31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet
Tanulószoba - Nemes L. Izabella hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. március 3. 15:41 | Link

Benedikta

Ma egészen nyugis napom volt, aminek nagyon örültem. Nem rohantam sehová, nem volt időbeosztásom, szóval semmi extra. A délelőtt folyamán volt pár órám, aztán tanulhattam a vizsgáimra. Összeszedtem a könyveimet és keresni kezdtem valami szép, csöndes helyet. Először kis akartam menni valahová a kastély területére, de elvetettem az ötletet. Túlságosan tél volt ehhez és nem akartam megkockáztatni a megfázást.
Így hát könyvekkel, pergamennel és tollakkal szerelkeztem fel, majd keresni kezdtem egy helyet, ahol nyugodtan tanulhatok. Végigjártam az egész kastélyt, de csak nem sikerült találnom egy szobát. Végül megálltam egy ajtó előtt. Benyitottam és egy kis helyiségbe érkeztem, padokkal és székekkel. A fal mellett könyvespolcok sorakoztak, különböző könyvekkel. Először azt hittem, hogy könyvtár, ám amikor rápillantottam az egyik diák könyvére, tudtam, hogy tanul. Becsuktam az ajtót és kerestem egy üres asztalt.  
Hátul találtam is egyet, lepakoltam és lehuppantam a székre. Végignéztem a tanulnivalókon és úgy döntöttem, hogy nem írok le semmit. Könyvből tanulok. Fellapoztam hát az egyiket és meglepődve láttam, hogy pont a gyógynövénytant fogtam ki. Sóhajtva nekiláttam, hogy elolvassam az anyagot és a fejembe véssem. Szerencse, hogy gyorsan tanulok - gondoltam és ez megnyugvással töltött el. Szerettem olvasni, ha az nem iskolai anyag volt. Persze ott is van érdekes, de ez nem az én világom.  
Nem zavartattam magam a külső tényezőktől, körülöttem csend volt és ez a legfontosabb. Legalábbis nekem.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. március 6. 16:44 | Link

Benedikta

Már vagy fél órája a fehér ürömről tanulom a tudnivalókat, de még semmit nem jegyeztem meg belőle. Érdekeltek ugyan a növények és a természet, ám ez a valami nem kötötte le a figyelmem. A diákok jártak-keltek körülöttem, de nem törődtem velük, ugyanis holnap lesz a gyógynövénytan vizsgám. Már nagyon ideges voltam a vizsgák miatt, szerettem volna mielőbb letenni őket, de persze ez nem így megy. Minden nap könyvekkel és tanulnivalóval keltem és feküdtem, ami már kihatott az egészségemre is. Pár napja nagyon berekedtem és folyamatosan köhögtem.
Itt a tanulószobában is próbáltam visszafojtani, de nem sikerült és párszor meg kellett zavarnom a csendet. Persze a könyvek lapjainak fordulása és a pennák sercegése eddig is hallatszott, de azokkal nem törődtem. Már vagy hatodszorra olvastam el a négy és fél oldalas szöveget, amikor valaki elhaladt mögöttem és visszarakott egy könyvet a helyére. Neki sem szenteltem több figyelmet, ám mikor fölém hajolt és a könyvemet kezdtem el tanulmányozni, kicsit meglepődtem. Egy polc felé pillantottam a szoba túlsó oldalán, ahol halmokban álltak az ilyen típusú könyvek. Miért pont az enyémet akarja? – kérdeztem magamtól, ám erre nem kaptam választ, csak egy kérdést. Érdekes könyv? – hökkentem meg, persze magamban, de kicsit furcsálltam. Hogy lehet a fehér üröm érdekes? Néha nem értettem az embereket.
- Hát nem éppen főnyeremény, de holnap ebből vizsgázom és tanulnom kell – válaszoltam az előző kérdésre és tovább tanulmányoztam a betűket. Reméltem, hogy a lány elmegy. Míg beszéltem, volt időm megnézni a diákot. Lányos arca volt, ám azt elcsúfítottam kicsire nyírt haja és piercingjei. Nem volt éppen egy szép lány, de ha neki ez tetszik. Nekem mindegy - sóhajtottam.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. március 8. 10:08 | Link

Benedikta

Már elegem volt a tanulásból. Pár órája még lelkesen álltam hozzá a dologhoz, de mostanra már ki nem állhattam. Ez volt az utolsó vizsgám és már alig vártam, hogy vége legyen. Majd lesz valahogy – gondoltam. Nem érdekeltek már a növények sem, egyet szerettem volna: aludni. Egész nap holdkórosan közlekedtem a kastélyban, már tiszta hulla voltam, erre rájöttem, hogy tanulnom kell. Hát ez kész röhej! A tanulószoba pedig a tanulásra emlékeztet, ami nem jó, mert már a hócipőm tele van vele. Nagyot sóhajtva a lány felé fordultam, aki vigyorogva dobta le magát a mellettem lévő székre. Csak ezt ne! – sóhajtottam magamban. Reméltem, hogy nem valami elsős, aki segítséget kér, mert eltévedt, ugyanis én is újonc vagyok még és ha nem látná próbálok tanulni, csak nem megy ha itt ül mellettem. Nem túl ízlésesen felhorkant, mint egy ló és rám kacsintott. Az idegességi szintem a tetőfokára kúszott, ám kicsit lenyugodtam, amikor sok sikert kívánt és bemutatkozott.  
- Kösz – sóhajtottam. Szükségem volt egy kis nyugalomra és csendre, ám a tanulószoba kezdett egyre hangosabbá válni. A lány Benedikta néven mutatkozott be, én pedig küldtem felé egy fáradt mosolyt.
- Isobel Reeves – biccentettem. Már jó néhány napja nem aludtam, folyamatosan magoltam, tanultam, körmöltem, egy csepp szabadidőm sem volt. A mai beosztásom például ezt volt: reggeli „séta” Benny-vel, reggelizés – amit elmaradt, tanulás, ebéd – ezt is kilőttük, kis zongorázás, újabb tanulás, vacsora, fekvés. Persze ez erre változott: kiképzőtábor, tanulás, tanulás, tanulás, tanulás, tanulás, egy alma, alvás… Ekkor kiáltott fel a lány, amitől egy kicsit megijedtem. A könyve pillantottam, amire mutatott.
- Sajnos én is ismerem. Ez a fehér üröm…- morogtam halkan, mivel a tanulószobában mindenki minket nézett.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. március 10. 16:29 | Link

Benedikta
 - Benedikta törölve, szóval a játéknak vége -
Benedikta egy cseppnyi megértést sem mutatott a felé, hogy nekem tényleg tanulnom kéne, mert holnap tényleg vizsgám lesz és tényleg ebből a tantárgyból és tényleg ebből a növényből. Vagyis csak reméltem, hogy ebből a növényből fogok vizsgázni, mert egyenlőre csak ezt tanultam…Illetve csak akartam tanulni, ha Benedikta kicsit békén hagy. Ám úgy tűnt, hogy a lánynak más elképzelései voltak, mert nem hogy elment volna, inkább kényelmesen elhelyezkedett a széken. Szemeimet forgatva tértem vissza az előbb említett növényhez, majd hangosan sóhajtva újra a kinézetét kezdtem el tanulmányozni. Látszott rajtam, hogy bal lábbal keltem fel ma, mint majdnem minden nap. Egy ceruzával a kezemben a könyv lapjait kezdtem el firkálgatni, ahol hamarosan ez jött ki kacskaringós betűkkel: animals a better life. Nem voltam szívem kiradírozni így ott hagytam, mire újra Benedikta hangját hallottam. Felé fordultam, mire felhorkantott és fél szemöldökét felhúzva pillantott rám. A teremben a többiek minket néztek, de nem törődtem velük és úgy tűnt, hogy beszélgetőtársam sem veszi őket figyelembe.
- Hát tudod… - sóhajtottam, majd lassan folytattam, nehogy kitörjön a harmadik világháború. – Azért sajnos, mert nehéz úgy tanulni, ha valaki folyamatosan beszél hozzám. Ne vedd sértésnek, de nehéz melletted tanulni – felszisszentem, majd gyorsan elhallgattam. Nem is ismertem magamra. Sosem vagyok ennyire szókimondó, lehet, hogy valaki rám öntött egy őszinteség-bájitalt, vagy valami ilyesmit. Nagyon elszégyelltem magam, persze csak belül, de még mindig olyan kis morcos oroszlán pofácskával néztem a könyvet, ahol még mindig a kacskaringós betűkkel kiírt mondat állt.
- Jól van, nem kell mindjárt letámadni – válaszoltam. Visszakapcsoltam csendes fokozatba, amitől megnyugodtam és folytattam a beszélgetést. – Én sem vagyok hülye, és rád sem mondtam ezt.
Benedikta vigyorogva nézett engem és ez kicsit zavart. Van valami az arcomon? – gondolkodtam, de úgy döntöttem, hogy a válasz nem lesz. Akkor biztos szólt volna. Mikor felajánlotta a segítségét kicsit meglepődtem, de örültem az ajánlatnak.
- Köszönöm, de nem szükséges… meg tudom tanulni, ha odafigyelek. Viszont most nem tudok figyelni, szóval nem is erőltetem – becsaptam a könyvet, amitől egy pillanatra újra minket „stíröltek”, aztán mindenki visszatért a rendes kerékvágásba. Ha mondhatjuk így.
Utoljára módosította:Isobel Reeves, 2014. március 11. 14:02 Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. július 14. 21:27 | Link

Evelin
ruha és haj


Könyvekkel felszerelkezve sétáltam a keleti szárny második emeleti folyosóján. Pontosan három kötetet szorongattam a kezeim között, szorosan magamhoz szorítva őket. A kutyám most nem ugrált körülöttem, a szobámban próbált aludni, de hát neki is nagyon melege volt. Elgondolkozva lépdeltem a tanulószoba ajtaja felé, aztán amikor elértem hozzá, benyitottam. Lassan lépem be a szobába, ahol most meglepően kevesen voltak. Lepakoltam az egyik messzebben álló asztalra, aztán leültem a székre és kinyitottam az egyik olvasmányom. Semmi kedvem sem volt a tanuláshoz, de hát muszáj volt felkészülnöm az év végére, már ha nem akarok megbukni, amit nem akarok.
Fáradt voltam, kedvetlen és roppant szomorú. Pár napja tudtam meg, hogy a lovam elpusztult, ettől napról-napra dühösebb és szomorúbb lettem, ami kihatott a környezetemre is. Rémálmaim voltak, folyton zihálva ébredtem és Vattával is egyre kevesebb időt töltöttem már. Szegény collie pedig minden nap jött és nyüszítve követelte, hogy simogassam, vagy vigyem le sétálni, satöbbi. Nem tudtam, hogy a szobatársaim mit gondoltak most rólam, de biztos voltam benne, hogy ők is érezték azt a feszültséget, ami rajtam érződhetett.
A fejemet fogva ültem az asztalnál és a könyv sorait tanulmányoztam, de nem maradt meg bennem az információ. Fáradtan sóhajtottam, aztán megráztam a fejem, elsimítottam egy tincset az arcomból, aztán felpillantottam. Körbenéztem a helyiségben, hátha látok valami barátfélét, de sehol nem volt senki.  Mérgelődve hajoltam vissza a könyveim fölé, de még mindig nem jegyzetem meg a betűkből alkotott szavakat.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. július 14. 22:21 | Link

Evelin


Egy ideig még úgy gondoltam, hogy minden jó lesz, gyorsan bemagolom az anyagot, aztán mehetek tovább, de nem. Nem hittem volna, hogy ma még társaságom is akadt, de hát tévedtem. A lány érkezése előtt még viszont a könyveim fölött görnyedtem, de a betűket nem láttam magam előtt. A pilláim gyorsan rebegtek előttem, kissé be is könnyezett a szemem, a betűk pedig összemosódtak. Képtelen voltam bármit is elolvasni a szavakból, így dühösen becsaptam a könyvemet és beletúrtam a szépen összefont hajamba.
Ekkor lépett be az ajtón az egyik háztársam, azt hiszem, hogy elsős volt. Nem igazán figyeltem rá, éppen arra koncentráltam, hogy ki tudjak olvasni valamit a csukott könyv borítójáról. Idegesen túrtam újra bele a hajamba, amikor a kis gólya mellém lépett, aztán lepakolt és le is ült. Ránéztem a lányra, de nem válaszoltam neki. Megráztam a fejem, szőke loboncom pedig ide-oda himbálózott az arcom körül. Végül megállt ugyan, de én még mindig szótlan voltam.
- Szia - nyögtem ki végül. Most semmi kedvem sem volt beszélgetni, a lány aggódása pedig nem esett jól. Ha most itt elkezdtem volna mondani, hogy igen igen, de utána megint rákérdezett volna, hogy biztos és... és hát ismerem az embereket. Addig nem szállnak le rólad, amíg ki nem fejted nekik szépen, hogy miért is vagy szomorú, vagy ilyesmi. Fáradtan sóhajtottam, aztán kinyitottam az előző könyvemet és gyorsan a megfelelő részhez lapoztam.
- Igen... - csak ennyit mondtam, aztán újra a könyvem fölé hajoltam és próbáltam végre összeszedni magam, hogy valamit meg is jegyezzek belőle. Az éjjel megint nem sokat aludtam, így érthető volt, hogy fáradt voltam, na meg kissé ideges ugye a vizsgák miatt. Egyre kevesebb időm maradt ahhoz, hogy sikeresen megtanuljam az anyagokat a vizsgákra. Már pedig nem szerettem volna megbukni, hiszen tavaly sikeresen levizsgáztam, de most...
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. július 14. 22:44 | Link

Evelin


Az utóbbi időben talán tényleg nagyon látszott rajtam az idegesség és a fáradság jele, hiszen a lány is igen erősködött, hogy biztos van valami bajom. Felállt és megkerülve rám nézett, majd végigmért. Nem szerettem, ha nézegetnek, így nem néztem rá. Pótcselekvésként a hajam egyik tincsét kezdtem el tekergetni, bár az már amúgy is göndör volt, de sebaj.
Amikor a lány megszólalt, csak újra megráztam szőke tincseimet, de nem válaszoltam. Nem tudtam, hogy hogyan adhatnám a lány tudtára azt, hogy most nem szerettem volna beszélgetni. Megsérteni nem akartam, na meg nem is volt az én "terepem", vagy hogy is mondjam. A háztársam egy zsebkendőt nyújtott nekem, amit kicsit furcsálltam, hiszen nem sírtam, meg semmi ilyesmi. Kérdőn pillantottam rá, mire ő újra megkerült és leült az előző helyére.
- Bocsánat, de ez magánügy... - válaszoltam, amikor megerősítette, hogy nem muszáj elmondanom. A kis gólya is elkezdett olvasni egy könyvet, én pedig lapoztam egyet a kötetemben, bár nem igazán akartam tanulni, de hát az kicsit furcsa lett volna, ha én itt csak ülök a könyv fölött, ő pedig olvas. Így hát újra a mondatokra pillantottam, majd kiválasztottam egy rövidebb szöveget. Csak másfél oldal volt, a többi két-három olvasmányhoz képest.
Még a könyv címét sem tudtam, nem hogy a tartalmát megjegyezzem. Szaporán pislogtam, mivel nem szerettem volna elaludni, na meg hát valahogy a lány tudtára akartam adni, hogy még "élek" és nem sírtam. Eszem ágában sem volt sírni, és így utólag belegondolva nem tudtam volna egyetlen indokot vagy cselekvést sem felsorolni, amikor én olyan dolgot csináltam, ami sírásra utalhatott volna. Erre a gondlatra kissé elmosolyodtam, aztán a fejemet fogva újabbat lapoztam a könyvemből.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. július 15. 10:39 | Link

Evelin


A könyv szövegét lassan felfogtam és el is tároltam magamban - apránként. Még mindig nehezen jegyzetem meg az anyagot, de hát ténylég nem volt semmi erőm most ehhez. Komótosan haladt a szemem a szöveg fölött, holott én mindig is gyorsan olvastam, mert szerettem is. Mindig sokat görnyedtem a könyvek fölött, de nem volt nagy erőfeszítés végigérni rajtuk, mint most. Most... hát, ebben a percben éppen a fejemet fogva próbáltam rájönni, hogy miről is van szó.
Emlékszem, egyszer még kisebb koromban, anya egyszer hazahozott három könyvet, hogy kicsit lefoglaljon, mert már nagyon nem bírtam magammal. Három, jó vastag kötetet nyomott a kezembe, mire én csodálkozva néztem rá, aztán az utasítás után leültem és még aznap szépen elolvastam mindegyiket. Utána mentem és szépen beszámoltam, hogy melyikben mi történt. Hát nem mondom, anyáék nagyon meglepődtek, de örültek annak, hogy ilyen gyorsan olvasok és meg is jegyzem.
Azóta nagyon sokat olvasok, szinte minden nap kivégzek minimum három könyvet, kivéve a hír után. Azóta kedvetlenebb lettem és már nem is zongorázok olyan sokat, nem is olvastam ki egy könyvet se, szinte enni sem ettem. A kviddicsben is rosszabbul teljesítettem, Vattára is kevesebb időm jutott... rémalmaim is voltak, folyton zihálva ébredtem, a szobám pedig apokalipszis utánra hasonlított. Rémülten ébredtem nap, mint nap.
Evelin közben olvasni kezdett egy könyvet, amit gyorsan abba is hagyott és újra felém fordult. A mosolyomra barátságosan ő is elhúzta a száját, de én ezt nem láttam. Végre felfogtam egy ki dolgot abból, amit olvastam. Most jöttem rá, hogy Legendás Lények Gondozásáról van szó ebben a kötetben. Arra már nem, hogy éppen milyen lényt is gondozunk, de arra van még időm. Kevés, de van. Azalatt a kevés alatt végeznem kéne, mert... mert vizsgák.
A lány beszédére csak fáradtan bólintottam, aztán óvatosan megráztam a fejem és lapoztam egyet a könyvből. Tényleg nem akartam megbántani, de hát nekem most egyedüllétre volt szükségem, amit nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnék el neki... ebben a helyzetben, itt és most. Az agyam folyton azon kattogott, hogy a lovam meghalt és már nincs többé, nem láthatom már... másra nem is bírtam gondolni.
- Igen... vagy is nem... - kissé összezavarodtam a kérdése kapcsán, hiszen az utóbbi egy hétben nem sokat beszéltem senkivel sem. Még a szobatársaimmal sem, talán csak az edzéseken szólaltam meg, amikor kérdeztek.. na meg az órákon, meg körülbelül háromszor, így "civilben"... vagyis olyan helyzetben, ami se nem óra és se nem edzés... ahh, az edzés. Ma még az is lesz. Ettől a gondolattól megborzongtam.
Ezzel együtt négyszer, vagy ötször, nem tudom pontosan, hogy ebben a hat és fél napban hányszor mozdultam ki a vackomból, de hát nem karcolom fel a szobám falára, hogy ennyiszer maradtam odabent... mint a börtönben, komolyan mondom. Egy fekete-fehér, magánzárkában. Kész... idegileg egy nagyon szép, és hatalmas roncs voltam már, amire az iskolalét és még az ijesztő álmaim is rátettek egy lapáttal...
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. július 15. 19:38 | Link

Evelin, később Isidor


Azt végül sikeresen kivettem a könyvnek azon lapjából, amelyiket már vagy ötödszörre futottam át, hogy az erkling nevezetű lényről van szó... fogalmam sem volt róla, hogy még is micsoda az a valami, de hát ezért volt a könyv: az biztos tudja. Szaporán pislogva olvastam a sorokat, közben pedig próbáltam csak arra koncentrálni, többé-kevésbé nagyobb sikerrel. ~ Kártékony ~ olvastam a jegyzeteimben, amiket a könyv lapjai közé csúsztattam. A mellettem ülő lány, közben folyamatosan csukogatta és nyitogatta a könyveit, mintha nem tudott volna választani közülük. Mikor már a másodikat csukta be, én is visszacsaptam a borítót rápillantottam. Hevesen és kissé idegesen megráztam a fejem, ám az idegességet maximum én érezhettem, látszani nem látszott. Már éppen úgy voltam vele, hogy visszamegyek a szobámba és vagy leülök zongorázni, vagy pedig elviszem valahová Vattát, amikor a lány megszólalt.
Az első pár szavát még értettem, de aztán egyre kevesebbet érzékeltem abból, amit mondott. Most feltétlenül nem szerettem volna elájulni, mert az olyannyira nem lett volna jó, hogy... hogy nem, na. Muszáj volt megőriznem a hidegvérem és nem felidegesíteni magam a gondolatom, hogy pár perc múlva itt is feküdhetek majd ájultan, a fél szoba pedig mellettem fog ülni és arról beszélnek, hogy mi történt. Ezt pedig ugye nagyon nem akarjuk, így erőt vettem magamon, végigsimítottam a kötetem, aztán felálltam. Már éppen el akartam köszönni a lánytól, amikor a lábamba valami bizsergő érzés csapódott, vagy nem is tudom. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert az érzés is furcsa volt. Valahogy bizsergett is egyszerre, meg nem is. Végül amikor már kissé elkezdtem felfogni a dolgot, boldogtalan, még is boldognak hallatszó kacaj tört fel belőlem. Egy apró sikoly is elhagyta a szám, aztán hallottam, hogy a háztársam is nevetni kezdett, én pedig görcsösen belemarkoltam az asztal lapjába, de meg akartam szüntetni ezt az egészet. Nem tudtam mit tenni, fogalmam sem volt róla, hogy honnan küldték az átkot, de éppen nem is érdekelt. Egy dolgot szerettem volna: abbahagyni a nevetést. Ez azonban nem volt könnyű, így ráharaptam a bal csuklómra... az az érzés...
A fogaimtól okozott nyomokból lassan kibuggyantak a vércseppek, én viszont csak kissé arrébb helyeztem a fogaimat és folytattam a harapást, ezzel is kissé időt nyerve. A kacaj azonban nem maradt el, mindig ki tudott bújni a fogaim között, hangosan és sikolyokkal mögötte, Az asztallapot még mindig görcsösen markoltam, és az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy melyik bűbájjal tudtam volna megszüntetni az átkot.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21671
Írta: 2014. július 16. 16:49 | Link

Evelin és Isidor


A keresett ellen-átok végül nem jutott eszembe, akár mennyire is szerettem volna megszüntetni a csiklandozást, nem sikerült. Még ha eszembe is jutott volna a bűbáj, akkor sem biztos, hogy kis tudtam volna mondani, hogy használjon is. A háztársam valószínűleg azt hitte, hogy jókedvemben nevettem, mert ő is elkezdte mellettem, csak hogy Ő már felszabadultabban és nem kínlódva, ahogy én. Akkor és ott kedvem lett volna sírva fakadni és leszúrni magam, vagy valami. A kedvem már amúgy is pocsék volt, és ez az átok még rátett egy lapáttal. A kezemen lévő fognyomokból lassan folyni kezdett a vér, én pedig elszörnyülködve engedtem el a kezemet, mire újra nevetni kezdtem. Végül a fiú, aki a átkot küldte, visszavonta, én pedig megszabadultam a nevetéstől. A véres kezem az asztallapra zuhant, a másikkal pedig talán még erősebben szorítottam az asztallapot. A fiú mellém rohant és aggódó szavakkal próbálta magát megnyugtatni, vagy nem is tudom. Ezt utáltam az ilyen helyzetekben. Jönnek aggódni - és itt most nem pont a fiúra gondoltam, hanem bárki másra -, ami ez esetben a szenvedőd nagyon idegesítheti, jelenleg engem idegesített. Amikor a lány pedig azt említette, hogy elmegy kötszerért, utána akartam nyúlni, hogy megfogjam, de késő volt. Nem tudtam elérni a talárját, így kijutott a teremből. A kezemről a vér a ruhámra kezdett csöpögni, pár csepp csak, de a fehér anyag piros lett a véremtől. Mélyet lélegeztem, de nem segített. Éreztem, hogy el fogok ájulni, de nem a piros folyadéktól, hanem mástól. Én bírtam a vért, ellentétben azokkal a diáktársaimmal, akik mindjárt futottak el a folyadék ötven méteres körzetéből. A hátammal nekiestem az asztalnak, kezemmel elengedtem a fa szélét és a földre csúsztam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ébren tudjak maradni, de nem sikerült. A hátam a széknek támasztottam, szempilláim gyorsan rebegtek, majd lecsukódtak. A kép teljesen elsötétült, én pedig onnantól kezdve nem érzékeltem semmit...
Szál megtekintése

Tanulószoba - Nemes L. Izabella hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet