32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 22:55 | Link

Miatyánk


- Hogy mennyi, nyolc? - kerekedik el a szemem, de csak egy fél pillanatra, aztán újra csak vigyorgok. Igen, pofátlanság. Az vajon bűn? Kezd egyre hosszabb lenni az a lista.
- Jó, ne haragudj, de így rád nézek, és csak... jön - ez legalább igaz. És persze megvan már az a képességem, hogy be tudjam fogni, vagy észrevegyem, mikor sok már, de ez még nem az a pont. Tudom. Látom rajta.
- Azért jöttem, mert hiányoztál - pislogok ártatlanul, megrebegtetve a pilláim is, de aztán elkomorulok, most már tényleg. Mert a probléma valós, és sajnos én nagynak érzem. Ha rólam lenne szó, az más tészta, de Léda nem ilyen.
- Úgy. És bezárkózott, hárítja a kérdéseket, letud mindent azzal, hogy minden ok. Azt se tudja, mikor beszélt veled utoljára normálisan - rázom meg a fejem, összefonom a kezeim a mellkasom előtt, és felhúzom a térdeim. Nem megy ez nekem sokáig. Én ilyen vagyok.
- Azt hinném, pasi van a dologban, de nem láttam úgy senkivel, és... nem tudom, komolyan, fogalmam sincs, mi lelte - túrok egyből a hajamba idegesen. Mert a tehetetlen düh, na az csinál ki engem.
- Nem... még nem. És.. tudod... iskolába járunk. Nekem óráim vannak, és van pár, ami nem közös. És tanulok... nem vagyok annyit vele... de azt hittem, nincs is rá szükség. Balázs, nem az anyja, vagy a nővére vagyok, hogy folyton fogjam a kezét. És ezért vagyunk mi jó barátnők - sóhajtok fel. Nem válhatok anyáskodóvá. Azzal csak tönkretennék mindent, gyanítom azért is kapni fogok, mert most idejöttem, hozzá.
- A suliban nem nehéz ám, csak tudni kell, kit kell keresni... elfelejtetted, az ez előtti időket, Bazsa? - forgatom meg a szemem, ahogy rámutatok, arra ami ő.
- Úgy találtam a réten, nem volt otthon... valami? - félve teszem fel a kérdést, és igen tőle, miközben a szemébe nézek. Nem vigyorgok, az arcom meg se rándul, mert tényleg aggódok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 92
Írta: 2020. október 17. 13:14 | Link

Ráhel gyermekem



- Tudom-tudom, már kislányként is szóvá tetted - mosolyodtam el haloványan, hisz emlékeim szerint talán még csak 14 lehetett, amikor elhatároztam, hogy ezt az utat választom. Most meg mennyi is? Már szinte felnőtt, de...viselkedésre még gyerek, akárcsak a húgom.
- Egyszer azért még úgyis elérem, hogy másként vélekedj erről - fűztem még hozzá, azt nem igazán akartam elhinni, hogy olyannyira hiányoztam az életéből, úgy sejtettem, hogy valami gond lehet a háttérben. S ahogy lenni szokott, sajnos a megérzésem is beigazolódott, aminek egyáltalán nem örültem. Ideges lettem, pedig nem szokásom, de mégis csak a húgomról volt szó, s jól tudtam, hogy ezek a szerek milyen rossz hatással lehetnek rá. Ez alól Ráhel sem volt kivétel, csak remélni tudtam, hogy ő nem tévelyedett a sátán útjára.
A megjegyzésre elkomorodtam, mert valóban rég beszéltünk már normálisan Lédával. Az utóbbi időben nem értettünk egy szót, nem beszéltünk közös nyelvet, ő mindig felháborodott, ha jó útra akartam terelni, a tanácsaimból pedig nem kért. Talán én is elrontottam, de mindez részletkérdés volt most, hogy kiderült, nagy lehet a baj.
- Igen, tényleg rég beszéltünk már. De mit gondolsz, mi lehet az ok? - aggódva fúrtam pillantásomat Ráhel tekintetébe, de úgy tűnt, hogy a legjobb barátnőjét még ő sem ismeri igazán, mert pontos válasza neki sem volt.
- Jó jó, nyugodj meg Ráhel, tudom és köszönöm, hogy ezt is így elmondtad - kissé lehiggadtam, s tenyeremet nyugtatóan helyeztem a lány vállára, miközben kerestem a pillantását.
- A suliban...hát, nem tudom, ti már egy másik generáció vagytok, a mi időnkben még nem voltak ilyenek - jegyeztem meg, bár ki tudja, talán már akkor is meg lehetett kapni bármit, amit akart az ember. Gondolataimból viszont visszakanyarodtam a valóságba, s mindaz, amit Ráhel megosztott velem, komoly aggodalomra adott okot. A húgommal egész biztosan történt valami, csak azt nem tudtam, hogy mi. A Mácsai lány kérdése meglepett, de azonnal meg is ráztam a fejem.
- Nem, semmi olyan, ami ilyesmire adna okot. Nem kérték tőle, hogy álljon be apácának, ha erre gondolsz - tettem hozzá, mert Ráhel fejében még ez is megfordulhatott. S tény, hogy a családom nagyon vallásos volt, és az is igaz, hogy próbálták ezt Lédára is ráerőltetni, de úgy tűnt, hogy a húgomat ez egyáltalán nem érdekli.
- Lehet, hogy tényleg valami fiú lesz a dologban, vagy egy rossz társaság...ajh, nagyon nem jó ez így - idegesen tettem csípőre a kezem, aztán ide-oda léptem, államon a szakállam kezdtem babrálni, miközben gondoltam. Végül újra Ráhel mellé léptem, s tenyerem a vállára csúsztatva, mélyen fúrtam tekintetem a szemeibe.
- Szeretnélek megkérni arra, hogy próbáld megtudni, kikkel találkozgat mostanában. Tudom, hogy sokat kell tanulnod, és nem akarok rád felelősséget aggatni, de csak te tudsz most a közelébe kerülni, mert velem mostanában nem igen beszél. Jó lenne megtudnunk, hogy mi miatt van ez. - pap létemre mondhatni arra kértem, hogy kémkedjen a húgom után, de úgy éreztem, hogy ezzel jó célt szolgálna, az Úrral meg majd úgyis ledumálom este, Ő is meg fogja érteni.
- Számíthatok rád?  
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 4. 19:56 | Link

Miatyánk


- Azt erősen kétlem, de próbálkozz csak - még a hangom is komor, és kapásból fel tudnék dolgokat hozni, amiért én elítélem ezt, de nem teszem. Nem akarom megsérteni ezzel Balázst, és még most is tiszteletben tartom, hogy ő ezt az életet választotta, ahogy akkor is azt tettem, mikor bejelentette. Még annak ellenére is, hogy nem volt könnyű.
- Hogy lassan felnőtt lesz. Ennyi. Mindenkinek van egy olyan időszaka, amikor nem kér a családból, mert szeretné egyedül megismerni azt, ami körülveszi. És ez rendben is van. Nekem kicsit előbb jött, mint Lédának, és ráment a kapcsolatom apámmal, de sose tudnám azt mondani, bármelyik döntésemet megbántam volna - én ezt így gondolom, miután rendeződtek köztünk a viszonyok. Úgy gondolom, az összes hiba amit vétettem, kellett ahhoz, hogy most itt tartsak. Semmit nem csinálnék másképp, annak ellenére se, hogy sokszor nem bírtam a tükörbe nézni.
Hogy most a szavai nyugtattak meg, vagy a vállamra került keze, arról fogalmam sincs. Nyugodtabb lettem, az tény, de ugyanolyan merev tekintettel meredek magam elé, miközben magamban próbálok megoldást keresni.
- Vagy csak téged kerültek el... ne csinálj úgy, mintha évszázadnyi szakadék állna kettőnk között - dühít ez is. Nem tudom, hogy azért céloz ilyesmire, mert tart attól, hogy újra olyasmit mondok neki, amit nem kellene, vagy szimplán magával akarja elhitetni, hogy még mindig az a kislány vagyok, aki akkor szerelmet vallott neki. Nem tenném ezt másodszor is. Van büszkeségem.
- Erre egyáltalán nem gondoltam. Hidd el, ha csak felvetődött volna a dolog, arról tudtam volna. Inkább olyasmire, hogy megint összezörrent apjával, ő nagyon vaskalapos, és vicces, hogy pap létedre, te befogadóbb vagy - gyanítom az öreg még most se nézi jó szemmel, hogy ilyen szoros a kapocs köztünk Lédával, de ez ilyen, neki vajmi kevés beleszólása van, ezt értésére is adtam. Szerintem azóta se jártam náluk. Nem mintha hiányozna.
- Te most komolyan azt kéred, kémkedjek a legjobb barátnőm után, és játszak spiclit? - hitetlenül nevetem el magam, várva arra, mikor nevet ő is, tudatva velem, hogy csak viccnek szánta az egészet, de a szemei még mindig komolyan fürkésznek, így az én nevetésem is alábbhagy. S bár kellemes az érintése, lefejtem a vállamról a kezét lassan, majd felállok.
- Oké, de héj - sétálok az ajtó felé, azonban egyszer csak visszafordulok, hogy újra a szemébe tudjak nézni.
- Már nem vagyok az a kislány, aki beállva szerelmet vallott neked... ne kezelj úgy - ez abból is látszik, hogy képes vagyok a fejéhez vágni a sérelmem. Nem csak leszegett fejjel elkönyvelem, a szemébe sose leszek más.
- Nyugodalmas jó éjszakát, Atyám - ennek ellenére nem tudom kihagyni, gúnyosan bököm a jó kívánságom végére, még utoljára végignézve mielőtt elhagynám a szobát. Az ajtó pedig szinte azonnal csukódik mögöttem, s a furcsa csend után, egyből a fülembe szöknek a kocsma jellegzetes zajai. Mennyire utálom én ezt a helyet.


//  Love //
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 4. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 4. 23:31 | Link

Balázs
a bál után


Nem mondom, hogy ura vagyok a helyzetnek, a gondolataim szerteszét, és zavart is vagyok. Egyedül abban vagyok biztos, nincs az a pasi, amiért cserben hagynám az egyik legfontosabb személyt az életemben, aki éppen...
- Repülöööök Ráheeeeel - felnyögök, nem olyan hosszú az út alapjáraton, de egy instabil, részeg Lédával - és őszintén ajánlom neki, hogy csak alkohol legyen benne - az út hossza megsokszorozódik.
- Léda... az egy fa... - rántom el, a fejem fogva. Ilyenkor eszembe jut, hogy ha én is ilyen voltam, mennyire jó fejek a többiek, hogy mindezt átélték a kedvemért, bár kevéske emlékeim szerint, én jobbára csak sírtam. Nehéz őt a járdán tartani, vagy épp meggátolni, hogy elüsse a mellettünk elhaladó hintó. Olyan furcsa érzésem lesz, amikor meglátom. Lehet, nem volt igaz, hogy nem akarom tudni, ki ő? Lehet igazából tudni akartam, és hagytam kicsúszni a kezeim közül az alkalmat? Nem, jobb ez így. Tuti nem lenne túl boldog, ha rájönne, akivel az estét töltötte, egy huszas mestertanonc...biztos, hogy idősebb volt nálam. Te jó ég, csak ne az egyik prof legyen... komolyan. Bár, a ruhám azért elrejtette a tetoválásom, esélytelen, hogy valaha is rájöjjenek, ki volt az...
- Ugye? - észre se veszem, hogy a kérdés hangosan is kicsúszik az ajkaim közül, majd elvigyorodok, mikor Léda megnyugtat úgy, hogy fogalma sincs, miről van szó.
- Az a srác egyébként... büdös volt a szája - grimaszol, mire én csak elnevetem magam, megnyugodva, hogy a csárda fényei feltűnnek, és hamar a körvonalak is.
- Úristen, Ráhel ne kérlek, csak ide hozzá ne - felvonom a szemöldököm, tudja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ő most bármit is kérjen. A kezére is erősebben fogok, mert képes, és megszökik, de folytatom az utam, nem törődve az ellenkezésével.
Felcibálom a lépcsőn, és ha jól sejtem, mire az ajtóhoz érek, az már nyitva lesz, mert Léda üvöltése konkrétan az egész emeletet felveri.
- Meglepetéééés - veszem elő az angyali mosolyom, aztán kivételesen invitálás nélkül lépek be az atya szobájába, és fektetem le Lédát egyből az ágyára. A lány már a küszöbön földnek vágta a táskáját, nem mintha meghatott volna.
- Nem akarok itt lennnniiiiii - nyöszörög, de én állom ezt.
- Az senkit nem érdekel... kivennéd a táskájából a ruhát? Mindig van nála váltó - ezt már a bátyának címezem, aztán a kezemre nézek, mert valami nagyon zavaró tényező lett. Leszedem a csuklómról a nyamvadt maszkot, és az ágy szélére dobom.
- Meg kellene víz is... jó nagy kancsó - egyelőre csak Lédával foglalkozom, amellett, hogy rohadt dühös vagyok rá, aggódom is, mert így látva a szemét, már biztos vagyok benne, nem csak pia uralkodik a lány agya felett.
- Káromkodhatok anélkül, hogy vezekelnem kelljen egy hétig? - a kérdést végre Balázsnak címzem, és  rá is nézek most már.
- Igen, ő a kis húgod - nem, nem hülyülök, arcomon egyetlen apró jele sincs annak, hogy ezt poénnak szánnám. Egyszerűen elvárom, és jogosan, hogy segítsen, mert én az a fél voltam, aki most Léda, fogalmam sincs, mit kell csinálni. Már azon túl, amit már mondtam.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 4. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 92
Írta: 2020. november 14. 23:40 | Link

Ráhel

Sietve ugrottam fel az egyik épp üresen ácsorgó hintóba, mert azonnal vissza akartam jutni a faluba. A kísértetházban történtek nagyon is felzaklattak, mert nem tudtam magamban elrendezni a dolgokat, ráadásul még a bűntudat is gyötört, amiért tiltott gondolatok, s érzések törtek fel bennem odabent. Idegesen morzsolgattam ujjaimat, majd a homlokomat gyűrtem velük újra és újra, miközben ostoroztam magam botorságomért. Nem szabadott volna eljönnöm erre a maskarás bálra, nem szabadott volna táncolnom azzal a csinos nővel, és nem szabadott volna engednem a kísértésnek. Ó Uram, miért nem állítottál meg? Miért nem tudtam megálljt parancsolni az ösztöneimnek, s mikor éreztem, hogy flörtöl, miért mentem bele a játékba?
Szörnyű dolgot tettem, s erre nem volt bocsánat. Tudtam jól, hogy erről még hosszasan kell beszélgetnem Vele, hogy megértse, nem tévedtem le az útról, s nem gondoltam meg magam a feladataim kapcsán, amit vállaltam. Még mindig ezt az utat akartam követni, úgy éreztem, hogy ez a helyes, így tudnék segíteni leginkább az arra rászorulókon, ezért is gyötört ennyire a bűntudat. Azt gondoltam, hogy már sikerült leszámolnom a múltammal, s hogy képes leszek ellenállni egy nő csábításának.
A csárdához érve, sietve tértem vissza a szállásomra, csak intettem az ott dolgozónak, vacsorát nem is kértem, egyik léptem szaporán követte a másikat, s úgy éreztem, menten megfulladok az ingben. Már nem volt rajtam az a puccos ruha, csak egy szimpla ing, az mégis veszettül szorította a nyakam, így amint átléptem a szobám küszöbét, máris nekiestem az ingemnek, hogy lefejtsem magamról az anyagot.
Tényleg megbolondultam, s ha ott maradok, talán több is lett volna mindez egyetlen csóknál. Mégis, mi ütött beléd Balázs?
- Nem akartam, tudod, hogy nem akartam letérni az útról? - hozzá kezdtem beszélni, ahogy az ágyamon ülve kezeim közé vettem a kis keresztet. Lehunyva szemeimet, immár némán folytattam vele a társalgást, ám mielőtt még a végére érhettem volna, üvöltésre lettem figyelmes. Ki is zökkentett az imádságból, értetlenül nyitottam ki az ajtót, hogy kinézzek az ajtón, s döbbenten láttam meg Ráhelt és a húgomat. - Ti meg mit kerestek itt? Léda?? - azonnal látszott, hogy valami nem stimmel, a húgocskám egyáltalán nem tűnt józannak. Táskája a lábam mellett ért földet, azonnal leguggoltam érte, majd felemelve azt, egyúttal be is zártam az ajtót. - Mi történt vele?- kérdeztem aggódva, miközben kinyitottam a táskát, hogy elővegyem a kért ruhadarabot, s átnyújtsam azt Ráhelnek. Őszintén nem hiányzott az estémből most ez a két lány, de nem dobhattam ki őket, ráadásul tényleg ramaty állapotban volt a testvérem.
- Víz…víz, jó máris hozom - sietve térültem-fordultam, s egy jó nagy kancsó vízzel tértem vissza, meg egy üres pohárral, amit azonnal meg is töltöttem , s úgy nyújtottam Ráhelnek.  - Te jó ég - döbbenten néztem végig Lédán, el sem akartam hinni azt, hogy ez ő. Annyira meglepett, hogy így kell látnom, hogy Ráhel kérdése csak ekkor zökkentett ki a gondolataimból. - Hogy mi? Káromkodni? Tedd…úgy sem foglak tudni megváltoztatni - erre nem igen tudtam mást mondani, már megszoktam azt, hogy Ráhel nem követte azt az utat, amin én jártam. Valószínűleg a húgomnak is ez lehetett a baja, pedig ha egy kicsit is foglalkoztak volna a témával, rájöttek volna arra, hogy ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt. - Várj, ide kéne őt fektetni - hirtelen nem volt jobb ötletem, az ágytakarót lerántottam, hogy odaemelhessük a húgomat, de ekkor hallottam, hogy valami a földre esett az ágyról, s ahogy megfordultam, észrevettem a földön heverő maszkot.
Egy pillanatra megdermedtem, mert ez a maszk kiköpött mása volt annak a maszknak, amiben az a csinos nő volt velem azon a bálon, aki megcsókolt. Akit visszacsókoltam volna, ha nem szalad el mellőlem. Akire…akire nem gondolhattam úgy, ahogy, mert még az előző gondolataimért sem vezekeltem eleget.
A maszk után nyúltam, s ujjaim közé véve azt, arcomra fagyott a döbbenet, ahogy alaposabban is szemügyre vettem azt. - Ez…? - értetlenül fordultam vele Ráhel felé, mert nem lehetett az, hogy ez az övé. Ugye nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 18. 20:51 | Link

Balázs
a bál után


Valahol mélyen van bennem egy aprócska keserű érzés, amiért belerondítottak az estémbe, de látva az elázott barátnőm, hamar szerte is foszlik. Mindig is volt az életemben egy fontossági sorrend, amit úgy tűnik, nem hagytam magam mögött. Egy pillanatra nem vacilláltam, mégha így utólag rosszul is érzem magam. Léda fontosabb, ezt tudom. Azonban tudom azt is, hogy így eljönni nem volt túl szép dolog, még úgysem, hogy serényen hajtogattam, többet úgyse látom. Talán pont ez az, ami rossz. Hogy több ilyen alkalom nem lesz, hiába botlok belé, hiába sétál felém az utcán, jó eséllyel meg se fogjuk ismerni egymást. Pedig nem tudom megmondani, mikor éreztem utoljára ilyen jól magam.
Viszont most az ódzkodó barátnőm kell biztonságban tudnom, akkor is, ha tudom azt is, pár napig biztos nem fog szóba állni velem, amiért a bátyához viszem, de könyörgöm, nem volt jobb ötletem.
- Buli volt - megvonom a vállam, mintha ez annyira természetes lenne, de elnézve a lányt, még én sem tartom annak.
- Fogalmam sincs egyébként, egy srác szájából szedtem ki, de addigra már ilyen állapotban volt... és nem, nekem azt mondta, el se jön Halloweenezni, úgyhogy fogalmam sincs, mi történt vele... baszki hazudott nekem? - amit egyszerűen nem tudok elképzelni. Az nem lehet, hogy engem is kizár, mint Balázst. Hiába nyöszörög, megmosdatom, legalább az arcát meg a nyakát, aztán nézek a férfire.
- Kimennél? - tudhatja, hogy át akarom öltöztetni, s amint szót fogad, meg is teszem. Akaratlanul ugranak be képek, mikor az ilyen esetek fordítva történtek, épp ezért vagyok dühös. Én tudom, milyen az az út, amin a lány indult, azt is tudom, attól semmi sem lesz könnyebb, csak saját magát teszi tönkre.
- Valld be, hogy nem is akarsz - vigyorogva pillantok Balázsra amint visszatér, reflektálva a megjegyzésére, hogy úgysem tud megváltoztatni. De egyébként igaz is, ha változok, azt magam miatt teszem, vagy maga az idő lesz a ludas, eltűnt belőlem a megfelelési kényszer, már nem akarom, hogy mindenki kedveljen. Már elég az, ha nyugodt lelkiismerettel tükörbe tudok nézni.
Odaemeljük Lédát, ahová mondja, aztán elnézve, hogy a lány bealudt, fogom magam és leülök a kis kanapéra, mintegy jelezve, hogy húgával együtt, megkapott engem is.
- Szerinted adnak még itt lent kávét? - arra bizony szükségem lesz, mert aludni nem tervezek.
- Az? Az egy maszk... tudod... maszkos bál volt, gondolom téged meg sm hatott a szép meghívó, de legalább böjt volt? - kicsit kellemetlenül érzem magam így kettesben vele, miután az utolsó találkozásunkkor felhoztam olyasmit, amit talán nem kellett volna, de most az egyszer imádkozom némán azért, hogy ne kerüljön szóba. Hülye szoba. Hülye kereszt.
- Valószínűleg életem férfiját hagytam ott - sóhajtok fel az alvó barátnőm nézve, végre kicsit engedve a keserű érzésnek.
- De nem baj, tuti egy égi jel volt arra, hogy neki ne álljak pasizni - mert ugye fő a pozitívitás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 92
Írta: 2020. november 24. 20:20 | Link

Ráhel

- Buli? Ez nektek a buli, hogy így szétcsapjátok magatokat? - egy kicsit bosszúsan keltem ki magamból, de nem is Ráhelre voltam mérges, sokkal inkább a húgom viselkedése aggasztott. Emellett a bál is rajtam hagyta a nyomát, még mindig feszült voltam a történtek végett, hisz majdnem óriási baklövést követtem el, sőt, azt hiszem, hogy már azzal az egy csókkal is felkerültem a bűnösök listájára.
- Halloween? A Kísértetházban voltatok Halloweenezni, amit reklámoztak a plakátokon? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, azt hittem, hogy valami házibuliban lehettek, ki hitte volna, hogy a húgocskám is ott volt. Így viszont csak még nagyobb lett bennem a bűntudat, tudva azt, hogy a húgom valahol ott a közelemben vette be azt a bogyót, vagy akármit is , ami ilyen hatással volt rá, s hogy akár ki is használhatta volna valaki, ha Ráhel nincs a közelében. Tulajdonképp hálás lehettem a lánynak, hogy ilyen jó barátnője volt Lédának. - Ha neked sem mondta, akkor nagyon úgy tűnik, hogy hazudott - sóhajtottam, miközben gondterhelten megdörgöltem a tarkómat, majd kérésére odanyújtottam a ruhákat.
- Persze - biccentve magam mögött hagytam a helyiséget, addig töltöttem egy kancsó vizet, szereztem két poharat, s azokkal tértem vissza. Ráhel tekintetébe fúrtam a pillantásom, volt benne egyfajta határozottság, amit amúgy mindig is kedveltem, még akkor is, ha az olykor szemtelenségbe csapott át. - Nem akarlak, vagyis csak néha. Egy-két szokásodtól azért megválhatnál - jegyeztem meg, ezzel utalva például a csúnya szavak használatára, vagy az efféle felhőtlen bulizásokra, amiket a húgom is művelt. Mondjuk, azt nem tudtam, hogy Ráhel az utóbbi időben viselkedett-e hasonlóan, de bíztam abban, hogy legalább már ő megkomolyodott egy kicsit, nem úgy, mint a húgom, akire rossz volt ránézni ebben az állapotában.
- Inkább segíts - odaléptem, hogy elfektessük Lédát az ágyamon, ekkor koppant valami a földön, s ez volt az a maszk, ami a kezem ügyébe akadt. Nagyon ledöbbentem, mert kiköpött mása volt annak, mint amit az a gyönyörű nő viselt a bálon, így a kávés kérdésre sem tudtam reagálni. Egy pillanatra lefagytam, s csak aztán szegeztem Ráhelnek a kérdést. - Aha…nem volt böjt, én i…mindegy - nyögtem ki, miközben a gondolataim ezerrel kavarogtak. Hirtelen a legrosszabbra gondoltam, hogy talán a húgomé, úgy éreztem, hogy egy gombóc fojtogatja a torkomat, de ahogy Ráhel beszélt, úgy kezdtem egyre inkább arra a következtetésre jutni, hogy talán mégis ő volt az. Ő volt???
- Hogy érted, hogy pasizni? Mi történt? - kíváncsiságomat nem tudtam leplezni, ami talán feltűnő is lehetett, hisz soha nem érdekelt ennyire a magánélete, hogy ilyen mélységekig belemenjek, most viszont túl zavaros volt számomra minden, s a maszk…a maszk sem volt rám jó hatással. Még mindig a kezeim közt szorongattam, újra lepillantottam rá, majd vissza Ráhelre, mintha csak azt próbáltam volna elképzelni, hogy vajon hogyan is nézhet ki benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 26. 20:29 | Link

Balázs
a bál után



- Igen! - kelek ki magamból én is, mert rosszul esik, hisz a húga fekszik az ágyán, mégis én kapom a fejmosást, pedig ennél józanabb nehezen lehetek.
- Képzeld most már ilyen. És ne csinálj úgy, mintha valaha is szentek lettünk volna. Idehoztam, mert a kastélyba nem vihettem, és mert valami miatt a segítségedre számítottam, de nekem nem vagy a bátyám, ezt majd rendezd le Lédával, ha életképes lesz - fújtatok dühösen, és persze, mi is lehetne a legjobb reakció, mint a fejéhez vágni, semmi köze hozzám.
- Sajnálom - mert bocsánatot kérni is tudok, és megy is, amint lenyugszom valamicskét. Nem tudom, miért csinálja ezt, mikor tudja, velem feleslegesen futja a köröket, én nem leszek más.
- Miért annyira meglepő? Talán csak te nem voltál ott. Fogalmad sincs, mit hagytál ki - mosolyodok el halványan, továbbra is szilárdan állítva, ő ilyen helyekre tuti nem jár, mert ellenkezik azzal,... ami ő.
- Vagy csak félúton meggondolta magát - vonok vállat, mert ez az aprócska részlet oly' mindegy. A jelenlegi állapoton már nem változtat.
- Így is mérföldekre vagyok attól, aki voltam. Miért akartok mindig többet? Majd az idő elrendez - rázom meg a fejem, hisz szerintem már bőven eleget változtam. Mindig más volt a forgatókönyv, mindig én voltam az, aki úgy feküdt az ágyon, hogy saját magáról se tudott, nem hogy arról, mi folyik körülötte. Én voltam az, aki napokra, hetekre felszívódott, hogy aztán egy hulladékként térjen haza, akit Léda összekanalazott, és felszedett a padlóról.
- Úgy viselkedsz, mintha legalább egy tanga lenne - forgatom  meg a szemem. Nem mindent tudok megszokni tőle, például azt se, hogy úgy néz arra a maszkra, mintha ördögtől való dolog lenne.
- Esküszöm nincs megvoodoozva - teszem szépen hozzá, hogy biztosítsam róla, ez az, aminek látszik. Nem több.
- Te? - nézek rá, amint sikerül úgy helyeznünk Lédát, ahogy ő akarja. Az sem szokása, hogy félbehagyja a mondatokat, engem meg általában mindig érdekel az, ami vele van. Berögződés.
- Hát volt ott valaki... ő... más volt, és tetszett, és jól éreztem magam vele... Aztán meg Hamupipőkét játszottam... megcsókoltam és leléptem, de tökmindegy, talán így volt jó, úgyse tudom meg az életben, hogy ki volt... Mit érdekelnek a pasi ügyeim? - szegezem neki hirtelen a kérdést, látszólag, hogy tereljem a témát.
- Nyugi, én beletörődtem ebbe... - mutatok végig rajta esetlenül, mert amúgy nem vagyok benne teljességgel biztos, hogy sikerült megértenem ezt mind, ami ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 92
Írta: 2020. november 26. 21:05 | Link

Ráhel

Úgy kikelt magából ez a lány, ahogyan már nagyon rég nem láttam, bevallom, meg is lepett, még a homlokom is összeráncolódott kicsit, ahogy tekintetébe fúrtam komor pillantásom. Nem tagadom, rosszul esett az, hogy ennyire megemelte a hangját, bár az is igaz, hogy talán én sem a legmegfelelőbben kezeltem a mostani helyzetet. Túlságosan feszült voltam az esti történések után ahhoz, hogy még ezekkel a problémákkal is szembesüljek.  
Nem is vágtam közbe, hisz utólag beláttam, hogy neki is volt oka fennakadni a megjegyzésemen. Inkább csak vártam, hogy elcsituljon magától, ha ez nem történt volna meg, úgy biztos felszólaltam volna, ám szerencsére erre nem volt szükség, mert egy fújtatást követően bocsánatot kért. Nocsak, Ráhel erre is képes? Ez már jól esett, pozitívan is könyveltem el, s tény, hogy az elmúlt időszakban rengeteget változott. Néhány éve még rosszabb volt a húgomnál, most meg…mintha kicserélték volna, sok esetben felnőttnek tűnt, leszámítva a stílusát.  - Nem gond, azt hiszem, hogy a kelleténél én is hevesebben reagáltam, te se haragudj rám - úgy éreztem, nekem is bocsánatot kell kérnem tőle, így volt korrekt ez.  Az mondjuk meglepett, hogy ugyanazon a bálon voltunk, s véletlenül ezt majdnem el is árultam, de az utolsó pillanatban mégis sikerült elharapnom a mondat végét.
- Igazad van, tényleg jó irányba változtál Ráhel, és ezt már akartam mondani neked. Ha néha noszogatlak, nem azért teszem, mert meg akarlak változtatni, csak…próbálok rád jó hatást gyakorolni, de talán már nem kell - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, mert annak ellenére, hogy olykor úgy beszélt, mint a kocsis, helyén volt a szíve, és ez sokat számított.  - Remélem, hogy egy napon majd Léda példát vesz rólad, és rájön arra, hogy ez, amit most művel, rossz irányba sodorja - sóhajtva telepedtem le mellé az ágy szélére, a húgom miatt még mindig aggódtam. A maszk ezután került a kezeim közé, mely hirtelen kavargó emlékekkel árasztotta el az elmémet, s megijesztett. Kellett néhány másodperc, hogy összeálljon fejemben a kép, furának is tűnhettem a kérdéseimmel. - Te jó ég - szökött ki számon, amint meghallottam további szavait, még inkább idegesség lett úrrá rajtam, hirtelen le is dobtam a maszkot az ágyra, majd ugyanolyan gyors mozdulattal keltem fel a lány mellől, s fordítottam neki hátat. Arcomat ha most látta volna, talán Ő is rájön. Melegem lett, az idegességtől izzadni kezdett a tenyerem, s közben hevesebben vert a szívem, miközben arra gondoltam, hogy mit tettem? Eszembe jutott a csók, ahogy ajkai az enyémekhez értek, ahogy ágyékomban éreztem a tüzet, melyet már rég nem csiholt fel bennem senki sem.
- Nem érdekelnek a pasiügyed! Akarom mondani…nyilván csak úgy érdeklődök, mert mégis a húgom legjobb barátnője vagy, te vigyázol rá, én meg rád. Csak ennyi - vetettem oda a választ, miközben felé fordultam, közben gondolataimban újra magam előtt láttam őt a báli ruhában, s ahogy most megfigyeltem, valóban. Gyönyörűek voltak a szemei, az ajkai. Miért nem vettem ezt eddig észre? Mit művelsz Balázs?
- Ebbe? Mármint mibe? - gondolataimból kizökkentett a kérdésével, őszintén mivel nem igazán figyeltem, nem tudtam, hogy mire gondol, de miután végig mutatott rajtam, már rájöttem. - A papságomba? Miért olyan nehéz azonosulnod ezzel a dologgal?- értetlenül ráncoltam a homlokom, miközben gondterhelten masszírozni kezdtem a tarkómat, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, hogy engem csókolt meg, vagy tartsam inkább titokban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 26. 22:50 | Link

Balázs
a bál után


Számomra ez sem újdonság. Újonnan megtanultam kiállni magamért, főleg akkor, ha úgy érzem igazságtalanul bánnak úgy velem, ahogy most ő. Persze Balázst is megtudom érteni, biztos nem túl jó érzés neki így látni a húgát, de akkor sem kenheti rám. Nem, tőle nem fogom eltűrni, hogy ő is a fejemhez vágja, rossz hatással vagyok Lédára. Hisz a lány is felnőtt, kiválóan el tudja dönteni, mit akar csinálni, és a barátnőjeként maximum ott leszek mellette, megállítani nem fogom. Az amúgy is álszentség lenne részemről.
- Érthető... - nézek újra az alvó lányra, megvonva a vállam. Mert mégsem olyan sérelem ért, aminek nyoma életem végéig rajtam marad, és a kezdeti feldúltságot letudva, túl tudok rajta lendülni. Apu miatt profira fejlesztettem ezen képességem.
- Bőven elég hatást gyakorolsz rám enélkül is - tagadni viszont felesleges, így csak sóhajtok egyet. A szemébe viszont nem fogok nézni, nem akarom, hogy lássa, ezt a kijelentésem még komolyan is gondolom. Nem szabad, tudom.
- Léda még Léda, nem változott semmit, csak egy olyan időszakon megy keresztül, amihez nekem korábban szerencsém volt. Ha pasi van a dologban, az illető csúnyán elbánhatott vele. Én csak hálás lehetek azért, mert abban az időszakomban botlottam belétek... lehet ha nem így van, még nála is rosszabb lennék - komolyan beszélek, mert tudom milyen az, mikor a földre rúgnak, aztán még jól meg is taposnak....  majd mikor olyanjuk van, felbukkannak egy csokor virággal, vagy egy nyúllal, és azt hiszik, minden rendben.
- Nehogy te is rosszul legyél nekem - kerekedik el a szemem, és csak néztem rá. Egyszerűen lövésem nincs arról, mi baja van, úgyhogy ez az állapot megijeszt kicsit.
- Csak ennyi... - biccentek egyet, aztán keserűen nevetve, rázom meg a fejem, hisz jó tudni, hogy is állunk akkor.
- Tudod, miért volt az az idegen annyira más, olyan furcsa? Pontosan olyan volt, mint te... Balázs... a  nyamvadt atya nélkül, akivel tök jókat szórakoztam, akivel könnyedén beszélgettem át éjszakákat, és akit szerettem. Pár órára, de legalább visszakaptalak... egy kicsit. Na, ezért olyan nehéz. Itt állsz előttem, szinte semmit nem változtál, bennem megint feltámadtak érzések, és dobhatom őket a kukába egy nyamvadt kereszt miatt - halkan beszélek, nyugodtan, mert egyszerűen jól esik ezt ki is mondani, annak ellenére, hogy a szemébe most sem tudok nézni, csak a szőnyeg mintáit fixírozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 92
Írta: 2020. november 30. 22:11 | Link

Ráhel

Meglepett az, hogy ennyire őszinte volt velem, mert a legtöbb esetben elhülyéskedik, többnyire viccet űz a hivatásomból, amit már megszoktam. Sokszor már fel sem veszem, ha azzal állít be, hogy áldjam meg, mielőtt még lángra gyúlna a kereszt, most viszont nagyon is komolyan hangzottak a szavai, s tudtam jól, hogy komolyan gondolja. Még akkor is, ha nem nézett rám.
- Magadnak is köszönheted Ráhel, nagyon sok erő lakozik benned, Isten jó útra terelt, ezért is tudtál talpra állni - nem akartam körbeudvarolni a szavakkal, de ez volt az igazság. Hittem benne, hogy az a sok beszélgetés gyümölcsöt érlelt az elméjében. A húgomnál is meg kellett volna indulnia ennek a folyamatnak, ő viszont valami oknál fogva elzárkózott tőlem. Hallani sem akart a hitről, és a segítségemből sem kért, ez pedig elkeserítő volt. Sóhajtva pillantottam még végig rajta, s ezt követően jött egyik pillanatról a másikra a megdöbbenés, s az a beszélgetés, mely a pokol mezsgyéjére sodort. - Igen, csak ennyi - vágtam rá ismét a választ, persze egyáltalán nem úgy reagáltam, ahogyan kellett volna, mert a történtek miatt komoly viharok dúltak a lelkemben. Tudtam jól, hogy nagyot hibáztam ma este, s most, hogy kiderült, Ráhellel, csak még rosszabbul éreztem magam.
- Hogyan? - ahogy tovább beszélt, s körül írta, hogy kivel is találkozott, annak hallatára elkezdtek égni a füleim, talán még el is vörösödtem, miközben a szívem egyre szaporábban vert, s úgy éreztem, hogy le fogok bukni előtte. - Ezt most..hogy érted? - nyeltem egyet, mert emlékeimben még mindig ott élt az a tinédzser lány, aki szerelmet vallott. - Nem…nem érezhetsz semmit Ráhel…- vágtam rá, de érezhetőt volt, hogy feszült lettem, s ideges. Meg kellett volna mondanom, hogy én voltam ott a bálon, de hogyan is tehettem volna ezt? Nem, talán nem kell, hogy megtudja. Vagy tudja? - Csak azért, mert találkoztál valakivel, ilyen nincs, hogy egyből érzelmek. Biztos sokat ittál - vágtam rá, de éreztem, hogy egyre nehezebben tudom kezelni ezt a helyzetet. - Talán haza kéne menned, hogy kipihend magad, nem? - finoman céloztam arra, hogy jobb lenne, ha elmenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. december 2. 21:42 | Link

Balázs
a bál után


Úgy érzem kicsit félreértette a megjegyzésem. Hogy véletlenül, vagy szándékosan, az most teljesen mindegy. És talán jobb is így. Úgy jöttem vissza ide, hogy mindennek hátat fordítok, ami a múlt, és tessék. Újra ugyanott találom magam, és ugyanannyira tehetetlenül.
Nem tudok, és nem is akarok vitába szállni, noha kicsit túlzásnak érzem a hirtelen dicséretet. Viszont nem tudom megcáfolni. Erős vagyok, azzá váltam, és magamhoz képest, tényleg pozitív a fejlődés, ami végigment bennem, és mégis... nem tudom teljesen jónak érezni magam. Mellette valahogy sose.
Minden összedől hirtelen, és lassan, de rájövök, hogy az a nyamvadt maszk a kiváltó ok. Azonban egyszerűen nem tudom mire vélni. Persze sejtem, hogy Léda miatt tajtékzik, de akkor is érzem, van valami más is ott, és talán életemben először szeretnék legilimentor lenni, hogy kiszedjem a fejéből, mégis mi baja.
Ehelyett kifakadok, és tényleg őszintén zúdítom rá mindazt, ami bennem van, mert ő a hibás. Minek jött ide? Miért engedett meg? Miért kért meg valamire, hogy okot adjon arra, újra és újra találkoznom kelljen vele? És bár tagad, miért érezteti mégis azt, hogy nem ezt gondolja? Vagy ezt már csak én látom a dolgok mögé?
- Nem tudom, feltűnt-e, de józan vagyok - szalad magasba a szemöldököm, mert bárcsak ráfoghatnám az alkoholra, bárcsak tényleg amiatt lenne ez az egész kaszvaty a fejemben, meg bennem. Akkor az holnapra elmúlna, nyoma se lenne, és én se vágynék tovább olyas valamire, amire felesleges.
- Talán elmondhatnád, hogy mi bajod. Annyira szörnyű ez? - halkan kérdezek rá, most belenézve a szemeibe, de érzem azt is, hogy nem kellene.
- Te tudhatod a legjobban, mióta csak ismerlek, ez van. Azt hiszed nekem annyira jó? Nagy szavakkal dobálózni, hogy nincs mögöttük valóság, szerinted
képes lennék erre? Feltenném a barátságom Lédával, tojnék arra, ami vagy, ha mindez, csak hazugság lenne? Szerinted élvezem, hogy olyas valaki iránt vannak érzelmeim, aki már elkötelezte magát? Szerinted jó az nekem, hogy olyas valamire vágyok, ami az életben nem lesz az enyém? Mégsem akadok ki, és kezdek idegbeteg módjára viselkedni - ahogy most sem. Lassan, nyugodtan, szépen tagoltan mondom ki a gondolataim, esélyt sem adva neki arra, hogy azt higgye, ez is csak egy hülye tréfa tőlem. Bárcsak az lenne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 92
Írta: 2020. december 16. 23:11 | Link

Ráhel

Mióta megláttam azt a maszkot, s összeállt a fejemben a kép, azóta uralta elmémet és testemet az idegesség. Nem tudtam lenyugodni, feszült voltam már a közelségétől is, és rosszul reagáltam minden egyes szavára. Nem tudtam leplezni a bennem keletkezett zűrt, talán ő is észrevette, s lehet, hogy emiatt váltam vele szemben olyan gorombává, hogy haza akarjam küldeni. Nem volt ez szép tőlem, de úgy éreztem, hogy a bálon történtek után az lenne a legjobb, ha távozna, ha nem lenne a közelemben, ha nem adna okot parázna gondolatokra. Próbáltam megtalálni a megfelelő okot, ráfogtam az italra, ám ekkor szembesített azzal, hogy ő ugyan nem ivott. Pedig pontosan emlékeztem arra, amikor velem is megkóstoltatta azt az italt, s azt követően megcsókolt. Bevillant elmémbe a maszk mögött rejlő arc, a csábos ajkak, de nem…ezt ki kellett vernem a fejemből, s valahogy Ráhelt is távol kellett tartanom magamtól, hogy kitörölhessem az est történéseit az elmémből. - Szörnyű mi? - próbáltam megjátszani előtte, hogy nem értem miről beszél, pedig pontosan tudtam azt, hogy mire is gondol. Emlékeimben még mindig ott élt az a lány, aki szerelmet vallott, s Ráhel most újra előhozta a témát. - Ne beszélj már butaságokat Ráhel! Hogy is lehetnének érzelmeid irántam? Soha nem történt köztünk semmi! Ez badarság! - vágtam rá kissé idegesen, ám ezzel is szembesített. De mit is mondhattam volna? Hogy mégis történt valami? Hogy épp ma este csókolt meg? - Ráhel…mond, miért csinálod ezt velem? Miért mondasz nekem ilyeneket? - fel nem tudtam fogni azt, hogy miért műveli ezt Ráhel, sokszor csak tréfálkozott, így azt sem tudtam, hogy komolyan beszél-e, vagy csak viccelődik. Mindenesetre kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam a témától, s ettől a szituációtól, mert soha nem néztem rá úgy, egészen mostanáig. Ma este azonban valami megváltozott, s ha ránéztem, azt láttam, akit a maszk mögött.  - Jó…rendben, tudod mit? Felőlem maradhatsz, feküdj oda nyugodtan Léda mellé, itt alhatsz, mert nem akarom, hogy ilyen későn odakint kóborolj. De erről a témáról nem szeretnék többet hallani, mert ez soha nem történhet meg, és ezt a badarságot el kell felejtened - láthatta rajtam, hogy haragszom, érezhette a hangomból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 650
Írta: 2021. január 20. 20:30 | Link

Bence

Ráfér valami kikapcsolódás, mert ha a tavaly ilyenkori átlagot nézzük, akkor tulajdonképpen nem is volt társasági élete. Jó, valamennyi mégis, amikor ismét jobban érezte magát, legalább a barátaival tisztességesen összejárt. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy sok jó ember állt mellette, meg még mindig ott is vannak, ha támaszkodnia kell valakire vagy valakikre - lényegesen könnyebb dolgozni a traumatikus eseményeket. Ennek hála mostanra már az egész leginkább egy rossz álomra emlékezteti, amiről nem szívesen beszél.
De hé! Ez egyszerűen nem nyomhatja rá a bélyegét az egész életére, nem igaz? Ezzel a felkiáltással fogadta el az ismerősök meghívását. Valakinek a születésnapja lesz a csárdában, ex-eridonos, szóval jönnek majd alumnisok és mestertanoncok is. Ez pont az a közeg, amit most talán a legbiztonságosabbnak és komfortosnak ítél. Az emberek már gyülekeznek, még nincs mindenki itt, de annyian azért már vannak, hogy zene legyen és az első egy-két kört már kirendeljék maguknak az asztalhoz - vagy épp elmenjenek a pultig érte. Mint ahogy Dia is épp tesz. Előtte még ketten várakoznak, így csípőre tett kézzel vár ő is a sorára, addig is a pult mögötti italszekrényekre bambul, azokat nézegeti, mik vannak még itt. Na nem mintha rendelne a drágábbakból, jók nekik a jól bejáratott márkák és opciók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Harmadikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 568
Összes hsz: 1781
Írta: 2021. január 20. 21:06 | Link

Dius
random party - kinézet

Lassan itt a vizsgaidőszak, nekem meg már tele volt a hócipőm. Mostanában Babettnek is megvoltak a maga bajai, ém pedig lazulni vágytam és egy kicsit bulizni, mert már elegem volt a sok megsavanyodott levitásból. Mindenki be volt feszülve a vizsgáktól és az év végi hajtástól, és már nem bírtam tovább. Azt hallottam, hogy ma este lesz valami kis buli a csárdában, és mivel mestertanonc vagyok, nemigen kellett arra engedély, hogy végre kikapcsolódhassak. Mire leértem, már javában tartott az este, valami kisebb zenekar játszott, egészen táncolható zenéket. Mivel még tök józan vagyok, ez nem járja, úgyhogy jobb ha beállok a sorba, mert porzó vesével nem tudok rendesen táncolni. körbenézek, hogy van-e valaki ismerős, de természetesen nincs, meg elég nagy a félhomály, csak a zenekar mágikus fénylámpái adták meg az egész este hangulatát. Addig ütemesen doboltam a pulton, valami csajszi mögött, legalábbis a vonzó fenék csak lányhoz tartozhatott.
- Diussss - ismertem fel, amikor feljebb emeltem a tekintetem,és még így félhomályban is felismertem a színes hajzuhatagot, ami az egyetlen és megismételhetetlen pompomlányhoz tartozott. Egy darabig Dia látogatott minket és egy csomószor adott jó tanácsokat, meg persze lekötötte a figyelmünk. Mindig is bírtam, mert igazi laza csaj volt és bevállalós. Sosem néztem le őt, nem tudom miért, belőle ez természetesnek hatott. - Rég találkoztunk, minden okés veled? Mire hívhatlak meg? - kérdezem vigyorogva, már látom, hogy jó lesz az este, mert ahol Eszterházy Dia megjelenik, bendul a party. Kíváncsi vagyok, hány másodperc múlva jön oda valaki lenyúlni, de addig felpörgetjük a partyt. Másodpercek alatt fel lehet egyáltalán?
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2021. január 20. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Eszterházy Diána
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 650
Írta: 2021. január 28. 20:16 | Link

Bence

Még így a sorban állva is dobol a combján, lábával tap-tapol a földön a ritmusra. Nagyjából csak a szokásos 'mozgáshiányos' önmagát hozza, akinek nehezére esik türelmesen kivárni a kígyózó sort. Sosem volt az erőssége a türelem, mit mondjon. Már éppen az életét is elunná attól a megerőltető néhány perctől, amit újabb inger nélkül kell eltöltenie, amikor érkezik a felmentősereg. A nevére rögtön hátrafordul, és ha a hangból így a zene miatt elsőre nem is szűrte le, hogy ki szólítja meg, arcra már azonnal be tudja azonosítani a fiút.
- Beeencee, szia, nem is tudtam, hogy te is jössz. - Szélesen elvigyorodva fordult teljesen a fiú felé, és mikor halad a sor, akkor csak úgy hátralép egyet ő is, nehogy valaki beslisszoljon eléjük. Van itt pár ismerőse ugyan, és hát a "házigazda" is az, de valójában a legtöbbjük nagyon felületes, nemrég ismert alak, Bencét pedig azért mostmár mégiscsak évek óta ismeri.
- Aha, minden tök oké, elvagyok. Képzeld, lett egy gekkóm és NAGYON ÉDI. - Elég random, de valamit mondani akart, hát ez jött ki. A valóságot még sem mondhatja, hogy csak nemrég érzett újra kedvet arra, hogy nagy társaságba menjen, 2-3 hónapja.
- Rád bízom, úgy voltam vele, hogy majd kitalálom, mit kérek, ha sorra kerülök. Csak izé.. sör ne legyen. És veled mi van, megy még a kviddics? Pozíciót váltottál, mintha megrottyantak volna kicsit az izmaid. - Nevetős mosollyal megtapogatja Bence felkarját, mintha hitelt akarna adni az amúgy egyértelműen súlytalan és komolytalan szavainak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Harmadikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 568
Összes hsz: 1781
Írta: 2021. január 28. 21:21 | Link

Dius
random party - kinézet

Nem gondoltam volna, hogy ismerőssel is találkozok. Az megint más kérdés, hogy miért nem gondoltam erre Bogolyfalván egy bulin. Szórakozott vagyok, meg egy picit csalódott a mostanában alakuló életemmel, és igen zavar, hogy nem foglalkozik velem az, akinek kéne. De Masa után megfogadtam, hogy magamra is gondolok majd, nem csalk mások érzéseire, ezért is szántam el magam most már, hogy egy kicsit kilazulok. Meg amúgy is közeledik a vizsgaidőszak és talán most kéne még egy jó nagyot bulizni. Esetleg kettőt, vagy hatot. Mondjuk ha már buli, akkor a színeshajú csajok legvadítóbbikával kell találkozni és tuti, hogy mellette nem lesz unalmas a parti sem. Igaz, nem ismerem elég mélyrehatóan Diát, de a pletykák és amennyit találkoztam már vele bulikon pontosan tudható, hogy ma nagyon ki fogom engedni a gőzt.
- Én sem, de örülök, hogy jöttem. Tök rég nem láttalak, hiányoztál, most jövök csak rá - mondom őszionte örömmel és vigyorral az arcomon. Tényleg ő az egyik olyan ismerősöm, aki fel tud vidítani, és általában nem érdekli, ha rossz kedvem van, vagy bárkinek, úgyis addig szórakozik, amíg ki nem csal belőled valami pozitív érzést.
- Gekkó! Ú, egyszer megmutatod? A gekkót - kacsintok rá hülyéskedve, és egyelőre még nem volt bátorságom hozzátennem, hogy "is". Tudom, hogy venné a poént, de valahogy nem éreztem olyan jófiúsnak, amihez hozzászokott. Nem akartam elriasztani semmivel, mégiscsak idősebb nálam, nekem meg ma szükségem van arra, hogy felvidítson és egy hatalmasat bulizzunk. Majd meghálálom. A lovagiasság kiveszőfélben lévő erény, úgyhogy gyorsan meg is hívom valamire. Tudom, hogy fullos, és nem lenne szüksége erre, de tényleg pofátlan leszek ma és vele maradok. Amúgy is rohadt jó csaj, meg laza, mint a rizsalánc, vagy mi. Ahogy megtapogat, egy pillanatra meglepődök, de aztán befeszítek neki, hogy lássa, nem puhultam el teljesen. Mindezt persze röhögve és majomkodva. Közben sorra kerülünk, a pultos pedig kedvesen megkérdezi, hogy mit kérünk.
- Minden koktélból és rövidből egy-egy lesz - tárom szét a kezeimet, majd gyorsan körbepillantok. - Arra az asztalra, légyszi - mutatok egy üresre, ami ugyan tele van pohárral, de nem ül ött senki. Valószínűleg azért üres. - Najó, elég lesz 5-5 minden koktél és rövidből mégis - vonok vállat, majd várok egy kicsit. Az első rövid megérkezik, a pultos nt, hogy a többit kiviszi.
- Hát, mondjuk a régi barátságokra? - emelem fel a közelebb lévő poharat koccintásra. Bár nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknak sem, inkább valami több. Tök tudja. A szemeibe nézve véromhogy koccintsunk és belevessük magunkat az estébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 5. 17:12 | Link



Még vége sincs jóformán a vizsgaidőszaknak, már újra kezdődik a szorgalmi időszak én pedig most jutottam arra a szintre, hogy a hajamat tudnám tépni. Kicsit besokalltam és el is fáradtam. Megint túlvállaltam magam, mint mindig, és ilyenkor rendszeresen vagyok a bányászbéka segge alatt. Azonban kifelé ezt nem szoktam mutatni, inkább a problémáimat megtartom magamnak. Azonban most úgy éreztem, hogy szükségem van valakire, aki kicsit leköti a figyelmemet, így fénysebességgel írtam rá Alekszej-re, aki készségesen benne volt egy jó pofa sörben vagy bármiben. Estére meg is beszéltünk egy összetalálkát, amire olyan nyögvenyelősen szedtem össze magam, mint még talán soha. Nem volt kedvem kidugni az orrom otthonról. Kócosan, smink nélkül, unikornisos pizsiben akartam csak ülni az ágyamban egy nagy adag jégkrém és önsajnálat kíséretében. Apának is feltűnt, hogy gáz van, így az ő rugdosásának hála kezdtem el összeszedni magam, de őszintén szólva nem vittem túlzásba, de mégis emberi külsőt varázsoltam magamnak. Este 8 óra van, s jelenleg a csárda előtt állok nyakig kabátban egy szál cigivel kezemben. Alapjáraton nem szoktam dohányozni, csak ha iszom, de most napok óta olyan jól esik elpumpálni egy-egy szálat, hogy nagyon. Mélyet szívok a vékony fehér szálba, s lassan fújom az ég felé. Vajon merre jár az én drága unokaöcsém?! Vajon Natasa is jön? Csípem a kiscsajt, de ő még eléggé fiatal, így nem feltétlen van meg mindig a közös hang köztünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 129
Írta: 2021. április 6. 17:55 | Link

n o r i n a


Bár az apai családrész hatalmas és annyi unokatesóm van, hogy szinte meg sem tudom számolni, de azért nem szabad elfelejtkezni az anyai ági rokonságról sem. Ott van például Norina, az egyik kedvenc unokatesóm. De komolyan, nagyon adom a csajt, ráadásul korban elég közel áll hozzám. Mármint többen is vannak, akik nagyjából egy idősek velem, de mégis. Mindenkit szeretek, mindenkivel jól kijövök, csak na, mégis vannak kedvenceim, még akkor is, ha azt mondom, hogy nincsenek. Olyan ez a helyzet mint az anyáknál, mondjuk lehet nekik tényleg nincs kedvencük. De ha mégis, akkor nálunk biztos én vagyok az, nem létezik, hogy ne én legyek.
Ezért is mondtam azonnal igent, mikor meghívott estére, elvégre egy laza éjszaka sosem rossz, főleg nem jó társaságban. Felveszem a legjobb ruhám, kinyalom magam, mintha randira mennék. Nem gyakran járok randizni, nem az én stílusom, de ha mégis, akkor mindig megadom a módját, mint most. Rohanok, hogy ne késsek el, csak mikor ráfordulok az utcára váltok sétára. Na nehogy már azt gondolja, hogy én itt futok érte. Meg különben is, így legalább van időm kifújni magam kicsit.
- Hát szia – köszönök széles vigyorral, majd még egy cuppanós puszit is nyomok az arcára. Ránézek az órámra, épp nyolc óra egyet mutat. – Mióta vagy te olyan rossz, hogy dohányzol? – rázom a fejem vádlóan, ám továbbra is vigyorogva. Pont én beszélek itt, aki ugyanazt csinálja, de hát na, ha én tönkreteszem magam az a saját dolgom, de azért neki nem kéne ugyanígy járni. – Mesélj, miért kellett ilyen sürgősen találkoznunk? – billentem félre a fejem, míg várok hogy elszívja azt az egy szálat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 6. 18:43 | Link



Nagyon örülök neki, hogy haladunk a nyár felé és egyre tovább van világos, illetve egyre jobb idő van. Igaz, szükség van még kabátra, de már elég a szövet és nem kell a vastag téli. A cigarettát újra a számhoz emelem, beleszívok egy mélyet. Még sosem sikerült, de gyakorlás végett megpróbálok köröket fújni. Nem tévedtem, nem sikerült. Elmosolyodom, s kissé megcsóválom a fejem. Ekkor hallom meg Alekszej hangját, aminek köszönhetően széles mosoly jelenik meg arcomon. A kapott puszit viszonozom, s hirtelen valami elképesztő nyugalom uralkodik el rajtam. Ezt szeretem benne, valahogy már a megjelenése pozitívan hat rám és azonnal kellemesebben érzem magam. Nyelvemet kinyújtva, szúrós tekintettel pillantok rá, mikor a picifiú rám szól. Aztán elnevetem magam, s beleszívok a cigibe.
- Mindig is rossz voltam… de pszt! El ne mondd apámnak! – elnevetem magam, majd a kabátom zsebéből előveszem a dobozt és kedves unokaöcsém felé nyújtom. Tudom, hogy ő sem egy szent, de ezt sem kell tudnia senkinek. - Kérsz? - kérdem, s ha kér, akkor adok neki egy szálat, majd gyújtót is, ha nem kér, akkor szimplán visszateszem a zsebembe. Kérdése hallatán lehajtom fejem és cipőm orrát kezdtem vizsgálgatni. - Suli… kicsit elfáradtam, belefáradtam. - kezemmel legyintek. Nagy eséllyel nem kell túlmagyaráznom neki, mivel ismer annyira, hogy tudja mennyire maximalista vagyok, illetve, hogy mennyire sokat tanulok. Azt is tudja, hogy annyira komolyan veszem a tanulmányaimat, hogy terveim között szerepel a TDK-n való részvétel. - Remélem nem rondítottam bele az esti programodba. Ha úgy van nyugodtan mondj nemet legközelebb. Egy csajtól sem akarom elvenni az én drága unokaöcsémmel töltött idő lehetőségét. -beletúrok hajába, kissé összekócolom kusza tincseit, majd az ajtó melletti szemetesen elnyomom a cigimet, s bedobom a csikket a megfelelő helyre. - Bemegyünk?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 129
Írta: 2021. április 7. 21:27 | Link

n o r i n a


Vele nevetek, ahogy csendre int, elvégre a jókedv ragadós, én meg szeretek nevetni. – Ígérem nem szólok. – Nem tudom persze, hogy Árpi bá’ hogy reagálna, bár lehet hogyha megtudná hogy az egyszem hőnszeretett kislánya dohányzik… lehet nem lenne elragadtatva. Bár ha ismeri egy kicsit is Norinát, már pedig szerintem jobban mint akárki, akkor sejtheti, hogy nem olyan ártatlan és cuki, mint amilyennek kinéz. Már kicsinek is jobban szeretett velünk, srácokkal játszani, mint a lányokkal, de én bírtam hogy nem volt az a hisztis hercegkisasszony.
Nemet intek fejemmel, egy időben elég gyakran szívtam, most igyekszem kicsit visszafogni magam. Nem hiszem, hogy le tudok majd szokni, de azért nem tesz rosszat, ha egy kicsit szüneteltetem. Legalább később halok meg tüdőrákban.
- Jaj te, ne hajtsd túl magad azért – ingatom a fejem rosszallóan. Tudom, mennyit tanult, azt is tudom, hogy nem kéne. Elég okos anélkül is, hogy túlhajtsa magát. De persze nem szólhatok bele az életébe, mindenesetre azért legalább tanácsot megpróbálhatok adni. Vagy hát valami olyasmi. – Ugyan, ha dolgom lett volna szólok. Még jó is, hogy írtál, különben csak ültem volna egész este a szobámban. Különben most legalább már kipipálhatom a pletykákat veled is, holnap attól lesz hangos az iskola, hogy Podlovics meghúzta Nádassy-t – röhögöm el magam. Nem sokat tudják, hogy unokatestvérek vagyunk, a családon kívül talán senki. Velem kapcsolatban meg hát… mi mást csinálhatnék egy lánnyal ugye, ha nem fektetem meg. Elképzelhetetlen, hogy esetleg nekem is vannak érzéseim, vagy barátkozom lányokkal. – Miért épp ide? – sóhajtok, mielőtt kinyitnám neki az ajtót. Nem ez a legkellemesebb és leghangulatosabb hely a városban, de kívánsága számomra parancs, ha feltétlenül itt akarja tölteni az estét ki vagyok én, hogy nemet mondjak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 13. 12:00 | Link



Kijelentésére, miszerint ne hajtsam túl magam csak egy fejcsóválással reagálok. Nem tudom miért, de ezt váltotta ki belőlem, pedig nem is illik ez a reakció az elhangzottakhoz, egy vállvonás jobb lett volna. Nem akarom és sose túlhajtani magam, nem akarom megszívatni magam, de mikor fel kellett venni a tárgyakat akkor a szabadon választhatók közül ez is tetszett, meg az is tetszett, s hirtelen ott volt 15-16 tárgy. Lelkesen álltam neki az első félévnek, sőt mi több, a szorgalmi időszakot is élveztem, szeretek órákra járni, szeretek jegyzetelni és én mazochista még kötelezőket olvasni is szeretek. Aztán jött a vizsgaidőszak, aminek szintén lelkesen álltam neki, aztán mikor megnéztem az időpontokat rájöttem, hogy ezt eltoltam. Volt olyan, hogy egy napra két vizsgát kellett felvennem, a következőt pedig két nappal később, akkor sírva is fakadtam. Most a tárgyfelvételnél próbáltam jobban visszafogni magam, s ebben a félévben mindössze csak 11 tárgyat vettem fel. A kötelezőkön kívül csak 3 szabadon választható van. A beszélgetést gyorsan el is terelem, mivel nem akarok a sulira gondolni, hanem őszintén lazítani akarok. Hangosan nevetek fel, mikor közli, hogy mitől lesz hangos az iskola holnap. Szinte megfulladok, mivel pont előtte szívtam bele a cigarettába, s a nevetés+füst annyira nem jó kombó. Kisebb köhögésbe torkollik a dolog, de gyorsan rendezem is soraimat.
- Hát öcsi, akkor legyél büszke majd magadra. Nem sok pasi mondhatja ezt el magáról, na meg az sem kutya, hogy idősebb vagyok nálad. Húzd majd ki magad rendesen. - széles mosollyal válaszolok neki, s megcsóválom közben a fejem. - Ezek szerint semmit nem változott a suli az elmúlt egy évben. Mondjuk annyira nem volt rég, mikor még én is oda jártam, szóval túl sok változás nem történt.- fejtem ki neki a gondolatot, ami megfogalmazódott a fejemben. - Egyébként miért? Miért nem mentél volna valamerre? Biztos vagyok benne, hogy sok csaj epekedik azután, hogy veled tölthessen el egy estét. Ezek a szeme biztos minden lány fantáziáját megmozgatják. - értetlenül állok a dolog előtt. Visszagondolva én sem voltam az a nagy randira járkáló típus, de azért én kőkeményen éltem és élek még mindig. Nem volt olyan buli vagy fesztivál, ahol én ne lettem volna ott. Bár van még egy hely, ahova egyszer el kell jutnom, az pedig a Tomorrowland. Elnyomom a cigit, majd a kérdést hallva ismét felnevetek.
- Niko miatt. Hónapok óta nem láttam, de valahol belül azért reménykedem benne, hogy véletlenül összefutunk. Én pedig segítek a sorsnak a véletlen megvalósításában.- könnyed mozdulattal vonom meg vállaim és még egy hm is kicsúszik, majd mosolyogva lépek be az ajtón, melyet kinyitott számomra. Belépve megcsap az a jól ismert fülledt levegő, melyben sok-sok szag és illat keveredik. Nem a legjobb hely a városban, nem mindig jó a légkör, de Niko miatt megszerettem. Egy ideje nem voltam itt, pontosan Niko miatt, illetve a felesége miatt. De túltettem magam rajta azt hiszem és szeretném újra látni. A pulthoz lépkedek, s a széket kihúzva foglalok helyet. Kabátomat leveszem, majd a támlára rakom, végül a pultos felé fordulok. - Egy tequilát kérek. Goldot. Valamint egy gin-tonicot. Aleksz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 129
Írta: 2021. április 18. 11:01 | Link

n o r i n a


Gondoskodó mozdulatokkal megveregetem a hátát, az hiányzik még, hogy nekem itt megfulladjon a füstben. Mármint ja, nem ez a mozdulat fogja megmentei az életét, ez inkább csak úgy reflexből jön, mint szerintem az emberek nagyrészénél. Én legalábbis azt tapasztaltam eddig, hogyha valaki elkezd köhögni biztosan akad legalább egy ember, aki megveregeti a hátát.
- Nem az a nagyszám, hogy idősebb vagy, abból már kijutott néhány. Az extrább, hogy ilyen jól nézel ki – vigyorgok rá. Igen, ez egy kevéssé rejtett bók volt, érezze csak, hogy jó nő, meg hogy bármelyik pasi szívesen helyet cserélne velem. Elvégre egy vacsora Norinával azért kellemes időtöltés, na nem csak a beszélgetés, hanem a látvány is. Nyilván más szemmel, kicsit elfogultan nézek a családtagjaimra, de ez nem akadályoz meg abban, hogy meglássam, ha valaki tényleg igazán szép. Norina pedig ez a kategória. – Dehogy, sőt ha lehet csak rosszabb lett ez a téma. – Bár szerintem csak azért érzem így, mert öregszem. Régebben engem is megmozgattak a pletykák, érdekelt, hogy mi terjed rólam, manapság meg szarok rá. Mindenki mondjuk amit akar, különösebben nem érdekel.
- A család előrébb helyezendő, mint a csajok. Különben is, nem mehetek minden este randizni, valamikor tudod tanulni is kell. – Mert bár igaz, hogy sokat járok kocsmázni és különböző bulikba, de egyensúlyban tartom azért, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. Elvégre el akarom végezni az iskolát, az meg enélkül nem fog menni.  
- Hányszor mondtam már, hogy becsüld magad többre annál, minthogy egy pasit kergetsz? – forgatom meg szemeimet, de azért nem ellenzem, hogy bemenjünk. Mondjuk ha ellenezném se lenne más választásom. Komolyan, többet ér annál mint hogy így fusson valaki után, csak úgy tűnik, nem hisz nekem.
Letelepedek drága unokatestvérem mellé, majd kérek egy vajsört. Nem akarom leinni magam, mert ha itt végeztem még vár rám fent egy beadandó, azt meg részegen nem lenne vicces megírni. Vagyis de, viccesnek épp vicces lenne, csak a professzor nem értékelné annyira azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. április 27. 11:14 | Link



Alex, mint ahogy jó rokonhoz illik, próbálja megmenteni az életem, s kissé megcsapkodja a hátam. Sokat nem segített vele, de legalább a köhögés alább hagy, s sikerült újra kulturált emberként viselkednem. A válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon, majd beletúrok a hajába, s „megsimizem” a fejét. - Jaj Öcsi, olyan cuki tudsz lenni néha! Nem mindig, de volt már rá többször példa. Egyébként köszi!- színpadiasan dobom hátra hajam a kapott bók után. - Egyébként ki volt? Tudod, az idősebb! Ha most valamelyik tanárodat mondod, akkor itt helyben lemegyek hídba. Sőőőt tudod mit, akkor én állom az estét! - érdeklődéstől csillogó szemmel nézek rá, s kíváncsian várom a választ. A suli kapcsán feltett kérdésemre azt a választ kaptam, amire számítottam. Az Edictum mindig is egy olyan újság volt a diákok életében, ami vagy nagyon fel tudta őket hozni, vagy nagyon el tudta cseszni egy félévüket. Ha utóbbi történt meg, akkor azért félév, mert a nyár alatt általában mindenki elfelejtette a pletykákat. Bár sose fogom elfelejteni szegény Norbit, akiről egy elég durva cikket írtak, s emiatt az alapból labilis lelkű fiú, totál kiborult. Pedig szerintem csak segíteni akartak neki, de fordítva sült el. Norbi nem volt sokáig az iskola diákja, kiiratkozott, s a lehető legmesszebb menekült innen. Meg sem állt Amerikáig. Vajon mi van vele? Remélem talált magának egy jó pszichológust, aki rendbe tette csöpp lelkét. Szóval igen, az Edictum meghatározó tud lenni az ember iskolai évei alatt. Engem talán már nem fenyeget a veszély, bár sosem lehet tudni. Ahogy a jelen példa is mutatja, simán lehetek még cikk alany, csak nem magam miatt, hanem más illető kapcsán. Jobb lesz vigyáznom! - Valahogy gondoltam.- reagálok végül rá, s megcsóválom a fejem. Mikor a randiról kérdezem, vagy éppen papolok neki, s azt a választ kapom, hogy néha tanulni is kell, akkor egy Nekem te ne! tekintettel pillantok rá. - Egy hülye tanulásmániás elég a családban, annak ott vagyok én. Nem adom a rangom!- nevetem el magam. A miért ide kérdésére adott válaszom szemmel láthatóan nem tetszek neki. Igaz, hogy ő a fiatalabb, de attól még képes úgy lecseszni, hogy még a végén el is szégyellem magam. Most is nagyjából ez a felállás. ”Becsüld magad többre…”. Egy kissé felhorkanok ezt hallva.
- Becsülöm én, csak hát na… A legutóbbi találkozásunk nagyon jól, sőt túl jól sikerült. Elcsattant egy-két csók is, azóta pedig nem tudom kiverni a fejemből. Hónapok óta nem láttam, pedig előtte sűrűn futottunk össze. Csíptem a hülye fejét, azt hittem tök jó barátok vagyunk. Aztán megtudtam, hogy újra összejött a volt asszonyával. Ami bevallom őszintén marhára rosszul esett, s eldöntöttem, hogy nem akarom egy ideig látni. Most meg mazochista módon mégis látni akarom, hogy had rúghasson még egyet belém. Miért vagyok ennyire elcseszett?- a szavak csak úgy ömlenek belőlem, kínomban homlokomat Alex vállára hajtom. - Reecet meg még nem is említettem… Ölj meg kérlek! - utolsó mondatom után még egy kicsit vállán nyugtatom fejem, majd végre kiegyenesedek. Mikor aztán végre befejezem az önsajnálatot, belépünk a csárdába, s hamarosan a rendelt italok landolnak is előttünk. Mivel Öcsi nem kért rövidet, így azt egyedül iszom meg kezdésnek. Egy kis fahéj, egy kis tequila, egy kis narancs, s máris érzem a bizsergést, mely az első korty alkohol után át szokott járni. Furcsamód szeretem ezt az érzést. Aztán iszok egy kortyot a gin-tonicból, s Alexre pillantok. - Egyébként mit tanultál volna? Jut eszembe, mizu a kedvenc unokahúgaimmal?- érdeklődők illedelmes unokatestvérhez méltón. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok, régen láttam őket. Alex az, akivel sűrűbben futunk össze, s akivel szorosabb a viszonyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 129
Írta: 2021. május 4. 21:58 | Link

n o r i n a


- Tudod, ez ilyen családi vonás – kacsintok még mindig széles vigyorral. Néha olyan gázul viselkedek, nem értem, mit esznek bennem ilyenkor is a nők. Vagyis gondolom épp azt, hogy ilyen kis nyomorékul viselkedem, mert olyan cuki vagyok, hogy nagyon. Hát húha. Sosem fogom megérteni a női észjárást. Gondoltam már rá, hogy át kéne állnom totál melegre, mert a pasikkal végtelenül egyszerűbb a történet, de sajnos mindig közbejött egy-két olyan alkalom, ami meggyőzött arról, hogy nem való nekem ez az elköteleződés egyik nem oldalán sem. Majd lesz ami lesz, aztán csókolom. – Egyikük sem tanár volt, de csak a te évfolyamodról megvolt Fanni, Petra, Blanka meg persze Flóra. De Flóra szerintem mindenkinek, így az nem valami nagy dicsőség – vonom meg vállaimat. Meg arról is elfelejtek szólni, hogy a legtöbben nem tudták, hogy fiatalabb vagyok náluk, talán egyedül Fanni volt az, akit így be is avattam ebbe. Vagyis rákérdezett, én megmondtam, aztán nem hátrált meg. Jó kis éjszaka volt az, én mondom.
- Ne fossál, nem török a babérjaidra, csak nem akarok megbukni – lököm meg vállammal a vállát nevetve. Mert tényleg, az ő tanulásmániája már-már kóros, nem kell belőle kettő egy családba, de azért szeretném sikeresen elvégezni a mestertanonci képzést ez meg csak úgy, ha pislogok, mint hal a szatyorban nem fog sikerülni. Szóval ja, azért néha kell tanulni is, mert anélkül semmit nem érek majd.
- Nem vagy elcseszett, csak nő – mormogtam halkan inkább csak magamnak, mintsem neki. Na, mondom én nem értem a nőket. Tudják, hogy szar az egész, de azért koslatnak utána, mint valami pincsikutya. Agyrém, de komolyan. Én legfeljebb kiírom magamban valami vers formájában, aztán annyiban hagyom, mert ha nem kellek egy csajnak, akkor az nem változtat majd semmin, ha futok utána. Kérésére magamhoz ölelem, még ringatom is egy kicsit, hogy lenyugodjon, majd hagyom, hogy hátrébblépjen, mikor már kiszakadna az ölelésből. – Mert vele mi van? Neki is nője van? Vagy homokos? – Más ilyen világmegváltóan rossz dolgot nem tudok férfival kapcsolatban elképzelni, mert ha előhozakodik itt nekem azzal, hogy ez a Reece gyerek szereti és azért ilyen elkámpicsorodott menten felkötöm magam.
- Önismeretre kell néha beszámolókat meg ilyen hülyeségeket csinálni, na arra írtam volna meg egy esszét. A csajok meg mindannyian jól vannak, élik a világukat, amennyire tudom. – Szerintem jó testvér vagyok, de azért nem lógok állandóan a testvéreim nyakán. Ha valami nyűgjük van úgyis megmondják, addig meg elkönyvelem, hogy mindenki jól van és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


b e a s t
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 87
Írta: 2021. május 6. 16:44 | Link



A felsorolást hallva csak pislogok nagyokat, végül felnevetek. Hát el kell ismernem nem semmi az én drága unokaöcsém, de azért büszke nem leszek rá. - Kemény vagy, de ahogy látom tipikus pasi. Mész a lábad között lévő agyad után.- megcsóválom fejem, de közben végig mosolygok rá. - Hát igen, Flórát csak az nem húzta meg, aki nem akarta. Mondjuk nem értem, hogy volt hozzá gusztusod.- felhúzott szemöldökkel, nagy szemekkel pislogok rá. Értem én, hogy Flóra jó csaj volt, hosszú lábakkal, hosszú barna hajjal, nagy boci szemekkel, de azért ne. Ha belegondolok, hogy hány pasi járt a lábai között. Fúj! - Mondjuk Petrához gratulálok, ő pedig nem volt olyan típus. Tudod, olyan kurvás típus.- megveregetem a vállát, majd felnevetek újra. Mikor Aleksz közli velem, hogy ne fossak újra nevetek egyet, majd finoman kap egy taslit a buksijára, miután vállaink összeértek. - Mi az, hogy ne FOSSÁL?!- kérdem nevetés közben. Aztán kicsit komolyabb témára terelődik a szó, vagyis számomra komolyabb, neki nem biztos, hogy az. Nehéz elszakadnom Nikotól. Nem így terveztem, azt hittem csak egy kaland lesz…de nem. Az a sok szép közös emlék, a megélt pillanatok, a kémia, ahogy forrt köztünk a levegő. Néhány csók, mindössze ennyi történt, de még most is érzem ajkát az ajkamon. Tökéletesen fel tudom idézni a pillanatokat. Nem tudok rá haragudni se. Nagyon szerettem volna, próbálkoztam is, de mindig újra oda lyukadtam ki, hogy vágyom rá. Egyszerűen olyan izgalmat adott az életemhez, melyet még senki. Nőnek éreztem magam mellette, még annak ellenére is, hogy olykor átcseszett. De ő Annát választotta, amit el kell fogadnom. Nem fogok belerondítani a kapcsolatukba. Próbálom őt elengedni. Próbálom… Úgy érzem, hogy sosem fogom tudni teljesen túltenni magam rajta. Biztos vagyok abban, hogyha újra felbukkanna az életemben… áh mindegy. Nem is gondolok inkább erre. Jól eső érzés, amikor megölel. Fejemet vállára hajtom, s érzem, ahogy valami hatalmas kő nehezedik a gyomromra. Szorosan ölelem magamhoz, s nem akarom, hogy elengedjen. Erre most nagy szükségem volt. Amikor rákérdez Reecere, akkor engedem csak el. Egy halvány mosoly jelenik meg arcomon. - Azt hiszem tetszik.- legyintek egyet. Mi az Isten van mostanában? Eddig sehol senki, most meg több pasi is felkavarja az állóvizemet. Utálom ezt! Inkább terelem a szót, s hamarosan ő mesél a beszámolókról és a tesóiról. - Na örülök, hogy velük minden rendben.- küldök egy mosolyt felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Podlovics Alekszej Mór
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 129
Írta: 2021. május 25. 21:45 | Link

n o r i n a


- Képzeld, van amelyikkel beszélgetni is szoktam. Mármint tudod, amelyik elég értelmes ahhoz, hogy ne csak a divatról és az időjárásról járjon a szája. – Kikérem magamnak, igencsak sért a feltételezés, hogy tipikus pasi lennék. Igen, valóban kissé szabadosan élem az életem, szeretem jól érezni magam, vagy így, vagy úgy, de azért messze állok én a legtöbb vadbaromtól, akit tényleg csak a farka hajt. Nem erőszakolok ki semmit, semmiféle zsarolással vagy megalázással, meg tényleg, ha lehet akkor tök szívesen beszélgetek a delikvenssel akármiről és mindenről az események előtt vagy után is. Nálam ez nem tabu, sőt, talán csak jobb így. – Részeg voltam, tudod, olyankor az ember szépérzéke erősen csorbul. – Na szép, épp most kérem ki magamnak hogy nem vagyok tipikus, erre most pont egy olyan esettel példálózunk, ami arra vezet, hogy tipikus barom vagyok. – Ezt most értsem úgy, hogy nekem csak a kurvák valók? Na szépen vagyunk – csóválom a fejem tettetett bosszúsággal, de huncutan csillogó zöldjeim egészen biztosan elárulják, hogy amúgy nem vagyok morcos. Bár azért fáj ez a feltételezés, igazán fáj.
- Hát vágod, hogy nem kell félni – adom a hülyét, de nem bírom megállni vigyor nélkül. Szórakoztat ez a szitu, na. Mintha képes lenne megfegyelmezni, vagy megnevelni. Eddig se sikerült, nem most fog, ezen legfeljebb nevetni lehet és mást nem. Szívesen ölelem, tudom, hogy néha mennyire jól tud esni az embernek egy baráti, támogató ölelés. Kell ez, hogy érezzük az energiát amit a másik közvetít, hogy ne legyünk egyedül többé. – És akkor mi a gáz? Mármint abban semmi rossz nincs, hogy tetszik neked. – Biztos kell lennie valaminek, különben nem a szomorú kiskutya szemekkel vezette volna fel a témát. Remélem legalábbis, hogy igazam lesz és tényleg van valami, nem pedig csak hiszti ez az egész, hogy jobbat érdemelne nála, vagy ilyesmi. – Hát még én. Gondolhatod, mi lenne ha nem lenne. - Igazi apatigrisként vetném magam azokra, akik miatt bármelyik húgom is csak kicsit elkeseredettebb a szokottnál. Ez ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed