Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

Egy séta még az éjszaka kellős közepén is jót tesz, ha nem bírok aludni, márpedig ma valahogy nagyon nem akart összejönni. Nem volt elég a tea, de még az sem, hogy újrarendeztem a teljes könyvállományomat, úgyhogy nem maradt más, mint kitenni a lábam a kastélyból, hátha a friss levegő meghozza a kívánt hatást. A falu ilyenkor már eléggé kihaltnak tűnik, így arra indulok, talán még azt is megnézhetném, van-e errefelé kocsma. Persze, melyik valamire való faluban nincs kocsma, csárda, valami, ahol le lehet ülni egy hosszú nap után és meginni valamit, csak itt még mindig fogalmam nincs, hogy az ilyen létfontosságú csomópontjai a társasági életnek merre is lelhetők fel. Az utcák maguk különben is sokkal érdekesebbnek mutatkozik még egyelőre. Majd csak azt kell megtalálnom, hol is lelhető fel ilyen többnyire füstös lokál, ha mégis szocializálódásra adnám a fejem netán még ma este. Egyelőre jobban tetszik az utca, minden csendes, szinte kihalt, de néhány ablakon túl élet van. Ahogy itt ácsorgok összehúzva magamon a kabátom, az egyik zugban nem éppen bizalomgerjesztő, de annál érdekesebb kereskedésre figyelek fel. Furcsa, de ég a villany az ablakon túl, és a kíváncsiságom máris fölébe kerekedik a józan észnek, legalább azt megnézhetem végtére is, hogy micsoda is valójában ez a hely. Közelebb sétálok, egészen az ajtóig, hogy rájöjjek mi is ez, majd nevethetnékem támad, amint birtokába jutok az áhított információknak. Most komolyan, nekem is a legjobb helyet sikerül kiszúrni még egy minden tervet nélkülöző séta alkalmával is. Sose értettem, mit szeret annyira ezekben a ketyerékben Matthew, de amióta csak ismerem, mindig is rajongott értük. Bent mintha némi mozgolódást vélnék felfedezni, legalábbis a szemem sarkából úgy észlelem, és amilyen megszállott, nem kizárt, hogy éjszaka is itt ücsörög a szerkentyűi között. Talán szétnézhetnék, mi mindent rejt az ablakon túli világ. A hirtelen ötlethez természetesen máris társul a tett, bekopogok, mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy az éjszaka kellős közepén én nézelődni szeretnék, de hátha nem köveznek meg érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423454#post423454][b]Návay L. Viktor - 2014.11.19. 01:12[/b][/url]

Egy séta még az éjszaka kellős közepén is jót tesz, ha nem bírok aludni, márpedig ma valahogy nagyon nem akart összejönni. Nem volt elég a tea, de még az sem, hogy újrarendeztem a teljes könyvállományomat, úgyhogy nem maradt más, mint kitenni a lábam a kastélyból, hátha a friss levegő meghozza a kívánt hatást. A falu ilyenkor már eléggé kihaltnak tűnik, így arra indulok, talán még azt is megnézhetném, van-e errefelé kocsma. Persze, melyik valamire való faluban nincs kocsma, csárda, valami, ahol le lehet ülni egy hosszú nap után és meginni valamit, csak itt még mindig fogalmam nincs, hogy az ilyen létfontosságú csomópontjai a társasági életnek merre is lelhetők fel. Az utcák maguk különben is sokkal érdekesebbnek mutatkozik még egyelőre. Majd csak azt kell megtalálnom, hol is lelhető fel ilyen többnyire füstös lokál, ha mégis szocializálódásra adnám a fejem netán még ma este. Egyelőre jobban tetszik az utca, minden csendes, szinte kihalt, de néhány ablakon túl élet van. Ahogy itt ácsorgok összehúzva magamon a kabátom, az egyik zugban nem éppen bizalomgerjesztő, de annál érdekesebb kereskedésre figyelek fel. Furcsa, de ég a villany az ablakon túl, és a kíváncsiságom máris fölébe kerekedik a józan észnek, legalább azt megnézhetem végtére is, hogy micsoda is valójában ez a hely. Közelebb sétálok, egészen az ajtóig, hogy rájöjjek mi is ez, majd nevethetnékem támad, amint birtokába jutok az áhított információknak. Most komolyan, nekem is a legjobb helyet sikerül kiszúrni még egy minden tervet nélkülöző séta alkalmával is. Sose értettem, mit szeret annyira ezekben a ketyerékben Matthew, de amióta csak ismerem, mindig is rajongott értük. Bent mintha némi mozgolódást vélnék felfedezni, legalábbis a szemem sarkából úgy észlelem, és amilyen megszállott, nem kizárt, hogy éjszaka is itt ücsörög a szerkentyűi között. Talán szétnézhetnék, mi mindent rejt az ablakon túli világ. A hirtelen ötlethez természetesen máris társul a tett, bekopogok, mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy az éjszaka kellős közepén én nézelődni szeretnék, de hátha nem köveznek meg érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423458#post423458][b]Adam Kensington - 2014.11.19. 01:35[/b][/url]

Nem bütykölni jöttem a boltba. Azt sokkal jobban szeretem mostanában Kinsszel csinálni. Ha egy ketyerével mégis nélküle akarnék szórakozni, csak eljövök érte az üzletbe és hazaviszem. Jobb nem egyedül fogadnom az éjjel ide betérőket, mert bár társtulajdonosom sem éppen egy kedves személyiség, Ő legalább nem hozza csak úgy a frászt az emberekre a megjelenésével, én viszont szoktam. Úgyhogy kivételes alkalom, hogy egyedül matatok a boltban, az oka viszont rém egyszerű: a véradományokért jöttem. A hátsó szobában áttöltöttem a fémtartályokba, és most rendezgetem őket a vevőpulton a dobozban, amiben haza akarom szállítani őket. Hallom közben, hogy valaki sündörög odakint a kirakat előtt, de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget... míg be nem kopog.
- Igen. - mordulom a beengedőnek szánó szót, rekedtes hangomon, amely igazából akár Kinseyé is lehetne, tekintve, hogy eléggé mogorvának és lekezelőnek hathat. Elég az hozzá, hagyom egy kicsit a pakolást és egy kelletlen mozdulattal fordulok félig a bejárati ajtó felé, fehér kezeimet magam mellé lógatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423460#post423460][b]Návay L. Viktor - 2014.11.19. 01:53[/b][/url]

Becsléseim szerint legalább további húsz-harminc felfedezhető kereskedés vagy vendégeit tárt ajtókkal váró szórakozóhely lehet, amit felfedezhetnék, de még önkéntelenül is ahhoz az egyhez sikerül eljutnom, ahol Matthew napjainak legalább felét tölti. Ez is pusztán saccolás. Talán többet is. Nem számít a pontos adat, különben is sokkal izgalmasabbnak mutatkozik hirtelen mindaz, ami az üvegen túl van, mint a valószínűségszámítás rejtelmei. Félvér létemre messzire kerülni igyekszem mindent, aminek köze van az elektronikához, most azonban mégis kíváncsi leszek, mi olyan különleges bennük. Kopogásomra gyorsan érkezik a válasz. A hanglejtés alapján Matthew is lehetne. Kellőképpen mogorvának hangzik az embereket nem igazán kedvelő barátomhoz, de mégsem ő az. A hang tulajdonosát nem ismerem fel, még akkor sem, amikor már az arcát látom. Nem találkoztunk még, állapítom meg magamnak.
- Jó estét. Elnézést a zavarásért, azt hittem, Matthew-t, mármint Kinsey-t itt találom. Csak szerettem volna körülnézni, olyan érdekesnek tűnt kintről a hely, de majd visszajövök máskor - szólalok meg rövid szünet után, elvégre igazán nem akarok én zavarni. Bizonyára ő sem rám számított, ahogy én sem rá. Futólag körbepillantok azért, és az is megfordul a fejemben, hogy kérdezhetnék róla, de azért utólag biztos leharapná a fejem is. Rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet. De mire jók a rossz ötletek, ha nem arra, hogy megpróbáljam megvalósítani őket.
- Régóta dolgozik itt egyébként? Mármint Kinsey. Mindig is érdekelték a mugli szerkentyűk - szólalok meg ismét. Ügyes, ezért tényleg haragudni fog. Ráadásul még csak azt sem tudom, kihez van szerencsém. Talán inkább tovább kellett volna próbálkozni az alvással, de megszólaltam, már nem igazán van visszaút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423471#post423471][b]Adam Kensington - 2014.11.19. 02:20[/b][/url]

Egy fiatal, vörös srác. Nem láttam még. Köszön és illedelmesen kezdi a mondókáját. Megérdemli, hogy ne ilyen féloldalasan hallgassam végig. Szépen felé fordulok. Szóban nem viszonzom az üdvözletet, a figyelmem az üdvözlet. Fekete szemöldököm finoman összevonom a Matthew név hallatán. Először azért, mert erről nem jut eszembe egy ismerősöm sem, aztán meg azért marad úgy sápadt ábrázatom, mert rájövök, Kinseyről beszél. Mégis ki hívja Őt így? Már éppen mondanám neki, hogy nyugodtan fáradjon beljebb és nézzen csak körbe bátran, amikor magától úgy dönt, hogy mégis marad és kérdezgetni kezd.
- Gyere be... - invitálom csöndesen, és visszafordulok a doboz felé nyurga, sötét alakommal, folytatva a pakolást. Ez a bolt egyben tárlat is, így lett berendezve és úgy gondoltuk, ha bárki itt tartózkodik közülünk, az olyan, mintha nyitvatartási idő lenne. Nem véletlen volt nyitva az ajtó.
- Ő a tulajdonostársam. - javítom így ki a kérdését és egyben felfedem, ki vagyok. Legalábbis a viszonyomat Kinseyvel. Vagyis egy részét. Persze, nem tévedett a fiú, hiszen a viselkedéselemző valóban itt dolgozik, csak hát nem egyszerű alkalmazott, hanem övé a hely a partneremként.
- Pár hónapja a miénk a bolt. - felelem, végezve az utolsó simításokkal, ami a fémtartályok elrendezését illeti, szóval lezárom a dobozt.
- Kihez van szerencsém? - fordulok vissza a vöröshöz, nyugodt, semmilyen hangon kérdezve. Bár úgy tűnik, közeli ismerősök, azért jó volna tudni, ki érdeklődik ennyire Kinsey iránt. Mondjuk olyan szempontból lényegtelen, hogy személyes információkat úgysem adok ki róla senkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423475#post423475][b]Návay L. Viktor - 2014.11.19. 02:31[/b][/url]

Belépve a köszönést követően igyekszem rövid magyarázatot adni arra, mit is keresek itt az éjszaka kellős közepén. A név hallatán összevonja kissé a szemöldökét, mintha nem lenne ismerős, és igazából már meg sem lepődöm rajta. Mindig is a családnév volt a nyerő, Matthew-t, nem tudom, szólítja-e még valaki rajtam kívül a keresztnevén. Talán, de nem vennék rá mérget. Az invitálásnak eleget téve beljebb lépek, és még az egyik polchoz felé is teszek néhány lépést érdeklődve pislogva az ott látható, számomra teljesen ismeretlen ketyerékre, közben pedig Róla kérdezek. Meglepetten pillantok fel a válasz hallatán. Ezt nem tudtam, nem említette, bár két meglehetősen heves veszekedés közepette talán nem is ez volt a legfontosabb közlendő információ.
- Értem - bólintok, és csak most jövök rá, a kérdés hallatán, hogy nem mutatkoztam be. Teljesen felé fordulok, és kezet nyújtok.
- Elnézést, foghatnám a késői időpontra is, de igazából nincs mentségem arra, hogy még nem mutatkoztam be. Návay Viktor - pótolom az elmulasztott bemutatkozást, majd csak, hogy tisztább legyen a kép, úgy érzem, kell még egy fél mondat legalább.
- Kinsey-t még az iskolából ismerem - jelentem ki, bár nehezemre esik a családnevét használni. Sose szerettem így hívni, viszont talán jobb lenne mégis egyébről beszélni, mint róla.
- Ahogy látom, igazán sok érdekesség van itt. Nem tesz kárt ezekben a műszerekben a mágikus tér? Bocsánat, igazán nem értek ezekhez - pedig érthetnék, de sose érdekeltek, magam sem tudom, mitől lett most olyan sürgető a kényszer, hogy megtudakoljam, mégis hogy működik ezen a helyen bármi, ami elvileg nem működhetne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=423476#post423476][b]Adam Kensington - 2014.11.19. 02:49[/b][/url]

Meglepem a válasszal. Úgy veszem észre rajta, bár ismeri Kinst, sok a hiányosság a tudásában. Ám igazából az, amit leolvasok róla, amikor épp a tulajdonostársamról beszél vagy hall, elég sok mindenre enged következtetnem... Szegény srác, egyik viselkedéselemzőtől esik a másikig. Habár nekem nem hivatásom ez, csak hát van pár száz év tapasztalatom az emberekről, a reakcióikról meg az árulkodó jeleikről. A különbség a bogyori hajú és köztem, hogy én soha nem dörgölöm az észrevételeimet mások orra alá. Nem mintha engem zavarna, mikor Ő megteszi. Valószínűleg ezért vagyunk meg ennyire jól. Engem egy cseppet sem idegesít sem a goromba, lekezelő természete, sem az, hogy a logikus gondolkodást mindennél előrébb valónak tartja. Sőt, igazából ez utóbbi kifejezetten vonzóvá teszi számomra a lényét.
- Adam Kensington. - mutatkozom be a továbbra is nagyon udvarias fiúnak, és nyújtom oda neki nagy, hűs, fehér kezemet, finom eréllyel megrázva az övét, miközben némileg arcomba lógó tincseim mögül figyelem Őt. Elárulja, honnan ismeri Kinseyt. Csak rövidet bólintok rá.
- Mi biztosítjuk, hogy ne tegyen. - felelem egyenletes hangon.
- Itt megbűvölik vagy felrúnázzák őket. - részletezem kicsit a mikéntet, feltárva a vörös előtt, mivel foglalkozik főként az üzletünk a szimpla árusítás mellett. Direkt nem azt mondtam, hogy megbűvöljük és felrúnázzuk, hiszen én ilyesmit nem végzek. Nem tudok. Nem vagyok varázsló. Részemről csak élvezem a saját ketyerebolt előnyeit. Kinseyhez hasonlóan rajongok a technikai vívmányokért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=424078#post424078][b]Návay L. Viktor - 2014.11.20. 16:24[/b][/url]

Társtulajdonos. Egy véletlen meghallott párbeszéd-töredékből, ahol egy mondatban került említésre Matthew és a ketyerekereskedés, nem derült ki számomra ez, de most, hogy már azt is tudom, kihez van szerencsém, még a kereskedés neve sem annyira különös. Kezdem érteni. Kezet rázok vele, közben meg csak úgy magamnak nyugtázom, hogy milyen hideg a keze. Az okához semmi közöm, így a lehetőségeket sem igyekszem végigvenni, még magamban sem. Nem ezért vagyok itt. Jobban belegondolva nem is igazán tudom, miért vagyok itt.
- Örvendek, Mr. Kensington - jelentem ki, és tényleg. Talán jobb is, hogy vele sikerült találkoznom, és nem Matthew-val. A különféle jelentőségű és célú szerkezetekről érdeklődöm inkább, ha már megtehetem nyugodtan. Ekkora tömegben az én érdeklődésemet is képesek felkelteni, noha tudom, hogy ettől még sose lennék képes köztük élni. Nem rajongok értük. Nem is értem őket, hogy őszinte legyek, de most rácsodálkozom erre a világra. Bólintok a válasz hallatán. Tehát ezt folyik itt: elérik, hogy a mugli világ találmányai mágikus térben is használhatóak legyenek. Egyre érdekesebb. Még a módszerek nevére is fény derül, bár ettől nem éppen leszek okosabb, hiszen fogalmam sincs, mit takarnak a megnevezések.
- És az pontosan mit jelent? Már persze, ha nem szakmai titok, természetesen. Csak nem értem, és érdekel, hogy ha behoznám a telefonom, az... a rúnák kiiktatják a mágikus teret? Vagy ez hogy működik? - kérdezek rá nyomban, közben meg ott ácsorgok egy helyben, mert mennék is közelebb a polcokhoz, nem is. Tartok tőle, hogy ha valamit kézbe vennék, még tönkre tenném, pedig nem is porcelán, de az az érzésem támad, hogy akár az is lehetne. Én meg az elefánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=424195#post424195][b]Adam Kensington - 2014.11.20. 20:36[/b][/url]

Ahogy a fiú kérdezgetője megindul, csak nézem Őt kifejezéstelen, lágy vonásokkal, és mélyről szusszanok egyet. Hallgatom, mikről érdeklődik, aztán még a válaszom előtt rendezkedni kezdek a vevőpulton, a doboz mellett. Ilosvai úr néha széthagy rajta ezt-azt. Elég szórakozott mesterember.
- Ha megbűvölik, akkor varázstárgy lesz. Mágia hajtja majd, ami egy részről praktikus, hiszen állandóan működhet, más részről viszont egyfajta önálló életre kel, mint minden varázslatos holmi. Szeszélyes is lehet. - kezdem el bársonyos, egyenletes hangomon részletezni, mit takarnak az említett módszerek. Közben pakolok tovább az asztalon.
- Ha felrúnázzák az eszközt, tehát beleégetnek egy ősi jelet, akkor az védelmet ad számára a mágikus térben. Így az energiaszintje mondjuk nem állandó, de egy egyszerű varázslattal -úgymond- feltölthető. - ismertetem a másik eljárást. Azt már nem teszem hozzá, hogy Kinsey ezt próbálja kitanulni éjt-nappallá téve. Nem az én stílusom másokról beszélni, kiadni a dolgaikat. Nem mintha titok lenne, de akkor sem kenyerem, még így sem, hogy a srác ismeri tulajdonostársamat. Igazából így végképp nem. Meg ráadásul már így is többet beszéltem most pár perc alatt, mint néha egész nap. Dehát ha ennél rövidebben felelek, csak újabb kérdéseknek engedtem volna utat. Spóroltam magunknak.
- Nézz körbe, ha gondolod! - biztatom erre a vöröst, visszafordulva felé. Részemről ráérek. Nem sietek sehová. Soha. Mégis hova kéne? Előttem az örökkévalóság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=426778#post426778][b]Návay L. Viktor - 2014.11.25. 23:17[/b][/url]

Kérdezek, ha már lehetőségem nyílik rá, és Mr. Kensington válaszol még a fel nem tett kérdésemre is, miközben a pulton kezd rendezkedni. Elgondolkodva hallgatom, a végén még rá is bólintok, bár aligha értem a folyamatok minden egyes elhangzó részletét. Nem foglalkoztattak soha a ketyerék, nem foglalkozom azzal sem, hogy milyen műveletek révén lehetnek használhatóak egy olyan mágikus térben, mint ami Bogolyfalván vagy az iskolában fellelhető. Sokkal inkább csak az érdekel, mi az, amivel Matthew foglalkozik. Bűvölés vagy rúnázás. Nem mondom, hogy unalmas lenne bármelyik is, de nem érzem azt a mérhetetlen lelkesedést egyik leírás alapján sem, hogy ez aztán életem értelme lehetne, azt viszont már sejtem, hogy Ő melyikkel foglalkozhat inkább.
- Matthew... mármint Kinsey rúnáz, igaz? Le merném fogadni, hogy azt tartja nagyobb kihívásnak - kérdezek rá arra, amit már inkább tekintek nyilvánvalónak, mint kérdésnek, de mégis érdekel a válasz. Vajon még elégnek bizonyulnak a régi ismereteim? Másodjára említem a keresztnevét megszokásból, sose fogom megérteni, miért a családnevén ismeri mindenki, de azért javítom is azonnal, a kérdést követő kijelentésem pedig inkább már csak magamnak szól, magam elé mormolom mintegy érvként a választásom mellett, és közben meg közelebb lépek az egyik polchoz végül. Nehéz döntésre jutni, melyik is érdekel jobban, közelebb hajolva kissé megszemlélek ezt-azt a számomra ismeretlen rendeltetésű és jelentőségű szerkezetek között. Talán inkább vissza kellene térnem a kastélyba, mielőtt még itt ragadok, annyi mindent látok, ami számomra különös, egyszerre furcsa, szokatlan és valahogy mégis így közelről meglepően érdekes.
- A napokban csak behozom majd azt a telefont - fordulok vissza. Kérdés eldöntve, legalább Reginát majd szét fogja vetni az öröm, ha sikerül valamire jutni a telefonnal, mert eredetileg csak levelet ígértem, hiába könyörgött, hogy hívjam fel néha.
- Mára viszont, azt hiszem, már épp eléggé visszaéltem a türelmével, Mr. Kensington. Ideje mennem. Örvendek a találkozásnak és a viszontlátásra - köszönök el végül, mert úgy érzem, hogy már tényleg ideje, az éjszaka közepén mégsem faggathatom itt a szerkentyűkről, Matthew-ról meg végképp nem, úgyhogy távozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=426827#post426827][b]Adam Kensington - 2014.11.26. 09:24[/b][/url]

Egy egészen leheletnyit bólintok csak a kérdésbe ágyazott elgondolásra, mely szerint tulajdonostársam a rúnázással foglalatoskodik. Igen, így van, de komolyan nem szándékozom Őt kitárgyalni senkinek, ahogy másokat sem szoktam. Még ennyire sem. Ám úgy látom, a vörös megelégszik ezzel a válasszal, úgyhogy mindenki jól jár.
Mikor végeztem a pulton való rendezkedéssel, ráérősen a fiú felé fordulok, és nézem, ahogy tanulmányozza a vitrinek, polcok tartalmát. Láthatóan idegen világ ez a számára, de az a bolt -többek között- pont arra hivatott, hogy valamelyest elérhetővé tegye a varázslóknak a mugli technológia megismerését, amihez máskülönben nem annyira van szerencséjük a saját közegükben.
Csak pislogok egy elcsigázottat, mikor az éjjeli látogató felveti, hogy visszaélt a türelmemmel. Valljuk be, az én türelmemmel igazából nem nehéz így tenni, hiszen túl végtelen ahhoz, hogy idővel ne lépjen át az ember valamiféle képzeletbeli határt, amit mással nem ejthetne meg. Velem viszont igen. Szóval nem hibáztatja ezért senki a srácot. Én biztosan nem.
Udvarias búcsújára egy jelentős biccentéssel felelek csupán. Igazából percek óta nem szólok hozzá, dehát ez nálam elég megszokott, és különben is kibeszéltem már magamból a napi fejadagot az imént. Némán köszönök hát el az említett gesztussal, és figyelem, ahogy távozik. Érzem, ez a távozás talán menekülés is egyben. Nem a lényem elől, hiszen szerintem fogalma sincs róla, mi vagyok, és a sötét valóm sem riasztotta igazán, ahogy észrevettem. Inkább az elől fut, hogy még tovább faggatózzon Kinseyről. De valamiért úgy érzem, erre még majd sor kerül a jövőben. Kár, hogy rossz ajtón kopogtat. Bár igaz, lehetne nálam rosszabb is.