37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Podlovics Alekszej Mór összes hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 5. 17:46 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Valami új kezdődik ma. Először lépem át az előkészítő küszöbét úgy, mint munkatárs. Régen jártam már itt, de a hely mintha mit sem változott volna. Ugyanazok az illatok, ugyanazok a termek. Persze az emberek változnak, de mégis, az egész olyan, mintha megállt volna az idő.
Igyekszem kerülni Lenkét, egyelőre nem akarom hogy tudjon róla, hogy itt vagyok. A végén még a nyakamba akaszkodna, és nehezen tudnám megértetni vele, hogy nem miatta vagyok itt. Tudom, hogy nagylány már és nagyon értelmes, de mégis, féltem kicsit mindkettőnket ettől.
Most épp nincs dolgom, kaptam kis szabadfoglalkozást, ha úgy tetszik. Addig végig járom a folyosókat, inkább nosztalgiából, mintsem valós indokkal. Jól esik visszaemlékezni azokra az időkre, mikor önfeledt kisgyerekként rohangáltunk itt, ahogy rosszalkodtunk az órán. Átéltük az első szerelmet, izgultunk a dogák előtt, takarodó után sokáig fecsegtünk még. Micsoda szép idők voltak azok! Valahol egy kis részem visszavágyik a mai napig. Persze jól érzem magam a nagyiskola falai közt is, de a két életérzés össze sem hasonlítható.
Kicsit elbambulok azt hiszem, mert már arra térek vissza a valóvilágba, hogy valaki nekem ütközik. Kapok utána, de úgy tűnik megvan, a fel megfogja, nem szorul a segítségemre. – Óvatosan, hékás – dorgálom meg mosolyogva, mintha ő is csak gyermek lenne és nem kolléga. Kicsit meghökkenek, ahogy a napló és minden más a kezemben landol, de azért készségesen fogom, míg ő beköti a cipőfűzőjét. – Nincs probléma, semmi baj. – Nyújtom a kezem, hogyha kell segítsek neki felállni. Udvarias gyerek vagyok én, vagy valami hasonló állatfaj, mindenesetre ennyit igazán megtehetek ha már összekoccantunk.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 6. 17:54 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Hajlamos vagyok bambulni, elég szórakozott vagyok néhanapján. Nem gyakran, de megesik hogy a gondolataim jobban lefoglalnak, mint a külvilág. Általában jobb szeretem ha tudom mi történik körülöttem, ha képben vagyok a környezetemmel és azok eseményeivel. De hát na, szerintem ez mindenkivel előfordul ritkán, ahogy az is, hogy összeütközik valakivel. Mint most mi, Beliánnal? Azt hiszem, így hívják. A mestertanoncok mondhatni jól ismerik egymást, ha másról nem is legalább arcról és névről. Nem is tudtam, hogy ő is itt melózik. Bár igazából nem is tudok róla semmit, így ez nem meglepő.
- Nem tesz semmit – vonom meg vállaimat míg felsegítem. Nem vagyok egy udvarias srác, de azért ennyit még megengedhetek az imidzsemnek. Elvégre fent kell tartani a rosszfiús álcát, különben odalenne nekem is, meg a hírnevemnek is. Az meg már milyen lenne, ha azt hallanák, hogy a legidősebb Podlovics megjavult. Elképzelhetetlen, nem akarom kipróbálni. Szeretek így élni, ahogy vagyok, mert tök jó így nekem. A legtöbben szeretnek, akik meg nem, azokkal nem foglalkozom és kész.
- Nem hiszem, nem hiszem. Igazából én itt dolgozom, mától. – Először mondom ki hangosan ezt a tényt, és épp ezért széles vigyor költözik ajkaimra. Komolyan, annyira jól esik hallani is ezt az egészet. – Podlovics Alekszej – nyújtom kezdem, ahogy illik. Elvégre ha együtt fogunk dolgozni, akkor nem árt, ha bemutatkozom. Bár fogalmam sincs, hogy tanárként vagy szintén önkéntesként van itt. A lényegen sokat nem változtat egyébként, attól függ, hogy hogy viselkedek vele, hogy ő hogy viselkedik velem, nem attól, hogy milyen beosztásban van. Én mindenkihez úgy állok, ahogy ő áll hozzám, különösebben a többi nem érdekel.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 6. 17:55 Ugrás a poszthoz

n o r i n a


Bár az apai családrész hatalmas és annyi unokatesóm van, hogy szinte meg sem tudom számolni, de azért nem szabad elfelejtkezni az anyai ági rokonságról sem. Ott van például Norina, az egyik kedvenc unokatesóm. De komolyan, nagyon adom a csajt, ráadásul korban elég közel áll hozzám. Mármint többen is vannak, akik nagyjából egy idősek velem, de mégis. Mindenkit szeretek, mindenkivel jól kijövök, csak na, mégis vannak kedvenceim, még akkor is, ha azt mondom, hogy nincsenek. Olyan ez a helyzet mint az anyáknál, mondjuk lehet nekik tényleg nincs kedvencük. De ha mégis, akkor nálunk biztos én vagyok az, nem létezik, hogy ne én legyek.
Ezért is mondtam azonnal igent, mikor meghívott estére, elvégre egy laza éjszaka sosem rossz, főleg nem jó társaságban. Felveszem a legjobb ruhám, kinyalom magam, mintha randira mennék. Nem gyakran járok randizni, nem az én stílusom, de ha mégis, akkor mindig megadom a módját, mint most. Rohanok, hogy ne késsek el, csak mikor ráfordulok az utcára váltok sétára. Na nehogy már azt gondolja, hogy én itt futok érte. Meg különben is, így legalább van időm kifújni magam kicsit.
- Hát szia – köszönök széles vigyorral, majd még egy cuppanós puszit is nyomok az arcára. Ránézek az órámra, épp nyolc óra egyet mutat. – Mióta vagy te olyan rossz, hogy dohányzol? – rázom a fejem vádlóan, ám továbbra is vigyorogva. Pont én beszélek itt, aki ugyanazt csinálja, de hát na, ha én tönkreteszem magam az a saját dolgom, de azért neki nem kéne ugyanígy járni. – Mesélj, miért kellett ilyen sürgősen találkoznunk? – billentem félre a fejem, míg várok hogy elszívja azt az egy szálat.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 7. 21:27 Ugrás a poszthoz

n o r i n a


Vele nevetek, ahogy csendre int, elvégre a jókedv ragadós, én meg szeretek nevetni. – Ígérem nem szólok. – Nem tudom persze, hogy Árpi bá’ hogy reagálna, bár lehet hogyha megtudná hogy az egyszem hőnszeretett kislánya dohányzik… lehet nem lenne elragadtatva. Bár ha ismeri egy kicsit is Norinát, már pedig szerintem jobban mint akárki, akkor sejtheti, hogy nem olyan ártatlan és cuki, mint amilyennek kinéz. Már kicsinek is jobban szeretett velünk, srácokkal játszani, mint a lányokkal, de én bírtam hogy nem volt az a hisztis hercegkisasszony.
Nemet intek fejemmel, egy időben elég gyakran szívtam, most igyekszem kicsit visszafogni magam. Nem hiszem, hogy le tudok majd szokni, de azért nem tesz rosszat, ha egy kicsit szüneteltetem. Legalább később halok meg tüdőrákban.
- Jaj te, ne hajtsd túl magad azért – ingatom a fejem rosszallóan. Tudom, mennyit tanult, azt is tudom, hogy nem kéne. Elég okos anélkül is, hogy túlhajtsa magát. De persze nem szólhatok bele az életébe, mindenesetre azért legalább tanácsot megpróbálhatok adni. Vagy hát valami olyasmi. – Ugyan, ha dolgom lett volna szólok. Még jó is, hogy írtál, különben csak ültem volna egész este a szobámban. Különben most legalább már kipipálhatom a pletykákat veled is, holnap attól lesz hangos az iskola, hogy Podlovics meghúzta Nádassy-t – röhögöm el magam. Nem sokat tudják, hogy unokatestvérek vagyunk, a családon kívül talán senki. Velem kapcsolatban meg hát… mi mást csinálhatnék egy lánnyal ugye, ha nem fektetem meg. Elképzelhetetlen, hogy esetleg nekem is vannak érzéseim, vagy barátkozom lányokkal. – Miért épp ide? – sóhajtok, mielőtt kinyitnám neki az ajtót. Nem ez a legkellemesebb és leghangulatosabb hely a városban, de kívánsága számomra parancs, ha feltétlenül itt akarja tölteni az estét ki vagyok én, hogy nemet mondjak?
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 7. 21:29 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Ugye, már-már túlzásokba esek – kontrázok azonnal némi finom éllel hangomban. Szeretem a szarkazmust, az iróniát és a gúnyt, előszeretettel alkalmazom saját magamon. Elvégre ki más érdemelné meg, ha én nem? Most mondanám, hogy ez csak kitüntetetteknek jár, de akkor mindenkit fel kéne magasztalnom, az meg faszság lenne. Nem vagyok ilyen rajongó típus, aki mindenkit maga elé helyez.
Tekintetem párhuzamosan halad az övével, ahogy megpillantom a csálé masnit széles vigyorra húzom szám. Én sem tudtam megtanulni soka szép masnit kötni, pláne nem egyformát, ezért hagyjuk is, hogy hogy néznek ki. Ha nem lenne cinkes még ilyen idős korban is tépőzáras cipőt hordani tuti le sem rohadna a lábamról. De így maradnak a különböző, csúnya masnik a cipőfűzőimen.
Bólogatok egy sort a megvilágosodásra, hogy úgy valahogy, én lennék az új fiú. Nem tudom, tudja-e valaki a főnökségen kívül, hogy jövök. Mármint persze, akikhez be voltam osztva eddig ők olyan természetesnek vették a jelenlétem, mintha mindig ott lettem volna, de Belián kifejezetten meglepettnek látszik. Vagy nem tudom, lehet igazából csak nem ismerem elég jól az embereket. Pedig alapvetően úgy gondolom, hogy egész jó vagyok az érzelmek felismerésében, elvégre van három húgom, akik nem feltétlen hajlandóak mindig egyenesen, szavakkal megmondani mi bajuk, de azt persze elvárják, hogy vigasztaljam meg őket és oldjam meg a problémáikat. Annyira jó legnagyobbnak lenni. Ja nem.
- Mikor mit. Önkéntes vagyok, multifunkciós, szóval ahol épp kellek oda pakolnak majd. – Nagyon élem hogy lesz lehetőségem az előkészítő legnagyobb részével megismerkedni. Így legalább talán el tudom dönteni, hogy pontosan kikkel szeretnék foglalkozni, mert egyelőre még fogalmam sincsen. Néha olyan döntésképtelen vagyok. – Jó nyolc-tíz évet töltöttem itt, szóval ha azóta nem alakították át teljesen… - a mondat befejezése helyett inkább kitör belőlem egy halk nevetés, érti ő pontosan hogy mit akarok mondani. Minden szegletét ismerem, talán jobban is mint ő.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 9. 23:53 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Bólogatok, erre azért nem nyitom ki a szám. Vannak azok a helyzetek, mikor érdemes megszólalni, de most erre mit mondhatnék? Harmadjára is, hogy igen, én leszek a mindenes? Vagy hogy ez hozzátartozik az önkéntességhez? Ezeket már úgyis tudja, nem kell hogy ismételgessem itt magam mint valami rossz papagáj. Nem vagyok madár, ne is nézzen senki annak.
-  Megszerelem én, de csak ha valaki természetben fizet érte - vigyorodom el szélesen. Szép bemutatkozás, rögtön egy erős pornós utalással kezdek. Most mondanám, hogy abban bízok, hogy talán nem érti, talán sosem látott még mugli felnőtt filmet, de egészen az esetem, szóval nem. Abban bízom, hogy leesik neki a finom utalás. Így kell elkezdeni, rögtön rá kell startolni a kollégákra, akikről közel sem olyan biztos, hogy ugyanolyan ferde hajlamokkal rendelkeznek mint én. Aztán majd csodálkozom ha kiraknak innen rendbontásért és erkölcsi szennyezésért. Jól van Alekszej, csodás vagy. - Na de amúgy köszi - reagálom le második mondatát is finom biccentéssel kísérve. Kicsit vissza kell vennem, nem szabad hagynom hogy máskor is így elszaladjon velem a ló. Persze, ha itt lennének a kölykök eszembe sem jutna ilyen kétértelmű kijelentéseket tenni. Olyankor valahogy mintha megtanulnék viselkedni, tök érdekes. Szerintem belém van kódolva, vagy valami ilyesmi lehet, mert hogy nem tanultam az biztos. Ennyire nem vagyok én fogékony az új dolgokra szerintem.
- Azért értékelem, persze, és ha nem tudnád hogy hol tudsz úgy rágyújtani, hogy senki ne vegyen észre ha épp nincs kedved kimenni... keress meg és beavatlak a titkokba. - Kinőttem már abból, hogy az ilyen rejtekhelyeket megtartsam magamnak. Felnőttem, mostmár fő az osztozkodás. - Nincs kedved esetleg inni egy kávét a tanáriban? Beavathatnál kikkel kell vigyázni meg milyenek a kollégák. - Nekem nincs jobb dolgom és remélem neki sem. Már ha nem ijesztettem el magamtól végleg a faszságaimmal.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 11. 19:43 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Szélesen elvigyorodom válaszát hallva. Hála Merlinnek hogy nem egy befásul kolléga a kedves fiatalember. Válaszából azt szűröm le, hogy egy kapura játszunk, ha nem is mindkettőre mint én, de ugyanarra biztosan.
- Talán még nők is? Jól bánsz a csavarhúzóval? Csak nem az előkészítő másik feketebáránya? – érdeklődöm finoman utalgatva, hogy kire, kikre bukik. Ebből már sejtheti, hogy én ugyan nyíltan vállalom azt, hogy nem vagyok épp egyoldalú, vagy unalmas. – De mindenképp szólok ha segítség kell – kacsintok rá, mielőtt elnevetném magam. Komolyan, kezdek kínos lenni, így hogy a nagy pofám nem tudom befogni. De amíg nem látom rajta, hogy zavarba ejtené a téma, vagy amilyen szabadszájúan fecsegek róla, addig nem fogom abbahagyni. Úgy vélem ő az, akivel lehet az ilyenekről beszélni, fiatal is, laza is, nincs ezzel baj.
- Persze, mert kevesen vannak akik tudnak róla. – A tudás bizony generációról generációra száll, de azt hiszem kevesen vannak az itt dolgozók közül, akik idejártak előkészítőbe, tehát nyilván kimaradtak ebből a körforgásból is.  Meg aki tanítani jön biztos nem ragaszkodik annyira az emlékekhez, hogy ilyen helyeket mutogasson a kollégáinak. Így hét érthető, hogy emberünk miért nem hallott még az ilyen rejtett zugoktól.
- Remek! – Na legalább már kávéznom is lesz kivel. Persze egy ilyen helyen a legtöbb kolléga kávézik, ha nem is azért, mert szüksége van rá, akkor azért, mert nem akar kimaradni. Ez a falkaösztön, kevesen tudnak nemet mondani neki. Mert mindenki tartozni akar valahova, és ez képes furcsa dolgokra rávenni az embert. – Szívesen, bár lehet a hely szűk lesz kicsit kettőnknek. – Féloldalas mosolyom elárulhatja valódi szándékom, bár nem kívánok nyíltan kikezdeni vele. Még most. talán később, ha már többször találkoztunk. – Tanárnak tanulok, szóval remélhetőleg nem kell a csöpögő csapokkal foglalkoznom majd. – Persze lehet, ha a szükség úgy hozza, mert lássuk be, megeshet hogy kidobnak otthonról és kell a pénz. De azért amíg lehet nem süllyednék le odáig.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 13. 16:54 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Ha abból indulok ki, hogy eddig beszélgetésünk során mindig célozgattunk valamire, akkor a farkasos témából le kéne essem, hogy komolyan farkas. De ha így is van, különösebben nem izgat amíg nem az én torkomat harapja át teliholdkor. Nem ő lesz az első holdkóros, aki… hagyjuk. Hosszú sztori. – Még mindig jobb mintha te lennél Piroska. Bár kétségkívül a piros sem állna rosszul – mérem végig látványosan. Tetőtől talpig, ahogy azt illik, közben szélesen vigyorogva. Szeretek ilyen fesztelenül csevegni, csak az emberek nagy része túl begyepesedett és prűd ahhoz hogy értékelje a társaságom. Elégedetten bólogatok, vágom a mugli szerszámokat. Szerintem fontos, hogyha egyszer Merlin, az a drága vén fószer ott fent, úgy gondolja, hogy kidob a varázstársadalomból, akkor meg tudjam állni a helyem mugliként is. Nem véletlen tettem le a jogsit meg ilyenek. Különben is, elképesztően kinyílik a világ ha az ember hajlandó tovább nézni az orránál. Több a lehetőség, nyitottabban lehet tervezni, és ha nem kezdek el ismerkedni a mugli világgal sose kezdek bele a slammelésbe, ami életem legfájóbb hiánya lenne. – Ezt örömmel hallom – hogy mit, az már maradjon meg nekem, vagy a toleráns világnak, vagy annak, hogy ki tudja kik jönnek. Mindenesetre beállnék a sorba ha lehet.
- Olyan titkos hogy nagyon – bólogatok értelmes kijelentésemmel karöltve. Ki más képes ilyen szép magyar mondatokat összehozni, ha nem én? Szerencse, hogy ő ilyen lelkesen magára vállalja a főzést, én csak inni szeretem, csinálni nem. Mármint a kávét. Csípőmet az asztalnak támasztom, karjaimat mellkasom előtt fonom össze. – Eléggé szűk. Na, nem azért hogy ne lennél jóformában. – Újabb rejtett bók, vagy inkább az első? Lehet a vízszerelős utalásomból nem vette le a pozitív hangvételt, hogy hogy pimasz vagyok és kanos, ja meg nagy a pofám mellé.
- Gondolom, amit épp kell. Legszívesebben irodalmat vagy testnevelést tanítanék, de igazából majdnem bármit. Mondjuk a legendás lények meg a nyelvek kevéssé állnak közel hozzám – vonom meg vállaim. Nem sokan tudják, hogy én meg a költészet közel állunk egymáshoz, pedig de, nagyon is. Meg alapvetően imádtam az irodalom óráinkat, szóval tökre adnám, ha most én taníthatnám. De ki tudja milyen helyek fognak felszabadulni, annyira mindenből képzett leszek (jó, majdnem mindenből, ennyire nagy arcom nincs, hogy elhiggyem magamról) hogy az előkészítősöket taníthassam. Ha meg nem megyek óvóbácsinak, aztán probléma megoldva.
- Két cukorral, tej nélkül – kommentálom, ahogy beledobom a kockacukrotokat a bögrébe, majd lenyúlok egy kiskanalat is, hogy legyen mivel megkevernem. Én okosabb vagyok, várok míg hűl, addig is tekintetem Beliánra függesztem. – Te egyébként mit tanítasz? – Az előbb olyan illetlenül eltereltem a szót. Jó, inkább csak kíváncsi vagyok rá, nincs ebben semmi illendőség igazából.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 18. 11:01 Ugrás a poszthoz

n o r i n a


Gondoskodó mozdulatokkal megveregetem a hátát, az hiányzik még, hogy nekem itt megfulladjon a füstben. Mármint ja, nem ez a mozdulat fogja megmentei az életét, ez inkább csak úgy reflexből jön, mint szerintem az emberek nagyrészénél. Én legalábbis azt tapasztaltam eddig, hogyha valaki elkezd köhögni biztosan akad legalább egy ember, aki megveregeti a hátát.
- Nem az a nagyszám, hogy idősebb vagy, abból már kijutott néhány. Az extrább, hogy ilyen jól nézel ki – vigyorgok rá. Igen, ez egy kevéssé rejtett bók volt, érezze csak, hogy jó nő, meg hogy bármelyik pasi szívesen helyet cserélne velem. Elvégre egy vacsora Norinával azért kellemes időtöltés, na nem csak a beszélgetés, hanem a látvány is. Nyilván más szemmel, kicsit elfogultan nézek a családtagjaimra, de ez nem akadályoz meg abban, hogy meglássam, ha valaki tényleg igazán szép. Norina pedig ez a kategória. – Dehogy, sőt ha lehet csak rosszabb lett ez a téma. – Bár szerintem csak azért érzem így, mert öregszem. Régebben engem is megmozgattak a pletykák, érdekelt, hogy mi terjed rólam, manapság meg szarok rá. Mindenki mondjuk amit akar, különösebben nem érdekel.
- A család előrébb helyezendő, mint a csajok. Különben is, nem mehetek minden este randizni, valamikor tudod tanulni is kell. – Mert bár igaz, hogy sokat járok kocsmázni és különböző bulikba, de egyensúlyban tartom azért, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. Elvégre el akarom végezni az iskolát, az meg enélkül nem fog menni.  
- Hányszor mondtam már, hogy becsüld magad többre annál, minthogy egy pasit kergetsz? – forgatom meg szemeimet, de azért nem ellenzem, hogy bemenjünk. Mondjuk ha ellenezném se lenne más választásom. Komolyan, többet ér annál mint hogy így fusson valaki után, csak úgy tűnik, nem hisz nekem.
Letelepedek drága unokatestvérem mellé, majd kérek egy vajsört. Nem akarom leinni magam, mert ha itt végeztem még vár rám fent egy beadandó, azt meg részegen nem lenne vicces megírni. Vagyis de, viccesnek épp vicces lenne, csak a professzor nem értékelné annyira azt hiszem.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 18. 11:32 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- És miért pont ő Piroska? – Az oké, hogy ő a farkas, de nem nagyon tudom megérteni, hogy ebbe a sztoriba hogy passzol bele Piroska is. Rendszerint megzabálja teliholdkor, aztán kiköpi, vagy mi? Jó, ez groteszk, lehet csak állandóan pirosban jár, vagy eridonos, esetleg vörös.  Opciók tárháza nyílik meg, ahogy belegondolok, csak kicsit el kell engednem a fantáziámat. Na nem úgy, te kis huncut!
- Nem bizony, ez a kettők titka lesz – bólintok komolyan, mintha valóban valami szekta lenne vagy mit tudom én. Micsoda komolya elköteleződésekbe verem bele már az első napomon a többieket. Nem is rossz, nem is rossz, bár nem gondoltam, hogy így fog alakulni. Én csak egy nyugis napra készültem, ilyen lazába, aztán mégse az lett. Ez ilyen, vonzom a bajt, a rejtélyt és a titkokat. Ja hogy csak a bajt? Semmi baj, a többitől költőibben hangzik, mintha tényleg olyan szupermenő lennék hogy a titkok is tapadnának rám. Ehelyett csak a csajokat nem tudom levakarni, ami néha jó, néha meg… hát kevéssé.
Aprót biccentek, hogy nincs mit köszönnie, elvégre nem az én érdemem, hogy dögös. Mármint na, a szépet meg kell becsülni, ezt mindenki tudja, aztán jó ha ilyenkor az ember a tudtára adja a másiknak is, hogy mit gondol. elvégre ez ilyen önbizalomépítés, vagy mi. Nekem sosem volt rá szükségem, így nem nagyon vagyok képben ezzel a fogalommal. Szerintem már anyámból is alig fértem ki, akkora arcom volt. A semmire persze.
- Közel áll hozzám, a versek különösen. – Talán azért nyílok meg ennyire, mert nem ismerjük egymást, amúgy senki más nem tudja, hogy mi a szitu ezzel. – A mozgás szintén ilyen, sokáig kviddicseztem, csak aztán lesérültem és azóta nem játszhatok. – Sosem jöttem helyre teljesen, hiába minden mágikus lötty és bűbáj. A térdem még mindig képes kattogni, ha jön a front hasogat, szóval így nem annyira  buli ez az egész.
- Ebben bíztam – nevetem el magam. Mármint abban, hogy megjegyzi következő alkalomra, mert az azt jelenti, hogyha nem is mély nyomot, de legalább valamilyet hagytam benne. És remélem, hogy még fogok is. Mármint a lelkében, nem kell mindig rosszra gondolni! – Micsoda sokrétűség. Hát hálásan köszönöm, hogy ilyen nagylelkű vagy – mosolygom rá hasonlóképpen, mielőtt egy utolsó keverés után én is aprót kortyolnék.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 23. 08:38 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - 2021.04.22. 22:14
Kolozsvári Gertrúd - 2021.04.22. 22:02
De nekem kell a bácsi Shocked Sose diszkriminálnám a bácsikat a nénik mellől Rolleyes


De így nagyon öregnek érzem magam Sad


Érezd is Rolleyes
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 23. 16:22 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Hát így már mindent értek. – Vagy nem, de legalábbis megpróbálok okosnak látszani. Amúgy sem az én dolgom, szóval innentől kezdve nem is értem minek akarok beleavatkozni. Ja hogy azért mert szeretek mindenbe belepofázni? Hát igen, az bizony szívás néha. Vagy gyakran. Az attól függ, honnan nézzük ugye, mert minden relatív, mint ahogy azt az a nagyon okos mugli professzor úr is megmondta.
- Még lehet, hogy neked is más fog. – Be kéne fognom a szám, de olyan jól esik ilyen piszkos kis megjegyzéseket tenni. Mert mindketten tudjuk, hogy nem arra gondolok, hogy oda fogunk járni mesét olvasni egymásnak. De egyelőre na, elég lenne ha nem mondanám ki hangosan minden mocskos gondolatom. Szerencsére ő tereli a témát, én meg bólogatok, hogy simán, és saját kisujjam az övébe akasztom, hogy megpecsételhessük szent titkunkat. Komolyan, ennyire azért nem király az a kis lyuk, ahová készülünk behatolni.
- Is. Bonyolult téma ez. De egyszer gyere el a Philadelphiába, és meglátod. – Az egyik legnyitottabb, legszabadszelleműbb bár manapság a fővárosban. Minden héten pénteken open slam van, és amikor el tudok szabadulni alap, hogy ott a helyem. A verseim egészen más kalap alá tartoznak, azokban nyoma sincs a megszokott nagyszájú Aleksznek. Verseket általában azokhoz írok, akik mély nyomot hagynak bennem, főként romantikus értelemben. Mert igen, még velem is megesik, hogy valaki elcsavarja a fejem. Utálok szerelembe esni, az egyetlen jó oldala, hogy ilyenkor viszont nagyon termékeny költő vagyok. – A kviddics jó pedig. De ja, előfordulnak ilyen balesetek, egyébként eltalált a labda majd zakóztam egyet a seprűről grátisznak. Az amerikai foci milyen? – Olyat még sose láttam, pedig amúgy elég jól meg vagyok a mugli kultúrával. Mármint na, sokat lógok muglik közt, muszáj alkalmazkodni. De köztük nyilván inkább az ilyen tradícionálisabb sportokat ismertem meg, mint a foci meg a kézilabda.
- Mindent értek. – Nem firtatom, hogy miért nincs mágiája meg hogyan, nem vagyok annyira bunkó hogy már első alkalommal beletolakodjak ennyire mások személyes terébe. Na jó, kit áltatok, dehogynem, simán vagyok olyan bunkó, de most mégsem teszem. Visszafogom magam és inkább a kávéra koncentrálok, ami mintha itt sem lett volna, olyan gyorsan tűnik el. – Hát akkor kalandra fel – vigyorgok rá, a csészét a mosogatóba helyezem, majd udvariasan kinyitom előtte az ajtót.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 12:22 Ugrás a poszthoz

b e l i á n
előzmények


Sikeresen landolunk, hogy a Macskabagoly melyik részén azt egyelőre nem tudom. Mert ahogy földet érünk néhány pillanatig még nem eresztem, hogyha meginogna ott legyek támaszként, utána pedig fontosabb, hogy megnézzem nem hiányzik-e a karja-lába-szemöldöke, mintsem hogy a környéket vizslassam. Különben sem vagyok különösebben itthon ezen a környéken, mert hiába hogy sokat járok a faluba, azért a lakásokat nem ismerem valami jól. - Na mi újság, minden rendben?  
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 12:32 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Kivárom, míg megáll a lábán, míg falfehér arcába lassan visszatér a szín, míg nem néz ki úgy, mint aki mentem összecsuklik. De nem, úgy néz ki tartja magát, amíg meg nem, addig itt vagyok, hogy segítsek. - Ez jó hír - bólintok aprót, elvégre nem azzal kezdi, hogy nem, semmi nincs rendben. Talán megállja hányás nélkül is.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 12:40 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Ugyan. - Ugyanaz a halvány mosoly ül ajkaimon, ami eddig is, nem zavar, hogy gyűrött a kabátom. Majd kivasalom, vagy muglimódra vagy keresek rá valami jó bűbájt. Meg amúgy is, kit érdekel? Ez volt az első társas hoppanálásom nem mágiagyakorlóval és nem esett le se a füle, se az orra, szóval örülök mint majom a farkának.
- Fogadjunk hogy az utca másik végén laksz - engedek meg magamnak egy halk nevetést, a majdnem szót hallva. Amekkora szerencsém van simán a túloldalon kötöttünk ki.


Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 12:48 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Egyetlen bűbájjal helyrehozható - emlékeztetem rá, hogy nekem ez nem kerül se annyi időbe, se annyi energiába, mint ha varázstalan módon kéne megoldanom. Különben is, ócska már ez a kabát, lehet meg sem kísérelném megoldani, hanem inkább vennék újat.
- Egyelőre hozzátok. Nem hagylak egyedül. - Még a végén beborulna itt nekem az árokba, aztán reggel itt találná meg Manyika néni. Micsoda hírek lennének kérem! Na de nem, hazakísérem, nem lesz baja. - Utána a kastélyba vissza, ha beengednek. - Mert nem biztos, közel sem, hogy bejutok. Bármi megeshet.  
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 13:47 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Vele együtt nevetek, mert tényleg, kevés olyan dolog van, amit nem tudunk megoldani a pálcánk segítségével. Na már a varázspálcánkkal, nem kell mindent rosszul érteni! Szóval igen, valahol igaza van, nagyzolás ez az egész.  
- Ne is mondd - csóválom a fejem vigyorogva, gondolva minkét kijelentésére. Mert persze, én úriember vagyok, ő megrészeg, mindkettő elég egyértelmű tény. Szorosan mellette lépkedek, hogyha borulna utána kapja, részegeknél sosem lehet tudni. Mert lehet az egyik pillanatban még tök egyenesen megy, aztán meg úgy bukik orra, hogy rossz nézni.
- Mestertanonc vagyok, nem kéne hogy számítson, de vannak akik nem értenek ezzel egyet. - Mert igen, volt már hogy majdnem büntetést kaptam, hogy mit keresek én kint takarodó után. Pedig tök csendben voltam amúgy. - Nincs, a legtöbb barátom bent lakik a kastélyban, a családom meg messze ide.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 14:28 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Pedig szívesen adok tollat-papírt ha szeretnéd. - Mert van nálam, mindig van, sosem lehet tudni mikor jönnek a legjobb ötletek, aztán azokat papírra kell vetni, nem ám hagyni elszaladni őket.
Kíváncsian pislogok rá, hátha befejezi a mondatot, de nem teszi, helyette mélyet szív a cigijéből és tereli a témát. - Szívesen kipróbálom a kanapét, ha nem rúgtok ki. - Mert ja, sok kedvem nincs mondjuk visszamászni, ha ez is opció.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 15:08 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Mondd csak nyugodtan. - Mert amíg beszél addig is tudom, hogy magánál van, fejben is itt, vagy ha máshol is, de legalább részben mégis velem. Mármint na, nem azért, hogy ki akarom sajátítani, vagy ilyesmi, csak legalább tudom, hogy nem lesz baja.
- Ne mondj olyat, amit holnap megbánhatsz - jegyzem meg. Mert lehet, hogy most így gondolja, aztán holnap már nem. - Mármint ne érts félre, szívesen. - Nem magam miatt aggódók, hanem miatta, hogy valami olyat tesz majd, amit megbánhat.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 16:54 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Halkan nevetek, hogy hallom ám, hallom, ha nem akarnám is hallanám, hogy be nem áll a szája gyakorlatilag. De nem baj, ez jó.
Hagyom, hogy végig gondolja, és csak azután segítem ki, hog feladja. - Azt mondtad, hogy legfeljebb bemegyek a szobádba. Tudod, ez... félreérthetően veszi ki magát. De mondom, engem ugyan nem zavar. - Mert miért zavarna, ettől már sokkal rosszabb helyzetekből is kirángattam magam, főleg hogy itt nagyon senki előtt nem tudok beégni. Legfeljebb reggel, ha megébred és kijózanodik.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 17:09 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Hallgatom, ahogy beszél, talán túlzottan lekötnek szavai, hogy kellően résen legyek. Utána kapok, de minek, már rég a földön ül, mire én kinyújtom a kezem. - Jaj te... - csóválom meg a fejem, mielőtt lehajolnék hozzá, hogy kezemet nyújtva felsegítsem. - Na gyere, hacsak nem akarsz itt éjszakázni. - Összekaparom én, azon ne múljon. - Engem nem zavar ha osztozunk az ágyon meg a macskán - vonom meg vállaimat. Csak nehogy olyanok történjenek, amiket tényleg megbán.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 18:08 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Jó tudni. - Jobb, mintha darabokban lenne aztán nekem kéne összerakni. Vagy hát elvinni valahova, ahol összevarrják, mert én nem vagyok rá jó azt hiszem. Még sosem próbáltam mondjuk, de nem készülök gyógyítónak, szóval ja.
- Valóigaz, még ezután jön a jó idő. - Már tavaszodik ugyan, de még nincs olyan jó idő, hogy idekint aludjunk. Majd nyáron, legfeljebb.
- Belián, veled és a macskával akarok aludni - ismétlem el nevetve, bár közel sem veszem ennyire viccre. Vagy hát én sem tudom, hogy mi lesz ebből.

 
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 18:35 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- A látszat nem minden - vonom meg vállaimat. Mert lehet, hogy úgy tűnik, hogy jól van, de közben meg mégsem, a lelkébe azért nem látok. Pedig nem lenne rossz, ha gondolatolvasó lennék, gondolkodtam is, hogy majd tanulok legilimenciát de végül sose úgy adta ki az élet, hogy lett volna rá lehetőségem.
- Megesik, hogy átmegyek hajléktalanba. - Mert ja, simán elalszok én egy padon is, ha a helyzet úgy hozza.
- És mikor szeretnéd megkapni? - Igen, vehetjük úgy, hogy most randira hívom. Persze, holnap gondolom semmire nem emlékszik majd, szóval feleslegesen tépem a szám, de nem lehet tudni. - Hát mostmár ezt is tudom.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 18:56 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Hát ha tényleg nem fáj semmid, akkor nem. - Legalábbis szerintem akkor nincs nagyobb baja. Merem remélni, hogy tényleg nem esett nagyobbat, mint amilyennek látszott. Felkászálódik a kezemet fogva, szóval nagy baj nem lehet.
- Akár ezt a mait is tekinthetnénk annak. De jó, akkor tekintsük azt az elsőnek. - Mert nekem ugyan mindegy, a lényeg, hogy úgy tűnik, nem visszakozik, ha a randi szóba kerül. Persze, most ebben nem lehetek biztos. - Ó, hát köszönöm - lépek be előtte, ha már ilyen udvariasan előre enged. Rendes tőle.  
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 19:31 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Forgatom a fejem, mikor merre mutat, igyekszem megjegyezni minden ajtót, nehogy benyissak a lakótárshoz. Kínos baleset lenne, az tény. Míg ő a hűtőhöz lép, én leülök egy székre, hogy amennyiben a macska hagyja magát, megsimogathassam. Szeretem az állatokat, meg a legtöbb szeret engem, csak nem is tudom, túl nagy felelősség lenne, hogy nekem is legyen sajátom. - Mit eszel? - Nekem sem ártana valami szilárdat is a gyomromba juttatni, na nem azért, mert különben bajom lesz, hanem mert régen ettem és éhes vagyok.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 20:14 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


Igazán otthonos kis házikó, nem mondom, tetszik. Bár nekem egyedül túl nagy lenne, talán még két embernek is, de végülis a kényelem jó. Mi annyian vagyunk, hogy nem tudom elképzelni, milyen lehet ez, hogy csak két ember jut ennyi helyre.
- Legalább megkóstolom a főztöd - válaszolok vigyorogva. Igen, túl unalmas lenne csak annyit mondani, hogy "igen, kérek". Jó ez így is. - Sört meg te úgysem ihatsz többet, én meg szolidáris vagyok. - Na amúgy se innék, elég volt mára. Kettőnk közül legalább én emlékezzek
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 20:32 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Mert azt mondtam, hogy nem - forgatom meg szemeimet mosolyogva. Nehogy már igyon, elég lesz így is, persze, szerintem nem akarna komolyan inni, de jobb megelőzni akkor is, ha csak viccel. - Így jó, köszönöm - még bólogatok is mellé, hogy bizony, mennyire jó lesz. Legalábbis szerintem rossz nem lehet.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 20:47 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Csak figyelek rád - közlöm halvány mosollyal, hogy nehogy már azt higgye, én itt dirigálni akarok. Szimplán óvom őt, magától és az alkoholtól, mert tudjuk, hogy nem lesz jó ez.
Megvárom, míg leül mellém, és csak akkor kóstolom meg az elém rakott ételt. - Hát jó étvágyat. - Villa kerül az ételbe, aztán a számba, én meg elismerően hümmögök, hogy nem is rossz. - Én azért jobban főzök - vigyorodom el, mielőtt bátrabban kezdenék hozzá az evéshez.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 20:59 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- És miért akar mindenki vigyázni rád? - Még mindig nem tudom, mit történt, csak azt tudom, hogy valami igen. Persze, ha nem akar róla beszélni én megértem, de  a kíváncsiság, mint valami kisördög ül a vállamon és susog, hogy kérdezzek rá.
- Hogyne, tényleg nagyon finom - bólogatok is, hogy higgye csak el. Nézek a macskára, majd a gazdájára, etetni nyilván nem fogom, majd adni neki Belián, ha szabad meg ha akar.
Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. április 25. 21:13 Ugrás a poszthoz

b e l i á n


- Merre jártál Amerikában? - Tudom, a lényegre térek, de illetlen lenne most faggatóznom, szóval nem is teszem, mert jobb lesz ez így. Nem ismerjük eléggé régen egymást ahhoz, hogy ilyenekről kérdezgessem.
- Hát így már nem. - Mert tényleg, ezzel azt hiszem, jól lakok most egy időre, legalábbis reggelig biztosan. Nem kell éhgyomorral lefeküdnöm, ami a legnagyobb szívás szerintem. Jót vigyorgok a kis jeleneten, tetszik, amit látok. Esküszöm, olyan kis aranyosak. - Azért még figyelek rád, ha nem iszol is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Podlovics Alekszej Mór összes hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel