A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=826579#post826579][b]Reiner Kende - 2021.02.20. 21:32[/b][/url]

Reiner Kende az az aranyvérű hülyegyerek, aki nem bírja elviselni még a fül- vagy fejhallgatókat sem, pedig a haverjai rendszeresen zúgatják a mugli kütyüket a fülükbe. Aztán az úgy van, hogy Kende beszerzett egy (már sokadik) telefont magának – tudom, jól kezdődik, ne is mond bakker, de sehogy nem tudta kibogozni mégis, hogyan működik. Ment volna neki, ha akarja, de igazából… vett egyet, működött egy ideig-óráig (ez is , mint a többi), aztán most vett egy újabbat, de az csak rosszabb.
 A szőke annál hidegvérűbb, hogy ilyesmin felmérgelje magát, vagy ideges legyen, tudja kihez forduljon. Összekapja magát a szobája falai között kis zenét hallgatva, mert legalább azt tudja, hogyan csapja ki, és megindul Marina Darik keresésére. A szösztalicskát bezzeg frankón elnyelte a föld, szinte semerre nem találja, amikor végső opcióként tesz egy próbát. Elvégre, vizsgaidőszak van, vagy mi a bánat, ad neki egy esélyt, hiszen nemrég a tanulószobában még együtt szenvedtek, olyannyira, hogy esszé írás helyett inkább fütyülni tanította Mae-t.
Belép, a csendet csak a pennák sercegése töri meg, pillantása jár gyorsan körbe, arcán addig flegma közömbösséggel, majd meglátva a barnát apró mosollyal lépked közelebb. – Itt kerestelek utoljára – súgja a füléhez lehajolva, keze megborzolja a dán lány tincseit, majd a széket közelebb húzva leül mellé. – Komolyan, majdnem hamarabb bementem a városba – teszi hozzá, hogy a csaj érezze a súlyát a dolognak, aztán egyszerűen csak elé helyezi a készüléket az asztalra. – Te, ez rosszabb, mint a korábbi volt – nevet halkan, ujjai futnak hajába, ahogy fél kezét az asztalra nyújtva rádől annak lapjára. A telefonra, a lányra, majd újra a méregdrága vacakra pislákol. Ekkor bootol be, hogy nem is mondta Maenek mit alakított, így a csajnak fogalma sincs mi történt a korábbi telefonnal. – Tudtad, hogy nem mindegyik vízálló?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=828895#post828895][b]Layla Robillard - 2021.04.05. 14:27[/b][/url]

Az egyik kedvenc tárgya Rudi bácsival a bájitaltan, nem véletlen az, hogy kiválóra írta meg vizsgáját ötödikben - tizenkét másik vizsgájával együtt, amúgy. Rolandot már ismerte, de úgy érezte, hőskomplexusa csak most juttatta el oda, hogy megpróbálja felzárkóztatni a srácot, aki azóta prefektus lett. Ki tudja, talán Layla is lehetne az, ha nem lenne olyan sok elfoglaltsága, ám sajnos van, így nem vállalt el egy ilyen komoly tisztséget. Amikor meghallotta, hogy Roli arról beszél, épp csak átment tavaly ebből az amúgy tök egyszerű tárgyból, a navinésben rögtön fellobbant a korrepetálási vágy és rá is repült, hogy na majd ő. Azt túlzás lenne állítani, hogy Roland kitörő örömmel fogadta a hírt, miszerint különórákat fog kapni ebből a számára nem túl érdekes tárgyból, de nemet sem mondott, így a szőke értékelése alapján totális sikert aratott.
Nos, igen, gondolta ezt mindaddig, ameddig a tanulószobában le nem ültek tanulni. Ő aztán magyaráz, rajzol, mesél, de maradjunk annyiban, hogy nem sok haszna van a dolognak. A rellonos vagy nyitott szemmel alszik, vagy süket és elfelejtett szólni, merthogy reakciója egy darab nincs, az is biztos.
- Figyelsz te rám egyáltalán? - kissé morcosan csettint egyet Roland orra előtt, aki fittyet hányva minden erőfeszítésre bambul maga elé. A lány ficánkolni kezd székén, megigazítja szoknyácskáját, majd felkönyököl az asztalra és próbál nagyon szigorúan nézni a másikra. - Föld hívja Rolandot, bájitaltant kell tanulnod - pedig igazán nem nagy cucc ez a tárgy és Rudi bácsi is jól adja elő. No persze nem mindenkinek van érzéke ezekhez, de nem is az a feladat, hogy a legbonyolultabb dolgokat elkészítse, csak az elmélettel kell tisztában lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=830091#post830091][b]Marina Darik - 2021.04.24. 00:11[/b][/url]

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Be kellett vallania, hogy az iskolában mindent szeret, ami a tanuláson kívül van. Bizony, Marina Darik tipikusan az az ember volt, aki csak a haverjaiért vállalta bevállalta volna, hogy nem lóg el órát, de cserébe nem is figyelt volna a tanárra. Na de hát sajnos nem volt választási lehetősége, így muszáj volt együtt dolgozni azzal a navinés lánnyal. Persze nem a sárgákkal van baja, hiszen Kendével is mekkora haverok már, sokkal inkább a lány hozzáállásával voltak a bajok. Vagyis Mae lustasága nem fért össze az éltanuló Júlia mellett.
- Szerintem Farkasházy direkt találta ki ezt a feladatot - jelentette ki a barna, ahogy öt perc kemény csöndet követően eldobta a tollát. - Tudta, hogy én képtelen vagyok bájitalkodni, és azt akarta, hogy te majd motiválsz - találgatta, és a plafont nézte közben. Jah, hogy azt beszélték meg, hogy elolvasnak egy-egy anyagrészt, és utána cserélik az infókat? Szóval az úgy volt, hogy Marina figyelme nem a legjobb. Meg ha valakivel együtt van, akkor talán egy kicsit, mintha, esetleg, talán sokat járna a szája.
- De ebben a képletben, ha már ilyen dolgokban vagyunk, nem számította bele a mérhetetlen gyűlöletemet a tantárgy iránt. Ne érts félre, Rudolf bá'-t nagyon bírom, de ha nem megy valami, nem értem miért erőltessem. Akkor úgy se azzal fogok foglalkozni egész életemben, sőt. Valószínűleg el is kerülöm, hogy foglalkozni kelljen vele - jelentette ki a barna, saját elmondása szerint nagyon is elmésen. Bezzeg ha most Loki vagy Kende lenne itt, őket tutira rá tudná venni, hogy valami mást csináljanak. Mint amikor tanulás helyett rávette Kendét, hogy fütyülni tanítsa. Vagy amikor Lokival az élet hatalmas problémáiról beszélgettek, minthogy a sajtot miért eszik az emberek meg az egeret is.
- Te Júlia, mennyi van még a leckéből? Már mindenki elment aludni - kérdezett rá a szőkénél. Hú de nagyon ment volna már ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=830911#post830911][b]Somogyi Ervin Dominik - 2021.05.05. 19:54[/b][/url]

Halálosan unja már Dominikát is, meg azt a világra szóló produkciót is, amit minden héten kétszer előad. Annyira a szívére vette, hogy Ervin megbukott és évet kell ismételnie, hogy elhatározta, amíg ő él, ilyesmi nem ismétlődhet meg. Arra persze nem is gondolt, hogy a fiút szimplán csak nem érdekelte, s mivel fogalma sincs, mit kezdjen az életével, csak akart még egy potyaévet... Áh, nem fordulhat elő, hiszen a híres Somogyi családban csak zsenik és karrieristák vannak.
Most is, ahogy testvére teljes beleéléssel magyaráz, érzi, hogy elnyomja az álom. Már látja maga előtt a szinte bántóan zöld gyepet, melyen Császár rohan végig, majdnem nyelvére lépve. És tudjátok, hogy ebben az idilli, képzeletbeli képben ő mit tesz? Nos, hever a pázsiton, engedi, hogy a szellő bele-belekapjon némiképp lenőtt szőke tincseibe, s az ellen sem tiltakozik, hogy az álom megváltásként pillájára hulljon. Ó nem, eszében sincs megakadályozni ezek bármelyikét, csakhogy a kegyetlen valóság az, hogy míg odakint verőfényesen süt a nap és mindenki élvezi a tavasz utolsó, lanyha napjait a nyár rekkenő hőségének érkezte előtt, addig ő a tanulószobán gubbaszt és bűbájokról hallgat kiselőadást. Olyan bűbájokról, amiket természetesen kívülről betéve tud. Ha tehetné, ásítana, de nem tervezi még jobban felbőszíteni nővérét, így a jól betanult nyitott szemmel álomba szenderüléshez folyamodik.
Mondanom sem kell, hogy nem tart sokáig: arca, mintha érdeklődőn hallgatna, szemei a papírra szegeződnek, senki sem mondaná meg, hogy éppenséggel egy hajszál választja el attól, hogy hangosan horkoljon - amit nem szokott. Egy ideje azt is megtanulta, hogy becsukja a száját, így hát kicsorduló nyálcseppje sem árulhatja el ravaszkodását. Remélhetőleg Dominika sem veszi majd a szívére, hogy öccse kényelmesen kipiheni magát ezen a csodaszép, madárcsicsergős napon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=834258#post834258][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.12. 23:59[/b][/url]

A gyakorlat teszi a mestert. Ramóna pedig szeret mester lenni abban, amit csinál. A mágia azonban nagyon új még neki, idegen, sőt, ijesztő. Nem érti, és ez nagyon zavarja. Eddig abban a hitben élt, hogy boszorkányok nem léteznek, most azonban ő maga is egy boszorkány. Legalábbis azt mondják. És lássuk be, hogy furcsaságainak egy részét megmagyarázza a dolog. De csak egy részét. Ramóna maga is belátja, hogy furcsa, hogy nem olyan mint mindenki más, de már beletörődött. Jelenleg sokkal nagyobb gondnak bizonyul számára, hogy összerakja újra a botot, amit kettétört. De nem ám ragasztóval, varázslattal!
Egyedül ül egy asztalnál, lábait maga alá húzta. Kezében a varázspálcáját forgatja, óvatosan végig húzza rajta az ujját. Már századszorra vizsgálja meg, de még mindig nem érti, hogyan lehetséges, hogy ez az izé varázsol. Hogy mitől szállnak ki belőle a szikrák, miket párszor már neki is sikerült előcsalnia. Azt mondták, benne unikornisszőr van, de Ramóna nem hisz az unikornisok létezében. A tudományban hisz. Vagy hitt. Már maga sem tudja eldönteni. A Bagolykőbe érkezése óta látott már képet unikornisról, és legendás lények gondozása órán találkozott is már több furcsa lénnyel, ahogy gyógynövénytanon is találta már szembe magát olyan növényekkel, amiről életében nem hallott. Pedig igazán sokat bújta a biológia könyveket, és kívülről fújja a kedvenceit. Úgy ismeri azokat, mint pálcájának mintázatát. Szereti a gesztenyére faragott vékony indákat. Nem túl giccses, nem túl erőteljes, csak éppen annyi, hogy szép legyen. Kötődik a fadarabhoz, hiába tudja, hogy ez butaságnak hangzik. De az övé, és a pálcakészítő szerint az ő kezében működik a legjobban. Ezért is nagyon csalódott, hogy nem megy neki a bűbáj. Ez az egyik oka.
Felkászálódik, ismét az asztalra rakott, széttört bot elé lép. Ujjait a gesztenyefa markolatára fonja, és koncentrál.
- Reparo - mondja ki a varázsigét, ahogy tanították, hozzá pedig megteszi a megfelelő pálcamozdulatot. Próbálja, legalábbis. Keze azonban megremeg, maga sem tudja, pontosan mitől. A ketté tört bot pedig nem összeforr, csak megreccsen, és mintha fel is repedne egy kicsit. - Francba! - szitkozódik a lány, s közben megdörzsöli arcát pulóvere ujjával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=835309#post835309][b]Dévai Vince Áron - 2021.08.03. 20:26[/b][/url]

Lassú léptekkel irányítom magam a célpontom felé. Már egy ideje érett a látogatás gondolata, és ma délelőtt el is határoztam magam. Nem túl jók mostanában a jegyeim, az oka viszont kérdéses. Lehet a nyári zsibongás miatt, vagy akár a lustaságom miatt. Igen, ez az első fontos információ a Dévai gyerekről. Túl lusta. Gyerekkorában nem kellett semmit csinálnia? Vagy a sok dolga miatt lustult el? Egyszerűen lusta volt, és párszor az is előfordult hogy az ágyából sem kelt fel. Persze csak a hétvégeken. Épp két elsőéves közelít felém. Na ne, ezek tényleg egymást kergetik? Biztos csak rosszul látom, nem lehetnek ennyire gyerekesek. Eleresztenek egy kacajt, mind a ketten. Szemfelhúzással állapítom meg magamban, nem tenne jó benyomást ha bele visítanék az arcukba. Mivel éppen megérkezek a tanulószoba ajtaja elé, leveszem a táskámat és benyitok. Nincsenek nagyon sokan bent, yes ez az én napom. Nincs nekem semmi gondom az iskolatársaimmal, csak ma rendkívül pocsék napom van. Kezdve azzal, hogy reggelinél egy srác leöntött valami kakaós lével. A szagából ítélve kakaó volt és a színéből is, mert nem akart kijönni  a hófehér ingemből. A szobában most négyen ülnek, mindenki külön fotelban. Azt a két csajt nem ismerem de az egyenruhából ítélve navinések. Itt van az egyik háztársam is, békésen görnyed a tankönyv felé. És a sarokban ott van ő: Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóba leszünk. Tavaly ismerkedtünk meg egy iskolai programon, és azóta mi tagadás, elég sokat dumálgattunk és azt mondom hogy ő az egyik haverom. Mivel üres a mellette lévő hely, átsétálok a többiek között és lehuppanok.
- Szevasz haver! Nem láttalak ebédnél. Mizu van? – kérdem, majd a táskámból előkotrom az Átváltoztatástan tankönyvet, és lecsapom magam elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=835711#post835711][b]Zayday Hudson - 2021.08.14. 14:31[/b][/url]

Tanulószoba? Egész jó ötletnek tetszett a gondolata. Ha Marina nem említi meg tegnap a vacsora felé menet, nem is jutott volna eszembe hogy ott milyen jó csendes az egész szoba, és sokkal könnyebben megy a tanulás mint a zajos klubhelyiségben, vagy bárhol máshol az egész birtokon. Mostanában nem megy jól a tanulás, hiába ülök le az íróasztalhoz és próbálnék koncentrálni sehogy nem akar sikerülni. Lassan jönnek a vizsgák, úgyhogy jó lenne összekapnom magamat. Akkor sem visz rá a lélek, hogy ilyen döglesztő nyári napokon és estéken én az asztalnál tanulgassak. Vagy máskor mikor neki szeretnék fogni tanulni, találok kifogást hogy szabaduljak. Elfelejtettem fürdeni, vagy nem tettem fel az éjszakai maszkot, esetleg nem jutott eszembe felmászni a kastély legmagasabb tornyába. Pedig az minden nap kötelező gyakorlat. Rászántam magam hogy délután felkeressem a tanulószobát. Az órák után felmegyek a szobába, átöltözni kényelmesebb ruhába. Egy fehér trikót és egy jó szakadt farmert választok, hozzá egy olyan papucsot amiben biztosan nem fogok leszánkázni a lépcsőkön. Magammal rángatnék valakit, de senkit sem találok lent így hát egyedül megyek. Biztosan kint az udvaron napoznak vagy hűvös fa árnyékában szuszognak. Senki sem olyan kerge, hogy ilyen melegben egy kis szobában kuksoljon. Apropó biztos meleg lesz bent, így felkapom a legyezőmet az asztalról és kilépek a klubhelyiségből. Egyre több lépcsőfokot hagyok magam mögött, majd folyosókat és elérem a keresett helyiség ajtaját. Benyitok, és látom hogy velem együtt négyen leszünk. Két levitás lány akiket nem ismerek, és egy eridonos fiú aki éppen akkor áll fel amikor beljebb megyek. Szorosan magához öleli a tankönyvét, és úgy baktat el némán mellettem. A megüresedett helyét foglalom el, és előveszem a Mugliismeret könyvet. Na jó, mugliivadék vagyok de a szakszavakkal nem vagyok annyira tisztában. Nem gondoltam volna hogy éppen ezzel a tárggyal gyűlik meg a bajom. Ezt követően a többit is átismétlem alaposan. Kuncogás. A fejemet oldalra billentem és meghallok egy szót, amire felemelem a fejemet. A vezetéknevem. Utálom amikor úgy emlegetnek hogy Hudson. Az egészen más amikor én bíztatom magam vele, de másoktól? Stop. Az egyik lány elbúcsúzik a beszélgetőpartnerétől és kimegy, majd miután becsukódik mögötte az ajtó, az ismerős levitás lányhoz fordulok. Csak ketten maradtunk. Ismerem, mivel Animágus. Én még csak tanulom, az alapoknál vagyok de ő már teljesítette a tanfolyamot. Mestertanoncos a csajszi, és nem mondanám hogy az eddigi találkozások alapján kedvelném.
- Igen? Valami problémád van velem Vizsnyiczky? – kérdezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839131#post839131][b]Hollósi Zalán - 2021.11.17. 00:04[/b][/url]

Már nagyban a tanév derekán jártak és ez abban mutatkozott meg leginkább, hogy a diákok lassabban vonszolták magukat a folyosón év elejéhez képest, annyi könyvtári könyvet és füzetet kellett magukkal cipelniük mindenhová. Senki nem kímélte őket a tanórákon. Egyik számonkérés követte nyomban a másikat és a megírandó házidolgozatok osztódással szaporodtak a határidőnaplókban.
 Zalán akármennyire érezte kimerültnek magát, be kellett látnia, hogy most nem elég az a töredéknyi idő éjjel, amit tanulásra tud fordítani. Különösen azért, mert a szülei nagyon a nyakára szálltak ebben a témában. Nem hangzott el konkrétan, de a fiúnak olyan érzése volt, mintha feltételhez akarták volna kötni a repüléssel töltött idejét. Csakis jó jegyek ellenében volt szándékuk békénhagyni őt. Annyira fellelkesültek attól, hogy évfolyamelső lett tavaly, hogy már egyféle elvárásuk formálódott a fiuk irányába. Még szerencse, hogy nincsenek itt, hogy minden léptét nyomon kövessék. ​Azért tartott attól, hogy egy nem éppen fényes időszakában egyszer csak levél fog érkezni a házvezetőjének az anyjáéktól. Azt pedig nagyon nem szerette volna. Így is sok volt már a rovásán Keserűnél.
 ​Így kényszerült rá arra, hogy néhány délutánját tényleg ne a pályán töltse, hanem a tanulószobában. Persze ennek a tevékenységnek is volt jó oldala: Autumn társasága.
 ​Az elején azt tapasztalta, hogy a lány meglepetten (és talán kicsit megbotránkozva is) fogadta, hogy Zalán spontán mellévetődik, bárhol is fussanak össze a birtokon vagy épp a kastély falai között. Próbálta emlékeztetni magát arra, hogy Autumn legfissebb álláspontja szerint ők most jóban vannak, így nincs oka különösebb problémát feltételezni a reakciója mögött. A közös tanulást például úgy tűnt, hogy kezdte megszokni, sőt: nincs gondja a társaságával. Talán mert ilyenkor automatikusan tiszteletben tartotta a lány csendjét és figyelmét, amit a tanulnivalójára szokott fordítani.
 Most is épp ezt csinálta. Az SVK beadandóján már túlvolt, de még próbált elmerülni egy hozzá tartozó szakirodalomban. Annyira nem érdekelte, inkább csak halogatni próbálta az utána következő feladatát: a jóslástan háziját. Halkan szusszantott, hogy véletlenül se zavarja vele a másikat, majd lopva oldalra pillantott, abban a reményben, hogy talán Rue is most végzett egy kisebb szeletnyi tanulnivalóval. Zavartan játszadozni kezdett a kezében lévő ceruzával, mert meg akart szólalni, de nem mert. Megint bámulod. - szólt egy hang a fejében, ami felért számára egy mentális pofonnal. Sietve elfordította a tekintetét, de volt egy olyan érzése, hogy már elkésett vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839338#post839338][b]Andrássy Borbála - 2021.11.24. 13:06[/b][/url]

Páros feladat. Olyan furcsa ez, mert, amikor jó barátokkal csinálod, akkor mókás, de annak az esélye, hogy rendesen el is készüljön, szinte semmi, aztán te vagy az, aki ott áll, és mivel hajt a szellemed, végül megcsinálod egyedül, de mindenki nagyon beletettnek hat, ezzel szemben, amikor idegennel kell, akkor meg az a nagy helyzet, hogy minden kínos. Az is, ha egy csókról beszéltek, amit amúgy mások előtt csinálsz. Mégis, amikor feladattá válik, akkor meg olyan nagyon furcsa, hogy arra már szavak sincsenek. Most persze nem a csókról kell véleményt alkotni, hanem az ideális párkapcsolatot kell megcsinálni, és nem is baráttal, nem is idegennel, hanem a kettő között elhelyezkedő May-jel, ami lehetne akár jó is, mert barátokká is válhatunk, csak kicsit furcsa, hogy pont ez lenne az a téma, ami összehoz minket.
- Kezdjük az elején szerintem, mert ez egy nagyon nagy témakör. Milyen az ideális pár? Mondj mondjuk öt jellemzőt, aztán én is mondok még ötöt.
Az előttünk heverő nagy, három vagy talán négy A/3-asnyi lapot szétterítem, és rajta négykézláb állva, na persze, mielőtt bárki is reménykedne, hogy ilyet egyenruhába csinálok, el kell árulnom, hogy nagyon nem. Szóval a papíron térdelek, és annak a bal felső sarokba felírom, hogy “A Társ”, nem adok neki nemet, valahogy ösztönösen nem jön a tollamra az, hogy bekategorizáljam. Margit ugyan nem tudom, de valahogy, ha megkérdeznének róla, nem tudnám besorolni, pedig én együtt is járok egy fiúval, sőt, más dolgokat is csinálunk, ami tök jó, csak lehet, hogy bennem valami hibásan működik, hogy olyan lagymatagon kezelem ezt, közben meg a másik lehet, hogy egy másik lánnyal jobban ellenne, de azt meg azért nem szeretném, hogy mással legyen. Mit lehet ilyenkor tenni? Kétségbeesni? Ugyan, az nem az én asztalom, inkább hagyom, hogy az idő majd szépen mindent a helyére tegyen, addig meg, sodródom. Ez a legtöbb, amit tehetek, nem igaz?
- Kinézetet is adjunk vajon, vagy csak jellemet? Mondjuk, amiket olvasni lehet a házasságukról... lehet, hogy új férjet keres és mi leszünk a segítők? Mint a nagy ő-s műsorokban. Egyik nyáron muglik között voltam, és elég sok ilyet láttam, ismered?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=845680#post845680][b]Harmat Betti - 2022.04.18. 19:29[/b][/url]

Bármennyire is nehéznek éreztem mindig, egészen jó vagyok átváltoztatástanból. Háztársaimnak segítette már korábban, de nem gondoltam volna, hogy még sor kerül ilyesmire. Ezúttal is csak véletlenül botlom bele a kis eridonosba, mikor a tanulószobában gyakorol. Én mágusjogot magolni bújtam be ide, ezért is foglaltam helyet az egyik fotelben. Pont rálátok azonban a vörös lánykára, ahogy a színváltó varázslattal szenved. Éppen csak hallom, melyik bűbájt mondogatja. Egy darabig figyelem, ahogy próbálkozik, majd újra elmélyedek dr. Laines tananyagában. Csak a csalódott sóhaj hallatán nézek újra fel. Kis habozás után aztán úgy döntök, segítek a lánynak, hátha örül neki.
Könyvjelzőmet kihúzva a fotel párnája mellől visszarakom azt a könyvbe, megjelölve hol tartottam, majd lerakva a minden tekintetben nehéz olvasmányt, lassan felállok. Kicsit kinyújtózom, megmozgatom elgémberedett tagjaimat, hogy a vér ismét visszatérhessen lábaimba. Rendbe rakom a tankönyveimet, füzeteimet, majd lassan elindulok az eridonos felé.
- Szia! - szólítom meg már menet közben, mikor már csak pár lépésre vagyok tőle. - Betti vagyok, levitás mestertanonc - mosolygok rá aztán, ahogy megállok mellette. Picit várok, szemeim az asztalon fekvő, kinyitott tankönyveire esnek. - Láttam, hogy gyakorolsz. Ha gondolod, szívesen segítek. Én mindig nagyon szerettem a színváltó bűbájt - beszéd közben már elő is húzom a saját varázspálcám. Ha elfogadja a segítségem, meg is mutatom neki, mire kell varázslás közben figyelnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=854740#post854740][b]Rothstein Elektra - 2022.10.20. 06:44[/b][/url]

A még mindig kellemes őszi időjárásra való tekintettel, s mert már majdnem teljesen ellepte a por, motorral érkezett. Éles kanyarral vágott be a Kastély bejárata elé, hogy azután a megfelelő helyre gurulva leparkolja a gépet. Zsebéből előhúzta pálcáját, aminek egyetlen intésére eltűnt fejéről a bukósisak bűbáj. Leszállva a nyeregből gondosan letámasztotta közlekedési eszközét és csak megszokásból, de le is zárta. Kinyújtóztatta az út alatt elgémberedett tagjait, mély lélegzetet vett és elnézett a még kelőben lévő nap felé. A horizont vörös arany színekben pompázott. Hátat fordítva a szépséges látványnak, elindult befelé. Az épületet jól ismeri, régről és nem olyan régről egyaránt, így azonnal megtalálta a Titkárságot, ahol fel is vette a havi terembeosztást. Egyelőre nincs sajátja, de lesz, ugyan megosztva Erdődy professzornővel, de ez számára nem okoz semminemű traumát. A fő, hogy legyenek asztalok, székek és a diákokban elszántság. A többit meg fogja oldani. Ebben a hónapban azonban marad a Tanulószoba. Való igaz nem számít ő maga sem az első órán nagy érdeklődésre, annak ellenére sem, hogy ezt az egyet mindenki számára nyilvánosan látogathatóként jelezte a Tanulmányi osztályon. Irány tehát a Keleti szárny második emelete. Felkaptatva elsőként érkezik. Ez is volt feltett szándéka. Besétál a helyiség közepére, hogy ott ismét pálcát húzva némi bútormozgatással egy félkör ívbe állítsa a székeket és az asztalokat. Ezután egy gyors, ám annál hatékonyabb szellőztetést eszközöl. Most már jöhet a siserehad. De előtte még kell egy kávé. Elrohan, hogy gyorsan megszerezze. Visszatérve még mindig van elég ideje, hogy igyon is belőle. Lassan kortyolja, a nebulók érkezésére várva, hogy közben elhelyezkedjen, megállva saját asztala mellett, a körív gyújtópontjában.


//Álmodói információk: Először is köszönöm, hogy csatlakoztok! A játék mától kezdődve egészen addig tart, míg aktívak vagyunk, de legkésőbb november 10.-éig. Az első érkező ehhez a kezdőhöz, a többiek rá, majd folyamatosan egymásra szálazzanak. Pontszerzési lehetőség lesz és ez alkalommal mindenki számára nyitott az óra, szerepjátékosan. Ha bármi kérdésetek, kérésetek volna, a dc-on és bagolyban megtaláltok. Mindenkinek jó játékot kívánok!//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=854766#post854766][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.10.20. 15:06[/b][/url]

Talán nem a legalkalmasabb hely a nők tanulmányozására, mégis a tanulószobát nézték ki maguknak. Hogy miért? Mert ezen a késő esti órán már a levitások is csak a könyvtárban vagy a körletükben sürögnek-forognak, ellentétben Ervinnel és Rolanddal, akik éjfél után nem sokkal kezdték meg saját, önálló kutatásukat. A filmtörténelem legikonikusabb romantikus jeleneteit nézegetik sorra, illetve csak tennék, ha nem lennének rosszul már a másodiktól.
A hogy jutottunk idáig kérdésre a válasz az, hogy: nők. Margaréta beszólt, hogy Ervin képtelen kifejezni az érzéseit, Roland pedig megkapta a feladatot, hogy vigye el a Sarkady lányt egy überromantikus randira. Nos, az olyan érzelmi analfabéták, mint ezek ketten, nyilvánvalóan nem értenek az olyan nyálas, egyenesen gusztustalan kapcsolatokhoz, mint amikről a lányok álmodnak. Ott volt például az a jelenet, ahol valami tinisrác dobálja valami csaj ablakát, aztán felmászik hozzá és dalra fakad. Valami High School Musical...?
- És ezt a csajok szeretik - rezzenéstelen arccal, szánakozó tekintettel figyeli a történéseket, ahol végül mindketten énekelni kezdenek. - Először is, ha én dobálnám azt az ablakot, betörne. Ha mégsem, nem a csajom, hanem az apja lépne ki rajta és leátkozna. Fokozottan igaz ez arra, ha felmásznék oda. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha dalra fakadnék - megrázza fejét, miközben a videó vált egy újabb népszerű, lagymatag és persze hihetetlenül szerelmes jelenetre. "Baby-t senki sem ültetheti a sarokba." Gyere le jóisten. Nem tudja eldönteni, mi lenne rosszabb: ha énekelne vagy ha táncolna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856195#post856195][b]Marina Darik - 2022.11.09. 23:35[/b][/url]

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Elég durva az, amikor az ember lány két mestertanonci szakot végez. Pláne akkor, ha egyikhez se ért igazán. Mármint a mugli dolgokat az utóbbi négy... öt évben kezdte el igazán használni, előtte azt se tudta mi fán terem a gumikacsa. Az orvoslás meg még csak nem is érdekelte. Előbb küldene halálos átkot az áldozatra, hogy ne szenvedjen tovább, minthogy meg kéne gyógyítania. Na jó, csak vicc volt. Ne küldd az aurorokat!
Na szóval, egy ilyen elfoglalt lánynak természetesen az összes haja kihullott már, szeme alatt nagy karikák vannak, és kinyűtt melegítőjén össze-vissza vannak a kajafoltok. Ugye? Na ja, csak nem ennél a lánynál. Marina szokásához híven egyáltalán nem vette komolyan a tanulást. Több nassolnivalót hozott magával a tanulószobába, mint könyvet, és ez pretty much összefoglalja a véleményét az iskolai rendszerről.
Épp egy különleges csokit fogott a kezébe, amikor betért a tanulótársa. Sárának még két nappal ezelőtt írt, hogy egy életnyi ideje nem látta, szóval jó lenne, ha kicsit... hát elmondaná mi a helyzet vele. Kaján vigyorral dobta a alkoholos üveg alakú csokit neki.
- ITT A KEDVENC SÁURÁM - ordította a szavakat, ugyanis a fejesről elfelejtkezve tovább bömbölt az Unholy a fülébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856582#post856582][b]Farkas Natália - 2022.11.14. 15:49[/b][/url]

Az évnyitó óta nem tudom kiverni a fejemből azt, ahogy Zóra rám nézett és beszélt velem. Amit mondott. Persze, azóta többször is találkoztunk, órákon vettünk részt, azonban még mindig nem olyan, amilyennek szeretném, ami volt. Továbbra sem értem, mi lehet a gond, csupán csak sejtéseim vannak. Anyának nem is mertem erről beszélni, amikor csacsogtam neki valamiről, azt mondtam, minden rendben és szuperül megvagyunk. De nem. Így, amikor az egyik órán páros feladatot osztottak ki, azonnal kalimpáltam, hogy vele lehessek együtt. Pankával is akarok, ne értsen félre senki, azonban itt talán lesz olyan alkalom, amikor mindent meg tudunk beszélni. Remélem. Kezdek úgy izgulni, mint amikor megismertem őket. Vagy inkább ideges vagyok? Mert lehet, sőt biztos, hogy én is morcosabb voltam párszor és úgy válaszoltam vissza, de nem teljes akarattal. Jó lesz már ennek a végére járni!
Az csoportos feladatra szerencsére kaptunk elég időt, így hétvégére esett a nap, amikor idő is volt rá. Hihetetlenül sok mindent kell megtanulni, nem is értem, hogy fog ez a fejembe férni mind? Sóhajtva, a könyveimmel felpakolva sétálok a tanulószoba felé, ahol remélem ott lesz Zóra is. Elvégre, elmondtam neki sokszor, hogy most szeretnék nekiállni, remélem nem lesz morcos és zárkózik a körletébe. Oda még nem jutottam be, de ami késik, nem múlik! Mert tervezem én ám! Sietve lépkedek most mégis be a terembe majd keresem is a lányt. Hamar meglelem, így már ott is vagyok és leteszem mellé a könyveimet.
- Szia! Remélem nem késtem sokat- mert kicsit eltévedtem idefele jövet, azonban amilyen hatalmas ez az iskola, senkit sem lep meg. Leülök mellé és fordulok is hozzá. - Mielőtt elkezdjük, tudunk beszélni? Nem a tananyagról, másról - tűröm fülem mögé egy tincsemet. Azt mondják, ilyenkor hasonlítok legjobban Anyára, amikor komoly vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=857443#post857443][b]Kósza Lili - 2022.12.18. 23:30[/b][/url]

Frida

 Az újonnan felmerült problémám miatt a szokottnál is furcsább, hogy a tanulószobában vagyok. Részben a mamám ajánlotta könyvek nyugodt olvasása, részben pedig a csönd okozta kellemetlenség leküzdésére tett próbálkozásom vezetett ide.
 Ez utóbbi miatt kérdeztem meg Szirtes tanár úr jobbkezét, hogy tudnánk-e itt találkozni, hogy pár kérdést feltegyek.
Ahogy viszont a polcok közt keringtem, keresve még néhány témába vágó példányt, egyre jobban bántam a helyválasztást. Egy keményborítójú könyvön kopogtam, amíg el nem fáradt a kezem.
 Pár kör után meglátom Fridát, és boldogan megyek oda hozzá. Igyekszem nem túl hangosan beszélni, bár meglepő módon nincsenek sokan a helyiségben.
- Szi...Szép napot! - Nem tudom hogy mennyire volt udvariatlan a köszönésem, úgyhogy felkészülök a rosszalló szavakra, miközben leülök, és leteszem a könyveket magam mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862513#post862513][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 19:34[/b][/url]

Én tényleg próbálok figyelni arra, hogy az előttem lévő bájitaltant jól memorizáljam. Ez lesz a következő órán, és az előző nem sikerült nagyon jól. Jó, legyünk őszinték, nagyon pocsék lett, annyira, hogy Rudolf szó szerint továbbsétált. Csak úgy, mintha meg sem történt volna, és ez rosszabb volt, mint, hogy a Koppány fiú produktumára elhúzta a száját. Szóval memorizálok. A lábaimat felhúzva, törökülésben ülök a széken, a baseball sapkám hátratolva a fejemen, és még a nyelvem is kidugom a nagy koncentrációban. A sapka csak azért kell, mert még mindig nem jutottam el fodrászhoz, és egyre kezelhetetlenebb a fejem. órán nem viselhetem ugyan, de amint kiszabadulok felteszem, hogy ne a hajamba lógjon. Itt is már kétszer levette a fejemről az ügyeletes tanár, de én mind a kétszer visszatettem a helyére.  
Koncentrálok, vagy legalábbis megpróbálok, de elég nehéz, amikor egy béka bámul, márpedig bámul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a vörös hajú lány békája kipécézett magának, és engem néz, azért, hogy bosszantson. Odapillantok és ott van a tekintete rajtam, én pedig felröhögök, de gyorsan a kezem mögé rejtem az arcom, és próbálok úgy csinálni, mint aki csak köhögött, de amint a nevelő elfordul, a nyelvem öltöm a békára. Ő meg csak néz, de bosszantó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=866532#post866532][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.02. 22:31[/b][/url]

Néhány diák állta útját a tanulószobánál, de észlelvén őt, hamar férrelibbentek előle. Ismét megállt egy portré tövében, mely a bejárat mellett terebélyesedett a falon. Egy öregember köhécselt ki a keretből, ahogy próbálta félrehessegetni az arcába torlódó gőzfelhőt, amit az imént kotyvasztott bájitala eregetett magából.
 - Miklós... - lehelte lemondóan köszönés helyett, mire a portréalak riadtan pillantott fel a munkájából.
 - Szentséges szalamandra! - kezdett rá jobban legyezgetni a gőzt, mintha ezzel sikerülne bármit is javítana reputációján a néni szemében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=866699#post866699][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.06. 11:59[/b][/url]

Én erre nem állok készen. Mégis, eddigi vizsgáimon is sikerült valahogy csodával határos módon átverekednem magam. Jó, iskola első, de még csak évfolyamelső se leszek, nem is volt célom.
Kicsit fura a szitu, hogy Archival tanuljak, eddig a rellonos elkerültek, meg én is őket, leszámítva persze Lencsut, de vele is kapcsolatom olyan hullámzó, mint a Balaton egy vihar alatt. Viszont már tart pár éve, szóval stabilnak is nevezhető.
Kivételesen még a cuccaim is sikerül összeszednem - mondjuk a jegyzeteim a szobatársam macskája alól kell kiküzdenem -, meg még a pálcám is zsebre vágom, nem mintha érnénk vele bármit is. De büszke vagyok magamra, mert legalább felkészülök. Még útközben is felötlik bennem, hogy befűzök egy levitást, csak hogy menjünk is valamire, de aztán... elvetem a gondolatot.
- Sziaaaa - lelkesen köszönök, ha már bent találom a rellonost, és le is vetődök a vele szembeni székre, kipakolva a könyveket, meg minden egyebet.
- Ahj,de szívás ez... hülye vizsgaidőszak - még a szám is elhúzom, csak hogy kellően kimutassam, mennyivel szívesebben fagyiznék inkább, vagy... tulajdonképp bármi mást szívesebben csinálnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=872934#post872934][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.28. 20:02[/b][/url]

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=876609#post876609][b]Sadie Sallow - 2024.04.08. 20:26[/b][/url]

Még halványan dereng, hogy amikor idekerültem a Roxfortból, olyan szinten előrébb tartottam azoknál, akikkel egy évfolyamba osztottak, hogy körülbelül másfél évig a kisujjamat se kellett megmozgatnom, hogy kitűnő legyek. Az érdemjegyek egy kivételével meg is maradtak így, ám az, hogy semmiféle erőfeszítésembe nem kerül eminensnek lenni, már a múlté. Főleg, ami az alapképzés utolsó évét, vagyis a mostanit illeti.
Olyan izzasztó feladatokat kaptam, hogy már nincs is hangulatom Theony-t basztatni, amiért nem sikerült a VAV-ja. Ha nem kapom össze magam, de mocskosul, akkor... nem, azt a szégyent el sem tudom képzelni, hogy engem, egy Sallowt, egy ilyen középszerű iskolában meg.. meg.. még gondolatban sem vagyok képes kimondani.
Szóval egyre több időt kezdek a könyvtárban és a tanulószobában tölteni, az óráim után gyakran éjszakába folyóan még az ágyamban is csak a tankönyveim bújni. Mint valami megszállott, komolyan.
De most először csapott meg a kudarc szele, és nem kicsit ijesztő. Nem engedhetem meg, hogy bárki és bármi kizökkentsen, és igen, az év elején is úgy fogok készülni, mintha a vizsgaidőszak sötét fellege már felettem lebegne.
- Nem mész el innen! - förmedek rá a macskára, ami a lábamnak dörgölődzik.
A díszes asztalnál ülök, és bár nem emelem meg a hangom, mégis valósággal szétrobbantja a csendet. Többen felém néznek, de még a macska is úgy bámul rám, mintha én lennék a rohadék.
- Hess! - ismétlem meg ismét, de persze az öntörvényű állat csakazértis nekifejel ismét a lábszáramnak.
Ingerülten fújok egyet, majd kirúgom a székem, és pálcát rántok. Egy villanás csak, aztán a macska repül ki a nyitott ablakon.