A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=509335#post509335][b]Gál Adél - 2015.08.25. 20:16[/b][/url]

Útbanvagy-srác
alias Ricsi | öltözet

Úgy elröppent egy tanév, hogy bizony gyanús volt, nem-e rúgott bele valaki, vagy esetleg kötött rakétát a hátára. Vagy folyamodott varázslatosabb módszerekhez, és egyszerűen törölte ki Adél fejéből az elmúlt hónapok eseményeit.
Márpedig nem történt ilyesmi, megvolt minden a fejében, de furcsán rövidnek tűnt az idő, amit elsősként az iskolában eltöltött. Persze a kényszernyaralásnak is lehetett némi köze hozzá, most mégis szabályos pánikroham kerülgette a levitás leányzót, mert nem csupán közeledett az év vége, hanem úgy konkrétan az arcába ugrott egy vizsgaidőszak. És mégis mi a jó fenét lehet tanulni a pálmafák alatt, miközben zúg az óceán, és meleg van, és menni kell fürdeni?! Hát pontosan!
A vizsgák közti szüneteket módszeres magolással, és/vagy alvással töltötte, előbbi kicsit gyakrabban is megesett, és már volt, hogy a betűk az arcára ragadtak, ahogy elaludt egy-egy kevésbé izgalmas tananyag fölött. Mint mondjuk amilyenek a bájitaltan leckék voltak. De úgy összességében jól haladt, és ragadt is rá a tudnivaló, mint a kosz, vagy mint a diétájával felhagyó pióca, és magabiztosság is eltöltötte a második-harmadik napra már.
Szentül hitte, hogy ez annak köszönhető, hogy bizony megtalálta a tökéletes helyet, ahol tanulhat, és ahol senki sem megy az agyára. Nem volt mondjuk senki annyira zavaróan idegesítő, mint Zellerke, de azért párszor már tekeredett a haja mindenfelé, mint a mitológiai Meduza fején a kígyók.
Most azonban derűsen lépett be a tanulószobába, és hunyorított az ablakok felé, melyen a lemenő Nap fénye kukucskált be éppen, kissé narancsos ragyogásával színezve meg az amúgy kék falakat, és a szoba kellemes, egyszerű bútorait.
Adél beljebb lépett, és körülnézett, szeme pedig nyomban megakadt a lényegen. Egy pillantást sem vesztegetett az üres babzsákokra és fotelekre, és a mellettük nem messze álló néhány, foghíjasan foglalt asztalokkal sem foglalkozott. Tekintete azon a fiún állapodott meg, és ragadt le, aki azon a helyen ült, mely a legközelebb volt az ajtóhoz, és szemben helyezkedett az ablakokkal, valamint éppenséggel éppen a legideálisabban nyikorgott. Más szavakkal: az ő helyén ült!
Mint valami alattomos kígyó, szinte odasiklott mellé, és anélkül, hogy ténylegesen megérintette volna, böködni kezdett a válla felé.
- Sziabocsi, figyelj csak.. nem ülnél innét el? - kérdezte, majd érezve, hogy talán kicsit tapintatosabban is lehetne a dolgot, megpróbálkozott egy mosollyal. - Nem azért, hogy útban vagy, csak itt én akarok ülni. Mármint szeretnék. Itt én szoktam.
Már vagy pár napja! Ezt azért tiszteletben kell tartani, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=509861#post509861][b]Gál Adél - 2015.08.27. 19:06[/b][/url]

Útbanvagy-srác
alias Ricsi | öltözet

Nagyon úgy tűnt, hogy a fiú nem tartja tiszteletben, hogy ez biza az ő, Adél helye, legalábbis nem pattant fel, és adta át neki sűrű bocsánatkérések közepette a széket. No jó, ilyesmit azért nem is várt volna el tőle a levitás. De azért egy pillanatra elképzelte.
Viszont azt végképp nem várta, hogy még bunkózni is fog vele. Jó, belefért volna az is, ha a morgás közepette feláll, és mondjuk duzzogva odébb áll, azzal úgy megbékélt volna. De ebből csak a morgás jött be, meg egy szemöldökfelvonós, "ezmegmitképzel" végignézés őrajta, pedig Adél még mosolygott is rá, amit azért nem érdemel csak úgy ki akárki. Viszont a helyéről nem mozdult, és mondandója végeztével vissza is fordult a jegyzetei felé, letudván a beszélgetést.
Adél azonban korántsem végzett.
- Én érkeztem ide előbb! Közben párszor el kellett mennem aludni meg pisilni és enni meg vizsgázni, de már hetek óta itt ülök! - mondta emelt hangon, mire a teremben többen feléjük fordultak, és pisszegni kezdtek.
Adél a szájára tette a kezét, és bocsánatkérő pillantásokat küldött szét, aztán az asztalra tenyerelve közelebb hajolt a rellon színeit viselő évfolyamtársára. Időközben beugrott neki, hogy látta már pár órán. Például bűbájtanon is.
- Amúgy se lesz meg az a K, szóval kár a gőzért. Akár arrébb is ülhetnél, annál az asztalnál sincs senki, nézd - mutatott el jobbra, direkt a jegyzet, és a srác arca közé dugva a kezét, hogy biztosan lássa, hova mutat. - És oda a Nap se süt, azt ti úgyse szeretitek, azért laktok az alagsorban, nem?
Valamiért tényleg felmerült benne, hogy a rellonosok fényérzékenyek, vagy csak szimpla szépundoruk van a napsütötte helyektől, de most inkább csak zavarni akarta a másikat, hátha az megelégeli, és úgy dönt, nem éri meg a hely miatt vitázni vele. Neki úgysem lehet olyan fontos, hogy pont itt üljön, mint a lánynak.