Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Olyan izgatott, mintha már a felvételijén lenne. Jár keze-lába és egyfeszt vigyorog. Ha nem lennének fülei mosolya körbe érné a fejét. Végre találkozhat egy igazi aurorral, ráadásul itt a bogolyfalvi kirendeltségen. Ahogy belépett máris elképzelte, ahogy néhány év múlva már, mint dolgozó fogja ezt tenni. Szolgálni és védeni. Összeszorult a gyomra egy pillanatra ettől a nagy örömtől és pár mély levegőt kellett vennie, hogy lecsillapodjon. Hihetetlen élmény lesz az első nap majd itt, de a mostani látogatás sem piskóta. Kapott egy kitűzőt amin a neve áll és, hogy "látogató". Elmagyarázták neki, hogy hová kell mennie, hogy megtalálja, akihez tart. Kállay Bertalannal fog találkozni, személyesen. Ez elképesztő. Lelkesedése lángoló. Le sem lehet lőni. Már fejben összeszedett vagy száz kérdést, amiket ahogy meglátja a férfit biztosan el fog felejteni. Még két év és irány a Sárkányölő, ott végezve pedig visszatér ide, ha fogadják. Azt is eldöntötte, hogy ha gyakornoki helyet kell majd választania, mert úgy olvasta, hogy így lesz, akkor csakis Bogolyfalva jöhet szóba. Minél messzebb a nevelőitől. Minél közelebb ahhoz a helyhez, amit elsős kora óta igazi otthonának érez. A tanoda az ő fészke, amióta csak az Eridon ház diákja lett. De most az a lényeg, hogy megélje és amennyire lehet kihasználja ezt a csodás lehetőséget. Még szobatársa segítségét is kérte, hogy jó benyomást kelthessen. Felvette a legszebb ruháit, megcsinálták a haját és még valami nagyon halvány kis sminket is hagyott felpakolni magára, pedig nagyon nem szokott ilyesmit viselni. Tök hülyén érzi magát. Szoknyát húzott és blúzt, amikben folyton azt érzi, hogy mindene kilóg és furán is mozog bennük. Ez igazából nem így van, csak az izgalom miatt van így vele. Összességében egy vidám és lelkes fiatal nőnek látszik.  - Jó napot! - köszön mosolyogva, miután bedugta a fejét az ajtón. Az auror tudott róla, hogy jönni fog és ő nagyon pontos volt. Fontos neki ez a találkozó és tudta nem hozhat szégyent magára azzal, hogy esetleg késik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Behívták, be is megy. Alig várta már ezt a nagy pillanatot és most végre eljött. Széles mosollyal lép az auror elé és úgy lendíti fel bemutatkozáshoz a kezét, mint akinek ezt beprogramozták, mert különben elfelejtené izgalmában. - Homokföldi Réka vagyok - trillázza karcos hangján és röviden megrázza a férfi kezét, ha az odanyújtja neki - Persze tudom, hogy tudja - teszi hozzá és vigyora még szélesebbé válik, aztán leesik neki, hogy hellyel, kávéval meg pogival kínálták - Uh, köszönöm! Úgy izgultam, hogy csak fél szelet pirítóst tudtam enni, azt is reggel - csap le rögtön mindenből egy kevésre csacsogva. Nem éhezett igazából, de sosem tudott annyit enni, hogy ne fért volna belé még egy kevés, de most annyira be volt sózva egész nap, hogy ez megdőlt. A kávéval meg úgy van, hogy amikor majd szolgálatba áll, akkor úgyis rá fog szokni. Szóval miért ne kezdhetné el most magát szoktatni hozzá. - Milyen szép rend van itt - folytatja a csicsergést miközben leül a székre és eligazgatja azt a fránya szoknyát, amiről mindig úgy hiszi már kilátszik belőle mindene. Amíg babrál vele addig nem beszél, viszont nem tart sokáig, hogy újra megtalálja hangját. - Köszönöm, hogy fogad és válaszol a sok kérdésre amikkel készültem - beszél lehengerlő lendülettel, majd mosolya lehervad - És amiket azonnal el is felejtettem, ahogy bejöttem - harapdálja meg bűnbánón alsó ajkát és olyan arcot vág közben, mint egy csínyen kapott tűzrevaló kölyök. - Ilyen az én formám. Végre találkozhatok egy aurorral, erre nem jut eszembe semmi, pedig tegnap este még listát is írtam - vonja meg vállát megint mosolyogva és tejet löttyint a neki felkínált kávéba. Ha jól emlékszik azzal jobban ízlett neki, amikor pár hete először megkóstolta. Nevelője nem adott neki, pedig ők rendszeresen isszák. A gyógyító, aki képessége gyakorlásában segíti, azt mondta ha úgy érzi nyugodtan igyon, de túlzásba ne vigye. Nem fogja. Olyan lesz neki, míg tanul, mint a csoki. Ritka csemege. később meg majd lesz, ahogy lesz. Egyelőre ez a mai nap a legfontosabb és a vele szemben lévő férfi, akinek a szavait fogja úgy inni, mint a keze ügyében lévő feketét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hörcsög módjára tömi magába a pogácsákat, ha már így ajánlgatta neki a férfi. Finomak. Etetik magukat. Tényleg éhes volt és, hogy erre rájöjjön, az kellett, hogy egyen. Logikus. Teljesen. Ja, nem. Minden esetre szélesen mosolyog, teleszájjal, béka szélességben arra amiket a vele szemben ülő mond neki és kezdi el is engedni magát. Egy kicsit. Rág, nyel, gondolatait fésülgeti míg egy korty kávét elfogyaszt, azután nagy levegőt vesz és belefog a válaszba. - Szeretek megvédeni másokat. A suliban a kisebbekre is mindig vigyáztam. Nem voltam se prefektus, meg semmi, csak úgy jött a dolog. Aztán meg a többi lánnyal ellentétben tudok harcolni. Küzdősportra járok, meg vívni, meg úszni és hasonlók. Erős vagyok, fürge és nem félek a nálam nagyobbaktól sem, pedig annak lenni nem nehéz - sorol fel egy szuszra mindent és megint megvillantja mosolyát, ami szerinte csak egy mosoly, ám valójában a belőle áradó jókedv bizonyítéka. - Van olyan dolog, ami kizáró ok lehet? Úgy értem olyasmi, ami miatt valaki nem lehet auror? - teszi fel az első kérdését, mert tényleg kezdenek eszébe jutni a listáján szereplők. Nem áll meg azonban egynél. Azonnal felteszi a következőt, még mielőtt kiröppenne a fejéből - Hátrány az, ha valaki nem a legkiválóbb tanuló, de mondjuk vannak dolgok, amihez viszont kivételes tehetsége van? - néz a férfira várakozó pillantással és amikor épp nem beszél akkor vagy pogácsát majszol vagy mosolyog. Nem akarja elmondani, hogy milyen adottsága van, mert azt tanulta erről jobb ha hallgat. De kíváncsi, hogy esetleg származhat-e belőle előnye vagy épp hátránya, hogy nem átlagos lány. A gyógyítási képessége igen ritka. Ha átad erejéből, akkor önmagát gyengíti. Bele is halhat. De nem akar emiatt lemondani az álmáról. Auror akar lenni, amióta csak megtudta, hogy azok kicsodák. Most kiderül, hogy felelegesen aggódik-e emiatt vagy sem. Bertalan majd biztosan megmondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Annyira figyel, hogy a férfi mit mond, hogy alig pislog. Nem szeretne lemaradni semmiről. Kezében megáll a bögre és a rágás is sztrájkol. Bájosan bárdolatlan hörcsög képpel ül a széken. Issza a szavakat. Lelkesedése sugárzik és látszik rajta, hogy le sem lehet lőni, ha belekezd valamibe. Menetel előre, mint egy kis tank. - Barticut tanulok - válaszol a kérdésre, de csak azután, hogy lenyeli a falatot és széles vigyorral palástolja zavarát. Olyan érzése van, mint amikor a nevelője rajtakapta a kamrában, amint éppen a kenyér csücskét ette le lopva. Mekkora taslit kapott érte...Estig égett tőle az arca. Kilenc volt, de megfogadta egyszer minden ilyen pofonért meg fog fizetni valahogy annak a rusnya dögnek. Elsőként azzal tette, hogy elment nyári munkára egy vastelepre és amit megkeresett, abból maga fizette ki az első óráját. Ezzel tudta csak rávenni a férfit, hogy egyáltalán eleressze. Megérte. Többé nem emelt kezet rá, miután elkapta a karját és saját esernyőjével, amivel bántani akarta, küldte padlóra. Nem épp erkölcsi győzelem volt, de bevált. Vendéglátója közben ismét beszélni kezd és megadja a válaszokat első két kérdésére a listájáról. Nem buta lány, de picit most elgondolkozik. Ez is biztosan olyan "auroros" dolog lehet, hogy úgy szedik ki az emberből a dolgaikat, hogy azt hiszik ők kérdeztek. Reméli most már, hogy majd megtanítják neki ezt is, ha bekerül a Sárkányölőre. Hasznos módszer. - Nem, nem zene - kuncog a vicces szövegen és szája még mindig felfelé görbül, amikor folytatja - Igazából olyasmi, mint amikor van egy tele üveg vize az embernek, és van egy másik ember, akinek ugyanúgy van egy üvege, csak az meg majdnem üres. Az az ember, akinek sok van, át tud önteni annak az üvegébe, akinek meg csak kevés...- igyekszik széles gesztusokkal magyarázni, úgy ahogy neki is elmondták mit is csinál valójában - Neki utána félig lesz az üvege és el kell mennie újra feltölteni, de a másik embernek is lesz elég, hogy ő is elmehessen a kútra - mutatja ujjaival azt a bizonyos menést - Ezt tudom csinálni, csak én nem vizet töltök át, hanem az életerőmet, abba aki rászorul - böki ki végül szégyenlősen. Nem szeret róla beszélni. Ez olyan csodabogár dolog. Nem is régóta tudja, hogy képes rá egyáltalán. Meg amikor kiderült is olyan beteg lett, hogy csuda. Később a kedves gyógyító elmagyarázta neki, hogy ő az úgynevezett "Áldozat" képességével rendelkezik. Át tudja adni a saját erejét másoknak és meggyógyítani őket. Ezért cserébe ő lesz rosszul, attól függ mennyire, hogy milyen sokat adott át a maga energiájából. Nem tudja, hogy ismeri-e ezt a dolgot a férfi, de reméli, hogy nem nézi emiatt kákalagnak, vagy ilyesmi. Kedvesnek tűnt eddig és nem egy olyan tahófalvi töhötömnek, mint mondjuk a nevelője. Most, hogy jobban megnézi, nem is olyan idős, mint hitte. Fiatal inkább. Jó, nem annyira, mint ő, de azért akkor sem egy vénség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Azt szereti a Barticuban, hogy szinte bármilyen eszközt használhat gyakorlásra. Saját testének erején túl a nála lévő leghétköznapibb tárgyat alkalmazhatja a harc során. Esernyő, sétabot, seprű és hasonlók. Több éve már, hogy megtanulta a mozdulatokat. Viszont jó, főleg így, hogy a Sárkányölőre készül, fitten tartania magát. Ezért jön le minden héten háromszor és edz órákon keresztül. Ez a mai is egy ilyen nap lett. Tanórái vége után evett, megcsinálta a feladatokat, amiket kapott, aztán úgy döntött levezeti a feszültséget. Háromnegyedes szárú melegítőben, pólóban, varkocsba fogott hajjal és tornacipőben érkezett meg a terembe. Kezében két kezes botja, amit már egy csomó alkalommal használt és az első tanulással töltött év nyarán készített magának. Kiment az erőbe, vágott egy hosszú faágat, amit utána Leháncsolt, kiegyensúlyozta és betekerte bőrrel azokon a helyeken, ahol majd a tenyerében tartja. A bőr mára fényesre kopott és a fa is besötétedett. A bot pedig azóta is remekül teszi a dolgát. Bemelegítéssel és nyújtással kezd. Ez minden sport helyes űzésének alapja. Vállait, karjait, nyakát, csípőjét és bokáit is átmozgatja. Ezután pár légzőgyakorlat következik, így a koncentrációja is a legtökéletesebb lesz elég gyorsan. Nem figyel a többiekre. Vannak páran, de ők messzebb vannak. Réka könnyen kizárja őket és a külvilágot. Ráfog a botra, majd pörgetni kezdi. Egy ember alakú bábút püföl. Támadja fentről, oldalairól és még lábait is kikaszálja alóla, amik mindig visszaugranak, mintha egy keljfeljancsi volna. Nagyokat sóz rá, hogy a rugalmas műanyag csak úgy csattan a kemény fa alatt. Ezután egy újabb, jól begyakorolt mozdulatsor következik, aminek végén éles szögben és hatalmas lendülettel csapja ki oldalra botját úgy, hogy ő maga mély terpeszben áll meg, karjait pedig testétől messze eltartja. Szépen kivitelezi. Iszonyatos erő van benne. Határozottan veti meg lábát a záró pozicióban, de úgy érzi, mintha a bot valamit eltalált volna, ahogy hátra suhintotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Itt bizony nagy a baj! De nagy ám! A bot betalált, csak nem épp úgy és oda, akinek és ahogyan azt Réka szerette volna. A bábú talpon állt előtte, de mögötte valakit levett a lábáról. Hallotta a puffanását. Botját még midig kezében tartva, lassan fordul hátra az eddig kitartott nagy erejű mozdulatból. Leütötte egy iskolatársát, le bizony. - Íjjj! - grimaszol szélesen elhúzva száját, mint a macska, akit azon kaptak, hogy leborított egy drága vázát. - Hé! Hahó! Hallasz engem? - dobja el fegyverét és gyorsan a sráchoz vetődik, majd elkezdi rázogatni. Úgy fest tarkón vágta, mint a nyulat és a fiú úgy csuklott össze, mint a colostok. Kezd rajta eluralkodni a pánik. Vagyis inkább a bűntudat. Nem akart ő bántani senkit. Gyakorolni jött ma ide és nem ártani. - Ne csináld ezt! Nyisd ki a szemed! - ripakodik rá a srácra, majd felhúzza ujjaival a szemeit, de csak a fehérjéit látja. Borsódzik a háta a gondolatra, hogy esetleg komolyabb baja is lehet, mint egy pukli a kobakján. Körbe tekintget, de mindenki mással van elfoglalva. Nem rohanták meg őket a többiek, hogy mint a piacon körben állva óbégassanak. - Na jól van, figyelj...Most háromig számolok és ha nem nyitod ki a szemedet...Akkor felébresztelek, oké? - beszél a fiúhoz, hangja szinte remeg az izgalomtól - Egy...Kettő - kezd számolni és magában azért imádkozik, hogy a fiú felébredjen, de nem teszi - Három... - fejezi be a hiábavaló próbálkozást - Óh, a fenébe. Hát jó, Te akartad - súgja még oda a srácnak, majd kezét a gyomorszája fölé teszi és lehunyja a szemét. Azonnal megérzi, hogy a benne lévő erő útnak indul. Ujjai bizseregnek, ahogy életerejének egy részét átirányítja kiterült tinédzser társa testébe. Közben saját légzésére is figyel. Egyenletesen veszi a levegőt. Szívdobogása lelassul, megnyugszik. Azt mondta a gyógyító, hogy így kevésbé fogja majd rosszul érezni magát az átadás végén. Bízik benne, hogy ez így is lesz, máskülönben a fiúnak meg majd őt kell a gyengélkedőre támogatnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Széles vigyor terül szét arcán, pedig már érzi képességének árnyoldalát. Erős fáradtság és némi szédülés formájában mutatkozik meg a dolog. Keze is elzsibbad egy kicsit, így megrázogatja és átmozgatja ujjait. Sikerült átadnia az erejéből, vagyis áldoznia belőle, ahogy a gyógyító emlegetni szokta ezt a folyamatot. A fiú közben laposakat pislog ölében. Úgy néz ki, még nincs egészen képben, de felébredt és ez szuper. Lehet, hogy ő ütötte le, de ő tudta talpra állítani is és ennek örül. Meg annak, hogy megint összejött ilyen spontán, a semmiből használnia képességét. Az első alkalom után csak akkor próbálgatta, amikor tanulta hogyan is kell jól csinálni. A gyógyító mellett, aki mindet lépésről-lépésre elmagyarázott neki könyveiből és kéznél volt nála a vesetál, ha úgy adódott volna. A srác első kérdéseit meghallva összepréseli ajkát és felfújja arcát, majd kiengedi a levegőt és elvigyorodik. - Remek kérdések! A nevem Réka és leütöttelek - válaszolja meg őket vidám hangon. Ha diáktársa hagyta segített neki felülni, de mindenképp arrébb húzódott egy kicsit és utána magához húzta botját és elé tartotta - Ezzel kaptál egyet. De eskü csak gyakoroltam! - emeli fel szabad kezét mentegetőzve, de közben beszél tovább. Ha izgul mindig sokat beszél és így kevésbé figyel arra, hogy most már még erősebben érzi az elgyengülését. Homlokán még egy-két csepp veríték is kigyöngyözik. - Tudod barticuzok. Az egy mugli harcművészet, amit sokan ott az órán úgy hívnak, hogy a "Jedi vívás" vagy az "úriemberek sportja" jeletsenek ezek bármit is amúgy. Nekem csak arra kell, hogy levezessem az energiámat, meg el tudjam tángálni a hülye nevelőmet - meséli lendületesen és csak kicsit késve esik le neki, hogy a másik mit mondott a kobakjáról. - Szeretnéd, hogy elkísérjelek a gyenguszra? - kérdezi és bánatos kiskutya pillantást vet a szerencsétlenül járt srácra. Nem avatja be a titkába. Nem látták elvileg, hogy mit csinált. Szóval bölcsen hallgat. Erről legalább, ha már amúgy be nem áll a szája. Annyiszor megfogadta már, hogy kevesebbet csipog, de valahogy mindig úgy alakul, hogy nem tudja betartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Belecsöppen a buliba, aztán hopp egy Lucas
Boldogat amúgy az Ünnepeltnek!

Ez az év mégsem akkora szívás! Tényleg nem. Igaz ugyan, hogy annyi a tanulnivalója, hogy majd belefullad. Igaz az is, hogy akadtak zűrök a nevelőjével, akinél szünetekben még mindig kénytelen lakni, de azért mégis annyi szuper dolog is történt mostanában, amik miatt boldog lehet, hogy egyik nehézséget sem bánja. Nincs már sok hátra és megint egy lépéssel közelebb lesz a céljához. Addig pedig hajt, mint a güzü. Néha azért kicsit pihen is persze, mert anélkül nem lehet az álmokért harcolást jól csinálni. Például sétál egyet a tavacska partján. Lehet beiktat egy kis meditációt, légzőgyakorlatokat meg hasonlókat is mellé. Olyan csendes és békés a vízpart így koraeste. Ja nem. Ma nem. Ma van itt valami buliféleség, vagy mi a szösz. Erre akkor jött rá, amikor a huszadik mély ki és belégzés után sem csendesedtek el gondolatai, mert befurakodott valami tompa zajongás a kobakjába. Csípőre tett kézzel áll meg egy rövid trappolás után, keskeny terpeszben és néz most körbe. Csupa diák, jó pár ismerős arc és rengeteg kaja. Végülis, ez is lehet olyan jó, mint a lelki béke. Odainteget néhány emberkének, aztán megcélozza az egyik pultot. Széles vigyorral áll meg előtte. Éhes macska bámulja így a Whiskast, ahogy ő nézegeti az ételeket és italokat. Ma lesz a pihenés napja. Meg holnap, ha egy kicsit becsíp. Nem szokása. Valószínűbb, hogy a gyomrát csapná el, de sosem lehet tudni. - Hali! - köszön hörcsög mód tele tömött fejjel és csápolni kezd Lucasnak, akit kiszúr a pár lépéssel arrébb lévő asztalnál. Nincs egymagában, mondjuk itt most senki sincs, szóval Réka nem zavartatja magát, hanem egyenesen odaőgyeleg hozzá. - Jó a buli? A kaja az nem rossz. De kinek is van ez a hepaj? Sétálni akartam egy kicsit, meg meditálni az egyik nyugisabb részen, de akkora a nyüzsi, hogy nem mentem le zenbe az istennek se, basszus - magyarázza immár teljesen érthetően. Lenyelte a falatot és most, hogy egyhúztomban elmondott egy monológot kézbe vesz egy pohár üdítőt, hogy utána küldje a szendvicsnek. A tele has titka a rétegezés. Okosan kell pakolni bele és akkor sok fér. Pont mint a bőröndökbe szokás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mosolya még szélesebbé válik, felölti a Joker küllemet. Megkönnyebbült, hogy a srác, ha jól veszi ki a szavaiból, nem haragszik rá amiatt, hogy lecsapta, mint a legyet szokás egy összetekert újsággal. Előbb felül, ebben segít neki és megtámasztja a hátát térdével és combjával. Így nagyjából szemben ülnek, kényelmesen. - Oh én nem vagyok csaj - jelenti ki határozottan, majd rádöbben, hogy mit is sikerült mondania, úgyhogy próbálja megmagyarázni hogy is értette - Vagyis, persze az vagyok, csak tudod, nem az a topánkában tipegős, affektálva nyafogós fajta - beszél hevesen gesztikulálva, bár valószínű, hogy a fiú most már tényleg hibbantnak hiszi, ha eddig véletlenül nem tette volna - Hűűű, olyanon még nem voltam. Biztos nagyon klassz lehet. Az edzőtársaim szoktak mesélni ilyenekről - folytatja és visszaveszi botját, majd leteszi maga mögé, hogy ne legyen útban senkinek és ne botolhasson meg benne egyetlen ottlévő sem, ha épp kifelé tartanak. - Oké, oké, csak tényleg jól megcsaptalak...De nem foglak megint leütni, hogy elcibáljalak, ha nem akarod - emeli fel védekezőn kezeit a gyengélkedős ötletére kapott tiltakozásra. Lehet neki lesz rá szüksége, hogy odakísérjék, mert még mindig émelyeg és most a keze is jobban zsiborog az erőátadás miatt, de igyekszik nem foglalkozni vele. A gyógyító hölgy azt mondta, ha rá koncentrál attól csak romlik. Ilyen kis mennyiségű átadást hamar pótolni tud a szervezete. Nincs veszélyben. Tehát csak nyugodtnak kell maradnia és hagynia a testét visszavenni a környezetéből, azt amit átadott. Időközben közös lendülettel felálltak. Réka jól meg is szédült ettől a partizán akciótól. Ha nincs a botja, amin megtámaszkodik közben, lehet össze is akadt volna a lába. Így viszont, mint egy megfáradt harcos azon pihen és halál lazának látszik. - Nem, de sokat hallottam róla és érdekel, szóval ha te az vagy, kiokíthatnál, mert nagyon érdekel - vigyorog a fiúra és reméli legközelebb már nem fog olyan értetlenül fülelni, amikor a többiek beszélgetnek a Star Warsról - Amúgy azért ezt tanulom, mert kicsi vagyok és nincs sok izmom. A barticuhoz meg inkább fürgeség, lelményesség és egyensúly kell. Azokból meg egész jól vagyok eleresztve - ezt bizonyítandó meglendíti botját és két centire megállítja a srác térdhajlatától. Simán kiütötte volna a lábait alóla, de visszahúzza a botot, mert megint úgy érzi kell a támaszték. Holnapra kutya baja sem lesz. - Te sportolsz valamit? - néz fel kíváncsian az előtte állóra és míg a válaszra vár megigazítja copfját. Haja sosem hosszabb a vállánál. Addig is csak azért ér, hogy fel tudja kötni. Nem szeret vele macerázni, mint a többi lány. Azok odavannak a hajukért. Kenceficéket, pakolásokat tesznek fel, meg bűbájokat olvasnak egymásra, hogy szebbek legyenek, vagy más színű legyen a hajuk. Na neki ezek csak felesleges butaságok. Ezt mondjuk nem mondja ki hangosan, de nem is száll be a beszélgetéseikbe. Inkább dumál a srácokkal. Velük több közös témája akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az aurorok is biztos tanulnak küzdősportokat. Ha nem így lenne, akkor az előtte ülő sem lenne ilyen jó kondiban. Varázsolni az is tud aki egy tonna, nem? Elvileg igen. Szóval ha nem pont barticu, akkor tuti valami más lehet amitől fitt Bertalan meg a többi bűnüldöző. Ezen jár az esze mialatt megint eltüntet egy pogácsát. Aztán a kérdésre megvonja kicsit a vállát. - Igazából úgy hívják, hogy az úriemberek sportja. Mindennel Is megtanulunk harcolni. De tényleg - meséli lelkesen és ujjain számolva sorolja, azokat a dolgokat, amikkel tud - Esernyő, sörös krigli, felmosó, serpenyő, kendő, húr, cilinder, sétapálca. Nekem csak egy sima, hosszú botom van, amit nagyon szeretek. Azzal is tök jól el lehet verni bárkit. Kihúzni a lábát, tarkón csapni, meg ilyenek - magyarázza átéléssel és látszik rajta mennyire élvezi, hogy néha elpáholhat valakit. Nem gonoszságból, csak fölös energia levezetésből. Ha rossz szándék vezérelné nem pont auror szeretne lenni, hanem mondjuk valami maffiás valaki. Csak azt ne! Merlin ments! Aztán egy okos megfogalmazással felfedi képessége titkát, ami igazából nem titok csak nem szokta reklámozni nagy neon feliratokkal, hogy: "Hahó! Meg tudlak gyógyítani a saját életem árán!" Az elég érdekes esetekhez és hasonló reakciókhoz vezetne, mint amiket Bertalantól kap jelenleg is, ahogy a férfi székében előre dőlve beszél hozzá. Réka kicsit megszeppen, mert megint csodabogárnak nézik. Hozzá kellene szoknia, mert ez már csak így lesz. - Iszonyat ritka képesség. Még én sem találkoztam sorstárssal. Állítólag legtöbbször nőknél fordul elő, de azt mondta a Gyógyító hölgy, akinél tanulom a használatát, hogy vannak férfiak is, csak ők tényleg nagyon kevesen - bele kell kortyolnia a vízbe, mert egy kicsit kiszáradt a torka - Igen, már használtam párszor. Úgy derült ki, hogy rendelkezem vele, hogy egy kocsmai verekedés közepébe keveredtünk és a barátnőm orrát eltörték. Meggyógyítottam, de utána engem kellett a gyenguszra vinni. Vicces egy este volt - csacsogja kicsit felszabadultabban és már mosolyog is megint. Aztán azt mondja neki az auror, hogy bármit kérdezhet. Ez aztán az ajánlat. Az a soha vissza nem térő alkalom. Ki kell használnia, így rá is vágyja azonnal, ami az eszébe jut. - Lehetnék önkéntes itt a kirendeltségen? Bármit megcsinálnék. Annyira szeretnék itt lenni, hogy lássam milyen az aurorok élete. Aztán meg, amikor végzek a Sárkányölőn, mert oda szeretnék járni, akkor visszajönnék és nem lenne idegen semmi, mert már mindent ismernék - néz kérlelőn a férfira és arcának kislányos bája valahol keveredik a határozott elképzelésekkel rendelkező fiatal nő kisugárzásával. Huszonkét éves és tényleg tudja mit akar. Segíteni. Szolgálni és védeni. Egy szóval auror lenni. Erre vágyik, ezért tanul és ezt a beszélgetést is ezért kérte a férfitól. Nincs más, amit jobban szeretne. Na jó talán egy barátot, de az most mellékes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Olyan izgalmas, hogy a vele szemben ülő férfi ennyire érdeklődik a dolgok iránt, amiket mond neki. Mintha egy álma vált volna valóra. Egy igazi auror figyel az ő szavaira. Ettől teljesen izgatottá válik és magáról megfeledkezve kezd gesztikulálni, hogy bemutasson pár fogást. - Például egy kalappal blokkolni tudok egy ütést így, hogy aztán visszalökjem, ide az áll csúcsára, vagy kifordítsam a kezet - imitálja a mozzanatot nagy átéléssel - Aztán az esernyő kampós végét beakaszthatom a térdhajlatba és ki tudom húzni vele a lábat, hogy utána még egy jó nagyot rá is sózzak a mellkasra. A legyezőt rányithatom arra, aki késsel vagy pálcával támad, aztán összecsukva ki tudom csavarni vele a kezéből - mutogatja ezt is végig - Aztán ott a bot után a másik nagy kedvencem a sörös krigli. Na azzal lehet csak nagyot csapni, és ha tele van, még rá is lehet önteni a tartalmát az ellenre, elterelésként - meséli akkora elánnal, hogy csak úgy ragyog tőle. Nem az erőszakot élvezi, hanem magukat a cseleket és taktikus megoldásokat, amiket kivitelezhet a legegyszerűbb használatitárgyakkal. Igazi belevaló nő benyomását kelti, aki rögtönzött bemutatója végén kipirulva és csillogó szemekkel hallgatja az aurort, akire hősként tekint. Bölcsnek és nagy tudásúnak látja, akinek minden szava aranyat ér, ha az ember megfogadja. - Oh... - ennyit tud csak mondani a dicséretre, fülig pirul, lesüti a szemét és joker mosoly fut ajkára. Ilyen kedveset még soha nem mondott neki senki. Többet ér számára ez a mondat, mint a virág vagy a csokoládé, amit nem mellesleg nagyon szeret. - Öhmmm, gyakorlással tudom fejleszteni. Meg van egy kő amibe tudok erőt tölteni és ha viselem az olyan, mintha lenne nálam egy aksi - magyarázza, azt amit még ős sem egészen értett meg, pedig nem nagy ördöngösség a segítője szerint. Elvileg csak a nyakában kell majd hordania az erőtároló követ és amikor kimerült átáramoltatnia magába a tartalékot úgy, hogy megfogja és koncentrálva kimondja a varázsigét, ami lehívja az energiát. Még csak most kezdik majd gyakorolni, hogy ezt miként is kell. - Nagyon köszönöm! Ígérem nem fogja megbánni! Megcsinálok tényleg mindent. Még kávét is főzök, vagy kukát ürítek, csak itt lehessek a közelében - lelkendezik szélesen mosolyogva, majd mikor rájön milyen félreérthető dolgot mondott, gyorsan javít - Mármint, úgy értem az események közelében - teszi tehát hozzá és vidáman csillogó szeme elárulja, tényleg igazat beszél. Ennyire lelkes. Az már persze egy másik történet, hogy szimpatikus neki Bertalan. Szívesen lennek a segítője, titkárnője vagy bármi hasonló. - Jaj, az nagyon jó lenne! Köszönöm! - bólogat hevesen és már pattan is fel, hogy minél előbb indulhassanak. Mindent látni szeretne, amit csak szabad. Szemét nyitva tartja, fülét hegyezi végig az egész túra alatt. Annyi információt, hangot, illatot és színt szív magába, amennyit csak agya képes befogadni. Az meg szerencsére azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik érdeklik, olyan mint egy szivacs. Örömmámorban és rengeteg élménnyel gazdagodva búcsúzik el az aurortól, majd hagyja el az épületet, hogy azután egyenesen visszamenjen a Kastélyba.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Leültek. Persze csak miután megnyugtatta Ádámot, mert mint kiderült így hívják, arról, hogy megmarad. Mondjuk nem jött rosszul az ücsörgés, mivel a gyógyítás elég sokat kivett belőle. Pihenésre lett volna szüksége, de jól is érezte magát véletlen áldozata társaságában, akitől rengeteg dolgot megtudott. Szóval maradt. Nagyon érdekelte ez a Star Wars dolog. - Ookéé, szóval Anakin Skywalker az igazából Darth Vader, akinek a lánya Leia, a fia Luke, az unokája meg  Kylo Ren, aki igazából Ben Solo, vagyis Han Solo fia és végül a Rey-vel lévő kapcsolata, az a diád vagy mi, vezette vissza a Jedi útra és tudták kinyírni a fő gonoszt, azt a Palpatine-t? - követi le ujjaival a felsorolást, majd szélesen elmosolyodik - Ez kész szappanopera. Azokat a nevelőm felesége imádja. Ki nem robbantod a tévé elől, amikor azok a délamerikai meg török cuccok mennek - felnevet, mert tudja jól mire az a nagy rajongás az idősödő, sminkkel vakolt nő részéről - Mindig bele van esve az aktuális Jose-Miguel-Armadno-Pedro mit tudom én kibe - meséli csillogó szemekkel és joker vigyorral. Olyan férj mellett nem is csoda, de neki aztán egyik sem kellene. Olyan nyálasak, hogy fel kell utánuk törölni az epizódok végén. Az igaz szerelem, ami mindent legyőz. Merlinre! Ilyen csak a mesékben, meg a filmekben létezik! Ja meg abban a sok hülye csöpögős lányregényben, amivel tele van a fél ház. - Szívesen elmennék veled egyszer egy ilyen találkozóra - jelenti ki és rá is biccent - De kinek öltözhetnék? - kérdezi és csücsörítve, tanácstalanul vonja meg vállát. Aztán végig hallgatja, hogy miket csinál Ádám. - Uhh, te se unatkozol az egyszer biztos - bólogat elismerően - Mit fogsz csinálni, ha végzel a suliban? - kérdezi kíváncsiskodva, hogy azután egy kicsit pihenjen és csendben maradjon, míg a választ várja. Neki bőven elég a tanulás meg az edzés. Ettől nem érzi magát kevesebbnek. Jobb ha nem aprózza el magát. Ezt a gyógyító javasolta. Minél jobban egyben tartja az energiáját, annál könnyebben tud gyógyítani és regenerálódni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minden vizsga terhétől mentesen, felszabadultan sétált visszafellé a Kastélyba, ahol úgy döntött a szünetet tölti. Nem ment vissza a nevelőihez, akikhez már igazából nem is kell, hiszen négy éve elmúlt tizennyolc. Megszokásból járt vissza és mert nem volt hol laknia. Viszont amióta az iskolában héderelhet, egyre másra marad inkább az Eridon körletben, minden születben. Hátizsákkal felszerelve, lezseren öltözve, mindenféle nőcis cicoma nélkül baktat, hogy spórolt pénzét valami jó és hasznos dologra költse. Ekkor szólítja meg Bertalan, az auror. Meglepetten néz először rá, azután széles ajka kedves mosolyra húzódik a találkozás örömétől. A férfi nem akar az utcán beszélgetni, úgyhogy javaslatára, csak így kettecskén betérnek a cukrászdába. - Köszi - lép be az édes illatok palotájában Réka és mosolyog folyamatosan, ami amúgy sem ritka nála, de az auror közelében valamiért még annál is sűrűbben görbül felfelé szája szeglete, mint általában szokott. Elámul a kínálattól. Nem volt még itt, ezt szégyelli bevallani. Valahogy úgy volt vele, hogy az iskolában is megkap annyi süteményt amennyit szeretne. - Komolyan? - néz hátra, szinte gyermekien nagyra nyíl szemekkel és joker vigyor terül szét bájosnak is mondható ábrázatán - Na jó, akkor most okosan kell választanom! - támaszkodik meg térdén kezeivel, hogy ebben a meggörnyedt pózban az összes édességet végig nézze, ami csak ki van téve a pultokban. Nem tud dönteni. Annyi különlegességet lát, hogy azt sem tudja hová nézzen. - Lehet két szelet? - kérdezi azért meg ártatlan tekintettel. Végül egy dobos tortát választ, ami elfogyasztás közben, random dobszólókkal szórakoztatja a villájával bele bökőt, meg egy láva szeletet, ami vörösbársony tésztából van, de a krém veszélytelen fényjátéka miatt olyan, mintha magmából lenne. Meg egy nagy pohár gránátalmás limonádét. Aztán letelepszenek egy nyugis és világos helyre. - Szerintem nagyon jól! Legalábbis úgy érzem, ebben az évben sokkal jobban sikerültek, mint eddig bármikor - kezd bele lelkendezve a mesélésbe - Biztos azért, mert jobban tudtam összpontosítani. Tudod a képességem miatt tanulok ilyesmit is, mármint fókuszálást, meg meditációt és hasonlókat - csacsogja miközben megérkeznek a rendeléseik - Az utolsó évem kezdem meg nem soká a Bagolykőben...Komolyan, el sem hiszem - szusszan nagyot, aztán kezébe veszi a villát és bök egyet a dobos tortán, ami viszonzásul tényleg dobszólót produkál. Réka elneveti magát, majd beleváj a villával és kiveszi az első falatot - Úgy örülök, hogy találkoztunk! Tényleg és nem a süti miatt. Esküszöm - falatozik kuncogva, majd belekortyol a limonádéba is közben. Minden olyan hihetetlenül finom, hogy inkább úgy dönt nagyon lassan fog enni, hogy tovább érezhesse az ízeket - Eszembe jutott valami. A múltkor, meg amikor a kirendeltségen is voltam, olyan lelkes voltál a barticu miatt, hogy...Hmm...Ez isteni - kóstol bele a láva tortába is egy falatka erejéig - Szóval mit szólnál hozzá, ha megtanítanék pár fogást neked. Lenne kedved hozzá? - néz várkozón és továbbra is vidáman, önfeledten mosolyogva az aurorra, aki be kell ismernie befurakodott mostanában elég sűrűn a gondolatai közé. Olyankor pedig mindig örömöt érzett és talán egy kis rajongás féleséget. Nem beszélt róla senkinek. A többiek már rég fiúztak a környezetében. Neki sokkal fontosabb volt a sport meg úgy minden más, így most kissé lemaradásban van, de az a sanda sejtése, hogy a csajok azt ami van vele Bertalan közelében úgy hívnák: Belehabarodás. Mindig elszégyelli magát, amikor ezt végig gondolja. Mondjuk nem a tanára, na de akkor is ő már egy auror, míg Réka csak egy diáklány. Még ha csak pár év van is köztük, a férfi biztos nem úgy gondol rá, mint egy nőre. Gyorsan ki is veri ezt a gondolatot a fejéből. Ajánlata ártatlan, nincs mögötte hátsó szándék. Szeretné meghálálni valahogy a kedvességet, amit kapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csillogó, nagy, kerek szemekkel néz az aurorra, miközben konkrétan tömi magába a süteményt és mosolyog is mert az nála alap beállítás. Ettől pedig úgy néz ki mint egy cuki quokka. Látványosan jó ízűen, beleéléssel falatozik. Nem ciki módon, inkább úgy, hogy bárki, aki látja, annak megjön az étvágya. Ha nem veszik fel az akadémiára a cukrászda reklámarca még simán lehet. Más kérdés az, hogy kellene-e egyáltalán, hiszen így is teltház van most is, meg volt mindig, mikor erre járt. Tele szájjal természetesen nem beszél, de bólogat lelkesen, aztán a dobos torta elüti az utolsót szólóját. - Nem, dehogy. Csavargós napot tartottam pont. Tudod, cél nélkül járod be a várost és nézelődsz. Láttad már az épületeket úgy, hogy megálltál előttük és felnéztél rájuk? - kérdezi egyelőre üres villájával gesztikulálva. A láva szeletre még rákészül lélekben. Az egy nagy élménynek ígérkezik. Pont úgy, ahogy a barticu oktatás, amibe beleegyezett Bertalan. Rékánk boldogan vigyorodott el, amikor felfogta, hogy az egyik példaképét, mert az aurorok neki mind azok, taníthatja majd kézi tusára. Aztán belegondol abba, hogy ez azzal fog járni, hogy bizony meg fogja majd a férfi néhány testrészét. A karját, a lábát, a hátát és még amit kell, hogy a helyes mozdulatot tanulja majd meg tőle. Fülig vörösödik a már a lehetőségtől. Ezért lehajtja fejét és beleveti magát a láva sütibe. Villája szúrása nyomán a vörösbársony tészta alól előbuggyan a láthatóan meleg és varázslatosan izzó csokikrém. - Majd hozok WD40-et és kilazítalak - sutyorogja bajsza alatt szégyenlősen mosolyogva. Tetszik neki a férfi, de abban szinte biztos, hogy ezt nem merné neki elmondani. Elvégre Bertalan egy auror ő meg csak egy diáklány. Meg azért neki ez is olyan új dolog lenne, mint a képessége. Inkább elkezdi enni az édességét, ami kellemesen meleg és lágy édességébe egy csipetnyi csilis csípés vegyül utóíz gyanánt. - Egy villából is lehet veszélyes eszközt csinálni. Igazából ez a lényege a barticunak, hogy egy úriember vagy úrinő a testéből meg a legegyszerűbb használati tárgyból is fegyvert alkosson - pillant fel és most kicsit komolyabbnak látszik. Persze a szemei mindig mosolyognak. A tekintete vidáman csillan. Viszont a szája szélére felcsüccsent néhány szem morzsa, ami bohóvá teszi a bölcs arckifejezését. Valahogy róla nehéz elképzelni, hogy bölcs volna. Inkább optimista, aki látta az élet sötét oldalát, de tudatosan a fényt választotta. A nevetést, a napsütést, a jó dolgokat. Ha esik, ő az első aki a pocsolyában tapicskol kacagva és meglátja a szökőkút vízcseppjei közt is a szivárványt. Bertalan kedvességében pedig a baráti jó szándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bármi is hangzott el kettejük között, csak a világ legnagyobb égéséhez vezetett. Példaképe figyelmeztette, hogy morzsás fejjel beszélt mindvégig. Cikibb nem is lehetne a helyzet. Pont most és pont előtte kellett úgy falnia, mint egy éhezőnek. Rékánk átveszi a felé tartott szalvétát, majd rákvörösen söpri le mindenhonnan, még a nem létező morzsákat is, hogy aztán sokkal kisebb lendülettel egyen tovább. A fene vinné el ezeket a nagyon jó ízeket. Meg a fene esne bele, hogy pont Bertalan szólt rá, hogy csupa morzsa. Na de több is veszett Roxfortnál! - Igen, a hétvégék nekem is jobbak. Azt nem tudom, hogy hol kellene gyakorolnunk. Átváltoztatástanból nem vagyok akkora ász, hogy a kellékeket megcsináljam a szabadban. Neked van bejárásod a kastélyba? Mert ott van egy klassz terem pont erre a célra - lelkesedik fel és az előbbi kellemetlen érzése szinte azon nyomban el is párolog. A pincér ezalatt meghozza neki a kért forrócsokiját, de amilyen hebrencs, vele együtt, közös erőből felborítják és a tüzes itóka egyenesen az auror kezére ömlik és minden bizonnyal megégeti, ha csak nem húzza el a végtagját. Viszont Rékánk gondolkodás nélkül nyomja a férfi oldalára tenyerét és irányítja át életerejét. Közben meg be nem áll a szája. - Bocsánat! Olyan béna vagyok! Ne haragudj! Jobb? Ugye, jobb már? Nem fáj igaz? Jaj nekem ez olyan gáz...Nem vagyok mindig ilyen...Tényleg! Eskü, alapból nem szoktam helyes pasikat leforrázni csak azért, hogy szóba álljanak velem... - csipog levegőt alig véve mondandója közben és ugyan előbb kicsit megfájdul, majd elzsibbad a karja, addig nem veszi el Bertalan oldaláról, míg a kezét teljesen épnek nem látja, még akkor sem, ha megúszta a leforrázást gyors reflexei miatt. Réka gyógyító ösztöne már csak ilyen hiperaktív. Pont mint ő maga. A pincér közben egy bűbájjal tesz rendet és sajnálkozik, majd eltűnik, hogy hozzon egy másik innivalót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minden olyan mesébe illően alakult egész nap, de tényleg. Jót sétált a szép időben. Aztán találkoztak Bertalannal. Aztán bejöttek és ő finom süteményeket tömhetett magába. Beszélgethetett azzal az emberrel üldögélve, ebben a menő cukrászdában, akire felnéz. Ráadásul még picit bele is pistult menet közben. Erre most leforrázta. Nagyszerű. - Igen...igen, jól vagyok. Semmi bajom, csak kicsit zsibbad a kezem - pislog fülig vörösödve és visszahúzza kezét, amit lehet nem fog egy ideig megmosni, mert akkor lejönne róla az auror lenyomata. Olyan aranyos tőle, hogy még ő aggódik. Réka szélesen elvigyorodik erre a gondolatra. Aztán eszébe jut valami. - Elmondod mit éreztél közben? Mert magamon nem tudom kipróbálni, de nagyon érdekel, hogy milyen, amikor csinálom - csacsog, hogy valahogy elfedje a zavart, amit a bénázása meg Bertalan miatt érez, de a természete felülvezérli. Kezébe ragadja a férfiét, és amennyiben az nem húzza el, úgy nézegetni kezdi. Olyan közelről hogy kicsit kancsalít is és orrában érzi a másik fél illatát, vagy legalább az öblítőét, amit használ. Széles béka mosolya büszkén uralja el bájos hörcsögarcát. - Ügyes vagyok! Szebb lettél, mint új korodban. Mondjuk az voltál eddig is, de tényleg nem látszik semmi - vizsgálgatja a kezet, majd mikor rájön, hogy épp fogja a kezét egy komoly aurornak, vagyis annak pont, akit elvileg ő fog majd tanítani, gyorsan de puhán leteszi a kezét az asztallapra. Felmosolyog és eligazgatja ujjait, ha nem húzta el a kezét a férfi. Aztán inkább egy villányi süteménnyel fojtja magába a hülyeségeket, amiket mondana. Nehezére esik nem beszélni, de most talán jobb, ha megvárja Bertalan reakcióját és addig is magában nagyon gyorsam és vég nélkül kezd elmormolni minden általa ismert imát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Valami megváltozott az elmúlt napokban. Olyan jó kedve van, hogy ha lenne hangja, -ami nincs- akkor dalolászva sétálgatna a folyosókon. A mosolya, csillogó szemei azért így is árulkodók. Na meg a kék-zöld foltjai. Edzenek és ezt ő nagyon élvezi. Még akkor is, ha a tehetséges auror már most is néha úgy elpáholja, hogy csak úgy nyekken. Vidámságát az is fokozza, hogy a karácsonyt a kastélyban és így a faluban fogja tölteni. Nem megy haza nyárig és akkor utoljára. A Sárkányölőre már úgy készül, hogy örökségéhez hozzájutva, egy apró szobát bérelve magának, végre a saját lábára fog állni. Aztán ki tudja...lehet, hogy Bertivel is megosztja a gondolatait, ami sokszor eszébe jutnak a közelében. Na nem azokat, hogy milyen módon fogjon rá az esernyőre, hogy nagyobbat üthessen vele. Nem. Inkább azokat, amiktől ennek a gyermek lelkű nőszemélynek hirtelen elvörösödik az orcája és melegség önti el a szíve tájékát. Na de ez egy másik mese. Most még tanulnia kell. Hosszú a nap és még hosszabb lesz az este. A könyvtár felé bandukol épp, amikor éktelen jajveszékelés üti meg a fülét, amitől széles vigyora rögvest leolvad arcáról. Szaladni kezd a hang irányába. - Mi a baj? Megsérült valaki? Mi történt? - kérdezi, ahogy nyekkenő cipővel szinte satufékez a folyosón álló fiú mellett. Aztán ránéz a képre. - Jaj! Berta ne már! Most komolyan? Muszáj minden kicsire ráhoznod a frászt? - kérdezi a portrétól, aki szégyenlősen, de a szemében ravasz gonoszsággal, a megbánás valódi jelei nélkül hallgat el és rázza fejét, hogy azután kioldalazzon keretéből. - Ne is törődj vele, csak egy rellonos lány, aki szereti hülye helyzetbe hozni a többieket - fordul a fiú felé. Arcán megnyugtató, széles mosoly ül, talárján ott virít a prefektusi jelvény. Ennyiből persze még a másik nem tudhatja, hogy jó kezekben van, pedig ez az igazság. Nem a prefik gyöngye, de a szíve a helyén van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerényen mosolyog, a maga szélesszájú módján, ami rá azért annyira nem jellemző. De most egyrészt úgy érzi, hogy bizony picit elkapkodta a dolgokat, már ami a képesség bemutatót és az azt követő faggatózást illeti. Másrészt, lehet az sem volt szerencsés húzás, hogy azt mondta közben, hogy a mellette ülő szép. Na de, ha ez a helyzet! De tényleg! Akkor mit mondjon? Leginkább semmit se kellene. Szóval kivételesen csendben maradva hallgatja az aurort. Néhol bólogat. Főleg annál a résznél, ami az életerő átadás leírására vonatkozik. Azt mondta a Gyógyítónő, hogy mindenkinél más és más a reakció. Így a Réka arcára időközben kiült érdeklődő kíváncsiság teljesen valós. Kiszélesedik mosolya, amikor a kellemes és a melegség szavakat hallja. Ezt jó jelnek veszi. Ugyanis úgy tudja, hogy megesik olyan is, hogy egy szervezet nem fogadja be az energiát. Szerencsére nem így történt. Sőt, a férfi szervezete szinte azonnal magáévá tette a tőle kapott erőt. - Szerintem én fogok majd ellátásra szorulni, mert két vállra fektetsz pár edzés után - mondja vigyorogva és félig tele szájjal. Aztán belekortyol a kellemesen melegre hűlt innivalójába, amit ismételten megkapott. Nagyon finom. - De nem bánom. Egy képzett aurortól kikapni dicsőség nekem. Szóval..Mikor kezdjük? - kérdezi és olyan fejet vág mint egy cuki quokka. Vannak a femme fatale típusú nők, a bájosan és naivan elbűvölő nők, meg Réka a quokka. Nem véletlenül nem jár senkivel. Kevesen vonzódnak az ő típusához. De ettől ő még nem akart soha megváltozni. Jól érzi magát úgy, ahogy van. Hebrencsen, vigyori széltolóként. Olyan lányként, akinek mindig van pár napsugár az egén, amitől még a legborúsabb napon is remek kedve tud kerekedni. Most is tele van a lelke örömmel. Már a tudattól is, hogy Bertalan mellett lehet és isteni sütit ehet. Könnyű őt boldoggá tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Miután a helyzetet kezelte vidáman mosolyogva hallgatja a fiút. Kedvét semmi sem tudja mostanság megszegni. Valahogy olyan jól mennek a dolgai, hogy eszébe sem jut elszontyolodni vagy hasonlók. Eleve nem olyan fajta, de most még azért sem. - Nincs mit, ez a dolgom - vigyorog és megpöccinti prefektusi jelvényét - Áh, ne is foglalkozz vele. Berta folyton ezt csinálja. Sportot űz az ide tévedők zrikálásából - magyarázza és ha hagyja, akkor közben terelni kezdi kifelé a srácot - Na ja, ez a Fejetlenség Folyosója. Itt mindig van valami gebasz. De! Sosem olyan nagy a baj, amit meg ne lehetne oldani egy kis talpraesettséggel, meg szerencsével. Igaz? - bólint nagy bölcsen és sugárzó mosolya az a fajta, ami eloszlatja a felhőket is az égen - Amúgy Ré vagyok, és szívesen elkísérlek a célodig, ha akarod - nyújtja kezét bemutatkozásra, aztán várja, hogy a fiú szeretné-e őt kísérőjének, vagy sem. Neki is arrafelé vezet az útja. Nem esik nehezére segíteni. Elvégre szolgálni és védeni fog a jövőben. Az ilyen alkalmak remek gyakorlatok hozzá. Nem csak kondi kell az auror léthez. Ezt most kezdi megtanulni. Mióta Bertivel edzenek sokkal többet tud reménybeli hivatásáról, mint eddig bármikor. Egyre izgatottabb, mert a férfi azzal biztatta, hogy jövő évtől dolgozhat vele, vagyis inkább mellette a kirendeltségen, mint kisegítő. Minden este erről álmodik. Már vett is pár oda illő ruhát, pedig nem valami bő az erszénye. Szerencse, hogy a tandíját kifutja a hagyatéka. Az meg még nagyobb, hogy nem a nevelői kezelik, hanem egy ügyvéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A Sárkányölőben már a képzés kezdetétől arra törekednek, hogy a diákok élesben is megtapasztalhassák milyen egy auror élete. Ezért van az, hogy az év végi szünetből másfél hónapot kivezényelve töltenek egy-egy parancsnokságon. Zöldfülűként osztják el őket, de persze igyekeznek figyelembe venni a tanulók helyrajzi igényeit. Így lehet most Réka itt Bogolyfalván. Első napján a vezetővel kell találkoznia, aki majd megmondja kihez kerül és mit kell csinálnia. Izgatottságában mosolya széles és gyomrában pillangók repdesnek. Arcára igyekszik komoly kifejezést erőszakolni, elvégre csak a Főnökével fog beszélni. Kopog és vár az ajtó előtt. Már van annyi rutinja, hogy vigyázz állásban tegye mindezt és olyan ruházatban, ami praktikus. Lapos talpú, futásra-hoppanállásra is alkalmas cipő, nadrág, póló, felette dzseki képzi öltözékét. Sminket nem visel és haját is szoros varkocsba fogta, hogy ne lógjon a szemébe. Reméli csak, hogy így jó lesz. Meg azt is, hogy nem csak aktákat tologat majd, de úgy sejti leginkább ez lesz a feladata. Csak kávét főzni ne kelljen...Attól egyenesen retteg. Mindig elrontotta akkor is amikor egy hétig volt itt a Mesterképzés részeként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Meghallja a behívó szót és egy boldog széles mosolyt elegyengetve belép az irodába és becsukja maga mögött az ajtót. A kattanás kivételesen halkra sikerül. Szélvész madárkánk ma igen visszafogott. Tudja jól, hogy sok múlik azon, milyen benyomást tesz a Parancsnokra. - Jó napot Uram! Igen én vagyok, Homokföldi Réka - válaszol röviden és tömörebben mint az rá vallana, de egy mosoly jellegű görbe csak kiül szájára - Én is nagyon örvendek - válaszolja sugárzó örömmel hangjában, majd gyorsan elsimítja vonásait. Valószínűleg teljesen hiába, mert belőle ez annyira természetesen jön, mint Bakos ezredesből a fapofaság. Oktatója mugli fegyver ismeretet tanít az akadémián, ahol az a gúnyos pletyka jár róla, hogy az arca születése óta mozdulatlan. Soha senki nem látta még felfelé görbülni a száját. Ni de vissza ehhez a feletteshez. - Erősségem az oktatóim szerint a küzdősportokhoz és a pálcapárbajhoz vannak. Gyors vagyok és erős. Kicsit viszont szeleburdi, amit gyengeségnek mondanék - zúdul belőle a szó és az irodát eltölti a poszátapokalipszis, mert bizony Réka nem hiába volt eridonos. A patrónusa sem véletlenül egy kacagó gerle. Tele van energiával és életörömmel - Ezen kívül még ott a képességem. Át tudom adni az életerőmet egy másik embernek, ha az megsérült. Ez egyszerre erősség és gyengeség, mert amit átadok az belőlem hiányozni fog egy ideig és ha túl sokat adok, az veszélyes lehet rám. Dee már nagyon jól kontrollálom! - teszi hozzá kicsit hadarva, mert nem szeretné, ha a vele szemben ülő férfi azt gondolná nincs tisztában a saját erejével és ezt is hebehurgyán csinálná. Kerek szemeivel várakozón pislog ezután és próbál lakatot tenni a csőrére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bekötött szemmel ugrani a semmibe, tudva, hogy alul valami puhára fog esni. Ilyen érzése volt, amikor a férfi megkérte bízza rá magát. Széles mosollyal mondott igent neki. Nem igazán tudtak találkozni, de az egymástól távol töltött idő alatt sokat gondolt Bertire. Repkedő hason belüli pillangós, szájat széles mosolyra önként húzós gondolatok voltak ezek. Valami szerelemféleség alakult köztük, de az első időkben az ő Bagolykövessége, most pedig a távolság és az időhiány állt a kapcsolatuk útjába. Réka viszont, örök napsugaras optimistaként örült minden pillanatnak és hitt benne, hogy ha akarják, meg tudják találni a módot rá, hogy együtt legyenek. Igaza lett. Szép napsárga ruhában, hozzá illő kiskabátban és járható magasságú körömcipőben, amiket mind egyik Sárkányölős barátnőjétől kapott kölcsön, lépett oda az aurorhoz a hopp-ponton, ahonnan eljutottak ideáig. - Jaj nagyon! Olyan szép ez a hely és az étel is isteni! Köszönöm, hogy elhoztál - lelkesedik széles mosollyal, vidáman csillogó szemmel pillantva körbe immár sokadjára. Nem volt alkalma ilyen helyekre járni. Így most kiélvez minden pillanatot. A hangulatot, a színeket, ízeket, illatokat. Vidámsága sugárzó, megjelenése, bár ő ezt nem is igazán érzi, ragyogó. Boldog és elégedett, mert azzal lehet, akit igazán kedvel és az sem zavarja, hogy ez ki is ül az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megfogott a kérdésével, így egy pillanatra, de tényleg csak annyira, de teljesen elcsendesedek és megkomolyodok. Nálam ez ritka dolog, ami most sem tart sokáig. Szám már húzódik is a védjegyemmé vélt széles joker mosolyra, hogy utána ki is nyíljon. - Szerintem nem csak ezek vannak. Na jó ezek is, de a vidámságomat erősségnek tartom. Azt is, hogy szeretek beszélni. Mondjuk ez inkább gyengeség kellene, hogy legyen, de tudja én barátsagos vagyok és ahhoz kell tudni beszélgetni. Meg álmodozó is vagyok és kitartó, mert kis korom óta auror szeretnék lenni és most itt ülök... - csukom be gyorsan a számat és engedem le a kezeimet. Ezután szégyenlősen lesütöm a szemem amivel az eddig folyton mutogató kezemet fixírozom. Megint túl sokat fecsegtem. Fenébe! Szidom meg magam, de már el is múlik a rossz érzés mert a Főnököm arra kér meséljem el hogy ismertem fel a képességemet. - Egy kocsmai verekedés közben - ahogy kimondom már rá is jövök, hogy ez aztán remekül hangozhat így gyorsan folytatom - Nem mi kezdtük! A barátnőmmel mentünk be a pubba, hogy megünnepeljük az év végét, aztán egy repülő üveg orron találta én meg egy ruhaszalvétával fogtam a fejét és azt éreztem, hogy fáradok. Gondoltam a sörtől amit ittam, de az csak két százalekos meggy volt, szóval biztos nem attól. A barátnőm jobban lett én meg egyre rosszabbul. Így ő vitt haza engem. A gyenguszon meg az a kedves gyógyítónő, Ana mondta, hogy nekem bizony Noctu devotus-om van. Azt hittem az valami rusnya kórság úgyhogy jól megijedtem. De aztán elmondta, hogy ez egy képesség és segített megtanulnom a használatát...- fejezem be megint túl hirtelen a beszédet, majd elmosolyosom, de a fülem vörössége elárulja megint szégyenben érzem magam. Amikor elkap a hév akkor be nem áll a szám és alig tudok leállni. Pedig most már muszály lesz erről leszoknom. Nem illő egy aurornak úgy csipogni, mint egy naposcsibének. Tehát illedelmesen ülök a férfival szemben és megfogadom, hogy csak akkor és arra meg persze röviden és tömören válaszolok, amikor és amit kérdez. Remélem sikerül betartanom.