37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2014. november 11. 22:58 | Link
Valamelyik eladó

Nagy peckesen kidüllesztette mellkasát, majd szemügyre vette magát a kirakatban. Ócska pennák, nevetséges mugli ketyerék, molyrágta vackok – még szerencse, hogy egyvalaki különb mindez evilági hiábavalóságnál. Zsebéből előhúzta pálcaként használt fakanalát, majd az övébe tűzte – így majdnem olyan, mintha kardja volnék. Gyémánt s rubin, ezüstmarkolattal. Már csak egy tömör aranyóra kellene - épp evégett tévedt is ide.
Hirtelen elhatározással belépett a boltba, majd szigorú pillantással nézett körbe a poros helyiségben. Ami azt illeti, kényes királyi ízlésének nem tett jót ez a sok pormacska: még a végén kiújul az asztmarohama. Kutatva nézett körbe, hogy megtalálja a bolt eladóját, de biz nem látott senki emberfiát. Köszönni csak azért nem köszönt, mert mégiscsak úgy illik, hogy az alattvaló üdvözölje az uralkodót – ennyi alázat pedig e világvégi, hitvány kis boltocska mélyén is elvárható volnék. Megköszörülte hát a torkát, ami úgy hangzott, mintha egyszerre húsz sertésnek lenne tüszős mandulagyulladása.
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. november 22. 17:23 | Link
Felség

Szilviának ezúttal szabadnapja volt, úgyhogy csak Ilosvai úr és Kinsey tartózkodtak az üzletben. Ők is éppen a hátsó helyiségben rúnáztak egy kisebb televíziót, így történhetett az, hogy senki nem köszöntötte azonnal a boltba lépő férfit. A csengőszót hallva Kinsey ránézett a mesteremberre, aki már indult is volna a lehetséges vásárló elé.
- Folytassa csak, az első égetésbe még úgysem tudnék besegíteni - közölte a fiú, és kilépett a szobából a vevőpulthoz. Közben csúnya krákogás ütötte meg a fülét, amiről kiderült, hogy a boltban várakozótól származott.
- Jó napot kívánok, segíthetek? - szólította meg kedvetlenül a férfit. Kötelessége volt tisztelettel szólni a vásárlókhoz, de közben gyanakodva tekintett az előtte állóra. Az a fakanál az övben és az illető furcsa némasága arra engedte következtetni, talán ismét egy őrülttel van dolga. Bár Kíráról kiderült, hogy állítólag nem klinikai eset, ő még mindig nem volt biztos benne. Így volt ez az idegen esetében is. Csak itt nem vághatta olyan könnyen hozzá a következtetéseit, mint Kírának a saját otthonában. Megadta neki az esélyt, hogy bemutassa, tévedett, és valójában csak egy  hivatásos szakáccsal volt dolga, aki szenvedélyből hordott mindig magánál egy fakanalat.
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2014. november 30. 16:58 | Link
Alattvalóm

No, nem kellett sokáig várnia: olybá tűnt, közeledett valaki. S lőn, ismét nem tévedett: be is lépett az eladótérbe egy hitvány férfi. Köszönése ugyan elég közönséges volt – egy királynak „jó napot”? -, de tulajdonképpen ilyen hitvány helyen ez is elfogadható.
- Üdvözlésképp megcsókolhatja a cipőm orrát – vetette oda a hitványnak, majd a – hitvány pozdorja! – pultra emelte jobb lábát (nem volt egyszerű, mert az a hitvány pult túl magasan volt, de végül sikerült). Közben megvetően végigpillantott a poros pulton: mi tagadás, királyi felségének közel sem felelt meg ez az hitvány fenyődeszka. Ébenfa vagy mahagóni – ezek sokkal inkább kedvére valók lettek volna. Tornamozdulatát éles fájdalom kísérte a bal lábában – nyilvánvalónak tűnt, nem tud sokáig ebben a hitvány pózban maradni.
- Siessen már, lemegy a nap – förmedt rá, majd közölte látogatása indítékát. – Zsebórát szeretnék, lehetőleg színaranyat, esetleg ezüstöt. Adja a legdrágábbat! – parancsolt rá, majd megpödörte bajuszát, hogy jobban kunkorodjon. Milyen lassú kiszolgálás, igazán közönséges. Hitvány.
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. december 14. 23:10 | Link
Felség

Az idegen első megszólalásából kiderült, hogy Kinsey bizony nem tévedett. Bogolyfalva vonzza a legtöbb elmegyógyintézeti beteget. Fáradt sóhajjal figyelte, a másik hogyan emelte fel a lábát a pultra. Egyelőre nem szólt, csak elpakolt pár törékenyebb tárgyat a férfi közeléből.
- Ebben a boltban egyik eladónak sem kötelessége megcsókolni a vevő cipőjének orrát - felelte nyugodtan az idegen sürgető szavaira. Amikor a férfi végre azt is elárulta, mit keresett, egykedvűen félrehúzta a száját. Remek, most megint próbálkozhatott szót érteni egy őrülttel.
- A legdrágább, aranyból készült zsebóránk ára százharminc galleon, de csak akkor adhatom, ha ki tudja fizetni - figyelmeztette a másikat, de gyanította, hogy ezzel még nem fog megszabadulni tőle. Nem szívesen hívta volna ki újból az aurorokat, még a végén meggyanúsítanák, hogy ő az, aki őrületbe kergeti a körülötte lévőket. Bár ebben is lehetett némi igazság, azért nem szó szerint... Kinsey a pult mögött állva megtapogatta a bal zsebét, amelyben pálcája pihent. Ha gond van, akkor ezzel a férfival talán elbírna egyedül is.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2014. december 14. 23:13
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2014. december 25. 23:05 | Link
Eladó

A hitvány eladó első megnyilvánulása elég volt ahhoz, hogy lássa: itt nem tisztelik eléggé őméltóságát. Nem kötelezhetik rá, hogy megcsókolja bármelyik vevő cipője orrát, felelte a nyavalyás lator, s milyen hetykén, büszkén mondta ráadásul, királyi méltóságának teljes ignorálásával, mérges lett hát. Felfújta magát, arca a szederjeslila egy kellemetlen árnyalatát öltötte, s leginkább úgy festett, mint egy jókora, bárányhimlős gömbhal.
- Egy vevőnek talán nem – mondta dühtől elfúló hangon, s felhúzta a szemöldökét. – No de egy uralkodónak? – tette fel a jogos kérdést, s előre sejtve a negatív választ, leemelte szőrös csülkét a pultról. Az pedig egyenesen felháborította, hogy vonakodott kiadni a legdrágább zsebórát – mi az, hogy „ha ki tudja fizetni?” Még pénzt kérne tőle? Örüljön, hogy kiszolgálhatja.
- Na, adja már – förmedt rá, s fakanalával türelmetlenül dobolni kezdett a pulton. - Elég volt már magából, adja, amit kértem, de szó nélkül.  Átok rossz természete van, csak fecseg, ahelyett, hogy intézkedne. Kilencvenkilenc fej már karóban van, a magáé lesz a századik – tette hozzá, s toppantott egyet műkrokodilbőr bakancsában.
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. január 4. 15:52 | Link
Felség

A férfi arca teljesen elváltozott a dühtől, Kinsey pedig összevont szemöldökkel húzódott hátrébb tőle. Az idegen ábrázata nem volt valami bizalomgerjesztő, a pultra emelt lábáról nem is beszélve.
- Majd ha látok egy uralkodót, elgondolkodom rajta - felelte élesen Matthew, és leseperte a vevőpultot ott, ahol a férfi talpa nyomot hagyott. Legtöbbször igyekezett elfojtani a szarkazmusát a vevők közelében, de ebben az esetben nem érezte úgy, hogy megérné. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy az idegennek nem volt pénze, és erre utalt a következő megjegyzése is.
- Fenyegetőzhet nyugodtan, ingyen akkor sem fogok aranyórát adni - vágott vissza a bolttulajdonos. A férfi ugyanolyan makacsnak tűnt, mint ő maga volt. Kinsey azért remélte, hogy nem fognak egész álló nap azon vitatkozni, hogy mik a kötelezettségei egy mogorva rúnázónak a falu bolondjával szemben. A viselkedéselemző egy pillanatra hátat fordított neki, és Ilosvai urat látta zavartan pislogni rá a televízió mögül. Matthew egy intéssel jelezte neki, hogy egyelőre ura volt a helyzetnek, és visszafordult az idegenhez. Nem szerette volna, ha mellette még a kedves rúnázómester is felhúzta volna magát az állítólagos uralkodó miatt.
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. január 9. 22:23 | Link
Eladó

Megvetően mérte végig a férfit, miközben az a cipője nyomát tisztogatta. Más nem győzne hálálkodni, hogy névjegyét hagyta egy uralkodó a hitvány kis bódéjában, ez meg itt kényeskedik. Nem átall szemtelenkedni, voltaképpen orcapirító.
- Hitvány kis tollseprű – fitymálta lenéző pillantással a takarítóeszközt, miközben komótosan előhúzta fakanalát övéből, s köpenye sarkával tisztogatni kezdte. – A palotámban mókusszőr ecsetekkel törlik fel alattvalóim a koszt. Úgy látom, némi hasonló előkelőség ide sem ártana – jegyezte meg, tekintetével látványosan elidőzve az ormótlan, szebb napokat látott polcokon és a pókhálós ablakkereteken.
– Burgundivörös irhaszőnyeg sem lenne éppen haszontalan, hogy ne a hideg kövön ácsorogjanak nemes vendégei – tette hozzá elgondolkodva, amikor tekintete a padlóra vándorolt.
Igencsak felháborítónak találta egyébiránt, hogy a férfi azt képzeli, őneki „ingyen” kell az óra. Hát tolvaj ő? Különben is, mióta szokás fizetnie a királynak? Kétségeit egyelőre nem közölte az eladóval, hadd lássa előbb, nemes –e a portéka.
- Mutassa az órát, maga szemtelen imposztor – kuncogott, majd elővett egy elnyűtt szarvasbőr erszényt a zsebéből. Súlyos erszény volt: amint letette a pultra, hallható volt, hogy ezernyi fémérme koccan össze benne.
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. február 2. 14:10 | Link
Felség

Minden egyes megszólalásával a férfi elmélyítette Kinsey-t abban a hitében, hogy megint egy őrülttel volt dolga. Sejtette, hogy az idegen nem fogja szó nélkül hagyni a tényt, hogy azonnal eltakarította a lábnyomát a pultról, de hogy erre majd mókusszőr ecsetekről fog hablatyolni... Hát, ezt még a viselkedéselemző sem láthatta előre. Ingerülten forgatta meg a szemeit, miközben a másik a képzeletbeli palotájának szőnyegeiről mesélt neki.
- Igazán? - kérdezett vissza unottan. - Eddig még senki nem állt ott olyan sokáig, hogy ez zavarta volna.
A finom utalások nyilván nem segítettek az állítólagos uralkodó esetében. Továbbra is követelte az aranyóráját. Komolyságának bizonyításaként az asztalra helyezett egy erszényt, amelyben feltehetőleg pénzérmék koccanhattak össze. Kinsey a furcsa sértegetésre is csak egy lemondó sóhajjal hajolt a pult mögé, és elővette az emlegetett aranyórát.
- Egy svájci mester készítette, és pálcaintésre iránytűként is működik - közölte az áru fontosabb tulajdonságait. Megforgatta, és ki is nyitotta a zsebórát, a férfinak azonban még nem adta át. Emellett azt sem sietett említeni, hogy szerinte ha valakinek varázspálcája volt, akkor az már egy egyszerű "Tájolj!"-jal is boldogulhatott volna iránytű helyett. Elvégre nem az ő véleménye volt a lényeges, hanem az, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a vevőjétől. Az már igazán nem érdekelte, hogy ezt egy sikeres vagy sikertelen vásárlás után érhette el.
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. március 5. 13:13 | Link
Eladó

- Na, idefigyeljen – kezdte meg szónoklatát unottan, amikor a hitvány eladó vitát kezdeményezett a hiányzó irhaszőnyegről. – A bolti dolgozóknak kötelességük udvariasan, tisztelettudóan beszélni bárkivel, s ha az illető épp király, akkor… be kellene fejeznem ezt a mondatot? – vetette oda hetykén, s lesújtó pillantásokkal méregette a közönséges ficsúrt.
– Nem csoda, hogy csak eddig vitte – dörmögte hozzá fitymáló, halkabb hangon, s tekintetével látványosan végigmérte a bolt rozoga, poros bútorait.
Azonban szemlátomást nem volt haszontalan a korábbi beszélgetés, mert az eladó (igaz, hitvány módon sóhajtva egyet, mintha nem öröm, hanem teher lenne a kiszolgálás) súlyos, szép órát emelt ki a pult alól. Át azonban nem adta. Thege kérdő pillantást vetett az eladóra, s zsebéből ékszerésznagyítót vett elő – ötvenkilencedik születésnapjára kapta a falu egyik legismertebb ócskásától.
- Innen sárgaréznek nézem, gyönge kópiának – motyogta elgondolkozva, elvárásainál kevésbé leereszkedőn. – Ahogy látom, kopott is kicsit, és alighanem bársonypárna sincs hozzá… - ciccegett majdnem-szakértőként. – Mutassa csak – mondta, s várakozóan az óra felé nyúlt. Pénzzel teli erszénye még mindig a pulton hevert.
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. április 4. 19:17 | Link
Felség

Minden igyekezetére ellenére a férfi meg volt győződve róla, hogy Kinsey a lehető legudvariatlanabbul viselkedett vele. Pedig általános viselkedését tekintve most aztán igazán visszafogta magát.
- Én egyben tulaj is vagyok - vonta meg érdektelenül a vállát. - Ergo ebben a helyiségben én vagyok a király.
Na, ha Matthew-t eddig pofátlan pórnépnek tartotta az idegen, akkor most már végképp leírta magát a szemében. A bolttulajdonos türelmetlenül dobolni kezdett a pulton. A vásárló következő megjegyzését eleresztette a füle mellett, java részt azért, mert ennél az embernél nem tudhatta pontosan, mire is vonatkozik. Mi vitte csak eddig, a bolt? Az határozottan jól ment. Elég jól ahhoz, hogy mindegy legyen, elűz egy idegesítő vásárlót vagy... Nem. Ha már ennyit elszenvedett, nem most fogja feladni. Előkaparta a legértékesebb zsebórájukat, és röviden bemutatta azt. A másik ekkor elővett egy ékszerésznagyítót. Kinsey-t az összes eddigi cselekedete közül ez lepte meg a legjobban. Nyilvánvaló őrültsége ellenére talán tényleg értett az órákhoz? Miután megvizsgálta az árut, egyből felvetette azt a lehetőséget, hogy hamisítványt próbálnak rátukmálni. Ez persze nem volt igaz, de bizonyos fokú megfontoltságról tanúskodott. Ez az elismerő pillanat Matthew részéről azonban rögtön elmúlt, amikor a portéka kopottsága került szóba.
- Persze, hogy kicsit kopott, hiszen antik - vázolt fel a számára nyilvánvalót Kinsey. - Bársonypárnát meg szerezhet a szemközti ajándékboltból, ha ragaszkodik hozzá.
Matthew bizony nem bánta volna, ha a másik most már Gareth-et boldogította volna a Fő utcza túloldalán. Azonban azt még egy őrültnek sem tudta megengedni, hogy elhíresztelje a faluban, náluk hamisítványokat árulnak.
- Leellenőriztettük egy szakemberrel, de hajrá, győződjön meg maga is róla. Arany - szólt, és átadta a zsebórát.
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. augusztus 22. 16:26 | Link
Eladó

Csodálkozva, seprűszerűen szétálló szemöldökét alaposan megemelve végigmérte a férfit, aki egy perce azt állította, hogy „itt ő a király.” Gúnyosan felkacagott, ujjai megérintették az övében tartott fakanalat, de egyelőre nem húzta elő, minek. Ami azt illeti, ennek a koszos kis suhancnak illene több tiszteletet tanulnia minden vásárlóval szemben, de… ezzel szemben különösen. Érdektelenül, unott fejjel hallgatta, amíg a hitvány eladó az órát mutatta be.
 - Azt majd én tudom, hogy mi az antik, ha megengedi – közölte gőgösen.  Szerencsére az eladó végül átadta a zsebórát, így nagyítójával egészen közelről is megvizsgálhatta. Habár sejtelme sem volt az órákról, halk motyogással és fejcsóválással vizsgálgatta az amúgy igen szép metszésű portékát. Talán így olcsóbban odaadják.
- Megvizsgáltatták egy szakértővel… Szóval maguk nem azok, nagy kár. – sóhajtott. – Bár ezt amúgy is sejthettem volna, mikor ide beléptem – tette hozzá fintorgó arckifejezéssel. A baljában tartott órára sandított, s úgy határozott, hogy megveszi. Habár királyként nem kéne érte fizetnie, de ma különösen nagylelkű hangulatban volt. Valahogy úgy rémlett, a lator százharminc galleonra taksálta az értékét… Egy vagyon. Negyedennyit sem ér, ezt bizonyára az a szemtelen eladó is tudja.
- Mit is mondott, mennyibe kerül? Harminc galleonra emlékszem… Csakhogy… Figyelembe véve a sok kopást és az óraszerkezet elhasználtságát, kétlem, hogy ennyit érne – ingatta a fejét meggyőzően. – De mivel különösen kegyes vagyok ma az alattvalóimmal, húsz galleont adok érte – közölte. Az aranyórát óvatosan a pultra helyezte, pénzzel teli erszénye mellé.

 
Utoljára módosította:Thege Ágost, 2015. augusztus 22. 16:30
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. augusztus 23. 23:24 | Link
Felség

Tisztelet. Mindketten főleg ezt hiányolták a másik megszólalásaiból. A viselkedéselemző mondjuk úgy érezte, a lehető legtiszteletteljesebben szólt a furcsa öregemberhez, de hát csak nem beszélhetett úgy vele, mint egy királlyal. Sőt, Kinsey ki is jelentette, hogy ebben a boltban ő volt a király, mire csak egy gúnyos nevetést kapott válaszul. Igazából csoda (és szerencse), hogy az idegen nem fakadt ki újra. A göndör hajú az eddigi heves válaszai után kezdett egyre fáradtabbá és érdektelenebbé válni. A férfi gőgös megjegyzésére is csak legyinteni tudott. Látván, hogy az idegen mennyire figyelmesen szemügyre vette a portékát, Kinsey eldöntötte, hogy tényleg megpróbálja eladni neki. Jelenleg nagyon úgy tűnt, hogy így szabadulhat meg a leghamarabb a másiktól.
- Ez főleg egy ketyererúnázó és -bűvölő bolt, ha ez mond bármit is magának - felelte. - Tényleg nem ez a szakterületünk, de attól még alaposan utánanézünk az áruinknak.
Matthew unottan pislogott a fontoskodó vevőre. Mégis kinek hiszi magát, hogy... Mindegy, már teljesen mindegy. A srác most már csak szabadulni akart tőle, minél hamarabb. A férfi következő szavaira Kinsey csak hitetlenül meresztette a szemeit. Ezt nem gondolhatta komolyan.
- Én százharmincat mondtam - nyomatékosította. - Ennyit ér, mert akármennyit is volt használva, attól még arany. Őrültség lenne száz alatt odaadnom...
A viselkedéselemző egy pillanatra megállt. Tényleg őrültség lenne? Vagy az lenne nagyobb őrültség, ha most nekiállna alkudozni (amit egyébként is gyűlölt) egy őrülttel.
- Tudja mit? Vigye. Vigye csak el húszért. Eddig egy ember sem kért tőlem zsebórát, szerintem ezután se fog - emelte fel megadóan a kezeit. A bajsza alatt még mormogott valamit, ami egész könnyen lehetett káromkodás is, majd felemelte és átnyújtotta a zsebórát.
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. augusztus 27. 20:36 | Link
Eladó

A göndör hajú, hitvány eladó kellemetlen, unott hangon okoskodott tovább, s ez Ágostot kezdte egyre jobban idegesíteni. Mintha érdekelné nevetséges, hitvány kifogása azzal kapcsolatban, hogy nem ért az órákhoz! Ha meg valóban nem ért, ne tudálékoskodjék már folyamatosan, főleg nem őfelségével szemben, igazán bosszantó. Ennél már csak az volt a vérlázítóbb, hogy azt állotta hazudni, százharminc galleonba kerül az a hitvány óra, hát hiszen világosan emlékszik már, hogy harmincat mondott az a szemtelen lator. Csodálkozva meredt az eladóra, de mielőtt bármit is szólhatott volna, az megszólalt újra. Azt mondta – bár nem teljesen ezekkel a szavakkal –, hogy nem érdekli, hogy az óra jóformán roncs: arany-arany. De még erre sem reagált, amikor az eladó váratlanul meggondolta magát, s kijelentette, nyugodtan elviheti húszért a portékát.
- Nocsak, nocsak, mi ez a pálfordulás? – mosolygott gúnyosan Ágost, s elvette az eladótól a feléje nyújtott árut. Erszényéből előhalászott húsz aranyérmét, s a pultra szórta a pénzt (tegnap jött meg a nyugdíja, így ma nagyvonalúan költekezhetett). – Tán rájött végre, kivel áll szemben? Ideje volt… Mindenesetre sokáig tartott, mert maga szemtelen is, ostoba is – ingatta a fejét. A zsebórát palástjának (fürdőköntösének, 90 százalékkal le volt árazva az Aranypókban, s Ágost nem vette észre, hogy azért, mert a fenekén hatalmas szakadás van) zsebébe helyezte, és az ajtó felé indult.
Utoljára módosította:Thege Ágost, 2015. augusztus 27. 20:37
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza