A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot. A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni. A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.
|
|
|
Seren E. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. június 14. 23:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=134249#post134249][b]Seren E. Weaver - 2013.06.14. 23:37[/b][/url] KathSzerencsére ebben a kastélyban egy diák sem tanul, a jó jegyeket istenadta tehetségből nyerik - esetleg eidetikus memóriával -, a rosszakat pedig csupán azért, mert a tanár egy szemét rohadék - esetenként tényleg az -, de szerencsére az senkinek nem fordul meg a fejében, hogy tanuljon. Épp ezért a férfi egyáltalán nem lepődött meg, amikor a szóban forgó tevékenységre kialakított termet üresen találta, ami a tolongó tömeg mellett még azzal a kiemelkedő tulajdonsággal rendelkezett, hogy a kastély legunalmasabb helyiségének lehetne bélyegezni teljesen nyugodt szívvel. Szerencsére kellően gusztustalan ahhoz, hogy az embernek heveny hányingere támadjon a puszta látványtól, és ha esetleg tényleg a tanulás vezérelné errefelé, a két inger összeadódva valami különös afrikai betegséggel felérő tünetet produkál a szerencsétlen diákon, melynek hatására természetesen legyőzötten elsomfordál a helyszínről, ami ismételten átadhatja magát a kongó ürességnek. Utóbbi fényében talán nem is meglepő, hogy Seren erre tévedt: az ő idegrendszere az évek alatt jócskán megedződött, és bár a Rellon pincehelyiségei között bőven találna még embermentes terepet, semmi kedve nem volt szívni a dohot és a penészszagot, ami akkor is valahogy megragadt a szobákban, ha az egyén minden mágikus tisztítótehetségét bevetette a szent cél érdekében. Így tehát letelepedett az egyik fotelbe, igazából semmi határozott céllal, csak a szokatlan csend vonzotta, ami mostanában valahogy mindig elkerülte, lévén ha Eiri épp suliban volt, Nothart átjáróházául funkcionált a lakosztálya, tehát az egyedüllét már-már csak egy absztrakt fogalom maradt a számára, ami egy hipergyors váltást jelentett az eddigi életviteléhez képest. És valljuk be, ennek nem lehet mindig felhőtlenül örülni. Igyekezett letörölni retinájáról a gusztustalan kék színt, amit a falak ontottak magukból - semmi baja a kékkel, de nem a biliárnyalatot kedveli -, de ez körülbelül olyan sikerességgel működött, mintha a "ne gondolj a rózsaszín elefántra" című játékot űzte volna saját magával. És talán tényleg, őszintén kezdett megőrülni.
|
|
|
|
Seren E. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. június 15. 00:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=134266#post134266][b]Seren E. Weaver - 2013.06.15. 00:24[/b][/url] KathEmbermentes környezetre várt, és ezt meg is kapta, de mint utóbb kiderült, ez nem egyenlő azzal, hogy nem akadt társasága a teremben, csupán fajmegnevezést tévesztett. Ezért mondják a népmesékben mindig, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert a dolog hajlamos úgy kibontakozni, hogy a végén egy bugyikék szobában ücsörögsz, melletted egy vérszívótanonccal, aki ráadásul még megjegyzéseket is tesz a kinézetedre, csak hogy tetőzzük a dolog komolyságát. Bár lehet, hogy a népmesék nem pont erre a végkimenetelre gondoltak, amikor megfogalmazták ezt az elmés mondást; ez mindenesetre nem tett különbséget Seren szemében, lévén nem sok mesehallgatásra volt lehetősége gyerekkorában. - Téged is jó látni ma este - biccentett, szája szegletében egy halovány gúnnyal kiegészített mosoly kíséretében, nem is igazán üdvözlésként, csak valahogy jelzésértékűen. Tekintetét csak ezután emelte a lányra, noha Kath érkezése váratlanul érte Serent - a hely mágiája olyan csöndet biztosít, hogy az ajtónyitást nem lehet hallani, a többiről pedig a rellonos gondoskodott -, szerencse, hogy már kinőtt az ijedezős-átkozós korszakából. Nem mintha komolyan árthatott volna vele a vámpírlánynak, de saját büszkeségének nem tett volna túl jót az esemény. - Ó, te magad is gyönyörű vagy - adózott a lány szépsége előtt, aki legalább olyan nyúzottnak tűnt, mint csirke kopasztás után, ami nem túl hízelgő hasonlat, amikor az élőhalottaknak illene földöntúli szépséggel megörvendeztetni a vérbankokat, hogy mosolyogva és önként ajánlják fel szolgálataikat. - Az élet problémáinak nem véget kellene érnie a halállal? - nézett érdeklődve Kathre, ezúttal mellőzve a szarkazmust, kivételesen nem gúnyolódott vele. Nos persze el tudta képzelni, hogy a vámpíroknak is vannak gondjaik, de ez az ő fejében többnyire kimerült abban, hogy "enni, vagy nem enni?", semmiféle lelkiismereti, vagy bármi egyéb vonulattal. Igaz, legalább már kezdte egy icipicit differenciálni a magában kialakított vámpírképet, lelketlen gyilkosról "lelkes" gyilkosra, na nem abban az értelemben, hogy kitörő örömmel harapja le az áldozat fejét, hanem épp ellenkezőleg.
|
|
|
|
Seren E. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. június 15. 23:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=134490#post134490][b]Seren E. Weaver - 2013.06.15. 23:48[/b][/url] Kath - Eeegen, főleg a firenzei hajnalban - jegyezte meg egy szájhúzás kíséretében. Van egy olyan érzése, hogy Olaszország mostanában lekerül majd az "országok, melyeket muszáj megnézned halálod előtt" listájáról, mert úgy vette észre, egészségtelenül közel hozza az említett talajközeli eseményhez. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy Franciaország, vagy Anglia előtt/után írja-e, elvégre ott is notóriusan vérét akarják venni, és azért nem mindegy, na. - Én mindig nyerek - válaszolta, és nem tette hozzá, hogy főleg a negatív tulajdonságok felsorolásakor szokott osztatlan sikert aratni. A feltételezett gyilkosságmentes napot hallva egy sóhajjal bólintott. - Senkit. Egy lelket se. Most gondolj bele, hogy nézek így tükörbe holnap reggel? - pillantott a lányra, már-már komoly kétségbeeséssel a tekintetében, de annyira jó színész azért nem volt. A kissé provokatívan feltett kérdésére meglepően őszinte feleletet kapott, még meg is lepődött rajta, hogy a lány nem ütötte el valami sötét humorfélével a dolgot. - Melyik univerzumban ne lenne könnyebb halottnak lenni? - morogta válaszként, és az egész helyzetről egy Fodor Ákos-idézet jutott eszébe, amit nem kezdett el szavalni - az kéne még, hogy önjelölt irodalmár is legyen a sok rossz tulajdonsága mellé -, de remekül illett a felálláshoz. Két bánatom van: egyik, hogy meg kell halnom; másik, hogy addig élnem kell. Két örömöm van: egyik, hogy meghalhatok; másik, hogy addig élhetek.Nem tűnt fel neki, hogy a lány épp hova fókuszál, vagy mi járhat a fejében - Seren soha nem volt jó az emberek - emberszerű izék - reakcióinak értelmezésében, főleg, mert a legtöbb ember nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy vegye a fáradságot és elgondolkozzon rajta. - Nem hiszem, hogy szellemnek lenni jobb. Az a gyávaság tetőfoka. Egyébként is, ki akar még évszázadokon át itt kóricálni anélkül, hogy effektíven bármit is csinálhatna? - vonta meg a vállát, igaz, pontosan tudta, hogy valószínűleg Kath is még itt fog rostokolni a következő században. - Igen, valóban minden nap álmatlan éjszakákat okoz a tény, hogy nem vagy koporsóba zárva - közölte egy szemforgatással. Oké, tényleg nem szívlelte a vérszívókat, de semmi személyeskedés, csak általános ellenszenv. - Miért, milyen pillanat van most? - tette fel a logikusan következő kérdést.
|
|
|
|
Seren E. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. június 19. 02:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=135690#post135690][b]Seren E. Weaver - 2013.06.19. 02:00[/b][/url] Kath - Ja, szóval minden az én hibám. Világos - fogadta el a tényt némi gúnnyal a hangjában. Olyan lelki törést okozott a Kathnek azzal, hogy a falhoz vágta, hogy az ezt feldolgozni képtelen lány muszáj volt vámpírvadászt vadászó vámpírt vadászó vámpírrá változni. - Ugyan már. Senkit nem gyilkoltam le még azért, mert nemet mondott nekem, sőt, akkor se, ha vitatkozni merészelt - jegyezte meg egy szájhúzással, és valóban kicsit túlzónak érezte azt a légkört, amit a diákok mendemondái teremtettek köré. Nem bánta különösebben, mert így legalább nem rohangáltak utána a folyosón és senki nem próbált értelmetlen beszélgetéseket kezdeményezni vele, ami nagy könnyebbség volt. - Kérlek - nézett a lányra, elvégre nem maradhatott szégyenben. Ha más nem, Kathet kell elhántolni, nincs mese, ha hántolni kell, hát hántolni kell. Igaz, kár lenne a rellonosért, elvégre az egyetlen vámpírja, de hát istenem. - Persze. Meg te vagy a miniszterelnök lánya - válaszolta olyan hangon, mintha ez valóban a legkézenfekvőbb dolog lenne, ami az ember eszébe juthat. Az igazi halál említésére megvonta a vállát. Annyira soha nem ártotta bele magát a szellemügybe, valahogy soha nem is érdekelte, a halottakat ott kell hagyni, ahol vannak. Kis várakozás után Kath azt is elmondja, mi is a probléma, amiért ilyen felhőtlenül egészségesnek tűnik, ismét. - Kellemetlenül hangzik - bólintott, kicsit talán érzéketlenül, de alapvetően látta a helyzet mélységeit, csak kicsit...kevés empátiával. - Hát akkor keress olyanokat, akik felajánlják - jegyezte meg halvány mosollyal. Vagy vesse be a Sodexho étkeztetési utalványt, körülbelül ugyanannyi esély van rá. Persze, biztos vannak ilyen defektes érdeklődésű személyek, akik egyszer-egyszer kipróbálják, hogy milyen is az a vámpírharapdálás, de hamarosan ráébrednek majd, hogy annyira nem vicces. - És a falu? Ott azért vannak néhányan, lehet válogatni - vetette fel az ötletet, mert akármennyire is hullázta Kathet, mégiscsak az egyetlen vámpírdiákja volt, igazi kuriózum. Kár volna elvesztegetni.
|
|
|
|
Seren E. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. június 24. 00:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=138283#post138283][b]Seren E. Weaver - 2013.06.24. 00:29[/b][/url] KathMár épp hozzátette volna még, hogy "de csak egy kis részben", ám úgy döntött, felesleges tovább vitatkozni és nem, nem szükségszerű, hogy mindig övé legyen az utolsó szó. Kibírhatja - nem sokszor, legfeljebb egy héten egyszer, maximum kétszer -, hogy mások zárják a szájkaratét. - Örömmel hallom - biccentett, miközben összefonta maga előtt a karjait, nem kifejezetten elzárkózásból, egyszerűen csak megszokott mozdulatként. Kath elhallgatott egy pillanatra, Seren pedig nem kifejezetten erőltette a beszédet, inkább kinézett az ablakon, csak hogy ne kelljen a gusztustalan berendezésen legeltetnie a szemét, már tényleg nem értette, mi volt az, ami ide vonzotta...ja, a csend. Ami nincs. Hm-hm. - Kérdezz körbe - vonta meg a vállát. - Attól még, hogy én nem tudok ilyen személyt, nem azt jelenti, hogy nincs. Kutakodj az eridonosoknál, arrafelé vannak az ilyen altruista lelkek - javasolta, és nem, nem ajánlja fel, hogy ha Kath bármikor megszomjazna, ugorjon át az irodájába egy kis nasiért, mert ha megtenné, valószínűleg két lábbal rúgná ki az ajtón. A Kathes volt az első vámpírélménye, és szerette volna, ha az utolsóvá is ezt tehetné. - Hát, ne menj Notharték felé, mert valami leharapja a karod, de szerintem a többi kertben nincs mitől tartanod. Tényleg, állatvér nem elég? - jutott eszébe a kézenfekvő lehetőség. Egy idő után magán érzi a lány tekintetét - ösztön, ez mindenkiben benne van, és egyszerűen nem lehet ignorálni. Épp elgondolkodott volna, hogy mi lelte szerencsétlen vérszívót, és reménykedett benne, hogy nem azon töri a fejét, hogy hogyan fogja engedélye ellenére is vérét venni - nem mintha egyébként Serenben elég tartás lett volna a tiltakozáshoz -, amikor Kath megszólalt. - Te meg mit szívtál? - nézett a lányra, közelebb hajolva egy pillanatra, hogy csekkolja a pupillaméretét, de semmi furcsát nem fedezett fel benne, pedig Seren tekintete már-már szakértői a témában. Vajon a catnip után feltalálták a vampnipet is? Reméljük, nem, mert épp elég átok a világnak a létezésük alapból, a tudatmódosító szerek áldásos hatására nem volt szükségük a kibontakozáshoz.
|
|
|
|
Seren E. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. június 27. 21:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=139870#post139870][b]Seren E. Weaver - 2013.06.27. 21:41[/b][/url] Zsebvemp - Az ajándékokat és a virágözönt hova küldjem? - kérdezte, nem teljesen gúnymentesen. Véleménye szerint kellően megbecsülte a lányt, ha nem tette volna, valószínűleg nem vagdossa fel a saját ereit, csak hogy megmenthesse az életét. Nála ez az értékelés jele. No meg azé, hogy nem szeretett volna a maradványokkal foglalkozni. Sírásónak nem volt jó, a hamvasztás meg kellemetlen emlékeket ébresztett benne. - Mondjuk igazad lehet, Notharttól nagyobb eséllyel kapsz el veszettséget, mint a bestiáitól - közölte egy vigyorral, jót szórakozott Kath mondatán. Nem, a látszat ellenére ciánfejet sem utálta ennyire, csak jól esett szívózni vele, Seren már csak ilyen. - Dunsztom sincs, az milyen - jegyezte meg, ugyanis nem evett még tofut, de Kath hangsúlyából ítélve nem lehetett kifejezetten étvágygerjesztő. - Desperate times call for desperate measures. Az éhhalálnál jobb - jelentette ki nagy bölcsen egy vállvonás kíséretében. - Miért, embervért nem gusztustalan inni? - tette fel a következő kérdést, mert személy szerint ultraundorítónak tartotta ezt az egész piócadolgot. Egy pillanatra elgondolkodott, és miután úgy határozott magában, hogy ez egy működőképes lehetőség, megosztotta a lánnyal is. - Pedig azt tudnánk szerezni neked. Nem, nem arra gondolok, hogy Alexával felkapjuk a pattintott kő lándzsánkat és felszúrjuk kis Vukot, sőt, még csak nem is egy diák házikedvencét akarom beáldozni, de vért rendszeresen használnak bájitalokhoz, könnyű beszerezni, ha már nagyon döglődsz - vetette fel a lehetőséget. Szerinte legalábbis a dolog gusztustalanságából sokat elvett a tény, hogy üvegből lehetett inni, nem pedig az erdőben kell egy fatörzsön görnyednie a lánynak, utána meg szedegetni a szőrcsomókat a fogai közül. Az egyik pillanatban még épp pupillacsekkolást tartott, a másikban pedig Kath valahogy az ölébe teleportált, merthogy a férfi mozogni nem látta, az hót ziher. - Hé. HÉ. Te mi a sz*t művelsz?! - lepődött meg kissé naturálisan. Mielőtt még bárkiben felmerül a kérdés, hogy Seren mindig így viselkedik-e, ha szép lányok ülnek az ölébe, a válasz nem. A dolog romantikájából azonban rengeteget elvett a tény, hogy Kath a diákja volt - és akármit is csinál a többi tanár, Serennél ez tabu -, szemmel láthatóan meglágyult az agya...ja, és hogy egy vérszívó. Klinikailag hulla, hiába is próbálnánk enyhíteni a dolgon, ez pedig nem túl csábító. - Menj arrébb, mielőtt még valami olyasmit csinálsz, amire holnap visszagondolva első reakciód az lesz, hogy kirohansz a tűző napra - javasolta, és igen, ez a megjegyzés az önmagáról alkotott véleményét is híven tükrözte, mert egy pillanatig sem feltételezte, hogy Kath mindezt önként és dalolva teszi.
|
|
|
|
Seren E. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. június 28. 00:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=139952#post139952][b]Seren E. Weaver - 2013.06.28. 00:05[/b][/url] Krumplis zsák - El is felejtettem. Balga dolog. Tényleg, volt temetésed? - érdeklődött, noha kissé talán furcsa a kérdés, de valahogy Serent soha nem zavarta, ha furcsa pillantásokat kapott ritkás megnyilvánulásaiért. Amilyen kevesen a szemébe mertek nézni, azok megérdemelték, hogy esetlegesen hülyének nézzék. Megvonta a vállát, biztos úgy van, ahogy Kath mondta, nem készült további tényeket fűzni a dologhoz, elvégre se tofutéren, se vámpírétkeztetésben nem volt kifejezetten jártas. Miközben Kath a fogát csattogtatta - mire a férfi mellesleg felvonta a szemöldökét, mert nem tudta eldönteni, hogy ennek most csábosnak, vagy félelmetesnek kellett volna lennie, de végül úgy döntött, egyik sem -, kitapogatta a varázspálcát a talárzsebében - mennyivel kínosabb lenne a mozdulat, ha szokás szerint most is a nadrágzsebbe tette volna... - Tudod, én mit gondolok? - mímelte a lány hangsúlyát. - Incarcerandus - adta a másik tudtára, mire láthatatlan béklyók reppentek Kath csuklója, alkarja és bokája köré; elég régóta ismerte és használta a varázslatot ahhoz, hogy ne kelljen tényleges köteleket bűvölnie. Az azért mégiscsak érdekesen nézett volna ki annak fényében, amit tenni készült. A következő pillanatban felállt a fotelből, majd vállra vetette a lényegében mozgásképtelen lányt, lábánál tartva, hogy ne essen le a fotel túlsó oldalára, mert ha még ennél is több kár történik az agyában, akkor már el kell altatni a szerencsétlent. Persze, a vemplány próbálkozhatott szabadulással, de azon túl, hogy apró dühös ökleivel Seren hátát próbálja ütögetni, nem túl sok mindenre volna képes: amilyen szorosan össze lett bilincselve, még vámpírmértékben nézve sem tehetne túl sok kárt, ha esetleg a hirtelen jött vonzalom ugyanilyen hirtelen gyűlöletbe csap át, keskeny a választóvonal. Vállán a zsákká avanzsált rellonossal elindult, vidáman integetve a folyosón leesett állal bámuló diákoknak, nem különösebben zavartatva magát amiatt, hogy ez pontosan milyen hírrel és következményekkel fog járni. - Remélem, kényelmes - jegyezte meg, ahogy egy pálcaintéssel kinyitotta a kastély bejárati ajtaját, majd kilépett a szabadba, megcélozva a birtok szélét, ahol a hoppanálási gát véget ért. A vonalat elérve elengedte a lány lábát, és mivel ő valószínűleg nem tudott kapaszkodni, kellemes zuhanást kísérve a fűben végezte. Valószínűleg Seren sem lehetett teljesen eszénél, mert kedve támadt megjegyezni, hogy Naspolya, laposra vagy taposva, de hála a jó égnek végül nem tette. Felállította a lányt - egyedül maximum hernyóaraszolásra lett volna képes -, ám elítélte kezdetleges tervét, miszerint elmagyarázza a következő lépéseket. Helyette leszögezte magában a három C-t, magához kötözte Kathet, és egy halk pukkanással eltűntek.
|
|
|
|