Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem először volt büntetésben. Túlságosan arrogáns volt ahhoz, hogy elkerülhesse az olyan helyzeteket, amiből nem lesz baja. Volt, hogy csak kiküldték a teremből az órai csevegés miatt, de kellett már bent maradnia is egész szünetben, egy a kezéből véletlenül kirepülő gumilabda miatt, ami véletlenül pont Eriket találta fejbe. Persze az udvaron felügyelő tanárt nem érdekelte, hogy a fiú mint mondott Lenke legjobb barátnőjére, és az se, hogy Lenke szerint totálisan jogos volt, hogy megdobta a fiút.
Az viszont, hogy csendben és mozdulatlanul kellett ülnie, mindennél rosszabb volt. Mikor kiküldték a teremből, a folyosón sétálgatott, mikor beküldték az udvarról, a bent ücsörgőkkel beszélgetett. Ebben a helyzetben viszont fel nem állhatott, megszólalni pedig a világért sem akart. Csak szúrós szemekkel bámulta Brightmore-t, és várta, mikor megy oda hozzá a tanár.
Mikor pedig a férfi tényleg odament, Lenke pont olyan dühösen bámult szemeibe, mint azelőtt a távolból szuggerálta. Hozzászólni azonban a világért se szólt volna. Nem érdekelte a hierarchia, hogy a másik tanár és kérdezett, ő meg a diák, és felelnie kéne. Csak azt tudta, hogy meg fogja büntetni a tanárt, amiért az megbüntette őt.
Várta hát, Brightmore milyen eszközökhöz fog folyamodni, hogy szóra bírja. Az önmagukat viccesnek tituláló felnőttek olykor megpróbálták megcsiklandozni, hátha feladja a némaságot. Lenke ilyenkor azonban csak megfeszítette arcizmait, és várta, az adott felnőtt mikor hagyja abba az oldalának kaparászását. Egyik vajszívű nagynénje csokival próbálta megvesztegetni egyszer, de Lenkének fontosabb volt az elhatározása, minthogy elfogadjon egy fél csokibékát, és feladjon mindent. Találkozott már olyan - magát szigorúnak tartó - tanárral is, aki megfenyegette, több büntetést ígért neki, ha nem kezdi el a takarítást, a Podlovics lány azonban inkább takarított, minthogy hagyja nyerni a másikat. Legtöbbször a felnőttek feladták, és belátták, hogy úgyis az lesz, amit Lenke akar.
Denis Brightmore-ban viszont úgylátszik emberére akadt a lány. Soha nem gondolta volna, hogy a tanár ennyire könnyedén kihúzza belőle a megoldást. Ahogy a férfi megszólalt, a lány eddig szűkre húzott szemei kerekre tágultak az értetlenségtől. Már nyitotta volna a száját, hogy kifejezze elégedetlenségét, mikor eszébe jutott, hogy nem beszél, így rögtön vissza is csukta. Közben rájött azért, hogy mi folyik itt. Aki a varázsvilágban nő fel, már egészen kiskorában hall olyan dolgokról, mint a legilimencia, és ha elég mesét hall róla, fel is ismeri azt, ha találkozik vele. Lenke arcára visszatért a dühös arckifejezés. Nem is próbálta meg elterelni a gondolatait, hagyta, hogy tanára megtudja, igenis dühös rá ezért a húzásért, és nem tartja fairnek a dolgot. Úgy döntött, inkább nem is akar tárgyalni Brightmore-ral, inkább elfordította a fejét, és egy a falra akasztott képet kezdett bámulni, mely ironikusan egy varázslényt ábrázolt. A lénynek hatalmas szarva volt, és hosszú, fekete-fehér szőre. Lenke pedig tudta, ha nem jön rá, mi van a képen, tökéletes fegyvert ad ellensége kezébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Csenge…nem ismerős a neve, szerintem még nem találkoztam vele - jegyeztem meg, mondjuk ki tudja, talán már láthattam, csak nem tudtam nevet azonosítani az archoz. - Neked aztán jó sok barátod van, hálóval halászod őket?- kérdeztem nevetve, bár irigylésre méltó volt, hogy ilyen sok barátra tudott szert tenni. Nekem ez valahogy nem ment, talán azért, mert kicsit zárkózottabb voltam, s nem kerestem mindenki társaságát. A navinében is talán csak két-három haverom akadt, házon kívül meg még kevesebb.
- Napolajat a konyhában? Jó helyen tartjátok - nevetve ráztam meg a fejem, s próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen is lehet otthon Liliéknél az élet. Talán mindennek máshol van a helye, s mindent máshogy is hívnak, mint amit megszoktunk.
A csobbanás után próbáltam szokni a vizet, egy pillanatra alá is merültem, aztán vissza a felszínre, s kezeimmel ide-oda forgattam a vizet, s közben lábaimat is mozgattam, hogy ne merüljek a tó fenekére. - Befonni? Na ne röhögtess, kizárt. Ha meg is növeszteném, nincs az a pénz, amiért befonhatnád - mondtam félig viccelődve, félig meg komolyan, mert nem engedtem volna a fonást, legfeljebb csak egy fél órára, míg megcsinálja, s megkapom érte azt a néhány knútot.- Na, csak ennyi? Nem jössz be? - közben Lili csak közelebb merészkedett, de még mindig úgy tűnt, hogy nem akar ám bejönni a vízbe. Pedig egész jó volt, magam is meglepődtem rajta. Egyből támadt is egy ötletem, játékos mosoly csillant az arcomon, közelebb is úsztam, majd  elkaptam a lábát, s annál fogva rántottam be a vízbe, hogy ő is csobbanjon egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Valóban sok barátja volt. Könnyen barátkozott, és még könnyebben kedvelt meg másokat, főleg, ha azok olyan tündérek/kedvesek/lazák/menők/izgalmasak voltak, mint akikért Lili úgy odavolt. Úgyhogy nevetve bólogatott válaszként, hogy aztán még jobbat kacarásszon Lucas következő kérdésén.
- Neem, azt nem ott tartjuk, ott csak a kókuszolaj van - rázta a fejét, és nagyon mulatságosnak találta, hogy a srác így félreértette őt. Persze hülyén fogalmazott, kicsit összemosta a gondolatait, ami megesett, de az se volt kizárt, hogy a másik direkt csinált úgy, mintha azt gondolná, hogy a napolaj is a konyhai felszerelés része.
Diskurzusukat már úgy folytatták, hogy a navinés a vízből bukkant elő, míg Lili a stégre ült le figyelni elázott fejét, és azon elmélkedni, hogy festene most, ha hosszabb lenne a haja. Lehet kénytelen lenne kicsavarni, vagy ilyen sellős eleganciával hátradobni.
- Olyan ünneprontó vagy - vágott durcás arcot az elutasításra. Pedig ő tök szívesen befonná neki.
Viszont nem sok ideje maradt azon szomorkodni, hogy Lucas nem engedné befonni a haját neki, ugyanis a srác odaúszott hozzá, és meg sem várva a választ kérdésére, hogy nem akarna-e Lili csatlakozni hozzá a vízben, megragadta a lány lábát, és megrántotta.
Hiába nem lehet a vízből túl nagy erőt kifejteni, a szőke nem volt épp nehézsúlyú, és nem is számított ilyenféle támadásra (a kis naív), de Lucas sem igazán gondolhatta át, mit is csinál, mert bár sikerült magára rántania a lányt, az reflexből képen is rúgta őt, és mivel alsó fele érkezett először a vízbe, a többi még nem távolodott el eléggé a stégtől, és feje koppant is egy nagyot a fán, mielőtt a habok elnyelték volna szerencsétlent a következő pillanatban.
Felbukott a felszínre, köhécselve, és egyik kezét a tarkójára szorítva, míg a másikkal a vizet kezdte pacsálni Lucasra.
- Te. Nagyon. Hülye. Majom! - minden szót egy újabb fröcskölés követett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Míg Lili azon morgolódhatott, hogy mennyire nem lenne kedvem, ha a hajamat fonná, kapva kaptam az alkalmon, s úgy döntöttem, hogy berántom magam mellé a vízbe egy kicsit csobbanni. A terv zseniálisnak tűnt a fejemben, a megvalósítás azonban már kevésbé sikerült jól, mert bár megindult befelé, a talpával sikerült telibe is találnia az arcomat, mire hangosan nyekkentem egyet, s reflexszerűen kaptam az arcomhoz. - Basszus Lili - motyogtam, közben hallottam a csobbanást, s mire odanéztem, már nem is láttam a lányt. Ide-oda pillantva kerestem Őt a tekintetemmel, mire végre kibukkant elázott kobakja a víz alól, mire elkapott a röhögés. - Hehe, egy ázott Lilke - röhögtem hangosan, nem törődve sajgó orrommal, de úgy tűnt, hogy Lili nem örült annyira a fürdőzésnek, mert mintha dühös lett volna rám, úgy kezdte felém fröcskölni a vizet, s közben egy kicsit sértegetett.
Szerencsére nem vettem fel a szavait úgy, hogy megsértődjek, inkább csak nevettem, aztán mikor tényleg úgy tűnt, hogy komolyan haragszik, akkor vissza vettem a mosolyból, s elengedve sajgó orromat, egy kicsit közelebb araszoltam hozzá a vízben, hogy  lássam, minden rendben van-e vele. Látszólag úgy tűnt, hogy nincs komolyabb baja, ezért is mertem tovább csipkelődni vele. - Na mi van? Azt hittem, hogy szereted a vizet Lili, most mi a baj? - ismét felvillantottam egy félmosolyt, s miközben közelítettem felé, visszafröcsköltem rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Valóban imádta a vizet, na nem meginni, hanem úszni, pacsálni, vagy egyszerűen csak benne lenni. Megölelni a hullámokat, lemerülni a mélybe, feltörni, mint valami delfin, vagy akár csak belelógatni a lábát, mint most.
Nem mintha az tartotta volna vissza a csobbanástól, hogy majd vizes lesz a ruhája, de még azért annyira nagyon jó idő nem volt, és a faházas eset óta nem jutott eszébe, hogy utána nézzen, hogyan is kell megszárítani varázslattal, ami elázott. Valahogy minden eszébe jutott arról a napról, csak az nem, hogy azzal indult az egész, hogy balga módon nem hogy megszárította, de még jobban eláztatta Lucast, aki így saaajnos vetkőzni kényszerült. Ami azután történt, már történelem.
De ettől függetlenül nem az zavarta, hogy vizes lett, hanem az, hogy akkorát koppant a kobakja a stég szélén, hogy még a nyaka is megreccsent. Rettentően sajgott, és ha nem lett volna mindene is csurom víz, talán még látszott is volna, hogy könnyek szöknek a szemébe, miközben a rajta nevető srácot fröcsköli. Láthatóan nem tűnt fel neki, hogy miért is van már megint hülye majomnak titulálva, ami könnyen lehet, hogy azért lehetett, mert az akcióját ő sem úszta meg fájdalom nélkül. Az orrát szorongatva araszolt közelebb a szőkéhez, aki abbahagyva a pacsálást már inkább arra használta szabad kezét, hogy a fenntartsa magát a vízfelszínen.
A kérdést hallva aztán szúrós pillantást küldött a navinés felé, és ismét kidugta nyelvét.
- A vizet imádom, de ezt a puklit a fejemen nem annyira - mondta, és kitapintotta a fájó duzzanatot haja alatt. Felszisszent, és inkább nem piszkálta tovább. Azt inkább a srácnak tartogatta.
- Remélem tudod, hogy most már nem csak, hogy befonom majd a hajad, de ki is sminkellek mellé. Gyakorolnom kell úgyis, mert még nem vagyok túl ügyes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annak ellenére, hogy az arcomba taposott, s fájt az orrom, még egész jó kedvem volt, poénra vettem ezt a vizes csobbanást. Azt gondoltam, hogy Lili is annak veszi majd, s hogy kicsit csak rájátszik a morcosságára, mert mégis csak lány, akinek most csurom víz lett a ruhája, meg a hajfonata, és jujj akkor mi lesz. Éppen ezért fröcsköltem tovább nevetve, s még rá is kérdeztem, hogy ugyan mi gondja lenne már, hisz úgy tudtam, imádja a vizet. A fröcsköléssel azonban le is álltam, ahogy szóba hozta a puklit, s feltűnt, hogy egyik kezével a fejét fogdossa. Ekkor egy pillanatra megtorpantam, abba hagytam a röhögést, aztán meg közelebb úsztam hozzá. - Ne haragudj, beütötted? - kérdeztem egy kicsit aggódva, mikor már elé értem a vízben. - Jó, ha büntetni akarsz, akkor lehet, de most  hadd nézzem azt a puklit, kicsit hajtsd előre a fejed - ebben a percben már nem komolytalankodtam, tényleg aggódtam, hogy mit műveltem, ezért ha Lili előre hajtotta a fejét, akkor két kezemmel óvatosan söpörtem félre pár hajszálat, hogy megnézzem azt a sérülést. - Szerencsére nem vérzik, fáj amúgy? Jobb lenne, ha kimennénk a partra, biztos van  valami varázslat, ami elmulasztja. Gyere, kisegítelek - a kezemet nyújtottam felé, most tudhatta, hogy már nem szórakozom, nagyon is komolyan gondoltam azt, hogy kisegítem őt, kicsit bántott is, hogy egy pukli nőtt a fejére miattam. Ha engedte, akkor belé karolva támogattam ki a stégre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt rossz a vízben, az elázott ruhái ellenére sem, csak ne fájt volna a feje annyira. Most már Lucasnak is feltűnt végre, hogy Lili nem csak mókázik, és közel úszva hozzá, megvizsgálta őt. Nem mintha a szőke úgy tudta volna, hogy a srác egy fel nem fedezett gyógyító zseni, azért készséggel előrehajtotta fejét, egyik kezével megkapszkodva a stégben, hogy ne merüljön el.
Felszisszent kissé az érintésre, de valahol egyúttal örült is neki. Jól esett az odafigyelés, még ha ugyanaz a személy okozta is a bajt fél perccel korábban.
- Persze, hogy fáj! Úgy érzem, nőtt egy másik fejem a fejemen - panaszkodott a lány, és kicsit azért el is nevette magát a képtelen ötleten.
Elfogta a dejavu érzés, ahogy ott taposta a vizet Lucas társaságában. Voltak már éppen ebben a tóban, csak akkor Lilire rátekeredett a papírsárkányának kötele, és épp azon volt, hogy megfulladjon. Szerencsére megmentette őt akkor Lucas, és azóta érzett iránta valamit. És ez az érzés most is ott motoszkált benne, csak több másik mellett, amik azóta adódtak hozzá. Némelyik jó volt, némelyik kimondottan jó, míg voltak rosszabbak is.
Nem jutott eszébe semmilyen puklilohasztó varázslat, ilyen specifikus gyógyítói trükkök nem bújtak meg tarsolyában, és a kérdést hallva a srác sem volt járatosabb a témában, de azért hagyta, hogy kitámogassa őt a stégre. Visszakapszkodott rá, és fordulva egyet felült rá, úgy, ahogy azelőtt volt, mielőtt a másik berántotta volna.
Megpaskolta maga mellett a fát, ezzel invitálva Lucast, hogy odaüljön.
- El fog ez múlni magától is - mondta közben, még egyszer kitapogatva a helyet, ahol fejével ellenőrizte a stég keménységét. - Azt hiszem, hozzá van már szokva a fejem amúgy is az ütődésekhez. Meg úgy mindenem is - nevetgélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mert nőtt is! Csak ennek nincs szeme, és nem dumál vissza - jegyeztem meg egy vigyorral, miközben Lilire pillantottam, csak hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem, még akkor is, ha fájt a feje. Szegény csúnyán bevágta nekem köszönhetően, ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor tuti, hogy nem vetemedem arra, hogy így berántsam. Akkor inkább kimásztam volna érte a partra, hogy vele együtt ugorjak be. Most viszont már nem volt mit tenni, ami történt, az megtörtént. - De a jó hír, hogy nem fogsz belehalni, annyira nem vészes, mint amilyennek tűnik - nyugtatgattam, s eszembe jutott, hogy anno mikor bicajoztunk a pályán, nem volt rajtam bukósisak, és akkor csúnyán bevertem a fejem. Ehhez hasonló kis pöcök nőtt rá, de szerencsére egy-két napon belül el is múlt. - Nem szédülsz, nincs hányingered? - míg kifelé támogattam a vízből, a biztonság kedvéért kikérdeztem, mert ha ezek közül akár csak egy tünet is lett volna, úgy biztos, hogy a hátamra kapom, és megindulok vele a gyengélkedőre. - Az biztos, nekem is volt már, de lehet, hogy mondtam is - már nem is emlékeztem, hogy elmeséltem-e a sztorit, vagy csak a gondolataimban bukkant elő, mindenesetre biztattam, s nem hagytam, hogy bepánikoljon, épp elég volt az, hogy én aggódtam miatta.
Miután kiértünk a stégre, láttam, hogy Lili leül oda, ahol előtte is ücsörgött, de a biztonság kedvéért azért addig fogtam a kezét, míg szüksége volt rá, s csak akkor engedtem el, ha biztos voltam abban, hogy nem fog újra a tóba pottyanni. Ezután dobtam le magam mellé, s a stég szélein kapaszkodva, lábaimat előre lógattam. - Hehe, nem is te lennél, ha nem lennének rajtad ütések, már megszoktam, hogy téged mindig meg kell menteni - mondtam egy mosollyal, ahogy felé fordítottam a fejem, bár most kivételesen nem a megmentő voltam, hanem inkább az, aki bajba sodorta. - Te így vagy ütődött, én meg amúgy. A fizika törvényei nem jutottak eszembe, mikor berántottalak - mondtam nevetve, ahogy az arcát fürkésztem. Szegény fonatai szétáztak, odanyúltam, hogy ellenőrizzem, menthetetlennek tűntek.- Szerintem eljött a pillanat, hogy kibontsd, mert ha ez így fog megszáradni, akkor úgy fogsz kinézni, mint egy boszorka. A szó legrosszabb értelmében - vigyorogtam rá, ezzel utalva a mesebeli, nagyorrú, bibircsókos banyákra. Közben a fonatról ujjaim az arcára vándoroltak át, s a következő másodpercben mindenféle gondolkodás nélkül megcsókoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A fájdalom ellenére jót kuncogott Lucas szavain a szőke, és el is képzelte, hogy tarkójából kiáll egy másik, apró Lili-fej, és bőg, mint egy mandragóra. Volt szerencséje kifeküdni egy olyantól még elsőben, úgyhogy úgy képzelte, az ő mini-verziója is hasonlóan lehengerlő lenne. De szerencsére Lucas elmondása alapján nem adott ki magából hangot.
Kikecmergett a vízből, és bár utólag rájött, hogy nem jó ötlet, megrázta fejét.
- Nem, nincs - fintorgott. - Csak le kell kicsit üljek, és jól leszek.
Aranyos volt, hogy így odafigyelt rá, meg aggódott érte, ezért is kínálta fel neki a helyet maga mellett. Igaz, hogy ő okozta első körben magát a sérülést is, de mint tudjuk, a szöszinek nem volt erőssége a haragtartás.
- Persze, te se lehetsz magatól ennyire ütődött - bólogatott vigyorogva. Ezt megint megbánta, már a bólogatást, de a cukkolást cseppet sem. Megérdemelte Lucas is a "törődést".
Felült mellé a stégre, és így már együtt lógatták a lábukat a vízbe. Így, kint belőle, a csurom víz, testére tapadó ruháiban már kicsit kezdett is fázni Lilkó, pálcája viszont a félredobott, cippzárós felsőben volt. El is kezdte tekintetével megkeresni, de közben Lucas tovább magyarázott, és Lilinek megint nevetnie kellett.
- Kösz szépen! Úgy könnyű megmentőnek lenni, ha előtte te magad sodorsz bajba! - lökte meg finoman vállával a másikat.
Aztán ahogy a srác az arcát fürkészte, valahogy Lili tekintete is a navinésen ragadt, figyelte őt, kis rezdüléseit, és próbálta eldönteni, vajon mi baja lehet a hajfonataival. Láthatóan nagyon szerette volna őket kibontva látni, és persze abban is volt némi igazság, amit felhozott.
- Jó, ez igaz. Gondolom most már úgyse fogunk tovább edzeni - rántotta meg vállait, majd elkezdte kibontani az egyik fonatot, ám aztán észlelte, hogy Lucasnak valami más is eszébe jutott.
Mielőtt bármit reagálhatott volna, ajkaik összeértek, és ő gondolkodás nélkül csókolt vissza, egy pillanatra megfeledkezve mindenről. De csak egy pillanatra.
- Mit művelsz? - kérdezte halkan, néhány centire elhúzódva, barnáit Lucas tekintetébe fúrva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ó dehogy nem, elhiheted, hogy magamtól vagyok ennyire ütődött - mondtam nevetve, bár azért túlzás, hogy annyira ütődött lettem volna, inkább csak meggondolatlanság volt rám jellemző az elmúlt időszakban, amin azért nem ártott volna kicsit csiszolni. Ám a poént vettem, nevettem is rajta, s kifelé jövet lopva megakadt rajta a tekintetem. Rajta valamiért sokkal jobban állt az átázott ruha, mint anno rajtam, de biztos, hogy nem is lehetett valami kényelmes viselet, még akkor se, ha épp sütött ránk a nap. Le is dobtam volna a gatyát, ha egyedül vagyok, meg persze van kéznél száraz ruhadarab. Így viszont a rám tapadt alsóban telepedtem le Lili mellé, s úgy folytattuk tovább a csevejt.  - Hm, jogos. Még az is lehet, hogy eddig mindig én intéztem úgy, hogy megmenthesselek, nem gondolod? - nevetve kérdeztem vissza a vállon lökés után, megfordult a fejemben, hogy én is lökjek rajta egyet, de mivel miattam az előbb már lesérült, nem akartam azt, hogy véletlenül megint bezúgjon a vízbe, mert akkor már tuti nem moshattam volna le magamról azt, hogy bűnös vagyok, s másodszorra talán már Lili sem bocsájtott volna meg nekem. - Nem hinném…elég sokat futottunk már, jobb lenne egy kicsit lazítani -  jegyeztem meg egy félmosollyal, tekintetem ekkor már az ajkain időzött, s nem is állított meg semmiféle belső hang, hogy ne csókoljam meg. Pedig ígéretet tettem, hogy jó fiú leszek, de az utóbbi időben sokat lógtunk együtt, s az edzések alkalmával elég nehéz volt megállnom, hogy ne kerüljek hozzá közelebb. Persze, aztán mindig sikerült, mert mielőtt bármi is történhetett volna, akkor felbukkant egy Sári, vagy egy Karola, mindig jöttek a kérdések, hogy hú mit edzünk, megyünk-e rucit venni, ésatöbbi, aminél kissé kellemetlenül feszengtem, mert a meghívás nem is nekem szólt. Most viszont egyikük se kavargott itt, ez meg már kikívánkozott belőlem. Csók közben balommal a stégen támaszkodtam, arcáról kezemet elvéve, már a karján simítottam végig, Lili viszont felébredt, s bamm. - Megcsókoltalak - mondtam egy mosollyal, ahogy tekintetét fürkésztem. - Jó volt, nem? - kérdeztem, s már hajoltam is, hogy újra megtegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lilit aztán nem kellett győzködni, készséggel elhitte Lucasnak, hogy magától ennyire ütődött, de bizonyára nem segített az sem, ha hébe-hóba beverte a fejét. Szerencsére a kviddicspályánál Lili megmentette egy komolyabb csattanástól, de a többiért nem vállalt felelősséget.
Ám úgy tűnt, mintha a srác Lili baleseteiért kész lett volna erre, de persze csak poénkodott, legalábbis a lánynak úgy tűnt. Meg aztán csak nem ő tekerte rá valami varázslattal azt a papírsárkányt sem.
- Ha ez igaz, lehet mégse kéne a hősömnek tekintselek - játszotta el a töprengőt, valahogy visszafojtva egy újabb vigyort. - Mindjárt kiderül, hogy az életemre próbálsz törni.
Az előbbi próbálkozása legalábbis ennek is beillett volna, de persze az aggodalma jóval valódibbnak tűnt, mint amit most játszott el, szóval Lili nem félt ettől igazándiból.
Annál inkább különösebb volt a folytatás, bár igazából annak se kellett volna meglepnie. Már nem először keveredtek egymáshoz igencsak közel, és nagyon úgy tűnt, hogy Lucas meg se próbálja magát távol tartani tőle. Pedig elvileg megbeszélték, hogy csak barátok, és az elmúlt időszakban, amíg Lili rendszeresen a nyakára járt, úgy tűnt, tudják is tartani magukat ehhez. De lehet, túlságosan is közel kerültek a másikhoz. Megint.
De Lili még mindig úgy érezte, hogy Lucas nem ugyanazért csókolja meg, amiért ő viszonozta azt.
- Nem ez a lényeg - mondta, és a nagyképűsködő válasz elég volt, hogy elfordítsa arcát a másikétól. - Minek csináltad? Az ajkaidat azzal is tudod edzeni, ha sokat beszélsz. Vagy rágsz. Ehetünk valamit, vagy elmehetünk fagyizni. Mondjuk az a nyelvet edzi.
Nem tudta, minek beszél össze-vissza, de alighanem azért, hogy oldja a helyzetet. Kezeivel megdörzsölte csupasz, libabőrös karjait, hogy melengesse őket kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hogy hülyeség volt-e most megcsókolnom, azt nem tudom, de nem volt jellemző rám, hogy gondolkodjak, legalábbis nem minden esetben, s ahogy ott a faházban sem eszeltem terveket, hanem csak úgy mentem a vágyaim után, úgy most sem igazán gondolkodtam azon, hogy mit miért is teszek. Egyszerűen csak jó volt megcsókolni, újra meg is akartam tenni, de Lili elfordította tőlem a fejét, s agyalni kezdett. Az agyalás pedig nem jó, ilyenkor nagyon nem, mert csak fölösleges kérdések kavarognak majd az éterben, mint ahogy az is, hogy miért csináltam. - Most ez komoly? - kérdően, s kicsit hitetlenül fúrtam pillantásom a tekintetébe,  aztán megráztam a fejem. Az elmúlt hetekben nem egyszer kerültünk közelebb egymáshoz az edzések során, sokszor nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne tegyem meg, de meg tettem,mert megígértem. Na meg azért, mert folyton ott lebzseltek mások is, meg olyan nagyon akartam bizonyítani, hogy tudok a barátja lenni. De nem, mert azok után, ami a faházban történt, ez nem ment olyan egyszerűen, s szerintem ezzel még ő is tisztában volt.
- Annyira..annyira lelombozó tudsz lenni Lili - szóltam rá morcosan, talán még a homlokom is összeráncolódott. Nem azért voltam mérges, mert mondjuk elutasító volt, inkább azért, mert hülyeséget kérdezett. - Nem akarok magyarázkodni, oké? Felejtsd el, szedjük össze a holmink, és menjünk vissza - mondtam, s felpattanva mellőle a fűbe siettem, ott elkezdtem összekapkodni a ruháimat, de a pálcámnak persze hűlt helyét találtam. - Nagyon jó, az a szar sincs sehol. Nem láttad a pálcám?- fordultam a lány felé, s tekintetemmel kerestem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ő tényleg igazán megpróbálta. Csak barátoknak lenni. De Lucas egyáltalán nem könnyítette ezt meg neki, pedig már eleve nem volt egyszerű. Mert hiába is nyomta el a vágyait, az érzései iránta ott maradtak, és pontosan ezek miatt törődött vele annyit mostanában. Nem akarta olyan állapotban látni újra, mint mikor a navinés eltökélte, hogy szétveri terelő ütővel az egyik póznát, hátha azzal az egész sportágat lezúzza és tönkreteszi. Persze erre semmi esélye nem volt, ahogy a karikákat az égbe emelő oszlopokban sem tudott látható károkat okozni. Csak magában sikerült majdnem.
De ezen úgy tűnt, sikerült túllendülnie, és újra jókedvű volt, Lili pedig már lehet csak azért nyüstölte továbbra is, mert így vele lóghatott. És a srác is élvezte láthatóan a társaságát, szóval elvileg nem volt abban semmi rossz, ha csókolóznak. Kivéve persze, hogy abban maradtak, hogy nem teszik. Nem mintha minden fogadott szót kötelező érvényűen be kellene tartani, de a lánynak jó oka volt nem hagyni a dolgokat eszkalálódni. És az csak az egyik volt, hogy továbbra is túl sok érzés kavargott benne, nem is egy emberrel kapcsolatban, de ott volt az is, hogy nemrég Lucas szíve még egyértelműen másért dobogott, és nem tudott róla Lili, hogy ez változott volna azóta.
Zavarában csacsogni kezdett, amit normális állapotában is gyakran művelt, csak most még jobban hadart, mint olyankor.
- Miért vagyok lelombozó? Nem ártanék én a fáknak, majd jön az ősz, és maguktól lelombozódnak. Én csak.. nem értelek, jó? Szóval de, magyarázd meg!
Felállt ő is, és továbbra is magába kapaszkodva, dörzsölgetve karjait lépdelt Lucas után. Most komolyan megsértődött? Miért? Mert fagyizni akar? Jó, persze előbb meg kéne szárítkozni, mert így is kinéz neki egy megfázás, de aztán ő tényleg benne lett volna bármi más programban is.
- Legalább téged hagy értselek már meg. Azt hittem, megbeszéltük ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Dühös lettem Lilire, amiért úgy éreztem, hogy a kérdéseivel nyomást próbál helyezni rám. Pontosan tudtam, hogy mit szeretne hallani, hisz nem voltam annyira dilis, hogy tudjam, érzett irántam valamit, mert különben nem kapart volna össze, mikor szarul voltam. S az igazság az, hogy nekem sem volt közömbös, sok időt töltöttünk együtt, jól éreztem magam a társaságában, vonzódtam is hozzá, s ezt az utóbbi időben nehezen is kezeltem. Nem akartam már fékezni magam, jól esett volna megölelni, megcsókolni, és eldönteni a fűben, anélkül, hogy bármilyen vallomást is kellett volna mondanom. Ez a nyomás azonban rossz hatással volt rám, mert képtelen lettem volna érzelmekről beszélni, mikor még friss sebek karistolták keresztül-kasul a mellkasom. S azt hittem, hogy Lili szavak nélkül is érzi majd, hogy jól érzem magam a társaságában, azt gondoltam, már nem kell jófiúként viselkednem, hogy eljátsszuk, mennyire is nagyon jó barátok vagyunk, mikor tök egyértelmű volt, hogy nem a puszta baráti szándék vezérelte őt, ahogy én se csak unalomból lógtam vele. - Most tökre úgy csinálsz, mint egy holdkóros, tudod? - néztem rá guggolva, miközben a cuccaimat kaptam össze a földről. Lehet, hogy talán bunkó voltam most, de dühített az, hogy ilyen butaságokat fecsegett.
- Mit magyarázzak? - felegyenesedve felé fordultam, s tekintetébe fúrtam az enyémeket. - Mit magyarázzak azon, hogy kedvellek, tetszel és jól érzem magam a társaságodban, és megcsókolnálak, meg itt a füvön letepernélek? Mit magyarázzak ezen? Tetszel és nem tudok a csak barátod lenni, mert akkor csak magolhatnánk a könyvtárban, meg fűzögethetnénk a gyöngyöket, de nem akarok gyöngyöt fűzni. Ezt akarom - mondtam kissé dühös hangvétellel, majd az álla alá kaptam, s közelebb húzva magamhoz, újra megcsókoltam, szenvedélyesebben, mint korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt szándékában felbosszantani Lucast, de valahogy úgy tűnt, mégis sikerült. Lili pedig aztán tökre megértette őt, sokkal egyszerűbb lett volna mindenről megfeledkezve elheveredni a füvön, de akármennyire is szeretett ő is a pillanatnak élni, épp ezzel a sráccal itt előtte már megtapasztalta, hogy vannak itt közvetkezmény nevezetű dolgok is, amikkel számolni kell. Márpedig nem tudott nem gondolni arra, hogy a srác csak összetöri a szívét, mert amint Olívia megmozdítja a kisujját, már szalad is hozzá vissza. Még nem volt rajta túl, és amíg ez így van, mit is művelnek ők?
Mondjuk sértegetik egymást. Legalábbis a srác, miközben a pálcája után matatott, holdkórosnak titulálta a szőkét, aki csak pislogott rá. Tudta, hogy ezt rossz néven kell vegye, csak hát fogalma sem volt, mit jelent a kifejezés. Így aztán nem sikerült eléggé hitelesre a durcás pofija.
- Nem, nem tudtam. Nappal van, látod? - bökött az égre, és jól bele is bámult a fényes égitestbe, és talán ettől, talán attól, hogy még mindig csurom víz volt, tüsszentett is egyet.
Lucas közben felegyenesedett és közelebb lépve hozzá folytatta kifakadását, egészen belehevülve abba, és teljesen beléfojtva a szót Lilibe, aki hiába akart regálni, csak tátogott, mint a hal, és tekintetét vadul járatta az érzelmeitől túrcsorduló srác arcán.
Pedig simán felvetette volna, hogy nem akar ő magolni, a gyöngyfűzéshez is béna, de tudta, hogy nem ez itt a lényeg. Lucas is tudta, de hogy biztosan egyértelművé tegye Lili számára is, hogy mire gondol, engedve ösztöneinek csókolta újból meg.
A lány pedig el akart húzódni, de nem tette. Ki akart bontakozni belőle, de nem tette. Nem akart visszacsókolni, de mégis megtette. És ahogy a srác magához vonta, ő úgy kapaszkodott belé, és még nyelvét is hagyta kissé megvadulni.
- De.. a barátok nem csinálnak ilyet.. ugye? - kérdezte, mikor egy pillanatra levegőhöz jutott. Biztosra kellett tudnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem igazán voltam olyan jó hangulatomban, hogy ügyeljek az illemre, s mondjuk azt mondjam, egészségére, mikor tüsszentett, vagy leálljak azon vitatkozni, hogy nap van, s nem a hold világít. Úgy tűnt, hogy nem is értette, mit vágtam a fejéhez, de abban a pillanatban nem is akartam neki elmagyarázni a szó jelentését, mert sokkal inkább az a düh munkált bennem, amit Lili váltott ki belőlem. Úgy feldühített, hogy mikor újra rákérdezett, hozzá is vágtam mindazt, ami összegyűlt bennem, s nem tartottam attól sem, ha majd megint megsértem. Ha máshogy nem értette meg, kénytelen voltam ily módon tudtára adni, hogy nincs szükség mindig megválaszolni a miérteket, s néha csak hagyni kell, hogy történjen, ami történik. S ennek ékes bizonyítékaként, meg azért, hogy felébresszem a királylányt, s ráeszméljen, hogy mi van, újra megcsókoltam, s míg balomat álla alatt tartottam, addig jobbom a csípőjére szökött, s úgy húztam közel magamhoz. Nem számítottam semmire, de meglepetésként ért, hogy ezúttal élt a lehetőségekkel, s bizony meglepő ügyességgel használta a nyelvét is, mi nem csak tüzet csiholt bennem, de egy kicsit a dühömet is csillapította. Nem is engedtem el, szorosan tartottam, s csak lélegzetnyi időre engedtem ajkaim közül, míg magam is levegő után kaptam. - Attól függ…a nagyon jó barátok nem, de vannak barátok extrákkal, azok szoktak. És szerintem mi amúgy se voltunk olyan nagyon jó barátok Lili - mondtam komolyan, miközben szemeibe fúrtam a pillantásom, s egy szemtelen félmosolyra húztam az ajkam, hogy aztán a következő pillanatban egy hirtelen mozzanattal döntsem meg, majd mielőtt azt hinné, ledobom, csak gyengéden eresszem le a földre, hogy aztán fölé kerekedhessek. - Próbálj ne kiabálni - súgtam fülébe, majd nyakába csókoltam, s ha nem lökött el, akkor lehámoztam róla a nedves felsőt, majd ajkaimmal fentről lefelé haladva barangoltam, s combjai közt elmerülve próbáltam kárpótolni az elmaradt pillanatokért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egészen meglepő gyorsasággal változott át az indulat, és harag, ami Lucas irányából érkezett, valami egészen mássá: szenvedéllyé. Csókjuk talán épp ezen változástól, az érzések és vágyak ütköztetésétől lett olyan, amilyen. És a józan észt ismét mellékvágányra helyező pillanatoknak Lili épp úgy képtelen volt ellenállni, mint korábban. Pedig ott motoszkált még benne valahol a gondolat, hogy miért is kéne visszafognia magát, és egyúttal erre bíztatnia a navinést is, de mindhiába.
Lucas vágyott rá, és ha szavai ezt nem is bizonyíotték eléggé, tettei igen, és Lili hajlott rá, hogy higgyen neki. Mert hinni akart.
- És akkor én most.. a barátod vagyok extrával, vagy.. nem is vagyok az? - Kicsit összezavarodott ezen (is), de már nem is elmélkedett tovább a kérdésen, mert csakhamar vízszintesben találta magát. Lucas a fűre fektette, és fölé kerekedett, a szőke pedig izgatottan kapkodott levegő után. Hogy ne kiabáljon? Miért, mégis mire készült?
Csak pislogott, majd sóhajtott, ahogy a srác következő csókjai már nyakát illették. A vágyak egészen felperzselték belülről, már nem is fázott, és talán ezért, talán mert fel sem fogta igazán, mi történik, hagyta, hogy Lucas lehámozza róla az elázott ruháit. Nem bánta, a fű kellemesen csiklandozta csupasz bőrét, de figyelme amúgy nem is erre öszpontosult, hanem arra, amit Lucas csinált. Vándorútra indult lefelé, és mikor célhoz ért, a szőke már csak hátravetette fejét, és próbált nem gondolni arra, hogy bármikor erre járhat akárki is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hol ide, hol oda nézek, de nagyon nehezen van meg a fonál. Olyan gyorsan történnek az események, alig bírom követni, és nagyjából most vagyok képes átérezni Kendét. A lassú bootolás elég sok hátránnyal jár, vágod? Pfölve röhögök fel haveromon. Elfogytak a szavak, de szerintem már mindegy, elnézve tanárunk vigyorát, amit betol. Együtt érzően veregetem meg vállát, hogy ezt ássa el, majd már bontom is a körünket, majd kérdezek. Mondom én, hogy rossz a sorrend, szóval csak lelegyintem haveromat, hogy akkor így már mindegy.
Éppen reflektálnék Kendére, de magunk mellől hallom meg a köszönést. Megszeppenve fordulok arra, majd vigyorodom el szélesen. - Furcsaj! - közlöm hangosan is mégis ki robbant be a bulira, legnagyobb megdöbbenésemre. Meghúzom sörömet, majd fordulok teljesen a lány felé. - Nem gondoltam volna, hogy eljössz. Lázas vagy? - nyúlok homlokához, hogy rátegyem tenyeremet, mintha tudnám, hogy mégis mikor lázas egy ember. Azt sem tudom legtöbbször hányadikán van elseje, nemhogy még ehhez is értsek. Fárasztó majdnem tökéletesnek lenni amúgy is.
- Iszol valamit? - kérdezem meg mosolyogva, majd hátrálva egy lépést mérem végig, mert eddig fel sem tűnt mégis, hogy ki van rittyentve. Elismerés ül ki arcomra, ahogy megnézem magamnak a lányt. - Jól nézel ki. Kitettél magadért - bólogatok szemtelen vigyorral ajkaimon. - Ja, szóval kérsz valamit? - lépek az asztalhoz könnyedén, majd az alkoholos italokat tolom elfele magamtól, hogy keressek valami ihatót Bettinek. Diadalittasan vigyorodom el, leteszem a sört az asztalra, majd emelem fel vidáman a narancs- és őszibarilevet, hogy lendületesen forduljak Betti felé ismét. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy nem szeret kockáztatni, valahogy alapból úgy gondolom, hogy az alkoholos befolyásoltság sem opció nála. - Nari vagy bari? - mozgatom meg felé kezeimet, hogy egyértelmű lehessen a levitásnak, mégis melyik melyik. Hátha nem egyértelmű, hogy amin a narancs van az a nari, és amin az őszibarack, az a bari. Ki tudja? Jobb biztosra menni, én pedig türelmesen várom meg a választ, aztán fogok magamhoz egy poharat és töltök Bettinek, majd nyomom a kezébe. - Hogyhogy eljöttél? - fogom meg a sört, aprót kortyolok is belőle, miközben várom Furcsaj válaszát. Behalok, hogy komolyan eljött. Nem tudom mi van mostanában a levitásokkal, de egyik meglepőbb, mint a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Aha, asszem a barátom vagy extrákkal, vagy valami olyasmi - bólogattam Lili szavaira egy mosollyal, s aztán szenvedélyes csókban forrtunk össze, amit további kényeztetés követett. Először Lili ismerhette meg, milyen az, ha kényelemből fedezheti fel a gyönyör kapuját, aztán Ő vezetett át engem a boldogság mezsgyéjén, s végül, miután külön is megéltük a csodát, egybeolvadva, szenvedéllyel ringattuk magunkat tovább…
***
- Szerintem is szuper volt - mosolyogva hajoltam ajkaihoz, hogy csókot lopjak, míg ölelte nyakamat, majd fáradtan, pőrén feküdtem hanyatt a fűben, s teli vigyorral fürkésztem az ide-oda mászkáló felhőket. Elfáradtam, de ezt a fáradtságot megérte, sokkal jobb volt annál, mint amire számítottam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy Lili mindig képes meglepni.- Ezt azért nem gondoltam volna rólad - jegyeztem meg felé fordulva egy játékos vigyorral, s bár nem mondtam ki, de pillantásom mindenről árulkodott. Tetszett ez a délután, s úgy tűnt, hogy Lili is élvezte, ráadásul még mindig jó volt az idő, sütött ránk a nap, s csak néha takarták el a vonuló fellegek.
Kellett egy kis idő, míg szusszantam, de aztán felé fordulva, a jobb karomra támaszkodva fürkésztem, s egy fűszállal cirógattam végig a testét. Nem tudtam, hogy vajon mire gondol most, de valami nem hagyott nyugodni, így végül megtörtem a csendet, s tekintetem a barnáiba fúrtam. - Most nem bántad meg, hogy megtörtént? Mert szerintem a barátnőd még most is utál a múltkori miatt. Vajon mit szólna, ha tudná, hogy most is velem voltál? - kérdeztem játékos mosollyal az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Percekig csak pillegett, örülve a megélt pillanatoknak, és egyelőre nem gondolva a továbbiakra. Még szeretett volna így maradni egy kicsit, belefeledkezni a testét melengető ölelésbe, és bár szokatlan volt tőle, de nem szólni egy szót sem.
Csak viszonozta a csókot, majd fejét visszahajtotta Lucas mellkasára. Egyelőre csak ezt az érzést akarta végtelenítettben magáénak, és nem akarta elemezni, értékelni újból azt, ami köztük van. Mert Lucas még ki is mondta, hogy nem egy lehetséges párkapcsolatként tekint rá, csupán "extraként". És bár nagyon élvezte, amit kapott tőle, szóval akár meg is elégedhetett volna mindezzel, valahogy nem tudott.
És már késő is volt, gondolatai útnak indultak, és kezdték elűzni a boldogságot lelkéből, hiába kapaszkodott még mindig belé, és egyúttal a srácba is, aki pedig nem állta meg, hogy ne szövegeljen továbbra is. Ráadásul belekérdezett abba, ami a leginkább nyomasztotta a lányt.
Hogy bánta-e? Mit mondhatna erre? Ha azt mondja nem, Lucas úgy veszi majd, hogy nem bánja, hogy alkalmi partner csupán, ha viszont elismeri, hogy bánja, hogy engedett neki, azzal hazudik.
Kuncognia kellett, de csak mert a fűszál csikizte.
- Nem tudom.. de inkább nem mondom el neki, mert még rám is haragudni fog - felelte, és aprót sóhajtott. - De most komolyan, Lucas. Mit csinálunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Na igen, ahogy tűnnek el a pogácsák, úgy látni, hogy mennyire kár volt kihagyni a reggelit. Nem mintha sajnálnám, sőt, azért nem kettő szemet tettem ide, hogy ha netán hosszúra nyúlna a beszélgetés, lehet majszolni közben. Az se baj, ha most elfogy, akkor majd okos leszek és máshogy oldom meg. Hagyom enni, nem siettetem, nem kell még itt az, hogy félrenyeljen, mert kapkod a válasszal. Én sem teszem, elveszek magam is egyet, rágcsálom, majd a kávém felét tüntetem el. Sima, egyszerű fehér bögre, nem mertem még behozni egyik kapott csecsebecsém sem, mert nem ide való. Ez munkahely, jó ide az, ami tiszta és egyszerű, nem akarok falcolni olyanokkal – nincs is amúgy – amik a legjobb valami címmel illetnek. Leteszem hát, olyan helyre, ahol nem lököm fel, ha esetleg írni kell vagy csak mutogatok és hátradőlve várom a válaszát.
- Ó – kapom fel a fejem arra, hogy nem csak úgy jön, mert „divat és menő”, hanem mert tényleg szeretné. Ráadásul, ahogy mondja, még a mugli-féle önvédelmet is ismeri. Nem mondom, hogy sok kell ide belőle, mert hát, mágusok és boszorkányok vagyunk, viszont sosem árt. Nem, mert ha mugli területen van, talán okosabb módszer tudni, hogyan fogjon meg valakit, vagy éppen védje magát, ha amaz is hasonlóan, mágiamentesen támad.
- Ez jól hangzik. Miféle küzdősport? - érdeklődöm, mert sokat ismerek, még ha csak névről is. Eléggé sportos, bár ahogy röpke pillantásom alakjára esik, látni is. No nem akkora, mint azok a réges-régi, bizonyos úszónők, akik már inkább férfiak, de azt látni, hogy nem csak vékony és törékeny, mint a lányok alapvetően. - Viszont nem árt azért, ha egy egészséges szinten van tartva a félelem. Sosem tudni, hogy valaki abból, vagy éppen akkor, amikor sarokba szorítva érzi magát, mire vetemedik. Bár az alkalmasságot nem én fogom felmérni, de ezen részében nem látok akadályt – mert ugye, nem csak ebből áll, hanem számos és sok dologból. Bűbájok, átkok, amit csak ismerni lehet, elő fog jönni. Nem hiába, nem is egyszerű teljesíteni és átmenni rajtuk, sokan, akik csak nagyzolásból vágnak bele, el is véreznek.
- Vannak persze – bólintok, ahogy helyezkedem kicsit ültömben. Gyors elhangzik a második kérdés, mialatt beállt a kis hatásszünet. Elmosolyodom, mert csak eszébe jutottak és akkor most már válaszolok, hogy újra enni kezdett.
- Nos, nézzük. Ami kizáró ok lehet, ha valakinek nem engedi az egészsége, beteges vagy épp gyenge a mágia. De még itt is lehet kivételes eset, maximum papírmunkát végez és irodán marad. De ami jobban kizárja, az az erkölcsi tisztaság, mert fontos ugyebár, hogy ne legyen semmi, ami miatt számonkérhető lenne. Illetve, ha valaki nem éri el a szinteket, követelményeket, mind a felvételnél, mind alkalmasságban. Ez lehet fizikai, szellemi is ugye. De én idevenném azt is, aki nem gondolja komolyan, csak jön, mert hű, ez menő – nem ítélem el, van, amikor szenvedéllyé vagy tényleg olyanná válik, aki teljes erőből csinálja. Azonban akadnak sokan akik… nos, inkább nem kéne erőltetni.
- A jegyeken lehet javítani, idő még van rá – nyugtatom meg, hogy ha ráfekszik, akkor biztosan jobb lesz. - Mi az a kivételes tehetség? Mert hát, ha épp a zene, akkor sajnos az, hogy elhúzzuk a sötét varázslók nótáját, nem szó szerint értendő – viszont vigyorgok, hogy igen, ez egy vicc tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Annyira figyel, hogy a férfi mit mond, hogy alig pislog. Nem szeretne lemaradni semmiről. Kezében megáll a bögre és a rágás is sztrájkol. Bájosan bárdolatlan hörcsög képpel ül a széken. Issza a szavakat. Lelkesedése sugárzik és látszik rajta, hogy le sem lehet lőni, ha belekezd valamibe. Menetel előre, mint egy kis tank. - Barticut tanulok - válaszol a kérdésre, de csak azután, hogy lenyeli a falatot és széles vigyorral palástolja zavarát. Olyan érzése van, mint amikor a nevelője rajtakapta a kamrában, amint éppen a kenyér csücskét ette le lopva. Mekkora taslit kapott érte...Estig égett tőle az arca. Kilenc volt, de megfogadta egyszer minden ilyen pofonért meg fog fizetni valahogy annak a rusnya dögnek. Elsőként azzal tette, hogy elment nyári munkára egy vastelepre és amit megkeresett, abból maga fizette ki az első óráját. Ezzel tudta csak rávenni a férfit, hogy egyáltalán eleressze. Megérte. Többé nem emelt kezet rá, miután elkapta a karját és saját esernyőjével, amivel bántani akarta, küldte padlóra. Nem épp erkölcsi győzelem volt, de bevált. Vendéglátója közben ismét beszélni kezd és megadja a válaszokat első két kérdésére a listájáról. Nem buta lány, de picit most elgondolkozik. Ez is biztosan olyan "auroros" dolog lehet, hogy úgy szedik ki az emberből a dolgaikat, hogy azt hiszik ők kérdeztek. Reméli most már, hogy majd megtanítják neki ezt is, ha bekerül a Sárkányölőre. Hasznos módszer. - Nem, nem zene - kuncog a vicces szövegen és szája még mindig felfelé görbül, amikor folytatja - Igazából olyasmi, mint amikor van egy tele üveg vize az embernek, és van egy másik ember, akinek ugyanúgy van egy üvege, csak az meg majdnem üres. Az az ember, akinek sok van, át tud önteni annak az üvegébe, akinek meg csak kevés...- igyekszik széles gesztusokkal magyarázni, úgy ahogy neki is elmondták mit is csinál valójában - Neki utána félig lesz az üvege és el kell mennie újra feltölteni, de a másik embernek is lesz elég, hogy ő is elmehessen a kútra - mutatja ujjaival azt a bizonyos menést - Ezt tudom csinálni, csak én nem vizet töltök át, hanem az életerőmet, abba aki rászorul - böki ki végül szégyenlősen. Nem szeret róla beszélni. Ez olyan csodabogár dolog. Nem is régóta tudja, hogy képes rá egyáltalán. Meg amikor kiderült is olyan beteg lett, hogy csuda. Később a kedves gyógyító elmagyarázta neki, hogy ő az úgynevezett "Áldozat" képességével rendelkezik. Át tudja adni a saját erejét másoknak és meggyógyítani őket. Ezért cserébe ő lesz rosszul, attól függ mennyire, hogy milyen sokat adott át a maga energiájából. Nem tudja, hogy ismeri-e ezt a dolgot a férfi, de reméli, hogy nem nézi emiatt kákalagnak, vagy ilyesmi. Kedvesnek tűnt eddig és nem egy olyan tahófalvi töhötömnek, mint mondjuk a nevelője. Most, hogy jobban megnézi, nem is olyan idős, mint hitte. Fiatal inkább. Jó, nem annyira, mint ő, de azért akkor sem egy vénség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hehe, tuti hogy haragudna rád, múltkor is morcos volt - jegyeztem meg nevetve, bár akkor abban a pillanatban ez egyáltalán nem volt vicces, a Faházas sztori után joggal utálhatott a barátnője, s azt se csodáltam volna, ha azt a tanácsot adja neki, hogy többé ne találkozzon velem. Pedig nem akartam Lilinek ártani, sem a faháznál, sem pedig most, s tulajdonképp magam sem tudtam, hogy miért viselkedtem vele így.
Egy ideig csak öleltem, kémlelve a felhőket, közben sok mindenen gondolkodva, de aztán már felé fordulva piszkáltam egy fűszállal, mert nem tudtam csak úgy tétlenül heverni, még most is jobban esett, hogy piszkálhattam őt. Azt viszont jó lett volna tudni, hogy mit gondol erről, mert egy kicsit tartottam attól, hogy megbánta. Lili viszont nem adott választ a kérdésemre, nem tudtam megfejteni a gondolatait, inkább csak visszakérdezett, pedig ezt akartam elkerülni, hogy aztán ne kelljen rá szótlanul bámulnom.
Az első néhány másodperc azonban így telt, mert őszintén fogalmam sem volt arról, hogy mit művelünk, csak azt tudtam, hogy jól érzem magam a társaságában, mikor együtt lógunk. Ez lett volna a barátság, vagy valami más?
- Nem tudom Lili, csak azt tudom, hogy jó veled lógni - mondtam őszintén végül, aztán fekvő helyzetemből feltornásztam magam ülő helyzetbe, s az alsóm után nyúlva magamra húztam azt, hogy fedjen valami. Előre révedve fürkésztem egy kicsit a tó felszínének fodrozódását, majd visszafordultam Lilihez.
- Szilveszterkor meg akartalak csókolni - vallottam be neki, s pillantásába fúrtam a tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Válaszával Lucas nem nagyon segített, Lili kicsit el is húzta száját. Pedig amúgy nem is jutott volna most eszébe azon tűnődni, barátnője mit szólna hozzá, hogy miket művel, de a srác nem csupán felhozta, még meg sem próbálta megnyugtatni afelől, hogy nincs miért aggódnia. Mintha ő maga is elismerné, hogy hülyeséget csináltak, és még büszke is lenne rá.
Az elültetett rossz érzés ellenére azonban nem akart még kibontakozni a srác öleléséből. Akármilyen hülye majom is volt, nagyon kedvelte, és szeretett vele lenni. Épp ezért szerette volna tudni, hogy mit is csinálnak, hogy mit is érez illetve gondol Lucas ezzel az egésszel kapcsolatban. Mert nem szólhat ennyiről a kapcsolatuk, Lilkónak ez nem volt jó, nem volt kielégítő. Érzelmi oldalról legalábbis semmiképp sem.
Szóval rákérdezett, és látta a navinésen, hogy ezzel megint arra a terepre tévedt vele, amire mintha nem akaródzott volna menni. Nem tudott másra gondolni a lány, hogy azért, mert nem érez iránta semmit, még mindig Olíviát szereti, és őt csak kihasználja.
- Lóghatunk ám felöltözve is, barátokként. De neked az mintha nem menne - mondta, és tekintetét el sem vonva a másikéről figyelt.
De Lucas folytatta, és miközben felült, hogy valamit magára kapjon, mondott valamit, amivel Lili nem teljesen tudta, mit kéne kezdjen.
- És meg is tetted. Láttuk, mi lett belőle - bólintott aprót felkönyökölve. Mit akart ezzel mondani? Nem értette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- De a barátok nem vonzódnak egymáshoz Lili - fűztem hozzá a szavaihoz, amikkel a barátságra utalt. Persze, egész biztos, hogy jó barátok lettünk volna, ha nincsen köztünk semmiféle vonzalom, így viszont elég nehéz lett volna csak és kizárólag barátként viselkedni, és ha ezt nem is akarta nekem beismerni, valahol ezt még neki is tudnia kellett, s érezni, hisz Ő sem tudott megálljt parancsolni nekem. Éppen ezért ez a barátság már rég megdőlt, még mielőtt elkezdődhetett volna, s bár tudtam, hogy Lili mit szeretne hallani, még sem tudtam azt mondani. Nem ment, mert nem voltam egyszerű helyzetben, hisz nem is oly rég törték ripityára a szívem. Valamit azonban mondanom kellett, ezért is hoztam fel a csókot, hogy talán Lili majd rájön, nem csak egy szokást akartam vele véghez vinni, s a szerencsének fele annyi köze sem volt ahhoz a csókhoz, mint annak, hogy kedveltem. Lili azonban nem értett meg, az ő fejében ezek a dolgok talán nem álltak úgy össze, talán csak feketén és fehéren látott mindent. - Nem érted - mondtam ki immár azt, ami előzőleg a gondolataimban fogalmazódott meg, s inkább csak egy mosolyt húztam az arcomra, mint hogy magyarázkodni kezdjek. A nap kezdett a végére érni, már narancssárga színben tündökölt, s picit kezdett hűlni is az idő, ezért a nadrágom után nyúltam, azt is magamra húztam, majd a pálcámmal megtisztítottam a pólómat, s azt is magamra kaptam. -  Te is öltözz fel, nehogy megfázz - javasoltam, miközben átbújtattam a pólót a nyakamon, aztán ujjaimmal a hajamba túrtam, hogy egy kicsit berendezzem a frizurám, s visszatelepedtem Lili mellé a fűbe, hacsak nem kezdett már maga is öltözködni. - Akarsz velem vacsorázni valamelyik este? - dobtam be a kérdést, majd felkapva egy kavicsot a fűből, egyik kezemből a másikba ejtettem, s ezt ismételtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Azzal nemigen tudott vitába szállni, amit a srác mondott, hiszen volt eléggé sok barátja, de velük nem jutott eszébe odáig elmenni, ahol vele járt. Igazából, minthogy ebbe Lucas vezette be, nem is adódott még lehetősége, de ettől még nem tudta megcáfolni szavait.
Az viszont nem volt igaz, hogy ne tudott volna csak a barátja lenni a navinésnek. Képes volt Sárira is úgy nézni, és eltemetni az iránta táplált, barátságon túlmutató érzéseit. Meg tudta volna tenni ugyanezt most is. Ha Lucas is hajlandó lett volna rá. De ő újra és újra belehajszolta ebbe, egy újabb csókba, majd rövid időn belül a hempergős folytatásba, ahová a szőke legjobb tudomása szerint csak aztán jutott két ember, hogy összejöttek egymással. Sőt, keresztény szokások szerint még az esküvőt is megvárták vele. Erre itt voltak ők, se barátok, se szerelmesek, csak összefekszenek. Akkor ez micsoda? Lili teljesen jogosnak érezte, hogy felvetette a kérdést, és fel nem tudta fogni, Lucas miért ódzkodik annyira attól, hogy megválaszolja.
- Nem - erősítette meg a lány a kijelentést, mert valóban nem értette. Nem volt újdonság, hogy nem tud dolgokat, hogy képzavar lép fel nála, de épp ezért is kérdezett, érdeklődött.
Lucas azonban öltözködni kezdett, ahelyett, hogy kielégítette volna Lili kíváncsiságát, és azt tanácsolta neki is, hogy kövesse a példáját. Most, hogy már nem voltak összebújva, és kimelegedve, tényleg fázni kezdett ő is, szóval nem is kellett kétszer mondani.
Már a cipőjét húzta, de a kérdést hallva hirtelen nem tudta, melyik hurkot dugja melyikbe, magyarán elfelejtette a cipőfűző használatát.
- Csak.. mert éhes leszel, vagy ez olyan randi-féleség lenne? - nézett fel Lucasra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy pillanat erejéig azért megtorpantam az öltözködésben, s arra gondoltam, hogy lehet hogy jobb lenne, ha kifejteném neki a gondolataimat, ha már felhoztam a témát, de aztán rájöttem, hogy akkor Lili még úgy se értené a dolgokat, ezért sem kezdtem magyarázkodásba. Ehelyett inkább felöltöztem, csak a cipőt hagytam le, de az még ráért, még úgy sem készültem indulni, inkább a kövekkel játszottam, miközben elhívtam Lilit randizni.
Ő persze megint nem vágta, hogy mi a szitu, erre pedig csak mosolyogva ráztam meg a fejem. - Nem is Te lennél, ha nem kérdeznéd ezt meg - vágtam rá nevetve, majd felvontam a szemöldököm, s játékosan fúrtam pillantásom a tekintetébe. - Nem csak olyan féleség, hanem randi, ilyen csinosan kiöltözős. Arra gondoltam, hogy randizhatnánk, meg dumálhatnánk mindenféléről, amikről eddig nem, közben meg kajálnánk egy jót. Még választhatnál is, hogy pizza vagy pizza, mit szólsz?- kérdeztem röhögve, nem sok választási lehetőséget hagytam neki.
- Egyébként meg nem pizzázni vinnélek, hanem a Noé bárkájára, állítólag jó kis hely - magyaráztam, már korábban lecsekkoltam a menüt, csak az asztalfoglalás váratott magára. Közben a cipőm után nyúltam, látva hogy már Lili is hozzáfogott, s magam is belebújtattam egyik, aztán másik lábfejem a cipőbe. - Voltál már randizni? - kíváncsian pillantottam rá, miközben tenyereimre támaszkodva előre nyújtottam a lábaimat, s egyik bokámat kereszteztem a másik felett. Lehet, hogy indulni kellett volna már, a szúnyogok is csíptek, de nekem még semmi kedvem nem volt visszatérni a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem tehetek róla, de egyértelmű vigyorra húzom számat, amikor meglátom, hogy szólna, de az utolsó utáni pillanatban gondolja meg magát, majd csukja vissza a száját, hogy márpedig ő biztosan nem szólal meg. Mégis mit kellene tennem? Szórakoztat a helyzet, és mindenkinek egyértelmű, hogy az én szórakoztatásom előrébb való, mint az, hogy Lenke megszólaljon. Felőlem örökre csendben marad, mit bánom én, talán az lenne a legjobb mindkettőnknek, de nem engedhetem el ennyire a kezét. Payne-nek igaza van, még mi formáljuk őket, bár lehet Lenkét csak egy kis gömbbe kellene formálni, mint amikbe a muglik szokták rakni a hörcsögöt. Mondjuk hangszigeteltbe. Mekkora ötlet baszdmeg!
- Gyorsan összeraktad, hogy legilimentor vagyok. Ez a terület jobban érdekel, mint a varázslények? - teszem fel a kérdést, ugyanazzal a levakarhatatlan és őszinte vigyorral rajta, amit egyértelmű dühe vált ki a másiknak. Hörcsög. Megmondtam. Felkönyökölök az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, majd pillantok arra, amerre Lenke is teszi. Szemöldököm rebben meg egy pillanatra a helyzet iróniáján, de inkább mosolyom ül ajkaimon, mert Lenke nagyon, de nagyon jókedvre derít. Ugyanúgy a képet kezdtem fürkészni, mint tanítványom, csak akkor fordulok el, mikor meghallom a vékonyka hangot hátam mögül. Kedves mosollyal fordulok a lány felé, elmagyarázom neki a de Denis bácsi, ez mindenhogy érthetetlen részt, majd túrok hajamba. Denis bácsi, vágod? Sírva fakasztanak, és biztos vagyok abban, hogy ehhez soha nem fogok hozzászokni. Helvey-nek jól áll a bácsizás, mert cuki férfi ember, de én, mint bácsi? Bár, igen, nagyon úgy tűnik, hogy én, mint bácsi.
- Sikerült rájönnöd, mi van a képen? - zavarom meg Lenke gondolatait, de rá sem pillantok, csak és kizárólag a képet fürkészem. Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs mi van a képen, de nem is nekem kell rájönnöm, Lenke meg túl makacs ahhoz, hogy feladja, vagy segítséget kérjen, így bármit is mondd, úgy elhiszem majd neki, mint annak a rendje. Ezt hívják csapatmunkának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Képzeld, van amelyikkel beszélgetni is szoktam. Mármint tudod, amelyik elég értelmes ahhoz, hogy ne csak a divatról és az időjárásról járjon a szája. – Kikérem magamnak, igencsak sért a feltételezés, hogy tipikus pasi lennék. Igen, valóban kissé szabadosan élem az életem, szeretem jól érezni magam, vagy így, vagy úgy, de azért messze állok én a legtöbb vadbaromtól, akit tényleg csak a farka hajt. Nem erőszakolok ki semmit, semmiféle zsarolással vagy megalázással, meg tényleg, ha lehet akkor tök szívesen beszélgetek a delikvenssel akármiről és mindenről az események előtt vagy után is. Nálam ez nem tabu, sőt, talán csak jobb így. – Részeg voltam, tudod, olyankor az ember szépérzéke erősen csorbul. – Na szép, épp most kérem ki magamnak hogy nem vagyok tipikus, erre most pont egy olyan esettel példálózunk, ami arra vezet, hogy tipikus barom vagyok. – Ezt most értsem úgy, hogy nekem csak a kurvák valók? Na szépen vagyunk – csóválom a fejem tettetett bosszúsággal, de huncutan csillogó zöldjeim egészen biztosan elárulják, hogy amúgy nem vagyok morcos. Bár azért fáj ez a feltételezés, igazán fáj.
- Hát vágod, hogy nem kell félni – adom a hülyét, de nem bírom megállni vigyor nélkül. Szórakoztat ez a szitu, na. Mintha képes lenne megfegyelmezni, vagy megnevelni. Eddig se sikerült, nem most fog, ezen legfeljebb nevetni lehet és mást nem. Szívesen ölelem, tudom, hogy néha mennyire jól tud esni az embernek egy baráti, támogató ölelés. Kell ez, hogy érezzük az energiát amit a másik közvetít, hogy ne legyünk egyedül többé. – És akkor mi a gáz? Mármint abban semmi rossz nincs, hogy tetszik neked. – Biztos kell lennie valaminek, különben nem a szomorú kiskutya szemekkel vezette volna fel a témát. Remélem legalábbis, hogy igazam lesz és tényleg van valami, nem pedig csak hiszti ez az egész, hogy jobbat érdemelne nála, vagy ilyesmi. – Hát még én. Gondolhatod, mi lenne ha nem lenne. - Igazi apatigrisként vetném magam azokra, akik miatt bármelyik húgom is csak kicsit elkeseredettebb a szokottnál. Ez ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem értette, miért nem tud Lucas egyenes választ adni, de ami magyarázat eszébe jutott, az mind rossz volt. Mármint olyan, ami nem tetszett volna neki, ha kimondja őket a másik, és talán ezért sem tette meg. De ez nem volt így rendjén, nem ügyeskedhetett a végtelenségig, nem halogathatta, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, mert annál rosszabb lesz, ha majd kibukik. Eddig a gondolatig azonban már nem jutott el, talán nem is akart.
Próbált a barátja lenni, törődni vele, figyelni, hogy ne csússzon szét újra, és Lucas ezt vagy félreértette, vagy eleve nem is próbálta úgy kezelni, ahogy Lili és csak várta az alkalmat, hogy kettesben maradjanak. Nem mintha a lány ne vágyott volna rá, csak hát.. nem így. Nem ezzel az kellemetlen érzéssel a végén, ami most is utolérte, és amiért újra meg kellett kérdezze: mit is csinálnak ők?
Felmerült benne, hogy újból kerülnie kéne, az is, hogy megmondja, ha nem tud a barátja lenni, akkor inkább ne találkozzanak többé, de aggódott, hogy még nincs kint abból a gödörből, ahová belecsúszott, vagy ha igen, még a peremén táncol, és ezzel visszalökné. De ezt sem akarta. Nem így.
Mielőtt azonban szavakba tudta volna önteni érzéseit, Lucas elhívta randira, és visszakérdezés után megerősítést nyert, hogy igen, olyan randi-randira.
- Nem, még.. nem hiszem, hogy voltam - vallotta meg, és ettől csak még jobban elszégyellte magát. Nem járt még senkivel, még csak randizni se randizott, de azon már túlesett.. kétszer is.
Jól hangzott a pizzázás, a csinosan kiöltözés is, és végre boldognak kellett volna lennie, amiért Lucas normálisan viselkedik, kedves, cuki, és randira hívja, nem egy újabb afférra invitálja, de mégis csak szomorkásan bámulta a cipőjét.
- A vacsi jól hangzik - mondta végül bólogatva párat, és felhúzta lábait, majd felállt, indulásra készen. - A pizzát is szeretem, ha ahhoz lenne kedved.
Várakozóan Lucasra pillantott, hogy ő is feláll-e, hogy elindulhassanak vissza. Ennyi testmozgás mára bőven elegendő volt.