33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollóvölgyi Zsófia összes hozzászólása (119 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 17. 12:12 Ugrás a poszthoz

SZABotázs
Avagy, a tékozló lány hazatér
Mit viselek ma?


Én ha innen egyszer elmegyek, soha vissza nem térek. Fogadalom volt, egy olyan kijelentés, amiben akkor nagyon hittem. Állandóan a többre, a másra a változásra vágytam. Elmentem egy faluból a városba, emelkedtem, emelkedtem, aztán süllyedtem, míg a faluból város lett, a lányból nő, ám a sikeresből sikertelen. Haragszom, mérges vagyok, szenvedek. Ám azzal, hogy önmagam ostorozom, nem jutok előrébb. Mert nem tudom, hogy melyik volt az a pont, amikor hibáztam. Mikor történt mindez? Miért nem én?
Nem ez a munka a minden, mondanák sokan, én mégsem tudok most előre tekinteni. Nem a startvonalhoz battyogtam vissza fejlehorgasztva, hiszen olyan ajánlásom van, hogy lehetetlen, hogy ne engem akarjanak. De most, még tart a gyászidőszak. Azonban, szükségem van rád. Itt vagy, és én érezni akarom a közelséged, hiszen elkerülhetetlenül a legjobb barátom lettél. Elmentem hozzátok, de már nem voltál ott, itt vagy, egy olyan helyen, ahol nekem nincs keresnivalóm. De, ha ide jártál öt évig, akkor tudod, hogy hol kell besétálnod a birtokra úgy, hogy a védőbűbájok ne szúrjanak ki. Én tudom, hogy hogyan jutok el hozzád.
Magamhoz ölelt virágzó kaktuszommal, a legféltettebb kincsemmel sétálok feléd, halkan, hiszen nem akarlak megzavarni, teljesen elmerültél, mint mindig. Ki tudja, talán, ha felpillantasz, azt hiszed, nem vagyok más, csupán csak egy délibáb. Talán nevetsz, és árnyékba húzódsz, de én még mindig itt leszek. A kerítésen ülve, lábaimat lóbálva, ahogy a lágy, tavaszi szellő bele-belekap a hajamba. Tudod, miért vagyunk mi legjobb barátok, Benő? Mert nem különbözünk a szenvedélyben. Te szenvedélyesen szereted az állatokat, én szenvedélyesen szeretem az igazságot. Csak amíg te jóságos vagy, én törtető. Néha szeretnék olyan lenni, mint te. Szenvedélyesen szeretni és közben jóságosnak maradni. Talán, sőt, akkor egészen biztosan érteném a miérteket.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 17. 14:20 Ugrás a poszthoz

SZABotázs


Lebuktam. Sokszor teszem, na nem így, hanem, úgy, hogy a víz alá lebukok, és számolom a másodperceket, egyre hosszabban és hosszabban, mígnem a testem rimánkodik már azért, hogy a felszín felé induljak, mert a bent tartott levegő kezdi el fojtogatni. Nem vagyok szuicid. Nincsen vágyam arra, hogy meghaljak. Nem akarok nem élni. Ne érts félre kérlek. A felszínen nyugodt vagyok, ám olykor, mikor erőm végén járok, tomboló sárkány és tüzes oroszlán keverékeként, dúvad formájában tör elő belőlem a megelégeltség és az ellenállás. Azonban, ha ellenállok az ellenállásnak, lenyomom a mélybe, akkor a fókusz átesik. Miközben a víz alatt számolom a másodperceket, a harag tovaszáll, és én, mikor a felszínre jövök, már újra olyan vagyok, aki képes tiszta fejjel gondolkozni.
- Tudod mit jelent másodiknak lenni?
Kérdezlek, pedig tudod, hiszen a mellettem lévő években mást sem hallottál tőlem. Elsőnek kell lenni, elsőre tökéleteset alkotni. Megtanulni, tudni, elvégezni, mert rend kell, mert fegyelem kell, mert győzni kell. Úgy menetelek előre, mintha nem lenne más út, mintha a mellékutak nyújtotta lehetőség ne volna legalább olyan jó. Senki sem mondta, hogy Bogolyfalva kevesebbet ad majd nekem, mint Budanekeresd, de nem ma. Ma ne mondj ilyet nekem. Még te se. Te legfőképp ne, mert bármennyire is szeretlek, most nincs víz, ami alá lemerülhetek. Most nem tudok elszámolni magamban, és nem akarlak bántani.
- Te vagy az első, aki vesztett.
Közelebb hajolok arcodhoz, illatod orromba, elmémbe férkőzik. Az otthon illata vagy, a megnyugtató közegé. Elpillantok a házikó felé, amit már gyerekként is szerettél. "Miért nincs Széles az órámon?" Ők néztek engem, én tudtam a helyet, de nem árultalak el sosem. Fáj a hasa. Mondtam sokszor, és azt mondtam az én hibám, mert megkóstoltattam veled egy bájitallal teli csigát. Van közöttünk egy régi szövetség, tanárgyerekként a tanárgyerekhez menekülsz, csak amíg te imádod az apád, én nem tudom nevén nevezni. Nekem ő csak Richárd. Valaki, aki még csak a nevét sem adta nekem, és én viszonzásul a szívem zártam el tőle.
- Szép vagy.
Suttogom halvány mosollyal Marcinak, aki nem titkoltan a kedvencem, és akivel a közös titkunk, hogy egyszer megengedte, hogy hozzá bújva aludjak el. Az is egy rossz nap volt. Az ölemben pihenő vidám sárgán virágzó kaktuszt hirtelen feléd nyújtom, és valami mosolyfélét is mellékelek hozzá. A kedvencem, féltő gonddal neveltem mindig.
- Házavató ajándék. Laknia kell valahol, és megfogadtam, hogy ha ez egyszer a tiéd lesz, neked adom. Csak vigyázz rá, kérlek, sűrűn látogatom majd mindkettőtöket.
Nem akarok még menni, bár talán jobb lenne, hiszen, ha jön az eső, elázik mindened, odabent pedig egészen kicsi helyed marad csak, na nem pont Morci miatt. Őt még mindig nem értem...hogyan? Leugorva a kerítésről, szorosan melletted lépkedve haladok. El-elmosolyodom. Te vagy az én örömöm ebben a boldogtalan napban.
- Mesélj te, kérlek. Ha elered az eső, üljünk ki, és meséld el, mi lesz másként.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 17. 18:48 Ugrás a poszthoz

SZABotázs


- Tudod, hogy a pénz csak fű alatt számít. A világ számára Vivien jobb, mint én. Bár végig csak azt tette, amit én, mi van, ha ő mégis jobb? Ha annyira elvakult voltam, hogy nem vettem észre?
Mi van, ha nem én vagyok a legjobb? Ha van egy jobb nálam? Ki mernéd mondani Benő, a szemembe nézve, mernéd azt mondani, hogy ő jobb nálam? Itt kezdődik a szeretet, amikor te meg én szeretjük egymást, és ezért képesek vagyunk kegyelmesebben fogalmazni, gondolván, hogy attól talán jobb lesz majd minden a másik lelkében. De talán csak annyit kéne mondanod, szíved minden szeretetével, hogy Zsófi, te csak egy Bogolyfalva szinte érsz fel, de ott brillírozol majd. Itt, a várossá lett faluban, te lehetsz a legjobb. Vágyj erre, és ne többre, de erre igazán. De te túl szép vagy belül azért, hogy ilyet mondj nekem. Te Vivient sem kedvelted, mert én nem kedveltem. Pedig talán szerethetted volna, de abba belehalt volna a rendíthetetlennek hitt barátságunk. Most már nem félek, mert tudom, hogy nem szeretnéd őt. Csak azért, mert én önző mód ellene hangoltalak, hogy ne szeresd, és te nem tetted, fel sem merült benned talán, hogy az a lány, olyan, mint én, mert ugyanazokat tette mint én, egy időben még a haját is úgy hordta, mint én. Lehet, hogy minden fordítva volt, Benő? Hogy én hasonlítottam rá, hogy én utánoztam őt?
- Annyira utálom, amikor hisztériás picsának érzem magam!
Háborodok fel saját magamon, és bár elítélem a káromkodást, de amikor érzem, hogy gyenge vagyok, hogy hogy nem tudok úgy teljesíteni, ahogy nekem megfelel, ha nem szeretem azt, ahogy vagyok, és ha szavaimmal a számomra kedves embert bántanám, akkor utálom magam. Racionalistává kell válnom, érted, értünk. A barátságunk sokszor ingoványos, hiszen se te, se én nem vagyunk nem érzelmesek lenni, de te szívvel, én ideggel érkezem egy-egy vitába, és sosem lehet tudni, melyikünk győz. Félek, Benő, hogy egyszer egyikünk elfárad, és örökre lerombolunk valamit, ami lényünk egy része. Légy reális, suttogom magamnak odabent, és érzem, ahogy lassan megnyugszom.
- Ha valóban szükségem lett volna erre az állásra, akkor én is megkérhettem volna Richárdot, hogy fizessen, de én nem nyúlok ilyen eszközökhöz. Tisztességes ember vagyok.
Jelentem ki végül neked elégedetten, ahogy körbejárva a helyet, megismerkedem a bútorok kezdeti elrendezésével, közelebb sétálok a szekrényhez, a tükörben vizsgálom arcom, ahogy megváltozott, fakóbb, így jobban látszik a millió szeplő, ami borítja. Csak a szemöldököm sminkeltem és a szempillám festettem, ajkaim is csak egyszerű szájfénytől csillognak nedvesen.
- Helló Morcos.
Köszöntöm az apró dögöt, és bár próbáltam hozzá jól állni, mégsem tudom szeretni. Nem tudom miért, de féltékeny vagyok rá, utálom azt a kisugárzást, ami a törpecirkálóból ered. Frusztrál, főleg, ahogy Benő ölébe fekszik, látványosan. Főleg, amikor itt vagyok. Engem választana, nem is kérdés, és ezt a kis bokafogó is tudja, így odasétálok hozzád, és amikor felegyenesedsz, szorosan megállok előtted, tekintetem tekintetedbe mélyesztve. Semmi. Teszek egy apró lépést. Még mindig semmi. Még egyet, és akkor ott is van, az agresszív ugatás, amitől ne haragudj, de mosoly kúszik az ajkaimra.
- Mindig kiprovokálom.
Ellépve tőled, a mogyorófa pattogósságát élvezve, egyik széket a másik mögé rendezve, ahogy kéred kiviszem őket a hátsó teraszra, és bár, ahogy beléptem, egyből kiléptem a cipőimből, remélem, hogy egy pokrócot hozol majd nekünk, miközben bekucorodok a székbe, és várlak, elered a frissítő zuhatag.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 17. 23:58 Ugrás a poszthoz

SZABotázs


- Szóval én magammal viszek valakit a sírba, hát ez... csodás.
Tudom, hogy nem így értetted, és te is tudod, hogy tudom, mégis képes vagyok úgy reflektálni egy teljesen általános kijelentésre, hogy abból akár parázsvita is kibontakozhat. Hihetetlen türelmed van, ugye tudod? Nem értem a hozzád hasonló embereket, nem értem, hogyan lehettek ilyenek, szentimentálisak, romantikusak, elrugaszkodottak. Én miért nem tudok olyan lenni, mint ti? Néha annyival könnyebb lenne az élet. Néha csak mosolyognom kéne, és megköszönni, amit adsz, amit mondasz, nem egyből keresni neki egy olyan értelmet, amitől a frász kerülgetne bárkit. Néha le kéne vetkőznöm önmagam, de akkor is mellettem lennél-e, ha nem ilyen lennék? Nem hiszem. Valami furcsa, már-már beteg perverzió tart minket együtt. Az Ember Tragédiája jut rólunk eszembe, egyetlen taktusa: Nehány golyóba összevissza gyúrva, Most vonzza, űzi és taszítja egymást. Így történik, ez van bennünk, benned és bennem, és még a taszításon túl is képesek vagyunk újra szeretni a másikat, akkor is, amikor nem érdemli meg. Főleg én nem érdemlem meg tőled, és ezt tudom, és tudod, sajnálom. Mégsem tudok tenni ellene. Csak ne utálj meg Benő, kérlek, ne fáradj el abban, hogy szeretsz.
- A vonaton ülve azon gondolkoztam, hogy nem szállok le itt, hanem elmegyek a végállomásig, bárhol is legyen az, és ott kezdek új életet. Új alapokkal, ismeretlenül. Távol a Vivike féle kompániától, egyedül. Eljöttem az egyetlen vonattal, ami csak Bogolyfalváig közlekedik.
Elnevetem magam, ahogy felrémlik előttem az elhatározásom, és ahogy a hang bemondja, hogy "végállomás". Ha nevetek, ha úgy nevetek, mint most, őszintén, szívből, szépnek érzem magam, nem annak a szigorú arcú nőnek, aki képes lett volna Vivien hátsójába feldugni a magassarkúját a mosdóban, amikor csak ketten voltak bent. Azt hiszem, ezt a történetet nem mesélem még el neked, muszáj valamit tartalékolnom.
- Elmegyek a polgármesterhez, olvastam róla, megnyerő figurának tűnik. Van egy sziklaszilárd ajánlólevelem, kiváló munkamorálom, tapasztalatom, tettvágyam és ambícióm. Egy faluból várossá vált helynél nincs jobb tanulmányozható közeg.
Friss benyomások kellenek nekem, olyanok, melyeket eddig még nem tapasztaltam. Nem akarok elkényelmesedni, cselekedni akarok, dolgozni. Impulzívan élni. Még olyan sok minden van, amit nem tapasztaltam meg, még olyan sok kiaknázatlan lehetőségem van.
- Kellett neked hazahozni. Mondtam, hogy ne tedd, mert lelkinyomorult, de neked kellett ez a kutya. Még mindig nem értem, hogy miért. Állandóan dühös, mire jó ez neked? Mit helyettesít?
Mondjuk lehet, hogy semmit, de olyan, mintha valami hiányozna az életedből Benő, amit tőle megkapsz. A szüleid nem házsártosak, a nagyszüleid sem, na jó, az anyai nagyapád eléggé parás kategória, de nem rá ütöttél, szerencsére. Hogy születnek az olyan emberek, mint te? Az anyjukat megszöktetik. Elkerülhetetlen volt tudod? A Széles gyerekek elkerülhetetlenül bájosra sikerültek. Szeretem a szüleid dinamikáját, szeretem a családod dinamikáját, szeretem, irigylem. Talán ezért is döntöttem úgy, ahogy.
- Nem jöhetek mindig a hátsó úton, mint valami titok. Egyszer úgyis kiderül, hogy illegálisan tartózkodom a birtokon. Ő már nincs a kastélyban, nekem sincs jogom itt lenni. Valami ok kell, hogy bejöjjek, itt lassan azt se tudják, hogy kik vagyunk. Nem kötnek össze minket a szüleinkkel.
Amit talán nem bánok annyira, mert nem viselem a nevét, nekem ez a kegy nem adatot meg, és talán ez a legmélyebb tüske mind közül, szinte érzem, hogy mennyire gyulladt körülötte a bőr, hogy mennyire fájdalmas lesz, ha egy nap úgy döntök, kihúzom. Márpedig. Szorosabbra fogom a bögrémet, már kérnem se kell tőled, hiszen ez az enyém, egy darab belőlem, és talán jó is, hogy Morci nem macska, mert annyira rühell, hogy ez lenne az egyetlen tárgy, amit lelökne, de ezt akár százszor is. Lejjebb csúszok kicsit, kortyolok. Kivárok, majd a nyugalomba robbanok. Mint mindig. A nyugalomban való megszólalás a legijesztőbb, és nekem ez nagyon megy.
- Úgy döntöttem, hogy meg akarom ismerni Richárdot. De ijesztő huszonhárom évesen rálépni az útra, és azon gondolkozni, mit találsz majd a végén, hogy képes vagy-e a sok sérelmet magad mögött tudni, hogy minden kérdésedre választ kapsz-e, hogy nem-e vérzel el valamely tüske kihúzásakor, vagy éppen döföd halálra a másikat eggyel. Félek a hasonlóságainktól, a különbözőségeinktől, de leginkább attól, hogy annak nevezzem, ami.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 18. 13:24 Ugrás a poszthoz

SZABotázs


Nevetek, mert nevettetsz, és bele se gondolok már, hogy hajnalban mennyire dühösen hagytam el a kollégiumot, mennyire irracionális döntés volt kiköltözni, felégetni a hidakat, melyeken emberek még átjöhettek volna, segítő kezet nyújtva nekem, vagy mehettem volna én is emberekhez, hogy segítsenek. Reggel minden hidamat felégettem, ami Budanekeresdhez vagy Pécshez kötött, és az életemet két tértágított táskába pakolva, kaktuszaimat magamhoz szorítva indultam el ide. Gyakorlatilag semmi eséllyel, most mégis, mellőzve lassan a megbántottságot, nevetek veled, mert megnevettetsz, mert a barátom vagy, mert szeretlek. Szeretem az őszinteséged, a szíved, hogy jó ember vagy.
- Ez sosem volt vicces.
Jegyzem meg kissé talán hűvösen is, mivel pontosan tudod, hogy azt mondtam, soha többet, mert a magasba vágytam, feljebb és feljebb, és tudod érdekes belegondolni, hogy mi lett volna, ha tényleg én kapom az állást. Akkor mi lett volna? Huszonhárom évesen hirtelen kiégek, mert elsőre meglett az, amire a legjobban vágytam? Érett ez a pofon már nekem, ezt én is tudom, és te is, csak amíg én kimondom, te még csak gondolni se szeretnél rá.
- Komolyan egy undok, alacsony szörnyhöz hasonlítasz? És te vagy a legjobb barátom!
Ál-felháborodottan vágom csípőre a kezeimet arra, amit mondasz, és nem csak álból háborodom fel, mert nem hiszem el, hogy komolyan, ebben a bokafogóban láttál meg engem. Jó, nem vagyok magas, de kompenzálom a cipőimmel, de komolyan? Azért hoztad haza, mert nem voltam itt mindig, és nem viszed vissza annak ellenére sem, hogy most már itt vagyok, és láthatóan utál engem? Minek neked két idegbajos, ha engem is annak tartasz? Mind a százhatvanegy centim meg van sértődve Széles Adorján Benedek, és ha így folytatod, nincs több Benőzés.
- Ah, csókos leszek. Már megbocsásson az úr, hogy negyvennyolc óra leforgása alatt nem realizáltam, hogy ez nekem is kiváltságokkal jár majd.
Pillantok át rád mosolyogva. Nem, tényleg nem fordult ez meg a fejemben. Negyvennyolc órával ezelőtt azon tanakodtam, hogy mondjam majd el neked, hogy a legjobb barátod maradok, de a munkám miatt képtelenség lesz, hogy havonta két-három alkalomnál többet találkozzunk, és ki tudja, az idő előrehaladásával ez a szám is csökkent volna. Mert a miniszterrel dolgozni egy életre szóló elköteleződés. Azok az emberek, akik ott dolgoznak, egymást ismerik csak szinte, idővel kikopnak mellőlük az emberek. Az elején próbáltam volna mindig jönni, majd örültem volna, ha havonta kétszer, aztán kéthavonta egyszer, majd félévente. Nekem nem tűnt volna fel az idő múlása, de örökre megbántottalak volna téged. A szomorú pedig, hogy fel sem merült bennem, hogy ez mennyire helytelen lenne, mennyire igazságtalan veled szemben.
- Nem tudom. Talán ez az elutasítás rávilágított arra, hogy én mennyire elutasító voltam vele. Ahogy én sem tudom megmagyarázni, hogy miért, úgy neki se tudok magyarázatot adni, hogy miért. Csak utáltam, csak haragudtam rá, pedig próbálkozott. Ez a hely szentimentálissá és érző lénnyé tesz.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 19. 11:34 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr
Egy újabb újrakezdés
Mit viselek ma?


Idegesnek kellene lennem, mert találkozom veled? Sosem érzek igazán idegességet, mert pontosan tisztában vagyok a tudásommal, a képességeimmel, a kapcsolataim milyenségével. Pontosan tudom, hogy hol a helyem a világban, hogy hányadik fokán állok annak a képzeletbeli létrának, ami az ember életét jelzi. Pontosan tudom, hogy egyet lejjebb csúsztam aznap reggel, amikor nem engem, hanem Vivient választották, és bár Benő elmélete tetszik a miértekről, mégsem merülök alá az önsajnálatban azzal, hogy csak szenvedek, hogy miért nem kértem én is pénzt Richárdtól. Én valami mást kértem tőle, és bevallom, akkor, amikor az ajtóban álltam, rettegtem. Mert az érzelmeim kordában tartása nehezebb volt, mint bármikor az életben.
Nem fogom feladni. Nem fogok szenvedni, holott megtehetném, hiszen gyakornokhoz képest kiemelkedő fizetéssel rendelkeztem, még tanulok, és anya után, illetve a nagyszüleim révén is van pénzem. Olykor a szerencsétlen csillagzat alatt született gyermek is szerencsés, mert noha nem viselem apám nevét, anyué is eléggé mérvadó a varázsvilágban. A mi fajtánk sosem adja fel, az élet pedig nem a pénzről szól. Részemről nem. Én a tudást hajszolom, a sikert. Én a magasba vágyom. Nem akarok szárnyalni, én fentről akarok szemlélni. Az én szívem részben dobog csak úgy, mint ahogy helyes volna, engem más vonz, mint másokat.
Hozzám képest itt mindenki szürke. Már kinézetre. A legtöbben szürkét viselnek, mások feketét és fehéret, én csak nagyon ritka esetben nyúlok ehhez az átlagos, de elegáns kombinációhoz. Többnyire ragaszkodom egy központi színhez, mely köré építek mindent, és amely kellemes kombináció a vörösségemmel és szeplősségemmel. Így érkezem meg hozzád is, Konrád, hozzád, aki az Edictum hasábjain oly megnyerően nyilatkozol, és akiről az egyetemen is érdekesebbnél érdekesebb meglátásokat hallottam. Furcsa, de amikor még biztos voltam a dolgomban a minisztériumban, te már akkor is a b tervem voltál, és láss csodát, itt állok, az ajtóban, és ahogy felnyílik, határozottan, tekintetedet keresve lépek be, mosolyom épp csak annyi, hogy elsőre bizalmat sugározzak. Hát itt vagyok, üdvözlésre nyújtott kézzel.
- Polgármester úr, örömömre szolgál, hogy fogadott. Hollóvölgyi Zsófia vagyok, és úgy hallottam, szüksége lenne egy titkárnőre, így tennék egy próbát, hogy lenyűgözzem.
Helló magabiztosság, édes drága barátom, már igazán hiányoztál.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 20. 15:10 Ugrás a poszthoz

SZABotázs


- Bogolyfalván.
Közlöm veled teljesen egyszerűen, hiszen ha itt dolgozom, itt élek, ez tény, és tudom, hogy örülsz neki. Bár olyanok vagyunk, mint egy elcseszett film szereplői, akik egymást kergetik. Te ki, én be, te be, én ki. Valahogy sosem voltunk mély huzamosabb ideig egy helyen, ezt a kastélyt leszámítva, és bár úgy hangzik, mintha nem lenne konkrét tervem a hol lakást illetően, de hidd el, hogy van, és ismersz, te is pontosan tudod, hogy van. Vajon azt akarom-e tudni, hogy melyik társasház lenne a legideálisabb? Nem, hidd el, már az is megvan. Minden megvan, én pedig olyan nyugalommal ülök itt az elhintett ténnyel, hogy a munka - és élőhelyedtől kellemes negyed órás sétára leszek, hogy szinte már elönt az extázis. Nem akarlak bántani. Nem szándékosan piszkállak, de én ilyen vagyok, te pedig ezt pontosan tudod is. Elfogadtál ilyennek, még a legelején.
- Csss, éppen gyászolok, most vesztettem el a szerelmemet, a karrierem csúcsát, éppen a gyász öt szakaszán esek túl, meg kell emésztenem a veszteséget.
Amikor megvolt a kiválasztás, akkor volt az első szakaszban voltam, a kollégium felmondásakor a kettesben, idefelé a hármasban, és nem tudom, hogy most a négyesben vagyok-e, vagy az kimaradt, visszajöttem az elsőhöz, amikor tagadok, de tudom, hogy amikor belépek majd a polgármesterhez, az ötödik szakaszban leszek. Tudom, hogy így lesz, csak ahhoz kellett ez a beszélgetés, veled, mert a kisugárzásod, a lényed segít abban, hogy a helyes irányban maradjak, és nekem nagyon kell, hogy veled beszéljem meg az életemet. Senki másban nem bízok úgy, mint benned.
- Technikailag te csak a második ember vagy ma, akit felkerestem, de azért szeretlek.
Remélem ez a válasz megfelel számodra, és ha nem is azonnal, de végiggondolva azt, amit mondok, hogy hol fogok lakni, és mikor tervezek Richárddal szintet lépni, rávilágít, hogy egy megkezdett folyamatról diskurálunk éppen. Nem mondom ki, hogy ez mind zajlik éppen, de mind zajlik éppen.
- Reggel egy picit drámai voltam. Felmondtam a kollégiumot, és kiköltöztem. Ezért hoztam a kaktuszt, összetörne a szívem, ha ő nem élne túl egy családi viszályt. Utánad őt szeretem a legjobban. Szóval okosan engedd a hisztériás közelébe.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 20. 23:21 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


Igazak azok a pletykák, melyek az egyetemen terjednek rólad, Daróczy Konrád. Hogy van a tekintetedben valami, amit nehezen ereszt el az ember, valami, láthatatlan kötelék, ami az első pillanatban kialakul, a kérdés csak az, hogy vajon ez szerencsés-e a másik félnek, esetünkben nekem. Én nem azt nézem, amit sokan, hogy te férfi vagy, erős kezű, határozott, akivel szívesen menne az ember tovább, engem az érdekel, hogy a kötelék kedvezően hat-e az életem alakulására. Hasznos vagy-e nekem. Jelen pillanatban csak remélni merem, hogy igen, és hogy a kölcsönös hasznosság elvén ez egy win-win játszma lesz.
- Köszönöm.
Szóval a balt. Gyorsan felmérem a környezeti adottságokat. Az ember egyetlen akaratlan mozzanata is árulkodhat agya hátsó zugában tett benyomásairól. A bal szék az ajtóhoz képest távolabb helyezkedik el, a maradást szimbolizálja a jobbal szemben. Hiszem, hogy a jelentkezéseket alaposan átnézed, mert neked olyan ember kell, aki érted akár tűzbe is menne, de legalábbis olyan, aki tud védeni, akár a legkényesebb helyzetben is. Attól még, hogy ez titkárnői állás, és én rohamtempóban közelítek a summa cum laude zárás felé, olyan ajánlással, ami megdönthetetlen, elvégre maga a mágiaügyi miniszter adta, saját gondolatait közvetítve, ami igen nagy szó a huszas éveink elején, nem érzem kevesebbnek, már nem. Nyilván, a Bogolyfalvára vezető utam alatt gyászként éltem meg, hogy nem én lettem a kiválasztott, de őt már ismerem, te azonban, egy különös, új terep vagy. Félreértés ne essék, nem kívánlak. Az egyetemi évek alatt, mikor példának felhoztak, az ember érdekelt, a tettek, a miértek, és nem az, hogyan nézel ki, vagy hogyan néztél rá egy-egy csoporttársamra, már ha igaz volt egyáltalán, amit mondtak. Van valami a tekintetedben, egészen mélyen, valami megfejthetetlen és riasztó. Most még riasztasz, ami egy normális emberi ösztön, normálisabb is, mint az, amit többnyire az ellenkező nem egy-egy kivételesebb tagja kivált. Hiszen annyi a kérdés, ami felmerül, látva téged. Időt akarok, hogy megértselek.
- A mágiaügyi miniszter közvetlen jogi csapatában voltam, gyakornoki pozícióban, mivel az egyetem nem engedte a teljes munkakört, ahogy hivatalosan a minisztérium sem engedi, hogy gyakornokok legyenek ilyen magas körökben, ám annak érdekében, hogy tudásomat kamatoztathassam, az egyik fél engedett. Elsősorban jogi felülbírálatokkal, feddhetetlenséggel, tanácsadással foglalkoztam, egy-egy törvénymódosítás előtt ellenőrként voltam jelen, arra törekedtem, hogy ne maradjanak kiskapuk. A támadhatatlanság kiemelten fontos tényező nálam, ahogy az is, hogy akivel egy lapon említik a nevem, ne rombolja le, amit felépítettem.
Nem csupán a másik védelme fontos, hanem az is, hogy én magam védve legyek egy esetleges botrány során. Nem menteni a menthetőt, hanem külső szemlélőként, rezignált nyugalommal végignézni, ahogy összeomlik egy kártyavár, mert ha össze is kell esnie, Daróczy úr, az a lényeg, hogy mi megvádolhatatlanok legyünk.
- Arra, hogy miért én vagyok a legjobb választás, hosszú körmondatokkal válaszolhatnék, de lenne értelme? Én a tettekben hiszek. Van egy impozáns bemutatkozásom, egy kiváló ajánlólevelem, papírok, amik talán elindítanak egy úton, de utána már semmit sem érnek. Nem mondhatom azt, hogy velem szerencséje lesz, mert ahogy ön, úgy én sem tudom, hogy ez igaz állítás-e.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. április 21. 11:25 Ugrás a poszthoz

SZABotázs


- Ezt most ugye nem mondod komolyan?!
Egész végig hallgatok, vagy legalábbis próbálkozom értelmes válaszokat adni,de amikor azt mondod értem, na akkor elcsattan valami a fejemben, és érzem, ahogy mind a két halántékom egyszerre kezd el lüktetni, a váratlan fájdalomba pedig belekönnyezik a szemem. Ezt nem hiszem el. Ezt nagyon nem hiszem el. Hogy merészeled életem legfontosabb, legérzelemdúsabb döntését elintézni egy értemmel? Hogyan?!
Nézlek, és nem hiszlek el. Nem hiszem el, hogy ez valóban megtörtént, hogy képes vagy ennyit mondani, és sértett gyerek módjára lerendezni engem ennyivel. Ez a viselkedés egyáltalán nem méltó hozzád Széles Adorján Benedek, és ha továbbra is ezt csinálod, akkor komolyan mondom, hogy én nagyon össze fogok veszni veled.
Nézlek, és nem hiszlek el. Érzem, ahogy az eső egyre közelebb ér, ahogy melletted - na nem szó szerint, hanem ahogy rád nézek - cikázik egy villám, és alig számol az ember nyolcig, már dörren is az ég iszonyatos hangon. A vihar közel van, és be kéne húzódnunk, mert hamarosan az eső eláztat minket, mégsem mozdulok. Pillanatok, vagy percek telnek el, nem tudom, de a felháborodásom nem csillapodik akkor sem, amikor már rendesen érzem, hogy a nedvesedő hajam a testemhez tapad. A vihar hirtelen váltott fokozatot, akkor is így járunk talán, ha nem éppen úgy nézlek téged, mintha éppen megölted volna valamelyik állatod lelkét. Technikailag ezt tetted, csak az én lelkemmel. Érzelmi kötődésem, olyan igazi, csak veled és a kaktuszaimmal van. Anyával volt, de ő elment, és te képes vagy egy ennyire fontos dolgot lerendezni annyival, hogy értem. Csodálatos Benő, gratulálok a teljesítményedhez.
- Akkor bazd meg.
Közlöm teljesen nyugodtan, mintha nem épp az esőben áznánk, és sokkal kardinálisabb dolgokról lenne szó. De ez a nap egy az egyben egy borzalom volt, minden pillanata, és hiába vagy te a napom fénypontja, ez az egy értem, elcseszett mindent. Felkelve szusszanok egyet. Nem maradhatok itt, mert nagyon összevesznénk csak, így visszaindulok a házba, hogy visszavegyem a kaktuszom, még Richárdnál is jobb helyen lesz, mint nálad, aki annyit mond erre, hogy értem.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 12. 15:40 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


- Bár ez más közeg, vannak kifejezések, melyek helyszíntől függetlenül megállják a helyüket.
És az, hogy azt mondtad, eltávolítasz bárkit, pont egy ilyen kifejezés. Az emberek csodálnak, szeretnek, és valljuk be, rengeteg minden van benned, ami magnyerő, ami térdre kényszerít bárkit. Én is térdre kényszerülnék, ha más helyzetben lennénk, már csak attól is, ahogy tekinteteddel rám nézel, ahogy vizslatod az arcom, ahogy szemeink összefonódnak. Elindul valami. Több valami, mert több mindent érzek irántad, belőled, feléd egyszerre, van pozitív és negatív is, ám összességében nem bízom az emberekben, így jelen pillanatban benned sem, ahogy nyilván te sem bízol bennem, és ez így van jól. Az emberek annyira naivak, annyira együgyűen képesek gondolkozni, annyira kellemetlenül túldramatizálják a csalódásaikat, melyek jó részét maguknak generáltak. Nem árulnálak el, egy nap pedig - talán - bízni is fogok benned, de nem ma. Nem itt és nem ma. Nem így. A bennem lévő gátak ennél sokkal erősebbek, és nem te leszel az, aki egyből áttöri ezeket.
- Mindazonáltal, értem, amit mond, és alkalmazkodom a helyi sajátosságokhoz.
Való igaz, és ebben neked is igazad van, hogy másabb a játék itt. Hogy talán túl sok évet töltöttem a minisztériumban. Igen, ez az állítás is egy, mely meggyőzött arról, hogy nincs itt az apokalipszis, hogy csak egy más szemszögből kell nézni a dolgokat, hogy másik oldalról kell megvizsgálni azt, hogyan is lehet jóként és nem visszaesésként felfogni egy ekkora változást. Mert mindenki más számára talán visszaesés ez, megvallom, saját magam számára is visszaesésként tekintettem a minisztérium kötelékéből kipottyanva egy éppen csak várossá avanzsált hivatal kávéfőző kisasszonyaként tetszelegni. De, és ezen van a hangsúly, úgy vélem, nekem most erre volt szükségem.  
- Talán túlképzett vagyok, ami a tanulmányi háttért illeti, de alulképzett a dolgok lelki oldaláról. Megismerni egy kistelepülés lélegző, virágzó mindennapjait, megismerni a fejlődést, a nehézségeket, ez hiányzik belőlem. Kifogástalan maximalizmussal találom meg minden jogi dokumentumban a kiskaput és az átverést, de egy robot voltam, egészen addig, amíg nem kaptam egy pofont, ami ráébresztett arra, hogy sok minden hiányzik belőlem.
Egy pillanatig megállok, mert valljuk be a magamfajtának nem könnyű ezekről a dolgokról beszélni. Ne aggódj, semmi pityergés, semmi könny, én nem az a fajta ember vagyok, aki olyan sok érzelmet közvetítene, minden, ami igazi érzelem Benőn csapódik le, ő az egyetlen, akinek elég erősnek kell lennie hozzám, neked nem kell félned, hogy magyarázkodom, könnyezek vagy vállat vonok zavaromban. Nem teszek ilyet.
- Nincs jövőképem, terveim, előttem mindig csak a minisztérium volt. Ebben a pozícióban sok lehetőség van, nem csak a felszínen, hanem a felszín alatt is, és amíg be nem léptem ide, nem értettem igazán, hogy mit keresik, de látva a városiakat, az itt dolgozókat, azt hiszem, magamat. Azt várom az állástól, hogy megtudjam, valóban képes vagyok-e újra a nulláról a csúcsra jutni.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 12. 19:02 Ugrás a poszthoz

Süveges Lili
Az eset, amikor nem stalkolok, csak éppen erre jártam.
Távcsővel. Megesik.
Ruha


Szóval az úgy volt, hogy azt mondtam, hogy kell egy kis szünet. A mi barátságunkban ilyen amúgy sosem volt, és valljuk be, szenvedek, mint a kutya, de makacs vagyok, szóval nem megyek oda hozzád, hogy nem nagyon megy a szünet, nem, nekem eszemben sincs olyat csinálni, mert most még nem menne az, hogy csak Benő legyél. Szóval nem. Ne haragudj rám, kérlek, tudom, hogy nem vagyok igazságos veled, még akkor sem, ha ezt érted csinálom, sőt, ezt értünk csinálom, hogy a barátságunk ne menjen tönkre a dolog miatt.
Viszont hiányzol. Vajon én is hiányzok neked, Benő? Mármint gondolsz rám? Ha igen, hogyan? Máshogyan mint én vagy éppen ugyanúgy? Ha ugyanúgy, akkor azért hagyod, hogy teljenek a napok, mert te sem tudsz mit kezdeni ezzel? Hiányzol.
Hátam a fának vetve, távcsővel a kezemben nézem, ahogy megint Morcossal játszol. Az a hülye kutya állandóan ugat, mert baja van a világgal, és szerinted ez így teljesen rendben van. Még hogy rám hasonlít, ne nevettess, nekem fikarcnyi bajom sincs a világgal. Na jó, csak egy kicsi. Meg alacsony is vagyok, de mit csináljak? Nem Richárdra hasonlítok, hanem anyára. Külsőre nagyon. Belsőre? Azt hiszem, az Richárd. Majd elválik, talán. Szóval állok a fánál, hogy ez a lényeges dolog végre napvilágot lásson, hosszú vörös hajam felfogva, hogy ne vehess észre, a tarkómon szigorú kontyként pihen, és megpróbáltam úgy öltözni, mint egy diák, pedig hat éve elballagtam. Nem ez az első nap, hogy így figyellek, de nem is az utolsó. Még nem. Nem tudom, hogy a diákok öltöznek-e így szabadidejükben manapság, de a százhatvanegy centim, meg a csupa szeplő bőröm, amit nem fedtem semmilyen kozmetikummal, megfiatalít. Lehetnék diák nem? Maximum, ha egy tanár kérdezi, akkor az ő órájára nem járok. Szemeim elé emelem a távcsövet, és irigykedve nézem Morcost, ahogy magadhoz öleled. Rám gondolsz vajon?
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 14. 18:49 Ugrás a poszthoz

Lili


Morcost bezzeg szeretgeted, nem mintha a te hibád lenne, hogy én nem vagyok ott, én döntöttem úgy, hogy nem akarok a közeledben lenni, mert... mert rendeznem kell magamban az érzéseimet. Ki hitte volna, ennyi év után beteszem a lábamat Bogolyfalvára, és olyan sok érzelemmel kell szembenéznem, aminek a huszada nem volt halandó huszonhárom évem során, és ebben benne van az is, hogy az én gyönyörű édesanyám örökre lehunyta a szemeit.
Néha fáj, amikor hosszan nézem magam a tükörben, és nem látok mást csak téged, anyukám, ahogy mintha rám néznél. Látom azt a kevés különbséget, ahogy szemeid körül a ráncok már kialakultak, ahogy ajkaid körül mélyebbek lettek az ívek, ahogy a vörös hajkoronába ősz szálak lopakodtak. Tegnap én is felfedeztem kettőt, és rájöttem, hogy nincs, akinek elmeséljem. Te már nem vagy közöttünk, Benőtől pedig távolságot kell tartanom. Maradt tehát Richárd, de hogyan mondasz olyat egy férfinak, akit még a közös génállományunk szerinti megnevezése szerint sem tudok azzal az A betűs szóval illetni, amivel kellene, hogy őszülsz? Sehogy.
Egyedül vagyok a világban, ami alapvetően nem riaszt meg, azonban a sok érzelmemmel egyedül maradni a világban, riasztó. Beszélgetni szeretnék, és az egyetlen ember, akihez mehetnék, a távcső másik oldalán egy olyan kutyát ölelget, aki szerinte engem idéz. Egy állandóan ugató-morgó zsebcirkálót, aki folyton idegbeteg. Felháborító a feltételezés is. Azonban tanultam én önvédelmet, így bár leköt az, hogy Benőt bámuljam, nem tudlak figyelmen kívül hagyni téged sem, közeledő lány a jobb oldalamon. Viszont, ha most elfutnék, fuccs az álcámnak, hogy én aztán csak egy diák vagyok. Meg amúgy is, én nem nagyon futok, csak ha muszáj, ha kergetnek, de akkor se mindig. Néha csak nézem a másikat, aki kergetne, és tudok nagyon csúnyán nézni.
- A vadőrt.
Felelem teljes nyugalommal a kérdésedre, mert mondhatnék bármit, a fán ülő cinegétől a lombok zöldességéig, semmiről sem tudnék olyan részletes indoklást adni neked, mint róla. Így hát, oldjuk meg gyorsan és fájdalommentesebben. Végignézek rajtad, kedves, mókás kinézetű, szimpatikus lány, és megállapítom, hogy vagy nagyon jól vagy nagyon rosszul olvadtam bele a környezetbe.
- Tetszik a pulcsid, édes.
És tessék, meg is van az a bizonyos kapcsolódási pont, ahogy én az emberekhez kapcsolódni tudok, bénán. Intek, hogy gyere közelebb, és közben feléd nyújtom a távcsövet.
- Szeretnéd kipróbálni? Elég szép az új vadőr, de ha nem szereted a fiúkat nézni, bármi mást is nézhetsz.
Mentségemre szóljon, kedves édi pulcsis, hogy nincsenek testvéreim és lövésem sincs, hogy vajon tizennégy vagy húsz éves vagy-e. A saját koromat is nehezen mondom meg, főleg, mert gyakran elfelejtem. Már ihatok legálisan alkoholt az egyesült államokban. Nem mintha olyan gyakran, vagy inkább valaha is jártam volna már ott.
- Zsófi vagyok, levitás.
Utoljára módosította:Hollóvölgyi Zsófia, 2020. május 14. 18:49
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 17. 17:58 Ugrás a poszthoz

Norina
Kissé szétesettem magam, de nincs vész,
majd csak összerakódok megint. Valahogy.
Ruha


Még mindig menekülök előled, hát nem szánalmas? Szerintem is az, nyugi, mégsem tudom, hogy mit kéne tennem azért, hogy ne így legyen. Helyettesítelek, olyan dolgokkal, amiket te csinálsz Benő, és én nem. Most például a héten a negyedik szál cigarettát szívom, hogy érezzem az illatát, és undorodom az ízétől az ajkaimon, mégis kell, mert ez az illat hozzád köt. Mert hiányzol, bazd meg. De ne mondjam, hogy bazd meg, mert hát a legutóbb is mi lett belőle ugye? Megtetted. Én meg azóta nem tudok napirendre térni fölötte, úgyhogy mint egy hülye menekülök előled. Te vagy a legjobb barátom, és én még mindig nem tudok a szemedbe nézni, mert látom magam előtt, ahogy a csúcsra viszel, és olyan érzéseket élek meg, amiket még soha előtte. Nem játszottam meg, és nem tudom, hogy ezek után hogyan tovább. Kijelentetted, hogy nem menne a dolog, én meg, hogy nekem meg menne. Nyilván, nem maradok a közeledben, de akkor most mégis, mi a fenéhez kezdjünk? Megmondanád, ha a közeledbe merészkednék, tudom, de nem merek. Még nem.
Szusszanva nézem a tájat, hűvösödik, a délutáni nagy meleg már sehol sincs, az emberek szétszéledtek, én meg elbújva a világ elől, a nádas áldásos takarásában úgy lélegzem be a cigaretta füstjét, mint egy függő. Mint, aki nem képes élni nélküle. Ott van az ajkaimon, ott az ujjaimon. Ez így nincs rendben, de most nincs jobb ötletem. Csinálnom kell, hogy érezzelek. Annyira szánalmasnak érzem magam, annyira nyomorultnak, hogy újra a munka vált a szenvedélyemmé. Dolgozom, mint akinek sosem fogy el az ereje, dolgozom, intézem az ügyeket, kritikus alapossággal vizslatok meg minden szerződést, intézem kínos alapossággal a polgármester és a tanács körüli dolgokat. Túlórázom, nem a pénzért, hanem, hogy ne legyek egyedül a gondolataimmal. Nőnek lenni kurva nagy szívás, ez a sok hülye érzelem, hát a tököm tele van mindegyikkel. Inkább a pezsgősüveget emelem az ajkaimhoz és iszok egy kortyot. Elég szánalmas az egyszemélyes partim, de én élvezem. Vagy legalábbis valami olyasmi.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 17. 18:48 Ugrás a poszthoz

Norina


Újabb mély szívás, egészen hozzászoktam ahhoz, hogy dohányzom, és szerintem Richárd, ha nem tévedek, érzed te is rajtam, hogy dohányzom, de valahogy nem akarod elrontani a tényt, hogy itt vagyok, hogy én kerestelek téged, azzal, hogy rákérdezel, mi ez az új módi. Pedig ha tudnád... az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, akkor mit tennél. Mit tennél, ha tudnád, hogy én, aki mindig azt hirdettem, hogy veled ellentétben tökéletes önfegyelemmel és tudatos döntésekkel irányítom az életem, most a stégen ülve pezsgőt kortyolok és dohányzom, mert hiányzik a legjobb barátom, akivel szexeltem? Bezony, akkora karriert csináltam itt magamnak pár hét alatt, hogy azt mondhatnád: Kislányom, olyan vagy, mint én. És én újra gyűlölnélek, pedig nem hazudnál, Richárd, ez az igazság. Hasonlítunk. Kegyetlenül. Még ha kívülről olyan is vagyok, mint az én csodálatos anyukám, belül rád hasonlítok.
Az égboltot nézem, nem tudom, hogy igaz-e, hogy lát vagy hall engem, abban biztos vagyok, ha van élet odaát, a halálon túl, akkor az én szeretett anyukám most is vigyáz rám, csak nem tudom, hogy ő volt-e, aki úgy rendezte, hogy Benővel ez megtörténjen, vagy éppen a mennybéli bridzsparti miatt nem tudott figyelni, aztán már késő volt. Anya nagyon szeretett téged, Benő, és mindig szerette volna, ha egy-egy találkozásunk után azt mondom neki arra a kérdésre, hogy mi volt, hogy megcsókolt, vagy, hogy szerelmet vallott. De az ő kívánsága sosem valósult meg, szóval azt hiszem, Benő, a kettőnk dolgában ő a hunyó. De biztos bolondnak néznél, ha az én örök álmot alvó anyukámra fognám, hogy te meg én, tudod.
- Norina.
Mosolyodom el jöttödre, ahogy hajad és bőröd illata körbeölel. A cigarettát eltartva, hogy ne pirítsam meg semmidet, és mosolyogva fogadom az üdvözlésed, és vállat vonok kicsit.
- Stresszes hét. Stresszes hónap. Tudtad, hogy Benő magához vett még egy kutyát? Egy zsebcirkáló kis nyomit, aki állandóan ugat, mint aki haragszik a világra, és csúnyán néz rám? Ha közel megyek Benőhöz, mindig idegbeteg módon ugat, mint egy bolond. És mit mond? Azért vette magához, mert meglátta, és én jutottam róla eszébe. Hogy olyan az a minidög, mint én.
Nem szeretem Morcost, főleg, mert tudom, hogy hasonlítunk. Szerinte is bekaphatja a világ, meg szerintem is, ő is kicsi, én is. De látod, most sem tudok másról beszélni, csak rólad.
- Hogy vagy? Eltanultad a mai napot is?
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 18. 13:09 Ugrás a poszthoz

Lili

Mondjuk, azt én sem szeretném, ha a vadőr bácsit nézegetnéd, valljuk be, a legjobb barátom, és nagyon féltékeny lennék rá, ha tudnám, hogy bárki nézegeti. Voltak barátnői, hosszabb-rövidebb ideig, azok nem zavartak különösebben, de most a gondolat, hogy te kicsi lány, akiről süt, hogy kedves vagy és őszinte, zavarnál. Nem tudom miért, talán mert sok minden más most, mint az elmúlt tíz évben. Talán túl sok mindent tettünk kockára Benő, amikor nem mentél el. Ennél a mostani helyzetnél talán még az is jobb lenne, ha tényleg megpofoztál volna. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nagyon utálok lány lenni, és ez nagy szívás mind a kettőnknek.
- Nyugodtan nézhetsz vele bármit. Egy Richárd nevű bácsié, és ő egyáltalán nem fog megharagudni rá, ha te is belenézel.
Csak most gondolok bele, hogy mennyire furcsa lehet másoknak, akik nem tudják, hogy mi van, hogy én időről időre beszélek egy Richárd nevű férfiről, akivel nem mellesleg együtt is élek. De ha te ezt tudnád, kicsi lány, akkor nyilván te is azt kérdeznéd, hogy miért nézem a vadőrt, ha Richárddal élek. Nem vagyok boldog? Boldog vagyok? Nem tudnám amúgy megmondani, márt azt, hogy boldog vagyok-e, a szélsőséges érzések nálam olyanok, mint a parázs, egyszer csak lángra kapnak, és aztán beborítanak mindent. És, hogy mit mondanák Richárdra? Vállat vonnék, mert képtelen vagyok kimondani, hogy a szülőm. Nem megy az a betűs szó még mindig, és egyéb szinonimái sem, képtelen vagyok annak hívni, ami, és tudom, hogy emiatt a te szemedben is, meg az ő szemében is, meg a világon mindenki szemében is, hálátlannak tűnök, de megtettem az első lépést, huszonhárom év után otthont kértem.
- Szóval levitás vagy te is.
Hát ez kínos kicsi lány, biztosra vettem, hogy navinés vagy, vagy eridonos, de, hogy pont levitás legyél, én meg olyan legyek, aki nem hazudik, na ebből most akkor hogyan is mászok ki? Ugye? Jó kérdéseim vannak nekem is, és tudom, hogy vizslatsz, ó, miért is nem mondtam, hogy rellonos vagyok? Bár, amilyen szerencsém lenne, akkor bármilyen aranyos is legyél kicsikém, biztos, hogy te is rellonos lennél. Köszi karma, de tényleg.
- Nem lakok a kastélyban és azért nézem őt, mert a legjobb barátom, de most éppen fasírtban vagyunk, főleg miattam, szóval még nem nagyon jutottam el odáig, hogy a közelébe menjek, de azért eléggé hiányzik, így ránéztem, hogy jól van-e.
Végül is, ez teljesen igaz, szóval egyelőre még fen tudom tartani a látszatot, és remélem ez kitart mára. Taktikát kell váltanom viszont, ha látni akarlak Benő, leginkább azt, hogy elmenjek hozzád, de nem megy, most még nem.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 21. 13:21 Ugrás a poszthoz

Lili


- Nagyon jó holmi, amikor megtaláltam egyből elkértem.
Vagyis, azt mondtam Richárdnak, hogy szükségem van rá a héten, és ő szerintem inkább nem ellenkezett, de neked, Lili, aki túlontúl aranyos vagy ahhoz, hogy megértsd mit is jelent egy hisztérikus drámakirálynő lelkivilága, erről nem kell tudnod. Mert ez van, sajnos. Egy hisztérikus drámakirálynő vagyok, aki káromkodik, és amit elkáromkodik az megtörténik vele, hogy aztán most oda jusson, hogy azzal, akivel megtörtént, csak egy távcső két oldalán tartsa a kapcsolatot. Tudom, tudom, ez nem kapcsolat, de basszus Benő, nekem most nem megy több, pedig annyira szeretnék újra ott lenni veled, érezni téged, a barátodnak lenni. Az a legnagyobb bajom, hogy azt hiszem valami megváltozott bennem az eset óta, és ez bizony nem jó. Nem jó és nem helyes, és sajnálom, hogy így alakult. De remélem, hogy egy nap, valamikor a jövőben, majd megint olyan leszek, mint régen. Szeretnék olyan lenni, mint régen. Csakhogy az a legnagyobb baj, hogy szeretném, ha azt mondanám, amit akkor, és te megtennéd. Ez viszont ugyebár túlnyúlik a barátság fogalmán, ami nekem nem baj, de neked viszont nem fér bele. Na most ilyenkor mi van, ugye?
- Ugye? Én sem értettem soha, de bevallom őszintén, a brokkolit nagyon szeretem, ellenben a tökfőzeléket utálom, szóval mit szólnál, hogyha mi így mondanánk? Tökfőzelékben vagyok éppen a vadőrrel.
Nekem tetszik, és szerintem tökéletesen leírja, hogy mi is most a helyzet közte és köztem, és bár nem éppen kellene ezen mosolyognom, kicsit azért jobb kedvre derít a tény, hogy azt mondhatom, tökfőzelékben vagyunk egymással. És valóban, ez így nagyon pocsék, de mégis valahol legalább a kifejezés olyan, ami átadja azt, hogy mit is érzek most. Nem lenne ez rossz, csak ne lenne benne kapor és tök. A főzelék eléggé bejön. Ciki.
- Ne, kérlek. Akkor tutira tudná, hogy én vagyok, mert eléggé okos. Mármint nem olyan okos, mint mi, de azért eléggé, kilogikázná, hogy én akarom tudni, hogy hogyan van, és akkor elkezdene figyelni, és meglátna. Sajnos eléggé feltűnőre sikerültem, biztos ezért jöttek össze a szüleim is.
Valószínűleg, mert anya csodálatos nő volt. A kinézete, a kisugárzása, a személyisége, ő egy csoda volt, mindig is úgy tekintettem rá, mint egy csodára. Nem szenvedett soha, igaz anyukám? Az utolsó napon is csupa báj és kedvesség voltál. Mosolyogtál és veled mosolyogtam a könnyeimen túl én is.
- Szeretsz a kastélyba járni?
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 22. 16:39 Ugrás a poszthoz

Norina


- Hisztek benne, hogy erre egyszer valamelyikünk igennel felel?
Kérdezem nyugodtan és őszinte érdeklődéssel tőled, mert esküszöm, hogy nem emlékszem olyan időszakra, amikor a hozzánk közelállók ne azt tippelték volna, hogy együtt vagyunk-e, csókolóztunk-e, szerelmet vallott-e nekünk a másik, vagy, ami még ennél is merészebb, az, amikor azt kérdezed, hogy szexeltünk-e. Igen, most már igen. De mégsem vagyok képes kimondani, hogy igen, hogy a most aztán igazad van Norina, mert jóóó mély nyomot hagyott bennem. Nem, nem és nem. Előbb Benővel kellene beszélnem, csakhogy ugye vele meg nem tudok, mert nem tudok a közelébe menni.
- Tudom, pont olyan, mint én. De akkor ennyi? "Helló, nem vagy itt, nem is kell, mert ez a kutya pont olyan, mint te, csak nem sért meg, mert az ugatását nem értem, így hihetem, hogy azt mondja, kedves vagyok, és nem azt, hogy basszam meg."
Mert hát én azt mondtam neked Benő, hogy bazd meg, és mit tettél? Éppen azt. Hát most akkor meg ugye jön az a kérdés, hogy hogyan tovább, utálom, ha nem tudok valamit, ha nem tudom a megoldást. Én mindig, mindent tudok. Én mindig, mindent megoldok. De nem. Ez most nem működik. Most egyszerűen olyan kétségbeesett vagyok.
- Csak szükségem volt egyre. Nem szeretnék eltompulni.
Egyre, vagy háromra, kérdezheted a két csikk okán, ami mellettem van már. Egész héten dohányoztam, mert tudod, majd így megjön a válasz. Richárd szólni se mert, mert szerintem ő is tudja, hogy most jobb, ha inkább elengedi a dolgot, mert majd megoldódik, majd megoldom. Nem nagyon szól inkább bele, mert egyelőre még engem sem tud hova tenni. Haragudnom kellene érte? Nem. Inkább neki, mert ennyi idő után se tudom nem Richárdnak hívni.
- Ő a legjobb barátom attól a naptól, hogy itt vagyok. Sokszor veszekedtünk már, de most valahogy máshogy végződött a dolog, és ő lazán fátylat borítana rá, de én nem tudok, viszont gondolom beszélnünk kellene róla, de ő nem akar, ahogy kivettem a szavaiból, neki ez a mostani veszekedés, nem gond.
Nem, még mindig nem tudom megosztani azt, hogy szex volt, és azért másabb ez a veszekedés, mint a többi. Hogyan mész oda a legjobb barátodhoz, akivel összefeküdtetek, hogy "mizu", amikor te azt mondtad, hogy menne a barátság extrákkal, ő pedig azt, hogy az ki van zárva? Kellett nekem előbb kinyitni a számat Benő, ugye? Kellett nekem megint az okosabbnak lenni. A legjobb barátom vagy, és vágyok rád, izgatsz, most úgy rendesen, és ebből még nagyobb baj lesz, ezért is kerüllek inkább, és leselkedek utánad.
- Te is a legjobb barátom vagy, de ő volt az első. Érted. A legeslegjobb. Akivel együtt nőttem fel, aki mindent tud rólam és mindenhogyan látott már. Az, akit meg kéne ölnöm, ha azt akarom, hogy minden titkom titok maradjon. Ez bonyolult. Mesélj inkább valami vidámat. Mit tanultál?
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 24. 15:58 Ugrás a poszthoz

Lili


- Köszönöm, az édesanyámtól örököltem.
Egy pillanatra eszembe is juttatod anyát, és rájövök, hogy mennyire nagyon hiányzik. Olyan nagyon szeretem őt, hogy arra szavak sincsenek, és még mindig érzem a jelenlétét, érzem azt is, hogy örül neki, hogy Richárdnál vagyok, hogy végre a közelébe jöttem. Ha nem lennék földhöz ragadt, azt mondanám, anya intézte úgy, a mennyből, hogy ne vegyenek fel, hogy eljöjjek Richárdhoz, hogy talán kialakuljon közöttünk valami, túl azon, hogy ő a férfi, aki közreműködött, amikor én lettem. Hogy ki tudjam mondani az A betűs szót rá is, hogy tudjam használni ezt a szót. Te voltál, ugye, anya?
- Meg egy csomó pletykás festménnyel.
Volt időszak, amikor még a festmények is össze akartak hozni minket, ugye Benő? Amikor folyton olyan dolgokat mondtak, ami arra utalt, hogy a másik szerelmes belénk, és mi nem tudtuk már hogyan hárítani a dolgokat. Nem szabad a festményekre hagyatkozni, és remélem, hogy ezt te is tudod, Lili, mert ha rájuk hagyatkozol, akkor bizony csúnyán megütheted a bokádat, és az senkinek sem jó.
- Igen, leginkább a csillagvizsgálót szeretem.
Illetve a tanulószobát, de hát nem akarom mondani neked, hogy mekkora egy kocka vagyok, mert valljuk be, egész gyerekkoromban, sőt, egészen mostanáig is, mindig a tanulásnak éltem. Annak, hogy több mindent tudjak, hogy okosabb legyek, tájékozottabb, jobb stratéga, jobb munkaerő, jobb diák. Folyton felül kellett kerekednem és le kellett győznöm mindenki, és most, most az van Lili, hogy te legyőzöl engem, és észre se veszed. Igazán kezet foghatsz Benővel, mert ő is pont olyan, mint te. Legyőztetek. Ugyanis hogyan is mehetnék én vissza a kastélyba, ha egyszer már nem járok ide? Szép, nagyon szép. A birtokra bejöhetek, hiszen Benő felírt arra a listára, de tudod, a kastély nem tartozik az engedélyek közé. Talán, ha a polgármester úr küldene valamivel, de éppen ma, éppen így, mivel küldene? Az álcámnak is vége lenne.
- Óóó! Meglátott!
Nem igaz, ne haragudj Lili, nem szoktam hazudni, de most hazudok. Benő ugyan felnézett, de csak mert Morcos nekiállt ugatni. A kutya vett észre engem igazából, és nem a férfi, de Lili, nem bukhatok le, és nem mehetek be a kastélyba, mert akkor tudnád, hogy már nem vagyok levitás, és vissza akarok még jönni. Így hát, hogy elmenekülhessek a bemeneteltől, futni kezdek a kapu felé, de még visszapillantok rád:
- Szia!
Intek is egyet, és szaladok, miközben érzem, hogy a hajam is kibomlik, és a vörös tenger libbenve ölel körbe. Ne haragudj rám, amiért hazudtam, bár nem mondtam, hogy Benő látott meg, szóval ez nem hazugság, csupán hiányos információközlés.


Love Love Love
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 24. 16:32 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


Mi az, ami vonzó benned? Mi az a plusz? Minden férfiban és nőben van valami különleges, valami, amivel felhívja magára a figyelmet. Valami, ami miatt majd egy nap kiválasztja őt egy másik ember. Bennem, bár sosem hittem volna, a szeplőim a legvonzóbbak. Gondolhatod. Mondjuk abban biztos voltam, hogy nem a személyiségemmel ragadom meg az embereket, mert az hihetetlenül rossz. Hogy kitől örököltem? Nem tudom. Az én csodálatos anyukám, Konrád, egy tündér volt. Nyugodt, jólelkű asszony, aki igaz hittel szeretett, aki a világot egy csodának élte meg. Hogy a másik fél? Talán Richárd ilyen, talán tőle örököltem, fogalmam sincs, egyelőre még nem ismerem. Huszonhárom évet kell bepótolnunk, szerinted mennyire esélytelen? Igen, szerintem is totálisan.
De benned mi van? Nem értem, de akarom. Tudni akarom, hogy mit rejt a bőr, mit a szem, megnyitva koponyád, elméd mit rejt? Mire vagy képes? Mik a határaid? Meddig vagy nyugodt? És mit teszel türelmed végén? Látni akarlak, Konrád, vonzz az ismeretlen, és minél tovább ülök veled szemben, annál jobban vonzasz engem. Nem úgy, mint hiszed, vagy mint mások hiszik, máshogy, egy sokkal betegebb szinten. Minél tovább ülök veled szemben, annál jobban a közeledben akarom tudni magam, egy egészen egészségtelen módon. Kellesz, akarlak, a bőröd alá akarok férkőzni. Imádom a rejtélyeket, imádom a titkokat, lerombolni, elbukni, felállni, újrakezdeni. Add meg nekem magad. Nem. Sosem fogod. Te nem olyan vagy. Nálad a szavak mindent jelentenek, nem? Nem kell hazudnod, elmondhatod az igazat, oly mondatokban, melyben a másik fél sosem fedezi fel, mit is tettél. Azt hiszem, imádlak. Máshogy, mint mások, de imádlak téged.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a kapcsolat jövedelmező lesz a jövőben mind a kettőnk számára. Minden lehetőség fejlődés, korábban is voltak háttérbe szorított képességeim, melyek talán most teret nyernek, talán nem. Könnyedén tudom a fókuszt úgy fordítani, hogy jó célt szolgáljanak.
Tudom, ezek mindig nagy szavak, minden állásinterjún elhangzik a rugalmasság, bár leginkább ezt a szót használják, nem igaz? Rugalmas vagyok, kiválóan alkalmazkodom a változásokhoz. Ezeket mondják, nem igaz? Talán én is ilyen vagyok, de mégsem így tekintek rá. A változásra kiváltképp, gyűlölöm, rosszul viselem, szenvedek. Ha hiszed, ha nem, egy igazi drámakirálynő vagyok. Kérdezd csak meg Benőt, hányszor látott a menedékben történtek óta. Igen, pont a nulla a jó válasz rá. Mert szenvedek, mert kínzom magam, mert drámázok, mert úgy viselkedek, mint egy ribanc. Belül és ha egyedül vagyok. Megváltozott a kapcsolatunk, megváltozott a dinamikám. Más lettem, és félek, hogy elvesztettem önmagam. Nem vagyok rugalmas, nem tudom jól kezelni a változást, ezért ezek a szavak nálam nem léteznek. Én átcsoportosítok. Az erőmet, a tudásomat, bármit, ami a helyzethez kell. Alkalmazkodok a szituációhoz. Képes vagyok felülkerekedni, de ne akard tudni, hogy bennem milyen folyamatok mennek végbe.
- Nem kérek többet, mint amennyit a korábbi titkárnők kerestek. Tanulni szeretnék, fejlődni. Van hol aludnom, van mit ennem, van mit viselnem, nem vágyok anyagi jólétre, én tudni és tapasztalni szeretnék. Amennyiben ez önnek megfelel. Esetleg egy új kávégépet, ahogy láttam, a mostani karbantartása igencsak elmaradt, a lefőzött kávé zaccos, vizes.
Várakozáskor az ember ezt-azt megfigyel, és bár talán nem most kellene neked egy ilyennel előhozakodnom, de mikor máskor, ha nem az után közvetlenül, hogy nem kívánom megrövidíteni a költségvetést, holott jogosan kérhetném a három-vagy négyszeresét is annak, amit jelenleg fizetni fogsz nekem? Egyensúly, adj és kapj. Én sokat adok, keveset kérek, de nem számít soknak amiről lemondok, ellenben rengetegnek, amit kaphatok. Ismerem az emberi természetet, és egy jó kávé tudom, hogy nagy csodákra képes.
- Ha gondolja, és megfelelőnek tart mindent, akár már el is kezdhetek dolgozni.
Sokan csak egy interjúra készültek ide, én dolgozni jöttem, és a papírjaim, ajánlásaim, nevem révén nem kellett aggódnom, a személyes interjú nem az erősségem, de láthatóan jól ment. Dolgozni jöttem, nem interjúra, ez a titka az egésznek.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. május 31. 13:18 Ugrás a poszthoz

Myra és Lucifer
Ruházatom

Ha valami bajom van, arra kiváló a munka. Igaz, hogy a munkaidőm csak két óra múlva kezdődik, én mégis éppen a hivatal felé tartok, teljes harci díszben, mert kattog az agyam, és annyi feladatot tűztem ki magam elé, amivel egy hét alatt egy normális ember képtelen végezni.
Csakhogy, rólam van szó, és amikor belendülök, akkor nem csak a józan eszemet vesztem el, de az időérzékemet is, és azt is, hogy felmérjem, mennyire fáradok el, vagyis, tökéletes minden. Az egész, úgy, ahogy van, maga a tökély. Csodálatos nyugalommal hullok bele éjjelente az ágyba, hogy hajnalban elmenjek futni, aztán bőségesen reggelizzek, hogy ne is akarjak megállni ebédelni. Mert, ha megállok, gondolkodni kezdek, vágyakat kezdek el érezni, és akarni akarom, hogy lássalak téged Benő, és az most nagyon nem fér bele a lelki világomba. Éppen ezért leslek még mindig távolról, ügyelve arra, hogy mások ne is láthassanak meg. Tudom, még mindig szánalmas vagyok.
- Helló.
Pillantok le rád, te fehér pamacs, akibe a kávémmal kilépve ütközök. Van egy olyan sejtésem, hogy akkor ragadtál le itt, amikor megláttál kifelé jönni az üzletből, és most azért nem vagy a gazdáddal. Csakhogy, kisbarátom, én gyorsabb vagyok, mint hinnéd, és egyetlen pillanat alatt rántok pálcát, hogy láthatatlan köteléket alakítsak ki közöttünk. Nem, nem kínozlak, olyan, mintha pórázt kaptál volna, így nem szaladhatsz el, nem mintha nagyon akarnál.
- A vajas kifli kell?
Tudtam, hogy te is csak egy olyan érdek pasas vagy, akinek csak az kell, hogy az asszony enni adjon. Vagy lány vagy, nem is tudom, meg se néztem, de a kiflit neked adva, békésen indulok el veled, mert lassan fel kell, hogy tűnjön a gazdádnak, hogy hiányzol, és akkor majd megáll, mi pedig utolérjük.
- Hé, Myra! Nem hiányzik valami?
Amúgy komolyan univerzum, de tényleg. Kutyák? Mindig kutyák?
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. június 4. 12:10 Ugrás a poszthoz

Norina

- Mert nem működne.
Ezt mind a ketten tudjuk, igaz Benő? Nem működne. Mert meghalnál mellettem, ahogy minden és mindenki. Olyan lennél, mint a virágok, akik kezdetben tündökölnek, majd időben halványodnak, és végül végleg eltűnnek. Meghalnál mellettem, mert mellettem csak a kaktuszok képesek életben maradni, de te nem vagy, és sosem leszel képes kaktusszá változni. És ha szeretnélek is, és szeretném is, te megmondtad, hogy nem menne, nem működne, nem működnénk. Kimondtad, nekem meg ég a pofám, amiért kiadtam magam, amiért azt mondtam, nekem menne. A legjobb barátom vagy, és az is maradsz, de én… én nem tudom, hogy tudok-e még az lenni.
- Kutyák.
Pillantok hátra, de nem bosszúsan, akaratlan is elmosolyodom. Kedvelem a kutyákat, de nekem sosem volt sajátom, nem akartam, hogy legyen, nekem elég volt az a had, akikkel Benőnk osztoztam, és Morcoson kívül még most is elég lenne. Jó, Morci is maradhat, csak ne csináljunk ebből ügyet.
- Jézusom!
Majdnem a vízben kötök ki, úgy megijedek, hát mi a jó frászt csapkodsz Norina, eszednél vagy?! A lelkiismeretem amúgy is taccson van, hát még jössz is azzal, hogy frászba kergess, nem hiszlek el téged! Elgondolkodva pillantok le rád, nyilván tépelődök, hogy azt mondjam, igen, vagy ne szóljak semmit. Tagadni nem tagadok, én nem szoktam hazudni, de erről beszélni. Mármint nyíltan. Nem megy.
- Nagyon régen nem voltál pasival, ha ennyire dugásközpontúan gondolkozol, ha jól sejtem.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. június 6. 18:03 Ugrás a poszthoz

Myra

Elmosolyodok arra, ahogy azt mondod, jössz nekem eggyel. Ugyan. Ez csak egy figyelmes gesztus volt, egy természetes reakció. Szeretem a kutyákat, jobban, mint az embereket. De nyugi, én a kaktuszokat is sokkal jobban szeretem az embereknél. Ez persze nem azt jelenti, hogy utálkozós lennék, hiszen, egy embert leszámítva tudok viselkedni. Az az egy pedig történetesen a legjobb barátom, igaz-e Benő? Hát jól megszívtad te is, mit ne mondjak.
- Hagyd csak.
Legyintek is egyet, mert ha mindenkitől elkezdeném behajtani az adósságaikat, akkor kovácsoltathatnék egy hatalmas trónt, és beleülve enyém lenne a mindenség, mert mire mindenki teljesít, az élet is véget ér. Nem fontos. Én nem szeretek senki adósa sem lenni, ám nem szoktam mindenre azt mondani, hogy jövök a másiknak, mert tudod Myra, veszélyes, hiszen a végén tényleg elkérik az árát. És azt nem szabad visszautasítani. Egy kicsit sem.
- Megértem, a helyében én is elmenekültem volna.
Pillantok rád széles mosollyal az arcomon, hogy érezd, viccelek is, meg nem is, mert azért egy idő után a futás is sok lesz, habár néha valóban jól esik. Mostanában rengeteget futok, főleg az erdőben, itt a faluban annyira idegen, és talán Lucifer is így járt, annyira sok impulzus érte, hogy esélytelen volt nem elterelődnie. Ne  hibáztasd érte.
- Talán inkább kint kellene futnotok. A városhatárban mondjuk.
Nem kell rám hallgatnod, de ott tudom, hogy nem érheti annyi ember, annyi illat. Könnyebb sokkal magad mellé szoktatni az ebet, mint így, hogy minden négyzetcentiméter kalandot rejt. Persze, pont én osztom az észt, az egyetlen ember, akinek még csak egy puffskeinje se volt soha. Kiváló tanácsadó vagyok, tudom, nem kell mondanod Mirus.
- Köszönöm, próbálok jó képet festeni a polgármester személyes környezetéről.
Mert most már én is része vagyok Konrád életének, rajtam keresztül vezet az út hozzá. Még alapozót is használok, hogy az emberek a lényegre koncentráljanak, mert bizony nektek, kedves emberek, szokásotok a pöttyeimen elidőzni, méghozzá kínosan hosszan.
- De van egy kis időm, ha gondolod, mehetünk együtt egy darabon. Vagy siettek?
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. június 6. 21:44 Ugrás a poszthoz

Norina

- Ismerem magunkat, kettőnk dinamikáját, és eltaposnám őt, meggyűlölne.
Lehet, hogy ti ezt nem így látjátok, de én tudom, és Benő is tudja, na nem mintha ő belegondolt volna, olyan opcióba, hogy ő meg én, mert élből elutasította a lehetőséget is. Igaz, barátom? Élből nemet mondtál rám, és ez nem csak egy flegma nem volt, ami amúgy igen, hanem egy olyan nem, ami nem. A szemed, a szád, az arcod és a tested is ellenem volt, minden. Megkaptál és nem kellek. Bárcsak sosem történt volna meg, bárcsak sosem mondtam volna azt, bárcsak inkább megütöttél volna. Azt túlélem, ebbe belehalok.
- Veszekedtünk. Mert végre azt csináltam, amit évek óta mond, hogy csináljak. Amikor nem kaptam meg az állást vonatra ültem, és eljöttem Richárdhoz. Először hozzá mentem, mert ő a ... a .... rokonom.
Igen, engem is idegesít, hogy nem megy, hogy még most sem tudlak annak hívni, ami vagy. Nem tudom rád azt mondani, hogy "apa". Nem kellettem, a neved sem adtad nekem, hiába csináltál meg, nem volt bennünk semmi közös, és hogy miért nem? Mert belül ugyanolyanok vagyunk mi ketten. Kívülről az én gyönyörű édesanyám köszön vissza, semmi sem árulkodik arról, hogy Vasváry vagyok, se az arcom, se a nevem, de még csak a hangom sem, de belül. Bennem magadra ismerhetsz és benned magamra ismerek. Pedig nem is éltünk együtt, sőt, talán összesen két napnyi időt sem töltöttünk együtt a huszonhárom év alatt, amit a földön éltem. Ajkaim a fintor és a mosoly között állnak meg, ahogy az a veszekedés újra felrémlik előttem.
- Szóval besértődött, hogy nem kértem tőle engedélyt. Hisztériázott, én közöltem vele, hogy bassza meg, és eljöttem tőle. Amikor bocsánatot kértem tőle, mert igen, képes voltam erre is, akkor meg kioktatott, szóval közöltem vele, hogy még mindig megbaszhatja... és hát... technikailag megtette.
A hajamba markolva hajtom be az arcom az ölembe, úgy, hogy a homlokom a térdemre döntöm. Cseszd meg Benő, de nagyon, mert így beszélve is róla, szörnyen zavarba jövök a testem reakcióitól.
- Megkérdezte, hogy hogyan tovább, én azt feleltem, hogy barátság extrával, ő pedig, hogy nem, és nem, nem azért, mert nem csak barátságot akarna, neki az extra nem kell, én voltam a hülye, mert nekem kellett volna azt mondani, hogy semmit sem jelentett.
De nem mondtam, mert ott és akkor a minden volt. Úgy is, hogy elszégyelltem magam azon, ahogy rám néztél, hogy hirtelen váltál el tőlem, hogy hirtelen lett hideg, nélküled. Azt kellett volna mondanom, hogy nem hatottál meg, de akkor hazudtam volna, és én nem hazudok.
- Kiábrándító. Ámbár, lesz egy házibuli a faluban, elmehetnénk. Tankönyvek kizárva.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. június 7. 19:48 Ugrás a poszthoz

Norina

- Nem odadobtam. Ez egy logikus megoldás lett volna.
De persze csak szerintem, mert szerinted, Benő az ki van zárva, hogy működjön. Életünk legjobb élménye után azt mondani, hogy a-a, ez nem fog működni, elég gáz, és tudod mi van? Pontosan azért kerüllek, mert ismerem magam, ha egy helyen lennénk, addig hergelnélek, amíg újra megtennéd, akaratod ellenére, és gyűlölném magam, gyűlölnél. És ezt nem akarom. Nem jó a mostani megoldás, tudom, de jobb, mintha semmik sem lennénk. Jobb, mintha gyűlölnénk egymást. Még akkor is, ha tudom, el fog jönni a pillanat, amikor látnunk kell egymást, amikor úgy kell csinálnom, mintha nekem menne csak a barátodnak lenni. Simán csak cseszd meg, Benő.
- Nem az, ő teljesen korrekt volt velem mindig. Én voltam szemét vele. Logikus, hogy sosem voltam opció nála.
Azt nem tudom mondani, hogy te sem voltál opció nálam, mert hazudnék, de mindig számított, hogy barátok vagyunk, Benő, esküszöm neked, hogy mindig ez volt a fontosabb, de amióta szexeltünk, minden olyan szörnyen bonyolult lett. Minden annyira rossz, annyira élhetetlen. Tudom, hogy félre kell tennem magam, ha azt akarom, hogy legyen még közünk egymáshoz, és nagyon szeretném, hogy legyen, hogy még opciók legyünk egymás életében, mint barátok. Nem élhetek a legjobb barátom nélkül, és ez az érv lesz a döntő.
- Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó vele. Nem kellett a végén sem megjátszanom magam.
Mondjuk a vége, az még mindig fáj, az a pillanat, ahogy rám néztél, amikor felfogtad, hogy mi történik. Még mindig összehúzódom, ha eszembe jut, hogy mennyire borzalmasan felzaklatott az, ami akkor történt. Meg kéne makacsolnom magam, és bekopogni hozzád, olyan egyszerű volna.
- Ahh, együtt inni a maró bunkóság istennőjével? Pont erre van szükségem!
Vigyorodom el, mert mind a ketten ismerjük Odettet, ami a szívén az a száján és nem kedvesen, nem barátságosan, hanem úgy, ahogy nagyon is gondolja, pont úgy. Nekem pont ő kell, Norina, ez egy kiváló ötlet, mert Odett helyrepofoz majd. Az arcom felderül, és határozottan bólintok egyet.
- Ott leszek. Segítek kicsit Richárdnak, mert megígértem neki, hogy csinálunk valami közöset, aztán megyek.
A közösnél elhúzom a számat, mert nem tudom még mindig elképzelni, hogy mi ketten működjünk, de rendben van, egy esélyt adhatok a dolognak, elvégre nála lakom, a pénzéből vásárolok, illik esélyt adni neki.
- Na, mit tanultál?
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. június 14. 07:33 Ugrás a poszthoz

Norina

- Hm.
Mondanám, hogy de könyörögtem neki, mert egyből felrémlik előttem, ahogy elszakítva egymástól ajkainkat, könyörögve kértem, hogy csinálja, hogy csináld, Benő, hogy legyőztél, hogy neked volt igazad, és azt hiszem, attól a pillanattól fogva, hogy megéreztelek magamban, elromlottam. Totálisan tönkrementem, és nem tudom helyrehozni magam. Még Richárdnak is feltűnt a változás, ám ezt nem tudom megmagyarázni, neked se Norina, aki nyílván éppen most kapsz frászt tőlem a tény miatt, hogy elmosolyodok. Mert eszembe jut az érzés, az élmény, amit kaptam, és abban a pillanatban elmondhatatlanul boldog voltam, pedig, mint tudjuk, nekem az valahogy nem szokásom.
- Nagyon érdekel ez az ok.
Felelem végül teljes nyugalommal neked, mert valljuk be, igen, minden okkal történik, de mondjuk könnyebben meg tudok magyarázni egy őrült kísérletező halálát okozó felrobbant bájitalt, mint ezt. Nem értem, hogy az univerzumnak, a világnak, bármely istenségnek vagy bárkinek miért volt jó az, hogy mi ketten szintet lépjünk, hiszen ez a szint egyelőre csak lefelé húz. Tudom, mit mondanál, beszélnem kellene Benővel, de mégis, hogyan megy oda az ember a legjobb barátjához, főleg azok után, hogy én azt mondtam, csináljuk még, ő pedig azt, hogy egészen kizárt ez így.
- A millió dolláros kérdés.
Most már mosolygokk, és közelebb húzva magamhoz az italt, meg is húzom, mert bármilyen furcsa a dolog, soha senki nem tette fel nekünk ezt a kérdést, úgyhogy igazán megtisztelő, drága Norina, hogy te vagy az első, aki szeretné ezt a helyzetet letisztázni.
- Richárd, ő az a férfi, aki felcsinálta anyámat.
Az égre pillantok, mert hidd el nekem, hogy pont ennyit tudok róla elmondani, viszont, tudod, mert mindenki tudja, hogy egyke vagyok, nincs testvérem, sosem kellett osztoznom semmin és senkit. Ezért is volt nehéz, amikor anya, mint egyetlen cinkosom, távozott a világből. Az én gyönyörű édesanyám, biztos most szomorúan nézel le rám, hogy még mindig nem vagyok képes annak hívni, ami, de nekem még Richárd. Még nem megy.
- Szóval lényegében igazoltad az elméletet, hogy aki nem csinálja, beszél róla.
Mert hát ez szex, valljuk be, Norina, hogy te szexuális szokásokról írtál varázslényeknél. Az arcomon játszó mosoly vidám, de tudom, hogy neked mennyire fontos a tanulás, olyan vagy, mint én, és ezért nem tudok olyan hosszan rosszalkodni.
- Sajnálom a varázslényeket, nagyon elszúrjuk mi, emberek a világukat, és ők mégis alkalmazkodnak ahelyett, hogy kinyírnának minket.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. július 1. 08:38 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


Tudom, hogy nagyon sokat kell még tanulnom az emberi kapcsolatokról, az alázatról, és tudom, hogy te nem mindig leszel türelmes velem. A világon csak egyetlen ember képes engem elviselni, csak egyetlen ember képes elfogadni. Már ha azt nem vesszük, hogy legutóbbi találkozásunkkor, ott a menedéken, nyomatékosította, hogy milyen erős jelentése is van egy-egy szónak vagy kifejezésnek. Mert bizony a bántó szavaim betelítették a poharat, nem igaz, Benő?
Néha megvallom, azt kívánom, bárcsak könnyű eset lennék. Könnyű a hozzám közelállóknak, könnyű a világnak, könnyű önmagamnak. Néha reménykedem benne, hogy úgy ébredek fel, hogy már nem vagyok nehéz eset, de tudja polgármester úr, ez nem igazán sikerült eddig. Vannak ábrándok, melyek örökké csak ábrándok maradnak, bármennyire is próbálkozik az ember másként cselekedni. De talán ez a célom a földön, nehéznek lenni, hogy következő életemben könnyű legyen velem.
- Úgyszintén.
Nem, ilyenkor még az ember nem nyugszik meg a sikertől, hogy igent kapott, talán az első fizetés után, vagy, amikor lejár a próbaideje. Nos, a helyzet viszont az, hogy a magamfajta meg talán sosem lesz annyira elégedett, hogy elhiggye, az élete rendben van. A magam fajta folyton kutat, sosem állapodik meg, sosem mondja azt, hogy jó helyen van. Valahogy már gyerekként se voltam képes rá, és ez nem azt jelenti, hogy holnap felrúgom az asztalt és távozok, hanem pont azt, hogy kétszer, sőt négyszer olyan lelkiismeretesen dolgozom majd, mint az egész hivatal együttvéve.
Ismerem magam, tisztában vagyok a képességeimmel és azzal, hogy minden egoizmus nélkül tarthatnék már máshol, de most kell egy kis megállás, mert tudom, hogy elszaladt velem a ló. Ezt pedig már nem csak Benő, de Richárd szemében is látom, és látom a tükörben is, ha hosszan nézem magam. Bármennyire is kellemetlen bevallani, jelenleg hányni tudnék magamtól. Ezen pedig változtatnom kell, méghozzá gyorsan. Ahogy én megleplek téged, úgy te is meglepsz engem, de ez az ajánlat egy bölcs ember ajánlata. Ok, hogy fontosnak érezzem az eddigi belefektett energiát, ok, hogy maradjak, ok, hogy jól teljesítsek, noha a prémiumon kívül is jól teljesítettem volna, hiszen, bár ezt majd később te is megtapasztalod, rosszabb vagyok, mint a maximalisták többsége.
- Ez egy korrekt felállás.
Tetszik, mondhatjuk így is. Tetszenek az eddigi játékszabályok, és tetszik az, hogy nem én irányítok. Valljuk be, ez nem volt több, mint finom kis bepróbálkozás, és meglepett volna, ha készségesen állsz mellém az elkövetkezendő órákban. Nem is kell, nincs rá szükségem, mert nem szeretek szöszmötölni egy új terepen, én elfoglalni szeretem, teljesen a magam formájára alakítani, birtokba venni, és nem úgy, hogy mindenhova plüssöket meg képecskéket teszek, hanem úgy, hogy tudom, mi merre van, mit milyen rendszer szerint rendszereztem. Nem mondom, azért a bennem élő egyezred szentimentalizmusnak engedve, azért Benőről egy kép belefér, de ennyi, nem több. Engedelmesen állok fel én is, mert szerintem sincs több megbeszélni valónk, és bár nem látszik, a bőröm alatt már most bizsereg az új élethelyzet okozta kellemes és lelkes vágy, szinte kedvem lenne kiszökkenni, és most azonnal elmerülni mindenben, de az izgatott kislány valahogy mindig a felszín alatt marad, ez hol előny, hol hátrány, de nem szeretnék neked csalódást okozni.
- Nem fog csalódni bennem.
Vajon már itt, ennél a kézfogásnál eldőlt a sorsom? Vajon már itt tudtuk mind a ketten, hogy milyen is lesz ez az egész hosszútávon? Valahol talán igen, sejthető volt. Viszont, ha akkor és ott mindent tudok is, ugyanazzal az apró mosollyal, rejtett csillanással a szemekben néznék rád és az előttem álló útra. Mert nem itt fogok megöregedni, tudom, de annyi élettapasztalatot gyűjtök majd általad, amelyre gondolni se mertem soha még. Nekem pedig ez, egyszerűen tökéletes. Biccentve búcsúzom, és mint ahogy azt kell, az ajtóból visszapillantok rád. Egyetlen pillanatra csupán, hogy aztán kilépve, az ajtó előtti árnyék rejtekében boldog mosoly suhanjon végig az arcomon. Egy pillanatnyi kiszabadult boldogság és már indulok is tovább, hiszen ma rengeteg dolgom van még.


Love Love Love
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. július 31. 18:47 Ugrás a poszthoz

Kellene, hogy legyen öt hszem a hónapban part IV.

Vannak dolgok, amiket nem veszíthetek el az életben. Ilyen a nyakláncom, az anyához fűződő emlékeim, a tudásom. Egyik nélkül se tudnék igazán élni, mert már nem lennék önmagam. Viszont, ha téged, Benő, ha téged veszítenélek el, akkor minden tudásom, emlékem, ékszerem hiábavaló volna, mert akkor elveszíteném önmagam. Én általad vagyok teljes, általad vagyok egész. És tudom, hogy az elmúlt hetekben én voltam az, aki rombolt, és nem épített, hogy mindig én vagyok az, aki rombol és nem épít.
Most viszont itt vagyok nálad, az ágyadon fekszem, és élvezem, ahogy Marci és Murci végigfekve rajtam pihennek, ezzel nem kicsit melegítve engem is. Még Morci sem ugat most, hiszen nem vagyok a közeledben. Pedig ott lennék, hogy érezd, képes vagyok a barátod lenni. Hogy érezd itt vagyok, hogy igazán itt vagyok neked. Hogy meg fogom találni a helyem a világban, de addig is, amíg keresem, többé egyetlen napot sem töltök majd nélküled. Hogy tudd, hogy tapasztald, hogy most újra az leszek, akit a legjobb barátodnak hívhatsz. Most már nem állhat közénk semmi. Legalábbis jelenleg képes vagyok még magammal szemben is pozitívan vélekedni.
Érzem, ahogy a két hatalmas szőrpamacs alatt lassan engem is elnyom az álom. Megnyugtató szuszogásuk-hortyogásuk mellett olyan jól esik le-lehunyni a szemem. Jól esne pihenni, de ugyanakkor jól esik téged is nézni, ahogy ügyködsz, és arra törekszel, hogy minél hasznosabb legyen az az elem. Senki se szeretné, ha az unikornis csikók kiszöknének. Mi tagadás, valóban kár lenne értük. Ajkaim elnyílnak, kérdezni szeretnék, de az agyam egyre tompább. Fokozatosan nyom el az álom, álmomban nem vagyok máshol, itt vagyok veled, itt fekszem, rajtam a kutyák, és álmomban még Merci is odatelepedik a lábamhoz. Pontosan erről tudom, hogy ez csak egy álom. A két bunda simogatása lelassul, végül kezeim lehanyatlanak, bele a szőrrengetegbe, és mire felém nézel, azt hiszem, elnyomott az álom.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. július 31. 19:46 Ugrás a poszthoz

Kellene, hogy legyen öt hszem a hónapban part VI.

Fél tizenegykor, mint annak rendje és módja, kiállok a recepcióhoz, arcomon azzal a semleges, hideg ábrázattal, ami ilyenkor lenni szokott. A fénymásoló szerelő mindenre IS megígérte, hogy kilenc után pár perccel, de még mindenképpen fél tíz előtt megérkezik, mert ha súlyosabb a probléma, akkor is szeretné még dél előtt megoldani. Mert péntek van, és mert pénteken senki se dolgozik hosszan. Viszont, ha drasztikus a probléma és már elmúlt fél tizenegy is, akkor valaki mégiscsak hosszan fog dolgozni és az én leszek, mert akkor a pálcámmal egyesével kell minden oldalt lemásolnom az összes tanácstagnak, két példányban, majd még kiküldeni őket baglyokkal ma feltétlenül, hogy a hétvégén tanulmányozhassák őket.
Kérdezhetné persze mindenki, hogy akkor miért nem azt csinálom, de a nagy helyzet az, hogy a rengeteg más dolog mellett ez csak egy mellékes szösszenet volt, ráadásul a polgármester úr épp egy utolsó egyeztető megbeszélést tart két napirendi ponttal kapcsolatban, vagyis, ha annak vége, akkor tudom én is véglegesíteni az anyagot, de mivel nemrég vittem be kávét és frissítőt, úgy vélem, dél előtt ez sem történik meg. Érzem a recepciós lányok tekintetét a hátamban, de nem érdekel, mert látom, ahogy végre a szerelő felbukkan a hivatal felé vezető úton, és én most már semmiképpen sem fogom megadni a sanszot, hogy ne találjon be hozzám.
Amint átlépi a küszöböt, felöltöm a legcsodásabb gyilkos mosolyom, és mielőtt bárki mondhatna bármit, előre lépek hozzá, és kedvesen - de tényleg - irányba állítom a titkárság felé, hogy kezdje meg a munkát minél előbb. Persze nem vagyok szívtelen, neki is készítettem frissítőt, és még kávét is adok vagy egy karórát, ami vijjog, ha késik, csak nekem ne csináljon plusz köröket.
Mondanám, hogy délután négykor az élet szép és én hazafelé tartok, hogy főzzek valamit Richárdnak, de nem, mikor az összes hivatali dolgozó már azt is elfelejtette, hogy dolgozott, én a pálcámmal egyesével másolom át a lapokat, nyomtató nélkül. A polgármester pedig úgy emlékezhet erre a napra, mint a szerelődekoltázsok legdurvábbikával való szembesülés világnapja. Nem lehet minden felhőtlen.
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. augusztus 29. 07:29 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr
Ruha

- Nem gondolt még rá, hogy lesz egy helyettese?
Kockáztatom meg a kérdést, ami az első munkanapom óta foglalkoztat, az aláíráskupac közepe táján járva. Ezek az új pályázatok dokumentumhalmai illetve a Művelődési Központ felújítását finanszírozó pályázat elszámolási dokumentációja. Vagyis nem más, mint aláírás aláírás hátán. Ezeknél sosem elég csupán csak az aláírás résznél aláírni, hanem minden oldal alját is kell, nehogy valami mókolás legyen benne. Többnyire képes vagyok arra, hogy szétszortírozzam őket és kisebb pakkokkal érkezzek, de most valahogy minden ma futott be, és nem szeretem nagyon halogatni ezeket az ügyeket, és lévén, hogy péntek késődélután van, nem is nagyon tudom. Terveim szerint ma eljutok legalább a feléig, aztán szombaton bejövök és befejezem a maradékot, hogy hétfőn reggel azonnal postára tudjam adni.
- Azt hittem, hogy Mester úr az alpolgármester.
Emlékeszem, hogy ott álltam, amikor bemutattak, és nála éreztem azt, hogy őt mutatják be majd úgy, mint a város alpolgármestere. A tanács másik négy tagja fiatal, tele tettvággyal, de valahogy nem éreztem rajtuk, azt a komolyságot, amit Mester úron igen, ráadásul ő felel a szociális ügyekért, teljesen logikus lenne. A következő pakkot tolom elé, miközben elhúzom a már kész csomagot, és bár nem akarok beleszólni, de azt mondták, hogy ha érdekel valami, akkor kérdezzek. Eddig nem igen tettem, de most valahogy mégis jött egy olyan dolog, ami érdekel. Mivel a munkámat is befolyásolja, ha ő hirtelen lelép, és hallottam mondatfoszlányokat, amik megragadták a fülem, és bár tényleg, eszemben sincs belefolyni, tudom kell, hogy mire készüljek, illetve talán nem árt, ha tud arról, hogy:
- Odry kisasszony a múltkor megkérdezte, hogy segítenék-e neki néha, de azt mondtam, hogy előbb meg kell kérdeznem öntől. Elkért volna, de szerettem volna én beszélni erről önnel. Segíthetek neki? Illetve, a kisasszony hosszan marad?
Mondom, hallottam dolgokat, de én nem azért vagyok, hogy ezeket terjesszem, vagy egyből kombinálva számon kérjem, és bár Mester úr alpolgármestersége és Odry kisasszonyra való rákérdezésem összefügg, de én nem mondok ki semmit helyette, mert lehet, hogy blődség az egész.
Utoljára módosította:Hollóvölgyi Zsófia, 2020. augusztus 29. 11:06
Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2020. augusztus 30. 12:14 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr

Figyelmesen hallgatom a magyarázatot, és azért egy kis kő leesik a szívemről, hogy tényleg érdemi választ is kapok. Nem félek tőle, sem attól, hogy leteremtene, én végtelenül tisztelem azt az embert, aki az asztalnál ül, és mintha nem lenne fáradtságos munka, újra és újra leírja a nevét. Valljuk be, a monoton munkavégzésnél nincs unalmasabb, és hiába változatos minden oldal tartalma, hiába okozott jót és fog okozni jót a településnek, mégis, az emberek többsége az ilyen kötelezettségektől húzódozik a leginkább. Ettől és attól, hogy olyan orvosokhoz látogassanak el, akik intim részeiket és fogaikat szemlélik meg. Ő mégis igazán felnőtt, igazán férfi.
- Nem is gondoltam a külsős alpolgármester gondolatára.
Vallom be őszintén, hogy jó ötletnek tartom-e vagy sem, nem számít, én nem az a fajta ember vagyok, aki kéretlenül osztja meg a gondolatait, de tény és való, hogy vegyes érzéseket vált ki belőlem a gondolat, hogy egy számomra idegen intézkedjen is. A tanács tagjait kedvelem, van, akit jobban, mást semlegesen, de mindenki jól fogadott és szívesen segítem a munkájukat. Jó érzés egy ennyire tettre kész csapatot látni.
- Akkor jól sejtettem Odry kisasszony szemének csillogását. Gratulálok önöknek.
Bár azt nem mondanám, hogy kölcsönösnek érzem azt a csillogást, igaz nem sokat láttam őket együtt, akkor is leginkább csak semlegesen néztek egymásra. De azt tudom, hogy milyen, ha valaki szeme máshogy csillan, az én szemem is csillant már eképpen, de az egy igazán bonyolult helyzetté fajult, és nem hiszem, hogy az övék eljuthat oda, hiszen már készülő házasságról beszélünk. Mindazonáltal, mint házastárs, hasonló nőt képzeltem mellé, túl azon, hogy szentül hittem aszexualitásában. Egy kedves, végtelenül türelmes és jólelkű nőt.
- Mondhatok valamit még a témával kapcsolatban?
Mert nem akarom megsérteni, sem illetlen lenni, de ha engedélyt ad rá, akkor elmondanám, azt az egy mondatot, ami bennem van, és nem, nem azt fejteném ki neki, hogy úgy véltem eddig a pontig, hogy szexuálisan nem képes senkihez se vonzódni, valami mást, már-már aranyosnak mondott gondolatot. Emberi viszonyaimban, ha úgy tetszik, fejlődőképes vagyok. Talán egy nap még az a bizonyos "apa" szó is elhagyja a számat, ha Richárdot megszólítom.
- Ismét sok panasz érkezett, összegyűjtöttem őket, de ha csak nem szeretne bent éjszakázni Jolán néniék miatt, akkor nem hoznám be őket, illetve küldettem virágot Machay kisasszonynak a kórházba és jobbulás kártyát is mellékeltem hozzá.
Utoljára módosította:Hollóvölgyi Zsófia, 2020. augusztus 30. 12:15
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollóvölgyi Zsófia összes hozzászólása (119 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel