32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Médea Lilla összes hozzászólása (88 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 17. 15:43 Ugrás a poszthoz

  
"Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más,
hogy ne keverjük össze őket."

Volt valami megfoghatatlan a könyvekben. Na nem maguk a könyvek, hiszen azokat nem volt nehéz megfogni, kivéve ha valamiféle átok ült rajtuk, esetleg túl magas polcon voltak Lillának és nem volt nála a pálcája, vagy épp elfeledkezett róla, hogy boszorkány. De valami más. Valami olyasmi, ami az illatukból, az érzésből, ahogy lapjaik az ember ujjai alatt sercegtek lapozáskor, és mindaz az végtelen, és kifogyhatatlan tudás és képzeletet megragadó csoda, ami áradt belőlük, ahogy szemeivel falta őket a szerencsés, aki hozzájuk jutott.
Lilla nem cáfolta meg a levitásokról alkotott sztereotíp képet, ideje jó részét töltötte a nyugati szárnyban, a könyvtár csendjében. Olvasott, kutatott, de volt, hogy szeme túl fáradt volt hozzá, ő mégis itt volt, és csak ült, és fülelt a halk neszekre, melyek innen-onnan, egy-egy kötet fölött görnyedő, azt lapozgató diák vagy tanár felől érkezett. Jó volt itt, megnyugtató, mi több, feltöltötte energiával. Más talán elaludt volna unalmában, az asztalon koppant volna a feje, de Lillának ez jelentette a szórakozást.
De mégse költözhetett be ide, nem rendezkedhetett be napokra, mert mint minden halandónak, neki is szüksége volt pár alapvető dologra, mint táplálékra, és alvásra. Valamint, mivel magára adó, igényes nőnek tartotta magát, legalább kétnaponta fürdenie, hajat mosnia sem ártott, és persze voltak egyéb, intimebb ügyei is, melyeket nem csinálhatott itt.
Szóval ahogy máskor, most is eljött a pillanat, mikor hóna alá fogta a könyvet, melyet olvasott, felnyalábolta kardigánját a szék támlájáról és elindult a könyvtáros asztala felé, hogy bejegyeztethesse, mit visz ki ezúttal a teremből.
Beállt a sorba, és elmerengve nehezedett hol bal, hol jobb lábára. Voltak előtte hárman, és és épp soron lévőnél vagy negyven könyv volt, azokat igyekezett vagy vissza, vagy kivenni, de láthatóan belezavarodott, hogy melyikkel is melyik a szándéka. Ez úgy tűnik hosszadalmas lesz, gondolta Lilla, és beletörődő sóhaj hagyta el ajkait.
Enyhe légmozgás borzolta meg az apró szőrszálakat alkarján, és balra pillantva megpillantott valakit, akit bár nem ismert, mégis felismert.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 20. 16:19 Ugrás a poszthoz

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Muszáj volt szabadulnia a toronyból, mert a szobatársai úgy döntöttek, nagy átalakítást tartanak a hálóteremben, a klubhelyiség pedig zsongott. De szó szerint, Lilla nem hallotta már a saját gondolatait sem, márpedig olvasni úgy szeretett, ha legfeljebb önmagát hallja, vagy inkább azt sem.
Először a könyvtár felé indult, de könyve már volt, amivel lekötötte magát, viszont kényelmes ülőhelye kevésbé, és arról az említett helyiség nem is különösebben volt híres. Így hát megtorpant a második emeleti társalgó ajtaja előtt, és némi fülelés után úgy döntött, ez lesz mai fellelhetőségének helye. Nem mintha bárki keresné.
Voltak néhányan odabent, de elhanyagolható számban, és ennek megfelelő hangerő mellett, ami Lillának tökéletesen megfelelt. A kellemes hangulatról és hőmérsékletről pedig a kandalló gondoskodott. A levitás kinézett magának egy nagyobb fotelt az egyik sarokban, amelyből az egész helyiség belátható volt, és nem volt se túl közel, se nagyon távol a tűztől, vagy akár a kijárattól. Ahogy ezt megállapította, kicsit el is kellett gondolkodjon, hogy mindennek miért is örül, de végül ahogy belehuppant az ülőalkalmatosságba és kinyílt a könyve, megszűnt a világ körülötte és már nem érdekelte semmi más, csak a betűk mögötti tartalom. Az sem tűnt fel neki, hogy míg belemerült olvasmányába, a társalgó szép lassan zsúfoltabbá vált. És noha a helyiség neve arra utalt volna, nem alakultak ki különösebben párbeszédek sem, a többség, akárcsak Lilla elvolt magában. És, mint minden idilli helyzet, ez sem tarthatott örökké. Megjelent egy vadparaszt.
Legalábbis ez volt az egyik jelző, ami átsuhant a lány agyán, miután sikerült feldolgoznia a mérhető tartományon már bőven kívül eső tahóságot, amivel ez az illető éppen őt találta meg. Kipillantott könyvéből, és homlokán, szemöldökei közt összeráncolta bőrét a meglepettséggel vegyes felháborodás.
- Ugye te most csak viccelsz? - kérdezte olyan hangon, melyből az jött át, hogy nincs teljesen meggyőződve a srác épelméjűségéről.
Pislogott egyet, hátha kápzárat, talán csak elfáradt a szeme, de a füle nem lehetett rossz ugyanettől, és valójában nem is vonta kétségbe a látását sem, csupán reflex-szerűen átpörgette a lehetséges magyarázatokat gondolatban. De végül nem volt más, csak az, hogy ez egy bunkó, aki valamiért úgy képzeli, hogy mások felett áll (most ugyan szó szerint vett értelemben tényleg Lilla fölé magasodott, hiszen ő ült), és az van, amit ő akar, és semmi más. És a levitás igazságérzetét rendkívül fel tudta az ilyen piszkálni.
- Ez egy iskolai tulajdon, akárcsak a könyv, amit olvasok, de azzal ellentétben nem kikölcsönözhető.
El sem akarta hinni, hogy erről ki kell oktasson egy láthatóan felnőtt embert. Mestertanonc volt, azt tudta, már látta is korábban, csak abban nem volt biztos, hogy felette, vagy alatta jár. A viselkedése alapján mindenesetre jóval alatta kellett lennie.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 21. 17:23 Ugrás a poszthoz

  
"Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más,
hogy ne keverjük össze őket."

Ha azt mondanánk, hogy Lilla fenntartásokkal kezelte a hírt, miszerint húgának van egy fiú az életében, akit talán a párjának mondhat, akkor igencsak enyhén fogalmaznánk. A levitásnak nagyon, de nagyon nem tetszett a dolog, és ezt bizony nem szégyelte Sári tudtára adni, vagy akárkiére. De mivel még testvére sem tudott róla, hogy ő tud róla, hogy mi történt vele évekkel korábban, másoknak pedig végképp fogalma sem lehetett róla, Lilla vélhetően igencsak rosszindulatúnak tűnhetett, és olyannak, aki nem akarja, hogy a kishúga boldog legyen. Attól, hogy ő köszönte szépen, egyedül is nagyszerűen elvolt, még nem kellett volna ugyanezt elvárnia Sáritól, ugyebár. Azonban Lilla nem bízott senki férfineműben, aki testvérét megkörnyékezte, és ez nem volt másként ezzel a sráccal sem. Csak azt akarja, jött a szokásos, sztereotíp gondolat, de a tapasztalat azt mutatta, hogy bizony a legtöbb pontosan csak azt akarja. És Sárinak a legkevésbé sem hiányzott, hogy valaki ismét tönkrecsessze a lelkét. Már jól volt, amennyire Lilla meg tudta állapítani, és szerette volna, ha ez így is marad.
Remélte, hogy ez a kapcsolat magától is gyorsan hamuvá foszlik, és nem kerül sor egy ilyen találkozóra, de tudta, hogy ha mégis kitartanak, akkor előbb-utóbb össze fognak futni ők ketten. És most, hogy mindkettejük kezében könyv(ek) volt(ak), a sor pedig, melyben voltak, állóra lassult, az elképzelés valósággá vált.
Lassan lepillantott a felé nyújtott kézre majd vissza a srác arcára. Nem volt erőssége megjátszani magát, olyan érzelmet mutatni, ami nem volt benne, mosolyogni, ha szomorú volt, vagy lelkesedni, mikor egyáltalán nem volt miért, így aztán még az alapvető udvariasság kedvéért sem tudta színlelni, hogy örül a találkozásnak.
- Tudom, ki vagy - felelte színtelen hangon.
Nem fogadta el a kézfogást, és be sem mutatkozott, nyilván Zsombor is tudta, ki ő. Az arcára volt írva a meglepettség, és ahogy sietett kedvesnek mutatkozni, nyilvánvaló volt, hogy tudja, hogy nem egy teljesen random emberrel igyekszik épp megismerkedni, hogy addig is legyen kivel beszélgetni, míg várnak a sorukra.
- Bár igaz, valóban nem találkoztunk még.
Nem szeretett nyilvánvaló dolgokat megállapítani, és csak azért beszélni, hogy mondjon valamit, de egyelőre nem tudta, mit kellene ebből a helyzetből kihoznia. Nem akart túlságosan ellenséges sem lenni, mert ha visszajut a dolog Sári fülébe, csak méginkább megorrol rá, de azt sem szerette volna, ha a srác úgy véli, Lillának semmi gondja azzal, hogy a húga körül legyeskedik.
Kicsit közelebb lépett, de nem túlságosan. Egy pillanatra beharapta alsó ajkát is, mielőtt a tárgyra tért volna.
- De ha már így alakult, mondom, mi a helyzet. Nagyon szeretném azt hinni, hogy legalább feleannyira érdekel téged is Sári boldogsága, mint engem, de mivel férfi vagy, vagyis természetednél fogva vannak bizonyos ösztöneid, efelől akadnak kétségeim.
Halkan beszélt, hogy lehetőleg csak a navinés hallja őt, mert ő is utálta volna más drámáját végighallgatni. Ez csak rájuk tartozott.
- Remélem, hogy rosszul ítéllek meg, mert ha nem... akkor gondjaink lesznek.
Nyugodt hangon beszélt, nem kívánt az agresszor szerepébe kerülni, jobban örült volna, ha a másikból hozza elő a rossz oldalát, és még azelőtt véget vethet ennek az egész románcnak, hogy túl sok kárt okozna.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 21. 18:27 Ugrás a poszthoz

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Már attól viszketni kezdett Lilla keze, ahogy ez a barom ránézett. Az a lesajnáló tekintet az önteltségtől túlcsurdoló képén, és a mézesmázas, kedvesnek álcázott hangja olyan szinten taszítóak voltak, hogy a levitás legszívesebben eleget tett volna a kérésének, és otthagyta volna őt is, és a fotelt is, de jó eséllyel az egész társalgót, ha a kastélyt nem is. Azonban túlságosan is felháborította ennek a vásári majomnak a viselkedése, és egyszerűen nem hagyhatta annyiban. Nem igazolhatta a szavait azzal, hogy átadja neki a helyet, csak azért, mert ő azt mondta. Pláne azért, ahogy mondta.
Elővette pálcáját, majd a könyvbe helyezte, és összecsukta azt. Egyrészt könyvjelzőnek, másrészt azért, hogy mutassa, nincs szüksége rá ahhoz, ami most következik.
- Na akkor vegyük sorra. Először is, ha már játszod az agyad, legalább tanulj meg számolni, mert eddig csak kétszer böfögted el, hogy az a tévképzeted, hogy csak csettintesz, és mindenki azt csinálja, amit te akarsz. Az, hogy közölted, hogy nem kívánsz arrébb tenni, nem egy kérés.
Próbálta hangját nyugodt vizeken ringatni, és nem kimutatni szavai mögött meghúzódó indulatait, de csak nehezen sikerült. Nem egyszerűen az zavarta, hogy ez a felfuvalkodott fráter olyasmit követelt, ami nem volt az övé. Ha normálisan megkéri, hogy hagy üljön oda, Lilla szó nélkül átadta volna a helyet, mert ki tudja, bármi oka meglehet rá, de ez a srác egész egyszerűen csak tahó volt, és hozzá volt szokva, hogy minden az ő akarata szerint alakul. Márpedig ez nem járta. Ez így nem volt nomális, kultúrált emberi viselkedés.
- És akkor másodrészt: Meg ne próbálj hozzámérni!
Nem fenyegetőzött, nem helyezett semmit kilátásba, de színtelen hangja, és megfeszülő arcizmai semmi jót nem ígértek. Nem volt szüksége a pálcájára ahhoz, hogy megvédje magát, és ez rezzenéstelen tekintetében is tükröződött, mellyel Zétényt sújtotta. Ha az felé mozdulna, vagy pálcáért nyúlna, Lilla készen állt rúgni, karmolni, harapni, ha kell, még sikítani is, bár egyiket se szerette volna prezentálni a társalgóban összegyűlt, és most már majdnem mind őket figyelő diákok előtt. Nem mintha féltette volna a nemlétező hírnevét, de már tapasztalta, milyen, ha összesúgnak mögötte, és mutogatnak rá, nem szeretett volna újra a figyelem középpontjába kerülni egy beképzelt óvodás miatt.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 23. 15:42 Ugrás a poszthoz

  
"Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más,
hogy ne keverjük össze őket."

Láttatlanban megítélni a másikat, csupán harmadik fél elmondása alapján, vagy épp saját elképzeléseiket tényként elkönyvelni - nos ebben mindketten hibásak voltak, de Lilla nem is igazán tett sikeres lépéseket annak érdekében, hogy jobb színben tűnjön fel Zsombor előtt. A srác legalább megpróbált kedves lenni, amit egyébként talán még értékelt is volna a levitás, csak nem ebben a helyzetben. Nem akkor, ha Sáriról van szó.
Úgy tűnt azonban, hogy önmagában a távolságtartó viselkedése még nem hozza zavarba a másikat, viszont szavai láthatóan célt értek, és hamar kihozták a sodrából a navinést. Egy-két szempár körülöttük egyből megtalálta őket, elvégre még ha fojtott hangon is zajlott volna a társalgás, a könyvtárban az is hangos lett volna, és Zsombor nem is annyira ügyelt rá, hogy csak Lilla hallja szavait. Őszintén felháborodottnak tűnt, de Lillát ez nem hatotta meg. Az viszont kicsit meglepte, hogy Zsombor is tud arról, hogy min ment Sári keresztül. Nem sokaknak mondta el, éppenséggel neki sem.
- Persze, tudom, te soha - forgatta meg a szemét, és ezúttal ő nevetett örömtelenül fel. - Nem, tényleg nem könnyű, és nem is kéne bíznia benned, csak mert te soha. És a másik te? Vele mi a helyzet?
Nem utalgatott igazából semmi konkrétra, nem tudott Zsomborról még annyi mindent. Szavai mögött az a gondolat húzódott meg, hogy valamennyi embernek van sötét oldala, rossz napja, vagy akár olyan tulajdonságai, melyet igyekezett elnyomni. És nem is feltétlenül arra célzott, hogy a srác azt tenné Sárival. Másként is lehet bántani valakit.
- Egyébként pedig ha valakit félrerántasz egy rázuhanó zongora elől, az is beleszólás az életébe. Talán nem kéne? - tette fel a költői kérdést, miközben kicsit előrébb lépett a könyvtáros felé, ahogy haladni kezdett a sor.
Nyilván abszurd példa volt, ő is tudta, de talán nem is annyira. Sári elemi mágus volt, ha történne vele valami, ami felszínre hozza a korábbi traumát és az érzéseket, amik akkor dúltak benne, ki tudja, mit tenne magával vagy a környezetével? Talán semmit, de nem biztos, hogy próbára kell tenni a dolgot.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 23. 17:27 Ugrás a poszthoz

Én remélem sosem fogok így járni, mert biztos sírva fakadok xD
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 23. 18:10 Ugrás a poszthoz

Jaj hát szívesen elviszlek a sajátomba, csak gondolom nem így értetted Grin Love
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 23. 18:54 Ugrás a poszthoz

Jaaa, az is szempont? Shocked Love
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 23. 19:17 Ugrás a poszthoz

Na pont ezért lenne nekem is trauma, mert én is elég korán megyek be, igazából elsőként, szóval először észre se venném, hogy nem is kéne ott lennem.. xD
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 26. 16:30 Ugrás a poszthoz

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Kissé felszaladt Lilla szemöldöke a válaszra. Nem tudta eldönteni, hogy ez a srác tényleg ennyire paraszt, vagy komolyan azt hiszi, sőt, teljes meggyőződéssel állítja, hogy ő kért, és nem követelt. Vajon a saját tudatába másként jutnak el a szavak, melyek elhagyják a száját?
Azon mindenestre mosolyognia kellett, hogy még a rellonos állítja róla, hogy nagyra van magával. Csak azért nem kérdezte meg, hogy nézett-e újabban tükökrbe, mert látszott rajta, hogy mindennap órákat eltölt előtte.
Lilla nem akart a szintjére süllyedni, és sértegetni őt, de csak kicsúszott a száján egy jelző mellyel beszédstílusát illette, ez a barom azonban a következő pillanatban már durván személyeskedni kezdett, és láthatóan elégedett is volt magával, amilyen ilyen szellemesen visszavághatott. Vizsnyiczky legszívesebben letörölte volna a képéről a mosolyt, csak arról nem döntött még, hogy az öklével, vagy egy kellően kellemetlen varázsigével tenné szívesebben.
- Ha te érnél hozzám, az aligha lenne egy férfi érintése - vágott végül vissza nem túl meggondoltan. Nem mintha vágyott volna egyébként akárki érintésére is.
Szerencsére a pumpa nem csak őbenne ment fel egyre inkább, ami legalább némi elégtétellel töltötte el, ha közelebb nem is kerültek ahhoz, hogy a srác észrevegye, milyen tahó módon viselkedik. Viszont végre sikerült kinyögnie a varázsszót, ami pálcát sem igényelt, viszont kapukat nyitott meg.
- Nahát! Nem is volt olyan nehéz, ugye? - kérdezte Lilla széttárva a karjait. - Sajnos nincs nálam csoki, sem nyalóka, de gratulálok, ügyes voltál, életedben először a kívánságodat közölted, és nem a követelésed.
Felállt, de persze ettől nem került szemmagasságba a másikkal. Néha szeretett volna magasabb lenni, de azzal is beérte volna jelen pillanatban, ha a rellonos görnyed össze mondjuk egy csúnya hascsikarás miatt. Mert bár végre kérte őt, hogy adja át a helyet, abban semmi kedvesség nem volt, sem annak látszata, hogy komolyan gondolja. De Lilla beérte ennyivel most, mert büszkesége ellenére szeretett inkább ő lenni az okos, aki enged. Már csak ki kellett innen jutnia, de mivel a sarokban voltak, nem volt túl sok mozgástere a másiktól.
- Elállnál kérlek az útból? - pillantott fel rá, és még egy enyhe mosolyféle is megvillant az arcán, persze csak a gesztus kedvéért.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. október 26. 16:33
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. október 30. 17:39 Ugrás a poszthoz

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Utólag Lilla már úgy érezte, túl hamar engedett, és nem kellett volna az első emberi gesztussal megelégednie, amit kicsikart ebből a felnőtt óvodásból. De ugyanakkor úgy sejtette, hogy többet úgyse nagyon ért volna el ennél, legfeljebb mindketten csináltak volna valami olyasmit, amit nagyon nem kellene, és ha Zétény nem is, ő biztosan megbánna.
A lány visszavágása látszólag inkább szórakoztatta, mint megsértette, de talán csak ezzel palástolta sértettségét, Lilla nem tudta biztosan, de nem is igazán érdekelte. Ami érdekelte, hogy végre végetér ez az értelmetlen, gyerekes vita, amibe sajnálta, hogy belement, de ugyanakkor tudta, hogy újra megtenné. Egyszerűen valakinek muszáj szembeszállnia az ilyen felfuvalkodott hólyagokkal.
Ám ahogy elfoglalta helyét, pont olyan elégedettnek látszott magával, mint aki fölényes győzelmet aratott, és nem csupán engedélyt kapott. Pedig Lilla nem ingyen adta meg neki, amit kért, nem úgy táncolt, ahogy ő fütyült, de mégis, Zétény pont úgy csinált, mintha így lett volna.
- Az történt volna..? - kérdezett vissza a levitás megtorpanva, és visszapillantva. Pedig szó nélkül tervezett elsétálni, és új helyet keresni magának, ahol olvashat. Ehelyett kissé gunyoros mosoly villant fel arcán, és olyan lesajnálóan pillantott a másikra, amennyire csak tőle tellett.
- A helyedben azért előbb megnéztem volna, mibe ülök, de hát te tudod...
Azzal intett egyet kezével, és elsétált. Eléggé sajnálta, hogy ezek persze csak üres szavak voltak, hiszen sajnos nem jutott eszébe ténylegesen valami ajándékot hagyni a fotelben, miközben felállt onnan, de jelenleg az is épp elég elégtételt jelentett számára, hogy erről Zétény nem tudott, és csak úgy bizonyosodhatott meg, hogy nem ült bele valami undorító dologba, ha megnézi. És ha megnézi... nos, akkor Lilla nyert.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 30. 14:09
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 3. 17:49 Ugrás a poszthoz

  
"Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más,
hogy ne keverjük össze őket."

Egyáltalán nem szeretett konfrontálódni, sőt, igazából az emberek többségével szóba állni sem, de Zsombor látszatra pont nem olyannak tűnt, mint akit Lilla eleve leírna. Nem volt unszimpatikus az ábrázata, nem sugárzott magából olyan felsőbbrendűséget, vagy tahóságot, amitől Lillának alapból viszketni kezdene a tenyere. Szóval alapesetben valószínűleg tökéletesen normálisan elbeszélgettek volna valami tagyanyagról, vagy a varázsvilág működését illető problémakörről. Ezt azonban felülírták a körülmények, különösképp az, hogy ez a srác intim közelségbe kerülhetett a húgával.
Egy dolog nem szeretni valamit, és egy másik elkerülni, és utóbbiban, ha konfliktusról volt szó, nem jeleskedett különösebben a levitás lány. Kiváltképp, ha Sáriról volt szó. Úgyhogy durván nekiment Zsombornak, kertelés nélkül a szemébe mondta, hogy mit gondol, a legkevésbé se bánva, hogy amúgy jobb szerett nem lenni a figyelem középpontjában, ahová most nagyon is be sikerült magukat rántania. Heves reakciókra számított, szitkozódásra, még átkozódásra is, arra, hogy a navinés bizony ki fogja kérni magának, és egy pontig be is vált a jóslata, de aztán kiderült, hogy nem ok nélkül nem jeleskedett a jövendőmondás tudományában.
Meghökkent, szemöldökei kissé összehúzódtak, és feje is kicsit megbillent, Zsombor arcát fürkészve. Arra számított, hogy ez lesz az a pont, amikor el lesz küldve a picsába, ehelyett a másik lényegében elismerte, hogy Lilla nem alaptalanul aggódik.
- Kezeled..? - kérdezte szinte suttogva a szavakat. Majdnem hozzátette, hogy "de micsodát?" de gyorsan kapcsolt, hogy most nem ártana úgy tennie, mint aki tudja, miről van szó. Nyilvánvaló volt, hogy valamibe sikerült beletenyerelnie legutóbbi szavaival, és visszakérdezése így, ebben a formában még nem fedte fel, hogy nem tudja, mibe. Csak hogy kételkedik a hatékonyságában.
Viszont Zsombor hirtelen hangszínváltozása és az a bizonytalanság, ami az arcára kiült, és hangjába keveredett, cseppet sem nyugtatta meg Lillát. Épp ellenkezőleg. Arca még szigorúbb, még fenyegetőbb lett, ahogy tekintetével pásztázta a srác ábrázatát.
Végül megcsóválta a fejét, mint aki nem hisz a fülének.
- Bizonyára rettentően megszerethetted ezalatt a pár hónap alatt... és biztos vagyok abban is, hogy szentül hiszed, hogy titeket egymásnak teremtettek, és sose lennétek boldogok egymás nélkül, de képzeld csak, ez egy tündérmese. Az emberek találkoznak, együtt vannak, aztán már nem, és ezt ismételgetik.
Méghogy szereti! Fogalma sincs róla, milyen valakit annyira szeretni, hogy hajlandó legyen az ember a végletekig maga ellen fordítani akár, ha cserébe biztonságban tudhatja. És ha kell, ő bizony Sári és Zsombor közé fog állni, ha úgy látja, hogy ez a srác nem jó a húgának. Ha a legkisebb jelét mutatja, hogy bármi módon bántaná őt. Márpedig az, ami az imént a felháborodását képes volt elnyomni, olyasminek tűnt, ami bajt jelent.
A könyvtáros a háta mögött megköszörülte a torkát. Sorra került, de Lilla egyelőre nem mozdult, Zsomborra függesztette tekintetét.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 8. 11:03 Ugrás a poszthoz

  
"Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám:
a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében."

Feljebb kellett kicsit csavarnia Lillának a lámpa fényerejét, hogy ki tudja olvasni hunyorgás nélkül a papíron található, soron következő tétel címét. A lista előtte lebegett, ő maga pedig egy létrán kapaszkodott, úgy öt méter magasságban, és igazán nem értette, miért nem lehetett legalább a dolgozóknak begyűjtő bűbájt alkalmazni a könyveken. Nyilván nem szerette volna senki, ha kintről kilopkodják a könyvtár tartalmát, és bár Lilla nagyon is szerette és féltette az írott köteteket, volt annyi realitás érzéke, hogy tudja, a kutya nem akarna régi, elnyűtt könyveket eltulajdonítani. Főleg nem vallásos témájúakat.
Délelőtt érkezett még a lista, papírrepülővé hajtogatva, ahogy a legtöbb házon belüli információ gazdát cserélt, de Lillának csak mostanra sikerült időt szakítania rá. Nem volt mondjuk elkésve, mert másnapig kérte őket egy Nemes Balázs nevű illető, akiről azt sikerült kiderítenie, hogy a faluban dolgozik. Egy termet béreltek, vagy adtak ki neki mindenesetre a művelődési házban, oda várta a könyveket.
Képes bibliák, énekeskönyvek, igegyűjtemények.. csupa olyasmi, amit alig talált meg Lilla, ha egyáltalán előkerült. A könyvtár sok mugli szerzeménnyel is rendelkezett, és noha párszáz éve még üldözték a varázslótársadalmat a kereszténység nevében, a levitás tudta, hogy a mágia birtokosai közt is akad számos hívő, Istenfélő ember. Sőt, ami azt illeti, azt is megtudta Nemesről, hogy nem csupán maga szórakoztatására kért ki ennyi vallásos témájú olvasmányt.
A Vizsnyiczky lány egy kis, könyvek rendszerezésére, szállítására vagy tárolására alkalmas kézi kocsival tolatott be a jelölt helyiségbe, rajta a kért kötetek úgy kilencven százalékával. Jócskán benne jártak már a délutánban, de akár este is lehetett volna, egész nap borús, sötét volt az idő, a Nap valahol odafent bújócskázott. Lilla megállt, és megfordulva körülnézett, tekintetével megkereste a teremben tartózkodó egyetlen férfit, akiről oka lehetett feltételezni, hogy az, akit keres.
- Öhm.. Főtisztelendő úr? Balázs atya? - szólalt meg kicsit bizonytalanul. - Hoztam néhány könyvet, amennyiben.. jó helyen járok?
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 8. 11:24 Ugrás a poszthoz

Bálcsak mehetnék! Cheesy



(bocsánat)
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. november 8. 11:25
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 8. 11:51 Ugrás a poszthoz

Nincsen Cheesy Mondjuk Lilla nem is akarna menni, szóval csak a szóvicc kedvéért mondtam xD

Attól, hogy valami ronda, még lehet szeretni Pirul És szúrós a külseje? Cheesy
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 8. 12:56 Ugrás a poszthoz

Ha mi lenne? Cheesy

Ez igazán kreatív, képet kérünk Cheesy Cheesy
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 14. 10:54 Ugrás a poszthoz

  
"Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más,
hogy ne keverjük össze őket."

Egyáltalán nem tetszett neki, amit hallott. Mindenre számított, de beismerő vallomásra nem. Mert Zsombor bizonytalansága alapot szolgáltatott egyébként azt nélkülöző félelmeinek, okot adott neki arra, hogy valóban féltse húgát ettől a sráctól, valamivel többet, mint a puszta tényt, hogy férfiből van. És ez nagyon, de nagyon megijesztette.
Nem fog megtörténni újra - visszhangzottak a szavak Lilla fejében, és szemei kerekre tágultak. De még mennyire, hogy nem! De ha mégis, gondoskodni fog róla, hogy Sári ne legyen még csak látótávolságon belül se!
Összeszorította ajkait, fogalma sem volt róla, miként öltse szavakba felgyülemlő érzéseit és gondolatait, főleg anélkül, hogy hangja megremegne. Fogalma sem volt hirtelen, hogy mitévő legyen, mert nem állhatott oda húgához, hogy márpedig többé nem találkozhat ezzel a veszedelemmel. Nem volt rá hatással, még annyit se ért el nála fenyegetéssel vagy utasítgatással, mintha a szüleik próbáltak volna beszélni vele.
És úgy tűnt, Zsombor sem adja meg magát. Mindent bevetni látszott, még a személyeskedéstől sem riadt vissza, ami viszont már támadásnak minősült Lilla szemében.
- Az égvilágon semmi közöd nincs az én magánéletemhez, és a messzemenő következtetéseidet is bátran megtarhatod magadnak. - Hátrapillantott, és feltartott ujjával jelezte a könyvtárosnak, hogy várjon egy pillanatot. - Nem érdekel sem a te szíved, sem az, hogy hány megátalkodott nő van a világon. Engem egyedül Sári érdekel ebben a történetben, és nem tudom, mi a te bajod, de ha megtudom, hogy veszélyt jelentesz a húgomra... - Pillanatnyi szünetet tartott, míg visszanyelte a halálos fenyegetést. - Figyelni foglak.
Azzal hátat fordított neki, és lecsapta a könyveket a pultra. Nem nézett többet vissza, és mikor végzett, elnézést kért a könyvtárostól az incidens miatt, majd távozott.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 29. 14:38 Ugrás a poszthoz

  
"Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám:
a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében."

Nem volt agyon cicomázva a hely, nem lógott minden falon Szent Máriát, Jézust és egyéb vallási jelképet ábrázoló festmény, a flafont sem fedték be az alkalomra freskókkal. Inkább virágokkal teremtett kellemes hangulatot a rendezvényszervező szerepében is álló Balázs atya, és Lillában is azt az érzést keltette a dekoráció, hogy itt szívesen látott vendég. Még ha csak a kért könyveket is hozta.
Kezet fogott a férfival, és ő is megpróbálkozott egy mosollyal, bár nem volt szokása rögtön ilyenekkel dobálózni. De valamiért zavarba jött attól, hogy egy egyházi alakkal találkozik. Mintha valami fontos ember lett volna, vagy híresség. Azon kapta magát a lány, hogy nem szeretné, ha rossz színben tűnne fel előtte. És ez egyáltalán nem tetszett neki.
- Köszönöm! - mondta, és magához vette az énekeskönyveket, hogy szétszórja őket. Ez ugyan nem tartozott szerinte a munkaköri leírásába, de nem jelentett fáradságot, és szívesen segített. Közben az is eszébe jutott, hogy bár kezet fogtak, ő nem mondta a nevét.
- Öhm, én.. Lilla vagyok - mondta, miközben elkezdte letenni a székekre a köteteket. Közben a férfi odalépett hozzá a képes bibliával, a levitás pedig rápillantott.
- Ó, hát, ami azt illeti, kész csoda, hogy ennyit találtam - vallotta be olyan hangon, mintha az ő hibája lett volna. - Azt hiszem, annyira nem meglepő, de nincs túl sok ilyesmi felhalmozva a varázsló könyvtárakban. - Aztán eszébe jutott valami. - De szívesen megnézem a tanodában is, és ha akad még ilyen, vagy hasonló, akkor megpróbálom kölcsönkérni önnek.
Bár egyáltalán nem volt szokás, vagy épp szabad az iskola területéről elvinni az oda tartozó könyveket, Lilla látott rá némi esélyt, hogy kivételt tehetnek ebben az esetben.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. november 29. 20:13
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. november 29. 21:16 Ugrás a poszthoz

Unod már az előre lebeszélt, elrendeltetett kapcsolatokat?
Érdekelne egy igazán kemény dió, amihez nincs elég kemény kalapács?
Valaki, akit nem fogsz tudni levenni a lábáról két szép szóval?
Akivel jól kijönni melósabb, mint ledoktorálni elméleti fizikából?

Ha ilyen mazochistának érzed magad*, ne habozz, küldj egy baglyot Cheesy


* persze ha csak hajszolod a kihívásokat, az is egy logikus magyarázat ¯\_(ツ)_/¯
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
ÁVT tanterem
Írta: 2020. december 5. 11:21
Ugrás a poszthoz

  
"A nőhódítás titka: felismerni,
hogy melyik nő akar meghódolni."

Az első sorban ült, ahogy mindig, előtte két külön füzettel. Az egyik felett egy megbűvölt toll sercegett serényen, szóról szóra leírva minden szavát a professzornak, míg közvetlenül a keze ügyében egy másikkal saját észrevételeit jegyezte föl, oda-odanézve, de többnyire Ardai tanárnőn tartva tekintetét.
Mikor aztán gyakorlati részhez értek, gyorsan megfogta az önálló életet élő írószert, és lefektette a füzetre. Pálcát húzott, és követte az utasításokat.
Szinte sosem lankadt a figyelme órákon, nem húzta a száját semmire, és nem zavartatta magát azon sem, ha valami nem sikerült, akár többszöri nekifutásra sem. Tudta, hogy nem elsősorban a varázstudása, amivel kitűnik, nem volt született zseni, minden sikeréért keményen meg kellett küzdenie. De épp ezért tudta, hogy ha elég sokáig próbálkozik valamivel, előbb-utóbb menni fog.
A transzformációs bűbájokkal egyébként többnyire egész jól boldogult elsőre is, elvégre ha már valaki önnön magát képes volt egy szempillantás alatt egy ötven kilóval könnyebb, anatómiájában teljesen eltérő madárrá alakítani, annak már illett a kisujjában lennie az ilyesminek. De ettől még nem bízta el magát, nem hitte azt, hogy nincs már semmi, amit taníthatnának neki.
Újabb elméleti részbe kezdett a professzor, így Lilla a füle mögé tűzte pálcáját, mert már az előbb is majdnem azzal kezdett el jegyzetelni, és gyorsan hegyére állította a kis önműködő tollát.
Ám ekkor véget ért az óra, Lilla pedig kissé bosszúsan csukta össze füzeteit. Nem értette, hova siet már megint mindenki, és miért nem hagyják, hogy a tanár gondolatai végére érjen. Mindegy, megrázta a fejét. Mindig ez volt.
Összeszedelőzködött, majd kissé értetlenül forgolódni kezdett, még szoknyáját is megtapogatta, a zsebet keresve rajta, ami persze nem volt neki, épp csak a füle mögé nem nézett.
- Hol a fenében van a pálcám...?
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 5. 18:03 Ugrás a poszthoz

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Egy olyan magába forduló tudáshajhász, mint amilyen Lilla is volt, valahogy mindig megtalálta a legjobb helyeket, hogy önmaga lehessen. Mind abban az értelemben, hogy nem kell megjátszania magát, mind abban, hogy egyedül lehessen. Lilla pedig igen hamar hírét vette a déli szárny titkos könyvtárának, miután családjával visszaköltöztek az országba, és itt folytatta tanulmányait.
Sokat járt ide, mert bár az iskolai könyvtárat is szerette, itt olyan könyvekre akadhatott, melyeket nem is keresett, melyeknek létéről sem feltétlenül tudott. Ez a könyvtár mindig meg tudta lepni, és először még a zölden fénylő gömb is elrabolta figyelmét, és őt magát is, ha úgy vesszük. Ez a tapasztalat azonban nem annyira hiányzott neki, mert szeretett olvasni, nagyon is, akár fikciókba is boldogan belemerült, de megélni azokat már kevésbé akarta, és csak egyszer kellett, hogy óvatlanul egy rossz könyvvel a kezében lépjen oda a különleges gömbhöz, többé a közelébe sem merészekedett.
Már néhány órája itt lehetett, amikor megpillantott egy új érkezőt. A levegőben volt épp, madáralakban repült magasan. Szokásává tette, hogy véletlenszerű helyeken szálljon le, véletlenszerűen kiválasztva egy könyvet ott, ahol épp földet ér. És eddigi tapasztalatai alapján gyümölcsöző taktika volt, mindig valami izgalmasra, érdekesre bukkant ilyenkor.
Most viszont tekintetét a gömb felé tartó lányra fordította, és látta, hogy nincs a kezében semmi. Ha pedig még véletlenszerű könyvet is választ neki a könyvtár, amibe beleszippanthatja, akkor végképp nem fogja tudni, mire is számíthat. Bizonyára most volt itt először, és nem tudta, mire szolgál a különös tárgy.
Mielőtt még emlékeztethette volna magát arra, hogy semmi köze más dolgához, és egyébként sem szokta érdekelni, hogy egy idegen mit csinál, ereszkedni kezdett, majd pár méterre tőle, de még a levegőben visszaváltozott emberi alakjába, cipője kicsit erőteljesebben csattant a kövön, mint tervezte.
Valószínűleg ezzel a frászt hozta rá, de így legalább kirántja tudatát a gömb hívogatásából.
- A helyedben nem nyúlnék hozzá! - figyelmeztette. - Főleg nem üres kézzel.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 5. 18:09
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 5. 20:36 Ugrás a poszthoz

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Nem szerette a meglepetéseket, ezért sem lehetett pozitív élmény, mikor ő érintette meg korábban gyanútlanul a különös tárgyat, mely persze most is kitartóan hívogatta, fittyet hányva rá, hogy hiába teszi. És valamiért Lilla úgy gondolta, jó, ha legalább tudatosan közelednek ehhez a különös valamihez. Korábban egy papírlapot is kitett elé, amin figyelmeztette a gyanútlan diákokat, de annak már másnap nyoma veszett, a levitás pedig nem kívánt ennél több energiát fektetni a dologba. Most mégis közebelépett.
Ő is kicsit rendbeszedte ruházatát, az átváltozás hajlamos volt kicsit összegyűrni, és haját is összekócolni, de semmi helyrehozhatatlan nem volt a dologban. Olybá tűnt, a fiatalabb lánynak komolyabb gondja akadt a zoknijával.
- Nem.. nem úgy értettem - rázta meg a fejét a teljesen jogos kérdést hallva. Elvégre nem fogalmazott pontosan, csak ha már könyvtárban voltak, körülvéve milliószám kötettel, valahogy logikusnak tűnt, hogy egyértelműen csak könyvet tartva lehet hatása a gömbnek.
Mielőtt azonban folytathatta volna, a lány észrevette, hogy ő maga a kék színt viseli egyenruháján, és valamiért leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy ezt Lillával is megossza, illetve kiegészítse a testvérei házakba sorolásával.
Pislogott egyet, majd bólintott.
- Értem, ez nagyszerű. Figyelj, ami a gömböt illeti.. - kezdte, és rábökött az említett tárgyra. - Nem csak hangulatvilágítást biztosít, hanem az éppen kezedben tartott könyvben találod magad, ha megérinted. Egy illúzióban, persze, nem ténylegesen, de attól még felkavaró élmény lehet. És ha nem választasz könyvet, és üres kézzel fogod meg...
Gondolkodott a befejezésem egy pillanatig, de végül elvetette azt, hogy a saját kárán tanult leckével példázza a dolgot.
- A lényeg, hogy ne fogd meg könyv nélkül.. vagy inkább könyvvel se, de ha már mindenképp meg akarod, válassz hozzá valamit, amit szívesen megélnél. Ne hagyd, hogy a könyvtár válasszon helyetted.
Kész, a napi jócselekedete megvolt, gondolta. Ennél többet nem tehet érte.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 5. 21:21 Ugrás a poszthoz

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Különös volt ez a lány, kicsit szétszórtnak tűnt, így valahogy Lilla leküzdötte a feltörni vágyó, türelmetlen sóhajt, ami majdnem elhagyta száját. Hiszen mondta, hogy illúzió, nem?
- Nem, nem eshet bántódásod, legalábbis fizikai nem - mondta, bár nem volt róla meggyőződve, hogy a kiegészítéssel együtt így sikerült megnyugtató választ adnia. De nem is baj, talán jobb is, ha tart a gömbtől, az segíthet meggátolni, hogy tapogatni akarja.
- Nos, vannak ennél durvább dolgok is itt. De azt olvastam, hogy a Roxfortban egykor egy hatalmas, háromfejű kutyát is tartottak, szóval ahhoz képest ez semmiség.
Ilyen volt, mikor előtört belőle az okostojás, és olyan fun facteket osztogatott, amikre igazából senki sem volt kíváncsi. De mivel ritkán elegyedett párbeszédbe bárkivel is, nem is gyakorta csinálta ezt, főleg azért, mert ilyen esetben a másik is hajlamos volt olyasmiket megosztani vele, amire pedig ő nem mutatott különösebb érdeklődést. Mint mondjuk az újabb kéretlen tényt, hogy ez a lány még csak egyszer csókolózott életében. Lilla pedig még egyszer sem, de nem is ettől akarta függővé tenni, hogy meddig mondhatja magát életben lévőnek. Bár ha ezen múlik, meglehet, hogy örökké fog élni.
De nem osztotta meg a másikkal ezt, és nem is akarta a dolgot nagyon tovább fűzni, sőt, már indult is volna dolgára, de a lány kezet nyújtott neki, hogy bemutatkozzon.
A levitás kicsit összevonta a szemöldökét, de azért kezet rázott a másik lánnyal.
- Igazán nincs mit, Borcsa - mondta, és komolyan is gondolta, mert hát valójában tényleg nem mentette meg, hiszen nem az élete volt veszélyben, legfeljebb egy rossz tapasztalattól kímélte meg közbenlépésével. - Vizsnyiczky Lilla.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 6. 10:02 Ugrás a poszthoz

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Igazán nem volt semmi egyéb szándéka, mint tájékoztatni a lányt, hogy nem érdemes fogdosni a gömböt, nem gondolta volna, hogy így le fog ragadni mellette, és egyik értetlenkedésből a másikba esik majd. Úgy tűnt, mintha Borbála mindenre rácsodálkozott volna, amit mondd neki. Mintha egy mugli származású, elsős diák lenne. Pedig nem tűnt annyira fiatalnak.
- Itt nincs olyasmi, ami meg akarna gyilkolni. De van pár elvarázsolt dolog, mint például ez - pillantott ismét a zönden ragyogó tárgyra, kicsit hosszabban is, mint szeretett volna - amivel érdemes vigyázni. Kellemetlen meglepetéseket okozhat.
És volt még pár ilyen hely, mint például az, ahol korábbi emlékekbe lehetett csöppenni, vagy ahol néhány percig garantált pánikba eshetett az oda tévedő, hogy meg fog fulladni. Pedig az is csak varázslat volt, de attól, hogy valami nem öl meg, még árthat. Persze, könnyen lehet, hogy csak Lilla dramatizált túl pár dolgot.
Bemutatkoztak, és Lilla ismét azt gondolta, hogy rendben, ezen is túl vagyunk, mehet mindenki a dolgára, de persze a rellonos tovább faggatta.
- Már hogy lenne német? - szakadt ki belőle a kérdés, mielőtt finomíthatott volna rajta. De aztán gyorsan, sokkal visszafogottabban folytatta: - A felvidékről származunk, bár a családom valóban lakott németországban pár évet.
És milyen jó is volt ott! Ha nem lett volna Sári, ő még mindig ott lenne. Persze szó sincs hibáztatásról, ez egyszerű ténymegállapítás volt, nem érzett emiatt Sári irányában semmiféle neheztelést. Ő döntött így, és bármilyen is volt most a kapcsolatuk, nem is csinálta volna másként.
- Mondd, te új vagy itt? Nem tűnsz elsősnek - mondta ki most már előbbi gondolatait. Egyáltalán nem tervezett ma idegenvezetést tartani a kastélyban. Vagy bármikor máskor.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 7. 16:03 Ugrás a poszthoz

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Kicsit kiakadt? Lilla megcsóválta a fejét, és tényleg nem tudta hova tenni ezt a lányt. Mintha rá lett volna feszülve, hogy bármi megtámadhatja, védekezésre késztetheti. Akármi.
- Azt látom.
Nem akarta mindenesetre firtatni, egyrészt, mert még csak most találkoztak először, másrészt, mert nem igazán érdekelte. De ha netán érdekelte is volna, az első dolog okán úgyse ő lett volna az első, akit Borbála beavat a dologba.
A családjáról se sok kedve volt beszélni, már így is úgy érezte, mint aki túlteljesítette önmaga rekordját a napi, száját elhagyó szavak tekintetében. De valójában olyan sok mindent nem is tudott volna mondani, csak az üknagyapjáig tudta volna visszavezetni a családfáját.
Azon mondjuk kicsit felvonta a szemöldökét Lilla, mikor a lány végignézett magán, akárha maga is ellenőrizni szerette volna, hogy mennyire is nem néz ki elsősnek. Mintha azt nézte volna inkább, hogy a saját bőrében van-e még egyáltalán. Azt is különösnek találta a levitás, hogy nekiállt megmagyarázni, mit is csinál itt. Persze, hihette azt, hogy tilosban jár, de ha idetalált, bizonyára tudta, hogy nem tiltott könyvtár ez, csak titkos. Ha valaki rálel, igenis megérdemli, hogy használja.
- Persze - hagyta annyiban egy bólintással. Furcsa volt, hogy nem talált elég jó könyvet a témában az iskolai könyvtárban, de inkább ráhagyta. Talán valami felvilágosító könyvet keres valójában, vagy ilyesmi, mit bánja ő. - Nem szükséges beavatnod, se prefektus, se tanár nem vagyok, nem kell tudnom, mit csinálsz, illetve leginkább semmi közöm hozzá.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 7. 16:05
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 11. 20:13 Ugrás a poszthoz

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Ami azt illeti, Lilla már vagy fél perce lezártnak tekintette a beszélgetést, egyik lábát már ki is fordította, hogy hátat fordítva induljon a dolgára, de aztán valahogy úgy maradt. És egy idő után kezdett kényelmetlen is lenni, hogy így áll, szóval Dorothy-san összekoccintotta bokáit inkább, de nem tűnt el ettől varázsütésre.
Ami miatt mégsem hagyta magára a másikat, felébredő kötelességtudata volt. A lány már mondta, hogy miért is van itt, túl is magyarázta, de aztán újbóli megerősítése, hogy valóban a vérátkok miatt van itt, azt sugallta Lillának, hogy nem véletlenül nem a közkönyvtárban nézelődik, valamint azt is, hogy kicsit tanácstalan, hogy merre is induljon el. És itt jött képbe a tény, hogy Lilla könyvtárosként dolgozott. Igaz, nem itt, de mondhatjuk, hogy munkahelyi ártalom volt, hogy ha könyvekről van szó, segítenie kell.
Bólintott, és gyorsan körbekémlelt, betájolta magát, magukat. Igaz, nem különösebben volt rá szükség, hiszen a helyiség központi, legkiemeltebb pontján álltak, hiába volt egy eldugott sarkában. Mindent ehhez a helyhez lehetett viszonyítani.
Közben úgy tűnt, Borcsa olyan, aki nem nagyon bírja, ha csend van, kínosan érzi magát talán egy néma társaságban, és bár a levitás egy "gyerével" elintézte volna a további kommunikációt, a másik lány kicsit mintha megnyílt volna neki.
- Ha ez megnyugtat, én nem akarok fogáspontot találni rajtad - mondta kicsit összeráncolt homlokkal. - De ne csodálkozz, ha kíváncsivá teszed az embereket, ha bevallottan vérátkokról keresgélsz információt.
Ami azt illeti, a viselkedéséből nem volt túl nehéz leszűrni, hogy nem egészen iskolai feladatról van szó. Látszott rajta, Lillának pedig volt szeme a részletekhez. Ugyanakkor nem volt tolakodó, és mások dolgában kutakodó típus. Vagyis.. általában. Most azért beugrott neki, hogy elég sokat szimatolt Sári körül, főként a fiúja után. És nem is tetszett neki, amit talált.
- Gyere, megmutatom, melyik sorban érdemes nézelődni - mondta, és intett neki, hogy kövesse.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 24. 16:48 Ugrás a poszthoz

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Nem egészen tudta, mit mondhatna erre. Hogy hétköznapi volt-e vérátkokról keresgélni? Talán nem volt annyira elrugaszkodott ötlet, de nem gondolta volna, hogy alapképzésen különösebben belementek volna a témába, legalábbis nem annyira, hogy egy ilyen eldugott helyen kelljen utána kutatni. Ami viszont nagyon is mindennapi dolog volt, hogy az emberek előszeretettel ütötték az orrukat más dolgába. Borcsa pedig igencsak gyanúsan viselkedett.
Válaszként Lilla csak megrántotta a vállát és megrázta a fejét. Őt mindenesetre nem érdekelte, miért akar ennyire belemélyedni a dologba ez a lány. Pedig tudott volna elméleteket gyártani, és valószínűleg az első kérdése, ha valóban bele akart volna pofátlankodni, az lett volna, hogy őt milyen vérátok sújtja. Csak megerősíteni látszott ezt a rellonos újabb kérdése, melyre kicsit Lilla fel is vonta a szemöldökét.
Szája egyik sarkát kicsit feljebb húzta, még akár mosolynak is tűnhetett.
- Nem tudom.. de úgy sejtem igen.
Közben már úton voltak, Lilla elől, nyomában Borbálával, és a szőke ide-oda tekintgetett, a könyvek gerinceit olvasgatta, illetve a polcok elején található, megkopott táblácskákat. Végül megtorpant, és kicsit hosszasabban tanulmányozott pár könyvet, és egyet ki is húzott. Ekkor kérdezett ismét a másik, és Lilla bólintott.
- Úgy nézem igen. Ez itt - nyújtotta az előbb kihúzott kötetet - szerintem sokat segíthet, de van itt körülötte még pár darab, ami érinti a témát valószínűleg. Én főleg azokra fókuszálnék, amiknek már nem olvasható a gerince. Tapasztalataim szerint azok őrzik a legnagyobb titkokat.
Hátrébb lépett, majd megfordult, hogy elinduljon, de aztán a köszönő szavakat hallva még megtorpant, és visszapillantott.
- Nincs mit - mondta, majd egy pillanatra elhallgatott, és hozzátette: - Ha bármilyen segítségre lenne még szükséged, keress nyugodtan fel! A bogolyfalvi művelődési ház könyvtárában is megtalálsz.
Nem egészen értette, mi ütött belé, és miután viszlátot intett, és sarkon fordult, még sokáig elemezgette saját viselkedését.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 24. 16:52
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 26. 11:50 Ugrás a poszthoz


Rohamlépésben telt az idő, legalábbis Lilla számára úgy múlt el egy újabb ősz, hogy észre sem vette, és máris nyakán volt a téli szünet. És még rengeteg dolgot szeretett volna elintézni, mielőtt hazamegy, és mindenközben dolgoznia is kellett.
Politikai célkitűzéseit természetesen nem merítette ki annyiban, hogy felkereste Rothstein Elektrát, és egyszeri beszélgetésükkel elintézettnek tekintette a dolgokat. Nem igazán hitt abban, hogy a beadvány, amit a nő írt, elegendő lehet, így szabad idejében annyi levelet megírt különböző minisztériumi, és más, vezető pozícióban lévő mágusoknak, hogy már elvesztette a számolást. Választ persze nem nagyon kapott, de ezzel számolt is. A riporternővel is folytatta persze a levélváltást.
Annyi időt töltött itt, a városi könyvtárban, amennyit csak tudott, és ami nem ment a tanulmányai rovására. Ez persze azt jelentette, hogy valóban szabad szabadideje már nem is igazán maradt. Ami azt jelentette, hogy Sárira sem figyelt mostanában olyannyira, mint szeretett volna, és ez bántotta is. Ugyanakkor próbált neki teret is engedni, hagyni, hogy lecsillapodjon köztük a feszültség, amit jól tudott, a következő alkalommal nagy valószínűséggel ismét fel fog tüzelni. Próbált minél kevesebb gondolni rá, de a bőre alatt volt egy érzés. Egy viszkető, fájó, kitörni készülő katasztrófa. Az a srác veszélyes volt Sárira. Sári pedig veszélyes lehetett mindenki másra. Muszáj volt tennie valamit, de ha megteszi, könnyen lehet, hogy örökre elveszti a testvérét.
Sóhajtott, és becsukta a könyvet, melyben épp kutatott valami után, és épp akkor pillantott fel, mikor odalépett hozzá az a fura lány. Ó ne, csak őt ne, gondolta Lilla, mert a frász kitörte tőle, ahogy nézni szokott. Mintha a lelkébe látna, és fel akarná falni azt.
Mindenesetre megerőltette magát, és a szemébe nézett. Egy kicsit.
- Szia Zsófi! - köszönt neki, magyarul használva a nevét, hátha egy kis kedvességgel jó pontot szerez nála. Igaz, a hangja annyira nem volt kedves, szóval ezt még gyakorolnia kéne.
Átvette a cetlit, és rámeredt. Aztán ismét rápillantott a másik lányra, és visszaadta neki a papírt. Persze, miért is nem lepte meg, hogy nem valami bájitalos kötetet keres, esetleg egy könnyed romantikus lányregényt? Valami totál bizarrt kellett.
- Ez szinte biztosan a zárolt részlegen van, nem adhatom csak úgy ki.
Nem rémlett, hogy látta volna már itt az eredetileg nyugatról jött háztársát, igaz, egyébként sem látta olyan sokat, hiszen gyakran eljárt, és csak éjszaka jött meg valahonnan. Hallott pletykákat arról, hogy mit csinálhatott ilyenkor, de amit rebesgettek, ahhoz aligha kapott volna az iskolától engedélyt, szóval Lilla biztos volt benne, hogy valami másról lehet szó.
- Van könyvtár bérleted?
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 26. 12:25
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 26. 14:59 Ugrás a poszthoz


Kívánni se kívánhatott volna jobb gondolatelterelőt az elébe toppanó Zsófinál. Nem mintha kedvelte volna, vagy olyan nagyon örült volna neki, de épp emiatt. És mert ahogy ránézett, Lilla úgy érezte, az a tekintet minden problémájánál vészjóslóbb. Pedig valószínűleg nem tehetett róla a csaj. Valószínűleg.
Vetett még egy pillantást a papírdarabra, de inkább csak azért, hogy addig se Zsófi tekintetét kelljen állnia.
- Igen, erre pont emlékszem is, hogy láttam, szóval meg.
Az udvarias csevegésre szándékosan nem reagált. Mit is mondhatott volna? Hogy ő se tudja, mit csinál Zsófi éjjelente? Nos, ebbe a beszélgetésbe annyira nem akart belefolyni, hiába volt majdnem biztosan meggyőződve róla, hogy nem valami tisztességtelen dolgot művel a másik, mikor nem az iskola területén van.
Ami a könyvet illeti, habár biztos volt benne, hogy látta, és arról is majdnem teljesen meg volt győződve, hogy azok közé az elzárt követek közé kellett eltenni, melyeket nem volt szabad akárkinek kiadni (elvégre jártak ide fiatal- és kiskorú gyerekek is), afelől már nem meggyőződve, hogy pontosan hova is lett eltéve. Csak egy volt belőle, de addig nem is akart nekiállni a keresésnek, míg háztársa csupán betévedő ismeretlenként kívánja a könyvtár tudását használni. Muszáj volt felvezetnie a rendszerbe, hogy nyoma legyen, hogy bizony ő kivette azt a könyvet. Ha később esetleg valaki meg akarná tudakolni, hogy ki szerezhetett inspirációt egy kölönösen kegyetlen gyilkossághoz például.
Miközben elővette a regisztrációs papírokat, tűnődve el is időzött tekintete Zsófi arcán. Vajon csak ránézésre tűnik olyannak, mint aki szemrebbenés nélkül nézne végig egy kizsigerelést?
Kérdését hallva aztán Lilla megrázta a fejét, és elűzte a gondolatokat.
- Nem éppen. Nem néztem ugyan a jegyzékét meg, mikor a kezem ügyébe került, de nem hiszem, hogy sokan kivették volna már.
Néhány pillanatig állta a másik könyörgő tekintetét, mely még így se tetszett neki, aztán tollat nyomott a kezébe.
- Töltsd ez ki, addig elmegyek, megnézem, bent van-e egyáltalán - azzal sarkon fordult, és eltűnt valamerre.
Miután visszaért, kezében a könyvvel, előhalászott egy régi, kopottas jegyzéket, és felnyitotta a legutolsó bejegyzésnél, hogy felvigye oda Zsófit, és az adatait. Előtte főleg aurorok nevei sorakoztak, a legkülönfélébb, betiltott könyvek nevei mellett.
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
RPG hsz: 152
Összes hsz: 199
Írta: 2020. december 27. 15:36 Ugrás a poszthoz


Volt valami különösen nyugtalanító ebben a lányban, és nem csak a szemei, melyekkel egyébként Lilla meg volt győződve róla, hogy pislogni se szokott. Vagy direkt megvárja, hogy ne lássák, fene tudja. De volt valami különös kisugárzása is, ami miatt annyira nem is sietett vissza hozzá, miután megtalálta a könyvet. De még így is a papírmunkával bíbelődött, mikor letette elé az asztalra a kötetet.
Zsófi láthatóan megörült, és nem győzött hálálkodni, sőt, még azt is kilátásba helyezte, hogy legközelebb hoz valamit Lillának.
- Ugyan, nem fontos - rázta meg a fejét, habár az édességgel nem volt baja. - A könyvet hozd majd vissza, mást nem kell.
És lehetőleg semmit se valósíts meg belőle - tette hozzá gondolatban, és bizonytalan pillantást vetett az irományra. Bele se nézett, de biztos volt benne, hogy illusztrációk is vannak benne, hátha valakinek ne lenne elég jó képzelőereje.
Átvette Zsófitól a papírt, és közben valami újat fedezett fel a hatalmas szemekben. Talán zavart? Mintha bizonytalan lett volna. A macaron ajánlgatását se tudta most már egészen hova tenni. Aztán pedig a francia lány magyarázkodni kezdett, ami végképp homlokráncolásra késztette Lillát.
Rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy valaki Ambrózy-val takarózik. Hogy az ő órájára kell neki egy könyv, ráadásul kicsit sem hétköznapi darab. Persze, a professzor témája sem a legáltalánosabb dolgokat taglalta, de vagy vérszemet kapott a pasas, vagy páran olyan dolgokba másznak bele, amibe nem lett volna indokolt, hacsak nem érintettek valami módon.
Ő mindenesetre nem akart sem vérátkokba, sem semmilyen brutális szörnyűségekbe keveredni, épp elég stressz volt rajta Sári miatt is.
- Biztosan nagyon elégedett lesz. Ő.. - ekkor tekintete elkalandozott, és még a feje is félrebillant kissé, mikor megpillantotta az odakint dúló hóvihart. - Hát ez meg... mi a..?
Nem hogy viharról, hóról sem volt szó. Valóban ennyire megőrült volna az időjárás?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Médea Lilla összes hozzászólása (88 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel