Aileen

Késő délután volt már, amikor sikerült rávennem magam, hogy ne lustálkodjak a szobámban, hanem helyette tanuljak a vizsgáimra. Átsétáltam a Navine kastélyszárnyból a keleti szárnyba a jegyzeteimmel együtt, mert azt hallottam, hogy a második emeleten van egy tanulószobának nevezett hely, ahol nyugodtan lehet készülni a vizsgákra.
Amikor benyitottam a terembe, nagyon meglepődtem. Arra számítottam, hogy ezer diák fog a szobában nyüzsögni, tekintettel arra, hogy már elkezdődtek a vizsgák, de senkit sem találtam benn.
Amint túlestem az első megdöbbenésen, odasétáltam az egyik szép, barna babzsákhoz, és lehuppantam bele. Még örültem is, hogy senki nem fog zavarni, és hamarabb végzek, mint terveztem.
Elkezdtem bájitaltant tanulni, de valahogy nem akart belemenni a fejembe a tananyag. Megpróbálkoztam még jóslástannal, és egy kis sötét varázslatok kivédésével is, de egyik sem ment valami jól.
Pihenésképpen odasétáltam az egyik ablakhoz, a jegyzeteimet pedig a babzsákon hagytam. Teljesen elmerültem a gondolataimban, amik össze-vissza csapongtak, egészen addig, amíg ajtónyílásra nem lettem figyelmes.
A bejárat felé fordultam, és egy lányt láttam belépni rajta.
- Szia! - köszöntem halkan. Nem tudtam, hogy kellene viselkednem, végül is nem ismertem a lányt, viszont az nagyon furcsa lett volna, ha úgy teszek, mintha ott sem lenne, lévén, hogy csak ketten voltunk az egész szobában.

Aileen

- Ugyan, semmi baj - legyintettem, mikor a lány bocsánatot kért. Visszaültem a babzsákba és a kezembe vettem a tanulnivalóimat. Elkezdtem olvasgatni a sötét varázslatok kivédését, hátha most jobban megy, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy ugyanannyira nem boldogulok vele.
Már éppen kezdtem kínosnak érezni a közöttünk lévő csendet, amikor a lány megkérdezte, mit tanulok.
- Hát, elvileg sötét varázslatok kivédését, de sajnos túl fáradt vagyok hozzá - mondtam, felé fordulva. Leraktam az ölembe a lapjaimat, és visszakérdeztem. - És te?
Aztán rájöttem, hogy még be sem mutatkoztam, és lehet, hogy a lány bunkónak nézhet emiatt.
- Egyébként Maia Norwood vagyok. A navinébe járok, és ha minden jól megy, nemsokára másodikos leszek - fordultam a lány felé ismét. Lehet, hogy nem kellett volna ilyen részletesen elmondanom, ki vagyok, de valahogy mindig szükségesnek érzem, ha olyan emberrel beszélgetek, akivel épp akkor ismerkedtem meg.

Aileen

- Ó, hát én sem nagyon tudok koncentrálni. Elég fáradt vagyok, mert nemrég vizsgáztam - feleltem, aztán sóhajtottam egyet. Még csak pár napja fejeztem be az előző tantárgyak tanulását, máris kezdtem a következőket. Az biztos, hogy jövőre kevesebb tárgyat fogok felvenni.
- Én is örülök, hogy megismerhetlek. Egyébként, nagyon tetszik az Aileen is, sőt úgy még jobb is, mint az Ilona. Bár az sem rossz - mondtam, észre sem véve, hogy tulajdonképpen saját magammal vitatkozom hangosan. Mikor rádöbbentem, kissé zavarba jöttem, remélem, nem látszott rajtam.
Örültem, hogy megismerhetek még egy levitást, eddig csak egyel találkoztam ezelőtt. Rendesnek tűnnek, vagy legalábbis csendesebbnek, mint a rellonosok, vagy az eridonosok. Mondjuk velük sincs semmi bajom, csak nekem egy kicsit túl... hangosak.
- Ó, már három vizsgámat megcsináltam - fordultam nevetve Aileen felé. - Igazából minden tantárgyat felvettem, amit csak lehetett. De jövőre biztosan kevesebbet fogok választani - magyaráztam lelkesen. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy eredetileg titokban akartam tartani ezt az információt, nehogy strébernek nézzenek - ajajj, talán tényleg az lennék? - , viszont a levitás lány olyan kedvesnek tűnt, hogy nyugodt szívvel mondtam el neki.

Aileen

- Ó, értem - bólintottam a lány felé fordulva. - Egyébként hogyhogy az angol és a magyar nevedet is használod? Mármint melyik az eredeti?
Nagyon reméltem, hogy sikerült érthetően megfogalmaznom a kérdésemet. Amíg a lány válaszára vártam, belelapoztam egy kicsit a sötét varázslatok kivédésébe, de rögtön abba is hagytam, mert rájöttem, hogy ugyanannyira nem megy, mint eddig.
- Hát szerintem majdnem levitás lettem. Az alapján, amit olvastam az iskola házairól, tényleg oda illenék - mosolyodtam el. Való igaz, talán jól érezném magam a levitásoknál is. - De azért nagyon szeretem a navinét. Amint megérkeztem, rögtön befogadtak, sosem éreztem magam kívülállónak.
Örültem, hogy szóba került a téma, valahogy szeretek arról beszélni, hogy mennyire szeretem a házam. Mondjuk amikor először hallottam, hogy ide fogok járni, tényleg azt hittem, hogy levitás leszek, de végül nem bánom, hogy nem így alakult.
Miközben ezen gondolkoztam, Aileen kezébe vette a jegyzeteit, és olvasni kezdett valamit, és én is így tettem volna, de aztán megkérdezte, hogy tanulunk e együtt.
- Hát, nem is tudom. Igazából mindent értek, de azért köszi. Egyébként mit tanulsz éppen?
Megpróbáltam nem túl látványosan belepillantani a lány lapjaiba, de nem sokat láttam belőle, úgyhogy ránéztem és vártam a válaszát.

Aileen

- Ja, értem - bólintottam. - Szerintem is szebben hangzik az Aileen. Egyébként tudom, hogy ugyanazt jelenti, csak arra voltam kíváncsi, hogy maelyik névvel születtél. Mármint, hogy angol néven vagy e anyakönyvezve - magyaráztam.
- Szerintem is érdekes tárgy - mondtam, mikor Aileen elmondta, hogy gemmológiát tanul. A lány visszafordult a jegyzetei fölé, és elkezdte átolvasni őket, én pedig ugyanígy tettem. Csakhogy mikor elkezdtem olvasni, hirtelen minden teljesen sötét lett.
- Fogalmam sincs, mi lehet - válaszoltam suttogva, és közben tagadólag megráztam a fejem, de hamar rájöttem, hogy mivel sötét van, a lány nem láthatta.
- Rendben, ez jó ötlet. Menjünk! - mondtam halkan, és elindultam arra, amerre sejtéseim szerint a kijárat lehetett. Aileen gyorsabb volt nálam, és megtalálta, csakhogy hiába, mert zárva volt.
- Fogalmam sincs - válaszoltam, miközben azon törtem a fejem, hogy mit tehetnénk. - Várj csak, nincs nálad pálca? Akkor esetleg egy lumossal tudnánk valami fényt csinálni - jutott eszembe. Sajnos nálam nem volt, mivel tanulni indultam, de reménykedtem, hogy Aileennél valami csoda folytán van.

Aileen

- Sajnos nincs nálam, mivel tanulni jöttem, és nem gondoltam, hogy szükségem lehet rá - mondtam szorongva. Egyrészt kicsit szégyelltem magam, amiért ilyen meggondolatlan voltam, másrészt pedig kezdtem komolyan ideges lenni.
Ezt csak fokozta, amikor magam mellől valami furcsa zajt hallottam.
- Úristen! Mi volt ez? - kérdeztem suttogva. Aileen felé fordultam, vagy legalábbis arra, amerre sejtettem, hogy lehet. Ekkor hallottam, hogy beverte valamelyik testrészét az asztalba. Már éppen megkérdeztem volna, hogy jól van e, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen még mindig hallom azt a fura morgásfélét. Kétségbeesedten kezdtem keresni, hogy merre lehet Aileen. Összevissza tapogatóztam a sötétben, de nem találtam. Már kiáltottam volna neki, hogy merre van, amikor meghallottam a lány hangját magam mellől. Éppen kezdtem megörülni, de csak addig, amíg fel nem fogtam, hogy mivel vádol.
- Nem én csinálom, hidd el! - próbáltam meggyőzni. - Én is szeretném tudni, mi folyik itt!
Mivel hallottam, hogy merről jött Aileen hangja, könnyen megtaláltam. Megfogtam a karját, nehogy ne találjuk meg egymást, aztán suttogva megszólaltam:
- Most mi lesz?

Aileen

Szerencsére Aileen hitt nekem, vagy legalábbis úgy nézett ki, mivel nem szólt többet erről a témáról. Mikor megtaláltam, merre van, és megfogtam a karját, kissé megnyugodtam. Végül is jó, hogy nem voltam egyedül, akkor biztosan pánikba estem volna. Sejtettem, hogy Aileen is pont annyira nem érti, hogy mi a helyzet, mint én, de azért mégis jó volt, hogy nem egyedül voltam. Ketten talán hamarabb kijuthatunk...
- Igen, elég gyorsan ki kellene találni valamit - suttogtam, és gondolkodni kezdtem. Sajnos semmi nem jutott eszembe, pedig jól jött volna valami ötlet. Persze amikor nem kellene gondolkoznom, akkor mindenféle eszembe jut, de amikor ki kellene találnom valamit, akkor sehogy sem akar eszembejutni valami ötlet...
- Fogalmam sincs, mit csináljunk. Szóval, ha neked sincs ötleted, akkor szerintem üljünk le, és várjunk, annál jobbat nem tudunk csinálni. - Lehet, hogy kicsit bunkónak hangzott, amit mondtam, de nem annak szántam, csak kezdtem ideges lenni, egyrészt, mert nem tudtam, mi ez az egész, másrészt pedig ezer dolgom lett volna, és nem úgy nézett ki, hogy hamarosan mehetek a dolgomra.