- Naná hogy létezik, különben nem lennénk itt. Békéscsabától úgy 15 percre vagyunk. - Megnéztem ám, hogy hová hozom, azért legalább én tudjam merre van az arra. Neki nyilván nem mondhatom meg, mert... meglepetés. Azt pedig nem lőhettem le előre.
- Nem azt mondtam, hogy nem ülhetsz fel, csak azt, hogy nem most. - Valami halálosan édes, ahogy duzzog itt nekem, mint valami kisgyerek. Lenke is ilyen néha, csak nem ennyire cuki, mert ha a kishercegnőm bepukkad, akkor jaj nekem. Vagy nekem még talán annyira nem is, mert én legalább le tudom nyugtatni hellyel-közzel, de ha Nati kapja a nyakába a szart, az már annyira nem vicces.
- Ha a lényegre emlékszel, az már fél siker. - Hála az égnek én egész jól bírom a piát, szóval nem gyakran esik meg, hogy hiányoznak emlékek az éjszakáról. De azért néha mégis, és az egyik kicsit kínos tud lenni. - Én tényleg figyelek rád - vonom meg vállamat nemes egyszerűséggel, mintha ez valóban ennyire szimpla lenne. Manapság szinte tényleg különlegesnek tűnhet, hogy odafigyelek rá, mert nem nagyon adunk figyelmet a másiknak. A puszira széles vigyorra húzódnak ajkaim, erős a kísértés, viszonozzam a gesztust, de majd később.
- Lángos! Nem érdekel, hogy káposztásat illene enni, a lángos az lángos. - Komolyan, imádok enni. És imádom az ilyen jellegű ételeket. Nagyon, de nagyon. - A koncertig még van időnk, úgyhogy akkor előbb együnk?
- Nem azt mondtam, hogy nem ülhetsz fel, csak azt, hogy nem most. - Valami halálosan édes, ahogy duzzog itt nekem, mint valami kisgyerek. Lenke is ilyen néha, csak nem ennyire cuki, mert ha a kishercegnőm bepukkad, akkor jaj nekem. Vagy nekem még talán annyira nem is, mert én legalább le tudom nyugtatni hellyel-közzel, de ha Nati kapja a nyakába a szart, az már annyira nem vicces.
- Ha a lényegre emlékszel, az már fél siker. - Hála az égnek én egész jól bírom a piát, szóval nem gyakran esik meg, hogy hiányoznak emlékek az éjszakáról. De azért néha mégis, és az egyik kicsit kínos tud lenni. - Én tényleg figyelek rád - vonom meg vállamat nemes egyszerűséggel, mintha ez valóban ennyire szimpla lenne. Manapság szinte tényleg különlegesnek tűnhet, hogy odafigyelek rá, mert nem nagyon adunk figyelmet a másiknak. A puszira széles vigyorra húzódnak ajkaim, erős a kísértés, viszonozzam a gesztust, de majd később.
- Lángos! Nem érdekel, hogy káposztásat illene enni, a lángos az lángos. - Komolyan, imádok enni. És imádom az ilyen jellegű ételeket. Nagyon, de nagyon. - A koncertig még van időnk, úgyhogy akkor előbb együnk?