicsit megenyhíthetné. Igenis lát rá némi esélyt. Roppant keveset, de az már pont elég remény neki, hogy bepróbálkozzon.
- Igazából le lehet, de ne áruld el senki másnak! - Kacsint rá a lányra, majd kuncog kicsit halkan. Ami úgy tűnik, nem elég halk, mert ismét lepisszegik őket, ő pedig bocsánatkérően mosolyog és integet neki, majd visszafordulva Annához csendesebben folytatja.
- Rey Averay vagyok, most már tudod a nevem, segítsek? - Kérdezi immár suttogva, de nem kevésbé vigyorogva. Látta ám, hogy Annácska szenved, ő pedig szívesen nyújt segítő kezet. - Szerintem amúgy sem kell különösebb ok, hogy segítsek. Sőt, csak most, a te kedvedért, még csak ölelést sem kérnék érte cserébe, megelégszem a neveddel is. - Mosolyog rá szélesen, szívmelengetően, miközben alkarját Anna székének támláján pihenteti tovább, kicsit közelebb hajolva. Érdeklődően nézi, mit is tanul a lányka annyira, de igyekszik nem nagyon bemászni a személyes terébe. Van egy olyan érzése, hogy nem tetszene a lánykának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468301#post468301][b]Bakonyi Annamária - 2015.02.27. 23:37[/b][/url]

Rey

Éppen próbál nem bajba kerülni. Nagyon koncentrál rá, hogy ne csináljon elfogadhatónál nagyobb zűröket, mert ha itt hívatják az igazgatóiba, neki biztosan annyi. Haza nem mehet, máshová meg hová menne? Híd alá vagy utcasarokra, vagy fene tudja, belegondolni sem akar, marad az a verzió, hogy nagyon meggondolja, mit csinál. A verekedés gondolata is elborzasztja, úgy egyébként is, nem csak amiatt, mert zűr lehet belőle. Nem szokása verekedni, még ha azt is gondolnák róla ránézésre, hogy hobbiként bizonyos számú pofont simán kioszt naponta. El kell ismerni, ha azon múlna az élete, be tudna húzni bal horgot jobb egyenessel megtámasztva, például, de amíg ez nem élet-halál kérdése, legfeljebb egy bokszzsákon gyakorol az edződerem egyik sarkában és kész, emberen soha. Gyakorlatilag semmin, aminek az fájhat.
- Más még megteheti, abban meg azért a helyedben nem lennék olyan biztos. Nem ismerem a bátyádat, és te sem engem, szóval inkább ne mérd össze, mert még a végén pofára esnél - válaszolja továbbra sem a legkedvesebb arcát mutatva, de hát jelen pillanatban minden vágya az, hogy megszabaduljon a fiútól, aki kéretlenül is itt lóg a nyakán. Még szerencse, hogy nem szó szerint műveli az említett dolgot, bár elnézve, kitelhet tőle. Az kellene még csak. Az is bőven sok, hogy helyet foglal mellette és további társalgásra próbálja kitartóan rávenni, pedig ő aztán éppen elég határozottan igyekszik belemerülni az olvasásba és nem figyelni. Idegesen horkant egyet nagyon nőiesen - bár hátha leszűri belőle a fiú is, hogy valószínűleg nem rá fáj a foga, akkor is, ha szépnek tűnik az égővörösre festett haja vagy a szeme, vagy akármi rajta, bármit is lát vagy nem lát éppen benne a másik -, és homlokát a könyv lapjainak nyomva dől előre egy pillanatra. Feladja. Nincs más választása. Sóhajtva húzza ki magát újra és a vigyorgó Rey-re néz.
- Istenem, téged tutira determinál a neved, napsugár - közli erőltetett vigyorra húzva a száját, aztán összecsapja a két kezét és már majdhogynem hálás pillantást vet a fiúra.
- Halleluja. Úgysem ölelnélek meg, még a végén kiderül, hogy ragályos az idegesítő értetlenséged, de ha már ennyire nagyon segíteni akarsz, magyarázd el nekem, mi a hétizé az a Wizengamot? - pislog az előtte névre, amiről valahogy nem tudja kiköbözni, mi a fene, pedig nagy hatáskörű döntővalamicsoda lehet, tekintve a mondatot, de úgy tűnik, tudni illik, mi is az, lábjegyzetet ugyanis hiába keres.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468721#post468721][b]Rey Averay - 2015.02.28. 23:11[/b][/url]

A n n a *___*

Ő tényleg próbál a tökéletes bokszzsák lenni, amit Anna csak el tud képzelni. Még vigyorog is rá, ami idegesítő lehet, bár nem szeretné idegesíteni, ha ez kell ahhoz, hogy megüsse és kiengedje a fáradt gőzt... miért ne? De akkor sem akar menni. Annácska csak fenyeget, de nem harap olybá tűnik. Nem mintha, Rey annyira bánná, de legalább akkor szeretgetné, vagy csak ne szúrna úgy, mint egy valamire való süni. Na nem baj, a jó dolgokért úgyis meg kell szenvedni.
- Ugye tudod, hogy a túl sok felgyülemlett feszültség káros? - Kérdezi végül halkan, nehogy idegesítsen valakit aki tanulni próbál. Mégis teljesen komoly, érdeklődő. De kivételesen még csak nem is mosolyog, inkább kicsit aggodalmas tekintettel pillant végig a lányon, de úgy látszik semmi baja. Főleg, amikor sóhajtva homlokához emeli a könyvet, akkor még kifejezetten bájos és szórakoztató látvány is. Rey számára biztosan, elnézegetné még kicsit, de Anna még elemében is van. Legalábbis leszólni könnyedén tudja a nevét, de csak vigyorogni tud rajta.
- Én lettem a napsugarad? De kedves. - Ragadja meg vigyorogva a lényeget, igen, a lényeget! Mert számára igenis ez az, még akkor is, ha Annácska vigyora láthatóan nem igazi és inkább sértésnek szánta. Ő igenis fel tudja ezt fogni a jó oldaláról: foglalkozik vele. És ha még utálja is vagy a pokolra kívánja, akkor is, legalább rajta jár az esze. Neki pedig ez már tökéletesen elég, hogy hajtsa előre, így oda is hajol a lányhoz, hogy megkérdezze, tényleg nem kér-e a segítségéből.
- Óóó, na az az, amivel sosem akartam találkozni. Amúgy a a varázslók legfelsőbb bírósága, a Mágiaügyi Minisztériumban üléseznek meg ilyen nagyon komoly dolgokat csinálnak, amiket mi, halandók nem is érthetünk. - Magyarázza, a végén pedig elfojt egy aprócska nevetést, hogy ne zavarjon másokat, mert ő igenis tekintettel van a körülöttük lévő tanulókra is. Tényleg nem célja az idegesítés, mindegy mennyire tűnik úgy. De tényleg, Rey Annának sem csak célból segít, látta, hogy majdnem elaludt. Majd okot ad neki, hogy ébren maradjon és talán segíteni is tud neki ilyesmikben. Bár az elmúlt évben nem túl sok tudást szedett magára... apropó, melyik évről is beszélünk?
- Melyik évfolyamra jársz, Vöröske? - Kérdezi bájos mosollyal, a vörös nem gúnynév, csak nem árulta el a nevét, hiába kérte a segítségért, szóval most kénytelen improvizálni. Egész jól megy neki, valljuk be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468732#post468732][b]Bakonyi Annamária - 2015.03.01. 00:26[/b][/url]

Ez a srác hihetetlen. Az előbb ölelést kér, most meg bokszzsáknak ajánlkozik, egyre furcsább. Ennyire szeretné, hogy vele foglalkozzanak, méghozzá pont tőle. Ő nem ért az emberekhez, ki nem állhatja őket, mert többnyire sosem tudja, hogy viszonyuljon hozzájuk és mit várnak tőle. Túl bonyolultak, ő meg úgy érzi magát, mint aki a holdról jött. Megpróbál belemerülni a tanulásba, de csak nem hagyják békén, és újfent szemöldökét felvonva, kérdőn pillant a másikra.
- Majd felrobbanok, felkenődök a falra és téged foglak kísérteni életed végéig - válaszolja nemtörődöm módon rántva meg a vállát, majd vissza is fordul a könyv felé, a következő pillanatban viszont látványos, színpadias reakció közepette adja fel a kísérletet, hogy megpróbáljon koncentrálni. Rey mellett nem lehet, ez a fiú egyszerűen levakarhatatlan, képtelenség megszabadulni tőle. Ami még jobb, a cinikus megjegyzéseket se veszi komolyan, hiába szánja annak. Itt próbálja sértegetni, ez a fiú meg még a végén bóknak veszi a szavait. Kevésen múlik, hogy nem neveti el magát, de akkor meg biztos, hogy a mögötte ülő menten megtépi. Az előbb is kitartóan pisszegett, még ha egy csúnya nézéssel ideiglenesen el is lehetett hallgattatni. Lemondóan sóhajt egyet és legyint. Ha így fogja fel Rey, hát legyen, nem szenved azzal, hogy elmagyarázza, hogy ez bizony részéről sértésnek indult. Még egy egészen kicsit ő is elvigyorodik ezen a makacs pozitív hozzáálláson, aminek köszönhetően Rey éppen mindent félreért, önmaga számára előnyös módon csakis.
- Aha... szóval olyasmi, mint egy legfelsőbb bíróság. Mint mondjuk az emberjogi Strassbourg-ban? - kérdez vissza a kapott információra koncentrálva - máris sokkal kevésbé undok, mint volt -, igyekezve hasonlítani valamivel, ami számára is ismerős, hogy pontosan megértse, miről is van szó. Érdeklődve pislog hol a könyvre, hol a fiúra, végül felkapva az asztalon heverő pennát gyorsan le is jegyzi gyöngybetűkkel a pergamen szélére, hogy Wizengamot, és alá is húzza. Bővebb utánaolvasást igényel a fogalom, úgy érzi, Rey viszont meg úgy, hogy még nem beszéltek eleget, pedig neki már ez is bőven sok volt.
- Eridon, első évfolyam, és ne tárgyiasíts, ha kérhetem. Te? - kérdez vissza, miközben igyekszik újra visszatérni undokabbik énjéhez. Mi az, hogy Vöröske? Nem kér ilyesféle beceneveket, köszöni. Kíváncsiságból azért még visszakérdez, tudja, hogy kivel van dolga, bár van egy olyasféle megérzése, hogy vagy évfolyam, vagy ház, valami egyezni fog, és nincs akkora szerencséje, hogy minimális esélyük legyen újra találkozni. Alig várja, hogy választ kapjon a kérdésére, de csakazértis belebújik a könyvbe, mintha csak úgy mellékes kérdés lenne ez, mert muszáj volt, ha már tőle is kérdeztek. A következő oldalra lapozva haladni próbál az olvasással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468959#post468959][b]Rey Averay - 2015.03.01. 15:03[/b][/url]

A n n a *___*

Amikor meghallja a verziót, csodálkozva pillog rá, hogy tudja ilyen érzéketlenül ezt mondani, mintha nem lenne a világ egyik legnagyobb tragédiája. Márpedig Rey maga annak tartja, ezért furcsán pillant rá, miért mondja ezt így... aztán rájött, hogy nem volt komoly. Illetve, ő nem veszi komolyan, így tud rajta vigyorogni és természetesen kihozni belőle a legjobbat.
- Szerintem igazából élvezni fogom. - Állapítja meg elégedett mosollyal az arcán, lévén sosem lesz egyedül. Amúgy sem bántja, ha csinos lánykák szelleme követi egész nap, bár a hús-vér formációt jobban preferálja, azért a szellemalakkal se lennének hatalmas gondjai. Amíg beszélget és társaság, neki csak feldobja a napját. Nincs mit tenni, menthetetlen hippi a gyermek, és komolytalan. Épp ezért csillog a szeme, amikor látja Annát majdnem nevetni a napsugaras megjegyzésén. Mint aki éppen most nyerte meg a legutóbbi keresztes hadjáratot, akkora hősként vigyorog és örül magának. Végre valami aprócska jel, hogy a lány igazából jól érzi magát a társaságában és ez neki bőven elég bátorítás, hogy ne adja fel. Amúgy sem szokása, de most még kevésbé van kedve eloldalazni.
Főleg, hogy a vörös lányka végre kérdez, ő pedig tudja is a választ és hiába vezeti be komolytalanul, igenis tud normális választ adni. És persze megfelelően halkat, hogy ne lincseljék meg őket és ne rakják ki őket a tanulószobából záros határidőn belül. Nem mintha neki nem kéne tanulnia éppen, de valahogy nincs olyan hangulatban. Majd valamikor máskor... amikor nincs semmi érdekes.
- Igen, olyasmi. Csak ez a varázslótársadalomé. Mugli származású vagy, igaz? - Kérdi mosolyogva, mert ő ezt vonta le a lány kérdései alapján. Lehet, hogy téves a megérzése, de nem olyan tipikus aranyvérűnek tűnik, mint Rey, akinek tulajdonképpen minden az ölébe hullott. Ő pedig meglepő szorgalommal kanalaz ki mindent az öléből, dob el minden lehetőséget csak úgy, teszi tönkre a jövőjét. Hm, kissé beképzelt húzás, jobban belegondolva.
A mély lélektanon túl viszont egy kérdést is feltesz, ami normális, ismerkedős, semmi baj nincs vele... még választ is kap rá, aminek örül, de még mennyire.
- Eszemben sem volt, csak nem árultad el a neved. Amúgy harmadikos vagyok. - Igen, még mindig a nevetés kerülgeti, amikor ezt kimondja. A Roxfortban mennyire régen volt már harmadikos? Nagyon, elképzelhetetlenül rég. Valószínűleg több tudással is rendelkezik, mint az itteni diákok java, révén ott már hatodik évfolyamot húzta volna le, ha... erről inkább nem beszélünk, a múlt, ő már elföldelte, ideje nekünk is.
- Kicsit idősebbnek nézel ki, mint egy elsős. - Állapítja meg végül Annamáriát végigmérve, nem szemtelenül, csak úgy finoman, felmérően. Ha így néznek ki a 14 évesek manapság, akkor ő valami nagyon rossz életfelfogással született.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=472154#post472154][b]Bakonyi Annamária - 2015.03.07. 20:34[/b][/url]

Úgy tűnik, Rey-t sem elijeszteni, sem elüldözni nem lehet. Muszáj lesz megbirkóznia vele, hogy a sráctól képtelenség szabadulni. Egyelőre fel is adja, és bár elég nemtörődöm módon közli vele, hogy majd ha úgy alakul, egy életen át őt kísérti, a másik válasza meglepi. Felpillant rá kérdőn, hogy ez most tényleg, komoly? Egy fél pillanatig még figyeli is, aztán már egészen nehezére esik, hogy ne nevesse el magát. Ez a srác nem normális, az biztos, de még a végén jól fog szórakozni rajta.
- Mazochista - jelenti ki, és csak azért, hogy ne vigyorogjon szembe vele, még határozottabban bújik bele a könyvbe nagy igyekezettel olvasva az előtte lévő oldal tartalmát. Pár percig még bírja is szó nélkül, de aztán ha már annyira segíteni akarnak, beadja a derekát és rákérdez a Wizengamot-ra, amiről sehol egy lábjegyzet, bizonyára tudnia kellene, mi az, de nem tudja. Nem kívánt, de azért nyakán lógó társasága szerencsére témában van és ki is használja az alkalmat, hogy ő lehet a figyelem középpontja, így pillanatokon belül válaszol. Feljegyzi egy papírra, hogy el ne felejtsen azért utánaolvasni, és bólogat közben válaszul a kérdésre.
- Mármint ha azt érted ezen, hogy nem varázslók a szüleim, igen. A bátyám viszont szintén varázsló. Az is ugyanaz a kategória? - kérdezi meg, mert még mindig nincs tisztában minden szakkifejezéssel, ami csak szóba jöhet varázslók kapcsán, a szakszerű használatukról meg még ne is beszéljünk.
- Ja... bocs. Bakonyi Anna - közli a nevét kissé el is szégyellve magát, hogy hoppácska, ezt tényleg nagyon illetlenül nem közölte, és nem hagyott másik opciót, mint kreatívkodni. Arra a megjegyzésre pillant fel csak újra a könyvéből, hogy idősebbnek tűnik, mint egy elsős. Lemondóan sóhajt egyet, abbahagyja az olvasást és újra becsukja a könyvet ujjával jelölve azért, hogy hol is volt az imént nyitva.
- Tizenhét vagyok, és nem, nem buktam, és nem máshonnan jöttem át, csak a szüleim nem szeretik, hogy tudunk varázsolni a bátyámmal és most szöktem meg otthonról. A bátyám tizennyolc lesz lassan és másodikos. Kicsit le vagyunk maradva, de ez van. Majd behozzuk - válaszolja, még mielőtt találgatásokba bocsátkozna a fiú, aztán ismét kinyitja a könyvet, remélve, hogy már Rey is elégedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=482272#post482272][b]Rey Averay - 2015.03.26. 13:18[/b][/url]

A n n a *___*

Halkan, elfojtva nevetgél kicsit, amikor látja Anna tekintetét. Látszik rajta, hogy nem erre a válaszra számított, és most olyan édesen pillog rá. Addig legalább hagy neki némi időt, hogy feldolgozza a történteket. Aztán amikor hallja a választ, ismét jó kedélyűen vigyorog a lányra.
- Nohát, a jó cél érdekében... bármit. - Válaszolja nemes egyszerűséggel, könnyed mosollyal az arcán, mégis látni rajta, hogy igenis komolyan gondolja. Ó, mennyi mindenre képes lenne ő a figyelemért, szeretetért! Egy életen át tartó üldözés, kísértés még talán kísértés is számára, csábító, hogy egy saját szelleme legyen. Főleg, ha ilyen gyönyörű és ilyen vonzó, vörös hajkoronával rendelkezik. Ki tudja szúrni messziről. Amúgy is, az ő filozófiájában az a lényeg, hogy jól nézzen ki, szeresse, főzni majd megtanul. Bár ki tudja, a lánykából azt is kinézi, hogy már tud.
- Igen, a szülők számítanak. - Bólogat hümmögve, mint aki nagyon okos és nagyon bölcs, még állát is dörzsölgeti kicsit. Nem szívesen tanítaná meg a lánynak a szitokszót, amivel a mugli származásúakat. Annak ellenére, hogy aranyvérű, sosem hencegett ezzel, nem érezte magát többnek, mindig nyitott a mugli kultúra, főleg a sportok és zene felé. Ő lenne az első, aki felháborodottan állna ki Annácskáért, ha valaki lenézné, csak azért, mert sárvérű, ahogy azt a rosszmájúak mondják.
 - Anna, de szép. Szoktak Panninak becézni? Vagy nem azt a nevet szokták így becézni? - Kérdezi érdeklődve, mert azért a magyar nevekkel nincs annyira képben, főleg a becézésben nincs otthon. De nagyon is tetszik neki ez a név, és az elképzelt becézés is, szóval hirtelen villan fel vigyora.
- Pedig olyan pannis vagy. Panni, Panka, Pankóóó... - Ízlelgeti elgondolkodva a további változatokat és talán a Panka a kedvence, bár van egy olyan érzése, hogy Annának nem annyira fog tetszeni, mint neki. Minden esetre, ha meg akarja enni, akkor várnia kell kicsit. Hoz neki evőeszközt, hogy könnyebben boldogulhasson azzal a kemény fejével.
Amikor Anna mégis becsukja a könyvet és feladja a tanulást, diadalittas vigyor ül ki az ajkára. Csak elérte, hogy rá figyeljen, és barna szemei már csillognak is lelkesen. Főleg attól, hogy hajlandó mesélni magáról.
- Megszöktél otthonról? Nahát, én is! - Lelkesedik, de megint kicsit hangos, szóval bocsánatkérően veszi le a hangerőt. De azért lelkesen tartja a kezét pacsira, hogy Panka belecsaphasson. Úgy látszik, sorstársak, legalábbis ebben, szóval úgy dönt, az a fair, ha ő is megosztja a saját sztoriját az idekerüléssel kapcsolatban.
- Én a Roxfortban már hatodikos lennék, de most kezdem majd a harmadikat. Nem baj, legalább tovább nem kell gondolkozni, mit kezdek magammal. - Vigyorog végül elégedetten, hogy igen, most még jó pár évig nem kell foglalkoznia a jövőjével, csak lébecolni, éldegélni, mint hal a vízben. És igen, neki addig van nyugodt élete, amíg nem kell ilyen fontos döntéseket meghoznia. Elégedetten dől hátra a széken, ujjait tarkóján kulcsolja össze, elégedetten mosolyogva néz a lánykára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=482367#post482367][b]Bakonyi Annamária - 2015.03.26. 18:55[/b][/url]

Most már biztos, hogy ennek a srácnak minden vágya, hogy ő legyen a fegyelem középpontja. Nem csak itt, nem csak most, hanem lehetőleg mindig, mindenhol, mindenkinél. Mazochista, de nagyon. És ő még azt hitte, hogy szórakozik, pedig most nagyon úgy hangzik, hogy komolyan gondolja. Meglepetten pillant fel egyetlen pillanatra, majd visszafordul inkább a könyvéhez és próbál nem törődni továbbra sem a fiúval, bár láthatólag ő másként gondolja. Továbbra sem hagyják békén, nagyszerű. Azt legalább megtudja, hogy ő is mugli származású, mert a szülők számítanak, úgyhogy ezt el is könyveli magának. Vajon milyen sokan lehetnek? Nem kérdez rá inkább, mert még úgy értelmezné Rey, hogy nagyon beszélgetni akar. Dehogy akar, nem most, nem vele, úgyhogy inkább majd kideríti ő a választ valamelyik könyv segítségével, úgy is jó lesz. A lehetséges becenevek hallatán szörnyülködve néz fel és megrázza a fejét.
- Ne merészeld. Nem viccelek... ha becézni merészelsz, kitekerem a nyakad - fenyegetőzik hirtelen nagyon komoly arcot vágva, és közben azért nagyon reméli, hogy még csak fel sem merül olyan helyzet, amikor kiderülne, hogy nem váltaná be az iménti kijelentését. Olyan ő is, mint egy hamis korallkígyó. Tetszik tudni, az az élénk színekben pompázó siklóféle, ami nagyon hasonlít mérgező társára, és ha az ember nem ismeri elég jól ezen kígyóféléket, hát jobb, ha távol tartja magát mindkettőtől függetlenül attól, hogy méregfoga csak egyiknek van, harci színek ide vagy oda. Annának nagy szája van, de még a lénynek se ártana, csak ezt aztán nem kell róla tudni, vagy még a végén túlságosan barátkozni akarnának vele az emberek. Jobb is lesz, ha feledésbe merülnek a neve kapcsán felmerülő becézési lehetőségek. Feladja a tanulást, és inkább röviden összefoglalja, hogy ő aztán nem bukott, ne nézze senki olyan ostobának, mert nem az, pusztán csak későn kezdte az otthoniak nem igazán létező támogatásának hála.
- Na ne mondd. Kellett valaki, akin a bátyád csiszolhatja a pofozkodás terén szerzett eddigi tudását? - érdeklődik cseppet sem szívélyesen, bár kezdi felfogni, hogy ez sem lesz elég Rey elijesztéséhez. Roxfort... az mintha egy másik iskola lenne. Rémlik neki valami. Elgondolkodik, majd hirtelen belelapoz a jegyzeteibe, mert tudja, hogy valahová leírta. Ott is áll, hogy Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, avagy Hogwarts, híres-neves angliai iskola.
- És miért jön el az ember Roxfortból idáig? Azt ne mondd, hogy tényleg csak a bátyádnak kellesz boxzsáknak - kérdezi meg végül, és mivel ismét pisszegni kezd a tőle nem messze ülő tanulni vágyó diák, hát elkezdi összeszedni a jegyzeteit.
- Úgyse fogok megszabadulni tőled egyhamar, ahogy elnézem, viszont ha itt lógsz a nyakamon, mindjárt valaki más fog megfojtani egy kiskanál vízben és abban meg semmi élvezet nem lesz nekem. Konyha? Kell egy kávé amúgy is, vagy mindjárt elalszom - jegyzi meg, miközben már a táskájába gyömöszöli a könyveket és a lapokat. Ha szerencséje van, még a végén nem társul hozzá Rey, ki tudja. Bár ha igen, legalább ihat kávét, az se semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=482412#post482412][b]Rey Averay - 2015.03.26. 20:32[/b][/url]

P a n n a *___*

Amikor találgatja, ízlelgeti a beceneveket, akkor tökre elégedett, hogy valami egyedivel próbálkozik. Anna, ez gyönyörű, de olyan hivatalos, lapos, talán személytelen is, hogy nem tudná hosszú távon elviselni. Olyan roppant kreatívtalan és picikét unalmas, hogy már-már összeegyeztethetetlen Rey személyiségével. Bezzeg a Panna, Panni, Panka... tökéletes! Viszont amikor látja Anna arcát, elneveti magát, főleg a fejrázásra.
- Ezért a reakcióért, édes Panna, bármi megéri... - Mondja ábrándos sóhaj, majd fülig érő vigyor kíséretében. Igen, imádja a kis harcias lánykát, ahogy egy egyszerű becenévtől hirtelen ragadozó szemfogakat növeszt és vicsorog. Még a keze is viszket, hogy picit megsimogassa hozzá az arcát, de egyelőre még kicsit félti az ujjait. Hasznosak azok, jók, nem véletlen van belőle tíz darab, maradjon is annyi. Meg amúgy is, szívére venné, ha megfeküdné Panna gyomrát.
 - Inkább nekem kellett valaki sürgősen, aki helyreteszi a fejem. - Neveti el magát halkan. Még sosem mondta ezt ki ennyire egyértelműen, sosem ismerte el, hogy hülyeségeket csinált anno és ez élhetetlen volt, nem csinálhatta végtelenségig. És igenis kellett neki Mark, aki rendesen helyrerakta, és persze felelősséget vállalt érte. Meg befenyítette, hogy ha még egyszer ilyesmit csinál, akkor megy haza és sínylődhet a büntiben, tőle távol. Nincs kedve nagyon szórakozni Markkal, szóval semmi durvával nem fog bepróbálkozni, ez is biztos.
- Hát, imázsváltás kellett. - Mondja a hivatalos verziót tök komoly fejet vágva, aztán elkuncogja magát és közel hajol Panna füléhez, hogy belesuttogjon. - Igazából kicsaptak, de ne mondd el senkinek! - Mosolyogva súgja, majd rá is kacsint a lányra egyet, hogy tartsa meg a titkát. Nem mintha annyira titkolná, inkább nem annyira büszke rá. Aztán ismét pisszegik őket, ő pedig bámul, mint borjú az új kapura. Már megint hangosak voltak, nem lehet tőlük koncentrálni? Pedig olyan jó fiú volt, igyekezett csendes és visszafogott lenni. Talán ez az egyetlen mázlija Annácskának.
Vigyorogva, elégedetten bólogat az elismerésre. Igen, Anna végre elfogadta, hogy bizony sehova nem fog menni. Nem fogja békén hagyni. Nem tudja elijeszteni, csak azért, hogy neki könnyebb legyen.
- Jó ötlet! - Mondja lelkesen, ahogy felpattan, mosolyog, és megvárja Pannát is, hogy az oldalán vigyorogva, mesélve, hülyéskedve menjen a konyháig. Igen, tényleg levakarhatatlan. Pontosabban, olyan, mint a jojó. Minél erősebben lököd el magadtól, annál nagyobb lendülettel jön vissza hozzád.