Rozsos Annamária

Már vagy másfél órája ül a tankönyve és egy halom papír felett. Más ilyenkor persze nincs itt, ezt már kifigyelte egy ideje, de kivételesen örülne egy kis társaságnak. Az asztalon mindenhol papírgalacsinok és telefirkált, vagyis a végefele inkább már telerajzolt lapok díszítik a környezetét.
Egyik kezével az állát támasztja, a másikkal pedig az asztalon kopog a tollal. Már nem nagyon tudják lekötni a lekörmölt sorok. Folyamatosan elbambul s teljesen más dolgokon töri a fejét, mint kellene.
Nem bírja ezt sokáig. Feláll, előredobja barna hajkoronáját és összeköti. Még mindig nincs itt senkit, így nyugodt szível próbálja ki egyik ötletét.
Keres magának egy szabad kis területet, kezét fellendíti, s a földre letámasztva kézen áll, majd megpróbálja megtartani, amíg csak tudja.

Rozsos Annamária

Már vagy másfél órája ül a tankönyve és egy halom papír felett. Más ilyenkor persze nincs itt, ezt már kifigyelte egy ideje, de kivételesen örülne egy kis társaságnak. Az asztalon mindenhol papírgalacsinok és telefirkált, vagyis a végefele inkább már telerajzolt lapok díszítik a környezetét.
Egyik kezével az állát támasztja, a másikkal pedig az asztalon kopog a tollal. Már nem nagyon tudják lekötni a lekörmölt sorok. Folyamatosan elbambul s teljesen más dolgokon töri a fejét, mint kellene.
Nem bírja ezt sokáig. Feláll, előredobja barna hajkoronáját és összeköti. Még mindig nincs itt senkit, így nyugodt szível próbálja ki egyik ötletét.
Keres magának egy szabad kis területet, kezét fellendíti, s a földre letámasztva kézen áll, majd megpróbálja megtartani, amíg csak tudja.

A múltkor ugye nem sikerült itt átv-t tanulnia. Mondjuk máshol se. A láz még tart, az ismétlés még nem ért véget, bár közeledik hozzá, és mit ad Isten, kezdi érteni az anyagot. Ami nagyon jó, csak jobb lett volna év közben is érteni, mer ehhez gyakorlat is van. Mindegy, úgyis a vizsga a lényeg, addigra menni fog. Rosszul beosztott alvással, csokis keksszel, napközbeni nehézkes ébrenléttel, de menni fog.

Két könyvvel meg jegyzeteléshez szükséges anyaggal benyit az ajtón. Ilyenkor már nem akarja zavarni a szobatársait, a kh tele van, a folyosók hidegek, úgyhogy akkor vissza az amúgy is tanulásnak kialakított helyiségbe. Úgyse lesz itt senki. Erre persze kicsi az esély, mert mindig mindenhol van valaki, de remélni meri, hogy azért ilyenkor senki se vetemedik tanulásra. Szóval nyugodt szívvel, abban a majdnem biztos tudatban, hogy még egy fejezet meg lesz értve reggelig, fogja a kilincset, és lenyomja.

És pislog kettőt. Azért annyit alszik, hogy ne hallucináljon. Meg jó, mindenkinek meg van a maga módszere a lazításra, de.. hát, erre nem számított. Az ajtóban állva szépen figyeli a lányt, mert egyrészt csodálja, hiszen ő mérlegállást se tud rendesen csinálni, meg nem is akarja zavarni. Hadd álljon kézen, ha neki jólesik.

Múltkor alternatív rockegyüttest keresett a kastélyban, most sportot talált; lesz itt élet lassan.

Rozsos Annamária

Amióta azon a meccsen elszedték tőle a labdát, sokkal tőbbet gyakorol. Hamarosan újra felszállhat a levegőbe, de akkor minden más lesz! Csak koncentrálnia kell! Minden figyelmét erre az egy pózra szenteli, majd lábát feszítve szép lassan elkezdi leereszteni.
Ekkor nyílik ki a tanulószoba ajtaja.
Azzal a lendülettel igyekszik talpra állni, bár a belépő mindenbizonnyal láthatta, hogy mit csinált. Amint földet ér, megfordul az újonnan érkező felé, majd egy lehelletnyi zavartságfal rámosolyog a lányra.
- Heló! Én... inkább hagyjuk!
Neveti el magát, majd gyorsan a kezét nyújtja, hiszen életében nem látta ezt a lányt. Miért pont most kellett hát betoppannia? Ez annyira ironikus!

Persze rögtön abba is hagyta a másik az akrobatizálást, pedig ő még elnézte volna egy darabig az ajtóból. Na, mindegy, akkor menjünk beljebb.

 - Nem, nincs semmi. - tesz egy hárító mozdulatot, mert hát tényleg ki hogy relaxál. Vagy tölti a idejét, amíg őt nem zavarja. És a kézen állás még inkább szórakoztatja, úgyhogy nincs itt miért bocsánatot kérni.

 - Óh.. szia, öhm, Annamária vagyok. - fogadja el zavartan a kezet. Nem azért, mintha baja lenne vele, csak ez a folytonos bemutatkozás olyan klisés. Nem tök mindegy, de tényleg, hogy kit hogy hívnak? Úgyis elfelejtik öt percen belül. Ha felismerik egymást legközelebb is, akkor jó, de ha nem, az se baj. A bemutatkozás nem teszi maradandóbbá az embert.

 - Leülök ide, jó? - kér engedélyt egy amúgy publikus helyen a letelepedésre, mert kicsit még zavarban van, és mert úgy illik. A válasszal sokat mondjuk nem törődik, mert már ül is, és pakolja szét a cuccait. Élvezte a kézenállást, köszöni szépen, most akkor tanulna. Elvégre azért jött.

Elég röviden intézte el a lányt, érzi ő, és amilyen kis szende, ez nem esik jól neki, úgyhogy, hogy ne tűnjön udvariatlanak, szépen megdicséri, őszintén amúgy, a másikat

 - Nagyon ügyes vagy.

miközben fejével a kézenállás helye felé biccent, és vissza is temetkezik a tankönyvbe. Most melyik az udvariatlanabb, szépen nem szólni egy szót se, vagy szólni, de közben látványosan csak azért, mert úgy illik, és nem azért, mert érdekli is a válasz.

Rozsos Annamária

- Mea.
Hangzik el végül is az ő neve. A másiknak persze jó hosszú neve van! Annamária... Igen, ahogy magát ismeri, lehet, hogy el fogja felejteni, de a bemutatkozás általánosan elfogadott közkincs. Mint ez a hely vagy a tanulás. Akármi.
Az utána következő kérdés azonban meglepi. Miért kéne engedélyt kérnie bárkitől is? Főleg úgy, hogy utána választ sem várva leül az illető. Mintha csak ennyivel le akarná rázni, de legalábbis lezárni. Azért ez fura.
- Persze.
Válaszol talán egy kicsit megkésve, dehát mindegy is. Mindenhol vannak furcsaságok.
- Köszi.
Húzza azért fakó mosolyra a száját, miközben lehuppan eredeti helyére, a halom jegyzet közé, még mindig a lányt nézve. Mi is...ja, Annamária!
- Baj van?
Vonja fel az egyik szemöldökét halványan. Most ő zavarja ennyire vagy a furcsa helyzet miatt ilyen?
- Vagy szólj ha zavarlak, én nagyjából már kész vagyok!
Bök a jegyzetei felé, bár összepakolni még nincs semmi kedve, úgyhogy egyelőre csak vicces kis figurákat firkál a lapokra.

Mea. Szép név. Ő már feladta a megszokott névkészletéhez való hasonlítást, tudniillik rájött, hogy a lehetséges nevek ezredrészét se ismeri. Nem csak magyar nevekre kell ezt vonatkoztatni, hiszen az iskola nemzetközi lett. Szóval már rég nem gondolkozik el azon, hogy jé, de fura név ez, hanem csak szimplán tetszik neki, és tudja, hogy annyi fog csak megmaradni belőle, hogy m-mel kezdődik, rövid, és sok benne a magánhangzó.

 - Nem, nincs. - néz fel meglepetten  a tanulmányaiból a hirtelen kérdésre. Akkor nem jött össze ez a small talk és tanulás vegyítése.

 - Nem, csak.. átv-vel szenvedek. - hogy miért osztja meg mindenkivel ezt a senkit se érdeklő információt? Akkor soroljuk. Ugye meg kell győzni magát arról, hogy ő most tényleg tanul. Aztán közölni kell mindenkivel, hogy ő szorgalmas, lám, késő éjjel is rontja a tankönyvvel a szemét. Aztán azért is mondja ezt, mert szánalmat akar kicsikarni a hallgatóságból, mert az átv köztudottan nehéz tárgy. Ebből akkor arra juthat a hallgató, hogy a navinés milyen ügyes, keni-vágja a tárgyat, de többnyire a lány azért osztja meg mindig azt, hogy ő most átv-vel foglalkozik, hogy a beszélgetőtársa sopánkodni kezdjen azon, hogy az nehéz és neki se megy, és amíg együtt sápítoznak, addig se kell tanulnia.

Rozsos Annamária

Még egyszer elismétli magában a hallott nevet. A nevek sokmindenre jók, nem is gondolná az ember, hogy mi mindenre! Az viszont mindig megmosolyogtatja, hogy az ő nevét nem tudják hova tenni. Mindenki mondja, hogy szép, szép, majd azt, hogy ez milyen nyelvű? Ugyan sokan nem ismerik, pedig a Kámea magyar név. Még az apja választotta neki, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy magyar, de különleges neve legyen.
- Ilyenkor?
Ül arcára egy pillanatra a döbbenet, majd szórakozottan a saját lapja felé téved a tekintete.
- Akkor bizonyára fontos lehet neked.
Én ugyanis elvileg Rúnatant, bár a gyakorlatban azt hiszem művészetet.
Utal a lapokon mindenhol fellelhető színes vagy éppen fekete figurákra.
Végtére is örül annak, hogy betoppan ide valaki. Azért csak nem ijeszti el azzal, hogy néha sokat jár a szája és éreklődő!

Na, érik a megfelelő reakció, megdöbbenés és hitetlenség, az mind azt jelenti, hogy a másik azt gondolja, hogy a navinés milyen szorgalmas és elhivatott és stréber.. ó. Na, ilyen megfogalmazással se találkozott még. Hogy az átv fontos lenne neki. Mármint, persze, az, mert itt rezeg a léc a legjobban, pedig rezeg az máshol is, hanem hát ez a szóhasználat úgy jön le, hogy neki pozitív érzései is fűződnek a tárgyhoz. Az meg ugye, és ezt bármikor örömmel és biztosan kijelentheti, nem igaz. Mert az átv érdekes, igen, elméletileg érdekli is, mint mást a nyelvek, de annyira azért nem, hogy komolyabban is foglakozzon vele, és ebbe beleesik a tanulás is, mint ahogy más akkor képes behatóbban foglalkozni nyelvtörténettel vagy dialektológiával. Erről szó sincs. Ő év elején izgatottan ül az órán, mert de érdekes az átv, de év végén már tényleges pánikrohamot kap, ha a vizsgára gondol. Így múlik el a világ dicsősége.

Na, akkor ezt a sok mindent neki szavakba is kell öntenie. A legkézenfekvőbb, leggyorsabb és legismerősebb megoldás erre a tiltakozás. Hogy hát őt nem, hát erre gondolni se tessék.

 - Dehogyis fontos, csak nagyon nem megy, és muszáj foglalkoznom vele. - egész jól sikerült összehoznia; annyi ugyan kimaradt ebből, hogy már félig érti a dolgokat, de ez most nem számít. Beszélgetni kezdtek tanulás helyett,, ez a lényeg.

 - Rúnatan? Az de jó, nekem olyanom nincs. Mindig érdekesen hangzott. - ez is az a fajta könnyed érdeklődés ám, amit a tényleges tanulás jól az ellentettjébe fordítana. Annyira sose érdekelte a rúnatan, hogy, teszem azt, elgondolkozzon azon, hogy tanítsa akár egyszer, de tényleg nagyon érdekesen hangzik. - Az gyakorlatilag titkosírás. - na, hát röviden ezért érdekli annyira a rúnatan.

Rozsos Annamária

Fejét letámasztja a kezére, s ha már a penna a kezébe vándorolt, akkor elkezdi kiegészítgetni a rajzokat.
Ő főleg akkor szokott tanulni, ha valami fontos neki vagy ha nagyon hülyének érzi már magát valamiből. Ekkor mondjuk inkább elmagyaráztatja az anyagot valakivel, hiszen egyedül tanulni ugyan hatékony, de a megértéshez sokkal jobb, ha van valaki, akitől kérdezni is tud, legyen az akármilyen nagy hülyeség.
A lényeg viszont számára az, ha van mozgástere, csinálhat valamit. Ha órákon figyel, utána úgy is elég átnézni az anyagot! Kivétel itt a gyakorlat.
- És nincs aki segítsen benne? Nekem úgy sokkal könnyebben megy minden. Mármint akkor, ha van valaki, aki a tanáron kívűl el tudja magyarázni!
Osztja meg ezen gondolatait a lánnyal is. Az biztos, hogy ilyen boszorkánnyal még nem nagyon találkozott itt a suliban.
A rúnatanra vonatkozó megjegyzése nem tudja nagyon meggyőzni, de egy magában lejátszódó szemvillanáson kívűl ennek nem adja sok jelét.
- Én is valami hasonlónak képzeltem el eleinte!
Vigyorog a lányra aztán mégis, hiszen a lényeg még mindig abban rejlik, hogy kinek mi a fontos. Ezt ő sem tagadhatja.

 - Én.. nem is tudom. - hát, gyerekek, ez eddig nem jutott az eszébe. Segítséget kérni. Tudja ő, hogy olyan hülyeségeket kérdezne, amitől a másik meggyőződhetne arról, hogy a navinés nem okos finoman szólva, szóval, mivel önbecsülése van, erre a lehetőségre inkább nem is gondolt. - Tudsz valakit, aki korrepetál? - mert akkor a második nehézség, hogy nem vadászhat a folyosóról átv-tanárt magának.

 - Miért, nem jó? - kérdi ártatlanul. Lám, akkor tényleg csak kívülről érdekes a rúnatan. Pedig úgy tényleg az; azon kívül, hogy semmit se tud a rúnákról, csak amit mugli tanulmányaiból összecsipegetett, csak mérsékelten érdekli a tárgy. De hát nézzük; minden kultúrának más rúnakészlete volt; miért pont azok a rúnák, amik, akármilyen lehetetlen kérdés is ez; rúnák, érted, erről hideg és kietlen északi tájak és vérengző vikingek jutnak eszébe, mert tényleg nem tud semmit a varázsvilágos rúnákról. És a vikingek érdekesek, na.

Rozsos Annamária

Érdeklődve figyeli a másik reakcióját. Most ennyire félénk vagy annak mutatja magát? Már mindkettő lehetőséggel találkozott, de nem nagyon szokta fejtegeti az emberi típusokat, így csak kiváncsian méri fel a vele szemben ülőt.
- Nem, nem tudok olyat aki átv-t korrepetálna, de nem is nagyon foglalkozok ezzel a tantárggyal.
És ha hírdetést adnál fel? Vagy nem tudom mennyien vagytok, de gondolom a tanuló csoportban is vannak rendes alakok.
Mosolyog kedvesen, hiszen ebben a témában sokkal többet nem tud és nem is nagyon tudhat, de megoldásokon azért gondolkodhat. Mint általában minden ilyenen. Azt se nagyon hiszi, hogy valaki kiröhögné rossz szándékúan, mert valamit nem tud.
- Jaj nem! Nem erről van szó!
Rázza meg a fejét határozottan.
- Én kifejezetten szeretem a rúnatant!
Mosolyodik el, hiszen a tárgy minden várakozását felül múlta.
- Azt hiszem kifejezetten leköti a figyelmemet. Olyan, mint egy varázsvilág a varázsvilágon belül!
Igen, Mea-t minden olyan dolog le tudja kötni, amivel úgy érzi, hogy a saját elképzelt világát ki tudja tölteni.

 - Ú, tényleg, ez jó ötlet, köszi. - lelkesedik fel az igazából teljesen egyértelmű és alapvető ötletre, hogy hirdetést ad fel. Ő csak odáig jutott, hogy sokáig fogja sajnáltatni magát, és valaki majd megszánja, és korrepetálja. Nem okos, de tényleg. Azon ráér később idegeskedni, hogy leendő tanára mennyire bír acélidegekkel, mert az hozzá kell majd.

 - De jól hangzik. - fellelkesedett, mint egy gyerek. Nincs kedved a rúnatanhoz? Kérdezd Meát, majd ő csinál hozzá. - Miket tanultok? - nyá, szép széles kérdéskör. De ha valami elkezdte érdekelni, akkor többnyire rossz és értelmetlen kérdésekkel indít, minthogy mi a neved, miket tanultok, milyen csokit szeretsz és mi a kedvenc helyed Bogolyfalván. Igen, ezeket mind feltette már valakinek.

Időközben úgy elfelejtkezett szegény jobb sorsra érdemes átv-ről, mint ahogy illik. Oda lett a meg lesz még egy fejezet reggelig-lelkesedés - meg hát, ha egyszer olyan helyre bukkan, ahol tényleg nincsen senki és az nem a fürdőszoba, mert így mindig talál jobb dolgot, mint a tanulás. Na, ezért pánikol be vizsgák előtt. Mert van oka rá.

Rozsos Annamária

- Szívesen!
Vigyorodik el a lány lelkesedésén. Néha olyan egyszerű dolgok is megtudják mosolyogtatni, de lehet csak arról van szó, hogy szereti, ha másoknak jó kedve van a társaságában. Nem tudja, hogy ez miért ilyen fontos neki, de tudja magáról, hogy mindig is ilyen volt.
- Így elsőben többnyire csak magukat a rúnákat sajátítjuk el, de belelapoztam a könyvbe...
Most rajta a sor, hogy lelkesen, csillogó szemekkel magyarázzon a másiknak. Még fel is áll hozzá, s elkezd fel, s alá mászkálni, majd végül ráül az asztal sarkára.
- Elsősorban mítoszokat. Ha jól láttam, akkor a skandináv mondavilág egészen szép arányban szerepel benne, csakúgy, mint a vikingek élete vagy hitvilága. Szerintem nekik vannak az egyik legösszetettebb, legszínesebb legendáik! Odin, az amazonok, fenrir a farkas, a különböző rokoni kapcsolatok...
Annának magyaráz végig, bár a nagy lendületben tekintete néha elvándorol.
- És... nyugodtan szólj rám, ha sokat beszélek vagy zavar!
Neveti el magát.
- Néha rám jön.
Figyelme most minden szempontból a lányra irányul.
- De mesélj te is valamit! Jóformán csak én beszéltem, pedig hidd el, hogy érdekel például, hogy honnan jöttél. Hirtelen nagyon sok kérdés megfordul a fejében, de nem akarja mindet a lányra zúdítani.

És né má, a másik milyen lelkes, csak remélni meri, hogy a tanára is tudja ezt. Feláll, és úgy magyaráz, mint egyik osztálytársa egy tea alatt az akcentusokról. Igyekezvén elmagyarázni a témához nem értőnek az alapokat, de egyszerűen túl gyorsan pörög az agya ahhoz, és a vége egy katyvasz lesz, de nem különösebben zavarja a navinést, mert a másik annyira beleéli magát, hogy jó nézni.

 - Nem, nem, nem, nem, mondjad csak. Ez engem is érdekel. - hárít mindenféle bocsánatkérést a túllelkesedés miatt, mert az a legtöbb esetben nagyon is rendben van. - A mondavilág is jó dolog.. - kezd bele szépen, mert tényleg nagyon érdekesek, csak megtanulni kín őket. - .. de igazából a rúnák érdekelnek, hogy ki mit használ, mik a hasonlóságok meg a különbségek, mit értenek belőle a muglik, és mit a varázslók.. - na, akkor ő is csatlakozott a csoporthoz, ahol nagyon belendülnek a témába, és kapkodva beszélnek.

 - Öh.. mugli faluból, délről. - nyögi ki meglepetten, mert ez így hirtelen jött. És ha csak nincs kapcsolatban a rúnákkal, akkor nagyon nem is érti, hogy hogy jön ez most ide. Mi is volt a másik neve.. úh, gyerekek, valami rövid. Na mindegy, szegény név, de ennél több személyes információra jelenleg nem kíváncsi. Mert rúnák, érted, meg hátha lesz még szó a mágiatörténetről, az is nagyon érdekes, meg még az átv is, csak ne kéne megtanulnia, szóval..