Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=387226#post387226][b]Emma McNeilly - 2014.09.18. 17:02[/b][/url]

Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=408947#post408947][b]Adam Kensington - 2014.10.24. 17:08[/b][/url]

Egyes éjjeleken nyakamba veszem a nagyvilágot, míg másikakon Kírával vagyok, amíg álomba nem szenderül, én pedig kikászálódom mellőle, és vagy otthon ténykedek valamit, vagy ellátogatok a faluba, ahol biztosan betérek a ketyere kereskedésünkbe, elszórakozni ott egy-két órát, vagy éppen csak beugrani az új adag vérért, ha akad. Meglepően bőkezűek velem a kedves vásárlók. Nem kíséreltem még meg ilyesmit ezelőtt. Mármint hogy a varázslóvilág tagjaitól véradományt kérjek. Pedig pár évtizede motoszkált már a gondolat a fejemben. Azt hiszem, csak a megfelelő alkalomra vártam, ami ennek az üzletnek a beindításával el is érkezett. Hiszen bárkinek, aki nem ódzkodik attól, hogy megcsapolják, minden bizonnyal kecsegtetően hat az ajánlat, hogy eképpen spóroljon egy keveset az anyagiakon. Sokan élnek vele, az én legnagyobb megelégedésemre. Megeshet, hogy hamarosan már egyáltalán nem szorulok rá arra, hogy kórházak vérkészleteit dézsmáljam. Mondanom sem kell, ez igazán pazar lenne.
Ahogy benyitok a boltba, megszólal a kis csengettyű, kedvesen csilingelve egy csöndeset, jelezvén érkezésemet. Már odakintről megláttam az idebent ténykedő Kinseyt, akinek mint máskor sem, most sem köszönök hangosan, pusztán biccentek egyet. A napi rutinunk részévé vált, hogy a másik társaságában legyünk, és hol csak némán bütykölgetjük a ketyeréinket egymás mellett, hol értekezünk egy keveset, hol közösen dolgozunk valamin. Különös és kellemes kapcsolat a miénk. Nem tudunk sokat a másikról, de nem is nagyon kell. Részemről legalábbis soha nem éreztem szükségét annak, hogy kiszedjem a másikból élete fő adatait. Nekem ez annyira nem lényeges, szerintem nem ez dönti el, ismersz-e valakit. Kinsey meg viselkedéselemző lévén úgyis leszűri magának, amit akar. Persze, idővel egyre több dolog kerül napvilágra a beszélgetéseink folyamán, azonban nem törekszünk görcsösen arra, hogy kipipáljuk ezeket a sablon témákat. Inkább egyszerűen élvezzük egymás társaságát és az összhangot kettőnk között. Részemről legalábbis biztosan élvezem. Társtulajdonosomnak pedig talán újdonságként hat, hogy akad valaki, aki hasonlóan nagyra tartja a logikus gondolkodást, valamint akit egyáltalán nem zavar mogorva, cinikus természete.
Miután tehát egy bólintással üdvözöltem Őt, a vevőpulthoz sétálok, amelyen egy közepes méretű, becsomagolt doboz foglal helyet. Adam Kensington részére. Szoktam hozatni ezt-azt magamnak, amit az alkalmazottak átvesznek, és itt hagynak nekem. Ez a szóban forgó is egy ilyen küldemény. Bontogatni kezdem fehér kezeimmel. Sötét hajam arcomba lóg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=409421#post409421][b]Matthew G. Kinsey - 2014.10.25. 02:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=409544#post409544][b]Adam Kensington - 2014.10.25. 14:10[/b][/url]

Társtulajdonosom hiába próbálja a nagy varázsolgatással leplezni kíváncsiságát, amely a csomagommal kapcsolatban támadt fel benne, hiszen fülemben dübörög szívverése, ami bizony arról árulkodik, hogy enyhe izgalomba jött, amint az asztalhoz léptem. Persze, nem fogom jelét adni annak, hogy pontosan tudom, mi játszódhat le benne. Nem szoktam ilyet csinálni. Kellemetlenül érintené ez mindazokat, akik körül vesznek. Főleg ezt a fiatalembert itt nem messze tőlem. Megtartom, elraktározom magamnak felmerülő gondolataimat, ahogyan mindig. A mobilkészülék felett mormogó viselkedéselemző mondjuk pont ellenkezőképpen szokott eljárni: szereti egyből belevágni mások arcába, hogy mennyi mindent állapított meg róluk egy halántékvakarásuk vagy egy kijelentésük nyomán. Részemről ezzel sincsen semmi gondom. Nem előnytelen, ha valaki felhívja rá az emberek figyelmét, hogy miközben görcsösen próbálják megőrizni a kis titkaikat, mennyi mindent mondanak el magukról a puszta létezésükkel.
- Olyasmire készülők, amit már pár éve kerülgetek... - szólok csöndesen, rekedt hangomon, lefelé pislogva a kicsomagolt dobozra, aminek most felnyitom a tetejét, és tartalmára tekintek. Szemem sarkából valamint egyéb érzékszerveimre támaszkodva követem nyomon Kinsey reakcióit.
- Merőben szokatlan, már-már pikáns és igen abszurd ötlet ez a részemről. - fűzöm tovább a szót, egyre csak húzva a férfiú idegeit, mígnem belenyúlok szépen a dobozba, és a szivacsok közül kiemelek egy darabot annak tartalmából.
- Volt már dolgod ilyesmivel? - fordulok társam felé, kezemben egy  feketére festett, rozsdamentes acélból készült, nagyjából 50 cm hosszú, földbe szűrható kerti lámpával, amelyet nem más működtet, mint az izzó fölött, a tetején található... napelem.
Figyelem Kinsey arcát, várva a pillanatot, amikor rájön, minek szólt a kis bevezetőm, mégis miért olyan különleges ez a helyzet. Nagyon figyelek, mert a viselkedéselemző észjárását ismerve, talán a pillanat töredéke elég lesz neki a felismeréshez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=412517#post412517][b]Matthew G. Kinsey - 2014.10.28. 21:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=413772#post413772][b]Adam Kensington - 2014.10.30. 15:11[/b][/url]

A viselkedéselemző beletrafált ugyan a helyzet különlegességének mivoltába, ám gondolatban lekicsinyelte és némileg elodázta azt. Milyen kár. Természetesen átnyújtom neki a lámpát, hadd tanulmányozza, majd sorra kiveszem a többit, hogy egyesével megszemléljem őket. A doboz nem rejt mást, mint egy egész szettet ebből a napelemes eszközből, hogy bőven legyen mi világítson a kertben. Bólogatok csak, ahogy kifejti, mit tud ezen technológiáról.
- Valóban szimpatikus. El sem tudom mondani, mennyire jó iránynak tartom, hogy e felé menjen el az emberiség. A természet alapvető energiáinak kamatoztatására, nem piszkálva bele annak rendjébe. - árasztom ki egy kissé gondolataimat, szelíden ecsetelgetve őket rekedtes hangomon, miközben a kezemben lévő lámpával babrálok. Elszerzek egy csavarhúzót a közeli szerszámos ibrikből, és nekilátok szétszedni.
- A filozófia kevéssé áll Hozzád közel? - érdeklődöm meg társamtól, odapillantva rá, miközben szakszerűen szedem darabjaira a földbe szúrható szerkezetet, a rúdját félretéve és a fejével foglalkozva behatóbban. A kérdésem egy laikus számára úgy hathat, mintha a semmiből jött volna, mintha nemes egyszerűséggel témát váltottam volna, azonban a mellettem álló férfiú nyilvánvalóan vissza tud csatolni az előzőekre.
- Hozzám közel áll. - osztom ezt meg Vele csöndesen.
- És az a gondolat, hogy vámpírként egy olyan szerkezettel teremtsek a kertembe este világosságot, amely magába fogadta a számomra ártalmas sugarakat, és amelyet ezáltal a nemrégiben alábukott nap energiája működtet, mintegy elhozva hozzám az éppen csak elmúlt, rettegett nappalt magát... - hagyom kicsit a levegőben felvitt hangsúlyú, terjedelmes mondatomat, éppen a kiszerelt lemezszerű elemet forgatva fehér ujjaim közt.
- Szerintem igencsak pikáns. - alkalmazom ismét ezt a jelzőt dúsan kifejtett gondolatomra, immáron belenézve társam szemébe izgatottan csillogó tekintetemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=417511#post417511][b]Matthew G. Kinsey - 2014.11.06. 22:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=419500#post419500][b]Thege Ágost - 2014.11.11. 22:58[/b][/url]

Nagy peckesen kidüllesztette mellkasát, majd szemügyre vette magát a kirakatban. Ócska pennák, nevetséges mugli ketyerék, molyrágta vackok – még szerencse, hogy egyvalaki különb mindez evilági hiábavalóságnál. Zsebéből előhúzta pálcaként használt fakanalát, majd az övébe tűzte – így majdnem olyan, mintha kardja volnék. Gyémánt s rubin, ezüstmarkolattal. Már csak egy tömör aranyóra kellene - épp evégett tévedt is ide.
Hirtelen elhatározással belépett a boltba, majd szigorú pillantással nézett körbe a poros helyiségben. Ami azt illeti, kényes királyi ízlésének nem tett jót ez a sok pormacska: még a végén kiújul az asztmarohama. Kutatva nézett körbe, hogy megtalálja a bolt eladóját, de biz nem látott senki emberfiát. Köszönni csak azért nem köszönt, mert mégiscsak úgy illik, hogy az alattvaló üdvözölje az uralkodót – ennyi alázat pedig e világvégi, hitvány kis boltocska mélyén is elvárható volnék. Megköszörülte hát a torkát, ami úgy hangzott, mintha egyszerre húsz sertésnek lenne tüszős mandulagyulladása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423454#post423454][b]Návay L. Viktor - 2014.11.19. 01:12[/b][/url]

Egy séta még az éjszaka kellős közepén is jót tesz, ha nem bírok aludni, márpedig ma valahogy nagyon nem akart összejönni. Nem volt elég a tea, de még az sem, hogy újrarendeztem a teljes könyvállományomat, úgyhogy nem maradt más, mint kitenni a lábam a kastélyból, hátha a friss levegő meghozza a kívánt hatást. A falu ilyenkor már eléggé kihaltnak tűnik, így arra indulok, talán még azt is megnézhetném, van-e errefelé kocsma. Persze, melyik valamire való faluban nincs kocsma, csárda, valami, ahol le lehet ülni egy hosszú nap után és meginni valamit, csak itt még mindig fogalmam nincs, hogy az ilyen létfontosságú csomópontjai a társasági életnek merre is lelhetők fel. Az utcák maguk különben is sokkal érdekesebbnek mutatkozik még egyelőre. Majd csak azt kell megtalálnom, hol is lelhető fel ilyen többnyire füstös lokál, ha mégis szocializálódásra adnám a fejem netán még ma este. Egyelőre jobban tetszik az utca, minden csendes, szinte kihalt, de néhány ablakon túl élet van. Ahogy itt ácsorgok összehúzva magamon a kabátom, az egyik zugban nem éppen bizalomgerjesztő, de annál érdekesebb kereskedésre figyelek fel. Furcsa, de ég a villany az ablakon túl, és a kíváncsiságom máris fölébe kerekedik a józan észnek, legalább azt megnézhetem végtére is, hogy micsoda is valójában ez a hely. Közelebb sétálok, egészen az ajtóig, hogy rájöjjek mi is ez, majd nevethetnékem támad, amint birtokába jutok az áhított információknak. Most komolyan, nekem is a legjobb helyet sikerül kiszúrni még egy minden tervet nélkülöző séta alkalmával is. Sose értettem, mit szeret annyira ezekben a ketyerékben Matthew, de amióta csak ismerem, mindig is rajongott értük. Bent mintha némi mozgolódást vélnék felfedezni, legalábbis a szemem sarkából úgy észlelem, és amilyen megszállott, nem kizárt, hogy éjszaka is itt ücsörög a szerkentyűi között. Talán szétnézhetnék, mi mindent rejt az ablakon túli világ. A hirtelen ötlethez természetesen máris társul a tett, bekopogok, mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy az éjszaka kellős közepén én nézelődni szeretnék, de hátha nem köveznek meg érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423458#post423458][b]Adam Kensington - 2014.11.19. 01:35[/b][/url]

Nem bütykölni jöttem a boltba. Azt sokkal jobban szeretem mostanában Kinsszel csinálni. Ha egy ketyerével mégis nélküle akarnék szórakozni, csak eljövök érte az üzletbe és hazaviszem. Jobb nem egyedül fogadnom az éjjel ide betérőket, mert bár társtulajdonosom sem éppen egy kedves személyiség, Ő legalább nem hozza csak úgy a frászt az emberekre a megjelenésével, én viszont szoktam. Úgyhogy kivételes alkalom, hogy egyedül matatok a boltban, az oka viszont rém egyszerű: a véradományokért jöttem. A hátsó szobában áttöltöttem a fémtartályokba, és most rendezgetem őket a vevőpulton a dobozban, amiben haza akarom szállítani őket. Hallom közben, hogy valaki sündörög odakint a kirakat előtt, de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget... míg be nem kopog.
- Igen. - mordulom a beengedőnek szánó szót, rekedtes hangomon, amely igazából akár Kinseyé is lehetne, tekintve, hogy eléggé mogorvának és lekezelőnek hathat. Elég az hozzá, hagyom egy kicsit a pakolást és egy kelletlen mozdulattal fordulok félig a bejárati ajtó felé, fehér kezeimet magam mellé lógatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423460#post423460][b]Návay L. Viktor - 2014.11.19. 01:53[/b][/url]

Becsléseim szerint legalább további húsz-harminc felfedezhető kereskedés vagy vendégeit tárt ajtókkal váró szórakozóhely lehet, amit felfedezhetnék, de még önkéntelenül is ahhoz az egyhez sikerül eljutnom, ahol Matthew napjainak legalább felét tölti. Ez is pusztán saccolás. Talán többet is. Nem számít a pontos adat, különben is sokkal izgalmasabbnak mutatkozik hirtelen mindaz, ami az üvegen túl van, mint a valószínűségszámítás rejtelmei. Félvér létemre messzire kerülni igyekszem mindent, aminek köze van az elektronikához, most azonban mégis kíváncsi leszek, mi olyan különleges bennük. Kopogásomra gyorsan érkezik a válasz. A hanglejtés alapján Matthew is lehetne. Kellőképpen mogorvának hangzik az embereket nem igazán kedvelő barátomhoz, de mégsem ő az. A hang tulajdonosát nem ismerem fel, még akkor sem, amikor már az arcát látom. Nem találkoztunk még, állapítom meg magamnak.
- Jó estét. Elnézést a zavarásért, azt hittem, Matthew-t, mármint Kinsey-t itt találom. Csak szerettem volna körülnézni, olyan érdekesnek tűnt kintről a hely, de majd visszajövök máskor - szólalok meg rövid szünet után, elvégre igazán nem akarok én zavarni. Bizonyára ő sem rám számított, ahogy én sem rá. Futólag körbepillantok azért, és az is megfordul a fejemben, hogy kérdezhetnék róla, de azért utólag biztos leharapná a fejem is. Rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet. De mire jók a rossz ötletek, ha nem arra, hogy megpróbáljam megvalósítani őket.
- Régóta dolgozik itt egyébként? Mármint Kinsey. Mindig is érdekelték a mugli szerkentyűk - szólalok meg ismét. Ügyes, ezért tényleg haragudni fog. Ráadásul még csak azt sem tudom, kihez van szerencsém. Talán inkább tovább kellett volna próbálkozni az alvással, de megszólaltam, már nem igazán van visszaút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423471#post423471][b]Adam Kensington - 2014.11.19. 02:20[/b][/url]

Egy fiatal, vörös srác. Nem láttam még. Köszön és illedelmesen kezdi a mondókáját. Megérdemli, hogy ne ilyen féloldalasan hallgassam végig. Szépen felé fordulok. Szóban nem viszonzom az üdvözletet, a figyelmem az üdvözlet. Fekete szemöldököm finoman összevonom a Matthew név hallatán. Először azért, mert erről nem jut eszembe egy ismerősöm sem, aztán meg azért marad úgy sápadt ábrázatom, mert rájövök, Kinseyről beszél. Mégis ki hívja Őt így? Már éppen mondanám neki, hogy nyugodtan fáradjon beljebb és nézzen csak körbe bátran, amikor magától úgy dönt, hogy mégis marad és kérdezgetni kezd.
- Gyere be... - invitálom csöndesen, és visszafordulok a doboz felé nyurga, sötét alakommal, folytatva a pakolást. Ez a bolt egyben tárlat is, így lett berendezve és úgy gondoltuk, ha bárki itt tartózkodik közülünk, az olyan, mintha nyitvatartási idő lenne. Nem véletlen volt nyitva az ajtó.
- Ő a tulajdonostársam. - javítom így ki a kérdését és egyben felfedem, ki vagyok. Legalábbis a viszonyomat Kinseyvel. Vagyis egy részét. Persze, nem tévedett a fiú, hiszen a viselkedéselemző valóban itt dolgozik, csak hát nem egyszerű alkalmazott, hanem övé a hely a partneremként.
- Pár hónapja a miénk a bolt. - felelem, végezve az utolsó simításokkal, ami a fémtartályok elrendezését illeti, szóval lezárom a dobozt.
- Kihez van szerencsém? - fordulok vissza a vöröshöz, nyugodt, semmilyen hangon kérdezve. Bár úgy tűnik, közeli ismerősök, azért jó volna tudni, ki érdeklődik ennyire Kinsey iránt. Mondjuk olyan szempontból lényegtelen, hogy személyes információkat úgysem adok ki róla senkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423475#post423475][b]Návay L. Viktor - 2014.11.19. 02:31[/b][/url]

Belépve a köszönést követően igyekszem rövid magyarázatot adni arra, mit is keresek itt az éjszaka kellős közepén. A név hallatán összevonja kissé a szemöldökét, mintha nem lenne ismerős, és igazából már meg sem lepődöm rajta. Mindig is a családnév volt a nyerő, Matthew-t, nem tudom, szólítja-e még valaki rajtam kívül a keresztnevén. Talán, de nem vennék rá mérget. Az invitálásnak eleget téve beljebb lépek, és még az egyik polchoz felé is teszek néhány lépést érdeklődve pislogva az ott látható, számomra teljesen ismeretlen ketyerékre, közben pedig Róla kérdezek. Meglepetten pillantok fel a válasz hallatán. Ezt nem tudtam, nem említette, bár két meglehetősen heves veszekedés közepette talán nem is ez volt a legfontosabb közlendő információ.
- Értem - bólintok, és csak most jövök rá, a kérdés hallatán, hogy nem mutatkoztam be. Teljesen felé fordulok, és kezet nyújtok.
- Elnézést, foghatnám a késői időpontra is, de igazából nincs mentségem arra, hogy még nem mutatkoztam be. Návay Viktor - pótolom az elmulasztott bemutatkozást, majd csak, hogy tisztább legyen a kép, úgy érzem, kell még egy fél mondat legalább.
- Kinsey-t még az iskolából ismerem - jelentem ki, bár nehezemre esik a családnevét használni. Sose szerettem így hívni, viszont talán jobb lenne mégis egyébről beszélni, mint róla.
- Ahogy látom, igazán sok érdekesség van itt. Nem tesz kárt ezekben a műszerekben a mágikus tér? Bocsánat, igazán nem értek ezekhez - pedig érthetnék, de sose érdekeltek, magam sem tudom, mitől lett most olyan sürgető a kényszer, hogy megtudakoljam, mégis hogy működik ezen a helyen bármi, ami elvileg nem működhetne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423476#post423476][b]Adam Kensington - 2014.11.19. 02:49[/b][/url]

Meglepem a válasszal. Úgy veszem észre rajta, bár ismeri Kinst, sok a hiányosság a tudásában. Ám igazából az, amit leolvasok róla, amikor épp a tulajdonostársamról beszél vagy hall, elég sok mindenre enged következtetnem... Szegény srác, egyik viselkedéselemzőtől esik a másikig. Habár nekem nem hivatásom ez, csak hát van pár száz év tapasztalatom az emberekről, a reakcióikról meg az árulkodó jeleikről. A különbség a bogyori hajú és köztem, hogy én soha nem dörgölöm az észrevételeimet mások orra alá. Nem mintha engem zavarna, mikor Ő megteszi. Valószínűleg ezért vagyunk meg ennyire jól. Engem egy cseppet sem idegesít sem a goromba, lekezelő természete, sem az, hogy a logikus gondolkodást mindennél előrébb valónak tartja. Sőt, igazából ez utóbbi kifejezetten vonzóvá teszi számomra a lényét.
- Adam Kensington. - mutatkozom be a továbbra is nagyon udvarias fiúnak, és nyújtom oda neki nagy, hűs, fehér kezemet, finom eréllyel megrázva az övét, miközben némileg arcomba lógó tincseim mögül figyelem Őt. Elárulja, honnan ismeri Kinseyt. Csak rövidet bólintok rá.
- Mi biztosítjuk, hogy ne tegyen. - felelem egyenletes hangon.
- Itt megbűvölik vagy felrúnázzák őket. - részletezem kicsit a mikéntet, feltárva a vörös előtt, mivel foglalkozik főként az üzletünk a szimpla árusítás mellett. Direkt nem azt mondtam, hogy megbűvöljük és felrúnázzuk, hiszen én ilyesmit nem végzek. Nem tudok. Nem vagyok varázsló. Részemről csak élvezem a saját ketyerebolt előnyeit. Kinseyhez hasonlóan rajongok a technikai vívmányokért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=424078#post424078][b]Návay L. Viktor - 2014.11.20. 16:24[/b][/url]

Társtulajdonos. Egy véletlen meghallott párbeszéd-töredékből, ahol egy mondatban került említésre Matthew és a ketyerekereskedés, nem derült ki számomra ez, de most, hogy már azt is tudom, kihez van szerencsém, még a kereskedés neve sem annyira különös. Kezdem érteni. Kezet rázok vele, közben meg csak úgy magamnak nyugtázom, hogy milyen hideg a keze. Az okához semmi közöm, így a lehetőségeket sem igyekszem végigvenni, még magamban sem. Nem ezért vagyok itt. Jobban belegondolva nem is igazán tudom, miért vagyok itt.
- Örvendek, Mr. Kensington - jelentem ki, és tényleg. Talán jobb is, hogy vele sikerült találkoznom, és nem Matthew-val. A különféle jelentőségű és célú szerkezetekről érdeklődöm inkább, ha már megtehetem nyugodtan. Ekkora tömegben az én érdeklődésemet is képesek felkelteni, noha tudom, hogy ettől még sose lennék képes köztük élni. Nem rajongok értük. Nem is értem őket, hogy őszinte legyek, de most rácsodálkozom erre a világra. Bólintok a válasz hallatán. Tehát ezt folyik itt: elérik, hogy a mugli világ találmányai mágikus térben is használhatóak legyenek. Egyre érdekesebb. Még a módszerek nevére is fény derül, bár ettől nem éppen leszek okosabb, hiszen fogalmam sincs, mit takarnak a megnevezések.
- És az pontosan mit jelent? Már persze, ha nem szakmai titok, természetesen. Csak nem értem, és érdekel, hogy ha behoznám a telefonom, az... a rúnák kiiktatják a mágikus teret? Vagy ez hogy működik? - kérdezek rá nyomban, közben meg ott ácsorgok egy helyben, mert mennék is közelebb a polcokhoz, nem is. Tartok tőle, hogy ha valamit kézbe vennék, még tönkre tenném, pedig nem is porcelán, de az az érzésem támad, hogy akár az is lehetne. Én meg az elefánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=424195#post424195][b]Adam Kensington - 2014.11.20. 20:36[/b][/url]

Ahogy a fiú kérdezgetője megindul, csak nézem Őt kifejezéstelen, lágy vonásokkal, és mélyről szusszanok egyet. Hallgatom, mikről érdeklődik, aztán még a válaszom előtt rendezkedni kezdek a vevőpulton, a doboz mellett. Ilosvai úr néha széthagy rajta ezt-azt. Elég szórakozott mesterember.
- Ha megbűvölik, akkor varázstárgy lesz. Mágia hajtja majd, ami egy részről praktikus, hiszen állandóan működhet, más részről viszont egyfajta önálló életre kel, mint minden varázslatos holmi. Szeszélyes is lehet. - kezdem el bársonyos, egyenletes hangomon részletezni, mit takarnak az említett módszerek. Közben pakolok tovább az asztalon.
- Ha felrúnázzák az eszközt, tehát beleégetnek egy ősi jelet, akkor az védelmet ad számára a mágikus térben. Így az energiaszintje mondjuk nem állandó, de egy egyszerű varázslattal -úgymond- feltölthető. - ismertetem a másik eljárást. Azt már nem teszem hozzá, hogy Kinsey ezt próbálja kitanulni éjt-nappallá téve. Nem az én stílusom másokról beszélni, kiadni a dolgaikat. Nem mintha titok lenne, de akkor sem kenyerem, még így sem, hogy a srác ismeri tulajdonostársamat. Igazából így végképp nem. Meg ráadásul már így is többet beszéltem most pár perc alatt, mint néha egész nap. Dehát ha ennél rövidebben felelek, csak újabb kérdéseknek engedtem volna utat. Spóroltam magunknak.
- Nézz körbe, ha gondolod! - biztatom erre a vöröst, visszafordulva felé. Részemről ráérek. Nem sietek sehová. Soha. Mégis hova kéne? Előttem az örökkévalóság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=425162#post425162][b]Matthew G. Kinsey - 2014.11.22. 17:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=426629#post426629][b]Adam Kensington - 2014.11.25. 18:31[/b][/url]

Békés csodálattal adózom annak, ahogy a férfiú a mágiát hívja segítségül a lámpa szétszereléséhez, tanulmányozásához. Ha rendelkeznék hasonló mágikus képességgel, úgyszintén alkalmaznám néha ezt a módot. Mondjuk, igazából megtehetném magam is, hogy mondjuk egy pillanat alatt kapom szét a szerkezetet, emberfeletti gyorsaságomnak köszönhetően, ám szeretem a dolgaim nagy részét még a halandókénál is komótosabb tempóban végezni, kiélvezve a részleteket, hiszen... hová sietnék?
Ahogyan Kins szemébe nézek, és meglátom arcán azt a Tőle szokatlan, meleg, barátságos kifejezést, kénytelen vagyok halványan feljebb görbíteni a szám szélét. Ez az egész köztünk egyetlen pillanat az egész, ám ez a pillanat annál jelentősebb, erősebb és kedvesebb.
- Hm. - sütöm le a tekintetemet, elmerengve társam kérdésén, közben megnézve magamnak a napelemes kütyü alkatrészeit, hosszú ujjaim közt forgatva azokat.
- Ezt így nem mondanám. Persze, a rettegett jelző ettől még teljes mértékben megállja a helyét. De inkább csak a hangzatosság kedvéért használtam. - vallom meg, susogva, lágy vonásokkal.
- Inkább félem. Igen, inkább így mondanám. - bólogatok, a szerkezettel babrálva.
- Képzeld el, hogy a napod egy jelentős részében, meghatározott időben nem nézhetsz ki az ablakon és nem léphetsz ki a házadból, mert egészen biztosan tudod, hogy akkor megsérülsz vagy nagy eséllyel meghalsz. És így éled le az életedet. Ebben a tilalomban. - ecsetelem csöndesen, megpróbálva így közelebb hozni az érzést Kinshez. Oldalra sandítok rá.
- Egy idő után megszokod és már nem táplálsz iránta olyan erős érzéseket, mint a gyűlölet vagy a rettegés. A részeddé válik. Elfogadod. De... félni örökké féled. - folytatom lágy hangú magyarázatomat, miközben összeszerelem a darabjaira szedett eszközt.
- Mondjuk nálam még az is hozzá jön, hogy elég rosszul vagyok nappal. Nem biztos, hogy ez minden fajtársamnál így van. Részemről nehezen maradok meg olyankor még a behúzott függönyök és zárt ajtók mögött is. Kifejezetten nyűgös leszek. - teszem azért ezt hozzá a teljesség kedvéért, hiszen biztosra veszem, hogy a viselkedéselemzőt az ilyen momentumok is érdeklik. Hm. Valóban mondhatjuk, hogy beszédes hangulatomban vagyok. Különben ez általában felüti a fejét nálam, ha megfelelő partnerem akad és adott az alkalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=426632#post426632][b]Matthew G. Kinsey - 2014.11.25. 18:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=426778#post426778][b]Návay L. Viktor - 2014.11.25. 23:17[/b][/url]

Kérdezek, ha már lehetőségem nyílik rá, és Mr. Kensington válaszol még a fel nem tett kérdésemre is, miközben a pulton kezd rendezkedni. Elgondolkodva hallgatom, a végén még rá is bólintok, bár aligha értem a folyamatok minden egyes elhangzó részletét. Nem foglalkoztattak soha a ketyerék, nem foglalkozom azzal sem, hogy milyen műveletek révén lehetnek használhatóak egy olyan mágikus térben, mint ami Bogolyfalván vagy az iskolában fellelhető. Sokkal inkább csak az érdekel, mi az, amivel Matthew foglalkozik. Bűvölés vagy rúnázás. Nem mondom, hogy unalmas lenne bármelyik is, de nem érzem azt a mérhetetlen lelkesedést egyik leírás alapján sem, hogy ez aztán életem értelme lehetne, azt viszont már sejtem, hogy Ő melyikkel foglalkozhat inkább.
- Matthew... mármint Kinsey rúnáz, igaz? Le merném fogadni, hogy azt tartja nagyobb kihívásnak - kérdezek rá arra, amit már inkább tekintek nyilvánvalónak, mint kérdésnek, de mégis érdekel a válasz. Vajon még elégnek bizonyulnak a régi ismereteim? Másodjára említem a keresztnevét megszokásból, sose fogom megérteni, miért a családnevén ismeri mindenki, de azért javítom is azonnal, a kérdést követő kijelentésem pedig inkább már csak magamnak szól, magam elé mormolom mintegy érvként a választásom mellett, és közben meg közelebb lépek az egyik polchoz végül. Nehéz döntésre jutni, melyik is érdekel jobban, közelebb hajolva kissé megszemlélek ezt-azt a számomra ismeretlen rendeltetésű és jelentőségű szerkezetek között. Talán inkább vissza kellene térnem a kastélyba, mielőtt még itt ragadok, annyi mindent látok, ami számomra különös, egyszerre furcsa, szokatlan és valahogy mégis így közelről meglepően érdekes.
- A napokban csak behozom majd azt a telefont - fordulok vissza. Kérdés eldöntve, legalább Reginát majd szét fogja vetni az öröm, ha sikerül valamire jutni a telefonnal, mert eredetileg csak levelet ígértem, hiába könyörgött, hogy hívjam fel néha.
- Mára viszont, azt hiszem, már épp eléggé visszaéltem a türelmével, Mr. Kensington. Ideje mennem. Örvendek a találkozásnak és a viszontlátásra - köszönök el végül, mert úgy érzem, hogy már tényleg ideje, az éjszaka közepén mégsem faggathatom itt a szerkentyűkről, Matthew-ról meg végképp nem, úgyhogy távozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=426794#post426794][b]Adam Kensington - 2014.11.25. 23:46[/b][/url]

A viselkedéselemző nagyjából jól látja a helyzetet, noha azt -meglepő módon- soha nem tapasztaltam, hogy a szabadságérzetemet megtépázta volna a vámpírrá válásom és az, hogy így nappal nem mehetek sehová. Hiszen a halandóknak meg ezer már korlátja van, ami nekem már rég nincsen. Valamit valamiért. A többi viszont pont úgy van, ahogy Kins mondja. Így hát finoman bólogatok.
- Részemről elég könnyedén fogadtam. - árulom el neki, mikor azt ecseteli, Ő talán nehezen venné az öröklétet. Nekem simán ment. Ehhez persze szükség volt a körülményekre. Arra, hogy pestisben haldokoljak; arra, hogy így a Teremtőm egyben a megmentőm legyen; és arra, hogy a Teremtőm olyan legyen, amilyen és úgy tanítson, ahogyan azt tette.
Átveszem a lámpát a férfiútól és barátságosan csillogó szemekkel bólintok neki a felvetésére a napelemekkel és leleményességünkkel kapcsolatban. Ezek után elrendezem a doboz tartalmát, visszahelyezve a szerkezeteket a helyükre, majd búcsúzom Kinseytől, magára hagyva Őt a boltunkban a gyakorlással és a ketyerékkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=426827#post426827][b]Adam Kensington - 2014.11.26. 09:24[/b][/url]

Egy egészen leheletnyit bólintok csak a kérdésbe ágyazott elgondolásra, mely szerint tulajdonostársam a rúnázással foglalatoskodik. Igen, így van, de komolyan nem szándékozom Őt kitárgyalni senkinek, ahogy másokat sem szoktam. Még ennyire sem. Ám úgy látom, a vörös megelégszik ezzel a válasszal, úgyhogy mindenki jól jár.
Mikor végeztem a pulton való rendezkedéssel, ráérősen a fiú felé fordulok, és nézem, ahogy tanulmányozza a vitrinek, polcok tartalmát. Láthatóan idegen világ ez a számára, de az a bolt -többek között- pont arra hivatott, hogy valamelyest elérhetővé tegye a varázslóknak a mugli technológia megismerését, amihez máskülönben nem annyira van szerencséjük a saját közegükben.
Csak pislogok egy elcsigázottat, mikor az éjjeli látogató felveti, hogy visszaélt a türelmemmel. Valljuk be, az én türelmemmel igazából nem nehéz így tenni, hiszen túl végtelen ahhoz, hogy idővel ne lépjen át az ember valamiféle képzeletbeli határt, amit mással nem ejthetne meg. Velem viszont igen. Szóval nem hibáztatja ezért senki a srácot. Én biztosan nem.
Udvarias búcsújára egy jelentős biccentéssel felelek csupán. Igazából percek óta nem szólok hozzá, dehát ez nálam elég megszokott, és különben is kibeszéltem már magamból a napi fejadagot az imént. Némán köszönök hát el az említett gesztussal, és figyelem, ahogy távozik. Érzem, ez a távozás talán menekülés is egyben. Nem a lényem elől, hiszen szerintem fogalma sincs róla, mi vagyok, és a sötét valóm sem riasztotta igazán, ahogy észrevettem. Inkább az elől fut, hogy még tovább faggatózzon Kinseyről. De valamiért úgy érzem, erre még majd sor kerül a jövőben. Kár, hogy rossz ajtón kopogtat. Bár igaz, lehetne nálam rosszabb is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=428716#post428716][b]Thege Ágost - 2014.11.30. 16:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=432200#post432200][b]Eris L. Awer-Kowai - 2014.12.06. 19:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=432228#post432228][b]Adam Kensington - 2014.12.06. 20:06[/b][/url]

A csupa feketébe öltözött, fekete, vállig érő hajú, feketén kihúzott szemű boszorkány a pult mögött állva éppen egy régi rádión dolgozik, egészen elmerülve ténykedésében, mikor a kis csengettyű megszólal az ajtó felett, jelezvén, hogy valaki az üzletbe lépett. Egy szusszanással hagyja abba a varázslást, pálcáját szépen letéve és a megbűvölendő ketyerét félretolva. A boltba toppant lány biccentését hasonló gesztussal viszonozza és hallgatja, mit szeretne. Sápadt arca csaknem rezzenéstelen végig, egyedül szemöldökét húzza fel kissé.
- Milyen anyagok és milyen tárgyak? - teszi fel lényegre törő kérdését a maga sajátos, monoton beszédstílusában, alig nyitva ki a száját közben. Azt már most tudja, hogy ebben a boltban nem fognak tudni segíteni a hölgynek, ám ha elárul pár részletet, hátha tud ajánlani valakit. Ennyi információ minden esetre kevés volt. Miközben Szilvia várja a választ, csak áll a pult mögött egyenes -mondhatni: karót nyelt- tartással, kezeit összefogva tartva annak lapján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=432243#post432243][b]Eris L. Awer-Kowai - 2014.12.06. 20:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=432258#post432258][b]Adam Kensington - 2014.12.06. 20:36[/b][/url]

Az eladónő a kifejtést követően hosszú-hosszú másodpercekig hallgat, szinte már kínosan. Ő maga persze ezt nem érzi. Nem szokta. Akár még azt is hiheti a Vele szemben álló, hogy éppen azon gondolkozik, miként értesíthetne leggyorsabban egy aurort vagy a törvény bármi nemű emberét. Azonban erről szó sincsen. A gót leányzó éppen végigfuttatja csavaros eszében a lehetőségeket, mindezt teljesen unott arccal.
- Ilyesmivel nem foglalkozunk itt a ketyere kereskedésben és nem is tudok olyanról, aki tenné. - reagál végül színtelen hangján, alapos megfontolást követően tájékoztatva a kedves betértet erről a sajnálatos hírről. Ahogy ezzel megvan, Szilvia csaknem robotikus mozdulattal biccenti oldalra a fejét, így érdeklődve némán, más valamiben állhat-e esetleg a rellonos diák rendelkezésére. Persze, egyáltalán nem sietteti, és nem csak azért, mert minden valószínűség szerint egy nagyobb összeg lapul a zsebében. A zseniális ketyerebűvölőt az anyagiak egészen hidegen hagyják. Mindössze Ilosvai úr mellett magára szedett annyit, hogy ne legyen túl mogorva a vevőkkel és még ha arcán nem is tükröz semmiféle érdeklődést, legalább a mindenféle munkálkodását félreteszi addig, amíg valaki a pult előtt áll, és a figyelmét ez idő alatt csak az illetőnek szenteli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=436980#post436980][b]Matthew G. Kinsey - 2014.12.14. 23:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438715#post438715][b]Tormay Lénárd - 2014.12.19. 11:58[/b][/url]

Féltő gondoskodással szorongatom magam mellett a szatyrot, mely a néhány üzletnyire arrébb vett karácsonyi meglepetéseket rejti. Igazán apró dolgok, az idén nem tudtam sokat költeni. Szűk keret állt rendelkezésemre, és hogy őszinte legyek, azt sem teljesen arányosan sikerült szétosztanom. De legalább gondoltam mindenkire, akik az ünnepekkor megérdemelnek egy kis extra törődést.
Bevallom, néha nehezen igazodom el az üzletek nyitvatartási ideje között. Az utolsó pillanatra hagyom a vásárlást, így a tömegtől félve indulok útnak. Az idejáró diákok olykor képesek elárasztani az egyébként kevéske lélekszámmal rendelkező varázslófalut, ami kellemetlen tud lenni. De biztos vagyok benne, hogy a tehetősebbek felutaznak a fővárosba, a pletykák szerint ott sokkal nagyobb választékkal számolhatnak. Vannak, akik már többre jutottak a nézelődésnél, s a gyors piacfelmérés után le is tudták az ajándék ügyet. Én jobban szeretek hezitálni ilyen ügyben, aztán lesz, ami lesz.
Ezúttal az ajándékboltból jövök. A téren nyílt vásár túl jól ismert, már-már monoton felhozatalú. Mindenki megfordul arra, kívülről fújják a kínálatot, mert mindenki végigjárta a bódékat eddig, minimum egyszer. Persze az ajándékbolttal sem vagyok túl egyedi, de direkt a kirakatok mögé néztem, eldugott sorok még eldugottabb apróságai felé, és még a raktárról is érdeklődtem, csak hogy feltétlen olyat találjak, ami nem mindenkinek szúr szemet. Azt hiszem... sikerült.
A mai nap alapjából nem a világosabbak közé tartozott. A napfordulóhoz közeledve egyre sötétebb van. Alig múlt el öt óra, de este tizenegynek érzem, ezért nem csak a hideg miatt húzom jobban össze magam. Már minden épeszű teremtés visszaszállingózott a kastélyba, kivéve engem. Szinte kong az utca.  Tekintetem végigfuttatom a szomszédos boltokon, köztük megpillantom azt a furcsa, Kins & Kens nevűt is. Sokáig nem értettem, hogy mit kenek, hová, aztán azt hallottam Garethtől, hogy valami kütyükkel foglalkoznak, úgyhogy érdekelni kezdett, még ha hallani is egyet s mást róla. Leoltott lámpái árulkodtak arról, hogy zárva vannak. Erről a nyitvatartási idő leolvasása után is meggyőződöm. Szemtől szemben állok, az üveg mögött látszólagos nyugalom rejtőzik, még ha ebben a sötétben hajlamos is vagyok beképzelni mindenféle rosszat. Kezdem magam kellemetlenül érezni az ijesztő külsejű bolt előtt ácsorogva, úgyhogy egy vállvonás után indulok is tovább. Csakhogy úgy néhány méterrel később pattanásszerű robajt hallva ugrok meg. Összegörnyedek, a következőkben pedig már a szatyron jár az eszem, de szerencsére nem esett baja. Előttem hatalmas, fekete színű füst oszlik el, amit földbe gyökerezett lábakkal szemlélek tovább. Az üzlet ablakai töröttek, a nyitva tartást jelző tábla a földön hever. Úr isten, mi történt itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438748#post438748][b]Adam Kensington - 2014.12.19. 14:16[/b][/url]

Úgy tervezem, a ma estét itthon töltöm. Bár általános rendet tartok, az ünnepet mindig megtisztelem azzal, hogy nagyobb figyelmet fordítok a házamra. Sorba teszem a lemezeket, megigazítom a könyveket a polcon, felszámolom a káoszt berendezések kábelei közt és hasonlók. Ezeknek az ügyködéseknek állok neki, amikor felfigyelek arra a bizonyos furcsa hangra, mégpedig a Fő utcza irányából, a boltunk közeléből. Vagy talán éppen onnan. Pár bakelittel a kezemben állok a nappaliban és csak nézek a folyosóm felé, abba az irányba, ahonnan a zaj jött a távolból. Mindössze néhány másodpercig töprengek, majd úgy döntök, ennek utána járok. Felkapom még a bőrdzsekim és a bakancsomat, aztán már itt sem vagyok.
Mindössze szűk fél perc és az üzletünk előtt termek. Szemem finoman elkerekedik a látványra. Nem csak hogy a környéken történt az eset, hanem tényleg pontosan nálunk. Megrongált kirakat, gomolygó fekete füst és az elkövetők hűlt helye. Valakik betörtek a Kins & Kensbe...
Odanézek a fiúra, aki valószínűleg egy szemtanú. Biztos, hogy nem Ő tette, semmi nem utal rá a külsejéből, a lelki állapota pedig az arcára van írva. Valószínűleg csak sétált az utcán, mikor mindez történt.
- Jól vagy? - kérdezem Tőle, rekedtes, nyugodt hangomon.
- Körbenézek. Kérlek, várj meg itt! - közlök és kérek szelíden, ám annál tömörebben és hatékonyabban. Tudom, furcsa lehet egy halandónak ez a fajta tárgyilagosság és gyorsaság ebben a helyzetben, viszont ez nem az a perc, mikor volna idő azzal törődni, nem vagyok-e túl rideg és gépies. Már a hogylétéről való érdeklődés is nagyon rendes volt tőlem. Szóval ahogy ígértem, már lépek is be az üzletünkbe, felmérni a károkat. Most ez a legfontosabb. Ha a közelben vannak még az elkövetők, úgyis utolérem őket. Ha nem, akkor egyébként is mindegy. Azért még körbepillantok, mielőbb a boltba sétálnék, majd eltűnök a helyiség sötétjében.