Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén meglepte, hogy meghívták. Ráadásul másodjára. Először Kende, aztán Áron is. Kendének, hogy ne bántsa meg, nem mondott egyértelmű nemet akkor, sőt bizonytalan válaszát inkább pozitív irányba igyekezte kerekíteni, de mégis úgy megfogalmazni, hogy ne legyen nagy csalódás, ha végül nem megy el. De másodjára végül beadta a derekát. Hayden úgy gondolta, hogy a közös munka után útjaik elválnak a rellonossal, nem látják többet egymást és jó is lesz ez így. Mert a vörös elkezdett kötődni. Tudja, hogy nem szabad, hogy ennek semmi értelme nincsen, hiszen nem is ismeri gyakorlatilag, de mégis érez benne valamit, ami megfogja. Megrémiszti maga, és az az, hogy végre normálisnak mondható az, am lejátszódik benne. Nincs ehhez hozzászokva, hogy olyan legyen mint az átlagos kamaszlányok, akik hetente váltogatják rajongásuk tárgyát. Ennek ellenére itt van. Igaz, hogy kellett hozzá Réka erős támogatása. Azt ígérte, hogy ő is ott lesz, és ha Romhányi vagy a többiek társasága kezdene túl sokká válni számára, akkor kimenti majd és beszöknek a konyhára nutellát zabálni. Ezekért a kilátásokért már megéri önmagában is, abba bele sem gondol, hogy esetleg jól is elsülhet ez a buli. Bár az továbbra sem világos, hogy miért akarja mindenki ráerőszakolni egy olyan lány születésnapját, akit szegényt még csak nem is ismer, de senkinek nem lehet egy rossz szava, mert itt van, él és virul. Igaz, egyelőre nem mer közelebb menni, a tömegződés szélén áll, zöldjeivel ismerős arcokat, biztos pontokat keresve, akikhez csapódhatna. Bár neki az is megfelel, ha elácsorog itt egy kicsit, majd hátat fordít, hogy nem neki való ez az egész mégsem, köszöni szépen ennyi bőven elég is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mivel nem volt kedvem egész nap a kastélyban dekkolni, és barangolni se a réten, meg az erdőben, úgy döntöttem, hogy a napot a tónál töltöm, a víz közelében. Ott nem csak, hogy egy kicsit barnulni lehetett, fürödni a vízben, meg kicsit kiélvezni az időjárást, de horgászni is tudtam, ami egész jó elfoglaltság volt, főleg ha még sikerült is fognom egy szép nagy halat, amit aztán visszavihettem a kastélyba megsütni (a manók legnagyobb örömére).
Csak egy botom volt, hobbihorgászként nem futotta többre, helyem sem lett volna tárolni, de ez az egy épp elég volt arra, hogy jól elszórakozzak a parton, csalit fűzzek a horogra, bevágjam, aztán ha rákap a halacska, akkor meg kirántsam.
Ezt műveltem jó ideig, volt néhány kisebb kapásom is,de aztán nem nagyon mozdultak a halak, így egy kicsit távolabbi részre sétáltam, s a nádas közelében, a fűzfa alatt dobtam be ismét a csalit. Ekkor valamennyire már elnyomott az álom, ezért a botot kitámasztottam, s gondoltam hunyok néhány percet, annyi idő alatt úgy sem fogok majd semmit. Abból a néhány percből viszont egy-két óra lett, s mire felébredtem, a botom leborult az ágakból eszkábált támasztékról, s a fele már a tóban lógott. Egy kicsit morogtam is saját magamra, hisz elég nagy hal ránthatta meg így, de hiába tekertem fel a zsinórt, nem volt rajta fogás, sőt még a csalimat is elvitte az az éhenkórász.
Megnéztem, hogy akadt-e még nálam egy-két pufi, de sajnos már abból is kifogytam, meg úgy tűnt, hogy a nap is lemenőben volt, ráadásul, valami fura hangzavar ütötte meg a fülemet nem is olyan messziről.Ha eddig lett is volna fogás, ez a ricsaj biztos, hogy elijeszthette a halacskákat. Emiatt is döntöttem úgy, hogy összepakolok, s visszaindulok a kastélyba.
Utam a tó partján vezetett visszafelé arról, ahonnét jöttem, de ahogy sétáltam, úgy értem egyre közelebb a ricsajozókhoz, s hirtelen azt vettem észre, hogy egy buli kellős közepébe csöppentem, ráadásul igen sok az ismerős arc.
- Hali, itt meg mi van? - kérdeztem az egyik navinés haveromat, aki rögtön mondta, hogy valamelyik rellonos csajnak van a születésnapja, s hogy maradjak nyugodtan, mert van kaja és pia dögivel. Nem igazán voltam bulira felkészülve, egy kicsit már éhes is voltam, ami azt illeti, de az egyik távolabbi asztalnál néhány finom falatra lettem figyelmes. Közben ahogy körbevezettem a pillantásom, kiszúrtam Hayden-t is, intettem is neki,majd célba vettem a megpakolt asztalt, s lerakva alá a horgászcuccomat, megkóstoltam a szendvicseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Teddy – kicsit lemaradt, azt sem tudja lassan, hogy merre van arccal, de komolyan megpróbálja követni az eseményeket. Valahogy nem fér bele neki, hogy ha buli van, komolyba, úgy élesben és igaziból, arra ki vágyik egy tanárt meghívni? Jó mazoista lehet. Furcsán néz az álomkóros gyerekre. Lehet megártott neki az, hogy TS lett és az agyára ment, olyannyira, hogy most a tanárral lóg sokat és még ide is hívja. Remek. Olyat vigyorog, mint aki a halálba készül.
- Csak nem tart nekünk órát itt is. Akkor sikítok – súgja oda az elégedetlenkedő lánynak, majd nem is kapcsol először, mert üveget kap a kezébe. Felvidul az arca, mintha tökre most neki lenne valami jeles ünnepe és nem másnak. Fogalma sincs, mi az, ha jól nézi a cirill betűket, akkor vodka. Nem biztos, hogy az ő eleve durván heves természetére alkoholt is kell adni, de tesztnek jó lesz, nem? De. Megköszöni hát az üveget, a pogácsát a saját zsebébe tömködi és átölelve magához szorítja az üveget, mint valami macit.
- Dehogy vágyom. Se a halált, se órát tartani. Neeem, ma mulatunk – pillázik a tanár felé, majd odébb szökkelve nézegeti a poharakat. Hát annyi szent, itt majdnem mindenki ismeri egymást, ő meg ismét egy fekete bárány. Nem mintha ehhez nem szokott volna hozzá, sőt, igazából baromira élvezi, vigyorog, minden érkezőnek integet, mint valami fogadóbizottság. Húha, úgy néz ki, itt tömeg lesz.
- Zene is lesz? - mármint ami neki zene, az másnak nem biztos, elcsörög bármire, ha benne van a hangulat. Le is csavarja a kupakot, majd nagyot kortyol, hogy aztán majdnem a felét ki is köpje, mert annyira marja a torkát. Káromkodva rázza meg a fejét, majd mivel ő is egyfajta mazoista, még egyet kortyol. Másodjára már jobb.
Szó szót követ, megjön az elvileges ünnepelt, ekkor mászik hozzájuk közelebb. Egy férfi valami kiscsajt keres, fordul is felé.
- Őt én is szívesen megkeresem, uram! - nem figyel már arra, hogy mi a neve, meg úgy ő ki, nem hozzá jönnek. Kiderül a turpisság és felröhög, így most már képben van, hogy mi a franc is van. Mindenki. Ekkor gondol egyet, köhint párat, miután pár korty ismét került belé és kellemesen marja a torkát. Felpattan az egyik asztalra, ameddig nem inog és állni is bír, majd hangosan köhintget.
- BOLDOG SZÜLINAPOT, MARINA – kajabálja, így biztosan meg fogja hallani. Hogy mit ad neki, azt majd később. - Énekeljünk neki egy daaalt – utal arra, hogy most jöjjön az, hogy megáll az idő és mint az éttermekben szokás a kínos előadás, jöjjön az a boldogszülinap. Ő neki is kezd, elkornyikál, aztán aki akar, csatlakozik. Vagy hozzávágnak valamit és elhallgat. Mindegyik opció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szándékoztam halálra rémiszteni ma senkit, csak egy macskát sikerült út közben, de értük nem kár, ha kicsit üvegmosó farkúvá válik és messzire szalad. Rebekánál ez kicsit érdekes nézne ki, azt még nem tudjuk, hogy pontosan miféle alakot ölt egyszer és annak lesz-e farkincája, így inkább a meglepetés ereje vagyok, azt hiszem. Vagy inkább ő. Nem nagyon dalolászott nekem, bár talán azt még éppen hogy hallottam, amikor csak dúdolt valamit miközben ténykedett a kis fonalaival meg egyebekkel. Az sem volt rossz, mégsem az, amit az előbb csinált. Persze, egyedül az ember tökre más. Én is észrevettem, hogy ha véletlen rádiót kapcsolok, akkor jár a lábam, kezem, fejem a ritmusra, pedig köztudott, hogy nem nagyon szeretek táncolni és nem is szoktam tenni, ha olyan helyen vagyok. Én vagyok a pasas, aki iszogatni szokott valahol az egész szélén.
- Ha annyi galleont kapnék, ahányszor a magasságom szóba jön… - sóhajtok, mert akkor bizony a lábamat kellene csak lógatni valami szép helyen és semmi több. Persze, csak viccelek. Nem zavar és tudom, mert igaz is. - De máris – huppanok le végül mellé, ahogy odaérek. Nem lógatom a lábam a vízbe, máshogy nyújtom ki és fordulok valamelyest felé. Mennyivel jobb itt kint, mint egy teremben! Ki fogom hozni a másik két leányzót is legközelebb, mert már amúgy is jó az idő, meg eleget punnyadnak azok is a falak között. Ezt fel kéne írnom.
- Az nem buli. Szeretek csahosként érkezni helyekre, ha nem tetszik, akkor könnyebben oldalgok el. Most meg egyszerűen csak nem tudom, prezentáltam egyet – vonok vállat, csak így döntöttem, mintha érmét dobtam volna fel és ez lett az eredmény. Megesik. Néha nehezebb követni a gondolatokat, mint hinném. Inkább veszem elő az elveszett ketyerét, mintha muszáj lett volna pont most és ma magammal hoznom. Nem is értem, de ott pihent a dohányzóasztalon és késztetést éreztem.
- Hát nem tudom, hogy hol máshol jártál és használtad őket, de ezt pont nálam – vonok vállat, ahogy átadom. Lehet valami barátnőjénél is tartottak pár kör hobbit, fene tudja. - Megkerestem én helyetted is. Vagyis igazából ráültem a kanapén és ja. Na mindegy – legyintek, hogy aztán tovább is lépjek a témáról. Nem nagyon járt azóta nálam és félő, talán sok is volt a társaságom. Majd kiderül, nemde?
- Az alapokkal. Kicsit megizzasztalak a végén, szóval essünk is túl rajta, nem? Neked is vannak kész jegyzetek, amiket át tudsz majd nézni, ha hazakísérhetlek, akkor oda is adom, a száraz rizsával nem foglak feleslegesen untatni. Átnézed és majd megbeszéljük utána a lényeget – kezdek is bele, de nem érzem én ma magam oktatónak, ami nem éppen a legjobb. Majd belejövök, nem? - Úgy alapvetően mi az, amit már értesz és amit nem? Ugye az tudott, hogy hiába néz ki annak, nem egyszerű transzformáció. Jóval összetettebb. Mivel már nem tanulsz, gyakoroljuk az Átváltoztatástan erre irányuló részét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amióta összebalhéztunk Ádámmal sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimozduljak. Majdnem annyi időt töltöttem a szobám rejtekébe bújva, mint a szünetek után. Egyedül, ahol senki nem bánthat. Egyedül dolgozni jártam el ugyanúgy, mert Benedeket nem akartam átbaszni. Meg amúgy is. Kellett a mindenkori adagom. Csak arra nem számítottam, hogy az egyik ilyen estén milyen felfedezést teszek. Esküszöm az a liba hülyébb, mint ahogy gondoltam.
Akárkit kérdeztem merre találom Ádámot, mind valami titkos buliról beszélt. Jah, el tudom képzelni mennyire rejtélyes, ha mindenki tud róla. Szánalmas.
Magamra kaptam egy elviselhető ruhát, mert azért nem a látványommal akartam lelombozni az összes bulizót, viszont a téma nem várhatott tovább. Ahogy sétáltam lefele, távolról már hallottam is felcsendülni kurva hamisan a születésnapi dalt, szóval biztos lehettem benne, hogy jó helyen járok. Bevetettem magam az emberek közé, és csak azt az ismerős arcot kerestem, aki már minimum egy hete került, de lehet több. Közben elhaladtam az italos pult mellett - ahol többek között ott állt maga a születésnapos is, így neki odaböktem egy boldog szülinapot is -, és felhúztam valami erőset. Fogalmam se volt róla, hogy mi az, mert rohadtul nem magyarul volt, de a hatás a lényeg. És mikor a másodikat emeltem ajkaimhoz, végre megpillantottam Ádámot.
- Ádám! - kiabáltam oda neki, és igyekeztem minél gyorsabban átvágni a kisebb tömegen, ami az asztal körül gyűlt fel. - Beszélnünk kell. Kérlek, valami fontosat kell mondanom - jelentettem ki. Igen, tudtam, hogy haragszik. És nem csodáltam. Én is haragudtam magamra. De inkább ez, minthogy... abba belegondolni se akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az anyjától örökölte. – Kétségtelen, hogy Flórián szinte egy az egyben az anyja vonásait hordozza. Szép is lenne, ha Milánra ütne, hiszen biológiai értelemben semmi köze nem volt hozzá, és most sincs. Nem tervezi megmondani, legalábbis addig nem, míg az igazi apuka a képbe nem kerül. Bár nem tart tőle, hogy ez egyhamar, vagy egyáltalán bármikor bekövetkezik, mert ha jól vette ki Fecska szavaiból azon a viharos éjszakán nem épp a legszentebb emberrel sikerült kikezdeni. Sosem tudott jól választani, még mellette sem döntött jól. Apró, ám annál fájdalmasabb sóhaj hagyja el ajkait, de nem marad sokáig ebben a kissé letargikus állapotban, hiszen berobban a képbe Laura kisfia, aki egyszerűen tündéri, és Milán kedvét is egyből visszahozza. Abszolút vevő Dani minden mozzanatára, pacsizik és köszön, ahogy azt kell. Amilyen gyorsan jött a kis szélvész olyan gyorsan távozik is, szinte kettőt pislognak és már eltűnik. – Megnyugtató, hogy nem csak az enyém ilyen kis dilis – nevet halkan a vállvonást látva. Vannak napok mikor Flóri is ilyen kis izgága, aztán olyankor alig lehet vele bírni. Ilyenkor kész rémálom, de amúgy meg ő élteti, és nem tudná nélküle elképzelni az életét.
Laura kérdéseire szélesen elvigyorodik, majd játékosan megigazgatja ingje gallérját, kihúzza magát és nagy levegőt vesz, mintha csak állásinterjún kellene megválaszolnia a kérdéseket, vagy valami hasonló nagyon komoly helyzetben. – Hát aszongya’ Milán vagyok, huszonnégy éves tanárforma, egy purdé, egy kutya és egy macska apja, özvegy – sorolja szórakozott komolysággal. Hajlamos mókázni, néha akkor is mikor nem kéne, de legtöbbször megtalálja az idejét és a helyét annak, hogy mikor vegye viccesre a figurát. – Na és rólad mit kell tudni, kedves Laura?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Őszinte örömmel tölti el, hogy a nő is támogatja az ötletet. Sokan mondták már, inkább csak olyan kedves megjegyzésként, hogy ők is szívesen hordanának valamit, amit ő varrt, de aztán mindig annyiban marad a dolog, mert nem tudják, mit akarnak, vagy alapvetően nem is gondolja komolyan ezt az egészet.
- Nem gondolom, hogy a béke, a nyugalom az unalommal járna együtt – biccenti félre fejét, elgondolkodva. Számára a nyugalom és a béke abszolút pozitív érzés, egyúttal biztonságot is jelent. Az unalom inkább negatív hangvételű, egyfajta nyugtalansággal, amit nem szeret érezni. Nem szeret unatkozni, mert úgy gondolja, hogy sokkal értékesebb dolgokkal is töltheti az időt, így ő nem érzi ezt a fajta párhuzamot. – Az viszont igaz, hogy a béke és a nyugalom nagy kincs – bólint aprót megerősítésképp. Ha csak belegondol, hogy a mindennapokban milyen nehéz megtalálni ezt a biztonságos-barátságos légkört, de ha túlmutat ezen a gondolaton, és belegondol a háború sújtotta országokba… abszolút egyet kell értenie a nővel.
- Szerintem nem csak erről van szó. Mármint érezni valószínű ezt érzem, de szerintem ott van az ellenpólus is, a másik oldal. – Ő hisz abban, hogy a sötétség és a fény mindig együtt jár, hogy ott, ahol rossz van, ott ott kell lennie a jónak is. Lehet, hogy naiv gondolat, de mégis, kellően szép ahhoz, hogy higgyen benne. Szereti az ilyen szép gondolatokat, ezek alapján éli az életét.
- Nem, ő nem követi a hitet. De én is Magyarországon születtem már, itt is nőttem fel – ad magyarázatot a fel sem tett kérdésre. Mert ezek után mindig az következik, hogy akkor hol született és miért beszél ilyen szépen magyarul, meg hogy beszéli-e a kurdot, vagy tud-e arabul.
- Hogyne. Manapság nehezen viselik az emberek, ha egy vadidegen leszólítja őket az utcán, főleg így, hogy az iszlám vallásról ilyen kép él bennük. Van, aki hallani sem akar rólam, de a legtöbben azért a kezdeti rémület után elfogadnak. – A bántalmazásról szóló kérdést direkt kerüli, nincs ínyére ez a téma. Túl sok és túl sokféle bántalmazás érte már ahhoz, hogy elég mélyen érintse. Ugyan megbocsájt és megbocsájtott mindenkinek, de nem tudja kitörölni azokat a nyomokat, amik benne ragadtak. – Kettő? – kérdez vissza kíváncsian, nem igazán tudja, hogy mire gondolhat a nő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egész eddig sikerült elkerülnöm Lenkust az előkészítőben. Fogalmam sincs, hogy hogy sikerült, de valahogy összehoztam. Valahogy, talán direkt tapintatból az ő csoportjához sosem osztottak be felügyelni, meg úgy kivontak a nagy közös rendezvények alól, szóval megúsztam a „te meg mit keresel itt? És miért nem velem vagy?” kérdéseket. Persze azért amennyire lehetett szemmel tartottam, a titkos besúgóim leinformálnak, hogy mi van a kiscsajjal, így tudok minden dolgozatáról, feleléséről, ha jól viselkedik vagy ha büntetésben van. Persze, ezeket jó eséllyel nekem is elmesélné, egyszer valamikor biztosan, de azért nem rossz, hogyha azonnal értesülök minderről, hiszen például a büntetésekről szerintem nem mesélne olyan jó kedéllyel, mint a pozitív eseményekről.
A mai napnak végre vége, épp a tanáriból lépnék ki, mikor az egyik kis csöppség belém rohan hátulról. Már kezdek hozzászokni az ilyenekhez, hogy a szélvészkisasszonyok előszeretettel jönnek nekem egészen véletlenül, míg a kissrácok egészen véletlenül a lábukat felejtik kint az utamban, hátha felbukom. Ez ilyen, a gyerekek ilyenek, aztán van mikor az elnézés a jobb opció, van amikor meg elő kell venni a szigorú nézést és meg kell mondani, hogy ez így nem móka. Ez azonban most más helyzet, mert ahogy hátrafordulok ismerős szőke fürtökkel keretezett ismerős kis arcocskát pillantok meg. Bassza meg, ettől jobb nem jöhet ma. – Hát szia húgi – villantom rá azt a vigyort, aminek tudom, hogy nem tud ellenállni, majd leguggolok, hogy megölelhessem. Igyekszem a lehető legtermészetesebben viselkedni, úgy, mintha ez minden napos történet lenne, és egy cseppet sem lenne furcsa, hogy én, aki az otthon jelentem, most felbukkanok az itteni életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hát kellett neked ilyen nagyra nőni – vonja meg jókedvűen vállait, mintha csak valamelyik porontyával beszélgetne. Nekik szokott ilyeneket mondani, hogy már kész égimeszelők, meg hogy a legutóbbi találkozásuk óta is mennyit nőttek már, és ha így folytatják akkor Rebekának kisszék kell majd ahhoz, hogy puszit adjon nekik. De erre legalább leül mellé Edu, és ettől a hirtelen közelségtől gyomrában felébrednek a hülye pillangók. Utálja őket, mert mindig olyan rosszul jönnek, és arra utalnak, hogy nem tudja kordában tartani az érzelmeit, hogy hiába beszélné le magát a férfiról nem képes parancsolnia szívének. Pedig szeretne, de még mennyire! De hát így maradtak a pillangók és a csendes epekedés és vágyakozás, hogy ugyan végre vegye már tényleg észre.
- Mintha nem láttalak volna már elégszer – sóhajt fejcsóválva. Sosem fogja megérteni a férfiakban ezt a fajta kis magamutogatást, hogy miért akarják elhitetni, hogy ők a legjobbak, hogy mi mindenre képesek. Nem, ezt egyszerűen nem lesz képes megérteni talán sosem. – Jaj a lakásban szoktam elhagyni őket, a létező legfurább helyekről kerülnek elő. – Rendszerint összefogja a szennyesruhával, szóval talál mosás közben, de talált már horgolótűt a hűtőben és a fehérneműi közt is. Bár, ha belegondolunk, hogy milyen Rebeka, ezen igazából meg sem kellene, hogy lepődjünk. – Remélem azért nem törted el. – Nem keresi elő, miután már eltette, de őszintén kicsit kezd aggódni, hogy vajon miféle bajok származhattak ebből a találkozásból. Mármint na, nem azért de lássuk be, hogy Edu tömege meg ez a kis nyiszlett horgolótű nem feltétlen kompatibilisek egymással.
Bólogat, hogy eddig világos, kap majd papírokat, amiket nem ártana elolvasni. Ezzel nem lesz gond, olvasni éppen tud és szeret is, a memóriájával sincsenek gondok, szóval valószínűleg a tartalmára is egészen pontosan fog emlékezni. – Szeretném azt hinni, hogy mindent értek. Mármint na, olvasgattam meg ilyenek, de biztos feltudsz tenni néhány keresztkérdést, amivel bebizonyíthatom, hogy amúgy tök felkészületlen vagyok – neveti el magát. Mert igen, ez szerinte vicces szituáció. Nem kimondottan veszi komolyan ezt az egészet, még most, amíg nincs nagy tétje nem. – Átváltoztatástanból tök jó voltam, de ha gondolod gyakorolhatunk is – vonja meg vállait amolyan minden mindegy alapon. Nem akar ő dönteni, meg akarja ezt hagyni a férfinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Edu
Kinézetem

Azt mondják, az emberen a leglátványosabb változás, ha semmi sem változik rajta igazán az, hogy hogyan vibrál az aurája. Az enyém érezhetően nem vibrál, mintha elvettek volna mindent, amiért megérte. Ez nem igaz, hiszen számos dolog, számos ok miatt örülhetek, vannak örömeim az életben, azonban, én így gyászolok, megfakultan. Nem viselek teljesen feketét, jogom se lenne hozzá, de mindig van rajtam valami, ami a gyászidőszakot jelzi, és bár nagyon jól tudok magamban szenvedni, sosem engedtem meg azt, hogy a külső szemlélők a gyengeségemet lássák. Mostanra pedig ott van Riri is, aki miatt nem szabad gyengének lennem, nem szabad elhagynom magam. Szerettem és szeretem Marcellt, talán sosem fogom nem szeretni, de akár visszatér az életünkbe, akár nem, akár csak barátként, akár nem, nekem nem szabad elmerülnöm ebbe. Az élet megy tovább, a gyász idővel könnyebb lesz, és tudom, hogy eljön a nap, amikor nem vágyom a csendbe burkolt, néma elmélkedésre. Írországban én voltam a kitartóbb, míg Elektra adta volna fel, azt hiszem, ez most megfordult. Látva Otíliát, belegondolva, hogy mit tettem Elektrával. Azóta az eset óta a pálcám a szekrényben pihen, kulcsra zárva, mert képtelen vagyok megérinteni, félek attól, hogy mire vagyok képes, hogy mit tettem majdnem. Félek magamtól.
- Szóval, nem igazán tiszta a szituáció, most akkor együtt vagytok Rebekával vagy sem?
Teszem fel a kérdést váratlanul, miközben aprót harapok a sajtosrolóba. Van étvágyam, de nem akarok habzsolni, pedig a sajtosroló, óóó igen, azt hiszem, az én lelki társam roló és a tejföl. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Szusszanva húzom ki magam, majd fintorodok el picit, ahogy a vérvétel utáni ragtapasz húzza a bőröm. Ma különösen kegyetlenül bökték belém a tűt, így úgy érzem, hogy az éppen csak sárgába váltott lilaság most újra szétterjed majd. Miközben Edut hallgatom, leteszem a zacskót a teám mellé, és elkezdem lepiszkálni a zavaró tapaszt. Hihetetlen, hogy az embert mennyire képesek megkínozni, és hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz azért, akit szíve szerint száműzne a világból, de mégis megesett rajta a szíve. Karmajavítás, mondjuk ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Zsófi

Olyan, mint egy kisgyerek. Talán még aludni sem sikerült neki úgy igazán. Mikor elhatározta, hogy visszajön a faluba, a második megvalósítandó dolog volt a listáján a pizzázó. Nem szereti, ha félbemaradnak a dolgai, s ez a hely bizony nem kapott méltó lezárást tőle. Most pedig nem is véget, hanem egy új kezdetet szeretne reggelente látni, mikor becsattog, hogy kinyisson.
Kora hajnal óta a pizzázó falai között ingázik. Ahogy betette a lábát az ismerős illatok, a hely szellemisége és a közmunkában kifestett falak, ezernyi emléket hoztak vissza számára. Nem kérdés, ez a harmadik otthona.
Mire az alkalmazottak, akiknek amúgy már pár napja belengette, hogy ő lesz a főnök, beértek, arra igyekezett normális szférát, még reggeli kávét és szendvicset is készíteni. Persze aztán beközölte, hogy erre ne számítsanak mindennap, mert nem az a hülye, aki másfél évvel ezelőtt volt. Csupán csak az első közös napot kívánta kissé fellendíteni.
Az iroda kellemes hűvösében intézi a papírokat, nemcsak a pizzázóét, hanem az ifjúságiét is, mikor kopognak az ajtaján, s kiinvitálják. Ő nyel egy nagyot, mert nem tudja igazán elképzelni, hogy ki lehet a látogató, s valószínűleg, ha nem említik, hogy hölgyről van szó, akkor az első, aki beugrik neki, az Denis lenne, meg valami átok. Feláll, elrendezi magát, elindul, s sűrűn pislogva néz Zsófira, akivel amúgy már egyszer találkozott
– Ssszép Nanapot Zsófia – köszörüli meg torkát, miután állát, amely a nő kinézetének köszönhetően leesett, lassan felkaparja. – Mmmiben segíthetek? – dadogja lassan kérdést, s kénytelen megkapaszkodni a pultban, mert a mi Barnabásunk a szép nők társaságában még mindig annyira szerencsétlen, hogy képes lenne Zsófi egyetlen egy pillantásától is összeesni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pörögtek az események, de egy bulin ez teljesen megszokottnak számított, és Lilit hamar magával is ragadta a hangulat. Még azt se bánta teljesen, hogy Marina hamar magára hagyta. Elvégre az ő születésnapja volt, nem sajátíthatta ki, még ha szívesen meg is tette volna. Kapott legalább egy homlokpuszit, amihez hajolgatnia se kellett a rellonosnak, de egyelőre nem nyitotta ki Lili ajándékát. Ebben se volt semmi fura, meg aztán rá is ért egyszerre majd a többivel. Egyedül az nem stimmelt, amit mondott.
Lili kicsit felvonta a szemöldökét, de mire megkérdezhette volna, hogy most Marina személyiségzavaros-e vagy mi a manó van, addigra odébb is állt, hogy szavainak eleget téve felköszöntsön valakit, aki nem saját maga. Mert hát, ahhoz maradhatott is volna egy helyben, mégsem tette. Úgyhogy a szőke csak nézett utána értetlenül, majd előkotorta zsebéből a kissé meggyűrődött meghívót, hogy megnézze, ő olvasta-e félre a nevet, vagy csak rossz napon jött. De nem, amennyire tudatában volt olvasási készségének, illetve a mai dátumnak, a tévedés nem nála volt keresendő. Kivételesen.
Megrántotta a vállát, de azért figyelt érdeklődve tovább, amíg valaki oda nem lépett mellé.
- Aha, azt mondta - bólogatott évfolyamtársának, és pont olyan értetlen fejet vágott, mint ő. Kérdésére pedig bólintott. - Ööö.. nem vagyok jó az órákkal, de azt hiszem, igen - kuncogott aztán válaszként.
Reflexből átvette a poharat is, és kíváncsian beleszaglászott. Nem ismerte a söröket, sose ivott semmilyet se, csak a habot kóstolta még kisebb korában, szóval nem tudta, hogy attól, hogy dán, jobb-e vagy sem. De Marina az volt, és ő elég jó volt... szóval... igen, bele is kortyolt, miközben tekintetét végighordozta az egybegyűlteken.
Közben Marina már kiabált meg nyakbaborult kicsit odébb, és egy idősebb pasas is felbukkant, de mivel mindenki lazán iszogatott mellette tovább, úgy tűnt, nem a bulit jött lelőni, szóval Lili ismét a mellette állóra fordíthatta figyelmét, aki a vállára tette kezét és finoman Mae irányába terelte.
A kérdésre csak bólogatott, naná, hogy jön ő, a világért se maradna egy helyben. Szerencsére nem is felejtette rajta a másik a kezét, így szabadon szökdécselhetett mellette, míg oda nem értek a szülinapos körüli csoportosuláshoz.
- Nézd, Rina, ez a sör onnan jött, mint te! - osztotta meg a fontos információt a lánnyal, amint elkapta pillantását, és aztán már emelte is újra a szájához a poharat. Nem volt olyan finom gyümölcsös íze, mint azoknak, amiket a pubban nyakaltak, de elég jól csúszott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szegény Bettit olyan sok kérdéssel bombáztam megfele, hogy nem csoda, hogy nem kapok rá azonnal választ, de nem baj, mert én töltök neki mindent is, amit kér. Vagy amit nem kér. Mindegy, majd később spékelem meg neki valami kis finivel, tuti, ami biztos. Követem Rint, ahogy elsuhan mellettem, éééés halál. Nem szó szerinti, de a lelkem egy darabja, én mondom haver, hogy megállt, mert bezony: Kiscsibéhez siet. Ó, bakkerka! Akkor ennyit a tervről. Hát a bánat sem gondolta volna, hogy Kiscsibe itt lesz! Alsó ajkamba harapva próbálok kitalálni valami tervet, de már késő, mert meghallom a nevem. Ember, a teljes nevem, vágesz? Csak akkor ijesztőbb ez, ha Malvin kiabálja az emeletre. Sörömre markolok, majd kezdek el észrevétlenül hátrálni, hogy végül sarkon fordulva szedem meg lábaimat, hogy valami biztonságos mögé bújhassak, de jön a kérdés, így visszafordulok Rin felé és hátrálok.
- Nem akartam, ez benne a plusz meglepi, honning - tárom ki karjaimat, de meg nem állnék még véletlenül sem, franc sem akar meghalni ilyen fiatalon. És tökéletesen. És gyönyörűen. És okosan. És józanul. Hol is tartottunk? Ja, igen, mérges Rin jön felém és rndsn titta ijesztőőő. Félig. Mert a nyakamba borul, a lábam akad bele egy buckába - Merlinre, miért ilyen vicces ez a szó? - és dőlünk hátra szépen, mint a tehén sza-, vagyis a krumplis zsák. Sörömet felemelem, függőlegesen tartom, véletlen se folyjon ki belőle egyetlen drága csepp sem, majd röhögve ölelem magamhoz fél karral barátnőmet. - Megmentettem tesó! - kiáltok fel vidáman, mert a sör túlélte. Más nem számít. Ja, de. Mert Csetti kornyikál. - Csetti, kussolj már! Ez borzasztó. A szememmel fogok hallani, ha tönkreteszed a fülem, ember! - hajítok felé egy földre került műanyag poharat, majd kinyújtott kézzel mutatom középső ujjamat dudi felé, miközben Rint ölelem még mindig félkarral. Felcsillannak kékjeim. - Tesóóóóó, triplázunk kell. Ki nem hagynám, baszki. Úgy nyeljük majd, mint a kacsa a nokedlit - visszahanyatlok a földre, hogy gyorsan felemelve fejemet csókoljam meg Rin arcát - azt tervezem, shame on me, ha nem oda sikerül. - Boldog születésnapot, min elskede - mondom halkan kettőnk közé féloldalas mosollyal, mintha egy hatalmas titkot osztanék meg vele, ahogy elkapom tekintetét közben. Végül hála a körülöttünk tobzódó bárkiknek szakad meg az idilli pillanat, és szkeptikusan nézek fel a levitás szőkére. - Ha vak lennék, téged kérnélek okulárénak. Rendesen. Ezt tanítják valahol? - vigyorodom el szemtelenül Lili felé a sörre tett megállapítására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Belecsöppen a buliba, aztán hopp egy Lucas
Boldogat amúgy az Ünnepeltnek!

Ez az év mégsem akkora szívás! Tényleg nem. Igaz ugyan, hogy annyi a tanulnivalója, hogy majd belefullad. Igaz az is, hogy akadtak zűrök a nevelőjével, akinél szünetekben még mindig kénytelen lakni, de azért mégis annyi szuper dolog is történt mostanában, amik miatt boldog lehet, hogy egyik nehézséget sem bánja. Nincs már sok hátra és megint egy lépéssel közelebb lesz a céljához. Addig pedig hajt, mint a güzü. Néha azért kicsit pihen is persze, mert anélkül nem lehet az álmokért harcolást jól csinálni. Például sétál egyet a tavacska partján. Lehet beiktat egy kis meditációt, légzőgyakorlatokat meg hasonlókat is mellé. Olyan csendes és békés a vízpart így koraeste. Ja nem. Ma nem. Ma van itt valami buliféleség, vagy mi a szösz. Erre akkor jött rá, amikor a huszadik mély ki és belégzés után sem csendesedtek el gondolatai, mert befurakodott valami tompa zajongás a kobakjába. Csípőre tett kézzel áll meg egy rövid trappolás után, keskeny terpeszben és néz most körbe. Csupa diák, jó pár ismerős arc és rengeteg kaja. Végülis, ez is lehet olyan jó, mint a lelki béke. Odainteget néhány emberkének, aztán megcélozza az egyik pultot. Széles vigyorral áll meg előtte. Éhes macska bámulja így a Whiskast, ahogy ő nézegeti az ételeket és italokat. Ma lesz a pihenés napja. Meg holnap, ha egy kicsit becsíp. Nem szokása. Valószínűbb, hogy a gyomrát csapná el, de sosem lehet tudni. - Hali! - köszön hörcsög mód tele tömött fejjel és csápolni kezd Lucasnak, akit kiszúr a pár lépéssel arrébb lévő asztalnál. Nincs egymagában, mondjuk itt most senki sincs, szóval Réka nem zavartatja magát, hanem egyenesen odaőgyeleg hozzá. - Jó a buli? A kaja az nem rossz. De kinek is van ez a hepaj? Sétálni akartam egy kicsit, meg meditálni az egyik nyugisabb részen, de akkora a nyüzsi, hogy nem mentem le zenbe az istennek se, basszus - magyarázza immár teljesen érthetően. Lenyelte a falatot és most, hogy egyhúztomban elmondott egy monológot kézbe vesz egy pohár üdítőt, hogy utána küldje a szendvicsnek. A tele has titka a rétegezés. Okosan kell pakolni bele és akkor sok fér. Pont mint a bőröndökbe szokás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azért jó érzés, hogy hatással vagyok a férfiakra, és rossz, hogy ők nincsenek rám hatással. Eddig azt hittem, hogy totálisan csökött az érzelmi intelligenciám azon része, mely a velük való egészséges viszony, esetlegesen szerelem irányába felelős, mostanra azonban rá kellett jönnöm, hogy fene mód disney-funkciósan vagyok bekötve. Meglátni és megszeretni, illetve csak egyet szeretni, és a többit észre se venni. Na mindegy, a lényeg, hogy én érzékelem a zavart, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert teljesen sügér vagyok ezen a téren, így inkább csak úgy csinálok, mintha észre se vettem volna. Jól megoldom én ezt. Kedvesen rámosolygok a felém közeledőre, és a mappát a pultra helyezem.
- Ne aggódjon, minden teljesen rendben van, csak végre minden papír elkészült. Nem akartam minden nap zaklatni, mert tudom, hogy a visszatérés utáni berendezkedés egy elég húzós folyamat, így összevártam a papírokat, aláírattam a polgármester úrral, és a banki kivonatot is lekértem, ami igazolja, hogy kifizette a megbeszélt árat.
Miközben beszélek, rá figyelek, és ha rám figyel, akkor nagyon esélyes, hogy a tekintetünk találkozik egymással. Kellemes, kedves és nem kimért a hangom, amikor elkezdtem dolgozni, sokan kifogásolták, volt, aki pökhendinek, más egyenesen arrogánsnak mondott. Tény és való, hogy a minisztériumban teljesen más volt a normális, mint ami itt van, hiszen a vidék mindig kedvesebb. Mostanra már én is beleillek ebbe a képbe, szépen átszoktattam magam ide. Emellett van egy gyerekem, ami még jobban lágyított rajtam, észrevétlen lettem egyre kedvesebb. De belegondolva azért furcsa.
- Három példányban kell mindent aláírni. Egy az ön példánya lesz, kettőt visszaviszek magammal. És ha bármilyen kérdése van, akkor szívesen állok a rendelkezésére. Elég sokszor megfordulunk itt, mert nagy kedvencünk a hely, szóval nyugodtan jöjjön oda akár munkaidőn túl is. Én többnyire akkor is dolgozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vicces, hogy mindig a gyors és rövid szertartások képesek csúszni, és ezzel az egész, szépen elrendezett napirendemet felborítani. De szép volt, jó volt, és én gyorsan elpakoltam mindent, amit el kellett a kisebbik díszteremből, hogy a délutáni megbeszélésre elő tudják készíteni. Éppen csak kilépve a teremből szólnak, hogy az időpontra jött ügyfél megérkezett, és, hogy ne itt kint várakoztassák, beültették az irodámba, szóval most ott van. Sietős léptekkel indulok meg, a padlón erős visszhangot vernek határozottan koppanó sarkaim, hogy minél előbb az irodában lehessek, utálom, ha valakit meg kell várakoztatnom.
- Bocsásson meg, Petrovics úr, remélem nem várakozik régóta.
Csak egy pillantást vetek rá, és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ahogy a pezsgőspoharakat rejtő dobozt, és a rápakolt kellékeket egyensúlyozom beljebb, hogy az ablakpárkányra pakoljam. Ráér, majd elrakok mindent, ha végeztünk. Gyorsan lekapom magamról a bolerót, amit azért húztam fel, hogy eltakarjam a tűszúrások nyomait, amiket az elmúlt hetekben szereztem. Az eseményre hullámossá tettem a hajam, és az elől lévő tincseket befontam, ebbe a menyasszony kéréséra néhány kék virágot tűztek, amikről már teljesen meg is feledkeztem, szóval az ismeretlen férfi tarthat aranyosnak és éretlennek, vagy komplett idiótának is. Kiváló alapokkal indítok, mint mindig. Arról pedig, hogy a szalag még mindig keresztben van rajtam, hiszen éppen az előbb eskettem, teljesen meg is feledkezem, így azzal együtt lépek oda a férfihoz, hogy bemutatkozzak neki, elvégre eddig csak átadott üzenetekben kommunikáltunk, amiket Rudolftól kaptam, aki az egész ügyet elindította.
- Hollóvölgyi Zsófia, nagyon örvendek, és örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
Nyújtom felé a kezem, tekintetemmel a tekintetét keresve. Remélem csak, hogy nem türelmetlen, mostanában nem vagyok a toppon, már, ami a hisztéria kezelését illeti, próbálom kedves hanggal kiütni a lehetőséget, hogy eleve bunkón indítsuk az ismeretségünket. A türelmetlenség, a fáradtság, talán egy leheletnyi meggyötörtség annak, aki ismer, feltűnik, de a felületes, vagy új ismereteket nem féltem, ők nem tudnak róla semmit, nem láthatják, hogy milyen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Különleges arcot kaptam, noha láthatatlan akartam lenni. És még érdekesebb lett a „személyem” azután, hogy megtudtam a nevemet. Csak számomra van értelme annak, hogyha már ilyen küllemmel és névvel áldott meg a bájital, akkor csodabogárnak is akarok tűnni? Rosszul játszom ezt a játékot. De felszabadító az érzés, hogy – úgymond – nem kell magamért felelősséget vállalni. Szerepet játszom. És mint jó diákszínpados gyermek teszem azt, amit a belsőm súg; Petrovics Karsa vagyok. Farkasházy Teodor és Rudolf unokatestvére, akit azért hívtak a Bagolykőbe, mert az előző házvezető-helyettes – Isten nyugosztalja – eltűnt pozíciójából. Eridonos HVH vagyok, ezért nem is kifejezetten lenne értelme annak, ha egy megsavanyodott pofát tennének be Hegedüsh helyére. Jó… most már én magam is kezdek belezavarodni. Ketten vagyok egymagam.
A minap meglátogattam az egyik túrkálót, ahol eléggé jópofa kis darabokra bukkantam. Én sosem venném fel, de Karsa igen. Ő angolosan eleganciával tróger. Ezzel a kellemes megjelenéssel sétálok be Zsófi irodájába. Szívem majd’ kiugrik a helyéről, tenyerem izzadni kezd, és ezt azzal próbálom lefojtani, hogy az egyik közeli könyvespolchoz sétálok és leveszek egy igen súlyosnak kinéző olvasmányt. Átszellemülésem egyik alapja, hogy nem a megszokott zenéket hallgatom, így jobb fülemben a fülhallgató, aminek másik szára hanyagul lóg bal vállamról. A jobb vállat pedig egy vászontáska húzza, amibe mindenféle furcsaságot belehajítottam. Tetszik nekem Karsa.
Picit van a sztoriban egy enyhe Jekyll és Hyde beütés, nem? Ajkaimat nyalva, fakókék szemeimet hunyorítva bújom a betűket, amikor hallom az ajtó nyitódását. Komolyan, várakozón tekintek a vöröshajú lányra. Tekintetemből elég sok minden nem olvasható ki; éppen azért, mert annyi minden van benne. Értelmezhetetlenné teszi a csillogást.
– Üdvözlöm Zsófia – ejtem ki a szavakat, majd egy halovány mosollyal kezére fogok. Minden annyira szürreális. Érintése nyomán bizseregni kezd kézfejemen a bőrborítás. Lassan vissza is húzom magam mellé, s másik kezemből a könyvet visszateszem a polcra. Minden mozdulatom lassú, mintha egy lajhár magasodna a törékeny testű Zsófi felé. – Nem különbben – hajtom kicsit előre a fejem, s úgy kapcsolom össze világos tekintetünket egymással. Látom, hogy fáradt. Hogy tele van a feje. Érzem a lelkét. Bár levehetném róla a súlyt. De még nem most… most még veszélyes.
– Nem vagyok jól az ügyek intézésében – köszörülöm meg torkomat. Még mindig szokatlan ez a reszelős, kissé mocskos bariton. – Miért is vagyok itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az érzés ugyanaz, amit csak akkor érzek, amikor... nem. Valószínűleg nagyon fáradt vagyok, és talán a tűz, mely minden más ember közelében lanyhán lébecol bennem, most így próbál ébren tartani. De, ahogy kezet fogtunk, úgy lobbant fel bennem valami, és a testem gyakorlatilag mini kazánná változott megint, tényt üvöltenek süket fülekbe. Zavar, hogy éppen most, és tudom, hogy a hő a bőrömből érezhetően és talán félreérthetően sugárzik, zavartan lépek is egyet hátra, hátha el tudom kerülni azt, hogy érezze, ami velem történik. Egy biztos, ez nem vonzalom, egyetlen miliméternyi pontot se látok rajta, amiért indokolt lenne ez az egész közjáték, így biztosra veszem, hogy csak a fáradtság játszik velem.
- Igen, ezt Farkasházy úr is mondta, azonban sajnos szükségszerű a találkozás. A település szabályzata kimondja, hogy bárki, aki huzamosabb ideig a településre érkezik, regisztráció köteles, le kell adnia az iratait, bejegyeztetni a pálcáját.
Miközben beszélek, észreveszem, hogy magamon hagytam a nemzetiszín szalagot, így azt levéve teszem az ablakba, és csak utána foglalok helyet, szembe vele, az asztal másik oldalán. Mivel már intenzíven süt a nap, szeplőim is intenzívebben vannak jelen, éppen ezért egy színezett hidratálóval enyhítettem kicsit őket, de még így is látványosak, még jobban kiemelik a szemem kékjét, amivel kutatón figyelem őt. Azért valljuk be, zavar, hogy egy ismeretlen esetében olyan hatást gyakorolt az elemem, amit eddig egyetlen embernél, és köszönjük szépen, bőven elég, hogy csak nála csinál ilyet. Az is kellemetlen, és utálom, hogy elárul, és eddig elég volt, hogy azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni, ha ő előkerül, nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy mindenki kandallója legyek.
- Elmondta, hogy idefelé jövet sajnálatos módon kirabolták, elvesztette az iratait, a születési anyakönyvi kivonatát őrző hivatal pedig nem sokkal a születése után leégett, így csak a családfájuk és az ön nyilatkozata, az ön aláírása hitelesítheti, hogy ön valós személy. Ez nem éppen egy szokásos eljárás, de mivel a rossz iratkezelés miatt nem is szokatlan, ezért muszáj meglépnünk ezeket a lépéseket. Gyakorlatilag újrakreáljuk magát, mintha csak most születne.
Felfelé fordított tenyérrel mutatok végig a papírokon, melyek ahhoz kellenek, hogy hivatalosan is jogosan mozogjon a faluba. Egy kicsit időigényes, de szükségszerű.
- Néhány kérdést fogok feltenni önnek, rengeteg helyen kell aláírnia, amit tudom, hogy az emberek nem szeretnek, de megpróbálok ehhez jó társaság lenni. Ez mind a kettőnk érdekét szolgálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Minden pörög körülöttem. Újabb és újabb emberek gyűlnek a tóhoz, tanárunk mellett felbukkan egy másik felnőtt is, akivel szintén szóba elegyednek a diákok. Én hosszú pillanatokig megmukkanni sem tudok, hiába kérdez tőlem a rellonos. Dícséretére is csak zavartan nézek végig magamon, és reflexből mondok egy "köszit".
- Igazából én sem tudom, miért jöttem - hebegem végül kérdésére. Ujjaim továbbra is csak a szatyrot szorítják, egyik kezem engedi csak el, hogy elvegyem Mórictól a narancslével megtöltött poharat, amit kértem tőle.
Talán én még jobban meg vagyok lepve, hogy a tónál ácsorgok, mint ahogy a rellonos, de a legváratlanabb mégis az, mikor meglátom Améliát is. Odamennék hozzá, hogy legalább valaki más is legyen mellettem, aki nagy valószínűséggel pont annyire élvezi ezt a bulit, mint én. Időm azonban nem marad rá, mert vállamon navinés prefektustársam keze landol. Térdeim megrogynak picit, ahogy megérzem Kende karjának súlyát, ám elindulok velük együtt a két rellonos felé. Csak tudnám miért!? S ha pedig érzékszerveim még nem lennének telítődve az ingerekkel, valaki mögöttem még énekelni is kezd. Legalábbis valami olyasmit.
Néha nagyon tudom irigyelni, hogy Lili ennyire lelkesen bele tudja vetni magát mindenbe, és, hogy mindenkivel jóban tud lenni. Míg ő vígan cseveg a sörröl, én csak csendben ácsorgok a navinés mellett, és próbálom kitalálni, mit csináljak. Talán most kéne átadnom amit hoztam, aztán elköszönni, és visszamenni a kastélyba. Akkor még bajba se kerülnék. Úgy döntök tehát, hogy most van a pillanat, hogy átadjam a szülinaposnak az ajándékomat.
- Öhm... Boldog szülinapot! - lépek picit előre, s nyújtom Marina felé a csomagot. A mogyorót időközben kivettem belőle, s most a kiürült poharammal együtt szorongatom. Már csak azt kell eldönteni, tényleg elinduljak-e. Hátha Amélia is jönne velem, akkor egyedül se lennék, ami nem lenne nagy gond, hiszen a Nap már elindult a horizont felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy hallgattam a nagy magyarázását Mila Kunisról, már vártam a pillanatot, hogy félbeszakíthassam valami féltékenykedő megjegyzéssel, de aztán egészen más felé terelte a szavakat. Összehúzott szemekkel méregettem egy kicsit, mintha azt akarnám eldönteni, hogy most vajon hiszek-e neki, vagy ott hagyom a pizzájával együtt.
- Az a nagy szerencséd Somogyi, hogy jól forgatod a szavakat - jegyeztem meg egy félmosoly kíséretében. Most éppen jó értelemben használta őket, de nem egyszer találtuk már szembe magunkat az érzéssel, hogy olyan dolgokat vágunk egymás arcába, amiket nem is gondoltunk komolyan. Csak ki kellett mondanunk, mert sérültünk, és egy olyan hurrikánba kerültünk, ahol utána nem akartunk semmi mást, csak hogy a másik is olyan nyomorultul érezze magát, mint mi. Természetesen még nem nőttük ki ezt a fajta vitázást, de már nem fajult veszekedésekbe, és az nálunk már haladás volt.
Felháborodottan néztem rá, ahogy megint sikerült megtörnie a romantikus pillanatunkat. Jó, néha én is meg szoktam, mert azért mi nem bírunk olyan sok időt csöpögős beszélgetés mellett tölteni, de azért mindig megpróbáljuk.
- A trapéz nem is megalázó, ne mondj ilyeneket. Mellesleg benned jobban bíznék, hogy elkapsz, mint bárki másban - jelentettem ki komolyan, mert valahogy a hónapok alatt ez tényleg igazzá vált. Sose gondoltam, hogy valaki ennyire le tudja építeni a belső falamat úgy, mint ő.
- És nem, nem akartalak ilyesmire kérni. Elég ha nézed. És tanácsokat adsz ha nem nyújtom ki eléggé a karom, ha túl lapos az előadás, bármi. Meg persze edzenem is kell majd rendesen, mert... - magyaráztam bizonytalanul. Nem szerettem erről beszélni. Tudtam, hogy nem volt jó dolog amit csinálok. Szégyenlem is miatta magam, mégse tudtam megállítani. És ha Odett és Viktor nem lenne, most se tudnám abbahagyni. Olyan mint valami rossz drog, amire rászoktam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Talán ha az élete múlt volna rajta, akkor sem adta volna fel hallgatását a lány. Az viszont mindennél jobban zavarta, hogy a másik élvezi a helyzetet. Neki kellett volna jól szórakoznia, míg Denisnek bosszúsnak kellene lennie. Ehelyett Lenke lett csak egyre durcásabb, hiszen tanára arcán széles mosoly jelent meg, és meg se próbálta rávenni a lányt, hogy megszólaljon. Hát hol ebben a móka Lenke számára?
Persze, hogy összerakta, nem hülye ő!
s valóban jobban érdekelte a legilimencia, mint a furcsa lények, melyekről mindenféle unalmas és értéktelen információt kell megjegyezni. Valakinek a fejébe belenézni? Az bizony sokkal izgalmasabb dolog, és még jó kihívást is jelentene a lány számára. Brightmore-nak azonban a világért sem vallotta volna ezt be, ha okklumentor lenne, még el is tudná tüntetni a másik elől a gondolatot. Kora és képességei azonban kevesek voltak még hozzá, hogy ilyen tudomány birtokában legyen. A tudat pedig, hogy nem tudja kontrollálni gondolatait, még jobban bosszantotta, mint maga a helyzet. Csak iskolatársa mentette meg, aki elterelte egy percre a tanár figyelmét, így Lenkének volt ideje rendbeszedni fejét, míg Brightmore nem rá figyelt.
Na és, hogy mi volt a képen? Arról fogalma sem volt, pedig tudta, hogy a tanár szörnyen élvezi a helyzetet, pláne, hogy pont egy ilyen képen akadt meg a lány szeme. Emlékezett, hogy látta már valahol, látta azokat a szarvakat, sőt, talán a fehér-fekete szőrt is. Talán a tankönyvben, mikor egyszer unalmában lapozgatta. No de mi a neve? Talán ez volna a nundu? Vagy a réem? Szemeit visszavezette Brightmore-ra. Pont úgy húzta össze őket, mint ahogy azelőtt, hogy elfordult volna. Mintha csak szét akarta volna robbantani a tanárt. A levegő vibrált körülötte, és talán csak idő kérdése volt, hogy vadmágiája nem kelt életre még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tudom, ezért szeretsz.
Nem, nem csak ezért, sőt, ami azt illeti, néha szent meggyőződésem, hogy ezért szeret a legkevésbé, de mit van mit tenni, ha olyan fene mód összepasszolósok vagyunk, mint amilyeneket elképzelni se tudtam volna. Néha még most is fekszem, bámulom a plafont, és felrémlik egy-egy veszekedésünk. Milyen jókat is üvöltöttünk. Van egy ér a jobb halántékomon, amit az egyik haverom Kazanova-érnek nevezett el, mert mindig akkor jött elő, amikor vele üvöltöttem. Ha nem lány lett volna, párszor már szétvertem volna, de lássuk be, azért nagy előnyei vannak annak, hogy lány, nem csaptak ki verekedését és jó vele a szex, de elég sok végigordított év kellett hozzá, hogy elkezdjek pozitív érveket is mellé sorolni. Aztán mostanra már ott tartunk, hogy néha random elmosolyodok, meg olyan furcsa, kuncogó hangot hallatok. Szerelmes vagyok.
- Láttál te már engem magasban? Hidd el, kiábrándulnál. Én szeretem adni a magabiztos férfit, de csak síkterepen.
Mondja a fiú, aki a Mátrába él, dolgozik, tanul és Pécsre jár iskolába. Ennél jobban, ha akartam volna, de tudtam volna belőni a történetet. De ezekhez hozzászoktam, ellentétben azzal, ha tényleg olyan mocsok magasra kellene felmásznom.
- Nem vitatom a művészi értékét.
Teszem még hozzá, mert tényleg nem, csak nekem ne kelljen. Abba bele se szeretnék gondolni, hogy mi lenne akkor, ha nem kapnám el. Azt hiszem, nem tudnék elképzelni egy Darya nélküli világot, vagy olyat, amiben korlátozva van. És mind a kettőt átélhettem, és bár már csak az álmaimban jönnek elő a múlt eseményei, az a világ kiszínezi, és némiképp átformálja az eseményeket, amik eleve nem voltak könnyedek és kellemesek.
- Szóval, én lennék a személyi edződ?
Simítok végig a karján elgondolkodva, miközben a teret lassan belenge a sülő pizza illata, és bár én próbálok nagyon, de nagyon romantikus lenni, a hasam hangos korgással jelzi, hogy ő ezt most nem nagyon akarja megélni, inkább enni adjak neki. A hosszú és hangos korgás pedig hosszú nevetést eredményez, én pedig nevetve hajtom a fejem Darya ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hannától elköszönve Lenke egyenesen a szobájába indult. Csak minél hamarabb fel akart érni. Zenét akart hallgatni, talán gyakorolni az a nehéz lépést, ami nem ment neki a legutóbbi ballett órán, esetleg kipróbálni azt a rajztechnikát, amit Nati mutatott neki a múlt hétvégén. Talán még a szobatársával is elbeszélgetett volna, ha ott van. Akkor még az egyedüllét sem zavarta volna. Igen szép délutánnak ígérkezett.
Villámgyorsan realizálta azonban, hogy rohanása végett vethetett a délutáni terveinek. Ha a rossz emberbe rohant bele, akár megint büntetést is kaphat. Számtalan variáció futott át az agyán, mit mondhatna mentség képpen, miért rohangászott a folyosón. Arra azonban nem számított, hogy mikor a férfi megfordul, imádott bátyjával találja majd szembe magát. Arcára meglepettséggel vegyes mosoly ült. Szorosan ölelte meg a fiút, ahogy az leguggolt hozzá. Mikor aztán elengedték egymást, Lenke hátrébb is lépett kicsit, hogy Aleksz szemébe tudjon nézni. Mosolya lelkes volt és izgatott. De vajon miért volt ott a fiú? Arckifejezése hamar változott gyanakvóra.
- Te meg mit keresel itt? - másképp nem kapott volna választ, magától nem jött volna rá. - Engem keresel? - ez lett volna az egyetlen logikus magyarázat a lány szemében. Összehúzott, gyanakvó szemekkel nézett bátyjára.
Nem beszéltek meg programot aznapra, legalábbis Lenke nem emlékezett ilyesmire. Talán máris hallott a büntetésről? Neeem, az nem lehet. Akkor nem vigyorogva fordult volna a lányhoz. Az eszébe sem jutott, hogy Alekszej tanárnak tanul, és esetleg ezért van az előkészítőben. Nem, hiszen a világ Lenke körül forog, valamilyen módon tehát mindenképp őmiatta volt ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Zsófi

Fontos megjegyezni, hogy Barnabás előtt, aztán apácaruhában is lehetne a nő, ő pontosan ennyire zavarban lenne. Gyakorlatilag a saját anyjától is képes pillantok alatt paradicsomvörössé változni, pedig ezernyi munkaóra van már benne, hogy ne reagáljon így a nőkre. Elvégre ideje lenne már felnőnie. Zsófiával szemben azonban semmiféle ellenszere nincs, pedig a nő tényleg nem viselkedik úgy, hogy attól így kellene dadognia a hősünknek.
– Köszönöm –hálásan pillant gyorsan a másikra, de tekintete máris másfelé vetődik, mert nem akarja még jobban beégetni magát. Volt idő mikor erre visszavágta volna, hogy maga aztán bármikor bármeddig zaklathatna, de Barnabásunk visszafejlődött erről a szintről, így csak félszegen mosolyogva nyúl a papírokért és egy tollért.
– Nem akarnám zaklatni a munkaidején kívül, ne vicceljen - horkan fel, majd az egyik aláírt példányt már tolja is a nő elé. – Mindennek legyen meg a helye és az ideje.. Én se örülök neki, ha valaki munkaidőn kívül traktál olyasmivel, amihez semmi kedvem a szabadidőmben -  az elején beleesett abba a hibába, hogy a menedék ügyeivel éjjel és nappal is foglalkozott, aztán rájött, hogy annak nem lesz jó vége.
– Kész –tolja oda a második példányt is, majd leteszi a tollat és kihúzza magát. – Mivel tartozom? Iszik egy kávét esetleg? – nem, nem kávézgatni invitálja meg, mert ő ahhoz analfabéta, csak felajánl egy italt, nem ugyanaz a kettő. Ugye!?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem kellett beismernie, mennyire bántja, ami Sári és közte történt. Látszott rajta. Eltekintve a fáradságtól, gyengesétől, a be nem ismert betegségétől, könnyeitől csillogó szemei, bánattól terhes tekintete mindent elmondott helyette. És hangjából is tisztán kivehető volt, ami nem az idegességtől remegett, amiért kénytelen szóba állni Bernáthy Zsófiával.
Igazság szerint elég hamar el is engedte mindazt a neheztelést, és megvetést, amit az eridonos iránt érzett. Nem tudott, de nem is akart most az iránta táplált ellenérzéseivel foglalkozni. Sőt, hálás volt neki a kávéért, és azért is, mert látványosan visszafogta magát vele szemben. Nem rúgott belé, nem használta ki a lehetőséget, hogy ellensége gyengeséget mutat. Először, mióta ismeri.
Talán nem is olyan kiállhatatlan szuka, gondolta Lilla, miközben válaszára várva figyelte, amint Zsófi is tölt magának a kávéból. Nem teljesen tudta mire vélni a gesztust. Talán csak tényleg ő is inni akart egyet, vagy ez már az első lépés lenne afelé, hogy kibéküljenek? Nem volt biztos benne, hogy bele kéne látnia ebbe bármit is, de most egyébként sem a vele szemben álló érdekelte, hanem húga, aki gyakorlatilag hónapok óta levegőnek nézte őt.
Bólintott egyet Lilla, miközben újból ajkaihoz emelte a kávét. Nem tudta már elkerülni, hogy megízesítse egy csepp sós könnyel, így aztán le is tette, hogy megtörölje arcát tenyere aljával.
- Nem.. nem arról van szó, hogy ne tudnám elfogadni, hogy boldog.. valakivel - felelte, és sóhajtott, időt nyerve, hogy folytatni tudja. - Csak nagyon félek.. rettegek, hogy újra bántják. És nem leszek ott.. már megint nem leszek ott, hogy megvédjem.
Tudta jól, mennyire mániákusnak hangozhat időnként, mennyire túlzásba viszi az aggódást Sáriért. Pedig azt is nagyon jól tudta, hogy húga rendkívül talpraesett és kemény csaj, képes kiállni magáért és.. az ég szerelmére, hiszen kiskorukban ő volt az, aki megvédte nővérét!
- Azt mondtam neki, hogy az se érdekel, ha meggyűlöl, csak tudjam biztonságban. De ez nem igaz. - Elkezdtek potyogni a könnyei. Szégyen szemre, Bernáthy Zsófia előtt. - Nem akarom, hogy gyűlöljön!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Alex más volt, mint a legtöbb srác. Ez persze rémesen klisés duma, Lilla nem is mondta volna ki hangosan, de kezdte így gondolni. És félreérthető megszólalásait is épp emiatt emelte ki, hogy lássa, milyen reakciókat vált ki belőle vele.
Tudta ő, hogy a legtöbben feldobott labdának tekitették volna kérdését, és lecsapták volna, egyértelművé téve vonzódásukat iránta, illetve vágyaikat, hogy rövid úton vízszintesbe kerüljenek vele, de a navinés vagy nagyon jól tudta megjátszani magát, vagy tényleg komolyan vette a lány feltételeit, melyek kimondták, hogy ez bizony nem egy randevú, és ők ennek megfelelően nem is úgy viszonyulnak a másikhoz.
Ennek ellenére megintcsak felszaladt a szemöldöke a másik szavaira. Szóval inkább megfigyelt. Vajon őt mennyit nézegette szótlanul? Kissé beleborzongott ebbe a gondolatba, és igyekezett nem úgy felfogni, mint valami perverz kukkolást. Még ha a művészetben gyakorta levetkőztették a festményre kerülő alakokat, remélte, hogy Alexnek eszébe se jutott őt akként elképzelni.
- Tényleg kicsit fura vagy, Alexander - bólintott Lilla, és még véletlenül se lehetett kivenni szavaiból, hogy ez most jó vagy sem a szemében.
Mi sem lehetett volna jobb gondolat-terelő, mint a befutó vacsora, amit végre letettek eléjük. A levitás hozzá is fogott, és bár úgy tervezte, csak csipeget belőle, hamar szóhoz sem tudott jutni a finom falatoktól.
Még az alapvető illemről is megfeledkezett, de szerencsére a srácot ez nem zavarta, sőt, még fel is ajánlotta, hogy Lilla megkóstolja az ő rendelését.
- Csak egy falatot - bólintott a lány, és kicsit elemelkedve a székéről, előrehajolva átnyúlt villájával Alex tányérjához és csent a csípős kacsából. Visszahuppanva rágcsálta, ízlelgette, és bólogatott a végére.
- Tényleg nem rossz. Az enyémen citrom érződik, nem csíp, de oltári - összegezte tapasztalatait, és már falta is tovább. Mire észbe kapott, már a fele eltűnt, és azon kezdett gondolkodni, kérhet-e még köretet.
De mivel továbbra sem egymaga volt, emlékeztetnie kellett magát arra is, hogy ne minden figyelmét az ételnek szentelje.
- Egyébként mihez akarsz kezdeni a Bagolykő után? Lehet abból élni.. amit tanulsz? - Nem tudta elképzelni ugyan, de remélte, nem hangzik túlságosan kétkedőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmosolyodom a gondolatra, hogy nem fog zaklatni, mások is így kezdték, aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy zaklattak. Hiszek neki, hogy úgy hiszi, nem fog, de én sosem ringattam magam abba a hiú ábrándba, hogy ez valójában meg is fog történni. De az a jó bennem ezen a téren, hogy én tényleg nagyon szeretek dolgozni, szóval sosem pukkadok meg a méregtől, ha valaki megállít, pedig az a valaki általában Jolika.
- Pedig biztos a fél város a pizzarecepteket akarja megtudni. Én jó fej leszek, elég lesz csak a lángnyelvet elárulnia.
Ajkaim széles mosolyra húzódnak, miközben halkan kuncogok az évődésünkön. Egyáltalán és semennyire sem szeretném tudni a pizza receptjét, hiszen szeretek idejárni, és a legnagyobb örömömre Riri is szeret, szóval ez egy hivatalosan anya-lánya program, ami olykor, mint, ahogy most is, kiegészül egy baráttal, jelen esetben Benővel.
- Gyorsan ír alá. Na nézzük.
Fogom a papírokat, és a három példányokat új kupacokba rendezem, a három példány helyett három csomag lesz, ebből egyet sárga, egyet piros mappába teszek az ellenőrzés után, a harmadik kupacot pedig Barnabásnak nyújtom át.
- Gratulálok Bánki úr, ezzel a halom papírral hivatalosan is újra magáé lett a hely. Tettem bele egy tájékoztatót is az éppen aktuális adókról, melyeket minden év december 31-ig kell megfizetnie, illetve a diákmunkával kapcsolatos lehetőségekről is. A legtöbb itteni vendéglátó hely foglalkoztat diákokat, nem tudom, hogy ön régebben alkalmazta-e őket, de szívesen jönnek, és az a visszajelzés érkezik, hogy jól végzik a munkájukat.
De én nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha ő szeretné, akkor majd úgyis felveszi a kapcsolatot a megadott elérhetőségen az iskolával, én amúgy is csak a futár vagyok.
- Köszönöm, nem kávézom, amúgy is várnak rám.
Bökök hátra a fejemmel a szőke kislány és a széles vállú férfi felé.
- Törzsvendégek vagyunk itt, és ha rám hallgat, akkor, amikor újítana az étlapon, fagylaltban is gondolkodhatna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Még a legöntudatosabb, legmegfontoltabb emberekkel is megeshet olykor, hogy ösztönösen, magukat is meglepve cselekednek. Hogy egyszercsak olyan helyzetben találják magukat, méghozzá saját akaratukból, amire nem is voltak felkészülve. Nem tervezték be, még csak nem is állt szándékukban, ha valaki megkérdezi őket róla. Lilla mostanában egyébként sem volt egészen önmaga, szóval mikor a műszakja végén, amit fogalma sem volt, hogy tudott végigcsinálni, ott találta magát a Balázs atya által is használt terem ajtajában, miközben kopogásra emelte kezét, belehasított a felismerés, hogy épp ilyesmit művel.
Megpillantotta a férfit, aki egyelőre őt még nem szúrta ki, és nem értette, hogy a fenébe gondolhatta, hogy ez jó ötlet. Már a múltkor sem ment, és azóta csak minden pocsékabb volt. Mármint hatványozottan. És már akkor sem értette önmagát, hogy mégis mi a francot akarhat ettől az embertől. Nem hitt Istenben, sem az egész Bibliába gondos válogatás után foglalt tündérmesében, pedig egy olyan világban élt, ahol a varázslat létezik.
Persze tudta, miről szól ez, de attól sem érezte magát jobban. Igazából semmitől sem. Még a repülés sem segített, szóval nem is értette, mit remélhet attól, hogy már megint itt van. Pocsékul érezte magát a változatosság kedvéért egyébként is. Fájt mindene, erőtlen volt, a szemei mintha ki akartak volna fordulni a helyükből. A gyomrát mintha szorongatták volna, amitől kissé meg volt görnyedve, és a nyelés is nehezére esett. Így akarna beszélgetni? Egyszerűbb lenne lefeküdni aludni.
Úgyhogy leeresztette kezét, és sarkon fordult, hogy távozzon inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Zsófi

Elneveti magát Zsófia felvetésétől, s fejét is rázni kezdi, hogy ezzel is alátámassza, amit mondani kíván. – Nem a pizzázó végett kerestek, amúgy se tudnám elmondani fejből a receptet – nevet még mindig. Szégyen vagy nem, nem fújja kívülről őket, sőt ami azt illeti, nem is ő készíti el a tésztákat, mert abból aztán lenne hatalmas katasztrófa. – Van egy ingatlanom, amelyet úgy alakítottam ki, hogy az elveszett gyermekek otthonra leljenek ott, amolyan menedék. Mivel eléggé friss így bőven vannak gondok körülötte és evégett szoktak keresni – bár nem kérdezte a nő, magyarázatot ad arra, hogy mi járt a fejében, mikor feljött ez a munkaidőn kívüli téma. A helyben benne van a szíve a lelke és valószínűleg ha éjjel kettőkor hívnák, hogy gond van, kis morgások közepette ott is teremne.
–Van benne rutinom – mosolyodik el, majd türelmesen vár, míg a nő átnézi, hogy minden rendben van-e. Aztán csak hallgat. Csendben és nyugodtan hallgatja végig, miközben Zsófia az adókról és a diákokról fecseg. Végül még mindig mosolyogva szólal meg. - Már volt kezemben a hely, tisztában vagyok a dolgokkal, de köszönöm – először be volt szarva ezektől, illetve minden áron meg akart felelni annak, amit Arie hátrahagyott, de most. Most saját maga kívánja kiépíteni az utat és a hely szellemiségét.
– Ohh, rendben. Ez esetben, jó étvágyat kívánok – ő nem erőltet semmit, nem az a nyomuló fajta. –Természetesen a ház ajándéka – teszi hozzá, miközben hátulról megérkezik a pizza. – Fagylalt, rendben – bólint is hozzá. Majd leül és átgondolja a tendenciát, a vásárlók véleményét pedig illik meghallgatni és fontolóra venni, ezt már korábban is tapasztalta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Noha kicsit már nem mozog a körforgás közelében, a hírek őt is elérik, inkább utóbb, de ki nem kerülök. A faluban járva, főleg, ha emberek között mozog, elkapja az éppen aktuális szavakat, amelyeket az ajkukra vesznek és továbbadnak egymás között. Így hallotta azt is, hogy egykori főnöke, a pizzéria volt tulaja visszatért. Emlékszik arra, amikor elment, hogy mit hagyott hátra, vagy éppen, kit. Nem volt egy kellemes mese, még ha semmi köze se volt hozzá, csak akaratlan sikerült beszélnie róla azzal, aki végül szintén elhagyta a kis városkát. Furcsa véletlenek, vagy talán csak idő kellett neki, míg a nő végül nem várta meg? Túl szövevényes dráma lenne, neki ahhoz meg nincs kedve. Ameddig nincs baj, ő nem folyik bele semmibe. Mégsem tudta megállni, hogy ne a pizzázó felé menjen haza és ne álljon meg egy kicsit az épület előtt. Akaratlanul kerül elő a kérdés ártatlanul, laposan közelítve; mi lett volna ha? Ha itt marad, ha megmarad a kedves, szorgalmas felszolgálósrácnak, aki zárkózott, de szívesen elegyedik szóba két rendelés között. Aki innen hazament, tette a kis dolgát és talán észre sem vette volna senki. Könnyebb lenne, de ugyanolyan magányos út, mint a mostani. Nem tudja eldönteni, hogy megbánás van benne, vagy csak a szomorúság maradványa, amely lassan süpped el a semmiben. Majd lesz valahogy.
Elindul, csakhogy megálljon ismét és visszaforduljon. Nincs nála sok holmi, azok táskájában lapulnak, így nem kell sietnie, ráér. Enni mindig tud, szerencsére étvágya megjavult, így legalább azon nem kell aggódnia senkinek – aki esetleg ráérne ilyet tenni –, hogy elfogy. A kellemes emlékekkel telve nyomja le a kilincset majd nyit be és néz körbe. Van forgalom és lesz is, ebben mindig is bízott. Talán még nem késő eldobni azt, ami van és visszaállni ide, elhinni, hogy semmi sem történt meg azokból, amik miatt kétes és furcsa most a jelenje. Elhinni, hogy még mindig az a kis szürke kisegér, akit senki sem vett észre. Csak szeretné, hogy olyan lássa, aki képes enyhíteni azon, ami benne növekszik.
Nyugodtan ül le egy asztalhoz, majd ad le egy rendelést és vár, hátha megpillantja azt, aki miatt beült ide. Nem ront rá az irodában, nincs már neki joga ilyen helyekre menni, így kivárja a pillanatot. Az bőven van neki jelenleg.