36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 24. 17:08 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

Egyes éjjeleken nyakamba veszem a nagyvilágot, míg másikakon Kírával vagyok, amíg álomba nem szenderül, én pedig kikászálódom mellőle, és vagy otthon ténykedek valamit, vagy ellátogatok a faluba, ahol biztosan betérek a ketyere kereskedésünkbe, elszórakozni ott egy-két órát, vagy éppen csak beugrani az új adag vérért, ha akad. Meglepően bőkezűek velem a kedves vásárlók. Nem kíséreltem még meg ilyesmit ezelőtt. Mármint hogy a varázslóvilág tagjaitól véradományt kérjek. Pedig pár évtizede motoszkált már a gondolat a fejemben. Azt hiszem, csak a megfelelő alkalomra vártam, ami ennek az üzletnek a beindításával el is érkezett. Hiszen bárkinek, aki nem ódzkodik attól, hogy megcsapolják, minden bizonnyal kecsegtetően hat az ajánlat, hogy eképpen spóroljon egy keveset az anyagiakon. Sokan élnek vele, az én legnagyobb megelégedésemre. Megeshet, hogy hamarosan már egyáltalán nem szorulok rá arra, hogy kórházak vérkészleteit dézsmáljam. Mondanom sem kell, ez igazán pazar lenne.
Ahogy benyitok a boltba, megszólal a kis csengettyű, kedvesen csilingelve egy csöndeset, jelezvén érkezésemet. Már odakintről megláttam az idebent ténykedő Kinseyt, akinek mint máskor sem, most sem köszönök hangosan, pusztán biccentek egyet. A napi rutinunk részévé vált, hogy a másik társaságában legyünk, és hol csak némán bütykölgetjük a ketyeréinket egymás mellett, hol értekezünk egy keveset, hol közösen dolgozunk valamin. Különös és kellemes kapcsolat a miénk. Nem tudunk sokat a másikról, de nem is nagyon kell. Részemről legalábbis soha nem éreztem szükségét annak, hogy kiszedjem a másikból élete fő adatait. Nekem ez annyira nem lényeges, szerintem nem ez dönti el, ismersz-e valakit. Kinsey meg viselkedéselemző lévén úgyis leszűri magának, amit akar. Persze, idővel egyre több dolog kerül napvilágra a beszélgetéseink folyamán, azonban nem törekszünk görcsösen arra, hogy kipipáljuk ezeket a sablon témákat. Inkább egyszerűen élvezzük egymás társaságát és az összhangot kettőnk között. Részemről legalábbis biztosan élvezem. Társtulajdonosomnak pedig talán újdonságként hat, hogy akad valaki, aki hasonlóan nagyra tartja a logikus gondolkodást, valamint akit egyáltalán nem zavar mogorva, cinikus természete.
Miután tehát egy bólintással üdvözöltem Őt, a vevőpulthoz sétálok, amelyen egy közepes méretű, becsomagolt doboz foglal helyet. Adam Kensington részére. Szoktam hozatni ezt-azt magamnak, amit az alkalmazottak átvesznek, és itt hagynak nekem. Ez a szóban forgó is egy ilyen küldemény. Bontogatni kezdem fehér kezeimmel. Sötét hajam arcomba lóg.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 25. 02:14 | Link


A rúnázósegéd az asztala fölé görnyedve dolgozott a mobiltelefonján. Már nem is számolta, hányszor tette tönkre a szerkezetet a kísérletezései alkalmával, és hányszor kérdezte meg kelletlenül Ilosvai urat, hogy hogyan lehetne megjavítani. Ezen az éjjelen is az ő utasításait követve távolított el róla pár elrontott rúnát, és éppen készült feltenni az újakat, amikor megszólalt az ajtó feletti apró csengő. Kinsey természetesen tudta, hogy társtulajdonosa lépett a boltba. Ha nem számított volna a felbukkanására, valószínűleg nem is hagyta volna nyitva az ajtót. És egyébként is, senki más nem tudott annyira csendesen besurranni a boltba, hogy a csengetésen kívül semmilyen más zaj ne legyen hallható az érkezésekor.
Egy pillanatra felnézett a mobiljáról, görbe mosolyával és szintén egy biccentéssel üdvözölve Adamet. Aztán azonnal folytatta a félbehagyott pálcamozdulatot, melynek következtében felizzott a telefon hátlapja egy bizonyos alakzatban, majd elhalványult. Közben a perifériájából látta, hogy társa a vevőpulthoz sétált. Minden bizonnyal azzal a csomaggal kezd majd el foglalatoskodni, amit Gyuri bácsi vett át a délelőtt. A halk papírzörej arról tanúskodott, hogy Matthew-nak igaza volt, és Kens már ott helyben elkezdte bontogatni a küldeményt. Mivel a csomag a bolt címére érkezett, ezért Kinsey csupán arra gondolt, hogy a tartalma talán még az ő érdeklődését is felkelthetné. Talán Adamnek sikerült beszereznie azt az antennát, ami a legutóbbi kísérletükhöz kellett volna? A viselkedéselemző kíváncsiságát palástolva mormogott további varázsigéket a mugli szerkentyű fölött. Lehet, hogy megint csak okosnak hitte magát a következtetéseivel, amikről később majd kiderülhet, hogy hamisak voltak. Ritkán történt ilyen, de azokat az alkalmakat Matthew kifejezetten gyűlölte, ezért is folytatta inkább csendben a munkáját ahelyett, hogy ok nélküli izgatottságával esetleg pofára essen.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2014. október 25. 20:54
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 25. 14:10 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

Társtulajdonosom hiába próbálja a nagy varázsolgatással leplezni kíváncsiságát, amely a csomagommal kapcsolatban támadt fel benne, hiszen fülemben dübörög szívverése, ami bizony arról árulkodik, hogy enyhe izgalomba jött, amint az asztalhoz léptem. Persze, nem fogom jelét adni annak, hogy pontosan tudom, mi játszódhat le benne. Nem szoktam ilyet csinálni. Kellemetlenül érintené ez mindazokat, akik körül vesznek. Főleg ezt a fiatalembert itt nem messze tőlem. Megtartom, elraktározom magamnak felmerülő gondolataimat, ahogyan mindig. A mobilkészülék felett mormogó viselkedéselemző mondjuk pont ellenkezőképpen szokott eljárni: szereti egyből belevágni mások arcába, hogy mennyi mindent állapított meg róluk egy halántékvakarásuk vagy egy kijelentésük nyomán. Részemről ezzel sincsen semmi gondom. Nem előnytelen, ha valaki felhívja rá az emberek figyelmét, hogy miközben görcsösen próbálják megőrizni a kis titkaikat, mennyi mindent mondanak el magukról a puszta létezésükkel.
- Olyasmire készülők, amit már pár éve kerülgetek... - szólok csöndesen, rekedt hangomon, lefelé pislogva a kicsomagolt dobozra, aminek most felnyitom a tetejét, és tartalmára tekintek. Szemem sarkából valamint egyéb érzékszerveimre támaszkodva követem nyomon Kinsey reakcióit.
- Merőben szokatlan, már-már pikáns és igen abszurd ötlet ez a részemről. - fűzöm tovább a szót, egyre csak húzva a férfiú idegeit, mígnem belenyúlok szépen a dobozba, és a szivacsok közül kiemelek egy darabot annak tartalmából.
- Volt már dolgod ilyesmivel? - fordulok társam felé, kezemben egy  feketére festett, rozsdamentes acélból készült, nagyjából 50 cm hosszú, földbe szűrható kerti lámpával, amelyet nem más működtet, mint az izzó fölött, a tetején található... napelem.
Figyelem Kinsey arcát, várva a pillanatot, amikor rájön, minek szólt a kis bevezetőm, mégis miért olyan különleges ez a helyzet. Nagyon figyelek, mert a viselkedéselemző észjárását ismerve, talán a pillanat töredéke elég lesz neki a felismeréshez.
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 28. 21:14 | Link


Kinsey-nek nem volt szüksége túl sok biztatásra ahhoz, hogy abbahagyja a munkáját. Elég volt pár drámai hangvételű szó, és ő nyugodtan letette a pálcáját, székestől Adam felé fordulva. Kérdően felvonta az egyik szemöldökét, majd az égnek emelve a tekintetét egy pillanatra elfordult.
- Remélem is, hogy nem hiába kerítesz ilyen nagy feneket neki - állt fel végül a helyéről Matthew, és sétált el ráérősen az asztalhoz. Ezek szerint mégsem sikerült annyira palástolnia a kíváncsiságát, mint amennyire szerette volna. Legalábbis Adam időhúzásából nagyon úgy festett.
Amikor aztán nagy sokára előhúzott valamit a csomagból, Kinsey nekidőlt a vevőpultnak, és szemügyre vette a szerkezetet.
- Aha, láttam már párat mugli kertekben. Szabad? - nyújtotta ki a kezét a mugli tárgy felé. Biztos volt benne, hogy vannak még a csomagban ketyerék, de mivel a társtulajdonosáról volt szó, ezúttal a nehezebbik utat választotta, és inkább először engedélyt kért.
- Hm, tudtommal a fénykibocsájtáson kívül csak dekoratív szerepük van, és öhm, napenergiával működnek? - pillantott a társára. - Szimpatikus technológia, bár én még csak számológépeknél használtam.
Nem törte magát azzal, hogy elmagyarázza társának ennek a mugli szerkentyűnek a működését, hiszen úgy is mindketten tudták, miről van szó. Inkább azzal foglalkozott, hogy valamilyen különleges tulajdonságokra utaló jeleket keressen a küldeményen, de semmit sem talált. Márpedig ezt a tárgyat Kens biztosan nem csak azért rendelte, hogy éjszakánként legalább indirekt módon eljuthasson hozzá a napfény. Vagy mégis...?
Nem, ennél többről lehetett szó. Érezte magán társának átható tekintetét, és talán emiatt is érezte magát képtelennek arra, hogy megfejtse a szavait.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 30. 15:11 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

A viselkedéselemző beletrafált ugyan a helyzet különlegességének mivoltába, ám gondolatban lekicsinyelte és némileg elodázta azt. Milyen kár. Természetesen átnyújtom neki a lámpát, hadd tanulmányozza, majd sorra kiveszem a többit, hogy egyesével megszemléljem őket. A doboz nem rejt mást, mint egy egész szettet ebből a napelemes eszközből, hogy bőven legyen mi világítson a kertben. Bólogatok csak, ahogy kifejti, mit tud ezen technológiáról.
- Valóban szimpatikus. El sem tudom mondani, mennyire jó iránynak tartom, hogy e felé menjen el az emberiség. A természet alapvető energiáinak kamatoztatására, nem piszkálva bele annak rendjébe. - árasztom ki egy kissé gondolataimat, szelíden ecsetelgetve őket rekedtes hangomon, miközben a kezemben lévő lámpával babrálok. Elszerzek egy csavarhúzót a közeli szerszámos ibrikből, és nekilátok szétszedni.
- A filozófia kevéssé áll Hozzád közel? - érdeklődöm meg társamtól, odapillantva rá, miközben szakszerűen szedem darabjaira a földbe szúrható szerkezetet, a rúdját félretéve és a fejével foglalkozva behatóbban. A kérdésem egy laikus számára úgy hathat, mintha a semmiből jött volna, mintha nemes egyszerűséggel témát váltottam volna, azonban a mellettem álló férfiú nyilvánvalóan vissza tud csatolni az előzőekre.
- Hozzám közel áll. - osztom ezt meg Vele csöndesen.
- És az a gondolat, hogy vámpírként egy olyan szerkezettel teremtsek a kertembe este világosságot, amely magába fogadta a számomra ártalmas sugarakat, és amelyet ezáltal a nemrégiben alábukott nap energiája működtet, mintegy elhozva hozzám az éppen csak elmúlt, rettegett nappalt magát... - hagyom kicsit a levegőben felvitt hangsúlyú, terjedelmes mondatomat, éppen a kiszerelt lemezszerű elemet forgatva fehér ujjaim közt.
- Szerintem igencsak pikáns. - alkalmazom ismét ezt a jelzőt dúsan kifejtett gondolatomra, immáron belenézve társam szemébe izgatottan csillogó tekintetemmel.
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. november 6. 22:16 | Link


Átvette Adamtől a lámpát, és közben elmondott mindent, amit ezekről a mugli szerkezetekről tudott és gondolt. Eközben a vámpír bólogatott, és amikor ő is elmondta a véleményét, Kinsey is ugyanúgy reagált. Nem volt valami nagy környezetvédő, de szerette az újító, hasznosnak ígérkező ötleteket, és a napenergia felhasználása nagyon is annak tűnt. Azonban az exlevitás jól sejtette, hogy nem ez lehetett az egyetlen oka Kens rendelésének. Erre egyből rájött, amikor a másik feltette a filozófiára vonatkozó kérdését.
- Mondhatni - bólintott aprókat válaszul. - De gondoltam, hogy hozzád viszont közel áll.
Amíg Adam kifejtette, miért is jelentett olyan sokat számára ez a ketyere, Kinsey egy pálcaintéssel lefejtette az izzót felülről védő műanyagrészt. Varázsló létére más módszerekkel dolgozott, mint a varázstalan vámpír, de emiatt még esze ágában sem volt megvetni bármiféle bütykölést, sőt, még ő is ezt az utat választotta néha a mágia helyett. Több időt igényelt, de egyúttal hangulatosabb is volt, és jobban megismerhette közben a tárgyat, amin ügyködött.
Kens befejezetlen mondatára felnézett a munkájából, és tőle szokatlan melegséggel elmosolyodott. Amikor a vámpír is rá emelte a tekintetét, pár másodpercig csendben maradt, majd a szokásos arckifejezését felvéve így szólt:
- A te szemszögedből elhiszem, hogy az.
Nem volt hozzászokva ilyen bőbeszédűséghez Adam részéről, a személyesebb kérdéseire legtöbbször csak röviden, vagy éppen sehogy sem válaszolt. Nem mintha ez különösebben zavarta volna Kinsey-t, hiszen ő sem volt az a cseverészős típus. Most viszont úgy gondolta, ha már ilyen szerencsés hangulatban fogta ki a társtulajdonosát, igazán megpróbálkozhatna egy-két olyan kérdéssel, amikre eddig nem hitte, hogy kaphatna választ.
- Akkor te valóban rettegsz a nappaltól? - próbálkozott a viselkedéselemző úgy, hogy a hangneme ne tűnjön túlságosan tolakodónak. Tudta ő, hogy a vámpírokat úgy égeti a napfény, akár az embereket a tűz, mégis nehezen tudta elképzelni, hogy emiatt egy egész faj rettegjen tőle. Gyűlölni esetleg, de rettegni? Utóbbi túlságosan intenzív érzésnek tűnt Kinsey-nek ahhoz, hogy minden vámpír egyaránt érezhesse, amikor a nappalról van szó.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 25. 18:31 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

Békés csodálattal adózom annak, ahogy a férfiú a mágiát hívja segítségül a lámpa szétszereléséhez, tanulmányozásához. Ha rendelkeznék hasonló mágikus képességgel, úgyszintén alkalmaznám néha ezt a módot. Mondjuk, igazából megtehetném magam is, hogy mondjuk egy pillanat alatt kapom szét a szerkezetet, emberfeletti gyorsaságomnak köszönhetően, ám szeretem a dolgaim nagy részét még a halandókénál is komótosabb tempóban végezni, kiélvezve a részleteket, hiszen... hová sietnék?
Ahogyan Kins szemébe nézek, és meglátom arcán azt a Tőle szokatlan, meleg, barátságos kifejezést, kénytelen vagyok halványan feljebb görbíteni a szám szélét. Ez az egész köztünk egyetlen pillanat az egész, ám ez a pillanat annál jelentősebb, erősebb és kedvesebb.
- Hm. - sütöm le a tekintetemet, elmerengve társam kérdésén, közben megnézve magamnak a napelemes kütyü alkatrészeit, hosszú ujjaim közt forgatva azokat.
- Ezt így nem mondanám. Persze, a rettegett jelző ettől még teljes mértékben megállja a helyét. De inkább csak a hangzatosság kedvéért használtam. - vallom meg, susogva, lágy vonásokkal.
- Inkább félem. Igen, inkább így mondanám. - bólogatok, a szerkezettel babrálva.
- Képzeld el, hogy a napod egy jelentős részében, meghatározott időben nem nézhetsz ki az ablakon és nem léphetsz ki a házadból, mert egészen biztosan tudod, hogy akkor megsérülsz vagy nagy eséllyel meghalsz. És így éled le az életedet. Ebben a tilalomban. - ecsetelem csöndesen, megpróbálva így közelebb hozni az érzést Kinshez. Oldalra sandítok rá.
- Egy idő után megszokod és már nem táplálsz iránta olyan erős érzéseket, mint a gyűlölet vagy a rettegés. A részeddé válik. Elfogadod. De... félni örökké féled. - folytatom lágy hangú magyarázatomat, miközben összeszerelem a darabjaira szedett eszközt.
- Mondjuk nálam még az is hozzá jön, hogy elég rosszul vagyok nappal. Nem biztos, hogy ez minden fajtársamnál így van. Részemről nehezen maradok meg olyankor még a behúzott függönyök és zárt ajtók mögött is. Kifejezetten nyűgös leszek. - teszem azért ezt hozzá a teljesség kedvéért, hiszen biztosra veszem, hogy a viselkedéselemzőt az ilyen momentumok is érdeklik. Hm. Valóban mondhatjuk, hogy beszédes hangulatomban vagyok. Különben ez általában felüti a fejét nálam, ha megfelelő partnerem akad és adott az alkalom.
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. november 25. 18:42 | Link


Azt hinné az ember, két ilyen komor tulajdonossal a Kins&Kens lehetett a legmogorvább hely a világon. Azonban ezek az emberek valószínűleg sohasem látták a két férfit olyan meghitten szerelni és beszélgetni, mint most. Hasonló érdeklődési körük és személyiségük révén bizony Matthew is egész kényelmesen érezte magát Adam társaságában, és ugyanúgy élvezte a néma bütyköléseiket, mint az ehhez hasonló elmélkedéseiket.
Miután Kens a maga módján viszonozta a mosolyát, bevallotta, hogy inkább csak a hangzatosság kedvéért használta a rettegett jelzőt. A viselkedéselemző megértően bólintott, hiszen nem a vámpír volt az egyetlen a helyiségben, akire néha jellemző volt a drámaiság.
- Így már értem, miért tartod annyira pikánsnak az ötletet - húzta félre a száját együttérzőn Kinsey. - Hiszen ha a szabadságérzeted így megsínylette a vámpírrá változásodat, igazán különleges lehet irányítani valami olyasmit, ami általában téged irányít. Vagy legalább kapcsolatba lépni vele, ha már máskor nem teheted meg.
Amíg Kens a napközbeni rosszulléteiről számolt be, addig Kinsey kiszedte az apró lapot a lámpa tetejéből, amely a napsugarakat gyűjtötte be és alakította át villamos energiává.
- Mindezek mellett azért gondolom nem bántad meg az átalakulást... ugye? - bizonytalanodott el a fiú. - Mondjuk ha abból indulok ki, hogy hasonlít a gondolkodásunk, én meglehetősen nehezen fogadnám el az örök életet.
Miután alaposan szemügyre vette a napelemet követte társa példáját, és összeszerelte a szétbontott ketyerét. Ellökte magát a vevőpulttól, és közelebb lépett Adamhez, hogy visszaadhassa neki a kölcsönvett lámpát.
- A filozófiától eltekintve azért remélem, hogy majd nekem is fogsz szólni, ha neadjisten elromlana az egyik - szólt a viselkedéselemző. - Kíváncsi lennék, ketten mihez tudnánk velük kezdeni. A nagy igyekezetben talán még tovább is fejlesztenénk őket.
Ezen a gondolaton ismét elmosolyodott egy pillanatra. Az internetes terveikből kiindulva valóban úgy gondolta, nagy dolgokat érhetnének ők még el együtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 25. 23:46 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

A viselkedéselemző nagyjából jól látja a helyzetet, noha azt -meglepő módon- soha nem tapasztaltam, hogy a szabadságérzetemet megtépázta volna a vámpírrá válásom és az, hogy így nappal nem mehetek sehová. Hiszen a halandóknak meg ezer már korlátja van, ami nekem már rég nincsen. Valamit valamiért. A többi viszont pont úgy van, ahogy Kins mondja. Így hát finoman bólogatok.
- Részemről elég könnyedén fogadtam. - árulom el neki, mikor azt ecseteli, Ő talán nehezen venné az öröklétet. Nekem simán ment. Ehhez persze szükség volt a körülményekre. Arra, hogy pestisben haldokoljak; arra, hogy így a Teremtőm egyben a megmentőm legyen; és arra, hogy a Teremtőm olyan legyen, amilyen és úgy tanítson, ahogyan azt tette.
Átveszem a lámpát a férfiútól és barátságosan csillogó szemekkel bólintok neki a felvetésére a napelemekkel és leleményességünkkel kapcsolatban. Ezek után elrendezem a doboz tartalmát, visszahelyezve a szerkezeteket a helyükre, majd búcsúzom Kinseytől, magára hagyva Őt a boltunkban a gyakorlással és a ketyerékkel.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza