36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 1. 19:21 | Link

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Egy kis csendre volt szüksége. Mostanában kicsit elharapóztak körülötte a dolgok, szereti, ha pörög az élete, de nem szíve vágya, hogy minden nap gyomorideggel feküdjön le aludni valami miatt. Annyira telhetetlen, folyton elégedetlen, de ez van, el van kényeztetve, megteheti, hogy az legyen. Megteheti, hogy lemenjen a tanulószobába, és ücsörögjön a néma csendben. Egy-két delikvens van rajta kívül csupán, rajta legeltetik kicsit a tekintetüket, ahogy Sári befészkeli magát az ablakpárkányhoz. Az tűnik az abszolút legkényelmesebb helynek jelenleg, és ahogy ücsörög, már nem érzi lassan a rá szegeződő tekintetek súlyát, csak a pennák sercegése hallatszik még a távolból, kellemesen monoton hátteret adva gondolatainak.
Kicsit korholja magát. Annyival egyszerűbb lenne élvezni a boldogságot, de ilyenkor mindig elkezd iszonyat hülyén viselkedni. Milyenkor? Amikor valaki mélyebb nyomot tervez hagyni az életében. Amikor valaki igenis komolyan gondolja vele a dolgokat, akkor mindig hülye gondolatok kezdenek keringeni a fejében. Egy kis kellemetlen érzéssel kezdődik az egész, aztán egyre jobban félni kezd, aztán azon kapja magát, hogy menekülni akar, tovább akar lépni. Legalábbis legutóbb így volt. De Cameron más, nem? Sőt, hova tovább, Sára is más. Egészen felnőtt, egészen furcsa valami lett belőle és néha még ez is kétségbe ejti. Vagy talán csak rossz napja van, amikor az ég se olyan kék, amikor a nap sem süt olyan fényesen, amikor semmi sem jó és semmiben sem biztos. Nőből van, abszolút megengedheti magának az ilyesmit.
De talán mégsem kéne csak úgy ücsörögni és bámulni ki az ablakon. A végén még valaki szimatot fog, hogy elpuhult, hova tovább megsajnálja, azt pedig végképp nem viselné a büszkesége. Szóval ajkát rágcsálva talál magának egy könyvet, ami szimpatikus és nem kell érte túl messze menni. Inkább a sorokat pásztázza tekintetével, és akkor ismét magán érez egy tekintetet, felpillant, körbenéz, megrázza a fejét. Talán csak képzelődik. Talán tényleg kezd becsavarodni. Hm, ideje volt már, nem? Túl normális volt eddig a családhoz képest.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 11. 11:27 | Link


Laza léptekkel rója a folyosókat, mintha csak keresne valamit. Persze fogalma sincs, mi lenne az, de ideje a tanulmányaival is foglalkozni, ugyanis - mint kiderült - itten vizsgaidőszak közeleg. Ami őt persze nem rázza meg, mindig is jó eszű volt, de kéne egy csendes hely, ami nem gyilkos rellonos tekintetekkel van tele. Igen, Rebi is a zöldekhez tartozik, de nem próbál meg minden embert pusztán szemmel kicsinálni és nyelve sem annyira éles, mint másoknak. Vannak viszont egyéb tulajdonságai, amik lehetővé teszik, hogy a kiosztott házában garázdálkodhasson, ez pedig így jó is neki. Ahogy forog körbe a kastély falai között, mit ad isten, belebotlik az össznépi tanulószobába, amit annyira keresett. Hogy is van az a mondás a találásról? Áh, sose volt jó ezekben. Halkan benyit, nehogy megzavarjon másokat, majd becsukja maga mögött az ajtót, ami kissé megnyikordul. Istenem, országomat egy kis olajért, könyörgöm! Körbepillant és azonnal megakad a szeme egy lányon, aki az ablakpárkánynál ül. Furcsán ismerős érzés keríti hatalmába. Ez a vér ereje - és igen, ezzel szappanoperásítottuk el az egész hozzászólás mondanivalóját, na sebaj.
Némán nézi, ahogy Sára felkel és könyv után néz. Gyerünk Lili, Ombozi vagy, egy Ombozi pedig bármit meg tud tenni. Kissé bátortalanul indul meg a világos hajú felé, majd kiköt mellette és egyik lábáról a másikra áll. Tanácstalanul pislog Sárára, akinek valószínűleg halvány lila ibolyántúli sugárzása sincs arról, hogy ki lehet ez a vörös tetkós itt mellette. Ja igen, merthogy rellonos hősnőnk jelenleg egy vállpántosban és sortban ácsorog, ezzel megvillantva minden testére rajzolt mintát. Haja hullámosan a vállán pihen, nagy barna szemei pedig kíváncsian kémlelik a kedves kuzint. Vagy nem kedves. Ez majd idővel mindenképp kiderül.
- Szia! - böki ki végre valahára. Igazából kicsit olyan a szituáció, mintha Rebeka valami elfajzott zaklató lenne, de elfojtjuk ezeket a mocskos gondolatokat és inkább a kialakulni készülő párbeszédre összepontosítunk. Vagyis a vöröske mindenképp. - Ombozi Rebeka vagyok és azt hiszem nekem ismernem kéne téged, hasonlítasz Noelre - oldalra billenti a fejét, ahogy ismét megszemléli magának a lányt, hogy felfedezze a további hasonlóságokat. Jó, igazából csak a kisugárzás olyan fenségesen Ombozi, meg az arcforma kissé, a szájuk... Igen, nagyon hasonlatos a kettejük külseje. Nem tévedhet nagyot, ha meg igen, hát így járt, ezért még embert nem öltek. Várhatóan nem ő lesz az első.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 11. 20:04 | Link

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Érzi magán a tekintetet egy ideig, de végül úgy dönt, csak beképzeli magának. Rebeka jelenléte semmit nem vált ki belőle, nem olyan drámai, nem olyan érzékeny, mint a másik. Csak szeretett volna magának egy napot, amikor elsüllyedhet kicsit a katyvaszban, amit most magában érez. Lusta rendet rakni. Pedig nem kerülne sok erejébe, de most valahogy hatalmába kerítette ez az állapot, Sára pedig nem akaródzik kikászálódni belőle. A könyvet, mint fegyvert használ fel, ezzel távol tartva másokat. Meg amúgy is, sokkal kevésbé fest szánalmasan, ha nem csak bámul kifelé az ablakon, hanem mondjuk olvasgat is közben valamit. Nem annyira figyel oda a könyvre, inkább csak háttérzaj a gondolatainak, szeme mégis jár.
Ebből a kellemes, lebegő érzésből, a keserédes állapotból egy hang rántja ki. Ő pedig zöld tekintetét lomhán emeli a lányra, egy "mi van már megint sóhaj" kíséretében.
- Szia - erőltet egy aprócska mosolyt ajkaira a köszönéshez, de nem, nincs kedvessége csúcsán. Azonban ahogy a lány folytatja, mivel is kereste meg a lányt, kicsit megütközik. Ombozi. Ismeri Noelt. És lassan tényleg összeállnak benne a dolgok, azzal a lendülettel pedig el is kerekednek szemei, ahogy szerencsétlen vörös lányra pislog. Nem tudja, miért, de nem hisz a szemének egy pillanatra. Ő olyan más. Annyira nem... annyira nem hozzájuk illő. És máris ellenérzések támadnak fel benne, akaratlanul, pedig a lány még csak bemutatkozott, de benne máris lobog valami. Féltékenység? A vágy, hogy kitaszítsa zárt kis közösségükből? Mert be akar férkőzni valamibe, ami eddig csak az övék volt? Nem tudja pontosan eldönteni, de mielőtt még kiülhetne minden az arcára féloldalas mosoly ül ki ajkaira, apró fintorral húzza feljebb orrát.
- Ezek szerint tényleg létezel, Noel igazat mondott. Nos, üdv közöttünk - az udvariasság azért hajtja belülről, jóval az elemi előítéletek felett helyezkedik el. Betakarja, óvatosan elrejtegeti a negatív érzéseket. De ettől nem válnak semmissé, ott vannak valahol benne, és igyekszik nem rá gondolni, ahogy nézi a vörös lányt, de valahogy kapargatják agya mély rétegeit. Pedig adnia kéne neki esélyt. Nem kéne ilyennek lennie vele.
De aztán visszazökken szerepébe, előrehajtja fejét és kuncog kicsit, nevető tekintettel pillant fel Rebekára immár.
- Bocsi, csak óhatatlanul is magam elé képzeltem apám arcát, ha megtudja... ha majd tud rólad - mosolyog rá, majd kicsit arrébb húzódik, ezzel jelezve, hogy a lány nyugodtan leülhet mellé. Nem fogja hellyel kínálni, nincs otthon ő sem, de ha beszélgetni szeretne, legyen. Majd legyűri az elemi lényt, ami belül lázad ellene, nem probléma. Előbb-utóbb úgyis az apja fülébe jut, Zsiga mit művelt, akkor pedig biztosan nem lesz boldog. Nem Rebekára lesz mérges. Sokkal inkább Zsigmondra. Őt mégis mulattatja a gondolat, főleg ahogy elképzeli magát a tündéri kisangyal szerepében, aki csak ül az asztal végén és bájosan mosolyogva nézi végig a családi perpatvart. Na jó, ő is érzi, hogy ez a kép erős túlzás. De tulajdonképpen tényleg így működnek a dolgok a családban.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 21. 11:43 | Link


Talán csak Rebeka érzi úgy, hogy a fogadtatása nem túl... Szívélyes. És ekkor még be sincs mutatkozva. Mi lesz utána? Oké, kissé feszengeni kezd, mert ő is érzi, hogy ez nem úgy akar alakulni, ahogy a buksijában eltervezte. Hogy tovább javíthasson egyébként pocsék helyzetén, úgy dönt elárulja becses nevét, ami meglepi Sárát. Háh! Most már érdekesnek találod, mi? Vagy az valami egészen más ott a szemedben?
- Miért ne léteznék? - kérdőn pislog. Van, aki itt kitalálja, hogy Ombozi, pedig nem az? Netán van még egy rahedli édes tesója? Ebbe bele sem akar gondolni, hiszen épp a második kuzinjával hozza össze a sors, ami így is kettővel több, mint amit valaha tudni akart. Végtére is most borult fel az élete pár hónapja azzal, hogy megtudta, az apja nem az apja, ráadásul a vér szerinti egy nőcsábász. Véletlenül becsúszott Rebeka és annyi. Nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy nincs olyan férfi az életében, aki várta volna - Barnabást leszámítva, de ő meg azt hitte, az ő gyereke van Anett szíve alatt. Senkinek sem könnyű vagy kellemes ez a helyzet, de ha már egy család, örülne, ha elfogadnák. Persze ki tudja, mi itt a módi... Ahogy látható, a szőke nem igen örül, hogy kiderült, gyarapodik a família, ez pedig arcára is kiül. Lili kezdi érezni, hogy egyre apróbbra akar zsugorodni és talán neki is látott máris. Az sem kielégítő, hogy nem egészen rá gondoltak ezzel az arckifejezéssel. Sőt, ez sehogyan sem megnyugtató.
- Szerintem az apám is meg fog lepődni, ha megtudja, hogy létezem - kínjában beletúr hajába. Nincs elég baja ezzel is, még az unokatesóival is meg kell küzdenie. Noel is fura volt vele és most Sára is az, ami persze érthető, de nem igazán tűnnek segítőkésznek és elfogadónak, ami bántja. Nem azt várta, hogy a nyakába ugranak és, mintha az elmúlt tizennyolc év meg sem történt volna, egyszerűen minden megy tovább, de azért ez... Konkrétan másodjára röhögik szembe, ami a létezését illeti, ez pedig enyhén frusztrálja. Gondolom más sem lenne ezzel másképp. Helyet foglal, ha már csináltak neki, de annyi mindent akar mondani, hogy hirtelen semmi sem jut eszébe. Jártatok már így ti is, nem?
- Elég hülye érzés idejönni és közölni, hogy a családotok tagja vagyok. De nem én választottam az apámat - felhúzza térdeit és rájuk támasztja állát. Nem mentegetőzés, pusztán egy tény, amit jobb lenne, ha Sára is átgondolna. Ebben a történetben nagyon nem Zsigának nehéz, mert ő a kellemes részt elvégezte, aztán minden mást hárított. Az egyetlen megsínylője a dolognak jelenleg Rebeka, akinek most senkije sincs Marcsin kívül, aki már nyolc éve neveli rendületlenül. Nincs értelme azon versenyezni, kinek a rosszabb, mert itt most a vörös nyert.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet