A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=530973#post530973][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.13. 23:27[/b][/url]

Mindenki tudja, tapasztalta már, általában hogyan is működik a csoportmunka. Minden alkalommal megvan a tipikus felosztás: van a diák, aki azt se tudja mi a feladat; aki tudja, csak nem érdekli; aki próbálkozik, de feladja; aki inkább a másikkal vitatkozik, lehetőleg valami, a témához legkevésbé illő témával kapcsolatban; és az, aki mindez alatt megoldja a többiek helyett is a kiadott leckét.
Hármas csoportokat kellett alkotniuk gyógynövénytanon, és a fent vázolt szitu csak annyiban különbözik esetünkben, hogy egy társuk meg sem jelent a megbeszélt beadandó-írós időpontban. Tehát ketten, Kevével próbálkoznak. Odett a széles ablakpárkányt szemelte ki magának azonnal, most törökülésben, egy méretes, ősrégi könyvvel az ölében görnyed előre, hogy ki tudja venni a kissé megsárgult lapokon az apró betűket. Ezen a példányon kívül még jó pár van körülöttük kinyitva, egymásba hajtva, vagy rögtönzött könyvjelzőkkel ellátva egy kicsit félrerakva.
Pennájának végével lustán játszadozik, jelen pillanatban épp állát csiklandozza vele, miközben próbál kisajtolni akár csupán egyetlen használható mondatot az előtte heverő szakkönyvből. Egészen biztos benne, hogy túllőtt a szükségesen, olyan információkat lel többnyire az olvasmányban, aminek felét sem érti. Ásítozik, néha vágyakozó pillantást tesz a kastély udvarára, és bár vastag, kötött pulóvert visel, mert hát, nincs kifejezetten meleg, még odakint is jobban érezné magát, mint ezzel a megoldhatatlannak tűnő feladattal. Két percig. Aztán odafagyna.
- Feladom. Kérlek, mondd, hogy te találtál már valamit – dobja el hirtelen a kezében léve tollat, és csukja be a súlyából adódóan gyilkossághoz is tökéletesen alkalmas kötetet a kelleténél talán egy cseppet hevesebb mozdulattal. Sohasem értette, miért kell a tanév kezdete után alig két héttel már ilyen mennyiségű házit a nyakukba varrni. Kétségtelen ugyan, hogy ha jobban érdekelné a téma, már rég készen lennének, illetve Odett lenne az a diák, aki mindent megcsinálna panasz nélkül. Szerencsétlenségükre, nem ez a helyzet áll fenn. Hátradől, mint aki tényleg nem hajlandó foglalkozni tovább a dologgal, egy kis unszolásra azonban talán megerőlteti magát. Addig is inkább kinyújtóztatja lábait, és igyekszik kiűzni a fejéből mindent, aminek bármi köze van a gyógynövénytanhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=566487#post566487][b]Rachel Octavia Amber - 2016.01.25. 21:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=572001#post572001][b]Aaron E. Blake - 2016.03.08. 21:33[/b][/url]

Odakint vihar tombol. Elérkezett a tavaszi változékony időjárások ideje. A szél erejétől megrázkódnak az ablakok. Bár délután van, a sűrű felhők eltakarják a napot, emiatt olyan sötét van, akárha éjszaka lenne. Az égen villám cikázik át, Aaron eltűnődve nézi, és csak akkor mozdul meg, amikor a hangja is elér hozzá. Elrejtőzik a bútorok mögé, és szürke prémmel szegélyezett vastag  köpenyét maga köré húzza. A ruha kámzsája nagyrészt takarja arcát, csupán álla határozott vonala látható, és egy, az arca mellett kígyózó, hosszú, szőke tincs.
Igen, hosszú és szőke. Aaron fején egész érdekes frizura látható. Szőkére festett, megnövesztett haja északi divat szerint több kisebb fonatba kényszerített, némelyik színes fonalakkal díszített. Ostobán érzi magát így, bár az igazat megvallva nem áll neki rosszul. Csak ezért az alkalomért borostát is növesztett, szintén szőkére színezettett. Nem gondolja, hogy a lány fel fogja ismerni, de így az álcája is sokkal jobb.
Hogy mit is keres itt ebben a furcsa álruhában? Egy rellonos lányra akarja ráhozni a frászt. Múltkor kellemetlen meglepetésben volt része a jóvoltából, ezért úgy döntött, megleckézteti. Egy hete kezdte el az akciót. A lány anyanyelvén írott fenyegető leveleket küldött neki. Mindegyik üzenet arról szólt, hogy, ha beszélni mer, akkor... hát válogatott szörnyűségek történnek vele. Mára pedig idecsábította, a tanulószobába. Az egyik tanár nevében üzent neki, hogy a vizsgával kapcsolatosan lenne némi megbeszélnivalójuk. Még az időjárás is a kedvére tesz éppen.
Aaron lesben áll, kezébe szorítja pálcáját. Amint a lány átlépi a küszöböt, kilövi a világítást, félhomályban maradnak, csupán a villámok világítják meg időnként a szobát. Aaron nem várja meg, hogy a lány sarkon forduljon, megcélozza a zárat, és elvágja a menekülése útját. Aztán vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=586389#post586389][b]Vittman Noémi - 2016.04.12. 23:07[/b][/url]

Soha nem jártam még ezen a helyen. A könyvek szagától mindig fintorgok, a fintortól pedig mélyülnek a ráncaim, szóval ugyanúgy elkerültem ezt a gázos helyet, ahogyan a könyvtárat is. Amúgy is, itt csak ilyen uncsi emberek vannak. Komolyan, bazi uncsi ennyit olvasni. Eskü nem is értem, hogy bírják. Na nem mintha így felnéznék rájuk vagy ilyesmi, az annyira totál nem én vagyok... Inkább csak nem értem. De persze azt olvastam a cosmo múlthavi számában, hogy vannak ilyen emberek, akik izé... Szóval akiket az ilyen olvasás meg ilyesmik kötnek le. Hát én csak lapozgatni szeretek. Az legalább izgi.
Szóval, lényeg a lényeg, a fény miatt. Mármint azért vagyok itt. Így besüt az ablakon. Mármint nagyon. Pont tökéletes, hogy végre kipróbáljam az extraxcsillogós szájfényeim között a színárnyalat különbséget. Úgy értem ember, mégsem mindegy melyik outfithez melyiket viselem! Tökéletesen passzolnia kell árnyalatban mindennek. Pont most hallottam, hogy „Akinek az árnyalatai nem passzolnak, az nem is az igazi nő megfelelő árnyalata önmaga.” Ez a mondat annyira megfogott, úgy értem tökre egyetértek. Meghallottam és így puff. Annyira spirituális, én is pont erre gondoltam! Jézi, totál tökély. Szóval valahogy le kell csekkolnom, hogy pontosan melyik mihez illik. Na persze nem fogom őket egyesével az ajkaimra kenni. Az ilyen totál gáz lenne, már felkenni aztán letörölgetni mindet, még a végén azt hiszik a többiek, hogy nem tudom elsőre, melyik az egyenruhámhoz megfelelő árnyalat... Atttyám.
De megoldottam. Van egy ilyen készletem. Pici párnácskák, pont olyan a tapintásuk, mint a bőrödnek. Mármint az enyémnek. Az igazi, babapopsi puhaságú bőrnek, nem ám akármilyen jöttment pattanásos rémálomnak. Arra kenem őket (már nem a pattanásos bőrökre, hanem a párnákra...), és a fényben összehasonlítgatom. Teljes királyság. Neki is álltam. Szépen elővettem a legkisebb nesszeszerem (csak 15 centi magas, olyan kis édi), felcsaptam az egyik asztalra és szépen sorban kipakoltam belőle a szájfényeim. Csini sorban ott csücsültek előttem az asztalon. Én is lecsüccsentem az egyik cuki székre, aztán neki is feküdtem (hihi, dehogy) a válogatásnak. Jajj, annyira szuperhasznos vagyok már megint!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=588354#post588354][b]Claire Anne Livingstone - 2016.04.20. 00:08[/b][/url]

Will

Az egyik kényelmes, fekete fotelban ücsörgök, a térdemen egy füzet hever, az ujjaim között pedig egy tollat forgatok. Házit kellene írnom, de a gondolataimat teljesen leköti valami más. A fotel karfája például, vagy a cipőm orra. Azon kapom magamat többször is, hogy percek óta egy apró pöttyöt bámulok a plafonon. Semmi kedvem nincs a tanuláshoz. Nem, mintha amúgy lenne, de azért jöttem ide, hátha a többi ember motivál majd, hogy álljak neki a tanulnivalóimnak, de valahogy mégsem vesz rá a lélek. Jobban leköt, hogy azokat nézzem, akik lelkiismeretesen leckét írnak. Irigylem őket, én sosem voltam ilyen szorgalmas.
Habár most nem csak a szorgalomról van szó. Máson se kattog az agyam, mint Ervinen. Hiányzik, rossz nélküle. Most, hogy már nem a kastély lakója többé, alig találkozunk, alig beszélünk, alig van időnk egymásra. Abba a pár órába próbálunk belesűríteni mindent, amikor találkozunk és ez nagyon nem jó így. Nagyon megerőltető számomra ez az időszak és ingerültebb is vagyok az utóbbi időszakban.
Példának okáért ott van a titokzatos, ismeretlen fiú, Will, aki elég idegesítően viselkedett a múltkor. Legalábbis ezzel nyugtatom magamat, hogy tényleg pimasz volt, de újra és újra átgondolva, ez egyáltalán nem igaz. Ő nem akart bántani engem, csak én reagáltam túl. Még olyan is átsuhant a fejemen, hogy megkeresem, bocsánatot kérek tőle, de olyan mérhetetlenül büszke voltam magamra, ahogy lerendeztem. Na meg a büszkeségem nem engedte, hogy én fussak utána. Ha hagytam benne valami nyomot, akkor majd ő megkeres.
Különben meg azon kapom magamat, hogy egyre többet gondolok erre a Williamre. Pedig nem is ismerem, a nevén kívül semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy híres és pimasz. Mert az, igenis pimasz!
Megrázom a fejemet, próbálom összeszedni a gondolataimat, mert muszáj megírnom ezt a valamit, amiről pontosan nem is tudom, hogy micsoda. Kicsit nyújtózkodom, elhelyezkedek a kényelmes, fekete fotelban és neki látok körmölni. Bár még mindig nem tudom, miről is kell írnom pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=588949#post588949][b]Vitéz Rebeka - 2016.04.23. 09:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=594372#post594372][b]Végvári Zoé - 2016.05.16. 15:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=633606#post633606][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.11.03. 19:43[/b][/url]

Amikor esik az eső, te pedig átestél egy hajnali edzésen, na akkor nincs kedved beadandót csinálni. És erre vannak az olyan barátok, mint Árpi. Mert bizony, Hajnalka unokatestvére a legjobb barátom, hát ki gondolta volna, hogy ilyen szoros kapcsolatokat fogok kötni a Köröndiékkel. Ilyen vagy olyan okokból.
Fogalmam nincs mikor süllyedtem le idáig.
A melegítőmben hoppanállok fel, mert nincs az a Merlin szakálla, hogy én kitegyem a finnyás orrom a sárba, szóval ja. Ahogy megjelenek az épület kapujának szárazabbik oldalán, el is kezdem keresni az én drága lelki társam. Némi kérdezősködés után meg is kapom a drótot, mire full lelkesen kocogok fel a teremig - mert engem csak így hajt a tudásvágy. Nyilván. -, majd nyitok be rajta. És tádá, ahogy meglátom, el is terül az arcomon a legbarátságosabb vigyorom, ami még egyáltalán nem feltűnő. Nem buta a gyerek, vigyázni kell vele. Veszélyes.
- Szia Árpi - a neve még mindig túl magyar az én nyelvemnek, de azért próbálkozom, és ez értékelendő nálam. Le is ülök mellé, a  fejem oldalra biccentem, hogy jobban lássam az arcát. Meg észlelje az érdeklődésem, mert én ebben a pillanatban nagyon érdekel, hogy mi van vele.
Amennyiben olvas valamit - mert mindig olvas valamit, nincs olyan, hogy ne legyen nála egy enciklopédia akármiről
- Hogy vagy? - akkor szépen megvárom, hogy befejezze a bekezdést, vagy az oldalt, és rám szentelje a figyelmét. Mert én ilyen kedves vagyok. És nagyon kell nekem az a beadandó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=658295#post658295][b]Varga Nóra - 2017.02.02. 20:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=661705#post661705][b]Samantha Carpetner - 2017.02.23. 19:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=684218#post684218][b]Marieanne Isabelle Beauvoir - 2017.06.06. 07:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=690916#post690916][b]Kováts Marcell - 2017.07.16. 17:08[/b][/url]

Bojarski professzor

Vannak tantárgyak, amik nem mennek könnyedén, sőt... egyenesen kínszenvedés a tanulás olykor. Marciról tudniillik, hogy ő gyűlöl segítséget kérni diáktól, s tanártól egyaránt, inkább a maga módján tanulja meg. Vagy valami olyasmi. Azonban a vielkedéselemzéssel roppantul meggyűlik a baja, mi sem bizonyítja, hogy tavaly pont ebből a tárgyból bukott meg. Bármennyire is igyekszik, vet be mindenféle módszert, egyszerűen nem megy a fejébe, mintha ez a tantárgy direkt szórakozna vele. Házijai általában pontatlanok, dolgozatai állandóan troll minősítést kapnak, s ezek egyre jobban elveszik a vöröske kedvét. Akárcsak régebben a muglisuliban a matek. Legszívesebben elégetnék a tankönyvet, szétcincálná a jegyzeteit, dobná ki az ablakon a pennáját... Azonban a minap végül megint sikerült felszívnia magát, s úgy határozott, hogy ő bizony megoldja a problémát. Így vagy úgy. Félfüllel hallotta, hogy Bojarski professzor mindenhez konyít valamennyit. Különben is szimpatizált a tanár úrral, nem mintha hosszasan beszélgettek volna a valaha. Pusztán köszönnek egymásnak a folyosón, ha Marci látja, hogy épp segítség kell, mert nem bír a seprűkkel, ő nagyon szívesen cipeli a járgányokat stb. Talán ő az egyetlen a kastélyban, akitől hajlandó lenne segítséget kérni. Azt is mondták, hogy ő nem feltétlen ragaszkodik a régi módszerekhez, könnyen szót lehet érteni. És különben is, inkább neki szól, mintsem Naizer professzornak. Valószínűleg már a kezdettől fogva beskatulyázta. Legalább Bojarskinál még lenne esélye. Szóval ami azt illeti így is tett, felkereste, nem vetette el a gondolatot, s szerencsére a professzor simán beleegyezett. Úgy döntöttek, hogy egy jó kis péntek délutánt rászánnak erre.
Most pedig az a bizonyos péntek délután van. Marci sebes léptekkel halad a tanulószoba irányába, talárja csakúgy lebeg utána. A legrövidebb utat választotta, ugyanis késében volt már induláskor. 5 órát beszéltek meg, s ő konkrétan akkor indult el. Baromira reménykedett abban, hogy ő ér oda előbb, mert ha a Bojarski már ott fog üldögélni az elég kínos lesz.
Hála égnek perceken belül megérkezik a keleti szárny második emeletére. Gyorsan kitárja az ajtót, s mosolyogva nyugtázza, hogy senki nincs benn. Elhelyezkedik egy babzsákfotelben, jegyzeteit és tankönyveit pedig az ölébe fekteti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=715744#post715744][b]Varga Nóra - 2018.03.06. 17:22[/b][/url]

Már nem sok van a vizsgaidőszakból, de azért nem árt kicsit tanulni a maradék két vizsgámra. Még az önismeret és a csillagászat maradt, ezek nehezebbek. A másik három sikeresen megvan 100%-ra, anyáék nagyon örültek neki. Úgy tűnik, hogy nagyon jól megy a suli, ennek én is örülök.
Most kissé ködös és esős az idő, nem is tavasznak tűnik, inkább a tél távozik nagyon lassan. Ezért inkább bent maradok, mostanában nem is sétálgattam kint, csak ha muszáj.  Kicsit meg is vagyok fázva, így épp egy bájitaltankönyvet bújok, hátha találok valami bájitalt a gyógyulásra. Tudom, ott a tea, de attól nem fogok meggyógyulni, maximum jobban érzem magam a melegtől. Tudom, elmehetnék a gyengélkedőre, de ezt én magam akarom megoldani. Ha már bájitaltanon pár dicséretet már kaptam a tanártól, talán fog menni egyedül is egy kis kotyvasztás. Az egyik kényelmes fotelban ülve olvasgatok törökülésben, hátamon egy takaróval.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=727301#post727301][b]Tüszőfűi Lilith - 2018.07.04. 16:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=759541#post759541][b]Benzsay Gergely - 2019.05.26. 07:06[/b][/url]

Tanulósrandi. A hivatalos megfogalmazása talán annyi, hogy anyádék akkor nyugodtak, ha a találkozásotok nevében benne van a tanulás szó, de igazából az első húsz perc varázstani alapismeretek után elkezdenek elindulni a kezek. Először persze csak "véletlenül" érsz hozzá a másikhoz, éppen csak, hogy megkérdezd: "Mennyi időm is van kidolgozni a B tételt?", aztán mosolyogtok egymásra, majd közelebb csúsztok, egyre sűrűbben érzitek, hogy a másik néz titeket, és ti is sűrűbben pillantotok fel, aztán egyszer csak bumm, azon kapod magad, hogy egy apró puszin túl nyelveddel kérsz bebocsátást a szájába.
Ez volt olyan, három órája. Saccra. Azóta leginkább csak csókolózom, simogatom az ölembe húzott aprócska lányt. Imádom őt, az egész lényét, ahogy az arcával grimaszol, ahogy próbálom őt zavarba hozni. Ahogy egyre inkább fiúvá válok mellette. Bolondos, kissé akaratos és makacs kölyökké. Akaratos, de tisztelettudó kölyökké. Nem léptünk át még egy határt, még ha nagyon akarom is, mert, azt mondtam, ez a dolog csak akkor történhet meg, amikor ő is akarja. Nem leszek olyan gyökér, aki kiköveteli magának a dolgot, aztán elégedetten csettint, hogy kösz, ez jó volt. Nem. Eszemben sincs. Mélyen tisztelem őt, és érzem, hogy vannak dolgok, amikről nem kell beszélnünk, például a családja, és van, amiről kell, például a kviddics, a képregények, mi.
- Megszöktetlek a hétvégére.
Suttogom az ajkaiba, szorosabban húzva magamhoz, és mivel valahogy - magam sem tudom, hogyan - a székekről a fotelekbe telepedtünk, így most kérlelőn pillantok fel rá, hogy mondjon igent. Igazából már mindent elterveztem, és kivételesen áldását adta apám is arra, hogy ne legyek itthon a hétvégén. Viszont ehhez mondjuk Mei sem árt, egyedül nem olyan izgalmas a dolog.
- Arra gondoltam, hogy felmegyünk Pestre. Turistáskodunk, elviszlek vacsorázni, veszünk pár új játékot. Kell valami, amiben nem alázol szét harminc perc után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=760489#post760489][b]Sárközi Kincső Jázmin - 2019.06.03. 20:04[/b][/url]

Sállálállálá, úgy döntöttem, hogy itt biztosan sarokba szoríthatom a kiszemelt áldozatot, akit oly kedves és szeretett háztársaim javallottak, tekintve, hogy a srác ismeri az apámat. A lépcsőkön óvatosan szökdécselve ugráltam le örömömben, és eldöntöttem, ha törik, ha szakad, egy darab szempillát bizony kikuncsorgok Brightmore-tól.
Hm, vajon apa még életben van a röhögéstől? Én ha tudnék olvasni a saját gyerekem fejében, és ilyen vicces helyzetbe kerülne, nagyon nagy nehézségek és áldozatok árán tudnám csak megállni, hogy ne görnyedezve egy asztal alatt röhögjek rajta. Tudom, gonosz vagyok, de na, nem tagadom a zöld alma oldalamat sem. Nem, még véletlenül se vagyok házi… szóval az, na. Ne ébreszd fel az alvó szörnyeteget, ugyebár. Nem, én nem vagyok az. Legfeljebb egy helyenként nyűgös kis kamaszfruska, hisztizés sem a kenyerem. Azzal pont a célom ellenkezőjét érem el, úgyhogy a kedvesség az én fegyverem, és a cukiság. Legalábbis próbálok az lenni, hogy ne legyen mellette feltűnő a törtető jellemem.
- Szia! – köszöntem mézes-mázos hangon, remélve, hogy ebből nem fogja sejteni, akarok valamit, ami nála van, és nekem kell ahhoz, hogy ezért ne kapjak plusz büntimunkát. Nem, én nem fogok koszos üstöket pucolni Fela bá’ kedvéért, úgyhogy gyorsan véget vetek az ügynek, megcsinálom a löttyöt, és hagyok hátra ezzel egy jó sztorit a köv. generációnak, legyen min röhögni velem együtt.
- Ugye, milyen csodálatos napunk van? – Ha egy nő ezzel kezdi, vagy legalábbis egy pöttöm kölök, mint én, nos… azt hiszem, sejthető, mi fog következni. – Ráérsz egy csöppet? Tényleg nem tartalak fel tovább, öt perc az egész procedúra.
Ja, Jerry-nek se nagyon tart tovább öt percnél kicincálni Tom macska összes bajuszát. Rejtély, hogy utána hogy kerül újra vissza, de nem ez a lényeg. Gyorsan essünk túl rajta, és éljem túl a hadműveletet. Jobb egyből a nehezén túlesni. Rellonos pasi szempillája. Azt nem írta a recept, hogy hány darab kell, úgyhogy érje be eggyel. Ne kínozzuk sokáig az áldozatot.
- Lenne egy aprócska kérésem, tényleg nem nagy. És te rellonos vagy, meg srác, szóval… kérek egy szempillát tőled. Légyszi! – azt az ’é’ hangocskát jó alaposan elnyújtottam, kb. mint amikor egy macska könyörög újabb adag alutasakos kajáért, mert az előzőről már lenyalta a szószt. Ha ezt a bájitalt megtanulom elkészíteni, utána semmi gáz nem lesz később egy százfűléfőzettel. Még jó, hogy az nem válogat ennyire a testrészekben, körömmel vagy simán hajszállal is beéri. Ez meg? Egyből szempilla, meg más könnye. Che, a finnyása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=777856#post777856][b]Ivanich R. Benett - 2019.10.12. 13:34[/b][/url]

Napok óta nehezen tudok elaludni a stressztől, amit az új tantárgyak váltanak ki belőlem. Amint lehunyom esténként a szemem, az aznap tanult ismereteken kezd el kattogni az agyam. Múltkor arra keltem, hogy összeizzadtam a pizsamámat, ezért az éjszaka közepén kellett átöltöznöm. Most se jobb a helyzet. Úgy érzem, hogy hiába volt a nyári felkészítő, még így is alig tudok valamit a varázsvilágról. Kérdezni is félek, nehogy kinevessenek a többiek. Szóval szerintem elég nehéz és szerencsétlen a helyzetem...
Úgy döntök végül, hogy valamikor éjfél után elhagyom a körletet. Tudom, hogy nem kell nagy mozgásra számítanom. A többiek elmondása szerint gyerekjáték kilógni, egyedül a járőröző prefektusoktól kell tartanom, akik előszeretettel csípik nyakon a korombelieket, hogy aztán különféle büntetőmunkákat szabjanak ki. De ha szerencsém van, akkor Dana előtt bukok le, akit aligha zavarna, hogy a folyosókon lófrálok, így legrosszabb esetben is csak visszakísérne a Levitáig. Nem utolsó sorban nemes cél vezérel, ami belátásom szerint szintén enyhítő körülmény.
A megszokott útvonalat követem, nehogy eltévedjek. Minden helyiséget nem ismerek még, de a tanulószobában már volt dolgom. Ha nem tudok aludni, akkor töltsem el hasznosan az időt, és inkább előrehaladok az anyagban, hogy napközben több szabadidőm legyen, nemde? Köpeny van rajtam, amit a világoskék pizsimre vettem fel. A papucsomban igyekszem úgy lépdelni, hogy ne legyek hangos. Úgy tűnik, hogy ez sikerül is, hiszen valamilyen csoda folytán elkeveredem az esti homályban a célig, ahova nem hiszem, hogy bárki is betérne, hiszen mégis ki feltételezné, hogy pont itt lógna valaki? Gyertyát gyújtok és egy fotelban törökülésben kézbe veszem a bűbájtan könyvet, ami a szorgalmi megírásához kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=778531#post778531][b]Nakahara Daisuke - 2019.10.20. 00:11[/b][/url]

Füzetemet a térdemre csapom, a ceruzát a kezembe kapom, majd bőszen kémlelni kezdem a területet. Azt hinné az ember, hogyha már Tanulószobáról beszélünk, akkor egy csomó szorgoskodó diákkal fog majd találkozni az ember, akik mind tökéletes kroki alapanyagot szolgáltatnak majd egy olyan art nerdnek, mint amilyen én is vagyok. Ehhez képest a hely szinte kong az ürességtől, esküszöm félek attól, hogy levegőt vegyek, nehogy valaki meghallja. Mert igen, attól, hogy a hely mondhatni üres, még így is megtalálható egy-két kósza lélek. Kopogtatok egy párat a ceruzával a papíron, de gyorsan visszavonulót fújok, nehogy rám szóljanak a kellemetlenkedésemért. Odahaza bizonyára legalább melegebb éghajlatra küldtek volna el ezért az idegesítő szokásomért, de most nem Japánban vagyunk, talán az emberek is engedékenyebbek.
Meg is lepődöm, mikor a harmadik ember sem figyel fel arra, hogy én mély koncentrációba merülten próbálom megörökíteni minden egyes vonását. Még a nyelvemet is kidugom és úgy kerekítem, akárcsak az arcvonalát a papíron. Már épp végeznék is az ő képével, mikor a lány rám néz. Tekintetéből sugárzik az értetlenség, majd az gyorsan átcsap undorba, ahogy felkapva könyveit kiviharzik a teremből. Én mindezt egy hatalmas mosollyal az arcomon vészelem túl, s bár lehet hogy ő ezt gúnyolásnak fogja fel, én egyáltalán nem annak szántam. Egyszerűen csak ha zavarban vagyok, akkor bambám mosolygok, ennyi.
Az ajtó hangosan csapódik utána, én pedig ott maradok egy befejezetlen portréval. Jó, tudom, hogy csak pár perces szösszenetnek szántam ezt, amolyan gyakorlásnak, mégis az a buta perfektcionizmus egyszerűen nem akar békén hagyni. Ezért is érzem úgy, hogy mikor újra felpillantok és szemeim megállnak egy fiún, muszáj lesz őt úgy visszaadnom, ahogy látom. Sőt, még annál jobban! Arca érdekes szerkezete rögtön megfog. Újra kezembe kapom hát a ceruzát, majd bőszen vázlatolni kezdek. Azonban ma mintha nem lennék formában, egyszerűen nem akar úgy sikerülni, mint azt én elgondolom. Így hát bősz bámulásba kezdem ismét hogy jó megfigyelőként beszívjak minden egyes kis részletet, amit csak szem képes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=778975#post778975][b]Lena Felagund - 2019.10.24. 22:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=780734#post780734][b]Babicza Helga Odett - 2019.11.13. 08:51[/b][/url]

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Hangosan csapódik mögöttem az ajtó. Dühös vagyok magamra, mert lebuktam a puskámmal. Gondosan készítettem, s tudom, ennyi idő alatt meg is tanulhattam volna, de egyszerűen nem érdekel. A legkevésbé sem. Így, a hisztim kellős közepén nem ajánlatos senkinek sem hozzám szólnia. Nevetségesen túl tudom reagálni a dolgokat. És az, hogy most külön házifeladatot kaptam azon felül, amit mindenkinek meg kell csinálnia jövő hétre, elképesztően felidegesít. Gyógynövénytanból kell kipusztult növényfajtákat keresni, amik helyettesítésére kísérletek folynak napjainkban. A könyvtárt már sikeresen feldúltam, s miután magamhoz vettem a köteteket úgy döntöttem, hogy elhagyom a terepet, mert hatalmas a tömeg ilyenkor, délután. Ezért esett a választásom a tanulószobára, ahol úgy hallottam, egész kevesen vannak ilyenkor. Ledobom magam a kanapéra, táskám pedig a földön landol. Dühösen csapom a szőnyegpadlónak, és gyermeteg módon keresztezem karjaimat mellkasom előtt. Mondtam, hogy hiszti van. Felsőajkam jobb oldalra egy félfintort mutat. Nagyot sóhajtva hajolok a táskámhoz. Egy pár másodpercig hezitálok, de végül előveszem Crag Hatchet, A sárkányvár titka című lapozgatós játékkönyvemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=783211#post783211][b]Balázsi Hanna - 2019.12.12. 09:24[/b][/url]

Isaac Matthew Philips

A legtöbb korombeli szerint tanulni szívás. Nos, szerintem csak az a szívás, hogy olyan sokáig tart a dolog. Életünk első tizennyolc évét tanulással töltjük. És mondhatnánk, hogy sokat játszunk is közben, meg minden, de nem, mert tulajdonképpen azzal is tanulunk. Ami jó. Szerintem tanulni tökre jó, mert a megszerzett tudással máris több lehetsz azoknál a nyomiknál, akik még erre is lusták. Pedig van rá tizennyolc évük nekik is, jobb esetben semmi más dolguk nincs. Nos, nekem lenne, igazából... de akkor nem lehetnék első. És az nem pálya. Első óta pontosan tudom, hogyan kerekedjek a többiek felé és ez mit követel meg tőlem, úgyhogy nincs más választás, mint a tanulószobában tölteni a fél életemet.
Kezdem azt hinni, hogy mióta ideköltöztem a Bagolykőbe, csak olyan helyeken járok, ahol vannak könyvek. Mintha tényleg csak ezért lennék itt, hogy akkor kiolvassam a könyvkészletet és köszönöm, viszlát, már tovább is álltam. Úgyhogy most éppen ezen dolgozom. A Bagolykő Mágustanoda összes könyvét letudni, lehetőleg még az első két évemben, hogy utána másra is tudjak koncentrálni. Csodás terv, nem?
A figyelmemmel néha akadnak gondok. Főleg, ha nagyon hosszú a nap és már nagyon fáradt vagyok. A sorok csak úgy elmásznak, én pedig nézek utánuk, és nem értem, miért nem fogom fel amit olvasok. Akkor nézek csak fel, és látom meg a srácot. Először csak egy pillantást vetek rá, de aztán az agyam lassan feldolgozza a látottakat. Úristen. Fültágítója van. Meg biztos vannak piercingjei meg tetkói, ez tökre egyértelmű, elég csak ránézni. Izgatottság járja át a testem, még a lábujjam végei is bizseregni kezdenek... mármint nem, nem bizseregnek. Rajongani olyan gyerekes. És amúgy is, van jobb dolgom, mint őt bámulni vagy vele társalogni. Várnak... a... könyvek...
- Hé, szia - köszöntem rá a következő pillanatban és még egy mosolyt is kanyarítottam az arcomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=784916#post784916][b]Süveges Nimród - 2019.12.22. 11:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=789864#post789864][b]Bossányi Karola - 2020.01.19. 09:48[/b][/url]

Még szinte ki sem pakoltam a holmijaimat a visszaérkezésemet követően, amikor egy bagoly hozta levél hevert az ágyamon. El nem tudtam képzelni azt, hogy ki küldhette, de aztán megfordult bennem pár gondolat, felmerült Beni neve, és persze Márké is, így némi feszültséggel bontottam fel a levelet, hogy felleljem annak sorait.
A levelet azonban nem ők írták, hanem az egyik DÖK tag küldte, jelezve benne egy megbeszélés időpontját és egy helyszínt. Nagyszerű. Nyeltem is egy nagyot, mert a karácsonyi bálon nem egészen úgy sikerült teljesítenem a rám bízott feladatokat, ahogyan azt illett volna. Sajnos nem csak, hogy alkoholt fogyasztottam, de idejekorán le is léptünk a pult mögül, legalábbis Márk elmondása szerint így történt, mert én még mindig nem emlékeztem a részletekre, csupán néhány foszlány ugrott be a bulival kapcsolatban. Éppen ezért egy kicsit tartottam attól, hogy talán a megbeszélésen majd ez is szóba jön, s kezdett eluralkodni rajtam az idegesség.
- Ezt nem hiszem el - sóhajtottam magam elé, mert nagyon nem volt kedvem elindulni erre a megbeszélésre. Tartottam attól, hogy esetleg valóban szóba hozzák a dolgaimat, s attól is féltem, hogy majd Márkkal újra találkoznom kell, ugyanis vele sem úgy sült el az utolsó találkozásom, amit normálisnak lehetne nevezne.
Csak nagy nehezen tudtam magam összekapni a találkozóra, igyekeztem szépen felöltözni, a hajamat megigazgattam, s még egy halovány sminket is felraktam, ahogyan azt Dana tanította, csak hogy ne tűnjek olyan szerencsétlennek, s hogy ne lehessen már elsőre látni rajtam, hogy mennyire nem vagyok jó passzban. Ha elkészültem, azt követően vettem még egy mély lélegzetet, majd a pálcámat is magamhoz véve, elsétáltam a találkozó helyszínére, de legnagyobb meglepetésemre a tanulószobában még nem volt egyetlen DÖK tag sem.
- Merlinre...lehet,hogy valaki tréfát űz velem? - némi aggodalommal töltött el ez az egész, már abban sem voltam biztos, hogy valóban lesz-e itt megbeszélés, vagy csak valaki szórakozik velem. Ideges voltam, egy ideig az ablak előtt mászkáltam, végül megtorpantam az egyiknél, s a párkányon megtámaszkodva bámultam ki a messzeségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=802946#post802946][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.04.03. 07:35[/b][/url]

A tanulószoba kandallójában barátságosan ropog a tűz, én pedig az egyik fotelben, hátra döntött fejjel és csukott szemmel hallgatom azt. Aprócska mosoly táncol arcomon, és egy lágy dallamot dudorászok. Rajtam kívül néhány diák van még a helyiségben hiszen, ha szombat, akkor tanulás. A diákok nagy része szereti délelőtt letudni a házi és szorgalmi feladatokat, de én arra kértem a professzor által kijelölt partneremet, hogy délután kezdjünk neki a bájitalnak. Ilyenkor már ritkul a nép, és talán még halljuk is egymás hangját az alapzajban. A többiek hangja távolian cseng, csupán háttérzajnak tűröm meg őket. Mosolyom és dúdolásom azonban szüntelen, majd egy nagy sóhaj hagyja el ajkaimat, és előre dőlök. Nem késik Dana. Én jöttem hamarabb, mert volt egy másik beadandóm is, amit meg akartam csinálni, de… csak akartam. A bűbájtan könyv dühösen néz rám az asztal közepéről, ám ez nem kifejezetten hat most meg engem. Nem volt kedvem tanulni, inkább rajzolgattam és írogattam az üres pergamenre, miközben furcsább és furcsább lökésekkel törtek rám az utóbbi időszak emlékei. Ivett azt mondta, hogy ez lesz az én évem, és ebben én magam is egyre biztosabb vagyok. Barátaim lettek, viszonylag jó jegyeim, visszatért a nővérem és tisztára van társasági életem. Egy évvel ezelőtt inkább bevállaltam volna, hogy kihúzom a tanárnál a gyufát a beadandó hiányával, mert egyszerűen nem lettem volna képes együtt tanulni akárkivel is. S a sors is milyen kis cseles; a szünet előtt szóba jött a navinés prefektuslány, amikor Bencével a stégen összebarátkoztunk. És akkor a fiú azt mondta nekem, hogy ezzel a lánnyal biztosan jól érezném magam. Azóta sem fogadtam meg a szürreális tanácsot miszerint kopogjak csak be Danához, biztosan nem küldene el melegebb éghajlatra, sőt talán nem is bánná. Azonban valaki úgy döntött, hogy nekünk mégis szóba kell elegyednünk egymással, és voilà; Dana lett a kiválasztott partnerem a bájitaltan házihoz. Elvarázsolt tekintetemmel figyelem a mágikus tüzet, majd miután szemeim égni kezdenek a látványától, ismét hátra dőlök és behunyom azokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=809538#post809538][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.25. 13:22[/b][/url]

Lépéseim tompa visszhangja hallatszik, ahogy a tanulószoba csendjébe olykor - ha éppen nem az ablakon bámulok ki hosszan -, lépek néhány métert jobbra, majd vissza balra. Ma én felügyelem azokat a gyermekeket, akik többszöri felszólítás ellenére sem képesek a minimális iskolai követelményeket teljesíteni, így bukásra állnak, vagy éppenséggel viselkedésükkel vívták ki az extra feladatok elvégzését, netán a kettő összemixelt esete. Van itt minden, és persze rajtuk túl vannak azok, akik tényleg tanulni jöttek. Jól megkülönböztethetőek, hiszen ezek a példányok nem kívánnak hosszú órákat elmélkedni a falba vert szög beverésének fokán, nem ráng a lábuk, és nem sóhajtoznak akkorákat, mintha a világ egész terhét a vállukon cipelnék.
- Én újragondolnám a kettes feladatot.
Szólalok meg halkan az eridonos szószátyár válla fölött, aki egy óra alatt két feladatot csinált meg, az egyiket hanyagul, a másikat meg rosszul. Meg is mondhatnám, hogy mit gondoljon újra, de ha megteszem, akkor sosem jön rá, hogy önmagától, egy kis gondolkodással és logikai megerőltetéssel simán ő is meg tudja csinálni a dolgokat. Meg aztán azt mondták, amikor beválogattak a délutáni felügyelő team-be, hogy itt nem kell irgalmas szamaritánusnak lenni. Mondjuk ennél a kijelentésnél nem is rám néztek, szóval még csak nem is feltételezték, hogy én jó fej lennék. Nézem, ahogy a toll mozdul a kezében, ahogy megpróbálja még egyszer, klasszisokkal jobban, mint az első alkalommal, de egy apró köhintéssel azért másik irányba kell terelnem azt a harmadik vonalat, és máris minden csodás.
Mintha kezdenék kicsit tudathasadásos lenni. Egyik felem Felagund, másik felem Fisher és ez a kettő örökös harcot vív egymással. Lehetnék kedvesebb, lehetnék gonoszabb, de valahogy egyikhez sincs túl nagy affinitásom, szóval csak vagyok ilyen nyugis.
- Ha kell segítség, szóljanak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=812845#post812845][b]Demeter Hunor - 2020.07.05. 20:10[/b][/url]

Annabella

Az íróasztaloknál kezdtem, de most már a babzsákok egyikén heverek. Hogy mit keresek itt? Csak a szokásos. Küzdök a bájitaltannal, mint disznó a jégen. Ezen kuncognom kell. Ez a kedvenc kifejezésem, annyira vicces. Muszáj elképzelnem egy jégen kapálozó disznót minden alkalommal, hogy elém kerül a hasonlat. Hangom talán hisztérikusan csenghet, mintha nem lenne helye a tanulószobában, de ellenkezőleg. Nem is olyan ritka a kényszeredett nevetés errefelé. Azért néhány Árpád-házi királyt sokkal könnyebb bevágni, mint hogy hány szál mooncalf-szőr kell a bizalom elixírjébe, vagy ilyesmi. (Három. Három szőrszál kell. És 2 db bagolyköpet és 2 dkg doxyszőr porítva.)
A bájitalrecepteket magolom éppen. Mivel képtelen vagyok követni őket, az a tervem, hogy megjegyzem az egészet. Talán úgy könnyebb végigvinni a leírásokat.
Csakhogy a bájitalreceptek egyáltalán nem érdekesek. Elmondhatatlanul, visszataszítóan unalmasak. Ezért is hever mellettem egy könyv a haikukról, amit viszont sokkal érdekesebbnek találok. Néhány ilyet olvasgatok két tanulási próbálkozás között, felfrissülésképpen. Ha sikerül végigmondanom egy receptet, azzal jutalmazom magam, hogy megpróbálkozhatom egy saját haikuval.
Elterülök, széttárt karokkal-lábakkal a babzsákfotelben, mint egy tengeri csillag.
- Az előre megmelegített futóféregnyálba öntjük a harmatfű-őrleményt és a doxyszőrt. Időnként megkavarva tíz percig főzzük, míg nem kap szürkészöld színt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=817217#post817217][b]Harmat Betti - 2020.09.19. 22:01[/b][/url]

- Koncentrálj erősen! - pálcámat kezemben tartva ücsörgök egy széken, és figyelem, ahogy szegény elsős háztársam küzd a feladatával. Az átváltoztatástan az egyik kedvencem, így mikor Tami megkért, segítsek neki felkészülni a vizsgára, örömmel igent mondtam neki. Na meg addig sem a sajátomon izgulok. Az elsőssel az étkezés alkalmával ismerkedtünk meg, mikor egymás mellé keveredtünk, és beszélgetni kezdtünk. - Képzeld el, hogy megváltozik a színe - tanácsolom neki. Egy fehér lepedőt szereztem, azt próbálja átszínezni a lány. A tavalyi vizsgán ezt a bűbájt kellett bemutatnunk, gondoltam ezzel a legérdemesebb kezdeni.
Sosem tanítottam még senkit semmire. Nem is kicsit izgultam ma reggel, nehogy érthetetlen rébuszokban sikerüljön magyaráznom Tamarának. Szerencsére eddig jól haladunk, és ahogy reméltem, a tanulószoba is csendes. Rajtunk kívül egy idősebb srác, és egy navinés lány - akit órákról ismerek - ülnek a teremben. Ők is csendesen tanulgatnak csak, így nem zavarjuk egymást.
- Milyen színűre szeretnéd változtatni? - kérdezem, mikor a második próbálkozás után is fehér marad a lepedő. Egyáltalán nem az ügyetlenségére utal a dolog, hiszen az átváltoztatástan nehéz tárgy. Mikor a tavalyi vizsgára készültem, még a kezem is remegett, és egy óráig nem sikerült beszíneznem a poharat, amin gyakoroltam. - Próbáljuk meg egyszerre, jó? - az ötlet hirtelen jut eszembe, de rögtön fel is pattanok, megragadva pálcámat. Talán könnyebb lesz Taminak a dolog, ha én is a saját lepedőmre koncentrálok, és nem érzi a tekintetem a hátán. Egy erőteljes mozdulattal letépek egy darabot a már eddig is szakadt lepedőből, és lerakom magam elé az asztalra. - Készen állsz? - kérdezem, pálcámat a fehér anyagdarabra szegezve. Fejemben élénken megjelenik a piros szín, amit a lepedődarabra akarok varázsolni. Megvárom háztársam válaszát, majd ha készen áll, kimondom a varázsigét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=817484#post817484][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.09.22. 18:22[/b][/url]

Hatalmas cseppekben hullik odakinn az eső. Körülbelül hat óra lehet, lassan vacsoraidő, de megbeszéltem egy felsőbb éves rellonossal, hogy gitárleckéket veszek tőle. Addig sem kattog az agyam. Természetesen az idefelé után csipogott a telefonom, amiben az üzenet szerint nem ér rá mégsem ma, mert… mert nem. Ettől függetlenül gitártokomba bújtatott hangszerrel a hátamon sietek a tanulószoba irányába, hogy az egyik rejtett sarokban próbálkozzak a vásárolt munkafüzet alapján. Nem számítok nagy társaságra, mert – mint említettem – mindenki lassan a Nagyterem felé veszi az irányt, hogy elfogyaszthassa a vacsoráját. Mostanság nekem nem túl nagy az étvágyam. Inkább azt mondanám, hogy nem is emlékszem, hogy egy alkalomnál többször mikor ettem. Picit lefogytam, de annyira nem is ártott. Szerencsés alkat vagyok, a nővérem is ilyen. Arányosan fogyok mindenhonnan, így valójában nem is nagyon lehet észrevenni, hogy mennyi a leadott kiló. Maximum megjegyzik, hogy ma valamivel csinosabb vagyok. De ennyi. Izmomból is veszítettem az energiaszegény életmódnak köszönhetően, ezért szinte azonnal elmondok egy imát, amikor elérek a tanulószobáig. Már majd’ leszakadt a karom és a hátam, s úgy lihegek, mint egy frizbi után koslató eb.
Szokásomhoz híven nem nézek szét a helyiségben. Célirányosan indul el az egyik sarok felé, ahol a legközelebbi fotelbe hajítom a gitártokot, majd magamat a mellette lévő másikba. Hoznom kellett volna vizet. Úgy terülök el az ülőalkalmatosságban akár egy mesefigura; teljesen belesüllyedek, két karom pedig lomhám lóg a két karfa mellett. Már csak az hiányzik, hogy rózsaszín kis nyelvem lógjon. Kis idő elteltével megemelem jobb kezemet, és letörlöm a hideg izzadtságot homlokomról. Nem sokon múlt, hogy elájuljak. Talán mégis jobb lenne, ha visszaszoknék a háromszori étkezésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=824536#post824536][b]Antal Zina - 2021.01.14. 23:59[/b][/url]

Előtte nyitott könyv, mögötte zsongás, amit a fülhallgató ellenére is túl jól hall. Direkt korán baktatott fel az alagsorból, mert el szerette volna kerülni a tömeget, de úgy néz ki, hogy ezzel így újév környékén eléggé befürdött. Nyilván mindenki megfogadta, hogy jobban tanul, többet olvas, szorgalmizik, szóval eleget tesz az otthoni elvárásoknak, arról viszont nagy izgatottságukban megfeledkeznek, hogy a szoba alapvetően csendes elmélyülésre lett kitalálva - nem a szilveszteri élmények megvitatására. Lapoz a mágustörténelemről szóló könyvben, és nem titkolt érdeklődéssel tér át a koboldháborúk összegzésére. Másnak talán unalmas, vagy érdektelen lehet a tárgy, ám Zinának ez most olyan, mintha meséket olvasna - valahol neki tényleg annak is számítanak. Nem ebben nőtt fel, a legtöbb eseményről sosem hallott, kutat tehát, hogy mégse legyen olyan nagy hátrányban arany és kevert vérű társaihoz képest.
Lábait kényelmesen maga alá húzta, így törökülésben gubbaszt a széken, puha pulcsijának ujjai egészen kézfejének végéig érnek. Az ablak mellé telepedett le, így jól érzi az ablakon keresztül áradó hűvösséget, illetve szeme sarkából néha le is ellenőrzi még mindig esik-e a hó. Odalent az udvaron is nagy a nyüzsgés, emberek foltjai játszanak és fogócskáznak egymással, a lány pedig igazán örülne, ha a mögötte lévő asztalnál ülők is inkább így tennének, mert a karácsonyi sztorijuktól lassan már saját gondolatait sem hallja, nem hogy a koboldokéit.
Lassan telik az idő, egyik csatáról ugrik a másikra, a tartalomjegyzékben kutat további, névről szuperül hangzó események után, és csak azért áll meg, hogy tagjait megnyújtva fel-felegyenesedjen, karjait a magasba lendítve, mint egy lusta macska.
Még messze nem véget ugyan a kötettel, de lehajol, hogy táskájából előhalásszon egy vázlatfüzetet, és a fejében megelevenedő képet el is kezdje megalkotni, mielőtt kiűzik onnan a boszorkányégetések fenyegető sorai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=825608#post825608][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2021.01.31. 18:47[/b][/url]

Kész csoda, hogy néha engem is itt látni. És még büntetésben sem vagyok! Bár múltkor majdnem sikerült, de kidumáltam magam Kazanovnál. Rendes fickó, tudtam én mindig. Szóval nem tudom, néha azt hiszem kell egy kis változás, meg talán abban bízom, hogy a környezet motiváló hatással lesz rám. Igazából csak sehol nem tudtam megmaradnia  fenekemen a bájitaltan beadandómmal együtt, így itt kötök ki. Rejtély. Mindenesetre leülök az asztalhoz, és szorgos körmölésbe kezdek. A tankönyvemből próbálom kinyerni azokat az információkat, amiket amúgy valószínűleg tudnom kellene, de mégsem tudok. Hát na, én meg a koncentráció nem szeretjük egymást. Még úgy csak-csak megfőzögetem az órán a bájitalokat - általában bájos segítőim segítségével - de az elmélet az... hagyjuk is. Az elmélet sosem ment jól semmiből. De tényleg. A zeneelmélet is csak úgy volt képes a fejembe menni, hogy rengeteget gyakoroltam. Bár ott azért megvolt az akarat is, nem csak a kényszer, hogy tanuld meg fiam, mert megbuksz. Itt viszont nem érzek semmiféle motivációt ezen kívül, szóval így küzdök rendesen ezzel az egésszel. Ha legalább az lenne, hogy nem zenével akarok foglalkozni, hanem valami rendes, fogjuk rá hogy civil szakmát választanék akkor oké, biztos kicsit lelkesebb lennék, de így olyan... semmilyen ez az egész.
Az utolsó két bekezdés előtt úgy döntök, ideje szünetet tartani egy kicsit. Minden cuccom ott hagyom az asztalon, nem félek attól, hogy bárki is a dolgozatomra pályázna, ha meg igen... hát vigye csak. Átmozgatom elgémberedett tagjaimat, majd az éppen felszabaduló széles ablakpárkányt foglalom el. Homlokomat az üvegnek nyomom, ahogy megpróbálom felfedezni a kinti világot.