Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Valami új kezdődik ma. Először lépem át az előkészítő küszöbét úgy, mint munkatárs. Régen jártam már itt, de a hely mintha mit sem változott volna. Ugyanazok az illatok, ugyanazok a termek. Persze az emberek változnak, de mégis, az egész olyan, mintha megállt volna az idő.
Igyekszem kerülni Lenkét, egyelőre nem akarom hogy tudjon róla, hogy itt vagyok. A végén még a nyakamba akaszkodna, és nehezen tudnám megértetni vele, hogy nem miatta vagyok itt. Tudom, hogy nagylány már és nagyon értelmes, de mégis, féltem kicsit mindkettőnket ettől.
Most épp nincs dolgom, kaptam kis szabadfoglalkozást, ha úgy tetszik. Addig végig járom a folyosókat, inkább nosztalgiából, mintsem valós indokkal. Jól esik visszaemlékezni azokra az időkre, mikor önfeledt kisgyerekként rohangáltunk itt, ahogy rosszalkodtunk az órán. Átéltük az első szerelmet, izgultunk a dogák előtt, takarodó után sokáig fecsegtünk még. Micsoda szép idők voltak azok! Valahol egy kis részem visszavágyik a mai napig. Persze jól érzem magam a nagyiskola falai közt is, de a két életérzés össze sem hasonlítható.
Kicsit elbambulok azt hiszem, mert már arra térek vissza a valóvilágba, hogy valaki nekem ütközik. Kapok utána, de úgy tűnik megvan, a fel megfogja, nem szorul a segítségemre. – Óvatosan, hékás – dorgálom meg mosolyogva, mintha ő is csak gyermek lenne és nem kolléga. Kicsit meghökkenek, ahogy a napló és minden más a kezemben landol, de azért készségesen fogom, míg ő beköti a cipőfűzőjét. – Nincs probléma, semmi baj. – Nyújtom a kezem, hogyha kell segítsek neki felállni. Udvarias gyerek vagyok én, vagy valami hasonló állatfaj, mindenesetre ennyit igazán megtehetek ha már összekoccantunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hajlamos vagyok bambulni, elég szórakozott vagyok néhanapján. Nem gyakran, de megesik hogy a gondolataim jobban lefoglalnak, mint a külvilág. Általában jobb szeretem ha tudom mi történik körülöttem, ha képben vagyok a környezetemmel és azok eseményeivel. De hát na, szerintem ez mindenkivel előfordul ritkán, ahogy az is, hogy összeütközik valakivel. Mint most mi, Beliánnal? Azt hiszem, így hívják. A mestertanoncok mondhatni jól ismerik egymást, ha másról nem is legalább arcról és névről. Nem is tudtam, hogy ő is itt melózik. Bár igazából nem is tudok róla semmit, így ez nem meglepő.
- Nem tesz semmit – vonom meg vállaimat míg felsegítem. Nem vagyok egy udvarias srác, de azért ennyit még megengedhetek az imidzsemnek. Elvégre fent kell tartani a rosszfiús álcát, különben odalenne nekem is, meg a hírnevemnek is. Az meg már milyen lenne, ha azt hallanák, hogy a legidősebb Podlovics megjavult. Elképzelhetetlen, nem akarom kipróbálni. Szeretek így élni, ahogy vagyok, mert tök jó így nekem. A legtöbben szeretnek, akik meg nem, azokkal nem foglalkozom és kész.
- Nem hiszem, nem hiszem. Igazából én itt dolgozom, mától. – Először mondom ki hangosan ezt a tényt, és épp ezért széles vigyor költözik ajkaimra. Komolyan, annyira jól esik hallani is ezt az egészet. – Podlovics Alekszej – nyújtom kezdem, ahogy illik. Elvégre ha együtt fogunk dolgozni, akkor nem árt, ha bemutatkozom. Bár fogalmam sincs, hogy tanárként vagy szintén önkéntesként van itt. A lényegen sokat nem változtat egyébként, attól függ, hogy hogy viselkedek vele, hogy ő hogy viselkedik velem, nem attól, hogy milyen beosztásban van. Én mindenkihez úgy állok, ahogy ő áll hozzám, különösebben a többi nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bár az apai családrész hatalmas és annyi unokatesóm van, hogy szinte meg sem tudom számolni, de azért nem szabad elfelejtkezni az anyai ági rokonságról sem. Ott van például Norina, az egyik kedvenc unokatesóm. De komolyan, nagyon adom a csajt, ráadásul korban elég közel áll hozzám. Mármint többen is vannak, akik nagyjából egy idősek velem, de mégis. Mindenkit szeretek, mindenkivel jól kijövök, csak na, mégis vannak kedvenceim, még akkor is, ha azt mondom, hogy nincsenek. Olyan ez a helyzet mint az anyáknál, mondjuk lehet nekik tényleg nincs kedvencük. De ha mégis, akkor nálunk biztos én vagyok az, nem létezik, hogy ne én legyek.
Ezért is mondtam azonnal igent, mikor meghívott estére, elvégre egy laza éjszaka sosem rossz, főleg nem jó társaságban. Felveszem a legjobb ruhám, kinyalom magam, mintha randira mennék. Nem gyakran járok randizni, nem az én stílusom, de ha mégis, akkor mindig megadom a módját, mint most. Rohanok, hogy ne késsek el, csak mikor ráfordulok az utcára váltok sétára. Na nehogy már azt gondolja, hogy én itt futok érte. Meg különben is, így legalább van időm kifújni magam kicsit.
- Hát szia – köszönök széles vigyorral, majd még egy cuppanós puszit is nyomok az arcára. Ránézek az órámra, épp nyolc óra egyet mutat. – Mióta vagy te olyan rossz, hogy dohányzol? – rázom a fejem vádlóan, ám továbbra is vigyorogva. Pont én beszélek itt, aki ugyanazt csinálja, de hát na, ha én tönkreteszem magam az a saját dolgom, de azért neki nem kéne ugyanígy járni. – Mesélj, miért kellett ilyen sürgősen találkoznunk? – billentem félre a fejem, míg várok hogy elszívja azt az egy szálat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vele nevetek, ahogy csendre int, elvégre a jókedv ragadós, én meg szeretek nevetni. – Ígérem nem szólok. – Nem tudom persze, hogy Árpi bá’ hogy reagálna, bár lehet hogyha megtudná hogy az egyszem hőnszeretett kislánya dohányzik… lehet nem lenne elragadtatva. Bár ha ismeri egy kicsit is Norinát, már pedig szerintem jobban mint akárki, akkor sejtheti, hogy nem olyan ártatlan és cuki, mint amilyennek kinéz. Már kicsinek is jobban szeretett velünk, srácokkal játszani, mint a lányokkal, de én bírtam hogy nem volt az a hisztis hercegkisasszony.
Nemet intek fejemmel, egy időben elég gyakran szívtam, most igyekszem kicsit visszafogni magam. Nem hiszem, hogy le tudok majd szokni, de azért nem tesz rosszat, ha egy kicsit szüneteltetem. Legalább később halok meg tüdőrákban.
- Jaj te, ne hajtsd túl magad azért – ingatom a fejem rosszallóan. Tudom, mennyit tanult, azt is tudom, hogy nem kéne. Elég okos anélkül is, hogy túlhajtsa magát. De persze nem szólhatok bele az életébe, mindenesetre azért legalább tanácsot megpróbálhatok adni. Vagy hát valami olyasmi. – Ugyan, ha dolgom lett volna szólok. Még jó is, hogy írtál, különben csak ültem volna egész este a szobámban. Különben most legalább már kipipálhatom a pletykákat veled is, holnap attól lesz hangos az iskola, hogy Podlovics meghúzta Nádassy-t – röhögöm el magam. Nem sokat tudják, hogy unokatestvérek vagyunk, a családon kívül talán senki. Velem kapcsolatban meg hát… mi mást csinálhatnék egy lánnyal ugye, ha nem fektetem meg. Elképzelhetetlen, hogy esetleg nekem is vannak érzéseim, vagy barátkozom lányokkal. – Miért épp ide? – sóhajtok, mielőtt kinyitnám neki az ajtót. Nem ez a legkellemesebb és leghangulatosabb hely a városban, de kívánsága számomra parancs, ha feltétlenül itt akarja tölteni az estét ki vagyok én, hogy nemet mondjak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Ugye, már-már túlzásokba esek – kontrázok azonnal némi finom éllel hangomban. Szeretem a szarkazmust, az iróniát és a gúnyt, előszeretettel alkalmazom saját magamon. Elvégre ki más érdemelné meg, ha én nem? Most mondanám, hogy ez csak kitüntetetteknek jár, de akkor mindenkit fel kéne magasztalnom, az meg faszság lenne. Nem vagyok ilyen rajongó típus, aki mindenkit maga elé helyez.
Tekintetem párhuzamosan halad az övével, ahogy megpillantom a csálé masnit széles vigyorra húzom szám. Én sem tudtam megtanulni soka szép masnit kötni, pláne nem egyformát, ezért hagyjuk is, hogy hogy néznek ki. Ha nem lenne cinkes még ilyen idős korban is tépőzáras cipőt hordani tuti le sem rohadna a lábamról. De így maradnak a különböző, csúnya masnik a cipőfűzőimen.
Bólogatok egy sort a megvilágosodásra, hogy úgy valahogy, én lennék az új fiú. Nem tudom, tudja-e valaki a főnökségen kívül, hogy jövök. Mármint persze, akikhez be voltam osztva eddig ők olyan természetesnek vették a jelenlétem, mintha mindig ott lettem volna, de Belián kifejezetten meglepettnek látszik. Vagy nem tudom, lehet igazából csak nem ismerem elég jól az embereket. Pedig alapvetően úgy gondolom, hogy egész jó vagyok az érzelmek felismerésében, elvégre van három húgom, akik nem feltétlen hajlandóak mindig egyenesen, szavakkal megmondani mi bajuk, de azt persze elvárják, hogy vigasztaljam meg őket és oldjam meg a problémáikat. Annyira jó legnagyobbnak lenni. Ja nem.
- Mikor mit. Önkéntes vagyok, multifunkciós, szóval ahol épp kellek oda pakolnak majd. – Nagyon élem hogy lesz lehetőségem az előkészítő legnagyobb részével megismerkedni. Így legalább talán el tudom dönteni, hogy pontosan kikkel szeretnék foglalkozni, mert egyelőre még fogalmam sincsen. Néha olyan döntésképtelen vagyok. – Jó nyolc-tíz évet töltöttem itt, szóval ha azóta nem alakították át teljesen… - a mondat befejezése helyett inkább kitör belőlem egy halk nevetés, érti ő pontosan hogy mit akarok mondani. Minden szegletét ismerem, talán jobban is mint ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bólogatok, erre azért nem nyitom ki a szám. Vannak azok a helyzetek, mikor érdemes megszólalni, de most erre mit mondhatnék? Harmadjára is, hogy igen, én leszek a mindenes? Vagy hogy ez hozzátartozik az önkéntességhez? Ezeket már úgyis tudja, nem kell hogy ismételgessem itt magam mint valami rossz papagáj. Nem vagyok madár, ne is nézzen senki annak.
-  Megszerelem én, de csak ha valaki természetben fizet érte - vigyorodom el szélesen. Szép bemutatkozás, rögtön egy erős pornós utalással kezdek. Most mondanám, hogy abban bízok, hogy talán nem érti, talán sosem látott még mugli felnőtt filmet, de egészen az esetem, szóval nem. Abban bízom, hogy leesik neki a finom utalás. Így kell elkezdeni, rögtön rá kell startolni a kollégákra, akikről közel sem olyan biztos, hogy ugyanolyan ferde hajlamokkal rendelkeznek mint én. Aztán majd csodálkozom ha kiraknak innen rendbontásért és erkölcsi szennyezésért. Jól van Alekszej, csodás vagy. - Na de amúgy köszi - reagálom le második mondatát is finom biccentéssel kísérve. Kicsit vissza kell vennem, nem szabad hagynom hogy máskor is így elszaladjon velem a ló. Persze, ha itt lennének a kölykök eszembe sem jutna ilyen kétértelmű kijelentéseket tenni. Olyankor valahogy mintha megtanulnék viselkedni, tök érdekes. Szerintem belém van kódolva, vagy valami ilyesmi lehet, mert hogy nem tanultam az biztos. Ennyire nem vagyok én fogékony az új dolgokra szerintem.
- Azért értékelem, persze, és ha nem tudnád hogy hol tudsz úgy rágyújtani, hogy senki ne vegyen észre ha épp nincs kedved kimenni... keress meg és beavatlak a titkokba. - Kinőttem már abból, hogy az ilyen rejtekhelyeket megtartsam magamnak. Felnőttem, mostmár fő az osztozkodás. - Nincs kedved esetleg inni egy kávét a tanáriban? Beavathatnál kikkel kell vigyázni meg milyenek a kollégák. - Nekem nincs jobb dolgom és remélem neki sem. Már ha nem ijesztettem el magamtól végleg a faszságaimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szélesen elvigyorodom válaszát hallva. Hála Merlinnek hogy nem egy befásul kolléga a kedves fiatalember. Válaszából azt szűröm le, hogy egy kapura játszunk, ha nem is mindkettőre mint én, de ugyanarra biztosan.
- Talán még nők is? Jól bánsz a csavarhúzóval? Csak nem az előkészítő másik feketebáránya? – érdeklődöm finoman utalgatva, hogy kire, kikre bukik. Ebből már sejtheti, hogy én ugyan nyíltan vállalom azt, hogy nem vagyok épp egyoldalú, vagy unalmas. – De mindenképp szólok ha segítség kell – kacsintok rá, mielőtt elnevetném magam. Komolyan, kezdek kínos lenni, így hogy a nagy pofám nem tudom befogni. De amíg nem látom rajta, hogy zavarba ejtené a téma, vagy amilyen szabadszájúan fecsegek róla, addig nem fogom abbahagyni. Úgy vélem ő az, akivel lehet az ilyenekről beszélni, fiatal is, laza is, nincs ezzel baj.
- Persze, mert kevesen vannak akik tudnak róla. – A tudás bizony generációról generációra száll, de azt hiszem kevesen vannak az itt dolgozók közül, akik idejártak előkészítőbe, tehát nyilván kimaradtak ebből a körforgásból is.  Meg aki tanítani jön biztos nem ragaszkodik annyira az emlékekhez, hogy ilyen helyeket mutogasson a kollégáinak. Így hét érthető, hogy emberünk miért nem hallott még az ilyen rejtett zugoktól.
- Remek! – Na legalább már kávéznom is lesz kivel. Persze egy ilyen helyen a legtöbb kolléga kávézik, ha nem is azért, mert szüksége van rá, akkor azért, mert nem akar kimaradni. Ez a falkaösztön, kevesen tudnak nemet mondani neki. Mert mindenki tartozni akar valahova, és ez képes furcsa dolgokra rávenni az embert. – Szívesen, bár lehet a hely szűk lesz kicsit kettőnknek. – Féloldalas mosolyom elárulhatja valódi szándékom, bár nem kívánok nyíltan kikezdeni vele. Még most. talán később, ha már többször találkoztunk. – Tanárnak tanulok, szóval remélhetőleg nem kell a csöpögő csapokkal foglalkoznom majd. – Persze lehet, ha a szükség úgy hozza, mert lássuk be, megeshet hogy kidobnak otthonról és kell a pénz. De azért amíg lehet nem süllyednék le odáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ha abból indulok ki, hogy eddig beszélgetésünk során mindig célozgattunk valamire, akkor a farkasos témából le kéne essem, hogy komolyan farkas. De ha így is van, különösebben nem izgat amíg nem az én torkomat harapja át teliholdkor. Nem ő lesz az első holdkóros, aki… hagyjuk. Hosszú sztori. – Még mindig jobb mintha te lennél Piroska. Bár kétségkívül a piros sem állna rosszul – mérem végig látványosan. Tetőtől talpig, ahogy azt illik, közben szélesen vigyorogva. Szeretek ilyen fesztelenül csevegni, csak az emberek nagy része túl begyepesedett és prűd ahhoz hogy értékelje a társaságom. Elégedetten bólogatok, vágom a mugli szerszámokat. Szerintem fontos, hogyha egyszer Merlin, az a drága vén fószer ott fent, úgy gondolja, hogy kidob a varázstársadalomból, akkor meg tudjam állni a helyem mugliként is. Nem véletlen tettem le a jogsit meg ilyenek. Különben is, elképesztően kinyílik a világ ha az ember hajlandó tovább nézni az orránál. Több a lehetőség, nyitottabban lehet tervezni, és ha nem kezdek el ismerkedni a mugli világgal sose kezdek bele a slammelésbe, ami életem legfájóbb hiánya lenne. – Ezt örömmel hallom – hogy mit, az már maradjon meg nekem, vagy a toleráns világnak, vagy annak, hogy ki tudja kik jönnek. Mindenesetre beállnék a sorba ha lehet.
- Olyan titkos hogy nagyon – bólogatok értelmes kijelentésemmel karöltve. Ki más képes ilyen szép magyar mondatokat összehozni, ha nem én? Szerencse, hogy ő ilyen lelkesen magára vállalja a főzést, én csak inni szeretem, csinálni nem. Mármint a kávét. Csípőmet az asztalnak támasztom, karjaimat mellkasom előtt fonom össze. – Eléggé szűk. Na, nem azért hogy ne lennél jóformában. – Újabb rejtett bók, vagy inkább az első? Lehet a vízszerelős utalásomból nem vette le a pozitív hangvételt, hogy hogy pimasz vagyok és kanos, ja meg nagy a pofám mellé.
- Gondolom, amit épp kell. Legszívesebben irodalmat vagy testnevelést tanítanék, de igazából majdnem bármit. Mondjuk a legendás lények meg a nyelvek kevéssé állnak közel hozzám – vonom meg vállaim. Nem sokan tudják, hogy én meg a költészet közel állunk egymáshoz, pedig de, nagyon is. Meg alapvetően imádtam az irodalom óráinkat, szóval tökre adnám, ha most én taníthatnám. De ki tudja milyen helyek fognak felszabadulni, annyira mindenből képzett leszek (jó, majdnem mindenből, ennyire nagy arcom nincs, hogy elhiggyem magamról) hogy az előkészítősöket taníthassam. Ha meg nem megyek óvóbácsinak, aztán probléma megoldva.
- Két cukorral, tej nélkül – kommentálom, ahogy beledobom a kockacukrotokat a bögrébe, majd lenyúlok egy kiskanalat is, hogy legyen mivel megkevernem. Én okosabb vagyok, várok míg hűl, addig is tekintetem Beliánra függesztem. – Te egyébként mit tanítasz? – Az előbb olyan illetlenül eltereltem a szót. Jó, inkább csak kíváncsi vagyok rá, nincs ebben semmi illendőség igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Gondoskodó mozdulatokkal megveregetem a hátát, az hiányzik még, hogy nekem itt megfulladjon a füstben. Mármint ja, nem ez a mozdulat fogja megmentei az életét, ez inkább csak úgy reflexből jön, mint szerintem az emberek nagyrészénél. Én legalábbis azt tapasztaltam eddig, hogyha valaki elkezd köhögni biztosan akad legalább egy ember, aki megveregeti a hátát.
- Nem az a nagyszám, hogy idősebb vagy, abból már kijutott néhány. Az extrább, hogy ilyen jól nézel ki – vigyorgok rá. Igen, ez egy kevéssé rejtett bók volt, érezze csak, hogy jó nő, meg hogy bármelyik pasi szívesen helyet cserélne velem. Elvégre egy vacsora Norinával azért kellemes időtöltés, na nem csak a beszélgetés, hanem a látvány is. Nyilván más szemmel, kicsit elfogultan nézek a családtagjaimra, de ez nem akadályoz meg abban, hogy meglássam, ha valaki tényleg igazán szép. Norina pedig ez a kategória. – Dehogy, sőt ha lehet csak rosszabb lett ez a téma. – Bár szerintem csak azért érzem így, mert öregszem. Régebben engem is megmozgattak a pletykák, érdekelt, hogy mi terjed rólam, manapság meg szarok rá. Mindenki mondjuk amit akar, különösebben nem érdekel.
- A család előrébb helyezendő, mint a csajok. Különben is, nem mehetek minden este randizni, valamikor tudod tanulni is kell. – Mert bár igaz, hogy sokat járok kocsmázni és különböző bulikba, de egyensúlyban tartom azért, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. Elvégre el akarom végezni az iskolát, az meg enélkül nem fog menni.  
- Hányszor mondtam már, hogy becsüld magad többre annál, minthogy egy pasit kergetsz? – forgatom meg szemeimet, de azért nem ellenzem, hogy bemenjünk. Mondjuk ha ellenezném se lenne más választásom. Komolyan, többet ér annál mint hogy így fusson valaki után, csak úgy tűnik, nem hisz nekem.
Letelepedek drága unokatestvérem mellé, majd kérek egy vajsört. Nem akarom leinni magam, mert ha itt végeztem még vár rám fent egy beadandó, azt meg részegen nem lenne vicces megírni. Vagyis de, viccesnek épp vicces lenne, csak a professzor nem értékelné annyira azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- És miért pont ő Piroska? – Az oké, hogy ő a farkas, de nem nagyon tudom megérteni, hogy ebbe a sztoriba hogy passzol bele Piroska is. Rendszerint megzabálja teliholdkor, aztán kiköpi, vagy mi? Jó, ez groteszk, lehet csak állandóan pirosban jár, vagy eridonos, esetleg vörös.  Opciók tárháza nyílik meg, ahogy belegondolok, csak kicsit el kell engednem a fantáziámat. Na nem úgy, te kis huncut!
- Nem bizony, ez a kettők titka lesz – bólintok komolyan, mintha valóban valami szekta lenne vagy mit tudom én. Micsoda komolya elköteleződésekbe verem bele már az első napomon a többieket. Nem is rossz, nem is rossz, bár nem gondoltam, hogy így fog alakulni. Én csak egy nyugis napra készültem, ilyen lazába, aztán mégse az lett. Ez ilyen, vonzom a bajt, a rejtélyt és a titkokat. Ja hogy csak a bajt? Semmi baj, a többitől költőibben hangzik, mintha tényleg olyan szupermenő lennék hogy a titkok is tapadnának rám. Ehelyett csak a csajokat nem tudom levakarni, ami néha jó, néha meg… hát kevéssé.
Aprót biccentek, hogy nincs mit köszönnie, elvégre nem az én érdemem, hogy dögös. Mármint na, a szépet meg kell becsülni, ezt mindenki tudja, aztán jó ha ilyenkor az ember a tudtára adja a másiknak is, hogy mit gondol. elvégre ez ilyen önbizalomépítés, vagy mi. Nekem sosem volt rá szükségem, így nem nagyon vagyok képben ezzel a fogalommal. Szerintem már anyámból is alig fértem ki, akkora arcom volt. A semmire persze.
- Közel áll hozzám, a versek különösen. – Talán azért nyílok meg ennyire, mert nem ismerjük egymást, amúgy senki más nem tudja, hogy mi a szitu ezzel. – A mozgás szintén ilyen, sokáig kviddicseztem, csak aztán lesérültem és azóta nem játszhatok. – Sosem jöttem helyre teljesen, hiába minden mágikus lötty és bűbáj. A térdem még mindig képes kattogni, ha jön a front hasogat, szóval így nem annyira  buli ez az egész.
- Ebben bíztam – nevetem el magam. Mármint abban, hogy megjegyzi következő alkalomra, mert az azt jelenti, hogyha nem is mély nyomot, de legalább valamilyet hagytam benne. És remélem, hogy még fogok is. Mármint a lelkében, nem kell mindig rosszra gondolni! – Micsoda sokrétűség. Hát hálásan köszönöm, hogy ilyen nagylelkű vagy – mosolygom rá hasonlóképpen, mielőtt egy utolsó keverés után én is aprót kortyolnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Hát így már mindent értek. – Vagy nem, de legalábbis megpróbálok okosnak látszani. Amúgy sem az én dolgom, szóval innentől kezdve nem is értem minek akarok beleavatkozni. Ja hogy azért mert szeretek mindenbe belepofázni? Hát igen, az bizony szívás néha. Vagy gyakran. Az attól függ, honnan nézzük ugye, mert minden relatív, mint ahogy azt az a nagyon okos mugli professzor úr is megmondta.
- Még lehet, hogy neked is más fog. – Be kéne fognom a szám, de olyan jól esik ilyen piszkos kis megjegyzéseket tenni. Mert mindketten tudjuk, hogy nem arra gondolok, hogy oda fogunk járni mesét olvasni egymásnak. De egyelőre na, elég lenne ha nem mondanám ki hangosan minden mocskos gondolatom. Szerencsére ő tereli a témát, én meg bólogatok, hogy simán, és saját kisujjam az övébe akasztom, hogy megpecsételhessük szent titkunkat. Komolyan, ennyire azért nem király az a kis lyuk, ahová készülünk behatolni.
- Is. Bonyolult téma ez. De egyszer gyere el a Philadelphiába, és meglátod. – Az egyik legnyitottabb, legszabadszelleműbb bár manapság a fővárosban. Minden héten pénteken open slam van, és amikor el tudok szabadulni alap, hogy ott a helyem. A verseim egészen más kalap alá tartoznak, azokban nyoma sincs a megszokott nagyszájú Aleksznek. Verseket általában azokhoz írok, akik mély nyomot hagynak bennem, főként romantikus értelemben. Mert igen, még velem is megesik, hogy valaki elcsavarja a fejem. Utálok szerelembe esni, az egyetlen jó oldala, hogy ilyenkor viszont nagyon termékeny költő vagyok. – A kviddics jó pedig. De ja, előfordulnak ilyen balesetek, egyébként eltalált a labda majd zakóztam egyet a seprűről grátisznak. Az amerikai foci milyen? – Olyat még sose láttam, pedig amúgy elég jól meg vagyok a mugli kultúrával. Mármint na, sokat lógok muglik közt, muszáj alkalmazkodni. De köztük nyilván inkább az ilyen tradícionálisabb sportokat ismertem meg, mint a foci meg a kézilabda.
- Mindent értek. – Nem firtatom, hogy miért nincs mágiája meg hogyan, nem vagyok annyira bunkó hogy már első alkalommal beletolakodjak ennyire mások személyes terébe. Na jó, kit áltatok, dehogynem, simán vagyok olyan bunkó, de most mégsem teszem. Visszafogom magam és inkább a kávéra koncentrálok, ami mintha itt sem lett volna, olyan gyorsan tűnik el. – Hát akkor kalandra fel – vigyorgok rá, a csészét a mosogatóba helyezem, majd udvariasan kinyitom előtte az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Tudod, ez ilyen családi vonás – kacsintok még mindig széles vigyorral. Néha olyan gázul viselkedek, nem értem, mit esznek bennem ilyenkor is a nők. Vagyis gondolom épp azt, hogy ilyen kis nyomorékul viselkedem, mert olyan cuki vagyok, hogy nagyon. Hát húha. Sosem fogom megérteni a női észjárást. Gondoltam már rá, hogy át kéne állnom totál melegre, mert a pasikkal végtelenül egyszerűbb a történet, de sajnos mindig közbejött egy-két olyan alkalom, ami meggyőzött arról, hogy nem való nekem ez az elköteleződés egyik nem oldalán sem. Majd lesz ami lesz, aztán csókolom. – Egyikük sem tanár volt, de csak a te évfolyamodról megvolt Fanni, Petra, Blanka meg persze Flóra. De Flóra szerintem mindenkinek, így az nem valami nagy dicsőség – vonom meg vállaimat. Meg arról is elfelejtek szólni, hogy a legtöbben nem tudták, hogy fiatalabb vagyok náluk, talán egyedül Fanni volt az, akit így be is avattam ebbe. Vagyis rákérdezett, én megmondtam, aztán nem hátrált meg. Jó kis éjszaka volt az, én mondom.
- Ne fossál, nem török a babérjaidra, csak nem akarok megbukni – lököm meg vállammal a vállát nevetve. Mert tényleg, az ő tanulásmániája már-már kóros, nem kell belőle kettő egy családba, de azért szeretném sikeresen elvégezni a mestertanonci képzést ez meg csak úgy, ha pislogok, mint hal a szatyorban nem fog sikerülni. Szóval ja, azért néha kell tanulni is, mert anélkül semmit nem érek majd.
- Nem vagy elcseszett, csak nő – mormogtam halkan inkább csak magamnak, mintsem neki. Na, mondom én nem értem a nőket. Tudják, hogy szar az egész, de azért koslatnak utána, mint valami pincsikutya. Agyrém, de komolyan. Én legfeljebb kiírom magamban valami vers formájában, aztán annyiban hagyom, mert ha nem kellek egy csajnak, akkor az nem változtat majd semmin, ha futok utána. Kérésére magamhoz ölelem, még ringatom is egy kicsit, hogy lenyugodjon, majd hagyom, hogy hátrébblépjen, mikor már kiszakadna az ölelésből. – Mert vele mi van? Neki is nője van? Vagy homokos? – Más ilyen világmegváltóan rossz dolgot nem tudok férfival kapcsolatban elképzelni, mert ha előhozakodik itt nekem azzal, hogy ez a Reece gyerek szereti és azért ilyen elkámpicsorodott menten felkötöm magam.
- Önismeretre kell néha beszámolókat meg ilyen hülyeségeket csinálni, na arra írtam volna meg egy esszét. A csajok meg mindannyian jól vannak, élik a világukat, amennyire tudom. – Szerintem jó testvér vagyok, de azért nem lógok állandóan a testvéreim nyakán. Ha valami nyűgjük van úgyis megmondják, addig meg elkönyvelem, hogy mindenki jól van és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Képzeld, van amelyikkel beszélgetni is szoktam. Mármint tudod, amelyik elég értelmes ahhoz, hogy ne csak a divatról és az időjárásról járjon a szája. – Kikérem magamnak, igencsak sért a feltételezés, hogy tipikus pasi lennék. Igen, valóban kissé szabadosan élem az életem, szeretem jól érezni magam, vagy így, vagy úgy, de azért messze állok én a legtöbb vadbaromtól, akit tényleg csak a farka hajt. Nem erőszakolok ki semmit, semmiféle zsarolással vagy megalázással, meg tényleg, ha lehet akkor tök szívesen beszélgetek a delikvenssel akármiről és mindenről az események előtt vagy után is. Nálam ez nem tabu, sőt, talán csak jobb így. – Részeg voltam, tudod, olyankor az ember szépérzéke erősen csorbul. – Na szép, épp most kérem ki magamnak hogy nem vagyok tipikus, erre most pont egy olyan esettel példálózunk, ami arra vezet, hogy tipikus barom vagyok. – Ezt most értsem úgy, hogy nekem csak a kurvák valók? Na szépen vagyunk – csóválom a fejem tettetett bosszúsággal, de huncutan csillogó zöldjeim egészen biztosan elárulják, hogy amúgy nem vagyok morcos. Bár azért fáj ez a feltételezés, igazán fáj.
- Hát vágod, hogy nem kell félni – adom a hülyét, de nem bírom megállni vigyor nélkül. Szórakoztat ez a szitu, na. Mintha képes lenne megfegyelmezni, vagy megnevelni. Eddig se sikerült, nem most fog, ezen legfeljebb nevetni lehet és mást nem. Szívesen ölelem, tudom, hogy néha mennyire jól tud esni az embernek egy baráti, támogató ölelés. Kell ez, hogy érezzük az energiát amit a másik közvetít, hogy ne legyünk egyedül többé. – És akkor mi a gáz? Mármint abban semmi rossz nincs, hogy tetszik neked. – Biztos kell lennie valaminek, különben nem a szomorú kiskutya szemekkel vezette volna fel a témát. Remélem legalábbis, hogy igazam lesz és tényleg van valami, nem pedig csak hiszti ez az egész, hogy jobbat érdemelne nála, vagy ilyesmi. – Hát még én. Gondolhatod, mi lenne ha nem lenne. - Igazi apatigrisként vetném magam azokra, akik miatt bármelyik húgom is csak kicsit elkeseredettebb a szokottnál. Ez ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egész eddig sikerült elkerülnöm Lenkust az előkészítőben. Fogalmam sincs, hogy hogy sikerült, de valahogy összehoztam. Valahogy, talán direkt tapintatból az ő csoportjához sosem osztottak be felügyelni, meg úgy kivontak a nagy közös rendezvények alól, szóval megúsztam a „te meg mit keresel itt? És miért nem velem vagy?” kérdéseket. Persze azért amennyire lehetett szemmel tartottam, a titkos besúgóim leinformálnak, hogy mi van a kiscsajjal, így tudok minden dolgozatáról, feleléséről, ha jól viselkedik vagy ha büntetésben van. Persze, ezeket jó eséllyel nekem is elmesélné, egyszer valamikor biztosan, de azért nem rossz, hogyha azonnal értesülök minderről, hiszen például a büntetésekről szerintem nem mesélne olyan jó kedéllyel, mint a pozitív eseményekről.
A mai napnak végre vége, épp a tanáriból lépnék ki, mikor az egyik kis csöppség belém rohan hátulról. Már kezdek hozzászokni az ilyenekhez, hogy a szélvészkisasszonyok előszeretettel jönnek nekem egészen véletlenül, míg a kissrácok egészen véletlenül a lábukat felejtik kint az utamban, hátha felbukom. Ez ilyen, a gyerekek ilyenek, aztán van mikor az elnézés a jobb opció, van amikor meg elő kell venni a szigorú nézést és meg kell mondani, hogy ez így nem móka. Ez azonban most más helyzet, mert ahogy hátrafordulok ismerős szőke fürtökkel keretezett ismerős kis arcocskát pillantok meg. Bassza meg, ettől jobb nem jöhet ma. – Hát szia húgi – villantom rá azt a vigyort, aminek tudom, hogy nem tud ellenállni, majd leguggolok, hogy megölelhessem. Igyekszem a lehető legtermészetesebben viselkedni, úgy, mintha ez minden napos történet lenne, és egy cseppet sem lenne furcsa, hogy én, aki az otthon jelentem, most felbukkanok az itteni életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Átkozok magamban mindent és mindenkit, hogy miért itt, miért most és miért így kell ennek megtörténnie. Persze, ha lett volna annyi eszem, akkor szépen otthon nyugodt körülmények között felvezethettem volna, még ideje is lett volna, hogy kihisztizhesse magát. Nem is értem, hogy mit vártam. Hogy a végtelenségig el tudom majd kerülni? Szép álmok, szép tervek. Gratulálok Alekszej, zseniális vagy, egyszerűen zseniális. Ja várj, hogy mégsem? Most meg foghatom a fejem, hogy mihez kezdjek. Hazudni nem hazudhatok, mert úgyis megérzi, és amúgy sem valami etikus. Na de az igazság fájdalmas lesz, neki legalábbis biztosan. Mindenesetre nincs más hátra, mint előre, ideje, hogy kibújjon a szög a zsákból.
- Hát szóval… Az igazság az, hogy nem egészen. - Jól van Aleksz, eddig jól megy. Csak legyél higgadt, mosolyogj szépen és ennyi a lényeg. Összeszedetten, nem hebegve-habogva, hadd lássa csak, hogy én vagyok a falkavezér, és akkor is ez lesz és ez van, ha neki nem tetszik. Csak ne kezdjen el sírni, mert akkor ketten fogunk bőgni. Sóhajtok egyet, mielőtt folytatnám, elvégre most jön a lényegi rész. - Én itt dolgozom. Tudod, ha végzek a sulival tanár szeretnék lenni, és jelenleg itt önkénteskedem, hogy szokjam a közösséget, a tanárokat és a diákokat egyaránt. - Értelmes gyerek, meg fogja érteni, nem is attól félek, hogy nem érti. Attól sokkal inkább, hogy nem tetszik majd neki, hogy a kedvenc testvérét nem sajátíthatja ki többé. Mert itt bizony nem lesz Aleksz Lenkéjé műsorszám, mert Aleksz bácsi mindenkié. Merlinre, mennyire furcsán hangzik a nevem mellett, hogy bácsi. Biztos készen állok én erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tudom én, hogy a mosolyommal mindig meggyőzhetem a kiscsajt. Mint a többi lányt is. A húgom nőből van, innentől kezdve pont ugyanúgy lehet a szívét is elrabolni, mint bármelyik másik nőét. Mosoly, kedves szavak, és za érzés, hogy a kezükbe adom magam és az irányítást. Ugyan kérlek, nem ma kezdtem, Lenke a harmadik húgom. Igaz, hogy a legakaratosabb és a leghisztisebb természet is mindhármójuk közül, de a tapasztalat az tapasztalat, nem veszi el senki. Elvégre valahol mind egyformák, csak meg kell találni a hasonlóságot. Ha ez megvan, onnantól az embernek nyert ügye van.
- Azért pont itt, mert itt szeretnék majd dolgozni, ha végzek. - Meg persze ez van a legközelebb, itt van a legtöbb gyerek és itt fogadják legjobb szívvel a leendő pedagógusokat. Mert igen, vannak intézményke, akiknek csak az ember kell, de azzal nem foglalkoznak, hogy hogy jut el addig, hogy tanárember legyen belőle. Meg vannak olyanok is, ahol egyszerűen nincs annyi olyan korú gyerek, hogy megérje oktati intézménynek lenni. Ez ilyen. Ha lenne választásom, akkor nem itt lennék, de nem nagyon van, így be kell érni azzal, amit az élet adott nekünk. - Haragszol? - tudom hogy nem, mert mikor haragszik, nem ilyen, de ha elhiszi, hogy ennyire sem ismerem, akkor gyengének fog godnolni, magát pedig erősnek, és ha nyeregben érzi magát, az nekem jó. Ez kérem puszta férfi logika. Sokkal egyszerűbb, mint amit a nők annak hívnak, mert ez észérveken és tényeken alapul, semmi spekulációval meg találgatással, mint ahogy azt ők szoktak. Megunom, hogy továbbra is ott guggolok előtte, vagyis inkább a térdeim unják meg. Öreg vagyok én már ehhez kérem. Ehelyett fenekemet leteszem a földre, hátam a falnak támasztom, lábaimat pedig kinyújtom. Így ha valaki közlekedni akar, simán felbukhat bennem, de nem izgat. Vegyen észre, mielőtt orra bukna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Komolyan elgondolkodtat a kérdése. Eddig azt hiszem sosem agyaltam ezen, mert a tudat, hogy mennyire szeretem a gyerekeket mindig ott volt a fejemben, nem kellett rá soha magyarázatot keresnem, hogy miért vagy hogyan. Valószínű, azért alakult ez ki bennem, mert mindhárom kistesómat én pátyolgattam, nevelgettem szeretgettem. Na nem azért, hogy a szüleim szar szülők lennének, csak na, mégis, mint bátyó kötelességemnek éreztem mindig is, és érzem most is, hogy megvédjem és megóvjam őket legjobb tudásom szerint.
- A gyerekek őszinték. Őszintén szeretnek, őszintén rácsodálkoznak a világra, őszintén képesek érdeklődni, örömöt és bánatot kifejezni. Mondjuk tudod és nem óvóbácsi leszek, hanem tanárbácsi, olyasmi korú gyerekeket fogok tanítani, mint te most. – Csak akkor mondjuk remélhetőleg te már nem jársz majd ide. Ezt mondjuk nem mondom ki hangosan, épp csak a gondolataim közt suhan át halkan. Mert hát én is tudom, hogy nem igaz, mert jövőre mikor a rendes gyakorlatom végzem még bőven idejár, és ha felvesznek, akkor is még két évig a nyakamra járhat. Mondjuk abban bízom, hogy addigra felnő kicsit és felelősségteljesebb lesz, vagy elkezd kamaszodni és ezzel együtt szarni fog a fejemre. Na félreértések ne essenek, nem arra várok, hogy ugyanolyan elbaszott ember legyen belőle, mint belőlem lett, csak hogy kicsit leváljon rólam, mert sajnos kezd egészségtelen irányt venni ez az egész.
- Csalódott? Miért? – Ezt nem egészen értem. Mármint na, azt megérteném, ha dühös lenne vagy féltékeny, vagy tudom is én, de hogy csalódott? Hát ez a kiscsaj állandóan képes meglepetéseket okozni de komolyan mondom. Sosem csinál semmi olyat, amit várnék tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Visszafogom a nevetésem, mikor azt mondja, sértésnek szánta. Úgy imádom, olyan gyermekien őszinte még, amilyen sosem lesz akkor, mikor felnő. Vagyis, kis szerencsével megőriz valami ebből az állapotból, és akkor nem lesz olyan sivár és unalmas az élete, mint az átlagos, szürke, begyöpösödött idiótáké. De na, nem szabad nevetni vagy vigyorogni, még a végén nyeregben érezné magát. Elő kell venni kérem a komoly tanárbácsi arcot, ami kicsit kedves, kicsit szigorú, de leginkább mindenféle érzelmektől mentes. Ebben már eskü profi vagyok, a csajokon szoktam gyakorolni, mert mindig megkajálják. Azt mondják, ilyenkor olyan cukin nézek, mint egy kaját kunyeráló kiskutya. Nem tudom, ebből mi az igaz, de ha így van, az csak jó. Legalább majd a kiscsajokat is leveszem a lábukról, és teljesen szerelemesek lesznek Aleksz bácsiba. Legalább ehhez nem kell majd hozzászoknom, hogy milyen ha a nők körülrajongják az embert – még ha ezen a nőszemélyek átlagéletkora öt év is.
- Csak nem rég derült ki. – Aprócska füllentés, de annyi baj legyen. Úgysem veszi észre, elvégre mikor az igazságot hazudom, akkor az sem veszi észre, aki profi ebben. Hát még Lenke, aki jelenleg annyira el van foglalva a saját kis durcájával, hogy az orránál sem lát tovább. Ismerem már, pontosan és nagyon jól tudom, hogy milyen. Engem nem vezet félre. – Igen, a többiek tudták. – Nem kérdezték, de elmondtam nekik, ez már csak így meg mifelénk. – De ez nem jelenti azt, hogy téged kevésbé szeretnélek, vagy ilyesmi. Csak velük többet találkozom, ennyi. – Na hát akkor mentsük ami menhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hidd el nekem, hogy ez mennyei lesz. – Hogy mit keresünk a Telekgerendási Káposztafesztiválon? Hát az egy nagyon nagyon jó sztori. Beli azt mondta, sosem volt még Kaczor Feri koncerten, én meg tökéletesen kiakadtam ezen. Mi az, hogy kettőnk közül ő a mugli és még nem látogatott meg egyetlen ilyen csodálatraméltó, lélekemelő magaskulturális eseményt sem? Nyilván már itt eldöntöttem, hogy elviszem valami jó fajta falunappal, bekajálunk bográcsosból, aztán az első sorban tombolunk Feri báttyára’.
Zseniális módon kiválasztottam ezt az igazán felemelő rendezvényt, bár nem falunap, de hát ilyenkor már egy épp eszű falu se tart falunapot. Ellenben káposztafesztivállal meg egyéb ilyen szarságokkal. Kaja van, Kaczor van, a többi meg már lényegtelen. Neki persze nem mondtam meg, hogy hova viszem. Azt mondtam, hogy kirándulni megyünk, ami alapján nyilván valami olyasmire gondolt, mikor leruccantunk Egerbe vagy Székesfehérvárra, vagy mikor túrázni vittem a Mecsekbe. Hát ez most minden eddiginél sokkal, de sokkal jobb lesz.
Persze, mikor odaárunk nem tudom tovább titkolni, mi a stájsz, de nem bánom, hogy eddig nem mondtam meg, mert arckifejezése egyelőre nem valami biztató. Mármint lehet ez csak az első sokk, de nem látom azt az őszinte örömet – még – amit szeretnék. Na majd később, egy-két kör házi után megjön az ő hangulata is, ha tényleg nem csak beképzelem ezt a búvalbaszottságot, és olyan a kedve is, mint amilyen fejet vág. Itt kérem jól fogjuk érezni magunkat, ettől legfeljebb akkor állok el, ha a telekgerendásiak végig kergetnek minket a falu főutcáján. Bár szerintem én akkor is vihognék, mint aki megkergült, főleg ha tényleg pálinkázunk egy kicsit előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kapcsolok aztán ahogy tovább nézem és elemzem mélázó arcát, hogy ez az enyhe zöldes szín valószínűleg a hoppanálás következtében költözött arcára, és hogy felhőtlen jókedve akkor fog előragyogni, ha a hányinger elmúlik. – Megvárom szivi, ne aggódj. – Biztatóan megveregetem a vállát, megvárom, míg összekapja magát annyira, hogy menni tudjunk, csak aztán indulok el a sűrűjébe. Még bőven van időnk, direkt azért akartam időben elindulni, hogy a koncert előtt legyen időnk szétnézni, enni-inni, szórakozni egy kicsit.
- Üdvözöllek a telekgerendási káposztafesztiválon – válaszolok vigyorogva kérdésére. Épp itt az idő, hogy megtudja, mi a helyzet, hogyha visszakozni akar, akkor még most fusson az egyetlen délutáni busz után. Nem amúgy, nyilván, ha nem akar maradni, akkor szépen hazaviszem és csalódottan hazakullogok, de jobban örülnék, ha nem futamodna meg. Elvégre olyan zseniális ez az ötlet, hogy szerintem soha senki nem lepte meg még őt valami ennyire királlyal. Nyilván, csak én lehetek képes ilyesmire, és senki más. Ez az én szuperképességem az emberek felett. Mindig tudom mire vágynak.
- Arra nem ülhetsz fel, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem fogsz hányni – forgatom meg a szemem kissé apukásan. De hát na, a legújabb cipőm van rajtam, ha lerókázza kibaszottul nem leszek boldog, és akkor még enyhén fogalmaztam. Amúgy sem biztos, hogy az a tákolmány nekünk való, az is lehet belül, és összeszakad. Na nem azért, hogy olyan kövér lenne vagy valami, de ezekben sosem lehet bízni. Ajkaimon azért mosoly ül, mert látom rajta, hogy őszintén élvezi ezt az egészet. Ránt magával, én megyek, közben ő olyan, mint valami gyerek: szinte még a száját is elfelejti becsukni gyönyörködés közben.
- Rémlik a múltkori beszélgetésünk, mikor azt mondtad, sosem voltál még egy jó Kaczor Feri koncerten? Hát gondoltam ideje, hogy bepótoljuk. – És milyen jól tettem, hogy így gondoltam. Utoljára, nem is tudom mikor láttam ennyire felhőtlenül boldognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Naná hogy létezik, különben nem lennénk itt. Békéscsabától úgy 15 percre vagyunk. - Megnéztem ám, hogy hová hozom, azért legalább én tudjam merre van az arra. Neki nyilván nem mondhatom meg, mert... meglepetés. Azt pedig nem lőhettem le előre.
- Nem azt mondtam, hogy nem ülhetsz fel, csak azt, hogy nem most. - Valami halálosan édes, ahogy duzzog itt nekem, mint valami kisgyerek. Lenke is ilyen néha, csak nem ennyire cuki, mert ha a kishercegnőm bepukkad, akkor jaj nekem. Vagy nekem még talán annyira nem is, mert én legalább le tudom nyugtatni hellyel-közzel, de ha Nati kapja a nyakába a szart, az már annyira nem vicces.
- Ha a lényegre emlékszel, az már fél siker. - Hála az égnek én egész jól bírom a piát, szóval nem gyakran esik meg, hogy hiányoznak emlékek az éjszakáról. De azért néha mégis, és az egyik kicsit kínos tud lenni. - Én tényleg figyelek rád - vonom meg vállamat nemes egyszerűséggel, mintha ez valóban ennyire szimpla lenne. Manapság szinte tényleg különlegesnek tűnhet, hogy odafigyelek rá, mert nem nagyon adunk figyelmet a másiknak. A puszira széles vigyorra húzódnak ajkaim, erős a kísértés, viszonozzam a gesztust, de majd később.
- Lángos! Nem érdekel, hogy káposztásat illene enni, a lángos az lángos. - Komolyan, imádok enni. És imádom az ilyen jellegű ételeket. Nagyon, de nagyon. - A koncertig még van időnk, úgyhogy akkor előbb együnk?