A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=407698#post407698][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.22. 00:31[/b][/url]

Fárasztó a mestertanonc lét. Sokkal többet kell tanulni, és már lassan az agyam is cseppfolyóssá válik a sok információtól. Ráadásul a melodimágiával és Axellal is kellene foglalkoznom, de arra nincs időm, hogy rendesen egyek. Most se épp látszódok ki a jegyzetekből, meg a tankönyvekből. Egy jó dolog van azért, hogy a tanulószobában lévő legjobb hely az enyém: az ablakpárkány. Néha annyira kényelmesnek éreztem, hogy elbóbiskoltam, és ha fél pillanattal később riadok fel, akkor a padlón feküdnék. Szép is lenne, ha valaki meglátna kiterülve. Tuti rosszat hinne rólam, aztán meg terjeszteni kezdené, és jönnének a vádaskodások. Nem, nekem nincs szükségem az ilyesmire.
A nagy könyvbújás közepette elnyomtam egy ásítást is, miközben becsuktam az SVK könyvemet. Mára sok volt a defenzív varázslatokból, és azok használatából, így jöhetnek a felsőfokú bűbájok ismeretei. Szinte azt se tudom, hogy minek olvasom, mert úgy sem marad már meg semmi sem, viszont haladnom kell az anyaggal, ha nem akarok már az év elején lemaradni. Valami gyógyítással kapcsolatos bűbáj van éppen terítéken, ami csontok gyógyítására használható. Biztosan hasznos bűbáj, de ha az én csontom tör el, tutira nem leszek képes arra koncentrálni, hogy összeforrasszam. Ezt a könyvet is félredobtam, és vettem a következőt, am az Aurormágia könyv volt. Ez már érdekesebbnek bizonyult, így el is merültem az olvasásában, miközben kivonatoltam a fontosabb részeket. Mégis csak könnyebb úgy tanulni, ha egy: leírom; kettő: kevesebb oldalt kell átnyálaznom a fontos információk érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=407946#post407946][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.22. 17:30[/b][/url]

Fel sem tűnt, hogy közben betért egy másik nebuló is. Ameddig nem zavar, addig nem is nagyon érdekel a jelenléte. Van elég hely mind a kettőnknek, maximum azért tudna megorrolni rám, hogy a párkányt foglaltam el a tanulás érdekében. Éreztem is, hogy nem tetszik neki, de hát ez van. Én voltam itt előbb, nem fogom átadni a helyem. Legközelebb jöjjön előbb, és akkor megkíméli magát a szitkozódástól, engem meg attól, hogy akarva-akaratlanul is megérezzem a tudatában való rendellenes rezgéseket.
Közben az idő csak telt, én pedig átrágtam magam három fejezeten is. Egészen izgalmas lesz ez a tanév, főleg úgy, hogy most új gyakorlati tanárunk lett. Az előzőt sajnos nem volt lehetőségem megismerni, így az összehasonlítás elmarad. Viszont az MM tanárt össze tudom majd hasonlítani Kahlillal, aki hiányzik. Nagyon jó tanárom volt, de megértem, hogy a családja fontosabb. Na, de vissza a jelenbe, hiszen gondolataimból egy hang zökkent ki. A forrása nem más, mint a srác, aki betévedt. Jegyzetemet behelyeztem a könyvbe, hogy tudjam hol is tartottam a kivonatolásában, majd be is csuktam azt. Tekintetemet az ismeretlenre emeltem, és halványan mosolyogtam rá. Mily’ kedvesség járja át, hogy még a könyvemet is visszahozta. Felőlem elfért volna a földön is, hiszen úgy is felvettem volna a tanulás befejeztével. Így azonban hamarabb került vissza hozzám, de nem bántam.
– Szia. Igen, csak most nem igazán van agyam hozzá. –elvettem tőle a könyvem, magam mellé tettem, és egy biccentéssel köszöntem meg. Közben kibújik a szög a zsákból –ha szabad így fogalmaznom–, mert egy kéréssel állt elő. Legalább nem kertel, és azonnal kimondta, amit akart.
– Ha megbuktam volna, nehezen lennék most aurortanonc. Hát nem mondom biztosra, hogy tudok segíteni, mert nem ismerem a problémádat, viszont állok rendelkezésedre. Elmélet, vagy gyakorlat inkább? –teljesen mindegy volt, hogy melyik részében kér segítséget, csak ismerjem a problémát, hogy tudjak is segíteni. Ezért se ígértem meg neki biztosra, hiszen ha olyan gondja van, amire nem tudom a megoldást, akkor eléggé beégetném magamat, amit meg szintén nem akarok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=409411#post409411][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.25. 01:07[/b][/url]

Furcsállottam, hogy zavarta a földön lévő könyvem, de később az is kiderült, hogy mi célból hozta vissza. Tekintete viszont az ablakon pihent, ezért érdeklődve néztem ki én is, hogy megtudjam, mit is nézhet. Pár esőcsepp koppant az ablakom, de nem merültem el benne, hiszen a nebuló hamarosan megszólalt. Felvont szemöldökkel néztem rá, és próbáltam felidézni az arcát. Ha ő is Roxfortos volt, akkor ismernem kellene.
– Elliot Wayne, örvendek. Érdekes… nem emlékszem rá, hogy ismernélek, pedig én is Roxfortos voltam, csak Griffendéles. Ismerős érzés a nyelvtanulás… sokat küszködtem vele én is, és néha még mindig keverek ezt-azt. –némi együttérzés is csengett a hangomban, de annyira nem sajnáltam. Tudhatta volna előre, hogy meg kell tanulnia magyarul, ha idejön. Közben a kezemet nyújtottam felé, mert ezt is illik a bemutatkozás mellé. – Ebben igazat adok neked. Tavaly végeztem, és eléggé húzós volt a VAV. –megszenvedtem vele, de végül meglett az is. Most már csak el kell végeznem a mesterképzést, és azzal befejezve az iskolát.
A bemutatkozás, és a rövid eszmecsere után, átterelődött a szó arra a témára, amiért alapból a közelemben jött Jeremy. Valahogy átéreztem azt, hogy nem akar csak azért rontani az átlagán, mert keveset vagy egyáltalán nem ért semmit a tananyagból. Naphosszat tanulni egyedül nem felemelő érzés, és a segítség sokszor jól jön. Visszautasíthattam volna, de be kell vallanom, hogy egy idő után unalmassá vált volna a magányosság. Becsuktam a könyvemet, hogy jobban szemügyre tudjam venni azt a leckét, ahol elakadt. Ám a magyarázatom megkezdése előtt, megkért valamire, amire csak vállat vontam, összeszedtem a holmimat, és felkeltem a helyemről.
– Oké, üljünk át. Megpróbálom tömören és érthetően elmondani, de szakíts félbe, ha valami nem tiszta. Szándékomtól távol álljon, hogy elhadarjam, aztán ne fogj fel semmit belőle. –halvány mosolyt eresztettem meg felé, és az egyik asztalhoz léptem, majd leültem, és vártam Jeremyre. Ha már mellettem, vagy velem szemben volt, nem volt más hátra, mint hogy nekikezdtem a magyarázatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=410542#post410542][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.26. 22:21[/b][/url]

– Két éve már, hogy elhagytam a Roxfortot, pont az RBF évem előtt. Meglehet csinálni, csak a nyelv miatt lehet nehezebb lesz. Nekem a féltesóm és az unokatesóm segített megtanulni magyarul, szívesen segítek neked, ha gondolod. –ajánlottam fel a segítségemet ebben is. Ha már a bűbájtanban segítek, ez sem lehet túl nagy akadály.
Kérésére átültünk az egyik asztalhoz, ő pedig egész közel ült mellém. Nem mutattam meglepettséget, de egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy kb –feltételezem– az aurámban van már, de betudom annak, hogy így jobban lehet figyelni, ami igaz is. Minden megfelelő volt, így elkezdtem magyarázni neki a dolgokat. Időközben lejjebb húztam a felsőmön a cipzárt, mert kezdett melegem lenni. Mikor bejöttem, még egész hűvös volt, de most meg megsülni van kedvem. Jeremy mindeközben szorgosan jegyzetelt, és bólogatott is mellé. Kicsit lassabbra vettem azért a tempót, mégse szeretné, ha valami számára fontos kimaradna. Figyeltem ahogyan írt, és vigyorogva vettem észre, hogy kidugta a nyelve hegyét. Engem nem zavart, hiszen ha neki így könnyebb a jegyzetelés, akkor legyen. Mindenkinek más szokása van. Kérdése hallatán megálltam, és válaszolni készültem, mikor megrázta a fejét, és amolyan feladom stílust kezdett mutatni. Kicsit arrébb toltam a könyvet, és egyik kezemmel bátorítóan megpaskoltam a vállát.
– Ha így állsz a dologhoz, akkor tényleg tegyél le róla. Ne add fel az elején, mert akkor elhasalsz a VAV-on. Figyelj, elmondom megint, és tényleg szólj, ha valamit nem értesz. –mosolyogtam is a kedves hangnem mellé, mert tényleg a segítés volt a célom, és nem az, hogy lecsesszem. Visszahúztam a könyvet, ám előtte levettem a felsőmet, mer már nagyon melegem volt. Onnan kezdtem el újra a szövegelést, ahol rákérdezett, mert akkor az előtte lévőket értette, de ezt már nem. A magyarázás közben hol a könyvre, hol pedig Jeremyre figyeltem, hogy tudjam követni a jegyzetelését, ezért néha lassítottam is a tempón, ha túl gyorsan haladtam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=411739#post411739][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.27. 23:25[/b][/url]

Apró biccentéssel jeleztem neki, hogy nincs akadálya a tanulásnak. Már csak azt kell egyeztetni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb, és neki is kezdhetünk. Most viszont a bűbájtant kellett elmagyaráznom Jeremynek, és egész jól megy. Egyszer álltunk csak meg, akkor is sikerült pár szóval bíztatnom őt, és már haladtunk is tovább. A hőmérséklet kezdett megállapodni, most már ez a tényező se zavarhat minket a tanulás folytatásában. Legalábbis is folytatnám, ugyanis a tanulótársam megállt egy pillanatra. Felkészültem a kérdésére, de helyette a plafonra nézett, majd megszólalt. Elégedett voltam vele, amiért gyorsan képes felfogni a dolgokat. Bizonyára éles eszű, bár említette is, hogy kitűnő volt. Magamnak meg elkönyvelhetek egy jó pontot a képzeletbeli noteszom, tanítás címszóval ellátott lapján.
– Egészen jó. Akiket ismerek, azok normálisak, de bevallom, hogy nem sok időt töltöttem eddig a suli falai között. Leginkább órákon vagyok, utána mentem is haza lepakolni, hogy be tudjak segíteni az unokatesómnak a csárdában. –válaszoltam nemes egyszerűséggel a legelső feltett kérdésre, majd még elmondtam pár fontosabb dolgot a tananyagból, utána becsuktam a könyvet. Előtte persze megjelöltem hol hagytuk abba, majd megint arrébb toltam. – A házak itt is rivalizálnak, de a tapasztalataim szerint leginkább a pontversenyben, és a kviddicsben marják egymást. Most, hogy megkezdődött az idény, megint ettől lesz hangos az iskola. Nincs ezzel baj, mert imádom a játékot, csak mikor a hatszázadik ember mellett mész el a folyosón, és azt hallod, hogy így meg úgy csalt a másik csapat, az eléggé kiakasztó. Játékosként tűrhető volt, mert akkor hiába vádoltak, tudtam, hogy nem szabálytalankodtam, de így eléggé rossz. Főleg, ha még érzem is, hogy hazudik mellé. –vontam meg aprón a vállam a monológ után, majd megfogtam a székem, és úgy fordítottam, hogy Jeremyvel szemben legyek. Így mégis csak kényelmesebb a kommunikáció, mert nem tekeredek össze-vissza, mint egy kígyó. Közben éreztem, hogy hezitál valamin, belső hangja eltért az átlagnál, végül ki is bukott belőle a kérdés. Ezen nem kellett volna ennyit vacakolni, de talán megértem, hogy miért is tette. Halványan elmosolyodtam a válaszadás előtt, aztán vettem egy mély levegőt, és belevágtam.
– Akad egy-kettő, de mióta párom van, nem nagyon nézek másra. Csak vigyázz nehogy olyan csajba szeress bele, aki foglalt. –gondolom ezt ő is tudja, de azért jobb ha van figyelmezteti is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=414312#post414312][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.31. 01:34[/b][/url]

– A saját szoba fontos tényező. Sokkal jobb, mintha hárman-négyen még ott laknának, és kb el nem férnétek egymás cuccaitól. Érdemes, mert jobb és olcsóbb is a vajsörünk, meg sok más is. –gondoltam itt a szobákra, illetve a többi szeszesitalra. Áradoznom viszont felesleges lenne, mert úgy vagyok vele, hogy mindenki ítélje meg saját maga, hogy mi a jó számára. Bölcsességére elmosolyodtam, hisz okos meglátás, csak azt nem értem még, hogy mi célja van ezzel az egésszel? Valami nem stimmel vele, csak még nem jöttem rá, hogy mi. Sajna a képességem ezen a téren még nem eléggé fejlett, és Jeremy se tűnik olyannak, aki most kezdte volna a „szakmáját”. No mindegy, ameddig nem próbál meg nekem ártani, addig hagyom.
– A pontversenyt eddig a Levita nyerte, ha jól emlékszem, de a kviddicskupát tavaly a Navine. Bolond lennék utálni a legjobb sportot. Jó poszt a terelő, én is az voltam, mikor még repkedtem a levegőben. –régi szép idők is voltak azok, csak ugye jött az a baleset, meg a költözködés, és a züllött időszak. Érdeklődő, mosolygó tekintete zökkentett ki a múltból való merengésből. Kérdésére nem válaszoltam rögtön, hagytam előbb Jeremyt kibontakozni, majd megejtem egyben az egészet. Figyel, mintha elemezni próbálna, vagy valami. Érdekes egy figura ez a gyerek, nem csoda, hogy a Mardekárba járt.
– Érzem. Az már marad az én titkom, hogy miként, és biztosra veheted, hogy nem hazudok. –válaszom komoly volt, és hangomon is érezhető volt az őszinteség szikrája. – Talán akad még szingli lány, és nem aggódóm miattad. Elhiszem, hogy képes vagy uralni az érzéseidet. A lányt meg hát… nem lány. Barátom van, nem barátnőm, és lassan két éve együtt vagyunk Axellal. Gondolom nem erre a válaszra számítottál. –nem lepne meg, ha fogná magát, és emiatt lelépne. Kevés ember van, aki elfogadja az ilyesmit, és hogy Jeremy közéjük tartozik-e, vagy sem, az hamarosan ki fog derülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=414523#post414523][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.31. 15:00[/b][/url]

– Hétvégéken biztos bent leszek, ott majd meg tudom mondani, hogy a következő héten mikor dolgozok. –tekintve, hogy mindig máskor vannak óráim, így necces összehozni a műszakokat is. A társaság meg mindig jól jön akkor, amikor nem sokan vannak, és talán ha több időt töltök vele, rájöhetek a színjátékának nyitjára is. Viszont széles mosolyát most őszintének látom, de ez nem adhat okot a megnyugvásra sem.
Szarkazmus megjegyzésére elvigyorodtam, felemelt kezébe pedig belecsaptam. Legalább egy valami közös bennünk, mégpedig az, hogy mind a ketten szeretjük a kviddicset. Meg persze terelő poszton játszik, én meg játszottam. Ezért is érdekes az, hogy nem ismertük egymást, pedig ha jól számolok, akkor max egy évfolyammal lehetett lejjebb, mint én. Közben jöttek a kérdések, aminek hatására csak jobban vigyorogtam rá. Nevethetnékem is támadt hirtelen, de visszafojtottam, és aprón megráztam a fejemet.
– Nagyon kíváncsi vagy. Találgass csak, ha szeretném, de még nem tartunk ott, hogy eláruljam. Nincs semmilyen aurori múlt, és hydromágia sincs, de jó nyomon vagy. –adtam némi segítséget neki, hagy gondolkodjon csak. A lehetőségek száma ezen a téren véges, mert csak át kell gondolni, hogy itt képességű emberek fordulhatnak meg, és meg is van a megfelelő válasz. Tény, hogy Jeremy nem rég érkezett, de biztos vagyok benne, hogy a tantárgylistát legalább egyszer átfutotta.
Aztán jött a nagy kérdés, hogy milyen lányok is vannak erre, majd tőlem egy vallomás. Meglepett a reagálása, valahogy azt hittem, hogy undorodni fog majd, de mégsem. Felírtam neki egy jó pontot, de attól még nem teszek elhamarkodott lépéseket.
– Köszönjük. A Roxfort meg más téma, és igen. Finoman fogalmazva, de valahogy igaz ez. –vele együtt nevettem fel a kérdésén, mert felelevenedtek a régi emlékek egy része. Kacsintására, és kijelentésére viszont hálásan mosolyogtam. Ez amúgy felvet bennem egy dolgot vele kapcsolatban: mi van akkor, ha ő is olyan, mint én, és csak azért színlel, mert nem tudja, hogy ki miként viszonyul az ilyesmihez? Ha meg nem is ez van a dologban, legalább szép dolog tőle, hogy nem csinál ügyet belőle, csak itt meg az a kérdés, hogy komolyan is gondolta-e vagy nem. Rejtélyek övezik, amiket ki kell nyomoznom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=415347#post415347][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.11.01. 23:52[/b][/url]

– Majd foglalok nektek helyet. –ennyi szívességet én is adhatok neki, aztán meg majd kiderül, hogy kivel érkezik. Lehet, hogy egyedül fog, de az is lehet, hogy felszed addig valakit. Ez hétvégén úgy is ki fog derülni, de őszintén nem nagyon érdekel. A pacsi viszont egy másik irányba billentette a kettőnk között kialakult kapcsolatot. Eddig gyanakvó voltam vele szemben, és nem azt mondom, hogy már nem vagyok, csak kevésbé. Egyfajta bizalom, illetve haveri kapcsolat kezdeményezése is az ilyesmi, legalábbis véleményem szerint; de az biztos, hogy Jeremyvel vigyáznom kell.
Ám a kis csevejünk legjobb pillanatához nem rég érkeztünk. Tagadni nem lehetett volna, hogy számomra gyanús Jeremy viselkedése, ezt ő is észrevette. Előtte viszont neki kellett rájönnie arra, hogy én miként is érzem meg, hogy hazudik. Áldom a tanáraimat, és a gyakorlást, hogy legalább ezt tökéletesen megtanultam. Figyeltem, hogyan cselekszik, milyen „eszközöket” vet majd be ellenem. Könyöklés, fürkésző tekintet… még jó, hogy felnőttem már, és párom van, különben tuti zavarba jönnék tőle. Sokat amúgy se kellett várnom, ugyanis kimondja a megfelelő képességet. Tényleg vág az esze, így vigyorogva tapsoltam párat, és elismerően bólogattam is.
– Tájékozott vagy a képességeket illetően. Valóban velem született képességem van, és nem legilimentor vagyok. Ez annál jóval több. –azt viszont nem tettem hozzá, hogy a hátránya is megvan. A stafétabot hozzám került át, nekem kell beszámolnom arról, hogy miért is tartom Jeremyt gyanúsnak. Legyen, hiszen addig sem unatkozunk, és ha már benne vagyunk a téma kellős közepében, akkor zárjuk ezt le rendesen.
– Igazad van, nem tagadom. Szép és jó, hogy kifele az ártatlan arcodat mutatod, és próbálsz az emberek bizalmába férkőzni. A gond az, hogy az ilyen embereknek mindig van valami hátsó szándéka, és ha nem is most bontakozik ki, akkor később. Éreztem, hogy néha már csak kíváncsiságból vagy mellettem és beszélgetsz velem, mert belül halálra untad már magad. Ettől persze jó fejnek tartalak, talán haverok is lehetünk, ameddig nem próbálsz meg ártani nekem. –szándékosan nem barátot mondtam, mert az az én számból hülyén adná magát. Hátradőltem a székemen, és Jeremy tekintetét kerestem, hogy megtudjam belőle: kielégítő magyarázatot kapott-e, vagy többet szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=451816#post451816][b]Elliot A. J. Wayne - 2015.01.11. 21:52[/b][/url]

Kérdése jogos, sértését viszont elengedem a fülem mellett. Úgy tesz, mintha sokat tudna a melodimágusokról, közben csak a töredékének a töredékét, ha tudja. Húzzon csak fel, nyomban a gyengélkedőn köt ki, és még a kezemet se kell használni hozzá.
– Hogy miért nem? Mert érdekelt, hogy mit is akarsz tőlem. –a haverság dologra meg nem is reagáltam már. Nem kell, hogy azok legyünk, ez csak egy opció volt. Úgy se sokat találkoznánk, ráadásul, ha csak a haszon kell neki egy emberből, nálam rossz ajtón kopogtat. Az égadta világon semmit nem kapna tőlem, maximum a tanulásban segítek neki, mert az megígértem, de másban nem. Újabb kérdésére, csak megforgatom a szemeimet. Nocsak, érdekli, hogy miként is jelentkezett a képességem. Ez érthető, biztos azt várja, hogy el is mondom neki, miután közölte, hogy csak a hasznot látja az emberekben. Ennyire bolondnak néz? Vigyorra húztam a számat, majd aprón bólintottam csak, mielőtt megszólaltam.
– Nem feltétlen. Használd még a logikádat, amivel olyan nagyra vagy, és rájössz. –eszem ágában sem volt megmondani neki, hogy mikor jelentkezhet a képessége. Nagyra van magával, hát oldja meg a rejtvényt, és megkapja a válaszát. Ezt viszont nem fogom megvárni, így felkeltem a helyemről, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Felsőmet a kezembe vettem, majd könyveimet elpakoltam a táskámba, amit a vállamra vettem, de az indulás előtt Jeremy szemeibe néztem.
– Fejezzük be ezt az értelmetlen csevegést, de egy valamire figyelmeztetlek… –közelebb léptem hozzám, egyik kezemet mellkasán húztam végig egészen a vállát megfogva, de közben nem álltam meg. Megfordultam, és füléhez hajoltam, hogy befejezzem a mondatot. – …ne akarj újat húzni velem, mert te leszel az, aki alul marad. Többet tudok, mint amit te látsz, és ezt vésd az eszedbe. –gyengéd súgtam a fülébe, közben kezem szívén pihent. Kíváncsi voltam a szívverésére, mert ebből megtudhatom, hogy miként is érintette a dolog. Ha ezt megtudtam, minden szó nélkül kiléptem az ajtón, és hazafele vettem az irányt.