Merkovszky prof.

A tanulószoba ajtaja kivágódott, majd pár másodperc múlva egy főnixes gólya esett be rajta, olyan arccal, mint akit kergettek. Arca kipirult, haja oldalt copfba fonva, a mai napra sellőfonatot készíttetett a tesójával - mindig egymáson szoktak fodrászkodni. Rajta egy kék, kötött pulcsi, meg egy teljesen átlagos, két éves farmernadrág, amitől egyszerűen nem volt hajlandó megválni, pedig a szára alja is már a bokáján túl volt. Nem úgy festett, mint aki teljes mértékig ártatlan jó kislány...

Zihálva huppant le a hozzá legközelebb eső babzsákra, miután jó gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Körbenézett mindenütt: oké, sehol egy darab tréfás kedvű szellem.
Ivett ezúttal a saját kárán tanulta meg, hogy a tréfa csak addig az, amíg a kiszemelt célpont is annak tartja. Hát neki nem volt vicces a lovagi páncélokkal szórakozó szellem.
A szobában ár ült valaki, egy harmincas éveiben járó férfi, legalább is ennyire tippelte az elsős nebuló.
- E... elnézést a zavarásért... - kért bocsánatot rögtön, mielőtt magára haragítaná a tanárnak kinéző illetőt, és kivívna magának egy nem túl barátságos, zöld tekintetet.

Amint lassan levegőhöz jut a nagy rohanásban, eszébe jut, miért is indult el: csendes helyet keresni a nemrégiben kapott könyvének az olvasgatásához.
Ez egy mugli író meséje volt, az Aliz csodaországban  címet viselte.
Még mindig ez volt a kedvence, hiába, az ember sosem lehet elég idős a mesékhez, gondolta ő.
Aztán előkapta a pergamentekercseket és a tintásüvegét, de azt olyan hévvel dobta az asztalra, miután kiemelte, hogy amaz hangos koppanással landolt a bútordarabon, kupakja pedig kiesett. Hoppá, ebből most baj lesz... - aggodalmaskodott magában a kis főnix.
Azonban, ahogy az várható volt, a tinta nem folyt ki belőle.

Megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy talán nem vonta magára túlságosan a figyelmet a kisebb zűrrel, amit magának okozott.
Remek, most akkor várhatok öt percet, mire kiolvas úgy-ahogy, és írhatok... hacsak nincs itt a közelben tinta, hogy megírjam anyáéknak a levelet, amit ígértem. - pufogott halkan, magában.
Merthogy a másik tintásüvegét meg fönt hagyta a gólyalakban, az Eridonos toronyban. Ez van, ha az ember lánya nem tesz rendet maga után, ha már nekiáll pakolászni a holmijai közt.
Jobb elfoglaltság híján nekiállt a magával hozott könyvét olvasni, amíg a fagyott tinta ismét a régi állapotába nem kerül.

Merkovszky prof.

Lassan már ott tartott, amikor Alice a kalapos nyúl után eredt a történetben, de ebben megzavarja egy meglepődött tanár, akinek valahogy nem fér a fejében, hogy egy nebulónál fagyott tintát talál.
- Küldjön a közelembe két rakoncátlan szellemet, akik épp unatkoznak, meg néhány lovagi páncélt, és fűszerezze némi frászkarikával is, meg adjon hozzá egy elsős diáklányt, vagy legalább is engem. - kicsikét tudományosnak, vagyis inkább szakácskönyv-jellegűnek tűnhet a válasz a tanerő szemében, de ezzel Ivett nem igazán foglalkozott.

Jobban izgatta az, hogy talán a két szellem időközben elunta, hogy felkutassák érte az iskolát, falakon és termeken keresztülgázolva, és lovagi páncélokat szabadítva őrá.
- Ugye, itt nincsenek szellemek? - gyanakodva körbelesett, majd ismét a tanárra figyelt, miután nagyjából sikerült lenyugodnia, a kis incidensre nem is gondolva többet.

- Elnézést, ha tiszteletlen voltam, tanár úr - teszi is hozzá gyorsan, mert nem akart illetlennek tűnni.
Hát, ez a nap nagyon nem úgy tűnik, hogy ez az övé lenne.
- Nem jó, ez mikor elindultam a klubhelyiségből, még folyékony volt - pillantott rá a tintásüvegre, amitől azt várta, hogy öt perc múlva ki is olvadjon, ám ez még nem teljesült egészen.
Épp csak annyira olvadt meg, hogy kicsit lehetett mártogatni, úgyhogy még várhatott vele.
- Mondja, kérem, hogy van itt még használható tinta - nézett szépen a tanárra, legalább is megpróbált reménykedni abban, hogy tud valahonnan életképes tintát szerezni, ami fog is a papíron.

Már rég írt a szülőknek, és az első korcsolyás próbálkozásokról is mindenképp akart említést tenni, noha eddig saját magából kiindulva esze ágában sem lett volna. Mondjuk abból merítve, hogy eddig nem sok jó tapasztalata volt a jégről, ez nem is csodálható az ő részéről.

Merkovszky prof.

- Akkor jó.
Miután sikerült szép lassan lehiggadni a tanára válaszát hallva, eléggé meglepi a tanerő kíváncsisága, ami a fagyasztóláda-kisasszonyt illeti.
- Nem olyan hosszú ideje, az ikertesómmal egy időben, tavaly jelentkezett a képességünk, de neki meg is szűnt, miután idejött a Bagolykőbe, de vissza is jött, nem bírta ki, hogy külön éljünk. Nehezen barátkozó típus - válaszolta a mióta-kérdésre.

- Egyértelműen. Engem már nem lep meg, inkább aggaszt. Ciki lenne vizsga, vagy dolgozat kellős közepén - húzta el a száját a tintás üvegre pillantva. Ha még csak az apjuk reggeli kávéja fagy meg, az hagyján. Az a legkisebb gond, van még kávé a világon elég. De tintát nem lehet másodpercek alatt szerezni számonkérés alatt... Ezek után felírhatja a teendők című fejbeli listájára a golyóstoll beszerzését. Talán abba nem fagy bele a folyadék...

- Kertesi Hanga Ivett a nevem, de jobb szeretem az Ivettet - mutatkozott be ő is, és igencsak ledöbbent, mert úgy nézett ki a dolog, hogy tanáráról volt szó. Vagyis, csak az egyikről.
- Akkor viszont fogunk találkozni az idén, tanár úr - mosolyodott el. Egész jó fej tanárai vannak a suliban, legalább is ő így vélte.
- Elemi mágiával foglalkozik, ugye? - Nem, ezúttal nem "látott" meg semmit, csak próbált következtetni abból, hogy mennyire kíváncsi Merkovszky professzor a furcsaságára, konkrétan a fagyasztásra.

Ivett már nem is nagyon törődött eztán a könyvével, ami szépen pihent az asztalánál, amelyiknél ült. A tanára átköltözött az ő asztalához, nyilván kommunikáció-könnyítés céljából.
Nem is olyan rossz gondolat - jegyezte meg magában, mivel a professzor igencsak magas hozzá képest. Körülbelül száznyolcvan és százkilencven centi közé tippelte volna magasságát.
Érdekesnek ígérkezett a nap, persze, közben Ivett továbbra is a tinta kiolvadását várta.

Merkovszky prof.

A professzora faggatózása miatt kezdte magát nem kicsit kényelmetlenül érezni. Nem szerette, ha erről a tulajdonságáról szó esett, valahogy úgy festett olyankor, zavarában vörösödve, mint egy kisgyerek, akit az apukája épp abban a pillanatban kapott rajta valami kellemetlen csínytevésen.

- Hát, még nem nagyon tudnak róla... csak egy páran. Flaviu tanárnőnek jeleztem egyedül - vallotta be Ivett. Talán másnak is kellett volna szólnia? A házvezetőjének? Remélte, hogy ezért nem kap megrovást. - Meg a házamból Ginnie és az ikerhúgom tudnak még róla itt. Meg most már Ön is.
- Remélem, nem sértem meg a professzor urat, de gáz csak akkor lesz belőle, ha elpárolog - próbálta kicsit enyhíteni a faggatózás okozta kellemetlen érzést.

Nem rendőrségi kihallgatáson van, csak a tanárát nyilván foglalkoztatja a szakterületébe vágó eset.
- Wow, ezt hogyan... - nem kis döbbenet ült az arcára, amikor Merkovszky professzor egy apró lángocskával megoldja a tinta-problémát. - Hűha... - ilyen esetekben még az egyébként beszédesebb Ivett sem igen találja meg a szókincsét.

Na, nem mintha amúgy nem látott volna már szokatlan dolgokat, mugli világból kiemelt varázsló-szülei körében, de ez még neki is új volt, ahogy sok minden a kastélyban, na, meg Bogolyfalván.
- Mondjuk úgy, hogy éles helyzetekben, amikor erős stressz-hatás ér. Legalább is máskor nem igen szokott működni - válaszolta már valamivel kevésbé nyugtalan hangon most már, a kis "mutatvány" hatására.
- Ilyesmiket fogunk tanulni majd az óráin? - érdeklődte barátságosan.