Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Érzem, hogy a szívem olyan hevesen ver, hogy már képtelen a helyén maradni, helyette feljebb kúszik, a torkomban dobog, egyre erősebben. Nagyon nem szeretem, ha nem én irányítok, ha olyan érint meg, akit nem ismerek, vagy ismerek, de nem fogadok el. A munkám során megtanultam, hogy lehetnek akaratlan bőrfelület-súrlódások, de ez most nem az, akkor sem, ha én most éppen dolgozom. Egy valamit nem bírok az érintésnél is jobban, az olyan kérdéseket, amiknek egyértelmű a válasza, így, amikor felteszi a kérdést, nem is tudom honnan érkező gúnnyal vegyülő választ adok rá.
- Nem, évek óta megvan, felégettem már a fél világot, de senkit sem zavart.
Avagy, persze, hogy friss, hát csak nem így néznék ki, ha ne lenne friss. Rendben, tény, hogy nem teljesen friss, mert ez már a második körös esemény, először túl fiatal és túl heves voltam, és az évtizedek során elnyomott tűz most állandóan feltűnést akar okozni, és nem is csak akar, hiszen, akkor nem lennénk most itt. Nem lennénk most így. Nézem, ahogy közeledik hozzá, majd elhúzódik, aztán megint, mintha valami sosem látott csoda lenne. Tűz, az Isten szerelmére, ez csak tűz! Vajon, az ősember is ilyen arcot vágott, miközben ismerkedett vele. Az ember tényleg visszafejlődik, én meg tényleg egyre bunkóbb leszek, de szigorúan csak magamban.
- Pont úgy nézek ki, mint akinek az irányítás a kezében van.
Ajkaim vérszegény mosolyra húzódnak, mert, ha valahogy nem nézek ki, akkor az az, amit az előbb mondott. Bárcsak. Nekem szükségem van arra, hogy érezzem, én irányítok, hogy tudjam, minden egyes kis rezdülés úgy történik, ahogy azt én akarom. Mi van ehelyett? Ülök egy nagy kupacs hamuban, ami egykor a tökéletesen rendezett életem volt. Körülöttem minden káoszos, felborultak a hormonjaim, az érzelmeim, az egész életem, és vigyorgok, mint egy elmeháborodott. Valószínűleg azért, mert az elmém megbomlott eddigre már. Kiváló.
- Illúziómágia?
Kérdezem halkan, figyelve a lángokat, melyek már nem csak az én, de az ő tenyerén is jelen vannak. Tudom, hogy nem hazudik, hogy nem elemista, mert ha az volna, éreztem volna. Ez is egy olyan furcsa, új képesség, amit ezzel az egésszel kaptam. Megérzem az elemi mágusokat. Nem valami vadító különlegesség, mert ők is éreznek engem, meg egymást. Igen, mind érezzük egymást, így a helyes a kifejezés.
- Én meg bunkó lenni, csak nehezen viselem.
Ezt nem tagadhatom, visszahúzva a kezem, elrejtem, ahogy csak lehetőségem van rá. Képtelen vagyok még arra, hogy olyan büszkén viseljem, mint kellene.  Most még nem, majd egy nap, ha már tudom irányítani, és ha véget ért az őrületsorozat bennem.
- Szóval... illúziómágia?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A köszönetre elmosolyodtam, és aprót biccentettem, amolyan semmiség szinten. Az esetben mind a kettőnket hibásnak és ártatlannak is tekintettem, a vita pedig igazán felesleges volt. Tudom, hogy sokan vannak pattanásig feszült idegekkel, ők valószínűleg már réges-rég ordítanának, én azonban messze nem ilyen vagyok. Nekem is sok minden van a vállamon, sok teher és néha idegőrlő nap, de sosem fekszem le mérgesen, és sosem kelek bosszúsan, így aztán olyan jól tudok aludni, mint a medve, mikor téli álomra vonul. Sokkal, de sokkal kipihentebb vagyok, mint az itt élők jó része, és ez nagyon sokat segít abban is, hogy ne kapjak instant agyérgörcsöt egy kis kiömlésért.
- Mondjuk az a jobbik eset, ha ő szemez, nem? Kevés család hagyja, hogy a lány önállóan gondolkozzon.
Ha például megnézzük a polgármesteri párt - hozzám jelen pillanatban ők állnak a legközelebb, mivel nekik dolgozom -, ott Konrádnak volt lehetősége nemet mondani, viszont, ha igent mond, ahogy tette is, akkor Elizabet nem mondhat nemet, ahogy nem is tette. Ilyenkor a nő egyáltalán nem dönthet a saját sorsáról, és azok, akik görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a vér tiszta maradjon, a nagy korkülönbségektől se riadnak vissza. Hány tizenhét éves ment már hozzá negyvenes férfihoz a vér és az utódlás miatt? Naugye.
- Szerintem, ha nagyon akarnák, akkor ott is megtalálnának. Viszont, ha Lidi nézhet magának férjet, akkor lehet, hogy neked is ezt kellene, nem? A következő alkalommal jó alaposan körbe nézni a potenciális lehetőségek között, és megtalálni a legkisebb rosszat. Ha Richárd ilyesmin törné a fejét, én biztos ezt csinálnám.
Örülök neki, hogy nem gondolkozik ilyenben, mert nem igazán élvezném a helyzetet. Persze voltak próbálkozásai régebben, úgy egy éve, de szerintem ő is belátta, hogy mivel a társaság peremvidékén egyensúlyozok, nem biztos, hogy előnyök házasságra tehetek szert. Aztán, amikor szóba került Erika, megbeszéltük, hogy valószínűleg egyedül maradok majd, de nem bánom, mert lesz egy kislány az életemben, aki tökéletes.
- Azt nem javaslom, hogy gyorsan házasodj meg, mert kitagadnának, és annál szerintem bármi jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Muszáj beszélnem Hegével. Tudom, hogy ez a dolog nem várhat tovább, mert szépen lassan elemészt, és fun fact, most nem arról beszélek, hogy érzelmeim nem várt módosulása következtében azt a bizonyos sz betűs dolgot érzem iránta. Szerelem. Szenvedély. Szenvedés. Bekaphatja az összes sz betűs szó jelenleg. Nem szeretem, ha nem én irányítok, márpedig újabb fan fact, nem én irányítok. Sem a lelkem, sem a testem, sem az agyam nem tudom úgy irányítani, ahogy én szeretném, és ez szörnyen frusztrál.
A másik, engem sokkal jobban érintő dologról kell vele beszélnem. A pyromágiáról. Tehát határozottan nem egy sz betűs, de ugyanúgy ki vagyok miatta akadva. Remek, igazán remek Zsófia. Egy ember miatt elaludt, egy meg előhozta. Mennyire utálom én, hogy ez a két férfi ekkora hatással van rám! Ráadásul emiatt állandóan morcos is vagyok, és hát az van, hogy a gyerekek megérzik, ha a szüleik nem éppen vannak zenben, és az én gyerekem, túl azon, hogy a zsarolási képességeivel egy nap még miniszter is lesz, nagyon érzelmes kiskölyök. NEm akarom, hogy rossz legyen neki, hiszen éppen azért van nálam, hogy az élete csodálatos és cukormérgezésben gazdagon telő legyen.
Szusszanva kanyarodok be az előkészítő felé, és akkor, amikor már egészen közel érek hozzá, jön az érzés. A bizsergető, amit érezni szoktam, ha magamfajtával van dolgom. Kizárt. És mégis. Nem ismerem ezt a férfit. Nem hiszem, hogy a lányom osztályába jár a gyereke. De... finoman végigpillantok rajta, de amennyire az én jelem nem látható, talán az övé sem. Remek.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy mennyi az idő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Megszólítom, mert, miért is ne tenném. Nem igazán vagyok olyan, aki ne tenné ezt meg, kivéve, ha Hegéről van szó, és arról, hogy mi a csuda történt velem. Minden más teljesen rendben van. Ezért is tudok olyan sok mindent, hiszen jobbra-balra szervezkedek, építem a magam kis birodalmát, szerzem meg az információimat. Muszáj mindenről tudnom, ami itt történik, hiszen csakis így védhetem a polgármestert. Szép húzás volt a nejét hadba küldeni a maffia ellen, mert rajta keresztül sokkal többet megtudhatok én is. Ő eleve túl jó ahhoz, hogy bármi mást feltételezzen, engem viszont már nem szeretnek a nénik, így - nagyon helyesen - a fejesebbek távolságot tartanak tőlem. Persze Erzsike és Bözsi így is van, hogy elmond ezt-azt, de Jolánig nem jutok már el.  
- Négyre, ha a lányom nem követett el semmilyen bűntettet ma, négy tízre, ha csak édességért zsarolt, és ötre, ha verekedésbe keveredett. Ez utóbbi esetén igénybe venném a szolgáltatásaidat, és beállnék mögéd.
Szülők egymás között. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen az, amikor a gyerekünk miatt raportra vagyunk hívva. És én rendszeresen ott találom magam, köszönjük Erika.
- Fiú vagy lány? Akiért jöttél.
Nem is tudom, hogy miért egészítem ki magam, hiszen láthatóan nem kedvtelésből áll itt és várakozik, sőt, mintha az előbb látta volna őt, csak megzavartam. De ő is megzavart az érzéssel. Lopva pillantok végig rajta, de nem látom a jelet. Lennie kell, de... merre?
- Um, van tüzed?
~ Hülye, és mégis mit akarsz meggyújtani? ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nos, az szülne némi pletykát, úgy vélem.
Nem mintha az, hogy itt álldogálunk, és beszélgetünk, ne szülne. Mert fog, rengeteget. Édes Merlin, egyáltalán nem várom, hogy az Edictumban ott virítson lángoló kapcsolatunk. Valahogy mindig olyan érzékletes címeket találnak, ha valakit kellemetlen helyzetbe kell hozni. Csak remélni merem, hogy jön egy nem várt ikerterhesség vagy megbotránkoztató házasság, ami felülírja azt, hogy rólunk kellene pletykálni. Elég volt nekem, hogy csak mert Edmunddal beszéltem, máris a háreme egyik neve lettem. Bosszant, pedig tudom, hogy se neki nincs háreme, se, hogy én oda lennék sorolható. Nem tenné ezt a barátja... hát legjobb barátjával, aki nem hivatalosan bele van esve.
Halvány mosollyal pillantok fel rá - vegyük jegyzőkönyvbe, ahogy magassarkúban is alig vagyok 169 centi -, és, amikor visszakérdez, muszáj elnevetnem magam. Mostanában olyan keveset nevetek, de ez kifejezetten jól esik, néha szeretek egészen emberszerűnek tűnni, vagyis, nyilván jobb lenne, ha többször lennék az.
- Mert szörnyen béna és kezdő vagyok. Egyelőre minden elemista közelében úgy érzem magam, mint egy gerjedő kanos tizenéves, aki, ha melleket lát elveszti az eszét.
A bőröm, minden újdonságtól mentesen, szeplőim alatt elrózsaszínesedik, még úgy is, hogy normális réteg alapozó fedi. Úgy tűnik egy márka se fed rendesen pyromágia ellen. Csodás. Mondjuk annak örülhetek, hogy a hajam nem lángol úgy, mint Hádészé. Ó igen, mostanában elég nagy fangörccsel vagyunk Herkules iránt, szóval olyan harminckilenc és félszer láttuk. Egyszer bealudtunk, de mivel nem tudtuk meghatározni, hogy hol, újrakezdtük.
- Ne haragudj, nem kikezdeni akarok veled, mielőtt a barátnőd és/vagy feleséged meggyilkolna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Istenem, még nekem is kedvem támadt erre kuncorászva legyinteni.
Elfordulva pillogok párat, mert valljuk be, még ha kicsit sértő is, rendesen édes valamilyen formában ez a kijelentés. Nekem pedig igen kevés a romantikus interakció az életemben, így a mímelt is jól esik. Nagyon is, ez is valami olyan, amibe az ember egészen belefeledkezik magányos óráiban, elképzeli, hogy milyen jó is volt, és képes napokig kuncogni azon, hogy ilyen elhangzott neki címezve. Ezért jó nőnek lenni, napok, hetek, sőt olykor évek múltán is képesek vagyunk örülni. És ez, csodálatos.
- Szóval sárkányokkal foglalkozol. Akkor biztos nagyon fog örülni a lányka, hogy viszontláthat.
Pedig, ha tudnám ugye, de nem tudom. Lelki szemeim előtt, egy borzas hajú kislány él, aki hamarosan felbukkan, és nevetve szalad az apukájához. A lányok azt mondják az apjukra, míg a fiúk az anyjukra hasonlítanak. Úgy tűnik, nálunk megdőlt ez az elmélet, mert én teljesen úgy nézek ki, mint az édesanyám. Jobb is ez így mindenkinek, nehéz lett volna, ha a vonásaimban fel-felidéződik Richárd.
- A nők se szokták kinőni a dejóseggedvan korszakukat, csak ceruzaszoknyára és  törpesarokra cserélik a bőrcuccokat és a tűsarkút.
Vonom meg a vállam vigyorogva, szusszanva nézve a bejáratot. Mindjárt négy. Vajon felbukkan-e a szőke nőszemély, vagy esetleg készülhetek egy komolyabb elbeszélgetésre? Semmi kedvem ehhez, habár az előbb kaptam egy nagy adag boldogságlöketet.
- Normális párkapcsolatom se volt soha életemben, nem, hogy valaki a férjem akarjon lenni.
Felelem nevetve, de aztán végiggondolva, hogy a lányomat várom itt, ez elég rosszul hangzik. Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell magyaráznom.
- Umm... örökbefogadtam, nem megestem. Viszont, azt hiszem, a segítségnek örülnék. Melyik utcában laksz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen, mind kiábrándulunk, amikor kiderül, hogy az ajándék miatt kedvesek velünk igazából.
Nem tudok, nem mosolyogni. Érdekes egy fickó, olyan jó a kisugárzása, megmosolyogtató, bájos. Mintha nem evilági lenne. Eleve a tűz az, ami számomra vonzóbbá teszi, ahogy például Sárit is azzá tette, de mégis jó egy pozitív embert látni ezen a helyen. Nem vagyok energiavámpír, félre ne értse senki, de olyan ember vagyok, aki nagyon hamar befelé fordul, akinek kell az, hogy a mellette lévő ember életvidám legyen, vagy olyan, aki pátyolgatásra szorul. Furcsa, de akiket szeretek, azokat imádom szeretgetni is, pedig korábban ezt el sem tudtam képzelni magamról.
- Árulkodó a kinézetem. Én jobban szeretem a szeme és füle kifejezést, de a titkárnő is találó.
Nyilván nem kellene annak lennem, de szeretek az lenni, szóval nincs okom panaszra. Nem szoktam úgy odamenni az emberekhez, hogy DOKTOR Hollóvölgyi Zsófia vagyok, hanem csak simán az anyakönyvezett nevemet mondom, és akkor is pontosan tudják, amit tudni kell. Például, hogy nőből vagyok és emberszabású. Nézem, ahogy elindul, és kicsit oldalra döntöm a fejem. Nos, nem is olyan kislány ez a nagylány. És akkor...
- Te Jason vagy!
Mondtam én, hogy a szeme és a füle, mindenkiről tudok, arról is, akiről nem kellene. Elégedetten húzom ki magam, mint akit a következő pillanatban jól megdicsérnek ezért a tudásért.
- Holnap este. Amúgy Zsófi vagyok.
Zsófi, akinek a lánya csak nem akar felbukkanni. Ez még lehet csak sima zsarolás is... Édes Merlinke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Azt hallottam, hogy egyre nagyobb divat már aranyvérű szinten is kötőjelesen továbbvinni a családnevet. Például ott van Andrássy Borbála, ő is Andrássy-Szász papíron, megkapta az anyja nevét is. Szóval simán lehet, hogy a te gyereked is mondjuk nem is tudom Vasváry-Bernáthy lesz. Mondjuk, ne akarj hozzámenni az apámhoz, de érted.
Megértem, hogy nem akar férjhez menni, nem is értem a kényszerítést, de mondjuk azt sem, hogy valakinek tényleg az az életcélja, hogy jó házasságot kössön. Azokat a lányokat, akiket aranyvérűként nevelnek, arra tanítják, hogyan szolgálják jól a férjüket. Hogyan legyenek jó feleségek, hogyan találjanak jó házastársat. A főnökeim között nem hiszem, hogy szerelmi házasság köttetett, pontosabban tudom, hogy nem az, de, ahogy az lenni szokott, a női érzelemvilág sokszínűségének és intenzitásának köszönhetően, mára már elmondhatom, hogy az egyik oldalról egy szerelmi házasságot látok. Ami a polgármestert illeti, úgy vélem, nem elégedetlen, szépen bánik a feleségével, és vannak pillanatok, amikor úgy néz rá, hogy én is zavarba jövök tőle. Az ilyenek szoktak a sírig tartani, de nem minden "jó üzlet" jó valóban. Ehhez kellett egy nagy adag szerencse.
Én magam képtelen lennék feltenni az életemet egy ennyire lutri dologra. Ha egy nap férjhez mennék valami csoda folytán, én a legjobb barátomhoz szeretnék hozzámenni. Olyan emberhez, akit szeretek, akibe tudok szerelmes lenni, és akivel képes vagyok átbeszélgetni egy életet. Tudom, hogy nagy elvárásaim vannak, és ennek okán talán sosem megyek majd férjhez, de szeretném hinni, hogy egy nap lesz valaki, akivel mégis meglépjük ezt. Egyáltalán nem vagyok a dolog ellen, sőt, a sok racionalitás alatt rengeteg romantika is megbújik, csak nem szeretem felfedni annyira az érzéseimet.
- Azonban, ha a nővéred meglépi, és férjhez megy, akkor neked vagy állati nagy szerencséd lesz, mert nem kell neked beteljesíteni ezt, vagy óriási peched, mert azt akarják majd, hogy kövesd az úton. De rendesek a szüleid, szóval nem hiszem, hogy félteni kéne a jövődet.
- Nincs. Egyszer-egyszer az apám felhozta a témát, hogy szeretné, ha biztosítva lenne a jövőm, de amikor észrevételeztem neki, hogy ez úgy is működött volna, hogy ha aranyvérűként nem fattyúnak bélyegezve növök fel, akkor nem pedzegette tovább. Nem hiszek az elrendezett házasságokban, de tekintve, hogy huszonöt évesen még sosem voltam kapcsolatban, nos, valószínűleg a magamfajták miatt találták ki ezt az egész elrendezettséget.
Kínos tudom, de én tudok nevetni a saját hátrányaimon. Tényleg nem volt még olyan kitartó férfi az életemben, aki három randin túl is akart volna, vagy, akit én akartam volna, de ilyennek is kell lennie, ezért is döntöttem úgy, hogy mindent elérek az életben, amit szeretnék. Megcsináltam a jogot, és az Erikához vezető út is egyre simábbnak látszik, kivéve, amikor limonádé ömlik rá, de hát nekem mindig van egy plusz megoldásom.
- Imádom a terveket! Miket tervezel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerinted engednék, hogy otthagyd?
Azt tudom, meg látom is, hogy elég sokat lazultak a szabályok. Olykor engedik, hogy te választhass házastársat, ám elég rendesen meg szokták vizsgálni még ekkor is a családi hátteret, és igazán csak akkor boldogok, ha megvan a legalább három generációnyi arany, mert akkor nem esik akkora csorba a család hírnevén. Mostanra rájöttek, hogy az elmebajos utódoknál jobb az, ha kicsit hígabb a vérük, vagy éppen jobban keveredik a nemzetségük. Régebben ezek az opciók is igencsak lehetetlenek voltak. Emlékszem, hogy olvastam, a másodfokú unokatestvérséget már inkább nem is tekintették rokonságnak, de volt olyan, hogy az elsőfoknál lévő kockázatra is legyintettek. Sőt, volt olyan, aki a saját lányát, vagy éppen testvérét vette el, de azok nagyon középkori és nagyon beteg szokások voltak, szerencsére ilyen, legalábbis remélem, már meg sem fordulnak az emberek fejében.
- Vannak házak a faluban, amik a tanács tulajdonában vannak, és igen olcsón lehet bérelni őket. Alap felszereltségük van, felújítottak. Köthetsz szerződést csak bentlakásra, de akár vásárlásra is. Az utóbbinál egy picit alacsonyabb a havidíj, viszont néhány éven belül meg kell vásárolnod az ingatant. Az a jó benne, hogy kedvedre alakíthatod. A legtöbb fehérre van festve, te bármilyen színt belevihetsz, változtathatod az udvart, a haidíj nyolcvan százaléka pedig a vételárba beleszámít, vagyis, ha mondjuk öt év múlva megveszed, akkor ugye már kevesebbet kell fizetned. A Macskába már nincs, de a többibe van még két-három ilyen ház, szóval ha van ötleted, hogy milyennek örülnél, akkor meg tudom neked mutogatni őket, mert nálam van mindegyik kulcsa, meg én intézem a papírmunkát is.
Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb embertől kérdezte. Ez amolyan sorsszerű dolog. Te  csak kitalálod, hogy mit szeretnél, és tessék, megvalósul a dolog. Szeretem az ilyen jó pillanatokat, amikor ennyire jól találkozik két szándék. Ő lakna valahol, nekem pedig a célom, hogy ne csak kiadjam a házakat, de olyanoknak, akikben megbízok.
- Örökbefogadás. Mivel valahogy a társadalom peremén egyensúlyozok, és elég rossz a statisztikám a mellettem megmaradó hímneműek terén, úgy döntöttem, hogy férfi nélkül leszek anya. Már az út végén járok, csak néhány kitöltésre váró papír, és hamarosan nálam lesz a kislányom, Erika.
Aki, bár már itt is tudom, de később csak még biztosabb lesz, életem legjobb döntésének bizonyosul majd. Ha senki másom nem is lesz a világon, akkor is teljesen boldog leszek, hiszen ő lesz nekem. Kell ennél több? Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, ez célszerű. Volt nemrég egy fiatal nő, ő is úgy választott házat, hogy belépve otthon érzi-e magát. Meg úgy, hogy melyik utcanév nem erőszakos.
Egy picit megvonom a vállam, nem nagyon szoktam érteni az ilyen logikát, de tény és való, hogy ezáltal a Holdfény volt a legnyerőbb a számára. Szegény Mennydörgő valóban nem arról hírlik, hogy délutánonként virágcsokrot szed és a réten szökdécsel, a tündérmanó meg igen szeszélyes lény. A holdfény viszont szép, romantikus, olyan, amiben az ember szívesen sétál, aranyvérű lányok esetén megfelelő kísérő és/vagy pesztonka kíséretében természetesen. De igen. Nálam egyértelmű volt az utca, mivel én az apámhoz költöztem be, aztán az is egyértelmű volt, hogy nem akarok távol maradni tőle, ha baj lenne. És hát lássuk be, az alkohol és a gyakran cserélődő női partnerek is beletartoznak ebbe a kategóriába.
- Bármikor, csak szólj, hogy neked mikor alkalmas, és én ott termek.
Vagy legalábbis majdnem bármikor, de mivel ez is a munkám része, ezért jó be tudom építeni a mindennapjaimba. Sokan nem tarták sokra a titkárnősködést, és értem, hogy a jogi végzettségemmel és a temperamentumommal nem ott kellene tartanom, hogy titkárnő vagyok, de az igazság az, hogy ez jelenleg olyan, amire az emberek azt szokták mondani, hogy álmaik állása. Komolyan. A főnököm csodálatos és tiszteletre méltó, elismerik a képességeimet, több területen is szerezhetek gyakorlatot, és amikor jeleztem a szándékomat az örökbefogadásra, maximálisan támogattak. Kell ennél több? Nem hiszem.
- Köszönöm.
Mosolyodom el, majd a mosoly apró kuncogássá fajul a következő pillanatokban, miközben finoman megvonom a vállam, a saját pizzámat rendezgetve. Tudom, sokan nem értik azokat, akik késsel és villával eszik ezt az ételt, de nekem valahogy ösztönösen ez áll kézre, így most, amikor elég chilis majonézt helyezek rá, a két eszköz után nyúlok.
- Igazából... nekem se kellett. Nem is nagyon tudom elképzelni magamról, hogy férjem legyen. Pontosabban, nem tudom elképzelni azt a férfit, aki a kitűnő személyiségemre vágyna, bár mondják, hogy mazochisták mindig léteztek.
Csakhogy, ha a tényeket nézzük, életem negyed évszázadában sosem volt kapcsolatom, mert vagy engem, de esélyesebben inkább én másokat a harmadik alkalom után meguntam. Intim együttlétekre volt, akivel sor került, de az is olyan régen volt... ráadásul a legutolsó alkalom Benővel volt majd két éve... aki valójában meg akart verni azért, ahogy beszéltem vele, de mind a kettőnknek jót tett, hogy inkább mást csináltunk. Emellett szerelmet is csak foglalt férfi iránt voltam képes érezni, amiből meg az következett, hogy kiderült elemi mágus vagyok. Egy igazi kis tüzes példány. Ilyen alapokkal pedig, nos, lássuk be, vajmi kevés esélyem van arra, hogy egy józan gondolkodású, normális férfi jövőképében szóba jöjjek. Valahogy, ha vágyom is ilyenre, nem adok neki hangot. Nem mondom ki hangosan, és akkor nem fáj, vagy mi.
- Viszont a gyerek beférkőzött a tudatomba. Aztán neve lett, majd arca, és a végén itt vagyunk, utolsó papírokat töltögetve. Az élet számos meglepetéssel tud kecsegtetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Magam sem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor ilyen ruhában parádézok majd, ám tessék, most itt vagyok, és csinálom. Másoknak ez akár egy hétköznapi megjelenés is lehet, azonban nálam ez nagyon nem így van, nekem ez kihívás, de  pont ezért kellett, hogy hitelesebb legyen a drámai kétségbeesésem, mivel akkor amikor kimondom majd az átkokat, biztosnak kell lennem. Tudok mindent, hogy mit hogyan szeretnék, és majd az öltözetem miatt leszek pánikba, arra koncentrálok, hogy hogyan nézek ki, mert akkor az elemem nem akar majd lebuktatni, nem fogok elpirulni, nem fogok önkéntelenül felgyújtani dolgokat, sem a környezetem nem fog felforrósodni. Tudom szánalmasnak hat, de hidd el, kedves olvasó, Zsófi értékrendjébe nagyon ritkán férnek bele ezek az összeállítások.
- Fel.
Mondom olyan határozottan, ahogy még talán nem is hallott beszélni. A közelben lévő kukára pillantok, balomat hirtelen mozdítom felé, ezzel a benne lévő szemét meggyullad, de még nem ad annyi fényt, hogy mások megláthassanak minket. Ezt követően azonban kizárok mindent, és csak arra koncentrálok, amit most tenni fogok. Fontos a jó sorrend, és az idő, ő igen, az idő nagyon fontos.
- Lentis nebula.
A hályog-átok, hiszen nem kell tudnia, ki átkozta meg, és nem szeretném, ha erre az eseményre valaha is emlékezne. Csak nem, csak ne legyenek előtte a mozdulataim, ha a hangomat hallja is, ne riadjon meg a jövőben a mozdulatoktól.
- Labia Clausa.
És ne is beszéljen, most ezt is különösen fontosnak találom.
- Sanguen fontanus. Ossa maximum. Deglubo vivatus.
Láz, csontnövesztés és elevenen megnyúzás. Olyan dolgok, amiket meg tudnak állítani, mégsem engedik ki azonnal, legalább egy éjszakát bent kell töltenie, olyannak kell lennie, amiről azt hiszik, hogy nem kel majd miattuk fel éjjel, de tudjuk, hogy nem így lesz.
- Flagellum maxima.
Ezt az átkot azonban nem rá, hanem magamra mondom ki, hiszen milyen támadás az, amiben te magad nem sérülsz? Gyanús. Felszisszenve, nyögve az átok súlya alatt, ráirányítom a pálcát, a másikra, aki már így is eléggé szenved, de muszáj teljesnek lennie.
- Sectumsempra.
Ha erre valaki rájön, képtelenek leszünk kimagyarázni, így nagyon jónak kell lennünk. Előbb azonban ketté töröm a pálcát, és a tűzbe dobom, ahogy Elektra felé rohanok, és elkapva őt, rohanni kezdek vele a kórház felé, ahova szó szerint a vérétől csatakosan esünk be, nem kis sokkot okozva az ott lévőknek.
- Segítsenek! Megtámadtak minket... kérem... mentsék meg.
Mivel az átok még hat, nehezen beszélek, fel-felsikítok fájdalmamban. Nem biztos, hogy ilyen estére számítottak, de azonnal odaugranak hozzánk, hogy ellássanak mind a kettőnket, de amíg nálam csak egy rontás van, nála több minden, egy egész csapat dolgozik rajta, én pedig bőgve felpillantok, kiszúrva a gyógyítót, aki a lényeg. Hát itt van, de... hogyan tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nyilvánvalóan én könnyebb helyzetben voltam, alig pár perc kellett ahhoz, hogy elmúljanak a fájdalmak, csupán csak vész esetére tartottak bent, és azért, mert egy olyan mondat hagyta el a számat, amit nem akartam, viszont ösztönös volt. Azóta pedig a helyzetünket a perverz szó állandó motyogásával tudom ismételni. Ez az egész szörnyen perverz, és érzem, hogy majd megfojt a tudat, hogy ebben a szobában kellene aludnom. Képtelen vagyok, így a minimális fényben, ami ebben a szobában van, járkálok, és bármennyire is nem illő, és nem nőies, az ujjaim melletti bőrt tépem a fogaimmal, egészen addig, míg a fájdalom, és a vér fémes íze nem kerekedik felül a kétségbeesésen. Nem tudok arra nézni, mégis bámulom őt. Bámulom. Mint, aki bármelyik pillanatban felkelhet. Én pedig nem tudom, hogy minek örülnék jobban, ha megtenné, vagy, ha nem. Nem biztos, hogy hallani szeretném azt, amit mond.
Túl sok izgalom volt ez egy napra, és én megint azon kapom magam, hogy a könnyeim megállíthatatlanul hullanak. Én, aki nem szoktam sírni, most zokogok, újra és újra. Azt mondták, Elektra rendben jön, csak kell egy kis idő, és utána mind a kettőnknek, de főleg neki, részt kell vennünk egy pszichológussal való konzultáción, csak utána térhetünk vissza a munkába. Remek, ezt én el fogom tudni intézni. De mit csinálok a másikkal? Azzal, ami a szoba másik felében van.
- Cseszd meg, cseszd meg, cseszd meg.
Nem tudom, hogy hányadszorra mondom ki, de mégis megteszem, újra és újra, és ha lenne lépésszámláló, vagy olyan lenne a padló, akkor csodálatosan kikoptattam volna, miközben a számláló kiakad abban, amit csinálok. Órák óta járkálok, a testem üvölt a fájdalomtól, az agyam viszont képtelen arra, hogy kikapcsoljon. Kórházi hálóinget kaptunk, így legalább nem azokban a ruhákban vagyok, amin Elektra vére a bőrömhöz tapadt. Ó, hogy az a bánatos. Nem hiszem, hogy Elektra így gondolta volna, amikor azt mondta, hogy megveri az élet. Óóó a francba is. De, amikor megláttam, akkor nem tudtam mást tenni, nem tudtam kontrollálni magam, kimondtam a nevét, azt, hogy ismerem, azt, hogy keresem, hogy keresem őt. Ez a büntetés azért, mert megátkoztam Elektrát, egészen biztos vagyok benne. Szentséges úristen! Amikor a hátam mögül megszólal a nő, majdnem spontán máglyahalált rendezek a kórterem közepén, és szinte reszketve, lassan lépek közelebb hozzá, megnézve, hogy tényleg ő szólt-e, és nem... a másik.
- Jól vagy?
Teszem fel a kérdést halkan, miközben reszketve, kiloccsantva a vizet, töltök neki, és összeszedve magam, próbálom megitatni. Valószínűleg a félhomályban is látszik, hogy mennyire fehér vagyok, és riasztóan ideges. Jesszusbasszus, mindenki az lenne a helyemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, egy kicsit, lehet, hogy két átokkal kevesebb is elég lett volna.
Így is elég beteg a tudat, hogy vagy fél napon át a tökéletes átkokat, és a tökéletes sorrendet elmélkedtem ki, és igen, mindezt azért tettem, hogy ártsak valakinek. Bekuckózós óráimban elkapott a láz, és elkezdtem a OUAT sorozatot nézni, szóval biztos vagyok benne, hogy az én fénylő szívem most már több helyen is koromfekete, és eddig nem is láttam megoldást arra, hogy a szív megtisztuljon, gondolom ahhoz egy másikfajta mágia kell, meg olyan klisék, hogy a jó elnyeri jutalmát.
- Hát ez egy vicces történet.
Dünnyögöm, mert valljuk be, nem így terveztük, és nekem nem kellene itt lennem, de néhány nem várt körülmény hozzájárult ahhoz, hogy a terv megváltozzon, és nem is tudom, hogy milyen irányba. Aggodalmasan pillantok a másik fekvő felé, még mindig erősen él bennem a képzelet, hogy felül, és üveges tekintettel kezdi el darálni a dolgokat, majd a végén megátkoz minket, és visszahanyatlik, de remélem, hogy nem így lesz. A testhelyzete totálisan mozdulatlan, bár most azt mondták, hogy a következő szintre lépnek vele, nem tudom, hogy akarom-e.
- Életben van?
Nem tudom, hogy honnan tudja, de az a nagy helyzet, hogy jelen pillanatban ennek csak örülök, mert, ahogy a másik fél kinéz... Merlinre mondom, annál még a halál is jobb. Kényszerítem magam, hogy ne nézzek oda, helyette inkább Elektra arcát pásztázom újfent.
- A mit keresek én itt-re válaszolva. Megengedték, hogy megvárjam, amíg ellátnak, én pedig úgy gondoltam, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy kicsit körbe nézzek, bár nem is tudom, hogy mit akartam találni, csak jött egy megérzés... aztán megláttam Otíliát, és mielőtt gondolkozhattam volna, hogy ez talán nem egy jó ötlet, felkiáltottam, hogy: Az a nő az másodunokatestvérem! Persze egyből rám vetették magukat, vért vettek, manát nyertek ki belőlem, mert van valami új eljárás, amit kipróbálnának, és most egy szobában vagyunk vele. Ő pedig hetek óta lebeg élet és halál között. Azt hiszem, az élet tényleg elintézte.  
Jegyzem meg egy kicsit halkabban. Beszéd közben a kapott ruha szélével játszom. Nem szeretem az anyagát, nem érzem jól magam benne, de ez legyen a legkisebb bajom, az egyik nő mesterséges kómában van, a másikat a halálból hozták vissza, nekem meg viszket a bőröm az anyagtól, hát tényleg Zsófia, szedd össze magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sohasem éreztem magam olyan elveszettnek, mint itt, ebben a szobában. Magabiztosan meneteltem előre, mindig megoldottam valahogy a legnehezebbnek tűnő kihívást is. Számomra nem volt lehetetlen, ha kihívással találkoztam, nevetve vetettem bele magam. Mégis itt, az óráknak tűnő percek lassú haladásával, a szuszogás hallgatásával, a csendben, úgy éreztem, zuhanok.
Az ujjaim elfehéredtek, ahogy a nyakamba lógó keresztre szorítottam, ajkaim némán mozdultak, imádkoztam. Nem teszem túl gyakran, nem is vallom magam jó kereszténynek. Ahogy mindenki, úgy én is, becsülettel jártam gyerekként misére, ám túl azon, hogy ott is a hittel megáldott aranyvérűek között ültem, mint egy lelenc, nem nagyon tettem mást. Nehezen boldogulok a nem reális dolgokkal, csodatételekkel, még akkor is, ha boszorkány vagyok, és a mágia önmagában valami nem éppen földhöz ragadt dolog. A személyiségem szereti a tényeket, a kézzel fogható, bizonyított dolgokat. Istent sok féle módon ábrázolják, William P. Young szerint néger nő, így nem olyan, amit én el tudok fogadni. De most, amikor itt ülök csendes magányomban, mégis imádkozom. Sok mindenért, hogy jól süljön el ez az egész, hogy Hege is, Otília is maradjon életben, hogy Elektrában se hagyjon maradandót. Ez az egész olyan messze áll tőlem, hogy mindezidáig fel sem fogtam, és akaratlan is arra gondolok, hogy mi van, ha minden hiábavaló volt, nem azért, mert Hege nincs jól, hanem mert tényleg volt lehetősége újrakezdeni, és élt vele. És gyűlölöm a gondolatot, hogy ilyen az eszembe juthat egyáltalán.
A helyzet azzal, hogy Elektrával közlöm a tényeket, ő pedig feláll, nem változik, én továbbra is a széken kuporgok, és csak távoli zajként érzékelek minden egyes hangot, de értem, amit mond, és valahol elborzaszt az a gyűlölet, ahogy viseltetik iránta. Belegondolni se tudok, hogy Otília mit tett, hogy mi volt az, ami arra kényszerít embereket, hogy ennyire megvessék. Nem tartom ártatlannak, óóó nem, egy fél pillanatig sem, elborzaszt az, hogy mit milyen ember lehetett, amiért ezt érdemli. Távoli rokonok vagyunk, semmit sem jelentettünk soha egymásnak. Andris bácsi és Otília édesanyja az unokatestvérei az én anyukámnak, így a főbb családi eseményeken, esküvőkön és temetéseken egy közegben voltunk. Habár életkorunk közel van egymáshoz, stílusunkban teljesen mások voltunk, így sosem lehettünk jóban. A tényt pedig, hogy rokoni szálak fűznek minket egymáshoz, eddig nem nagyon fejtettem ki senkinek, de jobb, ha tőlem, és nem mástól halja a nő.
- Nem biztos, hogy szeretném, hogy bármilyen szinten közöm legyen hozzá. Eddig sem volt.
Ezután sem kell, hogy legyen. Megtettem, mert erre neveltek, és mert nyilván nem fogom azt mondani, hogy nem segítek. Akármilyen ember, mégiscsak ember. Nem volt mindig rossz, tudom, hiszen Marcell szerette, és azt mondják, már az is jobbá tesz, ha egy jó ember szeret. Tudom, hogy volt benne jóság, csak... valahogy félrementek a dolgok. Működjön, éljen, ne akarjon ártani. Élvezze ki az esélyt, amit ezáltal kaphat. Már ha kap. Egyelőre még csak kísérleteznek vele.
- Nem, amint megtudták, hogy én ki vagyok, nem foglalkoztak azzal, hogy te ki vagy, teljesen ráálltak arra, hogy segítsek Otílián. Azt mondták, hogy párkapcsolati bántalmazás áldozata lett, és, hogy csak úgy tudott elmenekülni, hogy leszúrta a tettest. De... ha el tudott menekülni, akkor nem értem, hogy került kómába. Miért éppen itt? Hiszen Magyarországon élt. Olyan, mintha kimaradt volna egy szereplő és nagyon sok részlet a történetben. Én mindenre bólogattam, nem kérdeztem sokat, nem akartam gyanús lenni. Azzal élt együtt, akivel Marcellt megcsalta, és ő valóban meghalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- És tényleg.
De nem, én nem fogok cserébe semmit sem kérni, nem és kész, csak felejtsük el egymást. Azt nem kérhetem, hogy Marcellt felejtse el, hiszen a férfi első szerelme, az, aki a világot jelentette neki, és talán, ha úgy alakulna, jelentené is. Nagyon hasonlítunk egymásra, külsőre, ami ok arra, hogy ne akarjon tőlem semmit. Én nem szeretnék pótlék lenni, de félek, ha oda jutnánk, és ezt megmondanám a férfinak, nagyon megsérteném. Számos okom volt távol maradni, és azt hiszem, az lenne a legjobb, hogy ha ezt lezárjuk, akkor ugyanezt tenném.
Arra, amit mond, bólogatok, el akartam menni, reggel, amikor azt mondják, mehetek, ez nem is volt kérdés, mégis, megerősítve, hogy értem, amit mondott, bólogatok. Meglesz minden. Nem akarok lebukni, ennyi minden után nem akarok lebukni. A következő mondatoknál azonban felpillantok rá, nem hittem volna, hogy ilyen hatást keltek, vagy, hogy felmerülne benne, hogy bennem felmerült, hogy ezt gondolom. Merlinre!
- Biztos vagyok benne, hogy nem ő tette, de abban nem, hogy nem ő ölte meg a másik férfit. Nem féltékenységből, hanem önvédelemből, és, hogy megvédje Otíliát.
Szusszanva emelem az égre a tekintetemet, mert fogalmam sincs, hogy mi lehet a megoldás, tényleg nem áll össze a kép. Nem véletlenül nem, hiszen kellene egy résztvevő, aki elmeséli, hogy mégis mi a bánatos úristen folyik itt, hogy mi történt, de az egyik halott, a másikat halottá nyilvánították és eltűnt, míg a harmadik kómában fekszik. Csodálatosan lehetetlen helyzetben vagyunk, és félek, amikor hazamegyünk, akkor sem leszünk beljebb az esettel.
- Rengeteg vevőjük volt az évek alatt, együtt is, külön is. Bárki lehet az, aki odajár. Az is lehet, hogy teljesen új vevő, lehet, hogy ott hagyott egy követ megmunkálásra, és azért jár vissza, lehet, hogy tényleg gyilkos. Én... nem tudom. Azt hiszem, egy kicsit megzuhantam.
Ez sok volt, ez túl sok volt. Eddig is voltak hullámvölgyek az életemben, de azt hittem, az elemi mágiánál és az anyukám halálánál rosszabb nem igen jön. Hát. Jött. Én pedig ülök, és nézem az ágyat, nézem Otíliát.
- Amikor nem őrült, nagyon szép nő, még így is, smink nélkül. Nem csodálom, hogy Hege beleszeretett. Azt hiszem, ezért haragszom rá olyan nagyon, hogy egy normális férfi szerette, megadott neki mindent, és ő nem csak eldobta, de előtte összeroppantotta a szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Két opcióm volt a mai napra, az egyik, hogy holnap reggel korán kelek, és még munka előtt elviszem a papírokat, a másik, hogy úgy alakítom az estét, hogy a pizzériában vacsorázzunk, és valljuk be, mostanában nem sok lendületem van reggelente, pontosabban, hosszan bámulom a plafont, próbálom magam életre hívni, percekig sorolom az okokat, hogy miért nem maradhatok az ágyban, és szenvedhetek egy csomó puha dolog között. Puha párna, puha takaró, puha minden. Ráadásul tegnap cseréltem le az ágyneműmet is, vagyis, holnap reggel még mindig intenzív illatba burkolózva szenvedhetek. Mindenképpen célszerű ma elhozni a papírokat, és szerencsére sorozatban második napja Erika is gond és tanári kíséret nélkül jutott ki az iskolából, illetve nekem se volt jelenésem se tanárnál, se igazgatónál. Nem, ez nem fejlődés, ez vihar előtti csend. Ismerem a lányom, tudom, hogy nagy játékos, aki ezt sosem adná fel. Ráadásul Benővel is összefutottunk, szóval, amíg én elintézem ezeket a papírokat, a gyerek sem marad felügyelet nélkül. Mi ez, ha nem a tökéletes alkalom?
Persze, nyilván, amikor az ember megjegyzi, hogy van még egy kis munkája, akkor tökéletesen tudják meg egyszerre forgatni a szemüket, és sóhajtani is, és ha nem itt nőttünk volna fel, illetve azoknak, akik az elmúlt tíz évben nem éltek itt, simán lejöhet úgy, hogy mi ketten nagyon korán, még az iskolaéveink alatt gyereket vállaltunk, és nem egyszer kaptunk már érdekes nézéseket is emiatt, ami csak megmosolyogtat minket. Azt mondják, az ember menjen hozzá a legjobb barátjához, hogy boldog legyen. Nos, ha az én két legjobb barátomat kérdeznék erről... az egyik frászt kapna, a másik pedig éppen halottnak van nyilvánítva, és be kell vallanom őszintén, rettegek attól, hogy mi lesz, ha egyszer ott állunk majd egymással szembe, és mondanom kell valamit, vagy neki. De erre most gondolni sem akarok, inkább a pulthoz lépek, és az ismerős arcra mosolygok.
- A szokásosat szeretném kérni, és elméletileg van itt egy Bánki Barnabás nevű férfi, akivel némi papírmunkám. Szólnál neki, kérlek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Edu
Kinézetem

Azt mondják, az emberen a leglátványosabb változás, ha semmi sem változik rajta igazán az, hogy hogyan vibrál az aurája. Az enyém érezhetően nem vibrál, mintha elvettek volna mindent, amiért megérte. Ez nem igaz, hiszen számos dolog, számos ok miatt örülhetek, vannak örömeim az életben, azonban, én így gyászolok, megfakultan. Nem viselek teljesen feketét, jogom se lenne hozzá, de mindig van rajtam valami, ami a gyászidőszakot jelzi, és bár nagyon jól tudok magamban szenvedni, sosem engedtem meg azt, hogy a külső szemlélők a gyengeségemet lássák. Mostanra pedig ott van Riri is, aki miatt nem szabad gyengének lennem, nem szabad elhagynom magam. Szerettem és szeretem Marcellt, talán sosem fogom nem szeretni, de akár visszatér az életünkbe, akár nem, akár csak barátként, akár nem, nekem nem szabad elmerülnöm ebbe. Az élet megy tovább, a gyász idővel könnyebb lesz, és tudom, hogy eljön a nap, amikor nem vágyom a csendbe burkolt, néma elmélkedésre. Írországban én voltam a kitartóbb, míg Elektra adta volna fel, azt hiszem, ez most megfordult. Látva Otíliát, belegondolva, hogy mit tettem Elektrával. Azóta az eset óta a pálcám a szekrényben pihen, kulcsra zárva, mert képtelen vagyok megérinteni, félek attól, hogy mire vagyok képes, hogy mit tettem majdnem. Félek magamtól.
- Szóval, nem igazán tiszta a szituáció, most akkor együtt vagytok Rebekával vagy sem?
Teszem fel a kérdést váratlanul, miközben aprót harapok a sajtosrolóba. Van étvágyam, de nem akarok habzsolni, pedig a sajtosroló, óóó igen, azt hiszem, az én lelki társam roló és a tejföl. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Szusszanva húzom ki magam, majd fintorodok el picit, ahogy a vérvétel utáni ragtapasz húzza a bőröm. Ma különösen kegyetlenül bökték belém a tűt, így úgy érzem, hogy az éppen csak sárgába váltott lilaság most újra szétterjed majd. Miközben Edut hallgatom, leteszem a zacskót a teám mellé, és elkezdem lepiszkálni a zavaró tapaszt. Hihetetlen, hogy az embert mennyire képesek megkínozni, és hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz azért, akit szíve szerint száműzne a világból, de mégis megesett rajta a szíve. Karmajavítás, mondjuk ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azért jó érzés, hogy hatással vagyok a férfiakra, és rossz, hogy ők nincsenek rám hatással. Eddig azt hittem, hogy totálisan csökött az érzelmi intelligenciám azon része, mely a velük való egészséges viszony, esetlegesen szerelem irányába felelős, mostanra azonban rá kellett jönnöm, hogy fene mód disney-funkciósan vagyok bekötve. Meglátni és megszeretni, illetve csak egyet szeretni, és a többit észre se venni. Na mindegy, a lényeg, hogy én érzékelem a zavart, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert teljesen sügér vagyok ezen a téren, így inkább csak úgy csinálok, mintha észre se vettem volna. Jól megoldom én ezt. Kedvesen rámosolygok a felém közeledőre, és a mappát a pultra helyezem.
- Ne aggódjon, minden teljesen rendben van, csak végre minden papír elkészült. Nem akartam minden nap zaklatni, mert tudom, hogy a visszatérés utáni berendezkedés egy elég húzós folyamat, így összevártam a papírokat, aláírattam a polgármester úrral, és a banki kivonatot is lekértem, ami igazolja, hogy kifizette a megbeszélt árat.
Miközben beszélek, rá figyelek, és ha rám figyel, akkor nagyon esélyes, hogy a tekintetünk találkozik egymással. Kellemes, kedves és nem kimért a hangom, amikor elkezdtem dolgozni, sokan kifogásolták, volt, aki pökhendinek, más egyenesen arrogánsnak mondott. Tény és való, hogy a minisztériumban teljesen más volt a normális, mint ami itt van, hiszen a vidék mindig kedvesebb. Mostanra már én is beleillek ebbe a képbe, szépen átszoktattam magam ide. Emellett van egy gyerekem, ami még jobban lágyított rajtam, észrevétlen lettem egyre kedvesebb. De belegondolva azért furcsa.
- Három példányban kell mindent aláírni. Egy az ön példánya lesz, kettőt visszaviszek magammal. És ha bármilyen kérdése van, akkor szívesen állok a rendelkezésére. Elég sokszor megfordulunk itt, mert nagy kedvencünk a hely, szóval nyugodtan jöjjön oda akár munkaidőn túl is. Én többnyire akkor is dolgozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vicces, hogy mindig a gyors és rövid szertartások képesek csúszni, és ezzel az egész, szépen elrendezett napirendemet felborítani. De szép volt, jó volt, és én gyorsan elpakoltam mindent, amit el kellett a kisebbik díszteremből, hogy a délutáni megbeszélésre elő tudják készíteni. Éppen csak kilépve a teremből szólnak, hogy az időpontra jött ügyfél megérkezett, és, hogy ne itt kint várakoztassák, beültették az irodámba, szóval most ott van. Sietős léptekkel indulok meg, a padlón erős visszhangot vernek határozottan koppanó sarkaim, hogy minél előbb az irodában lehessek, utálom, ha valakit meg kell várakoztatnom.
- Bocsásson meg, Petrovics úr, remélem nem várakozik régóta.
Csak egy pillantást vetek rá, és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ahogy a pezsgőspoharakat rejtő dobozt, és a rápakolt kellékeket egyensúlyozom beljebb, hogy az ablakpárkányra pakoljam. Ráér, majd elrakok mindent, ha végeztünk. Gyorsan lekapom magamról a bolerót, amit azért húztam fel, hogy eltakarjam a tűszúrások nyomait, amiket az elmúlt hetekben szereztem. Az eseményre hullámossá tettem a hajam, és az elől lévő tincseket befontam, ebbe a menyasszony kéréséra néhány kék virágot tűztek, amikről már teljesen meg is feledkeztem, szóval az ismeretlen férfi tarthat aranyosnak és éretlennek, vagy komplett idiótának is. Kiváló alapokkal indítok, mint mindig. Arról pedig, hogy a szalag még mindig keresztben van rajtam, hiszen éppen az előbb eskettem, teljesen meg is feledkezem, így azzal együtt lépek oda a férfihoz, hogy bemutatkozzak neki, elvégre eddig csak átadott üzenetekben kommunikáltunk, amiket Rudolftól kaptam, aki az egész ügyet elindította.
- Hollóvölgyi Zsófia, nagyon örvendek, és örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
Nyújtom felé a kezem, tekintetemmel a tekintetét keresve. Remélem csak, hogy nem türelmetlen, mostanában nem vagyok a toppon, már, ami a hisztéria kezelését illeti, próbálom kedves hanggal kiütni a lehetőséget, hogy eleve bunkón indítsuk az ismeretségünket. A türelmetlenség, a fáradtság, talán egy leheletnyi meggyötörtség annak, aki ismer, feltűnik, de a felületes, vagy új ismereteket nem féltem, ők nem tudnak róla semmit, nem láthatják, hogy milyen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az érzés ugyanaz, amit csak akkor érzek, amikor... nem. Valószínűleg nagyon fáradt vagyok, és talán a tűz, mely minden más ember közelében lanyhán lébecol bennem, most így próbál ébren tartani. De, ahogy kezet fogtunk, úgy lobbant fel bennem valami, és a testem gyakorlatilag mini kazánná változott megint, tényt üvöltenek süket fülekbe. Zavar, hogy éppen most, és tudom, hogy a hő a bőrömből érezhetően és talán félreérthetően sugárzik, zavartan lépek is egyet hátra, hátha el tudom kerülni azt, hogy érezze, ami velem történik. Egy biztos, ez nem vonzalom, egyetlen miliméternyi pontot se látok rajta, amiért indokolt lenne ez az egész közjáték, így biztosra veszem, hogy csak a fáradtság játszik velem.
- Igen, ezt Farkasházy úr is mondta, azonban sajnos szükségszerű a találkozás. A település szabályzata kimondja, hogy bárki, aki huzamosabb ideig a településre érkezik, regisztráció köteles, le kell adnia az iratait, bejegyeztetni a pálcáját.
Miközben beszélek, észreveszem, hogy magamon hagytam a nemzetiszín szalagot, így azt levéve teszem az ablakba, és csak utána foglalok helyet, szembe vele, az asztal másik oldalán. Mivel már intenzíven süt a nap, szeplőim is intenzívebben vannak jelen, éppen ezért egy színezett hidratálóval enyhítettem kicsit őket, de még így is látványosak, még jobban kiemelik a szemem kékjét, amivel kutatón figyelem őt. Azért valljuk be, zavar, hogy egy ismeretlen esetében olyan hatást gyakorolt az elemem, amit eddig egyetlen embernél, és köszönjük szépen, bőven elég, hogy csak nála csinál ilyet. Az is kellemetlen, és utálom, hogy elárul, és eddig elég volt, hogy azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni, ha ő előkerül, nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy mindenki kandallója legyek.
- Elmondta, hogy idefelé jövet sajnálatos módon kirabolták, elvesztette az iratait, a születési anyakönyvi kivonatát őrző hivatal pedig nem sokkal a születése után leégett, így csak a családfájuk és az ön nyilatkozata, az ön aláírása hitelesítheti, hogy ön valós személy. Ez nem éppen egy szokásos eljárás, de mivel a rossz iratkezelés miatt nem is szokatlan, ezért muszáj meglépnünk ezeket a lépéseket. Gyakorlatilag újrakreáljuk magát, mintha csak most születne.
Felfelé fordított tenyérrel mutatok végig a papírokon, melyek ahhoz kellenek, hogy hivatalosan is jogosan mozogjon a faluba. Egy kicsit időigényes, de szükségszerű.
- Néhány kérdést fogok feltenni önnek, rengeteg helyen kell aláírnia, amit tudom, hogy az emberek nem szeretnek, de megpróbálok ehhez jó társaság lenni. Ez mind a kettőnk érdekét szolgálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmosolyodom a gondolatra, hogy nem fog zaklatni, mások is így kezdték, aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy zaklattak. Hiszek neki, hogy úgy hiszi, nem fog, de én sosem ringattam magam abba a hiú ábrándba, hogy ez valójában meg is fog történni. De az a jó bennem ezen a téren, hogy én tényleg nagyon szeretek dolgozni, szóval sosem pukkadok meg a méregtől, ha valaki megállít, pedig az a valaki általában Jolika.
- Pedig biztos a fél város a pizzarecepteket akarja megtudni. Én jó fej leszek, elég lesz csak a lángnyelvet elárulnia.
Ajkaim széles mosolyra húzódnak, miközben halkan kuncogok az évődésünkön. Egyáltalán és semennyire sem szeretném tudni a pizza receptjét, hiszen szeretek idejárni, és a legnagyobb örömömre Riri is szeret, szóval ez egy hivatalosan anya-lánya program, ami olykor, mint, ahogy most is, kiegészül egy baráttal, jelen esetben Benővel.
- Gyorsan ír alá. Na nézzük.
Fogom a papírokat, és a három példányokat új kupacokba rendezem, a három példány helyett három csomag lesz, ebből egyet sárga, egyet piros mappába teszek az ellenőrzés után, a harmadik kupacot pedig Barnabásnak nyújtom át.
- Gratulálok Bánki úr, ezzel a halom papírral hivatalosan is újra magáé lett a hely. Tettem bele egy tájékoztatót is az éppen aktuális adókról, melyeket minden év december 31-ig kell megfizetnie, illetve a diákmunkával kapcsolatos lehetőségekről is. A legtöbb itteni vendéglátó hely foglalkoztat diákokat, nem tudom, hogy ön régebben alkalmazta-e őket, de szívesen jönnek, és az a visszajelzés érkezik, hogy jól végzik a munkájukat.
De én nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha ő szeretné, akkor majd úgyis felveszi a kapcsolatot a megadott elérhetőségen az iskolával, én amúgy is csak a futár vagyok.
- Köszönöm, nem kávézom, amúgy is várnak rám.
Bökök hátra a fejemmel a szőke kislány és a széles vállú férfi felé.
- Törzsvendégek vagyunk itt, és ha rám hallgat, akkor, amikor újítana az étlapon, fagylaltban is gondolkodhatna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ez egy nagyon szép gesztus, ön nagyon különlegesen gondolkozik, és gondolom az érzelmei sem hétköznapiak.
Különleges fickó, ezt egyből megjegyeztem, megmosolyogtató a zavara és nagyon empatikus. Az ilyen férfi nagy kincs, és többnyire egy erős akaratú nő férje. Ki tudja, hogy mikor és hogyan, de úgy vélem, egy nagyon domináns nő veszi majd férjül.
- Ha gondolja, szívesen segítek a papírmunkában. Szeretek rendbe tenni papírokat, kikapcsol.
Nehezen teremtek kapcsolatot, nehezen kötődöm, de, akihez mégis, ahhoz egy életen át. Irigylem azokat, akik feltétel nélkül tudnak érinteni, akiknek könnyen kialakul a kötődése, a szeretete, én elég rosszul vagyok bekötve, és az, ha kötődni kezdtem, semmi jóhoz nem vezetetett. Az édesanyám korán elment, Benővel megvoltak a magunk zavart pillanatai, Erika haladó cukorkafüggő, és Marcell hivatalosan halott. Azt hiszem, ezzel az alappal valahogy még nehezebben is megy az, hogy újabb és újabb embereket beengedjek a szívembe.
- Ön nagyon kedves, örülök, hogy visszatért és ilyen jó vezetője lett a kedvenc helyemnek.
Elvégre, ha nem a munkahelyemen és nem az irodában vagyok, akkor itt, imádok itt lenni, itt tudok dolgozni, a családommal lenni, valahogy az egész hely megragadott. Tökéletes, ahogy mondani szokták. A fagylalos javaslat mellé egy széles mosolyt még megengedek a mai nap margójára, és miután elbúcsúzunk egymástól, én is visszalépek a pároshoz, akiknek a szeme se áll jól, ha együtt vannak. Tudom, hogy Erika nem szeretne apát, ugyanazt a mondatot mondta, amit én is anyának, amikor megkérdezte. Sokkal később, a temetés után értettem csak meg, hogy miért kérdezte, hogy lett volna lehetősége, de mégis nekem élt. Amikor erre gondolok, örülök, hogy itt van Benő, aki nem az apja, és nem is lesz sosem, de mégis, egyfajta férfikép, ami nem árt, ha van, én már csak tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Koncentráció, az az alapja mindennek, és én nagyon tudok koncentrálni, egészen bele is merülök a feladatba, egészen jól megy egy bizonyos pontig. Csakhogy a ponton túl, érzem, hogy elpirulok, hogy megint úrrá lesz rajtam az elemi mágia okozta "kicsapódás". Azt hittem, hogy mostanra megtanultam kezelni ezt, és, hogy senki sincs, aki zavarba tudna hozni, vagyis van, Hege, de ő most nincs itt, mert... más dolga van. Nem, nem halt meg, csak el kellett utaznia, de majd jön haza. Olyan régóta mondom magamnak ezt a mondatot, hogy már teljesen elhittem, és egészen mostanáig, eddig a pillanatig nem is volt ezzel semmi gondom. Mondjuk, kicsit, azt hiszem, szánalmasnak gondolna mindenki, aki belegondol abba, hogy hűséges vagyok valakihez, akivel sosem volt semmi túl azon, hogy menthetetlenül beleszerettem. Tényleg semmi. Nem mintha mással lett volna, hiszen, amikor a "drámai oroszlán" énem tör felszínre, akkor a nem létező szexuális életem is terítéken van. Végül is, nem én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki meg tudja mondani, hogy hány napja nem volt együtt senkivel. Ahogy a nyolcszázhuszonöt nap sem annyira szánalmas. Vagy... na jó, talán mégis. Ezen elmélkedve, kapom magam azon, hogy tekintetemet a kék szemekbe elveszítve, ki tudja mióta, teljesen elmerülve és elpirulva létezem. Mekkora égés! Te jó Isten.
- Remélem, hogy ön előtt nem sejlett fel az az opció, innentől anyának hív, és pénzt lejmol tőlem, hogy a hamis személyién sört vehessen. Mondjuk, azt hiszem, most már mindegy. De pénzt nem kap, mert a cukorfüggő másik gyerekem már teljesen lerabolt.
Oké, lássuk be, sem a szándékos, sem a nem szándékos flörtök bajnoka nem vagyok, és leginkább azért vagyok egyedül, mert a férfitársadalom így biztonságban van egy sorscsapástól. Csak ez a pirulás, ez a felhevült mágia, a tűz, ami az ereimben tombol nem tetszik. Betöltöttem a huszonötöt, heti kétszer csapolják a manámat, képtelen vagyok használni a pálcámat, és máris kapuzárási pánikom van. Azt hiszem, délután elmegyek és veszek egy porsche-t, tűzpirosat.
- Szóval...
Felpillantok, és már megint ott van, én pedig a már múló zavaromat régi jó barátként köszöntöm. Tudom, hogy az emberek egy csoportja közvetlen, azonban mindenki, aki engem ismer tudja, hogy én tartózkodó vagyok az emberi közelséggel kapcsolatban, mégis, vannak emberek, akiket állandóan érintenem kell, mert a szeretetnyelvem az érintés. Én egy nagyon furcsán összerakott ember vagyok, és nagyon tisztelem a barátaimat mert nagyon türelmesek velem, és elviselnek. Akaratlan elmosolyodom, és az ajkaimat akaratlan megnedvesítve szusszanok egyet.
- Ne haragudjon, egy kicsit sűrű napjaim vannak.
Azért bámulsz bambán, vigyorogsz, mint egy hülye, és bocsátasz ki olyan hőmennyiséget, mintha a legkülönlegesebb ember lenne veled szemben. Csodás. A testem üvölt a ténytől, hogy kivel van dolgom, de az agyam, az teljesen blokkféket kapott, főleg attól, hogy zavarban vagyok.
- Néhány rutin kérdést teszek fel első körben. Ha az adatok megegyeznek, kérem, válaszoljon egyértelmű igennel. Ön Petrovics Karsa, Budapesten született, 1980. február 4-én. Anyai ágon unokatestvére Farkasházy Teodornak és Rudolfnak, foglalkozását tekintve, mentálhigiénés segítő szakember. Az itt tartózkodása célja, hogy segítsen feldolgozni Hege... az Eridon ház házvezető-helyettesének elvesztését. Megbizatása átmeneti, a tanév végéig szól, további foglalkoztatásáról nyáron döntenek. A rablás során a pálcáját is elveszítette?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy kicsit zavar, hogy nem értem magam, nem értem azt, ami bennem van, és meg kell vallanom, nagyon kényelmetlen ez a helyzet. Érzem, ahogy szó szerint tüzelek, és ég a bőr a képemen, amiért ez a kicsapódó hév forrósítja a levegőt és az arcom is pirosabbá válik tőle. Miért? Nem értem, hiszen a velem szemben ülő férfi határozottan nem az esetem, és még csak nem is vonz, mégis van benne valami, ami elragad, és amit a bennem élő tüzet egy pillanat alatt felhevíti. Ahogy a bőrünk összeért, mintha egy kis szikra kipattant volna, és lángra lobbantott volna engem. Annyira kellemetlen!
- Pedig éppen akartam egy listát adni, hogy hova érdemes belógnia vele. Szóval nem iszik alkoholt, ezt feltétlenül megjegyzem, mert van egy olyan érzésem, hogy még ma legalább egy idősebb hölgy alaposan ki fog faggatni magáról, szóval, ha van valami mocskos kis titka, amit még tudtára adna a világnak, ne tartsa magában.
Egészen biztos vagyok benne, hogy már híre ment a városban annak, hogy új férfi érkezett a településre, sőt, be is költözött a Farkasházy házba, éppen oda, ahol egészen addig azt hitték az ott lakókról, hogy egy meleg pár, amíg ki nem derült, hogy testvérek. Most, hogy itt van egy férfi, aki még csak nem is hasonlít rájuk, nem fogja azt elősegíteni, hogy ez az elmélet ne lásson újra napvilágot.
- Milyen szerencse, hogy a ruhái megmaradtak.
Próbálom ezt a lehető legkedvesebben mondani, nem is sejtve, hogy a másik fél ismer engem, és pontosan tudja, hogy az a kis orr ránc, ami akaratlanul is megjelenik, éppen azért van, eddig szent meggyőződésem volt arról, hogy szegény, ezt az összeállítást, mintegy vészmegoldás viseli, és amúgy tud öltözködni. Hát, nem. Mondjuk így mókásabb az elgondolás, hogy a két mindig nett férfi mellé beköltözik egy olyan, aki inkább néz ki jókedélyű utcai zenésznek, mint előkelőnek.
- Szeretne igényelni másik pálcát? Mivel lopás történt, jegyzőkönyvbe kell vennem, hogy milyen pálcát vesztett el, hátha megtalálják valakinél, de legalábbis annak az esélyét meg kell adni, hogy ha esetleg bűncselekményt követnek el vele, akkor ne vádolhassák meg önt.
Nem merek felnézni, miközben beszélek, arra koncentrálok, hogy a tombolást magamban megállítsam, és ne legyen kellemetlen ez az egész. Mintha kicsit, talán, igen, határozottan csökken a meleg idebent. Én nem tudom, hogy mi van velem, de nem feltétlenül vagyok lelkes. Sőt, jelen pillanatban a zavaron túl utálom a helyzetet, mert ezt az élményt, ezt az érzést Hegéhez társítottam, és nekem ez különleges volt, valami, ami csak a kettőké volt, valami, amit senki mással nem akartam megélni, mert én az érzést sem éltem meg soha, senki mással, és jelen pillanatban nem is akarom, nem is gondolok arra, hogy egy nap majd bárki mást is képes leszek úgy szeretni, ahogy őt. Sőt, soha többet nem szeretnék senkit sem szerelemmel szeretni. Érzem, hogy néz, és elég hülyén venné ki magát, ha én csak a papírokat bámulnám végig, így teljesen kiegyenesedve - eleve igen egyenes háttal ülök - érdeklődve pillantok rá.
- Van esetleg valami kérdése?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Oh, hát... ha szeretne kihívás lenni. Úgy tudom, ezt a mi kis városunkban nagyon értékelik. Nem kizárt, hogy egész csokor pletykát hallok önről még mag délután.
Flörtölök? Én? Édes Merlin, mi a fene van velem? a vérem úgy bugyog, akár a kitörni kész vulkán, mintha csak egy nagy felkiáltójel lenne a feje fölött, hogy ő az. Én mégsem érzékelem, mégsem fogom fel, hogy ő az. Mi az, amit egészen biztosan tudok? Hogy mérges vagyok magamra, hogy haragszom, amiért ez az érzés, ez az intenzív vágy, ez a kitörni készülő vad tűz éget belülről. Mert ez az érzés egy emberhez tartozott, mert ez volt az, ami a leginkább összekötött Hegével, és most olyan, mintha megcsalnám. Mennyire szerencsétlen vagyok, nem? Megcsalásnak érzem, holott sosem volt semmi közöttünk. Egy buta kislány nagy szerelmet él át, egy olyan férfi irányába, aki máshoz tartozik. És bár reálisabb pillanataiban tudja, hogy ő még csak a másodhegedűs sem, mégis a megcsalás szóval tudja legjobban jellemezni azt, ami benne lejátszódik, ami érezhetően vibrál az egész helyiségben. Annyira szánalmasnak és szerencsétlennek érzem magam, és annyira kínosan próbálom tartani azt, hogy nem vagyok zavarban, hogy észre se veszem, ez mennyire nem igaz, hogy mennyire zavarban vagyok, hogy mennyire borzalmas képet is festek. Mit mond ez el a településről? Jöjjön hozzánk, garantáltan lesz, aki elszórakoztatja. Nappal hivatalnok, este céda. Remek! Gratulálok Zsófia, igazán jól bemutatkozol neki. Mentálhigiénés szakember, lehet, hogy kedvezményes áron számolja fel majd a kezelésed te szerencsétlen.
- Igaza van, ne menjünk a dolgok elébe, akkor ezt az űrlapot egyelőre csak beteszem az aktájába, és ha úgy véli, elég idő telt el a pálcája nélkül, akkor keressen bizalommal.
Éppen hogy csak kimondom, hogy keressen, máris megkapom a kérdést, amitől szerencsére csak átvitt értelemben, de lángra gyúl az arcom, a halvány pír erősödik, és lassan olyan leszek, mint azok a mesebeli lányok, akiknek rákvörös lesz a képe, ha a tökéletesen megrajzolt fiú rájuk pillant. Van, akinél szerettem volna, ha ezt észreveszi, és aki miatt ezer és egy indok fut át az agyamon, amivel finoman elutasíthatom, de mégsem kell hazugságnak lennie. Nem szoktam hazudni, felemésztene, ezért is mondtam el Hegének is a pyromágia eredetét, bár, hogy mennyire vette magára, azt nem tudom. Nem volt már lehetőségem megkérdezni. A lényem egy része reméli, hogy semennyire, egy másik meg abban, hogy nem vetné meg. Lehet tényleg zárdába kellett volna vonulnom a harmadik sikertelen randim után tizenhét évesen. Könnyebb lett volna az életem, az egyszer biztos.
- Én... én... persze, nagyon szívesen körbevezetem, de nem bánja, hogy ez jövőhéten lenne. Az unokatestvéremet baleset érte külföldön, a héten szállítják haza, és én vagyok az egyetlen, akinek megegyezik a vércsoportja, és van elég felesleges manája.
A kezeimet kifordítva mutatom, hogy nem lerázom, hiszen mostanra mind a két könyökhajlatom kék-zöld-lila foltokkal tarkított a sok tűtől. Legalább azt a pletykát, hogy drogos lettem, megelőzöm. Felkelve megkerülöm az asztalt, és a kezem nyújtom felé, hogy búcsúzóul, meg persze, hogy jelezzem, hogy búcsúzóul tenném, kezet fogjunk. Egyedül kell maradnom, nem maradhatok a közelében. Nem szabad. És fogalmam sincs, hogy miért nem. De most nagyon félek az érzéstől, és attól, ami bennem van jelenleg. Tudom, hogy nem várhatok örökre valamire, ami nagy valószínűséggel meg sem fog történni, de most nem tehetem, még nem. Még nem engedtem el Marcellt, mert még egyszer se merült fel, hogy el kellene.
- Köszönöm, hogy befáradt, és amint elkészülnek a papírok, elküldöm önnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Néha én is ezt a szót használom, néha azt, hogy őrült vagyok, de hát, azt mondják, olykor kell ilyennek is lenni.
Tudom, hogy sokan nem értenének ezzel az egésszel együtt, de valahol mélyen, vagyis, nem is olyan mélyen, megvannak bennem az emlékek, az élmények arról, hogy hogyan vélekedtek rólam. Na nem mintha égető vágyat éreznék aziránt, hogy férjhez adjanak, vagy éppen úgy kelljen élnem, hogy bármelyik hazamenetellel kaphatok egy képet, hogy na ő lesz a férjem, mert nem, csak jó lett volna, ha nem engem hibáztatnak azért, mert megszülettem. Nem irigylem az aranyvérű lányokat, nekem jó életem volt anyával, szerettem vele élni, szerettem a gyerekkorom, a tinédzserkorom, sőt, ebben a pillanatban a felnőttkorom is szeretem. Majd pár hónap múlva, óóó Istenem, akkor már közel sem leszek ennyire kiegyensúlyozott, és vicces, hogy egyáltalán nem Erika miatt. Viszont most minden szép és jó.
- Azért lesz segítségem. Richárd támogat, egészen beletörődött már, hogy egy gyerek nagyapának fogja hívni, és ott van Benő is, Marcell is, nagyon sok jó és erős férfikép lesz jelen az életében. Csak, egyik sem lesz az apukája. Meg aztán ott lesznek Benő szülei, akik szívesen lesznek a pótnagyszülei, szóval egy csomó embertől lejmolhat majd édességet, mert azt nagyon szereti.
Már most olyan szeretettel és természetességgel beszélek Erikáról, mintha már itt lenne, mintha hetek, sőt hónapok óta lenne az életem része. Hamarosan, igen, hamarosan tényleg az lesz. Valóságossá válik, és a közös életünk elkezdődik.
- Tudom, hogy nem nagy vígasz most, de remélem, hogy sikerül minden, amit elterveztél. Te mindig kedves voltál velem Zsófi, és tele vagy csodás értékekkel, amiket egy nap majd a családod is értékként fog felfogni. Talán, mire kiházasítanának, már enyhül az egész mizéria, és nem lesz kötelező a férjhez menetel, vagy, legalább a nők dönthetnek arról, hogy kihez mennek hozzá. Már az is nagy előny lenne, nem? Válogathatnál te is, nem csak ők.
Ki tudja, hogy lesz-e ilyen valaha is, de az ember mindig remél, szóval remélek én is, hogy idővel majd azt mondhatja, csillogó arccal, hogy ő választott férjet. Már az is valami lenne. Én pedig örülnék neki. Egy kis könnyebbség, ha nem csak áruként tekintenek rád.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Miért ne lennétek?
Pillantok fel rá a ragasztópiszkálásból, majd vissza a ragasztóhoz, ami nagyon makacs, nagyon húzza a bőröm, és amitől nagyon meg akarok szabadulni.
- Csak hallgatom a pletykákat, mint mindig, bár mostanában, mintha romlottak volna az érzékelőim.
A barátaim előtt nem titok, hogy igen kiterjedt hálózattal rendelkezem, védem a polgármester és a település érdekeit is. A legtöbb készülő tüntetést vagy maffiaösszeesküvést, amit Joliék terveznek sokkal előbb tudok, mint, ahogy az megtörténhetne, és ennek következtében sokkal laposabbak is, mint régebben. Ilyenkor akaratlan előjönnek azok a pletykák is, melyek a szeretteimhez köthetőek, mint Edu és Rebeka kapcsolata. Arra, hogy eltűnt a fényem, halványan elmosolyodom, és ahogy megint felpillantok rá, ha rám néz, és tekintetünk találkozik, láthatja a mélyről jövő szomorúságot.
- Sajnos, rossz ember lettem.
Jegyzem meg nyugodtan, ahogy végre elenged a ragasztó, és sóhajtva hajtom rá a vattára. Annyira fáj, hogy azt elmondani nem tudom, mintha le akarna szakadni a karom. Ez rendesen kegyetlen volt, de szinte áldás, hogy legalább a ragasztó nem húzza. Felkelve kidobom, lassan lépve el tőle, majd vissza hozzá. Időhúzás, mennyire nem az erősségem. Nem is szoktam ilyet csinálni. Visszaülve körül nézek, de valahogy mindenki elkerül minket, kihalt a környék. Tekintetem az égre emelem, majd vissza az ölemben összefont kezeimre.
- Azt hiszem, ha Hege egy nap visszatér, meg fog gyűlölni. Nem szándékosan, de, ha végighallgatja mindazt, amit tettem, aki vagyok, akkor nagy valószínűség szerint így fog történni. Nem ironikus? Végre van egy férfi, akiben feltételek nélkül megbízok, akibe szerelmes leszek, és csak, hogy megtaláljam, hogy újra a közelembe legyen, olyan dolgokat teszek, ami miatt taszítónak fog látni. Um...
Sóhajtva húzom ajkaimat kínmosolyra, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. Semmit sem szeretnék kihagyni, mert nem hiszem, hogy erről mi ketten valaha még fogunk beszélni.
- Hege halálhíre óta nem beszéltünk, és sokáig te voltál az egyetlen, aki tudta, hogy szeretem. Most már Elektra is tudja, aki rákérdezett, én pedig nem szoktam hazudni, nem hiszem, hogy szerencsés lenne tagani. Így most már ő is tudja. Összeálltunk, hogy közösen találjuk meg, én téged is be akartalak vonni, de valahogy olyan gyorsan történt minden, pár nap alatt, és mire levegőhöz jutottunk, nos, az most van. Felkutattunk mindent, amit csak lehetett, eljutottunk Írországig. Hogy Hege oda ment, vagy legalábbis ott halt meg, mert az orvos, aki halottá nyilvánította, ott praktizál. Holtest nélkül egy másik országban? Ez eléggé furcsa volt, ráadásul alig pár óra alatt történt. Elmentünk, de csak úgy nem mehettünk be egy kórházba, számon kérni egy ismeretlent, ezért kitaláltuk, hogy Elektrát megtámadják, éri pár átok, és engem is, így jutunk majd be. Én átkoztam. Életemben először Edu, én sosem akartam ilyet tenni, és... fogalmam sem volt, hogy ennyire erős vagyok. Én... én... majdnem megöltem. Még most is tele van hegekkel.  
A beszédem érthető, de az emlékek felidézésére könnyek indulnak el a szemeimből, némán zokogok, mert annyira fáradt vagyok, annyira elfáradt a lelkem alig néhány nap, néhány hét alatt, hogy azt eddig fel sem fogtam. Eddig nem álltam meg, ha nem Hege után kutattam, akkor dolgoztam, éjjel, nappal, mindig. Állandóan Ririvel voltam, elkényeztettem az eddigieknél is jobban, Benő hiába szólt rám többször is. Az ujjaim remegnek, szorosabban fogom össze őket, miközben a mindig egyenes tartásom egészen összeesetté válik.
- Majdnem megöltam a nőt, akit a szerelmem szeret. Nem féltékenységből, én tudom, hogy kevés vagyok Hegéhez, hogy nem vagyok olyan, akivel tervezne, hiszen abba se gondolt bele, hogy azért mondom neki el az elemi mágiát, hogy azért kérek tőle bocsánatot, mert őt szeretem. Miatta lett, hogy ő az egyetlen, akinél nem tudom befolyásolni. Neki egy érett, korban hozzá illő nő kell, nem én, nem egy érzelmileg elcseszett nő, aki néhány átok kimondásától úgy összeomlik, hogy a pálcáját is képtelen használni. Nem varázsolok, egyáltalán nem, de a manámat termelnem és mozgatnom kell, mert oda kell adnom... oda kell adnom Otíliának.
A nő nevét szinte suttogom, mert tudom, hogy Edu se szereti, és most kihagytam egy jó nagy szeletet a történetből, szóval összeszedve magam, kihúzom, és nyelve egy nagyot, finoman megnyalom kiszáradt ajkaimat.
- A kórházban Hege után akartunk nyomozni. Nekem csak be kellett volna vinnem, és egy közeli szálláson megvárni, hogy kiengedjék, míg ő éjjel nyomoz. Be is vittem, mivel magamat nem sértettem meg annyira, engem gyorsan elláttak, és akkor láttam meg Otíliát, annyira borzalmas állapotban volt, a vágások, a teste, az a sok cső, haldoklott, kómában tartották, abban van most is. Annyira megdöbbentem, hogy felkiáltottam, hogy ő a rokonom, hogy ismerem. Mert biztosak voltunk benne, hogy Marcell vele van, és ha ő ilyen állapotban van, akkor lehet, hogy tényleg meghalt. Amíg egy másik helyiségben Elektra életéért küzdöttek, addig engem mindenféle vizsgálatoknak vetettek alá, hogy alkalmas vagyok-e segíteni Otílián. Tényleg a rokonom, de ezt nem mondtam el Hegének akkor sem, amikor megismerkedtünk, és később sem, soha. A szüleink unokatestvérek. Hetente háromszor utaztam eddig Írországba, már szállítható állapotban van, hazahozzák. Leveszik a vérem, kivonják a manát belőle. Aktív mágiahasználat kellene, így folyamatosan az elememet használom, mert képtelen vagyok pálcát fogni. Ironikus nem? Én nem akartam szerelmes lenni, de az lettem. Majdnem megöltem a szerelmét, és most rajtam múlik, hogy életben marad-e a volt felesége. Ez annyira nem fair.
A fejem is megrázom kicsit, hogy mennyire nem az, és közben próbálom összeszedni a gondolataimat, a szoknyám redőit piszkálva.
- Otíliát egy ismeretlen férfi vitte be, aki utána eltűnt. A halott nem Hege, hasonlít, de Elektra szerint nem ő, és tudod, ő ismeri, felismeri, ha nem ő az. Életben van, és gondolom, ha visszatér, akkor szeretne majd élni a lehetőséggel, és újrakezdik. Talán össze is házasodnak. Én fogom összeadni őket, ha addig nem csuknak börtönbe emiatt az egész miatt. Képzeld csak el, Edu, ott fognak állni velem szemben, és összeadom őket. Hege téged fog tanúnak felkérni, te vagy a legjobb barátja. Én pedig összeadom majd őket. Mi van, ha nem szeretek ki belőle addigra? Nem tudok aludni, rémálmaim vannak, hogy szörnyű dolgokat teszek, hogy elveszik Ririt, hogy még jobban megvetnek majd. Én nem akartam, tényleg nem akartam beleszeretni, nem akarom, hogy meggyűlöljön, de meg fog, bárki megtenné. És ha Elektra meghal? Vagy nem lesz annyi energiám, hogy Otíliát életben tartsam? Olyan sok idő telt el, hogy már eltűnt az illata a házból, már csak az enyém van ott, mert minden héten kitakarítom, de az én öblítőm, az én tisztítószereim. És ha meggyűlöl, meggyűlöli majd a házat is, mert betettem oda a lábam. Talán, nem kellene megvárnom, amíg visszatér, hanem haza kéne mennem, visszaköltözni anya házába, és többet nem a közelibe menni, mert nem akarom látni, ahogy megvet, és amikor minden kiderül, meg fog, mert ártottam annak, akit szeret, de én esküszöm, hogy nem akartam. Nem akartam, Edu.
A fejem is rázom hozzá, és megint egészen elhalkulok a végére, felkelve ellépek a padtól, mert nem tudom, hogy mindezek után a közelembe akar-e lenni, vagy inkább távolságot tartana, de segítek abban, hogy utóbbi esetéb ne legyen annyira kínos.
- Sajnálom, senkivel se beszélhettem ezekről, és nem is akartam, csak, nagyon fáradt vagyok. Eddig jól kezeltem a stresszt, de azt hiszem, egy ideje összeomlottam már, csak nem vallottam még be eddig hangosan. Szerinted el kéne mennem?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elképesztően zavarban vagyok, amiben nyilván nem lennék, ha nem lenne az, hogy a bennem élő tűz vidám vágytáncot jár. És ha ez nem lenne, ezt az egészet sokkal jobban élvezném. Szerettem ezt csinálni vele, Hegével. Apró, ártatlan flört. Baráti. De ezt vele csináltam, nem mással. Ez az egész, ami bennem van, az övé volt, nem másé. Most mégis, úgy kuncogok, mint egy zavart tini, és kékjeimmel úgy tekintek rá, mintha számítana- Nem számít, mert nem akarom, hogy számítson, mert ezzel az egésszel csak még jobban hiányzik. Van ennek az egésznek valami elévülési ideje nem? Egy idő után az emberek kiszeretnek egymásból, meg elmúlik az egyoldalú szerelem is nem? El kellene neki. Én... én nem akarom az a kínzó, mardosó bűntudatot érezni, hogy megcsalom őt.
Megcsalom. Mennyire nevetséges gondolat ez. Hiszen sosem volt semmi. Ő volt az egyetlen, akivel szerettem volna, hogy legyen minden, akinek oda mertem volna adni a szívem, de sosem került rá sor, és talán soha nem is fog. Nem, nem fog. Maradjunk a realizmus talaján. Hege nem tudja, és nem is fogja soha megtudni. Majd visszatér, Elektrával rendezik a sorukat, én meg... mosolygok? Istenem, mondd, hogy van lejárata annak, hogy egy ember meddig szerethet egy másikat, mert ennek nagyon nem lesz jó vége.
Bólogatok, bájos vagyok, és még azt is mondom, hogy várom. Valóban várom, hogy keressen? Ez a férfi... csak végignézek rajta, és nem tudom elképzelni, hogy vonzódjak hozzá, mégis, a testem szinte felrobban, még én is érzem, hogy sokkal nagyobb a forróság idebent, mint az normális volna. Felfűtöm a szobát, csodás. Bólogatok, és mosolygok, és szinte imádkozom, hogy minél előbb menjen ki innen, mégis, amikor visszafordul a szívem is hevesebben kezd dobogni, és mintha többet pislognék, mint az normális volna. Csak menjen el.
Ahogy az ajtó csukódik, a mellkasomba zárt levegőt, elnyíló ajkaimon át préselem ki, és szinte leroskadok a székbe. Kiszáradtam, és érzem, ahogy az egész testem remeg, de a tűz visszahúzódott. Lehunyt szemeimen át a megkönnyebbülés és a szégyen könnyei préselik ki magukat, ahogy hátrahajtott fejjel megbocsátásért imádkozom. Annyira nem voltam profi, hogy az már kínos, és emellett az az érzés, az a pillanat, ahogy közelebb hajolt, és úgy nézett. ÚGY nézett. A szemeim hirtelen kipattannak, ahogy a plafont kezem bámulni, felidézem a két ellentétes szempárt. Ez volt az, ez volt az a nézés, ez. Nem az egymás mellett alvás, nem a beszélgetés, nem a közös reggeli. EZ a tekintet. Ahogy reggel a konyhapulton ülve közel hajolt, megéreztem az illatát, a bőre melegét, és, ahogy felnéztem rá, ott helyben váltam semmivé, és emelkedtem fel, mint a főnixmadár, csak, hogy utána újra mélyrepülésbe kezdjek. A tekintet, a nézés, ahogy néz. Az olyan volt, az ugyanolyan volt, és én ugyanúgy reagáltam. Sosem néztem igazán férfiakra, kevés esélyt adtam, kevés esélyt kaptam, és a szánalmas próbálkozások során sosem jutottam el addig, hogy észrevegyem ezt a tekintetet. Talán senki másban nincs meg? Hogyne lenne, hiszen ez a férfi most ugyanúgy nézett. Csak, hirtelen, egyetlen pillanatig sokkal szebbnek, jobbnak és kívánatosabbnak éreztem magam abban a múltbéli pillanatban, amikor Hege olyan közel volt, és én elvesztem. Nem szabad. Nem szabad ezen gondolkoznom.  Vége lesz. Idővel. Koncentrálj Zsófia, és gondolkozz, Dolgozz, az megnyugtat. Dolgozz, takaríts, maradj annál, amihez értesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Azzal nem feltétlenül hiszem. Szerintem ő úgy van vele, hogy idővel majd úgyis jön valaki, aki majd annyira levesz a lábamról. De támogat, és tudom, hogy szeretni fogja Ririt.
Mondjuk érdekes, hogy pont az apám gondolkozik így, hogy ő vágyik erre, amikor nekem a vezetéknevét se adta, nem házasodott össze anyával, mert, hogy nem tudott volna hűséges lenni hozzá. Ha legalább az egyik teljesül, pontosabban, ha összeházasodnak, akkor egy törvényes házasságba születek, és akkor nem kérdéses, hogy ki vagy, de ha ez megtörtént volna, akkor legalább nem kerültem volna a peremvidékre, mint fattyú, akit el kell ismerni, hiszen aranyvérű, de a saját apjának se kell annyira, hogy elismerje. Szóval ez egy picit visszás, de nem erőlteti már a dolgokat, szerintem megértette, hogy mit jelent az, hogy a gyerekkorom merőben más volt, mint a kortársaimé, akik többsége mostanra házasságban él a neki választottal. Nem bánom, de nem feltétlenül hiszem, hogy a lányomat akárcsak próba szintjén is kiteszem majd ennek. Öntörvényű gyerek, majd, ha ő akarja, akkor úgyis férjül vesz valakit.
- Azt mondják, az egyetem nyújtotta cserediák programok kiválóak, akár két évig is tarthat.
Kacsintok rá, miközben lassan szedelőzködni kezdek, fizetek, és felkelve egy kicsit eligazítom a ruhám. Szeretem, ha tökéletesen áll, és minden a helyén van. A rendre való magas fokú igény már csak ilyen. Engem nem zavar, sőt, azt mondják, kifejezetten hasznos, ha valaki szeret takarítani, és szereti a tisztaságot. Nem vagyok őrült szinten, nem mániám a takarítás, én inkább kikapcsolódásként tekintek rá. Kellemes tevékenységnek, ami levezeti a nem kívánt stresszt és feszültséget.
- Lassan indulnom kell, de küldj egy baglyot, és akkor összehozunk egy találkát a házak ügyében, rendben?
Gyors búcsúval köszönök el tőle, mielőtt kisétálnék. Kint már a hozzám megszokott gyors tempóban haladok hazáig. Az a fajta ember vagyok, aki magabiztosabban sétál, ha vannak sarkai, sőt, a futás is kiválóan megy bennük. Talán színésznőnek kellett volna állnom? Nem, dehogy. De néha megmosolyogtat a gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak ezek a tipikus mondatok, amiktől az ember a falra mászik. Ilyenek az: "Élet megy tovább", "Eljön, aminek el kell jönnie", "Mindenki azt lapja, amit megérdemel". Véleményem szerint, és bár én nem szoktam ilyen lenni, de véleményem szerint, mindenki bekaphatja. Az egész élet jelen pillanatban. Mintha nem lett volna már így is éppen elég a gondom, most éppen olyan, mintha bevárták volna egymást a kanyarban, és az atomcsapások egyszerre fordultak volna rám.
Én pedig túl azon, hogy egy dolgozó, egyedülálló anya voltam, aki egy cukorfüggő, manipulatív nőszemély életét is próbáltam koordinálni, most hirtelen a munka és Erika mellé kaptam egy önmagát nehezen ellátó felnőttet, és egy kisbabát. Egy csecsemőt. Vagy már kisbaba? Nem is tudom. Az elmúlt napokban nagyon sokat olvastam a három hónapos élőlények fejlődéséről, de még mindig nem tudom, hogy mit is kéne csinálnom. Nagyon sok mindenre reagál, nevet és sír és beszélget velem, ami jó, de nagyon fárasztó is. Emlékszem, hogy amikor kérdeztek erről az egész folyamatról, határozottan kitartottam amellett, hogy én Erikát és csak is őt szeretném, de aztán, fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan, egyszer csak a kezembe adtak egy babát, néhány holmit, és azt mondták, hogy amíg nem lesz meg a végleges családja, addig nálam helyezik el.
Apróbetű. Mindig olvassuk el az apróbetűt. Mert, ha nem így történik, akkor ott tartunk, hogy éjszaka a sírás határán állva, gyereket etetünk, miközben a másik halálosan meg van sértődve a figyelemmegosztáson, és még azt is lessük, hogy a harmadik megfelelően lélegzik-e. A házam egy káosz, egy őrület, és ha akarnám, se lenne esélyem arra, hogy a pálcámat a kezembe vegyem, szóval még mindig mindent úgy oldok meg, ahogy a muglik, kivéve, ha valamihez tudom használni az elemi mágiámat is. Mint most is, amikor a hűvösebb időt úgy oldom meg, hogy a testemből kibocsátott extra hővel tartom melegben a gyereket. Még jó, hogy a város fele tudja, hogy hogyan kell kisbabával bánni, mert ha ez nem így lenne, akkor fogalmam sincs, hogy mit csinálnék. Bár, valljuk be, így sem tudom.
De a nem tudást próbálom nagyon magabiztosan tenni, és nagyon határozottan haladni, mintha a látvány, hogy én egy rám erősített kendőbe csomagolt babával és pelenkával sétálok, egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Nem, nem az.