Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Feljebb kellett kicsit csavarnia Lillának a lámpa fényerejét, hogy ki tudja olvasni hunyorgás nélkül a papíron található, soron következő tétel címét. A lista előtte lebegett, ő maga pedig egy létrán kapaszkodott, úgy öt méter magasságban, és igazán nem értette, miért nem lehetett legalább a dolgozóknak begyűjtő bűbájt alkalmazni a könyveken. Nyilván nem szerette volna senki, ha kintről kilopkodják a könyvtár tartalmát, és bár Lilla nagyon is szerette és féltette az írott köteteket, volt annyi realitás érzéke, hogy tudja, a kutya nem akarna régi, elnyűtt könyveket eltulajdonítani. Főleg nem vallásos témájúakat.
Délelőtt érkezett még a lista, papírrepülővé hajtogatva, ahogy a legtöbb házon belüli információ gazdát cserélt, de Lillának csak mostanra sikerült időt szakítania rá. Nem volt mondjuk elkésve, mert másnapig kérte őket egy Nemes Balázs nevű illető, akiről azt sikerült kiderítenie, hogy a faluban dolgozik. Egy termet béreltek, vagy adtak ki neki mindenesetre a művelődési házban, oda várta a könyveket.
Képes bibliák, énekeskönyvek, igegyűjtemények.. csupa olyasmi, amit alig talált meg Lilla, ha egyáltalán előkerült. A könyvtár sok mugli szerzeménnyel is rendelkezett, és noha párszáz éve még üldözték a varázslótársadalmat a kereszténység nevében, a levitás tudta, hogy a mágia birtokosai közt is akad számos hívő, Istenfélő ember. Sőt, ami azt illeti, azt is megtudta Nemesről, hogy nem csupán maga szórakoztatására kért ki ennyi vallásos témájú olvasmányt.
A Vizsnyiczky lány egy kis, könyvek rendszerezésére, szállítására vagy tárolására alkalmas kézi kocsival tolatott be a jelölt helyiségbe, rajta a kért kötetek úgy kilencven százalékával. Jócskán benne jártak már a délutánban, de akár este is lehetett volna, egész nap borús, sötét volt az idő, a Nap valahol odafent bújócskázott. Lilla megállt, és megfordulva körülnézett, tekintetével megkereste a teremben tartózkodó egyetlen férfit, akiről oka lehetett feltételezni, hogy az, akit keres.
- Öhm.. Főtisztelendő úr? Balázs atya? - szólalt meg kicsit bizonytalanul. - Hoztam néhány könyvet, amennyiben.. jó helyen járok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem volt agyon cicomázva a hely, nem lógott minden falon Szent Máriát, Jézust és egyéb vallási jelképet ábrázoló festmény, a flafont sem fedték be az alkalomra freskókkal. Inkább virágokkal teremtett kellemes hangulatot a rendezvényszervező szerepében is álló Balázs atya, és Lillában is azt az érzést keltette a dekoráció, hogy itt szívesen látott vendég. Még ha csak a kért könyveket is hozta.
Kezet fogott a férfival, és ő is megpróbálkozott egy mosollyal, bár nem volt szokása rögtön ilyenekkel dobálózni. De valamiért zavarba jött attól, hogy egy egyházi alakkal találkozik. Mintha valami fontos ember lett volna, vagy híresség. Azon kapta magát a lány, hogy nem szeretné, ha rossz színben tűnne fel előtte. És ez egyáltalán nem tetszett neki.
- Köszönöm! - mondta, és magához vette az énekeskönyveket, hogy szétszórja őket. Ez ugyan nem tartozott szerinte a munkaköri leírásába, de nem jelentett fáradságot, és szívesen segített. Közben az is eszébe jutott, hogy bár kezet fogtak, ő nem mondta a nevét.
- Öhm, én.. Lilla vagyok - mondta, miközben elkezdte letenni a székekre a köteteket. Közben a férfi odalépett hozzá a képes bibliával, a levitás pedig rápillantott.
- Ó, hát, ami azt illeti, kész csoda, hogy ennyit találtam - vallotta be olyan hangon, mintha az ő hibája lett volna. - Azt hiszem, annyira nem meglepő, de nincs túl sok ilyesmi felhalmozva a varázsló könyvtárakban. - Aztán eszébe jutott valami. - De szívesen megnézem a tanodában is, és ha akad még ilyen, vagy hasonló, akkor megpróbálom kölcsönkérni önnek.
Bár egyáltalán nem volt szokás, vagy épp szabad az iskola területéről elvinni az oda tartozó könyveket, Lilla látott rá némi esélyt, hogy kivételt tehetnek ebben az esetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Rohamlépésben telt az idő, legalábbis Lilla számára úgy múlt el egy újabb ősz, hogy észre sem vette, és máris nyakán volt a téli szünet. És még rengeteg dolgot szeretett volna elintézni, mielőtt hazamegy, és mindenközben dolgoznia is kellett.
Politikai célkitűzéseit természetesen nem merítette ki annyiban, hogy felkereste Rothstein Elektrát, és egyszeri beszélgetésükkel elintézettnek tekintette a dolgokat. Nem igazán hitt abban, hogy a beadvány, amit a nő írt, elegendő lehet, így szabad idejében annyi levelet megírt különböző minisztériumi, és más, vezető pozícióban lévő mágusoknak, hogy már elvesztette a számolást. Választ persze nem nagyon kapott, de ezzel számolt is. A riporternővel is folytatta persze a levélváltást.
Annyi időt töltött itt, a városi könyvtárban, amennyit csak tudott, és ami nem ment a tanulmányai rovására. Ez persze azt jelentette, hogy valóban szabad szabadideje már nem is igazán maradt. Ami azt jelentette, hogy Sárira sem figyelt mostanában olyannyira, mint szeretett volna, és ez bántotta is. Ugyanakkor próbált neki teret is engedni, hagyni, hogy lecsillapodjon köztük a feszültség, amit jól tudott, a következő alkalommal nagy valószínűséggel ismét fel fog tüzelni. Próbált minél kevesebb gondolni rá, de a bőre alatt volt egy érzés. Egy viszkető, fájó, kitörni készülő katasztrófa. Az a srác veszélyes volt Sárira. Sári pedig veszélyes lehetett mindenki másra. Muszáj volt tennie valamit, de ha megteszi, könnyen lehet, hogy örökre elveszti a testvérét.
Sóhajtott, és becsukta a könyvet, melyben épp kutatott valami után, és épp akkor pillantott fel, mikor odalépett hozzá az a fura lány. Ó ne, csak őt ne, gondolta Lilla, mert a frász kitörte tőle, ahogy nézni szokott. Mintha a lelkébe látna, és fel akarná falni azt.
Mindenesetre megerőltette magát, és a szemébe nézett. Egy kicsit.
- Szia Zsófi! - köszönt neki, magyarul használva a nevét, hátha egy kis kedvességgel jó pontot szerez nála. Igaz, a hangja annyira nem volt kedves, szóval ezt még gyakorolnia kéne.
Átvette a cetlit, és rámeredt. Aztán ismét rápillantott a másik lányra, és visszaadta neki a papírt. Persze, miért is nem lepte meg, hogy nem valami bájitalos kötetet keres, esetleg egy könnyed romantikus lányregényt? Valami totál bizarrt kellett.
- Ez szinte biztosan a zárolt részlegen van, nem adhatom csak úgy ki.
Nem rémlett, hogy látta volna már itt az eredetileg nyugatról jött háztársát, igaz, egyébként sem látta olyan sokat, hiszen gyakran eljárt, és csak éjszaka jött meg valahonnan. Hallott pletykákat arról, hogy mit csinálhatott ilyenkor, de amit rebesgettek, ahhoz aligha kapott volna az iskolától engedélyt, szóval Lilla biztos volt benne, hogy valami másról lehet szó.
- Van könyvtár bérleted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Kívánni se kívánhatott volna jobb gondolatelterelőt az elébe toppanó Zsófinál. Nem mintha kedvelte volna, vagy olyan nagyon örült volna neki, de épp emiatt. És mert ahogy ránézett, Lilla úgy érezte, az a tekintet minden problémájánál vészjóslóbb. Pedig valószínűleg nem tehetett róla a csaj. Valószínűleg.
Vetett még egy pillantást a papírdarabra, de inkább csak azért, hogy addig se Zsófi tekintetét kelljen állnia.
- Igen, erre pont emlékszem is, hogy láttam, szóval meg.
Az udvarias csevegésre szándékosan nem reagált. Mit is mondhatott volna? Hogy ő se tudja, mit csinál Zsófi éjjelente? Nos, ebbe a beszélgetésbe annyira nem akart belefolyni, hiába volt majdnem biztosan meggyőződve róla, hogy nem valami tisztességtelen dolgot művel a másik, mikor nem az iskola területén van.
Ami a könyvet illeti, habár biztos volt benne, hogy látta, és arról is majdnem teljesen meg volt győződve, hogy azok közé az elzárt követek közé kellett eltenni, melyeket nem volt szabad akárkinek kiadni (elvégre jártak ide fiatal- és kiskorú gyerekek is), afelől már nem meggyőződve, hogy pontosan hova is lett eltéve. Csak egy volt belőle, de addig nem is akart nekiállni a keresésnek, míg háztársa csupán betévedő ismeretlenként kívánja a könyvtár tudását használni. Muszáj volt felvezetnie a rendszerbe, hogy nyoma legyen, hogy bizony ő kivette azt a könyvet. Ha később esetleg valaki meg akarná tudakolni, hogy ki szerezhetett inspirációt egy kölönösen kegyetlen gyilkossághoz például.
Miközben elővette a regisztrációs papírokat, tűnődve el is időzött tekintete Zsófi arcán. Vajon csak ránézésre tűnik olyannak, mint aki szemrebbenés nélkül nézne végig egy kizsigerelést?
Kérdését hallva aztán Lilla megrázta a fejét, és elűzte a gondolatokat.
- Nem éppen. Nem néztem ugyan a jegyzékét meg, mikor a kezem ügyébe került, de nem hiszem, hogy sokan kivették volna már.
Néhány pillanatig állta a másik könyörgő tekintetét, mely még így se tetszett neki, aztán tollat nyomott a kezébe.
- Töltsd ez ki, addig elmegyek, megnézem, bent van-e egyáltalán - azzal sarkon fordult, és eltűnt valamerre.
Miután visszaért, kezében a könyvvel, előhalászott egy régi, kopottas jegyzéket, és felnyitotta a legutolsó bejegyzésnél, hogy felvigye oda Zsófit, és az adatait. Előtte főleg aurorok nevei sorakoztak, a legkülönfélébb, betiltott könyvek nevei mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Volt valami különösen nyugtalanító ebben a lányban, és nem csak a szemei, melyekkel egyébként Lilla meg volt győződve róla, hogy pislogni se szokott. Vagy direkt megvárja, hogy ne lássák, fene tudja. De volt valami különös kisugárzása is, ami miatt annyira nem is sietett vissza hozzá, miután megtalálta a könyvet. De még így is a papírmunkával bíbelődött, mikor letette elé az asztalra a kötetet.
Zsófi láthatóan megörült, és nem győzött hálálkodni, sőt, még azt is kilátásba helyezte, hogy legközelebb hoz valamit Lillának.
- Ugyan, nem fontos - rázta meg a fejét, habár az édességgel nem volt baja. - A könyvet hozd majd vissza, mást nem kell.
És lehetőleg semmit se valósíts meg belőle - tette hozzá gondolatban, és bizonytalan pillantást vetett az irományra. Bele se nézett, de biztos volt benne, hogy illusztrációk is vannak benne, hátha valakinek ne lenne elég jó képzelőereje.
Átvette Zsófitól a papírt, és közben valami újat fedezett fel a hatalmas szemekben. Talán zavart? Mintha bizonytalan lett volna. A macaron ajánlgatását se tudta most már egészen hova tenni. Aztán pedig a francia lány magyarázkodni kezdett, ami végképp homlokráncolásra késztette Lillát.
Rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy valaki Ambrózy-val takarózik. Hogy az ő órájára kell neki egy könyv, ráadásul kicsit sem hétköznapi darab. Persze, a professzor témája sem a legáltalánosabb dolgokat taglalta, de vagy vérszemet kapott a pasas, vagy páran olyan dolgokba másznak bele, amibe nem lett volna indokolt, hacsak nem érintettek valami módon.
Ő mindenesetre nem akart sem vérátkokba, sem semmilyen brutális szörnyűségekbe keveredni, épp elég stressz volt rajta Sári miatt is.
- Biztosan nagyon elégedett lesz. Ő.. - ekkor tekintete elkalandozott, és még a feje is félrebillant kissé, mikor megpillantotta az odakint dúló hóvihart. - Hát ez meg... mi a..?
Nem hogy viharról, hóról sem volt szó. Valóban ennyire megőrült volna az időjárás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Vajon saját készítésű süteményt hozna - tűnődött -, vagy csak megvenné valahol, és azt hozná? Az édességel Lillának valóban nem volt gondja, legfeljebb az, hogy időnként többet megevett, mint kellett volna, és ezt némi hasfájás jelezte, de nem volt biztos benne, hogy bármit is el kéne fogadnia Zsófitól.
Persze, Lilla általánosságban nem közeledett az emberekhez, de ez a lány igazából nem csinált semmit, amivel ezt az ódzkodást kiváltotta volna, úgyhogy akármi is volt a háttérben, Lilla próbálta elhessegetni azt. Nem akart valakit valamiféle megérzés alapján megítélni, vagy mert természetellenesen nézett ki a szeme. Leginkább nem akarta, hogy bármilyen érzést bárki kiváltson belőle, akit nem is ismer.
És Zsófi még azt is megígérte, hogy időben visszahozza a könyvet. Erre persze, csak mert az ujját is felmutatta, még nem vett volna mérget Lilla, de őszintén szólva nem is igazán érdekelte a dolog. Ha késik vele, hát késik, neki attól nem lesz rosszabb, és legalább addig sem kell ezt a könyvet kerülgetnie.
Sőt, majdnem meg is mondta neki, hogy nyugodtan tartsa meg inkább. De hát nem az ő tulajdona volt, így végül mégsem tette.
Az mindenesetre, ha más nem is, kicsit megnyugtatta, hogy láthatóan a francia lánynak se igazán tetszett a kötet, melyet máris a kezében forgatott.
- Nem is igazán értem.. azt hittem általános képzésen vagy - mondta Lilla elmerengve, miközben megkerülte a pultját, hogy jobban megnézze az odakint tomboló vihart is. - Ha még szakosodva lennél valami átoktörő vagy aurori irányba..
Na persze, ahogy arra emlékeztetni akarta magát, egyáltalán nem akarta ebbe beleütni az orrát. Csak akarva-akaratlanul is járt az agya, próbálván kiugrasztani a nyulat a bokorból, hiszen valóban gyanúsan sokan kezdtek mostanában egy bizonyos tanár úr sötét praktikákkal fűszerezett tantárgya iránt hevesen érdeklődni.
Zsófinál már csak az időjárás volt különösebb, meg az, hogy hirtelen el is kezdett alábbhagyni. Lilla homlokráncolva elfordította tekintetét az ablakokról, és Zsófira fókuszálta őket.
- Még kéne egy utolsó aláfirkantás - mondta és az asztalon maradt papírlapok felé pillantott. Aztán tekintetét egy másik, távolabbi ablak irányába kezdte fordítani, továbbra sem nagyon tudnán hováteni ezt a különös időjárást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Az a nevetséges gondolat fogalmazódott meg benne, miközben szétpakolászták a könyveket, hogy ha nem viselkedik kedvesen az atyával, az még a végén fogja, és bepanaszolja őt a főnökénél. Egy mosoly meg is bújt arcán egy pillanatra, és szemét forgatva megcsóválta a fejét. Ilyen marhaságoknak ritkán engedett teret.
De nem is kellett komolyabban erőlködnie, hogy elterelje gondolatait, a férfi megjegyzésére ugyanis felkapta a fejét, és elgondolkodott egy kicsit.
- Igen.. bár másban cseppet sem hasonlítok rá - mondta végül, és közben azon rágódott, hogy ezzel vajon mit is akarhatott Balázs atya, már ha ugyan akart bármit is. Isten útjai kifürkészhetetlenek, szokták mondani, de olykor az igéket hirdetők szavai is azok voltak.
Azért is volt rá különös hatással a férfi jelenléte, mint rájött, mert valóban, a varázslók világában ritka madár volt az ilyen, aki ráadásul tudatosan érintkezett is velük, sőt, maga is varázshasználó volt, méginkább. Mintha két külön, és egymást taszító világ találkozott volna, és csak azt kellett megvárni, mikor alakul ki belőle valami természeti csapás.
Azonban a férfi hangja nyugodt volt, kisugárzása kellemes, és bizalomgerjesztő. Talán ezt is tanulták. Ilyennek lenni. Világítótoronynak az éjszakában.
Megrázta a fejét, egyrészt tiltakozásul, másrészt, hogy gondolatait is kitisztítsa.
- Dehogy, semmivel nem tartozik. Ez a munkám - mondta. - És nem jelent gondot, utána fogok nézni odafent még a bibliáknak.
A férfi közelebb lépett közben, és Lilla felkészült rá, hogy újabb hálálkodásokat kell majd elhessegetnie, de aztán meglepetten pislogott néhányat.
Hogy részt vegyen egy ilyen vallásos.. izén? És még énekelni is fognak, történeteket mesélni? Mégis miért akarna ő...
- Be tudok ugrani szerintem. - Mi van!? Ezt meg mégis miért...
Lefagyott, majd egy-két pillanat múlva bólogatva megfordult, hogy a maradék egy-két könyvet is lekapkodja a kocsiról. Nem volt semmi különösebb dolga, ez igaz. De mégis mit remélt attól, hogy ilyesmit hallgat, néz? Nem hitt benne. Nem volt se értelme, se haszna. Nem oldott meg semmilyen problémát. Nem adott.. feloldozást?
- Mondja atyám, szokott.. gyóntatni? Lehet azt templomon kívül? - kérdezte, de olyan hangon, mintha port nyelt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Továbbra sem értette, mi késztette arra, hogy igent mondjon. Távol állt tőle minden ilyesfajta vallásos felhajtás, de hiába gondolta, hogy hülyeség az egész, lelke valahogy ki volt éhezve rá. Arra a fajta megnyugvásra, amit csak a szilárd tényektől való teljes elrugaszkodás adhatott meg.
Mert a valóság kiábrándító volt, és minden jóakarata, szándéka ellenére egyre inkább a menthetetlenség felé száguldott. A tanulmányai persze kiválóan alakultak, a teljesítménye nem hullámzott, és kétségei sem támadtak, hogy rossz irányt választott. De a magánélete, ha lehetett annak nevezni, olyan volt, mintha egy kiszáradt kútba dobták volna, és lezárták volna azt. És bár nem gondolta, hogy bármi haszna is lenne a siránkozásnak, nem volt senki, akinek igazán nyíltan, és őszintén elmondhatta volna, mi nyomja a szívét. Ott volt persze Emma, de még vele sem volt olyan közeli kapcsolata, ami elősegítené, hogy meg tudjon nyílni. És ez persze nem a rellonos lány hibája volt.
Átadta a maradék könyveket, majd kiszaladt a száján a kérdés, amit sosem gondolt, hogy egyszer fel fog tenni. Láthatóan Balázs atyát is meglepte kissé, de saját magát egészen sokkolta. Érezte, hogy forroság önti el az arcát, és a szégyenérzet, amit realizált, hogy ennyire szüksége van a segítségre, szabályosan kupánvágta.
- Én.. nem tudom - kezdte, és beletúrt hajába, tekintetét valahova félrevitte, nem nézett a férfire. Aztán egy pillanattal később visszafordult felé. - Van pár dolog, amire nem vagyok büszke. Ami bánt, és nyomja a szívem. Tudja? És..
Megint elhallgatott, sóhajtott egyet, és kibökte:
- Jó lenne, ha elmondhatnám valakinek, aki nem gyűlöl meg érte.
Vagy legalábbis "hivatalból" úgy tesz, mintha elfogadná, és feloldozhatná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nagyon furcsán érezte magát aznap, mikor felkelt. A bagoly érkezése nem zaklatta fel, hiszen még napok választották el a benne foglalt eseményre invitálástól és a tényleges odameneteltől. De mikor eljött a napja a szigorúan nem randinak, Lilla elbizonytalanodott, és olyan érzés kerítette hatalmába, ami vizsgák előtt sem volt jellemző. Biztos volt benne, hogy ez csak rosszat jelenthet, és ez az egész egy nagyon pocsék ötlet.
Ha annyira szociális hiánya van, majd elhívja Emmát, vagy Bogit, minek kell neki egy hímneművel kapcsolatot építgetni? A fejébe férkőzött ezzel az egész egyedüllét dologgal, és pillanatnyi gyengeségében igent mondott a meghívásra, és most különösen bánta, hogy ő mindig igyekezett betartani a szavát. Nem hátrálhatott ki, és nem azért, mert attól tartott, hogy megsérti az érzéseit. Az ilyesmire annyira nem adott Lilla, de saját erényeit nem szerette sajátkezőleg csorbítani. Ha azt mondta, elmegy vele, el is fog.
Így aztán összeszedte magát, hajat mosott, majd egy szál törölközőben nekiállt ruhát vadászni. És csak nagyjából negyed óra elteltével kapcsolt, hogy mennyire feleslegesen sok időt elcsesz ezzel. Próbálgatott, válogatott, az elnyűttebb darabjait ki is szanálta a lehetőségek közül. Mikor aztán rájött, hogy azon van, hogy csinosan nézzen ki, egyszerre nagyon dühös lett magára, és felkapta azokat a darabokat, amiket tulajdonképpen már a legelején kiválasztott ízlésének megfelelően.
Még így sem volt késésben, és mikor végül elindult a megbeszélt helyre, egy magas derekú, koptatott kék farmerben, felül pedig kedvenc, nyakát is melegítő bordó pulóverében tette, a hideg ellen továbbá pedig egy fehér, nagyon puha sállal és barna kabátjával védekezett, de még a szintén fehér sapkáját is fejébe húzta, ami azonban hagyta szőke hajhuzatagát szabadon suhanni utána.
Időben érkezett, de Alex már várta őt. Intett is neki, Lilla azonban csak egy biccentéssel nyugtázta mindezt, kezeit zsebébe mélyesztve lépkedett a srác felé.
- Helló - köszöntötte ő is, és akarva-akaratlanul elmosolyodott. De szokás szerint csak egy pillanatra. - Ez lenne az? Kösz!
Alexander ajtót nyitott neki, ami vegyes érzéseket keltett benne. Egyrészt jól esett az odafigyelés, másrészt pedig sértette az idejétmúlt szexizmus, ami mögötte volt. Mert, hogy a hölgyet előre kell engedni.
Meg is forgatta a szemét, miközben belépett a helyiségbe, de ezt a másik nem láthatta. Viszont a kisebb tömeget, mely bent fogadta őket, már mindketten láthatták.
- Foglaltál? Másként nem biztos, hogy kapunk asztalt - fordult Alex felé.
Most már, hogy itt voltak, kezdett elmúlni a furcsa érzés, de helyét felváltotta az éhség. El is felejtett reggelizni a nagy készülődésben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Immár helyben voltak, most már nem szívódhatott fel csak úgy. Ha még azelőtt meggondolja magát, hogy ideér, akkor később mondhatta volna, hogy közbejött valami, ami miatt még csak üzenni se tudott, de most már illúziómágiára lenne szüksége, hogy egy bagoly érkezését hazudhassa a másiknak, amiért azonnal és most rögtön távoznia kellene. Egyébként pedig tényleg nagyon éhes volt. Ez pedig egy étterem.
Alex intézte az asztalukat, és csakhamar oda is lettek irányítva a foglalt táblácskával felszerelt négylábúhoz. Nem volt ugyan névreszóló, de miután a pincér egy pálcaintéssel eltüntette onnan a táblát, már biztosak lehettek benne, hogy ez az övéké. Jó helyen volt, közel mindenhez, de mégsem túlzottan a centrumban.
Nekiállt megszabadulni a sapkától, sáltól, de kérdésére Lilla Alex felé fordult, megállva a mozdulatban. Úgy látszik, tényleg nem látta az előbbi arckifejezését a belépésüket követően.
- Én olyan lány vagyok, akit hagyj a francba - felelte őt idézve, kiforgatva kissé szavait.
Persze kapcsolt, hogy feleslegesen bunkón viselkedik, ami egyéb esetekben megengedett volt, és szükséges, de most azért kevésbé. Alex normálisan viselkedett vele, és eddig semmi ráutaló nem volt a magatartásában, ami azt sejtette volna, hogy csak játszadozik vele. Persze a lehetőséget továbbra sem vetette el, de nem érezte szükségét, hogy ezt ki is mutassa folyamatosan.
- Bocs, nem szükséges - folytatta kedvesebbnek szánt hangon, és ki is húzta magának a széket, hogy leüljön. - Ha valóban egyenlőséget szeretnénk a nemek közt, nem tarthatunk fent ilyen idejétmúlt szokásokat, mert akkor ugyanúgy elvárhatnánk azt is, hogy a nő otthon várja a férfit vacsorával. Szép gesztus, de rossz üzenet. Szóval megoldom.
Az étlap az asztalon várta őket, így Lilla rögtön a kezébe is kaparintotta az ő oldalán lévőt, és már falta is szemével a leendő szájjal falnivalókat. Farkaséhes volt.
- Meg tudnék enni egy hippogriffet - sóhajtotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nehezére esett elengedni magát, mert ahhoz bíznia kellett volna a környezetében, jelen esetben pedig kiváltképp Alexanderben. És a bizalom nehezen jött, és apró adagokban Lillától, és amilyen nehezen adta meg, olyan könnyedén vehette is vissza úgy, hogy aztán soha többé egy fikarcnyit se kapjon tőle az illető újra.
De kénytelen volt belátni, hogy a navinés egyelőre semmi kifogásolhatót nem tett, és ő az, aki túlreagálja a helyzetet.
- Kultúrális sajátosság, mi? - kérdezett vissza, miután végighallgatta a másik magyarázatát túlzott udvariasságáról, ami igazság szerint csupán az angol norma volt. Bár persze ott se mindenhol, és bizonyára nem volt feltétel, hogy ahhoz, hogy valaki kiváltképp modoros legyen, angolnak is kellene lennie.
- Rendben, próbálok nem kiakadni minden második mondatodon, vagy tetteden - hagyta végül annyiban megnyugtatásként, immár az étlapot böngészve. Az árakra pillantva aztán eszébe ötlött még valami.
- És már most szólok, meg ne próbáld mindkettőnk fogyasztását magad állni! - jelentette ki, igyekezve a legkevésbé fenyegetőzően hangozni. Csak szerette volna előre tisztázni, hogy ilyesmi nem történhet. Mert azzal csúnyán kisiklanának a nem-randi fogalomköréből.
Apró kis mosolyt villantott Alex szavaira, miszerint a hippogriff alighanem hiányzik az étlapról, de természetesen egyébként sem lett volna szándékában azt kérni. Mágikus lényeket nem fogyasztottak, talán még törvénybe is ütközött. El is határozta, hogy ennek fog legközelebbi szabad kutatási órájában utána járni.
- Egy egész csirke is sok lenne. Még egy fél is. Van gyerek adag vajon? - morfondírozott, de mindegy is, ha nincs, hát majd most lesz, elintézi ő, ha kell. Nem ehet sokat. Muszáj visszafognia magát, itt sokan vannak.
Szerencsére kapóra jött a tématerelés, hálásan sóhajtott fel, és tette le az étlapot maga elé, tekintetét is elszakítva róla. Lehet csak egy salátát kér. Vagy egy szem almát.
- Izgatottan várom - felelte teljesen komolyan, és talán először volt nem olyan a hangja, mint aki szívesebben lenne valahol egész máshol. - Sokat készültem, még átváltoztatástanra is, pedig arra nem is építek. Vagyis nem igazán.
Politikai pályát nézett ki magának, és egyelőre semmi sem terelte másfelé, arról pedig, hogy mellesleg nagyon is járatos a transzformációs bűbájokban, elvégre képes saját magát egy jóval kisebb termetű madárrá alakítani, többnyire mélyen hallgatott. Nem volt titok, a bejegyzett animágusok listájához könnyen hozzá lehetett férni, de nem verte nagy dobra, és nem is hencegett vele sosem. Alighanem még tulajdon húga sem tudott róla, hogy milyen képesség birtokában van.
Megjelent a pincér, és udvariasan érdeklődött italok felől, illetve, hogy sikerült-e választaniuk. Lilla legszívesebben rábökött volna az aktuális oldalra, hogy ezt kéri, de belevájta saját kezébe körmeit, és kért egy pohár vizet. Aztán, ha Alexander is elmondta, mit inna, utána találomra kiválasztott egy szimpatikus fogást - kacsasültet -, és vissza is szolgáltatta az étlapot, mielőtt még valamit választana róla.
- Továbbra sem világos egyébként, hogy mi késztet bárkit arra, hogy olyasvalakivel barátkozzon, akinek erre láthatóan nincs igénye - nézett aztán egyenesen Alex szemeibe, és még kicsit közelebb is hajolt, letámasztva könyökét, és összekulcsolt ujjaira helyezve állát. - Remélem nem megsajnáltál. Mert tökéletesen jól szoktam érezni magam egyedül is.
Ez persze nem volt mindig igaz. Főleg, hogy egyre távolabb érezte magát Sáritól, akiért a világot felforgatta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hirtelen rátört a menekülhetnék. A vágy, hogy felszívódjon, láthatatlanná váljon vagy egész egyszerűen elnyelje a föld, megszűnjön létezni, vagy bármi. Bármi, csak ne legyen itt, ahová minden logikus, számító gondolata még véletlenül sem sodorta volna, és amiről egyedül agyonrugdosott, magányos lelke tehetett. Nyilvánvalóan nem gondolta át ezt az egészet, mert ha megteszi, fel sem merül benne, hogy ilyesmit kérjen.
És meg volt győződve róla, hogy már ezzel a kérdéssel elássa magát, tönkreteszi a nehezen felépített képet önmagáról, és visszasüllyed abba a gödörbe, ahonnét pár éve kimászott, mikor ideköltöztek Németországból. Az egy fordulópont volt Lilla számára, egy új lap, de most úgy tűnt, csak még nyomorultabb lett. Akkoriban, ha szomorú volt, legalább Sárira számíthatott.
Most meg kénytelen egy idegentől segítséget kérni? Nehezen jutott szóhoz
 végül, mert gombóc ült a torkára.
- Én nem olyan pillanatnyinak érzem - sóhajtotta, és végül minden vívódása ellenére bólintott, elfogadva a felajánlott lehetőséget.
- Rendben.. de.. ugye nem bánja, ha védővarázst szórok ki, hogy ne hallja senki, aki erre jár?
Paranoia, legalább az a helyén maradt, ha az esze nem is. Aztán amint elhelyezkedtek, és minden készen állt, már csak Lillának kellett összeszednie magát. Rendezni gondolatait, és egyáltalán eldönteni, hogy hol és mivel is kezdje. Vagy hogy egyáltalán belekezdjen-e. Még mindig volt visszaút. Még mindig elmehetett.
Nagy levegőt vett, szólásra nyitotta a száját, aztán becsukta. Ezt ugyan Balázs atya nem láthatta, de hallhatta, érzékelhette, ahogy Lilla egész testében küzd magával, és próbál bátorságot gyűjteni.
- Egyszer majdnem megöltem valakit - szaladt ki végül a száján az első gondolat. Az, amelyik talán a legrosszabb volt, és egyúttal az, amit talán a legkevésbé bánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elméjében állóháború alakult ki logikus gondolatai és azok közt, melyek ebbe a helyzetbe sodorták. Amik segítségért kiáltottak. Nem tehetett mást, beletörődött abba, hogy ilyen gyenge, és elesett. De azt nem engedhette meg, hogy ezt mások véletlenül is megtudják. Nem hagyhatta, hogy ismét céltáblájává váljon néhány semmirekellő, érzelmi nulla suttyó számára. Ezért aztán kiszórta a védővarázslatokat a teremre, melyektől azt remélték, hogy gondolatait bent tartják, még ha ki is mondja azokat a papnak. Mindent előkészített, hogy a lehető legnagyobb biztonságban tárja fel a lelkét egy olyan vadidegennek, akiben mégis ösztönösen bízni lehetett, még ha ő maga nem is volt vallásos.
Mert ezeknek a dolgoknak súlya van, ha hisz az ember bennük, ha nem. És Lilla, bár nem ismerte Balázs atyát, mégis érezte, hogy nála biztonságban vannak gondolatai, titkai. Így aztán kimondta az elsőt, ami szorosan kötődött az összes többihez is. Hiszen Sári miatt ölte meg kis híján azt a nyomorultat annak idején. Amiért bántotta a húgát.
Azonban ahogy kiszaladt a száján ez az egy mondat, és próbálta volna összeszedni gondolatait a folytatáshoz, a férfi megszólalt, megkérdezte, mi történt pontosan. És bár semmi vádló, ítélő hangsúly nem érződött szavain, Lilla mégis összerezzent.
- Sajnálom, ez rossz ötlet volt - mondta színtelen hangon, és felpattant, mielőtt még meggondolhatta volna magát.
Mit csinálsz, te hülye? Kérdezte magát, de hiába, már ragadta is meg a kocsit, amin a könyveket hozta, suhintott kettő pálcájával, hogy megszüntesse a gondosan elhelyezett varázslatokat, és már fordult is ki az ajtón.
Mire ő, vagy a férfi észbe kaphatott volna, már ott se volt. Hiába döntötte el magában, hogy megteszi, hiába készítette föl magát. Nem ment. Még nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Aprót bólintva nyugtázta a másik szavait, és Lilla még egy mosolyt is megengedett magának. Mikre rá nem veszi őt ez az ember!
- Megegyeztünk.
És bár kicsit fenyegetőbb hangot ütött meg, a szemben ülőt ezzel sem riasztotta el, sőt, biztosította róla, hogy természetesen ő is úgy gondolta, hogy felesben fizetnek. Hogy ez igaz volt-e, azt persze a lány nem tudhatta, de nem is számított, a lényeg az volt, hogy nem fogja ilyesmivel kellemetlen helyzetbe hozni. Ha eleve nem akarta, azért, ha meg most ébresztette őt rá, hogy nem kéne, akkor meg azért.
- Ja, persze. Ha degeszre akarod zabálni magad, miattam ne fogd vissza magad - hagyta rá. Neki megfelelt bárhogy, csak ne akarja az ő részét is állni. Mert azt ő nem állná.
És persze az is fontos volt, hogy azt is megállja, hogy ő maga ne egyen túl sokat. Nem a pénz miatt, azzal nem állt hadilábon, de önmagával nagyon is. Főleg a külsejével. Azt mindenesetre bólintással nyugtázta, hogy Alex szerint elviheti, ami nem fér belé (vagy amit nem akar most megenni).
Örült, hogy Alex szóba hozta a vizsgákat, hiszen ez lehetett az egyik legáltalánosabb téma két diák közt. Egyrészt abszolút randihoz nem illő volt, másrészt olyasmi, ami valóban foglalkoztatta is Vizsnyiczkyt, és nem csak amolyan töltelék-társalgásnak minősült.
Azt persze eddig is tudta, hogy nem igazán egyeznek a tanulmányaik, az egyetlen közös órájuk az átváltoztatástan volt, így nem is lepte meg, hogy az álomfejtésről kezdett el Alex beszélni. Nem tett úgy, mintha komolyan venné, vagy érdekesnek találná, ő olyannyira volt szkeptikus az ilyesmivel kapcsolatban, hogy még csak a közelébe se ment.
- Talán ha meglátnád, hogy az egész úgy marhaság, ahogy van. Az álmok nem jelentenek semmit, Alexander. Csak azoknak a gondolatoknak és érzéseknek az összeturmixolt egyvelege, aminek nincs helye vagy ideje napközben, hogy lekössenek.
Ő túlságosan is földhözragadt volt, ahhoz képest, hogy képes volt madárrá változni és magasan, az égben repülni. A jóslás pedig végképp távol állt tőle, és egyenesen bosszantotta, hogy még oktatják is. Csak egy kamutárgy volt a szemében, egy töltelék óra.
- Nem tartok egyiktől sem - rázta meg a fejét. Miért is tartott volna? Készült, sokat seggelt, és ismételt, nem volt aggodalomra oka. A gyarkolati tárgyakkal is meglesz valahogy, nem tartotta magát ügyetlennek, és eddig nem is kellett szégyenkeznie.
Miután a pincér otthagyta őket, Lilla belevágott a közepébe. Hogy igazság szerint mit is keresnek ők itt. De Alexet úgy tűnt, nem zökkentette ki, nem érte váratlanul a "támadása". Figyelmesen hallgatta válaszát, közben kezeit lehelyezte maga elé az asztalra. Tetszett neki, amit a másik mondott, és csak a végén villant egyet szeme.
- Nem. Azt biztosra veheted, hogy nem engedem meg, hogy lefess - szögezte le. Épp elég volt, hogy az a Farkas Zétény lefotózta. Annak se örült, de legalább nem kellett hozzá órákon át mozdulatlannak lennie.
Különben is.
- Mi ebben olyan érdekes? - kérdezte úgy, mintha Alex épelműjéségében kételkedne. Közben a hajához nyúlt és egy göndör tincset szeme elé húzott.
- Nagyon sokaknak van szőke haja - mondta, miközben elengedte, és az ruganyosan összeugrott és visszahullott oda, ahonnan gazdája kölcsönözte.
Nem kellett volna ezt a részletet kiragadja, csak annyira nem értette, hogy jutott a másik ide az amúgy teljesen rendbelevő gondolatmenete végére. Ő is szívesen beszélgetett volna olyan emberekkel, akik nem olyanok voltak, mint amilyennek várta őket - és amilyennek többnyire bizonyultak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy mondta, valóban volt ellenére beszélgetni. Hisz ezért egyezett bele ebbe a szigorúan nem randiba is. Hogy eltöltsenek egy kis időt a másik társaságában, és megosszák gondolataikat. És mint olyan, ez nem azt jelentette Lilla szemében, hogy szó nélkül végighallgatta és elfogadta a másik véleményét, vagy azt várta, hogy Alex tegye ugyanezt az övéivel. A beszélgetés kétirányú volt, oda-vissza, nem csupán gondolatok szavakká formálása, de azok ütköztetése, megkérdőjelezése. És ő nem olyan volt, aki visszafogná a véleményét, aki finomkodna. Ha emiatt a másik megharagszik rá, legalább hamar kiderül, hogy érdemes-e egymásra időt vesztegetniük, avagy sem.
Egyelőre azonban úgy tűnt, a navinés kitart, de legalábbis nem adta jelét, hogy Lilla szavai sértenék.
- Ezek többsége önbeteljesítő - mutatott rá a lány. - Mint a horoszkópok. Mondanak valami baromságot, és aztán arra figyelsz, és mikor valóban történik valami hasonló, igazoltnak találod. A próféciák is ilyenek, azért válnak valóra, mert az emberek várják, hogy bekövetkezzen, vagy mivel el akarják kerülni, a cselekedeteik épp belehajszolják ezekbe. Ez csak szugeráció, semmi több.
Megrántotta vállait, és olyan arcot vágott, mint aki sajnálkozik. Igazából jó lett volna, ha hihet ebben. Ha hihet sok más olyan dologban, ami az embereknek megnyugvást szokott hozni. Egy jóslat, egy vallás, vagy akár a szerelem. Csupa légből kapott dolog, ami kiragadja az embert a racionalitás nyomorából. Neki nem adatott meg ez a luxus.
És mindezt a tudásvágyának és aziránti fogékonyságának köszönhette, ugyanannak, ami miatt a vizsgákra is most tökéletesen késznek találta magát. Nem szerencse volt ez, ahogy arra egy szemforgatással reagált. Kitartó munka, és odaadás. A cél, és a feladatok szem előtt tartása. De ha Alexnak az volt a terve, hogy lefesse őt, ha ez az egész egy megpuhítási hadművelet első fázisa volt, akkor koppanni fog.
- Emlékezetből? - kérdezte kissé kételkedve. Neki nem volt veleszületett tehetsége, mindent, amit elért, kitartással tette, és az, hogy Alex emlkéezetből képes volt portrét festeni valakiről, azt sugallta, hogy rendkívüli memóriája lehet.
A felszolgáló letette eléjük italaikat, közben Lilla tovább hallgatta Alexet. Furcsállta kicsit szavait, és egyúttal valahogy fel is keltették érdeklődését. Pedig őt a legkevésbé sem mozgatta meg a festészet. Ha már művészetek, a zenénél tovább nem is kell menni.
- A túl bonyolult nem baj. Azt jelenti, átlagon felüli. Én nem látok különbségeket. Persze, valakié világosabb, van, akié sötétebb, de a szőke az szőke.
A szomszédos asztalnál letettek egy nagy tányér aprópecsenyét, és az illata megcsapta Lilla orrát. Körmei finoman belemélyedtek csuklójába, ahogy egyik kezével megfogta a másikat. Rettenetesen éhes volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Továbbra sem igazán értette meg Alexet, de ezt nem a maga gyengeelméjűségének tudta be, hanem annak, hogy a navinés művész. Különösek voltak a meglátásai, és a hozzáállása is a dolgokhoz, és nem úgy tűnt, hogy bármit is felvenne abból, amit és ahogy Lilla válaszolt neki. A lány pedig kezdte ezt kissé fruszrálónak érezni.
- Hiszek neked - hagyta rá végül a dolgot. Azt viszont nem hitte, hogy közös nevezőre jutnának valaha, és egyébként is egyre nehezebben tudta gondolait a közelgő étkezés felől visszarántani.
Nem tűnt jó ötletnek ez az egész egyszeriben, mert nem akarta, hogy lássa őt enni valaki. Pedig nyilván nem gondolta róla senki, hogy oxigénnel táplálkozik mindössze, meg a levegőből kinyert nedvességgel, mint valami növény, de az az abszurd rémkép élt előtte, hogy, mintha csak egy tetris lenne, ahogy magához vesz egy falatot, az már halad is le benne, forgolódik, keresi a helyét, és már épül is be a combjába, vagy a csípőjébe, és ujjogva fogadja utána érkező társait is.
Elhessegette a gondoltot. Csak lenyel pár falatot, a többit pedig elcsomagoltatja. Mindezt szép lassan, nehogy még Alexnek eszébe jusson desszertet is kérni. De még ez odébb volt, egyelőre Lilla a vászonra kerülésének esélyeit latolgatta. Igazából, ha jobban belegondolt, nem is kellett kételkednie a másikban. Ha egyszer ebben volt a legjobb, nem volt olyan meglepő, hogy kivételes érzéke van hozzá.
Kicsit azért felvonta a szemöldökét, ahogy értelmezni igyekezett Alex szavait.
- Szóval azt mondod, nem tudsz kiverni a fejedből? - kérdezte kissé kétkedő hangon. Nem incselkedett, nem lett volna ínyére, ha valaki róla fantáziál, de egyelőre még el se akarta hinni ennek lehetőségét. Nem tartotta magát kicsit sem különlegesnek, ahogy a haja színe is épp olyan unalmas volt, mint bárki másé. Alex is sejthette, hogy furán hangzik, de magyarázkodása csak bogarat ültetett Lilla fülébe, és egyre kevésbé vágyott rá, hogy Alex megfesse, és azon kevesek közé tartozzon, akik felkerülnek a falára.
De jelenleg az éhsége jobban nyomasztotta, és a fájdalomra kapcsolt csak, amint megérezte, hogy körme túl mélyen vájódik húsába. Gyorsan szétválasztotta "civakodó" kezeit, és figyelmét a navinésre fordította.
- Na igen, ebben egyetértünk. Nekem is te tűnsz az álomvilágnak - bólogatott, és még egy mosoly is megült arcán pár pillantra. Hogy ijesztő is? Nem, az nem.
Mielőtt ezen a vonalon további gondolatokat indíthatott volna útnak, végre megérkezett rendelésük, és Lilla szeme csillant egyet, szájában pedig összefutott a nyál, ahogy a fogás elé került az asztalra. Megköszönte a pincérnek, majd ahogy az távozott, hozzá is látott az evéshez. Először csak kóstolgatta, megízlelte a húst, a köretet, még a dísznek szánt salátalevélből is kiharapott egy darabot. Nem akart kapkodni, de mire észbekapott, már nem tudott pár másodpercig megszólalni, annyira teletömte kis pofazacsiját.
Lenyelte a falatot, és kissé zavartan rápillantott asztaltársaságára.
- Bocsánat... elmulasztottam, hogy jó étvágyat! - mondta kissé szégyenkezve. De hát nem volt hozzászokva, hogy nem magában eszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak egy kései vonattal sikerült megérkeznie Bogolyfalvára. Ugyan végigaludta az utat, mégis rettenetesen, gyötrelmesen fáradt volt, fájt mindene, és természetesen gyomra is égett. Ujjperceit ropogtatva, a hegeket dörgölve lépdelt az utcakövön, és fájó szemével hunyorogva tekintett fel egy kinti órára. Rögtön el is kellett vetnie, hogy a Partonum felé veszi az irányt, hiszen az már bezárt. De talán még a Bárka, ahol már járt egyszer Alex-szel, nyitva van.
El is indult a még kivilágított étterem irányába, és közben magában fogadkozott, hogy csak egy kávét kér. Nem ehet, főleg nem ilyen későn, és különben is, talán azzal már amúgy sem szolgálnák ki. Viszont az életmentő nedűre mindenképp szüksége volt, ha még át akarja nézni azokat a nyüves szellemjogi tételeket. Szóval ha kell, könyörögni fog. Igen, arra is hajlandó, bármire, csak adjanak neki egy kávét. A fémes ízt is szerette volna száműzni szájából, de leginkább arra volt most szüksége, hogy fogjon az agya.
Még nyitva volt. Leglalábbis sikerült lenyomnia a kilincset és akadálytalanul benyomni az ajtót, majd belépni a kellemesen meleg térbe. Valóban úgy tűnt záróra van, vendég ugyanis már nem volt, vagy legalábbis Lilla első ránézésre egyet se pillantott meg. Csak egy alak tűnt fel neki, miközben beljebb lépett, és várta, hogy szeme hozzászokjon a benti fényhez, ő pedig alighanem egy itt dolgozó volt. Háttal volt neki, így nem is volt esélye felismerni, mielőtt megszólította volna.
- Jó estét! Bocsánat, tudnék még rendelni..? - kérdezte, egyelőre csak udvariasan, de nem esedezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bernáthy Baromira Idegesítő Zsófia. Ez egyszerűen nem lehet igaz! Lilla alig akarta elhinni, hogy éppen most, és éppen őbele kellett futnia. Ráadásul nem volt olyan állapotban, hogy palástolni tudta volna az arcára kiülő érzelmeket. Az, hogy nem örült a viszontlátásnak, enyhe kifejezésnek hatott, de most ezt muszáj volt figyelmen kívül hagynia, el kellett engednie az eridonos iránt táplált érzéseit, mert történetesen ő volt az egyetlen, aki kávét adhatott neki. Még ha bele is köp, az is jobb, mintha egyáltalán nem jut hozzá.
Rendezte arcizmait, amennyire ez most lehetségesnek tűnt, és még egy pillatnyi, de jól láthatóan megjátszott mosolyt is formált ajkaival.
- Nagyon úgy néz ki, hogy téged - felelte, és bár kedélyesen adta elő, nyilvánvaló volt, hogy a háta közepére kívánja a másikat, nemhogy még éppen őt keresse. De hát mit lehetett tenni? Zsófia kezelte a kávéfőzőt ezen az estén.
Egy pillanatig figyelte a megbűvölt seprűt, ahogy segítség nélkül folytatja a tisztogatást, aztán Lilla közelebb lépdelt a pulthoz, ami mögött egy fürkésző tekintet gazdája várta, hogy mit is akar. Megjegyzésére a szőke gúnyosan felhorkant. Nem igazán tudta hova tenni, de semmiképp sem találta kedves bóknak.
- Csak fáradt vagyok, semmi több, de kösz szépen. - A nyelvén volt valami visszavágás, egy sértés, szerette volna degradálni őt a munkája miatt, de végül egy szó, annyi nem bukott ki belőle.
Nem csupán azért, mert aggódott, hogy csekélyke esélye, hogy kiszolgálást kap, elúszik, akár falevél a vízesés felé, hanem mert egyáltalán semmi lelki erőt nem érzett magában ahhoz, hogy Zsófiával veszekedjen. Egyszerűen nem. Nem ment. Nem akarta ezt csinálni.
Hogy mit akar? Sok mindent, de a pult mögött álló lánytól, aki láthatóan és hallhatóan nem táplált iránta továbbra sem pozitív érzéseket, csupán egy valamivel is beérte jelenleg.
- Egy hosszú kávét kérnék cukorral - mondta, és megdörzsölte véreres szemeit, miközben leült a pulthoz.
Eltávolodhatott volna Zsófitól, valahova hátrébb, de már itt volt, ráadásul az asztalokra már mind fel voltak pakolva a székek. Nem akart rendet bontani. Nem akart gondot okozni. Itt se akart lenni, csak egy rohadt kávét akart!
- ...Köszönöm - préselte ki még ajkai közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Leült a pult mellett, és hajába túrva megdörzsölte elfeküdt nyakát, ami a vonaton alvás egyik kellemetlen utóhatása volt. A másik az volt, hogy még csak nem is pihente ki magát. Erőtlen volt, gyenge, ami persze csak részben volt a kialvatlanság számlájára írható. Ő pedig a kávéban kereste a megoldást, az pedig már csak itt volt elérhető rövid időn belül. Bernáthy Zsófia által.
Még mindig nem akarta ezt az egész rohadt helyzetet elhinni. De muszáj volt jópofát vágnia hozzá, akkor is, ha szíve szerint sóbálvány átkot küldött volna az eridonos két szép szeme közé. Nem lehet bonyolult kezelni azt a kávéfőzőt, megoldja ő magának. De végül is elvetette az ötletet, mert ha veszekedni nem volt ereje a lánnyal, átkozódni végképp nem. Márpedig nem olyannak ismerte meg, aki hagyja magát.
Egészen eufórikus volt a lefőlő kávé hangja, és mikor végre Zsófia letette elé a bögrét, Lilla azt se bánta volna, ha van benne méreg. Egy félmosollyal meg is jutalmazta a poént is felszolgáló lányt, és már emelte is ajkaihoz az italt.
Néhány pillanatig csak szemét behunyva élvezte, ahogy a forróság átjárja belsőjét, és szinte látta maga előtt ahogy apró kis töltések indulnak útra az ereiben, újra életet, és lendületet kölcsönözve tagjainak. Kár, hogy érezni még nem érezte, hogy így lenne.
Közben Zsófia őt nézte, mintha csak azt sugallta volna, hogy "idd már meg, mennék haza", vagy talán azt figyelte, mikor kezd hatni a méreg, amit tényleg belekevert a kávéba. Lilla pedig szótlanul farkasszemet nézett vele, legalábbis amíg bírta fájó szeme. Aztán lesütötte, és ismét megdögtölte. Ekkor érte a pult mögött álló kérdése.
Letette a bögréjét, és belepillantott. Még volt pár korty hátra, és szerette volna rendesen kiélvezni, ezért lemondóan sóhajtott, mielőtt válaszra nyitotta ajkait.
- Csak dolgom volt fent, a fővárosban - felelte kitérően.
Nem akart ebbe belemenni, és végképp nem akart még több kérdést magával kapcsolatban, viszont az, hogy kivételesen nem veszekedtek, vagy rántottak pálcát egymásra, hanem normális, emberi módon kommunikáltak, és az a tény, hogy talán a fáradságtól elment az esze, arra sarkallta Lillát, hogy ő maga is kérdezzen valamit.
- Mondd.. Zsófi. Hogy van a húgom? - megbicsaklott kissé hangja, és azonnal égni kezdett a szeme, úgyhogy pislogott párat, és megköszörülte torkát. - Gondolom tudod, hogy nem áll szóba velem.
Az egyik legjobb barátnője, ha igaz, szóval nyilván tudja. Ahogy azt is, hogy miért nem. Vajon megérdemli egyáltalán, hogy válaszoljon neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem kellett beismernie, mennyire bántja, ami Sári és közte történt. Látszott rajta. Eltekintve a fáradságtól, gyengesétől, a be nem ismert betegségétől, könnyeitől csillogó szemei, bánattól terhes tekintete mindent elmondott helyette. És hangjából is tisztán kivehető volt, ami nem az idegességtől remegett, amiért kénytelen szóba állni Bernáthy Zsófiával.
Igazság szerint elég hamar el is engedte mindazt a neheztelést, és megvetést, amit az eridonos iránt érzett. Nem tudott, de nem is akart most az iránta táplált ellenérzéseivel foglalkozni. Sőt, hálás volt neki a kávéért, és azért is, mert látványosan visszafogta magát vele szemben. Nem rúgott belé, nem használta ki a lehetőséget, hogy ellensége gyengeséget mutat. Először, mióta ismeri.
Talán nem is olyan kiállhatatlan szuka, gondolta Lilla, miközben válaszára várva figyelte, amint Zsófi is tölt magának a kávéból. Nem teljesen tudta mire vélni a gesztust. Talán csak tényleg ő is inni akart egyet, vagy ez már az első lépés lenne afelé, hogy kibéküljenek? Nem volt biztos benne, hogy bele kéne látnia ebbe bármit is, de most egyébként sem a vele szemben álló érdekelte, hanem húga, aki gyakorlatilag hónapok óta levegőnek nézte őt.
Bólintott egyet Lilla, miközben újból ajkaihoz emelte a kávét. Nem tudta már elkerülni, hogy megízesítse egy csepp sós könnyel, így aztán le is tette, hogy megtörölje arcát tenyere aljával.
- Nem.. nem arról van szó, hogy ne tudnám elfogadni, hogy boldog.. valakivel - felelte, és sóhajtott, időt nyerve, hogy folytatni tudja. - Csak nagyon félek.. rettegek, hogy újra bántják. És nem leszek ott.. már megint nem leszek ott, hogy megvédjem.
Tudta jól, mennyire mániákusnak hangozhat időnként, mennyire túlzásba viszi az aggódást Sáriért. Pedig azt is nagyon jól tudta, hogy húga rendkívül talpraesett és kemény csaj, képes kiállni magáért és.. az ég szerelmére, hiszen kiskorukban ő volt az, aki megvédte nővérét!
- Azt mondtam neki, hogy az se érdekel, ha meggyűlöl, csak tudjam biztonságban. De ez nem igaz. - Elkezdtek potyogni a könnyei. Szégyen szemre, Bernáthy Zsófia előtt. - Nem akarom, hogy gyűlöljön!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Alex más volt, mint a legtöbb srác. Ez persze rémesen klisés duma, Lilla nem is mondta volna ki hangosan, de kezdte így gondolni. És félreérthető megszólalásait is épp emiatt emelte ki, hogy lássa, milyen reakciókat vált ki belőle vele.
Tudta ő, hogy a legtöbben feldobott labdának tekitették volna kérdését, és lecsapták volna, egyértelművé téve vonzódásukat iránta, illetve vágyaikat, hogy rövid úton vízszintesbe kerüljenek vele, de a navinés vagy nagyon jól tudta megjátszani magát, vagy tényleg komolyan vette a lány feltételeit, melyek kimondták, hogy ez bizony nem egy randevú, és ők ennek megfelelően nem is úgy viszonyulnak a másikhoz.
Ennek ellenére megintcsak felszaladt a szemöldöke a másik szavaira. Szóval inkább megfigyelt. Vajon őt mennyit nézegette szótlanul? Kissé beleborzongott ebbe a gondolatba, és igyekezett nem úgy felfogni, mint valami perverz kukkolást. Még ha a művészetben gyakorta levetkőztették a festményre kerülő alakokat, remélte, hogy Alexnek eszébe se jutott őt akként elképzelni.
- Tényleg kicsit fura vagy, Alexander - bólintott Lilla, és még véletlenül se lehetett kivenni szavaiból, hogy ez most jó vagy sem a szemében.
Mi sem lehetett volna jobb gondolat-terelő, mint a befutó vacsora, amit végre letettek eléjük. A levitás hozzá is fogott, és bár úgy tervezte, csak csipeget belőle, hamar szóhoz sem tudott jutni a finom falatoktól.
Még az alapvető illemről is megfeledkezett, de szerencsére a srácot ez nem zavarta, sőt, még fel is ajánlotta, hogy Lilla megkóstolja az ő rendelését.
- Csak egy falatot - bólintott a lány, és kicsit elemelkedve a székéről, előrehajolva átnyúlt villájával Alex tányérjához és csent a csípős kacsából. Visszahuppanva rágcsálta, ízlelgette, és bólogatott a végére.
- Tényleg nem rossz. Az enyémen citrom érződik, nem csíp, de oltári - összegezte tapasztalatait, és már falta is tovább. Mire észbe kapott, már a fele eltűnt, és azon kezdett gondolkodni, kérhet-e még köretet.
De mivel továbbra sem egymaga volt, emlékeztetnie kellett magát arra is, hogy ne minden figyelmét az ételnek szentelje.
- Egyébként mihez akarsz kezdeni a Bagolykő után? Lehet abból élni.. amit tanulsz? - Nem tudta elképzelni ugyan, de remélte, nem hangzik túlságosan kétkedőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Még a legöntudatosabb, legmegfontoltabb emberekkel is megeshet olykor, hogy ösztönösen, magukat is meglepve cselekednek. Hogy egyszercsak olyan helyzetben találják magukat, méghozzá saját akaratukból, amire nem is voltak felkészülve. Nem tervezték be, még csak nem is állt szándékukban, ha valaki megkérdezi őket róla. Lilla mostanában egyébként sem volt egészen önmaga, szóval mikor a műszakja végén, amit fogalma sem volt, hogy tudott végigcsinálni, ott találta magát a Balázs atya által is használt terem ajtajában, miközben kopogásra emelte kezét, belehasított a felismerés, hogy épp ilyesmit művel.
Megpillantotta a férfit, aki egyelőre őt még nem szúrta ki, és nem értette, hogy a fenébe gondolhatta, hogy ez jó ötlet. Már a múltkor sem ment, és azóta csak minden pocsékabb volt. Mármint hatványozottan. És már akkor sem értette önmagát, hogy mégis mi a francot akarhat ettől az embertől. Nem hitt Istenben, sem az egész Bibliába gondos válogatás után foglalt tündérmesében, pedig egy olyan világban élt, ahol a varázslat létezik.
Persze tudta, miről szól ez, de attól sem érezte magát jobban. Igazából semmitől sem. Még a repülés sem segített, szóval nem is értette, mit remélhet attól, hogy már megint itt van. Pocsékul érezte magát a változatosság kedvéért egyébként is. Fájt mindene, erőtlen volt, a szemei mintha ki akartak volna fordulni a helyükből. A gyomrát mintha szorongatták volna, amitől kissé meg volt görnyedve, és a nyelés is nehezére esett. Így akarna beszélgetni? Egyszerűbb lenne lefeküdni aludni.
Úgyhogy leeresztette kezét, és sarkon fordult, hogy távozzon inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Gyűlölte a kiszolgáltatottságot. Amikor nem tudott az események útjába állni, jelen esetben azért, mert fizikailag képtelen volt rá. Nem akart így meghalni, és nem csak azért, mert méltatlannak találta, sőt, egyenesen nevetségesnek, hanem azért is, mert nem volt lehetősége senkinek se szólni, ellenkezni, egyáltalán bármit még utoljára tenni vagy mondani.
Nem történt annyira hirtelen, hogy felfogni se tudja, hogy vége van, és ettől csak rosszabb volt az egész. Minden önsajnálatát, szomorúságát, keserűségét volt ideje megélni, míg a földön heverve félájultan várta a végtelen sötétséget. Minden hibáját százszorosára növelte a sokk, hogy esélye se lesz akár csak egyet is kijavítani. Nem kérhet már bocsánatot Sáritól sem...
De aztán csak nem akart véget érni az élete. Még mindig ott feküdt, bénultan, erőtlenül emelgetve szárnyát, és homályosan sikerült felfognia, hogy egy emberi alak körvonalazódik ki előtte. Egy magas, vékony alaké. Lehetett akár nő is, amennyire ki tudta venni, de Lillának eszébe se jutott, hogy nem hogy nem nő, de még csak nem is ember, aki a segítségére sietett. Hallotta, hogy mond valamit, és aztán felemeli őt a földről, de aztán újból elsötétült a világ, és mikor legközelebb látni vélte környezetét, már egy félhomályos házban találta magát.
Puha helyre került, legalábbis lényegesen kellemesebb fekhelynek bizonyult annál, ahová odakint zuhant, de Lillát ez még nem feltétlenül nyugtatta meg. Sajnos félő volt, hogy így sincs biztonságban. A férfi - mert most már aként azonosította - azt mondta, ellátja őt. Ez furcsa volt, bár nem annyira. A legtöbb ember beszélt az állatokhoz, mintha azt gondolnák, megértik, amit mondanak, így a lánynak nem volt oka arra gondolni, hogy megmentője tudja, hogy nem valódi madárral van dolga.
Megvárta, míg visszatér, és amint meglátta közeledni alakját, felemelte fejét, és belecsípett az egyik tollába, kirántotta azt, majd megrázta kobakját. Fogalma sem volt róla, hogy átjön-e az üzenet, de egy próbát megért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hajlamos volt rá, hogy önmagát a szabályok, igazságok fölé helyezze. Hogy ne érvényesítse önmagára azt, amit másoktól elvárt. Ez amolyan kiegészítése volt a cél szentesíti az eszközt elvnek, de egyszerűen arra is visszavezethető volt, hogy ő sem tökéletes. Sőt, nagyon távol áll attól. Hiába az esze, a tehetsége, a szorgalma. Hiába a rendkívüli eredményei, bizonyos dolgokban nagyon is alulteljesített, csak épp a világért se ismerte volna be.
Most azonban átlépett az önmaga köré épített falon, megnyílt valaki előtt, akinek korábban egy apró bibit nem mutatott volna meg az ujján, és képes volt meglátni, és befogadni azokat az igazságokat, amiket nem akart eddig.
Pedig nem kellett lángésznek lenni ahhoz, hogy lássa, ő maga az, aki az árkot ássa Sári és önmaga között. Húga csak éli az életét, ahogy ő szeretné, és Lilla az, aki ezt nem hajlandó elfogadni.
Pedig nem rosszindulatból ilyen vele.
- Én nem akartam bántani - mondta azzal a szomorúsággal hangjában, amiből nyilvánvalóan kitűnt, hogy tudja, mégis sikerült.
Elszúrta, talán menthetetlenül, és erre itt kesereg éppen ennek a csajnak. És Zsófinak igaza volt, a legkevésbé sem volt semmi értelme annak, hogy itt sajnáltatja magát előtte. Talán már kezdte kínosnak is érezni a szőkét, és Lilla cseppet sem tudott ezen csodálkozni.
Megtörölte újból arcát, és visszanyelte maradék könnyeit. Bólintott. Csak úgy magának, de Zsófinak is.
- Nem hinné el, ha bocsánatot kérnék.. de talán idővel majd újra hozzám szól, ha addig békén hagyom.. ugye? - tette még hozzá a megerősítést váró kérdést is nem túl kifinomult, de valóban egyetlen működőképesnek tűnő tervéhez. Testvérek voltak, előbb-utóbb kénytelenek lesznek újra beszélni.
Ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egyszerűen csak el akart sétálni, mintha itt sem lett volna, és ha nem kopog be, valószínűleg sikerül is, hiszen a férfi el volt foglalva, pakolt, és nem csak rá várva ücsörgött odabent. És Lilla azt hitte, vissza is fogta a késztetést, és jelenléte nem hívta fel a figyelmet, de ahogy afölött sem volt akarata, hogy idetalált, úgy tűnt, azt is hiába határozta el, hogy nem kopog az ajtón.
Balázs pedig utána is sietett, és mielőtt a levitás felszívódhatott volna, meghallotta nevét, és a maradásra szólító kérést is a férfi szájából. Megtorpant, hiába ellenkezett minden idegszála ez ellen.
- En.. nem hiszem. Nem tudom - felelte kissé zavarodottan. Szerencsére egy sokkal egyszerűbb kérdést is feltett a férfi, amire már könnyebb és biztosabb választ tudott produkálni, és azt is megkerülte vele, hogy az elsőn kelljen rágódnia.
- Az jól esne, köszönöm.
Megfordult és követte Balázst vissza, a terembe. Valóban szomjas volt, nem igazán ügyelt rá, hogy eleget igyon napközben, de most, hogy torkán ragadtak kissé a szavak, úgy találta, hogy nem árthat. Persze kifogás volt, hogy végül mégis itt maradjon, magát sem tudta ezzel becsapni, de túl gyenge volt, hogy küzdjön még az ösztöneivel is. Épp elég volt az érzéseit kordában tartania. És a falánkságát, ami folyamatosan súlyosbodott.
- Próba volt? Azt hiszem hallottam az éneklést korábban - mondta, miközben tekintete a már összegyűjtött énekeskönyvekre esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Túl finom volt minden. Nem csak az, amit elébe tettek le, de sajnos Alexanderé is, és bár csak egy falatért hajolt közelebb, legszívesebben húzta volna magával utána az egész tányért. Szerencsére volt annyi önuralma, hogy ne tegye, de ami a keze ügyében volt, az gyorsan fogyatkozott. Anélkül, hogy igazán realizálta volna. Lekötötte figyelmét közben a társalgás. Még úgy is, hogy nem látta a srác művészetének értelmét, vagy hasznát a világban, sőt, még azt is megkérdőjelezte, hogy megélhet-e majd belőle. De talán pont ezért érdeklődött, mert ez olyasmi volt, amit egész egyszerűen nem tudott megérteni.
Pedig belegondolva, mitől volt különb ettől a zongorázás? Lilla imádta, még versenyekre is járt fiatalabb korában. De, talán az lehetett a dolog nyitja, hogy ő sosem gondolt erre megélhetésként. Komolyan vette, de akkor is csak kikapcsolódásnak, egy hobbinak, aminek élhetett, de ami leginkább az ő boldogságát szolgálta, semmint mások szórakoztatását.
- Már pont akartam kérdezni, hogy milyen alternatív terved van - mondta aztán egy bólintás közben. Tehát annyira nem volt Alex elrugaszkodva a földtől, hogy ne legyen tisztában vele, a hivatás amit választott, közel nem biztos, hogy jövedelmező lesz. Nem egy konkrét tudást szerzett meg, amivel bizonyos, létfontosságú feladatot láthat el.
- Megpróbálkozhatnál a restaurálással, és közben lobbizhatsz a saját portfólióddal is - merengett el, de aztán megrázta a fejét, mielőtt jobban belemerült volna. - Bocs, nem az én dolgon kitalálni, mit kezdj magaddal, csak ilyen probléma-megoldó a gondolkodásom.
Nem volt véletlen az ő szakiránya sem, elvégre ha valahol igen komoly problémák voltak, az a társadalomban keresendő. A politikában pedig ott lehet, ahol a döntések születnek. Ahol ezrek sorsát és életét befolyásolják.
- Politikus leszek. Képviselő, miniszter, aztán ki tudja. Hosszú távú terveim egészen a csúcsig mutatnak. - Nem volt B terve. Illetve volt, persze, de nem gondolt úgy rá, hogy valaha szüksége lenne rá.
Valami egész másra viszont határozottan szüksége volt, mert ahogy a tányérjára pillantott, elsápadt kissé. Teljesen üres volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szavaira Lilla felpillantott Zsófira. Látta rajta a haragot, talán megvetést is, olyasmiket, amiket maga is érzett önmaga felé. Jól esett volna a feloldozás, egy-két megnyugtató szó, de rá kellett ébrednie, hogy a lehető legrosszabb embertől várja ezt. Már ha egyáltalán várta.
- Igen - mondta elszorult torokkal. Igen, sikerült megbántania a húgát, sikerült talán végérvényesen maga ellen fordítania azt, akit a legjobban szeretett. Ezen nem volt mit szépíteni. És bár fájt Zsófia őszintesége, egyúttal hálás is volt érte. Afféle ébresztő volt, hogy sírhat, kesereghet, sajnálhatja önmagát, attól még nem változik semmi.
Csak elfogadni volt számára ez kvázi lehetetlen, mert Lilla meg akart oldani minden problémát, amivel szembekerült. Igaz, épp ez a tulajdonsága sodorta ilyen helyzetbe, mert úgy gondolta, Sárinak szüksége van arra, hogy ő beleszóljon az életébe, mégis nehezére esett egyszerűen csak feladni, nem erőlködni tovább, hanem hagyni, hogy az idő gyógyítsa be a sebeket.
Zsófia már ránézni sem akart a másikra. Talán - visszhangzott Lilla fejében, és ő bólintott. Csak úgy magának. Megdörgölte szemeit ismét, majd letette a kiürült bögrét, és pár knútot is előkotort a zsebéből. Többet, mint kellett volna, de nem számolgatta.
- Köszönöm... a kávét - mondta halkan, finoman megnyomva az utolsó szót. Annál több mindenért volt hálás, de nem voltak egyszeriben öribarik, és különben is, elégedjen meg annyival, hogy ilyen állapotban látta őt Zsófi.
Felállt, kissé bizonytalanul, és egy bólintással elköszönt, majd távozott. Még mindig várt rá a sok munka a toronyban, de most ha lehet, még kevésbé érezte azt, hogy képes lesz megcsinálni azokat. De talán...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ritkán, de voltak Lillának rossz döntései. Na jó, igazság szerint, ha őszinte akart lenni magával, akkor az utóbbi időben talán gyakrabban is, mint korábban. És a ma reggeli sem volt kivétel ez alól, hiába tűnt laikus szemmel nagyszerű ötletnek.
Történetesen ugyanis úgy döntött, futni fog. Nem azért, mint kisebb korában, mikor megkergették, és galacsinokat reptettek utána, hanem mert állítólag egészséges volt. Sokan csinálták, nem tévedhettek ennyien. Bár persze de, nem kellett messzire mennie, hogy találjon jó ellenpéldát, a politika másról se szólt, mint tömegek megvezetéséről. Kezdett egyre inkább undorodni saját, választott szakirányától.
A testmozgás azonban igazoltan olyasmi volt, ami jót tett, főleg ha az ember egyébként előszeretettel ült egész nap, könyvek fölé görnyedve, megfeledkezve az étkezésekről, és egyszerre, az éjszaka közepén pótolva be mindent. Túlzásba esve, majd erre ráeszmélvén gyötrelmes perceket töltve a mellékhelyiségben. Ebből állt Lilla átlagos napja, és fizikálisan is kezdte érezni ennek mellékhatásait.
Fájtak a tagjai, a háta, az ujjai ropogtak, ha mozgatta őket, és szemei is beesettek voltak. Nem nézett ki túl egészségesen, ami nem volt újdonság, de az, hogy tenni akar ez ellen, már inkább. Szóval keresett magának egy melegítőt, lófarokba kötötte haját, és már épp azon volt, hogy kekocog a lépcsőkön, amikor úgy döntött, hogy maga a futás kezdődhet kicsit később is. Szóval kissé fájdalmas fintorra húzva orrát átalakult, és kireppent az ablakon. Örült végül, hogy így döntött, mert már látott többeket is az iskola körül lődörögni, és inkább el akarta kerülni, hogy meglássák, hogy Vizsnyicky Lilla futni indul épp. Még kiröhögik. Szóval vissza sem változott, míg a város határába nem ért.
Fújt egyet, a térdére támaszkodva - már a repülés is teljesen kifárasztotta - majd lassan elindult. Először csak sétált, aztán kocogni kezdett a kihalt utcákon, de igen hamar szúrni kezdett az oldala, a lábaira meg mintha ólmot kötöttek volna.
Lassított, és lépkedni kezdett, levegőért kapkodva, kezét bordái alá szorítva, mikor valaki elsuhant mellette. Zúgott a füle, ezért nem hallotta meg érkezni, és mikor alakja hirtelen a látóterébe került, megijedt.
- Bazd.. - szaladt ki a száján, de elharapta a mondatot, mert megbicsaklott a lába, és kis híján elvágódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egyszerűen fel nem tudta fogni, hogy lehetett ennyire kibaszottul hülye. Az még hagyján, hogy felvette a földről, elvégre felelősségteljes dolog nem szanaszét hagyni ilyesmit, de hogy juthatott eszébe a nyakába akasztani azt a rohadt ékszert!? Ki csinál ilyesmit? Ostoba, meggondolatlan libák. Körülbelül annak érezte most magát, még napokkal később is, mikor már enyhülni látszottak a tünetek, melyeket a nyilvánvalóan elátkozott tárgy okozott. Amitől Bence az eszméletét vesztette, és melytől úgy egészen mellékesen olyasmit kezdtek egymás iránt érezni, ami nem is volt köztük.
Furcsa - gondolta -, bár már nem volt rá hatással a dobozba, mindenféle varázslattal és védelmi bűbájjal zárt, hóna alatt tartott nyaklánc, még mindig érdekelte, mi van a sráccal. Nem gondolt már rá úgy, dehogy! Viszont nem tagadhatta, hogy tényleg jól érezte magát a társaságában, és ez nem egyedül az átok miatt volt. Az csupán felerősített, kicsit eltorzított pár érzést, de azok nem alakultak volna ki, ha menthetetlenül unszimpatikus, és elviselhetetlen a másik. Utána olvasott az ilyen átkoknak, de azért jobbnak látta, ha szakértő kezekre bízza az ékszert. Hogy azért lehetőleg más kezébe már ne kerüljön így.
Kállay professzort nem találta éppen, ezért indult le Bogolyfalvára, és volt most a Kins & Kensben. Talán itt tudnak valamit kezdeni ezzel a veszélyes cuccal, ha meg nem, majd akkor a minisztériumban próbálja elpasszolni.
- Bocsánat.. - Véletlenül majdnem nekiment valakinek, miután befordult a sarkon.
Nem ismerte, legalábbis még sosem találkozott vele, mégis egyből felismerte az arcát. Olvasott róla, nem is olyan régen az egyik kutatása kapcsán, és ez a fajta találkozás olyan meglepetésként érte, hogy egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Szeme összeszűkült, mintha gyanakodna, és ajkait is összepréselte.
- Remélem közmunkát végzel itt - tette egyből nyilvánvalóvá, hogy tisztában van vele, hogy kivel áll szemben. Nem tudta, mennyire tud magyarul, ha tud, illetve, hogy működnek-e fordítóbűbájok a boltban, ezért inkább angolul szólalt meg.
Azt viszont végképp nem tudta, minek állt egyáltalán szóba vele. Nem mintha azt feltételezné, hogy Krise a Zengőbarlangból szabadulva bolti lopásra adja egyből a fejét, szóval nyilván nem a lelkiismerete szólt ki belőle. Akkor talán.. a kíváncsiság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Valami más lehetett az oka. Elvégre mit érdekelné őt, hogy mit keres itt egy büntetett előéletű fazon? Nem azért szólította meg, mert a körmére akar nézni, esetleg felügyelőtisztet játszana. Egyáltalán nem érdekelte, ha elkövet valamit, ami miatt leültetik a maradék időre is, ami még van neki. Kivéve persze, ha komolyan ártana valakinek, de ugye ilyesmiben nem találták bűnősnek.
Jobban is utánanézhetett volna, hogy vajon csak bizonyíték híján, vagy tényleg ártatlan volt ebben. De ha mégse, talán tart tőle? Most, hogy felegyenesedett, és rámordult, jóval fenyegetőbbnek hatott, de Lilla könnyedén kitapintotta pálcáját zsebében, nem tartott attól, hogy ne tudná megvédeni magát. Különben sem egy eldugott sikátorban voltak, hanem egy üzletben. Ahol mások is voltak.
- Mit érdekel az? - villant meg a szeme a durva kérdésre, és máris érezte, hogy ismerős méreg futja át az ereit. De nem! Nem csinálhatta ezt folyton. Nem ezért szólította meg. Nem veszekedni akart. Már megint. Még valakivel.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, és beszívta a levegőt. Lépett egyet hátra, és felemelte kezeit.
- Ne haragudj - kezdte, és még egy apró mosoly is átsuhant az arcán. Csak amolyan feszültségoldásként. - Nem akartam tapintatlan lenni, csak felismertelek és.. érdekelt, mi járatban vagy itt.
Vagy valami ilyesmi lehetett, nem tudta biztosan. Amit tudott, hogy a viselkedésén, azon, ahogy az emberekhez viszonyult, változtatnia kell. Az átok felerősítette ezeket és a Bencével való kontraszttal rávilágított, hogy menyire nincs ez rendben. De mi van, ha normálisan, kedvesen, vagy legalábbis ilyesmiket pedzegetve el tudna beszélgetni egy ilyen alakkal? Az már aztán fejlődés lenne, nem igaz?